A magyar kórházi ellátás minőségüggyel kapcsolatos tevékenységeinek érettségi szintje a 2013-as felmérés alapján

Átírás

1 A magyar kórházi ellátás minőségüggyel kapcsolatos tevékenységeinek érettségi szintje a 2013-as felmérés alapján Dombrádi Viktor, Dr. Gődény Sándor, Dr. Margitai Barnabás, Gáll Tibor) (Debreceni Egyetem, NK, Megelőző Orvostani Intézet Bevezetés február és május között az Egészségbiztosítási Felügyelet egy országos felmérés keretin belül feltérképezte a kórházak minőségügyi tevékenységeit. A több mint 500 kérdésből álló kérdőívet az önálló kórházak közel 65%-a töltötte ki. Így létrejött egy olyan adatbázis, ami részletes információt tartalmazott a kórházak i állapotáról. Viszont 2010 októberében a szervezet jogutód nélkül megszűnt. Ennek következtében senki sem dolgozta fel vagy publikálta a nyers adatokat, így ezek az évek során elvesztették relevanciájuk. Ebből adódóan egy olyan állapot jött létre, amiben sem az egészségpolitikusok, sem a kórházi vezetők, sem a kórházi ellátást vizsgáló szakemberek nem tudnak olyan kérdésekre válaszolni, hogy országos szinten milyen tanúsításaik vannak a kórházaknak, milyen minőségfejlesztő módszereket alkalmaznak, van-e újraélesztő csoport, vagy, hogy a műtétek során milyen lépéseket vesznek figyelembe. Ennek orvoslására azt a célt tűztük ki, hogy egy országos felmérés keretén belül felmérjük a kórházi ellátás aktuális minőségüggyel kapcsolatos tevékenységeit és az eredmények összegzése után visszacsatoljuk kórházaknak, elküldjük az EMMI-nek és a DEMIN konferencia után mindenki számára elérhetővé tesszük a teljes jelentést. Az országos felmérésben partnerek voltak a már megszűnt Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség-és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI), az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségpolitikai Főosztálya (EMMI), a Magyar Kórházszövetség és az Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottság (EOQ-MNB). 1

2 Módszertan A kiküldött kérdőív összesen 144 kérdésből állt, amely egy általános, három minőségügyi és három szakma specifikus dimenzióból tevődött össze, nevezetesen biztonságos sebészet, decubitus prevenció és infekció kontroll. Az összes kérdés a i állapotra kérdezett rá. A felmérés két kőrben történt. Az első kőr február-június között zajlott, viszont de mivel a válaszadási arány túl alacsony volt, így az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségpolitikai Főosztálya egy kőrlevélben felszólította azokat a kórházakat, akik nem töltötték ki a kérdőívet, hogy ezt tegyék meg. A felmérés második köre 2014 októberétől egészen december elejéig tartott. A 113 felkeresett kórházból összesen 81 kórház töltötte ki a kérdőívet, így a válaszadási arány 71,7% volt. Mivel a kérdőív önálló intézményeknek lett kifejlesztve, ezért egy egyetemi kórházat ki kellett vennünk az eredmények összegzéséből, mert klinikánként küldte el a választ. A pontosabb értelmezés érdekében Dr. Kincses Gyula munkája alapján kettő csoportra bontottuk a kórházakat. Az általános kórház csoportba került az az intézmény, ahol mind a négy fekvőbeteg alapszakma működött (sebészet, szülészet, felnőtt és gyermek belgyógyászat). Ha valamelyik alapszakma hiányzott, az az intézmény a csonka vagy szakkórház (nem általános kórház) csoportba került. Az idei DEMIN előadáson a minőségüggyel kapcsolatos legfontosabb eredményeket mutatjuk be és ezek alapján teszünk javaslatokat. A külső értékelő rendszerek használatának részletes vizsgálatát bemutató eredmények az IME folyóiratba fognak megjelenni, míg a decubitus prevencióval kapcsolatos eredmények az I. Betegbiztonsági Konferencián kerültek bemutatásra. 2

