Gyarapodó régiók, növekvő Európa. Negyedik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról

Átírás

1 HU Gyarapodó régiók, növekvő Európa Negyedik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról A Bizottság közleménye május

2

3 Gyarapodó régiók, növekvő Európa Negyedik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról Európai Bizottság

4 Az e jelentésben szereplő elemzések alapjául azok a megközelíthetőség, energia, valamint a városés a területfejlesztési forgatókönyvek terén végzett kutatások szolgáltak, amelyekre a közötti időszak során az ESPON-program (Európai Területi Tervezési Megfigyelő Hálózat) keretében került sor. A as programozási időszakban az ESPON-program még jelentősebb közösségi támogatásban részesül annak a felismerésnek köszönhetően, hogy a területi kutatások nagy mértékben hozzájárulnak a régiószinten zajló fejlemények jobb megértéséhez. A jelentés elkészítéséhez és sokszorosításához az Applica sprl (Belgium) & Seprotec S.L. (Spanyolország) nyújtott technikai segítséget. iv

5 Előszó Számos olyan cél van, amelyet külön-külön nem, csak közösen érhetünk el. Az Európai Unió, a tagállamok valamint azok régiói és önkormányzatai megosztják egymás között a feladatokat. Berlini nyilatkozat, március. Ez a 2004-es és 2007-es bővítések után elkészült első kohéziós jelentés, melynek célja, hogy felmérje az Európai Unió 27 tagállama közötti konvergenciát. A jelentés emellett előzetes értékelést nyújt a os kohéziós programok hatásáról, továbbá számba veszi a as programozási időszak első eredményeit. Mindenekelőtt azonban a jelentés górcső alá veszi az előttünk álló évtizedek új, vidékfejlesztési szempontból fontos kihívásait. Meggyőződésem, hogy e kihívások az elkövetkezendő esztendőkben átrajzolják Európa régióinak térképét és háttérbe szorítanak olyan, manapság használatos megnevezéseket, mint az új és régi tagállamok. Világpiaci versenytársaink által gyakorolt egyre fokozódó gazdasági nyomás, társadalmaink elöregedése, az energiapiac fejleményei, az éghajlatváltozás és a társadalmi polarizáció hatását ha más és más intenzitással is, de az Európai Unió minden területén érezni fogjuk. Vannak olyan régiók, ahol ezek a kihívások újabb akadályokat gördítenek a gazdasági fejlődés elé, míg más régiókban épp ellenkezőleg: új foglalkoztatási és növekedési lehetőségeket teremtenek. Ahhoz, hogy e kihívásoknak megfeleljünk és e lehetőségeket kiaknázhassuk, megbízható elemzésekre, előrelátó gondolkodásmódra és az egyes régiók igényeire szabott kreatív politikai válaszokra van szükség. Ezzel a jelentéssel a Bizottság vitát kíván indítani arról, hogy az előttünk álló társadalmi és gazdasági változások fényében a kohéziós politika hogyan járulhat hozzá a legjobban a vidékfejlesztés és a konvergencia megszilárdításához. E munkát azonban nem a legelejéről kell kezdenünk. Mindannyian tudjuk hiszen az elmúlt évek igazolták, hogy a vidékfejlesztés és a konvergencia többszintű kormányzási rendszerben működik a legjobban, ahol az Unió, a tagállamok valamint a regionális és helyi hatóságok együttműködése koordinált cselekvéseken keresztül valósul meg. Ezt a tagállamok is felismerték, és az elmúlt évtizedben az állami beruházásokkal járó mind komolyabb felelősséget a regionális és helyi szintre delegálták. Ez a tendencia folytatódik. A gazdasági növekedést beindító tényezők elemzéséből kiderül, hogy a helyi szintű erőforrásokra, kutatóintézetekre, vállalati klaszterekre, innovatív üzleti vállalkozásokra és munkaerő szakképzettségére mind nagyobb hangsúlyt kell helyezni. A gazdasági hatékonyság, a szubszidiaritás és a decentralizáció közötti köteléket meg kell szilárdítani oly módon, hogy erősíteni kell a helyi és regionális szereplők szerepvállalását a fejlesztési stratégiák kigondolásában és végrehajtásában. iii

6 E l ő s z ó Ahhoz, hogy a társadalmi és gazdasági kohéziónak színteret adó globális kontextus jelentőségét illusztráljuk, a kohéziós jelentés először von számokkal alátámasztott párhuzamokat legfontosabb nemzetközi versenytársaink és az Európai Unió között. A fenntartható konvergencia megvalósításához nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tágabb környezetet, amelyben az EU gazdasága működik. Ebben a globális kontextusban a felzárkózás módja sokféle lehet. A kohéziós politika amellett, hogy elősegíti a régiók nemzetközivé válását segítséget nyújt ahhoz, hogy a regionális gazdaságok kiléphessenek a világpiacra, szerepet vállalhassanak a kulcsfontosságú globális hálózatokban és klaszterekben, és a globális kihívások és lehetőségek küszöbén számba vehessék erősségeiket és gyenge pontjaikat. Ahhoz, hogy előretekintsünk, a múltat is tisztán kell látnunk. A gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentés kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal szolgál arról, hogy a os időszakban megkezdett programok hozzájárultak a kohézió megszilárdulásához. A kohéziós politika új lendületet adott a GDP-nek, új munkahelyeket teremtett és javította az EU régióinak versenyképességét. A gazdasági fejlődés és a foglalkoztatottság terén megfigyelhető regionális eltérések a leszakadó régiók fokozatos felzárkózásával egyre csökkentek, míg az EU prosperálóbb területei a kohéziós támogatásnak köszönhetően új készségek megszerzésébe ruházhattak be, új tehetségtárházakat építhettek ki, illetve új hálózatokat és klasztereket létesíthettek. De sok még a tennivalónk. Az EU-27 tagúvá bővülésével még színesebb lett az Unió földrajzi térképe, és még több uniós polgártársunk kénytelen hátrányos helyzetű régiókban élni. E szakadékok áthidalása minden bizonnyal hosszadalmas folyamat lesz, ezért a legkevésbé fejlett régiók a kohéziós politika prioritási listájának első helyén szerepelnek. Ezzel egy időben ahhoz, hogy minden régió meg tudjon felelni a globalizáció által jelentett kihívásnak, a gyakorlatban szerkezetátalakításra, a modernizálódásra és a folyamatos és tudásalapú innováció ösztönzésére van szükség. A kohéziós politika alapjául szolgáló szemléletmód egyik legnagyobb felismerése, hogy az Unió minden régiójának versenyképességét fokozni kell ahhoz, hogy a lisszaboni stratégiában meghatározott növekedési és munkahely-teremtési célkitűzések megvalósulhassanak. Ez a szemlélet az előttünk álló as programozási időszakban is tükröződik: a kohéziós politika célkeresztjében a kutatás fejlesztés és az innováció, az infrastruktúra, az ipari versenyképesség, a képzés, a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság terén megvalósuló beruházások állnak. A Bizottsághoz a tagállamoktól beérkezett programozási dokumentumokból kitűnik, hogy a minimális küszöböt azaz, hogy a legkevésbé fejlett régiókban a kohéziós támogatások legkevesebb 60%-át, míg a többi régióban e források minimum 75%-át kell fordítani ilyen és ehhez hasonló beruházásokra szinte minden tagállam túllépte. Ez is azt mutatja, hogy az új forrás-elkülönítési szemlélet egész Európában elnyerte a nemzeti kormányok és a regionális hatóságok támogatását. A kohéziós politika által képviselt hozzáadott érték azonban messze több, mint a jövőbe való beruházások finanszírozása. Egyúttal felhatalmazza az EU polgárait arra, hogy beleszóljanak jövőjük és Európa jövőjének alakításába, sőt, a kezükbe adja ennek eszközét is. A fejlesztés területén integrált megközelítést szorgalmaz, amellyel javul az ágazati politikák általános hatása, és a partnerséget a felelősségteljes irányítás legfontosabb alkotóelemének rangjára emeli. A tagállamok vagy régiók külön külön nem tudják megteremteni azt az Európát, amely megfelel polgáraink elvárásainak. A gazdasági sikerhez mindhármuk szoros együttműködésére van szükség. Európa nem növekedhet erős és gyarapodó régiók nélkül. Ez e jelentés üzenete. Danuta Hübner iv

7 Tartalomjegyzék Előszó...iii Összefoglalás és következtetések...vii A kohéziós politika hozzáadott értéke... vii Gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek és tendenciák...x A kohéziós politika reformja ( )... xiv Új kihívások... xvii A következő lépések... xx 1. fejezet A gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek helyzete és alakulása az Európai Unió 27 tagállamában és régióiban...1 Gazdasági, társadalmi és területi kohézió...3 A regionális versenyképességet, a növekedést és a foglalkoztatottságot meghatározó tényezők fejezet A kohéziós politika hatása Bevezetés...93 A prioritások alakulása a os időszakban...93 Hatáselemzés a kohéziós politika értéke...95 A reform és a közötti időszak új kihívásai fejezet Nemzeti szakpolitikák és kohézió Bevezetés Beruházás a növekedési és foglalkoztatottsági stratégiába: a nemzeti szakpolitikák szerepe Állami beruházás és a kohéziós politika A gazdaság kínálati oldalának megerősítése és a gazdasági stabilitás biztosítása fejezet Közösségi szakpolitikák és a kohézió Bevezetés Az EU K+F és innovációs szakpolitikája és a kohézió: hatások és szinergiák Az állami támogatás és a kohéziós politika komplementaritása Mezőgazdasági politika és vidékfejlesztés Szakpolitikák a több és jobb munkahely megteremtésének szolgálatában Az EU költségvetése Főbb regionális mutatók Térképek jegyzéke Ábrák jegyzéke Táblázatok jegyzéke v

8 vi

9 Összefoglalás és következtetések 1 A Szerződés 159. cikke úgy rendelkezik, hogy a Bizottság három évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a gazdasági és társadalmi kohézió elérése terén megvalósított előrehaladásról, és arról, hogy az abban cikkben előírt különböző eszközök (tagállami és közösségi szakpolitikák) ehhez hogyan járultak hozzá. A negyedik kohéziós jelentés a következőket tartalmazza: egyrészt a jelenlegi helyzet ismertetését és egy kitekintést, tekintettel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra, másrészt pedig a nemzeti és a közösségi szakpolitikáknak az Unió kohéziójára gyakorolt hatásának elemzését. Különös hangsúlyt kapnak a következők: 1) az európai kohéziós politika hatásának előzetes értékelése a os programozási időszakban, és 2) a as új időszakra való felkészülés első értékelése a tagállamok által a Bizottságnak április végéig benyújtott nemzeti stratégiák és operatív program-tervezetek alapján [lásd: SEC(2007) 694] 2. A kohéziós politika hozzáadott értéke Tényezők sora befolyásolja az európai kohéziós politika hatékonyságát és hatását. Egy árstabilitással és szilárd költségvetéssel jellemezhető gazdasági környezet jutalma előbb-utóbb az alacsonyabb kamat. Az alacsony kamatok ösztönzik a beruházást és a tőkefelhalmozást, így növelve a termelékenységet és a foglalkoztatást. Az innováció mértékének és elterjedésének fokozódását is segíti, illetve csökkenti a tőkeköltségeket. Egy másik kritikus tényező a nemzeti, regionális és helyi közigazgatás hatékonysága és eredményessége. Végül minden szinten gyakran külső tényező nevezetesen a globalizáció a szerkezeti változások motorja, amely jelentős hatást gyakorol a gazdasági fejlődésre és a munkahelyteremtésre. A szigorú megközelítésnek köszönhetően azonban a kohéziós politikának az egész Unióban sikerült előrelépést elérnie az életszínvonal és az esélyteremtés terén. 1 A pontosság érdekében a jelentés szövege kis mértékben eltérhet a Bizottság május 30-i, COM/2007/694 számú sajtóközleményének eredeti fordításától, tartalmát tekintve azonban megegyezik azzal. 2 A időszakban öt alap járult hozzá a kohéziós politikához: ERFA, ESZA, Kohéziós Alap, EMOGA és HOPE. A jelenlegi as időszakra vonatkozóan ez a jelentés az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap kohéziós politikához való hozzájárulására összpontosít. Az EMOGA egykori orientációs része beolvadt a Vidékfejlesztési Alapba, amely szintén hozzájárul a gazdasági és társadalmi kohézióhoz. vii

10 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k Nemzeti és regionális szinten is csökkennek a különbségek Csoportként tekintve a os időszakban az európai kohéziós politikai programok fő pénzügyi haszonélvezői továbbra is kiemelkedő gazdasági növekedési rátákkal büszkélkedhettek. Regionális szinten az alacsony egy főre jutó GDP vel rendelkező régiók erős gazdasági teljesítménye az elmúlt évtized során azt eredményezte, hogy szerte az EU-ban csökkennek a régiók közötti a különbségek az egy főre jutó GDP alapján számolva. Az előrejelzések szerint a tendencia folytatódik Egyes tanulmányok szerint a as időszakban a programok keretében végrehajtott beruházások az alapul vett forgatókönyvhöz képest mintegy 5 15%- kal fogják növelni a legtöbb új tagállam GDP-jének abszolút szintjét. Ezen túlmenően a becslések szerint az ilyen szintű beruházások 2015-re további 2 millió munkahelyet teremtenek. A kohéziós politika a konvergencia-régiókon kívül is támogatja a növekedést és a foglalkoztatást A növekedés és a fejlődés egy piacgazdaságban elkerülhetetlenül átrendeződéseket von maga után, amelyekhez gyakran egyenlőtlenül eloszló megszűnő illetve új munkahelyek társulnak, ez pedig a társadalmi és gazdasági problémák területi koncentrálódásához vezethet. Az európai kohéziós politika egyik célja a jobb módú tagállamokban is megerősíteni az Unió azon képességét, hogy alkalmazkodjék a változásokhoz, és új, fenntartható foglalkoztatást hozzon létre. A ös időszakban a becslések re teszik az új munkahelyek számát abban a hat országban, amelybe a 2. célkitűzés szerinti európai támogatás nagyjából kétharmada irányult. A kohéziós politika a tagállamok és a régiók innovációs kapacitását is támogatja A kohéziós politika 2000 és 2006 között jelentősen hozzájárult a K+F törekvésekhez, és erősítette az innovációs kapacitást, elsősorban az 1. célkitűzés szerinti régiókban. A jelentés elfogadásának pillanatában rendelkezésre álló programok alapján a as időszakban több mint kétszeresére fog növekedni az innovációba és a K+Ftevékenységekbe befektethető kohéziós politikai források aránya. Bőségesen megtérül az emberekbe történő kohéziós politikai befektetés Az elmúlt évtizedben a termelékenység növekedésének több mint fele a humán tőke minőségének emelkedésével magyarázható. Az európai kohéziós politika programjai mintegy 9 millió fő képzésének finanszírozásához járultak hozzá, akiknek több mint fele nő. A kedvezményezettek jelentős része a képzés után vagy be-/visszalép a foglalkoztatásba vagy jobb munkakörülményekről és magasabb jövedelemről számol be. viii

11 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k A termelékeny beruházások támogatása érdekében a kohéziós politika összekapcsolja az állami és a magántőkét Az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban minden egyes 2000 és 2006 között befektetett euró átlagosan további 0,90 euró kiadáshoz vezetett. Ez a 2. célkitűzés alá tartozó régiókban az eredetileg befektetett összegnek akár a háromszorosát is elérte. Ezt olyan szakpolitikai szabályokkal lehetett elérni, mint a társfinanszírozás és a partnerség, valamint a magántőke többek között a köz- és a magánszféra partnerségén alapuló (PPP) megállapodások sokaságának egyre növekvő bevonásával. Újabban a Bizottság a nemzetközi pénzintézetekkel együttműködésben innovatív pénzügyi eszközöket fejlesztett ki az európai támogatások finanszírozásával való kombinálásra, illetve annak kiegészítésére: a kkv-k és a mikrohitel támogatására a JEREMIE-t, a városi fejlődéshez pedig a JESSICA-t. Ez a támogatásokat újrafelhasználható pénzügyi formákká fogja átalakítani, és így hosszabb távon fenntarthatóbbá teszi őket; fokozni fogja az ilyen támogatásoknak köszönhetően jelentkező fellendítő hatást, amely magántőkét vonzhat és azzal egyesülhet; valamint erősebben fogja ösztönözni a jobb teljesítményt. A kohéziós politika a fejlesztés integrált megközelítését támogatja A kohéziós politika integrált módon, a különféle ágazati politikákkal összehangolva segíti a fejlődést, és az olyan összetett problémák által támasztott kihívásoknak is próbál megfelelni, mint a globalizáció, az éghajlatváltozás vagy a demográfiai tendenciák. Ez az integrált megközelítés segített abban, hogy javuljon az ágazati beavatkozások átfogó hatása a politikaterületek közötti szinergiák kiaknázásával és mellékhatásaik ellenőrzés alatt tartásával, a közigazgatások közötti párbeszéd támogatásával és a beavatkozásoknak a régiók és helyiségek társadalmi-gazdasági jellemzőihez való jobb hozzáigazításával. A kohéziós politika segít az állami beruházások minőségének javításában A politika 7 éves erre az időszakra biztos költségvetésen alapuló programozási megközelítése sok tagállamban és régióban jelentősen javította a hosszútávú költségvetési tervezést. Ráadásul a kohéziós politika az állami beruházási döntések prioritásainak meghatározásához is segítséget ad, és ezzel elsősorban a kohéziós országokban nem csak a Közösség által társfinanszírozott beruházások esetében, hanem általánosságban is hatásosabbá és hatékonyabbá teszi az állami beruházásokat. Ily módon a kohéziós politika a beruházások jellegét is befolyásolja, hiszen azt a magasabb termelékenység és a jobb fenntarthatóság irányába tolja el. A kohéziós politika előmozdítja a partnerséget, mint a jó kormányzás kulcsfontosságú összetevőjét A partnerség elve a kohéziós politika valamennyi vonatkozását programozás, végrehajtás, monitoring és értékelés alátámasztó alapelv, és immár a jó kormányzásnak is széles körben elfogadott kulcsfontosságú eleme. A közösségi, nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal és érdekelt felekkel együttműködő, ix

12 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k stratégiai megközelítésen alapuló többszintű kormányzás segít annak biztosításában, hogy az intézkedések a helyi viszonyokhoz igazodjanak, és hogy a siker iránti valódi elkötelezettséget lehessen tapasztalni. Gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek és tendenciák Gazdasági kohézió Csökkennek a különbségek mind nemzeti A kohéziós politika közötti legnagyobb kedvezményezettjei Görögország, Spanyolország, Írország és Portugália csoportként figyelemre méltó növekedést értek el. Görögország között az EU-27 maradékához képesti lemaradását az EU ös átlagának 74%-ról 88%-ra csökkentette. Ugyanebben az időszakban Spanyolország az Unió átlagának 91%-ról 102%-ra, Írország pedig 102%-ról 145%-ra mozdult el. Portugáliában ugyanekkor 1999 óta az EU átlaga alatti a növekedés, így itt 2005-ben csak az EU-átlag 74%-a volt az egy főre jutó GDP. Az új tagállamok különösen a nagyon alacsony egy főre jutó GDP-jű országok között tempósabb a növekedés, és így gyorsabb felzárkózásra lehet számítani. A három balti állam GDP-je az közötti évtizedben majdnem megduplázódott. Lengyelország, Magyarország és Szlovákia az EU átlagánál több mint kétszer magasabb növekedési rátával szintén jól teljesített. Az egy főre jutó GDP rendkívül alacsony kiindulási szintje miatt azonban a jelenlegi növekedési rátákat feltételezve valószínűnek tűnik, hogy több mint 15 évbe fog telni, amíg Lengyelország illetve különösen Bulgária és Románia eléri az EU-27 egy főre jutó átlagos GDP-jének 75%-át. mind pedig regionális szinten Az alacsony egy főre jutó GDP-vel rendelkező régiók viszonylag erős gazdasági növekedése az elmúlt évtizedben az eredményezte, hogy az EU régiói összességükben konvergáltak között az EU átlagának 75%-a alatti egy főre jutó GDP-jű régiók száma 78-ról 70-re, az EU-átlag 50%-a alatti régiók száma pedig 39-ről 32-re csökkent. A kohéziós politika közötti időszakban folyósított támogatásainak elsőszámú kedvezményezettjei, az EU-15 leszakadó régiói az Unió többi régiójához képest 1995 és 2004 között látványos növekedést teljesítettek az egy főre jutó GDP tekintetében ben még 50 régió (azaz összesen 71 millió ember) egy főre jutó GDP-je maradt el az EU-15-ök átlagának 75%-kától re e régiók közül majdnem minden negyedikben összesen kis híján 10 millió ember lakóhelyén a 75%-os küszöb fölé emelkedett az egy főre jutó GDP. az egyenlőtlenségek azonban továbbra is jelentősek Az abszolút különbségek azonban a haladás ellenére továbbra is nagyok. Ez részben a legutóbbi bővítés eredménye, részben pedig azért van így, mert a növekedés a x

13 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k fejlődés kezdeti szakaszaiban hajlamos az országok legdinamikusabb térségeire koncentrálódni. Még a legfejlettebb régiók (vagyis ahol az EU-27 átlagának 75%-ánál magasabb az egy főre jutó GDP) között is akad, amely nagyon alacsony vagy akár negatív gazdasági növekedési rátával néz szembe. A közötti időszakban 27 régióban csökkent az egy főre jutó GDP, további 24-ben pedig évi 0,5%-nál kisebb mértékben növekedett. Öt ilyen régióban az EU átlagának 75%-a alá csökkent az egy főre jutó GDP. A foglalkoztatás és a termelékenység növekedése fokozza a növekedést a régiókban Termelékenység szempontjából gyorsan zárkóznak fel a leszakadó régiók. Ez különösen az új tagállamokban szembetűnő: a három balti államban és Lengyelországban között a termelékenység négyszer gyorsabban növekedett, mint az EU átlaga. Mivel ezekben a régiókban a foglalkoztatottság eltolódik a magasabb hozzáadott értéket előállító szektorok irányába, ez valószínűleg még akkor is emeli a termelékenységet, ha az ágazati termelékenység állandó marad. A portugál, görög, ír és spanyol régiókban 2004-ben még lényegesen magasabb volt a termelékenység, mint az új tagállamokban. Írország egyszerre ért el jelentős termelékenységnövekedést és az EU egyik legmagasabb foglalkoztatási szint növekedését. Spanyolországban ellenben a regionális növekedés szinte kizárólag a foglalkoztatás növekedésének köszönhető, az ilyen növekedést viszont nehéz lehet hosszú távon fenntartani. Portugáliában 2001-ig jelentősen emelkedett a foglalkoztatás, azóta azonban stagnál, Görögországban viszont 2001-ig volt korlátozott a növekedés, később azonban jelentősen fokozódott. A fejlettebb régiók között tízből kilencben növekedett a foglalkoztatás, és szinte ugyanennyiben a termelékenység is. Mindazonáltal között Olaszország, Franciaország, Spanyolország és Németország 29 régiójában csökkent a termelékenység, illetve 16 régióban javarészt Kelet-Németországban és Észak- Angliában csökkent a foglalkoztatás. Társadalmi kohézió Uniós és nemzeti szinten egyaránt csökkentek a foglalkoztatási ráták különbségei Az EU-n belül között csökkentek a regionális foglalkoztatási szintek közötti különbségek. A leszakadó régiók foglalkoztatási szintje 2005-ben azonban még mindig 11 százalékponttal volt alacsonyabb az Unió többi részének szintjénél. Az időszak során egyes országok következetes és széleskörű foglalkoztatási növekedést élveztek, míg mások például Románia és Lengyelország régióik többségében csökkenést regisztráltak, néhány esetben akár két százalékpontnál is nagyobb mértékben. A lisszaboni foglalkoztatási célok eléréséhez az EU-nak mintegy 23,5 millió munkahelyet kell teremtenie, ebből 7 milliót nőknek kellene betöltenie, 7 milliót pedig éves embereknek. Ilyen léptékű munkahelyteremtés új tevékenységekbe való xi

14 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k beruházást fog igényelni, amely megfelel az ezeket a tevékenységeket ellátni képes képzett munkaerőnek. és a munkanélküliségi szintek közötti egyenlőtlenségek is csökkentek A leszakadó régiókban között 13,4%-ról 12,4%-ra csökkent a munkanélküliség, bár 17 ilyen régióban 2 százalékponttal növekedett. A fejlettebb régiókban valamivel 8% alatti rátával a munkanélküliség állandó maradt között, jóllehet a spanyol, olasz, francia és egyesült királyságbeli régiókban általában csökkent, a német, osztrák, holland és belga régiókban pedig némileg nőtt ben az EU-ban a nők munkanélkülisége magasabb volt a férfiakénál, ám a különbség között egyharmadával zsugorodott. A szegénység továbbra is kihívás Néhány tagállamban a népességnek továbbra is nagy hányada van kitéve a szegénység kockázatának. A nemzeti medián jövedelem 60%-ánál alacsonyabb jövedelműekként definiálva őket, 2004-ban az ebbe a kategóriába eső arány Litvániában, Lengyelországban, Írországban, Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában elérte a nagyjából 20%-ot, Hollandiában, a Cseh Köztársaságban és Svédországban azonban csak 10% körül volt. A szegénység kockázatának kitettek 2004-ben átlagosan az EU népességének 16%-át avagy 75 millió főt tettek ki. A kockázat magasabb a nők, a gyermekek, az idősek és a munkanélküliek között. A képzettségi szint növekszik, ám a leszakadó régiókban továbbra is alacsony A versenyképes tudásgazdaság egyik fontos tényezője a jól képzett munkaerő. Idővel több helyütt is javulás érzékelhető: a éves egyetemi vagy azzal egyenértékű végzettségű fiatalok aránya növekszik, és már majdnem kétszerese az éves idősebb nemzedékre jellemző hasonló aránynak. Azonban néhány tagállamban nevezetesen Romániában, a Cseh Köztársaságban, Olaszországban és Szlovákiában alacsony a fiatalok végzettségi szintje. Az EU éves lakosainak 2005-ben mintegy 23%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel; a skála egyik végén Finnország áll 35%-kal, a másikon pedig Románia 10%-kal. A régiók közötti különbségek még nagyobbak, a különbségek pedig nem csökkennek. Átlagosan a leszakadó régiókban alacsonyabb a felsőfokú végzettségű éves személyek aránya. Területi kohézió Az EU-27 GDP-jének területi koncentrációja Európa hagyományos centrumában alacsonyabb Bizonyított, hogy az EU gazdasági prosperitása területileg egyre kevésbé összpontosul: Európa hagyományos gazdasági centruma (a London-Párizs-Milánó-München- Hamburg által határolt terület) 2004-ben lényegesen kisebb arányban járult hozzá az EU-27 GDP-jéhez, mint 1995-ben, miközben a lakosság aránya nem változott. Ez a xii

15 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k tendencia olyan új növekedési központok felemelkedésének köszönhető, mint Dublin, Madrid, Helsinki vagy Stockholm, illetve Varsó, Prága, Pozsony és Budapest. nemzeti szinten azonban magasabb A tagállamokon belül ellenben a gazdasági tevékenység a korábbinál erősebben összpontosult a fővárosi régiók köré szerte az EU-ban, Berlin és Dublin kivételével között átlagosan 9%-kal növekedett a fővárosi régiók részaránya a nemzeti GDP-ből, míg lakosságuk csak 2%-kal. Ez a tendencia különösen között jelentkezett markánsan, elsősorban Varsóban és Bukarestben. A népesség és a gazdasági tevékenység fokozódó koncentrációja a fővárosi régiókban hosszabb távon korlátozhatja is az összesített gazdasági növekedést, hiszen a különböző negatív körülmények lakásárak emelkedése, üzleti tér hiánya, forgalmi dugók és környezetszennyezés a térség képét és a versenyképességét is negatívan befolyásolhatják. Másodsorban a növekedési központok segíthetnek a fővárosi régióra nehezedő nyomás csökkentésében, és így nagyobb összesített növekedési potenciált eredményezhetnek. az elővárosokba történő kivándorlás irányába mutató tendenciával Az európai városok domináns fejlődési irányvonala szuburbanizáció között a városi agglomerációk 90%-ában az elővárosok népessége nagyobb mértékben nőtt, mint a városmagé. Ezeknek az agglomerációknak a harmadánál csökkent a népesség az említett időszakban, ám az elővárosok a legtöbb esetben még így is növekedtek és a városközpont lakossága csökkent. A népesség elővárosokba vándorlása óhatatlanul jobban megterheli a városi közlekedési rendszereket, a gazdasági tevékenység szuburbanizációja pedig a hagyományos városközpontok gazdasági hanyatlásához vezethet. A szociális nehézségek egyes negyedekre koncentrálódása szintén számos európai városban probléma. Jóllehet a foglalkoztatás a városban összpontosul, a városlakók különösen az alacsonyabb képzettségűek nehezen találnak munkát, míg a munkahelyek egyharmadát a városba ingázók töltik be. Ez egyes városi negyedekben a munkanélküliség koncentrálódásával párosul. Ezekben a magas munkanélküliséggel küszködő negyedekben jellemzően a hátrányos helyzet más vonatkozásai is halmozódnak. Ide tartozik az alacsony lakásminőség, a nem kielégítő tömegközlekedés és más szolgáltatások (például oktatás), valamint az alacsony jövedelemszint és a magas bűnözési ráta. miközben néhány vidéki terület lakossága tovább csökken A vidéki területekről való jelentős elvándorlás még mindig uralkodó tendencia az EU nagy területein, mégpedig Dél-Olaszországban, Finnország, Svédország és Skócia északi részén, Kelet-Németországban és Lengyelország keleti részein. A mezőgazdaságtól eltérő munkahelyre való kilátás hiánya és az alacsony életszínvonal arra ösztönzi az embereket különösen a fiatalokat és a képzetteket, hogy másutt keressenek lehetőségeket. Ez az érintett területeket hatványozottan súlyosan érinti, xiii

16 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k hiszen népességük elöregszik, szűkülnek az alapvető szolgáltatások és még a meglévőnél is kevesebb munkalehetőség adódik 3. és nagy lehetőségek vannak a határokon átívelő kapcsolatok fokozására A sok éve zajló határokon átívelő programok javították az EU-15-ön belüli határrégiók közötti együttműködést, különösen a Benelux-országok, Németország és Franciaország között. Az új belső határok egyelőre nem ennyire átjárhatók, és a közlekedés is jóval lassabb. A határok mind fizikai mind közigazgatási értelemben vett átjárhatóságának fokozódása meg fogja könnyíteni a határ menti régiók között a személyek és az áruk áramlását, ez pedig olyan szintre emelheti a régiók közötti gazdasági kapcsolatokat, amely megfelel gazdasági potenciáljuknak. Az ilyen típusú együttműködési tevékenység még fontosabb a külső határok mentén fekvő régiók esetében. A kohéziós politika reformja ( ) Az Európai Tanács 2005 tavaszi ülése kijelentette: Haladéktalanul új lendületet kell adni a lisszaboni stratégiának, és a prioritásokat a növekedésre és a foglalkoztatásra kell összpontosítani. Európának meg kell újítania versenyképességének alapjait, javítania kell növekedési potenciálját és termelékenységét, valamint meg kell erősítenie a társadalmi kohéziót, különös hangsúlyt fektetve a tudásra, az innovációra és a humántőke kiaknázására. E célok eléréséhez az Uniónak a stratégia három (gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi) területén még nagyobb mértékben mozgósítania kell valamennyi megfelelő nemzeti és közösségi eszközt beleértve a kohéziós politikát is, hogy jobban kihasználhassa e területek szinergiáit a fenntartható fejlődés általános keretein belül. Az EU-ban meglévő egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló európai uniós erőfeszítések túlnyomó része a kohéziós politika révén történik. Ez feltételes támogatás formáját ölti, a feltételek pedig a célok és a végrehajtási rendszer szintjére vonatkoznak. Konkrétan a tagállamoknak fel kell vázolniuk egy középtávú stratégiát a források felhasználására, az európai segély nemzeti forrásokból történő társfinanszírozásával, a nemzeti, regionális és helyi szintek partneri együttműködésével és az EU jogszabályainak és irányvonalainak tiszteletben tartásával. Ezek a feltételek egy az európai, nemzeti és helyi szint között megosztott irányítórendszer vagyis egy többszintű kormányzati rendszer kialakítását eredményezték. A kohéziós politika 2006-os reformját követően a as időszakra a fő cél a tagállamok és a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése a forrásoknak a legkevésbé fejlett térségekre való összpontosítása által. A as időszakban a források zöme a legszegényebb régiókba és országokba irányul: míg 1989-ben a rendelkezésre álló források 56%-a került a legalacsonyabb jövedelmű régiókba, addig 3 A Vidékfejlesztési Alap jelentősen hozzájárul a gondok orvoslásához. Lásd: a A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: Foglalkoztatás a vidéki térségekben: a munkahelyhiány enyhítése, COM(2006) december 21. xiv

17 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k az új programozási időszak végén ez az arány 85% lesz. Az új tagállamok ugyan az EU-27 népességének csak 21%-át képviselik, ám az új időszakban valamivel több mint 52%-hoz jutnak. Ugyanakkor az új növekedési és foglalkoztatási menetrenddel összhangban és a globalizáció összefüggésében a kohéziós politika egyre nagyobb hangsúlyt helyez a régiók világgazdaságban betöltött versenyképességi pozíciójának javítására. A források így a szerkezeti kiigazítással foglalkozó régiókra, és a kutatás, az innováció, az információs társadalom és az üzleti fejlődés körüli tevékenységcsoportot különösen előtérbe helyező beruházásokra fognak összpontosulni. E célok miatt a as időszakban a kohéziós politika mindenütt ugyanazt a növekedési és foglalkoztatási menetrendet fogja követni, ám az Uniótól származó támogatás intenzitása az egyes tagállamok és régiók szükségleteit és rendelkezésre álló erőforrásait fogja tükrözni. A as évre szóló pénzügyi tervről szóló tárgyalások eredménye, amely jelentős (az EU teljes költségvetésének 35%-át kitevő) forrásokat biztosított a kohéziós politikának azt sugallja, hogy a közösségi prioritások megvalósításának ilyen rendszere körül nagyfokú a politikai konszenzus. Európa új növekedési és foglalkoztatási stratégiájának megvalósítása A növekedés és a foglalkoztatás serkentése mindig is az EU kohéziós programjainak középpontjában állt, és a politika as időszakra szóló reformja is ennek a dimenziónak a megerősítésére irányul. Új stratégiai megközelítés A nemzeti és az alsóbb regionális és helyi szinteken a kohéziós politika uniós szintű végrehajtási folyamata egy európai prioritásokon alapuló stratégiaibb megközelítésbe fog illeszkedni. Ennek hozzá kell járulnia a fokozott gazdasági hatékonysághoz, illetve fokoznia kell az átláthatóságot, és meg kell könnyítenie a politikai elszámoltathatóságot. Ez a közösségi stratégiai iránymutatásokban meghatározott megközelítés egyrészt tükrözi a megújított lisszaboni stratégia prioritásait, másrészt létrehozza a nemzeti kohéziós politikai stratégiák és programok előkészítésének keretét. Összegek elkülönítése egyes célokra A tagállamok 2005 decemberében úgy döntöttek, hogy a kohéziós programok új nemzedékének előkészítéséért felelős hatóságoknak el kell különíteniük a források bizonyos részét a megújított növekedési és foglalkoztatási stratégiához kapcsolódó kulcsfontosságú beruházásokra (K+F és innováció; európai jelentőségű beruházások, ipari versenyképesség, megújuló energiaforrások, energiahatékonyság, ökoionnováció, emberi eróforrás). E források 60%-át a legkevésbé fejlett régiókban, 75% át pedig a többi régióban kell hasznosítani. Az ehhez a jelentéshez rendelkezésre álló programozási dokumentumok szerint ezeket a célokat nagyrészt elérték. Az EU-27 átlagában a legfontosabb lisszaboni beruházásokra pántlikázott források aránya a konvergencia célkitűzés esetében 61,2%, a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés esetében pedig 76,7%. Ezekre a beruházásokra összesen mintegy 200 milliárd -t különítettek el. Az előző időszakhoz képest ez több mint 50 milliárd -s növekedést jelent. xv

18 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k Jobb szabályozás: egyszerűsítés és arányosság Miközben a kohéziós politika forrásainak az ellenőrzés és a hatékony pénzügyi irányítás normáinak is meg kell felelniük, fontos lépésekre került sor a joganyag áramvonalasítása és a kohéziós politika irányítási szabályainak egyszerűsítése érdekében, Konkrétan a következőkre került sor: Egyetlen irányítószabály-csoport A os programozási időszak 10 létező rendeletének helyébe a as programozási időszakra egyetlen bizottsági végrehajtó rendelet lépett. A Kohéziós Alapból finanszírozott programok irányításának szabályait összehangolták a strukturális alapokéival. Ez könnyebbé és kevésbé költségessé teszi az alapok irányítását. Egyetlen elszámolhatósági szabálycsoport a kiadásokhoz A tagállamok a társfinanszírozásban részesülő projekteknél nemzeti elszámolhatósági szabályokat használhatnak az eddigi két szabálycsoport helyett (az egyik a Közösségtől társfinanszírozást kapott a másik pedig a nemzetileg finanszírozott projektek esetében), így nagyban egyszerűsödik a projektigazgatás. A pénzügyi irányítás egyszerűsödése A pénzügyi tervek, a támogatási arány és az EU visszatérítései ezután magasabb szinten dőlnek el (az eddigi intézkedési szint helyett a program vagy prioritási tengely szintjén). Ez egyszerűsíti a programok irányítását, illetve korlátozza a pénzügyi terv módosítását igénylő esetek számát, és így szélesebb körű önállóságot biztosít az operatív programok irányításával megbízott nemzeti hatóságoknak. Az ellenőrzőrendszerek fokozott arányossága és egyszerűsödése Kisebb programok esetében a nemzeti szabályok szerint létrehozott nemzeti szervek is elvégezhetik az ellenőrzési tevékenységek egy részét, így nem kell megfelelni egyes közösségi ellenőrzési követelményeknek. Világosabb tájékoztatási és kommunikációs szabályok A polgároknak és az alapok lehetséges kedvezményezettjeinek valamennyi tagállamban azonos hozzáférésük lesz a kohéziós politika finanszírozási lehetőségeire és támogatásaira vonatkozó információkhoz, így csökken az ilyen információk felkutatásához szükséges idő és erőfeszítés mértéke. Elektronikus kormányzat a gyakorlatban A tagállamok és a Bizottság között dokumentumcsere első ízben fog kizárólag elektronikusan zajlani. Ez új korszak kezdetét jelenti az elektronikus adatcsere és az e-kormányzat szempontjából. A programok működtetésekor így sok időt lehet megtakarítani, és csökkenni fognak a Bizottság és a tagállamok közötti nézeteltérések a benyújtandó információ mennyiségével és típusával kapcsolatban. xvi

19 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k A kohéziós politika és az EU értékeinek és szakpolitikáinak közvetítése Egyes Európai Unión kívüli országok fokozódó érdeklődésüket fejezték ki aziránt, hogy többet tudhassanak meg az európai kohéziós politikájáról, mint a kiegyensúlyozott regionális fejlődést támogató eszközről. Konkrétan a következőkre került sor: május 15-én a Bizottság és Kína aláírt egy egyetértési nyilatkozatot a regionális politikai együttműködésről. A kínai hatóságok ötéves fejlesztési tervük egyik fő prioritásává tették a kiegyensúlyozott regionális fejlődést, és egyre jobban aggódnak a növekvő regionális jövedelemkülönbségek miatt óta Kína és India közös cselekvési tervekben is megegyezett az Európai Bizottsággal, valamint foglalkoztatási és szociálpolitikai témájú egyetértési nyilatkozatokat írt alá május 23-án a Bizottság és Oroszország írt alá egy egyetértési nyilatkozatot a regionális politikai együttműködésről, amely a regionális politika megalkotásával és végrehajtásával nyert tapasztalatokkal kapcsolatos információ és bevált gyakorlatok cseréjét tartalmazza. Hasonló együttműködés lehetőségekről folynak megbeszélések olyan országokkal is, mint Dél-Afrika és Brazília, illetve olyan gazdasági integrációs csoportosulásokkal, mint a Mercosur. Ugyanekkor az európai kohéziós politika az ENSZ, az OECD és a Világbank bizottságainak figyelmét is felkeltette. Ebben az összefüggésben az európai kohéziós politika által képviselt egyik legfontosabb hozzáadott érték, hogy alátámasztja az olyan témákról vallott európai nézeteket, mint például a szabad piacok, a nemek közötti és esélyegyenlőség, a fenntartható fejlődés és a részvételi demokrácián alapuló rendszer. Új kihívások A Római Szerződések aláírásának 50. évfordulója alkalmából a berlini nyilatkozat így fogalmaz: Számos olyan cél van, amelyet külön-külön nem, csak közösen érhetünk el. Az Európai Unió, a tagállamok valamint azok régiói és önkormányzatai megosztják egymás között a feladatokat. Az európai növekedés és foglalkoztatás olyan politikákat igényel, amelyek képesek előre jelezni és kezelni az új kihívásokat. E kihívások némelyike különösen jelentős a kohéziós politika szempontjából, hiszen egyenlőtlen módon érinti Európa területét, és így növelheti a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket. Fokozódó globális nyomás a szerkezetátalakítás és a modernizálás irányába Gyakorlatilag az összes régió szembesül azzal, hogy a globalizáció támasztotta kihívásoknak való megfelelés érdekében a termékek, az igazgatás és a folyamatok valamint a humán tőke esetében egyaránt át kell alakítani a struktúrákat, modernizációt kell végrehajtani és meg kell könnyíteni a folyamatos tudásalapú innovációt. Az új tagállamok régiói a kiemelkedő növekedési ütem ellenére is olyan xvii

20 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k gazdaságszerkezettel rendelkeznek, amely javarészt olyan ágazatokra összpontosul, ahol kiélezett a verseny a feltörekvő ázsiai gazdaságokkal. E régiók számára gazdasági létszükséglet elébe menni a változásoknak, és megkönnyíteni őket. Ez a hozzáállás csökkentheti a változás költségeit, és annak egyik legfontosabb tényezője lehet. Ilyen okokból idejekorán megelőző intézkedéseket kell hozni, hogy az emberek és a régiók fel legyenek vértezve és készítve a változásra. Ehhez hasonlóan a jobb módú tagállamok sok régiójában is a foglalkoztatottak nagy aránya olyan hagyományos ágazatokban dolgozik, ahol a versenyelőny nagyrészt az alacsony költségű és alacsony munkabérű termelési módszerekre épül. A kizárólag költségtényezőkre alapuló verseny nem járható út, a régióknak így a magas hozzáadott értékkel dolgozó ágazatok irányába fordulva kell modernizálniuk és sokrétűbbé tenniük gazdasági szerkezetüket azzal, hogy a vállalkozások különösen a kkv-k számára biztosítják azokat a feltételeket, hogy ezek innovatív termékeket és folyamatokat alkalmazhassanak, más vállalkozásokkal és kutatóintézetekkel együttműködési hálózatokat hozhassanak létre, hozzáférhessenek a kockázati tőkéhez és tevékenységeiket nemzetközivé tehessék. A gazdasági tevékenységek élvonala és a szellemi tőke gyakran földrajzilag erősen néhány globális jelentőségű városi központba koncentrálódik. Ez ugyan lehetőségeket teremt, a kutatások azonban kimutatták, hogy egy bizonyos méret fölött a népesség összpontosulásához kapcsolódó negatív körülmények kezdenek megjelenni, például a légszennyezés, a városias területek terjeszkedése és a forgalmi dugók. Az Unió számos régiója a világ leginkább versenyképes és innovatív térségei közé tartozik, és hasznot húz a globalizációból. Ezt új képességekbe való beruházásokkal, új tehetségtárházak kiépítésével vagy odavonzásával, illetve hálózatok és klaszterek támogatásával érték el. Az Unió ezekre a sikerekre és fejlődési stratégiákra építve mozgósíthatja teljes potenciálját, és állíthatja gazdaságát magas növekedési ütemű, fenntartható pályára. Éghajlatváltozás Európaszerte sok régió fokozottan fog szembesülni az éghajlatváltozás aszimmetrikus hatásával. Ez súlyos problémákat fog jelenteni egyes térségekben a mezőgazdaságnak, a halászatnak és az idegenforgalmi ágazatnak, és jelentős beruházásokat fog igényelni az aszállyal, a tüzekkel, a tengerparti erózióval és az áradásokkal való küzdelem. Ezek a változások aránytalan hatásokkal járhatnak a hátrányos helyzetű vagy alacsony jövedelmű csoportokra nézve, amelyek híján vannak a hozzájuk való alkalmazkodáshoz szükséges eszközöknek. Jelentős erőfeszítésekkel lehet csak megfelelni a közösségi vívmányoknak és a márciusi tavaszi Európai Tanács által elfogadott kibocsátáscsökkentési céloknak. Arra viszont minden elérhető gazdasági jelentés rámutat, hogy a cselekvés hiánya esetén bekövetkező természeti katasztrófák által okozott kár ára messze meghaladja az üvegházhatású gázkibocsátás olyan szintre csökkentésének árát, amely összeegyeztethető az EU azon célkitűzésével, hogy az éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra korlátozódjék. xviii

21 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k Az éghajlatváltozás elleni küzdelem a regionális gazdaságoknak új gazdasági ösztönzőket és lehetőségeket kínál az öko-innováció, a környezetbarát iparágak és az e téren történő foglalkoztatás révén. Magasabb energiaárak A megnövekedett energiaárak különböző módon fogják érinteni az EU régióit energiaellátásuk összetételétől, gazdasági szerkezetüktől és a vállalatok energiahatékonyságától függően. A fokozódó közlekedési költségek elsősorban a földrajzilag perifériás helyzetű régiókat fogják sújtani, például Finnország és Svédország északi vagy Portugália, Spanyolország és Olaszország legdélebbi részeit, és a szigeteket, köztük Máltát és Ciprust. Sok régió kulcsfontosságú ágazata például az idegenforgalom sérülékenynek bizonyulhat a költségnövekedéssel kapcsolatban, bár ezt rövid távon ellensúlyozhatja a fapados légitársaságok hatékonyságából származó növekedés. Az energiaárak emelkedése aránytalan hatásokkal járhat az alacsony jövedelmű csoportokra nézve, és fokozhatja a hátrányos helyzetűek energiaszegénységét. A megújuló energiák fejlesztése vagy kiterjesztése és az energiahatékonyságba való befektetés a legtöbb régiónak komoly lehetőségeket kínál, magas helyi munkahelyteremtési potenciállal. Becslések szerint például a globális napenergiához kapcsolódó berendezések ágazatának bevételei négyszeres növekedést fognak elérni a ig hátralévő három évben. Az energiaárak emelkedése a kisebb energiaigényű termelési módszerekre építve a növekedési stratégiákat is ösztönözheti, különösen a leszakadó régiókban. Demográfiai egyensúlytalanságok és társadalmi feszültségek megjelenése Az Unió minden harmadik régiójában csökkent a népesség között. Az esetek többségében ez egyaránt következménye a természetes népességfogyásnak és nettó elvándorlásnak. Az előrejelzések szerint a természetes népességnövekedés tovább fog csökkenni, sok leszakadó régióban is. Ezek a régiók így kettős kihívással kerülnek szembe: egyrészt támogatniuk kell a növekedést és a foglalkoztatást, másrészt pedig kezelniük kell az elöregedő és csökkenő népesség miatti hátrányos hatásokat. A demográfiai változás és csökkentés a leendő foglalkoztatást is veszélyezteti: jelentős foglalkoztatási és gazdasági növekedésre 2011-ig van még lehetőség és körülbelül 2017 között a növekedő foglalkoztatási arány várhatóan ellensúlyozza a munkaképes korú népesség csökkenését től kezdődően azonban a munkaképes korú népesség zsugorodása stagnáláshoz, majd a foglalkoztatás abszolút szintjének csökkenéséhez vezethet. Ezzel párhuzamosan, ahogy a gazdaság a nagyobb értéket előállító tudásalapú tevékenységekre áll át, a régiók egy sor társadalmi kihívással fognak szembesülni, amelyet a képesítések kereslete és kínálata közötti különbség eredményez (a munkaerőpiac magas képesítésű/magas fizetésű és alacsony képesítésű/alacsony fizetésű munkavállalók szegmenseire bomlik és fokozódik a bevándorlás), ráadásul a szociális védelem hagyományos intézményei is erodálódnak. xix

22 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k A nemzeti szakpolitika fokozódó nehézségekkel kerül szembe, ahogy igyekszik lépést tartani az e tendenciák által diktált változások gyors ütemével Az állami beruházásokat egyre nagyobb mértékben a nemzeti szint alatti szintről irányítják, és a tendencia az elmúlt években itt is egyre inkább csökkenő irányba mutat, ahogy a nemzeti és nemzeti szint alatti költségvetések szembekerülnek az öregedő népesség (nyugdíjrendszer reformja, költségesebb egészségügyi, oktatási és szociális ellátórendszerek) és a részben az alacsonyabb adókon alapuló gazdasági reformok következményeivel. Ráadásul a gazdaság modernizációjának támogatására még rendelkezésre álló források is javarészt a növekedési pólusok felé irányulnak. Ez egyrészt nagy agglomerációs nehézségeket (forgalmi torlódások, környezetszennyezés, társadalmi szegregáció, városi területek terjeszkedése), másrészt fokozódó regionális egyenlőtlenségeket okozhat. A következő lépések A Bizottság 2007 és 2008 során fogja kialakítani a 2008/2009-es költségvetési felülvizsgálatkor használt megközelítését, vagy politikai értékelési kritériumokat fog meghatározni, át fogja tekinteni a leendő irányvonalakat és tesztelni fogja a különböző lehetőségek megvalósíthatóságát. Ennek keretében és a költségvetési felülvizsgálat eredményének sérelme nélkül ez a jelentés egész sor olyan kihívásra hívja fel a figyelmet, amellyel a kohéziós politika az elkövetkező években szembesülhet. A szeptember án sorra kerülő kohéziós fórum lesz az első lehetőség a megfelelő érdekelt felekkel folytatott megbeszélésre. A fórum konkrétabban az alábbi kérdések köré szerveződhet: xx

23 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k Milyen tanulságok vonhatók le a évi programok előkészítésekor szerzett tapasztalatokból? Ilyen körülmények között és a jelentés által nyújtott elemzés fényében a kohéziós politika mennyire igazodik az elkövetkező években az európai régiók előtt álló kihívásokhoz? Például: Hogyan tudnak a régiók az alacsony és közepes technológiaigényű ágazatok dinamikus szereplői részéről felmerülő szerkezetátalakító hatású nyomásra reagálni? A születési és halálozási arányok és migrációs áramlások regionális szintű különbségeinek fényében milyen szerepet játszik a kohéziós politika a demográfiai változásokra adott válaszban? Az éghajlatváltozás milyen mértékben jelent kihívást a kohéziós politika számára? Ebben az új környezetben a kohéziós politika hogyan tud integrált és rugalmasabb megközelítést kialakítani a fejlődés/növekedés és munkahelyteremtés szempontjából? Hogyan tudja a kohéziós politika jobban elősegíteni a harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődést, figyelembe véve az uniós területek sokszínűségét, mint pl. a leghátrányosabb helyzetű területeket, a szigeteket és a vidéki és tengerparti térségeket, de egyben a városokat, a hanyatlófélben lévő ipari térségeket és a különleges földrajzi sajátosságokkal rendelkező egyéb területeket is? Melyek a hatásai a jelentésben a társadalmi kohézió kulcselemeire vonatkozóan megállapított kihívásoknak, úgy mint beilleszkedés, integráció és esélyegyenlőség? Van-e szükség további erőfeszítésre e hatások megelőzése és ellensúlyozása érdekében? Polgárainknak milyen alapvető készségekkel kell rendelkezniük a jövőben a kihívásokra való reagáláshoz? Regionális szinten milyen alapvető kompetenciákat kell kifejleszteni ahhoz, hogy a régiók világviszonylatban is versenyképessé váljanak? Az előző kérdések értékelését követően a évi időszakra hogyan értékelhető a politikai irányítási rendszer? Tekintettel a kohéziós politikai programok hatékony irányításának szükségességére, egy többszintű kormányzási rendszeren belül milyen lenne a hatáskörök optimális megosztása a közösségi, nemzeti és regionális szintek között? Hogyan támogathatná hatékonyabban a kohéziós politika a tagállami és a regionális közpolitikákat? Milyen megvalósítási mechanizmusok tehetnék a politikát még telje sítményorientáltabbá és fehasználóbarátabbá? Hogyan lehetne megerősíteni a kohéziós politika és a többi nemzeti és közösségi politika közötti kapcsolatot több és jobb szinergia és komplementaritás elérése érdekében? Milyen új lehetőségek nyílnak a régiók közötti együttműködésre az EU-n belül és kívül? xxi

24 Ö s s z e f o g l a l á s é s k ö v e t k e z t e t é s e k xxii

25 1. fejezet A gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek helyzete és alakulása az Európai Unió 27 tagállamában és régióiban Tartalomjegyzék Gazdasági, társadalmi és területi kohézió...3 A GDP alakulása és konvergenciája nemzeti és regionális szinten...3 A termelékenység és a foglalkoztatottság növekedése...14 Foglalkoztatottsági ráták...20 Munkanélküliségi ráták...25 A szegénységi kockázat...29 Strukturális változás és gazdasági fejlődés...31 A globális folyamatok regionális hatása...37 Demográfia: Európa változó népessége...42 Helyi szinten megvalósuló területi irányzatok...49 A regionális versenyképességet, a növekedést és a foglalkoztatottságot meghatározó tényezők Európa, illetve az európai régiók vonzerejének növelése a beruházások és a munkavállalás szempontjából?...60 Az ismeretek és az innováció javításával a növekedés szolgálatában...73 Még több és még jobb munkahely...80 Lisszaboni menetrend a régiókért

26 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 2

27 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Gazdasági, társadalmi és területi kohézió Az Európai Unióban az egy főre jutó GDP-ben kifejezett regionális egyenlőtlenségek az elmúlt évtizedben jelentősen kiegyenlítődtek, mivel a legkevésbé fejlett régiókban nagyobb arányú növekedés figyelhető meg, mint máshol. Ez egyben azt is jelentette, hogy a középső és a periférikus területekben rejlő gazdasági potenciál megosztottságának csökkenésével a területi kiegyensúlyozatlanság is csökkent. Ugyanakkor noha az egyes régiókban az egy főre jutó GDP-szintek konvergenciájával párhuzamosan a foglalkoztatottsági és a munkanélküliségi ráta is kiegyenlítődött az Európai Unió térségei illetve az egyes régiók között továbbra is e két tényező számottevő divergálása jellemző. E jelentés egyik legfontosabb feladata, hogy dokumentálja e változásokat, megvizsgálja az elmúlt időszakban közösségi, nemzeti és regionális szinten bekövetkezett gazdasági és demográfiai változásokat, valamint értékelje, hogy e változások milyen hatással jártak a gazdasági, társadalmi, illetve területi kohézióra a régiókon és az egyes területeken belüli illetve azok közötti egyensúly tekintetében. E vizsgálat tehát elsősorban arra koncentrál, hogy az 1990-es évek közepe óta mennyiben változtak a regionális egyenlőtlenségek az egy főre jutó GDP, a foglalkoztatottsági, a demográfiai és a területi aspektus tekintetében. A GDP alakulása és konvergenciája nemzeti és regionális szinten Az 1990-es évek közepe óta az Európai Unióban (az EU-27-ben) az egy főre jutó GDP 1 reálértékének növekedése először gazdasági fellendülést hozott magával, amely 2000-ben megközelítette a 4%-ot. Ezt követően 2002-ben és 2003-ban a növekedés mértéke 1 Ha a gazdasági növekedés kiszámításához az általános GDP helyett az egy főre jutó GDP alakulását vesszük alapul, akkor annak előnye, hogy a végeredmény képet ad a teljes népességre jellemző változásokról is. Mivel az EU-27-ben a népességnövekedés tekintetében jelentős különbségek vannak, az egy főre jutó GDP-vel végzett számítások sokkal pontosabb képet nyújtanak a gazdasági növekedésről. 1% alá esett vissza, amit 2004-ben és 2005-ben visszafogott fellendülés követett: a növekedés mértéke ekkor sorrendben 1,9% illetve 1,3% volt (1.1. ábra). A 12 új tagállamban amelyek közül 10 ország ben, míg kettő 2007 elején lépett be az Európai Unióba (lásd: keretes írásunkat) már más a helyzet. E 12 Az Európai Unió 2007-es bővítése Románia és Bulgária január 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. Ezzel a lépéssel az Unió területe 8,6%-kal, lakóinak száma pedig 6,3%-kal nőtt hasonló mértékben, mint Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásakor a 90-es évek közepén a vásárlóerőparitáson kifejezett GDP tekintetében a bővülés mértéke azonban mindössze 1% volt, ami minden korábbi bővítésnél kevesebb. Az egy főre jutó GDP Bulgáriában az uniós átlag 35%-a, míg Romániában 38%-a. Ennek megfelelően a két ország csatlakozása nyomán az Európai Unióban valamivel több, mint 4%-kal csökken az egy főre jutó GDP átlaga. Noha a két országban a GDP növekedésének mértéke 2001 óta messze meghaladta az uniós átlagot (sorrendben 5 illetve 6% volt), még legalább további 20 év szükséges ahhoz, hogy e két ország egy főre jutó GDP-je elérje az uniós átlag 75%-át. Ezzel a bővítéssel az Európai Unió keleti határa km-rel lett hosszabb. Az EU területe ma már határos a Fekete-tengerrel, teljesen körbeöleli a Nyugat-Balkánt, Ukrajnával közös határszakaszának hossza pedig megkétszereződött. Az Európai Unió jelenleg 500 km-es közös határszakaszon érintkezik Moldovával. 3

28 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a országban 2000-ben az egy főre jutó GDP szintén magas, 6%-os növekedést mutatott. Az ezt követő lelassulás ugyanakkor kevésbé volt markáns és általános, kivéve Lengyelországot, ahol a növekedés mértéke a 2001-es több, mint 5%- ról 2002-ben alig több, mint 1%- ra esett vissza. A 10 új tagállam átlagos növekedése a 2001-es 3,1%-ról 2002-ben 3,4% ra nőtt, míg Lengyelországban miután kilábalt a gazdasági krízisből a növekedés mértéke 2003-ban és 2004-ben elérte a 6%-ot, majd 2005-ben a továbbra is magasnak számító 5%-on állt meg és 2005 között az új tagállamok növekedési rátái nagyban különböztek egymástól, tekintve, hogy egyes országokban különösen gyors ütemű növekedés zajlott le. A három balti országban például az évi átlagos 7 8%-os növekedésnek köszönhetően 10 év alatt megkétszereződött a reálértékben kifejezett egy főre jutó GDP. Ezzel szemben, mivel Bulgáriában és Romániában az 1990-es évek második felétől a gazdasági ágazat beszűkült, az éves átlagos növekedés 2000 óta mindkét országban 6%-os volt. A különösen alacsony egy főre jutó GDP-jű országok felzárkózása gyorsabb Az 1995 és 2005 között eltelt 10 évben az új tagállamokban Ciprus kivételével az egy főre jutó GDP növekedése mindenhol meghaladta az EU-27-ek átlagát (1.2. ábra) óta a növekedés azokban az országokban volt a legmagasabb, ahol a legalacsonyabb volt a vásárlóerő paritáson (PPS) kifejezett egy főre jutó GDP. A legalacsonyabb egy főre jutó GDP-jű 8 új tagállamban (lásd: 1.3. ábra jobb oldali oszlopa) a 2000 és 2005 közötti növekedés 5 százalékponttal meghaladta az EU-27-ek átlagát, azaz az 1,4%-ot. Lengyelországban ugyanakkor a növekedés nem volt ilyen magas: a 7 másik országban mért 5 9% -kal szemben mindössze évi átlag 3% volt. A 4 legmagasabb egy főre jutó GDP-jű új tagállamban Cipruson, Szlovéniában, a Cseh Köztársaságban és Máltán a növekedés kevésbé volt látványos: Szlovéniában, a Cseh Köztársaságban és Máltán mindössze 0,6 és 1,8 százalékponttal haladta meg az EU-27-ek átlagát, míg a Cipruson mért növekedés mértéke nem sokkal maradt el az EU-27-ek átlagától. míg a négy (korábbi) kohéziós országban folyamatosan csökkennek a különbségek Noha Görögország, Spanyolország, Írország és Portugália teljesítménye 1995 és 2005 között rendkívül 4

29 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a A főbb versenytársak GDP teljesítményének összehasonlítása 2004-ben az Egyesült Államokban a vásárlóerő-paritáson kifejezett, egy főre jutó GDP 60%-kal volt magasabb az EU-27- ek, és 43%-kal az EU-15-ök átlagánál. Csak két tagállam Írország és Luxemburg GDP-je volt magasabb az Egyesült Államokénál. Japánban ugyanebben az évben az egy főre jutó GDP 19%-kal haladta meg az EU-27-ek átlagát, igaz, ebben az esetben hat tagállamban mértek ennél magasabb, öt tagállamban pedig nem sokkal alacsonyabb értéket és 2005 között az Európai Unióban az egy főre jutó GDP növekedésének mértéke jóformán megegyezett az Egyesült Államokéval (2% illetve 2,1%), és kétszer olyan gyors volt, mint Japánban. Az egy főre jutó GDP regionális egyenlőtlenségei különösen a legutóbbi két bővítés óta az EU-27-ben jóval szélsőségesebb képet mutatnak, mint az Egyesült Államokban vagy Japánban. Az EU-ban a legmagasabb és a legalacsonyabb egy főre jutó GDP-t felmutató régiók között akár nyolcszoros különbség is lehet. Az Egyesült Államokban ez a különbség mindössze 2,5-szeres, Japánban pedig kétszeres. Az egy főre jutó GDP az USA valamennyi államában meghaladja az uniós átlagot. Japánban a 47 régió közül 40-ben hasonló a helyzet. Nyilvánvaló tehát, hogy az Európai Unióban a regionális egyenlőtlenségek visszaszorítása, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió megteremtése sokkal nagyobb kihívást jelent, mint az Egyesült Államokban vagy Japánban. Az egy főre jutó GDP az uniós régiókban jóval szélesebb skálán ingadozik, mint az Egyesült Államokban. Az 1997 és 2004 közötti időszakban az Unióban a regionális növekedés mértéke 0 és 8,6% között váltakozott, míg az Egyesült Államokban mindössze 0 és 3,6% között. A növekedés mértékének e széles skálájú ingadozása ugyanakkor bizonyos értelemben előny ös is, tekintve, hogy az alacsony jövedelmű régiók felzárkózása égetően fontos (1.1. térkép). Kínában a vásárlóerő-paritáson kifejezett egy főre jutó GDP az uniós átlagnak mindössze egy ötöde, Indiában pedig egy nyolcada. Romániában és Bulgáriában ahol az egész EU-ban a legalacsonyabb az egy főre jutó GDP ez a szint még mindig kétszer magasabb, mint Indiában, és 50%-kal magasabb, mint Kínában. E két ország ugyanakkor várhatóan gyorsan felzárkózik az Európai Unióhoz. Az elmúlt évtizedben, Indiában az egy főre jutó GDP növekedésének mértéke kétszerese, míg Kínában háromszorosa volt az Európai Unióban mért növekedésnek. Azonban még ha e gyors ütemű növekedés fenntartható lenne is, Kínának akkor is 40 évre lenne szüksége ahhoz, hogy az egy főre jutó GDP megközelítse a jelenlegi uniós szintet. Indiában és Kínában az egy főre jutó GDP jelentős különbségei ellenére a regionális egyenlőtlenségek aránya hasonló az Európai Unióban jellemző helyzethez. A legmagasabb és a legalacsonyabb egy főre jutó GDP-jű indiai és kínai régiók között hétszeres a különbség szemben az EU-ban jellemző nyolcszoros aránnyal és 2004 között a GDP-növekedés regionális szintű eltérései Indiában hasonló képet mutattak, mint Európában (1% és 13% közötti), míg Kínában jóval kisebb 6% 11% közötti mértékben változtak. egyenlőtlen volt, Portugália kivételével valamennyi országról elmondható, hogy az éves gazdasági növekedés folyamatosan az uniós átlag feletti volt (1.4. ábra) óta Írország növekedése szinte minden évben gyorsabb volt, mint az EU-15-ben: 1995 és 2005 között az egy főre jutó GDP éves átlagos növekedése 4 százalékponttal haladta meg az uniós átlagot. Ennek eredményeképpen 2005-ben az Európai Unió tagállamai közül Írországban volt a második legmagasabb a vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP. Spanyolországban az említett 10 évben az egy főre jutó GDP növekedése évente átlag 0,7 százalékponttal haladta meg az uniós átlagot. Ennek következtében 2005-ben Spanyolországban az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP ha kevéssel is, de meghaladta az EU-27 átlagát. Görögországban a növekedés üteme már határozottabb volt: 1995 és 2005 között átlagosan 1,5 százalékponttal haladta meg az uniós átlagot, és ezzel 2005-re az ország egy főre jutó GDP-je elérte az uniós átlag 85%-át. Portugáliában 1999-ig a növekedés az uniós átlag felett volt, de azóta messze elmaradt az Unió többi tagállamának átlagától és a felzárkózás egyelőre várat magára. Ebből kifolyólag 2005-ben Portugáliában az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP csupán az uniós átlag 74%-a volt, ami kisebb, mint a Cseh Köztársaságban és Szlovéniában. Regionális szinten javul a helyzet... Ha az EU 27 tagállamában megvizsgáljuk, hogy a legjobb és a legrosszabb teljesítményű NUTS 2 régiók 20 20%-ának egy főre jutó GDP-je hogyan alakult 1995 és 2004 között, a kiegyenlítődés azonnal látható, 5

30 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 6

31 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a hiszen a 20 legjobb és a 20 legrosszabb teljesítményű régió GDP-jének átlaga 4,1-ről 3,4-re csökkent ben a jelenleg az EU-27 területét jelentő 268 NUTS 2 régióból 78-ban az egy főre jutó GDP az EU-27-ek átlagának 75%-át sem érte el (e régiókat a későbbiekben leszakadó régióknak nevezzük). E 78 régióból 51 az új tagállamokban található, míg 27 az Unió többi tagállamában. Az új tagállamokban található 51 régióból 39-ben az egy főre jutó GDP az uniós átlag 50%-a alatt van. Az új tagállamokban mindössze négy olyan régió van, ahol az egy főre jutó GDP meghaladja az uniós átlag 75%-át, ezek: Prága, Pozsony, Ciprus és Málta. A leszakadó régiók felzárkózása folyamatos re a helyzet jelentősen javult: az ekkor már csak 70 leszakadó régióból 49 volt az új tagállamokban, és csak 21 az Unió egyéb tagállamaiban. Három olyan régió van az új tagállamokban, ahol az egy főre jutó GDP túllépte az uniós átlag 75%-át, ezek: Szlovénia illetve két másik, az adott ország fővárosát is magában foglaló régió, Mazowieckie (Lengyelország) és Közép- Magyarország. Az, hogy az említett országok aránylag magas növekedése ellenére mindössze három régió tudta ezt a teljesítményt felmutatni, jól mutatja, hogy e három régió egy főre jutó GDP-je milyen alacsony volt eredetileg. Ezzel egy időben azon régiók száma, ahol az egy főre jutó GDP nem érte el az uniós átlag 75%- át, 39-ről 32-re csökkent. Málta egy főre jutó GDPje 2004-ben nem sokkal maradt el az uniós átlagtól (1.2. térkép). Az Unió egyéb tagállamait tekintve 3 régióban az olaszországi Campaniában, Pugliában és Szicília szigetén az egy főre jutó GDP nem érte el az uniós átlag 75%-át, míg másik 9 régióban 2 görög, 4 spanyol régióban, valamint az egyesült királyságbeli Cornwallban, a németországi Dessauban, valamint Írország déli, illetve Dublint is magában foglaló keleti régiójában meghaladta azt. E 9 régió mindegyike az 1. célkitűzés alá tartozó régióként a strukturális alapok hosszú távú kedvezményezettje. Mivel a három olaszországi régió népessége gyakorlatilag megegyezik az uniós átlag 75%-át meghaladó egy főre jutó GDP-jű 9 régió népességével, az EU-15-ök leszakadó régiói élő lakosság összlétszáma nem sokban változott (1.1. táblázat és keretes irásunk). a felzárkózás mégis az EU-27-ek GDP-jének 50%-ánál alacsonyabb egy főre jutó GDP-jű régiókban a leggyorsabb Amint az a fentiekből is kiderül, az elmúlt években az alacsony egy főre jutó GDP-jű tagállamok nemzeti növekedése gyorsabb, mint a többi országban, ami Leszakadó régiók az EU-15-ben A strukturális és Kohéziós alapok támogatásainak elsőszámú kedvezményezettjei, azaz az EU-15 leszakadó régiói (amelyek az EU-15 egy főre jutó GDP-je alapján tartoznak ebbe a kategóriába) az Unió többi régiójához képest 1995 és 2004 között látványos növekedést teljesítettek az egy főre jutó GDP tekintetében ben még 50 régió (azaz összesen 71 millió ember) egy főre jutó GDP-je maradt el az EU-15-ök átlagának 75%-ától ben viszont már e régiók közül 12 (ami Németországban, Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban, Írországban, Portugáliában, Ausztriában és az Egyesült Királyságban közel 10 millió embert jelent) teljesítette az egy főre jutó GDP uniós átlagának 75%-át vagy annál többet. Ugyanakkor öt régióban 3 dél-olaszországi régió mellett a belgiumi Hainaut-ban és a németországi Lüneburgban (ezek együttes lélekszáma eléri a 6 millió főt) az egy főre jutó GDP az uniós átlag 75 %-ka alá süllyedt. 7

32 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 8

33 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 1.1. Az EU átlag 75%-a alatti egy főre jutó GDP-jű régiók, 1995 és 2004 EU-15 EU-12 EU A régiók száma Összes népesség (millió fő) Az egy főre jutó GDP kevesebb, mint az EU átlagának 75%-a Régiók Szám % Népesség szám (millió) % Forrás: Eurostat markáns felzárkózási folyamatra utal. Regionális szinten ugyanez jellemző és 2000 között azokban a régiókban, ahol az korábban nem érte el az uniós átlag 50%-át, az egy főre jutó GDP növekedése összességében alacsonyabb volt, mint az Európai Unió többi tagállamában. Ez leginkább a 14 romániai és bulgáriai régiót érintő gazdasági recesszióval magyarázható. A többi 19 régióban az átlagos növekedés meghaladta az évi 4%-ot, ami jóval több, mint az EU-27-ek 3% alatti átlaga és 2004 között azokban a régiókban, ahol az egy főre jutó GDP nem érte el az 50%-ot (ezúttal a romániai és a bulgáriai régiókat is beleértve) az átlagos növekedés (évi közel 4%) csak kevéssel maradt el a korábbi időszakétól, igaz, ez is messze az uniós átlag (1,6%) feletti érték (1.5. ábra). Azokban a régiókban, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának 50 75%- a között volt, a növekedés az említett időszak alatt ha kevéssel is (2000 előtt mindössze 0,1%-kal, 2000 után pedig 0,3%-kal), de meghaladta a többi régióét. míg egyes magasabb jövedelmű régiók problémákkal küzdenek 1995 és 2004 között néhány olyan régióban, ahol az egy főre jutó GDP meghaladta az uniós átlag 75%- át, rendkívül alacsony, esetenként negatív növekedést regisztráltak: 5 ilyen régióban a franciaországi Guyane-ban, Champagne-Ardenne-ban és Poitou-Charentes-ben, a németországi Berlinben, valamint az olaszországi Valle d'aosta-ban a reálértékben kifejezett GDP visszaesett az említett 9 évben, míg 12 másik régióban a növekedés mértéke az évi 0,5%-ot sem érte el. Emellett a közötti 4 évben 27 régióban visszaesett az egy főre jutó GDP, míg további 24 régióban a növekedés az évi 0,5%-ot sem érte el (1.6. ábra). A konvergenciára ezért uniós szinten van szükség 1995 és 2004 között a NUTS 2 régiók közötti, egy főre jutó GDP-ben kifejezett egyenlőtlenségek egész Európában csökkentek, (a leglátványosabb felzárkózásra az utolsó 4 évben került sor). Ezt számtalan statisztikai mérőszám köztük a Gini-koefficiens valamint a súlyozott relatív szórási együttható is alátámasztja, a legszembeötlőbb változás mégis az, hogy a leginkább és a legkevésbé prosperáló régiók egy főre jutó GDP-je jelentősen közelített egymáshoz. E konvergencia egyik állomásaként az EU gazdasági központja (az ún. Pentagon, amelynek öt sarkában London, Hamburg, München, Milánó illetve Párizs áll) és az EU többi régiói közötti szakadék is csökkent, minek következtében a területi kohézió tovább erősödött. A peremterületek (régiók) tehát sokkal jobb növekedési teljesítményt 9

34 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a de a konvergencia a legtöbb esetben nem nemzeti szinten valósul meg mutattak fel, mint az EU fent említett hagyományos gazdasági ötös fogata. Ez a lendületesebb növekedési teljesítmény azonban nem minden peremterületről mondható el, mint ahogy a viszonylag gyenge teljesítmény sem vonatkozik minden központi régióra. Másképpen fogalmazva: a helyzet jóval bonyolultabb annál, mint amit a központi és a peremvidékek egyszerű összehasonlítása sugall. Vannak régiók, amelyeknek legalábbis a szóban forgó időszak alatt sikerült ledolgozniuk perifériális helyzetükből fakadó hátrányaikat, míg más régióknak ez nem sikerült. Tanulságos lehet annak vizsgálata is, hogy a regionális egyenlőtlenség hogyan alakult az egyes országhatárokon belül az elmúlt években, tekintve, hogy az uniós szinten megfigyelhető regionális konvergencia inkább az alacsony jövedelmű országok, semmint az alacsony jövedelmű régiók konvergenciájának következménye. A kohézió mindhárom (gazdasági, társadalmi és területi) erősítendő dimenziójában fontos, hogy a regionális egyenlőtlenségek ne csak az egész EU-ra vetítve, hanem az egyes országok szintjén is csökkenjenek (1.7. ábra). Konkrétan arról van szó, hogy bizonyos tagállamokban az elmúlt években az egy főre jutó GDP regionális szinten konvergált, míg más tagállamokban inkább divergált. Az közötti időszakban Ausztriában az egy főre jutó GDP regionális egyenlőtlenségei csökkentek, míg Németországban, Franciaországban, Görögországban, Spanyolországban és Olaszországban akárcsak Belgiumban és Finnországban a változás mértéke kisebb volt és 2004 között az Egyesült Királyságban, Svédországban, Hollandiában és Portugáliában a regionális egyenlőtlenségek tovább szélesedtek, mely folyamat legmarkánsabb időszaka 10

35 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a az 1995 és 2000 közötti 5 év volt és 2004 között az Egyesült Királyságban és Portugáliában enyhe divergencia érvényesült, míg Svédországban és a hollandiai régiókban visszafogott konvergencia volt jellemző és 2000 között Lengyelországban és Magyarországon is szélesedtek a regionális egyenlőtlenségek (jóval nagyobb méreteket öltve, mint az Egyesült Királyságban), amelyet 2004-ig bizonyos stabilizáció követett. A Cseh Köztársaságban, valamint Romániában és Bulgáriában az említett időszak alatt számottevően fokozódott a regionális egyenlőtlenség, míg Szlovákiában jóval kisebb méreteket öltött. Az országhatárokon belüli eltérés a fővárosok növekedésének jele Ha területi alapon közelítjük meg a kérdést, látható, hogy ezen országok mindegyikében de különösen az új tagállamokban a regionális prosperitásban mutatkozó eltérések javarészt azzal magyarázhatók, hogy a gazdasági tevékenység és a növekedés elsősorban a fővárosra illetve annak környékére koncentrálódik. Ezen túlmenően még azokban az országokban is, ahol az egyenlőtlenségek nem változtak, vagy csökkentek, az egy főre jutó GDP a fővárosi térségben gyorsabban nőtt, mint az ország egyéb területein és 2004 között Berlin kivételével minden fővárosi térség növelte vagy legalábbis szinten tartotta nemzeti GDP-ből vállalt részesedését. Varsóban, Prágában, Budapesten, Szófiában és Bukarestben e növekedés különösen szembeötlő volt. A fővárosi régiók növekedése szorosan összefügg azzal a jelentős vonzerővel, amelyet e térségek az üzleti vállalkozásokra és magánszemélyekre gyakorolnak. Ez a jelenség pedig annak ellenére a területfejlesztés országhatárokon belüli kiegyenlítetlenségéhez vezet, hogy gazdasági vonzerőt a fővároson kívüli más városok (különösen egyéb nagyvárosok vagy városhalmazok), de akár kisebb városok hálózata is gyakorolhat (lásd: keretes írásunkat). A másodlagos növekedési pólusok elősegítik a kiegyensúlyozott területfejlesztést A gazdasági tevékenységek fővárosokba koncentrálódásának előnye a méretgazdaságosság, az agglomeráció, valamint a nagy piac. Ennek azonban ára van: közlekedési dugók, rossz Összefüggés az egy főre jutó GDP és az ingázás között Az egy főre jutó GDP az adott térségben megvalósuló gazdasági jólétet méri egy főre vetítve. Ez a mutató akkor a legrelevánsabb, ha e jólét megteremtői maguk is az adott térségben élnek. A nagy országok esetében többnyire ez a jellemző: itt előfordulhat ugyan a szomszédos országokba való ingázás, de mindez általában nem befolyásolja jelentősen az egy főre jutó GDP szintjét. A kisebb országokban (mint pl. Luxemburg) azonban az egy főre jutó GDP nem azonos az egy lakosra jutó GDP-vel, hiszen sok munkavállaló ingázik Luxemburgba, és csak kevés luxemburgi vállal munkát külföldön. Ez természetesen regionális szinten sokkal erőteljesebben jelentkezik: a brüsszeli régióban például majdnem minden második ember a régión kívül él. Így az egy főre jutó GDP közel a kétszerese annak, ami akkor lenne, ha a brüsszeli GDP-hez hozzájárulók és családtagjaik brüsszeli lakosok lennének. Azokban a rendkívül ritka esetekben, amikor egy régió lakóinak jelentős többsége az adott régión kívül dolgozik, az ingázók száma viszont kevés, az egy főre jutó GDP alulbecsüli az egy lakosra jutó gazdasági jólétet. Az ingázás gazdaságra gyakorolt hatása a sűrűn lakott városi térségekben a legnagyobb. A legtöbb főváros ebbe a kategóriába tartozik: GDP-jük a valóságnál 4 76%-kal magasabbnak tünteti fel a lakosok által termelt GDP-t. Nyolc fővárosról mondható el, hogy az egy főre jutó GDP több, mint 10%-kal emelkedett. Ez ugyanakkor nem befolyásolta jelentősen a strukturális támogatások allokációját (1.3. térkép). levegőminőség, magas ingatlanárak 2. A kiegyensúlyozottabb fejlesztés célja tehát, hogy a kereslet kiegyenlítettebb elosztásával csökkentse e költségeket és felgyorsítsa az ország gazdasági növekedését. A másodlagos növekedési pólusok azonban csak 3 európai országban tudják sikeresen ellensúlyozni a főváros gazdasági túlsúlyát (lásd: keretes írásunkat). Spanyolországban a barcelonai régió (NUTS 3 szint) a spanyol GDP 14%-át termelte, míg a hasonló lélekszámú Madrid a nemzeti GDP 18%-át. Ugyanakkor Madrid nagyobb arányú népesség- és gazdasági növekedést regisztrált, mint Barcelona, míg ez utóbbi városban az egy főre jutó GDP 1995 és 2004 között visszaesett a madridihoz képest. Olaszországban Milánó és Róma 2 Az EU 27 tagállamának 75 városában, valamint Horvátországban és Törökországban 2006 novemberében elvégzett Urban Audit elégedettségi felmérésben megkérdezettek szerint a fővárosban sokkal nehezebb jó minőségű és megengedhető fenntartási költségekkel járó lakást találni, mint az ország más nagyvárosaiban. 11

36 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 12

37 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a A gazdasági tevékenység a fővárosokba koncentrálódik 2004-ben a fővárosi régiók a az adott nemzeti GDP átlagosan 32%-át termelték ki, miközben lélekszámuk csak az ország lakosságának 22%-át tette ki. Az egy főre jutó GDP Berlin kivételével valamennyi fővárosi régióban meghaladja a nemzeti átlagot, míg 14 fővárosi régióban ez az arány %-kal magasabb, mint a nemzeti átlag. Ez azzal magyarázható, hogy a magas termelékenységü gazdasági tevékenységek javarészt e régiókban koncentrálódnak A fővárosi térségekben jellemző termelékenységi szint átlagosan 25%-kal magasabb, mint a nemzeti szint; Berlin az egyetlen olyan főváros, a melynek termelékenysége nem éri el a nemzeti szintet. A fővárosi régiók tehát egyre inkább átveszik a növekedési pólusok szerepét, hisz szolgáltatásaikkal és infrastruktúrájukkal, valamint a felkínált piaccal mind több kívülről érkező beruházás számára jelentenek vonzerőt és 2004 között a fővárosi régiók gazdasági súlya minden országban nőtt, a nemzeti GDP-ből vállalt részarányuk átlagosan 9%-kal, népességük azonban mindössze 2%-kal növekedett. Ez az arány csupán Berlinben és Dublinban csökkent: e két főváros nemzeti GDP-ből vállalt részaránya sorrendben 10 illetve 3%-kal esett vissza. a Minden tagállamban megállapítható egy a fővárost magában foglaló régió, kivéve Máltát, Ciprust és Luxemburgot. E régiók alapját a NUTS 3 régiók vagy azok csoportja adja, és jellemzőjük, hogy közel fekszenek az ingázókat kibocsátó területekhez. a nemzeti GDP 10 10%-át termeli. A délebbre fekvő Nápoly nemzeti GDP-ben vállalt részaránya ennél szerényebb, és egyelőre nincs jele annak, hogy ez az arány nőne, noha az elmúlt években a déli területeken a fejlődés gyorsabb ütemben zajlott, mint az északi területeken. Németországban több növekedési pólus is van: a négy legnagyobb város (Berlint is beleértve) egyenként a nemzeti GDP kb. 5%-át termeli. A négy város közül három München, Frankfurt am Main és Hamburg pedig 1995 és 2004 között gyorsabban fejlődött, mint Berlin. A többi országban mindenhol a fővárosi régió túlsúlya jellemző. Franciaországban és az Egyesült Királyságban, Párizs és London nemzeti GDP-ből vállalt részaránya megközelíti a 30%-ot, míg a többi francia és angol nagyváros esetében ez az arány mindössze 3 4%. Franciaországban, Lyon térségében az egy főre jutó GDP meghaladja a nemzeti átlagot és megközelíti a párizsi értéket. Lille vagy Marseille esetében ugyanez már nem mondható el. Az Egyesült Királyság vidéki nagyvárosaiban (Birminghamben, Manchesterben és Glasgow-ban) az egy főre jutó GDP nem haladja meg a nemzeti átlagot, és a növekedés mértéke is lassabb, mint Londonban. Lengyelországban noha Łódź, Krakkó és Wroclaw városokba viszonylag nagy arányú népesség összpontosul a gazdasági tevékenység inkább a varsói régióba koncentrálódik, amely a lengyel GDP 16%-át, a lengyel lakosságnak viszont csak 7%-át adja és 2004 között a növekedés üteme Varsóban jóval meghaladta az említett 3 városban regisztrált növekedést. Az Európai Unió többi tagállamában, noha vannak példák arra, hogy a GDP a vidéki nagyvárosokban gyorsabban nő, mint az egész országban, e vidéki nagyvárosok nemzeti GDP-ben vállalt részaránya 1995 és 2004 között egy százalékponttal visszaesett. Az egy főre jutó GDP a legtöbb esetben a nemzeti átlag körül, vagy az alatt maradt. Csak Németországban és Olaszországban vannak olyan vidéki nagyvárosok, amelyek egy főre jutó GDP-je magasabb, mint a fővárosban. Az uniós egyenlőtlenségek csökkentéséhez további erőfeszítésekre van szükség A jóléti szintek között egész Európában hatalmas különbségek vannak függetlenül az országhatárokon belül zajló folyamatoktól ben három új tagállamban (Cipruson, Szlovéniában és a Cseh Köztársaságban) az egy főre jutó GDP meghaladta az EU-27-ek átlagának 75%-át. Ha a közelmúlt relatív növekedési irányzata tovább folytatódik, akkor a prognózisok szerint 2016-ra további hat ország a három balti állam, Magyarország, Málta és Szlovákia is elérheti ezt a szintet. Ezzel szemben Lengyelországban, de főleg Bulgáriában és Romániában ehhez jóval több időre lesz szükség (1.8. ábra). Ez azt jelenti, hogy feltételezve, hogy az új tagállamok gazdasági növekedése továbbra is meghaladja az EU többi tagállamának szintjét, és a fenti prognózis beigazolódik, az egy főre jutó GDP ezen országok több régiójában továbbra is az uniós átlag 75%-a alatt lesz, hacsak az országokon belüli regionális egyenlőtlenségek nem csökkennek számottevően. A Cseh Köztársaságban például 2004-ben az egy főre jutó GDP 8 régióból 3-ban az uniós átlag 60%-a körül volt, ami azt jelenti, hogy az aránylag magas növekedési ráta fenntartása mellett a 75%-os arány elérése több régióban sokkal tovább tart, mint az egész országban. Elmondható tehát, hogy a kohéziós politika különösen az új tagállamokban továbbra is nélkülözhetetlen a régiófejlesztés illetve a regionális 13

38 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a egyenlőtlenségek belátható időn belül elfogadható mértékü csökkentése szempontjából. A termelékenység és a foglalkoztatottság növekedése Az egy főre jutó GDP szintjét minden országban vagy régióban két tényező határozza meg. Az egyik az ott lakók által munkával termelt érték, azaz a termelékenységi szint, míg a másik a foglalkoztatottak aránya. Az időközben bekövetkező változásokra ugyanez érvényes. Ezért az egy főre jutó GDP emelkedése a termelékenység vagy a foglalkoztatottság arányának emelkedését feltételezi. Mindkét tényező egyaránt fontos. Igaz, hogy a hangsúly főleg a versenyképességgel való kapcsolata miatt inkább a jövedelemszintet növelő termelékenység fokozásán van (noha ez a kapcsolat az egyre fontosabbá váló nem-ártényezőkkel szemben nem feltétlenül szoros), a gazdasági növekedéshez a jelenleg alacsony foglalkoztatottságú régiókban a foglalkoztatottság növelése legalább olyan fontos. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az alacsony foglalkoztatás és az ebből fakadó jelentős munkanélküliség szintén negatívan befolyásolja a társadalmi kohéziót. A kihívás abban rejlik, hogy a társadalmi kohézió fenntartása érdekében a magas termelékenységet az egész országban és valamennyi régióban magas foglalkoztatottsággal kell ötvözni, mert csak így kerülhető el az, hogy az egyik a másik kárára érvényesüljön. Amint arról a későbbiekben szó esik, ez a kihívás különösen azokban az új tagállamokban lesz nehéz, ahol az 1990-es évek közepe óta jellemző magas növekedés ellenére a termelékenység és a foglalkoztatottság továbbra is elmarad az EU többi tagállamától. A kihívás azonban ha kevésbé súlyos formában is de az EU többi tagállamára ugyanúgy vonatkozik. Termelékenység A termelékenység alakulása a világban az EU növekedése messze az Egyesült Államok mögött 1980 és 1995 között az egy fő foglalkoztatottra jutó GDPben mért termelékenység növekedése az EU-15-ben messze gyorsabb volt, mint az Egyesült Államokban. Azóta viszont az EU-15 fokozatosan lemarad az Egyesült Államok mögött (1.9. ábra). Míg 1995-ben az egy fő foglalkoztatottra jutó GDP csak kevéssel (3%-kal) volt alacsonyabb az USA-énál, 2005-re ez a különbség már jelentősre 12%-ra nőtt. A jelentős lemaradás egyik legfontosabb oka, hogy az amerikaiak a rövidebb szabadságolási időszakok miatt többet dolgoznak. Ez a különbség azonban eltűnne, ha az átlagos munkaidőt vennénk figyelembe és a termelékenységet a GDP/ledolgozott óra hányadosával fejeznénk ki ben tehát az EU-15- ök fentiek szerint kiszámított termelékenysége már elérte az Egyesült Államokét, bár a termelékenység növekedése a munkaidőbeli különbségek figyelembe vétele ellenére is magasabb volt az USA-ban. A GDP/ledolgozott órák száma csak 9 uniós tagállamban haladta haladta az Egyesült Államok hasonló értékét. Ezzel szemben ez a mutató jóval alacsonyabb volt Görögországban, Cipruson és Portugáliában (az USA mutatóinak sorrendben 54, 53 és 45%-a), míg a fennmaradó 11 új tagállamban még ennél is alacsonyabb volt (az USA szintjének 8 45%-a) és 2004 között az EU-15-ök közül csak Írország, Görögország és Svédország tudott felmutatni az Egyesült Államokénál magasabb termelékenységi szintet (az új tagállamokra vonatkozóan 2000 előtt nem állt rendelkezésre a ledolgozott órák száma), míg Finnországból, Portugáliából és az Egyesült Királyságból hasonló értéket jelentettek. 14

