Az Úr az! Hol van a kutya? Az Úr az!

Átírás

1 Nézzétek el nekem ezt a képet, de valahogy a ma emberét úgy látom, hogy kezében tart egy okos eszközt, és az a mese kel életre, amikor a fiatalember vagy az a fiatal hölgy találkozik a békával. Ugye megvan a mese? A mese hozza azt, hogy micsoda nagy dolog túllátni egy állaton, és látni, hogy sokkal több van abban. A mesében nem béka az, akit végül is megcsókolnak... Királyfi, királykisasszony lesz abból a békából! Szóval a ma embere ahogy szorongatja azt a tárgyat. Persze biztos nagyon okos a tárgy, szorongatja a tárgyát, és biztos lesz majd ilyen program, hogy cupp-cuppcupp, csókolgatja ott azt a békát/tárgyat, cuppcupp-cupp, arra várva, abban bízva, hogy a program, ad valami személyeset egy okos királyfi, egy királykisasszonyt Lehet, hogy eltelik év, és azt mondjuk: csókolgattam én ezt az alkalmazást, vártam én sokat immár, hogy személyes legyen és nagy vágyában, - hogy talán, talán ebből az eszközből valami személy(es) lesz - de nem lett. Elhisszük mert elhiteti velünk az okoseszköz -, hogy túllát a valóságon, és ez igaz is, de személyes amire igazán szükségünk lenne -, sohasem lesz belőle., aki személyesen megjelenik kapcsolataidban is, ha megengeded neki! Miközben mi emberek talán bajlódunk azzal, hogy az élet és hogy meg fogunk halni Nézzük Jézust, ahogy készül a halálra, egyáltalán nem a halálról beszél, azt mondja Megyek az én Atyámhoz. Olvasd el Jézus búcsúbeszédét János evangéliumában. Ha van lendületed hozzá (János evangélium fejezet) Ötször-hatszor szerepel benne, hogy Isten, ötször-hatszor, hogy Vigasztaló Szentlélek, és majdnem ötvenszer, hogy Mennyei Atya. Jézus a halálára nem valami személytelen eseményként tekint: élő voltam és tetem leszek, azt mondja Megyek az én Mennyei Atyámhoz. Jézus a végső szavaiban újból és újból szinte semmi másról nem beszél, mint arról, hogy Szeretnék egy lenni az Atyával, és szeretnék egy lenni veletek. Hogy mi személyek legyünk egyek. Még pedig az által, hogy megvalósítjuk, mit jelent az, hogy személyek vagyunk.

2 Tulajdonképpen a húsvét valami ilyesmit tesz velünk, hogy kirúg bennünket nézzétek el ezt a szót abból a megszokottból és ismerősből, valamiféle kihívás elé is állít bennünket. Nem is olyan könnyű megfogni és megragadni, hogy mit is, és kit is, és tulajdonképpen hogyan is ünneplünk Húsvétkor. Az evangéliumnak nagyon sajátos képe az, hogy nem találják Jézust. Tehát szinte nem tudjuk megragadni ennek az ünnepnek a valódi üzenetét, mert nem is olyan megától értetődő, vagy nem is olyan könnyű. De éppen ez, hogy nem is olyan könnyű megfogni és megragadni, ez máris egy nagyon fontos üzenetet hordoz. Ez pedig az, hogy Jézus átváltoztat, átformál és átalakít. Mert a mi gondolatunk, és a mi világunk, a mi szemünk az, hogy még láttuk, ahogy a kereszten meghal, és aztán még azt is láttuk, ahogy leveszik, és még olyanok is voltak, akik látták, hogy arimateai József hogyan tekeri bele a gyolcsokba és teszi sírba. Az asszonyok mennek, és ez a logika viszi őket, hogy tudjuk, mi a következő lépés: megyünk, és a holttestet most be fogjuk balzsamozni. De Jézus már régen átalakult, és régen átváltozott. Mi, akik küszködtünk ezzel, hogy hogyan tudnánk igazán átalakulni és formálódni személlyé, Isten képére és hasonlatosságára, hogy mennyit küzdünk itt, a XXI. század elején azzal, hogy elengedni, hogy el kell valamit/valakit engedni. Mert, hogy nagyon ragaszkodunk sok mindenhez a sok lehetőségünk miatt, és hogy mennyire fáj elengedni. Az embernek tulajdonképpen nem az a nagy lehetősége, hogy olyan kínlódva, keseregve valahogy elengedi, hanem hogy odaadja. Jézus a kereszten az életét nem elengedi, hanem odaadja. Óriási minőségbeli különbség, mert amikor azt mondom, hogy az életemben bármit elengedek, fogom, és elengedem Hát elengedtem, aztán most itt van, leraktam, leesett, miután elengedtem vagy ki tudja hol van? Egész más minőség, mikor odaadom. Abban, ahogy azt mondom, hogy odaadom, benne van, hogy neked odaadom, vagy nektek. Ezért húsvétnak az az üzenete, hogy az ember sokkal többet ér annál, mintsem hogy az egész élete a vesztesége körül zajlódjék, és utána megtanuljon hősiesen elengedni hát erről szó sincs. Nem, az ember egy személy, és azt gyakoroljuk személyként, Isten képmásaként, hogy hogyan tudunk odaadni; valakit, valamit, önmagunkat másoknak. aki ezt meg tudja tenni bennünk is. Milyen érdekes ez, hogy megint csak, itt a XXI. század elején teljesen mámorosak vagyunk attól, hogy az életálmainkat akarjuk megvalósítani. Milyen személytelen ez! A személyek, az emberek odaadják magukat álmokra! Az ember sokkal többet ér, mint hogy az álmait próbálja görcsösen

3 megvalósítani., aki Jézus által azt mondja: a személynek küldetése van: valakitől valakihez, valakiktől valakikhez. Sokkal többet érünk annál, mint hogy pusztán elengedjünk, azokat az álmainkat, amelyeket nem sikerült megvalósítani! Meghalt, DE föltámadt. Ez azt jelenti, hogy mostantól kezdve mi mindent a föltámadás fényében láthatunk. Ez azt jelenti, ahogyan ott a föltámadáskor az asszonyok elé áll valaki, vagy valakik, és azt mondják Ne féljetek! Ez a Ne féljetek! Mostantól kezdve egészen világosan és örök érvényűen Istenre vonatkozik. Hogy mostantól kezdve nem félünk Istentől. Írj imát, olyat, ami a szívedből érkezik, melyet a Lélek imádkozik Benned!

4

5 Hol van a kutya?