3 Legfontosabb eredmények DEMIN XV. A kapott eredmények alapján több gyengeséget sikerült azonosítani a magyar kórházi ellátásban. Példaként lehet mondani, hogy a felmérés alapján a kórházak mindössze 50%-ának van minőségfejlesztő csoportja (4.11 kérdés). Ezen belül a minőségfejlesztő csoportoknak csak az 5%-a használ olyan minőségfejlesztő technikát, mint Lean, Kaizen, BCG vagy 5S. Több kórháznál csak szórványosan történik belső audit, mivel a válaszadók 41,1% válaszolta, hogy évente 2 vagy kevesebb alkalommal végeztek ilyen tevékenységet 2013-ban (4.14 kérdés). Nem kívánatos esemény, rendkívüli esemény és ellátási hibák jelentésére a kórházak 80%-ának van jelentési rendszere (4.21 kérdés). Viszont mindössze 39,2%-a válaszolta, hogy minden esetben ezek az események jelentésre kerülnek. Továbbá a jelentés esetén csak a kórházak 60,3%-a csatolja vissza mindig a jelentésből levonható következtetéseket a jelentő felé. 3

4 A betegdokumentáció ellenőrzése az intézmények felénél negyedévente megtörténik, viszont 21,3%-nál ez csak évente történik, és volt kettő intézmény, ahol nincs is ilyen tevékenység (4.30 kérdés). 4

5 A helyi eljárásrend azonosítása az intézmények 71,3%-ánál tér ki minden fekvőbetegre, illetve ennél a kérdésnél is van kettő kórház, ahol azt válaszolták, hogy nincs ilyen szabályozás (5.5 kérdés). 5

6 Klinikai irányelvek rendszerezett gyűjtésére, adaptálására vonatkozó szabályozás a kórházak kevesebb, mint felénél, 44,3%-nak van (6.2 kérdés). Ami viszont jó hír, hogy a helyi eljárásrendek 95%-ában elérhetők elektronikusan a dolgozók számára. Belső klinikai auditot 2013-ban a kórházak rendkívül csekély aránya, mindössze 21,3%-a végzett (6.5 kérdés). A kivitelezett klinikai auditok többségét a decubitus ellátásával kapcsolatosan végezték, viszont történt egyéb területeken is ilyen vizsgálat, mint betegesés, tűszúrásos balesetek, gyógyszerelési hiba, nosocomiális fertőzés vagy belső dokumentáció vizsgálata. 6

7 Végezetül a kórházak 16,3%-a válaszolta, hogy nincs újraélesztő csoportja, viszont ahol van, ott az összes csoport vállalt maximális kiérkezési ideje 8 percnél kevesebb. Javaslatok A fent említett hiányosságok a kórházi ellátásban csak egy részlete annak, amit a felmérés során sikerült azonosítani. Annak érdekében, hogy a kórházi minőségüggyel kapcsolatos tevékenységeinek érettségi szintje javuljon, olyan beavatkozások szükségesek, amelyek figyelembe veszik a szűkös anyagi és emberi erőforrásokat és mégis képesek az intézményekben rejlő rejtett lehetőségek kiaknázására és a pazarlások minimalizálására. A minőségügyi rendszerek továbbfejlesztésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni a már működő tanúsított minőségügyi rendszer arányát, továbbá az eddigi tapasztalatokat. Értékelve a magyarországi egészségügyi szolgáltatók minőségbiztosításának jelenlegi helyzetét, a nemzetközi tapasztalatokat, az ISO 9001 alapjaira épülő egészségspecifikus MSZ EN ajánlásait, hosszabb távon javasoljuk az MSZ EN és a jelenleg kialakítás alatt álló akkreditációs rendszer olyan konvergenciáját, integrálását amely: Rugalmas keretet ad a helyi viszonyok figyelembe vételére, Integrálja mindazon kritériumokat, melyek kielégítik az egészségügyi szolgáltatások mindhárom szintjének speciális követelményeit Támogatja a változásmenedzsmentet a kockázatelemzést, a folyamatos fejlesztést, mely tényezők beépülnek a szervezeti kultúrába. Biztosítják a biztonságos, eredményes és hatékony ellátást Biztosítják a betegjogok érvényesülését. A két modell közös pontjai a betegbiztonság és az ellátás eredményességének javítása. Kapocs lehet a klinikai audit rendszer működtetése is, amely mindkét modellben szerepel. 7