39 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Az egy fő foglalkoztatottra jutó GDP-t tekintve is megállapítható, hogy ez Ciprus és Málta kivételével az új tagállamok mindegyikében gyorsan növekedett. Ha a termelékenység növekedését az egy fő foglalkoztatottra jutó GDPben fejezzük ki, akkor megállapítható, hogy a termelékenység átlagos növekedése az új tagállamokban 1995 és 2005 között éves szinten elérte a 4,5%-ot, ami négyszer magasabb, mint az EU-15-ben (1.10. ábra). Észtországban ugyanez az arány megközelítette az évi 8%- ot, Litvániában és Lettországban az évi 6-7%-ot, míg a Cseh Köztársaságban az évi átlag 3%- ot sem érte el ami kevesebb, mint Görögország vagy Írország hasonló értéke. A skála másik végén Németország áll, ahol az egy fő foglalkoztatottra jutó GDP mindössze 1%-kal emelkedett, valamint Spanyolország és Olaszország, ahol ez az arány gyakorlatilag 0. Termelékenységbeli eltérések az EU régióiban Az egy fő foglalkoztatottra jutó GDP-ben mért termelékenység az egész EU-ban változó, ami jól illusztrálja az egy főre jutó GDP tekintetében jellemző egyenlőtlenségeket. Ez a termelékenység az északilletve a nyugat-európai régiókban a legmagasabb (ahol a fővárosok illetve a kiterjedt városhalmazok koncentrálódnak), míg az új tagállamokban a legalacsonyabb. Spanyolország, Görögország és Portugália (azaz az ún. kohéziós országok) legtöbb régiójában a termelékenység mármár megközelíti az uniós átlagot, de még még mindig nem éri el azt (1.4. térkép). A termelékenység regionális egyenlőtlenségei az egyes tagállamokon belül is jelentősek, ami az egy főre jutó GDP különbségeit is megmagyarázza (1.11. ábra). egyenlőtlenségei azonban sokkal hangsúlyosabbak, mivel a leszakadó régiókban a munkavállalók átlagos munkaideje többnyire hosszabb, mint Európa gazdagabb térségeiben. A termelékenység a fővárost is magukban foglaló északi és nyugati régiókban a legmagasabb (a 15 legmagasabb mutatóval rendelkező régióból 7 itt található), a legmagasabb érték (Luxemburg) hússzor nagyobb, mint Bulgária és Románia egyes régióiban. A 10 leszakadó régióból 9-ben a termelékenységi szint nem éri el az uniós átlag 75%-át. E régiók legtöbbje az új tagállamokban található, ahol e szint lényegesen elmarad az átlagtól, sőt, több esetben a legtöbb görög, A ledolgozott munkaórák alapján kiszámított GDP tekintetében (ami jóval pontosabb képet ad) a termelékenység regionális 15

40 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 16

41 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a portugál, spanyol vagy délolasz régió termelékenységi szintjétől is. Ugyanakkor az elmúlt években számottevő felzárkózás történt különösen az új tagállamok azon régióiban, ahol a legalacsonyabb a termelékenységi szint (1.5. térkép) és 2004 között az egy fő foglalkoztatottra jutó GDP-ben mért munkaerő-termelékenység szintje a három balti államban és Lengyelország egyes részein éves szinten 6,5%-kal, míg a legtöbb fejlődő régióban éves szinten kevesebb esetenként jóval kevesebb mint 2%-kal nőtt. A legjelentősebb termelékenységi szint-növekedést felmutató régiók közül majdnem mindegyik, 31 régióból 27, az új tagállamokban található. E régiókban a növekedés mértéke meghaladta az évi 4%-ot (a többi 4 régió: Madeira és 3 görög régió), ami az e tagállamokban zajló jelentős szerkezetváltásnak, illetve a felzárkózás érdekében tett komoly erőfeszítéseknek köszönhető. Másfelől Guyane az egyetlen leszakadó régió azon 30 régió között, ahol az egy fő foglalkoztatottra jutó GDP az említett időszak alatt visszaesett. A maradék 29 régió Olaszországban, Spanyolországban és Németországban található. Esetenként az érintett régiók között vannak olyanok, amelyek országaiban az egy főre jutó GDP a legmagasabbak közé tartozik. E régiók a következők: Lombardia, Bolzano és Valle d'aosta (Olaszország), Madrid, Navarra és Katalónia (Spanyolország), valamint Köln (Németország). E régiók közül néhányban különösen Németországban és Észak-Olaszországban a GDP növekedésének mértéke viszonylag alacsony volt a szóban forgó időszak alatt, ami szintén hozzájárulhatott a helyzet kialakulásához (tekintve, hogy a termelékenység növekedésének hiánya önmagában is elég a gyenge növekedéshez). A spanyol régiókban ugyanakkor a GDP növekedése meghaladta az uniós átlagot, ami azt sugallja, hogy hosszú távon e növekedés nehezen lesz fenntartható, ha a magas hozzáadott értékű tevékenységek hatékonysága és fejlettsége nem javul amit a termelékenység növekedése is tükröz. A Spanyolországban jellemző alacsony termelékenységi növekedést a magas foglalkoztatottság növekedés ellensúlyozta, amely nemcsak katalizátorként hatott a GDP növekedésére, hanem a korábban munkanélküli vagy inaktív lakosság jelentős csoportjai számára is munkalehetőségeket teremtett. Olaszországban az alacsony GDP-növekedés és a foglalkoztatottság fenntartható növekedése mellett hasonlóan alacsony termelékenységi szint figyelhető meg. Ezzel szemben az új tagállamok régióinak jelentős termelékenységi növekedése csak ritkán (vagy egyáltalán nem) járt együtt a munkahelyek számának emelkedésével, noha ezekben az országokban az aktív foglalkoztatottak aránya viszonylag alacsony gyakorlatilag megegyezik az 1990-es évek közepén jellemző spanyol helyzettel. A régiók e két csoportja előtt álló legnagyobb kihívás most az, hogy mint arról a fentiekben már szó esett egy időben kell megvalósítaniuk a termelékenységi szint növelését (a versenyképesség fenntartása és fokozása érdekében) és a nettó munkahely-teremtési rátát (amely minden dolgozni vágyó állampolgár számára munkalehetőséget biztosít). 17

42 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 18

43 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a A foglalkoztatottság növekedése az EU-ban Nemzeti szinten 1995 és 2004 között az EU-27-ben a foglalkoztatottság átlagos növekedése 1% alatti volt. Ennek ellenére jelentős különbség figyelhető meg a 2001-ig bekövetkezett aránylag magas növekedés és a növekedés utolsó két évben jellemző elmaradása között, amikor a GDP is csak viszonylag kis mértékben emelkedett. Az említett időszakban a foglalkoztatottság növekedése, mint a fentiekben jeleztük, különösen Spanyolországban volt jelentős (évi 3,3%), de ez az arány Olaszországban (ahol szinte egyedüliként a foglalkoztatottság növekedésének aránya 2001 után sem változott), Franciaországban és az Egyesült Királyságban is meghaladta az uniós átlagot. Ezzel szemben Németországban a növekedés 2001 után elmaradt az átlagtól, és a foglalkoztatottság aránya is visszaesett. Portugáliában 2001-ig a foglalkoztatottság éves szinten közel 2%- kal emelkedett, azóta azonban alig mutat további növekedést, ami a GDP alacsony növekedési rátáját tükrözi. Görögországban a foglalkoztatottsági ráta 2001-ig az uniós átlagnál jóval kisebb mértékben, mindössze kb. évi 0,5%-kal növekedett, 2002 óta viszont jóval magasabb arányban, 2005-ig bezárólag évi kb. 2%-kal emelkedett és 2001 között az új tagállamok kivételével a legtöbb országban a foglalkoztatottság aránylag jelentős növekedését regisztrálták (Hollandiában és Finnországban évi több, mint 2%, Luxemburgban évi több, mint 4%, Írországban pedig évi több, mint 5%), amit a következő két évben enyhe ingadozás (növekedés, esetenként pedig csökkenés) követett óta az esetek többségében a foglalkoztatottság évi kevesebb, mint 1%-kal növekedett. Az új tagállamok tekintetében 2001-ig a legtöbb országban kivéve Magyarországot és Ciprust jelentősen visszaesett a foglalkoztatottság, de 2001 után majdnem mindenhol, ha viszonylag lassú ütemben is, de beindult a növekedés (ez alól Litvánia és Lettország a kivétel). Lengyelországban és Magyarországon a foglalkoztatottsági ráta 2001 óta nem változott jelentősen....és regionális szinten 1995 és 2004 között az egy főre jutó GDP tekintetében az uniós átlag 75%-át meghaladó 10 régióból kilencben nőtt a foglalkoztatottság, a növekedés átlagos mértéke éves szinten és az összes régióra vetítve 1,2% volt (1.5. térkép). E kilenc év alatt e régiók közül csupán 16-ban csökkent a foglalkoztatottság évi több, mint 0,1%-kal. E 13 régió Németország keleti részén, a lengyelországi Mazowieckieben, illetve Észak-Angliában (2 régió) található. A leglátványosabb növekedést Spanyolország, Írország és az Egyesült Királyság délkeleti régiói teljesítették. Ezzel szemben az uniós GDP-átlag 75%-a alatt teljesítő régiók foglalkoztatottsági rátája évi átlag 1% kal esett vissza. Azok közül a régiók közül, ahol a foglalkoztatottság aránya csökkent, minden második Lengyelországban vagy Romániában található: itt regisztrálták a legnagyobb arányú, évi több, mint 3%- os visszaesést. Az EU-ban jellemző foglalkoztatottság ágazati megoszlásából kiderül, hogy a súlypont egyre inkább a szolgáltatási ágazat felé tolódik el, miközben a mezőgazdaság és az ipar szerepe csökken óta az EU teljes foglalkoztatotti létszáma 8,5 millióval nőtt, ami a szolgáltatási ágazatban megvalósult közel 11,5 millió nettó munkahellyel magyarázható. Ez utóbbi jelenség 2000 óta jelentősen hozzájárult az ipari (1,6 millióval kevesebb munkahely) és mezőgazdasági (1,2 millióval kevesebb munkahely) foglalkoztatottság csökkenéséhez. Az ipari foglalkoztatottság visszaesése különösen szembeötlő a gyáriparban, ahol 2,2 millióval (azaz a 2000-ben regisztrált szint 6%-ával) csökkent a munkahelyek száma, noha ezt bizonyos mértékig ellensúlyozta az építőiparban létrejött 0,8 millió új munkahely. A szolgáltatási ágazatban, ahol a foglalkoztatottság a pénzügyi közvetítésen kívül minden alágazatban nőtt, a munkahelyteremtést elsősorban az ingatlannal, a bérbeadással és az üzlettel kapcsolatos tevékenységek (közel 3,5 millió új munkahely), az egészségügyi és szociális terület (közel 2,3 millió új munkahely) illetve az oktatás (közel 1,3 millió új munkahely) ösztönözte. Foglalkoztatottsági ráták A 2001 óta az egész EU-ban jellemző lassú foglalkoztatottsági növekedés miatt a lisszaboni és a stockholmi programok foglalkoztatottsággal kapcsolatos célkitűzései felé való haladás is fékeződött. Mivel a közeljövőben kevés esély mutatkozik a foglalkoztatottság számottevő növekedésére, az az 19

44 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a általános cél, amely szerint az aktív korú (azaz a 15 és 64 év közötti korosztály) népesség legkevesebb 70% a a munkaerőpiacon maradjon 2010-ig, úgy tűnik, még néhány évig nem megvalósítható. A nők és az éves korosztály foglalkoztatottságának területén a közelmúltban megvalósuló előrelépés ugyanakkor bizakodásra ad okot óta a nők foglalkoztatottsága 2,7 százalékponttal nőtt, és így elérte az 56,3%-ot (a cél 60%), míg az időskorú munkavállalók foglalkoztatási aránya 5,9 százalékpontos növekedés után 42,5%- on áll most (igaz, az ebben a korcsoportban kitűzött 50% os arány még messze van). E lassú előrehaladás Németországban és Lengyelországban a foglalkoztatottság csökkenésével magyarázható, noha 2005-ben Lengyelországban a javulás jelei mutatkoztak. Ugyanakkor Görögországban és Olaszországban a foglalkoztatási ráta még messze van a kitűzött céltól, különösen a nemek alapján való megkülönböztetés terén van még tennivaló. Akárcsak 2000-ben (amikor először határoztak meg foglalkoztatottsági célokat), 2005-ben is csak négy tagállam (Dánia, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság) foglalkoztatottsági rátája haladta meg a 70%-os célkitűzést, míg öt tagállam (Ausztria, Ciprus, Finnország, Írország és Portugália) mindössze 3 százalékponttal maradt el tőle. A 2000 óta regisztrált legnagyobb növekedést Spanyolország (több, mint 6 százalékponttal), Ciprus, a három balti állam, Görögország, Olaszország és Bulgária teljesítette. Az utolsó három országban, illetve Magyarországon, Lengyelországban, Máltán és Romániában ugyanakkor a ráta csak 10 százalékponttal marad el a kitűzött céltól. Lengyelországban, valamint Portugáliában, Németországban, Dániában, Svédországban, Romániában, Máltán és a Cseh Köztársaságban a foglalkoztatási ráta 2000 óta visszaesett (1.12. ábra). ábra). Görögországban, Olaszországban és Lengyelországban ugyanakkor a nők foglalkoztatottságának aránya 10 százalékponttal, míg Máltán 26 százalékponttal maradt el a kitűzött céltól óta a női foglalkoztatottsági ráta ugyanazokban az országokban nőtt jelentősen, mint ahol az általános foglalkoztatottsági helyzet is javult (igaz, ez éppen a női foglalkoztatottság javulásával magyarázható), közülük a növekedés különösen Spanyolországban, Olaszországban, Litvániában és Észtországban szembeötlő. A nemek közötti keresetbeli különbségek felszámolása lassabb, mint a foglalkoztatásbeli különbségeké A nemek foglalkoztatásbeli különbségeinek felszámolása ellenére a nemek közötti kereseti különbségek (korrekció nélkül) amely a nők és a férfiak egy órára számított átlagos bruttó keresete közötti különbségeket méri a gazdaság valamennyi ágazatára vetítve, és amely a lisszaboni stratégia keretében megtett előrehaladást mérő egyik strukturális mutató 2000 óta csupán kis mértékben csökkentek ben az Európai Unióban élő nők órabére átlagosan 16%-kal volt kevesebb a férfiakénál: a skála egyik végén Portugália áll (kevesebb, mint 10%), míg a másik végén Olaszország (20%), illetve Ausztria, Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság áll még ennél is nagyobb különbséggel ben a nők 15%-kal kerestek kevesebbet, mint a férfiak (ez a különbség Németországban és az Egyesült Királyságban még mindig 20% vagy annál több). Ezzel szemben több országban Belgiumban, 2005-ben kilenc tagállam teljesítette a nők foglalkoztatottságára vonatkozó 60%-os arányt, ami három országgal több, mint ben (az új országok: Észtország, Ausztria és Szlovénia), míg további hat tagállamot (Franciaországot és Németországot is beleértve) csupán 3 százalékpont választ el a célkitűzéstől (

45 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Írországban és Görögországban ez a különbség kevesebb, mint 10%. Az időskorúak (azaz az éves korosztály) foglalkoztatottsági rátája 2000 és 2005 között kb. 6 százalékponttal emelkedett az EU-27-ben (36,6%-ról 42,5%-ra ábra). Ez a növekedés élesen ellentmond a korábbi években jellemző negatív trendnek, amikor is a magas munkanélküliségű konjunktúrákban inkább a kormányok által támogatott korengedményes nyugdíjazás volt jellemző. Azonban e növekedés ellenére 2005-ben az időskorúak foglalkoztatottsági aránya továbbra is több, mint 7 százalékponttal marad el a 2010-ig megvalósítandó 50%-tól. Nyolc tagállamról mondható el, hogy az időskorúak foglalkoztatási rátája tekintetében 2005-ben teljesítette a célkitűzést, ami négy országgal több, mint 2000-ben (ez a négy ország: Észtország, Finnország, Ciprus és Írország), míg Litvániában és Lettországban ez a ráta nem sokkal marad el az 50%-tól. Az éves korosztály foglalkoztatása terén 2000 óta megvalósult látványos (Magyarországon, Litvániában és Finnországban több, mint 10 százalékpontos) növekedés ellenére 2005-ben e korosztály munkaerőpiaci jelenléte 12 tagállamban továbbra is százalékponttal maradt el az 50%-os célkitűzéstől. Lengyelország, ahol 2005-ben a legalacsonyabb volt az időskorúak foglalkoztatási aránya, az egyetlen olyan ország, ahol ez az arány 2000 és 2005 között látványosan csökkent. inkább regionális, sőt, esetenként helyi jellegűek ( térképek). A foglalkoztatottságban és a munkanélküliségben mutatkozó regionális különbségek sokáig álltak az uniós szakpolitikák középpontjában. Ennek oka nem az, hogy az EU bizonyos területein jellemző alacsony foglalkoztatás hátráltatta a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérését, hanem inkább az, hogy e különbségek komoly hatást gyakorolnak a társadalmi kohézióra is és 2005 között az EU-27-ek régióiban a foglalkoztatási ráták bizonyos fokú konvergenciája volt tapasztalható. Ez alatt az öt év Az egyenlőtlenségek regionális szinten szembetűnőbbek, mint nemzeti szinten... A nemzeti foglalkoztatottsági arányok gyakran elkendőzik az országhatárokon belüli (régiók szintjén) jellemző egyenlőtlenségeket, ami jól tükrözi, hogy a foglalkoztatási problémák 21

46 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 22

47 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 23

48 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a alatt a legmagasabb rátájú régiók 10%-ában illetve a legalacsonyabb rátájú régiók 10%-ában regisztrált foglalkoztatottsági mutató közötti különbség 30 százalékpontról 27 százalékpontra csökkent 3. A két másik statisztikai mérőszám (a Gini-koefficiens valamint a súlyozott relatív szórási együttható) ugyancsak csökkent ben ugyanakkor a foglalkoztatási ráták a leszakadó régiókban kb. 11 százalékponttal maradtak el az EU többi területének mutatójától (57% illetve 67%), ami több, mint a 2000-ben mért 9 százalékpont. Az ebben az időszakban tapasztalt kisebb növekedés ellenére a foglalkoztatási arányok különösen alacsonyak Dél-Olaszország öt régiójában (Campania, Puglia, Basilicata, Calabria és Szicília), ahol 2005-ben az aktív korú népesség kevesebb, mint 50% ának volt állása (Szicílián ez az arány 44% volt). Ezt párhuzamba állítva az Egyesült Királyság Bedfordshire és Hertfordshire régióival, ahol a foglalkoztatatási arány 78%-os, látható, hogy a különbség közel 35 százalékpont. Az egyes régiók közötti eltérések Spanyolországban is viszonylag széles skálán mozognak, ami arra enged következtetni, hogy a spanyol régiók között a gazdasági fejlettség szempontjából a mai napig jelentős különbségek vannak. Az, hogy Lengyelországban és Romániában az egyes régiók foglalkoztatási rátái csak viszonylag kissé különböznek egymástól, azt tükrözi, hogy a vidéki társadalom népes csoportjait a mezőgazdaság közelebbről az önellátó gazdálkodás tartja el, ami azok számára is megélhetést nyújt, akik más ágazatokban nem tudnak elhelyezkedni (1.15. ábra)....noha több tagállamban is csökkenés jellemző 2000 és 2005 között a tagállamok régióinak szintjén mutatkozó egyenlőtlenségek enyhe csökkenése volt megfigyelhető (konkrétan Bulgáriában, Spanyolországban, Olaszországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban). Ugyanakkor Ausztriában, Belgiumban, Szlovákiában és Magyarországon az olló még szélesebbre nyílt. Mindeközben a leszakadó régiók átlagos foglalkoztatási rátája 2005-ben nemcsak, hogy 11 százalékponttal 3 Ezeket a számadatokat az egyes régiók lélekszáma közötti különbségek figyelembe vétele érdekében korrigálták. Így a kapott számadatok a foglalkoztatás szempontjából legkedvezőbb és legkedvezőtlenebb helyzetű régiókat tükrözik, amelyek foglalkoztatottsági szempontból az EU lakosságának 10 10%-át jelentik. Regionális foglalkoztatottság az USA-ban Az Egyesült Államok 180 gazdasági területe között a teljes foglalkoztatottsági ráta (azaz a éves korosztályhoz viszonyított teljes foglalkoztatotti létszám) ingadozása kisebb, mint az Európai Unióban. Az EUban a teljes foglalkoztatottsági arány a legmagasabb foglalkoztatottsági rátával rendelkező régiók 10%-ában 60%-kal magasabb a legalacsonyabb foglalkoztatottságú régiók 10%-ában regisztráltnál, míg az Egyesült Államokban ez a különbség mindössze 22%. Ha az összehasonlítást csak az EU-15-re nézve végezzük el, az összkép akkor sem változik nagyon (a 60%-os eltérés így 56% lenne). Ez azt támasztja alá, hogy az USA munkaerőpiaca integráltabb, népessége pedig mobilabb, mint az Európai Unióé. Az USA általános foglalkoztatotti rátája 10 százalékponttal magasabb, mint az Európai Unióé. E különbség elsősorban a évesek magasabb foglalkoztatottsági arányával (8,5 százalékpont) magyarázható, míg a fennmaradó 1,5 százalékpont azzal, hogy az Egyesült Államokban a 65 éves és idősebb korosztály teljes népességre vetített aránya magasabb, mint az EU-ban (14% szemben a 3%-kal). elmaradt a többi régiótól, de 2000-hez képest fél százalékponttal csökkent, míg a többi régióban 1,5 százalékponttal nőtt. Ennek ellenére ebben az időszakban a foglalkoztatás görbéje EU-szerte eltérően alakult. Bulgária, Spanyolország és Olaszország valamennyi régiójában nőtt a foglalkoztatottság. Görögországban is ez volt a helyzet három régió kivételével. Ezzel szemben Románia, illetve két régió kivételével Lengyelország valamennyi régiójában csökkent a foglalkoztatottság aránya. Portugáliában és Magyarországon kb. minden második régióban csökkent a foglalkoztatottság aránya, volt, ahol több, mint 2 százalékponttal. A lisszaboni stratégia foglalkoztatási rátával kapcsolatos célkitűzésének (azaz az aktív korú lakosság foglalkoztatottsági rátájának 70%-ra való emelése) eléréséhez a következő években az EU-s munkavállalók létszámának jóval több, mint 20 millió fővel kell növekednie. A kohézió érdekében ezen újabb munkahelyeket elsősorban azokban a régiókban kell megteremteni, ahol a foglalkoztatottság aránya kiemelkedően alacsony, főleg a dél-olaszországi és a lengyelországi régiókban (1.6. térkép). 24

49 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Munkanélküliségi ráták A munkanélküliség nem feltétlenül az adott ország foglalkoztatottságának lenyomata. Egy alacsony foglalkoztatási rátájú országban vagy régióban nem biztos, hogy magas a munkanélküliség. Előfordulhat, hogy egyszerűen azok vannak sokan, akik egyáltalán nem vállalnak szerepet a munkaerőpiacon. Ilyen a dél-olaszországi nők esete. A munkanélküliek közül akár itt, akár az EU más területein nem mindenki döntött szándékosan úgy, hogy nem dolgozik. Sokan közülük azért nem keresnek munkát, mert úgy vélik, hogy nem találnának megfelelő állást, de a munkaerő-piaci helyzet változása esetén szívesen visszatérnének oda. Való igaz, hogy a foglalkoztatottság növekedésével általában együtt jár a munkaerőpiaci részvétel és a munkanélküliség csökkenése. Ennek megfelelően a munkanélküliségi ráta félrevezető képet adhat azoknak a számáról, akik szeretnének visszatérni a munka világába, de nem találnak megfelelő állást maguknak (potenciális munkavállalói létszám). Ettől függetlenül a munkanélküliségi ráta árulkodik a legjobban a munkaerőpiac kiegyensúlyozatla nságáról és ezáltal a társadalmi kohéziót fenyegető veszélyről. Munkanélküliség az Európai Unió 27 tagállamában 2000 és 2005 között az EU-27-ben regisztrált általános munkanélküliségi ráta csak kis mértékben emelkedett (a munkaerő 8,6%-áról 8,7%-ára) (1.9. térkép). Az egyes országok között azonban számottevő különbségek voltak. Nyolc tagállamban a munkanélküliség aránya kb. 1,5 százalékponttal, esetenként még többel (Portugáliában közel 4 százalékponttal) emelkedett, 10 tagállamban kevesebb, mint 1 százalékponttal változott, míg 9 tagállamban még ennél is nagyobb arányban például a három balti államban és Bulgáriában 5 százalékponttal emelkedett (1.16. ábra). 25

50 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 26

51 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Míg a férfiak körében jellemző munkanélküliség az említett időszak alatt kis mértékben emelkedett (7,5%-ról 7,9%-ra), a nők körében ha kis mértékben is, de csökkent (10,0%-ról 9,7% ra). Ennek eredményeképpen a két nem közötti munkanélküliségbeli különbségek tovább csökkentek ben a férfi és a női munkanélküliség közötti legnagyobb eltérést Görögországban (6,6 százalékpont), Spanyolországban (4,6 százalékpont), Olaszországban (3,6 százalékpont) illetve Lengyelországban (3,1 százalékpont) regisztrálták. Görögországban ez az eltérés 2005-ig alig (mindössze 0,3 százalékponttal) csökkent, míg a másik három országban 1 2,6 százalékpontos csökkenés volt tapasztalható. A fiatalok körében jellemző munkanélküliség 18,6%- os aránya továbbra is az általános munkanélküliség kétszerese, ami arra utal, hogy túlkínálat van a viszonylag alulképzett és tapasztalattal nem rendelkező fiatal munkavállalókból. A tagállamok között azonban továbbra is jelentős eltérések vannak: 8 országban a fiatalok munkanélküliségi rátája meghaladja a 20%-ot (különösen magas Szlovákiában és Lengyelországban, ahol ez az arány sorrendben 30 illetve 37%), míg vannak tagállamok, ahol ez a mutató viszonylag alacsony (Dániában, Írországban és Hollandiában kb. 8,5%). A fiatalok (azaz a 25 évnél fiatalabbak) körében jellemző munkanélküliség az EU-27 tagállamában 2000 és 2005 között 0,7 százalékponttal emelkedett, de ez az átlag ezúttal is széles skálán mozgó eltéréseket takar. Bulgáriában, a balti államokban és Szlovákiában a fiatalok munkanélküliségi aránya több, mint 6 százalékponttal csökkent, míg 5 tagállamban köztük Portugáliában és Magyarország több, mint 5 százalékponttal emelkedett. Az EU-ban a tartós munkanélküliségi ráta ben 4% volt (akárcsak 2000-ben). Míg az említett időszak alatt néhány tagállam különösen Litvánia, Lettország és Bulgária jelentősen csökkentette a tartós munkanélküliséget, addig Lengyelországban közel 3 százalékponttal, Szlovákiában pedig 2 százalékponttal emelkedett (megjegyzendő, hogy ez az arány eredetileg is magas volt a két országban: sorrendben 10 és 12%) (1.10. térkép). Az egész Európai Unióban jellemző, hogy a tartós munkanélküliség továbbra is jelentősebb a nők (2005- ben 4,5%), mint a férfiak (3,6%) körében. A legnagyobb különbségeket a két nem között akárcsak az általános munkanélküliség esetén Spanyolországban, Olaszországban és Lengyelországban regisztrálták (ezekben az országokban az eltérés eléri, sőt, helyenként meghaladja a 2 százalékpontot), míg Görögországban még ennél is komolyabb a helyzet (a nők 8,9%-a, míg a férfiak mindössze 2,6%-a munkanélküli). Munkanélküliség regionális szinten 2000 és 2005 között akárcsak a foglalkoztatottság esetében a munkanélküliség esetében is csökkentek a regionális egyenlőtlenségek: a legmagasabb és a 4 A 12 hónapja vagy még régebben aktívan munkát kereső munkanélküliek dolgozói létszámhoz viszonyított százalékos aránya. 27

52 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 28

53 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a legalacsonyabb munkanélküliségi rátájú régiók 10 10%-a közötti átlagos különbség 19 százalékpontról 16 százalékpontra esett vissza (1.17. ábra). (A regionális szóródás egyéb mérőszámai, mint a Gini-koefficiens, szintén csökkentek). A leszakadó régiókban az átlagos munkanélküliségi ráta 13,4%-ról 12,4%-ra csökkent a szóban forgó időszak alatt: a legjelentősebb csökkenés a bulgáriai, dél-olaszországi régiókban, valamint a balti államokban történt. Ezzel egy időben leszakadó régióban elsősorban Lengyelországban, Portugáliában, Görögországban és Magyarországon a munkanélküliségi ráta 2 százalékponttal emelkedett. A fejlettebb régiókban (ahol az egy főre jutó GDP meghaladja az uniós átlag 75%-át) ezzel szemben a munkanélküliségi ráta 2000 és 2005 között stabil maradt (nem sokkal 8% alatt): a spanyol, olasz, francia és egyesült királyságbeli régiókban általában csökkent, míg a német, osztrák, holland és belgiumi régiókban kis mértékben emelkedett. A növekedés különösen Németországban volt markáns. A fejlettebb régiók e csoportjából 44-ben a munkanélküliség több, mint 4 százalékponttal nőtt, s ebből 33 régió Németországban található. A szegénységi kockázat Noha jelenleg abszolút értékben nem számszerűsíthető, hogy az Európai Unió 27 tagállamában hányan élnek szegénységben, léteznek mutatók azok számának meghatározására, akiket alacsony jövedelmük miatt a társadalmi kirekesztés relatív veszélye fenyeget. E mutatókat 2006 júniusában a társadalmi integrációra vonatkozó nyílt koordinációs módszer segítségével határozták meg a tagállamok. Ezek szerint a szegénység kockázatának vannak kitéve azok, akiknek jövedelme nem éri el a nemzeti átlagjövedelem 60%- át, feltételezve, hogy az adott háztartás jövedelme egyenlő arányban oszlik meg annak tagjai között 5. Ezek az emberek nem tudják maguknak biztosítani más honfitársaik megszokott életszínvonalát, ebből kifolyólag nélkülözni kényszerülnek, még akkor is, ha abszolút értelemben véve olykor jobb helyzetben vannak, mint az EU olyan egyéb területein élők, ahol az átlagos jövedelemszint még ennél is alacsonyabb. A legfrissebb (a 2005-ben összegyűjtött és 2004-re vonatkozó) adatok szerint a szegénységi küszöb alatt 5 A meghatározás szerint a szegénység kockázatának kitett emberek azok, akiknek az ekvivalens jövedelme (ami figyelembe veszi a háztartásban élők számát és összetételét) nem éri el a nemzeti medián jövedelem 60%-át. élő lakosság relatív hányada a következők szerint alakul: Litvániában és Lengyelországban 21%, Írországban, Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában 20%, Hollandiában 11%, a Cseh Köztársaságban 10%, míg Svédországban 9%. Megállapítható, hogy ben az EU lakosságának 16%-a, azaz kb. 75 millió ember élt a szegénységi küszöb alatt (1.18. ábra). Azok között, akiknek jövedelme nem éri el a szegénységi küszöböt, valamivel több nő (átlagban 17%) van, mint férfi (átlagban 15%). Bulgáriában és Olaszországban ez a különbség eléri a 4 százalékpontot. Magyarország és Lengyelország kivételével minden tagállamban jellemző, hogy a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezők között viszonylag több, de legalábbis ugyanannyi nő van, mint férfi. Ez részben azzal magyarázható, hogy a 65 éves vagy annál idősebb korosztályban több a nő, mint a férfi, és hogy e nők egy viszonylag jelentős csoportja egyedül, vagy idősek otthonában él. A nemek arányával kapcsolatos számokat azonban fenntartással kell kezelni, mert e számok azt feltételezik, hogy egy háztartáson belül a jövedelmek egyenlően oszlanak meg. Márpedig ez nincs feltétlenül így 6. A szegénység kockázatának leginkább a gyermekek, a fiatalok és az idősek vannak kitéve A szegénységi kockázati ráta a fiatalok körében a legmagasabb: a 18 évnél fiatalabbak esetében 19%, míg a év közötti korosztály esetében 18%. Ez az arány az életkorral és az egyén munkaerő-piaci menetelésével egyre csökken, de a nyugdíjazás után amikor megszűnik a munkából származó jövedelem ismét emelkedik. A szegénység a gyerekeket leginkább Lengyelországban (29%), Litvániában (27%) és Romániában (25%) fenyegeti. Az egyszemélyes háztartások különösen ahol eltartott gyermekek vannak az elszegényedés veszélye által leginkább fenyegetett társadalmi csoport: az EU-ban az egyedülálló, egy gyermekes szülők közel 33%-a él a szegénységi küszöb alatt. Széles körben ismert az is, hogy a gyermekkori szegénység potenciálisan 6 A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika (EU-SILC) tekintetében végrehajtott legfrissebb referencia-dokumentum az 1177/2003/EK keretrendelet ben először fordult elő, hogy az EU SILC adatok az Európai Unió mind a 25 tagállamára nézve rendelkezésre álltak. Az EU SILC felmérés előtt, a rendelkezésre álló nemzeti források (a háztartások költségvetéséről végzett felmérés, mikrofelmérések stb.) alapján kiszámított jövedelemalapú mutatók nem voltak maximálisan megfeleltethetők a részletes jövedelmen alapuló SILC-módszerrel. Mivel az EU SILC statisztikák bevezetése óta a jövedelemalapú mutatók értékei nem vethetők össze az előző évek becsléseivel, ezért e jelentés azok alakulásával nem foglalkozik. 29

54 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a hogy egy adott jövedelemszinten élőket az egyik tagállamban az elszegényedés veszélye fenyeget, míg a másik tagállamban nem. befolyásolhatja a következő generációk fejlődését, lehetőségeit és életszínvonalát. A 65 éves vagy annál idősebb korosztályt különösen Írországban (33%), Cipruson (51%) fenyegeti komolyan az elszegényedés veszélye, sőt, az ebben a korosztályban jellemző elszegényedés mértéke egyes tagállamokban nagyobb, mint az egész társadalom esetében. Az elszegényedés az idős nőket kivétel nélkül jobban fenyegeti, mint az idős férfiakat (ők ennek a veszélynek egyébként sincsenek jobban kitéve, mint a fiatal férfiak). A szegénység legidősebbeket, azaz a 75 évesnél idősebb korosztályt (ahol a nők aránya nagyobb) fenyegeti a legjobban. Ezt többek között az magyarázza, hogy nyugdíjukat egyébként is alacsony jövedelmük után kapják, illetve az, hogy a nyugdíj alakulása az egyes országokban alkalmazott indexálási szabályok miatt nem igazodik az átlagjövedelem emelkedésének üteméhez. Másfelől a szegénységi kockázati ráta kiszámításához kizárólag a pénzbeni jövedelmet szokás figyelembe venni, pedig a nyugdíjasoknak egyéb javaik is vannak, úgy mint ingatlanjuk (ami azt jelenti, hogy lakhatási költségeik alacsonyak) vagy esetleges megtakarításaik. Ezért tehát a nyugdíjasokat a nélkülözés talán kevésbé fenyegeti, mint amire a szegénységi számokból következtethetnénk. Amint arról már a fentiekben szó esett, az itt ismertetett szegénységi kockázati ráták minden országban máshogy alakulnak, és kiszámításuk alapjául nagyon változó jövedelemszintek szolgálnak. Ezért előfordulhat, Az elszegényedés veszélyének megállapítására szolgáló, vásárlóerő-paritásban kifejezett (azaz az árszintek különbözősége szerint megállapított) jövedelemküszöb az új tagállamokban és a korábbi kohéziós országokban jóval alacsonyabb, mint az EU többi országában. Ez a küszöb tehát Luxemburgban 7-szer, Ausztriában pedig 4-szer magasabb, mint Litvániában, Lettországban vagy Bulgáriában, és 12-szer illetve 8-szor magasabb, mint Romániában. Ez azt jelenti, hogy az egyszemélyes háztartásokban élőkre vonatkozó szegénységi kockázati küszöb az évi 558 eurótól (Románia) egészen az évi euróig (Luxemburg) változhat. Azaz a Romániában az elszegényedés által veszélyeztetett egyedülállóknak kevesebb, mint napi 2 euróból, míg Bulgáriában, Litvániában és Lettországban kevesebb, mint napi 4 euróból kell megélniük. A megfigyelések szerint a szegénység azokban a tagállamokban, ahol az a társadalom népesebb csoportjait fenyegeti, sokkal intenzívebb társadalmi jelenség. Egyszerű létszámadatokból azonban még nem lehet megállapítani, hogy az elszegényedés kockázatának kitett emberek átlagos jövedelme mennyivel marad el a küszöbértéktől ben az Európai Unióban az elszegényedés veszélyének kitett emberek mediánjövedelme átlagosan 23%-kal volt alacsonyabb, mint a szegénységi küszöb. Azokban a tagállamokban, ahol a legkisebb az elszegényedés által veszélyeztetettek aránya, a szegénység intenzitása is visszafogottabb és viszont: azok a tagállamok, ahol ez az arány a legmagasabb, sokkal kézzelfoghatóbb a szegénység. Ez különösen igaz Lengyelországra, ahol az elszegényedés által veszélyeztetettek mediánjövedelme 30%-kal maradt el a szegénységi küszöbtől. Azokban a tagállamokban, ahol a legkisebb az elszegényedés veszélyének kitettek száma, általában a jövedelemmegoszlás is kiegyensúlyozottabb. Ez azonban csak a társadalmi kohéziónak csak egyik mutatója. A teljes képhez azt is ismerni kell, hogy a 30

55 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a jövedelem-megoszlás tekintetében a társadalom alsó rétegeinek jövedelme hogyan viszonyul a társadalom legfelsőbb rétegeinek jövedelméhez. Ezt a felső ötöd (azaz a legmagasabb jövedelemmel rendelkező lakosság 20%-ának) jövedelme és az alsó ötöd (azaz a legalacsonyabb jövedelműek 20%-ának) jövedelme közötti arány segítségével lehet kimutatni ben az Európai Unió tagállamaiban ez az arány átlagosan 4,9 volt, azaz a legtehetősebb réteg 20% ába tartozó egyén jövedelme közel ötször annyi volt, mint a legszegényebb rétegek 20%-ába tartozó személyé. Portugáliában ez az arány meghaladta a 8-at, de Litvániában, Lettországban és Lengyelországban sem sokkal volt kevesebb. Az elszegényedés különösen a munkanélkülieket fenyegeti A tagállamokban működő jövedelem-támogatási rendszerek ellenére megállapítható, hogy ha valaki munkanélküli, akkor jövedelme sokkal nagyobb eséllyel marad el a szegénységi küszöbtől, mint munkavállaló társainak ben az év több, mint 6 hónapjában azon munkanélküliek aránya, akiknek jövedelme elérte a szegénységi küszöböt 26% és 60% között változott. A legkisebb (26%) Dániában és Svédországban volt (itt ez az arány még mindig 5-ször magasabb, mint az év nagy részében munkavállalóként hasonló keresettel rendelkezők aránya), míg a legmagasabb (60%) a három balti államban volt (itt ez az arány több, mint hatszorosa volt az év nagyobb részében állásban levők arányának) (1.19. ábra). A 24 tagállam közül, amelynek adatai rendelkezésre állnak, 9-ben a szegénység által veszélyeztetett munkanélküliek száma kb. ennek fele volt (44 51%). E tagállamok között szerepel négy további új tagállam (a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Málta), valamint három ország az Unió leginkább prosperáló országai közül (Luxemburg, Írország és Ausztria), viszont nem szerepelnek az EU-15 kohéziós országai Görögország, Spanyolország és Portugália, ahol a szegénység kockázata tekintetében a munkanélküliek és a munkavállalók közötti különbség jelentősen kisebb, 7 Pontosabban: ez a jövedelem-megoszlás felső és alsó 20%-ába tartozó egyén jövedelme közötti arány. mint bárhol máshol. Ez azonban nem a munkanélküli juttatások szintjével függ össze, hanem azzal, hogy sok munkanélküli olyan háztartásban él, ahol legalább egy kereső van. E három országban de különösen Görögországban és Portugáliában az alkalmazotti státusz még nem feltétlenül jelent megmenekülést az elszegényedéstől, mint a többi tagállamban (kivéve Lengyelországot). Görögországban, Portugáliában és Lengyelországban a 2004 legnagyobb részében állásban levők 13 14%-ának jövedelme nem érte el a szegénységi küszöböt. Strukturális változás és gazdasági fejlődés Amint már említettük, az egyes régiók között az egy főre jutó GDP tekintetében jellemző eltérések magyarázata a termelékenység (vagy a foglalkoztatottak által előállított hozzáadott, vagy termelt érték) ingadozásának (ideszámítva természetesen a tőkét és a munkavégzéshez adott egyéb termelési tényezőket), illetve a munkaerőpiacon megjelent és ténylegesen foglalkoztatott munkavállalók létszámingadozásának kombinált hatása. A munkatermelékenység szintje valamint az aktív korú foglalkoztatott népesség azaz a foglalkoztatottsági ráta aránya az alacsony egy főre jutó GDP-jű régiókban általában sokkal alacsonyabb, mint azokban a régiókban, ahol ez a mutató magasabb. Mindkét tényezőnek emelkednie kell tehát ahhoz, hogy ezek a régiók elérjék az EU többi országában jellemző jövedelemszinteket. Az alacsony termelékenység oka ugyanakkor nem feltétlenül az, hogy a különböző szektorokban az egy 31

56 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a fő foglalkoztatottra eső hozzáadott érték alacsony aminek számtalan oka lehet: a termelési módszer és -szervezés, az alkalmazott technológia, a munkaerő képzettsége stb., hanem az is, hogy az adott konjunktúrában ezek az ágazatok mekkora gazdasági súllyal bírnak. Más szóval: az érintett regionális gazdaság szerkezetének súlypontja az alacsony hozzáadott értékű tevékenységek felé tolódik el, ami hátrányosan hat az általános termelékenységre és ebből kifolyólag a régióban keletkezett jövedelemre is. Ezen alacsony hozzáadott értéket termelő ágazatok viszonylagos súlya azonban a regionális gazdaságok fejlődésével fokozatosan csökken, ahogyan az a ma már magas jövedelemmel rendelkező tagállamokban történt annak idején. A kevésbé fejlett régiókban a gazdasági struktúrát az alacsony hozzáadott értéket termelő tevékenységek dominálják E folyamat ütemét azonban akárcsak a termelékenység ágazaton belüli növekedésének ütemét a rendelkezésre álló emberi és fizikai erőforrások mellett olyan kevésbé kézzel fogható tényezők határozzák meg, mint a régió innovációs kapacitása vagy irányítási rendszere. A régió munkaerejének, illetve az ott működő vállalkozásoknak rendelkezniük kell a magasabb hozzáadott értéket termelő tevékenységek által megkívánt készségekkel és knowhow-val, valamint az e tevékenységek fejlődéséhez és elterjedéséhez szükséges infrastrukturális, létesítményi és szolgáltatási háttérrel. Az, hogy az alacsony jövedelmű régiókban többnyire az alacsony hozzáadott értéket képviselő tevékenységek koncentrálódnak, jól látható, ha a hozzáadott érték és a foglalkoztatottság ágazatok közötti megoszlását összevetjük a magasabb egy főre jutó GDP-jű régiók hasonló mutatóival. Ebből az összehasonlításból még ha csak hozzávetőlegesen is, tekintve, hogy a majdani változások nem követik feltétlenül a múlt változásait kitűnik, hogy melyek azok a strukturális változások, amelyeket a régiónak az egy főre jutó GDP növelése érdekében meg kell valósítania (1.2. táblázat). Azokban a régiókban, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 50%-át (e régiók mindegyike az új tagállamokban van), a hozzáadott értéket a magasabb jövedelmű régióktól eltérően jellemzően a mezőgazdaság és az ipar generálja, a szolgáltatási ágazat (elsősorban az üzleti vállalkozások és a pénzügyi szolgáltatások, valamint a közszolgáltatásba tartozó oktatás és az egészségügyi ellátás) csak kevésbé. Ugyanígy említésre érdemes, hogy e régiókban a mezőgazdaság által termelt hozzáadott érték előállítása ami nem sokkal magasabb a gazdagabb régiók mezőgazdasága által termelt hozzáadott értéknél a foglalkoztatottak jelentősen magasabb arányát a teljes foglalkoztatotti létszám 17%-át mozgósítja. A munkaerőnek a mezőgazdaságtól egyéb, termelékenyebb tevékenységek felé való átcsoportosításával számottevően növekedne az általános jövedelemszint, még akkor is, ha az 1.2. A hozzáadott érték és a foglalkoztatottság megoszlása a nagyobb ágazatokban, régió csoportonként (2003) az összes %-ában Régiók csoportosítva az egy főre jutó GDP szerint, az EU átlagához képest Mezőgazdaság Ipar Építőipar Alapvető piaci szolgáltatások Üzleti+ pénzügyi szolgáltatások Közszolgáltatások Hozzáadott érték 50% alatt 6,1 25,2 5,7 26,2 16,6 20, % 4,9 19,5 7,5 23,3 20,6 24, % 3,4 18,4 7,5 22,2 22,4 26, % 2,1 22,3 6,3 21,2 24,6 23,5 115% vagy több 1,2 20,3 4,9 21,8 30,7 21,1 Minden régió 3,0 21,0 6,1 22,5 24,5 22,9 Foglalkoztatás 50% alatt 17,1 24,1 5,7 23,6 7,5 22, % 10,1 18,8 9,0 24,8 10,3 26, % 4,8 16,3 8,7 25,9 12,1 32, % 3,7 18,3 7,1 25,9 14,2 30,7 115% vagy több 2,1 18,2 6,0 26,0 18,7 29,0 Minden régió 6,0 18,8 7,1 25,5 13,8 28,7 Forrás: Eurostat 32

57 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a ágazatokon belüli termelékenység nem növekedne jelentősen. Azokban a régiókban, ahol 2003-ban az egy főre jutó GDP valamivel magasabb volt,azaz meghaladta az uniós átlag 50 75%-át ezek között több, akkoriban (tehát a 2004-es bővítés előtt) az 1. célkitűzés alá tartozó régió is volt a hozzáadott érték ágazatok közötti megoszlása hasonló képet mutatott a magasabb jövedelmű régiókban megfigyelhető megoszláshoz, azzal a különbséggel, hogy e hozzáadott érték legjava a mezőgazdaságból, az építőiparból és a közszolgáltatásokból származott, kevéssé az üzleti tevékenységekből és a pénzügyi szolgáltatásokból. Ekkor is jellemző volt, hogy a mezőgazdaság a foglalkoztatotti létszám viszonylag magas arányát (10%) szívta fel, viszont arányaiban alacsony hozzáadott értéket termelt (5%)....amelyek egyben alacsony termelékenységű tevékenységek is Ha a különböző ágazatok által termelt, PPS-ben kifejezett hozzáadott érték megoszlását összevetjük a foglalkoztatotti létszámmal, megállapítható, hogy a munkaerőnek a hozzáadott érték és a foglalkoztatottság ágazati megoszlásával kifejezett termelékenysége milyen szinten áll, illetve hogy melyek az alacsony jövedelmű régiók számára kínálkozó felzárkózási lehetőségek (1.3. táblázat). Jóllehet a termelékenység minden régióban ágazatról ágazatra változik magasabb az ipari, üzleti ágazatokban és a pénzügyi szolgáltatásokban (igaz, ez utóbbi a pénzügyi közvetítés során termelődött hozzáadott érték mérésének módszerétől függ), e szint a legalacsonyabb jövedelmű régiókban jelentősen elmarad az EU többi országától ban a mezőgazdaság termelékenységi szintje nem érte el az uniós átlag 40%-át, az iparban pedig az 50%-ot: ez utóbbi adat részben azt tükrözi, hogy a legalacsonyabb jövedelmű régiókban jelentősebb a tevékenységek könnyűiparban (pl. textil- és ruházati ipar) való koncentrálódása, mint a magasabb jövedelmű régiókban, ahol a munkaerő inkább a csúcs- és középtechnológiai ágazatokban (különösen a gépipar és és az elektronika) koncentrálódik. A szolgáltatások terén a termelékenységi szint már jóval közelebb volt más régiók termelékenységi szintjéhez, de továbbra is az uniós átlag kétharmada körül, vagy az alatt volt. ahol a foglalkoztatottság koncentrációja viszonylag magas Az egyes ágazatokban jellemző alacsony termelékenység mellett a foglalkoztatottság megoszlásában az uniós átlaghoz viszonyított különbségek további 13%-kal csökkentették az egy főre jutó hozzáadott értéket. Másképpen: ezekben a régiókban a termelékenység és a GDP sokkal magasabb lehetne, ha az egyes ágazatokban jellemző foglalkoztatottság megegyezne a többi régióban jellemzővel. Az uniós átlag 50 75%-át elérő egy főre jutó GDP-jű régiók, valamint a többi régió közötti termelékenységbeli eltérés szinte minden ágazatban csökkent (különösen a szolgáltatásban, ahol az egyes ágazatokban az egy főre jutó hozzáadott érték 2003-ban nem érte el az uniós átlag 10%-át). A mezőgazdaságban és az iparban viszont ez a termelékenységbeli eltérés jóval több, mint 20%-kal maradt el más ágazatok szintjétől (az ipar esetében ez az alacsony szintű 1.3. Egy fő foglalkoztatottra jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett hozzáadott érték a régiók jövedelme és a nagyobb ágazatok szerint (2003) Régiók csoportosítva az egy főre jutó GDP szerint, az EU átlagához képest Mezőgazdaság Ipar Építőipar Alapvető piaci szolgálta -tások Üzleti + pénzügyi szolgáltatások Az EU valamennyi régiójának %-ában Közszolgál- Összesen GDP/fő Az egy főre jutó tatások GDP eltérései a foglalkoztatásbeli különbségek miatt 50% alatt 22,7 55,1 53,7 58,9 120,8 49,3 52,8 41,4 78, % 45,3 87,9 72,2 79,4 181,1 75,7 84,8 71,1 83, % 70,6 113,8 88,8 85,7 195,8 81,3 100,2 88,5 88, % 66,1 131,5 94,6 86,7 191,6 81,3 106,1 106,1 100,0 115% vagy több 66,1 140,2 97,7 101,9 205,6 87,4 121,3 135,7 111,9 Minden régió 58,2 115,0 86,0 86,7 186,0 78,3 100,0 100,0 100,0 Forrás: Eurostat 33

58 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a technológiát igénylő ipar relatív súlyát tükrözi a csúcsés középtechnológiával szemben). Noha e régiók általános ágazati szerkezete a szegényebb régióknál kevésbé koncentrálódik az alacsony hozzáadott értéket termelő tevékenységekre, a foglalkoztatottak e tevékenységi típusba koncentrálódása összehasonlítva az Európai Unió többi régiójával további 6%-kal csökkenti a munkavállalók által előállított általános hozzáadott értéket. Ennek eredményeképpen ezekben a régiókban az általános termelékenységi szint 15%-kal maradt el az uniós átlagtól. Az alacsony jövedelmű régiókkal szemben azokban a régiókban, ahol az egy főre jutó GDP elérte vagy meghaladta az uniós átlag 15%-át, amellett, hogy a termelékenység minden ágazatban meghaladta az uniós átlagot, a foglalkoztatottság koncentrálódása is magasabb volt a magas hozzáadott értéket termelő tevékenységekben. Ez önmagában is elég volt ahhoz, hogy 2003-ban az egy főre jutó általános hozzáadott érték 5%-ot meghaladó mértékben emelkedjen. Az alacsony termelékenység magyarázata az alacsony foglalkoztatottsági szint Az alacsony ágazati termelékenység káros hatásai ötvöződve a gazdaság előnytelen szerkezetével ugyanakkor nem az egyetlen oka annak, hogy a leszakadó régiókban az egy főre jutó GDP messze elmarad az Európai Unió más területeinek mutatójától. A legfontosabb ok ugyanis az alacsony foglalkoztatottság. Azokban a régiókban, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 50%-át, a többi régióhoz képest alacsonyabb foglalkoztatotti létszám miatt 2003-ban az egy főre jutó GDP közel 22%-kal csökkent a termelékenységi szintet figyelembe véve. Másképpen fogalmazva: ha e régiókban a lélekszámhoz viszonyított foglalkoztatotti arány megegyezett volna az EU többi részén jellemző aránnyal, és ha termelékenységi szintjük megegyezett volna a már foglalkoztatottakéval, akkor a GDP közel 28%-kal lett volna magasabb a ténylegesnél. Azokban a régiókban, ahol a GDP elérte az uniós átlag 50 75%-át, az egy főre jutó GDP közel 16%-kal maradt el a relatív termelékenység alapján becsült szinttől, ami arra enged következtetni, hogy ha a foglalkoztatottság megegyezne az uniós átlaggal, az egy főre jutó GDP közel 20%-kal lenne magasabb. A relatív termelékenységi szint és az egy főre jutó GDP közötti eltérés azokban a régiókban is jelentős, ahol az egy főre jutó GDP az uniós átlag %-a közötti. Ez azt jelenti, hogy az egy főre jutó GDP kb. 13%-kal lehetne magasabb, ha a foglalkoztatottsági ráta elérné a többi régió szintjét. Ezzel szemben azokban a régiókban, ahol az egy főre jutó GDP 15%-kal vagy még többel meghaladja az uniós átlagot, a foglalkoztatottság is átlag feletti, ami tovább erősíti a magas termelékenységi szint jövedelemszintekre gyakorolt hatását. Ezért e régiók élvezhetik a termelékenyebb gazdaság és a magasabb foglalkoztatási ráta előnyeit. Ez is jól mutatja, hogy a leszakadó régiókban az egy főre jutó GDP növekedése nem csak gazdaságaik termelékenységén múlik, hanem azon is, hogy sikerüle növelni a foglalkoztatotti létszámot. A foglalkoztatotti létszám e növelése nem csupán a jelenleg állással nem rendelkezők által adott esetben termelt érték, illetve az ezáltal generált jövedelem szempontjából fontos, hanem a társadalmi kohézió fenntartásának szempontjából is. Ez különösen igaz akkor, ha a foglalkoztatottak termelékenységének jelentős növekedése nem csak a reálbérek jelentős növekedését eredményezi, hanem azt is, hogy szűkül a foglalkoztatottak és a munkanélküliek között tátongó szakadék. A hozzáadott érték növekedése a kevésbé fejlett régiókban magasabb Azokban a régiókban, ahol az egy főre jutó GDP messze elmarad az uniós átlagtól, és a termelékenység is alacsony, a legfontosabb kérdés, hogy az egyes tevékenységi ágazatokban milyen gyorsan sikerül a termelékenységi szintek közötti szakadékot felszámolni, azaz: az adott régió milyen gyorsan tud élni a felzárkózás lehetőségeivel. Az között nyert tapasztalatok sok mindent megmagyaráznak. E tapasztalatok szerint annak ellenére, hogy az egyes tevékenységi ágazatok nem egyenlő mértékben járultak hozzá a hozzáadott érték általános növekedéséhez, az egy főre jutó GDP terén egymástól eltérő régiók között egyfajta hasonlóság fedezhető fel ebben a tekintetben, vagyis a növekedés bizonyos mértékig ugyanazokban a szektorokban koncentrálódott. A régiók valamennyi csoportjáról elmondható, hogy az említett időszakban a legalacsonyabb egy főre jutó GDP-jű régiókban jobban, a többi régióban kevésbé, de csökkent a mezőgazdaságban termelődött hozzáadott érték. Ezzel egy időben az iparban termelt hozzáadott érték az uniós átlag 75%-ánál alacsonyabb 34

59 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a egy főre jutó GDP-jű régiócsoportokban, és igaz, csak kis mértékben a magasabb GDP-jű régiókban nőtt. Az építőiparban és a szolgáltatási szektorban termelt hozzáadott érték valamennyi régiócsoportban nőtt (1.4. táblázat). A három legnagyobb szolgáltatási szektorban a hozzáadott érték növekedése fordítottan arányos az egy főre jutó GDP-vel. Ezért mindhárom ágazatról elmondható, hogy a hozzáadott érték növekedése a legalacsonyabb jövedelmű régiókban volt a legmagasabb, és a legmagasabb jövedelmű régiókban volt a legalacsonyabb. Mindegyik régiócsoportban jellemző volt, hogy a hozzáadott érték növekedése kiemelkedően magas volt az üzleti vállalkozások és a pénzügyi szolgáltatások ágazatában. Az egyes ágazatokban megfigyelhető volt tehát, hogy a termelés súlypontja az iparról és különösen a mezőgazdaságról a szolgáltatásokra, és azokon belül is az alapvető szolgáltatásokról a fejlettebb szolgáltatások irányába tolódott el. E fejlettebb szolgáltatások közé tartozik az oktatás és az egészségügy, amelyek a közszolgáltatási ágazat legtöbb hozzáadott értéket termelő területei. de e növekedést egyelőre nem kíséri a foglalkoztatás növekedése Az említett időszakban e régiókban a munkavállalói létszám visszaesett, mivel a termelékenység gyorsabb ütemben növekedett, mint a termelés (output). A termelékenység a mezőgazdaság kivételével valamennyi nagyobb ágazatban nőtt, ami csökkentette az egy fő foglalkoztatottra jutó hozzáadott értékek eltérései. Ezzel szemben a mezőgazdaságban ahol ezek az eltérések jelentősek voltak, a termelékenység alig változott, ezért a termelékenység csökkenése által előidézett foglalkoztatásbeli visszaesés csak enyhébb méreteket öltött. Ez azzal magyarázható, hogy a mezőgazdaság amely több régióban önellátó jellegű végső megoldásként egyben foglalkoztató is, tekintve, hogy a gazdaság más szektoraiban elhelyezkedni képtelen munkavállalók önfenntartásuk érdekében az önellátó mezőgazdaságban vállalnak munkát vagy ki sem lépnek onnan A hozzáadott érték, a foglalkoztatottság és a termelékenység növekedése a régiók jövedelme szerint ( ) Régiók csoportosítva az egy főre jutó GDP szerint, az EU átlagához képest Mezőgazdaság Ipar Építőipar Alapvető piaci szolgáltatások Üzleti + pénzügyi szolgáltatások Közszolgáltatások éves % Összesen Bruttó hozzáadott érték 50% alatt -3,6 1,8 3,8 4,7 6,0 6,3 3, % -2,0 1,8 2,1 2,8 4,4 3,5 2, % -1,7-0,1 3,4 2,3 3,6 3,0 2, % -1,9-0,2 3,1 2,7 3,7 2,8 2,2 115% vagy több -1,6-0,2 1,2 1,9 3,5 2,4 1,9 Minden régió -2,0 0,4 2,5 2,7 4,0 3,3 2,4 Foglalkoztatás 50% alatt -3,4-2,6-1,6 0,5 3,5-0,2-1, % -2,6 0,3 1,2 1,4 4,5 1,3 0, % -2,1-0,5 1,9 1,5 4,1 1,5 1, % -0,9-0,9 1,5 1,6 3,9 1,7 1,3 115% vagy több -1,4-1,1 0,4 1,4 4,0 1,4 1,3 Minden régió -1,8-0,9 0,8 1,3 4,0 1,3 0,9 Munkaerő termelékenység 50% alatt -0,1 4,5 5,6 4,2 2,4 6,6 4, % 0,7 1,5 0,9 1,4-0,1 2,2 1, % 0,4 0,4 1,5 0,8-0,5 1,4 0, % -1,0 0,7 1,6 1,0-0,2 1,1 0,9 115% vagy több -0,2 0,9 0,8 0,6-0,5 0,9 0,7 Minden régió -0,1 1,3 1,8 1,3 0,0 2,0 1,5 Forrás: Eurostat 35

60 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a E régiók iparában és építőiparában a termelékenység növekedése meghaladta a hozzáadott érték növekedését, míg a foglalkoztatottság visszaesett. A közszolgáltatások terén is valami hasonló történt: itt a hozzáadott érték évi közel 7%-os növekedése ellenére a foglalkoztatotti létszám kis mértékben csökkent. A foglalkoztatottság növekedése ezért az alapvető piaci szolgáltatásokra, valamint az üzleti és pénzügyi szolgáltatásokra korlátozódott (különösen ez utóbbira, ahol a növekedés mértéke elérte az évi 3,5%- ot). Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a többi ágazatban bekövetkezett munkahely-megszűnéseket ellensúlyozza, ami viszont csak kis részben tükrözi azt, hogy ezekben a régiókban a szolgáltatási ágazat viszonylag kis méretű. Ehelyett inkább arra enged következtetni, hogy a termelés viszonylag jelentős növekedése mellett a termelékenység is nő. Azokban a régiókban, ahol a termelékenységi szintek közötti eltérés kisebb volt, a termelékenység is jóval kisebb mértékben növekedett különösen az uniós átlag 50 75%-a közötti egy főre jutó GDP-jű régiókban. E régiókban a szolgáltatási ágazatban a nettó munkahelyteremtés jól ellensúlyozta a mezőgazdaságban bekövetkezett jelentős munkahelyvesztést. Valamennyi régiócsoportról elmondható, hogy a munkahelyteremtés különösen az üzleti szolgáltatásokban volt jelentős, ahol a foglalkoztatottság éves szinten 4,5%-kal nőtt. E növekedés, a közszolgáltatásokon belüli oktatás és az egészségügyi ellátás növekedésével kombinálva a munkaerő iránti keresletre is nézve is fontos következményekkel jár. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban és az iparban jellemző munkahelycsökkenéssel vagy legalábbis alacsony növekedéssel egy időben, amellett, hogy komoly kereslet támad a képzett, megfelelő képességű munkaerő iránt, csökken a képzett illetve alulképzett kétkezi munkaerő iránti kereslet. E jelenség amint azt a részletes vizsgálat is feltárta együtt jár a munkaerő ágazaton belüli átcsoportosulásával: az automatizálódás és a munkamódszerek változása következtében például a gyártósorok mellett végzett munkáról a menedzseri és szakmai jellegű tevékenységek felé tolódik a súlypont. A leszakadó régiók előtt álló kihívás tehát az, hogy ezeket az átcsoportosulásokat a megfelelő képzettséggel és készségekkel rendelkező munkaerő biztosításával, illetve a vállalkozásfejlesztést támogató infrastruktúra-, szolgáltatási és felszerelési háttér megteremtésével segítse elő. A regionális adottságok továbbra is meghatározzák a gazdasági struktúrát A régiók gazdasági tevékenységeinek szerkezete nem csupán az egy főre jutó GDP-től, hanem a régiók inherens adottságaitól is függ. Jóllehet a gazdasági tevékenység súlypontja a régiók fejlődésével az alacsony hozzáadott értéket termelő tevékenységekről fokozatosan a magas hozzáadott értéket előállító tevékenységek felé tolódik, a részletes elemzések azt mutatják, hogy a tevékenység ágazati összetételében továbbra is az érintett régiók jellegzetességei tükröződnek 8. E jellegzetességek, amelyek közé tartozik a komparatív előnyöket meghatározó, fontos tényezőnek tekintett földrajzi helyzet, a topológia, az éghajlat, a városi jellegű településminták, a kultúrális és ipari örökség valamint a felhalmozott know-how, még azokban a régiókban is hatással vannak a gazdasági sturktúrára, ahol viszonylag alacsony az egy főre jutó GDP. Ez figyelhető meg például azokban a régiókban, amelyek ipari tevékenysége továbbra is a textililletve a ruházati iparban (Észak-Olaszország) vagy a szerszámgépgyártásban (Nyugat-Németország) koncentrálódik. Az ezekben az ágazatokban foglalkoztatott regionális munkaerő aránya alacsony ugyan jóllehet messze magasabb, mint a hasonlóan prosperáló régiókban, de az e munkaerő által közvetetten vagy közvetlenül előállított jövedelem tekintetében mégis a regionális gazdaság fontos tényezőjének számít. Ezért a régió fejlődésével párhuzamosan e kifejezetten e területekre jellemző tevékenységek a relatív foglalkoztatotti létszám miatt fokozatosan veszítenek jelentőségükből, míg a bárhol máshol megtalálható tevékenységek kiskereskedelem, oktatás és egészségügy terjeszkedésnek indulnak, igaz, az előbb ágazatok által termelt jövedelem részben ez utóbbi szektort táplálja. Összefoglalva: miközben megfigyelhető, hogy a régiók növekedésével egy időben gazdasági struktúrájuk is hasonlítani kezd egymásra, és a súlypont valamennyi régióban az elsődleges és másodlagos ágazatokról a szolgáltatások felé tolódik, a speciálisan az adott régióra jellemző tevékenységek továbbra is megmaradnak. Ez azzal jár, hogy a régiók egyre érzékenyebben reagálnak olyan külső eseményekre, mint a folyamatos globalizáció, a 8 Változó régiók: Strukturális változások az Európai Unió régióiban, 2007 (a DG REGIO megrendelésére az Applica és a wiiw által végzett felmérés). 36

61 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a hagyományos energiaforrások kimerülése és az ezekkel járó áremelkedés illetve globális felmelegedés. E változások differenciált hatásáról az alábbiakban lesz szó. A globális folyamatok regionális hatása A globalizáció és a kereskedelem liberalizálódásának hatása régiók szerint változik... A folyamatos globalizáció, a fejlődő gazdaságok megjelenése az ipari piacokon, illetve a verseny ebből fakadó felélénkülése az érintett piacokon más és más hatást fejt ki az EU régióiban. Jóllehet folyamatos jelenségről van szó, az új piaci szereplők váratlan megjelenése, illetve a kereskedelmi megállapodások módosulásai következtében e folyamat sebessége felgyorsulhat. Az uniós termelőknek/gyártóknak tehát nagyon gyorsan kell reagálniuk a harmadik országok dömpingáras alaptermékei miatt kiélesedett verseny helyzetre. Erre két lehetőség kínálkozik: vagy úgy döntenek, hogy a verseny középpontjába nem az árat, hanem a nem-ártényezőket (minőség, design) állítják, vagy úgy, hogy teljesen kilépnek a piacról és új, másodlagos piacok illetve termékek felé fordulnak. Tekintve, hogy a fokozódó globális versenyre legérzékenyebb iparágak megoszlása az EU-ban nem egyenletes, hanem (a regionális specializáció miatt) egyes konkrét területekre koncentrálódnak, egyes régiók érzékenyebben reagálnak e globalizációs folyamatra, mint mások. A textil-, a ruházati vagy a bőriparra 9, az acélgyártásra (a NACE 27-es kódja alatt szereplő fémalapanyagok), illetve az elektronikai, audiovizuális illetve az információs és kommunikációs technológiai berendezések gyártására 10 specializálódott régiók különösen sérülékenyek, mivel ezek azok az iparágak, ahol a fejlődő országok túlnyomó jelenlétével kell számolni, és ahol a versenyt elsődleges en meghatározó tényező legalábbis a tömegpiaci termékek esetében az alacsony ár. Azok a régiók, ahol viszonylag magas a foglalkoztatottság a textil-, ruházati és bőriparban, és ahol alacsony jövedelemszintek és ebből kifolyólag alacsony munkaerőköltségek jellemzőek, zömmel az új tagállamokban találhatók (1.11. térkép). A textilipar ezekben az országokban néhány régióban 9 A NACE-kódok által lefedett ágazatok: 17 (textil), 18 (ruházat) és 19 (bőr). 10 A NACE-kódok által lefedett ágazatok: 30 (Irodagép és számítógép, 31 (máshová nem sorolt elektromos gépek és berendezések) és 32 (rádió- és televízió-, valamint távközlési berendezések és készülékek). Bulgáriában, Romániában, Észtországban, Litvániában és Lengyelország egyes területein az alacsony költségek miatt terjeszkedésnek indult. Nemcsak az új tagállamokban vannak azonban olyan régiók, ahol jelentős a textiliparban foglalkoztatottak aránya: a portugáliai Norte-ban például a munkavállalók 13% a dolgozik ebben az ágazatban ez több, mint bárhol máshol az EU-ban. Ebben az iparágban a foglalkoztatottság visszaesett az elmúlt években, amikor a kínai és egyéb kelet-ázsiai gyártók olcsó termékei miatt de különösen a Textilkereskedelmi Egyezmény 2005-ös megkötése után kiéleződött a verseny. A portugál gyártókra most az a feladat vár, hogy a versenyképességüket biztosító alacsony árról most a minőség, a stílus és a folyamatosan változó keresletre adott gyors válaszok irányába mozduljanak el, akárcsak az észak- illetve közép-olaszországi régiókban ahol szintén magas a textilipar által foglalkoztatottak száma ahol az elmúlt években sikerrel alkalmazták ezt a gyakorlatot. Ehhez azonban a munkamódszerek és a termelésszervezés jelentős változtatására van szükség. Emellett az eddig hagyományosan elvárt készségek helyett új készségekkel rendelkező munkaerőre lesz szükség. A következő években jövedelem- és bérszintjeik emelkedésével az új tagállamok termelőire/ gyártóira is hasonló kihívás vár. A kihívás azonban nemcsak a termelőkre, hanem az egész iparágra érvényes, mivel az iparágban alkalmazott stratégia sikerétől függetlenül a textil- és ruházati iparban jellemző foglalkoztatottság szinte biztosan csökkenni fog, hiszen az új technológiák bevezetése és a legfontosabb és munkaerő-igényes termelési folyamatok kiszervezése miatt számtalan munkahely szűnik meg (ez történt Olaszországban), vagy gyár kényszerül bezárni. Ezért ezzel egy időben a régióknak olyan új tevékenységeket kell kifejleszteniük, amelyek pótolni tudják az ipar beszűkülése miatt kiesett jövedelmeket és munkahelyeket. A vas- és fémiparra nagyjából ugyanezek a megállapítások érvényesek. Ez az ágazat noha jóval elterjedtebb az EU-ban jellemzően bizonyos régiókba koncentrálódik, melyek: Észak- Spanyolország, Svédország déli részei, Észak- Finnország, valamint az új tagállamok ipari területei, amelyek az Északkelet Csehországban található Moravskoslezkótól a dél-lengyelországi Slakie-n keresztül a kelet-szlovákiai Stredné Slovensko és Vychodé Slovensko-ig terjednek. 37

62 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 38

63 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Az elektromos készülékek és IKT berendezések iparában jellemző foglalkoztatottság is rendkívül változó az EU-ban, de ezek közül kiemelkedik több magyarországi, cseh illetve szlovákiai régió, ahol a foglalkoztatottsági arány meghaladja a 4%-ot (ez az uniós átlag 1,3% közel háromszorosa). Akárcsak a textiliparban, ebben az iparágban is vannak nehezen áttelepíthető tevékenységek, tekintve, hogy ezek szorosan kapcsolódnak a központaikat a régióban működtető vállalatokhoz (a finnországi Nokia vagy az írországi Hewlett-Packard). Ez hangsúlyozottan igaz akkor, ha a vállalat versenyképességének megőrzéséhez új termék kifejlesztésére van szükség....akárcsak a növekvő energiaköltségek hatása Kétségtelen tény, hogy a hozzáférhető energiaforrások kimerülése miatt a kőolaj ára a várható ingadozások ellenére hosszú távon emelkedni fog. Ez, valamint az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésének szükségessége tovább emeli az általános energiaköltségeket. E növekedés mértéke nagyban függ attól, hogy milyen előrehaladást sikerül megvalósítani az energiatakarékosság terén, illetve hogy a GDP-hez képest milyen mértékben sikerül csökkenteni a fogyasztást. Eddig az ezirányú törekvések ellenére az energifelhasználás a GDP növekedésével folyamatosan emelkedett. Mindazonáltal az egységnyi termelésre jutó energiafogyasztás továbbra is a legmagasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező országokban a legalacsonyabb, kivéve az Egyesült Államokat, ahol főleg az árleszorító politika miatt az energiafogyasztás GDPhez viszonyított aránya 50%-kal magasabb, mint az EU- 15-ben (1.20. ábra). Az energiaköltségek emelkedése az eltérő földrajzi és éghajlati adottságokból és a gazdasági tevékenység változó struktúrájából fakadó energiaszükségletbeli különbségek miatt másképpen érinti a régiókat: a növekvő energiaárakkal együtt várhatóan a közlekedési költségek is nőni fognak, kivéve, ha ennek ellensúlyozására az üzemanyaghatékonyság is javul. Mivel a megemelkedett költségek máshogy érintik a különböző közlekedési módokat, várhatóan e módok között is súlypont-áthelyeződésre kerül sor (főleg a közúti szállításról a vasúti szállításra, illetve adott esetben a tengeri illetve a belvízi szállításra). Ezzel együtt megállapítható, hogy az energiaköltségek növekedése leginkább a legperiférikusabb régiókat (Észak-Finnország vagy Svédország, illetve Portugália, Spanyolország és Olaszország legdélibb területei) fogja érinteni. Az energiaárak növekedése miatt egyes gyártási folyamatok illetve termékek költségei jobban, másoké kevésbé emelkednek, ezáltal olyan kisebb energiaigényű termelési módszerek és kifejlesztés előtt álló új anyagok kerülhetnek előtérbe, mint az acélt kiváltó ötvözetek (az acélgyártás ugyanis rendkívül energiaigényes folyamat). Azok a fokozottan iparosodott régiók, amelyeket az energiaköltségek növekedése jövedelem és foglalkoztatottság tekintetében a leginkább érint pl. az acélgyártásra szakosodott 39

64 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Árvizek, aszályok és hőséghullámok Árvizek Az EU-27-ben az árvizek száma az 1960-as évektől kezdve évtizedről évtizedre nőtt a, miközben az ezzel járó költségek is jelentősen megemelkedtek. Ez részben azzal magyarázható, hogy az árvízveszélyes területeken a beépített területek aránya (1.12. térkép). Ha ez a tendencia folytatódik, akkor az árvízkatasztrófák egyre gyakoribbak lehetnek és egyre súlyosabb áldozatokkal járhatnak, mivel a beépítések miatt csökken a vizet elnyelni képes talajfelület. Mindezek tetejébe az éghajlatváltozás amellett, hogy már önmagában is jelentős időjárás-változásokat okoz tovább növelheti az árvizek gyakoriságát. Jelenleg az EU-27 népességének 7%-a él árvízveszélyes területen. Ez az arány széles skálán ingadozik: legalacsonyabb (2%) Dániában, míg a legmagasabb (12 13%) Ausztriában és Szlovákiában b. Az NUTS 3 régió (ennyiről áll rendelkezésre adat) közül 44-ben c, a népesség több, mint 20%-a él árvízveszélyes területen. E régiók közül 30 Németországban, 5 Ausztriában, 3 Olaszországban és 2 Spanyolországban illetve Romániában van. Aszályok és hőséghullámok Az EU-27 népességének kb. 9%-a él olyan területen, ahol évente átlagosan több, mint 120 napon (azaz 4 hónapon) keresztül nem esik az eső. E területek szinte kizárólag Görögországban, Dél-Olaszországban és Portugáliában találhatók, de ezen kívül Dél-Franciaországban és az Egyesült Királyság délkeleti részén is jellemző ez a helyzet. Az aszály Magyarországon, Kelet-Bulgáriában és Kelet-Romániában is számottevő igaz, itt a szárazság valamivel rövidebb ideig tart. Mivel a szárazságok gyakorisága és időtartama a globális felmelegedés miatt várhatóan tovább emelkedik, e régiókat fokozott veszély fenyegeti. Emellett négy ország Ciprus, Málta, Olaszország és Spanyolország komoly vízproblémákkal küzd, mivel a vízkinyerések aránya meghaladja a rendelkezésre álló források 20%-át. A globális felmelegedés nyomán ezekben az országokban ritkábbá válnak az esőzések, nőnek a hőmérsékletek, ami tovább súlyosbítja a vízkészletek szűkössége által jelentett problémát. A hőséghullámok hatásával jelenleg számtalan kutatás foglalkozik, melyek célja, hogy a 2003-as rendkívül forró nyár következményei ne ismétlődjenek meg (ekkor a becslések szerint ember vesztette életét a hőség miatt, a mezőgazdaság vesztesége pedig elérte a 12 milliárd eurót). A hőséghullámok a század közepére várhatóan már szinte megszokottak lesznek, ami a 65 éves és annál idősebb emberekre nézve fokozott veszélyt jelent, a fokozódó tűzveszélyről nem is beszélve. a Nat Hazards, DOI /s , Major flood disasters in Europe: by José I. Barredo. Springer Science+Business Media B.V b E modellezési gyakorlatban a tengerszint alatti és a part menti területek (pl. a holland tengerpart) nem vettek részt. c Kilenc régió hiányzik: Kanári-szigetek, Ceuta, Melilla, Guadeloupe, Martinique, Réunion, Guyane, Ciprus, az Azori-szigetek és Madeira. régiók megfelelő intézkedések hiányában e folyamat legnagyobb vesztesei lehetnek. Az idegenforgalomra szakosodott régiókat a drágább légi közlekedés érintheti érzékenyen. Ezzel szemben azok a régiók, ahol a megújuló energiaforrások szélerő, napenergia, biomassza vagy hidroelektrikus energiaforrás kifejlesztésére vagy elterjesztésére lehetőség kínálkozik, az energiaköltségek növekedésének nyertesei lehetnek, feltéve, hogy az energiafelhasználás a megújuló energiaforrások irányba tolódik el. A megemelkedett energiaköltségek miatt a régiókon belüli településminták is megváltozhatnak (ti. az emberek szívesebben laknak közel a munkahelyükhöz illetve szívesebben dolgoznak közel az otthonaikhoz), de beletelik egy kis időbe, amíg mindez a területfejlesztésben is megmutatkozik. Az éghajlatváltozás hatása is régiónként eltérő lehet Az éghajlatváltozásért felelős kormányközi testület által 2007 januárjában közzétett Negyedik hatáselemzés megerősítette, hogy az éghajlatváltozásért az 40

65 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 41

66 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a üvegházhatású gázok megnövekedett atmoszférikus koncentrációja tehető felelőssé, amely messze meghaladja az előiparosodottsági szintet, illetve hogy e mögött olyan emberi tevékenységek állnak, mint a fosszilis tüzelőanyag-használat, vagy a mezőgazdaság. Ez a megállapítás ismételten hangsúlyozza, milyen fontos, hogy globális összefogással csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását. A Föld átlagos hőmérséklete már most 0,8 fokkal emelkedett, és várhatóan még további felmelegedések és éghajlatváltozások várnak ránk. Ha semmit sem teszünk, ebben az évszázadban a globális hőmérsékletek várhatóan legkevesebb 4 fokkal emelkednek. Európában az éghajlatváltozás az időjárásra is hatással van: áradások, szárazságok, hőhullámok és erdőtüzek kísérik (lásd: keretes írásunkat). Noha a hőmérséklet-emelkedés más és más hatással lehet Európa különböző területein, kétségtelen, hogy az éghajlatváltozás a gazdasági tevékenység alapjait is lényegesen megváltoztatja. Ez közvetlen hatással lesz a regionális és területi kohézióra, ezért az EU kohéziós politikájának kidolgozásakor mindenképpen figyelembe kell venni. Demográfia: Európa változó népessége Európa népessége egyelőre gyarapszik, de az előrejelzések szerint 2023-ra várhatóan csökkenésnek indul ben Európában a születések száma mindössze rel volt több, mint a halálozásoké, ami azt jelenti, hogy a természetes népességnövekedés mértéke nem éri el a 0,1%-ot, ami az Egyesült Államok hasonló mutatójának mindössze egy tizede. A legutolsó előrejelzések szerint az Európai Unióban 2008-tól a halálozások száma várhatóan meghaladja a születések számát, ami a természetes népességnövekedés visszaeséséhez vezet tól a népességnövekedés mértéke a bevándorlástól függ majd. A bevándorlás már ma is az Európai Unió népességnövekedésének legfontosabb forrása és 2005 között a népességnövekedés 86%-a a migrációból eredt (vö.: az Egyesült Államokban ugyanez az arány 42%). Ha a jelenlegi migrációs trendek nem változnak, az Európai Unió népessége kb. 15 éven belül csökkenésnek indul kivéve, ha a születési arány terén fellendülés következik be. 11 Az Eurostat tagállamokban bekövetkező népességnövekedési előrejelzése ( ). A demográfiai változás gazdasági és társadalmi hatásai A demográfiai változás fokozatosan meghatározza a foglalkoztatottság kilátásait. Jóllehet az előrejelzések szerint az aktív korú (azaz a éves) népesség létszáma kb től csökkenésnek indul, a várakozások szerint az EU-25-ben a teljes foglalkoztatottság a fokozódó munkaerő-részvétel miatt 2017 körül tovább nő. Az előrejelzések szerint a fiatal nők magas színvonalú felsőoktatásban szerzett képzettségének és a női munkaerő fokozódó részvételének köszönhetően a női foglalkoztatási ráta a 2004-ben regisztrált 55%-ról 2025-ig közel 65% ra fog emelkedni természetesen a munkahelyek ezzel egyidejű növekedését feltételezve. Az időskorú munkavállalók foglalkoztatottsági rátája várhatóan szintén emelkedni fog az EU-25-ben: a 2004-es 40% ról 2010-ig 47%-ra, majd 2025-ig 59%-ra. Ugyanakkor, ha a nettó bevándorlás nem fokozódik, 2017-től az aktív korú népesség létszámának csökkenése miatt a foglalkoztatotti létszám először stagnál, majd fokozatosan csökken. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés egyetlen forrása a termelékenység növekedése lesz. Ennek három szakaszát különböztethetjük meg: : az aktív korú népesség valamint a munkaerő részvételi arányának várható növekedésével a foglalkoztatottság illetve a gazdaság számottevő növekedésnek indulhat : a fokozódó részvétel ellensúlyozhatja azt a demográfiai jelenséget, a mikor az ún. babyboom generáció tagjainak nyugdíjazása miatt csökken az aktív korú népesség létszáma, és helyükbe jóval kisebb létszámban az aktív korba lépett fiatal generáció lép. Az Európai Unióban az általános foglalkoztatotti létszám ha lassabb ütemben is, de folyamatosan emelkedik: ezt az időszakot a munkaerő-piaci feltételek szigorodása fémjelzi után a népesség elöregedése lesz jellemző. Addigra a női munkaerő fokozottabb részvételére irányuló, lanyhuló törekvések lendületét vissza kell állítani, továbbá a tényleges nyugdíjkorhatár kitolása miatt az időskorú munkavállalók részvételi arányát is növelni kell. Ennek következtében az aktív korú népesség létszámának csökkenése várhatóan a teljes foglalkoztatottság visszaeséséhez és a gazdasági növekedés ütemének lanyhulásához 42

67 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Demográfiai kihívás Bulgáriában Az Európai Unió tagállamai közül Bulgária demográfiai helyzete minden más országénál nagyobb kihívást jelent végén Bulgária összlakossága 7,7 millió fő volt, ami a születések alacsony száma, a felnőttek körében magas halálozási arány és a jelentős nettó emigráció miatt 2050-re jelentősen csökkenni fog. Az ország lélekszáma 2000 és 2005 vége között 5,4%-kal csökkent. Az időskori eltartotti arány 2005-ben 44,5% volt ami az előrejelzések szerint a jövőben messze meghaladja az uniós átlagot (61% szemben a 2050-re várható 53%-kal). A 65 éves vagy annál idősebb lakosság gyorsan növekvő aránya a társadalmi integrációra is hatással van. E korcsoportban az elszegényedés kockázata a 2003-as 14%- ról 2004-re 16%-ra nőtt. Emellett 2004-ben a születéskor várható élethossz a nők esetében 76,2 év, a férfiak esetében pedig 69 év volt (mindkét adat messze elmarad az uniós átlagtól). A gyermekhalálozás 2004-ben közel a kétszerese volt az EU átlagnak (1 000 élve születésből 11,6, szemben az uniós 4,5 átlaggal), igaz, az 1970 es évekhez képest ez még kedvezőnek is mondható (akkor 27,3 volt). fog vezetni, nem pedig az egy főre jutó GDP növekedéséhez. A migrációs hullámok alakulása az EU tagállamaiban A 2000 és 2005 közötti öt évben a legnagyobb nettó bevándorlás (azaz a kivándorlás és a bevándorlás hányada) európai uniós célországai azok a dél-európai kohéziós országok (Spanyolország, Görögország, Portugália valamint Olaszország) voltak, ahol korábban viszonylag alacsony volt a bevándorlás. Az említett időszakban Spanyolországban a bevándorlók 8%-os népességnövekedést idéztek elő, míg a többi országban ez az arány meghaladta a 3%-ot. A bevándorlási hullám Cipruson és Írországban is viszonylag számottevő volt (két olyan országról van szó, ahol az országhatárokon kívül született lakosok aránya viszonylag magas, több, mint 10% volt). Ezzel szemben azokban az országokban, ahol szintén magas a külföldön született lakosok aránya (Németország, Franciaország vagy az Egyesült Királyság), a nettó bevándorlás kevesebb, mint 2%-kal növelte a lélekszámot (1.21. ábra). A külföldön született lakosok népességhez viszonyított arányának tekintetében az Egyesült Államok és az Európai Unió között nincs ekkora különbség (1.22. ábra) ben az Egyesült Államokban ez az arány 11% volt, míg az EU-27-ben 8%, az EU-15-ben pedig 11%. Tekintve, hogy az EU-27 népessége nagyobb, mint az Egyesült Államoké, a külföldön született lakosok összlélekszáma magasabb az EU-ban. Mivel az Egyesült Államok egyetlen ország, az Európai Uniót pedig 27 ország alkotja, a pontosság kedvéért a másik uniós tagállamban (azaz nem egy EU-n kívüli, harmadik országban) születetteket ki kellene zárni az összehasonlításból. Ez az EU lakosságának közel 2%-a. Ha e 2%-ot nem tekintjük, akkor a külföldön születettek az EU-27-re vonatkozó arány a 6%-ra, az EU-15-re vonatkozó arány pedig 8%-ra csökken. Azonban ha valaki New Yorkból Kaliforniába költözik, az nem ugyanaz, mintha valaki Portugáliából Finnországba költözne, és nem csupán a nyelv, hanem a kulturális különbségek miatt is. Az Európai Uniónak csak kevés olyan tagállama van, amelyről elmondható, hogy lakói közül többen születettek más uniós tagállamban, mint az EU-n kívül: e tagállamok közé tartozik Belgium, Luxemburg és Írország. Az Egyesült Államok és az EU közötti legszembeötlőbb különbség a külföldön születettek területi megoszlása. Az Egyesült Államokban a külföldi születésű lakosok elsősorban a két legnagyobb beléptető államban, Kaliforniában és New York államban koncentrálódnak, ahol 2000-ben a lakosok sorrendben 25% illetve 20% a született az ország határain kívül. Ezzel szemben az Európai Unióban csak három kisebb ország van, ahol a külföldön születettek aránya rendkívül magas: Luxemburg (33%), valamint Észtország és Lettország (egyaránt 19%). Az Európai Unióban öt tagállamból négyben jellemző, hogy a külföldi születésűek teljes népességre vetített aránya 2000-ben 5 15% között volt 12, míg az Egyesült Államokban ez csak ötből két államról mondható el. A külföldi születésűek megoszlása ezért az Európai Unióban sokkal heterogénebb, mint az Egyesült Államokban. Általánosságban elmondható, hogy a tagállamok közötti migrációt is beleszámítva az EU-25 tagállamaiba érkező nettó bevándorlás 2000 és 2005 között nagyjából megegyezett az Egyesült Államokba irányuló bevándorlással (az EU lakossága 2,1%-kal, az USA lakossága pedig 2,3%-kal nőtt a vizsgált öt évben). Az EU-15 tagállamaiba érkező bevándorlás magasabb volt, mint az Egyesült Államokban, azonban a nettó bevándorlás az USA területén jelentősen ingadozik: Nevada, Arizona és Florida lakossága 10%-kal emelkedett az említett időszak alatt, ami messze több, mint bármely uniós tagállamban. Az EU tagállamai közül Spanyolország, Ciprus és Írország az, 12 A legfrissebb adatok hiányában az említett adatok az egyes országok népszámlálási adatain alapulnak. 43

68 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a ahol a nettó bevándorlás nyomán több, mint 6%-kal emelkedett a lélekszám, míg a többi uniós tagállamban ez a mutató 4% alatt maradt....és regionális szinten Az is a migrációval magyarázható, hogy az EU régióinak népességnövekedése eltérő arányban zajlik és 2004 között közel 77 NUTS 2 régióban volt jellemző a nettó kivándorlás: a legmagasabb arányban (ami a lakosság minimum 0,5%-a) Kelet-Németországból, Lengyelországból és Bulgáriából vándorolt el. Emellett a kivándorlás ugyancsak számottevő (legalább 0,2% os) volt Dél-Olaszországból, Észak-Franciaországból, Észak- és Kelet-Finnországból, valamint az Egyesült Királyság bizonyos területeiről (Északkelet-Skóciából valamint Tees Valley-ból és Durhamból) (1.13. térkép). Ezzel szemben 68 régióról mondható el, hogy a nettó bevándorlás a vizsgált négy évben meghaladta az évi 0,5%-ot, míg 3 régióban az évi 0,8%-ot. E régiók közül 11 Spanyolországban, 7 Észak- és Közép- Olaszországban, 5 az Egyesült Királyságban és 4 Dél-Franciaországban található, de vannak közöttük szigetek is: Ciprus, Málta, a Kanári-szigetek, a Baleárszigetek és Korzika (lásd erről: a szigeti régiókról szóló keretes írásunkat). A régiók közötti vándorlás mögött a jövedelemszintben és a foglalkoztatottságban megmutatkozó gazdasági tényezők keresendők. Németországban az 1990 es 44

69 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 45

70 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a évek elejétől az ország keleti részén található új Länder-ek mindegyikéből számottevő nettó kivándorlás volt megfigyelhető, ami jól tükrözi a jövedelemben és a foglalkoztatottságban mutatkozó jelentős különbségeket. Olaszországban továbbra is az elmaradottabb déli területekről a prosperáló északi területek felé irányuló migráció jellemző, míg Franciaországban az a tendencia, hogy az emberek az ország északi ipari régióiból (Nord-Pas-de-Calais vagy Lorraine) délre vándorolnak. A gazdasági tevékenység központjainak számító fővárosokba is jelentős nettó bevándorlás figyelhető meg. Ez jóformán minden országról elmondható: a migránsok egyaránt érkeznek az ország más régióiból (ez különösen igaz Helsinki, Stockholm és valamennyi új tagállam fővárosának esetében), az Unión kívüli, ún. harmadik országokból (cél: Madrid és Róma), valamint az EU más tagállamaiból (cél: Brüsszel és Bécs). Emellett a nem gazdasági tényezők különösen az életminőség és a környezet is egyre nagyobb vonzerőt gyakorolnak. Ez igaz azokra a régiókra, ahol viszonylag alacsony az egy főre jutó GDP: az egyesült királyságbeli Cornwall, a görögországi Ionia Nisia és a Peloponnészosz, a spanyolországi Kanári-szigetek vagy a portugáliai Algarve. Az egész EU-ban lelassult a természetes népességnövekedés A termékenység számottevő csökkenése (az egy nőre jutó gyermekek átlagos száma az 1965-ben regisztrált átlag 2,5-ről 1995-re 1,5-re esett vissza az EU-ban) ami megmagyarázza a népességnövekedés ütemének lassulását az 1960-as években kezdődött Észak-Európában, majd 10 évvel később átterjedt a déli, 20 év múltán pedig a közép- és kelet európai országokra. Egy olyan jelenségről van tehát szó, ami gyakorlatilag az EU egész területén jellemző 13. Ettől függetlenül a népességváltozás iránya illetve nagyságrendje tekintetében az egyes régiók között jelentős különbségek vannak és 2004 között az EU NUTS 2 régióinak alig felében (119 régió) jegyeztek fel természetes népességnövekedést. E régiók közül 30-ban a növekedés mértéke meghaladta az évi 0,4%-ot. Ezek: 11 franciaországi, 4 spanyolországi, 5 hollandiai, 4 egyesült királyságbeli (külső és belső London, 13 Lásd: A Bizottság közleménye, Zöld könyv A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái, COM(2005)94, március 16. Szigetek Az Európai Unióban 16 szigetrégió van, melyek összlélekszáma közel 9,5 millió fő (ebből 70% Szicílián és Szardínián él) ben az az e szigetrégiók egy főre jutó GDP átlaga messze meghaladta a legszegényebb uniós régiókét, de kevesebb volt (kivéve a Baleár-szigeteket, Åland-ot és Gotlands Iän-t) a közösségi átlagnál és 2004 között az egy főre jutó GDP általában lassan közelített az uniós átlag felé, igaz, néhány szigeten az eltérés épp ellenkezőleg, tovább nőtt (pl. Bornholm, Szicília, Szardínia, Gotlands Iän, Orkney-szigetek és Shetland-szigetek). E régiókban (plusz az Eilean Siarszigeten) az említett időszakban demográfiai csökkenés következett be. Noha a megközelíthetőség gyakori probléma, e földterületek szigetjellege nem akadálya a gazdasági fejlődésnek. Jövőbeni gazdasági fejlődésük szempontjából a lélekszám játssza a legfontosabb szerepet, ami viszont gyakran alacsony ahhoz, hogy megfelelő infrastruktúra és alapvető szolgáltatások alakuljanak ki. Berkshire, Buckinghamshire és Oxfordshire illetve Észak-Írország), 2 írországi, illetve 1 1 belgiumi (Brüsszel), svédországi (Stockholm), osztrák régió, valamint Ciprus. Ezzel szemben a természetes népességfogyás mértéke az EU több, mint 71 régiójában elérte az évi 0,2%-ot, ami elsődlegesen a rendkívül alacsony termékenységi rátával magyarázható. 16 régióban a természetes népességfogyás aránya meghaladta az évi 0,4%-ot. Ezek: 4 kelet-németországi, 3 magyarországi illetve szinte valamennyi bulgáriai régió, valamint az olaszországi Liguria, a spanyolországi Asturias, a portugáliai Alentejio és Litvánia. A népességváltozás és a mögöttes okok 2000 és 2004 között az összes régió több, mint 60% ában (ami az Unió lakosságának 72%-át jelenti) ment végbe népességnövekedés, ami minden második régióban a természetes népességnövekedéssel és a nettó bevándorlással magyarázható. E régiók (az 1.5. táblázat 1. csoportja) közé javarészt az adott ország fővárosát is magukban foglaló, illetve a tagállamok magasabb jövedelmű régiói kerülhetnek, pl. Dél- Németország, Északkelet-Olaszország, valamint Délés Kelet-Spanyolország. De ugyanígy ide sorolható a legtöbb francia régió, valamint az Egyesült Királyság kevésbé prosperáló területei (Greater Manchester és Kelet-Wales) (1.5. táblázat). 46

71 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 1.5. Természetes népességváltozás és nettó migráció ( ) Teljes Termé- Nettó Teljes az EU Éves átlag A népesség- szetes migráció népesség népessé- Népesség- Termé- Nettó régiók változás népesség- (2004) gének változás szetes migráció száma változás (ezer fő) %-ában összesen népességváltozás 1 Népességnövekedés pozitív pozitív ,9 0,3 0, negatív pozitív ,4-0,1 0, pozitív negatív ,3 0,4-0, Népességcsökkenés negatív pozitív ,6-0,2-0, pozitív negatív ,2-0,3 0, negatív negatív ,2 0,1-0,3 46 Forrás: Eurostat, DG REGIO számítások Csoport A nettó bevándorlás minden negyedik régióban (ami az EU lakosságának 26%-a) meghaladta a természetes népességcsökkenés mértékét. E régiók (az 1.5. táblázat 2. csoportja) közé tartoznak a következők: Nyugat- Németország, az Egyesült Királyság, valamint Északés Kelet-Olaszország illetve Spanyolország, Közép- és Dél-Portugália, illetve több görög régió. A régiók további 8%-ában viszont ezzel ellentétes irányzat figyelhető meg: a természetes népességnövekedés aránya meghaladta a nettó kivándorlást (az táblázat 3. csoportja): e régiók elsősorban a dél-olaszországi, Északi, elszórtan lakott régiók Az EU-ban négy olyan régió van, ahol az egy négyzetkilométerre eső népsűrűség kevesebb, mint 8 fő: Mellersta Norrland és Övre Norrland (Svédország) illetve Itä-Suomi és Pohjois-Suomi (Finnország). E régiókban a legnagyobb problémát a távolságok és a hideg éghajlat mellett az elnéptelenedés okozza, amelyet az alacsony születési arány és az elvándorlás (ez részben az országok többi területein jellemző gazdasági növekedést tükrözi, ami különösen ösztönzőleg hat e régiók fiatal lakóira) magyaráz és 2004 között a népességcsökkenés különösen a svédországi régiókban és a kelet-finnországi Itä-Suomi-ban volt markáns. A ra vonatkozó demográfiai előrejelzések szerint ha ez a tendencia folytatódik, akkor Finnország északi és középső területeinek lakossága közel 15%-kal lesz kevesebb ebben az időszakban. Itä-Suomi kivételével e régiókban az egy főre jutó GDP 2004-ben meghaladta az uniós átlagot, míg a svéd régiókban csökkent. Az északi, elszórtan lakott régiókban a foglalkoztatottsági arány mindenhol a nemzeti átlag felett van. További jellemző, hogy regionális gazdaság nagymértékben függ az állami szektortól, a vállalkozás-létrehozási arány pedig rendkívül alacsony. észak- és nyugat-franciaországi és észak-finnországi területek. Minden harmadik régióban azonban népességcsökkenés volt tapasztalható, amely többnyire a természetes népességfogyás és a nettó kivándorlás kombinációjával magyarázható (a táblázat 6. csoportja). E régiók az új tagállamok Bulgáriában, Romániában, Lengyelországban, Litvániában, Lettországban, a Cseh Köztársaság, Magyarország és Szlovákia több részén mellett Kelet-Németországban és Észak- Svédországban is megtalálhatók. A népesség életkor szerinti összetételében folyamatos súlyponteltolódások tapasztalhatók A népességnövekedés régiók közötti ingadozásai a népesség életkor szerinti összetételére, mindenekelőtt az aktív korú népesség létszámára is kihatnak, akiknek a fiatalokat és az időseket egyaránt el kell tartaniuk. A 15 év alatti fiatalok aktív korosztályhoz (15 64 év) viszonyított aránya az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkent, ami a termékenységi ráta visszaesését tükrözi. Ez a csökkenés különösen markáns volt az EU-15 három kohéziós országában, valamint az új tagállamokban. Míg 1995-ben minden új tagállamban jellemző volt, hogy a fiatalok aktív lakossághoz viszonyított aránya magasabb volt, mint az EU-15-ben, 2005-ben ez már csak Ciprusról, Máltáról és Litvániáról mondható el. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az aktív korú népességnek kevesebb fiatalt kell eltartania, hanem azt is, hogy azok is kevesebben lesznek, akik a majdani idősebb generációt tartják el ben Németországban és Olaszországban a 65 évesnél idősebbek aktív korosztályhoz viszonyított létszáma elérte a 28%-ot, ami azt jelenti, hogy minden 65 éves vagy annál idősebb lakosra kevesebb, mint 47

72 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 48

73 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 4 15 és 64 év közötti lakos jutott (1.23. ábra). Ez az úgynevezett eltartotti arány a 268 régióból 78 ban még ennél is magasabb volt: a svédországi Mellersta Norrlandban, a finnországi Åland-on és az olaszországi Liguriában meghaladta a 40%-ot. A skála másik végén ugyanakkor a következő országok illetve régiók állnak: Írország és Szlovákia (az eltartotti arány alig több, mint 16%), a hollandiai Flevoland, illetve Franciaország két tengerentúli megyéje, Guyane és Réunion-sziget (13%) (lásd: ultraperifériális régiókról szóló keretes írásunkat). Jóllehet az eltartotti arányból következtetni lehet az aktív népességre a nyugdíjas korosztály eltartása okán háruló teherre, az eltartotti arány nem számol az aktív népesség ténylegesen nem dolgozó, nagy létszámú csoportjával. Ezért az eltartotti arány csalóka képet fest az eltartotti viszonyról, hiszen az idősebb generáció eltartásának terhe jövedelem tekintetében legalábbis a 15 és 64 év közöttiek közül is csak a foglalkoztatottakra hárul. A hagyományosan kimutatott eltartotti arány azt is figyelmen kívül hagyja, az eltartással járó teher enyhítésének legjobb módja az aktív életkorú lakosság foglalkoztatási arányának növelése. A 65 éves vagy annál idősebb korosztály aktív népességhez viszonyított lélekszámában mutatkozó eltérések régiószinten ennél jóval nagyobbak, ami azt mutatja, hogy a foglalkoztatottsági ráta és a nyugdíjkorhatár feletti népesség relatív létszáma is jelentősen ingadozik régióról régióra. Ennek megfelelően Olaszországban és Bulgáriában az átlagos effektív eltartottsági arány (a nagy létszámú munkanélküliek és a szintén nagy létszámú idősebb korosztály együttesen) meghaladja a 45%-ot, míg Hollandiában ez az arány csupán 25%, Írországban pedig 22%. Regionális szinten az ingadozás még ennél is markánsabb (1.14. térkép). Spanyolország, Olaszország és Görögország számos régiójában a tényleges eltartottsági arány megközelíti az 50%-ot, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjkorhatárt elért minden lakosra mindössze kb. 2 kereső jut. Öt régióban az olaszországi Liguriában és Moliseban, a görögországi Voreio Aigaioban, a franciaországi Korzikán és a bulgáriai Severozapadenban ez az arány pedig meghaladja a 60%-ot. A skála másik végén Stockholm áll, ahol főleg a magas foglalkoztatottság miatt az eltartotti arány nem éri el a 20%-ot (de ugyanez mondható el Guyane-ról is, ott azonban a népesség életkor szerinti összetétele miatt). A magas effektív eltartotti arány ezért elsődlegesen az alacsony foglalkoztatási rátával, illetve a nyugdíjkorhatár feletti lakossággal hozható összefüggésbe. Az eltartotti arány jövőben várható emelkedése miatt a foglalkoztatotti létszám emelése még fontosabb lesz. Ez nem csak azt jelenti, hogy a jelenleg nem dolgozókat munkavállalásra kell ösztönözni, hanem azt is, hogy számukra és különösen a nők számára meg kell könnyíteni a munka és az egyéb kötelezettségek (pl. a gyermeknevelés) összeegyeztetését. Emellett a kellő számú munkahelyet is biztosítani kell számukra. Helyi szinten megvalósuló területi irányzatok A kohézió lényege nem csak abban áll, hogy az egész EU területén, illetve az egyes országok régiói között fel kell számolni a szélsőséges különbözőségeket, hanem abban is, hogy minimalizálni kell a régiókon belüli különösen a városi és vidéki, vagy a kisebb és nagyobb városok közötti egyenlőtlenségeket. E régiók meghatározása azonban könnyű behatárolásuk mellett rendkívül nehéz. A nagyvárosok például egyaránt kezelhetők fizikai, adminisztratív vagy gazdasági egységként, azonban az e szempontok által 49

74 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a meghatározott területek határvonalai már korántsem esnek egybe. A következő elemzés a nél nagyobb lélekszámú nagyvárosokra koncentrál. Az elemzés alapjául az Urban Audit szolgál, amely az EU-27-ben 501 városra, és így a népesség kb. 36%-ára terjedt ki 14. Az és közötti lélekszámú kisebb városokat (a továbbiakban: városok) a CORINE Felszínborítási Felmérés (CORINE Landcover survey) által felállított morfológiai zónák szerint határozták meg. Az EU népességének közel 23%-a él ilyen városokban. Az OECD meghatározása szerint az EU lakosságának 21%-a túlnyomóan vidéki területeken, míg további 37%-a közepesen vidéki területeken él (mindkettő NUTS 3 besorolású). Mivel e három területet más és más szempontok és lépték szerint határoztak meg, az átfedések miatt közvetlenül nem hasonlíthatók össze egymással. E probléma megoldásához és annak érdekében, hogy megismerjük a szóban forgó területek gazdasági fejlődésének kilátásait a területeket NUTS 3 osztályba lehet besorolni a szerint, hogy e területekről milyen a főnél népesebb és a legfontosabb szolgáltatásokat felvonultató városok megközelíthetősége 15. Ebből az derül ki, hogy a közepesen vidéki területek több, mint 90%-a, és a túlnyomóan vidéki területek közel kétharmada jól megközelíthető (lásd: a módszerekről szóló keretes írásunkat). Európai nagyvárosok: növekedés, hanyatlás és szuburbanizáció ( ) Az 1996 és 2001 közötti öt évben az Európai Unió nagyvárosainak kétharmadában népességnövekedés, míg a fennmaradó egy harmadban népességcsökkenés volt tapasztalható A több, mint fős városi morfológiai zónák (Urban Morphological Zones a továbbiakban: UMZ) megközelítő képet fest enek az EU városi lakosságának megoszlásáról. Az UMZ-k száma ugyanakkor jelentősen kevesebb (mindössze 381), mivel az alkalmazott módszer a szomszédos nagyvárosokat egyetlen nagy UMZ-klaszterba tömöríti, továbbá figyelmen kívül hagyja az Urban Auditban meghatározott nagyvárosokat is. Emellett a módszer bizonyos esetekben túlbecsülte a települések lélekszámát. 15 Egy régió akkor számít megközelíthetőnek, ha az ott élő lakosság több, mint 50%-a kevesebb, mint egy órán belül be tud érni egy főnél népesebb nagyvárosba. Ez a lélekszámra vonatkozó viszonyszám azonban tetszőleges, mivel például az észak-európai régiókban jóval kisebb lélekszámú városok is szolgáltatások széles választékát nyújtják. A gyakorlatban azonban a nagyvárosok méretének csökkenésével az elemzés eredményei nem változnak számottevően. 16 Az Urban Audit adatai alapján (belvárosok és külvárosok). Ultra-perifériális területek Az ultra-perifériális területek jellemzői: a nagy távolság az EU fontosabb piacaitól, a gyakran szigetekre fragmentált szűk belső piac (amelyek korlátozzák a méretgazdaságot), a fejletlen munkaerőpiacok, kis létszámú képzett munkaerő és törékeny ökológiai rendszerek. Ennek ellenére egyes ultra-peremterületeken az elmúlt években jelentős gazdasági növekedés zajlott le, míg máshol továbbra is komoly nehézségeket okoz a strukturális hiányosságok leküzdése. A Kanári-szigeteken a szárazföldi régiókhoz hasonló gazdasági fejlődés ment végbe, míg az Azori-szigeteken és Madeirán tömeges kivándorlás és alacsony foglalkoztatottság mellett továbbra is a mezőgazdaság és a halászat számít húzóágazatnak. Ezzel szemben a francia ultra-peremterületeken jelentősen nőtt a lélekszám, magasak a foglalkoztatottsági arányok illetve kiterjedt és homogén a szolgáltatási szektor. Ennek következtében Madeira és a Kanári-szigetek kivételével az egy főre jutó GDP jellemzően az ultra-peremterületeken és azok anyaországaiban a legalacsonyabb az EU-ban. Ezen kívül az elővárosokba való kivándorlás, az ún. szuburbanizáció is jelentős volt. A városi agglomerációk 90%-ában jellemző, hogy a külváros népességnövekedése nagyobb ütemben haladt, mint a városközpontokban. Csak nagyon kevés esetben Lefkosia, Koppenhága, Brüsszel, London és Ljubljana fordult elő, hogy a városközpontok népességének növekedése meghaladta a külvárosi népességnövekedést, inkább az volt a jellemző, hogy a városközpont lakossága az általános népességgyarapodás ellenére csökkent. Az általános népességnövekedés ellenére is megállapítható azonban, hogy csak igen kevés nagyvárosban csökkent a külvárosi lakosság. Ez többnyire azokban a főváros utáni második vagy harmadik legnagyobb vidéki városokban fordult elő, ahol egykoron vagy mind a mai napig a nehézipar dominál(t), mint Glasgow, Newcastle, Manchester, Liverpool, Sheffield, Birmingham (Egyesült Királyság), Bréma (Németország), Łódź, Katowice, Bydgoszcz (Lengyelország), Ostrava (Cseh Köztársaság), Miskolc (Magyarország), Liepaja (Lettország), Maribor (Szlovénia), valamint Brăila, Sibiu (Nagyszeben), Călăraşi, Giurgiu és Alba Iulia (Gyulafehérvár) Romániában. A városközpontok népességcsökkenése és az ezzel egyidejűleg bekövetkezett külvárosi népességnövekedés különösen markáns példája Dublin, Lisszabon, Berlin, 50

75 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a A nagyvárosok, a kis- és középméretű városok valamint a vidéki területek meghatározásának módszerei Több, mint fős nagyvárosok A több, mint fős nagyvárosok meghatározásának alapjául az Urban Audit felmérés szolgált, amely a politikai határvonalat ( városközpont ) és a gazdasági határvonalat ( tágabb értelemben vett városi övezet ) egyaránt meghatározta: a városközpont az esetek többségében egybeesik a város adminisztratív, fizikai illetve morfológiai értelemben vett határával. Esetenként előfordulhat, hogy a politikai határ ennél szűkebb; a tágabb értelemben vett városi övezet az agglomerációt (ingázó-övezetet) illetve az egységes munkaerőpiacot fedi le. A cél, hogy ebbe a kategóriába tartozzon minden olyan vidéki terület (LAU2 szinten), amelyről a lakosság legalább 20%-a a közeli városba, illetve a környező térségbe jár dolgozni. Azok a helyi zónák is ebbe a kategóriába tartoznak, ahonnan ugyan ennél kevesebben ingáznak, de szomszédosak a jelentős ingázótömegeket kibocsátó területekkel. A Ruhr-vidék nagyvárosaihoz hasonló városhalmazokban egy nagyobb városi övezet egynél több várost is magában foglalhat. E megközelítés előnye, hogy mivel közigazgatási egységeknek felel meg, általában jóval gazdagabb a rendelkezésre álló adatok tára. A hátránya viszont az, hogy olykor az e szempontok szerint meghatározott nagyvárosok nem esnek egybe az említett fizikai vagy gazdasági határvonallal fős kis- és közepes méretű városok az Európai Unió Közös Európai Kutatási Tanácsa által bevezetett városi morfológiai zónák (UMZ) a CORINE Felszínborítási Felmérés (CORINE Landcover survey) meghatározása szerint olyan 100 nm 2 alapterületű területi egységek, amelyekben két beépített terület közötti távolság kevesebb, mint 200 méter. Az e területekkel határos illetve összeérő kikötők, repülőterek és sport- és szabadidős létesítmények is ebbe a kategóriába tartoznak, akárcsak az UMZ-től számított 300 méteres körön belüli közúti és vasúthálózatok valamint a vízfolyások. E koncepció előnye, hogy az Európai Unió teljes területén egységes meghatározás-rendszeren alapul, míg hátránya, hogy a meghatározott területekre vonatkozóan nagyon sok adat hiányzik. Vidéki területek Az OECD meghatározásában a területi egység két hierarchikus szintre osztható: helyi és regionális szint. Közösségi (LAU2) szinten az OECD értelmezésében a vidéki területek olyan települések, amelyek népsűrűsége kevesebb, mint 150 fő/km 2. Regionális (elsősorban NUTS 3) szinten az OECD inkább közigazgatási vagy funkcionális értelemben tesz különbséget a területek között, azok vidéki jellege szerint (melynek fokmérője a vidéki közösségekben élők aránya). A régiókat ennek megfelelően három típusba sorolja: a túlnyomórészt vidéki területek: ahol a lakosság több, mint 50%-a vidéki közösségekben él ; főleg vidéki területek: ahol a lakosság 15 50%-a vidéki közösségekben él ; túlnyomórészt városi régiók: ahol a lakosság kevesebb mint 15%-a vidéki közösségekben. E megközelítés előnye, hogy minden területet egyszerűen, és nemzetközileg elfogadott módon lehet kategorizálni. Emellett a NUTS 3 szinten rendelkezésre álló adatokat is fel lehet használni. A megközelítés hátránya, hogy a LAU2 és a NUTS 3 régiók a terület nagyságát illetően jelentősen eltérnek egymástól, ami torzíthatja az eredményeket. Az olyan országokban, mint Svédország ahol a LAU2 régiók kiterjedtsége rendkívül nagy, e módszer túlbecsüli a vidéki területek számát. A Németországhoz hasonló országokban, ahol kevés a NUTS 3 régiók száma, a vidéki területek száma szintén kevesebb, mint amit a módszer megállapít, és előfordulhat, hogy némelyikük közvetlenül szomszédos egy városi területtel, vagy körbeöleli azt. 51

76 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a München, Bécs, Róma, Athén, Prága, Bratislava (Pozsony), Budapest és Varsó 17. Bizonyítható tény, hogy a külvárosi népességnövekedést a gazdasági tevékenység szuburbanizációja követi. Abból a 20 városból, ahol NUTS 3 szinten a GDP a belvárosi és a külvárosi térségben egyaránt mérhető, 16 városról mondható el, hogy a GDP külvárosok által a termelt részaránya 1995 és 2003 között (esetenként jelentősen) megemelkedett, különösen az új tagállamokban (Budapesten, Prágában, Szófiában és Varsóban), valamint Münchenben. A fővárosok utáni második illetve harmadik legnépesebb városok elővárosaiban jellemző népességnövekedés, illetve az ezzel egyidejű belvárosi népességcsökkenés legkirívóbb példái: Ausztria, Lengyelország, Szlovákia és Olaszország. De ugyanez a jelenség figyelhető meg Kelet-Németországban, míg az ország nyugati felében a külvárosi népességnövekedéssel egy időben a városközpontokban nem, vagy csak kis mértékben emelkedett a lélekszám. A szuburbanizáció és a gazdasági tevékenység felélénkülése egyben azt is jelenti, hogy fokozódik a környezetre gyakorolt nyomás, amelynek gyakori kísérő jelensége, hogy a városközpontokban hanyatlásnak indul a gazdasági tevékenység, üzletek, boltok zárnak be. Mindez a földhasználat és a tömegközlekedés hatékony irányítását teszi szükségessé, valamint arra hívja fel a figyelmet, hogy a belvárosok megújulásával lelassítható, sőt, egyenesen visszafordítható ez a tendencia. A nélkülözés koncentrálódása a városi negyedekben Az Urban Auditban vizsgált nagyvárosok 75%-ában a foglalkoztatottság alacsonyabb volt, mint az adott országban, ami azt tükrözi, hogy az ezekben a városokban élő munkavállalók többsége a városon kívülről ingázik munkahelyére, míg a lakosok különösen az alacsony iskolázottságúak között sok a munkanélküli. Az érintett csoportok jelentős hányada külföldi születésű, migráns vagy etnikai kisebbséghez tartozó, akik az Európai Unió számos területén jellemzően a városközpontokban koncentrálódnak. Ezen túlmenően az is nyilvánvaló tény, hogy még a magasabb végzettségű migránsok is nehezebben tudnak elhelyezkedni, mint a lakosság többi része. A városközpontban jellemző alacsony foglalkoztatottságról a magas munkanélküliségi adatok 17 Pozsonyban a szuburbanizáció átlépte az osztrák határt. árulkodnak. Az Európai Unió számos nagyvárosában nemcsak, hogy magas az átlagos munkanélküliség, de e ráták között jelentős különbségek vannak (1.15. térkép). Különösen nagy eltérések jellemzőek Franciaországban, Belgiumban és Dél-Olaszországban, olyan városokban, mint Marseille vagy Catania, valamint más városokban, mint Pécsett (Magyarország), ahol 2005-ben mért legmagasabb munkanélküliségi ráta (55,6%) közel tízszerese volt a szlovákiai Kassán, az egyesült királyságbeli Derryben vagy a svédországi Malmöben mért rátának (6,2%). Vannak olyan városok mint például Kelet-London, ahol a koncentrált munkanélküliség a városközponti negyedekben a legmagasabb, míg máshol inkább a külvárosokban jellemző (például a 20 vagy 30 éve, vagy még régebben épült tömbházakban). E területeken nem csak kiugróan magas a munkanélküliség, de a szociális nehézségek egyéb formái is megjelennek: szegényes lakhatási körülmények, a tömegközlekedés illetve egyéb szolgáltatások elégtelen színvonala, alacsony jövedelemszint vagy a magas bűnözés. A munkanélküliség egy adott területre koncentrálódása ugyanakkor nem csak a nagyvárosok sajátossága: már a kisebb ( főnél kevesebb lakosú) városokban is jellemző (1.16.a. illetve 1.16.b. térkép). Vidéki területek Az Európai Unió legtöbb részén továbbra is a vidéki területekről való elvándorlás jellemző, ami rendkívüli mértékben rontja e területek gazdasági esélyeit. E jelenség leginkább a következő vidéki területeket érinti: Dél-Olaszország, Finnország, Svédország és Skócia északi része, Kelet-Németország, Lengyelország egyes keleti területei és az új tagállamok. Különösen a fiatalok és a képzettebbek azok, akiket a megfelelő munkalehetőségek hiánya és az alacsony életszínvonal arra indít, hogy máshol próbáljanak szerencsét. Ez az érintett területeket hatványozottan súlyosan érinti, hiszen népességük elöregszik, szűkülnek az alapvető szolgáltatások és még a meglévőnél is kevesebb munkalehetőség adódik. Az EU túlnyomóan vidéki területein ezért rendkívül magas, átlagosan 17,6% a munkanélküliségi ráta, természetes népességfogyás figyelhető meg és rendkívül népes az idős korosztály (17% 65 éves vagy idősebb). A fentiek általános trendek ellenére több országban mégis az a jellemző, hogy az emberek kiköltöznek a városból, és egyfajta nettó migráció figyelhető meg. Az OECD által megállapított három régiókategória közül a 52

77 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 53

78 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 54

79 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 55

80 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 1.6. Városi és vidéki területek: népességváltozás, egy főre jutó GDP és gazdasági növekedés ( ) A NUTS 3 régiók százalékos aránya, melyből: Túlnyomórészt városi területek Közepesen vidéki területek Túlnyomórészt vidéki területek Összes - népességnövekedés, ( ) ben az egy főre jutó GDP (PPS) > EU-27 átlag - az egy főre jutó GDP növekedése az EU- 27 átlagához képest ( ) A régiók száma Összes népesség (millió fő) 202,4 172,8 82,1 457,3 az EU 27 népességének %-ában 44,3 37,8 17,9 100,0 Forrás: Eurostat és DG REGIO számítások népességnövekedés a közepesen vidéki területeken a legmagasabb (0,34%) a jelentős migrációs hullámok miatt (ami évi 1,4%-kal növeli a lélekszámot). Míg a fiatalok a városokba költöznek a munkalehetőségek vagy az egyetem miatt, addig az egy generációval idősebbek a vidéki területeket részesítik előnyben, eseteként munkavállalás céljából is. Franciaország és az Egyesült Királyság több részén ez a jelenség a távol, illetve a nagyvárosokhoz közel eső vidéki területek újjáéledéséhez vezetett. Ezen általános kép mögött azonban egy jóval összetettebb magyarázat keresendő Több közepesen vidéki terület esetében ipari szerkezetátalakítás megy végbe (vagy kellene, hogy végbemenjen), magas a munkanélküliség és a lélekszám, valamint gazdasági hanyatlás jellemző, míg vannak olyan túlnyomóan vidéki területek köztük néhány távol eső terület is, ahol szinte minden tekintetben (lélekszám, foglalkoztatottság, GDP) növekedés tapasztalható. Jóllehet a túlnyomóan vidéki területek mindössze 23%-áról mondható el, hogy az egy főre jutó GDP meghaladja az uniós átlagot, e területek 43%-ában a GDP növekedése 1995 és 2004 között meghaladta az átlagot míg ugyanez a városi területek 36%-áról és a közepesen vidéki területek 39%-áról mondható csak el. Ezért nem egyértelmű, hogy a vidéki területeken automatikusan a hanyatlás, míg a közepesen vidéki területeken expanzió megy végbe. Mindazonáltal az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező tagállamokban a városi és a vidéki területek jövedelemszintjei egyre inkább különböznek egymástól, fokozatosan nő a nélkülözés, és a vidéki területeken sokkal magasabb munkanélküliség jellemző, mint bárhol máshol 18 (1.6. táblázat). Jóllehet a vidéki területeken a mezőgazdaságban jellemző foglalkoztatottság még mindig magasabb, mint máshol, a mezőgazdaság többé már nem a gazdaság húzóágazata és 2005 között a mezőgazdasági foglalkoztatottság az EU-25-ben 5,7%-ról 4,9%-ra csökkent, noha több olyan ország is van (Románia: 32%, Lengyelország: több mint 17%, Litvánia: 14% illetve Lettország, Görögország és Portugália: kb. 12%), ahol ez az arány továbbra is magas. Szinte bizonyosra vehető, hogy a mezőgazdasági foglalkoztatottság a következő években csökkenni fog különösen az új tagállamokban. Az elvándorlás elsősorban a keleti perifériális területeken felgyorsíthatja e folyamatot. Ez pedig a gazdaságok racionalizálásához, további munkahelyek megszűnéséhez vezethet, amely serkentőleg hathat a migrációra és a földek elhagyását eredményezheti. A legnagyobb feladat most tehát a vidéki gazdaság diverzifikálása a folyamatosan hanyatló mezőgazdaságból származó jövedelmek és munkahelyek kiváltása érdekében, valamint a vidéki területek sajátos, a természetes környezetből adódó komparatív előnyeinek maximális kiaknázása. Ez különösen érvényes a távol eső és hátrányos helyzetű térségek esetében. Esettanulmányok támasztják alá, hogy e területeken a természetvédelem nem csak közvetlenül hasznos, hanem általa olyan területeken is munkahelyek jöhetnek létre és kaphatnak támogatást, ahol a munkalehetőségek és a diverzifikáció lehetőségei korlátozottak. Ezzel fellendülhet az idegenforgalom, 18 Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (EFILWC, 2006). 56

81 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a ami további munkahelyeket hoz létre 19. A természeti örökségről való hatékony gondoskodás és annak igazgatása ezért gazdasági és környezeti szempontból egyaránt rendkívül fontos (lásd a hegyvidéki területekről szóló keretes írásunkat). A munkahelyteremtés másik ösztönzője lehet a megújuló energiaforrások növelése, a biomassza termelése és a bioüzemanyagok feldolgozása, amelyekre a termékeny mezőgazdasági és nagy kiterjedésű erdős területekkel rendelkező régiók kiválóan alkalmasak. A kulturális identitás, a helyi hagyományok és a történelmi örökség szintén hozzájárulnak a vidékfejlesztéshez, noha még ennél is fontosabb szempont ezek kereskedelmi potenciáljának felismerése és megvalósítása. Erre a vidéki területekre költöző új lakók a magukkal hozott elképzelések és üzleti know-how birtokában kiválóan alkalmasak lennének. A távol eső területeken ugyanakkor többen döntenek az elvándorlás, mint a maradás mellett, ami veszélyeztetheti az e területekben rejlő kereskedelmi potenciált. A közszolgáltatások nyújtása a vidéki területeken élők és az ott működő üzleti vállalkozások számára egyaránt létfontosságú. A legalapvetőbb közügyi, pénzügyi és egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító szolgáltatási pontok létesítése innovatív megoldást jelenthet. E szolgáltatási pontok többféle formában is működhetnek: vidéki tranzakciós központok, egyablakos ügyintézőhelyek vagy mobil szolgáltatási pontok. A skót tapasztalat azt mutatja, hogy e szolgáltatási pontok olyan problémákban is megoldást kínálhatnak, amelyeket a létező rendelkezések nem kezelnek megfelelően: küzdelem a társadalmi elutasítottság ellen, vagy szolgáltatási infrastruktúra megteremtése távol eső illetve sok kisebb, elszórt település számára 20. Ugyancsak innovatív megoldást kínál az erőforrások kreatív megosztása. Erre kiváló példa a helsinki egyetem, amely biológiai 19 A Skóciában végzett esettanulmányokból kiderül, hogy a környezettel és a természetes örökséggel kapcsolatos tevékenységek (a környezet megóvása, természeti turizmus stb.) nem csak a helyi gazdaság jövedelemszintjének emelkedéséhez és foglalkoztatási mutatóinak javulásához járulnak hozzá, hanem az ezzel kapcsolatos rekreációs, turisztikai tevékenységekhez, valamint a helyi termékek előállításához és marketingeléséhez is. (Courtney, P., Hill, G., Roberts, D., (2006) The role of natural heritage in rural development: An analysis of economic linkages in Scotland. Journal of Rural Studies, 22 (4), o.) 20 Bryden, J., Rennie, F., Bryan, A., és Hay, K., társszerző: Lucy Young-Smith (2005), Critical Factors in the Success of One-Stop Shops as a Model of Service Delivery within Rural Locations. Report to The Scottish Executive, Edinburgh. Hegyvidéki területek A legtöbb hegyvidéki terület közös jellemzői (törékeny ökológiai rendszer, a betelepülés és a nehézkes megközelíthetőség) ellenére e területek társadalmi és gazdasági irányzatok, illetve gazdasági teljesítmény tekintetében jelentősen különböznek egymástól. Például Észak- és Közép-Európában a hegyvidéki népesség viszonylag stagnál, míg Kelet-Európában csökkent. Délen is vannak olyan területek, ahol nőtt, míg máshol csökkent a népesség. Emellett egyes területeken a hagyományos tevékenységek visszaszorulnak, míg az idegenforgalom egyre nagyobb teret hódít. Ez ösztönzőleg hat a gazdasági fejlődésre és új munkalehetőségeket teremt a fiatalabb generációk számára, akik így nem vándorolnak el a területről munkalehetőség reményében. Vannak azonban olyan hegyvidéki területek is, ahol a termelékenység és a foglalkoztatottság továbbra is alacsony, és az elmúlt években felzárkózásnak semmi jelét nem mutatták. A gazdasági fejlődéssel e régiók ökológiai rendszerére is komoly nyomás nehezedik, ami a környezetre nézve újabb veszélyeket rejt magában. A hegyvidéki területekre leselkedő másik veszélyforrás a nemzetközi közúti forgalom, ami egyre sürgetőbbé teszi, hogy a hegyvidéki területeken megvalósuljon a vasúthálózat és a közúti hálóztat összekapcsolása. A modern távközlés és infrastruktúra is jelentős lehetőségeket tartogat, amelyek a domborzati viszonyok miatt időigényes telepítésük ellenére hozzájárulhatnak ahhoz, hogy nehézkesen megközelíthető hegyvidéki területek is bekapcsolódhassanak a hazai és nemzetközi információs vérkeringésbe. kutatóállomásának IKT berendezéseit eljuttatta a távoli Lappföldre, hogy ezzel segítse a nyelvtanulást/oktatást e tanárhiánnyal küzdő régióban 21. Az erőforrások összevonása, a létesítmények/eszközök megosztása és a fejlesztési stratégiákban való együttműködés kiváló segítséget jelent a kisebb vidéki önkormányzatok számára ahhoz, hogy településeik kis méretéből fakadó problémákra megoldást találjanak. Ugyanakkor a legközelebb eső nagyvárossal való jó kommunikáció és a nagyváros által kínált széleskörű szolgáltatások szintén fontos szerepet játszanak. 21 Aho, S., Saarelainen, T. and Suopajärvi, L. (2004), Creating the North by Innovations, in N. Aarsæther ed. Innovations in the Nordic Periphery, Nordregio R2004:3, Stockholm, o. Ehhez hasonló eszköz/létesítménymegoszás történt egyéb távoli területeken, mint például a skóciai Isle of Skye-on. Dargan, L. (2006) UK National Report CORASON Project, Global Urban Research Unit, University of Newcastle upon Tyne. 57

82 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 58

83 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Kapcsolatok a városi és a vidéki területek között Amigrációs tendenciák miatt az ún. köztes területek egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, ami jóval összetettebb kapcsolatrendszert teremt a városi és vidéki területek között, mint a városok és a környező vidéki területek közötti egyirányú viszony. A városi területek népességnövekedésével állandósulnak a közlekedési dugók és emelkednek a telekárak. Ezzel egy időben a minőségi élelmiszer, helyi termékek és vidéki életvitel iránti fokozódó kereslet, a táguló élettér és az infrastruktúrák iránti igény, valamint az egyre sürgetőbb környezetvédelem miatt a földterületekre kettős, ellentétes hatás a területfejlesztési lehetőségek illetve fokozódó terhelés nehezedik (1.17. térkép). Az infrastruktúra és a kommunikációs technológia javulása Európa legnagyobb részén ösztönzőleg hat a városi területek növekedésére. Ha javul a települések megközelíthetősége, akkor a vidéki és a városi lakosság számára egyaránt új munkahelyek teremtődnek, amennyiben vállalják az ingázást és rendelkeznek a szükséges képzettséggel és készségekkel. A városokból egyre nagyobb számban érkező új beköltözők megváltoztathatják a vidéki területek jellegzetes arculatát. E tömeges bevándorlás amellett, hogy előnyös ti. emelkedik a jövedelemszint és nőnek az adóbevételek, fenntarthatóvá válik és bővül közszolgáltatások hálózata és a helyi piac hátrányokat is hordoz: kiszélesednek a társadalmi egyenlőtlenségek (pl. az ingatlanárak ugrásszerű megemelkedése, amelyet a helyiek nem engedhetnek meg maguknak, feszültségekhez vezethet a közösségben). Vannak olyan távol eső területek, különösen az Egyesült Királyságban, ahol a másodlagos otthonaikba költöző nem állandó lakosok növekvő és a helyiek csökkenő létszáma miatt a helyi szolgáltatók kénytelenek bezárni vállalkozásaikat, emiatt még több helyi lakos vándorol el és kezdetét veszi egy szakadatlan csökkenő tendencia. A hivatalok és gyárak/üzemek igyekszenek közlekedési útvonalak mentére települni, olyan, városhatáron kívül eső üzleti parkokba, ahonnan autóval könnyen a városközpontba juthatnak. Ezáltal azonban még többet ingáznak, ami fokozza a megközelíthető vidéki területekre nehezedő nyomást. A tömegközlekedési útvonalak általában nem esnek egybe az újonnan épült utak nyomvonalával, ami oda vezet, hogy egyre többen ülnek saját autóikba, és tovább romlik a tömegközlekedés színvonala. Ez pedig az autóval nem rendelkező alacsony jövedelmű csoportokat megfosztja az új munkalehetőségektől. E jelenségek miatt a területfejlesztési politikák és a földhasználati gyakorlatok koherens irányítása egyre fontosabb szerephez jut. A kis és közepes méretű városok szerepe kiemelkedő fontosságú ebben a tekintetben. Az EU népességének kb. 21%-a és fős városokban él. E városok saját illetve a környező területek lakóinak egyaránt fontos szolgáltatásokat és létesítményeket biztosítanak. A városok az általuk kínált szolgáltatások miatt lehetnek vonzóak a vidéki területek számára, míg a városlakók élvezhetik a vidéki területek közelségét. Ezért elmondható, hogy a városok a vidéki területek számára egyfajta fejlesztési központ szerepét töltik be: a vidéken előállított termékek piacaként, foglalkoztatási szolgálatokként, valamint kulturális és rekreációs tevékenységek központjaként. A vidéki városok és a környező területek között kölcsönös függőségi viszony áll fenn, mivel a városok által nyújtott szolgáltatások életképessége részben függ attól is, hogy azokra milyen kereslet mutatkozik a környező területeken. Következésképpen a vidéki és a városi hatóságok közötti együttműködés a területrendezés és -fejlesztés szempontjából rendkívül fontos. A városok emellett a területi kohézió megszilárdításában is fontos szerepet játszanak akár a többközpontú fejlesztés támogatásával, akár azáltal, hogy kulcsfontosságú szolgáltatásokat nyújtanak a környező vidéki területek számára. Számtalan példa akad olyan egymáshoz közeli városokra, amelyek funkciójukat tekintve kiegészítik egymást és számtalan szolgáltatást illetve létesítményt osztanak meg egymással. Az ilyen együttműködések nyomán csökken a területi koncentráció, és a regionális fejlesztés üteme is sokkal kiegyensúlyozottabbá válik A regionális versenyképességet, a növekedést és a foglalkoztatottságot meghatározó tényezők Számtalan olyan tényező van, amely meghatározza a régiók versenyképességét és ennek megfelelően a bennük rejlő, a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre irányuló potenciált. A strukturális politikával ötvözött hatékony és eredményes makrogazdasági politika nélkülözhetetlen a versenyképesség fokozásához. Egy árstabilitással és szilárd költségvetéssel jellemezhető gazdasági környezetben előbb-utóbb alacsonyak lesznek a 59

84 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a kamatok, amelyek ösztönzőleg hatnak a beruházásra és a tőkefelhalmozásra, így növelve a termelékenységet és a foglalkoztatást. Ez gyorsítja az innováció terjeszkedését, csökkenti a tőkeköltséget, ezáltal nő a fogyasztás és produktív reálbér-szint. A másik kritikus tényező a nemzeti, regionális és helyi szintű közigazgatás hatékonysága, ami nagyban befolyásolja a gazdasági fejlődést és a munkahelyteremtést. Például a gyakori korrupció, a bürokrácia, az alacsony színvonalú igazságszolgáltatás vagy a kiterjedt árnyékgazdaság (ezek mind a gyenge közigazgatási teljesítmény tünetei) közvetlenül befolyásolják az általános versenyképességet. Az állami szektorban zajló tevékenységek a termelékenységre és a növekedésre is hatással lehetnek azáltal, hogy nyomukban megváltozik az állami szektor termelékenysége, míg a magánszektorban soha nem látott termelékenység-növekedés indul be. A növekedést és a munkahelyeket olyan keretfeltételek határozzák meg, mint a megfelelő infrastruktúrával való ellátottság (fizikai értelemben: közlekedési és távközlési hálózatok, humán értelemben: a munkaerő képesítése és know-how-ja, valamint társadalmi értelemben: ellátási és egyéb támogató szolgáltatások formájában). De ilyen keretfeltételnek minősül a versenyképesség egyre fontosabb meghatározója, az innovációs kapacitás (ez nagyban függ attól, hogy rendelkezésre áll-e a megfelelő humán erőforrás), amely magában foglalja a K+F-re szánt forrásokat, valamint e források felhasználásának hatékonyságát is. A kohéziós politika nagyban hozzájárulhat e feltételek megteremtéséhez. Ezeket a feltételeket a következőkben vizsgáljuk meg: megnézzük, hogy miben térnek el egymástól az egyes régiókban és hogyan változtak az elmúlt években. Európa, illetve az európai régiók vonzerejének növelése a beruházások és a munkavállalás szempontjából Amint az az EK-szerződésben is szerepel (16. cikk), az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés kiemelten fontos szerepet játszik a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megteremtésében. A hatékony közlekedési adottságok, a gyors telekommunikációs hálózatok megléte és a folyamatos energiaellátás mind kulcsfontosságú feltétel ahhoz, hogy egy régió vonzó legyen az üzleti befektetők számára. Közlekedés A közlekedési infrastruktúra a regionális versenyképességet meghatározó egyik legfontosabb szempont, és a régióban működő üzleti vállalkozások számára is összehasonlítási alapot teremt 22. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az üzleti vállalkozások számára beruházásaik helyszínének kiválasztásakor a közlekedési infrastruktúra az egyik legfontosabb szempont. Az évente elvégzett European Cities Monitor 23 elnevezésű felmérés üzleti döntéshozókra kiterjedő vizsgálatából az derült ki, hogy a nemzetközi kapcsolatok és a többi fontos gazdasági központtal való összeköttetés a harmadik legfontosabb szempont a beruházás helyszínének kiválasztásakor. Ugyanez a felmérés azt is megállapította, hogy éppen a közlekedési infrastruktúra az a szempont, amellyel a döntéshozók véleménye szerint egy adott régió a leglátványosabb fejlődést valósíthatja meg. Makrogazdasági elemzések azt mutatták ki, hogy az infrastrukturális beruházások nemzeti és regionális szinten egyaránt jelentős közvetlen hatást gyakorolnak a GDP alakulására 24. A Spanyolországban végbemenő beruházások részletesebb elemzéséből ugyanakkor kiderül, hogy a beruházások megtérülése régiónként jelentősen eltérhet attól függően, hogy az adott közlekedési hálózat milyen fejlettségű, hiszen ez adott esetben befolyásolja az új beruházásból fakadó nyereséget is. A határokon átnyúló beruházások közvetlenül hozzájárultak a termékek és szolgáltatások egész Uniót behálózó exportjának növekedéséhez. Ezen túlmenően a közlekedési beruházások azáltal, hogy közelebb hozzák egymáshoz a régiókat, fokozzák a közöttük zajló versenyt is, ami a munkaerőre és az üzleti vállalkozásokra is hatással van. A javuló megközelíthetőségből fakadó elméleti előnyök megvalósításának záloga az érintett régiók versenyképessége, miközben előfordulhat, hogy egyes régiók kudarcot vallanak azért, mert nyitottá válnak a máshonnan érkező verseny előtt. Az EU közlekedésének általános helyzete A közlekedési infrastruktúrával való ellátottság és az ezzel szorosan összefüggő megközelíthetőség tekintetében Európa-szerte jelentős különbségek 22 Camagni, Cushman & Wakefield 24 A Kohéziós Alapból finanszírozott projektek társadalmi gazdasági hatása London School of Economics and Political Science, Dr. Robert Leonardi vezetésével. Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadóhivatalának kiadványa, Luxembourg. 60

85 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a vannak. A közutak közelebbről az autópálya-hálózatok tekintetében az EU-15 és az új tagállamok között továbbra is jelentős eltérések vannak 25. Szlovénia és Litvánia kivételével valamennyi új tagállamról elmondható, hogy ebben a tekintetben nem érik el az uniós átlag 50%-át. Annak ellenére, hogy 1990 és 2004 között Görögországban megháromszorozódott, Írországban pedig meghatszorozódott az autópályák hossza, mindkét ország továbbra is az uniós átlag 50%-a alatt teljesít ben az autópálya-sűrűség indexe Bulgáriában, Romániában és Lengyelországban egyaránt elmaradt az uniós átlag 30%-ától és 2002 között a romániai autópályák hossza nem változott. Bulgáriában 2000 és 2004 között 21%-kal nőtt az autópályák hossza, míg Lengyelországban 1990 és 2004 között több, mint megkétszereződött ez a mutató (az autópályák közel felét 2004-ben adták át) (1.18. térkép). Spanyolországban és Portugáliában az elmúlt évek jelentős beruházásai miatt az autópályák hossza mára már meghaladja az uniós átlagot. Az 1990 és 2004 között az EU-ban átadott autópálya-kilométerek fele ebben a két országban épült. A vasút esetében a helyzet merőben különbözik a közúti helyzettől. Valamennyi új tagállamról elmondható, hogy a vasúthálózat jóval sűrűbb, mint az EU többi országában, de ennek jelentős része vagy egyvágányú vonal, vagy nem villamosított (Lettország vasútvonalainak mindössze 11%-a, Litvánia vasútvonalainak pedig 7%-a villamosított, szemben az 50%-os uniós átlaggal). A vasúthálózat rossz állapota miatt több országban szigorú sebességkorlátozások vannak érvényben. Ennek következtében viszont, ahogy a közutakon felélénkült a verseny, a vasúton utazók száma drámaian visszaesett (1.24. ábra). Ezzel szemben a teherszállítás felélénkült különösen az élénk tranzitforgalmat lebonyolító balti államokban. Észtországban és Lettországban a vasúti teherszállítás túlszárnyalta a közúti teherszállítást (ezek aránya sorrendben: az összes teherszállítás 69%-a és 55%-a). 25 Az autópálya-sűrűség meghatározása az autópályák népességhez és az ország területéhez viszonyított hossza szerint. Az EU más országaiban a vasúthálózat egyetlen fejlődő ágazata a gyorsvasút-hálózat volt az elmúlt években: a 2003-ban összesen km-nyi gyorsvasút-hálózat az elmúlt két évben 10%-kal nőtt, és további km jelenleg is épül. A légi közlekedés tekintetében az utasok száma a szeptember 11-i események után ismét növekedésnek indult. A légi közlekedés az Egyesült Királyságban a legjelentősebb, ami a londoni Heathrow repülőtér kiemelt pozícióját tükrözi. A második legnagyobb légi forgalmat lebonyolító ország Spanyolország az idegenforgalom miatt: évente 30 millió utas repül Palma de Mallorcára és Malagára. A leglátványosabb növekedést a diszkont repülőjáratok miatt a másodlagos repülőterek, illetve az EU bővítése okán az új tagállamok repülőterei produkálták. A repülőjáratok megközelíthetősége (2005) tekintetében (1.19. térkép) elmondható, hogy az Unió népességének 5%-a 90 percnél távolabb lakik a legközelebbi repülőtértől. A lakosság 51%-a 90 percen belül napi repülőjáratot vehet igénybe. E helyzetet egyértelműen London uralja, ahol napi több, mint járat indul, míg Párizs és Frankfurt napi több, mint járatot indít. Az új tagállamokban a repülőjáratok megközelíthetősége messze elmarad a legtöbb EU-15 országban jellemző átlagtól. A jövőben a közúthálózat javulásával várhatóan e 61

86 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 62

87 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 63

88 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a helyzet is változik, és az új tagállamok repülőterei is több járatot indítanak és fogadnak majd. A tengeri szállítás növekedése is folyamatos volt, elsősorban a konténeres áruszállítás térhódításával, illetve a kapacitásbővítést célzó beruházások ösztönzése és a különböző közlekedési módok közötti összeköttetés (intermodalitás) megteremtése nyomán. A tengeri szállítás különösen az új tagállamok kikötőiben (Gdansk, Riga, Tallinn és Constanta) volt látványos: e kikötőkben az áruforgalom 2000 és 2003 között 30 60%-kal nőtt. E növekedés fenntartása érdekében azonban olyan közlekedési beruházásokra van szükség, amelyek biztosítanák a környező területekkel való összeköttetést. A folyami szállítás Németország és Hollandia kivételével továbbra is kis jelentőségű, és kevés jelét adja további növekedésnek. Az e tekintetben komoly lehetőségeket rejtő Duna kivétel ez alól: 2000 óta a folyami teherszállítás folyamatosan növekedik, de kihasználtsága Magyarországon, Bulgáriában és Romániában továbbra is csekély. A Dunában rejlő potenciál kiaknázásához jelentős beruházásokra lenne szükség a kikötői kapacitás és a környező területekkel való összeköttetés tekintetében, és ha mindez megvalósulna is, az az érintett nemzeti hatóságok szoros együttműködését és határokon átívelő koordinációját tenné szükségessé. A különböző szállítási módok igénybevételének alakulása azt mutatja, hogy a teherszállítás tekintetében a közúti szállítás a legdominánsabb: az összes teherszállítás több, mint 44%-a közúton történik, míg a vasúti teherszállítás továbbra is kb. 10%-ot képvisel. A vasút jellemzően az új tagállamokban kap fontosabb szerepet: a balti államokban és Szlovákiában pl. a teherszállítás több, mint 30%-a vasúton történik, igaz az 1990-es évek eleje óta gyors visszaesés tapasztalható e téren. A közlekedés növekedésének következményeképpen a legfontosabb európai tranzitutak egyre nagyobb forgalmat bonyolítanak le, kiváltképp a Benelux-államokban és Németországban, de Ausztriában, a Cseh Köztársaságban és Franciaországban (a Rajna mentén) és a földközitengeri partvidéken is ez a helyzet. Ezért elmondható, hogy az elmúlt 10 évben a teherszállítás szinte teljes növekedése a közúti és a tengeri szállításban ment végbe. Ez a növekedés szorosan együtt jár a GDP növekedésével: 1995 és 2004 között az előbbi évi átlag 2,8%-kal, tehát valamivel nagyobb mértékben növekedett, mint az utóbbi. A közúti árufuvarozás éves szinten 3,4%-kal növekedett, míg a vasúti teherszállítás mindössze 0,6%-kal. A közúti teherszállítás növekedése különösen látványos volt a balti államokban, Szlovéniában és Lettországban, ahol 2000 és 2004 között megközelítette a 300%- ot, ami az országok gazdasági növekedésén túl az országokat átszelő tranzitútvonalaknak is köszönhető (a három országban a nemzetközi teherfuvarozás az összes fuvarozás 75%-át, míg Litvániában még ennél is többet tesz ki). De magas volt még Lengyelországban (101%), Spanyolországban (117%) és mindenekelőtt Írországban (212%) a magas növekedésnek és az útépítéseknek köszönhetően (1.25. ábra). Ahhoz, hogy ezt a dinamikus fejlődést a közlekedésről szóló fehér könyvben meghatározott célkitűzésekkel összhangban lehessen kezelni, integrálni kell az egyes teherszállítási módokat, és korszerűsíteni kell a vasútvonalakat. Ehhez további beruházásokra lenne szükség a különböző szállítási módok közötti határterületeken (mint a berakodó platformok) a legfontosabb terminálokon, különösen a kikötőkben. 64

89 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Összeköttetések a legfontosabb városi központok között A városi központok akárcsak a szomszédos régiók fejlődésének alapvető feltétele, hogy közúton, vasúton és repülővel egyaránt megközelíthetők legyenek. A légi közlekedés jelentős növekedésének és (a diszkont repülőjáratok megjelenése miatt) a regionális repülőterekre irányuló összeköttetések javulásának köszönhetően e városi központok összeköttetései Európa-szerte javultak. Noha a legfontosabb városhalmazok rendelkeznek vasúti összeköttetéssel, még mindig kevésről mondható el, hogy a gyorsvasúti hálózathoz is összeköttetéssel rendelkezne: ilyen hálózat 2003-ban csak 5 országban volt (Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Belgiumban), ami csak a nagy országok esetében indokolt legalábbis a másodlagos központok összeköttetése tekintetében. A transz-európai hálózat (TEN) program keretében várhatóan megvalósuló fejlődések ellenére mostanáig az új tagállamok egyikéről sem mondható el, hogy rá tudna kapcsolódni a gyorsvasút-hálózatra 26. Európa-szerte több regionális központ még mindig nem rendelkezik összeköttetéssel az autópálya-hálózathoz. Ez különösen Lengyelországra érvényes, ahol Varsó kivételével a legtöbb nagyvárosból (Poznan, Gdansk, Lublin és Bialystok) továbbra sincs kapcsolódás az autópályákhoz. Régiók megközelíthetősége és összeköttetése A régiók esetében infrastruktúrával való ellátottságuk mellett megközelíthetőségüket is figyelembe kell venni. A megközelíthetőség összetett mutatójából 27 kiderül, hogy pl. a szigetek milyen nehéz helyzetben vannak, hiszen a közúton vagy vasúton megtett utazás idejét a tengeri átkelés tovább növeli. Ez leginkább Máltán és Cipruson jelent gondot, de ugyanígy jellemző probléma a görög, spanyol, portugál és olasz szigetek esetében. Ez nem annyira a vasúti vagy közúti hálózatok hiányosságaira világít rá, mint inkább a légi közlekedés fontosságára. 26 A transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 884/2004/EK határozat új célkitűzéseket és 30 kiemelt fontosságú projektet határoz meg. 27 A strukturális és kohéziós alapok értelmében meghatározott közlekedés-beruházási prioritások stratégiai értékelése a as programozási időszakra vonatkozóan, Ecorys with Spiekermann&Wegener, Ez a mutató egyben azt is jelzi, hogy noha egy periférikus régió sohasem lesz olyan jól megközelíthető, mint egy városközpont, legalább az odautazás gyorsasága tekintetében legyen versenyképes. A keleti régiók megközelíthetősége közúton és vasúton egyaránt rossz, ami azt tükrözi, hogy a megépült autópálya-hálózat főleg a fővárosokat és a legnépesebb városhalmazokat szolgálja ki. Az új tagállamokban, illetve az EU néhány periférikus régiójában (Görögországban, Portugáliában és Írországban) a hálózat kiterjedtsége ellenére a megközelíthetőséggel kapcsolatos problémák a vasúthálózat állapotából fakadnak. Amint arról már a fentiekben is szó esett, e megközelíthetőségi problémák mögött a karbantartás hiánya miatt szükséges sebesség-korlátozások, az alacsony villamosítottság, a számtalan egyvágányú vonal, a több országban jellemző hegyvidéki domborzat és a kevés vasúti határátkelőhely húzódik meg. Ezért e régiókban a hálózat racionalizálására (a kihasználatlan vasútvonalak megszüntetésére) és ezzel egyidejű korszerűsítésére van szükség. Mindezek ellenére a helyzet az új infrastruktúrának köszönhetően főleg Franciaországban, Spanyolországban és Görögországban javult az elmúlt években, de ugyanez mondható el az új tagállamok több régiójáról (különösen a határmenti régiókról) is, amelyek megközelíthetősége a forgalomáramlás növelését célzó beruházásoknak köszönhetően (új átszállási pontok létesítése) javult (1.20. térkép). Összeköttetés A régiók teljes körű megközelíthetőségének eléréséhez és a helyi térségek összeköttetéséhez nem csupán a fontosabb utakon, hanem a másodlagos hálózatokon is beruházásokra van szükség. Ez különösen a távol eső, illetve a leggyérebben lakott területeknél igaz, ahol fő hálózati ággal való összeköttetés nem nyereséges. E területeken megfelelő közúti összeköttetés létesítésére van szükség az autópálya-felhajtókhoz és a vasútállomásokhoz, illetve a teherszállítás esetében a kikötőkhöz (különösen a konténeres kikötőhöz). Ugyanígy javítani kell a tömegközlekedést, amely az elmúlt években részben a szolgáltatások bővülése miatt kisebb fejlődést mutatott (pl. az athéni illetve a lisszaboni metró megépülése). A növekedés üteme az új tagállamokban általában kisebb volt: itt ugyanis a tömegközlekedés és az egyre jobban elterjedt saját autó-használat között kiéleződött a versenyhelyzet (1.26. ábra). Ezen túlmenően a még kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés érdekében a tagállami régiók közötti 65

90 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a összeköttetéseket is diverzifikálni kell: a legnagyobb városhalmazok és a főváros közötti összeköttetések előtérbe helyezésével javítani kell a vasútvonalak állapotát, illetve a regionális repülőterek jelenlegi fejlődésének további támogatásával fejleszteni kell a légi közlekedést. Ehhez az érintett regionális hatóságok közszolgáltatási szerződések megkötésével és egyéb támogatásokból tudnák kompenzálni az említett összeköttetések alacsony nyereségességét. Több esetben a vasútállomásra való utazás idejéből lehet következtetni a másodlagos hálózatok hatékonyságára, és arra, hogy továbbra is vannak nehezen megközelíthető régiók (Spanyolországban, Franciaországban, Romániában és Északkelet- Lengyelországban), illetve olyan határmenti területek (a balti államok, Finnország és Svédország), ahol van olyan település, ami majdnem két órányi utazásra fekszik a legközelebbi vasútállomástól. Energia A végső energiafogyasztás növekedése igaz, visszafogott ( között 5%-os), de folyamatos volt az EU-27 tagállamaiban: a teljes növekedés legnagyobb arányát, és a teljes fogyasztás egy harmadát a közlekedési ágazat produkálta. Ez idő alatt a kőolaj energiafogyasztásból vállalt részaránya 3 százalékponttal esett vissza, és így nem sokkal haladta meg a 42%-ot. Míg néhány tagállamnak sikerült ezt az arányt ennél nagyobb mértékben csökkenteni (Németország 8%-kal, Svédország pedig több, mint 6%-kal), több új tagállamban (Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Észtországban Lengyelországban és Szlovákiában, valamint Romániában) ez az arány 18 százalékponttal emelkedett. A biztonságos energiaellátás az életminőség és a gazdasági fejlődés szempontjából egyaránt fontos. Ezért az energiahálózatok fejlődése valódi nemzeti energiahálózatok és egy nyitottabb, versenyképesebb piac megteremtését feltételezi. A földgáz- és a villamosenergia-hálózatok között azonban több különbség is megfigyelhető. A villamosenergia-hálózatok jelenlegi kapacitása általában nem elegendő az energiakereskedelem bővüléséhez és a megnövekedett kereslet kielégítéséhez. Ez a korlátozott termelési kapacitással ötvöződő elégtelenség egyes vezetékeken komoly feltorlódást okoz, ami 2003-ban több komolyabb általános ellátási zavart idézett elő. Ez a helyzet a régiókat és az országokat más-más módon érintheti. Ezért több tagállam (Spanyolország, Olaszország, Görögország, Írország, Lengyelország és az Egyesült Királyság) elmarad a barcelonai célkitűzéstől, amely szerint a cél a termelési tevékenységek legkevesebb 10%-ának összekapcsolása. A hálózat belső akadozásai amelyek a feltorlódást eredményezik egyre gyakrabban érintik a határokon átnyúló összeköttetéseket. Egy közelmúltban készült tanulmány 28 több olyan hálózati hiányosságra hívja fel a figyelmet, amely a közeljövőben sürgős beruházásokat igényel Délnyugat-Lengyelországban és az új tagállamok határvonala mentén. A jelenlegi 28 Hálózati kapacitás és esetleges hálózati telítettség az újonnan csatlakozott tagállamokban, KEMA,

91 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 67

92 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a trend és a szakpolitikák feltételezett folytatódásáról szóló előrejelzések 29 azt mutatják, hogy 2010-ig egyes konkrét határvidékeken a vezetékek telítettsége még a mainál is rosszabb lesz. A hosszú távú energiatartalékok rendelkezésre állása, amely több más tényező mellett a biztonságos energiaellátás egyik előfeltétele, a megújuló energiák fejlődésétől és a javuló energiahatékonyságtól is függ. Amint arról a fentiekben már szó esett, a régiók helyzete e tekintetben eltérő, hiszen különösen a szél- és vízenergia, a geotermikus energia, a napenergia és a biomassza fejlődési potenciálja régiónként változik. Mégis: a legtöbb régió a megújuló energiaforrások (lásd: biogáz és bioüzemanyag) rendkívül széles választékából választhat, aminek köszönhetően ez a fajta energiatermelés földrajzi értelemben a mainál sokkal tágabb teret is meghódíthat. A 2007 márciusában az Európai Tanács által meghatározott kötelező erejű célkitűzés értelmében 2020-ig a teljes energiafogyasztás 20%-ának a megújuló energiaforrásokból kell származnia. Az elmúlt 9 évben lezajlott növekedés üteme azonban lassú volt és 2004 között az EU-ban ez az arány kevesebb, mint 5%-ról 6,4%-ra emelkedett. (1.27. ábra). Az említett célkitűzés eléréséhez tehát jelentősen fel kell gyorsítani a megújuló energiaforrások részarányának növekedését. A leggyorsabban fejlődő megújuló energiaforrás a szél- illetve a napenergia. A szélenergiát Dánia és Spanyolország hasznosítja a legnagyobb mértékben (sorrendben a teljes energiafogyasztás 2,8% illetve 1%-a), míg az uniós átlag mindössze 0,3%. A napenergia az EU-27 energiafogyasztásának mindössze 0,04%-át teszi ki, ami ugyan kétszer annyi, mint 1995-ben, de még mindig nagyon alacsony. A biomassza több tagállamban komoly fejlesztési potenciált magában rejtő energiaforrásnak számít. A hagyományosabb megújuló energiaforrás a hidro-elektromosság elterjedésének már jóval kisebb tér jut: az elmúlt években ezen energiaforrás teljes energiafogyasztáshoz viszonyított aránya alig észrevehetően, de csökkent (1995 és 2004 között a teljes energiafogyasztás 1,7%-ról 1,5%-ára). Távközlés A digitális technológia segítségével a videó, audio és hangkommunikációhoz egyetlen kommunikációs rendszer is elegendő. A nagykapacitású hálózatok felhasználóinak száma gyorsan növekszik: 2006 októberében az EU lakosságában közel 16%-a fért hozzá, szemben az egy évvel korábban regisztrált 11,4%-kal. Ez a növekedés elsősorban a versenyhelyzet nyomásának és a hatékony piaci szabályozásnak köszönhető: az új piaci belépők a széles sávú piac közel 52%-át képviselik. A versenyt megkönnyíti a helyi hálózatokhoz való hozzáférés: 2005-ben az új belépők 46%-a élt e lehetőséggel. E téren is elmondható azonban, hogy az infrastruktúrával kevésbé, illetve jól ellátott kohéziós országok és az egyéb tagállamok között komoly eltérések mutatkoznak. Emellett e szakadék további szélesedése is egyértelmű: az infrastruktúrával jobban ellátott tagállamokban a kapcsolódási sebesség gyorsabban emelkedik. Az egyes országokon belül is jellemző e szakadék a vidéki és a városi térségek között. Míg a városi térségekben a háztartások és üzleti vállalkozások 93%- a rendelkezik széles sávú kapcsolódási lehetőséggel, a vidéki területeken ez az arány mindössze 66%, az új tagállamokban pedig még nagyobb a különbség. A széles sávú hálózat ritkábban lakott területeken jellemző lassú fejlődését látva felélénkültek a kormányzati intervenciók: felismerték ugyanis a piaci hiányosságokat illetve azt, hogy egyes szolgáltatók 29 TEN-ENERGY-Invest, CESI, ITT, ME, RAMBØLL

93 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a elhanyagolják a kevésbé vagy egyáltalán nem nyereséges területeket. A távközlési szolgáltatások fejlődésének felgyorsítása érdekében több helyi hatóság az adott ország nemzeti politikájának szellemében olyan intézkedést hozott, amelynek célja a széles sávú hálózatok kiépítésének ösztönzése, és azok kezelésének átvállalása. Ennek keretében a helyi hatóságok átvállalták a rendes esetben a piaci szereplőt terhelő kockázatot is. Ehhez hasonló kezdeményezések az EU több országában is születtek. Görögországban ban ambiciózus széles sávú programok indultak el, Spanyolországban pedig 2005 óta van életben az a terv, amelynek lényege, hogy a vidéki és távol eső területek a városi térségekhez hasonló feltételekkel vehessék igénybe széles sávú szolgáltatást. Írországban jelenleg is zajlik a regionális széles sávú hálózatok kiterjesztése a nagyvárosi területeken kívülre. Franciaországban a szakminisztériumi vezetés alatt álló Tárcaközi Területfejlesztési Bizottság (CIADT Comité interministériel d aménagement du territoire) ben fogadta el azt a politikát, amely a népesség legkevesebb 98%-ának a megyék lakosságának pedig legkevesebb 85%-ának biztosítaná a széles sávú szolgáltatást. E politikával, amely a kereslet fellendítését célzó intézkedéseket az ellátással ötvözi, a helyi hatóságok akár közvetlen szerepvállalással, akár az állami és a magánszféra partnerségén keresztül beruházásokat valósíthattak meg a széles sávú hálózatok fejlesztése terén Olaszországban a cél, hogy 2011-ig mindenki hozzáférhessen a széles sávú hálózathoz. Portugáliában a Linguar Portugal (Portugália bekapcsolódik) elnevezésű akcióprogram pedig azzal a céllal indult útjára, hogy az árakat európai szinten is a legalacsonyabbak között tartva 2010-ig megháromszorozza a széles sávú szolgáltatást igénybe vevő családok számát, illetve valamennyi iskola rákapcsolódhasson a hálózatra. Magyarországon, Észtországban és Lettországban is konkrét célkitűzések vannak meg a széles sávú szolgáltatás kiterjesztésére. Észak-Írországban mindenki azonos tarifával veheti igénybe a szolgáltatást. Svédországban a kormány pénzalapot hozott létre a széles sávú szolgáltatás finanszírozására. Ezzel a kormány célja az volt, hogy a vidéki térségekben is kiépítse a széles sávú hálózatot (Svédországban e területek zömében 290-ből 270-ben a népesség rendkívül nagy kiterjedésű területeken él elszórtan). A hatóságok fontos szerepet játszanak a digitális műveltség, az eskills kidolgozásában valamint a kis- és középvállalkozások online megjelenésének támogatásában. Ez utóbbi területen jellemzően rendkívül lassú az előrehaladás: míg az Unió nagyvállalatainak több, mint 50%-a élvezi az automatizált ebusiness folyamatok előnyeit, ez a kis- és középvállalkozások kevesebb, mint 20%-áról mondható csak el, és semmi sem utal arra, hogy ez a különbség csökkenne. Egészségügyi szolgáltatások Az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetősége a régiók egyik legnagyobb vonzereje, mivel gazdasági és társadalmi előnyei hosszú távon is garantáltak. A népesség elöregedése egy újabb indok arra, hogy e szolgáltatásokra szükség van. A jelentős bevándorlótömegeket befogadó régiók esetében előfordulhat, hogy a közülük idősebbek a legjobban felszerelt központok környékén telepednek le, ami ellentétes a területi kohézióval. Ez jelentősen megterheli az érintett régiók költségvetését, miközben az állami költségvetésben komoly megszorítások várhatók. Az EU-ban (vagy legalábbis azokban a tagállamokban, ahol az ezzel kapcsolatos adatok rendelkezésre állnak) működő egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés vizsgálata több mindenre rávilágít: Az egészségügyi központokkal való ellátottság terén markáns különbségek vannak. Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia és valamivel kisebb mértékben Olaszország jól áll e tekintetben (ez gyakran a nagy népsűrűséget tükrözi). Közép- Európa országainak ellátottsága átlagos, míg Spanyolország, Portugália, Görögország, Írország valamint Dánia, Finnország és Svédország ellátottsága alacsony. Ez utóbbi két ország esetében a déli területeken természetesen kedvezőbb a helyzet. Ez az általános helyzet jól mutatja, milyen eltérések vannak az egy lakosra jutó kórházi ágyak számában (1.21. térkép). E tekintetben Írország és Finnország tekinthető a legjobban ellátott országnak: itt a szakpolitika a nagyobb, jól felszerelt egészségügyi központokat részesíti előnyben a kisebb, szétszórtabb központokhoz képest. Ezzel szemben Spanyolország, Portugália, Görögország és Dánia továbbra is rossz mutatókkal rendelkezik az egy lakosra jutó kórházi ágyak tekintetében, ami a lakosság elöregedésével várhatóan további problémákhoz vezet majd. 69

94 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 70

95 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Vannak olyan tagállamok, ahol az egészségügyi tisztítására. Ugyanakkor egyes új tagállamokban szolgáltatásokhoz való hozzáférés problémái (Bulgária és Észtország) az ipar vízfogyasztása kommunikációs nehézségeket sejtetnek, ami visszaesett, mivel a hagyományosan nagy vízigényű kevéssé az alacsony színvonalú szolgáltatással, iparágak termelése csökkent. mint inkább az adott ország kiterjedtségével magyarázható. Míg az előrejelzések szerint az ivóvíz iránti kereslet több tagállamban is növekedni fog részben Környezetvédelem és növekedés az idegenforgalom növekedése miatt más tagállamokban várhatóan a jelenlegi ellátási kapacitás A környezetvédelem, a környezetet fenyegető alatt marad (Litvánia jelenleg csak a kapacitásának problémák és ezek helyi megoldásának képessége tekintetében a tagállamok és a régiók sokban különböznek egymástól. Ezek az eltérések az EU-15 és több új tagállam között különösen szembetűnőek. 30%-át használja ki), sőt, néhány új tagállamban a lakosság létszámának csökkenésével és az új díjazási szabályzások bevezetésével várhatóan még tovább csökken. Néhány tagállamban, ahol a vízszükséglet várhatóan emelkedni fog (pl. Máltán), ezt az igényt a A víz vízszivárgások megszüntetésével, víztakarékossági programok bevezetésével, illetve a vízkészletek hatékonyabb kezelésével kívánják kielégíteni. Az elegendő vízellátáshoz és a biztonsággal iható ivóvízhez való hozzáférés egyaránt kritikus a régiók lakóinak és a régiók versenyképességének szempontjából. Vannak olyan gazdasági tevékenységek mint a mezőgazdaság vagy az idegenforgalom amelyek vízigénye rendkívül magas. Mindkét ágazat olyan vízkészleteket igényel, amelyek fenntartható kezelést igényelnek, hiszen az esetleges ellátási hiányosságok komoly következményekkel járnának. A víz hozzáférhetősége és minősége északról délre, és keletről nyugatra haladva jelentősen különbözik. A legtöbb régióban csökkent ugyan a teljes vízkinyerés, de a vízkészletek fokozott vagy rendkívül fokozott igénybevétele továbbra is Európa népességének 18%-át érinti 30. A túlzott vízkinyerés továbbra is komoly aggodalomra ad okot olyan területeken, mint a Földközi-tenger partvidéke vagy szigetei, ahol egyre több területet fenyeget a sós víz betörése. Ezen kívül néhány országban a vízszivárgások nyomán fellépő vízveszteség is számottevő. Több EU-15 országban hálózati problémák is vannak, amelyek komoly vízveszteséghez és romló vízminőséghez vezetnek. Négy országban (Ciprus, Málta, Olaszország és Spanyolország) a vízkészletre nehezedő nyomás az átlagosnál is nagyobb (a teljes vízellátás több, mint 30%-a). A legtöbb közép- és kelet-európai országban továbbra is hálózati problémák jellemzőek. Az új tagállamok közül majdnem mindegyikről elmondható, hogy egyes vízforrások természeti tekintetben (arzén, fluor, bór) vagy az agroipari örökség miatt (az egykori szovjet gazdaságok) fertőzöttek. Ezekben az országokban azonban sajnos nincs kapacitás az ivóvíz 30 Bővebb információ: quantity/pdf/comm_droughts/2006_11_1st_int_report.pdf Ahhoz, hogy az európai uniós tagállamok legtöbbje eleget tudjon tenni az ezzel kapcsolatos uniós irányelv rendelkezéseinek, a szennyvízgyűjtő- és kezelőrendszer továbbra is jelentős beruházásokat igényel. Míg 1998 és 2002 között Dánia, Németország és Ausztria maradéktalanul teljesítette az említett irányelv rendelkezéseit, addig a legtöbb tagországban a legtöbb városcsoportban továbbra sem adottak a megfelelő szennyvízgyűjtési- és tisztítási feltételek. 17 nagyváros 2003 eleje óta a mai napig nem rendelkezik megfelelő szennyvízkezelő-rendszerrel 31. Emellett több olyan tagállam is van, ahol még mindig nem jelölték ki az eutrofizációnak leginkább kitett, és emiatt kiemelten szenzitív területeket, vagy ban jelentős lemaradással küzdenek a megfelelő szennyvízkezelőtelepek létesítése terén. Ennek eredményeképpen az EU-15-ben a szenzitív területeken kiengedett szennyvíz több, mint 50%-a megfelelő kezelés nélkül kerül a természetbe 32. A legfrissebb (többnyire 2000-es illetve 2001-es) adatok szerint az új tagállamok lakóinak mindössze alig több, mint 50%-a van rákapcsolódva a települési szennyvízgyűjtő- és kezelő hálózatra. További 11%- uk olyan gyűjtőhálózatokra van rákapcsolódva, ami a szennyvíz kezelésére alkalmatlan. Ezt az arányt érdemes összehasonlítani az EU-15-ökre jellemző átlag 80%-kal. Noha néhány új tagállamban csökkent 31 Lásd erről: COM(2007)128 végleges dokumentum mellékletét: implrep2007/index_en.htm 32 Európai Bizottság, Jelentés a legutóbb az február 27-i 98/15/EK bizottsági irányelvvel módosított, a települési szennyvíz kezeléséről szóló, május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv végrehajtásáról, COM (2004)248 végleges. 71

96 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a a kezelést igénylő szennyvíz mennyisége elsősorban az ipari felhasználás visszaesése (Lengyelország), vagy a szigorúbb környezetvédelmi politika (Lettország) miatt, az általános tendencia mégis az, hogy e vízmennyiség növekedése várható. Hulladékkezelés 2004-ben 2,8 milliárd tonna szemét keletkezett az Európai Unióban, ami különösen azokban a régiókban okozott komoly problémát, ahol rendkívül alacsony az újrahasznosított hulladék aránya. E hulladék legnagyobb kibocsátói a mezőgazdaság és az ipar, míg a települések által kezelt hulladék (a teljes hulladékmennyiség kb. 15%-a) 33 mennyisége gyakorlatilag nem változott (2000 óta 518 kg/fő). A legtöbb tagállamban azonban sajnos mind több hulladék keletkezik. Az új tagállamokban ellentétben az EU-15-el a GDP-növekedés érdekes módon nem eredményezte a hulladékmennyiség növekedését 34. Jóllehet a helyzet korántsem azonos az EU 27 tagállamában, a települési hulladékkezelés egyik legelterjedtebb módja (különösen az új tagállamokban) továbbra is a hulladéklerakóban való elhelyezés vagy a hulladékégetés. Ezek az eljárások azonban környezetvédelmi szempontból kifogásolhatók, mivel jelentősen hozzájárulnak az üvegházhatású gázok és egyéb káros összetevők fokozott kibocsátásához. Uniós szinten, ahol 2005-ben a hulladék 45%-a hulladéklerakókban végezte (szemben a 2000-ben megállapított 56%-kal), ugyanezen időszak alatt az elégetett hulladék mennyisége 15%-kal emelkedett. Az országok és régióik gyakorlata gyakran eltér az alkalmazott módszerek tekintetében: vannak olyan országok, ahol szinte kizárólag a hulladéklerakóban való elhelyezés, míg a fejlettebb országokban inkább a (rendszerint energetikai hasznosítással járó) hulladékégetés módszerét alkalmazzák. Az energetikai hasznosítással járó hulladékégetés ennek megfelelően leginkább Belgiumban, Dániában, Finnországban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Svédországban a legelterjedtebb. Ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy az újrahasznosított hulladék mennyisége valamennyi tagállamban különösen Németországban, Észtországban, Írországban, Spanyolországban, Olaszországban, Lettországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban jelentősen nőtt. A kohéziós országokban azonban az újrahasznosítás aránya továbbra is rendkívül alacsony. Írországban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Lettországban, Magyarországon és az Egyesült Királyságban a komposztálás mennyiségét tekintve legalább olyan jelentős, mint a hulladék-újrahasznosítás. A kohéziós országok azonban egyelőre csak korlátozottan élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen ezekben az országokban legtöbbször komoly erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy az eddig bevált hulladéklerakók helyett amelyek a legtöbb országban a települési hulladék több, mint 90%-át fogadják be fenntarthatóbb hulladékkezelési eljárásokra (mindenekelőtt nagyobb arányú újrahasznosításra) álljanak át 35. Légszennyezettség A társadalom nagyon drága árat fizet a levegő szennyezettségéért. A becslések szerint az EU polgárainak várható átlag életkora a szennyezett levegő miatt jelenleg 8 hónappal rövidül. Ez a 8 hónap a legszennyezettebb régiókban (a Benelux-államok, Észak-Olaszország illetve Kelet-Európa jelentős területei) akár egy évre is nőhet 36. Ugyanakkor a becslések szerint a levegőminőség javítását célzó beruházások értéke 6:1 arányban haladná meg a költségeket. Noha a légszennyezés különböző formáinak visszaszorításával komoly előrehaladás történt e téren, az elmúlt évtizedekben jellemző módon a legveszélyesebb szennyezőanyagok (mint pl. a finom részecskékből álló anyagok vagy a talajközeli ózon) a koncentrációja nem csökkent. E két szennyezőanyag koncentrációja az egész Európai Unióban meghaladta az uniós jogszabályokban megállapított értékeket. A 10 mikrométernél kisebb légszennyező részecskékre (PM10) vonatkozó napi határérték például Írország kivételével minden országban a régiók közel 40%- ában megdőlt. A légszennyezettség legfontosabb forrásai régióról régióra változnak: az ipari forrásoktól kezdve az erőműveken át a háztartási fűtésig illetve a mezőgazdaságig széles a skála. Emellett a helyi tevékenységek is fontos szerepet játszanak kiváltképp azokban a régiókban, ahol rossz a levegő minősége (az olaszországi Pó völgye). A közlekedés a légszennyezettség egyik elsőszámú forrása: a forradalmi előrelépést jelentő technológiai újításokat (pl. a gépjárművekbe helyezett 33 Eurostat 34 The Integrated Assessment in The European Environment State and Outlook Európai Környezetvédelmi Ügynökség 35 Az EU 2003-as évi környezetvédelmi politikájának felülvizsgálata COM(2003)745 végleges. 36 Clean Air for Europe studies. 72

97 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a cserekatalizátorok) a kereslet hamar felszívja. A részecske- és az NO x - szűrőkkel felszerelt gépjárművek piaci megjelenésével a helyzet várhatóan tovább javul. Másik aggasztó probléma, hogy az EU vizein fellendülő hajózási ágazat által használt magas kéntartalmú üzemanyag kibocsátása az európai vizekbe félő, hogy 2020-ig eléri a szárazföldi üzemanyagkibocsátások mennyiségét 37. Az ismeretek és az innováció javításával a növekedés szolgálatában A külföldi közvetlen tőkebefektetés (FDI) és a regionális fejlesztés A leszakadó régiók számára a közvetlen külföldi tőkebefektetések (a továbbiakban: FDI) létfontosságúak. Az FDI ugyanis nem csak ösztönzőleg hat a gazdasági tevékenységre, hanem, ami még ennél is fontosabb, olyan további gyártókapacitásokat létesít (üzemek és berendezések), amelyekkel új technológiák és új szervezési módszerek honosodhatnak meg. Az FDI ilyen módon kiemelten fontos szerepet játszik abban, hogy a tudás a fejlettebb régióktól eljusson a kevésbé fejlett régiókhoz, ezáltal nem csak a beruházás által érintett tevékenység, hanem az egész régió általános termelékenységét serkenti. Az új tagállamokba beáramlott FDI aránya Az FDI kiváltképp az új tagállamokban játszik fontos szerepet, hiszen ezzel lehet a legjobban csökkenteni az ezekben az országokban illetve az EU többi országában működő ipari ágazatok és szolgáltatások termelékenysége közötti aránytalanságot. Az 1990-es évek második fele óta az említett országokba beáramló FDI jelentősen megnőtt. Ez a növekedés Észtországban volt a legjelentősebb, ahol a között eltelt 5 év alatt az országba beáramló FDI átlagosan a GDP 10%-át tette ki, míg ez az arány Bulgáriában és a Cseh Köztársaságban 8%, Magyarországon és Szlovákiában pedig 5 7% volt. Négy országban (Lettországban, Litvániában, Lengyelországban és Romániában) a beáramló FDI aránya a GDP 3 4%-ának felelt meg ebben az időszakban, míg Szlovéniában a GDP alig kevesebb, 37 Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), 2005: Európa környezete: állapot és kilátások Közvetlen külföldi tőkebefektetés (FDI) beáramlásának GDP-hez viszonyított aránya az új tagállamokban és a kohéziós országokban ( ) a GDP %-ában Bulgária 5,4 5,1 3,9 10,5 13,9 10,8 8,3 Cseh Köztársaság 8,9 9,1 11,3 2,3 4,6 8,9 7,5 Észtország 7,0 8,7 4,0 9,7 8,3 21,2 9,8 Spanyolország 6,8 4,7 5,7 2,9 2,4 2,0 4,1 Ciprus 9,2 9,8 10,1 6,7 6,9 7,2 8,3 Lettország 5,3 1,6 2,7 2,7 4,6 4,5 3,6 Litvánia 3,4 3,7 5,1 1,0 3,4 4,0 3,4 Magyarország 7,1 7,4 4,5 2,5 4,5 6,3 5,4 Málta 3,7 : -0,5 : 2,1 11,0 4,1 Lengyelország 5,5 3,0 2,1 2,2 4,9 3,1 3,5 Portugália 5,9 5,4 1,4 5,5 1,3 1,7 3,5 Románia 2,8 2,9 2,5 3,7 8,5 6,6 4,5 Szlovénia 0,7 1,4 4,0 3,8 2,1 1,7 2,3 Szlovákia 9,5 7,6 15,5 2,2 2,0 4,4 6,9 Megjegyzés: Görögországra nézve nincs adat Forrás: Eurostat illetve UNCTAD (Románia: , Szlovénia: 2000 és Szlovákia: 2000 és mint 2%-át tette ki. Ugyanitt azonban ez még így is a hazai beruházások (a bruttó állóeszköz-felhalmozás) 10%-ának felelt meg az említett időszakban. Szlovénia kivételével valamennyi új tagállamról elmondható tehát, hogy az FDI GDP-hez viszonyított átlagos aránya meghaladta a strukturális alapokból folyósított maximális éves támogatás összegét (1.7. táblázat). Az új tagállamokban az FDI gyakran a fővárosba és a környező régiókba koncentrálódik. Jóllehet, ennek elsődleges oka az, hogy a beáramló FDI-t a jellemzően a fővárosban található vállalati központokban tartják nyilván, még akkor is, ha a beruházásra egy másik régióban kerül sor, illetve, hogy a külföldi tulajdonú vállalatoknál való munkavégzés ami ugyancsak az FDI folyománya szintén a fővárosba koncentrálódik. Ez jellemző Szlovákiára, Bulgáriára és Magyarországra, valamint kevésbé hangsúlyosan ugyan, de a Cseh Köztársaságra és Lengyelországra is. Vannak olyan határ menti régiók, ahol szintén aránytalanul magas a külföldi tulajdonú vállalatoknál való munkavállalás. Másképpen fogalmazva: az országokba beáramló FDI ahelyett, hogy enyhítené, tovább erősíti a regionális aránytalanságokat. Az alacsony bérszintekből fakadó alacsony termelési költségeken kívül számos egyéb oka is van annak, hogy egy beruházó valamely új tagállamot szemeli ki a beruházás helyszínéül. Ezek között van az említett országok piacára való belépés, a beruházás 73

98 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a anyaországának közelsége, a közös nyelv, az alacsony társasági adók vagy a megfelelő munkaerő adottsága. Míg a politika olyan tényezőkre, mint az adott ország piacának mérete vagy az országhatárhoz való közelség, nincs hatással, komoly befolyással rendelkezik a régiók vonzerejét alakító más tényezőkre és ez nem csak az új tagállamokban van így. E tényezők: jó alapvető infrastruktúra és megközelíthetőség; jól képzett munkaerő; megfelelő IKT infrastruktúra és az IKT eszközök elterjedt használata; és a viszonylag magas K+F-re fordított kiadások. E regionális jellemzők fontos szerepet játszanak az új tagállamok és a többi ország régióiba beáramló FDI szempontjából, a beruházás tekintetében azonban legalábbis bizonyos ágazatokban inkább a nemzeti piac mérete a mérvadó, lévén, hogy olyan ágazatokról van szó, amelyekben a nagyvállalatok jellemzően az egész nemzeti piacon jelen kívánnak lenni. Ugyanakkor más ágazatokban különösen a gyáriparban az a jellemző, hogy az ellátások nagy részét a vállalatok az alacsony költségű régiókba szervezik ki, aminek következtében bizonyos iparágakban a megnövekedett termelés kevesebb helyszínre koncentrálódik. A legtöbb tevékenység esetében azonban a termelés továbbra is szétszórtan zajlik, Európa-szerte. A regionális FDI intenzitásának méréséhez a külföldi tulajdonú vállalatoknál alkalmazottak összmunkavállalói létszámhoz viszonyított arányát alapul véve megállapítható, hogy az FDI intenzitása az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország régióiban a legmagasabb (1.22. térkép). Ugyanez a mutató Spanyolország két régiójában (Madrid és Navarra), valamint Franciaország határ menti, illetve az Atlanti-óceánhoz közeli régióiban magas még. Hollandiában e munkavállalók leginkább a Randstad régióban, Belgiumban Brüsszelben és a flamand országrész legnagyobb területén, míg Írországban a dublini és cirki központú régióban koncentrálódnak. Ezzel szemben az új tagállamokban, valamint Finnországban, Görögországban, Portugáliában és Dél-Olaszországban az FDI intenzitása nem éri el az átlagot. Az elemzések arra engednek következtetni, hogy az FDI-ből származó ún. spill-over piaci hatások elsősorban az új tagállamok szolgáltatási ágazatában különösen a vállalati tevékenységekben és a kiskereskedelemben voltak érezhetők, ugyanis ezek azok a területek, ahol a legújabb szervezési módszerek és az új technológiák befogadása az ismeretterjesztés szempontjából döntő fontosságú volt. Ettől függetlenül az FDI gyártásban megvalósuló relatív koncentrációja azt jelenti, hogy a termelékenységből származó haszon ebben az ágazatban jelentősebb volt. K+F és innováció Innovációs kapacitás a tagállamokban Az európai innovációs eredménytábla összesített mutatója, a Regionális innováció teljesítmény-indexe (RIPI) szerint 38 az EU-ban az északi országok rendelkeznek a legjelentősebb innovációs kapacitással megelőzve az Egyesült Államokat és Japánt. Míg az új tagállamok közül több országban is jellemző, hogy RIPI-mutatójuk a legalacsonyabbak között van, vannak közöttük olyan tagállamok is (Észtország, Szlovénia és Magyarország), amelyek RIPI-mutatója jobb, mint az EU- 15 három kohéziós országáé (Görögország, Portugália és Spanyolország). Az összesített mutató elmúlt években tapasztalt alakulása szerint az egyes országok négy nagy csoportba sorolhatók: Az első csoportba Finnország, Svédország, Dánia és Németország, azaz az összesített mutató tekintetében vezető országok tartoznak, amelyek növekedése elmaradt Japán növekedésétől (a csoporton belül Svédország és Dánia növekedése az uniós átlagtól is elmaradt). A következő csoportba az összesített mutató tekintetében az uniós átlagot megközelítő országok azaz Görögország, Spanyolország és Olaszország kivételével a többi EU-15 ország tartoznak, ahol meglehetősen divergens folyamatok zajlottak le: Ausztriában kifejezetten magas, míg Írországban és az Egyesült Királyságban kifejezetten alacsony növekedéssel. 38 Az összesített mutatót 26 különböző bemeneti és kimeneti mutató összeadódása adja, amelyek 5 nagy csoportba sorolhatók: az innovációs ösztönzők (elsősorban a népesség iskolázottsági szintje), a tudás létrehozása (főleg a K+F-re fordított kiadások), innováció és vállalkozói készség (elsősorban az innovációba bevont kis- és középvállalkozások), az alkalmazás (azaz foglalkoztatottság a csúcstechnológiát képviselő szolgáltatásokban és a közép- illetve csúcstechnológiát képviselő gyártásban főleg gépipar, valamint csúcstechnológiás termékek és új termékek exportja és értékesítése), végül a szellemi tulajdon (benyújtott szabadalmi kérvények és bejegyzett védjegyek). 74

99 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 75

100 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a A harmadik csoportba az összesített mutató tekintetében az uniós átlag alatt teljesítő országok tartoznak. Ezekről az országokról (Görögország, Portugália, Szlovénia, Magyarország, a Cseh Köztársaság, Litvánia, Lettország, Ciprus és Málta) elmondható, hogy mutatójuk folyamatosan közelít az uniós átlag felé. A negyedik csoportba azok az országok sorolhatók, amelyek összesített mutatója elmarad az uniós átlagtól, és amelyek térvesztése folyamatos e tekintetben (Spanyolország, Észtország, Bulgária, Lengyelország, Szlovákia és Románia). A regionális eltérések makacsul tartják magukat... A legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint 2003-ban a K+F-re fordított kiadások az EU-27 GDPjének átlagosan 1,9%-át tették ki, míg a regionális eltérések rendkívül jelentősek. Míg 27 régióban e kiadások meghaladták a Barcelonában megállapított 3%-os célkitűzést, több, mint 100 régióban ugyanez az arány nem érte el a GDP 1%-át. A legmagasabb K+F ráfordításokkal büszkélkedő régiókban a németországi Drezda kivételével viszonylag magas az egy főre jutó GDP, és a 20 legjobban teljesítő régióból 5 a fővárost is magában foglalja (Németország, Finnország, Svédország, Ausztria és Franciaország). A legalacsonyabb K+F ráfordítást felmutató régiók mindegyike az új tagállamokban, az EU-15-ök viszonylag alacsony egy főre jutó GDP-vel rendelkező területein (a kohéziós országok), illetve Németország keleti, és Olaszország déli területein található. Természetesen itt is vannak kivételek: Åland (Finnország), Korzika (Franciaország), Bolzano (Olaszország) és a Baleárszigetek (Spanyolország) (1.23. térkép). Több olyan régió is van azonban, ahol az egy főre jutó GDP ugyan nem éri el az uniós átlag 75%-át (különösen Spanyolországban, Németországban és Olaszországban, valamint Észtországban és Litvániában), de a K+F célú ráfordítások az elmúlt években az uniós átlagot meghaladó mértékben növekedtek. Nagyjából hasonló kép bontakozik ki a magánszektor által a K+F-re fordított kiadások területén. A Prága környéki Střední Čechy (Cseh Köztársaság) az egyetlen olyan régió, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el ugyan az uniós átlag 75%-át, de a K+F célú kiadások meghaladták a GDP 2%-át, azaz az erre vonatkozó barcelonai célkitűzést. Általában jellemző, hogy a legtöbbet a fővárost is magukban foglaló régiók fordítanak a kutatás-fejlesztésre. Hasonlóan változó a helyzet a felsőfokú végzettségű, és tipikusan magas képzettséget igénylő állásokban (azaz menedzserek, szellemi szabadfoglalkozásúak, műszaki szakemberek) dolgozók létszáma terén: ez az alapja ugyanis annak a mutatónak, amely képet ad a tudomány és a technológia ellátottságáról humánerőforrás tekintetében, miközben e kifejezéseket úgy határozza meg, hogy az a lehető legszélesebb körű ismereteket és alkalmazást felölelje. Abból a 8 régióból, ahol a legfrissebb (2005-ös) adatok szerint ez az arány a legmagasabb, 6 régió az ország fővárosát is magában foglalja (Stockholm, Inner London, Észak- Hollandia, Ile-de-France, Luxembourg és Brüsszel). A skála másik végén a portugál és romániai régiók mellett egy cseh köztársaságbeli régióban a legalacsonyabb ez az arány. A csúcstechnológiai ágazatokban foglalkoztatottak relatív létszáma, ami a K+F input helyett inkább a K+F kibocsátás egyik legpontosabb mutatója, szintén régióról régióra változik, igaz, e tekintetben nem követi a K+F-re szánt kiadások vagy az emberi erőforrásban való ellátottság alakulását. Ismét csak a 2005-ös adatokat alapul véve: e csúcstechnológiai ágazatokban a foglalkoztatottak összlétszáma a németországi régiókban a legmagasabb (a 12 legmagasabb arányt felmutató régió közül 11 Németországban van, közülük is a legjelentősebbek Stuttgart és Karlsruhe illetve Baden-Württemberggel szomszédos régiók). Emellett a Cseh Köztársaság (Severovýchod és Střední Čechy), Szlovákia (Západné Slovensko) illetve Magyarország (Közép-Dunántúl) említett régióiban szintén viszonylag magas a csúcstechnológiai ágazatokban dolgozók aránya. E régiók mindegyikéről elmondható, hogy a tudományos és technológiai humán erőforrás tekintetében a legjobban ellátottak közé tartoznak, ami egyben azt is tükrözi, hogy e területen egyelőre hiányzik az input és az output közötti kapcsolat. A csúcstechnológiai ágazatokban foglalkoztatottak aránya általában az alacsony egy főre jutó GDP-jű régiókban a legalacsonyabb, különösen igaz ez az EU- 15-re, ahol a régiók tudományos és technológiai humán erőforrás tekintetében nem tartoznak a legjobban ellátottak közé (közöttük a portugál és görög régiók). A régiók humán erőforrással való ellátottságbeli összehasonlítását gyakran adatproblémák hátráltatják. Hasonló igaz, kevésbé jelentős problémát jelent a csúcstechnológiai ágazatokban jellemző 76

101 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 77

102 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a foglalkoztatottság alakulásának összehasonlítása az egyes régiók között. Az 1995 és 2005 közötti 10 évre vonatkozó adatokból ugyanakkor az derül ki, hogy az EU-15-ök több leszakadó régiójában illetve Magyarországon az említett ágazatokban jelentős növekedés volt tapasztalható e téren (a legtöbb új tagállamra vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat). E régiók: Lipcse, Chemnitz és Drezda (Kelet- Németország), Molise és Calabria (Dél-Olaszország), Galicia (Spanyolország), Dytiki Ellada (Görögország), Nyugat-Dunántúl és Észak-Alföld (Magyarország), valamint Szlovénia. Másfelől az is megállapítható, hogy a leszakadó régiókban a növekedés mértéke nem volt általános, illetve több régióban a csúcstechnológiai ágazatokban jellemző foglalkoztatottság a szóban forgó időszak alatt csökkent még a növekedést felmutató régiókkal szomszédos régiókban is. E csökkenést felmutató régiók közé tartoznak: a kelet-németországi Magdeburg és Dessau (mindkét régióban jelentős visszaesés), Campania, Szicília és Szardínia (Dél- Olaszország), Asturias (Spanyolország igaz, kisebb mértékben), Dytiki Makedonia, Thessalia és Notio Aigaio (Görögország), Közép-Dunántúl (Magyarország) valamint Portugália legtöbb régiója, különösen Norte, ahol egyedülállóan szembetűnő a csökkenés. Az innováció egyéb kimeneti mutatóinak régiók közötti eltérése kiegyensúlyozottabb képet mutat. A leszakadó régiókban elsősorban a szabadalmi kérvények száma marad el jelentősen az EU más országaitól, különösen az új tagállamoktól (mivel az a tény, hogy e kérvénybenyújtásokat az EPO-hoz benyújtott kérvények számában mérik, és hogy e számok legutolsó frissítése óta több év telt el, a szabadalmaztatás terén kevesebb hagyommánnyal rendelkező ezen országok kárára torzítja az összehasonlítást). Talán ez magyarázza azt, hogy a legfrissebb adatok ( ) szerint az uniós átlag alatti GDP-jű országokban 1 millió lakosra átlagban mindössze 12 EPO-hoz benyújtott szabadalmi kérvény jutott, szemben az EU-15-ök átlagával (158). Az egy főre jutó GDP tekintetében az uniós átlag alatt teljesítő egyetlen tagállam egyetlen régiójáról sem mondható el, hogy az átlagosnál több szabadalmi kérvényt nyújtottak volna be az EPO-hoz. Ez az EU-ban mindössze két leszakadó régióról a németországi Drezda és Lüneburg (ez utóbbi egy Hamburghoz közeli alvóváros) mondható el. Lengyelország és Szlovákia szinte minden régiójában (a főváros kivételével), Görögország és Portugália több régiójában valamint Litvániában, Bulgáriában és Romániában a benyújtott szabadalmi kérvények száma nem érte el az 1 millió lakosra jutó 5-öt. A regionális aránytalanságokat a RIPI-index is alátámasztja 39 A regionális innovációs teljesítmény összetett mutatójának összeállításához a fent ismertetett mutatók mellett egy-két másik mutatóra is szükség van 40. Ez az összesített mutató (azaz a RIPI a regionális innováció teljesítmény-indexe) az EU régiójára vonatkozik (Belgiumban és az Egyesült Királyságban csak NUTS 1-es szintű régiók szerepelnek benne), Romániára és Bulgáriára nem, a referencia-időszak pedig (1.24. térkép). A RIPI-mutató szerint a régiók közül Stockholm, az országok közül pedig Svédország általános teljesítménye a legjobb, míg a leggyengébb teljesítményt a régiók között a görögországi Notio Agaio, az országok között pedig Görögország mutatja fel. A fővárost is magukban foglaló régiók jellemzően a teljesítmény-lista elején kapnak helyet, míg az EU-15 kohéziós országai inkább a lista vége felé találhatók, olykor néhány új tagállamtól is lemaradva. Az északi országok, valamint Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság régiói szintén a teljesítménylista elején találhatók, akárcsak néhány, a fővárost is magukban foglaló új tagállambeli régió (Prága Bratislavský, Közép-Magyarország Budapest, Mazowieckie Varsó és Szlovénia), illetve Ile-de- France, Madrid és Bécs. A skála másik végén, a legrosszabb teljesítményű régiók között szerepel Görögország, néhány portugál (Alentejo, Algarve és Norte), dél-olaszországi (Calabria, Puglia, Szardínia és Szicília), cseh köztársaságbeli (Severozápad és Moravskoslezsko) magyarországi (Dél-Alföld és RIS by Hugo Hollanders from MERIT (Maastricht Economic and social Research and training centre on Innovation and Technology), november. Az DG ENTR megbízásából készült tanulmány. 40 Regionális adatok kizárólag a következő mutatókra vonatkozóan állnak rendelkezésre:emberi erőforrás aránya a tudomány és a technológia területén (a népesség %-ában) 2003; Részvételi arány az élethosszig tartó tanulásban (a éves lakosság %-ában) 2003; Állami K+F ráfordítások (a GDP %-ában) 2002, Üzleti K+F ráfordítások (a GDP %-ában) 2002; Foglalkoztatottság a közép illetve a csúcstechnológiai ágazatokban (a teljes munkaerő %-ában) 2003; Foglalkoztatottság a csúcstechnológiás szolgáltatásokban (a teljes munkaerő %-ában) 2003; Az EPO-hoz benyújtott szabadalmi kérvények 1 millió lakosra vetített aránya Ez a mutató figyelembe veszi, hogy az egyes régiók milyen sorrendi helyet foglalnak el az EU-25-ök átlagához illetve az anyaország átlagához viszonyítva. 78

103 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 79

104 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Észak-Magyarország) régióval, valamint néhány spanyolországi területtel (Extremadura és Castilla- La Mancha), köztük olyanokkal is, ahol az egy főre jutó GDP meghaladja az uniós átlagot (elsősorban a Baleár-szigetek). Noha ez utóbbi példa kivétel, mégis azt mutatja, hogy az összetett mutató (RIPI) és a regionális prosperitás szintje között nincs tökéletes kapcsolat. Mindazonáltal ez az összefüggés viszonylag szoros (a korrelációs együttható 0,59), ami azt sugallja, hogy az innovációs és a gazdasági teljesítmény szinte elválaszthatatlan egymástól. Egy közelmúltban készült tanulmányból 42 az derült ki, hogy majdnem minden második olyan régióban, ahol az egy főre jutó GDP meghaladja az uniós átlagot, az innováció és a gazdasági teljesítmény jótékonyan hatott egymásra. E régiók közel egy negyedében azonban a viszonylag magas innovációs kapacitás nem járt feltétlenül együtt hasonlóan magas egy főre jutó GDP-vel. Az e régiókból származó adatok ezért arra engednek következtetni, hogy a politikai intervenciónak talán a technológia-átadás még hatékonyabb mechanizmusainak végrehajtására kellene összpontosítania annak érdekében, hogy az üzleti vállalkozások és az egyetemek, illetve más kutatóközpontok közötti még szorosabb kapcsolat kialakításával biztosítani lehessen az innovációk lehető leghatékonyabb kiaknázását. Ugyanakkor a régiók egy harmadában az innovációs kapacitás ellenére az egy főre jutó GDP viszonylag magas, vagy legalábbis összetett RIPImutatója relatív alacsony. E régiók közé tartozik Észak-Olaszország több régiója (Emilia-Romagna, Veneto, Trento és Bolzano), Ausztria néhány régiója (Tirol és Salzburg) valamint Luxemburg. E régiók mindegyikéről elmondható, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező népesség létszáma jelentősen alacsonyabb, mint a hasonlóan prosperáló régiókban. Ez akár egyfajta korai előrejelzés is lehet arra vonatkozóan, hogy az egy főre jutó GDP jelenlegi szintje várhatóan nem lesz fenntartható a humán erőforrásban illetve az innováció más területein megvalósuló beruházások nélkül. 42 Policy guidelines for regions falling under the new RCE objective for the period, december. Még több és még jobb munkahely Oktatás Az iskolázottság a gazdasági fejlődés szempontjából meghatározó Az EU gazdaságának versenyképessége illetve képessége arra, hogy elérje és fenntartsa a megfelelő növekedési rátát, egyre inkább attól függ, hogy a munkaerő milyen know-how-val rendelkezik. A lisszaboni stratégia egyik legfontosabb eleme, hogy az aktív korú népesség képzettségi szintjét emelni kell, és az élethosszig tartó tanulást mindennapos valósággá kell tenni. Ez az egyes régiókban legalább annyira fontos, mint az egész Európai Unióban, hiszen a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés ami az uniós gazdaság mind magasabb növekedési rátájának záloga az egyes régiók versenyképességétől, azaz az ott adott humán erőforrástól függ. Az Európai Unióban azonban jelentős különbségek vannak a munkaerő iskolázottsága tekintetében. Ez a legalább a középiskola felső tagozatát elvégzettekre azaz azokra, akik az alapfokú oktatás után sikerrel teljesítettek egy legalább három éves oktatási vagy képzési programot és a felsőfokú végzettségűekre (egyetemi vagy annak megfelelő diploma) egyaránt vonatkozik. Ez utóbbiak relatív létszáma különösen fontos, hiszen számtalan dinamikus ágazat sikere függ az egyetemi végzettséggel rendelkezők know-howjától, illetve attól, hogy mennyire képesek új ismeretek megszerzésére és új készségek elsajátítására. Ez a szám azonban nemcsak az Unió különböző részei, hanem az egyes országok különböző régiói között is markánsan eltér, és vannak olyan régiók, amelyeket komoly nehézség elé állít a gazdasági fejlődés elindítása és fenntartása valamint az üzleti vállalkozások régióba vonzása tekintetében. Mitöbb, sajnos egyelőre semmi sem utal arra, hogy ez a jelentős ingadozás kiegyenlítődne. Az iskolázottság terén Európa-szerte jelentős különbségek vannak 2005-ös adatok szerint az Európai Unióban a éves népesség közel 23%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, a középfokú oktatás felső tagozatát 46% végezte el, míg e korcsoport 31%-ának az alapfokú oktatáson kívül nincs más végzettsége. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők ugyanakkor jóval többen vannak a fiatalabb generációk körében, mint az idősek között, ami egyértelműen azt tükrözi, 80

105 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a hogy az évek során egyre többen és többen vettek részt egyetemi oktatásban. A éves korosztály közel 28%-a rendelkezik egyetemi diplomával vagy annak megfelelő végzettséggel, ami csaknem kétszerese az éves korosztály egyetemi diplomásainak. Az idővel egyre magasabb képzettségi szint megszerzése különösen a nők körében jellemző, akik a múltban többnyire alacsonyabb képzettséggel rendelkeztek, mint a férfiak, de akik napjainkban különösen a fiatalabb korosztályokban e tekintetben lassan megelőzik a férfiakat. Napjainkban tehát a éves közötti népesség körében a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők aránya az EU-ban nem sokkal marad el a hasonlóan magasan képzett férfiak arányától (22,2% illetve 22,6%). Az éves népesség körében viszont a felsőfokú végzettségű nők aránya több, mint 6 százalékponttal marad el a férfiakétól. Ezzel szemben a éves nők 30%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, szemben a hasonló korosztályba tartozó férfiak 25%-ával. Megállapítható tehát, hogy az egyetemi végzettségű nők aránya gyorsabban emelkedik, mint a férfiaknál. Az iskolázottság regionális ingadozása nemcsak Európa-szerte, hanem több tagállamon belül is számottevő. Németország kivételével gyakorlatilag minden régióról elmondható, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező éves nők többen vannak, mint férfi korcsoport-társaik. Több régióban is jellemző, hogy ebben a korosztályban a nők 50%-kal többen vannak, mint a férfiak. Ez a helyzet Szlovéniában, Észtországban és Lettországban, valamint Bulgária, Finnország és Portugália szinte valamennyi régiójában. A legtöbb tagállamban van egy vagy két olyan régió, ahol a éves, felsőfokú végzettséggel rendelkező nők aránya akár 50%- kal is meghaladhatja a hasonló képzettségű és korú férfiak arányát még Németországban is (1.27. térkép). (13%), Olaszországban és Máltán (12%), valamint Romániában (mindössze 11%). A középfokú oktatás felső tagozatát elvégzettek aránya szintén széles skálán mozog, és eltér a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányától. A középfokú oktatás felső tagozatát illetve felsőfokú intézményt végzettek együttes aránya Portugáliában és Máltán a legalacsonyabb (26%), míg Spanyolországban és Olaszországban 50% alatti. Portugáliában és Máltán tehát e korcsoport közel háromnegyede nem rendelkezik a kötelező oktatásnál magasabb végzettséggel, míg Spanyolországban és Olaszországban e korcsoport közel felére igaz mindez. A éves illetve az éves korcsoport iskolázottságának összehasonlításából megállapítható, hogy Spanyolországban, Görögországban, Olaszországban és Írországban a kötelező oktatásnál magasabb végzettséggel nem rendelkezők aránya a két korcsoport közötti 30 évben több, mint felére csökkent (1.28. ábra). A Máltán és Portugáliában tapasztalt csökkenés ennél kisebb mértékű volt, és ezekben az országokban a éves korcsoportban a kötelező oktatásnál magasabb végzettséggel nem rendelkezők aránya továbbra is az uniós átlag háromszorosa. A felsőfokú oktatásban való részvétel növekedése még ennél is látványosabb volt. Spanyolországban és Írországban egy generációnyi idő alatt meghaladta az uniós átlagot: a felsőfokú végzettségűek aránya a éves népesség körében jelenleg 40%. Másfelől a Cseh Köztársaságban a legalább a középfokú oktatás felső tagozatát elvégzettek aránya A éves felsőfokú végzettségűek aránya az egyes tagállamokban a következő: a legmagasabb Finnországban (közel 35%), Észtországban (alig kevesebb, mint 34%) és Dániában (33%), míg a legalacsonyabb a Cseh Köztársaságban és Portugáliában 81

106 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 82

107 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Az Egyesült Államok és az EU közötti iskolázottságbeli eltérések Az Egyesült Államokban 2005-ben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a éves lakosság körében 39% volt, míg az EU-27 hasonló népességcsoportjában ez az arány mindössze 23% (Finnországban, ahol ez az arány a legmagasabb az EUban, is csupán 35%). Csak az egyetemi végzettségűeket tekintve, és kizárva az ezzel egyenrangú felsőoktatásban szerzett (azaz az ISCED 5B képesítéssel rendelkező) diplomásokat, ugyancsak az állapítható meg, hogy az USA éves népességének 29%-a rendelkezik egyetemi végzettséggel, szemben az EU-ban jellemző 16%-kal. Mindössze két olyan uniós tagállam van, ahol az egyetemi diplomások száma megközelíti az Egyesült Államokét: Hollandia (28%) és Dánia (26%). Az egyetemi végzettségűek aránya régiók szintjén is jelentős ingadozást mutat (1.25. és térkép). Az Egyesült Államokban Washington D.C. plusz 50 államból 18- ban ez az arány meghaladta a 30%-ot, míg az EU-ban a 264 NUTS 3 régióból (a 4 francia tengerentúli megyéről nincs adat) mindössze 3 érte el ezt a szintet: Noord-Holland (37%), Inner London (36%) és Utrecht (34%). Az USA-ban az egyetemi diplomával rendelkezők aránya Washington D.C.-ben (49%), Massachusettsben (40%) és Connecticutban (38%) a legmagasabb. A legalacsonyabb arány West Virginiában van (19%) míg az EU-27- ben az ausztriai Burgenlandban (mindössze 5%). Ez az arány az Egyesült Államok mindössze négy államában kevesebb, mint 25%, míg az Európai Unióban ez 10 régióból 9-ről mondható el. kb. 90%. Ez csak kevéssel marad el a három balti államtól, illetve Lengyelországtól és Szlovákiától, ami így is messze magasabb, mint az EU-15 bármelyik tagállamánál. Csakugyan: az új tagállamok mindegyikében Ciprus és Málta kivételével az aktív korú, legalább a középiskola felső tagozatát elvégzettek aránya magasabb, mint az uniós átlag. A legtöbb esetben azonban ez a középiskola felső tagozatát elvégzettek nagy számával, illetve azzal magyarázható, hogy a felsőfokú végzettségűek aránya esetenként jelentősen elmarad az átlagtól. Megállapítható tehát, hogy a három balti állam kivételével az átalakulóban lévő országokban viszonylag kevés fiatal megy egyetemre a középiskola felső tagozatának vagy valamely egyéb képzésnek az elvégzése után. Ez talán a munkaerő-piaci igények illetve egyfajta humánerőforrás-mutató másképpen a munkaerő minősége" tekintetében még fontosabb, összehasonlítva a középiskola felső tagozatát vagy felsőbb tanulmányokat végzettek arányával ezekben az országokban (különösen, ha figyelembe vesszük több felső-középfokú oktatási program jellegét). Ezek a programok ugyanis egyre kevésbé összpontosítanak meghatározott foglalkozásokra, illetve nem veszik feltétlenül figyelembe azt, hogy a gazdasági fejlődés és a termelési struktúra változásai milyen új készségek és képességek elsajátítását követelik meg. Emellett e programok jellemzően ahhoz sem nyújtanak kellően szilárd alapot, hogy a munkavállalók alkalmazkodni tudjanak a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan változó munkaerő-kereslet elvárásaihoz. Az ingadozás a régiók között sokkal markánsabb, mint az országok között Ezek az országok közötti iskolázottságbeli eltérések regionális szinten még szembeötlőbbek, mivel nemcsak a tagállamok között, hanem a tagállamokon belül is jelentős különbségek vannak (1.28. térkép). Régiószinten különösen az egyetemi végzettséggel rendelkezők száma tekintetében vannak jelentős eltérések. Ez az ingadozás összefügg az egy főre jutó GDP-vel. A leszakadó régiókban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya messze elmarad a más régiókban jellemző aránytól ben ezekben a régiókban összesen a éves népesség 14%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Ezzel szemben más régiókban ugyanez az arány közel 10 százalékponttal volt magasabb (átlagosan 25%). Ez a jelentős eltérés szinte minden tagállamra jellemző, ami alól talán Németország az egyetlen kivétel, ahol a keleti tartományokban (Länder) az egyetemi diplomával rendelkezők aránya magasabb, mint a nyugati országrészben. Görögországban a éves népesség körében a leszakadó régiókban élő diplomások aránya több, mint 5 százalékponttal maradt el az ország többi régiójában jellemző aránytól, míg Portugáliában ez a különbség 9 százalékpont volt. Olaszországban az eltérés ugyan kisebb mindössze 2 százalékpont, de ez azt jelenti, hogy a déli területeken a éves népesség mindössze alig több, mint 10%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. A prosperáló és a kevésbé prosperáló régiók közötti eltérés különösen az új tagállamokban markáns, azokon belül is a főváros és az ország többi területe között. A Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Szlovákiában és Romániában az egyetemi diplomások relatív száma a fővárost is magukban foglaló régiókban több, mint a kétszerese a többi régióban mért aránynak (pl. a Cseh Köztársaságban és Magyarországon ez az 83

108 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 84

109 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 85

110 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a arány a fővárosban 27% szemben az ország vidéki területein mért sorrendben 11 illetve 13%-kal). A leszakadó régiókban az iskolázottság szintje továbbra is alacsony Sajnos jelenleg nagyon kevés jel utal arra, hogy a fentiekben említett regionális különbségek csökkennének. A leszakadó, illetve az egyéb régiókban élő felsőfokú végzettségű lakosság aránybeli különbségei a fiatalabb korcsoportokban ha kevéssel is, de meghaladják az idősebbek közötti arányt. A leszakadó régiókban a éves népesség körében a felsőfokú végzettségűek aránya 8 százalékponttal volt magasabb, mint az éves lakosság körében, míg a többi régióban ugyanez a különbség 13 százalékpont. Ez is azt illusztrálja, hogy a leszakadó régiók és az EU többi régiója között a felsőfokú végzettség tekintetében egyre szélesebb szakadék tátong. Azonban ugyanez több tagállamról is elmondható. Lengyelországban például a leszakadó régiókban a éves népesség körében a felsőfokú végzettségűek aránya 12 százalékponttal volt magasabb, mint az éves lakosság körében, míg a többi régióban ugyanez a különbség 18 százalékpont volt. Olaszország leszakadó régióiban a évesek körében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 5 százalékponttal volt magasabb, mint az évesek körében, míg az észak- és közép-olaszországi régiókban ez a különbség közel 9 százalékpontos volt. Emlékezetni kell azonban arra, hogy a konvergencia e hiánya nem feltétlenül tükrözi azt, hogy a kormányzat (a régiószintűtől az uniós szintűig) részéről nincs meg a szándék e különbségek felszámolására. Inkább arról lehet szó, hogy a felsőfokú végzettségűek különösen a fiatalok a magasabb bérek reményében a kevésbé prosperáló régiókból a gazdagabb régiók felé vándorolnak, ezáltal ez utóbbi régiókban növelve, előbbiekben pedig csökkentve az egyetemi diplomások számát. A kevésbé képzettek foglalkoztatottsági aránya alacsonyabb Azt, hogy a regionális versenyképesség és a növekedési kapacitás szempontjából milyen rendkívüli jelentőséggel bír a felsőfokú végzettség, mi sem mutatja jobban, mint hogy az egyetemi diplomások foglalkoztatottsági aránya egész Európában magas ben az egész EU-ban a éves népesség közel 84%-ának volt munkahelye, ez az arány a rendkívül magas 88%-tól (Egyesült Királyság és Litvánia) egészen az alacsonynak mondható 81%-ig terjed (Olaszország és Bulgária). Az ingadozás régiószinten ennél valamivel tágabb értékek között mozog. Az EU-ban egyetlen olyan régió sincs, ahol a munkahellyel rendelkező egyetemi diplomások aránya kevesebb lenne, mint 70%, és olyan régió is csak 6 van, ahol ez az arány 70 és 75% között van (ezek közül 4 dél-olaszországi régió, ami jól tükrözi a nők általánosan alacsony foglalkoztatottságát ezen a területen, míg a másik kettő Korzika és a németországi Mecklenburg-Vorpommern). Ezzel szemben a csak a kötelező iskolázottsággal rendelkező éves népesség körében a foglalkoztatottsági ráta alig haladta meg az 56%-ot, ami 28 százalékponttal kevesebb, mint a diplomások foglalkoztatottsági aránya. Ez a mutató az EU mindössze három régiójában (az egyesült királyságbeli Berkshire Buckinghamshire-ben, Oxfordshire-ben illetve Essex-ben) haladta meg a 75%-ot, míg négy régióban (a bulgáriai Severozapaden, a lengyelországi Slaskie, a németországi Lipcse és a szlovákiai Vychodne Slovensko) a 25%-ot sem érte el. Annak ellenére, hogy a középiskola felső tagozatát elvégzők foglalkoztatottsági helyzetében is jelentős különbségek vannak, ezek csökkenni látszanak (80%- tól egészen 60%-ig). Korzika az egyetlen olyan régió, ahol 2005-ben ez az arány nem érte el az 55%-ot. Ezért elmondható, hogy a foglalkoztatottsági arány Európa-szerte jellemző ingadozása amint azt ebben a fejezetben már említettük a legszembetűnőbben a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkező munkavállalók foglalkoztatottsági arányának eltéréseiben jelenik meg. E munkavállalók foglalkoztatottsága különösen az új tagállamokban alacsony (2005-ben mindössze átlag 49%), azokon belül is azokban az országokban, ahol az általános foglalkoztatottsági ráta is alacsony. A éves, legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők átlagos foglalkoztatottsági aránya Magyarországon mindössze 38%, Lengyelországban 37%, Szlovákiában alig több, mint 26%, annak ellenére, hogy ez utóbbi két országban az említett korcsoport mindössze 20%-a rendelkezett ezzel a végzettséggel. Élethosszig tartó tanulás Az oktatásban és képzésekben való folyamatos, teljes szakmai pályafutáson átívelő részvétel rendkívül 86

111 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a fontos ahhoz, hogy a munkavállalók elsajátíthassák az új technológiákat és munkamódszereket, és a technológiai fejlődéssel párhuzamosan saját képességeik tárházát is gazdagítsák. Emellett rendkívül fontos a munkavállalók munkahelyek közötti mobilitása, hiszen a munkaerő-kereslet szempontjai a gazdasági fejlődés által diktált szerkezeti változásokhoz alkalmazkodva fokozatosan változnak. Az élethosszig tartó tanulás lehetőségeiben azonban országok és régiók között egyaránt jelentős eltérések lehetnek ban, azaz az utolsó olyan évben, amelyre vonatkozóan rendelkezésre állnak a 12 hónapnál hosszabb képzésekben való részvétel adatai, a éves népesség átlag 21%-a vett részt valamilyen oktatásban vagy képzésben jellemzően a hivatalos oktatási rendszeren kívül. Igaz, ez az arány rendkívül széles skálán szóródott: Svédországban 60%, Dániában és Finnországban több, mint 50%, míg Görögországban 6%, Bulgáriában és Romániában mindössze 2 3% volt. Noha az élethosszig tartó tanulás jelentőségét senki sem vitatja az új tagállamokban (hiszen ennek segítségével a gazdasági szerkezetátalakítás idején könnyebb a tevékenységek közötti mozgás), Szlovénia és Szlovákia kivételével valamennyi új tagállamról elmondható, hogy az élethosszig tartó tanulásban résztvevők aránya nem éri el az uniós átlagot, amelytől Litvánia, Lengyelország és Magyarország marad el a leginkább. Az oktatásban és képzésekben való részvétel az EU- 15 kohéziós országaiban, továbbá Olaszországban is elmaradt az uniós átlagtól (ez utóbbi országban a szóban forgó arány még a 10%-ot sem érte el). Lisszaboni menetrend a régiókért A lisszaboni menetrend regionális vonatkozásainak számszerűsítéséhez összegző index 43 került megállapításra hat, előzetesen összeválogatott, regionális jelentőségű lisszaboni mutató alapján 44 (1.29. térkép). Jóllehet e mutató csak egy hozzávetőleges képet adjon arról, hogy a régiók hogyan haladnak a lisszaboni menetrend célkitűzéseinek teljesítésével, mégis jól mutatja, hogy egy jól teljesítő régió e célkitűzések elérésében is jól halad, míg egy gyengébben teljesítő régió jobban le van maradva a lisszaboni célkitűzések teljesítése terén. A kiemelkedően magas mutatót produkáló régiók a következők: Dánia, Svédország legtöbb régiója, a finnországi Etelä-Suomi (itt van Helsinki), az Egyesült Királyság délkeleti régiója, illetve a hollandiai Noord- Holland és a németországi Bajorország. E régiók mindegyike legkevesebb 5 vagy mind a 6 mutató tekintetében a legjobbak között van. A legalacsonyabb mutatóval rendelkező régiók Romániában, Lengyelországban, és Szlovákiában vannak, ahol ez az alacsony termelékenység, az alacsony foglalkoztatottság és az ugyancsak alacsony K+F célú kiadások ötvöződését tükrözi. Az új tagállamok közül Ciprus, Észtország, Litvánia, Szlovénia, a Cseh Köztársaság legtöbb régiója az uniós átlag felett teljesített. Szlovákiában és Magyarországon a fővárost is magukban foglaló régiók teljesítménye az átlagon felüli volt, míg a két ország más régióiban a teljesítmény esetenként szembeötlő mértékben elmaradt az átlagtól. Szintén komoly teljesítménybeli különbségek mutatkoznak néhány spanyol, olasz és német régió között, mivel a dél-spanyol, és dél-olasz, valamint a kelet-német régiók egyaránt gyengén teljesítenek, ami egyszerre hangsúlyozza az ezekben az országokban jellemző gazdasági aránytalanságokat és a lisszaboni menetrend regionális vonatkozásainak jelentőségét. Az említett mutató tekintetében az uniós átlag alatt teljesítő valamennyi régióról elmondható, hogy az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75%-át, ami szintén kiemeli a kohéziós politika és az abból a lisszaboni menetrend megvalósítására folyósított pénzügyi támogatás fontosságát. 43 Összesítésük előtt e 6 mutatót az EU-27 átlagának függvényében újraskálázták (az értékeket elosztották az EU-27 átlagával, és az így kapott eredményeket a minimum és a maximum érték közötti skálán újrapozícionálták), majd a szélső értékek kizárása érdekében az eredményből négyzetgyököt vontak. Az összetett mutató a 6 átalakított mutató minimum és maximumértékeinek újraskálázott átlaga (mind a hat mutató azonos súlyt kapott). Az összetett mutató tehát 0 és 1 közötti értéket vehet fel. E módszerrel biztosítható, hogy a végső mutató a szélsőértékek kizárásával minden mutató ingadozási tartományát egyenletesen tükrözze. A RIPI (regionális innovációs teljesítmény-index) mutató kiszámításának módszere ugyanez. 44 E mutató nem foglalja magában az egy főre jutó, vásárlóerőparitáson kifejezett GDP-t, mivel ebben bennfoglaltatik a foglalkoztatottság és a termelékenység is (azaz a gazdasági jólét két forrása). 87

112 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 88

113 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a Törökország és Horvátország Törökország népessége ma megközelíti az EU-27-ek népességének 15%-át. Az 1990 óta látványos népességnövekedés eredményeként (8-szorosa az EU-27 népességnövekedésének) a 15 évnél fiatalabbak közel kétszer annyian vannak, mint az EU-ban, míg a 65 éves illetve idősebb korosztály aránya az EU-ban jellemző arány egy harmada között a török gazdasági növekedés gyorsabb ütemben zajlott, mint az EU-ban, és az egy főre jutó, vásárlóerő paritáson kifejezett GDP növekedése az uniós átlag 27%-áról közel 30%-ra nőtt ami megközelíti a Bulgáriában vagy Romániában jellemző értéket. E viszonylag alacsony szint oka az EU-hoz viszonyított alacsony termelékenységben keresendő, aminek egyik magyarázata a rendkívül magas foglalkoztatottság a mezőgazdaságban (a teljes aktív népesség 34%-a), miközben a gazdaság más ágazataiban alacsony a foglalkoztatottság (2005-ben a éves aktív korú népesség mindössze 46%-a volt alkalmazásban). Ez azonban csak részlegesen tükröződik a munkanélküliségben (2005-ben mindössze 10%), mivel a gazdasági értelemben in aktív népesség elsősorban a nők jelentős arányt képvisel (a női foglalkoztatottsági ráta nem éri el a 24%-ot). A K+F célú ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya mindössze 0,7%, melynek egy harmadát az üzleti szféra biztosítja. Az országban jellemző regionális aránytalanságok rendkívül széles skálán mozognak, és kelet nyugati tengelyen a legszembetűnőbbek: a leginkább prosperáló régióban (Kocaeli) az egy főre jutó GDP az EU 27 átlagának 51%-a volt 2001-ben, míg a legelmaradottabb régióban (Aðrý) mindössze 9%. Mindazonáltal 1995 és 2001 között e regionális aránytalanságok csökkenő tendenciát mutatnak (a Gini-koefficiensben értelmezve). Horvátország népessége kevesebb, mint az EU-27 lakosságának 1%-a, és az elmúlt években csökkenést mutatott ( között évi 0,6%-kal). A népesség korcsoportok szerinti megoszlása nagyjából megegyezik az EU-val. A gazdasági növekedés viszonylag magas: 1995 és 2004 között átlagosan évi 4%, 2004-ben az egy főre jutó GDP nem sokkal maradt el az EU-27 átlagának 49%-ától (kb. mint Lengyelország). A termelékenység és a foglalkoztatottság jelentősen elmarad az EU hasonló értékeitől: 2005-ben a foglalkoztatottsági ráta mindössze 55% volt, a munkanélküliség közel 13% os, míg a munkavállalók közel 17%-át a mezőgazdaság foglalkoztatta. A K+F célú ráfordítások 2003-ban alig haladták meg a GDP 1%-át, ami alig magasabb, mint az új tagállamok átlaga, s ennek 40%-át az üzleti szféra biztosította. Az egy főre jutó GDP-ben kifejezett regionális aránytalanságok meglehetősen nagyok: Zágrábban az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP az EU-27 átlagának 86%-a volt 2003-ban, ami az ország többi területén mért érték közel kétszerese. Északnyugat-Horvátországban az egy főre jutó GDP mindössze az EU-átlag 61%-a volt, míg az ország keleti területein ugyanez az arány nem érte el a 34%-ot. 89

114 1. f e j e z e t A g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s t e r ü l e t i e g y e n l ő t l e n s é g e k h e l y z e t e é s a l a k u l á s a 90

115 2. fejezet A kohéziós politika hatása Tartalomjegyzék Bevezetés A prioritások alakulása a os időszakban Hatáselemzés a kohéziós politika értéke Makrogazdasági hatás: A foglalkoztatottságra gyakorolt hatások felmérése alulról felfelé irányuló (bottom-up) megközelítés segítségével...98 A főbb programok célterületei A tapasztalatszerzéstől az elterjesztésig: közösségi kezdeményezések és innovatív tevékenységek Komplementaritás a kohéziós politika és az EIB által nyújtott támogatás között A kohéziós politika végrehajtása, módszere és irányítása A reform és a közötti időszak új kihívásai Stratégiai megközelítés: a kohéziós politika összekapcsolása a lisszaboni folyamattal Koncentráció és egyszerűsítés Forrás-elkülönítés A kohéziós politika új eszközei

116 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a 92

117 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a Bevezetés E fejezet témája a kohéziós politika 2000 és 2006 közötti legkiemelkedőbb eredményeinek a vizsgálata kohéziós ráfordítások összetétele, valamint a növekedés és a munkahelyteremtés tekintetében. Ezek után a fejezet sorra veszi a közötti reformidőszak legfontosabb kérdéseit, majd rátér az új programozási dokumentumok előzetes értékelésére. A fejezet alapjául elsősorban az EU-15 országokban végbemenő programok legutolsó, valamint az új tagállamokban megvalósuló programok legelső értékeléseinek eredményei, illetve a közlekedésről, az innovációról és a környezetről készített három tanulmány szolgált. A prioritások alakulása a os időszakban A kohéziós politika célja a beruházások támogatása három fő területen: az infrastruktúra (elsődlegesen a közlekedés és a környezetvédelem), a termelőberuházások (főleg KKV-k, a kutatási és technológiai fejlesztések /KTF/ és az innováció), valamint az emberi tőkébe való beruházás terén. A os időszakban a beruházások az 1. és a 2. célkitűzés keretében egyaránt e három területen összpontosultak igaz, más és más hangsúllyal. Míg az 1. célkitűzésbe tartozó régiókban a beruházások elsősorban az legalapvetőbb szükségletekre, az infrastruktúrára (különösen a közlekedési infrastruktúrára) illetve az emberi erőforrásokra koncentráltak, addig a 2. célkitűzés alá tartozó régiókban a beruházások az ún. könnyebb infrastruktúrák (azaz a KKV-knek és az RTD-nek nyújtott támogatások) terén voltak hangsúlyosabbak. A 3. célkitűzés kiemelt területe az emberi erőforrás volt (2.1. táblázat). A strukturális alapokból (ERFA és ESZA) származó kiadások megoszlása nagyjából megegyezett a programozási időszak elején tervezett megoszlással, mindössze néhány kisebb eltérés volt tapasztalható, ami nemcsak az eredeti tervek helytállóságát tükrözi, hanem azt is, hogy a legtöbb program a célkitűzésnek megfelelően alakul: Az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban a közlekedés a teljes kiadások 26%-át kapta, szemben a tervezett 20%-kal. Noha a nagy tőkeigényű projektek komoly kihívást jelentenek a projekt időben való elindítása és az ütemterv betartása tekintetében, egy már útjára engedett projekt saját lendülettel halad. Az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban a környezetvédelemre fordított kiadások csak kevéssel maradtak el a tervezettől (6,6% illetve 7%). Ez vélhetően azzal magyarázható, hogy a környezetvédelmi infrastruktúrában jelentős beruházások valósultak meg (víz- illetve szennyvízkezelő létesítmények), amelyek az EU-15-ben a tudatosítás helyett főleg az egyéb megelőzési intézkedésekre, illetve a megújuló energiaforrásokra helyezték a hangsúlyt. A 2. célkitűzés alá tartozó régiókban a KKV-knak nyújtott támogatások elmaradtak a tervezettől (az összes kiadás 32%-a szemben a tervezett 35%-kal), ami az értékelések szerint a gazdaság csökkenő irányzataival magyarázható. Az emberi tőkébe való beruházás az 1. és a 3. célkitűzés alá tartozó régiókban a teljes kohéziós ráfordítások közel 30%-át kapta. Itt a ráfordítások aránya globálisan megegyezett a tervezett szinttel. Az új tagállamokban egyelőre még korai lenne meghatározni a jelenlegi ráfordítások arányának alakulását, de a terve hasonló képet mutatnak, mint az EU-15-ök 1. célkitűzés alá tartozó régióiban: jelentős beruházások a közlekedés és humán erőforrások terén, illetve ettől arányaiban elmaradó KKV- és RTD ráfordítások. Ez utóbbi a 2004 és 2006 közötti időszak rövidségével magyarázható, hiszen e területeken a szakértelem felhalmozása időigényes feladat. A Kohéziós Alap keretében kifizetett ráfordítások egyenlő arányban oszlottak meg a környezetvédelem és a közlekedési infrastruktúra között (2.2. táblázat). A célkitűzésekhez viszonyított előrehaladás tekintetében a félidős értékelésekből többnyire az derült ki, hogy a programok a legfontosabb mutatók (munkahelyteremtés, támogatásban részesült KKVk, megépített közutak illetve vasútvonalak km-ben) tekintetében elkezdődtek. Egyes programok olykor túllépték a kitűzött célt, emiatt a jövőben még ambiciózusabb célkitűzések meghatározására lehet szükség. Ez alól az egyik kivétel Görögország, ahol a vállalkozások létrehozásával illetve a vidékfejlesztéssel kapcsolatos célkitűzések megvalósulását beárnyékolta, hogy az infrastruktúrákkal és a képzéssel 93

118 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a 2.1. A kohéziós politika ráfordításainak megoszlása területenként az EU 25-ben ( ) 1. célkitűzés 2. célkitűzés 3. célkitűzés Közösségi kezdeményezések Összesen millió EUR % millió EUR % millió EUR % millió EUR % millió EUR % Mezőgazdaság 97 0,1 19 0,1 21 0,1 16 0, ,1 Vidékfejlesztés 569 0, ,4 0 0, , ,9 Nagyvállalatok , ,4 2 0,0 16 0, ,5 KKV-k , ,8 24 0, , ,3 Idegenforgalom , ,5 22 0, , ,6 KTF és innováció , ,9 5 0, , ,2 Egyéb termelési környezet 125 0,1 22 0,1 2 0,1 38 0, ,2 Termelési környezet , ,2 96 0, , ,9 Munkaerő-piaci politika , , , , ,5 Társadalmi integráció , , , , ,8 Oktatás és szakképzés , , , , ,1 Vállalkozói kedv , , , , ,5 Nőket érintő munkaerő-piaci intézkedések ,4 91 0, , , ,1 Egyéb humán erőforrások 55 0,1 90 0,5 15 0, , ,2 Emberi tőkébe való beruházás , , , , ,2 Közlekedés , ,9 0 0, , ,2 Távközlési infrastruktúra , ,0 65 0, , ,1 Energia 776 0, ,8 0 0,0 44 0, ,7 Környezet , ,3 0 0, , ,3 Tervezés és rehabilitáció , ,0 0 0, , ,0 Társadalmi infrastruktúra és egészségügy , ,2 3 0,0 91 1, ,8 Egyéb infrastruktúra 0 0, ,9 0 0,0 0 0, ,1 Alapvető infrastruktúra , ,1 69 0, , ,2 Vegyes , , , , ,7 Összesen , , , , ,0 Európai Bizottság: a közötti időszak igazolt kiadásai, csak az ERFA és az ESZA (adatok lezárásának dátuma: április) 94

119 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a 2.2. Kohéziós Alap (előirányzott ráfordítások), millió EUR % Szennyvízcsatorna és 6 521,8 37,5 szennyvíztisztítás Környezet máshová 4 293,0 24,7 nem sorolt Települési és ipari hulladék 2 847,9 16,4 Ivóvíz 2 758,6 15,9 (gyűjtés, tárolás, kezelés és szolgáltatás) Vegyes projektek 895,5 5,1 (víz és szennyvíz) Környezetvédelem 63,1 0,4 (árvízvédelem, elsivatagosodás, erdőtelepítés, Natura 2000, stb.) Levegő 9,0 0,1 Környezet összesen ,0 50,3 Vasút 7 808,0 44,9 Közutak 4 729,5 27,2 Egyéb (máshova nem sorolt) 2 772,8 15,9 Kikötők 1 077,2 6,2 Városi közlekedés 422,1 2,4 Repülőterek 70,5 0,4 Közlekedés összesen ,1 48,8 Városi közlekedés 286,9 90,5 Egyéb 30,0 9,5 Vegyes projektek összesen 316,9 0,9 Kohéziós Alap összesen ,9 100,0 Forrás: Európai Bizottság kapcsolatos egyes intézkedések megvalósítása terén komoly elmaradások jellemzőek, míg más területeken (beruházások az infrastruktúra és a kutatások területén) a ráfordítások szintén elmaradtak a többi tagállamban tervezetthez képest. Emellett az értékelések bizonyos esetekben az adminisztratív kapacitás szükségesnek vélt bővítéséről is említést tesznek, de erről a későbbiekben lesz szó. Hatáselemzés a kohéziós politika értéke Makrogazdasági hatás: A makrogazdasági modellekkel megismerhetők a kohéziós politika hatásai, hiszen e modellek legalábbis elméletben a politika helyettesítő, kiszorító, multiplikátor illetve dinamikai hatásait is figyelembe véve lehetővé teszik a kohéziós politika nettó hatásainak hosszú távú becslését. Az alábbi elemzés alapjául a os kohéziós programok kiemelt területeire fordított tényleges kifizetések összetételei 1 szolgáltak Írországban, Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában, Kelet-Németországban (Berlint is beleértve) valamint Olaszország 1. célkitűzés alá tartozó régióiban. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a költségvetés fennmaradó része 2007 és 2008 között egyenlő arányban lesz szétosztva, ezek az összetételek tartalmazzák a 2006 végéig benyújtott kifizetési kérelmeket is. Ezek a közötti kifizetések legjobb becsült összetételei. E profilokból, amelyek az éves költségvetési allokációnál sokkal reálisabb képet nyújtanak a tényleges ráfordításokról, az derül ki, hogy a ráfordítások összege a programok elindulásával egy időben lassú ütemben emelkedik, majd egy viszonylag stabil szintet elérve az időszak vége felé hirtelen emelkedésnek indul. Az itt ismertetett szimulációk kizárólag az uniós hozzájárulások hatását veszik figyelembe. A nemzeti ráfordítások alakulása mindeközben nem változik, ami nem meglepő, tekintve, hogy a társfinanszírozás nagyobb része már a szóban forgó ráfordításokra elkülönített pénzalapból származik. Megemlítendő még, hogy a modellek segítségével a politika hosszú távú, azaz a as finanszírozási időszak utáni hatásai is megbecsülhetők. A következőkben három különböző gazdasági modell alapján vizsgáljuk meg a GDP-t és a foglalkoztatottságot érintő kiadások várható hatásait. A HERMIN 2 modell a kohéziós politika elsődlegesen pozitív hatásait mutatja: a legtöbb tagállamban ugyanis az abszolút GDP közel 5 10%-kal magasabb, mint az intervenció nélkül. A foglalkoztatottság növekedése terén az előrejelzések 2015-ig további 2 millió nettó munkahely létrejöttével számolnak (2.3a. és 2.3b. táblázat, illetve 2.1. ábra). Van olyan növekmény, amely a rövid távú kereslet (amely pl. az építőipar átmeneti fellendülését eredményezi) hatásaival magyarázhatók de a GDPnövekedés mértékének közel fele leginkább a kínálati oldal hatásaival magyarázható, ami nélkülözhetetlen 1 Ez a becslés eltér a korábbi kohéziós jelentésekben szereplő becsült értékektől, melyek alapjául a kifizetések helyett az éves allokációk, pontosabban a Bizottsághoz benyújtott kifizetési kérelmek szolgáltak, amelyek legalább 2 hónappal késleltették a tényleges ráfordításokat. 2 Bradley, Untiedt and Mitze (2007) Analysis of the Impact of Cohesion Policy using the COHESION system of HERMIN models 95

120 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a 2.3a. HERMIN: A os kohéziós politika hatása a nemzeti GDP-re és a foglalkoztatottságra 2006-ban Ország GDPnövekmény (a ref. értékhez képest - %) Foglalkoztatottság növ. (a ref. értékhez képest - %) Foglalkoztatottság növ. (a ref. értékhez képest fő) Bulgária : : : Cseh Köztársaság 1,6 0,8 39,4 Észtország 1,8 1,3 7,9 Írország 0,9 0,7 12,9 Görögország 2,8 2,0 85,2 Spanyolország 1,0 0,7 133,5 Ciprus 0,1 0,1 0,4 Lettország 1,6 1,2 11,7 Litvánia 1,2 0,9 12,4 Magyarország 0,6 0,6 22,1 Málta 0,4 0,4 0,6 Lengyelország 0,5 0,4 50,3 Portugália 2,0 1,4 70,6 Románia : : : Szlovákia 0,7 0,5 11,3 Szlovénia 0,3 0,3 2,3 Kelet-Németország 0,9 0,7 53,0 Mezzogiorno (Olaszország) 1,1 0,8 55,7 Összesen 569,3 Forrás: GEFRA, EMDS (2007) 2.3b. HERMIN: A as kohéziós politika hatása a nemzeti GDP-re és a foglalkoztatottságra 2015-ben Ország GDPnövekmény (a ref. értékhez képest - %) Foglalkoztatottság növ. (a ref. értékhez képest - %) Foglalkoztatottság növ. (a ref. értékhez képest fő) Bulgária 5,9 3,2 90,4 Cseh Köztársaság 9,1 7,1 327,8 Észtország 8,6 5,4 31,0 Írország 0,6 0,4 8,2 Görögország 3,5 2,3 95,0 Spanyolország 1,2 0,8 156,7 Ciprus 1,1 0,9 3,1 Lettország 9,3 6,0 55,4 Litvánia 8,3 4,8 67,7 Magyarország 5,4 3,7 147,3 Málta 4,5 4,0 6,9 Lengyelország 5,4 2,8 384,2 Portugália 3,1 2,1 104,8 Románia 7,6 3,2 267,5 Szlovákia 6,1 4,0 87,9 Szlovénia 2,5 1,7 15,7 Kelet-Németország 1,1 0,9 60,0 Mezzogiorno (Olaszország) 1,5 0,9 60,1 Összesen 1 969,7 Forrás: GEFRA, EMDS (2007) ahhoz, hogy a magas növekedési arány hosszú távon is fenntartható legyen. Ennek leggyakoribb formája a fizikai és emberi erőforrás bővülése, illetve a K+F fejlődése, amelyek mind a termelékenység és a növekedési potenciál fellendítésének eszközei. Az időközi eredményekben a rövid és a hosszú távú hatások egyaránt megmutatkoznak ban a os kohéziós politika hatását különösen a keresleti oldal hatásai befolyásolták, hiszen az ebben az időszakban kezdeményezett szakpolitikai kiadások folyósítása csak 2008-ban jár le. Másfelől a politika hatása (az EU-15 tagállamok tekintetében legalábbis) nem veszi figyelembe a korábbi időszakok politikáiból származó kínálati oldal hatásait. A teljes foglalkoztatottsággal járó hatás a befogadó országokban kb új munkahely teremtését jelentette, amelyből az új tagállamokban jött létre re ennél sokkal számottevőbb hatás várható. Ez nem csak azzal magyarázható, hogy a kedvezményezett országok GDP-jéhez viszonyítva a pénzügyi támogatás jelentősebb lesz, hanem azzal is, hogy a kínálati oldalon lezajló kedvező irányú változásokhoz időre van szükség. A kohéziós politika GDP-re gyakorolt várható hatása várhatóan az új tagállamokban lesz a legjelentősebb, hiszen ezek az országok a relatív értelemben vett támogatás elsőszámú kedvezményezettjei. Amint arról a fentiekben már szó esett, ezekben az országokban a GDP várható növekedése 5 10%-kal lesz magasabb, mint ami kohéziós politika támogatása nélkül lenne, ami az általános foglalkoztatottságban közel 2 milliós növekedést jelent. E növekmény közel fele a kínálati oldalon bekövetkezett javulásoknak köszönhető. Az európai uniós támogatások várhatóan tagállamonként más és más hatást fejtenek ki, ami részben a finanszírozás széles skálán mozgó összegeivel, részben pedig az egyes országok gazdasági struktúráinak különbségeivel magyarázható. A HERMIN modellben szereplő és a növekedést leginkább befolyásoló tényezők a következők: a gazdaság ágazati struktúrája, annak mutatója, hogy a gyáripar mennyire képes a technológiai fejlődés által ösztönzött termelékenységi növekedéshez idomulni, a világkereskedelemre való nyitottság valamint a bérek rugalmassága. 96

121 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a Az EcoMod 3 vizsgálat szerint politikai intervenció mind a 15 kohéziós országban különösen a magas finanszírozásban részesülő új tagállamokban kiemelkedően pozitív hatással jár majd. Szlovákiában, Litvániában, Lettországban és Bulgáriában a becslések szerint a GDP az intervenciónak köszönhetően ra kb. 15%-kal lesz több, mint intervenció nélkül. Az előrejelzések szerint a kohéziós politika a magasabb termelékenység, a képzettebb munkaerő és a jobb infrastruktúra miatt 2015 után jelentősebb hatást fejt ki, mint 2015 előtt. Az intervenció nyomán tehát erősödik a gazdaság kínálati oldala és annak növekedése magasabb és fenntartható ütemű pályára áll. Mindazonáltal két tényező is megfontoltságra int. Az első, hogy a növekedési ráták folyamatos, a finanszírozási időszak után is folytatódó javulása a kínálati oldal javítását célzó egyéb politikák végrehajtásától függ. Másodszor: a hatások mértéke attól függ, hogy a termelékenység növekedése mennyire rugalmas a tőkeállomány meglehetősen bizonytalan növekedéséhez képest. E hatások tehát országról országra változnak, ami részben a finanszírozás eltérő összegeivel, részben pedig az adott ország gazdasági szerkezetével magyarázható: a jelentős mezőgazdasággal és egyéb iparágakkal rendelkező országok nyeresége ugyanis kevesebb, mint azokban az országokban ahol a szolgáltatási és csúcstechnológiai szektor fejlettebb. A növekedés elsőszámú motorja a fizikai és humán erőforrás területén megvalósított beruházás. Annak ellenére, hogy a magasabb növekedésnek minden ágazat hasznát látja, a nyereség az infrastrukturális projektek és a csúcstechnológiai tevékenységek miatt, 3 EcoMod (2007) A The economic impacts of convergence interventions valamint az iskolázottabb és képzettebb munkaerőnek köszönhetően különösen az építőiparban kiemelkedő. Az esetek többségében a foglalkoztatottság növekedésének a GDP-növekedésben vállalt részaránya 40 50%, míg a hiányzó rész a magasabb termelékenységből származik. Általánosságban elmondható, hogy a strukturális és kohéziós politika 2015-ig több, mint 2 nettó millió, 2020-ra pedig közel 2,5 millió új munkahelyet teremt, melynek közel egy harmada Lengyelországban várható, ahol ezáltal jelentősen csökken a munkanélküliség. Mivel a QUEST modell a politikai intervenciók kiszorító hatásával kapcsolatban túlnyomórészt feltételezésekre 97

122 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a hagyatkozik, a kohéziós országokban a strukturális alapokból származó kiadások nyomán a kereslet fellendülése elmaradt a várttól (2.2. ábra). Ehelyett a kínálati oldal lassú javulása tapasztalható, annak ellenére, hogy e javulások főleg a termelékenység növekedésében mutatkoznak meg, mivel a modell azon a feltételezésen alapszik, hogy a növekedésen belül a munkahelyteremtés aránya elhanyagolható. (Megjegyzendő, hogy - amint azt az 1. fejezetben is említettük - ez a modell a másik két modellhez képest sokkal közelebb áll az új tagállamokban az elmúlt években regisztrált tényekhez.) E növekmények többsége természetéből fakadóan a programozási időszak után is jelentkezik, miközben a finanszírozás lejár. A gyakorlatban ezért a QUEST-modell a HERMIN-hez hasonlóan a kínálati oldalon hosszú távú növekedéssel számol. A QUEST-modellben az, hogy a politikai hatások mértéke országról országra változik, azt tükrözi, hogy mekkora az Alapokból folyósított támogatás GDP-hez illetve a monetáris politikához viszonyított aránya. Szlovéniában, ahol nemrégiben vezették be az eurót, illetve a három balti országban, amelyek valutaárfolyamukat rögzítették az euróhoz képest, a kereslet-ösztönzés első évben gyengülő, majd a következő években erősödő kiszorító hatása a növekedési ráta csökkenését eredményezte. A balti országokra ezért különösen igaz, hogy a kohéziós politika hatása várhatóan elmarad a HERMINmodellben jósolt hatástól. A QUEST-modell szerint a kohéziós politika nettó befizetőinek számító országokban e politika negatív, de viszonylag elhanyagolható hatással jár, különösen a kohéziós országok GDP-jére gyakorolt pozitív hatáshoz képest. Az EU-27-ben az előrejelzések szerint a politika a programozási időszak nagy részében először várhatóan szintén kisebb negatív, míg a későbbi években pozitív hatást vált ki, ami azt jelzi, hogy a kohéziós politika hosszú távon nem csak az EU általános növekedéséhez, hanem a konvergenciához is hozzájárul. Következtetésként megállapítható, hogy a politika egyes országokban várható becsült hatása tekintetében a három modell jelentősen eltér egymástól, ami nyilvánvalóan eltérő jellegükkel magyarázható. Ez a hatás relatív illetve általános nagyságrendjére egyaránt vonatkozik, hiszen például míg az EcoMod szerint a politika Szlovákiában és Bulgáriában jelentősen befolyásolja a GDP-t, addig a HERMIN-modell szerint e két országban kifejtett hatása a többi országhoz képest kis mértékű lesz. Noha az eredmények részleteikben eltérnek egymástól, a kohéziós politika hatását tesztelni hivatott három makrogazdasági modell egyöntetű előrejelzése szerint a kohéziós politika az EU leszakadó régióban nemcsak a jelenlegi programozási időszakban, hanem azon túl is fellendíti a GDP-t. A három modell közül kettő becslése szerint 2015-re a politika a legtöbb új tagállamban a GDP 5 15%-os növekedését, és kb. 2 millió új munkahely megteremtését fogja eredményezni. Emellett a QUEST-modell előrejelzése szerint a kohéziós politika hosszú távon az egész EU termelékenységi potenciálját is megnöveli, és nagyban hozzájárul a konvergenciához. A foglalkoztatottságra gyakorolt hatások felmérése alulról felfelé irányuló (bottomup) megközelítés segítségével A foglalkoztatottság EU-szerte jellemző helyzetére nem csak az 1. célkitűzés programjai gyakoroltak jelentős hatást. A 2. célkitűzés programjain legutóbb végzett értékelések becsléséből (azaz a félidős értékelés frissítéseiből) az derült ki, hogy a munkahelyteremtéshez e programok is jelentősen hozzájárultak. E becslések alapjául az ún. alulról felfelé építkező (bottom-up) felmérések adatai szolgáltak, amelyek a makrogazdasági modellekkel ellentétben a bruttó munkahely-teremtési arány megállapításánál abból nem vonták le a más gazdasági ágazatra átnyergelők számát. Emellett a munkahelyteremtés mértékének felmérésére minden országban más módszert használnak. Annak ellenére azonban, hogy a munkahelyteremtés terén tapasztalható növekedés mértéke gyakran nem felel meg a valóságnak, és hogy az egyes országok adatait gyakran rendkívül nehéz összehasonlítani, a becslésekből megállapítható, hogy a kohéziós politika a 2. célkitűzés alá tartozó régiókban jelentős hatást gyakorol a foglalkoztatottságra (2.4. táblázat). Az értékelésbe bevont hat országban ahova az Alapok 2. célkitűzésre kiutalt támogatásainak közel 54%-a került a becslések szerint bruttó munkahely jött létre. Az értékelések közül néhány a létrehozott munkahelyek fenntarthatósága mellett azt is felmérte, hogy e munkahelyek milyen hatással 98

123 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a A felhasznált makrogazdasági módszerek ismertetése A HERMIN olyan makrogazdasági modell, amely a neoklasszikus keynesi elemek ötvözésével egyetlen keretben elemzi a rövid távú (kereslet) és a hosszú távú (kínálati oldal) hatásokat. Emellett miután kifejezetten a kohéziós politika hatásának mérésére szolgál a HERMIN egyik sajátossága, hogy a kohéziós program égisze alatt nyújtott különböző típusú ráfordításokat kifinomult rendszerben képes elemezni. Az EcoMod egy multiszektorális, ún. rekurzív dinamikus számszerűsített általános egyensúlyi (CGE) modell. Részletesen tartalmazza a gazdaság szerkezetét, beleértve a különböző ágazatok viselkedését és a közöttük jellemző interakciót, a gazdasági szereplőket (háztartások, vállalatok stb.) valamint a különböző gazdasági viselkedésmódokat (fogyasztás, termelés, beruházás stb.). Ez a modell ezért különösen alkalmas a szerkezeti átállási folyamatok, a kereskedelmi hatások és a dinamikus kínálati oldalon tapasztalható növekedés kimutatására ami a kohéziós politika egyik legfontosabb célkitűzése, de nem alkalmas a rövid távú, egyik évről a másikra bekövetkező változások kimutatására. A QUEST a Bizottság saját fejlesztésű modellje, egy olyan ökonometriai modell, amelynek alapja a keynesi és a neoklasszikus modellek újszerű szintézise, és amelyben hangsúlyos szerep jut az előrevetítő jellegnek. Az előző két modellel ellentétben a QUEST-ben az egyes ágazatok ismertetése kevésbé részletes, de földrajzi lefedettség tekintetében sokkal nagyobb területet ölel fel, mivel az EU valamennyi gazdaságára kiterjed a. Ezért a modellek közül a QUEST az egyetlen, amelynek sikerült integrálnia a strukturális alapokhoz nettó hozzájárulást biztosító gazdaságokat és így a politika egész EU-ra gyakorolt hatását is. Szintén erről a modellről mondható el, hogy az ún. kiszorító hatást előidéző mechanizmusok legszélesebb körét fedi le. A makrogazdasági modellek közös jellemzője, hogy a fizikai és a humántőkébe való beruházás növekedés-serkentő hatással jár. A QUEST modell abból a feltételezésből indul ki, hogy az állami beruházások a gazdaság egészére nézve legalább annyira produktívak, mint a magánberuházások ami nem minden esetben igaz. Noha a HERMIN és az EcoMod szerkezete nagyban különbözik egymástól, és az egyes beruházások tekintetében rugalmasságuk (és ezáltal hatásuk is) a helyzet értékelésétől függően eltérő, a három modell a támogatási időszak alatt hasonló eredményeket produkált a kínálati oldalon. Mindhárom modell hatékony és eredményes pénzgazdálkodást és az optimális beruházás kiválasztását feltételezi, ami szintén nem tükrözi minden esetben a valóságot. A három modell közötti legnagyobb különbség az ún. kiszorító hatás kezelésében rejlik. A QUEST-ben a gazdasági szereplők jóval előrelátóbbak, és a kamatlábak illetve a devizaárfolyamok meghatározása spontán módon történik. Ez óhatatlanul oda vezet, hogy az állami beruházások kiszorítják a magánberuházásokat. A keresleti oldal hatásai ezért ebben a modellben nem olyan jelentősek, mint a másik két modellben (még a végrehajtás csúcsán sem) és a foglalkoztatottságra gyakorolt hatás is csekély. A HERMIN modellben (a munkaerőpiac beszűkülése és a nemzetközi versenyképesség visszaesése révén) mellett egyidejűleg a privát szektor bevonása is kimutatható (a keynesi multiplikátor hatás). A kereslet által gyakorolt hatások ezért jelentősek, és az általános hatás jelentős részét teszik ki. Az EcoMod programozási időszak után kapott eredményeit a hosszú távú, dinamikus növekmények integrálása eredményezi. A KTF és a humántőkébe való beruházás között megvalósuló hosszú távú pozitív interakció jóval a nyújtott támogatás életciklusán túl is jótékony hatással lesz a növekedésre (és nem csak a GDP-szint emelése tekintetében). Ez a megközelítés különösen a HERMIN-modell KTF- és innováció-megközelítésének mond ellent, amely abból a feltételezésből indul ki, hogy az e két tényezőt jelenleg övező nagy bizonytalanság miatt csak kisebb hatások várhatók. a Annak ellenére, hogy a Bulgáriára és Romániára vonatkozó modellek jelenleg kidolgozás alatt állnak, és e két országra jelenleg egy jóval stilizáltabb rendszer vonatkozik. 99

124 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a 2.4. A strukturális alapokból támogatott munkahelyteremtés a 2. célkitűzés régióiban ( ) Bruttó munkahely teremtés (1) (ezer fő) A munkanélküliek száma (2) Dánia 5,5 16,8 Franciaország 200,0 787,5 Hollandia 75,0 64,5 Spanyolország 38,0 140,0 Svédország 25,5 48,9 Egyesült Királyság 106,5 359,2 Összesen 450, ,9 Félidős értékelések frissítései illetve az EUROSTAT (2005), DG REGIO számításai (1) A pontos határidő országonként eltérő. Az esetek többségében ez 2005 elejére esett, míg Franciaországban 2006 áprilisára. (2) Ahol a 2. célkitűzés alá csak a NUTS 3 régió egy része tartozik, ott a becsült adatok arányosítás eredményei. Az eredmények ennek megfelelően megközelítő pontosságúak. vannak a regionális munkaerőpiacra. Az 1. célkitűzés alá tartozó West Wales and the Valleys régióban például a felmérés rámutatott, hogy a újonnan létrehozott munkahely legtöbbje fenntartható, közel felét pedig korábban munkanélküliek illetve inaktív munkavállalók töltötték be (nem pedig aktív munkavállalók). Mindebből következik, hogy nettó értelemben legkevesebb új munkahely létesült, amelyek jellege nagyjából megfelelt a régióban már meglévő foglalkozási mintának (igaz, a fizetések szintje általában alacsonyabb volt). Franciaországban a félidős értékelések azt mutatják, hogy 2006 áprilisára országszerte közel új munkahely jött létre, amelyek közel 75%-a állandó. E munkahelyek közel 44%-a a KKV-knak, 18%-a a nagyvállalatoknak és 5%-a a K+F-nek illetve az idegenforgalomnak nyújtott támogatásokból jött létre. A munkahelyeknek azonban mindössze 32%-át töltötték be nők. A jelentés az is megállapította, hogy a 2000 óta létrehozott munkahelyekből 2005 februárjában közel még mindig létezett. A 2. célkitűzés alá tartozó dán iai területekkel kapcsolatban az értékelés megállapította, hogy az itt létrejött munkahelyek elsősorban alacsony képzettségű munkaerőt igényeltek, míg a Wales-ben lezajlott munkahelyteremtés teljesítette a program célkitűzéseit, és nagy számban juttatott álláshoz hátrányos helyzetű munkavállalókat. A 3. célkitűzés esetében a támogatás és a munkahelyteremtés közötti közvetlen összefüggés megteremtése még ennél is nehezebb. Noha a segítségnyújtás kedvezményezettjeit illetve a támogatás formáját nem nehéz beazonosítani, továbbra is bizonytalan, hogy mindez milyen nettó hatást gyakorol a foglalkoztatottságra még akkor is, ha a foglalkoztathatóság és a vállalkozások létrehozása tekintetében növekedés tapasztalható. Németországban a ös időszakban például a kohéziós és strukturális alapok közel mikrovállalkozás létrehozását tették lehetővé. Ezek kb. 85%-a két év elteltével is működött, ami messze meghaladja az újonnan alapított cégek átlagát. Spanyolországban több, mint ember részesült támogatásban önálló vállalkozóként vagy a szociális gazdasági tevékenységek keretében. Skóciában az Alapokból 1575 vállalkozás létrehozását finanszírozták, amelyek 50%-a maradt fenn. Az Alapok emellett rengeteg munkavállalót segítettek álláshoz annak ellenére, hogy a különböző programok hatékonysága ebben a tekintetben nagyon különböző volt. Ausztriában közel fő részesült egyéni támogatásban, és közülük minden másodiknak sikerült elhelyezkednie. Emellett a nők elhelyezkedését célzó intézkedések finanszírozásának köszönhetően az egyéni támogatást kapott női munkavállaló 68%-ának sikerült elhelyezkednie. A támogatási program Olaszországban és Belgiumban is hasonló sikerrel járt, míg Spanyolországban kevésbé: itt az elhelyezkedést követő két évben a nők mindössze 35 45%-a volt még állásban. Spanyolországban emellett közel 2,5 millióan kaptak támogatást folyamatos képzések formájában. E munkavállalók többségének véleménye szerint ezek a képzések jelentősen javították foglalkoztatási kilátásaikat ami igazolja azokat a kutatás okat, amelyek szerint a képzésekbe fektetett energia adott esetben busásan megtérülhet 4. Másfelől a hátrányos helyzetű munkavállalókat (alacsony iskolázottságú fiatalok, fogyatékkal élők stb.) célzó intézkedések úgy tűnik, kevésbé voltak eredményesek: e munkavállalók mindössze 10 20% ának sikerült elhelyezkednie. A 3. célkitűzés keretében megvalósult kezdeményezések is hozzájárultak a munkahelyek minőségének és a programtámogatásokban részesült termelékenységének javulásához, valamint a munkanélküliek 4 Lásd például: Oktatási körkép (Education at a glance) OECD mutatók

125 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a foglalkoztathatóságának növelésével egyensúlyba hozták a munkaerő-piaci kínálat és kereslet mérlegét. A főbb programok célterületei A közlekedési infrastruktúra javításával a területi kohézióért Az európai beruházások elsődleges színtere ( )... A regionális versenyképesség és növekedés záloga a hatékony közlekedési rendszer, ezért a közlekedés a kohéziós politikából finanszírozott beruházások egyik kiemelt színtere. A ban megvalósuló beruházások jelentős része az autópályák és egyéb közutak építését (a közlekedésre fordított összes kiadások 47%-a), míg 31%-a a vasútvonalak korszerűsítését szolgálta. E százalékos arányok a programozási időszak során tovább emelkedtek. Spanyolországban és Portugáliában különösen jelentős az említett időszakban megvalósuló közúti beruházások száma (2.5. táblázat). Spanyolországban a programokból több, mint 1200 km közút és autópálya megépítését társfinanszírozták ez az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban lezajlott építkezések 60%-a, amellyel évente közel 1,2 millió utazással töltött óra takarítható meg. Az előző programozási időszakban a programok társfinanszírozásának keretében Madrid, Zaragoza és Lleida között közel 450 km-nyi gyorsvasútpálya épült meg között a spanyol TGVhálózat (nagysebességű vasút) a Lleida-Tarragona- Barcelona, a Córdoba-Málaga, a Madrid-Valencia- Levante és a Madrid-Valladolid szárnyvonalakkal bővült (összesen 850 km). A beruházás eredményeképpen amint arra a közlekedés 2006-os stratégiai értékelése 5 is rámutatott Spanyolországban és Portugáliában az autópálya-hálózat sűrűsége 1995 és 2004 között az előbbi országban 47,8%-kal, az utóbbiban pedig közel 200%-kal nőtt. E két ország, illetve Ciprus és Szlovénia kivételével azonban valamennyi kohéziós országról elmondható, hogy az autópályahálózat sűrűsége messze elmarad az uniós átlagtól. A repülőterek építése terén megvalósuló beruházásoknak köszönhetően különösen az Unió 5 A strukturális és Kohéziós alapok keretében finanszírozott közlekedési beruházási prioritások stratégiai értékelése a as programozási időszakra vonatkozóan (2006. október). A felmérést az Európai Bizottság megbízásából az ECORYS végezte. evaluation/pdf/strategic_trans.pdf 2.5 Az autópálya-hálózat fokozatos kiépülése a kohéziós országokban (km/lefedett terület), Görögország 3,2 3,4 5,6 9,0 Spanyolország 13,8 17,6 19,0 20,4 Portugália 21,2 44,5 51,2 61,7 Írország 1,0 1,5 1,8 2,7 EU-15 13,8 15,7 16,7 18,8 Eurostat, illetve a DG REGIO Görögországra és Portugáliára vonatkozó becslései legtávolabbi régióiban enyhült az addig nehézkes megközelíthetőségből fakadó helyzet. amelynek középpontjában a fenntartható közlekedési módok állnak... A közlekedési infrastruktúra korszerűsítés e által generált további kereslet egyre fokozódó nyomást gyakorol a környezetre, amely a megfelelő közlekedési módok és a megfelelő árpolitika megválasztásával csillapítható között több olyan program is útjára indult, amely fokozott hangsúlyt fektetett a fenntarthatóságra. Írországban például az Alapok finanszírozásából valósult meg a dublini villamoshálózat, Athénban pedig a metró, amely jelentősen csökkentette a közlekedési zsúfoltságot és a szennyezettséget (8 új állomás épült és 17 új szerelvény áll forgalomba). A Baleárszigeteken az Alapok társfinanszírozásából épült meg a Palma Inca és Manacor közötti vasúti összeköttetés, Bilbaóban pedig a második metróvonal. A finanszírozás terén tapasztalható súlypont-eltolódás (ti. a közúti beruházások helyett a kötöttpályás közlekedés) amint azt a közlekedés stratégiai értékelése is megerősíti különösen időszerű volt, tekintve, hogy a vasúti közlekedés fejlődése a közútnál lassabb ütemben zajlott. A spanyol 1. célkitűzés félidős értékelése szerint az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban a vasúthálózat 12%-a az Alapok támogatásából épült. Az új tagállamokban viszont amint arról az előző fejezetben már szó esett nem annyira a vasúthálózat kibővítésére, mint inkább annak korszerűsítésére van szükség ahhoz, hogy a vasúti szerelvények utazósebességét növelni lehessen. Franciaország az egyetlen olyan európai uniós tagállam, ahol a vasúti közlekedés az elmúlt években gyorsabb ütemben fejlődött, mint a közúti. Ez a francia vasúthálózat és a gyorsvasutak magas színvonalát 101

126 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a tükrözi, illetve azt, hogy a szolgáltatás jelentős javításával a vasúti utazások aránya is jelentősen növelhető. A kohéziós politika nem csak pénzbeni támogatást nyújt a beruházási projektek hez, hanem közlekedési és a környezeti infrastruktúra stratégiaibb és koherensebb szemléletű megközelítését is. Például a Kohéziós Alap utólagos értékelésében 6 olvasható, hogy Írországban az Alap segítségével sikerült felszámolni a nemzeti közúthálózat hiányosságait különösen a Dublint a többi ír nagyvárossal valamint az északírországi Belfasttal összekötő főútvonalak terén. Emellett a kohéziós politika a Közösség olyan prioritásaira irányította a figyelmet, mint a fenntartható közlekedési módok. Míg az 1990-es évek elején kevés példa akadt a vasúti infrastruktúra terén megvalósult kormányzati beruházásra, addig a os időszakban a Kohéziós Alap támogatásával a különböző nemzeti költségvetésekből összesen közel 4 milliárd eurót fordítottak a vasúthálózatok bővítésére (lásd: a 2003-as Stratégiai vasúti felülvizsgálat)....az európai beruházások hatása a növekedésre és a megközelíthetőségre A as időszakra vonatkozóan a stratégiai tanulmány felmérte, hogy a kohéziós politika keretében megvalósítandó közlekedési beruházások terén melyek a legfontosabb szükségletek és prioritások 7. Annak ellenére, hogy a kohéziós politika hatása országonként változó, az esetleges kohéziós politikai 2.6. A as időszakra tervezett közlekedési beruházások várható hatása a 12 új tagállamban Célkitűzés: Gazdasági versenyképesség Mutató A strukturális vagy Kohéziós alapok nélkül 2031-es forgatókönyv A as közlekedési beruházásokkal Közúton megtett, régiók közötti 3,7% 13,0% utazások átlagos sebessége (km/h, a 2006-oshoz viszonyított növekedés %-ában) Régiók közötti vasúti utazások 0,4% 8,8% átlagos sebessége (km/h, a 2006-oshoz viszonyított növekedés %-ában) Egy főre jutó GDP (index, a 2006-oshoz viszonyított növekedés %-os aránya) +0,0% +3,0% Az itt látható hatások nem kizárólag az érintett közutakra, hanem a teljes hálózaton jellemző átlagsebességekre vonatkoznak. Az eredményeket ebben az összefüggésben kell szemlélni, az érintett közutakon kapott eredmények ennél lényegesebben magasabbak. Európai Bizottság, A strukturális és Kohéziós alapok keretében finanszírozott közlekedési beruházási prioritások stratégiai értékelése a as programozási időszakra vonatkozóan (2006. október) beruházások nyomán 2031-ig az egy főre jutó GDP várhatóan 0,2% és 0,6% közötti mértékben (azaz os árakon számítva közel 265 milliárd EUR összegben) emelkedik. A legjelentősebb hatásokat előreláthatólag Lettországban, Litvániában és Romániában váltja ki a kohéziós politika 8 (2.6. táblázat). A pénzügyi beruházás hozamát tekintve az összesen közel 73 milliárd euró értékű beruházás 9 becsült nyeresége 79 milliárd EUR a beruházás helyszínét adó ország, illetve 124 milliárd EUR az egész Európai Unió számára. Ez is azt támasztja alá, hogy milyen komoly hatást fejthetnek ki a közlekedési projektek, ha átnyúlnak az országhatáron, illetve hogy mi a helyzet akkor, ha a kiadások egy részét az Európai Unió vállalja magára. Az is igaz ugyanakkor, hogy pusztán a megbízó tagállam számára termelt nyereséget tekintve több projekt nem lenne gazdaságos, de ha az egész Európai Uniót tekintve azonban, már kiemelkedően magas hozammal jár. 6 Utólagos értékelés a Kohéziós Alap társfinanszírozásában megvalósult néhány projektről ( ). (DG REGIO Ecorys, 2005) docgener/evaluation/pdf/cohesion_project.pdf 7 A közösségi stratégiai iránymutatások (versenyképesség, kohézió és fenntarthatóság) legfontosabb célkitűzései tekintetében a hatás felmérésére több forgatókönyv is készült a külön erre a célra kidolgozott SASI modell felhasználásával. Ezek legfontosabbika a kiegyensúlyozott forgatókönyv, amely természetesen a reális költségvetési keretek szem előtt tartásával a strukturális alapokból finanszírozható beruházásokat annak alapján választja ki, hogy az mennyivel járul hozzá a célkitűzések megvalósításához és szükségletek kielégítéséhez. E modellnek köszönhetően Európa-szerte 1330 régióban indulhat meg a majdan vizsgálandó társadalmi-gazdasági fejlődés, minek következtében a későbbi vizsgálatok az ország határain átnyúló közlekedési projektek hatásait is figyelembe vehetik. A beruházásoknak köszönhetően emellett nőtt a régiók közötti közúti (több országban akár 5 10%-kal is) illetve vasúti utazás átlagossebessége, igaz, ennél kisebb növekedés jellemző azokban az országokban, ahol az átlagsebességek eddig is viszonylag magasak voltak. A vasúti szerelvények sebességének növekedése különösen Portugáliában volt szembetűnő (35%). Általánosságban elmondható, hogy e beruházások 8 A modell által felölelt 25 éves időtartam a közlekedési projektek hatásvizsgálatának szokásos időtartama. 9 Ezek az adatok a közlekedésre alkalmazott 5%-os kedvezményen alapuló nettó jelenértékek. 102

127 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a azáltal, hogy növelik a vasúti utazások teljes közlekedésből vállalt részarányát, hozzájárulnak a fenntartható közlekedéshez. Mivel a GDP és a megközelíthetőség régiószerte viszonylag egyenletesen növekszik illetve javul, e beruházások hozzájárulása a regionális különbségek csökkentéséhez kevéssé markáns. A hatás a kisebb országokban jelentősebb, hiszen a beruházások nyomán javul az európai gazdasági élet fellegváraival való összeköttetés. Következtetés Az Európai Unió általános területi kohézióját szolgáló közlekedési hálózatok folyamatos támogatása rendkívül fontos, hiszen a beruházások legtöbbször az annak helyszínt adó országokon kívül térülnek meg. Számtalan esetben a meglévő hálózatok kapacitásának növelésére lenne szükség, de vannak olyan országok is, ahol inkább e hálózatok korszerűsítése és racionalizálása sürgető inkább. Azok a beruházások, amelyek az infrastruktúra hatékonyabb kiaknázását (Intelligens közlekedési rendszerek ITS) illetve a hatékonyabb közlekedésirányítást (beleértve az utasok széleskörű tájékoztatását) célozzák meg, várhatóan komoly haszonnal járnak majd (különösen a zsúfolt városi területeken), miközben hozzájárulnak a környezetvédelmi értelemben vett fenntarthatósághoz is. Ebben a vonatkozásban tehát a vizsgálatokban javasolt az üvegházhatású gázkibocsátásra vonatkozó kiindulási illetve eredménymutatók felhasználása, illetve az alacsony üvegházhatású gázkibocsátással jellemzett projektek előnyben részesítése. Emellett kiemelt figyelmet érdemelnek a hiányzó láncszemek, azaz a különböző közlekedési módok és a határokon átnyúló dimenziók között eddig hiányzó kapcsolatok. Rendkívül fontos, hogy a fenntartható közlekedési módok a vasúti közlekedés, a tengerek autópályáinak is nevezett kikötők korszerűsítése és a kerékpárutak megépítése, valamint a városi tömegközlekedési eszközök megfelelő hangsúlyt kapjanak, tekintettel a magántulajdonban levő gépjárművek rohamosan növekvő számára és a nagy léptekkel haladó urbanizációra A kohéziós politika keretében megvalósított környezetvédelmi ráfordítások ( ) Célkitűzés Célkitűzés összesen Környezetvédelmi allokáció millió % 1. célkitűzés ,4 2. célkitűzés ,6 3. célkitűzés Közösségi ,3 kezdeményezések Strukturális alapok ,8 Összesen Kohéziós Alap ,3 Kohéziós Alap Összesen ,4 Forrás: Európai Bizottság A közlekedési vérkeringésbe való bekapcsolódás sajnos ennek ellenére önmagában még nem garantálja a kohézió erősödését, még akkor sem, ha éppen távoli vagy ritkán lakott területek válnak így e vérkeringés részévé. Ahhoz, hogy teljes képet alkothassunk, a társadalmi és a gazdasági hatások teljes tárházát értékelni kell. A közlekedésre vonatkozó intézkedéseket rendszerint társadalmigazdasági beruházások is kísérik egy adott régióban. A környezeti fenntarthatóság javítása Míg a kohéziós politika a környezetminőség javításához járul hozzá (ami a fenntartható növekedés és az életminőség egyik előfeltétele), addig az Alapok szerepe abban kiemelkedő, hogy támogatásainak köszönhetően a tagállamok 1. célkitűzés alá tartozó régióikban sikerrel teljesítik a környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabályok előírásait. A os időszak vonatkozásában az Alapok több, mint 13%-át fordították környezetvédelemmel kapcsolatos célkitűzésekre, mely kiadásokból javarészt az 1. célkitűzés alá tartozó régiók és a kohéziós országok részesültek 10 (2.7. táblázat). Az egyéb területeken megvalósuló projektek is gyakran járnak a környezetre nézve kedvező hatással. Ezek közül talán a legfontosabb az a támogatás, amelyekkel a vállalatok környezetbarát technológiákkal illetve hulladékfeldolgozással kapcsolatos beruházásokat valósíthatnak meg. 10 Vízellátással, vízkezeléssel, hulladékkezeléssel, megújuló energiaforrásokkal valamint lég- és zajszennyezettség elleni védelemmel kapcsolatos beruházások. 103

128 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a Az EU-15 tagállamaiban kiteljesedett az infrastruktúra A beruházások célkeresztjében többnyire egyes konkrét problémacsoportok megszüntetése állt (elégtelen vízellátás, szennyvízkezelés és általános hulladék-ártalmatlanítás). Ennek eredményeképpen elmondható, hogy az 1. célkitűzés alá tartozó régiók és a többi EU-15 ország régiói között a környezetvédelmi infrastruktúrák tekintetében eleddig jellemző különbségek jelentősen csökkentek, így a hiányosságok már csak néhány régióban és területen jellemzőek. A leglátványosabb előrelépés a vízellátás területén valósult meg. Spanyolországban például a közötti időszakban 2000 km-nyi vízvezeték felújítására és 600 km-nyi új vízvezeték megépítésére került sor, ami közel 2,6 millió fogyasztót szolgál ki (a spanyol népesség kb. 6%-a). Emellett 53 vízkezelő telep épült, és a tenger vizének sótalanítására immár 13 telep áll rendelkezésre (kb. 1,8 millió felhasználó). A hulladékkezelés terén is jelentős javulások tapasztalhatók. Az 1. célkitűzés alá tartozó olaszországi régiókban a strukturális alapok intervencióinak köszönhetően közel 6,4 millió ember élhet a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségével, ami e hulladékgyűjtési eljárás részarányát az 1999-es 1,9%-ról 2005-re 8,2% ra növelte. A legutolsó utólagos értékelés 11 megállapítása szerint az közötti időszakban az állami költségvetésekből a Kohéziós Alapnak köszönhetően 37%-kal többet fordítottak a környezetvédelemre, mint a korábbi időszakokban. Spanyolországban például a becslések szerint a közegészségügyi célú ráfordítások 15%-át, míg az erózióra és a újraerdősítésre fordított összegek 69%-át folyósították a Kohéziós Alapból. Fókuszban a megújuló energiaforrások Az értékelésekből az is kiderül, hogy a kohéziós politika értelmében a megújuló energiaforrásokra juttatott támogatások összege is jelentősen nőtt az elmúlt években. Miközben a kohéziós programok a legváltozatosabb tevékenységekhez nyújtottak bőkezű támogatást (különösen Portugáliában 2004 óta) 12, a 11 Ecorys (2005) utólagos értékelés: A Kohéziós Alap társfinanszírozásában 1993 és 2002 között megvalósult 200 kiválasztott projekt értékelése. 12 Támogatás a Medida de Apoio ao Aproveitamento do Potencial Energético ( MAPE ) nemzeti programnak. A támogatást a megújuló energia termelésére, az energia ésszerű felhasználására és földgázzá való átalakítására, és mindenekelőtt az Azori-szigetek regionális operatív programjára (PRODESA) fordították. megújuló energiaforrások (szélenergia, biomassza, napenergia stb.) országonként eltérő hangsúlyt kaptak. Görögországban például a szélenergia számít a legnagyobb potenciált magában rejtő megújuló energiaforrásnak: kiaknázása az Alapok támogatásának köszönhetően az elmúlt néhány évben látványosan megugrott. A német értékelő jelentés ugyanakkor kiemeli, hogy a megújuló energiák rendkívül magas technológiai tartalma önmagában is hozzájárulhat a regionális innovációhoz és fejlődéshez. Az új programozási időszakban az új tagállamokban jelentős infrastrukturális beruházásokra lesz szükség Egy nemrégiben készített tanulmány szerint 13 amely azt mérte fel, hogy a 15 kohéziós országban melyek a legszükségesebb környezetvédelmi beruházások a vízellátás, a szennyvízkezelés, a szilárd települési hulladék, a megújuló energiaforrások és a természeti kockázatkezelés terén közel 100 milliárd euróra lenne szükség. A beruházások átlagos éves mértéke jellemzően a GDP 1 és 2%-a között változott. E beruházásokra a legégetőbb szükség Bulgáriában (a GDP 4,5%-a) és Romániában (a GDP 4,7%-a) van, míg a skála másik végén Spanyolország áll, ahol viszonylag kevés, a GDP-nek mindössze 0,1%-át kitevő beruházás szükséges. Az új tagállamok közül kiemelkedik Szlovákia és Lengyelország: e két ország ugyanis a szennyvízkezelés korszerűsítése nélkül nem tudja teljesíteni a települési szennyvízkezelésről szóló irányelv előírásait. A projektek kohéziós politika általi finanszírozásáról vagy éppen annak megtagadásáról szóló döntéseket azonban számtalan egyéb tényező befolyásolja: a korlátozott közigazgatási kapacitás, a használati díjak, illetve a finanszírozás egyéb olyan forrásai, mint a megújuló energiák beszerzésére vonatkozó előírások 14. Ezek a tényezők középtávon jelentősen csökkenthetik az Alapokból folyósított hozzájárulások mértékét. míg más tagállamokban ennél célzottabb és puhább ráfordításokra van szükség... Azon tagállamok esetében, amelyek éveken át voltak az Alapok támogatásainak kedvezményezettjei, a félidős értékelések egyik legfontosabb következtetése az, hogy a környezeti infrastrukturális projektek támogatását a 13 Strategic evaluation on environment and risk prevention, GHK Ltd, ECOLAS, IEEP (2006) 14 Azaz az energiatermelők kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy a villamos áramot vonzó árakon megújuló energiaforrásokból kell beszerezniük. 104

129 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a jövőben szelektív alapon kell folytatni a költség-haszon elemzéshez hasonló ésszerű módszerek bevonásával. E félidős értékelések másik következtetése, hogy a vízszükséglet és a szennyvíztermelés a legtöbb tagállamban várhatóan stabil marad, míg a hulladék esetében azonban egyértelmű összefüggés látszik az egy főre jutó GDP-vel. Vannak olyan tagállamok (pl. Spanyolország), ahol az évről évre jelentősen emelkedő hulladékképződés miatt a kemény beruházások mellett olyan puha intézkedések is szükségessé váltak, mint a keresletgazdálkodás vagy a tudatosítás. Az infrastrukturális projekteket olyan keresleti elemzések alapján kell megvalósítani, amelyek a jövőbeni demográfiai változásokkal is számolnak. Vannak olyan térségek, (pl. Kelet-Németország), ahol regionális szinten a népességcsökkenés jelent komoly problémát, míg más országokban (Portugália és Spanyolország) a vidékről a városokba áramló migráció jelensége nyomán nő a városi központokra nehezedő nyomás, és csökken a vidéki népesség. Az EU-15 tagállamaiban megvalósult jelentős infrastrukturális fejlődés egyben kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a figyelem immáron olyan újabb, puhább környezeti szükségletekre irányuljon, mint a talajvédelem és az integrált szennyeződés-ellenőrzés. különösen a megújuló energiák terén A megújuló energiák kiváló lehetőséget teremtenek az éghajlatváltozással járó kihívások leküzdésére és az EU kőolaj- és földgázfüggőségének megszüntetésére. Ezért az Európai Unió azt a célt tűzte ki, hogy ig 21%-kal növeli a megújuló energiaforrások arányát az általános villamosenergia-termelésben. E fejlesztés költségei a felhasznált technológiától függnek, de az esetek többségében a megújuló energiák költség tekintetében egyelőre nem tudnak versenybe szállni a hagyományos energiaforrásokkal. A megújuló energiaforrások kiaknázására való ösztönzés egyik legfontosabb eszköze a tagállamokra nézve kötelező beszerzési rendszer, amellyel a tagállami fejlesztések során megvalósított beruházások nyereségessé tehetők. Több tagállamról (Szlovénia, Spanyolország, Görögország, Cseh Köztársaság, Málta és Bulgária) elmondható, hogy a szükséges beruházások 67 98%-át a piaci alapokból finanszírozzák, míg más országokban a megújuló energiaforrások kiaknázására irányuló nemzeti intézkedések további erősítésre szorulnak. Következtetés Az új tagállamok esetében a környezetvédelmi infrastruktúra jelentős beruházásokat igényel, különösen a szennyvízkezelés és a hulladékgazdálkodás területén. Az EU-15 országainak esetében ezzel szemben a hangsúlyt az ún. puhább ráfordításokra kell helyezni, melyek célterülete a megújuló energiaforrások fejlesztése, a megelőző szemléletek kidolgozása, a talajvédelem, a környezetszennyezés integrált csökkentése, valamint a tudatosítás. Szorosabb kapcsolatot kell teremteni a környezetvédelmi stratégiák beleértve a vízkeretirányelv végrehajtását illetve a tágabb fejlesztési stratégiák között, és fel kell ismerni, hogy a környezet javítása jelentősen hozzájárulhat a gazdasági fejlődéshez. Ezt az összefüggést a jelenlegi programozási dokumentumokban még világosabban ki kell fejteni. A hangsúlyt a megelőzésre és a keresletgazdálkodásra kell helyezni. Másképpen fogalmazva: a nemzeti és regionális stratégiáknak még explicitebb módon kellene felismerniük azt, hogy a beruházási igényeket hatékony, megelőző intézkedésekkel (hulladékmennyiség minimalizálása) és helyes keresletgazdálkodással (különösen a vízigény) lehet kezelni. Ez különösen Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában fontos, ahol, amint arról már a fentiekben szó esett, a jövedelemszint emelkedésével a termelt hulladék mennyisége is emelkedett. A programoknak pontos adatokkal kell szolgálniuk a felhasználókra jelenleg háruló díjakról. Ez az információ szükséges ugyanis annak felméréséhez, hogy a szükséges tőkebefektetéshez milyen mértékben kell további finanszírozást biztosítani. A programoknak emellett olyan intézkedéseket is tartalmazniuk kell (pl. megfelelő irányítási tervek kidolgozása), amelyek segítségével megelőzhetők és megfékezhetők a természeti és technológiai kockázatok. Az éghajlatváltozás ami tovább súlyosbíthatja a természeti katasztrófák által jelentett veszélyhelyzetet, ugyancsak az adaptációt és e kockázatok mérséklését célzó stratégiákat tesz szükségessé. 105

130 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a súlypontja különösen az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban a K+F kapacitás és az infrastruktúra felé tolódik. A kohéziós politika különösen az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban járul hozzá jelentősen a K+Fre és az innovációra irányuló nemzeti erőfeszítésekhez Megfelelő piacot kell teremteni a megújuló energiák változatos tárházának, a kohéziós programok égisze alatt további támogatást kell nyújtani a kutatás-fejlesztés területének, továbbá tudatosítani kell a kevésbé elterjedt technológiákban rejlő lehetőségeket. Tudás és innováció a növekedés szolgálatában Napjainkban mind több bizonyíték támasztja alá, hogy a termelési tényezők költségeiből fakadó hagyományos komparatív előny egyre kevésbé állja meg a helyét egy olyan világban, ahol e tényezők kiszolgálása már távolról is megoldható. Ez sokakban azt idézte elő, hogy a földrajzi szempont nem szempont többé. Ugyanakkor az innovációs és technológiai elméletek egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a földrajzi közelségnek, amely előtérbe helyezi az agglomerációkat, a specializált inputokhoz való hozzáférést, a tudást és az információt, valamint a K+F egy-egy konkrét területére szakosodott kutatási központokat. Következésképpen a regionális innovációs rendszerek és különösen a vállalatok és magánszemélyek működésének színhelyéül szolgáló gazdasági, társadalmi és intézményi környezet konszolidálását előtérbe helyező beruházások támogatása rendkívüli jelentőségű lehet a régiók versenyképessége szempontjából. Ez pedig rendkívül fontos, hiszen az innovációt támogató nemzeti politikák középpontjában a kínálati oldal áll, nem pedig a keresleti oldal vagy a szükségletek. A tények azonban arra engednek következtetni, hogy a kohéziós politikai intervenciók között az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban a strukturális alapokból a K+Fre nyújtott támogatás mértéke 5% (Spanyolország) és 18% (Litvánia) között mozgott, míg a kormányzat és a magánszektor társfinanszírozásában ennél jóval nagyobb összegeket fordítottak K+F-re. A strukturális alapokból K+F-re és innovációra fordított összegek aránya regionális szinten is nagyon változó volt: kevesebb, mint 5%-tól (dél-európai régiók és a távoli régiók) egészen 15%-ig (az északi régiók) terjedt. Figyelemreméltó, hogy azok a régiók, ahol viszonylag magas az I. fejezetben ismertetett innovációs teljesítmény-index, általában ugyanazok, mint ahol a legtöbb K+F illetve innovációs beruházás valósul meg a kohéziós politika égisze alatt. E beruházások jelentőségét a legtöbb régió máris felismerte, amit mi sem jelez jobban, mint az, hogy e régiók jelentősen megnövelték a K+F és az innovációs célú beruházásokra a jelenlegi programozási időszakban elkülönített erőforrásaikat (2.1. és 2.2. térkép 15 ). Az EU-15 tagállamainak 1. célkitűzés alá tartozó régióiban az Alapból folyósított támogatások középpontjában elsősorban az innovációbarát környezet kialakítását (beleértve a finanszírozást és a humán erőforrást) illetve a technológia-transzfer fellendítését célzó intézkedések álltak 16 (2.3. ábra). Az EU-15 tagállamainak 1. célkitűzés alá tartozó régióiban az innovatív vállalatok alapítására és 15 E számok azonban óvatosságra intenek, mivel néhány tagállamban (például Spanyolországban és a Cseh Köztársaságban) a K+F és az innovációs célú beruházások tervezésére és irányítására nemzeti szinten ágazati programok keretében kerül sor. 16 Strategic Evaluation on Innovation and the knowledge based economy in relation to the Structural and Cohesion Funds, Technopolis et al (2006) 106

131 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a fejlesztésére csak korlátozott támogatás jutott, (ami azzal magyarázható, hogy ezekben a régiókban a kisebb családi vállalkozások sokkal gyakoribbak). A támogatás az új tagállamok régióiban volt nagyobb, mivel itt nem volt zökkenőmentes a korábban nagyvállalati dominanciával jellemzett ágazatok folyamatos szerkezetátalakítása. Ezekben a régiókban a beruházás másik középpontjában az innovációs központok és klaszterek álltak, ami a programok viszonylag kései indításával magyarázható (ti. ezeket a programokat csak 2004-ben indították útjára) (2.4. ábra). A támogatások jellemzően a 2. célkitűzés alá tartozó területeken is ebbe az irányba mentek: az innovatív vállalatok és a technológia elterjesztése volt a cél. Több országban a kutatási, technológiafejlesztési és innovációs célú (RTDI) intézkedések támogatását továbbra is a kínálat határozta meg: e támogatásokat elsősorban az infrastruktúrában hasznosították, miközben a puhább, közvetlenül a vállalatokra irányuló, és a kereslet által diktált intézkedésekre csak szerényebb összegű támogatás jutott. Ezért az építőipari infrastruktúrát érintő nagyszabású programokat gyakran előtérbe helyezték a vállalkozások és a kutatóintézetek közötti kapcsolatok javítását célzó komplexebb, innovatív intézkedésekkel szemben. E tekintetben az értékelő jelentés kiemeli, hogy a regionális valóságtól elszakadt RTDI intézkedések, tudományos és technológiai parkok vagy inkubátorok, valamint a kutatás és a vállalatok (különösen a kisvállalkozások) közötti űrt áthidaló szolgáltatások nélkül megépült kutatóközpontok milyen veszélyeket hordozhatnak magukban. A jelentés emellett hangsúlyozta az innovációs kapacitás, valamint az ehhez kapcsolódó szolgáltatások megteremtésének szükségességét azoknál a vállalatoknál, amelyek az említett infrastrukturális programok elsődleges helyszínei. Az, hogy a technológiatranszfer egyelőre nem hozta meg a ráfordított finanszírozástól várt eredményeket, részben e kapacitás hiányával magyarázható. A jelentés az üzleti és technológiai szolgáltatások iránti vállalati kereslet ösztönzése kapcsán az osztrák és az egyesült királyságbeli jó gyakorlatot említi példaként. A finnországi félidős értékelés is hasonló eredményeket tár fel: a dokumentum ajánlása szerint a termékfejlesztéshez nyújtott támogatásokat inkább az állami és magánszektor kezdeményezései felé kellene terelni, mert így érhető el, hogy a magánszektor egyre nagyobb szerepet vállaljon a kezdeményezésben, illetve hogy a hálózat tovább fejlődjön. A félidős értékelések több olyan esetről is említést tesznek, amikor a strukturális alapok jelentősen hozzájárultak a régiók innovációs kapacitásának fokozásához. Katalóniában például a 2. célkitűzés égisze alatt zajló programban a régiók közel kutatója (közel 21%) vett részt, az információs társadalomban megvalósult magánberuházások összege pedig elérte az 1,4 milliárd eurót (37%). Innováció a tervezett nemzeti stratégiai referencia keretekben (NSRF) A nemzeti stratégiai referencia keret értelmében a közepes és a nagyobb kohéziós országok 107

132 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a 108

133 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a (Spanyolország, Lengyelország, Görögország, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Portugália és Szlovákia azaz az egynél több NUTS 2 régióval rendelkező országok) jelentős innovációs célú támogatásra számíthatnak. Lengyelországban az Innovatív gazdaság elnevezésű nemzeti programhoz nyújtott támogatás eléri a 8,3 milliárd eurót, ami az országnak juttatott támogatások több, mint 12%-a. Az innováció emellett a 16 lengyel regionális program illetve a kelet-lengyelországi operatív program intervencióinak egyaránt kiemelt célterülete lesz. A többi közepes illetve nagyobb tagállamban az innováció előmozdítása szintén a regionális programok egyik legfontosabb prioritása. Franciaországban és Hollandiában például az innováció a regionális programok elsőszámú prioritásának számít, és a várakozások szerint az erre fordított támogatások minden esetben meghaladják a teljes támogatás felét. Finnországban az, hogy valamennyi regionális program középpontjában az innováció áll, jól tükrözi, hogy a finn kormány az innovációban a lisszaboni stratégia decentralizálásának, illetve a saját területen élvezett hatáskör fokozásának egyik eszközét látja. A kisebb tagállamokban az innováció mértéke és az adminisztratív kapacitás miatt a programok meghatározása jóval tágabb határok között történik, melyben az innováció mellett olyan egyéb prioritások is helyet kapnak, mint az infrastruktúra. Ez különösen azokban az országokban érvényes, amelyek a konvergencia célkitűzés keretében kapnak támogatást (a balti államok, Málta, Szlovénia), de Dánia esetében is erről van szó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az országok kisebb hangsúlyt fektetnének az innovációra (Litvánia például azt tervezi, hogy a Gazdasági növekedés program keretében a teljes forrás 8%-át fordítja a KTF-infrastruktúrára, míg további 8%-ot az információs társadalomra). Stratégiai választás hotspot-ok és leszakadó régiók Számtalan esetben komoly vita témája az a döntés, hogy egy adott tagállam központok (ún. hotspot-ok ) létesítésére, vagy inkább az egyes régiók eltérő RTDIpotenciáljának korrigálására fordítsa-e a kutatási, technológiafejlesztési és innovációs (RTDI) forrásokat. Mint arról már a fentiekben szó esett, számtalan régió továbbra is elsősorban tudásfelhasználó marad, ezért politikáikat ennek szem előtt tartásával kell kidolgozniuk. E régiók versenyképessége attól függ, hogy az üzleti vállalkozásoknak milyen eszközei vannak a tudásfelhalmozásra, hogyan tudják alkalmazni az Innovációs és információs társadalmi ráfordítások között a strukturális alapokból a spanyolországi kutatási, technológiafejlesztési és innovációs célú (RTDI) kiadásokra valamint az információs társadalomra fordított támogatások összege elérte a 4 milliárd eurót, ebből: több, mint RTDI-projekt valósult meg; közel kutató vett részt a projektekben; több, mint technológiai és kutatóközpont részesült támogatásban; valósult meg a jelenlegi 64 spanyol technológiai park legtöbbjének társfinanszírozása; közel kis- és középvállalkozás részesült támogatásban technológiai tevékenységeikhez; közel 1 milliárd eurós beruházás valósult meg az IKT-infrastruktúrában, amelynek köszönhetően jelentősen csökkent az uniós átlaghoz képesti lemaradás. A dél-olaszországi Basilicata régióban a Számítógépet minden otthonba elnevezésű projekt az életminőség javításának reményében a képzést ötvözte az IKT szolgáltatások nyújtásával. E projekt végrehajtására a os programozási időszak első felében került sor: eredményeképpen jelentősen megnőtt az internetkapcsolattal rendelkező háztartások száma (Basilicatában 2006-ban a háztartások 36%-ában volt internet, szemben az 1999-ben mért 4%-kal, illetve az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban mért 29%-kal), illetve nőtt a települési önkormányzatok által nyújtott IKT-szolgáltatások száma is (Basilicatában 2006-ban a települések 92%-a nyújtott ilyen szolgáltatást, míg 2002-ben csak 20%-uk, az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban pedig csak 65%). A cornwall-i és az Isles of Scilly-i ActNow projekt célja, hogy minél több üzleti vállalkozással ismertesse meg a szélessávú szolgáltatásokat végére több, mint (50%-os penetráció) üzleti vállalkozás használta a széles sávot, és e két régió mind a 100 zónájában adott volt a szélessávú hozzáférés. A régióban a szélessávú penetráció elérte a 37%-ot, szemben a nemzeti átlag 31%-kal. 109

134 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a idegen fejlesztésű innovációkat és hogyan tudnak azokból piaci lehetőségeket formálni. A holland és a finn megközelítés a jövőre nézve két, alapvetően eltérő RTDI modellt vázol fel az RTDI tekintetében között Hollandia a 2. célkitűzés alá tartozó régióiban a többi tagállamtól kissé eltérő stratégiát alkalmazott, melynek lényege, hogy az RTDI-politika célkeresztjében a kutatási és innovációs központok ( hot spot-ok ) fejlesztése áll (az erről szóló stratégiai dokumentum címe: Pieken in de Delta). Ezzel szemben Finnország a strukturális alapok támogatásait azon már meglévő nemzeti politikai intézkedések kiegészítésére fordítja, melyek célja a gyenge innovációs kapacitású régiók potenciáljának növelése. Következtetés Az innováció valamint a gazdasági növekedés és a versenyképesség közötti függőségi viszony, valamint az e tekintetben a régiók között jellemző egyenlőtlenségek arra engednek következtetni, hogy a strukturális alapokból innovációra folyósított támogatások összegét a jövőben növelni kell. Az is fontos ugyanakkor, hogy az RTDI-infrastruktúra terén megvalósított beruházások mellett olyan szolgáltatások és készségek kifejlesztésére is sor kerüljön, amelyek célja, hogy a vállalatok minél befogadóbbak legyenek az innovációra, és még szorosabbra fűzzék kapcsolataikat a kutatóközpontokkal. A regionális RTDI stratégiák kidolgozásakor szem előtt kell tartani a különböző régiók speciális adottságait ahhoz, hogy e stratégiákat a régiók tényleges illetve potenciális komparatív előnyeire lehessen felépíteni. Vannak olyan leszakadó régiók, ahol komoly erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy e régiók valódi innovációs központokká alakuljanak, míg más régiók stratégiái az alapvető kutatási kapacitás megteremtése helyett inkább a technológiaátadást helyezik előtérbe. A vállalkozások tudáshálózatba való integrálásával nő annak esélye, hogy e vállalatok új módszereket vezetnek be, miközben továbbra is megőrzik versenyképességüket 17. A hálózatok lényege, hogy összegyűjtik az állami és magánszektor érintett szereplőit (köztük az egyetemeket), és kapcsolatot építenek ki közöttük és a régión kívüli, tágabb kutatóközösség között. Ebben a tekintetben az 17 Technopolis, op. cit. információs és kommunikációs technológiák az innovációs folyamatok elsőszámú ösztönzői. KKV-k és a vállalkozói szellem a munkahelyteremtés motorja A kis- és középvállalkozások (KKV-k) a gazdaság legfontosabb szereplői közé tartoznak. Azonban a KKV-k különösen az új induló vállalkozások gyakran nehézségekbe ütköznek a tőke- és tudásfelhalmozás, illetve a tapasztalatszerzés területén. Az Európai Unió kohéziós politikájának célja e nehézségek felszámolása oly módon, hogy az olyan kemény intézkedéseket, mint a közvetlen beruházás, olyan puha intézkedésekkel ötvözi, mint az üzleti vállalkozást támogató szolgáltatások nyújtása, képzések és mentori irányítás, valamint hálózatok és klaszterek létrehozása. A os időszakban a kohéziós programok számtalan KKV-nak nyújtottak támogatást. Egyedül a spanyol közösségi támogatási keret KKV-nak (az összes KKV 28%-a) nyújtott pénzügyi támogatást, tanácsadást valamint iránymutatást a vállalatirányítás és -szervezés terén. A 2. célkitűzés alá tartozó 7 spanyol régióban összesen KKV nyert támogatást a kohéziós politika jóvoltából: Az új vállalatok finanszírozásának innovatív módja a Scottish Co-investment Fund A Scottish Co-investment Fund (SCF) a Scottish Enterprise által létrehozott, és részben a strukturális alapokból támogatott, 90 millió font értékű beruházási részvényalap, amely a kisebb, növekedésben levő vállalkozások támogatására jött létre. Eltérően a megszokott kockázatitőke-alaptól az SCF nem vesz részt a beruházási megállapodások felkutatásában és tárgyalásaiban. Ehelyett inkább partnerségeket hozott létre kockázatitőke-alap kezelőkkel és üzleti angyalokkal, akik felkutatják a beruházási lehetőségeket, részt vesznek a megállapodások megkötéséhez vezető tárgyalásokon, és saját pénzüket fektetik be. Ha egy vállalkozás tőkeigénye meghaladja a magánszektort képviselő partner részesedését, akkor ez utóbbiak az SCF-hez fordulnak, amely egyenlő alapokon száll be a társfinanszírozásba. Az SCF ezáltal a beruházó konzorcium tagjává válik. Ezzel a forradalmian új finanszírozási modellel a magánszektor beruházói nagyobb összegű apporttal vehetnek részt az üzletekben, és gyorsabban mobilizálhatják az ahhoz szükséges összeget. 110

135 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a e támogatások elsődleges célja a KKV-k nemzetközi piacon való terjeszkedésének elősegítése volt. Az ausztriai Steiermark-program értékelése megállapította, hogy az összes vállalkozásorientált projekt 75%-át KKV-k valósították meg, ami messze a várakozásokon felüli arány. Emellett útjára indult egy kezdeményezés is azzal a céllal, hogy a KKV-k K+F-el illetve innovációval kapcsolatos potenciálját mozgósítsa. Az Egyesült Királyságban az 1. és a 2. célkitűzés alá tartozó régiókban több, mint KKV részesült támogatásban, amelyek közül közvetlen támogatás volt. Az értékelők több esetben is azt állapították meg, hogy a közvetlen beruházások színhelyét sokkal célzottabban és szelektívebben kellett volna megválasztani. Az ún. holtteher hatás (azaz amikor olyan tevékenységhez folyósítanak támogatást, amelyek egyébként is megvalósultak volna) minimalizálása érdekében az értékelők az ún. intelligens eszközök ( puha támogatás, pl. képességfejlesztés és hálózatépítés), vagy hitelek igénybevételét ajánlják. A hitelfelvételek alkalmával mindig bebizonyosodott az azokban rejlő potenciál. Ez történt pl. Kelet-Skóciában, ahol több pénzügyi eszközt igénybe vettek, köztük a Skót Társfinanszírozási Alapot (lásd: keretes írásunkat). Nem kétséges, hogy az ún. puha beruházások hatékonysága megközelíti a közvetlen támogatásokét, igaz, ezek az egyben sokkal célzottabb eszközök sokkal alaposabb tervezést is igényelnek. Dániában például az értékelők megállapították, hogy a kutatóközpontok és az üzleti vállalkozások közötti kapcsolat megteremtését célzó projektek keretében a ráfordításokhoz képest projektenként több, tartósabb és fenntarthatóbb munkahely létesült, mint más projektek esetében. Finnországban az értékelők arra a megállapításra jutottak, hogy rendkívül fontos, hogy a projektek jól illeszkedjenek a regionális programok profiljához, hiszen a partnerek közötti együttműködés, a világos és egyértelmű kereskedelmi orientáció, a tiszta finanszírozási rendszer, a kreativitást ösztönző ún. light bürokrácia, a szervezetek helyett az emberekre helyezett hangsúly, a felhasználói célcsoport meghatározása valamint a projekt iránti közös elkötelezettség illetve annak maradéktalan átlátása nélkülözhetetlen a sikerhez. A programok között többek között a vállalkozói készség fejlesztésére irányuló képzések is szerepeltek, amelyek célja az volt, hogy a résztvevők attitűdjének East Midlands nemzetközivé tételének stratégiája Az Egyesült Királyságban található East Midlands-nek akárcsak Európa minden régiójának is szembe kell néznie a globalizáció kihívásával. Mivel a gazdaság legjelentősebb szeletét a gyártóipar jelenti, a világpiaci verseny üzleti vállalkozásokra gyakorolt hatása rendkívül jelentős. A vállalkozások számára azonban a globalizáció lehetőséget teremtett arra, hogy aktív szerepet vállaljanak a feltörekvő gazdaságok (Kína és India) által uralt világpiacon. Az ipar egyik zászlóshajójának számító Rolls Royce már megtette az első lépést: kínai vegyes vállalatokban és beruházásokban vállal szerepet, és egy szélesebb látókörű stratégiai megközelítés reményében szoros együttműködésre törekszik a regionális hatóságokkal és ügynökségekkel. Az East Midlands Development Agency több érdekcsoporttal köztük a helyi kormányzattal is társulási megállapodást írt alá a China Business Bureau támogatásáról, és az Indiában hamarosan felavatandó kereskedelmi kirendeltséggel immáron az egész régió az East Midlands Development Agency hatáskörébe fog tartozni. Ezek az ügynökségek támogatják a helyi kis- és középvállalkozásokat újabb piacok meghódításában és tevékenységük nemzetközivé tételében. Emellett East Midland brüsszeli képviselete újabb kezdeményezéssel állt elő: egy új, jelentős európai nagyvállalatokat (Motorola, Hewlett Packard, Microsoft) egyesítő platform létrehozásával vizsgálja, hogy az állami és a magánszektor együttműködése hogyan erősítheti a régiók versenyképességét. Az ERFA új operatív programjának értelmében az uniós politika még jobban illeszkedik e régió gazdasági stratégiájának célkitűzéseihez. Az ERFA 268,5 millió eurót juttat az East Midland régióba, ami megegyezik az állam által a társfinanszírozásból vállalt résszel. és készségeinek javításával fokozzák a bennük lakozó vállalkozó szellemet. Egyes esetekben ez jelentősen befolyásolta az induló vállalkozások túlélési esélyeit. A spanyolországi Asturiasban például (amely egy ún. phasing-out, azaz egyre csökkenő támogatásban részesülő régió) az értékelők megállapították, hogy a támogatásban részesült vállalatok 98%-a még egy év múltán is aktív volt, míg Szardínián ugyanez az arány 92% volt. Mindeközben sajnos a hátrányos helyzetű csoportok körében a vállalkozás-indítást célzó erőfeszítések nem jártak egyértelmű eredménnyel. Míg Kelet- Skócia 2. célkitűzés alá tartozó régióiban e program sikeresnek mondható, addig Írországban az értékelők megállapították, hogy 2004 végéig a program vállalkozói 111

136 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a készség fejlesztését célzó ráfordításai a os célkitűzésnek mindössze 36%-át érték el. Következtetés A beruházásokat támogató rendkívül sokszínű intézkedések mindenféle átgondolás nélkül, szervezetlenül kerülnek bevezetésre, és jelentős az ún. holtteher hatások aránya. A közvetlen támogatások kedvezményezettjeit sokkal célzottabban kell kiválasztani, az erre vonatkozó intézkedések hatékonyságát és eredményességét pedig a korábbinál sokkal szigorúbb módszerekkel (pl. költség-haszon elemzés) kell tesztelni. Az ún. puha intézkedések (pl. szolgáltatásnyújtás, a képzés vagy a mentori irányítás), valamint a hálózatoknak és a klasztereknek nyújtott támogatás akkor hatékony, ha az az általános stratéga, amelybe beleilleszkedik, a szükségletek és a kereslet világos elemzésén és feltérképezésén alapul. A vállalkozási készség támogatását célzó intézkedések több régióban is eredményesnek bizonyultak. A hátrányos helyzetű csoportok azaz az etnikai kisebbségek és az ebben a tekintetben még mindig akadályokba ütköző bizonyos női csoportok körében a vállalkozás-indításokra vonatkozó intézkedések további pontosításra szorulnak. Emberekbe való beruházás A közötti időszakban a kohéziós politika (az Európai Szociális Alapon keresztül) megközelítőleg 69 milliárd eurót (ami a strukturális alapok költségvetésének közel egy harmada) fordított az emberi erőforrások és a foglalkoztathatóság fejlesztésére. A munkaerő-piaci politikákhoz nyújtott kohéziós támogatás mértéke tagállamról tagállamra változó: Dániában 2%, míg Olaszországban több, mint 15% volt. A os időszakban az ESZAintervenciók öt kiemelt területe: A nők munkaerőpiacra való belépésének megkönnyítése (6%) Alkalmazkodóképesség (22%) Élethosszig tartó tanulás (23%) Esélyegyenlőség és társadalmi integráció (18%) Aktív munkaerő-piaci politikák (30%) Noha a humán erőforrást célzó ráfordítások összege tagállamonként eltérő, és az egyes intervenciók más és más helyet foglalnak el az egyes programokon belül, e változó finanszírozási mintából kiderül: mennyire fontos, hogy a munkavállalói készségek ideértve a munkanélküliek orientációját is, illetve az ezek megszerzését lehetővé tevő oktatási és képzési rendszerek idomuljanak az új munkaerő-piaci elvárásokhoz. A kohéziós politika emberi tőkébe való beruházásai nagy mértékben hozzájárulnak a konvergenciához A foglalkoztatottságot és a társadalompolitikát tekintve a kohéziós politika hozzájárulása akkor a legoptimálisabb, ha a támogatások nyújtásának célkeresztjében az egyének állnak. Ez a típusú beruházás emellett a gazdasági és társadalmi kohézió tekintetében is számtalan jótékony hatást vált ki 18 : Növekvő termelékenység: a felmérések szerint a középfokú oktatásban vagy az annak megfelelő képzésben eltöltött +1 év az összesített termelékenységet azonnal kb. 5%-kal, hosszú távon pedig további 5%-kal növeli 19. Csökkenő munkanélküliség: az alulképzett munkavállalók akiknek körében ennek okán jóval magasabb a munkanélküliség készségeinek fejlesztésével csökkenhet az általános munkanélküliségi ráta. A nők és a hátrányos helyzetűek (pl. a fogyatékkal élők) fokozott munkaerő-piaci részvétele. Az EU-15-ök kohéziós országaiban az egy főre jutó GDP emelkedésének egyik kulcstényezője a női foglalkoztatottsági arány növelése volt. Intenzívebb részvétel a felsőfokú oktatásban és a továbbképzésben: az egyetemi oktatás megtérülő befektetés: a felmérések szerint a felsőfokú végzettségűek keresete átlagosan 50%-kal magasabb, mint a csak középfokú végzettséggel rendelkezőké 20. A bérek és a munkahelyi képzések között is hasonlóan szoros összefüggés figyelhető meg: egy 1 éves képzés elvégzése után a bérek általában legalább 5%-kal emelkednek. 18 Lásd például: John Fitz Gerald, Lessons from 20 years of cohesion, The Economic and Social Research Institute, De la Fuente and Ciccone, Az OECD: Oktatási körkép (2006) című tanulmányában szereplő statisztikák alapján. 112

137 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a A os időszakban az összes támogatás legjelentősebb részét az aktív munkaerő-piaci politikákhoz nyújtott támogatás melyek kedvezményezettjei az egyének, illetve a programirányító rendszerek voltak tette ki. A foglalkoztatási szolgálatok korszerűsítéséhez és fejlesztéséhez nyújtott támogatások elsődleges célja az volt, hogy e szolgálatok a korábbinál is hasznosabb segítséget nyújtsanak nemcsak a munkavállalóknak, hanem új módszerek illetve programok bevezetéséhez is. A támogatások segítségével a foglalkoztatási szolgálatok nagyobb pontossággal tudják előrejelezni a várható munkaerő-piaci trendeket és azt, hogy előreláthatólag mely munkavállalói készségekre lesz a legnagyobb kereslet. Az intervenció részeként a munkaerőpiacról kimaradók (azaz a munkanélküliek és az inaktívak) mellett a friss diplomás fiatalok is támogatásban részesültek: e támogatás célja az volt, hogy javítsa e csoportok foglalkoztathatóságát, és olyan testre szabott intézkedésekkel könnyítse meg elhelyezkedésüket, mint a képzések, a karrierrtanácsadás, pályaorientáció vagy az álláskereséshez nyújtott segítség. Az aktív munkaerő-piaci politikákat elemző nemrégiben elkészült tanulmány megállapította, hogy a képzési programok akkor a legeredményesebbek, ha azokban a magánszektor incentív intézkedései mellett a támogatás egyéb formái (mentori irányítás) és esetleges szankciók (a sikeres vizsgák száma 40 50%-al magasabb) is helyet kapnak. Ezen túlmenően az értékelés azt is kimutatta, hogy a folyamatos részvétel szintén pozitív hatással jár. A programokat sikeresen elvégzők között végzett utólagos felmérés azt mutatta, hogy e munkavállalók foglalkoztatottsági aránya hosszú távon jelentősen megemelkedett. Olaszországban például egy tanfolyamot sikeresen elvégzett munkavállalók esélye 26 31%-al nőtt arra, hogy egy évvel később is állásban maradjanak. Angliában a résztvevők között végzett felmérésből az derült ki, hogy a szóban forgó tanfolyam elvégzése után e munkavállalók átlagos foglalkoztatottsági aránya kb. 14%-kal volt magasabb a tanfolyam utáni 6 hónapban, mint az azt megelőző 12 hónapban. A gazdasági és munkaerő-piaci helyzet globalizációval, a tudásalapú gazdaság fejlődésével és a demográfiai trendekkel összefüggő állandó változásai azonban újabb és újabb kihívásokat teremtenek. A munkaerőpiac flexibilitásának fokozásához egyre nagyobb szükség van az aktív időskort és a munkában töltött évek meghosszabbítását ösztönző intézkedésekre, akárcsak azokra a fellépésekre, amelyek célja a munkaerő-piaci részvétel fokozása és a földrajzi illetve a foglalkozási mobilitás megkönnyítése. A konvergenciát előmozdító másik tényező: beruházás a munkavállalók támogatását célzó szolgáltatások fejlesztésébe Általánosság de különösen az 1. célkitűzés alá tartozó régiók esetében igaz, hogy az Alapok a foglalkoztatási szolgálatok korszerűsítéséhez és reformjához a tanácsadási szolgáltatás fejlesztésével, állásközvetítés biztosításával és személyre szabott szolgáltatásokkal járultak hozzá. E szolgáltatásokat elsősorban a munkaerőpiacról már egy ideje kiszorult (munkanélküli vagy inaktív) csoportok vették igénybe. Spanyolországban például az intervenciónak köszönhetően új munkaerő-piaci intézkedések és képzési rendszerek kidolgozására kerül sort, valamint bevezették az egyéni tanácsadást és a munkanélküliek pályaorientációját is. Németországban az Alapok munkaerő-piaci intervencióinak köszönhetően a helyi hatóságok megszerezték azt a szükséges kapacitást, amellyel el tudták látni a munkaerő-piaci reformok által bevezetett új feladatokat. Továbbra is kiemelt figyelmet érdemelnek a nők... A kohéziós politika sokáig kiemelkedő szerepet játszott a nemek közötti egyenlőség előmozdításában, nemcsak azáltal, hogy programjaiba ún. átfogó célkitűzéseket (nemek közötti esélyegyenlőség megvalósítása) épített be, hanem azáltal is, hogy konkrét fellépéseket is megvalósított a témában. A nemzeti oktatási rendszerekről szóló információk arra engednek következtetni, hogy e konkrét fellépések nyomán felélénkült a nemek közötti egyenlőségről szóló vita, megvalósultak a kívánt intézményi változások és csökkent a nemek közötti egyenlőtlenség a munkaerőpiacon. Az uniós fellépések nemzeti politikákra gyakorolt hatását több nemzeti értékelés is kiemelte. Egyes tagállamokban (Németország, Írország és Olaszország) a nemek közötti egyenlőséget szolgáló különleges szabályok meghozatalát vagy intézmények felállítását az ESZA világos és egyértelmű eredményének tekintik. A svéd értékelők megállapítása szerint a 3. célkitűzés keretében megvalósuló program jótékony hatással volt a nemzeti politikákra, hiszen fokozódott részvétel a nemek közötti egyenlőség nemzeti politikájával 113

138 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a összefüggő tevékenységekben, élénkült a motiváció és a mobilizáció. E pozitív fejlemények ellenére a nők foglalkoztatottsági aránya továbbra is messze elmarad a férfiakétól, ami hatványozottan igaz az alacsony iskolázottságú nők esetében. Emellett továbbra is jelentős különbségek vannak a férfiak és a nők bérei, szakmai pályafutásuk pályájának íve között. E különbségek csökkentése érdekében további támogatásra van szükség a gyermekek és egyéb rászorulók ellátásával kapcsolatos szolgáltatások terén, valamint vissza kell szorítani a munkaerőpiacon és az oktatásban jellemző nemi alapú szegregációt. és a munkaerőpiacról kiszorult csoportok A munkaerőpiacon hátrányos helyzetűnek számító társadalmi csoportok elhelyezkedését jelentős összegekkel támogatták az Alapok. Ezek az intézkedések az esetek többségében megegyeztek az aktív munkaerő-piaci politikák keretében megvalósuló intézkedésekkel, de új elemként tartalmaztak a szóban forgó csoportok igényeihez igazított, munkaerőpiaci integrációjukat segítő intézkedés-csomagokat is (szociális készségek, migránsok esetében nyelvtanfolyam, vagy új vállalkozások elindításához nyújtott segítség). A cél, hogy a munkavállalók a lehető legszélesebb körű segítségben részesüljenek: azaz képzési szükségletük felismerésétől a segítségnyújtás egyéb formáin át egészen az elhelyezkedéshez nyújtott segítségig, illetve a megfelelő munkahelyi integráció biztosításáig. Emellett a szociális partnerek, az egyéni munkaadók és a helyi közösségek is aktív szerepet vállaltak a hátrányos helyzetűek társadalmi integrálásában és a megfelelő támogatási szolgáltatások nyújtásában. A munkavállalóknak folyamatosan frissíteniük kell készségeiket és kompetenciáikat... Napjaink gazdasága szinte folyamatosan elvárásokat támaszt a munkavállalókkal szemben: aalkalmazkodniuk kell a változó munkakövetelményekhez és fel kell készülniük a szakmai életük során akár többször is előforduló pályamódosításra. A kohéziós politika a munkavállalói készségek és képesítések frissítése és fejlesztése, valamint új vállalkozások elindításához nyújtott segítség formájában komoly támogatást nyújtott olyan intézkedésekhez, amelyek célja a gazdasági változások megelőzése vagy éppen ösztönzése, illetve az érintett munkavállalók elhelyezkedésének megkönnyítése volt.... az oktatást pedig alkalmassá kell tenni a jövő munkavállalóinak képzésére A kohéziós politika az oktatás és az üzleti élet közötti kapcsolatokat is erősíti. A kohéziós támogatásnak köszönhetően több tagállamban is megindult az oktatási és képzési rendszer reformja (a tanterv és a munkaerőpiaci igények összehangolása, vagy a tanári képzés javítása), új képzési formák kidolgozására került sor, és az élethosszig tartó tanulás is ösztönzést kapott. A kohéziós támogatásnak köszönhetően emellett még többen vehettek részt az oktatásban és a képzésekben, és fellendült a pályaorientációs illetve pályaválasztási tanácsadás is. Portugáliában például a kohéziós politika számtalan szakképzési területen vett részt a felnőttképzés illetve -oktatás társfinanszírozásában. E programokban több, mint ren vettek részt: legtöbbjük jellemzően 25 és 44 év közötti, alapfokú végzettséggel rendelkező munkanélküli vagy tartós munkanélküli. A résztvevők több, mint háromnegyede nő volt. A programot sikeresen teljesítők között végzett felmérés szerint legtöbbjük hivatalos elismerést is kapott a megszerzett kompetenciákról, és a kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzet ellenére sokaknak sikerült elhelyezkednie. E csoport egy negyede vélte úgy, hogy a képzés nélkül sokkal nehezebb, sőt, majdnem lehetetlen lett volna állást találnia magának. A résztvevők közel 29%-a visszatért az oktatásba, hogy folytassa tanulmányait, további 12%-uk pedig úgy nyilatkozott, hogy a következő két évben szándékozik így tenni: ezáltal olyan képesítést szereznek maguknak, amely jelentősen javítja munkaerőpiaci pozíciójukat. A kohéziós politika az állami foglalkoztatási szolgálatok mellett a szociális szolgáltatások, az oktatás és a képzések fejlesztéséhez is hozzájárult. Ahhoz, hogy az Alapokból nyújtott támogatások még eredményesebbek legyenek, a nemzeti hatóságoknak is javítaniuk kell a szakpolitikák kidolgozásához és végrehajtásához szükséges képességeiken különösen az EU leszakadó régiókban. A kohéziós politika az érintett szereplők közötti partnerségek és megállapodások kidolgozását is előmozdította, akik így a jövőben együtt dolgoznak a közös problémák megoldásán. A nemzeti, regionális és helyi szintű reformfolyamat érdekelt feleinek 114

139 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a mobilizálása érdekében ösztönözni kell tehát az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezéseket. hiszen a hatékony oktatás és a képzési rendszerek kulcsfontosságúak A kohéziós politika egyik legfontosabb szerepe a képzési és oktatási rendszerek összehangolása a munkaerőpiac követelményeivel és a tudásalapú társadalom igényeivel. Írországban például a kohéziós politika segítségével az oktatás és a képzés valamennyi szintjén egy egységes és koherens értékelési rendszert alakítottak ki, amely tanulók, tanárok, munkaadók és közösségi munkavállalók számára egyaránt könnyen érthető. Belgiumban az egyetemek és a képzési intézmények között létrejött partnerségnek köszönhetően új oktatási módszerek kifejlesztése vette kezdetét, amelyek célja az élethosszig tartó tanulás előmozdítása, valamint a távoktatás segítségével minél nagyobb tömegek bevonása az oktatásba és a képzésbe. Az előrejelzések szerint várhatóan még a középkorúak közül is sokan döntenek úgy, hogy ismét iskolapadba ülnek. Az OECD egyik tanulmánya szerint a 40 éves korosztály körében az egyetemi képzésbe való visszatérés nettó (azaz az ezzel járó költségek és a majdani keresetek mérlegelése utáni) aránya 8% (Svédország) és 28% (Belgium) között változik 21. Következtetés A demográfiai trendekkel kapcsolatos előrejelzések azt mutatják, hogy az aktív népesség csökkenő létszáma miatt a gazdasági növekedés fő forrása a termelékenység lesz a jövőben. Az oktatásba és a képzésbe való beruházás ezért az európai társadalmi modell fenntarthatóságának biztosítása szempontjából létfontosságú. A tény, miszerint napjainkban egyre inkább a tudásalapú gazdaság kerül előtérbe, szintén azt az igényt tolmácsolja, hogy a munkavállalók és a vállalkozók alkalmazkodó-képességének fejlesztése is jelentős beruházásokat igényel. E kihívások minden tagállamot egyaránt érintenek. A kohéziós politika középpontjában eddig az egyéni munkavállalók közvetlen támogatása állt, ezért a jövőben a kohéziós támogatásoknak mind inkább a vállalatokat kell megcélozniuk: ösztönözniük kell a vállalatokat arra, hogy 21 OECD, Oktatási körkép (2006). Az adatok a következő országokból származnak: Belgium, Dánia, Finnország, Magyarország, Svédország és az Egyesült Királyság. minél jelentősebb beruházásokat valósítsanak meg a humán erőforrás terén, és hogy fel- és elismerjék munkavállalóik azon képességeit és készségeit, amelyek versenyképességük zálogát jelentik. Emellett kiemelt figyelmet kell fordítani a szerkezetátalakításra, különös tekintettel az alacsonyan képzett és az idősebb munkavállalók problémáira. A migráció kérdése is eredményesebb irányítást igényel: hangsúlyozni kell a határokon átnyúló munkaerőpiacok integrációjának fontosságát, fokozni kell a munkavállalók földrajzi mobilitását valamint a migránsok társadalmi integrációját. E lépések nem csak a hagyományos intézkedések megerősítését jelentik, hanem a sokféleség munkahelyi elfogadásának előmozdítását és a munkaerőpiacon jellemző diszkrimináció felszámolását is. A nők foglalkoztatottsági aránya továbbra is messze elmarad a férfiakétól, és ugyanabban a munkakörben kapott átlagos bérük szintje sem egyenlő férfikollégáik bérével. A politikai intervenciónak ezért a nemek között a foglalkoztatottság és a fizetések terén jellemző egyenlőtlenség okaira kell koncentrálnia. A társadalmi integrációt szolgáló intézkedések hatékonysága fokozható lenne, ha azok középpontjában a megelőző fellépések mellett a szükségletek korai felismerése állna. Ilyen intézkedés lehetne például az, hogy a fiatalokat el kell téríteni attól, hogy idő előtt kilépjenek az oktatásból, lehetőséget kell biztosítani számukra a munkaerőpiac által diktált képesítések megszerzésére, biztosítani kell számukra a tisztességes munka lehetőségét, és ezáltal megmenekülhetnek a társadalmi kirekesztődés veszélyétől. A közszolgáltatások biztosításához valamint a politikák kidolgozásához és végrehajtásához bővíteni kell az intézményi kapacitást A nemzeti, regionális és helyi szinten hatékonyan működő intézmények nemcsak az adott tagállam vagy régió versenyképességének szempontjából, hanem a beruházás és a mindennapi élet színhelyéül szolgáló térségek vonzereje szempontjából is fontosak. A kohéziós politika hozzájárul az intézményi kapacitás bővítéséhez. Portugáliában például a közszolgáltatások 115

140 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a reformjának eredményeképpen 60-ról 12 napra, majd a második fázisban 24 órára csökkent az üzleti vállalkozás beindításhoz szükséges idő. Emellett olyan állampolgári ügyintéző helyek jöttek létre, ahol az állampolgárok rendelkezésére álló közszolgáltatások egyszerre képviseltetik magukat. Az ilyen ügyintéző helyeken ma már 26 különböző ügyben járhat el az érdeklődő. Az intézményi és adminisztratív kapacitás bővítésének igénye az Európai Unió bővítései óta még hangsúlyosabban jelentkezik. Az előcsatlakozási eszközök már a csatlakozásokat megelőzően is jelentős támogatást nyújtottak az érintett országoknak. A es bővítés után a Bizottság nem csak a további beruházásokat látott volna szívesen, hanem a támogatható területek bővítését is. A közigazgatást és a közszolgáltatást célzó intézkedésekre kiváló példákat találni a cseh, magyar, lett, litván és lengyel programokban, amelyek középpontjában elsősorban a nemzeti, regionális és helyi intézmények szak tudásának fejlesztése állt, beleértve a magas színvonalú képzési rendszerek kidolgozását. Következtetés Az intézményi és közigazgatási kapacitás bővítése kulcsfontosságú szerepet játszik a szerkezeti kiigazítás, a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításában. A kohéziós politikának ezért konvergencia-célkitűzés alá tartozó régiókban elegendő forrással kell támogatnia a közhivatalok és közszolgáltatások hatékonyságának fokozását, hiszen csak így érhető el, hogy e régiók alkalmasak legyenek saját politikáik kidolgozására és végrehajtására. Vidéki intézkedések A os programozási időszakban a strukturális alapokból (beleértve az EMOGA Orientációs Részlegét) közel 14 milliárd eurót fordítottak vidékfejlesztésre, ami a teljes támogatások 7%-ának felel meg. A tagállami társfinanszírozás ezt további 9 milliárd euróval egészítette ki. A kiadások 86%-át az EMOGA Orientációs szekciója állta. A kiadások elsősorban a következő öt területre koncentráltak: a vidéki örökség megőrzése, a vízkészlet-gazdálkodás, az infrastruktúra fejlesztése, a vidéki gazdaságok adaptációja és a környezetvédelem (2.5. ábra). Az EMOGA Orientációs Részlege és az ERFA támogatási területei nem egyeznek meg: az EMOGA Orientációs Részlege mind az öt területen jelen volt, miközben a következő területeknek kiemelt figyelmet szentelt: vízkészletek fejlesztése, a LEADER+ programok valamint a vidéki örökség fejlesztéséhez nyújtott támogatás. ezzel szemben az ERFA inkább néhány konkrét területre koncentrálta támogatásait, melyek: a vidéki örökség támogatása, az idegenforgalom, a kézművesipar, a környezetvédelem valamint a vidéki gazdaságok általános szerkezetátalakítása (2.6. ábra). Míg az EMOGA Orientációs Részlege főleg a legfontosabb kedvezményezett országokban játszott kiemelkedő szerepet, addig az ERFA olyan más országokban fejtett ki jelentős tevékenységeket, mint Hollandia, Szlovákia, Svédország, Portugália és az Egyesült Királyság (az Alapokból finanszírozott támogatások több, mint egy harmada). A kiadások különösen a következő területeken jártak kiemelkedő hatással: a megközelíthetőség javítása, melynek keretében az elsődleges hangsúly a városok és a környező 116

141 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a vidéki települések közötti összeköttetés mellett a vidéki közlekedési szolgáltatásokra (mint pl. a vidéki taxibuszok) valamint a fontosabb közlekedési hálózatokhoz való kapcsolódási pontok kiépítésére helyeződött. a hulladék- illetve szennyvízkezelő hálózatok fejlesztése: például a Keleti-Pireneusokban található francia Ur településen 18 távol eső vidéki község összefogásából valósult meg a hulladék gyűjtésére, újrafeldolgozására, tömörítésére, elszállítására és elégetésére alkalmas rendszer. az IKT-fejlesztések, melyek számtalan, infrastruktúra-bővítő projekten (széles sávú lefedettség, műholdak igénybevétele) illetve szolgáltatásokon (KKV-k és a nagyközönség számára is hozzáférhető IKT eszközök, KKV-knak nyújtott távszolgáltatások, távmunka, telefonos szolgáltatások a KKV-k számára stb.) keresztül valósulhattak meg. Az andalúziai Guadalinfo kezdeményezés keretében 25 kísérleti központ nyitotta meg kapuit, ahol a nagyközönség számára internethozzáférés, a KKV-k számára pedig tanácsadás biztosított. A portugáliai Tras os Montes Digital elnevezésű projekt pedig egy olyan regionális internetes portál, amely az üzleti partnerek és magánszemélyek számára szolgáltatást nyújtó állami vagy magánszervek számára nyújt információkat. a regionális gazdaság diverzifikációjának ösztönzése illetve a regionális adottságok kiaknázása terén: az ausztriai Burgenlandban létesült palackozó üzem például 35 munkavállaló számára teremtett munkalehetőséget. a vidéki turizmus fejlesztése terén: a portugáliai Alentejo megyében található Alvielában egy olyan központ kezdte meg működését, amely a zöldturizmust a figyelemfelhívással és a tudományos kutatásokkal ötvözi. Az ugyanebben a megyében található Alqueva dam ugyanakkor az öntözés javítására, a villamosáram-termelésre és az idegenforgalom fellendítésére összpontosított. Az ilyen és ehhez hasonló projektek célja, hogy a helyi gazdaság diverzifikálásával és új munkahelyek teremtésével a lehető legjobban kiaknázzák a vidéki örökség adottságait. A félidős értékelések 22 több tagállamban is megállapították, hogy az idegenforgalommal összefüggő projektek a régiók bevételére is ösztönzőleg hatottak. Finnországban például az idegenforgalomból származó bevétel a támogatott cégek összes üzleti forgalmához képest az ország keleti felében 19%, míg az ország északi részén 3% volt, míg Korzikán a támogatásból megvalósult agroturisztikai beruházás a sziget bevételét 15 30% közötti mértékben lendítette fel. A vidéki intézkedéseknek köszönhetően sikerült fenntartani a foglalkoztatottságot, és kisebb mértékben ugyan a munkahelyteremtés is sikeresnek mondható, különösen Finnországban, Spanyolországban, Írországban és Görögországban, 22 Lásd például: Az Agra CEAS consulting tanulmányát (2005) Synthesis of the rural development mid-term evaluation 117

142 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a 2.8. INTERREG III, A ráfordítások területenkénti megoszlása Terület % Közlekedési infrastruktúra 20 Környezet 17 Gazdasági fejlődés 13 IKT és K+F 7 Idegenforgalom 6 Kultúra 6 Munkaerőpiac, képzések és készségek 5 Közösségfejlesztés, helyi együttműködés 5 Területrendezés 5 Várostervezés 4 Technikai segítségnyújtás 4 Vidékfejlesztés 3 Energia 2 Egészségügy és szociális kérdések 1 Egyéb 2 Összesen 100 Forrás: Európai Bizottság (igaz, e munkahelyek túlnyomórészt a mezőgazdasági üzemekben jöttek létre, nem pedig más ágazatokban). Ezek az intézkedések több régióban a környezetre nézve is jótékony hatással jártak mégha viszonylag visszafogott mértékben is. A délebbi régiókban a vidéki intézkedések elsősorban az olyan alapvető problémák megoldására törekedtek, mint a vízkészlet-gazdálkodás és a környezettudatosság, míg északabbra inkább a vidéki életmóddal kapcsolatos tanácsadásra, valamint a helyi közösségi projektek támogatására irányultak. A vidéki intézkedések emellett többek között Portugáliában az életkörülményekre is jótékony hatást fejtettek ki, igaz, általában csak kisebb mértékben. A tapasztalatszerzéstől az elterjesztésig: közösségi kezdeményezések és innovatív tevékenységek A közötti időszakban az Alapokból folyósított támogatásoknak köszönhetően számos területen valósulhattak meg közösségi kezdeményezések. Az e kezdeményezések nyomán megvalósuló tapasztalatszerzés folytán a politikai innováció kipróbálására és tesztelésére is lehetőség nyílt. A közösségi kezdeményezéseknek köszönhetően pedig kezdetét vehette a területi kohéziót, a pánregionális megoldásokat, az országok határain innen és túl kiépített hálózatokat és a partnerség új formáit szem előtt tartó politika kidolgozása. Egy sikertörténet: az INTERREG Az elsőszámú közösségi kezdeményezésnek számító INTERREG-amelynek célja, hogy a régiók közötti együttműködés megszilárdításával fokozza a gazdasági és társadalmi kohéziót az Európai Unióban-az elmúlt 15 évben szemlélet, irányítás és megvalósítás tekintetében komoly fejlődésen ment keresztül. Az INTERREG A. intézkedési területébe (Strand A) tartozó, a határokon átnyúló integrációt célzó programok nemcsak a leggyakoribbak, hanem a leghosszabb ideje létező programok is egyben. A B. intézkedési terület transznacionális együttműködést célzó programjait az 1990-es évek végén dolgozták ki az INTERREG IIC kezdeményezés programjai, valamint a 10. cikk értelmében megvalósult kísérleti projektek keretében. Az INTERREG C. intézkedési területéhez tartozó, a politikatervezés és -megvalósítás javítását célzó tapasztalatcserével kapcsolatos programok bevezetésére 2000-ben került sor. A os programozási időszakban e három intézkedési területet az INTERACT program egészítette ki, melynek célja a programirányítás legjobb gyakorlatainak és know-how-jának meghatározása és terjesztése volt. A os időszakban az INTERREG III teljes költségvetése elérte az 5,8 milliárd eurót (2004-es árakon), melynek két harmadát a következő hat ország kapta: Spanyolország, Németország, Görögország, Olaszország, Franciaország és Portugália. A 2004-ben csatlakozott új tagállamok a teljes költségvetés 8%-át kapták. A korlátozott finanszírozás ellenére (programonként 74 millió EUR) az INTERREG programok jelentős kiegyenlítő hatással jártak (minden 100 befektetett euró után 165 eurós megtérülés, amelyből 5 EUR magánforrásokból származott). E forrásoknak köszönhetően olyan beruházások valósulhattak meg, amelyekre az INTERREG nélkül nem került volna sor. Az európai régiók feltérképezték a legjelentősebb hiányosságokat és együttes fellépéseket kezdeményeztek a hatékony és fenntartható közlekedési rendszerek, a tudásalapú társadalomban való részvétel, a környezetvédelem, a természeti források valamint a városi és vidéki területek közötti együttműködés előmozdítása érdekében. A határok jelentőségének csökkentésével a határ menti régiók lakói illetve az ott tevékenykedő üzleti vállalkozások egyaránt élvezhették e közös fejlesztési stratégia előnyeit. A hálózat formájában való együttműködés keretében a régiók tapasztalataik és legjobb 118

143 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a REGINS Régiószintű egyesülés a hatékonyabb regionális klasztermenedzsment érdekében A klasztermenedzsment kiemelten fontos a kisvállalkozások túlélése valamint a munkahelyek és a növekedés ütemének megtartása szempontjából. A klaszterek irányításával a dinamikusan fejlődő KKV-k kutatási és marketing támogatásokban részesülhetnek, amelyekkel olyan nagyobb vállalatokkal is versenybe szállhatnak, amelyek tőkeapportja és szolgáltatásai szilárdabb lábakon állnak. Ez történt Ausztria, Németország, Magyarország és Olaszország egy-egy régiójában, amelyek úgy döntöttek, hogy a gépjárműipar és a biotechnológiai ágazat terén megosztják egymással a klasztermenedzsmenttel kapcsolatos ismereteiket. A REGINS projekt célja, hogy ösztönözze a klasztermenedzsmenttel kapcsolatos tudás és know-how cseréjét, valamint az innovációt és a KKV-k támogatásával kapcsolatos regionális politikákat ezáltal együttműködéssel támogatva az innovációt. A REGINS kutatásokat és elemzéseket folytatott arról, hogy mitől működik igazán jól egy klaszter. Ennek keretében sor került a regionális klasztermenedzsmenttel kapcsolatos kezdeményezések régiók közötti értékelésére, amelynek eredményeit egy legjobb gyakorlatokat tartalmazó kézikönyvben gyűjtötték össze. Az eredményes klasztermenedzsment érdekében képzési és a mentori rendszerek felállítására került sor. A REGINS projekt emellett a két érintett ágazatban kisebb alprojektek keretében közös kutatásokhoz és gazdasági tevékenységekhez is támogatást nyújtott. gyakorlataik kicserélésével közösen kereshettek megoldást problémáikra. A közötti időszakban folyósított kiadásokból alapvetően négy terület részesült: a közlekedés (elsősorban a közlekedési módok összekapcsolása terén), a hálózatok támogatása, az idegenforgalom valamint a KKV-knak nyújtott támogatás (2.8. táblázat). Az INTERREG szorosabbra fűzi a határokon átnyúló kapcsolatokat Noha több INTERREG program viszonylag késedelmes elfogadása miatt az INTERREG átfogó hatásáról nehéz volt képet alkotni a félidős értékelések elkészítésekor, e dokumentumokban 23 több utalás is olvasható a programok hatékonyságával kapcsolatban. Például az Ausztria és Szlovénia közötti program keretében a két ország hivatalai és egyéb intézményei 23 EPRC: A Study of the Mid Term Evaluations of INTERREG programmes for the Programming Period , az INTERACT program titkárságának kiadványa (2005) rendszeresen konzultáltak egymással, melynek köszönhetően nemzeti, regionális és helyi szinten megsokszorozódott a két ország között szövődött kapcsolatok száma. Több határmenti régióban új intézmények jöttek létre (pl. az Euroregio Steiermarkban, vagy a Working Group Karintiában), míg a már létező ügynökségek (a szlovéniai regionális fejlesztési ügynökségek és az ausztriai regionális irányító hatóságok) finanszírozását és működését megerősítették, továbbá határokon átnyúló új hálózatok épültek ki (Association Steiermark N-E Slovenia). Az ugyancsak transznacionális partnerségek (többek között az Euregio Maas Rhein IIIA.) megalakulása mellett további újdonság, hogy a decentralizált programozásnak köszönhetően a résztvevők sokkal szélesebb körét sikerült bevonni a folyamatba, ami tovább hangsúlyozta a projekt alulról felfelé építkező jellegét (pl. a IIIA. Dánia Németország program). hozzájárul a tapasztalatszerzéshez illetve -cseréhez A félidős értékelések arról is számot adtak, hogy a határmenti régiók illetve a szomszédos országok között folyamatos a tapasztalatok, az ismeretek és a know-how kicserélése, ami tovább szélesíti az érintett partnerek látókörét. E jelentések emellett arról is beszámoltak, hogy a köztisztviselők egyre gazdagabb ismeretekre tettek szert az együttműködési projektek irányítása terén. Különösen a IIIB. Alpok-térséget, a IIIA. Németország Luxemburg Belgium németajkú területeit és a IIIA. Franciaország Vallónia Flandria hármast érintő programok tekintetében beszélhetünk a tudás és a know-how intenzív kicseréléséről, egymás kölcsönös és mélyreható megismeréséről valamint a IIIB. Alpok-térség program tekintetében a közigazgatási és adminisztratív irányítással kapcsolatos legjobb gyakorlatok egymással való megosztásáról. A félidős értékelések azt is megállapították, hogy a legtöbb program az INTERREG finanszírozása nélkül egyáltalán nem valósulhatott volna meg, vagy ha igen, akkor sokkal kisebb területen vagy sokkal kevésbé időszerű időpontban került volna rájuk sor. Például a IIIA. Svédország Norvégia program keretében a becslések szerint az INTERREG nélkül a projektek 71%-a nem valósulhatott volna meg, míg a IIIA. Norvégia Finnország Svédország Oroszország program esetében a projektfelelősök 60 80%-a vélte 119

144 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a 2.9. URBAN II, A ráfordítások területenkénti megoszlása Terület % Termelési környezet 15,2 Segítségnyújtás a jelentősebb üzleti szervezeteknek Segítségnyújtás a KKV-nak és a kézművesiparnak ugyanígy. Ugyanez mondható el a IIIA. Flandria Hollandia program projektjeiről is, amelyek szintén jóval kisebb területen valósulhattak volna meg a program támogatása nélkül. és az irányítás terén is egyedülálló kihívást jelent Nemzetköziségük miatt az INTERREG programok igazi kihívást jelentenek, hiszen hatalmas földrajzi területeket ölelnek fel, sokféle politikai, igazságügyi és adminisztratív kontextusban kell helytállniuk, amelyekhez mind idomulniuk kell, miközben továbbra is elérhetők maradnak partnereik számára. A program kimenetelét különösen a részt vevő országok száma (a IIIB. programok esetében átlag 7) és összetétele befolyásolja. Például a távol eső régiók esetében e régiók különleges földrajzi helyzete beleértve a szomszédos országok adottságait komoly feladat elé állította a transznacionális INTERREG programok irányítóit. A félidős értékelések szerint azonban 0,1 12,9 Idegenforgalom 1,9 RTDI (kutatás, technológiafejlesztés és innováció) 0,3 Humán erőforrások 19,2 Munkaerő-piaci politika 2,2 Társadalmi integráció 10,2 Az oktatás és szakképzés fejlesztése 4,0 Munkaerő rugalmassága, vállalkozói tevékenység Nőket érintő pozitív munkaerőpiaci intézkedések 1,5 1,4 Alapvető infrastruktúra 51,1 Közlekedés 6,8 IKT 3,3 Energia 0,2 Környezetvédelem 1,6 Tervezés és regeneráció 33,0 Szociális kérdések és egészségügy 6,5 Vegyes 7,4 Technikai segítségnyújtás 7,0 Összesen 100,0 Forrás: Európai Bizottság a programok e nehézségek többségét sikeresen megoldották. URBAN: a helyi partnerség terén szerzett fontos tapasztalat Az URBAN közösségi kezdeményezés eredeti célja a válságos helyzetben levő városok és városnegyedek támogatása volt. A kezdeményezés második fejezete, az URBAN II már 70 nagyvárost és 2,2 millió városlakót érintett. E nagyvárosok és lakóik komoly társadalmi és gazdasági nehézségekkel küzdöttek, amelyek tünetei a magas munkanélküliség, a közösségi átlag kétszeresének megfelelő bűnözési ráta illetve a kevés zöld terület e városok mindegyikében kimutathatók voltak. A támogatás elsődleges területe ezért a városrendezés és a revitalizáció volt: a közötti időszakban e két terület a támogatások közel egy harmadát kapta, míg a társadalmi integráció elmozdítására további 10% jutott (2.9. táblázat). A különösen hátrányos helyzetű kisebb területeket célzó fellépések lehetővé tették, hogy a nélkülözés problematikáját illetve okait sokkal integráltabb szemlélettel vizsgálják meg a szakemberek. A programok célkeresztjében elsődlegesen a pénzügyi és területi vonatkozású kérdések álltak: az egy főre jutó támogatás 30%-kal magasabb volt itt, mint a 2. célkitűzés alá tartozó régiók átlaga. Az URBAN programok a helyi partnerségre is kiemelt figyelmet fordítanak. Az esetek közel egy harmadában a projektirányítás hivatalosan is a helyi hatóságok feladata volt, míg az esetek fennmaradó harmadában de facto látták el ezt a feladatot. Az esetek több, mint 80%-ában a helyi közösségi csoportok is részt vettek a program keretében megvalósuló fellépések megtervezésében. A helyi partnerségek létrehozásával helyi szinten nő a projektek iránti elkötelezettség és felelősségtudat, és fejlődik az projektmenedzseri készség. Ez azonban sok időt és erőfeszítést igényel 24. A partnerség hangsúlyozása kapcsán több félidős értékelés is beszámol arról, hogy e programok a puhább eredmények (mint pl. a helyi partnerségek létrehozása vagy a helyi közösségek bevonása) tekintetében kiváló eredményeket értek el. Spanyolországban például a helyi szinten szilárd lábakon álló partnerség és az ügynökségek döntéshozatali eljárásokba való bevonása egyaránt döntő szerepet játszott abban, hogy az 24 Ex-post evaluation of the urban community initiative (GHK consulting, 2003) docgener/evaluation/urban/urban_expost_evaluation_9499_ en.pdf 120

145 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a URBAN kezdeményezés működése zökkenőmentes és tartós volt. Emellett az is bebizonyosodott, hogy a helyi hatóságok által irányított projekt modellértékű lehet a helyi reintegráció szempontjából. Az Egyesült Királyságról szóló félidős értékelések jól illusztrálják, hogy ez a helyi partnerségen alapuló modell milyen szerepet játszhat: itt a puha eredmények és a helyi közösség mobilizálása tekintetében a program sikere minden várakozást felülmúlt. A foglalkoztatottságot és a vállalatokat érintő intézkedések azonban noha június végéig általában megfeleltek a célkitűzéseknek lassan akartak beindulni. A os időszakban regisztrált eredmények nyomán a legtöbb ra vonatkozó nemzeti stratégiai referencia-keret tartalmaz az URBAN modellnek megfelelő tartós városfejlesztési intézkedéseket. Az esetek többségében ezeket az intézkedéseket konkrét operatív programok meghatározott prioritásainak keretében hajtják végre. Vannak olyan országok azonban (Dánia és Németország), ahol a városfejlesztés inkább átfogó célkitűzés, és a városi agglomerációkra gyakorolt hatását mindenképpen figyelembe kell venni az egyes prioritásokon belül. A városfejlesztésre fordított összegek gyakran komoly arányt képviselnek a teljes költségvetésen belül: a franciaországi Ile de France például költségvetésének felét (127 millió euróból 63 millió eurót) fordította a válságos helyzetben levő városnegyedekre. Az URBAN kezdeményzésben hangsúlyos szerepet játszó partnerséggel összhangban a legtöbb nemzeti stratégiai referencia-keret szoros együttműködést irányoz elő az érintett városi övezetek szereplői között, beleértve a helyi hatóságokat, annak ellenére, hogy e referencia-keretek ritkán bízzák e hatóságokra a projektek menedzselését. Ez alól Hollandia kivételt jelent: itt ugyanis a Regio West elnevezésű operatív program keretében az irányítással járó felelősség a négy legnagyobb városra (Utrecht, Amszterdam, Rotterdam, Hága) hárul. EQUAL: munkával az Európában jellemző megkülönböztetés és egyenlőtlenség ellen Az EQUAL közösségi kezdeményezés segítségével feltérképezhető a munkaerő-piaci politikák végrehajtásának és a bevált gyakorlatok kidolgozásának legjobb módja (2.7. ábra). Ebbéli minőségében az EQUAL a jelenleg is zajló munkaerőpiaci reform egyik legfontosabb eleme, hiszen egyszerre támogatja az európai foglalkoztatási stratégia nemzeti reformtervekbe való átültetését illetve az egyenlőséggel kapcsolatos jogszabályok tagállami szintű végrehajtását. Az EQUAL, amelyet az Európai Szociális Alap és a nemzeti kormányok közösen finanszíroznak, a következő központi elvek mentén szerveződik: partnerség: valamennyi érdekcsoport bevonása az összetett problémák megoldása érdekében, transznacionális együttműködés: a tagállamok tanulnak egymás tapasztalataiból, innováció: új szemléletek kidolgozása és tesztelése, integráció (mainstreaming): a bevált gyakorlatok egymással való megosztása és a szakpolitikák illetve gyakorlatok befolyásolása. Az Európai Unió közel 3,27 milliárd euróval járult hozzá az EQUAL kezdeményezéshez, amelyet további 2,2 milliárd eurós tagállami társfinanszírozás egészít ki. Jelenleg 27 EQUAL program azaz tagállamonként legalább egy (Belgiumban és az Egyesült Királyságban 2-2 program) és közel 3000 projekt van folyamatban. 121

146 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a Az EQUAL egyik legfontosabb újítása, hogy az együttműködés új formáit szorgalmazza: a program résztvevőinek ugyanis partnerség keretében kell egymással együttműködniük. Ennek köszönhetően sikerült megvalósítani a szemléletek integrációját és koordinációját, valamint az országok közötti együttműködést. Az információk, a tapasztalatok és a munkatársak kicserélése új, innovatív megközelítések meghonosítását tette lehetővé, javult a projektek minősége, mialatt a transznacionális eseményeknek köszönhetően helyi szinten nőtt a projektek hitelessége. Az EQUAL több esetben is hasznosnak bizonyult a már meglévő gyakorlatok optimalizálása illetve azok újabb csoportokra való kiterjesztése terén. Az EQUAL segítségével néhány tagállamban lehetőség nyílt arra, hogy olyan területeken is intézkedések szülessenek, amelyekre vonatkozóan egyelőre nincs kidolgozott politika, vagy ahol mostanáig kevés tapasztalat gyűlt össze: ilyen a terrorizmus elleni harc, a faj- és idegengyűlölet, a szociális gazdaság támogatása, a szakmai és a családi élet összeegyeztetése vagy a menedékjogot kérők befogadása. A tagállamokban felállított hálózatok segítségével megvalósulhatott az egyes projektek közötti információés tapasztalatcsere. E hálózatok általában jól működnek, és olykor valóságos gyakorlatközösséggé alakulnak. Az EQUAL közötti időszakra vonatkozó legfontosabb célkitűzései összhangban vannak az új ESZA-rendeletben szereplő horizontális célkitűzésekkel. Különösen fontos lehet, hogy a transznacionális együttműködés ösztönzése érdekében melynek egyik módja az információk és a jól bevált gyakorlatok kicserélése a tagállamok akár úgy is dönthetnek, hogy 10%-kal növelik a társfinanszírozás mértékét. Innovatív cselekvések: ötletbörze a régiók számára A közötti programozási időszakban az EU-15-ben végrehajtott Regional Programmes for Innovative Actions tulajdonképpen az ERFA által a korábbi programozási időszakokban támogatott kísérleti projekteket váltotta fel. E programok azáltal, hogy továbbra is támogatták a régiókat a technológiai innovációval és az információs társadalommal kapcsolatos innovációs stratégiáik kidolgozásában illetve cselekvési terveik végrehajtásában, regionális szinten ösztönzést nyújtottak a stratégiai és tervezési kompetenciák fejlesztéséhez. E két-három éves futamidejű programok célja az volt, hogy javítsák a strukturális alapokból nyújtott támogatások minőségét. A megítélt források a programok kísérleti jellege miatt korlátozottak voltak: az egyes programoknak adható maximális támogatás 3 millió euró lehetett. A programok célja olyan kísérleti cselekvések támogatása, amelyek egy innovációs stratégiához illeszkedve új megoldásokat keresnek a regionális fejlesztési igények kielégítésére. Siker esetén megoldásokat akár az általánosabb programokra is alkalmazni lehet. A régióktól azt kérték, hogy három fő prioritásra összpontosítsanak: a technológiai innovációra, az információs társadalomra és a fenntartható fejlődésre, azaz a lisszaboni stratégia három legfontosabb prioritására. A legtöbb támogatást a technológiai innovációval és az információs társadalommal kapcsolatos programok kapták (sorrendben 51% és 34%). Az előbbiben a hangsúly a technológia-átadáson, a KKV-kban megvalósuló innováción és a klasztereken van, míg utóbbiban az egyének és KKV-k számára új vállalati eljárások (e-kereskedelem, hálózatépítés) formájában szolgáltatások és alkalmazások kidolgozásán volt. Az EU-15-ben 151 régióból összesen 183 program jóváhagyására került sor, 28 régió két egymás követő programra is pályázott. Az eredmények azt mutatják, hogy egy régiónak 2-3 év gyakran kevés egy stratégia kidolgozásához és végrehajtásához. Ebből kifolyólag kevés olyan régió volt, amely a közötti időszakban innovatív cselekvési programjában kifejtett tevékenységeket általánosabb operatív programmá alakította volna át. A Bizottság támogatásával több régióról is elmondható, hogy e gyakorlatból tanulva közötti operatív programjaikba új többek között tapasztalati megközelítéseket és cselekvéseket is beépítenek. Komplementaritás a kohéziós politika és az EIB által nyújtott támogatás között Hosszú távú finanszírozásokért felelős uniós intézményként az EIB fő feladata, hogy finanszírozza a közös politikák megvalósítását szolgáló tőkeberuházásokat. Ehhez nagy összegű tőkepiaci hiteleket vesz fel, amelyeket kedvező feltételek mellett az EU célkitűzéseivel összhangban levő projektekre és programokra fordít. Az EIB három szempont szerint választja ki a finanszírozandó beruházási projektet: 122

147 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a összhang az EU prioritásaival; a projektek minősége és indoklása, amely magában foglalja azok technikai és környezeti tartósságát illetve társadalmi és gazdasági előnyeit; az EIB pénzügyi haszna a többi hitelezési forráshoz képest. Az EK-Szerződés 267. cikkében található alapszabálya és kötelezettségei értelmében az EIB mindig prioritásként kezelte a kevésbé fejlett régiók fejlesztését szolgáló projektek számára nyújtott kölcsönöket. A regionális fejlesztés kulcsfontosságú célkitűzése a bővítés óta ha lehet, még nagyobb hangsúlyt kapott, hiszen a kibővült EU gazdasági és társadalmi kohéziója az EIB egyik legfontosabb szempontja. Ugyanakkor az EIB küldetése ennél jóval általánosabb: a transzeurópai hálózatok és a környezetvédelem támogatása mellett feladatai közé tartozik a lisszaboni célkitűzések megvalósításának elősegítése különös tekintettel az oktatás és képzés, a K+F és az innováció (beleérve az innovatív KKV-k támogatását is) területére. Ebben a tekintetben az EIB a Bizottsággal együtt új pénzügyi kockázatvállalást jelentő finanszírozási kezdeményezéseket dolgozott ki. A os programozási időszakban az összes uniós kölcsön átlagosan 71%-a, azaz közel 184 milliárd euró ment a regionális fejlesztésre. Ennek 74%-a közvetlen kölcsön volt (lásd: a 2.8. ábrát: Az egy főre jutó kölcsönök megoszlása tagállamonként). Ennek felét az 1. célkitűzés alá tartozó régiók kapták (2.10. táblázat). Az EIB kölcsönök az Alapok jelentős hányadát teszik ki, és nem csak saját jogukon, hanem azért is, mert egyfajta átjárást képeznek az Alapokból nyújtott támogatás és a kereskedelmi bankok által nyújtott kölcsönök között, nem beszélve arról, hogy a kölcsönök révén a pénzügyi szakértelem is hozzáférhető. E kölcsönök emellett az Alapokból támogatott projektek tagállamok általi társfinanszírozására is fordíthatók. E kölcsönök az EIB pénzpiacokon való ismertségének köszönhetően egyéb forrásokból származó további finanszírozásokat is eredményezhetnek. Az EIB által nyújtott kölcsönök másik kedvezményezettjei a 2. célkitűzés alá tartozó régiók. Ezekben a régiókban az EIB oly módon egészítette ki a kohéziós politikából származó támogatást, hogy a hatékonyság és a bevétel növelését célzó beruházásokra összpontosított, miközben az Alapok támogatásának célkeresztjében inkább az alapvető infrastrukturális projektek álltak mindenekelőtt a kevésbé prosperáló régiókban. Az EIB emellett szakértői segítséget is nyújt a nagy léptékű projektekhez: 2000 és 2006 között több, mint 200 projekt értékelését végezte el a Bizottság felkérésére EIB közvetlen hitelek az EU-25-ben, (millió EUR) 1. célkitűzés 2. célkitűzés Többi régió Összesen (ideértve a csökkenő támogatásban részesülő régiókat is) (ideértve a csökkenő támogatásban részesülő régiókat is) (egyéb) Összesen Forrás: Európai Beruházási Bank 123

148 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a A kohéziós politika végrehajtása, módszere és irányítása A kohéziós politika sikerének záloga a stabil intézményi keret és eredményes irányítás a tagállamokban és a régiókban egyaránt. A kohéziós politika égisze alatt nyújtott pénzügyi támogatás általában véve jelentős ún. spill-over hatást gyakorol a gazdasági növekedésre. Javuló irányítás A félidős értékelések megállapítása szerint az új tagállamok sikerrel befejezték a kohéziós programok irányításához szükséges megfelelő keret felállítását. Mitöbb, más most látható jelei vannak annak, hogy javult a programok irányítása. Észtországban és a Cseh Köztársaságban például az értékelők szerint az adatok gyűjtése és ellenőrzése, valamint a mutatók, alapértékek és célkitűzések meghatározása terén más most komoly előrehaladás figyelhető meg. Az EU-15 tagállamainak vonatkozásában az értékelők hangsúlyozták: a os időszakban javult a programok irányítása. Ennek egyik kiemelkedő példája Olaszország, ahol a projektek értékelése, auditja és nyomon követése terén számottevő javulás figyelhető meg, míg Ausztria az értékelésnek egy olyan hagyományos megközelítését vezette be, amelynek lényege, hogy az érdekcsoportok által kritikusnak ítélt inputokról és outputokról szóló részletes információkat folyamatosan kicserélik egymással. E folyamatában történő értékeléssel lehetővé válik, hogy a program ideje alatt már a kezdeti stádiumban cselekvésekre kerüljön sor, illetve olyan, kevésbé kézzel fogható fejlemények is érthetőbbé válnak, mint például az innovációval járó változások. A javulások az irányítás számos egyéb területén is érzékeltetik jótékony hatásukat: az értékelők például Írországban javulást tapasztaltak a nemzeti programok keretében megvalósuló projektek stratégiai tervezése, értékelése és nyomon követése terén. Másfelől az is megállapítható, hogy akkor, amikor a közlekedési ágazatban a nagyobb horderejű és hosszú távú projektek magas fokú koordinálást tettek volna szükségessé, gyakran hiányzott az ehhez szükséges megfelelő adminisztratív kapacitás. Az értékelések rámutatnak: számtalan esetben előfordult, hogy a feleknek nem volt közös stratégiájuk, és gyakoriak voltak a megfelelő projektek kiválasztásával, irányításával különösen a szerződéskötéshez vezető, de elhúzódó tárgyalások okozta késedelemmel, tervezéssel, a projektek nagyságrendjével és a szükséges finanszírozási forrás megnyerésével kapcsolatos problémák is. Az irányítás a K+F-re szánt kiadások szempontjából is elengedhetetlen. A félidős értékelések Olaszországban és Spanyolországban egyaránt kiemelték, hogy milyen fontos a legjelentősebb gazdasági szereplők tevékenységeinek és v összehangolása és biztosítása. A 2. célkitűzés alá tartozó svéd Västra program értékeléséből kiderült: a kohéziós program pontosabban meghatározott, világos prioritásainak felállításával érzékelhetően javulhat annak végrehajtása, hiszen a felelős hatóságok folyamatos és hathatós támogatása nélkül e programok hatása nem lehetne optimális. fejlődő PPP partnerség Az állami és magánszektor partnersége (PPP) számtalan területen a beruházások egyik lehetséges forrás. Az Európai Bizottság becslései szerint például 25 a transzeurópai hálózat több, mint 60%-át közvetlen tagállami forrásból illetve egyéb forrásokból köztük a magánforrásokból finanszírozzák. Az EIB utólagos értékeléséből 26, amelyben a PPP-k terén nyert tapasztalatairól számol be, az derül ki, hogy a projektek általában időben, a tervezett költségvetés és műszaki dokumentáció szerint készültek el, ami rendkívül fontos, hiszen a késedelmek illetve a költségvetési problémák a kohéziós politika égisze alatt megvalósuló, de államilag finanszírozott projektek gyakori velejárói 27. A PPP projektek azonban nehézségekkel is járnak. A kormányok nem mindig rendelkeznek a megfelelő ismeretekkel és képességekkel ahhoz, hogy kezelni tudják e helyzet összetettségét, gyakran hiányos a jogi keret, vagy nem adottak a szükséges gazdasági ösztönzők: ezek együttesen indokolhatják, hogy a mai napig csak néhány nagyobb projekt valósult meg az állami és magánszektor partnerségében. 25 Lásd: EC (2005) Trans-European Transport Network, TEN-T priority axes and projects Lásd: EIB (2005) Az EIB által finanszírozott PPP projektek értékelése 27 Lásd például: ECORYS (2005) A Kohéziós Alap utólagos értékelése 124

149 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a de javulhat a partnerség, a koordináció és a hosszú távú kötelezettségvállalás A félidős értékelések arra a következtetésre jutottak, hogy a helyi és regionális hatóságok, a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek részvételének és intézményi kapacitásának megerősítéséhez még több, és jobb minőségű partnerségre van szükség. Magyarországon például az értékelők rámutattak arra, hogy az érdekelt feleket a célkitűzések meghatározásába és végrehajtásába egyaránt kívánatos lenne bevonni. Ehhez világos és rendszeres kommunikációra van szükség. A Cseh Köztársaságról szóló értékelés nyomán az ottani hatóságok most azon dolgoznak, hogy hogyan lehetne megkönnyíteni az állami és a magánszektor közötti partnerség létrehozását. A jobb minőségű és tartósabb partnerségek különösen a hosszú távú projektek esetében fontosak. Az innováció tekintetében például több jelentés is kiemelte, hogy a tartósabb és szilárdabb intézményi kötelezettségvállalás illetve a különböző érintett hatóságok és a magánszektor főbb szervezete közötti hatékonyabb koordinálás nagyon fontos lenne. Az üzleti vállalkozásokat ezért be kell vonni a regionális fejlesztési stratégiák kidolgozásába. a humán erőforrás terén is több beruházásra lenne szükség A humán erőforrás terén különösen az új tagállamokban még több beruházásra lenne szükség. Az értékelők megállapították, hogy noha a kérdés általános, Ciprus és Málta kis méretük miatt különösen nehéz helyzetben vannak ebben a tekintetben. A as időszakra megítélt nagyobb összegű támogatás kezeléséhez és a személyzet folyamatos fluktuációjának csökkentéséhez még intenzívebb képzésekre van szükség. Ez a képzés a programirányítás valamennyi területére, továbbá azokra a szereplőkre is ki kell, hogy terjedjen, akik finanszírozásra váró projektek kidolgozásában illetve a programok nyomon követésében részt vesznek. A szakértelemre különösen a közlekedési projektek irányításában és adminisztrációjában van nagy szükség. A félidős értékelések mindenekelőtt a következő szempontok fontosságát emelték ki: hosszú távú koherens terv felállítása, a különböző szintű kormányzati tevékenységek valamint az érintett állami szervezetek tevékenységének összehangolása, elégséges kompetenciákkal és humán erőforrással rendelkező ügynökségek felállítása valamint a folytonosság. az eljárások racionalizálhatók és tovább egyszerűsíthetők Az innováció stratégiai értékeléséből kiderült, hogy jelentősen egyszerűsíteni kell a bürokratikus terheket és az adminisztratív formaságokat, és helyettük új, rugalmasabb és kockázatbarátabb gyakorlatok meghonosítására van szükség. A félidős értékelések megállapították, hogy egyszerűsíteni kell a közbeszerzési eljárásokat, meg kell könnyíteni a PPP partnerségek létrehozását, tisztázni kell a kohéziós programok végrehajtásáért, nyomon követéséért és értékeléséért felelős különböző szervek szerepköreit és racionalizálni kell az adatgyűjtést és az adattovábbítást. Lengyelországban például a programok értékelésével kapcsolatos ajánlások nyomán már születtek olyan intézkedések, amelyek célja a közbeszerzési pályázatok lebonyolításának egyszerűsítése és átláthatóbbá tétele. A partnerség különösen helyi szinten fontos Az értékelők általános következtetése szerint az ESZA egyik legfontosabb tevékenységi köre a helyi szintű fejlesztés. Helyi szinten általában szoros az együttműködés, hiszen a helyi hatóságok, az önkéntes ágazat és általában a nonprofit szektor gyakran kiemelt partnerként vesz részt az ESZA szolgáltatásainak megvalósításában. A partnerségeknek nyújtott támogatás, valamint az állami, magán- illetve helyi szereplők mobilizálása gyakran fontos hozzáadott értéket képvisel. A reform és a közötti időszak új kihívásai A 2006 májusában megkötött, költségvetési tervről szóló megállapodás valamint az új szabályozási keret augusztusi hatályba lépése a két első lépés a között a kohéziós politika értelmében támogatásban részesítendő új programnemzedék felé vezető úton. Az első lépést a 2006 októberében a Tanács által elfogadott A kohézióról szóló közösségi stratégiai iránymutatások jelentették, amelyek megerősítették az új programok által a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások tekintetében játszott szerepet. A második lépés a fenti iránymutatások alapján elkészített nemzeti 125

150 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a stratégiák ( Nemzeti stratégiai referencia-keretek ) tagállamok általi benyújtása volt, amelyek bizonyos elemeivel kapcsolatban a Bizottságnak határozatot kellett hoznia. Harmadik lépésben a tagállamok különkülön programokat nyújtottak be a Bizottság általi jóváhagyásra, amelyekben pontosították a nemzeti stratégiák végrehajtásának módját a regionális illetve ágazati programokon, vagy akár e kettő ötvöződésén keresztül. A rendeletekkel kapcsolatos végső döntésekre várva a tagállami hatóságok és a Bizottság 2006-ban közösen dolgozták ki a nemzeti stratégiajavaslatokat, sőt, bizonyos esetekben az operatív programok tervezetét is. Erre az együttműködésre az idő rövidsége miatt volt szükség, illetve azért, hogy a 444 új program legtöbbjéről 2007 közepéig döntés szülessen. Míg a kohéziós politika végrehajtásának rendszere alkalmasnak bizonyult arra, hogy európai érdekeltségű minőségi programokat és projekteket valósítson meg, a közötti időszakban a programok irányításával kapcsolatban több probléma is felmerült. A Tanács által elfogadott reform a kohéziós politika kulcselemeit programozás, partnerség, társfinanszírozás és értékelés megtartotta ugyan, de a szakpolitika hatékonysága tekintetében több új változtatást vezet be. E változtatások először a programozás stratégiaiabb szemléletű megközelítését, másodszor: a felelősségi köröknek a tagállamokban létrehozott partnerségek, régiók és helyi térségek irányába történő decentralizálását, harmadszor: a társfinanszírozásban megvalósult programok teljesítményének és minőségének javítását (szilárdabb és átláthatóbb partnerségek, illetve szigorúbb és pontosabb nyomon követési mechanizmusok által), végül negyedszer: az irányítási rendszer egyszerűsítését célozzák (az átláthatóságot, a differenciálást és az arányosságot szem előtt tartva, stabil pénzügyi irányítást biztosítva). Ez a szakasz a fent ismertetett reform fontosabb elemeit ismerteti. Stratégiai megközelítés: a kohéziós politika összekapcsolása a lisszaboni folyamattal A 2005-ös Európai Tanács tavaszi ülésszakának következtetései szerint: Haladéktalanul új lendületet kell adni a lisszaboni stratégiának, és a prioritásokat ismét a növekedésre és a foglalkoztatásra kell összpontosítani. Európának meg kell újítania versenyképességének alapjait, javítania kell növekedési potenciálját és termelékenységét, valamint meg kell erősítenie a társadalmi kohéziót, különös hangsúlyt fektetve a tudásra, az innovációra és a humántőke kiaknázására. E célok eléréséhez az Uniónak a stratégia három (gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi) területén még nagyobb mértékben mozgósítania kell valamennyi megfelelő nemzeti és közösségi eszközt beleértve a kohéziós politikát is, hogy jobban kihasználhassa e területek szinergiáit a fenntartható fejlődés általános keretein belül. A kormányok mellett a többi érintett szereplő parlamentek, regionális és helyi szervezetek, szociális partnerek és a civil társadalom is a Stratégia érdekcsoportjai között kell, hogy szerepeljenek, miközben szerves részt vállalnak a stratégia célkitűzéseinek elérésében. Ezen túlmenően az irányítás egyszerűsítését az is indokolta, hogy a stratégia általános egyensúlyának megtartása és különböző elemei közötti szinergiák megőrzése közben könnyebbé váljon a prioritások azonosítása, a tagállamok fokozottabb bevonásával javuljon e prioritások végrehajtása és racionalizálni lehessen a nyomon követési folyamatot annak érdekében, hogy világosabb képet kapjuk a stratégia nemzeti szintű végrehajtásáról. A kohéziós politika a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósításához is jelentősen hozzájárul. A növekedés és a kohézió egymást kölcsönösen támogatják. A gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésével az Unió lehetővé teszi, hogy minden régió és társadalmi csoport hozzájárulhasson az Unió általános gazdasági fejlődéséhez, és élvezhesse annak gyümölcseit. A Szerződés 3. és 158. cikke is ezt támasztja alá. Ezért a kohéziós politikát minden vetületével együtt a lisszaboni stratégia szerves részének kell tekinteni. Másként fogalmazva: a kohéziós politikának fel kell ölelnie a lisszaboni és a göteborgi célkitűzéseket, és ezek elérésének legfőbb eszközévé kell válnia a nemzeti és regionális fejlesztési programok megvalósítása során. A kohéziós politika 2006-ban elfogadott reformjának középpontjában a kohéziós politika és a lisszaboni stratégia közötti kapcsolat még szorosabbra fűzése állt. A fokozottabb hatékonyság, az átláthatóság és a politikai felelősségvállalás érdekében egy stratégiai 126

151 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a szemléletű megközelítés meghatározására került sor, melyhez a kohéziós politika középpontjába az Alapok még hatékonyabb, az Európai Unió globális prioritásait szolgáló kiaknázását kell állítani. A kohéziós politika értelmében finanszírozott beruházások a 2005-ös tavaszi Európai Tanács következtetéseivel összhangban a lisszaboni stratégiát a növekedés és a foglalkoztatottság irányába orientálják. A programok elfogadásához vezető tárgyalások megerősítették a tagállamok és regionális hatóságok lisszaboni menetrend iránti elkötelezettségét, amely úgy tűnik, a prioritások mellett a gondolkodásmódot is jelentősen befolyásolta. A nemzeti stratégiai referenciakeretek és az eddig elfogadott programok számtalan módon bizonyítják mindezt. Először, a közigazgatás szerveződésével kapcsolatban egyértelműen látszik, hogy a nemzeti reformprogramok végrehajtásának koordinálásáért felelős szervek illetve a nemzeti stratégiai referenciakeret kidolgozásáért felelős szervek között szoros együttműködés alakult ki. Ezen együttműködés részletes szabályait szinte valamennyi nemzeti stratégiai referencia-keret feltünteti, ami amellett, hogy újdonság, rendkívül fontos is, hiszen a nemzeti reformprogramok és a nemzeti stratégiai referenciakeretek csak kevés országban (pl. Hollandia) tartoznak ugyanahhoz a minisztériumhoz. Egyes országokban a hatóságok úgy döntöttek, hogy a hatékony koordináció érdekében át kell alakítani az adminisztrációt. Magyarországon például a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egyszerre felel a nemzeti stratégiai referencia-keretért és a nemzeti reformprogramok végrehajtásáért, míg Lengyelországban a nemzeti stratégiai referenciakeret koordinálásáért felelős újonnan kinevezett bizottság egyben a nemzeti reformprogrammal való kapcsolatok kiépítésére is felhatalmazást kapott. Másodszor, az átláthatóság tekintetében a nemzeti stratégiai referencia-keret pontosítja, hogy az új programok a nemzeti reformprogramok mely részeire összpontosítanak. Észtország esetében például pénzügyi táblázatokkal bizonyították, hogy a programok milyen mértékben járulnak hozzá az észt nemzeti reformprogram pénzügyi tervéhez. Csehországban ugyanígy listázták a nemzeti reformprogram azon 24 prioritását (a 46-ból), amelyek az új programoknak köszönhetően fognak megvalósulni. E pontosítások amellett, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítanak segítenek tisztábban látni abban a tekintetben, hogy a programok milyen mértékben járulnak hozzá a lisszaboni stratégia megvalósításához. Harmadszor, a tartalom tekintetében a tagállamok fokozott hangsúlyt helyeztek az innovációra, a KTF-re és a tudásalapú gazdaságra. Az innováció a jelenlegi programozási időszakra tervezett programok egyik kulcsfontosságú eleme, amelyet gyakran kísérnek a vállalkozói készségre és a vállalkozások növekedésére összpontosító cselekvések. Koncentráció és egyszerűsítés Míg a Kohéziós Alapból rendelkezésre bocsátott támogatásokat az állami hivatalok jellemzően infrastruktúra-projektekre fordítják, e források egy jelentős, és egyre növekvő részét a jövőben az üzleti fejlesztésre fordítják, ebben a tekintetben pedig a közösségi szabályok katalizátorként hatnak a kormányzat és a támogatások kedvezményezettjeiként szereplő vállalkozások közötti kapcsolatokra. A jogalkotás racionalizálásával, valamint a strukturális és Kohéziós alapok irányítására vonatkozó szabályok egyszerűsítésével már eddig is fontos lépéseket tettek a kohéziós politika egyszerűsítése irányába, különösen az alábbiak végrehajtásával: Egyetlen irányítószabály-csoport: a os programozási időszak 10 létező rendeletnek helyébe a as programozási időszakra egyetlen bizottsági végrehajtó rendelet lépett. A Kohéziós Alapból finanszírozott programok irányításának szabályait összehangolták a strukturális alapok szabályaival. Ennek köszönhetően az Alapok irányítása könnyebb és olcsóbb lesz a tagállamok számára. Egyetlen elszámolhatósági szabálycsoport a kiadásokhoz: A tagállamok a társfinanszírozásban részesülő projekteknél a múltban alkalmazott két szabálycsoport helyett (az egyik a Közösségtől társfinanszírozást kapott a másik pedig a nemzetileg finanszírozott projektek esetében) nemzeti elszámolhatósági szabályokat alkalmazhatnak, így nagyban egyszerűsödik a projektigazgatás a tagállamok számára. a as programozási időszakban első alkalommal fordul elő, hogy a tagállamok és a Bizottság a dokumentumokat kizárólag elektronikus úton cserélik ki egymással, ami új időszakot nyit az e-kormányzásban. A szóban forgó 127

152 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a rendszert, az SFC2007-t a strukturális és Kohéziós alapok, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Halászati Alap esetében egyaránt alkalmazni fogják. E rendszernek köszönhetően az EU költségvetési gazdálkodás ának 40%-a elektronikus úton történik, és ezzel a futó programok során nem csak időt és rengeteg papírt lehet megtakarítani, de az átadásra váró információk mennyisége és típusa tekintetében is kevesebb lesz a nézeteltérés a Bizottság és a tagállamok között. A pénzügyi irányítás egyszerűsödése: a pénzügyi tervek, a támogatási arány, és az EU visszatérítései eztán magasabb szinten dőlnek el (az eddigi intézkedési szint helyett a program vagy prioritási tengely szintjén. Ez egyszerűsíti a programok tagállamok illetve Bizottság általi irányítását, illetve korlátozza a pénzügyi terv módosítását igénylő esetek számát, és így szélesebb körű önállóságot biztosít az operatív programok irányításával megbízott nemzeti hatóságoknak. Az irányítási rendszerek egyszerűsödése: az új rendszerek a meglévő rendszerekre épültek annak érdekében, hogy a tagállamoknak ne kelljen alapjaiban megváltoztatniuk a korábban meghonosított rendszereiket. Azonban a rendszerekbe, ha a tapasztalat szerint arra rászorultak, további pontosítások és javítások kerültek: ez történt például az irányítás első szintjén esedékes ellenőrzésekre vonatkozó feladatok, vagy az ellenőrizendő műveletek kiválasztásának módszere tekintetében. Az ellenőrző rendszerek fokozott arányossága és egyszerűsödése: kisebb programok esetében (ahol a teljes támogatható kiadások nem érték el a 750 millió eurót, és a közösségi társfinanszírozás aránya nem haladta meg a teljes kiadáok 40%- át) a nemzeti szabályok szerint létrehozott nemzeti szervek is elvégezhetik az ellenőrzési tevékenységek egy résézt, így nem kell megfelelni egyes közösségi ellenőrzési követelményeknek. A programok lezárására alkalmazott eljárás egyszerűsödése: az egyes esetekben a már lezárt műveletekre alkalmazható részleges lezárás új lehetőségének köszönhetően a tagállamok és a Bizottság számára egyaránt könnyebb lesz a programozási időszak végén esedékes lezárási eljárás. E műveletek idő előtti lezárásával csökkennek az ellenőrzésre benyújtandó dokumentumok megőrzésének költségei, mivel a megőrzési idő a szóban forgó műveletek részleges lezárásának időpontjától, nem pedig a teljes program vélhetően sokkal későbbi lezárásától kezdődik. Világosabb tájékoztatási és kommunikációs szabályok: a polgároknak és az Alapok lehetséges kedvezményezettjeinek valamennyi tagállamban azonos hozzáférésük lesz a kohéziós politika finanszírozási lehetőségeire és támogatásaira vonatkozó információkhoz, így csökken az ilyen információk felkutatásához szükséges idfő és erőfeszítés mértéke. Forrás-elkülönítés A növekedési és foglalkoztatási integrált iránymutatások ( ) 28 érvelése szerint vannak olyan beruházási kategóriák, amelyek különösen jótékonyan hatnak a növekedésre, ilyenek a kutatás fejlesztés (K+F), a fizikai infrastruktúra, a környezetbarát technológiák, a humántőke és a tudás. Ez az általános ajánlás az Unió egészére, de talán még inkább azokra a tagállamokra és régiókra érvényes, ahol a közösségi átlag felé való gyors ütemű közelítés és a versenyképesség fokozása létkérdés. Az Európai Tanács határozata a mely szerint a Tanács jóváhagyta a Bizottság ama javaslatát, hogy a lisszaboni menetrend prioritásait szem előtt tartva a kohéziós politika égisze alatt a forrásokat különböző célokra kellene elkülöníteni felkéri a tagállamokat arra, hogy a növekedés és a foglalkoztatottság maradéktalan megteremtése érdekében ügyeljenek a kohéziós források megfelelő allokációjára. Ez a felhívás különösen azokat a tagállamokat és régiókat érinti, amelyekben a as programozási időszakra vonatkozó kohéziós programok még kidolgozás alatt állnak: e területeknek kiemelt figyelmet kell fordítani e prioritásokra és fokozni kell a megvalósításukra irányuló erőfeszítéseket. A forrás-elkülönítés alá tartozó területek listájának nem célja, hogy felváltsa a lisszaboni menetrendben meghatározott és rendszeresen frissített prioritások jóval gazdagabb listáját, vagy hogy megakadályozza, hogy a tagállamok a kohéziós alapból származó finanszírozásokat egyéb nemzeti prioritásokra fordítsák. E lista célja inkább az, hogy a tagállamok 28 A Bizottság közleménye az Európai Tanács tavaszi ülésszakának Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért A növekedési és foglalkoztatási integrált iránymutatások ( ), 128

153 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a és régiók figyelmét azokra a területekre irányítsa, ahol további erőfeszítések szükségesek, és amelyek különösen fontosak a kohéziós politika szempontjából. E területeket öt általánosabb címszó köré lehet csoportosítani: a kutatás és fejlesztés, az innováció valamint az ezeket befogadó információs társadalom előmozdítása, az ipari versenyképesség fokozása és a vállalkozói készség előmozdítása, az erőforrások fenntartható használatának ösztönzése és a környezetvédelem illetve a növekedés közötti szinergiák megerősítése, az európai jelentőségű közlekedési infrastruktúrák bővítése, javítása illetve egymás közötti összekapcsolása, emberi tőkébe való beruházás. Az Európai Tanács határozata ellenére amely szerint az EU-hoz 2004-ben vagy az után csatlakozott tagállamok mentesülnek a forrás-elkülönítés alól a tagállamok többsége, amint azt a nemzeti stratégiai referencia-keretek és az operatív programok elemzése is mutatja, de facto teljesítette azt. E jelentés írásakor rendelkezésre álló dokumentumokból amelyek a pénzügyi terv értelmében lekötött összegek kb. 90%-át tartalmazzák 129

154 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a az derül ki, hogy a tagállamok és a régiók a Konvergencia célkitűzéshez tartozó kiadásaik 60%-át, míg a Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzéshez tartozó kiadásaik 75%-át a fent említett prioritásokra fordították (és ezzel teljesítették az ajánlás forrás-elkülönítésre vonatkozó kitételét). Az EU szintjén az Alapokból 64%-ot különítenek el a Konvergencia célkitűzéssel, és 80,8%-ot a regionális versenyképességgel és a foglalkoztatottsággal kapcsolatos beruházásokra 29 (2.9. és ábra). E százalékos arányok azt jelentik, hogy az e beruházásokhoz nyújtott támogatások összege megközelítette a 210 milliárd eurót, ami a os programozási időszakhoz képest 55 milliárd euró növekedést jelent. Az EU-15-ben ahol a Kohéziós Alap vonatkozásában kötelező a forrás-elkülönítés ezek a százalékos arányok sorrendben 72,1% és 83,0% között mozognak. Az egyes tagállamok helyzete és az általános célkitűzésekhez való hozzájárulásuk mértéke nagyon változó, ami többek között beruházási igényeik sokféleségének és a os programozási időszak alatt jellemző eltérő helyzetükkel magyarázható. Az egyes tagállamokat jellemző számokat azonban fenntartással kell kezelni, mivel bizonyos esetekben nagyon kevés a már hivatalosan is benyújtott programok száma. A politikai kombináció (policy-mix) tekintetében érdemes megjegyezni, hogy a forrás-elkülönítésnek köszönhetően a tagállamok figyelmüket a K+F-re és az innovációra azaz a lisszaboni stratégia kulcsfontosságú vetületeire összpontosíthatták. Az e területeken megvalósult beruházás mutatja a legszembetűnőbb növekedést a os időszakhoz képest: a Konvergencia célkitűzésre fordított támogatás közel megkétszereződött, míg a Regionális versenyképesség és Foglalkoztatottság célkitűzésekre fordított összegek több, mint megháromszorozódtak. Ez azt jelenti, hogy a közötti időszakban a K+F és az innováció területén megvalósuló beruházások összértéke eléri az 50 milliárd eurót. 29 E számadatok azokat a beruházási kategóriákat is magukban foglalják, amelyekkel egyes tagállamok kiegészítették a forráselkülönítést abból a célból, hogy biztosított legyen az egyedi nemzeti körülmények többek között az egyes érintett tagállamok nemzeti reformprogramjában meghatározott prioritások figyelembevétele (az 1083/2006/EK tanácsi rendelet 9. cikkének (3) bekezdése). A kohéziós politika új eszközei JASPERS A Bizottság annak érdekében, hogy új generációs programjai a lehető legnagyobb sikert érjék el a szakértelem európai szinten rendelkezésre álló valamennyi forrását mozgósította. Ezt szem előtt tartva a Bizottság partnerségre lépett az EIB-vel és az EBRD-vel. E partnerség gyümölcse a JASPERS nevű technikai segítségnyújtási eszköz, amelynek célja, hogy segítse a tagállamokat az európai alapok társfinanszírozásával megvalósuló nagyobb projektek kidolgozásában. Ahhoz, hogy sikeres legyen, fontos, hogy a JASPERS könnyen hozzáférhető legyen, és hogy az érintett szakértők többsége a támogatás kedvezményezettjeinek közelében legyen. Ezért Varsóban, Bécsben és Bukarestben 2006 végén illetve 2007 elején regionális hivatalokat állítottak fel, amelyek teljes létszámmal működhetnek. A JASPERS munkatársai az egyes tagállamokkal egyeztetett cselekvési tervek szerint végzik tevékenységüket. A 2007-es cselekvési terv további 94 projekttel egészíti ki a kezdeményezés eredeti portfolióját, 2007 végéig a várakozások szerint pedig a es időszak projektje fejeződik be. A JASPERS két kiemelt tevékenységi területe Románia és Bulgária az országok területének nagysága miatt. JEREMIE A JEREMIE az Európai Bizottság és az EIB-csoport (konkrétan az Európai Beruházási Alap EIF) között létrejött új partnerség, amely szerepe szerint arra hivatott, hogy a pénzügyi támogatások hagyományos formái (szinte kizárólag vissza nem térítendő támogatások) helyett az üzleti vállalkozásoknak nyújtott olyan visszatéríthető és újrafelhasználható támogatási formáknak engedjen teret, mint a kockázati tőke, a kölcsönök, a garanciák, a részvények illetve a kezdőtőke. A JEREMIE-nek köszönhetően az EU-programokat irányító tagállami és regionális hatóságok az EIF-et vagy egy másik pénzügyi intézetet holdingalapként is igénybe vehetik. A holdingalap kiválasztja azokat a tapasztalt pénzügyi közvetítőket, akik vállalkozásfejlesztéshez továbbkölcsönzéssel foglalkoznak. Az üzleti vállalkozások számára kockázati tőke, kölcsönök stb. 130

155 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a formájában nyújtott támogatások megszervezésének komplex feladatát ebben az esetben a holdingalap kezelője végzi az irányító hatóság nevében. Ez az eljárás a hatóságok számára kizárólag előnyökkel jár, amelyek ezáltal különösen regionális szinten anélkül modernizálhatják vállalkozás-finanszírozási rendszerüket, hogy el kellene sajátítaniuk az ehhez szükséges ismereteket. A rendszerben való részvétel iránt már most komoly érdeklődés mutatkozik. Az EIF eddig három tagállammal (Szlovákia, Görögország és Románia) és négy régióval (Guadeloupe, Auvergne, Galícia és Lombardia) kötött szándéknyilatkozatot: ezek mindegyike az EIF-et JEREMIE holdingalapként kívánja igénybe venni. JESSICA A JESSICA egy olyan új közös kezdeményezés, amelynek célja, hogy a városi övezetekben támogassa a strukturális alapokból finanszírozott újrafelhasználható beruházásokat valamint fenntartható fejlődést. E kezdeményezést a Bizottság az EIB-vel közösen első ízben az Európai Tanács februári ülésszakán ismertette. A JESSICA keretén belül a tagállamokban működő irányító hatóságok számára lehetőség nyílik arra, hogy a strukturális alapokból juttatott forrásaik egy részét városfejlesztési alapokba forgassák, illetve hogy e források újrahasznosításával hozzájáruljanak a városi övezetekben zajló beruházások ütemének felgyorsításához és kibővítéséhez. A várakozások szerint e kezdeményezéshez más pénzintézetek mellett az európai bank- és magánszektor is csatlakozni fog. politika hatékonyságának növelése az európai pénzintézetekkel különösen az EIB-vel folytatott együttműködés szorosabbá tételével és azáltal, hogy az újszerű pénzügyi módszereket kohéziós politika eredményeinek szerves részévé teszi. Ezen újszerű pénzügyi módszerek fokozottabb igénybe vétele több előnyt is tartogat: a szakértelem új forrásainak valamint technikai, pénzügyi és irányítási értelemben vett kapacitások bevonása, az európai költségvetésből származó támogatások újrafelhasználható pénzügyi formákká való átalakítása, amellyel e támogatások hosszú távon még fenntarthatóbbá válnak, az e támogatások által generált kiegyenlítő hatás, amely vonzza a magántőkét illetve ötvöződhet azzal, a támogatások kedvezményezettjei ösztönzést kapnak arra, hogy még jobb eredményeket érjenek el, hiszen legalább a támogatás egy részét vissza kell fizetniük. az érintett régiókban fejlődik és modernizálódik a pénzügyi ágazat. A 2006 májusában a Bizottság, az EIB és az Európa Tanács Fejlesztési Bankja (CEB) által aláírt szándéknyilatkozat a as programozási időszakra vonatkozóan megfogalmazza a városrészrehabilitáció és -fejlesztés finanszírozására vonatkozó koordinált szemlélet alapelveit ben a Bizottság és az EIB társfinanszírozásában a CEB hozzájárulásával elkészül a JESSICA kezdeményezés értékelése, amelyet az érdeklődő tagállamoknak és régióknak díjmentesen elküldenek abban a reményben, hogy ezáltal a strukturális alapok és a magán- illetve bankszektor által a JESSICA kezdeményezés égisze alatt finanszírozott városi beruházások még nagyobb sikert érnek el. E három új kezdeményezés is azt a lankadatlan törekvést tükrözi, melynek célja a kohéziós 131

156 2. f e j e z e t A k o h é z i ó s p o l i t i k a h a t á s a 132

157 3. fejezet Nemzeti szakpolitikák és kohézió Tartalomjegyzék Bevezetés Beruházás a növekedési és foglalkoztatottsági stratégiába: a nemzeti szakpolitikák szerepe Állami beruházás és a kohéziós politika Az állami beruházások szerepe a gazdasági növekedésben A bruttó állóeszköz-felhalmozásra fordított közkiadások az EU-ban ( ) A kohéziós politika szerepe az állami beruházások terén Az állami beruházás ok kapcsán felmerült kiadások összetétele az EU-ban Kormányzati rendszerek eltérései és állami beruházások az EU-ban A gazdaság kínálati oldalának megerősítése és a gazdasági stabilitás biztosítása

158 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó 134

159 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó Bevezetés A közösségi részvénytőkét kiegészítő állami beruházás az uniós politika egyik legfontosabb eleme, hiszen nem csak hogy közvetlenül hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a gazdaság termelői potenciáljának fokozásához, de biztosítja, hogy a növekedési ráta a jövőben is magas legyen. Ebbéli minőségében az állami beruházás egyszerre áll a hosszú távú regionális fejlődés elősegítéséhez szükséges infrastruktúra és egyéb feltételek megteremtésére törekvő kohéziós politika, és a még dinamikusabb európai gazdaságra törekvő lisszaboni stratégia középpontjában. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a szó legszorosabb értelmében vett állami beruházás valójában a humán- és a fizikai tőkébe való beruházást jelenti, és a munkaerő készségeinek oktatással illetve képzésekkel való fejlesztése legalább annyira fontos, mint a regionális fejlődéshez szükséges infrastruktúra megteremtése 1. E fejezet középpontjában mégis a szűkebb értelemben vett állami beruházások, azaz a bruttó állóeszközfelhalmozásra fordított közkiadások állnak. Célunk, hogy megvizsgáljuk: az utóbbi években hogyan alakultak az állami beruházások az EU különböző területein, és a Kohéziós és strukturális alapok milyen szerepet játszottak mindebben. Az elemzés ezért nem tér ki a beruházás egyéb formáira, köztük a humántőkébe való beruházásra sem, amely szintén a strukturális alapok egyik kiemelt kedvezményezettje volt. Ez nem azt jelenti, hogy a beruházások egyéb formáinak kevésbé jelentősek, mint a fizikai tőkébe való beruházás éppen ellenkezőleg: nélkülözhetetlenek a fenntartható gazdasági növekedés megteremtéséhez hanem mindössze arról van szó, hogy az EU-szintű összehasonlítást lehetővé tevő releváns adatokhoz sokkal nehezebb hozzájutni. Beruházás a növekedési és foglalkoztatottsági stratégiába: a nemzeti szakpolitikák szerepe Egy új partnerség Miután oly sok éven keresztül igen lassú előrehaladás volt tapasztalható 2000-ben tartott lisszaboni csúcstalálkozón kitűzött célok felé, az Európai Tanács tavaszi ülésszaka úgy határozott, hogy új lendületet ad a növekedés és a foglalkoztatottság 1 Ez természetesen nem jelenti, hogy a fizikai és humántőkével való ellátottság a regionális fejlődéshez szükséges egyetlen feltétel. A felelősségteljes irányítás, az innovatív kapacitás, a szociális létesítmények stb. szintén fontos szerepet játszanak. stratégiájának. A megújult lisszaboni menetrend értelmében e megújult lendületre három területen van különösen szükség: a fenntartható növekedés motorjának számító tudás és az innováció megerősítése, az EU munkavállalási és beruházási szempontból vonzó területté alakítása valamint annak elismerése terén, hogy a növekedés és a foglalkoztatottság a társadalmi kohézió megerősítésének elengedhetetlen eszköze. Ebben a tekintetben a kormányokra kiemelten fontos szerep vár, hiszen e célkitűzések megvalósításához bizonyos szerkezeti reformokra lesz szükség. Az új stratégia egyik fontos eleme a stratégia irányításának módja. A nemzeti és közösségi szinten megosztott felelősségi körök meghatározása még pontosabb annak érdekében, hogy a fellépések és a kompetenciák között még szorosabb megfeleltethetőség valósuljon meg. Az érdekelt felek mozgósítása, a velük folytatott konzultáció, valamint partnerségek kialakítása helyi, regionális és nemzeti szinten ugyancsak rendkívül fontos a stratégia elsajátításához és a reformok hatékonyságának fokozásához. A nemzeti reformprogramok A Bizottság, annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak a növekedés és munkahelyteremtés terén jellemző legégetőbb szükségleteik és prioritásaik összegyűjtésében, a as időszakra vonatkozóan elfogadta a munkahelyekre és a növekedésre vonatkozó első integrált iránymutatásokat. Ezek az iránymutatások makro- és mikrogazdasági, valamint foglalkoztatottsági szempontokat is tartalmaznak, és alapul szolgálnak azokhoz a nemzeti reformprogramokhoz, amelyek részletesen ismertetik a tagállamok által a növekedés és a foglalkoztatottság érdekében tervezett intézkedéseket. A 2005-ös nemzeti reformprogramjaikban a tagállamok nagy mértékben támaszkodtak a munkahelyekre és a növekedésre vonatkozó első integrált iránymutatásokra. A nemzeti reformprogramokból kitűnik, hogy a tagállamok szakpolitikáiban a hangsúly fokozatosan az innováció és a kutatás, a forrás- és energiahatékonyság, a KKV-k potenciáljának felszabadítása, a vállalkozói készség és az oktatás, a humántőkébe való beruházás, a munkaerőpiacok modernizálása illetve a magas fokú szociális biztonság megteremtése felé tolódik. A nemzeti reformprogramok mindegyike meghatározza az integrált iránymutatások három területén jellemző legkritikusabb témaköröket. A makrogazdasági politika 135

160 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó tekintetében több tagállam költségvetési konszolidációt irányzott elő, és nyugdíj- illetve egészségügyi rendszerének reformjára készülnek. A mikrogazdasági iránymutatások által lefedett területek tekintetében szinte az összes tagállam a kutatásokat, az innovációt, illetve a vállalkozói készséget és az üzleti környezetet jelölte meg problémás területként. Igaz, hogy az innováció a tagállamok egyik legfontosabb prioritása, de a nemzeti programokban az infrastruktúrába való beruházás is helyet kapott: kilenc tagállam ugyanis ezt is a prioritások közé sorolta. A foglalkoztatottság tekintetében az Európai Foglalkoztatási Stratégia egyik legfontosabb prioritása a lehető legtöbb munkavállaló munkaerőpiacra vonzása és ott tartása. A tagállamok terveik szerint megsokszorozzák a jelenleg a munkaerőpiac szélére szorult egyének és társadalmi csoportok megszólítására irányuló erőfeszítéseiket, és ebből a célból egy olyan új, kiegyensúlyozott szemléletet dolgoznak ki, amely a személyre szabott munkaerőpiaci támogatást ötvözi a magas színvonalú szociális szolgáltatásokkal és az elégséges minimálbérszintekkel. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia három prioritása közül a legkevesebb tagállami támogatást a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása kapta, noha a tagállamok elismerték, hogy a munkaerőpiac rugalmasságának fokozása minden tagállam számára komoly kihívást jelent. E hiányosság pótlásában az Alapok kiemelkedő szerepet játszanak. A Bizottság elért haladásról szóló éves jelentései A Bizottság a 2006-os nemzeti reformprogramokat az elért haladásról szóló első éves jelentésében értékelte. A legfontosabb következtetések a következők: az egyes tagállamok programjainak tartalma tekintetében az országok más és más helyzetéből adódóan jelentős eltérések vannak, a három terület (makro- és mikrogazdaság valamint a foglalkoztatottság) integrációja tovább fokozható, és a nemzeti reformprogramok kiemelt szerepet játszanak a koherensebb megközelítés kidolgozásában, további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a kohézióra fordított közösségi kiadások hozzájáruljanak a lisszaboni stratégia átfogó végrehajtásához. A jövőben a programozásnak ezért közvetlen támogatást kell nyújtania a nemzeti reformprogramok számára, fokozni kell a lisszaboni stratégia iránti általános tudatosság és annak célkitűzései melletti elkötelezettséget célzó erőfeszítéseket, mivel a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási stratégiával jelenleg csak kevesen tudnak azonosulni. A Bizottság előrehaladásról szóló második éves jelentése amelynek alapjául a tagállamok őszi végrehajtási jelentése szolgált értékelte a gazdasági reform terén elért előrehaladást. A jelentés szerint a kutatás és az innováció fellendítése, valamint a pénzügyi fenntarthatóság megteremtése terén előrehaladás valósult meg, ami erősítette az üzleti környezetet és hozzájárult a munkahelyteremtéshez. A jelentés hozzáteszi: a rendezett államháztartás megteremtése hosszú távon fontos kihívást jelent, a munkaerő-piaci reform csak lassan zajlik, és a különösen a szolgáltatások, azon belül pedig a hálózati szolgáltatások (távközlés, műsorszórás stb.) ágazatában jellemző gyenge verseny miatt a más területeken zajló programok üteme is lelassul. A jelentés kiemelt helyen tárgyalja, hogy a tagállamok mennyiben tettek eleget az uniós és nemzeti szinten szükséges nyomon követési elvárásoknak és mennyiben feleltek meg az alábbi négy prioritási területtel kapcsolatos kötelezettségvállalásaiknak: A kutatás és az innováció tekintetében a jelentés megjegyzi, hogy noha a tagállamok úgy tűnik, a K+F-et részesítik előnyben, az innováció terén egy sokkal stratégiaibb szemléletű megközelítésre van szükség. az üzleti környezet tekintetében a jelentés megjegyzi, hogy mértékletes előrehaladás valósult meg az induló vállalkozásoknak szóló egyablakos ügyintézőhelyek felállítása terén, de felkéri az Európai Tanácsot annak jóváhagyására, hogy a tagállamoknak 2012-ig 25%-kal kell csökkenteniük a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terheket. a foglalkoztatottsággal kapcsolatban a jelentés felkéri a tagállamokat arra, hogy támogassák a kiválóságot a kutatás és az oktatás területén, a gazdasági és társadalmi változások elindulásának megelőzése érdekében sürgősen javítsák a munkavállalók és a vállalkozások 136

161 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó alkalmazkodóképességét, gondoskodjanak arról, hogy az oktatásból kilépőknek sikerüljön elhelyezkedni vagy valamilyen képzési programban részt venni, fejlesszék a gyermekfelügyeleti létesítményeket és ösztönözzék állampolgáraikat arra, hogy meghosszabbítsák munkával töltött éveiket és még több képzésben vegyenek részt. az energia terén a jelentés kiemeli, hogy az éghajlatváltozás hatásainak megfékezése érdekében csökkenteni kell a szénkibocsátást, elő kell mozdítani az energiahatékonyságot és maradéktalanul ki kell aknázni a megújuló energiaforrásokban rejlő potenciált. A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a ténylegesen megtett erőfeszítések ellenére a reformok üteme és intenzitása valamint az e reformok iránti elkötelezettség terén nagy különbségek vannak a tagállamok között. A jelentés tehát felkéri a Tanácsot arra, hogy a reformfolyamatok felgyorsítása érdekében fogadja el az országspecifikus ajánlásokat. Állami beruházás és a kohéziós politika Az állami beruházások szerepe a gazdasági növekedésben Az állami beruházások amelyek alatt, amint arról e dokumentum elején már szót ejtettünk, általában az általános kormányzati tőkeberuházásokat értjük gazdasági teljesítményéről már számtalan tanulmány készült. A közgazdászok véleménye megegyezik abban, hogy az ekképpen meghatározott és javarészt közutak, kórházak stb. felújítására fordított állami beruházások nem csak közvetlenül járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez, hanem közvetetten is, a magánszektor termelékenységének fellendítésével. Noha az állami beruházások gazdasági növekedésre gyakorolt pozitív hatását empirikus kutatásokkal eleddig nem igazolták 2, egy közelmúltban készült 2 Több empirikus tanulmány is alátámasztja, hogy az állami beruházások pozitív hatást gyakorolnak a növekedésre (lásd pl.: Aschauer, D.A., Is public expenditure productive?, Journal of Monetary Economics 23, ), míg más tanulmányok szerint nem járnak számottevő hatással (például: Garcia-Milà T, T.J. McGuire and R.H. Porter, The effects of public capital in statelevel production functions reconsidered, Review of Economic and Statistics, 78(1), ) vagy adott esetben épp ellenkezőleg: negatív hatással járnak (Evans P. and G. Karras (1994), Are government activities productive?). Evidence from a panel of US states, Review of Economics and Statistics 76 (1), 1 11; and Salai-Martin X., G. Doppelhofer and R.I. Miller (2004), Determinants of Long-term Growth: a Bayesian averaging of classical estimates approach, American Economic Review, 94(4), ). Igaz, a legtöbb tanulmány az Egyesült Államokra vonatkozik. tanulmány 3 következtetése szerint napjainkban széles körű konszenzus alakult ki erről annak ellenére, hogy a legfrissebb elemzésekben ismertetett hatások nagyságrendben elmaradnak a korábbi elemzésekben előrevetített hatásoktól. Vitathatatlan, hogy egy modern gazdaságban az alapvető infrastruktúra különösen a közlekedési hálózatok, amely az egyik leginkább tőkeigényes terület, nélkülözhetetlen a vállalatok hatékony működéséhez 4. Ennek megfelelően az állami beruházásokkal járó kiadások fontos helyet kapnak a gazdasági növekedésről szóló modern elméletekben 5, és a közgazdasági modellek legtöbbje szerint ez a típusú beruházás tartósan erősíti a gazdaság kínálati oldalát 6. Ugyanakkor a várhatóan rendkívül hosszú távú hatások miatt a nagyszabású infrastruktúra-projektek értékelésekor általában 25 éves távlatokban szokás gondolkozni szinte képtelenség számszerűsíteni az állami tőkekiadások gazdasági növekedésben vállalt hozzájárulását. A tanulmányok azonban olyan tényezőket is beazonosítottak, amelyek maximalizálják az állami beruházások gazdasági teljesítményre gyakorolt hatását. Először: az állami kiadások összetétele, tekintve, hogy annak bizonyos elemei más elemeknél sokkal közvetlenebb hatást gyakorolnak a gazdasági tevékenységre. Ide sorolhatók a közutak és 3 Romp, W. and De Haan, J. (2005), Public capital and economic growth: a critical survey, EIB Papers, Vol. 10. No. 1. pp ). 4 A humántőkébe való beruházás amint arról a fentiekben már szót ejtettünk természetesen legalább ilyen fontos. Kutatások támasztják alá, hogy milyen kiemelkedő szerepet játszik a termelékenységben és a gazdaságnövekedési potenciáljában. Az OECD által végzett kutatások a gazdasági növekedés okait tanulmányozva megállapították, hogy a legtöbb OECD-országban 1994 és 2004 között bekövetkezett egy főre jutó GDP-növekedés legalább fele arányban a megemelkedett munkatermelékenységnek volt köszönhető. (OECD, Oktatási körkép, 2006). 5 E modellek kidolgozói a teljesség igénye nélkül: Barro (1990), Government spending in a simple model of endogenous growth, Journal of Political Economy 98 (5), S ; Barro and Sala-i- Martin (1992), Public finance in models of economic growth, Review of economic Studies, 59, ; Fisher, T. and S Turnovsky (1998), Public investment, congestion and private capital accumulation, Economic Journal 108, ; Futagami, K., Y.Morita and A. Shibata (1993), Dynamic analysis of an endogenous growth model with public capital, Scandinavian Journal of Economics, Például a magántőke felhalmozódásának ösztönzésével: in Shioji, E. (2001), Public capital and economic growth: a convergence approach, Journal of Economic Growth 6, ; Chatterjee, S. and S.J. Turnovsky (2005), Financing public investment through foreign aid: consequences for economic growth and welfare, Review of International Economics 13(1), Ezt az elemet a strukturális alapokból az EU leszakadó régióiban megvalósuló intervenciós hatások becsléséhez használt, és a 2. fejezetben említett három modell is tartalmazza. 137

162 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó vasútvonalak illetve repülőterek építése, a városi közlekedési rendszerek és az energia-elosztó hálózatok. Más összetevők rövid távon legalábbis inkább társadalmi, mint gazdasági hatást fejtenek ki, még ha nem is tartanak hosszú évekig: ide tartozik a kórházak, iskolák illetve közintézmények építése 7. Másodszor: rövid távon az állami beruházások növekedésre gyakorolt hatása a beruházás finanszírozási módjától függ. Adóemelés esetén a keresletre gyakorolt pozitív hatást ennek visszatartó hatása ellensúlyozhatja. Kölcsönök esetén fennáll annak a veszélye, hogy e kölcsönök előbbutóbb kiszorítják a beruházásokra szánt magánforrásból származó kölcsönöket. A kormányzati folyó kiadásoknak az új infrastruktúrák finanszírozása érdekében való csökkentése szintén negatív hatással járhat: ez ugyanis komoly összegeket vonhat el az éppen zajló javítási vagy karbantartási munkálatoktól 8. Harmadszor: az állami beruházások termelékenységre gyakorolt hatása e beruházások hatékonyságát befolyásoló elemektől függ: ilyen például az intézmények minősége 9, a releváns hatóságok adminisztratív kapacitása és a meglévő infrastruktúra irányítási szintje 10. Annak ellenére, hogy e tényezők termelékenységre gyakorolt hatását bizonyítékok támasztják alá 11, a szakirodalom többnyire nem tesz említést róluk. Negyedszer: az állami beruházások termelékenységre gyakorolt hatása függ a meglévő tőkeállomány 7 Lásd: Aschauer (1989) and Mastromarco, C. and Woitek, U. (2006), Public infrastructure investment and efficiency in Italian regions, J Prod Anal 25, Lásd: Hulten, C.R. (1996), Infrastructure capital and economic growth: how well you use it may be more important than how much you have, NBER Working Paper No Lásd például: Acemoglu D., S. Johnson and JA Robinson (2001), The colonial origins of comparative development: an empirical investigation, American economic Review 91, ; Hall RE and CI Jones (1999), Why do some countries produce so much more output per worker than others? Quarterly Journal of Economics 114, Lásd: Hulten, C.R. (1996), Infrastructure capital and economic growth: how well you use it may be more important than how much you have, NBER Working Paper No Lásd: World Development Report 1994: Infrastructure for Development. World Bank, 1994, Washington D.C. méretétől, valamint azok magánberuházásokkal való komplementaritásának fokától. Összefoglalva: az állami beruházások azaz a kormányzati tőkeberuházások döntő szerepet játszanak a gazdasági fejlődésben 12, de hatásuk a kiadások nagyságrendjén kívül egy sor egyéb tényezőtől is függ, köztük a humántőkébe történő beruházástól is. A bruttó állóeszköz-felhalmozásra fordított közkiadások az EU-ban ( ) Az állami beruházások nem csak a bruttó állóeszközfelhalmozásra fordított kiadásokat jelentik 13, hanem a beruházási támogatásokat és az egyéb tőketranszfereket is. Mivel e beruházások az eszközök beszerzését és az azok feletti rendelkezést takarják, ennek megfelelően nagyban eltérnek az új épületek, vagy utak stb. építését célzó beruházásoktól, hiszen csupán a tulajdonjog változik, tőkeállomány nem lesz sem kevesebb, sem több. A hangsúly tehát a bruttó állóeszköz-felhalmozáson van, ami ugyancsak a kohéziós politika égisze alatt nyújtandó támogatások középpontjában áll. E szakasz áttekintést nyújt az állami tőkekiadások változásairól: először az EU-15 tagállamaiban Chatterjee, S. and S.J. Turnovsky (2005), Financing public investment through foreign aid: Consequences for economic growth and welfare, Review of International Economics 13(1), A számlák európai rendszere (ESA 95) szerint a bruttó állóeszközfelhalmozás magában foglalja a lakóhelyet, más épületeket és struktúrákat, gépeket és berendezéseket, valamint a számítástechnikai szoftvereket is. 138

163 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó vállalt részarányhoz és az elsődleges összkiadásokhoz képest egyaránt: ebben az évben az állami beruházások a GDP 2,9%-át tették ki, ami több volt, mint az Egyesült Államokban (a GDP 2,5%-a). 12 évvel később, 2005-ben az állami beruházások kiadásai a GDP 2,4% ára estek vissza, ami alig marad el az időközben némi javulást produkáló Egyesült Államok hasonló értékétől (3.1. ábra) között (itt megkülönböztetjük a négy kohéziós országot (COH4) és a többi országot (EU-11), majd a május 1-jén csatlakozott 10 új tagállamban (NEM-10) között (az új tagállamok, illetve Bulgária és Románia tekintetében ezen időpont előttről nem állnak rendelkezésre összehasonlítható adatok). Állami beruházási tevékenység az EU-15-ben ( ) Az EU-15-ben 1993 óta az állami beruházások drámai csökkenése figyelhető meg a GDP-ben Míg az állami beruházások terén javarészt hanyatló tendenciák figyelhetők meg, a helyzet országról országra változó. A 4 kohéziós országban az állami beruházások GDP-ben vállalt részaránya nem csak messze (kb. 50%-kal) meghaladja az EU-15-ben jellemző hasonló értéket, de elmondható, hogy ez az arány 1995 óta nem csökkent, hanem inkább nőtt. (3.2. ábra). A 4 kohéziós országban tehát a beruházások átlagos szintje az 1999 és 2005 között eltelt 7 évben valamivel magasabb volt, mint az 1993 és 1998 közötti 6 évben, míg a másik 11 tagállamban még ennél is alacsonyabb volt (három ország: Luxemburg, Hollandia és Olaszország kivételével, ahol enyhe növekedést regisztráltak) (3.3. ábra). Noha 1993 és 1996 között többé-kevésbé hasonló ütemben csökkentek, az állami beruházások a négy kohéziós országban valamelyest emelkedésnek indultak, és ezzel néhány évvel megelőzték az EU-15 többi országát. A 2000-ben regisztrált enyhe visszaesést követően 2003-ig kis mértékű növekedés volt tapasztalható (ekkor a 7 évvel korábbi aránynál 0,5 százalékponttal volt magasabb). Ezzel szemben az EU-15 többi országában az állami beruházások szintje 2003-ban nagyjából megegyezett az 1996-os szinttel. Az állami beruházások kohéziós országokban kimutatható magasabb szintje és az

164 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó között bekövetkezett növekedés szinte biztosan a kohéziós politika keretében nyújtott jelentős uniós támogatásnak köszönhető. A nem kohéziós országokban az állami beruházások aránya az közötti időszakban a GDP kb. 0,6%-ával esett vissza, ami egybeesett a GMU I. és II. fázisával. Kivételt ez alól Finnország és Luxemburg jelentett: e két országban növekedés volt tapasztalható, ami az első ország esetében az 1993 előtti jelentős visszaeséssel magyarázható. A négy kohéziós ország közül Portugáliában és különösen Spanyolországban csökkenés mutatkozott, míg Görögországban és Írországban nőtt az állami beruházások aránya (3.4. ábra) között ez az időszak tudvalévőleg egybeesett az euró bevezetésével az állami beruházások GDP-hez viszonyított aránya Spanyolországban és Írországban nőtt, Görögországban és Portugáliában csökkent. A többi EU-11 országból 7 ben nőtt ez az arány, míg a másik 4-ben (Németország, Ausztria, Finnország és Svédország) csökkent. Állami beruházások az EU-10-ben ( ) mint 4%-át tették ki. Lettországtól eltekintve minden új tagállamról elmondható, hogy ebben az időszakban az állami beruházások aránya meghaladta az EU- 15 ök átlagát között az állami beruházások GDP-hez viszonyított átlagos aránya az új tagállamokban akárcsak a négy kohéziós országban sokkal, kb. 50%-kal magasabb volt, mint az EU többi országában. Ahhoz, hogy ezek az országok felzárkózhassanak az infrastruktúrával való ellátottság terén, a beruházások viszonylag magas színvonalára van szükség, Az új tagállamokban az állami beruházások aránya a 2000 és 2002 közötti 2 évben markánsan emelkedett: a GDP 2,8%-áról 3,7%-ra, ami megegyezik az EU- 15 négy kohéziós országának hasonló értékével. Noha ban a beruházások visszaestek, 2003 és 2005 között jelentősen megemelkedtek (a GDP 0,4%-ával). A közötti időszakban Észtország és Szlovénia kivételével az állami beruházások GDP-hez viszonyított aránya valamennyi új tagállamban emelkedett (3.5. ábra). A legnagyobb emelkedés a Cseh Köztársaságban és Máltán következett be: e két országban az állami beruházások a GDP több, 140

165 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó megsokszorozódtak az állami beruházások terén, és jelenleg az erre fordított összegek jelentős részét teszik ki. Mivel e PPP partnerségekben a magánszektor eleme nem számít közkiadásnak, ez egészében vagy részben megmagyarázza a beruházásokra fordított kiadások csökkenését. Sajnálatos módon azonban e feltételezés alátámasztásához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre 14. amelynek ugyanakkor nem szabad veszélyeztetnie az államháztartási stabilitást. Az új tagállamokban az elmúlt években történt beruházás-növekedés a fiskális konszolidációval egy időben valósult meg. A költségvetési hiány ezért 2003 és 2005 között csökkent (több esetben számottevően), kivéve Magyarországot, ahol a költségvetési hiány kevéssel ugyan, de emelkedett (3.6. ábra) ben a költségvetési hiány összesítve csak kis mértékben haladta meg a növekedési és stabilitási paktumban meghatározott értéket, a GDP 3%-át. Az állami beruházások alakulását kiváltó tényezők az EU-ban Az állami beruházások GDP-hez viszonyított arányának visszaesését ami az 1990-es évek elejétől több országban is jellemző volt számtalan tényező magyarázhatja. Közülük említésre méltó a szolgáltatási szektor fokozatos beszűkülése, a magánszektor állami beruházásokban való fokozott részvétele, valamint a közkiadások csökkentése (a költségvetési hiányra vonatkozó előírások betartása érdekében). Szintén ok lehet még, hogy az infrastruktúrával jól ellátott országokban egyszerűen kisebb igény mutatkozik az állami beruházások iránt. Emellett több országról is elmondható, hogy az utóbbi években az állami és a magánszektor közös kezdeményezései más néven a PPP partnerségek A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy az állami beruházások az EU-15 tagállamaiban végbemenő költségvetési konszolidáció idején visszaestek. Ez különösen 1993 és 1998 között, a gazdasági és monetáris unió előkészítési szakaszában volt igaz. Ebben az időszakban ugyanis, mivel az egységes valuta bevezetésére vonatkozó maastrichti kritériumok teljesítéséhez a költségvetési hiányt a GDP 3%-a alatt kellett tartani, az állami beruházások GDP-hez illetve az elsődleges kiadásokhoz mért aránya a legtöbb tagállamban visszaesett 15. A négy kivételből kettő Görögország és Írország (a másik kettő Finnország és Luxemburg) vélhetően a kohéziós politika keretében nyújtott beruházási támogatásoknak köszönheti e kivételes helyzetét. Ugyanakkor a legtöbb tagállamban az elsődleges kiadások csökkentése illetve az alacsonyabb kamatkifizetések legalább olyan fontos szerepet játszottak a költségvetési hiány 14 Az Egyesült Királyságban jelenleg e PPP-kezdeményezések az államilag támogatott projektekre évente fordított összegek több, mint 15%-át teszik ki. Más európai országokban, mint Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Hollandiában, Portugáliában, Ausztriában, Finnországban és Görögországban elsősorban a közlekedési ágazatban valósultak meg PPP-projektek (a PPP-projektek az EU szinte összes többi tagállamának tervében szerepelnek). 15 Lásd még: A 2003-as közfinanszírozási jelentés 1991 és 2002 között több alszakaszt is megkülönböztetett: az első: , a második: és az utolsó: A jelentés e szakasza két időszakot tárgyal kiemelten: az és a közötti időszakot. Mindkét periódusra erős költségvetési konszolidáció volt jellemző, amelynek során az EU-15-ben a ciklikusan igazított elsődleges hiány (CAPB) és a névleges kormányzati költségvetési mérleg jelentősen a többlet felé megemelkedett. A ciklikusan igazított elsődleges hiány különösen az első periódus alatt emelkedett (a GDP 2,3%-ával), míg a második időszakban a GDP 0,5%-ával nőtt. Ez utóbbi időszakban a 2004-ben csatlakozott tagállamok CAPB-je az alacsonyabb adósságterhek utáni kamattörlesztések (a GDP 0,2%-a) és a ciklikusan igazított elsődleges hiány GDP 1,1%-ával való csökkenése miatt a GDP 1,2%-ával emelkedett. 141

166 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó 3.1. A kormányzati bevételek és kiadások változása ( ) Teljes bevétel Hitelkamat Egyéb folyó kiadások Bruttó állóeszközfelhalmozás Egyéb tőke Államháztartási egyenleg Ciklikusan kiigazított egyenleg a GDP százalékpontjában kifejezve BE: 2,0-3,4-0,9-0,4 0,3 6,5 2,3 DK -0,5-2,6-1,8-0,1 0,2 3,9-1,6 DE 0,6 0,1 0,9-0,9-0,4 0,8 1,1 IE -4,9-3,2-6,6 0,4-0,5 5,0-1,0 EL 6,6-3,3 1,8 0,5-1,4 9,1 5,7 ES -0,1-1,0-1,4-0,4-0,6 3,4 1,4 FR 1,6 0,0-1,5-0,7 0,4 3,3 2,5 IT -0,1-4,5-2,5-0,2 0,1 7,0 1,6 LU 3,2-0,0 1,4 0,1-0,2 1,9 3,6 NL -6,8-1,5-7,6-0,0 0,3 1,9-1,3 AT -1,5-0,6-2,1-1,4 0,8 1,7 0,6 PT 1,2-4,1 0,7-0,1 0,0 4,7-0,7 FI -2,2-0,9-9,7 0,1-1,7 10,0 3,9 SE 1,1-0,4-7,8-0,6-3,4 13,2 10,2 USA 2,2 0,4-4,8-0,7-0,5 7,8 6,9 EU-15 0,5-0,8-1,3-0,6-0,2 3,4 2,2 EU-15 és ES: Forrás: Eurostat 3.2. A kormányzati bevételek és kiadások változása ( ) Teljes bevétel Hitelkamat Egyéb folyó kiadások Bruttó állóeszközfelhalmozás Egyéb tőke Államháztartási egyenleg Ciklikusan kiigazított egyenleg a GDP százalékpontjában kifejezve BE: -1,2-1,0 0,2 0,1 1,9-2,4-3,3 CZ -0,3 0,0-2,4 0,4-1,4 3,0 2,2 DK 1,7-0,7-1,5 0,2-0,0 3,8 2,6 DE -0,9-0,2-1,3-0,2-0,0 0,8 0,6 EE -1,8-0,0-0,2-1,0-0,9 0,3 0,1 IE 1,3-0,2 1,5-0,6-0,5 1,1 1,4 EL -1,4-0,8-0,2-0,6-0,9 1,2-0,1 ES 1,2-0,6 0,5-0,0-0,0 1,3 1,0 FR 1,7-0,1 0,3 0,2 0,6 0,7 1,5 IT -0,8-0,5 0,8-0,1-0,3-0,7-0,5 CY 2,4 0,0-1,2-0,2-0,1 4,0 4,3 LV 2,7-0,1-2,3 0,8 3,0 1,3 0,9 LT 1,1-0,4 0,2 0,5 0,1 0,7 0,5 LU -0,3-0,0 0,7 0,0 0,3-1,3-1,0 HU 0,3 0,1 0,6 0,5-0,3-0,6-1,2 MT 5,7 0,3 1,2 0,3-3,0 6,8 7,7 NL 1,2-0,2-0,8-0,4-0,3 2,8 2,8 AT -1,0-0,2-1,1-0,1 0,2 0,2-0,1 PL 1,0-0,2-0,1 0,1-1,0 2,2 1,7 PT -1,1-0,1 2,2-0,3 0,1-3,0-2,7 SI 0,5-0,4 0,1 0,3-0,9 1,4 0,6 SK -1,7-0,8-2,6-0,5 1,6 0,6-0,5 FI 0,2-0,2 0,2-0,2 0,4 0,1-0,1 SE 1,1-0,4-1,5-0,1 0,1 2,9 2,0 USA 1,3 0,1 1,0 0,1 0,1 0,1 0,3 EU-15 0,3-0,3-0,1-0,1 0,0 0,6 0,6 EU-10 0,4-0,2-0,7 0,2-0,7 1,8 1,2 Forrás: Eurostat 142

167 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó csökkentésében, mint a beruházások visszafogása (3.1. táblázat). Az államháztartási hiány konszolidációjának második szakaszában ( ) a helyzet már kevésbé egyértelmű, igaz, a közkiadásokat csökkentő országok száma meghaladta a deficit szintjét emelő vagy fenntartó országokét (3.2. táblázat). A 2003 as hiányt a következő két évben nominális illetve ciklikus igazítás tekintetében lefaragó 7 tagállam közül 4 tagállamban (Németország, Görögország, Hollandia és kisebb mértékben Ausztria) csökkent az állami beruházások GDP-hez viszonyított aránya, az ötödik és hatodik tagállamban (Franciaország és az Egyesült Királyság) nőtt, míg Spanyolország fenntartotta a 2003-as szintet. Az utóbbi három országban a beruházások visszaesését az adókból és egyéb forrásokból származó bevételek növelésével sikerült elkerülni. Hollandiában is emelkedtek az állami bevételek, de ezt az emelkedést az állami beruházások és a folyó elsődleges kiadások csökkenése kísérte, amire a költségvetési helyzet jelentős átalakítása miatt volt szükség. Németországban ugyanakkor csökkentek a bevételek, és a költségvetési konszolidáció inkább a folyó elsődleges kiadások csökkentése miatt következett be, nem pedig az állami beruházások visszaesése miatt. Görögországban, ahol szintén csökkentés volt tapasztalható az adóbevételek terén, az állami beruházások visszaesése nagyrészt az olimpiai játékokra fordított jelentős kiadások következménye volt. Általánosságban elmondható, hogy az állami beruházások csökkentésével elért költségvetési kiigazítás mértéke a második alperiódus idején érezhetően kisebb volt, mint az első alszakaszban, és a költségvetés egyéb komponensei köztük az alacsonyabb adósságterhek utáni kamattörlesztések még jobban hozzájárultak a konszolidációhoz. Azon tagállamok közül, ahol a 2003-as költségvetési többlet 2005-re tovább emelkedett, három ország (Írország, Finnország és Svédország) ezt úgy érte el, hogy csökkentette az állami beruházások arányát, míg ezzel szemben Dánia növelte azt. Az új tagállamok esetében a költségvetési konszolidáció és az állami beruházások visszaesése közötti kapcsolat kétértelmű és 2005 között Magyarország kivételével valamennyi új tagállamban sikerült csökkenteni a költségvetési hiányt, vagy növelni az államháztartási többletet névleges illetve ciklikus igazítás tekintetében egyaránt. Az állami beruházások GDP-hez viszonyított aránya csak Cipruson, Szlovákiában és Észtországban csökkent. A többi országban az állami beruházások aránya a költségvetési konszolidáció veszélyeztetése nélkül emelkedett. A kohéziós politika szerepe az állami beruházások terén között az ERFA-ból és a Kohéziós Alapból (a továbbiakban: az Alapok) folyósított összegek összesen elérték a 109,6 milliárd eurót (azaz kb. 18,3 milliárd euró/év) 17, míg között (1999- es árakon) már 143,6 milliárd eurós támogatásról beszélhetünk (ami éves szinten 20,5 milliárd eurónak felel meg) 18. A kedvezményezettek számára ezek a támogatások azért voltak fontosak, mert a tagállamokban és különösen a négy kohéziós országban nagyban hozzájárultak az állami beruházásokhoz és 2006 között az Alapokból folyósított összegek átlaga Portugáliában elérte az összes állami kiadás 60%- át, Görögországban 24%-át, míg Spanyolországban 24% át. Az Olaszországnak, Németországnak és Írországnak ugyanebben az időszakban juttatott támogatások az állami beruházások kb. 9,0%- át tették ki és 1999 illetve 2000 és 2006 között az Alapokból folyósított támogatások állami beruházásokhoz viszonyított aránya a legtöbb EU-15 tagállamban különösen Írországban és Görögországban visszaesett, míg Portugáliában, Németországban, Finnországban, Svédországban és Ausztriában nőtt (3.7. ábra). Kétségtelen, hogy e juttatásoknak köszönhetően az egész Európai Unióban de különösen a kohéziós országokban nőtt az állami beruházások GDPhez viszonyított aránya, mivel az addicionalitás elve szerint a nemzeti kiadásokat legalább azon a szinten kell tartani, mint ahol az Alapok támogatása nélkül lennének. Az Alapokból folyósított támogatások nélkül az állami beruházások GDP-hez viszonyított aránya 16 Ez a szakasz csak az EU-15 tagállamait tárgyalja, mert a ben csatlakozott országok tekintetében egyelőre nem állnak rendelkezésre a szükséges adatok. 17 Az ESZA mivel kizárólag állami kiadásokat nem tartalmazó projekteket támogat ebben nem szerepel. 18 A számok a kötelezettségvállalásokat tükrözik, nem pedig a két időszak alatti tényleges kiadásokat. 143

168 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó a négy kohéziós országban 2001 után vélhetően visszaesett volna, a gyakorlat azonban 2003 ig enyhe emelkedést mutat. A közötti időszakban az állami beruházások aránya ezért átlagosan a GDP 3,5%- ának felelt meg, ami 25%- kal magasabb arány, mint a transzferek nélkül (3.8. ábra). Így tehát az Alapok támogatása nélkül ezeknek az országoknak nem lett volna választásuk: vagy csökkentik a hosszú távú versenyképességük javításához és növekedési potenciáljuk kiaknázásához nélkülözhetetlen alapvető infrastruktúrára fordított kiadásokat, vagy adóemelést hajtanak végre, ami azzal járt volna, hogy a legalább ennyire fontos oktatásra és szociális programokra szánt kiadásokat kellett volna megnyirbálniuk. A beruházási kiadások regionális ingadozásai és a strukturális alapok regionális hozzájárulása A fenti számadatok azt mutatják, hogy a GDP százalékában kifejezett állami beruházás a lemaradó tagállamokban jelentősebb, mint a fejlettebb tagállamokban, és a kohéziós támogatások jelentősen emelik a kiadások szintjét. A vizsgálandó kérdések tehát, hogy a nem kohéziós országok régióiról is elmondható-e ugyanez, hogy az állami beruházások aránya a legalacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező régiókban a legmagasabb illetve hogy e régiók több támogatáshoz jutnak-e az Alapokból. Megállapításainkat a közelmúltban Olaszország és Franciaország vonatkozásában elkészült két esettanulmányra alapozzuk A harmonizált és összehasonlítható adatok hiánya miatt ezt a vizsgálatot nem lehet minden tagállamra vonatkozóan elvégezni. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az Olaszország vonatkozásában említett adatok a kifizetéseket, míg a Franciaországra vonatkozó adatok a kötelezettségvállalásokat jelentik. Olaszország A beruházási kiadások és a képzésre fordított kiadások összegéből adódó fejlesztési kiadások GDPhez viszonyított aránya jelentős ingadozást mutat az olasz régiók között: a déli régiókban magasabb, az északi régiókban pedig alacsonyabb. Valle d Aosta, illetve Trento és Bolzano autonóm tartományokat nem tekintve 2003-ban a fejlesztési kiadások a GDP 10%-a (Basilicata és Szardínia) illetve kevesebb, mint 4%-a (Lombardia) között mozogtak között a strukturális alapokból finanszírozott kiadások Olaszországban elérték 144

169 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó a 10,5 milliárd eurót (az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban 7,7 milliárd, a 2. célkitűzés régióiban pedig 2,9 milliárd) 20. Ez az 1. célkitűzés régiói fejlesztési kiadásainak alig kevesebb, mint 11%-a, míg a 2. célkitűzés régióinak kevesebb, mint 2%-a. A hozzájárulás mértéke 13% (Puglia), 12% (Calabria) illetve 9% (Szardínia) között ingadozott (3.9. ábra). Ennek megfelelően a strukturális alapok támogatása a déli kevésbé prosperáló régiókban a GDP nagyobb arányát teszi ki, mint a hasonló helyzetű északi régiókban. Franciaország Franciaországban hasonló a helyzet. Az állami szektorban a bruttó állóeszköz-felhalmozás ingadozása a következő: a tengerentúli tartományokban és Korzikán a GDP 4%-a, míg Île-de- France-on alig 1% ban az ERFA-ból Franciaországba folyósított támogatások összege elérte az 1,2 milliárd eurót, aminek kétharmadát az anyaország, egy harmadát pedig a tengerentúli tartományok kapták. Ezek a juttatások Korzikán az állami beruházások 8,4%-át, Nord-Pas-de-Calais-ben 6,3%-át, Limousin-ban és Lorraine-ben 4,3%-át, míg a többi, viszonylag alacsony GDP/fővel rendelkező régióban kb. 4%-át jelentették. A három leggazdagabb régióban (Ile-de-France, Alsace és Provence-Alpes-Cote d Azur) az ERFA hozzájárulásai az állóeszköz-felhalmozás kevesebb, mint 2%-át tették ki (3.10. ábra). 20 Olaszországban a regionális költségvetés adatai nem tesznek különbséget az ERFA, az ESZA vagy más alapok hozzájárulásai között. Az állami beruházás ok kapcsán felmerült kiadások összetétele az EU-ban A nemzeti számlák az állami beruházási kiadásokat funkciójuk szerint a következő tíz kategóriába sorolják: általános közszolgáltatások, védelem, közrend és közbiztonság, gazdasági ügyek, környezetvédelem, lakásszolgáltatás és kommunális létesítmények, egészségügy, szabadidő, kultúra és vallás, oktatás és szociális védelem. Ezek közül a gazdasági ügyek kategóriája ide tartoznak a közlekedési, a kommunikációs, az energia, és a gazdasági fejlődéssel összefüggő K+F 145

170 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó célú beruházások, más szóval az alapvető infrastruktúrák messze a legfontosabb: 2004-ben az EU- 15 tagállamaiban a GPD átlagosan 0,8%-át, míg a négy kohéziós országban a GDP 1,5% át tette ki. Ez utóbbi országokban ez az összes állami beruházás közel 45%-át jelentette, szemben az összes EU-15 tagállamban regisztrált valamivel kevesebb, mint egy harmaddal (3.11. ábra). Az új tagállamok esetében hasonló helyzet figyelhető meg: a gazdasági ügyek kategóriájában megvalósuló állami beruházások átlagosan a GDP 1,3%-ának felelnek meg (az összes 37% a), ami meghaladja az EU-15 átlagot, de kevesebb, mint a négy kohéziós országban (3.12. ábra). A gazdasági ügyek kategóriájának jelentősége azonban országról országra változik: míg a Cseh Köztársaságban az összes állami beruházás közel felét teszi ki, Litvániában és Szlovákiában pedig több, mint 40%-ot, addig Cipruson mindössze 17%-ot, Szlovéniában pedig csupán 10%-ot (ez a GDP mindössze 0,3%-ának felel meg). Az EU-15 tagállamaiban az állami beruházási kiadások összetétele némi változást mutat 1995 óta. A legnagyobb változás az közötti időszakban figyelhető meg az általános közszolgáltatások terén (2,5 százalékpontos növekedés), amelyet az egészségügy és az oktatás követ (kb. 1 százalékpontos emelkedés). Az állami beruházások aránya a gazdasági ügyekben szintén emelkedett, de csak kb. 0,5 százalékponttal, így GDPhez viszonyított aránya gyakorlatilag nem változott (kb. 0,8%). A kohéziós országokban a gazdasági célú beruházások aránya Görögországban és Írországban nőtt a leglátványosabban: GDP-hez illetve az összes tőkebefektetéshez viszonyított aránya egyaránt közel 1 százalékponttal emelkedett, míg Portugáliában a 2000 után tapasztalható enyhe növekedés ellenére csökkent. Spanyolországban 2000 és 2004 között a gazdasági ügyekre fordított kiadások teljes állami beruházások százalékában kifejezett aránya kis mértékben csökkent, a GDP-hez viszonyított aránya azonban valamivel nőtt (a korábbi évekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat). Az EU-15 többi tagállamában a gazdasági ügyek terén megvalósuló állami beruházások összes beruházáshoz viszonyított aránya 1995 és 2004 között Franciaország, Luxemburg és Finnország kivételével minden országban növekedést mutatott, míg GDP-hez viszonyított arányuk kis mértékben csökkent. Általánosságban elmondható, hogy az EU-15 ben az állami beruházások összetétele e kilenc 146

171 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó beruházások terén megillető hatáskörök 21 is nagyban eltérnek az Európai Unióban. E hatóság hatásköre természetesen a szövetségi államokban a legnagyobb, ahol az állami beruházások regionális és helyi hatóságok által felügyelt része a következőképpen alakul: Belgiumban 90%, Németországban és Ausztriában 75%, Spanyolországban pedig alig kevesebb, mint 70%. Ez az arány az egységes államokban (azaz Olaszországban és Írországban) is magas (80%), míg az öt másik országban 60 70%. A skála másik végén Görögország (kevesebb, mint 20%) és Luxemburg (kb. 40%) áll: csak e két országról mondható el, hogy a helyi és regionális hatóságok az állami beruházások mindössze felét ellenőrizhetik (3.13. ábra). év alatt a védelemről, környezetvédelemről, a lakásszolgáltatásról illetve a kommunális létesítményekről egyre inkább az általános közszolgáltatások, az egészségügy, az oktatás, a közrend és közbiztonság valamint a gazdasági ügyek felé tendál. Kormányzati rendszerek eltérései és állami beruházások az EU-ban A kormányzati rendszerek mellett a regionális és helyi hatóságokat illetve a kormányt az állami Görögország és Luxemburg azon kevés országok közé tartozik, ahol a regionális és helyi hatóságok állami beruházások felett gyakorolt hatásköre az elmúlt években beszűkült (a másik két kivétel Németország és Svédország). Több tagállamban is megfigyelhető, hogy a regionális és helyi hatóságok állami beruházások felett gyakorolt hatásköre jelentősen kitágult: 1995 és 2004 között Dániában, Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában és Finnországban több, mint 10 százalékponttal, míg az Egyesült Királyságban 9 százalékponttal nőtt. Ez a változás azt a törekvést tükrözi, a melynek lényege, hogy a kiadásokkal kapcsolatos hatásköröket fokozatosan a regionális és helyi szintre kell delegálni. 21 Az, hogy a ráfordításokat a helyi hatóságok szükségletei szerint osztják el, nem azt jelenti, hogy azok finanszírozását helyi adókból oldanák meg. A többszintű hatalommal rendelkező országok többségében a központi kormányzat a regionális és helyi hatóságok kiadásait részben támogatások vagy transzferek útján finanszírozza. E megoldás célja, hogy korrigálja a különböző térségekben tevékenykedő hatóságok forrásainak kiegyenlítetlenségét. 147

172 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó Az új tagállamokban az állami beruházások felett gyakorolt hatáskör inkább központosított, ami részben a szóban forgó országok kisebb méretével indokolható. Csak három országról mondható el, hogy a regionális és helyi hatóságok állami beruházások feletti hatásköre meghaladja az 50%-ot: Lengyelország (több, mint 63%), a Cseh Köztársaság és Lettország. Szlovákiában ez mindössze 34%, Litvániában alig több, mint 30%, Cipruson éppen hogy eléri a 16%- ot, Máltán pedig kevesebb, mint 5% (3.14. ábra). Az EU-15 tagállamok legtöbbjében beleértve a kohéziós országokat is (Görögország kivételével) a gazdasági ügyek égisze alatt megvalósuló állami beruházások azaz az alapvető beruházások zöme nem a központi, hanem a helyi és regionális hatóságok felelősségi körébe tartozik (3.15. ábra). (Az EU-15 tagállamai közül ez alól csak Hollandia, Finnország és Svédország jelent kivételt.) E hatóságok emellett az oktatás, a lakásszolgáltatás és a kommunális létesítmények valamint a környezetvédelem területén megvalósuló beruházások felett is ellenőrzési jogkörrel rendelkeznek. Az új tagállamokban ezzel szemben a gazdasági ügyekhez tartozó beruházásokért javarészt a központi kormányzat felelős (3.16. ábra). Az egyetlen kivétel Lengyelország, ahol 2004-ben a gazdasági ügyek keretében megvalósuló állami beruházások 70%-át a regionális és helyi hatóságok ellenőrizték. A többi 9 országban a központi kormányzat e beruházások több, mint 70%-a felett rendelkeznek hatáskörrel, kivéve a Cseh Köztársaságot, ahol ez az arány 66%. E hatáskörmegosztás az állami beruházások minősége mellett a regionális gazdaságok termelékenységéhez és növekedéséhez való hozzájárulását is befolyásolhatja, tekintve, hogy a helyi hatóságok vélhetően jobban érzékelik a helyi igényeket, és az adott beruházást nagyobb pontossággal tudják e szükségletekre szabni. Egy közelmúltban Spanyolországban készült tanulmány rámutatott: a hatáskörök decentralizálásával a beruházásokat különösen az útépítések és az oktatás tekintetében regionális és helyi szinten sokkal hatékonyabban lehet elosztani 22. Ezen túlmenően a beruházások feletti hatáskör regionális vagy helyi szintre való átruházása a kohéziós alapokból származó források abszorpcióját is megkönnyíti. Azokban az országokban tehát, ahol 22 Alejandro Esteller and Albert Sole Does decentralisation improve the efficiency in the allocation of public investment? Evidence from Spain Institut d Economia de Barcelona, Working Document 2005/5. 148

173 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó a regionális és helyi hatóságok az állami beruházások összehasonlíthatóan nagyobb arányáért feleltek, az Alapokból származó igazolt (tényleges) kiadások meghaladták a közötti időszakra előirányzott forrásokat. Ahhoz azonban, hogy a decentralizáció a lehető legjobb alapot szolgáltassa a gazdasági fejlődéshez, egyúttal arra is szükség van, hogy a regionális és helyi szintű közigazgatás, valamint az irányítási és ellenőrzési rendszerek hatékonysága is megfelelő szinten legyen. A gazdaság kínálati oldalának megerősítése és a gazdasági stabilitás biztosítása Amint a fenti elemzésből is kiderült, az utóbbi években az új tagállamok sikeresen csökkentették államháztartási hiányukat, miközben növelték az állami beruházások számát azokban az ágazatokban, ahol arra a legnagyobb szükség mutatkozott. A strukturális és kohéziós alapokból a jelenlegi programozási időszakban folyósított nagyobb összegű támogatásoknak köszönhetően a tagállamok folytathatják az infrastrukturális és egyéb jellegű beruházásokat, amelyekkel a gazdasági növekedés magas színvonala fenntartható. E gyakran jelentős összegű (esetenként a GDP 4%-át is elérő) többletforrások nyomán azonban ugyanakkor megugorhat a belső piaci kínálat és nőhet a infláció, amely történhet közvetlenül (a kínálat-túltengés és ellátási hiány előidézésével), illetve közvetve (a fokozódó behozatalok és a csökkenő átváltási árfolyamok által) is. Ezen a ponton felmerül a kérdés: vajon fennáll-e bármilyen konfliktus a pénzügyi stabilitás fenntartása és a magas szintű gazdasági növekedés biztosítása között? Másképpen fogalmazva: összeegyeztethető-e az egy főre jutó GDP-szintek reálkonvergenciája és az inflációs ráta nominális konvergenciája illetve az államháztartási hiány és az állami szektor adósságrátája? Ez utóbbi kérdés nem csak azért fontos, mert a konvergencia e két szinten történő megvalósítása az euró bevezetésének egyik előfeltétele (az ún. maastrichti kritériumok egyike), hanem azért is, mert a hosszú távú gazdasági növekedés fenntartásához is elengedhetetlenül szükséges. Emellett felmerül még egy kérdés: vajon a kohéziós politika strukturális és Kohéziós alapokból származó transzferek formájában tovább súlyosbítja-e ezt a konfliktust azáltal, hogy ennek nyomán a kereslet az egekbe szökik? E szakasz célja, hogy áttekintse az új tagállamok viszonylag magas gazdasági növekedést megvalósító teljesítményét, illetve annak az egyéb tagállami politikák egyéb szempontjaira gyakorolt hatását, amelyek amellett, hogy önmagukban is fontosak, a hosszú távú növekedés fenntartásához is elengedhetetlenek. E szempontok: a költségvetési egyenleg (vagy az állami forrásbevonás igénye), az inflációs ráta, az átváltási árfolyam, a kamatláb és a nettó exportteljesítmény. Ezzel egy időben az elemzés célja, hogy megvizsgálja: az EU kohéziós politikájának köszönhetően jelentős tőke befogadó országokban ez mennyire súlyosbítja a problémákat, vagy épp ellenkezőleg, mennyiben segít azok megoldásában? A növekedés és a költségvetési egyenleg Amint arról az 1. fejezetben már szó esett, 2001 óta az új tagállamokban Málta kivételével a gazdasági növekedés aránya elérte és azóta is stabilan meghaladja az EU más országaiban jellemző értéket. Ebben az időszakban Ciprus és Málta kivételével a növekedés aránya az új tagállamok mindegyikében eléri, esetenként meghaladta az évi 4%-ot. Sőt, a növekedés a három balti államban évi 8 9%-os volt. Magyarország kivételével az említett időszak végén a növekedési ráta mindenhol magasabb volt, mint a szóban forgó időszak elején. Szintén említettük már, hogy e viszonylag magas növekedést nem a fiskális expanzió, hanem épp ellenkezőleg, az államháztartási hiány általános csökkentése idézte elő. Három országban Bulgáriában, Észtországban és kisebb mértékben Lettországban a költségvetési hiány 2005-re államháztartási többletté alakult át, míg másik három országban (Litvániában, Romániában és Szlovéniában) ez a hiány a GDP kevesebb, mint 1,5%-ára csökkent. Cipruson és Lengyelországban a hiány elérte a GDP 2,5%-át, míg a fennmaradó négy országban meghaladta a növekedési és stabilitási paktumban meghatározott 3%-os küszöböt. E négy országból kettőben (Máltán és Szlovákiában) az államháztartási hiány csak kevéssel lépte túl ezt a 3%-os határt, a harmadik országban (Cseh Köztársaság) pedig 3,6%-os volt (igaz, 2004 és 2005 között emelkedett). Mindhárom országról elmondható, hogy a költségvetési hiány 2005-ben jelentősen kisebb volt, mint 2001-ben, sőt, a 2001 előtti években ez Máltára és Szlovákiára is igaz volt (a Cseh Köztársaságban valamivel kisebb volt, mint ben). 149

174 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó A GDP és az infláció változása az új tagállamokban ( ) 150

175 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó Az egyetlen ország Magyarország, ahol az államháztartási hiány 2005-ben jelentősen meghaladta a 3%-ot (a GDP 6,5%-a), és 2003 óta csökkenésnek nem adta jelét. A növekedés és az infláció A viszonylag magas növekedési rátákat a legtöbb országban az inflációs ráta csökkenése vagy stabilizálódása kísérte (mérésére a harmonizált fogyasztói árindex szolgál). Mindössze két országról, Lettországról és Litvániáról mondható el, hogy a 2006 os infláció magasabb volt, mint a 2001-es, és csak Litvániára igaz, hogy ez 2003 óta fokozatosan nőtt (2003-ban -1%, 2006-ban közel 4%). Lettországban az infláció mértéke 2003 óta stabilan 6 7% körül alakul (3.17. ábra). Az infláció azonban az esetek többségében meghaladta az euróövezetben mért értéket. Csak a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban fordult elő, hogy 2006-ban az infláció mértéke az euróövezet átlaga alatt volt (2,2%) Cipruson ugyanannyi volt, Máltán illetve Szlovéniában pedig csak kevéssel haladta meg azt (kb. 2,5%). Észtországban, Magyarországon, Szlovákiában és Litvániában az infláció mértéke 4% vagy afelett volt, ami mind a négy esetben magasabb, mint 2005-ben. A fennmaradó három országban 2006-ban jóval 6% fölött volt az inflációs ráta, míg Bulgáriában a 7%-ot is meghaladta. Ezért ha az inflációs ráta továbbra is ezen a viszonylag magas szinten marad, az különösen e két utóbbi országcsoportban komolyan veszélyeztetheti a gazdasági növekedést. Ennek megfelelően e kockázat minimalizálása érdekében 151

176 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó ezekben az országokban kiemelt figyelmet kell fordítani gazdaságpolitika megfontolt irányítására. A növekedés és az átváltási árfolyamok A közösségi átlagot meghaladó inflációs ráták bizonytalan pénzügyi helyzethez és a szóban forgó pénznemek iránti bizalomvesztéshez vezethetnek. Az új tagállamokban ebben az évtizedben megfigyelhető növekedés szinte minden esetben egy viszonylagos stabilitás és az átváltási árfolyamok felértékelődése közepette következett be. Három országban Bulgáriában, Észtországban és Litvániában az euróhoz képest rögzített átváltási árfolyam 2001 óta tartja magát, míg Cipruson az árfolyam-ingadozás kb. 1%-os volt, Máltán pedig 2003 óta változatlan. Ugyanebben az időszakban a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában az átváltási árfolyam jelentősen nőtt az euróval szemben (sorrendben 20%-kal illetve 16%- kal). Lengyelországban 2006-ban az átváltási árfolyam valamivel alacsonyabb volt, mint 2001-ben (kevesebb, mint 6%-kal), nagyjából azonos szinten volt, mint 2002-ben, és a gazdasági növekedés fellendülésének köszönhetően 2004 óta jelentősen megemelkedett. Szlovéniában a 2001 és 2004 között bekövetkezett leértékelődés ellenére az átváltási árfolyamot az euróövezethez való csatlakozást megelőző két évben rögzítették az euróhoz képest. A fennmaradó három országban a 2006-os átváltási árfolyam alacsonyabb sőt, két országban jelentősen alacsonyabb volt, mint 2001-ben, de az utóbbi 2-3 évben mindhárom esetben megőrizte stabilitását. Lettországban, ahol ebben az időszakban a növekedés mértéke minden más uniós országét túlszárnyalta, az euró-árfolyam 2001 és 2005 között kb. 20%-kal csökkent, azóta pedig őrzi stabilitását. Romániában 2001 és 2003 között az árfolyam kb. 30%-kal csökkent (1999 és 2003 között pedig közel 60%-kal), de ezóta kis mértékű felértékelődés mutatkozik. Magyarország az egyetlen ország, ahol 2005 és 2006 között csökkent az átváltási árfolyam (kb. 6%-kal), de a 2001-es szinttől még így is 3%-kal marad el. Általánosságban megállapítható tehát, hogy a gazdasági növekedés ösztönzése illetve támogatása mögött nem feltétlenül a valuta leértékelődése áll. Sőt, amint arról a későbbiekben szó lesz, a legtöbb esetben a nemzeti valuta stabilitását illetve felértékelődését jelentős exportnövekedés kísérte. Ez arra enged következtetni, hogy a folyamatosan magas növekedési ráta a legtöbb országban egészen addig összeegyeztethető az átváltási árfolyam stabilitásával, ameddig az infláció kézben tartható. Kamatlábak A kamatstabilitáshoz nem volt feltétlenül szükség magas kamatokra ahhoz, hogy az adott pénznem megtámogatására tőkebeáramlás történjen óta a hosszú távú kamatlábak nominális értelemben valamennyi új tagállamban csökkentek, esetenként jelentősen ban három ország (Magyarország, Románia és Lengyelország) kivételével a hosszú távú kamatlábak mindenhol az euróövezet átlagától számított 0,6%-os mezőben helyezkedtek el. A kivételek közül az első két országban 2006-ban a kamatlábak átlaga valamivel meghaladta a 7%-ot, míg Lengyelországban kevéssel 5% felett volt. Romániában, ahol az infláció kevesebb volt, mint 7%, a reálkamatlábak szintje viszonylag alacsony volt, és nem volt ez másképpen a többi új tagállamban sem, ahol a kamatlábak az euróövezet átlaga körül alakultak igaz, Bulgáriában és Lettországban a negatív reálkamatlábak ösztönzőleg hatottak a beruházásokra ban a reálkamatlábak csak Magyarországon és Lengyelországban voltak magasak. Az előbbi országban ez a már fentiekben is említett aránylag magas államháztartási hiánnyal magyarázható, illetve azzal, hogy ebből kifolyólag a kormány viszonylag nagy összegű hitelfelvételre kényszerült. Nettó exportteljesítmény Az exportot úgy tűnik sem a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában bekövetkezett árfolyam-felértékelődés, sem a néhány országban bevezetett rögzített árfolyamrendszer nem befolyásolta negatívan között a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában a termékek és szolgáltatások exportjának átlagos növekedése reálértékben kifejezve elérte az évi 11 12%-ot, ebből az időszak utolsó három évében az évi 14 15%-ot, ami messze meghaladta az EU-15 tagállamaiban mért hasonló növekedést. Az export átlagos növekedése a rögzített árfolyamrendszert alkalmazó országokban is hasonlóan alakult: Bulgáriában valamivel kevesebb, mint évi 10%, míg Észtországban és Litvániában évi 11 12% volt az említett időszakban. Az importnövekedés tekintetében az valamennyi tagállamban de különösen ez utóbbi három országban magas volt, amit a GDP-növekedés mértéke illetve szükségessége magyaráz. A folyó 152

177 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó fizetési mérleg hiánya emiatt jelentősen megemelkedett: 2005-ben Észtországban meghaladta a GDP 10%-át, Bulgáriában pedig a GDP 12%-át. A hiány Szlovákiában is jelentős volt (a GDP valamivel kevesebb, mint 9%- a), míg a Cseh Köztársaságban jóval alacsonyabb volt (a GDPO kb. 2%-a). Emlékeztetni kell azonban arra, hogy amint arról már a fentiekben is szó esett e hiányok finanszírozásához nem volt szükség magas kamatlábakra. A többi országban Ciprus és Málta kivételével az exportnövekedés szintén aránylag magas volt: Szlovéniában valamivel kevesebb, mint évi 9%, míg Romániában kevesebb, mint évi 12%. Ezt a növekedést azonban Lettországban és még hangsúlyosabban Romániában jelentősen felülmúlta a behozatalok évi 18%-os növekedése, ami az első országban ben a folyó fizetési mérleg hiányát a GDP 13%-ára, míg a második országban a GDP 9%-ára tornázta. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy amint arról már a fentiekben is szó esett e hiányok finanszírozásához nem volt szükség magas kamatlábakra. Szlovéniában az import és az export gyakorlatilag azonos arányban növekedett, míg Magyarországon és Lengyelországban az importnövekedés mértéke nem érte el az exportét. Ebből következően a folyó fizetési mérleg hiánya e három ország egyikében sem nőtt jelentősen, igaz, míg Szlovéniában és Lengyelországban aránylag alacsony maradt (a GDP 2%-a körül), addig Magyarországon 2001 óta a GDP 7%-a körül mozog. A legutóbbi évekre vonatkozó relatív számok azt mutatják tehát, hogy a GDP-növekedéshez szükséges folyamatos exportnövekedés fenntartásához szemben az importnövekedéssel nem szükséges az árfolyam-leértékelés, amennyiben sikerül elkerülni a költség-versenyképességre negatív hatást gyakorló magas inflációt. Ez a magas exportnövekedés azonban számtalan esetben nem érte el az importnövekedés mértékét, ami a folyó fizetési mérleg aránylag magas hiányában mutatkozott meg. Még ha a legtöbb országban e hiányok finanszírozását kamatlábnövelés nélkül sikerült is megoldani, e hiányok mégis elkerülhetetlenül a külföldi eladósodottság növekedéséhez vezettek. Emiatt indokolt, hogy az érintett országokban a nagyarányú tőkekiáramlások, az egekbe szökő kamatlábak és az árfolyam-leértékelés elkerülése érdekében az elkövetkezendő években továbbra is megmaradjon a pénzügyi bizalom. A növekedés és a kohéziós politika A kohéziós politikai forrásokból való átcsoportosításoknak köszönhetően az új tagállamoknak sikerülhet fenntartani a gazdasági növekedés magas szintjét, miközben megvalósulhat a pénzügyi stabilitás és minimalizálódhat a túlzott mértékű infláció kockázata. A kohéziós támogatások tehát az infrastruktúra több területén, valamint a humántőke terén is jelentősen hozzájárulnak az égetően szükséges állami beruházások finanszírozásához, ebből kifolyólag a gazdaság kínálati oldalának és növekedési potenciáljának fokozásához is. Ezzel egy időben kevesebb állami hitelfelvételre lesz szükség, csökken a kamatlábakra nehezedő nyomás, enyhül a magánberuházások kiszorító hatása, és fenntartható a pénzügyi piacok iránti bizalom. Összegezve: az Alapok támogatásának köszönhetően könnyebbé válik a gazdaság irányítása, a melynek középpontjában a magas növekedési ráta fenntartása áll, kézben tartható az infláció, elkerülhető a túlzott mértékű államháztartási hiány valamint az állami szektor adósságainak felhalmozódása. Mivel amint arról az 1. fejezetben szó esett több ország lemaradással küzd az alapvető infrastruktúrával való ellátottság terén (ezek állapota ráadásul esetenként rendkívül elavult), és mivel ezekben az országokban alacsony az egy főre jutó GDP, nem fér kétség ahhoz, hogy az állami beruházás fontos lehet a hosszú távú fejlődés fenntartásához illetve annak támogatásához. Míg a pénzalapok beáramlása ösztönzőleg hat a keresletre, a legtöbb országra jellemző alacsony foglalkoztatottsági ráta miatt nem kell attól tartani, hogy ez a folyamat az inflációra is hasonló hatást fejt ki, kivéve, ha a kiadások ha átmenetileg is, de olyan területekre koncentrálódnak, ahol már eleve magas a kereslet. E beáramlás a szinte valamennyi régió legtöbb ágazatának alacsony termelékenységével, illetve az ezzel járó felzárkózással magyarázható. Következésképpen megállapítható, hogy az egy főre jutó GDP és a EU GDP közötti reálkonvergenciára irányuló törekvések, illetve az inflációs rátának, az államháztartási hiánynak és az állami szektor adósságrátájának nominális konvergenciájára irányuló törekvések közötti konfliktus nem lesz hosszú távú. Ami pedig még ennél is fontosabb: a gazdaság kínálati oldalának illetve a megnövekedett kereslet kielégítésére szolgáló kapacitásának megerősítésével az állami beruházásokhoz nyújtott kohéziós politikai támogatással csökkenthető annak esélye, hogy e konfliktus hosszú távon is fennmaradjon. 153

178 3. f e j e z e t N e m z e t i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó 154

179 4. fejezet Közösségi szakpolitikák és a kohézió Tartalomjegyzék Bevezetés Az EU K+F és innovációs szakpolitikája és a kohézió: hatások és szinergiák Az EU K+F és innovációs politikája a regionális versenyképesség szolgálatában Előretekintés még szorosabb szinergiák Az állami támogatás és a kohéziós politika komplementaritása A támogatás összege és intenzitása A leszakadó régiók támogatása A támogatások orientálása a lisszaboni célkitűzések felé : a regionális támogatások és a kohéziós politika koherenciája fokozódik Mezőgazdasági politika és vidékfejlesztés Piaci kiadások és közvetlen támogatások Vidékfejlesztés Szakpolitikák a több és jobb munkahely megteremtésének szolgálatában Foglalkoztatási politika: a társadalmi célkitűzések elérése és az esélyegyenlőség biztosítása Oktatási és kultúrpolitika: beruházás a humántőkébe Egészségügyi politikával egy egészségesebb népességért Az EU költségvetése

180 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó 156

181 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó Bevezetés Az Európai Unió közötti időszakra vonatkozó költségvetésének tárgyalása során bebizonyosodott, hogy a kohéziós és egyéb közösségi politikák keretében az uniós intervenciók különböző területei közötti kohézió és komplementaritás további erősítésre szorul. Noha a Szerződés értelmében minden szakpolitikának saját célkitűzései vannak, nem kétséges, hogy az Unió hatékonyságát egyes területeken tovább kell fokozni, amit a lisszaboni menetrend elfogadása és annak 2005-ös felülvizsgálata csak még sürgetőbbé tett. A korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kell fektetni a különböző szakpolitikák közötti interakcióra, arra, hogy azok milyen módon és milyen mértékben erősítik egymást kölcsönösen, valamint választ kell keresni arra a kérdésre, hogy hogyan lehet fokozni a közösségi cselekvések általános hatását. A jelentés e fejezete ezért a különböző közösségi szakpolitikák kohéziós politikával összefüggésbe hozható közelmúltbéli fejleményeivel, illetve e szakpolitikák és célkitűzéseik közötti komplementaritással foglalkozik. A fejezet utolsó szakaszában a közösségi költségvetés újraelosztó hatását veszi számba. Az EU K+F és innovációs szakpolitikája és a kohézió: hatások és szinergiák A lisszaboni menetrend elsődleges célja egy olyan tudásalapú társadalom megteremtése, amelyben a K+F és az innovációs politika kiemelkedően fontos szerephez jut. Az ebben a tekintetben meglehetősen korlátozott források lehető legoptimálisabb kiaknázása érdekében az EU olyan közös politikát illetve eszközöket dolgozott ki, amelyek célja a hálózatépítés ösztönzése és a méretgazdaságosság megteremtése ezen a területen. E politikák európai dimenziója megkérdőjelezhetetlen, hiszen az EU versenyképességének a világgazdaság színterén való fokozása érdekében a legmagasabb szintű támogatást nyújtják a K+F-hez, a munkavállalók mobilitásához EU-szerte, és a transznacionális kutatói csoportok felállításához. Ennek érdekében e szakpolitikák versenyszemléletű megközelítésen alapulnak, ami azt jelenti, hogy csak a legjobb projekteket választják ki és részesítik támogatásban. Az európai K+F és innovációs szakpolitikák azonban nem helyettesítik, hanem támogatják és kiegészítik az e területeken megvalósuló nemzeti, regionális és helyi tevékenységeket, hiszen a K+F és az innováció nem mentes a regionális, sőt, helyi vonatkozásoktól. A tudás a kutató- és technológiai központokból az üzleti vállalkozások felé való terjesztése és átadása klaszterekben vagy egyéb, gyakran a bizalmon vagy a földrajzi közelségen alapuló informális hálózatokon keresztül valósul meg. A KKV k szintén helyi szinten keresik a testre szabott üzleti szolgáltatásokat és az igényeiknek legmegfelelőbb finanszírozási lehetőségeket. A helyi illetve regionális hatóságok tehát kiemelten fontos szerepet játszanak e hálózatok létrehozásában, illetve a megfelelő szolgáltatások nyújtásában. A közösségi K+F és innovációs szakpolitika illetve a kohéziós politika az Európai Unióban zajló növekedés és a munkahelyteremtés támogatása terén tehát jól kiegészítik egymást. Az EU K+F és innovációs politikája a regionális versenyképesség szolgálatában A kutatási keretprogramok Az Európai Unió K+F és innovációs politikájának kidolgozására és végrehajtására az egymást követő keretprogramok révén került sor, melyek az 1980 as évektől kezdve évről évre nagyobb összegű támogatásban részesültek. E támogatások összege a tervek szerint 2013-ig eléri a 9 milliárd eurót, ami 75% kal több, mint az előző programozási időszak ( ) utolsó évében nyújtott támogatás. Az első keretprogram kidolgozása és végrehajtása során a regionális dimenzió nem kapott különösebb figyelmet. Ennek következtében az 1. célkitűzés régióban tevékenykedő szervezetek noha részvételük emelkedett a hatodik keretprogram ( ) összes résztvevőjének mindössze 18%- át tették ki ( ). A projektekben való részvétel nagymértékben függ a regionális és helyi adottságoktól, hiszen e részvételt általában a K+F létesítmények, felsőoktatási intézmények, illetve kisebb mértékben vállalatok létesítése esetenként koncentrálódása határozza meg. Ez a magyarázata annak, hogy a kohéziós országokban a keretprogramok elsőszámú kedvezményezettjei miért az adott fővárosban vagy más, gazdaságilag fejlett régiókban tevékenykednek (4.1. térkép). 157

182 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó A keretprogramok regionális vagy helyi hatása azonban nem csak attól függ, hogy régiószinten milyen a részvételi arány. Tanulmányok bizonyítják, hogy a keretprogramok a legnagyobb hatást a résztvevők tudományos vagy technológiai hírneve illetve a partnerségi hálózatok fejlesztése terén fejtik ki, ami hosszú távon pozitív következményekkel járhat ugyan, rövid távon azonban az érintett régió tekintetében e hatás csak korlátozott. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az EU-ban a keretprogramok az állami költségvetésből finanszírozott K+F tevékenységek kevesebb, mint 5%-át tették ki. Eközben az egymást követő keretprogramnemzedékek mindinkább (f)elismerték az EU K+F politikájában rejlő területi dimenziót ben a Bizottság közleményben hívta fel a figyelmet az Európai Kutatási Térségre (EKT) 1, amelyben hangsúlyozta a gazdasági élet regionális és helyi szereplőinek döntő szerepét és azt, hogy az EKT-vel járó előnyöket az EU valamennyi régiója számára elérhetővé kell tenni. E közlemény hatására a hatodik keretprogramban több intézkedés is helyet kapott, melyek az alábbiak: két új kezdeményezés, a kiválósági hálózatok és az integrált projektek célja, hogy megállítsák az európai kutatási rendszer szétaprózódását, megerősítsék a központi és periférikus tudományos központok közötti kapcsolatokat, ezáltal erősítsék az EUban a K+F kapacitást és megállítsák a képzett munkaerő kedvezőtlen helyzetű térségekből a prosperáló régiók felé való tömeges elvándorlását ( agyelszívás ). a humán erőforrásnak nyújtott finanszírozás megkétszerezése: ez a technológia-transzfer miatt, illetve amiatt, hogy a tematikus prioritásokra szánt költségvetés legalább 15%-át kötelező a KKV-kre fordítani, vélhetően a kedvezőtlen helyzetű régiókra is fontos hatást gyakorol. egy ún. bónusz rendszer bevezetése, amelynek keretében a hatodik keretprogram támogatását elnyerő, 1. célkitűzés alá tartozó régióban tevékenykedő pályázó további finanszírozási kérelmet nyújthat be a strukturális alapokhoz. Emellett 2003-ban útjára indult a Tudás régiói elnevezésű kísérleti cselekvés, melynek célja, hogy 1 Az Európai Bizottság közleménye: Az Európai Kutatási Térség regionális dimenziója, COM(2001)549, a helyi szereplőket aktívan bevonja a regionális tudásstratégia kidolgozásába. A kezdeményezés hatékonynak bizonyult a regionális előrejelzési, illetve egyéb analitikai eszközök alkalmazása terén, illetve sikereket ért el a klaszterek megerősítése, a régiók közötti mentori rendszer előmozdítása valamint a helyi vállalkozások és az egyetemek közötti PPP együttműködés megvalósítása terén. A kezdeményezés sikerére való tekintettel 2005-ben egy második ajánlati felhívást is közzétettek hasonló célkitűzésekkel (KnowREG 2). Az EU innovációs politikája Az innováció ösztönzése az ebből fakadó új termékek és folyamatok kidolgozása szoros kapcsolatban áll a K+F előmozdításával. Az EU vállalkozási, ipari és innovációs politikáinak együttes célja, hogy a vállalkozói szellem bátorításával, innovációbarát környezet megteremtésével és a piacra jutás biztosításával javítsák az európai cégek versenyképességét. A lisszaboni menetrend keretében 2003-ban indult útjára az innovációt előmozdító cselekvési terv az EU-ban 2, amely az innovációt a fogalom széles értelmezésében úgy határozta meg, mint az újdonságok sikeres létrehozása, átvétele és kiaknázása a gazdasági és a szociális szférában. A cselekvési terv elismerte, hogy szükség van a nemzeti szintű szakpolitikákkal való koordináció illetve a többi uniós szakpolitikával való szinergiák megerősítésére, és különösen az innovációs politika regionális dimenziójának hangsúlyozására. A cselekvési terv végén található a nemzeti és uniós szinten végrehajtandó intézkedések felsorolása. A cselekvési terv legfontosabb elemeit 2005-ben a megújult lisszaboni menetrend fényében vizsgálták felül 3, melynek során a K+F, az innováció és más kapcsolódó szakpolitikák integrált megközelítése kiemelt hangsúlyt kapott. Ebben az összefüggésben a Bizottság az európai strukturális alapokról mint a kutatás és az innováció motorjáról beszél. Eddig az európai innováció előmozdítására hivatott uniós tevékenységeket a keretprogramokból finanszírozták, még akkor is, ha e tevékenységek alkalmazási köre messze túlmutatott a hagyományos értelemben vett K+F tevékenységeken. E 2 Az Európai Bizottság közleménye: Innovációs politika: az Unió politikájának felülvizsgálata a lisszaboni menetrend fényében, COM(2003) 112 végleges, Az Európai Bizottság közleménye: Több kutatás és innováció Beruházás a növekedés és a foglalkoztatás érdekében. Közös megközelítés, COM(2005) 488 végleges,

183 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó 159

184 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó tevékenységek között szerepelnek olyan eszközök, amelyek az innovációs politikának és e politika teljesítményének nyomon követésére szolgálnak, illetve egy sor olyan gyakorlati intézkedés, amellyel a cégek számára is innovációbarát környezet alakítható ki. Az előbbiek (azaz az eszközök) közé tartozik az Európai Innovációs Indikátorok Mérése (Trend Chart on Innovation in Europe), amely összeállítja, frissíti és terjeszti a nemzeti illetve uniós szintű legjobb innovációs gyakorlatokat és információkat. A másik ilyen eszköz az Európai Innovációs Eredménytáblázat (European Innovation Scoreboard), amely a tagállamok teljesítményeit a rendelkezésre álló mennyiségi adatok alapján hasonlítja össze. Az EU számtalan projektet finanszírozott annak érdekében, hogy a vállalatok és különösen a KKV-k még jobban felismerjék az innováció jelentőségét. E programok közé tartozik a PAXIS program (amely az innovatív induló vállalkozásokat támogatja oly módon, hogy közzéteszi a legjobb gyakorlatokat és ösztönzi a hálózatépítést), a Gate2growth kezdeményezés (amely az innovációt és a vállalkozói készséget finanszírozó szervezetek közötti hálózat létrehozását szorgalmazza, illetve az állami kutatóközpontok ipari szektorral való kapcsolattartásért felelős irodák hálózatának kiépítését támogatja annak érdekében, hogy inkubátorok, technológia-átadási hivatalok útján erősödjön a magán- és az állami szektor együttműködése) vagy az Európai Innovatív Régiók (Innovating Regions in Europe vagy IRE) kezdeményezés, amely innovációs stratégiák kidolgozása keretében lehetőséget biztosít a tapasztalatok megosztására. Az IRE kezdeményezés részeként 2005-ben indult útjára a Kölcsönös Tanulási Alap (Mutual Learning Platform MLP), amelynek célja, hogy az innovációs stratégiákat megvalósítani kívánó régiók számára interaktív tanulási eszközöket (benchmarking, regionális perspektívák és profilok) dolgozzon ki. Emellett Innovációközvetítő Központok (Innovation Relay Centres) felállítására is sor került, a melyek feladata, hogy segítsék a vállalatokat hálózat kiépítésére más vállalatokkal akár másik országban is, és a fejlesztés és a technológiatranszfer terén megvalósuló együttműködésben. Az Európai Tanács 2006-os tavaszi ülésszaka után a Bizottság tíz prioritásból álló menetrendet állított össze az innováció előmozdítására az EU-ban 4, amellyel a figyelmet a következőkre kívánta felhívni: uniós szintű 4 Az Európai Bizottság közleménye: Az ismeretek átültetése a gyakorlatba: széles körű innovációs stratégia az Európai Unió számára, COM(2006)502 végleges, komplementaritásra van szükség az innováció és a kohéziós politikák között, innovációbarátabb oktatási rendszerekre van szükség, innovatív klaszterek szorgalmazásával szorosabbra kell fonni a kapcsolatot a kutatóközpontok és az ipar között, és az új kohéziós politikai programok révén erősíteni kell a regionális innovációt. Előretekintés még szorosabb szinergiák Az EU K+F és innovációs politikái illetve a kohéziós politika mindig is hasonló terepen mozogtak és egymást jól kiegészítő megközelítéseket és módszereket fogadtak el. Tették mindezt a közös célt, azaz az európai versenyképesség javítását szem előtt tartva. E politikák további finomításával azonban még szorosabbra fonhatók a közöttük megvalósuló szinergiák. Például, amint arról már a fentiekben is szó esett, a keretprogramok uniós szinten rendszerint megerősítették a kapcsolatokat, regionális szinten viszont a részt vevő szervezeteken kívül egyéb szereplőket nem tudtak megnyerni maguknak. A kohéziós programok ezért rendkívül fontos szerepet játszanak abban a tekintetben, hogy megkönnyítik a régiók közötti kapcsolatépítést, és a regionális szereplőket megismertetik a keretprogramok által az EU más területein támogatott fejlettebb tudáshálózatokkal. A kihívást annak biztosítása jelenti, hogy valamennyi régió köztük a kevésbé fejlettebbek is élvezhessék az Európai Kutatási Térség előnyeit, és hozzájárulhassanak a lisszaboni célkitűzések megvalósításához. Ebből a célból a ás költségvetési terv elfogadása után a jelenlegi programozási időszakban számtalan javítás bevezetésére került sor: Az összesen 53,2 milliárd eurós kerettel rendelkező új 7. kutatási keretprogram ( ) több eszközt is tartalmaz a regionális dimenzió megerősítésére. Utolsó négy egyedi programjának (Kooperáció, Ötletek, Emberi erőforrás és Kapacitások) keretében a hetedik keretprogram több olyan célkitűzést is meghatározott, amelyek regionális hatása szembeötlő: - Új, páneurópai jelentőségű infrastruktúrák kiépítésének támogatása és a tudományos közösség számára a tudás élvonalában maradáshoz szükséges meglévő infrastruktúra 160

185 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó használatának optimalizálása (1,8 milliárd EUR). A KKV K+F tevékenységinek kiszervezéséhez nyújtott támogatás hálózataik bővítésével, K+F eredményeik eredményesebb felhasználásával, hasonló problémákkal küzdő KKV-csoportok számára közös műszaki megoldások kidolgozásával és technológiai know-how megszerzésével (1,3 milliárd EUR). Az európai régiók K+F potenciáljának megerősítése a Tudás régiói elnevezésű kezdeményezésen keresztül a kutatásorientált regionális klaszterek fejlesztésének elősegítésével, valamint egyetemek, kutatóközpontok, cégek és regionális hatóságok közötti társulás létrehozása (126 milliárd EUR). A konvergencia célkitűzés alá tartozó régiók és a távol eső régiók kutatási potenciáljának felszabadítása és fejlesztése (370 millió EUR), e régiók kutatóinak fejlettebb régiókba irányuló transznacionális cseréjének támogatásával, K+F felszerelések beszerzése, a tudástranszfert megkönnyítő szemináriumok és konferenciák szervezése, olyan értékelési eszközök, amelyek segítségével a Konvergencia célkitűzés alá tartozó régiókban található bármely kutatóközpont szerezhet független nemzetközi szakértői értékelést általános kutatási minősége és infrastruktúrája szintjéről. Ezen túlmenően az Együttműködés egyedi program támogatást nyújt a tudás terjesztéséhez és a technológia átadásához, míg az Emberi erőforrás program több olyan kezdeményezést is tartalmaz, amellyel könnyebbé válik a kutatók képzése, karrierfejlesztése és mobilitása, beleértve a regionális, nemzeti és nemzetközi programok társfinanszírozását. A hetedik kutatási keretprogram egy kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmust is tartalmaz, amelynek célja, hogy a jelentős európai kutatási projektek számára az EIB kölcsöneihez való hozzájutás megkönnyítésével ösztönözze a magánforrásból finanszírozott K+F beruházásokat. A versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) ra 3,6 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik, (ami több, mint 50%-kal magasabb, mint a közötti időszakban), melynek közel egy harmadát a vállalkozói szellem és az innováció támogatására különítették el. A három alprogram konkrét intézkedései az alábbiakat hivatottak előmozdítani: KKV-k indítása és növekedése: a 2,2 milliárd eurós költségvetéssel rendelkező vállalkozási és innovációs program amely ebből 430 millió eurót fordít az ökológiai innovációra a KKV-k számára is hozzáférhetővé teszi a finanszírozást, tanácsokkal és információkkal látja el őket a közös piac által teremtett lehetőségekkel és a közösségi vonatkozású kérdésekkel kapcsolatban, valamint optimalizálja az üzleti vállalkozásokra és az innovációra vonatkozó szabályozási és adminisztratív környezetet. Információs és kommunikációs technológiák (IKT): a 728 millió eurós költségvetéssel rendelkező IKT-politika támogatási programjának célja, hogy uniós szinten támogassa az IKT-alapú szolgáltatásokhoz nyújtott technológiai és szervezeti megoldások működés közben való bemutatását, miközben kiemelt hangsúlyt fektet az átjárhatósági (interoperabilitás) és a biztonsági szempontokra. A megújuló energiaforrások teljes energiafogyasztáshoz mért 12%-os arányának elérése 2010-ig illetve az energiafelhasználás csökkentése: a 727 millió eurós költségvetéssel rendelkező Intelligens energia Európa program támogatást nyújt az energiahatékonyság növelését szolgáló eszközökhöz, új megújuló energiaforrások kifejlesztéséhez, és a közlekedés által generált üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó műszaki megoldások kidolgozásához. A CIP kezdeményezései több ponton is kiegészítik a kohéziós politika illetve a hetedik kutatási keretprogram égisze alatt megvalósított tevékenységeket: ilyen például a KKV-k támogatása az említett hetedik kutatási keretprogramhoz való hozzáférésben vagy az innovatív vállalkozások hozzájuttatása ahhoz a 161

186 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó kockázati tőkéhez, amellyel kutatásaik eredményeit piacra dobhatják. A CIP keretében megvalósuló tevékenységek regionális dimenziót is ölthetnek: erősíthetik a klasztereket és az innovációs hálózatokat, illetve támogathatják az üzleti innovációt célzó regionális programokat. Az átvehető és sokszorosítható kiválósági példák beazonosításával és elemzésével a regionális szintű fellépések sokkal látványosabb eredményeket érhetnek el a kohéziós célkitűzések elérésében. Ügyelni kell azonban arra, hogy a CIP és a hetedik kutatási keretprogram e kezdeményezéseinek fejlődésével egy időben azok eredményeit valamint területi és gazdasági hatásait is értékelni kell. Az állami támogatás és a kohéziós politika komplementaritása A Bizottság útjára indította az állami támogatások ambiciózus reformját 5, amelynek célja, hogy e támogatásokat a lisszaboni célkitűzések szolgálatába állítsa, miközben a tagállami hatáskörök fokozásával korszerűsíti azok irányítását. E reform a régióknak nyújtott támogatásokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatával és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások (SGEI) támogatását célzó állami intervenció megtartásával várhatóan erősíteni fogja a kohéziót az Unió területén. A reform másik célja, hogy a fenntartható növekedést oly módon mozdítsa elő az EU-ban, hogy az állami intervenciót a kockázati tőke, a kutatás és az innováció irányába orientálja. A támogatás összege és intenzitása Az egymást követő Európai Tanácsok által meghatározott kötelezettségvállalásokkal összhangban az EU-25 5 Állami támogatási cselekvési terv: Kevesebb és célzottabb állami támogatás: ütemterv az állami támogatás közötti reformjához, COM(2005) 107. tagállamok által megítélt állami támogatások összege 6 az utóbbi években enyhe csökkenést mutatott: ben valamivel több volt, mint 45 milliárd euró, szemben a 2000-ben kifizetett 49 milliárd euróval (azaz a csökkenés mértéke az EU GDP-jének arányában: 0,53%-áról 0,46%-ra) (4.1. ábra). A támogatások kétharmadát (2005-ben 68%) négy ország (Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság) adta, ami megfelel e négy ország uniós GDP-ben vállalt részarányával (2005- ben 69%) ben az állami támogatások átlaga az EU-ban kevesebb volt, mint 100 EUR/fő (98 euró/fő), míg 2001-ben és 2003-ban ez a szint megközelítette a 110 euró/főt. Málta ahol az állami támogatások összege 2005-ben elérte a 300 euró/főt (a GDP 2,6%-a), ami intenzív átmeneti és fokozatos kilépési (phasing-out) időszakra enged következetni, illetve a hasonló helyzetben levő Ciprus kivételével az állami támogatások intenzitása a több, mint 150 EUR/fő (Németország, Dánia, illetve Svédország, ahol ez a szám 292 EUR/fő volt) és a kevesebb, mint 50 EUR/fő (Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, Görögország és a mindössze kb. 10 EUR/fős támogatást megítélő balti államok) között ingadozott. A kohéziós országokban (az új tagállamok illetve Görögország, Spanyolország és Portugália) ezért 6 Összes támogatás a mezőgazdasági, halászati és közlekedési támogatások nélkül. 162

187 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó az állami támogatások szintje többnyire messze elmarad az uniós szinttől. Málta és Ciprus kivételével az új tagállamok mindegyikéről elmondható, hogy a támogatási ráta az uniós átlag kétharmada (2005-ben 36% szemben a 98%-os uniós átlaggal) volt, ami ráadásul további csökkenést mutat (2000 óta megfeleződött). A leszakadó régiók támogatása A Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében támogatásra jogosult leszakadó régióknak nyújtott támogatás összege 2005-ben valamivel több volt, mint 11 milliárd euró, szemben a 2000-ben nyújtott 16 milliárddal, és a 2003-ban megítélt 19 milliárd euróval. E csökkenés az új tagállamok csatlakozásával magyarázható, ahol az átmeneti támogatási rendszerek véget értek. Ez azt jelenti, hogy a támogatásra jogosult régióknak nyújtott támogatások jelentősebb mértékben csökkentek, mint a összes támogatások 2000 óta. A 19 támogatásra jogosult régióval rendelkező tagállam közül 7 (Málta, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia és a balti államok) teljes egészében támogatható. A fennmaradó 12 országban jelentős eltérések vannak a támogatásra jogosult régióknak illetve az egész országnak nyújtott támogatások intenzitása között ben a támogatásra jogosult régiók lakói fejenként átlagosan 73 eurós támogatásban részesültek, míg a tagállamok esetében összesen átlagosan 95 euró/fő támogatásról beszélhetünk. A Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében csak részleges támogatásra jogosult országokban ez utóbbi adat eléri a 104 EUR/főt (4.3. ábra). Ez az eltérés leginkább az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban, Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban szembeötlő. E két utóbbi országban ez a többek között külföldről érkező beruházások koncentrálódását tükrözi a két főváros, Prága és Pozsony környékén. Az iménti számok tükrében úgy tűnik tehát, hogy a tagállamok e csatornán a legfejlettebb és legprosperálóbb régiókat részesítik állami támogatásban, ami ellentmond a kohéziós politika alapelvének (ami éppen hogy a legkevésbé fejlett régiókat célozza meg támogatásaival), és a belső 163

188 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó konvergencia folyamatának lelassulásával fenyeget. A támogatások orientálása a lisszaboni célkitűzések felé Az utóbbi években jelentős változások mentek végbe az állami támogatások szétosztásának gyakorlatában. A tagállamok több, mint fele állami támogatásainak több, mint 90%-át a horizontális célkitűzésekre fordította 7. Ezekben az országokban a lisszaboni és göteborgi célkitűzésekre (környezet, regionális támogatások, KKV-k, foglalkoztatás, képzés és K+F) fordított támogatások összege 2005-ben elérte a 80%-ot (kivéve a halászati, mezőgazdasági és közlekedési támogatásokat), szemben a négy évvel korábbi 61%- kal. Ez a növekedés mindenekelőtt a környezetre és az energiatakarékosságra (74%-os növekedés), képzésre (140%-os növekedés) és a foglalkoztatásra (119%-os növekedés) fordított támogatások eredménye, míg a KKV-knak nyújtott támogatások 25%-kal csökkentek, a K+F-re fordított összeg pedig változatlan maradt. Négy ország (Ausztria, a Cseh Köztársaság, Finnország és Luxemburg) ugyanakkor a támogatások egy negyedét fordította a K+F-re (4.4. ábra). Azok közül az országok közül, amelyek az állami támogatások jelentős részét továbbra is az ágazatoknak juttatják, a helyzet a következő: a gyáripar Máltán 97%-ban, Magyarországon 48%-ban, Cipruson és Szlovákiában 38%-ban részesül támogatásban, míg Portugáliában a támogatások közel háromnegyedét a pénzügyi szolgáltatások kapták. Spanyolországban és Lengyelországban továbbra is a szénbányászat az állami támogatások kedvezményezettje, noha 2001 óta az ennek az ágazatnak juttatott teljes támogatások terén jelentős csökkenés tapasztalható (sorrendben 34% és 24%). 7 Foglalkoztatás, regionális támogatás, KKV-k, képzés, környezet, energiatakarékosság, K+F, kereskedelem, kulturális tevékenységek, történelmi örökség, természeti katasztrófák megelőzése és kockázati tőke : a regionális támogatások és a kohéziós politika koherenciája fokozódik A regionális támogatások reformjának három célja van: a támogatások intenzitásának folyamatos csökkentése; az intervenciók koncentrálása a leghátrányosabb helyzetű régiók felé; valamint az EU valamennyi régiója versenyképességének növelése. A reformnak köszönhetően a koherencia fenntartása érdekében egyfajta folytonosság biztosítható a jelenlegi helyzettel. Ennek érdekében egy védőháló garantálja, hogy a tagállamok regionális támogatások által érintett lakóinak száma 50%-nál nem csökken többel a korábbi iránymutatásokhoz képest (4.2. térkép). A reform az Unió népességének összesen 42%-át fedi le, ebből 31%-ot a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében, szemben a közötti sorrendben 52% és 34%-kal. A lefedettség szempontjai az alábbiak: A Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében támogatásra jogosultnak tekinthető az a régió, ahol az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP nem éri el az uniós átlag 75%-át, valamint a legkülső régiók. A nyújtható támogatás mértéke e régiók fejlettségi szintjétől függően 164

189 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó 165

190 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó a beruházás 30 50%-a között lehet (a KKV-k esetében 20%-ra emelt támogatás); A Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében egyes régiók akkor tekinthetők támogathatónak 8, ha a népesség lefedettsége 2,8% (Portugália) és 33% (Finnország) között mozog, illetve 50% azokban az országokban, ahol a védőháló a teljes népességet lefedi (Írország és Ciprus). A támogatás intenzitása ezért eléri a 10, esetenként a 15%-ot (ott, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlagot vagy a munkanélküliség a nemzeti átlag feletti), a KKV-knak juttatott hasonló kiegészítő összegekkel. A Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében statisztikai hatás alatt álló régiók ig érvényes átmeneti támogatási jogosultsága. Működési támogatás formájában nyújtott kivételes támogatás lehetősége a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében támogatásra jogosult régiók, a ritkán lakott távol eső és az elszórtan lakott régiók számára. Ez a támogatás csak ideiglenes lehet, összege pedig fokozatosan csökken, kivéve a legkülső és a ritkán lakott régiókat. Vállalkozások létrehozásához és beindításához nyújtott támogatás. Ennek az új rendszernek köszönhetően a tagállamok nagyobb rugalmasságot élveznek abban, hogy támogatásaikat egy integrált fejlesztési stratégia keretében koncentrálhatják bizonyos területekre. E stratégia amely megfelel az új kohéziós politika programozási időszakában felállított elveknek világosan meghatározott célkitűzések mentén szerveződik. A regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés értelmében támogatásra jogosult néhány régióban különösen azokban, ahol a versenyképesség hiánya miatt a gazdasági hanyatlás veszélye fenyeget ezek az iránymutatások segítenek abban, hogy a nemzeti fejlesztési politikák és a kohéziós politika cselekvései még jobban kiegészítsék egymást. 8 Gazdaságilag fejlett régiók, az elszórtan lakott régiók, a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében támogatható régiókkal határos régiók illetve az EU külső határán található régiók, azok a régiók, ahol egy főre jutó GDP nem éri el az EU-25 átlagát vagy a munkanélküliségi ráta meghaladja a nemzeti átlag 115%-át, szigetek és az elszórtan lakott régiók, vagy rendkívül magas munkanélküliségi rátával rendelkező régiók, több, mint lakosú, súlyos szerkezeti válsággal küzdő régiók. E két politikai szint közötti koherenciát tovább erősíti az a tény, hogy mindkettő a lisszaboni menetrendben meghatározott, prioritást élvező szolgáltatásokat célozza. A kutatásra és az innovációra összpontosító új támogatási keret elfogadásával az állami beruházások könnyebben megvalósulhatnak e területeken, míg a tőkebefektetésre vonatkozó új iránymutatások 9 a fejlődést segítik elő. Ezek az iránymutatások, miközben lehetőséget biztosítanak a regionális működési támogatások nyújtására, és pontosítják az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra való alkalmazásuk részletes szabályait, arra is kiválóak, hogy a hatóságok közszolgáltatási kötelezettségeik és az azzal járó pénzügyi kompenzáció igénybevételével sikerrel kezelhetik azokat a problémákat, amelyeket az elszigeteltség, és a nem megfelelő közlekedési hálózatok okoznak az egyes régiókban. A tagállamok maguk döntenek arról, hogy hogyan élnek az állami támogatások új keretrendszere által biztosított rugalmassággal, a következők szem előtt tartásával: az intervenciókat a kevésbé fejlett régiókba vagy azokba a régiókba koncentrálják, ahol a globalizáció vagy a gazdasági szerkezetátalakítás miatt a leginkább fennáll a gazdasági hanyatlás veszélye; megfelelő koordinációt biztosítanak a kohéziós politika illetve a nemzeti fejlesztési prioritások által meghatározott prioritásokkal; a regionális támogatási iránymutatások vagy a horizontális keret értelmében optimalizálják a támogatási lehetőségeket. Mezőgazdasági politika és vidékfejlesztés Piaci kiadások és közvetlen támogatások 2005-ben a közös agrárpolitika (KAP) égisze alatt a piaci politikákra fordított költségvetési kiadások és közvetlen támogatások összege elérte a 42,1 milliárd eurót (ebből 33,7 milliárd euró jutott a közvetlen támogatásokra, és 8,4 milliárd euró a piaci intézkedésekre) 10, ami az EU- 9 Közösségi iránymutatás a kis- és középvállalkozásokba történő kockázati tőke-befektetések előmozdítását célzó állami támogatásokról, HL 2006/C 194/ pénzügyi jelentés az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlegéről 2005-ös költségvetési év, COM(2006) 512 végleges: eu/agriculture/fin/index_en.htm 166

191 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó az alacsonyabb egy főre jutó GDPvel és magas munkanélküliséggel rendelkező területeken magasabb. Vidékfejlesztés 25 bruttó nemzeti jövedelmének 0,4%-a. Ez az EU összes kiadásainak terén a 2003-as 40,4%-ról 36,5%- ra való csökkenést jelentett ben a KAP ezen intézkedési területének fő kedvezményezettjei abszolút értékben Franciaország (21,6%), Spanyolország (13,9%), Németország (13,5%) és Olaszország (11,4%) voltak. Az egy termelési egységre 11 jutó piaci kiadások és a közvetlen támogatások ugyanakkor az északi tagállamokban jóval magasabbak voltak, mint a déli illetve az új tagállamokban. Az új tagállamokban a közvetlen kifizetéseket fokozatosan vezették be, és szintjük egyelőre nem éri el az EU-15 szintjét (4.5. ábra). A KAP területi hatásáról nemrégiben készített tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy a piaci politika támogatásából elsősorban a fejlettebb vidéki övezetek részesülnek, ahol nagy gazdaságok üzemelnek és az alacsonyabb munkanélküliség mellett a népesség az átlagot meghaladó mértékben növekedik. Ezek a területek elsősorban az észak- és nyugat-európai központi régiókban koncentrálódnak, kevésbé a dél- illetve kelet-európai perifériális területeken (4.3. térkép). Ez nem meglepő, hiszen a piaci támogatás nem kohéziós célokat szolgál óta azonban a KAPreform kohéziós politikára gyakorolt hatása fokozatosan nő, ugyanis az árfenntartó politika helyett egyre inkább a közvetlen kifizetésekre helyeződik a hangsúly, amelyek összege az ártámogatásokkal szemben 11 Éves munkaerő egyenérték (AWU) között a KAP égisze alatt zajló vidékfejlesztési programokat az EMOGA Orientációs Részlegéből illetve az EMOGA Garanciaalapból finanszírozták: az előbbi az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban fejtette ki hatását, míg az utóbbi máshol. Az EMOGA Garanciaalap emellett az összes régióban finanszírozta az ún. vidékfejlesztési kísérő intézkedéseket (pl.: agrárkörnyezetvédelem, előnyugdíjak, erdőtelepítés és hátrányos helyzetű területek). Ebben az időszakban a vidékfejlesztési alapból származó, vidékfejlesztési célú intézkedésekre 12 fordított kiadások a mezőgazdaságon kívül amellett, hogy korlátozottak voltak, elsősorban csak néhány tagállamra (főleg Németországra és Spanyolországra) koncentrálódtak. A közötti időszakban az EU-15 vonatkozásában az EMOGA Garanciaalap teljes kiadásainak csak mindössze kb. 10%-át fordították erre az intézkedéstípusra. A as programozási időszakban a vidékfejlesztést egyetlen alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) finanszírozza. E politika stratégiai céljait ugyanakkor három fő tengely mentén egyszerűsítették és pontosították: (1. tengely) a mezőgazdasági és erdészeti ágazatok versenyképességének javítása, (2. tengely) a környezet és a vidék állapotának javítása és (3. tengely) az életminőség javítása a vidéki területeken és a diverzifikáció ösztönzése. E tengelyek mellett sor kerül a Leader-módszer azaz egy olyan alulról felfelé építkező vidékfejlesztési megközelítés, amely a vidékfejlesztés hatékonyságát a saját stratégiáikat a helyszínen végrehajtó helyi akciócsoportok (Európaszerte közel 1000) hálózatán keresztül kívánja javítani racionalizálására is. Az EMVA között közel 88,3 milliárd eurós 13 költségvetéssel gazdálkodhat, amelyből legkevesebb 12 Az 1257/1999/EK rendelet 33. cikke (A vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlesztésének elősegítése) értelmében végrehajtott intézkedések. 13 Beleértve a modulációból származó pénzügyi forrásokat (lásd a következő bekezdést). 167

192 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó 168

193 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó 48,2 milliárd euró jut a Konvergencia célkitűzés régióinak 14. A teljes költségvetés 20 milliárddal marad el a Bizottság által eredetileg javasolt összegtől. Megjegyzendő azonban, hogy az előző programozási időszakhoz képest a legtöbb új tagállamban emelkedett az éves ailokáció összege, míg az EU 15 tagállamainak esetében ez az összeg csökkent. A közötti időszakban a Konvergencia célkitűzés alá tartozó régióknak juttatott támogatás átlaga 40 EUR/fő/év, ami jelentősen magasabb, mint a többi régió (pl. a Regionális versenyképesség és a Foglalkoztatottság célkitűzés alá tartozó régiók) esetében, ahol ugyanez az átlag mindössze 18 EUR/fő/év. Ugyanebben az időszakban a KAP-költségvetés vidékfejlesztésre elkülönített része a modulációs rendszer (a vidékfejlesztés támogatása érdekében a termelőknek nyújtott közvetlen kifizetések fokozatos csökkentése) bevezetéséből kifolyólag emelkedik. Az EMVA-ból a vidékfejlesztésre fordított támogatás (a mezőgazdasági szektoron kívül) szintén emelkedni fog, mivel az életminőség javítását a vidéki területeken és a diverzifikáció ösztönzését célzó intervenciók (az EMVA 3. prioritása) a teljes költségvetés 18%-át emésztik fel (noha a Tanács által rögzített minimális arány 10%). Előfordulhat azonban, hogy egyes országok vagy régiók nemzeti stratégiáiktól függően költségvetésük jelentős részét erre áldozzák. Hollandiában ez az arány 35%, Romániában, Bulgáriában és Máltán kb. 30%, Lengyelországban 25%, míg a régiók közül Saarland esetében 43%. Az EU-27 legtöbb tagállamában a vidéki gazdaság domináns ágazata már nem a mezőgazdaság Részlegéből ben az EU-27-ben az ebben az ágazatban jellemző átlagos foglalkoztatottság 7,4% volt, de ez az arány széles skálán ingadozik: a legtöbb tagállamban kb. 4% vagy kevesebb, míg Lengyelországban, Litvániában, Lettországban, Görögországban, Portugáliában és Bulgáriában több, mint 10%, Romániában pedig több, mint 30% és 2005 között a mezőgazdaság teljes foglalkoztatottsághoz viszonyított aránya 7,8% ról 6,2%-ra csökkent (az EU munkaerő-felmérése szerint). Ez a csökkenő tendencia tovább folytatódik, hiszen várhatóan az új tagállamokban is bekövetkezik az a hanyatlás, amit annak idején az EU-15 tagállamai is megtapasztalhattak. A félidős értékelés 14 Az információk alapjául a tagállamok által javasolt vidékfejlesztési program-javaslatok szolgáltak. E javaslatok hiányában adott esetben a Konvergencia célkitűzés alá tartozó régióknak juttatható minimális összeget tüntettük fel (A Bizottság 2006/636/EK határozata) Foglalkoztatottság és bruttó hozzáadott érték (GVA) a mezőgazdaságban (2004) Foglalkoztatás az összes %-ában bruttó hozzáadott érték a GDP %-ában Belgium 2,2 0,9 Dánia 3,3 1,7 Németország 2,4 0,9 Írország 6,4 1,8 Görögország 12,6 5,2 Spanyolország 5,5 3,4 Franciaország 4,0 1,9 Olaszország 4,2 2,2 Luxemburg 2,1 0,5 Hollandia 3,2 1,7 Ausztria 5,0 1,2 Portugália 12,1 2,4 Finnország 5,0 1,0 Svédország 2,5 0,6 Egyesült 1,3 0,7 Királyság EU-15 3,8 2,0 Cseh 4,4 1,4 Köztársaság Észtország 5,5 2,2 Ciprus 5,1 2,5 Lettország 13,3 2,6 Litvánia 16,3 2,9 Magyarország 5,3 3,1 Málta 2,3 1,3 Lengyelország 17,6 3,1 Szlovénia 9,7 1,9 Szlovákia 5,1 2,0 10 új 12,5 4,5 tagállam EU-25 5,0 2,1 Bulgária 10,7 8,2 Románia 32,6 12,2 EU-27 7,4 2,2 Forrás: Eurostat szerint 15 az eddig az EMVA által társfinanszírozott intézkedések hatása sokkal jobban érezhető a munkahelyek fenntartása és a mezőgazdaság, mint a munkahelyteremtés és az egyéb ipari tevékenységek terén (4.1. táblázat). Az új vidékfejlesztési politika valamint a közösségi vidékfejlesztési stratégia új iránymutatásai ezen a területen egy sokkal stratégiaibb megközelítést vezetnek be azáltal, hogy a hangsúlyt a lisszaboni és a göteborgi Európai Tanács következtetéseiben megállapított főbb politikai prioritások integrációjára helyezik. E prioritásoknak a tagállamok as stratégiáiba való átültetése kiváló alkalmat teremt 15 A os vidékfejlesztési programok félidős értékelésének szintézise. 169

194 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó arra, hogy az új EMVA középpontjába a növekedés, a munkahelyteremtés és a fenntarthatóság támogatása kerüljön. A kihívás abban rejlik, hogy a vidéki gazdaság általános versenyképességének fenntartásához előnyben kell részesíteni a diverzifikációt, a mezőgazdaságon kívüli képzéseket, miközben bizonyos változásokat kell ösztönözni annak érdekében, hogy az ágazat meg tudjon felelni a közösségi stratégiában meghatározott célkitűzéseknek (innováció támogatása, a bioenergia fejlesztése, a termékminőség valamint a környezeti feltételek javítása). Szakpolitikák a több és jobb munkahely megteremtésének szolgálatában Foglalkoztatási politika: a társadalmi célkitűzések elérése és az esélyegyenlőség biztosítása A kohéziós politika által támogatott intézkedések mellett a foglalkoztatással, társadalmi ügyekkel és esélyegyenlőséggel kapcsolatos számos egyéb közösségi politika is hozzájárul a gazdasági és társadalmi kohézióhoz, melyek: A megkülönböztetés elleni küzdelem és a nemek közötti (esély)egyenlőség megteremtése, ami az EU egyik legfontosabb politikai prioritása, és szélesebb értelemben vett stratégiai célkitűzése. A 2006 márciusában elfogadott, nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv ( ) 16 célja, hogy oly módon adjon újabb ösztönzést a nemek közötti egyenlőség megteremtésének, hogy szorgalmazza a nemek közötti egyenlőség elvének valamint a kifejezetten a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolására irányuló fellépéseknek a közösségi, nemzeti, regionális és helyi szintű politikákba és politikai kezdeményezésekbe való integrálását (a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elve). Emellett a lisszaboni stratégia részeként az Európai Tanács egy európai paktumot fogadott el 17, amelynek célja azon tagállami és uniós cselekvések támogatása, amelyek a 16 COM(2006) 92 végleges 17 Az Elnökségi következtetések II. melléklete március következőket célozzák: a nemek közötti szakadék megszüntetése és a munkaerőpiacon uralkodó nemi sztereotípiák elleni küzdelem, a munka és a magánélet ideálisabb egyensúlyának minden ember számára való megteremtése, valamint az irányítás megerősítése a nemek közötti egyenlőség elvének érvényesítése és a jobb ellenőrzés révén. Ezen túlmenően a Tanács 2006 decemberében fogadta el azt a rendeletet, amely létrehozza a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét. Ez az intézet a közösségi politika végrehajtásának javítása érdekében technikai támogatást nyújt a tagállamoknak és az EU intézményeinek. A fogyatékkal élők támogatása. Ez a csoport az EU aktív korú népességének közel 16%-át teszi ki, akiknek mindössze kb. 40%-a van alkalmazásban. Nem kétséges, hogy a felülvizsgált lisszaboni menetrendben meghatározott foglalkoztatási célkitűzések eléréséhez a sérülékeny társadalmi csoportok (köztük a fogyatékkal élők) munkaerőpiaci integrációját javítani kell. Ebből a célból a Tanács világos iránymutatásokkal szolgál 18 a tagállamok és a Bizottság számára, akiket felkér arra, hogy vonatkozó politikáik megfogalmazási, végrehajtási, nyomon követési és értékelési szintjén fordítsanak fokozott figyelmet a fogyatékossággal élők szempontjaira. Emellett az EU útjára indította az Akcióterv a Fogyatékkal Élők Foglalkoztatására elnevezésű cselekvési tervét, melynek három legfontosabb célkitűzése: az Esélyegyenlőség a Foglalkoztatásban irányelv maradéktalan megvalósítása, a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések sikeres érvényesítése az érintett közösségi szakpolitikákban; valamint fokozottabb akadálymentesítés mindenkinek. A munkaerőpiac rugalmasságának és a munkavállalók biztonságának ötvözése, ami a társadalmi igazságosság biztosítása mellett a változásokhoz való alkalmazkodás elengedhetetlen előfeltétele. A Bizottság a 2006 novemberében közzétett A munkajog korszerűsítése szembenézve a XXI. század kihívásaival című zöld könyvével nyilvános 18 A Tanács július 15-i állásfoglalása a fogyatékkal élők foglalkoztatásának és társadalmi integrációjának előmozdításáról. 170

195 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó vitát indított útjára, amelyben arról kérdezte a tagállamokat, a munkaadókat, a munkavállalók érdekképviseleti szerveit és általában mindenkit, hogy az e területen érvényes közösségi és a nemzeti jogszabályokat hogyan lehetne alkalmassá tenni arra, hogy megfeleljenek a világgazdaság és a munkaszervezés által támasztott új kihívásoknak. A zöld könyv nyomon követési közleménye, amely összefoglalja az eredményeket és meghatározza a leginkább változást sürgető területeket, várhatóan 2007-ben készül el. A munkavállalók szabad mozgásának biztosítása, ami a belső piac egyik legfontosabb szempontja, elengedhetetlen a tagállamok és régiók közötti konvergencia fokozásához, és a Szerződés 39. cikkében meghatározottak szerint a közösségi jog által garantált alapvető szabadságok egyike. A munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát a szociális biztonsági rendelkezéseket tartalmazó rendszer mellett a határokon átnyúló problémák gyakorlati megoldását célzó szabálycsomag is kiegészíti ban e rendelkezések alkalmazási területét a 859/2003/EK rendelet értelmében a harmadik országok legálisan az EU-ban élő állampolgáraira is kiterjesztették, és jelenleg is törekvések vannak arra, hogy az érvényben levő szabályok tovább egyszerűsödjenek. Emellett a 2006 áprilisában közzétett iránymutatások célja, hogy a tagállami kormányok, üzleti vállalkozások és munkavállalók számára világosabbá tegye: mely jogok és kötelezettségek vonatkoznak rájuk, ha egy munkavállalót egy másik uniós tagállamba kívánnak kiküldeni, illetve hogy pontosítsa a közösségi jog ide vonatkozó követelményeit. A nyomon követési jelentés várhatóan 2007-ben készül el. A hatékony társadalmi integrációs politikák és a modern szociális védelmi politikák megtartása, amelyek megfelelnek az munkavállalók elvárásainak és hosszú távon pénzügyileg is fenntarthatók. E rendszerek döntő fontosságúak a lisszaboni stratégia gazdasági növekedésre, jobb és több munkahely teremtésére és a fokozottabb társadalmi kohézióra vonatkozó célkitűzéseinek megvalósításához. Az uniós szintű koordináció és a közös célkitűzések meghatározásának segítségével a tagállamok kidolgozhatják és adaptálhatják politikáikat, nyomon követhetik azok eredményeit és kicserélhetik egymással a legjobb gyakorlatokat. E politikai területek közé tartozik az integrált munkaerőpiac megteremtése, az aktív időskor, az élethosszig tartó tanulás és az esélyegyenlőség. A demográfiai változás kezelése, ami leginkább a társadalom elöregedése és a migráció formájában jelentkezik, és egyre érzékenyebben érintik az EU munkaerőpiacának szerkezetét és területi felosztottságát. Egy erről szóló zöld könyv 19 ismerteti a jelenlegi helyzetet és annak várható alakulását, valamint javaslatokat tartalmaz a megvalósítandó fellépésekre, amelyek a régiók rendkívül sokféle demográfiai adottságainak figyelembe vételével jelentős hatást fejthetnek ki a társadalmi és gazdasági kohézióra. Oktatási és kultúrpolitika: beruházás a humántőkébe Az oktatáspolitika és az azzal járó, a készségek és képesítések javítását célzó humántőkébe való beruházás közvetlen hatást gyakorol a regionális konvergencia és a társadalmi kohézió lehetőségeire. A tudáshoz és a tanuláshoz való, mindenki számára egyenlő mértékben való hozzáférést az egész Európai Unió területén biztosítani kell annak elkerülése érdekében, hogy az oktatási és képzési rendszerekben kialakuló aránytalanságok tovább fokozzák a régiók közötti gazdasági egyenlőtlenségeket. Az EU kohéziós célkitűzéseinek oktatási és képzési politikákkal való elősegítését az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram biztosítja 20, amelynek célja többek között, hogy az oktatást európai dimenzióval gazdagítsa, összehangolja az iskolai oktatási politikákat, elősegítse a diplomák kölcsönös elismerését, szorgalmazza az élethosszig tartó tanulást, és előmozdítsa a kiválóságot a felsőoktatásban. A koordinációs intézkedések (például az alapvető készségek és képességek javítása, a korai iskolaelhagyás és a középfokú oktatás felső tagozatának befejezése) elősegítik a kohéziós politika keretében megvalósítandó foglalkoztatási célkitűzések elérését, és a leghátrányosabb helyzetű régiókban hozzájárulhatnak a könnyebb elhelyezkedéshez 19 COM (2005) 94, Az oktatás és képzés korszerűsítése: Kulcs Európa jólétéhez és társadalmi kohéziójához A Tanács és a Bizottság évi közös időközi jelentése az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram megvalósításában elért haladásról (2006. február). 171

196 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó Egészségügyi politikával egy egészségesebb népességért Az egészségügyi politika elsődleges célkitűzése uniós szinten, hogy megteremtse az egészségügyi ellátás legmagasabb normáit, és biztosítsa a tagállamok együttműködését e téren. Ennek megfelelően az egészségügyi politika középpontjában a munkahelyi egészség és biztonság mellett a közegészségügy javítása áll, melynek megvalósításához tájékoztatási és oktatási (tudatosító) illetve betegség-megelőzési fellépéseket hív segítségül. és a társadalmi integrációhoz. A szakképzés és a felnőttoktatás terén jellemző együttműködés (az ún. koppenhágai eljárás keretében való) megerősítését célzó közösségi programok szintén hozzájárulnak a regionális versenyképesség fokozásához és a foglalkoztatottság növekedéséhez. Emellett a különösen a hátrányos helyzetű régiókban fontos diákcsereprogramoknak köszönhetően 21, növekedhet a fiatalok mobilitása és kevésbé jelent hátrányt a jövőben, ha valaki egy fejletlenebb oktatási létesítményekkel rendelkező régióban él. Az egyetemek közötti transznacionális együttműködést célzó programoknak köszönhetően a tanári és kutatási kapacitások tekintetében egyaránt csökkenhetnek a regionális egyenlőtlenségek a felsőoktatásban. A szélesebb értelemben vett oktatási reform részeként (a bolognai folyamat keretében) az európai egyetemek még aktívabban vehetnek részt a lisszaboni stratégia végrehajtásában azáltal, hogy mozgósítják a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést serkentő potenciáljukat. A kultúra terén az európai kulturális fővárosok program szintén fontos teret nyithat a fejlődés előtt a városban és a szomszédos területeken egyaránt. 21 A 2004/2005-ös tanévben az Erasmus-ösztöndíjas diákok 32%-a a kohéziós országokból érkezett (forrás: nemzeti ügynökségek végleges jelentései). A munkahelyi egészség és biztonság legvégső célja, hogy javítsa a munkakörülményeket az EU tagállamaiban és csökkentse a munkahellyel összefüggésbe hozható balesetek és betegségek előfordulásának gyakoriságát, hiszen ezek a munkahelyről való távolmaradáshoz illetve tartós munkaképtelenséghez is vezethetnek. Az e területen hatályos közösségi jogszabályok alkalmazása jelentős hatást gyakorolhat a vállalatok termelékenységére, a régiók és a tagállamok versenyképességére, és ebből kifolyólag a gazdasági növekedésre és a foglakoztatásra. A regionális politikával ötvözött egészségügyi politikának köszönhetően javulhat a polgárok egészségi állapota és ezáltal fokozódhat a foglalkoztatásban és általában a társadalomban való részvételük. Ez különösen a leszakadó régiókban fontos, amelyek nemcsak az egészségügy, hanem a népesség korcsoportok szerinti összetétele tekintetében is hátrányban vannak. Az EU költségvetése A közösségi költségvetésből finanszírozott szakpolitikák mindegyike saját célkitűzésekkel rendelkezik, legyen szó egy konkrét ágazat szerkezetátalakításáról, a kritikus tömeg vagy a kiválóság előmozdításáról bizonyos területeken vagy olyan beruházásokban való részvételről, amelyek transznacionális jellegükből adódóan közösségi választ igényelnek. A hangsúlyozottan redisztributív jellegű kohéziós politika kivételével az újraelosztás funkciója burkoltan minden kiadásban ott rejtezik. Miután a Szerződés 172

197 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó 159. cikke értelmében a tagállamok úgy folytatják és hangolják össze gazdaságpolitikájukat, hogy az a gazdasági és társadalmi kohézió erősítésének célkitűzését is szem előtt tartsa, rendkívül fontos, hogy a közösségi költségvetés egyes tagállamokban kifejtett általános hatása mindenki számára jól érthető legyen (4.6. ábra). Tekintettel arra, hogy a tényleges kiadásokra vonatkozó adatok csak 2005-ig állnak rendelkezésre 22, az alábbiak nem vonatkoznak a 2004 májusában és 2007 januárjában csatlakozott új tagállamokra, hiszen az ezekre az országokra vonatkozó 2005-ös adatok nem szignifikánsak. Mivel a kiválóság előmozdítására és a tevékenységek egyes területeken (K+F) jellemző felaprózódásának megfékezésére szolgáló kiadások nem függnek össze a tagállamok relatív jólétével, e kiadások elosztása és a tagállamok GDP-je között nincs közvetlen összefüggés (4.7. ábra). Ugyanígy a mezőgazdasági szerkezetátalakítást szolgáló szakpolitikák sem mutatnak összefüggést a nemzeti vagyonnal, mivel a kiadások legjavát a mezőgazdasági üzemek szerkezetére valamint a piaci árak és a támogatott árak közötti szakadék áthidalására fordítják (4.8. ábra). A tagállamok között a kohéziós politika égisze alatt megvalósuló forráselosztás korántsem meglepő módon szorosan összefügg a tagállamok GDP-jével, hiszen éppen a GDP a forrásallokáció elsődleges kritériuma (4.9. ábra). 22 A Bizottság dokumentuma: Az EU évi kiadásainak tagállamok szerinti felosztásáról szóló jelentés, szeptember, ami következő weboldalon olvasható: documents/revenue_expenditure_en.htm. 173

198 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó A kohéziós politika rendkívül fontos szerepet töltött be az Európai Unió felépítésében: gondoskodott arról, hogy az egységes piac létrejöttéből fakadó előnyöket lakó- és munkahelytől függetlenül mindenki élvezhesse és ennek fejében aktívan hozzájáruljon a gazdasági tevékenységekhez. A kohéziós politika emellett azáltal, hogy az 1990-es évek elején létrehozta a Kohéziós Alapot, hozzásegítette a gyengébb gazdasági teljesítményű tagállamokat ahhoz, hogy teljesíthessék az egységes pénznem bevezetéséhez nélkülözhetetlen gazdasági konvergencia-kritériumokat, és megteremtsék a rendezett államháztartást. A kohéziós politika másik előnye, hogy a korábbi bővítések alkalmával belépett tagállamok számára kulcsfontosságú segítséget nyújtott a strukturális alkalmazkodáshoz, míg napjainkban a lisszaboni stratégia megvalósulásában vállalt szerepének tesz eleget. A kohéziós politika jelenleg a közösségi költségvetés teljes kiadásainak kb. egy harmadát teszi ki, 2013 ban pedig eléri az 54,2 milliárd eurót. Az EU legutóbbi bővítései által jelentett kihívások azaz 12 olyan tagállam belépése, amelyek egy főre jutó GDP-je messze elmarad a meglévő uniós tagállamok átlagától ellenére az Alapok pénzeszközeinek volumene az EU GDP-jével arányosan csökken ra ez az arány a GDP 0,35%-ára esik vissza, ami megegyezik az 1990-es évek elején jellemző aránnyal (4.10. ábra). 174

199 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó közötti időszak vonatkozásában az Alapok tagállamok és régiók közötti szétosztásáról az Európai Tanács 2005 decemberében döntött objektív statisztikák alapján és az Agenda 2000 kidolgozása során bevezetett ún. berlini módszert alkalmazva. Általánosságban elmondható: ez a rendszer garantálja azt, hogy a források legnagyobb részét a legkevésbé fejlett régiók és országok kapják. Míg 1989-ben a rendelkezésre álló források 56%-a a legalacsonyabb jövedelmű régiókba került, addig a jelenlegi programozási időszak végén ez az arány várhatóan eléri a 85%-ot. Az új tagállamok, amelyek ugyan az EU-27 népességének csak 21%-át képviselik, az új programozási időszakban a források valamivel több mint 52%-át élvezhetik. Az elosztás módszerének lényege, hogy egészséges egyensúlyt teremtsen a pénzügyi támogatás összege és az adott ország vagy régió egy főre jutó GDP-je között, ezáltal biztosítva azt, hogy a leghátul állók kapják a legtöbbet, és hogy a rendelkezésre álló források kiaknázottsága a lehető legoptimálisabb legyen. Az elfogadott módszer minden tagállamnak akkora egy főre jutó támogatást nyújt, amely annál nagyobb, minél alacsonyabb az adott ország régióinak egy főre jutó GDP-je. Ezt az összeget ezek után maximalizálják, így az nem haladhatja meg a GDP arányában kifejezett maximális küszöböt (4.11. ábra). EMVA-források átlagosan 6% át, míg a Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés alá tartozó régiókra fordítandó támogatások 7% át az eredeti kedvezményezettek helyett máshol, leggyakrabban a legfejlettebb régiók között osztotta szét újból. A tagállamok és a régiók feladata emellett annak meghatározása, hogy az ESZA és az EMVA milyen arányban részesül a strukturális alapok forrásaiból. A közötti időszakban a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a tagállamok a Konvergencia célkitűzés értelmében a strukturális alapok forrásainak átlagosan 75%-át (a legkevesebb 63% Egyesült Királyság), míg a Regionális versenyképesség célkitűzés keretében a források átlagosan 54%-át (a legkevesebb 38% Belgium) juttatták az EMVA-nak. Miután döntés született a források tagállamok közötti elosztásáról, a nemzeti kormányok feladata, hogy azokat a Bizottság által javasolt indikatív felosztási szempontok szem előtt tartásával felossza a nemzeti és regionális programok illetőleg a régiók között (kivéve a Kohéziós Alapot, amelynek allokációjára nemzeti szinten kerül sor). A nemzeti stratégiai referencia-keretek értelmében a regionális programokra a Konvergencia és a Regionális versenyképesség célkitűzések címén a strukturális alapok kb. 50%-a jut. Eszerint a strukturális alapokból folyósított több, mint 100 milliárd eurót a regionális programok helyett inkább a nemzeti szinten kidolgozott és irányított ágazati programokra fordítják. A regionális és nemzeti programok közötti felosztás azonban országonként változik: a források legnagyobb részét a legtöbb új tagállam, valamint Görögország és Portugália a nemzeti programokra fordítja. A Bizottság által javasolt eredeti, régiók közötti forráselosztás tekintetében a tagállamok a Konvergencia célkitűzés alá tartozó régiókra szánt 175

200 4. f e j e z e t K ö z ö s s é g i s z a k p o l i t i k á k é s k o h é z i ó 176

201 Főbb regionális mutatók 177

202 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Főbb regionális mutatók Teljes népesség (1 000 lakos), 2004 Népesség Gazdaság Munkaerőpiac Népsűrűség (lakos/km²), 2004 Népességnövekedés (éves átlagos változás %-ában), Egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP (Index, EU 27=100), 2004 Egy foglalkoztatott főre jutó GDP (EUR) (Index, EU 27 = 100), 2004 GDP-növekedés (éves átlagos változás %-ában), Foglalkoztatottság ágazati megoszlása (a teljes foglalkoztatottság %-os arányában), 2005 Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások K+F ráfordítás (a GDP %-ában), 2004 K+F ráfordítások az üzleti vállalkozási ágazatban (a GDP %-ában), 2004 Foglalkoztatottsági ráta (%), éves korosztály éves nők éves korosztály EU ,0 0,3 100,0 100,0 2,3 6,2 27,7 66,1 1,8 1,2 63,3 55,9 42,2 België/Belgique ,5 0,3 124,4 140,1 2,2 2,0 24,7 73,3 1,9 1,3 61,1 53,8 31,8 Région de Bruxelles-Cap. / Brussels Hfdst. Gew ,3 0,6 248,3 168,8 2,2 0,2 11,1 88,7 1,2 0,6 54,8 47,9 39,5 Vlaams Gewest ,0 0,3 123,2 140,0 2,3 2,0 27,6 70,3 2,1 1,5 64,9 57,9 30,5 Prov. Antwerpen ,9 0,3 144,5 153,1 2,0 1,7 28,4 69,9 : : 63,5 55,4 29,9 Prov. Limburg (BE) ,3 0,5 101,5 123,8 2,2 1,8 32,2 66,0 : : 60,5 52,1 24,3 Prov. Oost-Vlaanderen ,2 0,2 111,0 134,4 2,4 2,0 28,4 69,6 : : 66,8 60,5 31,3 Prov. Vlaams-Brabant ,6 0,4 130,1 154,1 3,0 1,3 19,4 79,3 : : 67,5 61,7 36,2 Prov. West-Vlaanderen ,9 0,1 115,8 125,1 2,2 3,5 30,3 66,2 : : 65,7 59,0 29,8 Région Wallonne ,6 0,2 90,0 123,6 1,8 2,6 22,6 74,8 2,0 1,5 56,1 48,4 32,1 Prov. Brabant Wallon ,9 0,8 119,9 154,5 3,5 1,6 17,1 81,3 : : 60,0 54,3 39,5 Prov. Hainaut ,4-0,0 81,6 119,6 1,4 2,7 24,6 72,7 : : 52,9 45,0 28,3 Prov. Liège ,2 0,2 92,3 121,6 1,3 2,0 23,2 74,8 : : 56,1 48,6 32,8 Prov. Luxembourg (BE) ,4 0,6 86,0 114,7 2,1 4,9 23,0 72,0 : : 61,1 52,4 35,5 Prov. Namur ,2 0,5 86,7 118,0 2,3 3,2 20,4 76,5 : : 59,0 50,7 33,9 Bulgária ,1-0,9 33,2 12,2 1,6 8,9 34,2 56,8 0,5 0,1 55,8 51,6 34,7 Severna I Iztochna Bulgaria ,9-1,1 27,9 10,7 2,1 : : : : : : : : Severozapaden ,5-1,6 25,6 9,9 1,4 : : : : : : : : Severen tsentralen ,3-1,3 26,4 9,9 2,0 : : : : : : : : Severoiztochen ,3-0,5 29,3 11,3 2,7 : : : : : : : : Yugoiztochen ,7-0,9 29,9 11,7 2,0 : : : : : : : : Yugozapadna I Yuzhna Centralna Bulgaria ,4-0,6 39,0 13,7 4,0 : : : : : : : : Yugozapaden ,0-0,3 49,1 16,5 4,9 4,0 32,1 63,9 1,0 0,2 61,5 57,8 39,0 Yuzhen tsentralen ,5-1,0 25,6 9,6 1,9 : : : : : : : : Régi statisztikai régiók: Severna Bulgaria ,8-1,2 27,1 10,4 2,1 10,3 33,8 55,9 0,2 0,1 55,8 51,6 34,7 Severozapaden ,4-2,2 27,1 10,3 1,7 7,3 34,0 58,7 0,0 0,0 47,0 44,9 27,7 Severen tsentralen ,5-1,1 26,2 10,1 1,9 7,6 38,4 54,1 0,2 0,1 53,4 50,8 31,9 Severoiztochen ,2-0,8 27,9 10,6 2,3 13,6 29,9 56,6 0,2 0,1 53,9 48,2 34,4 Yuzhna Bulgaria ,3-0,7 36,9 13,3 3,1 8,2 34,5 57,3 0,7 0,1 57,7 53,4 36,5 Yugozapaden ,0-0,3 49,1 16,5 4,4 4,0 32,1 63,9 1,0 0,2 61,5 57,8 39,0 Yuzhen tsentralen ,5-1,0 27,1 10,1 1,2 11,9 37,8 50,3 0,2 0,1 54,7 50,5 33,5 Yugoiztochen ,3-0,9 28,3 11,5 2,5 12,2 33,7 54,0 0,1 0,1 54,2 48,1 36,9 Česká Republika ,1-0,1 75,2 35,7 2,2 4,0 39,5 56,5 1,3 0,8 64,8 56,3 44,5 Praha ,8-0,4 157,1 55,1 3,8 0,6 20,1 79,3 2,0 0,9 71,3 64,5 58,5 Střední Čechy ,4 0,3 69,9 35,5 3,8 4,1 38,0 57,9 2,5 2,1 67,0 57,9 47,7 Jihozápad ,8-0,1 69,6 32,5 2,0 5,8 43,6 50,6 0,7 0,4 67,8 58,9 45,9 Severozápad ,7-0,1 60,7 30,9 0,3 2,7 41,2 56,1 0,2 0,2 61,5 53,2 43,7 Severovýchod ,7-0,1 63,7 30,5 1,5 4,0 46,6 49,4 1,0 0,8 65,7 56,3 43,4 Jihovýchod ,4-0,2 67,4 32,7 1,9 6,0 40,6 53,4 1,1 0,6 64,1 55,4 41,6 Střední Morava ,0-0,2 59,8 30,1 1,3 4,9 43,2 51,9 0,7 0,6 62,1 52,8 39,6 178

203 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Összesen Munkaerőpiac Életkor szerinti összetétel Oktatás Munkanélküliségi ráta (%), 2005 Női Ifjúsági (15 24 év) Tartós munkanélküliség (az összes munkanélküliek %-ában) A népesség korcsoportonkénti %-os megoszlása (2004) < A éves népesség iskolai végzettsége (a teljes lakosság %-ában), 2005 Alapfokú Középfokú Felsőfokú Lisszaboni gazdasági mutatók (az EU 27 újrapozicionált értékeinek átlaga) ( ) Régió 9,0 9,8 18,8 46,0 16,3 67,3 16,4 29,1 48,6 22,4 0,51 EU-27 8,4 9,5 21,5 51,7 17,3 65,6 17,1 33,9 35,0 31,0 0,59 België/Belgique 16,3 16,4 35,1 56,4 18,2 66,1 15,6 32,7 25,8 41,5 0,50 Région de Bruxelles-Cap./Brussels Hfdst. Gew. 5,4 6,3 14,2 41,6 16,6 65,8 17,6 32,7 36,7 30,6 0,66 Vlaams Gewest 6,2 7,3 11,8 44,0 16,8 65,7 17,5 33,2 37,2 29,6 0,65 Prov. Antwerpen 7,1 8,6 16,1 44,2 16,5 68,3 15,2 37,7 37,2 25,1 0,54 Prov. Limburg (BE) 4,9 5,5 16,6 37,1 16,4 65,8 17,8 33,1 36,7 30,1 0,68 Prov. Oost-Vlaanderen 4,4 4,7 16,1 45,0 17,0 65,7 17,3 25,7 34,6 39,6 0,74 Prov. Vlaams-Brabant 4,7 5,8 11,9 37,3 16,3 64,5 19,3 34,2 37,8 28,0 0,66 Prov. West-Vlaanderen 11,8 13,7 31,8 58,6 18,2 65,0 16,8 36,5 34,8 28,7 0,49 Région Wallonne 9,0 9,3 28,8 52,2 19,1 65,7 15,2 22,9 31,7 45,4 0,66 Prov. Brabant Wallon 14,0 17,0 36,6 62,6 18,0 65,0 17,0 41,4 35,4 23,2 0,40 Prov. Hainaut 11,9 12,6 28,0 57,0 17,7 65,0 17,3 36,6 33,7 29,6 0,49 Prov. Liège 7,9 10,0 23,7 47,0 19,9 64,0 16,1 36,8 35,9 27,3 0,57 Prov. Luxembourg (BE) 10,4 12,6 32,6 58,0 18,6 65,0 16,4 33,1 37,2 29,7 0,53 Prov. Namur 10,1 9,8 22,3 59,8 14,2 68,7 17,1 27,5 50,9 21,6 0,26 Bulgária 11,2 11,3 24,7 : : : : : : : : Severna I Iztochna Bulgaria 12,1 13,6 24,8 : : : : : : : : Severozapaden 12,1 13,6 24,8 : : : : : : : : Severen tsentralen 12,1 13,6 24,8 : : : : : : : : Severoiztochen 8,3 8,7 19,3 : : : : : : : : Yugoiztochen 8,9 8,4 20,2 : : : : : : : : Yugozapadna I Yuzhna Centralna Bulgaria 7,6 7,0 14,7 57,6 13,2 70,5 16,3 16,6 51,8 31,5 0,45 Yugozapaden 11,0 10,4 28,8 : : : : : : : : Yuzhen tsentralen Régi statisztikai régiók: 10,1 12,3 26,8 60,1 14,3 67,7 18,0 29,4 51,7 18,9 0,16 Severna Bulgaria 13,7 12,8 28,7 59,2 14,1 64,1 21,8 25,6 57,2 17,2 0,05 Severozapaden 10,8 9,7 25,1 62,4 13,3 67,3 19,4 25,1 54,4 20,5 0,18 Severen tsentralen 13,2 14,4 27,6 58,9 15,2 69,6 15,2 34,7 47,2 18,2 0,16 Severoiztochen 8,8 8,5 19,9 59,6 14,1 69,3 16,5 26,4 50,4 23,2 0,32 Yuzhna Bulgaria 7,6 7,0 14,7 57,6 13,2 70,5 16,3 16,6 51,8 31,5 0,45 Yugozapaden 10,0 9,4 26,9 64,7 14,5 68,7 16,9 34,4 49,5 16,1 0,16 Yuzhen tsentralen 9,6 10,6 19,5 51,1 15,8 68,1 16,2 33,8 48,5 17,7 0,21 Yugoiztochen 7,9 9,8 19,2 53,0 15,2 70,8 13,9 10,1 76,9 13,1 0,57 Česká Republika 3,5 4,0 9,2 41,3 12,7 71,5 15,8 4,5 68,4 27,1 0,82 Praha 5,2 6,9 11,1 42,1 15,3 70,6 14,2 10,2 79,3 10,5 0,67 Střední Čechy 5,1 6,6 12,4 43,9 15,2 70,7 14,1 10,1 79,1 10,8 0,59 Jihozápad 13,5 15,1 27,8 64,1 16,1 71,7 12,3 15,7 76,8 7,5 0,38 Severozápad 5,6 7,6 14,8 45,8 15,7 70,3 14,0 9,7 79,6 10,7 0,57 Severovýchod 7,7 9,3 19,9 50,3 15,3 70,3 14,4 9,6 76,1 14,3 0,53 Jihovýchod 9,7 12,5 22,4 48,8 15,4 70,6 14,0 9,9 77,7 12,4 0,48 Střední Morava 179

204 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Főbb regionális mutatók Teljes népesség (1 000 lakos), 2004 Népesség Gazdaság Munkaerőpiac Népsűrűség (lakos/km²), 2004 Népességnövekedés (éves átlagos változás %-ában), Egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP (Index, EU 27=100), 2004 Egy foglalkoztatott főre jutó GDP (EUR) (Index, EU 27 = 100), 2004 GDP-növekedés (éves átlagos változás %-ában), Foglalkoztatottság ágazati megoszlása (a teljes foglalkoztatottság %-os arányában), 2005 Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások K+F ráfordítás (a GDP %-ában), 2004 K+F ráfordítások az üzleti vállalkozási ágazatban (a GDP %-ában), 2004 Foglalkoztatottsági ráta (%), éves korosztály éves nők éves korosztály Moravskoslezsko ,0-0,3 61,1 33,4 1,2 3,1 42,6 54,3 0,8 0,6 59,3 51,7 35,5 Danmark ,4 0,4 124,5 144,5 2,0 3,2 23,9 72,9 2,6 1,8 75,9 71,9 59,5 Deutschland ,1 0,1 115,8 114,7 1,4 2,4 29,8 67,8 2,5 1,8 65,4 59,5 45,4 Baden-Württemberg ,4 0,4 130,4 120,8 1,5 2,0 38,4 59,6 3,9 3,1 70,0 63,1 52,1 Stuttgart ,7 0,4 141,0 126,0 1,5 1,9 40,2 57,9 4,7 4,2 70,1 62,7 52,3 Karlsruhe ,8 0,3 134,3 123,6 1,4 1,0 35,3 63,7 3,8 2,4 69,0 62,5 48,6 Freiburg ,1 0,5 114,6 110,8 1,6 2,4 37,6 60,0 2,2 1,4 71,0 65,0 55,1 Tübingen ,7 0,5 120,2 115,9 1,6 3,0 40,2 56,8 3,9 3,2 70,2 62,9 53,9 Bayern ,2 0,4 137,9 126,1 2,5 3,0 32,1 64,8 3,0 2,4 70,2 63,0 49,7 Oberbayern ,7 0,6 169,3 143,8 3,0 2,7 27,6 69,8 4,6 3,7 71,2 64,3 52,3 Niederbayern ,7 0,6 115,0 112,8 2,4 4,7 37,2 58,1 3,0 0,4 71,6 64,1 45,4 Oberpfalz ,5 0,4 119,3 113,8 2,4 3,5 35,0 61,5 3,0 1,9 70,3 62,5 49,0 Oberfranken ,2 0,0 113,0 110,7 1,1 2,2 37,0 60,8 1,3 1,0 68,4 62,4 45,5 Mittelfranken ,7 0,3 137,2 121,7 2,3 2,3 31,1 66,5 2,8 2,3 68,7 62,2 47,1 Unterfranken ,6 0,3 117,3 113,6 2,2 2,7 34,5 62,8 1,9 1,4 69,0 61,4 50,1 Schwaben ,5 0,4 122,0 118,7 2,0 3,7 34,5 61,8 1,3 1,2 70,0 61,5 50,7 Berlin ,5-0,3 101,2 103,9-1,0 0,6 16,4 83,0 3,9 2,0 58,5 57,0 40,4 Brandenburg ,2 0,1 81,4 96,2 1,9 3,6 25,6 70,8 1,2 0,3 62,7 60,2 38,8 Brandenburg Nordost ,2 0,2 76,2 96,4 2,0 4,1 25,0 70,9 0,6 0,2 61,7 59,3 37,7 Brandenburg Südwest ,5 0,1 85,7 96,0 1,9 3,3 26,1 70,7 1,6 0,4 63,6 61,0 39,6 Bremen ,0-0,3 155,8 126,0 1,3 0,8 25,2 74,1 2,7 1,4 59,2 54,5 43,4 Bremen ,0-0,3 155,8 126,0 1,3 0,8 25,2 74,1 2,7 1,4 59,2 54,5 43,4 Hamburg ,0 0,2 195,2 151,4 1,6 0,8 18,1 81,1 1,9 1,1 66,5 61,1 49,0 Hamburg ,0 0,2 195,2 151,4 1,6 0,8 18,1 81,1 1,9 1,1 66,5 61,1 49,0 Hessen ,5 0,2 138,7 129,8 1,5 1,3 27,5 71,1 2,6 2,2 66,9 60,0 46,9 Darmstadt ,2 0,3 157,3 139,2 1,5 1,0 25,4 73,6 3,2 2,8 67,2 60,2 47,5 Gießen ,9 0,1 103,8 111,3 1,3 1,8 30,5 67,8 1,9 0,9 66,8 60,3 50,8 Kassel ,0-0,1 112,7 112,7 1,4 2,2 31,6 66,2 0,8 0,6 65,9 59,1 42,0 Mecklenburg-Vorpommern ,5-0,6 78,6 89,0 1,0 5,3 22,6 72,1 1,3 0,3 60,7 58,9 37,6 Niedersachsen ,9 0,4 100,2 105,4 1,0 3,6 28,2 68,2 2,9 2,1 64,4 57,8 45,4 Braunschweig ,0-0,1 106,1 107,3 1,0 2,3 31,1 66,6 8,7 6,8 62,3 55,8 40,6 Hannover ,5 0,2 109,8 108,8 0,5 2,4 26,3 71,3 2,2 1,4 64,8 58,8 44,3 Lüneburg ,7 0,7 84,2 103,2 1,0 4,5 26,5 69,0 0,4 0,3 65,3 58,1 48,4 Weser-Ems ,9 0,6 98,9 102,3 1,5 4,9 29,3 65,8 0,6 0,3 64,8 57,9 47,5 Nordrhein-Westfalen ,3 0,1 115,0 115,0 0,9 1,6 29,9 68,5 1,8 1,1 63,3 56,4 42,9 Düsseldorf ,6-0,1 129,2 124,7 1,0 1,7 28,1 70,2 1,5 1,1 63,0 56,4 42,6 Köln ,5 0,5 120,1 117,4 0,8 1,1 25,8 73,1 3,1 1,7 63,6 56,4 43,5 Münster ,0 0,3 95,7 103,1 0,9 2,5 31,6 65,9 0,9 0,5 63,1 56,1 42,1 Detmold ,8 0,4 109,1 107,0 0,9 1,9 35,3 62,7 1,2 0,9 66,6 60,4 47,1 Arnsberg ,5-0,1 106,0 110,4 0,8 1,2 33,0 65,8 1,4 0,8 61,5 54,5 40,9 Rheinland-Pfalz ,5 0,3 102,3 108,7 1,1 2,6 30,4 67,0 1,8 1,3 66,9 59,7 47,6 Koblenz ,2 0,3 96,4 104,7 1,1 2,1 30,7 67,2 0,6 0,6 68,0 60,1 49,1 180

205 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Összesen Munkaerőpiac Életkor szerinti összetétel Oktatás Munkanélküliségi ráta (%), 2005 Női Ifjúsági (15 24 év) Tartós munkanélküliség (az összes munkanélküliek %-ában) A népesség korcsoportonkénti %-os megoszlása (2004) < A éves népesség iskolai végzettsége (a teljes lakosság %-ában), 2005 Alapfokú Középfokú Felsőfokú Lisszaboni gazdasági mutatók (az EU 27 újrapozicionált értékeinek átlaga) ( ) Régió 13,9 17,2 32,2 61,1 15,9 71,4 12,7 11,6 77,8 10,6 0,39 Moravskoslezsko 4,8 5,3 8,6 23,4 18,9 66,2 14,9 17,3 49,1 33,5 0,83 Danmark 11,2 10,9 15,5 53,0 14,7 67,3 18,0 16,9 58,6 24,6 0,59 Deutschland 7,1 7,3 11,1 45,0 16,0 66,9 17,1 19,1 54,9 26,0 0,75 Baden-Württemberg 7,6 7,7 10,8 45,3 16,1 67,1 16,9 20,0 53,5 26,5 0,77 Stuttgart 7,6 7,7 11,9 49,4 15,2 67,3 17,5 18,1 55,7 26,2 0,72 Karlsruhe 6,8 7,8 10,7 40,1 16,2 66,4 17,4 18,7 57,0 24,4 0,72 Freiburg 6,8 7,8 11,2 42,3 17,0 66,6 16,3 19,4 54,2 26,4 0,76 Tübingen 7,1 7,5 11,6 43,8 15,7 67,0 17,3 17,1 58,6 24,3 0,75 Bayern 5,8 6,3 10,4 40,7 15,3 68,2 16,5 15,8 53,7 30,5 0,84 Oberbayern 6,5 6,9 9,4 41,9 16,3 66,6 17,1 18,6 62,7 18,7 0,74 Niederbayern 6,5 6,9 10,2 48,6 16,2 66,6 17,2 17,3 63,5 19,2 0,72 Oberpfalz 10,3 11,1 16,4 48,8 15,2 65,7 19,1 17,3 63,7 19,1 0,60 Oberfranken 8,7 8,7 13,0 45,9 15,3 66,9 17,8 19,4 57,0 23,6 0,68 Mittelfranken 8,2 8,5 16,0 41,3 15,9 66,4 17,7 17,0 60,7 22,2 0,68 Unterfranken 6,5 7,3 9,4 43,4 16,7 66,0 17,3 17,0 61,7 21,2 0,70 Schwaben 19,4 17,1 23,8 58,5 12,4 71,6 16,0 16,6 48,8 34,6 0,45 Berlin 18,2 18,0 22,4 58,1 11,5 70,6 17,9 7,3 61,5 31,2 0,43 Brandenburg 19,9 19,2 25,4 59,8 11,5 70,9 17,7 8,0 61,7 30,3 0,35 Brandenburg Nordost 16,8 16,9 20,0 56,4 11,6 70,4 18,0 6,8 61,3 31,9 0,48 Brandenburg Südwest 16,6 15,2 19,3 59,3 13,5 67,0 19,5 25,8 52,7 21,5 0,42 Bremen 16,6 15,2 19,3 59,3 13,5 67,0 19,5 25,8 52,7 21,5 0,42 Bremen 10,5 9,3 14,9 47,3 13,2 69,2 17,6 19,1 55,5 25,4 0,61 Hamburg 10,5 9,3 14,9 47,3 13,2 69,2 17,6 19,1 55,5 25,4 0,61 Hamburg 8,5 8,5 13,0 50,1 15,0 67,3 17,7 18,1 55,6 26,3 0,66 Hessen 8,2 8,0 12,2 49,4 14,8 68,1 17,1 18,2 53,8 27,9 0,70 Darmstadt 9,0 9,0 16,1 47,7 15,6 66,7 17,7 18,2 56,6 25,2 0,63 Gießen 9,3 9,3 12,4 54,0 15,2 65,3 19,4 17,7 60,5 21,9 0,53 Kassel 21,4 21,0 20,9 62,9 11,5 70,7 17,8 8,6 64,7 26,7 0,36 Mecklenburg-Vorpommern 10,5 10,0 16,2 52,0 16,0 65,7 18,2 18,0 62,3 19,7 0,57 Niedersachsen 11,6 11,6 19,1 52,1 14,8 65,8 19,4 17,1 62,6 20,2 0,65 Braunschweig 10,5 9,6 16,7 55,8 15,0 65,8 19,2 17,9 59,0 23,1 0,56 Hannover 9,7 9,0 15,9 46,6 16,7 65,5 17,9 17,1 65,0 17,9 0,45 Lüneburg 10,2 9,9 14,2 51,9 17,4 65,7 16,9 19,2 63,2 17,6 0,50 Weser-Ems 10,5 9,7 15,7 52,5 15,6 66,1 18,2 20,5 58,5 21,0 0,53 Nordrhein-Westfalen 10,7 9,5 15,3 55,9 14,9 66,1 19,0 21,8 57,9 20,3 0,50 Düsseldorf 9,5 9,0 14,7 52,1 15,5 67,2 17,2 20,1 54,1 25,9 0,61 Köln 10,2 9,7 15,2 51,2 16,7 65,9 17,4 18,5 62,1 19,4 0,48 Münster 10,2 9,7 15,3 49,0 16,9 64,8 18,3 19,0 60,9 20,2 0,54 Detmold 8,8 9,0 17,6 51,1 15,4 65,8 18,8 21,4 61,0 17,6 0,48 Arnsberg 8,8 9,0 13,8 46,0 15,5 65,9 18,6 19,4 59,1 21,5 0,61 Rheinland-Pfalz 9,3 9,4 13,9 44,3 15,9 65,0 19,1 18,4 63,2 18,4 0,54 Koblenz 181

206 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Főbb regionális mutatók Teljes népesség (1 000 lakos), 2004 Népesség Gazdaság Munkaerőpiac Népsűrűség (lakos/km²), 2004 Népességnövekedés (éves átlagos változás %-ában), Egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP (Index, EU 27=100), 2004 Egy foglalkoztatott főre jutó GDP (EUR) (Index, EU 27 = 100), 2004 GDP-növekedés (éves átlagos változás %-ában), Foglalkoztatottság ágazati megoszlása (a teljes foglalkoztatottság %-os arányában), 2005 Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások K+F ráfordítás (a GDP %-ában), 2004 K+F ráfordítások az üzleti vállalkozási ágazatban (a GDP %-ában), 2004 Foglalkoztatottsági ráta (%), éves korosztály éves nők éves korosztály Trier ,4 0,2 95,4 101,6 1,4 5,0 27,1 67,9 0,6 0,2 67,7 59,8 49,9 Rheinhessen-Pfalz ,5 0,2 108,4 113,4 1,0 2,4 31,0 66,6 2,8 2,0 66,0 59,5 45,9 Saarland ,2-0,3 108,3 105,6 0,9 1,3 28,6 70,1 1,1 0,4 62,1 55,3 39,6 Saarland ,2-0,3 108,3 105,6 0,9 1,3 28,6 70,1 1,1 0,4 62,1 55,3 39,6 Sachsen ,0-0,7 85,9 90,3 1,6 2,6 31,2 66,2 2,2 1,0 62,8 60,7 40,4 Chemnitz ,0-0,9 81,0 87,8 1,6 2,4 35,9 61,7 1,4 0,8 64,2 61,1 41,0 Dresden ,7-0,6 90,4 93,7 2,1 2,9 30,3 66,7 3,1 1,5 62,8 60,6 41,0 Leipzig ,5-0,4 85,9 88,3 0,7 2,3 25,7 72,1 1,9 0,6 60,9 60,3 38,4 Sachsen-Anhalt ,7-1,0 81,3 94,6 1,5 3,2 27,6 69,2 1,1 0,3 60,4 57,3 37,3 Dessau ,9-1,3 75,8 93,9 1,0 3,7 30,3 66,0 0,6 0,5 60,7 58,3 33,9 Halle ,2-1,1 84,2 96,1 1,3 2,2 27,3 70,6 1,4 0,3 57,5 55,3 37,2 Magdeburg ,4-0,9 81,7 93,8 1,9 3,6 26,7 69,7 1,2 0,2 62,4 58,2 39,0 Schleswig-Holstein ,2 0,4 104,1 111,8 1,0 4,1 21,9 73,9 1,1 0,5 66,4 60,3 48,2 Thüringen ,2-0,7 81,4 88,7 2,1 2,8 32,9 64,3 1,8 1,0 62,4 59,0 41,8 Eesti ,2-0,7 55,7 31,9 6,8 5,3 34,0 60,7 0,9 0,3 64,5 62,1 56,0 Éire/Ireland ,4 1,3 141,4 159,4 7,6 5,9 27,6 66,5 1,2 0,8 67,7 58,3 51,6 Border, Midland and Western ,8 1,4 100,1 121,9 7,7 9,4 31,1 59,5 0,9 0,6 66,1 55,4 52,3 Southern and Eastern ,0 1,3 156,5 174,1 8,2 4,7 26,4 68,9 1,3 0,8 68,2 59,4 51,3 Elláda ,6 0,4 84,8 85,1 3,8 12,4 22,4 65,2 0,6 0,2 60,1 46,1 41,6 Voreia Elláda ,2 0,4 65,4 69,5 3,6 17,9 23,9 58,2 0,5 0,1 58,2 43,9 40,9 Anatoliki Makedonia, Thraki ,2 0,3 56,7 64,5 2,5 26,5 20,9 52,6 0,5 0,1 59,5 46,5 43,4 Kentriki Makedonia ,2 0,6 68,2 70,0 3,9 12,6 24,9 62,5 0,6 0,1 57,9 43,8 38,4 Dytiki Makedonia ,9 0,1 62,7 75,0 3,4 16,9 32,0 51,1 0,1 0,0 52,0 37,0 33,5 Thessalia ,7-0,1 66,3 70,1 3,4 24,8 20,9 54,3 0,3 0,1 60,4 44,9 47,5 Kentriki Elláda ,0 0,2 69,1 74,3 3,0 23,1 21,0 55,9 0,4 0,0 59,7 44,0 45,4 Ipeiros ,6 0,3 67,5 72,4 4,7 18,7 23,3 58,0 0,9 0,0 56,3 40,6 45,3 Ionia Nisia ,6 0,9 76,7 85,5 4,6 17,5 14,7 67,8 0,1 0,0 64,0 50,6 49,8 Dytiki Elláda ,3 0,3 54,5 61,4 1,9 23,2 19,0 57,8 0,9 0,1 56,6 39,8 42,9 Sterea Elláda ,2 0,0 86,1 92,3 2,2 16,4 28,5 55,1 0,2 0,2 60,0 43,1 39,5 Peloponnisos ,7 0,2 69,0 69,9 4,0 33,2 17,7 49,1 0,4 0,4 63,6 49,4 52,7 Attiki ,8 0,6 112,7 102,6 4,0 0,6 23,2 76,2 0,7 0,3 61,4 48,8 38,0 Nisia Aigaiou, Kriti ,4 0,6 82,7 85,5 4,5 16,3 18,3 65,4 0,6 0,0 62,4 47,5 49,0 Voreio Aigaio ,1-0,0 60,6 67,9 5,1 17,5 16,5 65,9 0,2 0,0 56,8 38,6 41,5 Notio Aigaio ,3 0,9 101,9 108,9 5,1 5,2 21,4 73,4 0,1 0,0 61,0 41,0 46,7 Kriti ,1 0,6 80,5 79,8 4,0 21,2 17,2 61,6 1,0 0,0 64,9 53,6 52,9 España ,4 0,9 100,7 91,7 3,7 5,3 29,7 65,0 1,1 0,6 63,3 51,2 43,1 Noroeste ,9-0,0 84,6 86,3 2,7 8,8 30,2 61,0 0,7 0,3 59,9 49,1 41,0 Galicia ,6-0,0 81,0 83,9 2,7 10,7 30,3 59,0 0,9 0,3 61,1 51,0 43,2 Principado de Asturias ,9-0,2 87,0 90,8 2,4 5,4 29,8 64,8 0,6 0,3 55,8 44,3 34,9 Cantabria ,0 0,4 98,1 89,7 3,7 5,8 30,4 63,8 0,4 0,2 62,0 49,2 42,2 Noreste ,7 0,4 119,2 96,6 3,5 4,3 34,5 61,2 1,3 0,9 67,0 55,3 44,5 País Vasco ,1 0,1 125,4 102,6 3,5 1,6 33,7 64,7 1,5 1,2 65,5 54,5 41,7 182

207 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Összesen Munkaerőpiac Életkor szerinti összetétel Oktatás Munkanélküliségi ráta (%), 2005 Női Ifjúsági (15 24 év) Tartós munkanélküliség (az összes munkanélküliek %-ában) A népesség korcsoportonkénti %-os megoszlása (2004) < A éves népesség iskolai végzettsége (a teljes lakosság %-ában), 2005 Alapfokú Középfokú Felsőfokú Lisszaboni gazdasági mutatók (az EU 27 újrapozicionált értékeinek átlaga) ( ) Régió 9,3 9,4 11,5 44,2 15,7 65,3 19,0 16,5 61,5 22,0 0,62 Trier 9,3 9,4 14,3 47,7 15,2 66,7 18,1 20,8 55,5 23,6 0,64 Rheinhessen-Pfalz 10,8 10,3 18,0 53,4 14,0 66,2 19,8 23,8 57,4 18,8 0,43 Saarland 10,8 10,3 18,0 53,4 14,0 66,2 19,8 23,8 57,4 18,8 0,43 Saarland 18,7 18,1 20,5 60,1 10,9 68,5 20,6 4,7 62,2 33,1 0,48 Sachsen 17,8 18,2 16,3 62,6 10,7 67,6 21,7 3,4 65,4 31,2 0,46 Chemnitz 18,3 17,7 20,7 56,9 11,1 68,6 20,2 5,3 60,6 34,1 0,50 Dresden 20,5 18,5 25,4 61,4 10,8 69,7 19,6 5,6 60,2 34,2 0,44 Leipzig 20,4 20,3 23,4 62,0 11,0 69,3 19,7 10,5 63,9 25,7 0,38 Sachsen-Anhalt 21,3 20,8 23,3 64,5 10,5 69,1 20,4 14,7 63,6 21,7 0,29 Dessau 22,3 21,5 27,6 61,3 10,8 69,3 20,0 8,4 64,4 27,1 0,38 Halle 18,7 19,2 20,6 61,4 11,3 69,4 19,3 10,0 63,6 26,4 0,41 Magdeburg 10,3 9,4 15,4 49,4 15,7 66,0 18,4 15,1 64,0 20,9 0,55 Schleswig-Holstein 17,2 17,2 19,3 54,7 11,0 70,1 18,9 7,0 62,9 30,2 0,48 Thüringen 7,9 7,1 15,9 53,5 16,0 67,8 16,2 10,9 55,8 33,3 0,54 Eesti 4,3 4,0 8,6 33,4 20,9 68,0 11,1 35,4 35,5 29,1 0,77 Éire/Ireland 4,4 4,6 8,7 35,5 21,7 66,0 12,3 40,2 36,7 23,1 0,69 Border, Midland and Western 4,3 3,8 8,5 32,6 20,6 68,7 10,7 33,8 35,1 31,2 0,79 Southern and Eastern 9,8 15,3 26,0 52,2 14,5 67,7 17,8 40,0 39,4 20,6 0,52 Elláda 11,4 18,2 28,7 54,5 15,0 66,6 18,4 45,1 35,4 19,5 0,45 Voreia Elláda 11,8 17,8 31,4 57,8 15,0 65,6 19,4 51,5 33,1 15,4 0,41 Anatoliki Makedonia, Thraki 11,1 17,5 28,7 50,4 14,9 67,6 17,4 41,5 37,1 21,4 0,45 Kentriki Makedonia 18,0 28,0 44,1 67,9 15,3 64,9 19,8 49,7 32,8 17,5 0,29 Dytiki Makedonia 9,4 16,7 20,3 54,2 14,9 65,4 19,8 47,9 33,6 18,5 0,50 Thessalia 10,1 16,8 28,7 55,9 14,2 65,3 20,5 49,7 34,9 15,5 0,47 Kentriki Elláda 8,5 12,4 36,1 62,8 13,3 65,2 21,5 49,4 31,6 19,0 0,47 Ipeiros 8,5 12,4 23,3 25,2 14,3 64,9 20,8 57,2 30,6 12,2 0,54 Ionia Nisia 10,6 18,6 24,9 58,0 15,1 66,4 18,5 48,6 35,1 16,3 0,45 Dytiki Elláda 10,9 18,6 31,8 56,0 13,9 65,5 20,5 49,1 36,9 14,0 0,45 Sterea Elláda 8,7 14,1 28,2 59,4 13,8 63,9 22,3 48,9 36,1 15,0 0,51 Peloponnisos 8,8 12,5 23,1 50,4 13,8 70,4 15,8 28,6 46,0 25,3 0,57 Attiki 8,2 13,8 21,2 38,8 16,2 66,6 17,2 46,2 37,1 16,7 0,59 Nisia Aigaiou, Kriti 10,2 19,6 35,2 59,7 14,1 64,1 21,8 47,7 36,3 16,0 0,38 Voreio Aigaio 9,3 16,6 17,4 27,4 17,0 68,4 14,6 48,1 40,3 11,6 0,61 Notio Aigaio 7,1 11,2 17,7 37,5 16,5 66,5 17,0 44,8 35,6 19,6 0,65 Kriti 9,2 12,2 19,7 24,5 14,5 68,6 16,9 51,2 20,6 28,2 0,53 España 9,8 13,3 21,3 33,4 11,3 67,7 21,1 52,8 18,8 28,4 0,48 Noroeste 9,9 13,5 21,0 32,0 11,6 67,3 21,2 55,7 17,0 27,2 0,50 Galicia 10,2 13,4 24,4 39,8 10,1 68,0 21,9 49,1 20,8 30,0 0,43 Principado de Asturias 8,5 9,1 18,0 28,3 12,1 68,9 19,0 46,0 23,2 30,8 0,51 Cantabria 6,6 9,1 16,0 21,8 12,6 68,3 19,1 42,7 20,8 36,5 0,66 Noreste 7,3 9,6 19,1 24,8 12,1 69,7 18,3 39,8 19,5 40,8 0,66 País Vasco 183

208 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Főbb regionális mutatók Teljes népesség (1 000 lakos), 2004 Népesség Gazdaság Munkaerőpiac Népsűrűség (lakos/km²), 2004 Népességnövekedés (éves átlagos változás %-ában), Egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP (Index, EU 27=100), 2004 Egy foglalkoztatott főre jutó GDP (EUR) (Index, EU 27 = 100), 2004 GDP-növekedés (éves átlagos változás %-ában), Foglalkoztatottság ágazati megoszlása (a teljes foglalkoztatottság %-os arányában), 2005 Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások K+F ráfordítás (a GDP %-ában), 2004 K+F ráfordítások az üzleti vállalkozási ágazatban (a GDP %-ában), 2004 Foglalkoztatottsági ráta (%), éves korosztály éves nők éves korosztály Comunidad Foral de Navarra ,5 0,9 126,7 94,5 4,0 5,0 36,7 58,4 1,8 1,2 69,1 58,3 48,0 La Rioja ,8 1,1 109,4 88,9 3,7 8,0 40,3 51,8 0,7 0,4 69,1 55,5 51,9 Aragón ,9 0,4 107,4 89,0 3,2 7,5 33,5 59,0 0,7 0,4 68,2 55,2 46,1 Comunidad de Madrid ,9 1,5 132,1 102,5 4,2 1,0 23,7 75,2 1,6 0,9 68,5 59,6 48,6 Centro (ES) ,0 0,2 83,9 83,6 3,1 9,2 31,2 59,6 0,7 0,3 60,6 45,1 41,2 Castilla y León ,2-0,2 94,9 89,9 2,7 8,5 31,3 60,2 0,9 0,5 62,7 48,6 43,6 Castilla-La Mancha ,2 0,9 79,1 78,9 3,6 8,1 34,4 57,5 0,4 0,2 61,4 43,5 40,8 Extremadura ,6 0,0 67,1 75,5 3,6 13,5 24,4 62,0 0,4 0,1 54,4 39,9 35,6 Este ,7 1,3 110,2 92,8 3,8 2,9 33,5 63,6 1,1 0,6 67,4 56,2 46,8 Cataluña ,0 1,0 120,5 96,3 3,7 2,4 34,4 63,2 1,3 0,9 69,3 58,9 48,6 Comunidad Valenciana ,7 1,5 93,9 86,3 4,0 3,8 34,3 61,9 0,9 0,3 64,5 52,0 43,7 Illes Balears ,3 2,6 114,3 94,5 4,1 2,0 23,9 74,1 0,3 0,1 67,9 57,5 47,7 Sur ,3 0,9 78,7 85,5 3,9 9,4 26,8 63,8 0,7 0,3 56,4 41,7 35,8 Andalucía ,9 0,8 77,6 85,9 3,8 9,2 25,8 65,0 0,8 0,3 55,4 40,7 34,9 Región de Murcia ,4 1,8 84,4 83,3 4,7 11,2 33,4 55,4 0,7 0,2 62,8 48,0 41,0 Ciudad Autónoma de Ceuta ,6 0,3 90,4 92,6 3,5 : : : 0,1 0,0 53,3 35,5 43,5 Ciudad Autónoma de Melilla ,1 1,0 87,9 83,3 3,8 : : : 0,1 0,0 51,4 34,2 44,2 Canarias ,4 2,1 92,8 90,6 4,2 3,5 20,0 76,5 0,6 0,1 59,7 48,6 40,5 Franciaország ,5 0,5 112,3 134,2 2,3 3,8 24,3 71,9 2,2 1,4 62,6 57,0 37,8 Île de France ,9 0,5 174,5 178,6 4,2 0,4 16,7 82,9 3,2 2,2 64,2 59,1 46,0 Bassin Parisien ,5 0,2 98,3 122,7 0,4 5,6 27,3 67,1 1,2 0,9 63,8 58,4 35,6 Champagne-Ardenne ,2-0,1 104,5 128,9-1,2 9,2 24,5 66,3 0,8 0,6 62,1 56,6 38,3 Picardie ,7 0,2 90,5 123,2 0,2 3,7 31,3 65,1 1,1 0,9 59,8 52,2 33,3 Haute-Normandie ,2 0,2 101,2 125,8 1,4 3,1 31,0 65,9 1,4 1,2 64,4 59,5 35,0 Centre ,5 0,3 100,9 122,9 0,8 4,7 24,5 70,8 1,5 1,1 67,2 63,3 34,2 Basse-Normandie ,0 0,3 94,3 115,8 0,3 6,1 24,6 69,3 1,0 0,6 63,8 57,2 39,6 Bourgogne ,3 0,0 98,4 119,4 0,3 8,3 27,9 63,8 1,0 0,7 64,2 58,8 34,6 Nord-Pas-de-Calais ,0 0,1 89,0 120,5 2,1 3,1 26,5 70,4 0,7 0,3 57,7 49,3 32,3 Est ,6 0,3 99,0 125,0 1,6 3,0 33,0 64,0 1,5 0,9 64,2 58,4 37,0 Lorraine ,9 0,1 92,8 124,4 1,3 3,9 30,2 66,0 1,1 0,5 62,0 56,4 35,9 Alsace ,0 0,7 107,8 129,2 2,0 1,9 32,1 66,0 1,6 0,9 67,6 62,8 41,8 Franche-Comté ,2 0,3 97,7 119,1 1,7 3,3 39,9 56,8 2,1 1,8 63,3 55,7 32,6 Ouest ,4 0,7 99,3 119,4 1,1 5,6 26,7 67,7 1,2 0,7 65,0 60,6 35,5 Pays de la Loire ,4 0,8 102,5 120,1 1,4 3,9 30,0 66,1 1,0 0,6 66,1 61,5 37,5 Bretagne ,9 0,8 98,6 119,4 1,2 6,4 23,4 70,3 1,6 1,0 63,7 59,6 30,3 Poitou-Charentes ,8 0,5 94,1 117,8 0,5 7,9 25,2 66,9 0,8 0,5 65,0 60,2 39,9 Sud-Ouest ,7 0,8 100,2 123,6 1,3 6,5 22,4 71,1 2,4 1,6 64,7 58,8 39,2 Aquitaine ,1 0,8 102,1 127,7 1,0 6,2 21,0 72,7 1,6 1,1 62,6 57,0 39,0 Midi-Pyrénées ,9 0,9 100,2 121,9 1,8 6,4 22,6 71,1 3,7 2,4 66,0 59,8 39,9 Limousin ,6 0,1 91,7 112,9 0,9 8,1 26,9 65,0 0,8 0,5 67,8 62,7 37,9 Centre-Est ,0 0,6 109,4 129,6 2,8 3,1 28,3 68,6 2,6 1,8 65,0 60,2 37,4 Rhône-Alpes ,5 0,8 112,8 132,6 3,1 2,4 28,1 69,5 2,6 1,8 64,7 59,9 37,0 184

209 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Összesen Munkaerőpiac Életkor szerinti összetétel Oktatás Munkanélküliségi ráta (%), 2005 Női Ifjúsági (15 24 év) Tartós munkanélküliség (az összes munkanélküliek %-ában) A népesség korcsoportonkénti %-os megoszlása (2004) < A éves népesség iskolai végzettsége (a teljes lakosság %-ában), 2005 Alapfokú Középfokú Felsőfokú Lisszaboni gazdasági mutatók (az EU 27 újrapozicionált értékeinek átlaga) ( ) Régió 6,2 9,8 14,8 17,7 14,1 68,1 17,8 43,2 19,9 36,9 0,72 Comunidad Foral de Navarra 6,2 9,8 14,2 22,6 13,2 67,8 19,0 47,4 22,8 29,8 0,61 La Rioja 5,8 8,6 12,8 16,9 12,7 66,2 21,1 46,7 23,1 30,2 0,62 Aragón 6,8 7,7 16,5 21,8 14,7 70,8 14,5 38,6 24,8 36,6 0,68 Comunidad de Madrid 10,2 15,8 21,0 26,0 13,8 65,5 20,8 58,1 17,8 24,1 0,45 Centro (ES) 8,7 13,6 19,4 24,9 11,7 65,7 22,6 51,5 20,0 28,6 0,53 Castilla y León 9,2 15,3 18,4 25,4 15,5 65,2 19,3 62,6 17,0 20,3 0,41 Castilla-La Mancha 15,8 22,4 28,3 28,0 15,6 65,4 19,0 65,8 14,1 20,1 0,28 Extremadura 7,0 8,4 17,3 21,2 14,5 69,0 16,5 50,9 21,6 27,5 0,58 Este 7,0 8,4 15,9 21,4 14,2 68,7 17,1 49,0 21,4 29,6 0,63 Cataluña 8,8 11,8 19,4 22,4 14,8 69,1 16,1 52,8 21,3 25,9 0,52 Comunidad Valenciana 7,2 9,9 17,7 13,2 15,7 70,3 14,0 55,6 23,9 20,4 0,52 Illes Balears 13,0 18,4 23,4 25,1 17,0 68,5 14,5 59,1 18,2 22,7 0,36 Sur 13,8 19,4 24,5 25,3 16,9 68,5 14,6 59,6 17,8 22,6 0,35 Andalucía 8,0 11,6 15,6 18,3 17,3 68,6 14,1 56,9 20,2 22,9 0,47 Región de Murcia 19,7 29,4 : 51,5 20,3 68,2 11,6 61,0 17,2 21,8 0,18 Ciudad Autónoma de Ceuta 13,9 23,3 : 36,7 22,2 66,8 11,0 50,5 22,0 27,5 0,30 Ciudad Autónoma de Melilla 11,7 14,4 24,3 26,1 16,1 71,9 12,0 53,7 22,0 24,2 0,43 Canarias 9,5 10,5 22,3 42,5 18,5 65,1 16,3 33,6 41,5 24,9 0,62 Franciaország 9,5 10,0 20,4 44,5 19,7 67,9 12,4 29,5 32,8 37,7 0,76 Île de France 8,7 9,7 22,8 41,5 18,6 64,5 16,9 38,5 42,4 19,0 0,57 Bassin Parisien 10,0 10,7 23,7 44,8 18,6 65,2 16,3 38,2 41,5 20,2 0,56 Champagne-Ardenne 11,4 13,4 32,7 40,1 20,1 65,4 14,5 42,8 38,4 18,7 0,48 Picardie 8,4 9,2 19,2 51,5 19,4 65,6 15,0 38,8 42,9 18,3 0,57 Haute-Normandie 7,2 7,8 19,8 34,8 18,1 63,8 18,1 36,1 44,9 18,9 0,62 Centre 7,8 9,3 21,1 36,8 18,5 63,5 18,0 36,3 43,1 20,7 0,59 Basse-Normandie 8,1 8,9 22,5 41,8 17,2 63,5 19,3 39,0 42,9 18,1 0,55 Bourgogne 13,2 14,7 29,8 46,9 20,5 65,4 14,1 39,6 40,5 19,9 0,43 Nord-Pas-de-Calais 8,6 9,6 21,2 37,6 18,4 66,1 15,5 33,2 45,7 21,1 0,62 Est 10,2 11,6 23,8 38,9 18,1 65,9 16,0 35,9 45,0 19,1 0,58 Lorraine 7,1 7,2 18,7 36,3 18,7 67,0 14,3 26,9 48,0 25,2 0,68 Alsace 7,9 9,6 20,1 36,0 18,7 64,9 16,4 38,0 43,6 18,4 0,58 Franche-Comté 7,7 8,9 19,8 35,9 18,2 63,6 18,2 31,0 46,1 22,9 0,62 Ouest 7,7 8,6 20,1 38,8 19,1 64,0 16,9 33,4 44,9 21,7 0,61 Pays de la Loire 7,3 8,8 17,2 29,3 18,1 63,4 18,4 25,6 48,0 26,3 0,61 Bretagne 8,4 9,6 23,8 39,7 16,8 63,0 20,3 35,2 45,2 19,7 0,63 Poitou-Charentes 7,7 9,6 16,8 37,8 16,6 63,8 19,6 30,1 45,9 24,0 0,66 Sud-Ouest 8,3 10,3 17,6 36,5 16,8 64,1 19,2 32,1 45,6 22,3 0,61 Aquitaine 7,5 9,8 15,7 40,0 16,8 64,0 19,2 27,6 46,1 26,3 0,70 Midi-Pyrénées 6,4 6,2 17,4 33,9 14,7 62,2 23,1 31,7 46,4 21,9 0,62 Limousin 8,2 8,8 18,5 36,4 18,7 65,2 16,1 31,8 44,4 23,8 0,67 Centre-Est 8,4 9,0 18,6 34,9 19,3 65,5 15,2 31,8 43,9 24,3 0,67 Rhône-Alpes 185

210 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Főbb regionális mutatók Teljes népesség (1 000 lakos), 2004 Népesség Gazdaság Munkaerőpiac Népsűrűség (lakos/km²), 2004 Népességnövekedés (éves átlagos változás %-ában), Egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP (Index, EU 27=100), 2004 Egy foglalkoztatott főre jutó GDP (EUR) (Index, EU 27 = 100), 2004 GDP-növekedés (éves átlagos változás %-ában), Foglalkoztatottság ágazati megoszlása (a teljes foglalkoztatottság %-os arányában), 2005 Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások K+F ráfordítás (a GDP %-ában), 2004 K+F ráfordítások az üzleti vállalkozási ágazatban (a GDP %-ában), 2004 Foglalkoztatottsági ráta (%), éves korosztály éves nők éves korosztály Auvergne ,0 0,1 94,5 115,6 1,4 6,0 29,0 65,0 2,4 1,9 66,8 61,7 38,7 Méditerranée ,8 0,9 98,6 129,6 2,7 3,4 18,3 78,3 1,9 0,9 56,7 50,7 35,9 Languedoc-Roussillon ,5 1,2 87,7 122,1 2,1 5,3 18,3 76,4 2,0 0,6 55,6 49,9 35,0 Provence-Alpes-Côte d Azur ,4 0,8 104,9 134,1 2,9 2,4 18,5 79,1 1,9 1,1 57,5 51,7 36,3 Corse ,7 0,7 87,2 114,9 2,5 3,0 12,6 84,4 0,2 0,0 52,8 38,8 35,3 Départements d Outre-Mer ,1 1,2 64,4 108,8 2,6 2,8 13,6 83,6 1,4 : 43,6 37,7 32,2 Guadeloupe ,7 0,6 66,9 105,4 2,0 2,5 13,3 84,1 : : 45,0 40,3 37,2 Martinique ,1 0,2 74,3 113,9 1,7 5,2 13,2 81,6 : : 47,7 44,4 36,6 Guyane 196 2,3 2,8 54,4 104,3 0,7 2,3 14,0 83,8 : : 42,7 35,8 36,9 Réunion ,5 1,7 60,5 109,0 4,1 1,7 13,8 84,5 : : 40,9 33,3 25,4 Italia ,1 0,3 107,4 115,7 1,3 4,2 30,8 65,0 1,1 0,5 57,6 45,3 31,4 Nord-Ovest ,6 0,3 131,9 127,0 1,2 2,4 36,2 61,4 1,3 0,9 64,7 54,5 28,8 Piemonte ,0 0,1 119,5 118,4 1,0 3,9 36,1 60,0 1,6 1,2 64,0 54,4 28,1 Valle d Aosta/Vallée d Aoste ,8 0,5 128,2 121,5 0,4 4,9 25,7 69,3 0,4 0,2 66,4 58,0 31,0 Liguria ,4-0,4 109,7 123,9 1,1 2,1 21,4 76,5 1,1 0,6 61,1 50,5 29,9 Lombardia ,8 0,5 141,5 131,2 1,2 1,7 38,6 59,7 1,2 0,8 65,5 55,1 28,8 Nord-Est ,1 0,6 127,9 119,5 1,3 4,1 36,2 59,7 0,9 0,5 66,1 56,0 29,9 Provincia Autonoma Bolzano/Bozen ,4 0,7 140,2 121,1 1,4 7,8 24,2 68,0 0,3 0,2 69,2 59,0 36,8 Provincia Autonoma Trento ,5 0,9 126,9 123,9 1,4 5,3 28,9 65,8 1,1 0,2 65,1 54,7 27,6 Veneto ,9 0,7 127,4 120,4 1,4 3,6 39,2 57,1 0,7 0,3 64,6 53,0 27,4 Friuli-Venezia Giulia ,0 0,2 117,4 113,6 0,8 2,7 34,8 62,5 1,1 0,5 63,2 54,0 26,4 Emilia-Romagna ,2 0,6 130,4 119,4 1,1 4,4 35,4 60,2 1,2 0,7 68,4 60,0 33,4 Centro (IT) ,0 0,3 121,4 118,6 1,7 2,8 26,7 70,5 1,4 0,4 61,1 50,8 35,1 Toscana ,1 0,3 116,9 114,2 1,5 3,9 31,1 65,0 1,1 0,4 63,8 54,1 35,5 Umbria ,4 0,5 101,0 104,2 1,5 4,3 32,0 63,7 0,8 0,2 61,6 51,0 32,9 Marche ,2 0,6 107,5 102,7 1,7 3,5 39,6 56,9 0,7 0,3 63,6 53,3 32,8 Lazio ,0 0,2 131,8 128,5 1,7 1,5 18,7 79,8 1,9 0,5 58,5 48,0 35,8 Sud ,0 0,0 70,8 97,2 1,4 7,2 25,4 67,4 0,8 0,2 45,9 29,9 32,3 Abruzzo ,5 0,3 84,9 100,7 0,4 4,3 30,6 65,1 1,1 0,5 57,3 44,7 35,8 Molise ,6-0,2 77,1 95,4 1,2 6,4 31,5 62,1 0,4 0,0 51,2 36,7 37,2 Campania ,2 0,2 68,4 95,8 1,7 4,8 24,0 71,2 1,0 0,3 44,2 27,9 32,4 Puglia ,3-0,0 69,8 99,0 1,2 8,8 27,4 63,8 0,6 0,1 44,6 26,8 27,7 Basilicata ,4-0,2 75,4 95,4 1,4 9,7 28,8 61,5 0,5 0,2 49,3 34,6 36,5 Calabria ,3-0,3 68,5 96,0 1,7 12,4 19,3 68,3 0,4 0,0 44,6 30,8 37,7 Isole ,0 0,0 70,8 102,1 1,2 7,3 20,5 72,2 0,7 0,1 46,0 30,4 32,6 Sicilia ,1 0,0 67,3 102,9 1,1 7,7 19,2 73,1 0,8 0,2 44,1 28,1 33,0 Sardegna ,9-0,0 81,4 100,1 1,3 6,3 23,8 69,8 0,7 0,1 51,5 37,1 31,3 Kýpros / Kıbrıs ,9 1,4 91,4 72,7 3,4 4,7 24,1 71,2 0,4 0,1 68,5 58,4 50,5 Latvija ,1-0,8 45,5 22,3 6,4 11,8 26,5 61,7 0,4 0,2 63,3 59,3 49,5 Lietuva ,8-0,6 51,1 25,7 6,0 14,0 29,1 56,9 0,8 0,2 62,6 59,4 49,2 Luxembourg (Grand-Duché) ,3 1,1 251,0 182,3 4,6 1,8 17,3 80,9 2,0 1,5 63,6 53,7 31,8 Magyarország ,6-0,2 64,0 42,8 4,5 4,9 32,5 62,7 0,9 0,4 56,9 51,0 33,0 186

211 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Összesen Munkaerőpiac Életkor szerinti összetétel Oktatás Munkanélküliségi ráta (%), 2005 Női Ifjúsági (15 24 év) Tartós munkanélküliség (az összes munkanélküliek %-ában) A népesség korcsoportonkénti %-os megoszlása (2004) < A éves népesség iskolai végzettsége (a teljes lakosság %-ában), 2005 Alapfokú Középfokú Felsőfokú Lisszaboni gazdasági mutatók (az EU 27 újrapozicionált értékeinek átlaga) ( ) Régió 7,3 8,1 17,9 43,6 16,1 64,0 19,9 31,5 46,6 21,8 0,67 Auvergne 11,5 12,2 25,7 45,4 17,5 63,8 18,8 38,5 38,4 23,1 0,52 Méditerranée 12,3 12,5 26,9 40,7 17,3 63,6 19,1 39,9 37,2 22,9 0,51 Languedoc-Roussillon 11,2 11,8 24,9 47,7 17,6 63,8 18,6 36,6 39,7 23,7 0,54 Provence-Alpes-Côte d Azur 10,9 18,1 33,3 54,7 16,3 64,7 19,0 64,2 23,2 12,6 0,25 Corse 26,1 28,7 51,9 73,8 26,0 64,9 9,1 : : : : Départements d Outre-Mer 25,9 29,5 59,1 77,9 24,0 65,1 11,0 : : : : Guadeloupe 18,7 20,4 42,7 75,8 21,6 65,3 13,1 : : : : Martinique 24,8 27,1 52,5 74,9 35,3 60,8 3,9 : : : : Guyane 30,1 33,3 52,2 71,8 27,1 65,7 7,2 : : : : Réunion 7,7 10,1 24,0 49,9 14,2 66,6 19,2 49,3 38,5 12,2 0,47 Italia 4,4 6,0 14,6 37,1 12,9 66,7 20,5 46,5 41,2 12,3 0,58 Nord-Ovest 4,7 6,4 16,9 43,8 12,3 65,8 21,9 48,6 40,2 11,2 0,56 Piemonte 3,2 4,1 10,5 24,7 13,2 67,2 19,6 53,5 36,0 10,6 0,57 Valle d Aosta/Vallée d Aoste 5,8 9,1 20,0 37,9 10,9 62,9 26,2 41,1 44,4 14,5 0,55 Liguria 4,1 5,4 13,0 33,8 13,5 67,7 18,8 46,3 41,2 12,5 0,59 Lombardia 4,0 5,6 11,3 31,1 13,1 66,5 20,4 47,8 40,1 12,1 0,59 Nord-Est 2,7 3,5 7,3 14,2 17,1 66,8 16,1 52,2 37,5 10,3 0,61 Provincia Autonoma Bolzano/Bozen 3,6 5,2 10,3 22,2 15,3 66,4 18,3 41,8 46,0 12,1 0,62 Provincia Autonoma Trento 4,2 6,2 12,6 34,6 13,7 67,6 18,7 50,0 38,8 11,2 0,55 Veneto 6,4 8,3 10,5 31,3 11,8 66,3 21,9 46,1 41,9 12,0 0,55 Friuli-Venezia Giulia 6,4 8,3 10,7 29,0 12,1 65,2 22,6 46,0 40,7 13,3 0,64 Emilia-Romagna 6,4 8,3 21,1 45,2 13,1 66,1 20,8 43,2 41,9 15,0 0,57 Centro (IT) 4,7 6,5 16,7 33,4 12,0 65,2 22,9 49,4 37,2 13,4 0,60 Toscana 4,7 6,5 18,5 42,7 12,4 64,5 23,1 41,3 44,7 13,9 0,53 Umbria 4,7 6,5 15,1 36,8 13,0 64,8 22,1 46,2 39,8 14,0 0,53 Marche 7,8 12,7 26,5 52,8 13,9 67,4 18,7 38,4 45,2 16,4 0,57 Lazio 7,8 12,7 37,2 58,3 16,6 66,8 16,6 55,2 33,8 11,0 0,27 Sud 7,8 12,7 23,0 46,5 13,7 65,4 20,9 43,8 41,6 14,7 0,47 Abruzzo 14,6 20,9 31,8 53,4 13,8 64,7 21,5 48,6 38,0 13,4 0,38 Molise 14,6 20,9 38,8 60,4 18,0 67,2 14,8 56,6 32,4 10,9 0,24 Campania 14,6 20,9 35,4 56,9 16,2 67,2 16,6 59,4 31,2 9,4 0,21 Puglia 12,3 18,4 36,6 56,3 15,1 65,6 19,3 50,5 38,9 10,5 0,34 Basilicata 15,3 20,5 46,1 61,2 15,9 66,5 17,6 52,0 36,2 11,9 0,29 Calabria 15,3 20,5 41,5 60,0 15,8 66,9 17,2 57,3 32,7 10,0 0,23 Isole 16,2 21,6 44,8 61,7 16,7 65,9 17,4 56,7 33,0 10,2 0,23 Sicilia 12,9 18,0 32,6 54,6 13,4 69,9 16,7 58,9 31,7 9,4 0,24 Sardegna 5,3 6,5 13,9 23,5 20,0 68,1 11,9 32,6 38,7 28,8 0,63 Kýpros / Kıbrıs 8,9 8,7 13,6 46,0 15,4 68,4 16,2 15,5 64,0 20,5 0,45 Latvija 8,3 8,3 15,7 52,5 17,7 67,3 15,0 12,4 61,3 26,3 0,50 Lietuva 4,5 5,8 13,7 26,4 18,8 67,1 14,1 28,3 45,2 26,5 0,67 Luxembourg (Grand-Duché) 7,2 7,4 19,4 45,0 15,9 68,6 15,5 23,6 59,3 17,1 0,44 Magyarország 187

212 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Főbb regionális mutatók Teljes népesség (1 000 lakos), 2004 Népesség Gazdaság Munkaerőpiac Népsűrűség (lakos/km²), 2004 Népességnövekedés (éves átlagos változás %-ában), Egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP (Index, EU 27=100), 2004 Egy foglalkoztatott főre jutó GDP (EUR) (Index, EU 27 = 100), 2004 GDP-növekedés (éves átlagos változás %-ában), Foglalkoztatottság ágazati megoszlása (a teljes foglalkoztatottság %-os arányában), 2005 Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások K+F ráfordítás (a GDP %-ában), 2004 K+F ráfordítások az üzleti vállalkozási ágazatban (a GDP %-ában), 2004 Foglalkoztatottsági ráta (%), éves korosztály éves nők éves korosztály Közép-Magyarország ,8-0,4 101,6 56,8 5,0 1,3 24,3 74,4 1,3 0,6 63,3 57,5 42,6 Közép-Magyarország ,8-0,4 101,6 56,8 5,0 1,3 24,3 74,4 1,3 0,6 63,3 57,5 42,6 Dunántúl ,5-0,2 58,0 39,0 4,8 5,8 38,8 55,4 0,4 0,2 58,7 52,3 32,2 Közép-Dunántúl ,0-0,2 61,1 41,6 5,5 4,6 43,1 52,3 0,5 0,2 60,2 52,9 34,0 Nyugat-Dunántúl ,4-0,1 66,8 40,7 5,2 5,3 39,2 55,4 0,4 0,2 62,1 55,9 34,6 Dél-Dunántúl ,2-0,3 45,6 33,7 3,2 7,9 32,7 59,3 0,4 0,1 53,4 47,8 27,6 Alföld és Észak ,4-0,2 42,8 33,1 3,5 7,1 34,1 58,8 0,5 0,2 51,1 45,3 26,2 Észak-Magyarország ,0-0,3 42,5 35,2 3,6 3,9 37,3 58,8 0,3 0,1 49,5 44,7 23,5 Észak-Alföld ,1-0,1 41,9 32,7 4,0 7,0 32,3 60,7 0,7 0,3 50,2 43,9 26,3 Dél-Alföld ,0-0,2 44,2 31,8 2,9 9,9 33,2 56,9 0,6 0,1 53,8 47,4 28,4 Málta ,2 0,7 74,4 58,8 2,0 30,0 68,0 0,6 0,4 53,9 33,6 30,8 Nederland ,8 0,6 130,0 120,5 2,6 3,3 20,5 76,1 1,8 1,0 73,2 66,4 46,1 Noord-Nederland ,1 0,5 120,6 : 1,8 4,7 23,1 72,2 1,2 0,6 71,1 64,9 43,2 Groningen ,9 0,3 153,7 160,1 1,9 3,8 20,6 75,6 1,5 0,2 69,4 63,3 41,0 Friesland ,8 0,6 105,6 112,3 2,0 5,7 24,6 69,7 0,8 0,8 71,9 65,5 43,3 Drenthe ,7 0,6 100,9 111,8 1,4 4,6 24,0 71,4 1,1 1,0 72,2 66,0 45,5 Oost-Nederland ,7 0,8 110,2 : 2,5 3,8 23,3 72,9 1,8 0,8 73,4 65,9 44,9 Overijssel ,8 0,6 113,5 109,9 2,4 3,8 26,1 70,1 1,4 0,7 72,9 64,8 43,7 Gelderland ,7 0,6 111,0 108,5 2,2 3,7 22,8 73,4 2,1 0,9 73,7 66,7 44,5 Flevoland ,6 3,4 96,4 116,9 5,6 3,9 17,4 78,8 1,6 0,5 73,5 64,6 51,7 West-Nederland ,4 0,6 143,1 : 2,8 2,7 16,3 81,1 1,6 0,7 73,7 67,3 48,9 Utrecht ,4 1,0 157,7 129,0 3,0 1,5 15,4 83,1 1,8 0,5 75,9 69,7 50,4 Noord-Holland ,7 0,6 153,7 129,4 3,3 2,3 15,4 82,3 1,6 0,8 73,7 68,3 49,0 Zuid-Holland ,6 0,4 132,8 124,9 2,3 3,1 16,4 80,6 1,5 0,6 73,0 66,1 48,8 Zeeland ,2 0,4 118,8 123,8 1,8 5,7 25,1 69,3 0,8 0,7 73,1 64,5 44,5 Zuid-Nederland ,4 0,4 125,6 : 2,6 3,7 26,0 70,3 2,5 2,1 73,0 65,6 43,3 Noord-Brabant ,6 0,6 129,8 119,7 2,8 3,6 26,3 70,1 2,7 2,4 74,3 66,9 44,5 Limburg (NL) ,4 0,1 116,7 120,4 2,4 4,1 25,2 70,7 2,0 1,5 70,1 62,9 40,9 Österreich ,1 0,3 128,7 120,9 2,2 5,5 27,5 66,9 2,2 1,5 68,7 62,0 31,8 Ostösterreich ,1 0,4 138,3 132,7 2,0 4,5 23,0 72,6 2,4 1,5 66,8 61,0 31,6 Burgenland ,4-0,0 89,8 96,8 3,2 6,4 29,3 64,3 0,5 0,5 68,1 59,9 29,5 Niederösterreich ,6 0,3 104,4 110,6 2,2 8,0 25,8 66,2 0,9 0,8 69,9 63,1 31,8 Wien ,8 0,5 179,7 155,2 1,8 0,6 19,0 80,4 3,4 1,9 63,8 59,4 31,7 Südösterreich ,5 0,1 110,1 104,4 2,4 6,9 31,0 62,1 2,9 2,1 68,1 60,8 27,9 Kärnten ,8-0,0 108,6 105,9 2,0 5,3 30,6 64,0 2,3 2,0 66,5 58,7 27,3 Steiermark ,6 0,1 110,8 103,7 2,6 7,6 31,2 61,2 3,2 2,1 68,9 61,9 28,3 Westösterreich ,6 0,4 128,4 117,3 2,3 5,9 30,6 63,5 1,7 1,2 71,1 63,7 34,6 Oberösterreich ,6 0,3 120,2 110,4 2,4 6,9 33,4 59,7 1,9 1,7 70,5 62,7 30,2 Salzburg ,4 0,4 141,8 121,4 1,9 4,9 25,0 70,2 1,0 0,6 72,7 66,8 38,6 Tirol ,0 0,6 131,4 119,6 2,4 5,7 26,2 68,1 2,1 1,1 71,0 64,0 37,5 Vorarlberg ,8 0,6 134,4 134,5 2,7 3,8 37,5 58,8 1,3 1,2 70,8 62,0 39,4 Polska ,1-0,1 50,7 29,9 4,3 17,4 29,2 53,4 0,6 0,2 52,8 46,8 27,2 188

213 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Összesen Munkaerőpiac Életkor szerinti összetétel Oktatás Munkanélküliségi ráta (%), 2005 Női Ifjúsági (15 24 év) Tartós munkanélküliség (az összes munkanélküliek %-ában) A népesség korcsoportonkénti %-os megoszlása (2004) < A éves népesség iskolai végzettsége (a teljes lakosság %-ában), 2005 Alapfokú Középfokú Felsőfokú Lisszaboni gazdasági mutatók (az EU 27 újrapozicionált értékeinek átlaga) ( ) Régió 5,1 5,7 14,4 47,5 14,4 69,5 16,1 15,8 57,6 26,6 0,61 Közép-Magyarország 5,1 5,7 14,4 47,5 14,4 69,5 16,1 15,8 57,6 26,6 0,61 Közép-Magyarország 6,9 7,2 16,8 42,9 15,6 69,2 15,1 25,5 61,5 13,0 0,42 Dunántúl 6,3 6,8 13,9 42,0 16,0 69,6 14,4 27,5 59,9 12,6 0,45 Közép-Dunántúl 5,9 6,2 13,5 40,1 15,0 69,5 15,5 22,4 64,0 13,6 0,47 Nyugat-Dunántúl 8,8 8,8 24,9 45,9 15,8 68,6 15,7 26,3 60,7 12,9 0,31 Dél-Dunántúl 9,2 9,2 24,7 45,3 17,0 67,6 15,3 27,8 58,9 13,3 0,28 Alföld és Észak 10,6 10,0 28,5 47,4 17,1 67,2 15,7 27,4 59,7 12,9 0,22 Észak-Magyarország 9,0 9,0 24,8 42,6 18,1 67,7 14,2 30,2 56,5 13,3 0,29 Észak-Alföld 8,1 8,6 21,0 45,9 15,8 68,0 16,2 25,5 60,8 13,7 0,34 Dél-Alföld 7,0 8,9 16,8 46,4 18,2 68,7 13,0 74,7 13,9 11,4 0,27 Málta 4,7 5,1 8,2 40,2 18,5 67,6 13,8 28,2 41,7 30,1 0,72 Nederland 5,7 6,0 9,8 42,4 18,2 66,9 14,9 29,0 44,5 26,5 0,29 Noord-Nederland 6,6 7,1 9,7 47,5 16,9 68,7 14,5 27,2 43,1 29,6 0,72 Groningen 4,9 5,1 9,6 41,6 19,0 66,3 14,6 30,0 45,6 24,4 0,63 Friesland 5,7 6,0 10,3 36,1 18,6 65,6 15,9 29,6 44,9 25,6 0,64 Drenthe 4,7 5,3 8,2 36,8 19,6 67,0 13,4 29,3 43,3 27,4 0,33 Oost-Nederland 4,9 5,2 7,9 36,7 19,5 66,6 13,9 29,1 44,4 26,5 0,67 Overijssel 4,3 4,8 7,7 37,7 19,0 67,0 14,0 30,1 42,0 27,9 0,70 Gelderland 6,6 8,4 11,2 34,1 23,2 68,2 8,6 25,8 47,2 27,1 0,68 Flevoland 4,7 4,8 8,4 39,3 18,4 68,0 13,6 26,5 39,9 33,6 0,36 West-Nederland 3,7 3,8 6,8 33,5 19,2 68,3 12,5 23,2 37,0 39,8 0,81 Utrecht 4,9 4,8 8,1 43,3 18,0 68,5 13,5 23,8 40,0 36,2 0,73 Noord-Holland 4,9 5,3 9,4 37,8 18,5 67,7 13,8 29,4 39,9 30,8 0,72 Zuid-Holland 3,3 3,5 6,2 41,0 18,4 65,0 16,6 30,5 47,5 22,0 0,66 Zeeland 4,4 4,9 7,0 44,3 18,0 67,8 14,2 30,2 42,8 26,9 0,35 Zuid-Nederland 3,9 4,4 6,5 43,3 18,5 67,9 13,6 29,0 42,7 28,3 0,75 Noord-Brabant 5,4 6,0 8,3 46,0 16,8 67,6 15,6 32,8 43,2 24,0 0,65 Limburg (NL) 5,2 5,5 10,3 25,3 16,3 68,1 15,5 19,4 62,8 17,8 0,70 Österreich 6,7 6,5 14,0 29,0 15,6 68,4 16,0 19,0 61,1 19,9 0,68 Ostösterreich 6,0 7,4 12,8 29,0 14,7 66,8 18,5 23,6 63,7 12,7 0,56 Burgenland 4,3 4,8 8,9 27,6 16,6 67,1 16,3 18,3 64,4 17,3 0,65 Niederösterreich 9,1 7,9 19,7 29,7 14,7 70,0 15,2 19,0 57,7 23,4 0,69 Wien 4,3 5,1 8,9 21,2 15,7 67,6 16,7 17,0 66,5 16,5 0,68 Südösterreich 4,8 6,5 10,2 18,5 16,0 67,3 16,7 14,9 69,0 16,1 0,66 Kärnten 4,1 4,4 8,3 22,6 15,5 67,8 16,7 18,0 65,3 16,7 0,70 Steiermark 3,9 4,5 7,7 20,7 17,6 68,1 14,3 21,3 62,8 16,0 0,72 Westösterreich 4,0 4,8 6,9 24,4 17,5 67,3 15,1 22,4 62,3 15,4 0,69 Oberösterreich 3,2 3,4 6,5 18,1 17,2 69,1 13,7 17,9 63,2 18,8 0,75 Salzburg 3,5 3,8 8,2 13,5 17,5 68,7 13,8 19,8 65,3 14,9 0,77 Tirol 5,3 6,6 10,4 21,3 18,8 68,4 12,9 24,9 59,2 15,9 0,72 Vorarlberg 17,7 19,1 36,9 57,7 17,2 69,8 13,0 15,2 68,0 16,8 0,27 Polska 189

214 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Főbb regionális mutatók Teljes népesség (1 000 lakos), 2004 Népesség Gazdaság Munkaerőpiac Népsűrűség (lakos/km²), 2004 Népességnövekedés (éves átlagos változás %-ában), Egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP (Index, EU 27=100), 2004 Egy foglalkoztatott főre jutó GDP (EUR) (Index, EU 27 = 100), 2004 GDP-növekedés (éves átlagos változás %-ában), Foglalkoztatottság ágazati megoszlása (a teljes foglalkoztatottság %-os arányában), 2005 Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások K+F ráfordítás (a GDP %-ában), 2004 K+F ráfordítások az üzleti vállalkozási ágazatban (a GDP %-ában), 2004 Foglalkoztatottsági ráta (%), éves korosztály éves nők éves korosztály Centralny ,7-0,0 66,7 34,2 5,7 16,2 25,1 58,7 1,0 0,3 56,3 50,8 29,5 Łódzkie ,3-0,4 46,7 26,4 4,3 16,8 31,0 52,2 0,5 0,1 54,1 49,2 23,3 Mazowieckie ,5 0,2 76,8 37,6 6,2 15,9 21,7 62,4 1,2 0,3 57,6 51,8 33,3 Południowy ,4-0,2 51,4 30,6 3,8 12,4 34,1 53,5 0,5 0,1 51,7 46,1 24,4 Małopolskie ,4 0,3 43,4 25,6 4,2 23,1 27,9 49,0 1,0 0,2 55,0 49,8 33,2 Śląskie ,8-0,5 57,0 34,1 3,5 4,3 38,8 56,8 0,3 0,1 49,5 43,8 18,6 Wschodni ,6-0,2 36,5 21,8 3,4 32,2 22,7 45,1 0,3 0,1 54,1 49,2 32,8 Lubelskie ,1-0,3 35,2 20,9 2,7 35,9 19,3 44,8 0,5 0,1 56,0 51,0 34,9 Podkarpackie ,5-0,0 35,4 21,3 3,5 25,6 28,3 46,0 0,3 0,2 52,3 48,0 32,2 Świętokrzyskie ,3-0,4 39,3 22,6 4,0 33,2 22,5 44,2 0,1 0,0 51,6 47,1 30,8 Podlaskie ,6-0,2 37,9 23,4 3,9 34,4 20,7 44,9 0,2 0,0 56,9 50,4 32,0 Północno-zachodni ,9 0,0 51,0 30,3 4,7 14,0 32,6 53,4 0,3 0,1 52,0 44,5 25,6 Wielkopolskie ,7 0,1 54,5 29,5 5,9 16,5 34,8 48,8 0,4 0,1 54,0 45,8 26,8 Zachodniopomorskie ,0-0,2 47,2 32,0 2,8 10,2 28,2 61,7 0,2 0,0 48,3 41,8 25,5 Lubuskie ,1-0,1 45,4 31,2 3,5 11,4 31,9 56,7 0,1 0,0 51,1 44,4 22,3 Południowo-zachodni ,5-0,4 49,5 32,1 3,5 11,0 32,6 56,3 0,3 0,1 50,1 44,1 23,9 Dolnośląskie ,2-0,4 51,7 32,6 3,7 8,5 33,0 58,4 0,4 0,1 49,3 44,0 23,2 Opolskie ,9-0,4 43,6 30,4 2,8 18,2 31,6 50,3 0,1 0,0 52,5 44,4 26,1 Północny ,1-0,0 45,5 29,7 3,7 15,0 31,2 53,8 0,3 0,1 50,6 43,6 25,4 Kujawsko-Pomorskie ,1-0,1 45,4 28,4 3,2 17,2 32,4 50,5 0,3 0,2 51,5 44,9 25,2 Warmińsko-Mazurskie ,0-0,2 39,4 28,3 4,0 16,4 30,4 53,2 0,2 0,0 48,7 42,4 23,2 Pomorskie ,8 0,2 49,6 31,8 4,0 11,7 30,5 57,8 0,5 0,1 51,0 43,3 27,2 Portugália ,2 0,5 74,8 57,8 2,6 11,8 30,6 57,6 0,7 0,3 67,5 61,7 50,5 Continente ,8 0,5 74,6 57,5 2,6 11,9 30,8 57,3 0,8 0,3 67,6 62,0 50,6 Norte ,8 0,5 58,8 47,0 1,8 12,8 39,6 47,5 0,6 0,2 65,9 59,6 47,2 Algarve ,9 1,7 77,1 59,4 3,4 6,7 20,7 72,6 0,2 0,0 68,0 59,9 54,2 Centro (PT) ,2 0,4 64,3 46,6 2,9 22,1 30,3 47,6 0,6 0,2 71,4 66,4 62,5 Lisboa ,2 0,6 105,8 78,1 2,8 0,8 22,3 76,9 1,0 0,4 66,8 62,7 45,1 Alentejo ,4 0,0 70,3 64,9 3,1 13,4 24,2 62,4 0,4 0,1 67,0 59,2 49,1 Região Autónoma dos Açores ,6 0,1 65,9 60,3 3,6 12,4 25,5 62,1 0,5 0,0 63,0 47,4 38,8 Região Autónoma da Madeira ,3-0,2 90,8 72,3 4,1 9,0 26,2 64,8 0,2 0,0 67,6 60,5 54,8 România ,2-0,5 34,0 14,7 1,9 32,3 30,5 37,3 0,4 0,2 57,6 51,5 39,5 Macroregiunea unu ,3-0,6 34,2 14,0 2,1 24,9 36,5 38,7 : : 55,0 48,9 32,2 Nord-Vest ,5-0,6 33,0 13,3 2,3 29,9 32,2 37,9 0,1 0,1 55,9 51,1 35,5 Centru ,1-0,6 35,5 14,7 1,8 19,1 41,3 39,6 0,2 0,1 54,0 46,6 28,4 Macroregiunea doi ,9-0,3 26,7 12,7 1,0 42,5 25,1 32,5 : : 58,4 53,3 46,3 Nord-Est ,4-0,1 23,6 11,6 0,7 48,5 23,5 28,0 0,2 0,1 61,4 59,0 54,9 Sud-Est ,5-0,4 30,7 14,1 1,4 33,5 27,5 39,1 0,1 0,1 54,6 46,2 36,1 Macroregiunea trei ,8-0,6 42,8 18,1 2,8 23,2 31,1 45,7 : : 58,5 51,5 36,3 Sud-Muntenia ,0-0,6 28,4 13,2 0,9 38,0 31,5 30,5 0,4 0,4 57,9 50,2 42,5 Bucureşti-Ilfov ,6-0,6 64,5 23,9 4,5 1,6 30,5 67,9 1,2 0,5 59,3 53,4 26,6 Macroregiunea patru ,9-0,7 33,4 14,1 1,7 36,9 31,1 32,1 : : 58,4 52,0 42,8 190

215 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Összesen Munkaerőpiac Életkor szerinti összetétel Oktatás Munkanélküliségi ráta (%), 2005 Női Ifjúsági (15 24 év) Tartós munkanélküliség (az összes munkanélküliek %-ában) A népesség korcsoportonkénti %-os megoszlása (2004) < A éves népesség iskolai végzettsége (a teljes lakosság %-ában), 2005 Alapfokú Középfokú Felsőfokú Lisszaboni gazdasági mutatók (az EU 27 újrapozicionált értékeinek átlaga) ( ) Régió 15,7 16,5 32,3 59,5 16,2 69,3 14,5 14,5 64,8 20,7 0,36 Centralny 17,3 17,9 33,1 62,2 15,7 69,6 14,7 16,6 67,4 16,0 0,22 Łódzkie 14,8 15,7 31,9 57,7 16,4 69,2 14,4 13,3 63,2 23,5 0,43 Mazowieckie 17,4 19,0 38,0 65,4 16,8 70,5 12,7 12,7 71,3 16,0 0,24 Południowy 15,2 15,6 36,7 67,9 18,4 68,6 13,0 14,4 68,6 17,0 0,33 Małopolskie 19,0 21,4 38,8 63,9 15,7 71,8 12,5 11,6 73,0 15,4 0,17 Śląskie 15,9 16,4 36,5 56,5 18,4 67,9 13,7 17,2 66,7 16,0 0,27 Wschodni 14,3 14,3 30,3 52,2 18,1 67,9 14,1 16,3 66,4 17,3 0,32 Lubelskie 16,7 17,3 43,3 54,9 19,5 68,0 12,6 15,9 70,0 14,1 0,25 Podkarpackie 18,9 18,6 43,6 63,4 17,2 68,2 14,6 17,6 66,2 16,2 0,19 Świętokrzyskie 14,4 16,1 30,6 58,2 18,2 67,7 14,2 21,2 62,1 16,7 0,29 Podlaskie 18,9 21,4 36,5 51,8 17,7 70,6 11,7 15,3 69,3 15,5 0,24 Północno-zachodni 17,1 20,4 34,9 59,4 18,1 70,2 11,7 13,9 70,7 15,4 0,27 Wielkopolskie 22,7 24,8 41,7 45,8 17,1 71,1 11,8 18,0 65,9 16,1 0,19 Zachodniopomorskie 19,1 19,7 35,3 40,7 17,6 71,0 11,4 15,3 69,9 14,8 0,21 Lubuskie 21,4 23,0 42,8 53,1 15,9 71,0 13,1 13,7 69,7 16,6 0,21 Południowo-zachodni 19,7 21,9 45,0 53,6 15,8 71,1 13,2 13,3 69,4 17,3 0,20 Dolnośląskie 19,7 21,9 36,1 51,3 16,4 70,7 12,9 15,2 70,6 14,3 0,25 Opolskie 19,7 21,9 38,2 56,8 18,3 70,1 11,6 18,1 67,1 14,8 0,21 Północny 19,8 21,7 39,1 58,4 17,9 70,0 12,0 17,6 69,1 13,3 0,20 Kujawsko-Pomorskie 20,4 22,6 39,9 63,4 18,9 69,8 11,2 21,9 63,6 14,5 0,14 Warmińsko-Mazurskie 18,9 21,5 36,3 50,0 18,2 70,3 11,5 15,7 67,7 16,6 0,27 Pomorskie 7,6 8,7 16,1 48,2 15,7 67,4 16,8 73,5 13,6 12,8 0,42 Portugália 7,8 8,8 16,5 48,2 15,6 67,4 17,0 73,3 13,7 13,0 0,43 Continente 8,8 10,4 15,9 52,1 16,9 68,6 14,5 79,8 10,4 9,9 0,33 Norte 6,2 7,7 15,7 32,7 14,7 66,7 18,7 69,2 16,9 13,9 0,45 Algarve 5,2 6,3 14,6 45,2 14,6 65,6 19,8 77,8 12,1 10,2 0,49 Centro (PT) 8,6 8,8 18,3 48,2 15,3 68,6 16,0 60,9 19,0 20,1 0,48 Lisboa 9,1 10,6 20,4 40,8 13,4 63,8 22,7 76,7 13,4 9,8 0,41 Alentejo 4,1 5,8 8,6 39,7 20,3 67,1 12,6 81,3 11,0 7,8 0,30 Região Autónoma dos Açores 4,5 5,3 11,4 51,2 18,6 68,2 13,3 77,7 12,0 10,3 0,41 Região Autónoma da Madeira 7,2 6,4 20,2 56,3 16,4 69,1 14,4 26,9 62,0 11,1 0,32 România 7,1 6,7 19,3 53,6 : : : 26,6 64,0 9,4 : Macroregiunea unu 5,9 5,6 18,9 53,6 16,9 69,7 13,4 29,0 61,9 9,1 0,28 Nord-Vest 8,4 8,0 19,9 53,6 16,5 70,2 13,4 24,1 66,3 9,7 0,23 Centru 6,6 5,5 18,5 52,9 : : : 29,9 61,1 9,0 : Macroregiunea doi 5,7 4,6 17,1 52,1 19,2 66,9 14,0 29,4 61,2 9,4 0,37 Nord-Est 7,9 7,0 20,7 53,7 16,3 69,7 14,0 30,5 60,9 8,5 0,23 Sud-Est 8,3 7,7 24,4 59,1 : : : 23,7 61,1 15,2 : Macroregiunea trei 9,2 8,9 25,0 59,2 16,1 67,8 16,2 29,6 62,5 7,9 0,30 Sud-Muntenia 6,9 6,2 23,4 58,9 12,4 73,2 14,4 15,5 59,1 25,4 0,39 Bucureşti-Ilfov 6,6 5,8 18,8 60,3 : : : 27,3 62,0 10,8 : Macroregiunea patru 191

216 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Főbb regionális mutatók Teljes népesség (1 000 lakos), 2004 Népesség Gazdaság Munkaerőpiac Népsűrűség (lakos/km²), 2004 Népességnövekedés (éves átlagos változás %-ában), Egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP (Index, EU 27=100), 2004 Egy foglalkoztatott főre jutó GDP (EUR) (Index, EU 27 = 100), 2004 GDP-növekedés (éves átlagos változás %-ában), Foglalkoztatottság ágazati megoszlása (a teljes foglalkoztatottság %-os arányában), 2005 Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások K+F ráfordítás (a GDP %-ában), 2004 K+F ráfordítások az üzleti vállalkozási ágazatban (a GDP %-ában), 2004 Foglalkoztatottsági ráta (%), éves korosztály éves nők éves korosztály Sud-Vest Oltenia ,4-0,6 28,8 13,0 0,9 49,0 24,0 27,0 0,2 0,1 60,0 54,3 51,9 Vest ,4-0,8 39,0 15,2 2,4 20,8 40,4 38,8 0,2 0,1 56,5 49,5 31,9 Slovenija ,2 0,1 83,3 58,0 3,9 9,1 37,1 53,8 1,4 1,0 66,0 61,3 30,7 Slovensko ,8 0,0 56,7 33,3 3,8 4,7 38,8 56,4 0,5 0,3 57,7 50,9 30,3 Bratislavský ,6-0,3 129,3 45,4 3,4 1,3 24,8 73,8 1,0 0,3 69,6 63,6 52,2 Západné Slovensko ,3-0,1 52,7 31,5 4,0 5,2 42,8 52,0 0,4 0,3 60,6 53,7 28,8 Stredné Slovensko ,2 0,0 46,7 30,2 3,9 6,3 39,6 54,1 0,3 0,2 55,2 48,1 27,6 Východné Slovensko ,5 0,3 42,3 29,3 3,8 4,6 40,1 55,3 0,3 0,1 51,5 44,6 24,4 Suomi/Finland ,2 0,3 115,5 129,7 3,7 4,8 25,8 69,4 3,5 2,4 68,4 66,5 52,8 Manner-Suomi ,2 0,3 115,3 129,9 3,7 4,8 25,9 69,3 3,5 2,4 68,4 66,5 52,7 Itä-Suomi 668 9,5-0,6 85,3 109,5 1,8 9,8 23,8 66,5 1,6 0,7 61,9 60,3 43,8 Etelä-Suomi ,1 0,6 133,4 138,9 4,1 2,5 24,2 73,2 3,5 2,4 71,7 70,2 57,5 Länsi-Suomi ,8 0,1 102,0 121,3 3,6 6,2 30,5 63,3 3,6 2,7 67,0 64,2 50,6 Pohjois-Suomi 631 4,7 0,0 101,6 125,7 3,6 7,7 25,6 66,7 4,7 3,6 63,9 61,4 46,6 Åland 26 17,3 0,5 146,3 118,3 2,9 3,7 15,4 80,9 0,1 0,1 77,6 76,7 61,1 Sverige ,9 0,2 120,3 131,7 2,8 2,3 22,0 75,6 4,0 2,9 72,3 70,2 69,5 Stockholm ,4 0,9 165,7 158,5 4,0 0,5 13,2 86,2 4,3 3,0 74,9 73,5 71,8 Östra Mellansverige ,2 0,1 101,7 120,7 2,2 2,6 25,1 72,3 4,2 2,6 70,6 68,8 68,4 Sydsverige ,5 0,4 110,2 128,4 2,9 2,6 22,2 75,3 4,1 3,1 69,7 66,8 68,2 Norra Mellansverige ,9-0,5 104,4 123,9 1,5 2,9 26,4 70,7 1,3 1,1 70,1 67,1 66,1 Mellersta Norrland 372 5,2-0,6 109,7 121,8 0,8 3,2 20,3 76,5 0,5 0,3 71,7 70,8 66,7 Övre Norrland 509 3,3-0,4 110,6 127,8 1,1 2,7 21,4 75,9 2,5 0,6 69,8 68,5 63,9 Småland med öarna ,0-0,2 107,5 115,9 2,3 4,6 29,1 66,3 0,9 0,7 75,1 72,5 73,8 Västsverige ,2 0,3 114,1 124,2 3,1 2,3 24,6 73,1 6,0 5,3 73,4 71,1 71,3 United Kingdom ,4 0,3 123,0 123,0 2,9 1,4 22,1 76,5 1,9 1,2 71,7 65,9 56,9 North East ,6-0,2 97,2 121,4 1,8 0,7 24,0 75,3 0,9 0,8 66,8 62,5 47,4 Tees Valley and Durham ,1-0,1 89,6 120,1 1,1 0,9 27,0 71,8 : : 66,6 61,9 47,2 Northumberland and Tyne and Wear ,0-0,2 103,4 122,4 2,3 1,1 21,3 77,6 : : 67,0 63,0 47,6 North West ,7-0,0 107,8 119,7 2,3 0,7 22,9 76,3 1,9 1,4 70,2 65,5 51,4 Cumbria ,4 0,2 95,3 109,9 1,1 3,1 25,0 72,0 : : 76,6 74,7 58,6 Cheshire ,5 0,3 129,9 137,4 2,4 1,1 23,8 75,6 : : 73,5 70,6 58,3 Greater Manchester ,8-0,1 116,1 121,2 2,7 0,5 22,7 76,8 : : 69,8 64,2 52,0 Lancashire ,1 0,2 101,9 116,2 2,0 1,2 23,7 75,1 : : 70,4 64,7 48,4 Merseyside ,6-0,4 87,3 108,0 1,9 0,5 20,8 78,5 : : 65,9 61,6 44,8 Yorkshire and the Humber ,5 0,1 107,4 118,9 2,5 1,4 25,3 73,3 0,9 0,5 71,0 65,0 56,4 East Riding and North Lincolnshire ,4 0,1 103,8 124,1 1,8 2,4 28,4 69,2 : : 68,0 60,8 56,4 North Yorkshire ,9 0,6 112,5 109,5 3,2 4,1 19,5 76,5 : : 76,3 71,8 56,1 South Yorkshire ,7-0,1 94,9 112,0 2,7 0,3 27,9 71,4 : : 68,5 62,1 54,4 West Yorkshire ,7 0,1 114,7 124,3 2,5 0,5 24,7 74,6 : : 72,0 66,2 58,0 East Midlands ,7 0,5 114,1 124,8 3,1 1,7 26,6 71,7 1,8 1,3 73,5 67,8 58,2 Derbyshire and Nottinghamshire ,4 0,2 111,6 125,1 2,8 1,2 27,9 70,8 : : 72,5 67,5 56,0 Leicestershire, Rutland and Northamptonshire ,7 0,6 125,9 127,9 3,6 1,2 25,8 73,0 : : 74,8 69,5 63,3 192

217 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Összesen Munkaerőpiac Életkor szerinti összetétel Oktatás Munkanélküliségi ráta (%), 2005 Női Ifjúsági (15 24 év) Tartós munkanélküliség (az összes munkanélküliek %-ában) A népesség korcsoportonkénti %-os megoszlása (2004) < A éves népesség iskolai végzettsége (a teljes lakosság %-ában), 2005 Alapfokú Középfokú Felsőfokú Lisszaboni gazdasági mutatók (az EU 27 újrapozicionált értékeinek átlaga) ( ) Régió 6,6 6,2 19,1 62,2 16,4 67,7 15,9 27,4 62,0 10,6 0,37 Sud-Vest Oltenia 6,7 5,3 18,4 57,9 15,8 70,1 14,1 27,2 61,9 10,9 0,26 Vest 6,5 7,0 15,9 47,4 14,6 70,4 15,0 19,7 60,1 20,2 0,55 Slovenija 16,3 17,2 30,1 71,9 17,6 70,9 11,5 12,1 73,9 14,0 0,32 Slovensko 5,3 6,2 9,8 39,1 13,9 74,0 12,1 7,4 64,2 28,4 0,71 Bratislavský 12,5 13,3 22,5 69,6 16,1 71,7 12,2 11,7 77,0 11,3 0,36 Západné Slovensko 19,6 21,4 34,7 69,8 17,9 70,5 11,5 12,6 73,3 14,0 0,24 Stredné Slovensko 23,1 24,0 41,4 78,5 20,3 69,2 10,5 14,3 74,6 11,2 0,14 Východné Slovensko 8,4 8,6 20,1 25,8 17,6 66,8 15,6 21,2 44,2 34,6 0,79 Suomi/Finland 8,4 8,6 20,1 25,9 17,6 66,8 15,6 21,2 44,2 34,7 0,79 Manner-Suomi 11,6 11,7 26,2 24,4 16,5 65,1 18,3 22,9 48,3 28,7 0,61 Itä-Suomi 6,9 7,0 17,0 28,2 17,5 68,1 14,4 21,0 41,4 37,6 0,85 Etelä-Suomi 8,8 9,5 20,8 25,0 17,3 65,6 17,1 21,7 45,7 32,6 0,77 Länsi-Suomi 11,1 11,3 25,8 22,2 19,7 65,8 14,4 19,1 48,3 32,6 0,74 Pohjois-Suomi 3,3 4,3 11,8 8,6 17,9 65,5 16,6 29,5 45,2 25,3 0,79 Åland 7,5 7,4 21,9 15,4 17,8 65,0 17,2 16,5 54,3 29,2 0,93 Sverige 6,7 6,1 21,6 13,0 18,4 67,5 14,0 12,8 49,9 37,3 1,00 Stockholm 8,1 8,0 22,3 20,5 17,9 64,8 17,3 17,0 55,3 27,7 0,89 Östra Mellansverige 8,5 8,8 23,3 17,3 17,5 64,7 17,8 17,7 52,9 29,4 0,89 Sydsverige 8,7 8,5 23,9 16,3 17,0 63,2 19,8 18,9 58,1 23,0 0,80 Norra Mellansverige 8,2 6,5 21,8 14,4 16,7 63,2 20,1 17,1 58,0 24,9 0,80 Mellersta Norrland 8,7 8,3 23,4 13,7 17,2 64,7 18,1 12,7 59,1 28,2 0,85 Övre Norrland 5,9 6,2 18,5 14,8 17,8 63,3 18,9 20,1 56,6 23,2 0,86 Småland med öarna 6,8 7,2 21,3 12,1 18,1 64,8 17,1 17,7 54,2 28,1 0,98 Västsverige 4,7 4,3 12,8 21,1 18,2 65,8 16,0 14,8 55,6 29,6 0,79 United Kingdom 6,1 4,9 15,9 22,7 18,1 65,2 16,7 16,2 60,2 23,7 0,66 North East 6,0 4,5 15,6 24,1 18,5 65,2 16,3 17,6 58,7 23,7 0,64 Tees Valley and Durham 6,1 5,2 16,2 21,7 17,7 65,3 17,0 15,0 61,3 23,6 0,67 Northumberland and Tyne and Wear 4,5 4,1 12,5 20,6 19,0 65,0 16,0 16,4 56,5 27,1 0,74 North West 3,8 3,2 7,1 22,4 17,4 64,1 18,5 12,2 61,2 26,6 0,79 Cumbria 3,3 2,4 11,1 16,3 18,6 65,4 16,0 12,9 54,6 32,4 0,86 Cheshire 4,8 4,9 12,6 20,3 19,4 65,7 14,9 16,8 56,8 26,4 0,74 Greater Manchester 4,3 3,7 12,7 15,3 19,1 64,3 16,7 15,7 56,6 27,7 0,71 Lancashire 5,6 4,6 15,1 26,9 18,8 64,5 16,8 20,9 55,3 23,8 0,65 Merseyside 5,4 5,1 13,3 16,6 18,8 65,0 16,2 16,2 58,7 25,1 0,73 Yorkshire and the Humber 5,4 5,1 14,1 23,7 18,8 64,1 17,2 15,9 63,4 20,7 0,68 East Riding and North Lincolnshire 2,9 2,8 8,7 19,6 17,3 64,6 18,0 13,4 55,6 31,0 0,78 North Yorkshire 5,3 4,5 15,3 15,3 18,6 65,2 16,3 17,5 60,8 21,7 0,67 South Yorkshire 4,6 3,9 13,4 13,5 19,6 65,4 15,1 16,4 56,7 26,9 0,77 West Yorkshire 4,3 3,8 11,5 23,6 18,5 65,4 16,1 15,7 57,8 26,5 0,79 East Midlands 4,3 3,7 10,9 26,3 18,3 65,5 16,3 16,0 57,6 26,4 0,75 Derbyshire and Nottinghamshire 4,6 3,8 13,0 20,1 19,1 66,1 14,8 15,9 56,3 27,8 0,84 Leicestershire, Rutland and Northamptonshire 193

218 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Főbb regionális mutatók Teljes népesség (1 000 lakos), 2004 Népesség Gazdaság Munkaerőpiac Népsűrűség (lakos/km²), 2004 Népességnövekedés (éves átlagos változás %-ában), Egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP (Index, EU 27=100), 2004 Egy foglalkoztatott főre jutó GDP (EUR) (Index, EU 27 = 100), 2004 GDP-növekedés (éves átlagos változás %-ában), Foglalkoztatottság ágazati megoszlása (a teljes foglalkoztatottság %-os arányában), 2005 Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások K+F ráfordítás (a GDP %-ában), 2004 K+F ráfordítások az üzleti vállalkozási ágazatban (a GDP %-ában), 2004 Foglalkoztatottsági ráta (%), éves korosztály éves nők éves korosztály Lincolnshire ,6 1,2 93,5 115,2 2,5 4,5 24,6 71,0 : : 73,1 64,3 54,5 West Midlands ,4 0,2 110,1 119,8 2,4 1,0 26,7 72,3 1,4 0,7 71,1 64,8 57,1 Herefordshire, Worcestershire and Warwickshire ,7 0,7 111,2 121,5 3,3 2,3 26,6 71,1 : : 76,5 71,4 60,2 Shropshire and Staffordshire ,7 0,3 97,9 107,7 2,5 1,0 27,7 71,2 : : 73,5 66,0 56,5 West Midlands ,9-0,1 116,7 125,3 1,9 0,2 26,0 73,7 : : 67,1 60,8 55,7 East of England ,4 0,6 118,0 124,8 3,2 1,5 22,3 76,2 3,9 3,5 75,2 68,5 62,2 East Anglia ,1 0,7 113,7 115,8 2,8 2,2 23,4 74,4 : : 74,9 68,5 61,4 Bedfordshire and Hertfordshire ,4 0,6 137,6 140,7 3,6 0,7 21,3 78,0 : : 76,1 69,4 64,9 Essex ,2 0,5 104,3 119,8 3,3 1,2 22,0 76,8 : : 74,8 67,3 60,7 London ,5 0,8 188,5 155,9 3,7 0,3 13,8 85,9 1,1 0,4 67,3 60,6 58,6 Inner London ,5 1,2 302,9 171,6 4,3 0,1 11,9 87,1 : : 62,7 56,0 51,0 Outer London ,1 0,6 113,9 135,6 2,7 0,3 14,9 84,5 : : 70,3 63,6 62,4 South East ,5 0,5 132,9 131,4 3,7 1,6 20,1 78,3 3,0 2,1 75,8 69,6 62,7 Berkshire, Buckinghamshire and Oxfordshire ,7 0,6 173,8 146,9 4,6 1,2 19,5 79,2 : : 78,0 72,0 66,9 Surrey, East and West Sussex ,2 0,4 130,4 136,3 3,2 2,0 18,5 79,6 : : 75,5 68,6 62,6 Hampshire and Isle of Wight ,8 0,5 118,3 117,6 3,7 1,3 22,4 76,3 : : 75,0 69,0 58,3 Kent ,0 0,5 99,2 112,7 2,6 1,7 20,9 77,4 : : 74,3 68,6 62,9 South West ,0 0,6 116,1 119,2 3,5 2,0 22,5 75,6 1,9 1,6 75,5 69,8 60,4 Gloucestershire, Wiltshire and North Somerset ,0 0,5 143,4 130,7 4,3 1,1 23,7 75,2 : : 77,9 72,6 64,1 Dorset and Somerset ,5 0,6 99,5 113,1 2,8 2,6 22,5 74,9 : : 74,6 69,3 57,4 Cornwall and Isles of Scilly ,2 0,9 79,2 91,8 4,1 2,5 21,0 76,4 : : 72,3 66,1 54,7 Devon ,1 0,5 97,0 110,7 2,0 2,9 20,5 76,7 : : 73,2 66,3 60,1 Wales ,0 0,2 95,8 115,7 2,0 2,4 22,8 74,7 1,1 0,6 68,3 64,3 48,4 West Wales and The Valleys ,8 0,1 80,3 107,9 1,3 2,6 23,0 74,4 : : 66,4 63,2 45,2 East Wales ,7 0,5 122,9 125,9 2,9 2,2 22,6 75,3 : : 71,4 66,1 53,9 Scotland ,0-0,0 117,5 119,7 1,9 1,7 22,6 75,7 1,3 0,6 72,0 66,8 54,6 North Eastern Scotland ,4-0,1 153,9 142,0 1,3 3,2 34,6 62,3 : : 76,8 70,2 64,3 Eastern Scotland ,8 0,3 120,6 117,6 2,1 1,9 20,6 77,5 : : 73,4 68,2 58,0 South Western Scotland ,0-0,3 111,4 120,2 1,9 0,9 21,3 77,7 : : 69,4 64,6 49,8 Highlands and Islands 372 9,4 0,1 90,0 90,4 2,3 2,5 24,1 73,4 : : 73,4 68,1 52,5 Northern Ireland ,8 0,5 99,0 115,4 3,0 4,4 24,1 71,5 0,8 0,5 66,0 59,4 48,2 Egy fő foglalkoztatottra jutó GDP: IE: 2003; UK: 2001 GDP-növekedés: BG: ; IE: K+F ráfordítások: BE, BG, DE, EL, FR, IT, NL, PT, SE: 2003; UK: 1999 K+F ráfordítások az üzleti-vállalkozási szektorban: BE, BG, DE, EL, FR, IT, NL, PT, SE: 2003 Népesség korcsoportonkénti megoszlása: UK: 2003 Forrás: Eurostat, országos statisztikai hivatalok, DG REGIO 194

219 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k Összesen Munkaerőpiac Életkor szerinti összetétel Oktatás Munkanélküliségi ráta (%), 2005 Női Ifjúsági (15 24 év) Tartós munkanélküliség (az összes munkanélküliek %-ában) A népesség korcsoportonkénti %-os megoszlása (2004) < A éves népesség iskolai végzettsége (a teljes lakosság %-ában), 2005 Alapfokú Középfokú Felsőfokú Lisszaboni gazdasági mutatók (az EU 27 újrapozicionált értékeinek átlaga) ( ) Régió 3,3 4,2 9,6 25,0 17,6 63,4 18,9 14,3 62,1 23,7 0,79 Lincolnshire 4,6 4,2 12,4 18,9 19,1 64,8 16,0 17,6 56,2 26,2 0,74 West Midlands 2,6 2,3 7,8 13,8 18,0 65,1 16,9 14,3 55,1 30,6 0,83 Herefordshire, Worcestershire and Warwickshire 3,6 3,8 9,2 13,2 18,4 65,6 16,1 16,6 58,0 25,4 0,72 Shropshire and Staffordshire 6,3 5,5 16,2 22,2 20,1 64,3 15,6 19,8 55,8 24,4 0,71 West Midlands 4,0 3,9 10,8 16,9 18,7 64,8 16,6 12,9 59,2 27,9 0,88 East of England 4,1 4,1 10,7 19,3 17,8 64,3 17,9 13,1 59,6 27,2 0,87 East Anglia 3,8 3,7 10,5 17,0 19,7 65,7 14,6 11,3 55,8 33,0 0,92 Bedfordshire and Hertfordshire 3,8 3,9 11,2 13,3 18,8 64,5 16,8 14,2 62,0 23,8 0,87 Essex 6,9 6,4 19,7 26,4 18,4 69,5 12,1 14,7 48,6 36,7 0,75 London 7,8 7,4 21,8 33,0 17,6 72,6 9,8 16,9 41,4 41,7 0,69 Inner London 6,5 5,8 18,6 21,6 18,9 67,5 13,6 13,2 53,4 33,5 0,76 Outer London 3,8 3,7 10,6 15,0 18,5 65,1 16,4 10,3 56,4 33,3 0,91 South East 3,5 3,5 10,8 15,1 19,2 67,3 13,5 9,5 53,8 36,7 0,95 Berkshire, Buckinghamshire and Oxfordshire 3,7 3,8 9,5 15,0 17,7 63,6 18,7 8,9 54,1 37,1 0,92 Surrey, East and West Sussex 3,9 3,5 11,3 13,0 18,1 65,4 16,5 10,8 59,1 30,0 0,87 Hampshire and Isle of Wight 4,2 4,3 10,9 17,1 19,3 64,2 16,5 13,0 60,9 26,1 0,84 Kent 3,6 3,4 10,1 16,2 17,6 63,7 18,7 10,4 59,7 29,9 0,83 South West 3,5 3,1 10,7 15,0 18,3 65,3 16,4 10,3 55,5 34,2 0,87 Gloucestershire, Wiltshire and North Somerset 3,5 3,1 7,5 17,2 17,1 61,8 21,1 11,6 60,0 28,4 0,80 Dorset and Somerset 3,4 2,4 7,5 15,6 17,1 62,7 20,2 9,3 68,2 22,5 0,77 Cornwall and Isles of Scilly 3,8 4,7 11,7 18,1 16,9 63,0 20,1 9,9 64,4 25,7 0,79 Devon 4,5 3,4 12,9 22,0 18,6 64,0 17,4 18,8 54,2 26,9 0,69 Wales 5,1 4,0 14,9 21,8 18,4 63,4 18,2 20,7 55,2 24,2 0,63 West Wales and The Valleys 3,5 2,5 9,8 22,4 19,0 64,9 16,1 15,7 52,7 31,5 0,77 East Wales 5,3 4,7 13,1 22,6 17,6 66,3 16,1 15,5 51,2 33,3 0,75 Scotland 3,9 4,4 : 18,8 17,7 67,3 15,0 13,1 51,6 35,3 0,87 North Eastern Scotland 5,0 4,6 12,8 18,0 17,3 66,4 16,3 12,2 51,2 36,5 0,79 Eastern Scotland 6,3 5,2 14,5 27,0 17,8 66,3 15,9 19,4 49,8 30,8 0,68 South Western Scotland 3,7 3,9 : 20,4 17,9 64,8 17,3 13,9 55,8 30,3 0,74 Highlands and Islands 4,7 3,4 11,1 40,7 21,6 65,0 13,4 25,7 47,8 26,5 0,62 Northern Ireland 195

220 F ő b b r e g i o n á l i s m u t a t ó k 196

221 Térképek jegyzéke 1.1. GDP-növekedés, (Európai Unió, USA, India, Kína és Japán) Egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson (PPS) kifejezett GDP (2004) Egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP az ingázások gazdasági hatásához igazítva (becslés), Egy fő foglalkoztatottra jutó GDP (EUR), Az egy főre jutó GDP, a foglalkoztatottság és a munkaerő-termelékenység növekedése, A foglalkoztatottsági ráta (2005) és a foglalkoztatási deficit a lisszaboni célkitűzéshez viszonyítva Női foglalkoztatottsági ráta (2005) a lisszaboni célkitűzéshez viszonyítva Foglalkoztatottsági ráta az éves korcsoportban (2005) a lisszaboni célkitűzéshez képest Munkanélküliségi ráta (2005) Munkanélküliségi ráták (nők, fiatalok illetve tartós munkanélküliség), Foglalkoztatottság a feldolgozóipar néhány konkrét ágazatában (2005) Árvízkockázati értékelés a NUTS 3 szintű régiókban A népességváltozás összetevői ( ) Effektív időskori eltartottsági ráta (2005) A munkanélküliségbeli aránytalanságok a belvárosi területeken (2001) a Munkanélküliségi ráta (2001) 1. rész b Munkanélküliségi ráta (2001) 2. rész A NUTS 3 régiók városi vidéki területeinek tipológiája Autópálya-hálózat sűrűsége (2004) Légiutas-szállító járatok megközelíthetősége A potenciális megközelíthetőség alakulása (autóval), Kórházi ágyak (2003) A közvetlen külföldi tőkebefektetés (FDI) intenzitása (2004) K+F mutatószámok (2004) Regionális innováció teljesítmény-indexe ( ) A felsőfokú végzettségűek (ISCED 5A vagy 6) aránya a éves népesség körében az EU-ban (2005) A felsőfokú végzettségűek (ISCED 5A vagy 6) aránya a éves népesség körében az USA-ban (2005) Nemek közötti egyensúly a felsőfokú végzettséggel rendelkező népesség körében (2005) Iskolázottság (2005) Lisszaboni gazdasági mutatók ( ) A strukturális alapok programjai ( ), K+F-el és innovációval kapcsolatos ráfordítások A strukturális alapok programjai ( ), K+F-el és innovációval kapcsolatos ráfordítások A hatodik keretprogram résztvevői Regionális állami támogatás ( ) Az I. pillér keretében nyújtott mezőgazdasági támogatás (1999)

222 Ábrák jegyzéke 1.1. Egy főre jutó reál GDP-növekedés az EU 15-ben és az új tagállamokban ( ) Egy főre jutó reál GDP teljes növekedése ( ) Egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson (PPS) kifejezett GDP (2005) Az egy főre jutó reál GDP-növekedésének eltérései az EU 15 kohéziós országaiban és az EU-15 átlaga ( ) Egy főre jutó reál GDP-növekedés az EU régióiban ( ) Egy főre jutó GDP-növekedés ( ) és az egy főre jutó GDP (2004) Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP a tagállamokban és a legnagyobb regionális különbségek (2004) Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP várható alakulása az új tagállamokban ( ) A termelékenység növekedése az Egyesült Államokban, az EU-15-ben és Japánban ( ) A termelékenység növekedése a tagállamokban ( ) Termelékenység a tagállamokban és a legnagyobb regionális különbségek (2004) A foglalkoztatottsági ráták alakulása, A női foglalkoztatottsági ráták alakulása ( ) Az éves korcsoport foglalkoztatottsági rátáinak alakulása ( ) Foglalkoztatottsági ráta (15 64 éves korcsoport) és a regionális szélsőértékek A foglalkoztatottsági ráták változása, Munkanélküliségi ráták a tagállamokban és a legnagyobb regionális különbségek (2005) Az elszegényedés veszélyének kitett nők és férfiak aránya a tagállamokban (2004) A munkanélküliek és az elszegényedés által veszélyeztetett foglalkoztatottak aránya (2004) Egy főre futó energiafogyasztás GDP-hez viszonyított aránya (2004) Nettó migráció és a külföldön születettek aránya az EU-ban ( ) Nettó migráció és a külföldön születettek aránya az USA-ban ( ) Időskori eltartottsági ráták, Vasútvonalak kihasználtsága, Nemzeti és nemzetközi árufuvarozás növekedése ( ) A szárazföldi személyszállítás során megtett kilométerek közlekedési módok szerinti megoszlása az EU-25-ben (2004) A megújuló energiaforrások részaránya a teljes elsődleges energiafogyasztásban: 1995, 2005 és a 2020-as uniós célkitűzést Népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása a kohéziós országokban és az EU-ban (2005) A kohéziós politika ráfordításainak hatása a foglalkoztatottságra (2015-ös horizont) QUEST: A kohéziós politika ráfordításainak hatásai az EU-ban ( ) Kohéziós politika: a finanszírozott kutatási, technológiafejlesztési és innovációs célú (RTDI) intézkedések ( ) Innovációs ráfordítások megoszlása szakpolitikánként és a régiók kategóriái szerint ( ) Vidékfejlesztési célú összes ráfordítás kategóriánként ( )

223 2.6 Vidékfejlesztési ráfordítások az ERFA és az EMOGA (Orientációs Részleg) keretében régió kategóriánként EQUAL: Pénzügyi források (jelenlegi árak) területenkénti megoszlása ( ) EIB-kölcsönök a tagállamoknak (átlag, ) Forrás-elkülönítés: a Konvergencia célkitűzésre szánt kiadások ( ) Forrás-elkülönítés: a Regionális versenyképesség és foglalkoztatottság célkitűzésre szánt kiadások ( ) Általános kormányzati tőkeberuházások alakulása az EU-ban és az USA-ban ( ) Általános kormányzati tőkeberuházások alakulása az EU-ban ( ) Általános kormányzati saját tőkeképzés, átlag ( illetve ) Általános kormányzati tőkeberuházás az EU-15-ben (1993, 1999 és 2005) Általános kormányzati tőkeberuházás az új tagállamokban ( ) Általános költségvetési egyenleg az EU-25-ben (2003 és 2005) Az ERFA és a Kohéziós Alap kormányzati beruházásokkal kapcsolatos előirányzatai, átlag ( és ) Állami beruházás és ERFA- valamint Kohéziós Alap-hozzájárulás (kifizetések) a kohéziós országokban A strukturális alapok ráfordításainak megoszlása az olaszországi régiókban ( ) ERFA kötelezettségvállalási előirányzatok megoszlása a franciaországi régiókban (2003) Általános kormányzati tőkeberuházások a gazdasági ügyek és a környezetvédelem területén az EU-15-ben ( ) Általános kormányzati tőkeberuházások a gazdasági ügyek és a környezetvédelem területén az 10 új tagállamban (2004) Regionális és helyi hatóságok tőkeberuházásai ( ) Regionális és helyi hatóságok tőkeberuházásai a 10 új tagállamban (2004) Az EU-15 tagállamok regionális és helyi hatóságainak tőkeberuházásai a gazdasági ügyek és a környezetvédelem területén ( ) A 10 új tagállam regionális és helyi hatóságainak tőkeberuházásai a gazdasági ügyek és a környezetvédelem területén (2004) A GDP és az infláció alakulása az új tagállamokban ( ) Állami támogatások (kivéve mezőgazdaság, halászat és közlekedés) ( ) Állami támogatások (kivéve mezőgazdaság, halászat és közlekedés) (2000 és 2005) Az állami támogatások intenzitása (2005) Az állami támogatások összetételének változásai ( ) Az EMOGA Garanciarészleg ráfordításai (kivéve a vidékfejlesztést) éves munkaerő egyenértékben (AWU) (2005) Közösségi költségvetés: forráselosztás szakpolitikai területenként és tagállamonként (átlag, ) Közösségi költségvetés: a belső politikákra szánt források elosztása az országok között, Közösségi költségvetés: a mezőgazdaságra szánt források elosztása az országok között, Közösségi költségvetés: a kohéziós politikára szánt források elosztása az országok között, A kohéziós politika ráfordításai, A kohéziós politika ráfordításai, és

224 Táblázatok jegyzéke 1.1. Régiók, melyek egy főre jutó GDP-je nem éri el az uniós átlag 75%-át (1995 és 2004) A hozzáadott érték és a foglalkoztatottság megoszlása a nagyobb ágazatokban, regionális csoportonként (2003) Egy fő foglalkoztatottra jutó, vásárlóerő-paritáson kifejezett hozzáadott érték a régiók jövedelme és a nagyobb ágazatok szerint (2003) A hozzáadott érték, a foglalkoztatottság és a termelékenység növekedése a régiók kategóriái szerint ( ) Természetes népességváltozás és nettó migráció ( ) Városi és vidéki területek: népességváltozás, egy főre jutó GDP és gazdasági növekedés ( ) Közvetlen külföldi tőkebefektetés (FDI) beáramlásának GDP-hez viszonyított aránya az új tagállamokban és a kohéziós országokban ( ) A kohéziós politika ráfordításainak megoszlása területenként az EU 25-ben ( ) Kohéziós alap (előirányzott ráfordítások), a. HERMIN: A as kohéziós politika hatása a nemzeti GDP-re és a foglalkoztatottságra 2006-ben b. HERMIN: A as kohéziós politika hatása a nemzeti GDP-re és a foglalkoztatottságra 2015-ben A strukturális alapokból támogatott munkahelyteremtés a 2. célkitűzés régióiban ( ) Az autópálya-hálózat fokozatos kiépülése a kohéziós országokban (km/lefedett terület), A as időszakra tervezett közlekedési beruházások várható hatása a 12 új tagállamban A kohéziós politika keretében megvalósított környezetvédelmi ráfordítások ( ) INTERREG III, A ráfordítások területenkénti megoszlása URBAN II, A ráfordítások területenkénti megoszlása EIB közvetlen hitelek az EU-25-ben, (millió EUR) A kormányzati bevételek és kiadások változása ( ) A kormányzati bevételek és kiadások változása ( ) Foglalkoztatottság és bruttó hozzáadott érték (GVA) a mezőgazdaságban (2004) Főbb regionális mutatók 200

225 201

226

227 Európai Bizottság Gyarapodó régiók, növekvő Európa Negyedik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról Luxembourg : Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala old. 21x29,7 cm ISBN