Helyzetkép 2012. április - május

Helyzetkép 2012. április - május Gazdasági növekedés Az év kezdete óta viszonylag gyorsan változik a gazdasági közhangulat, de összességében a pesszimizmus dominál a piacokon. Komoly aggodalmat vált ki az európai adósságválság, annak egyes lehetséges kimenetei komoly kockázatot jelentenek az Európai Unió számára. A válság által kikényszerített költségvetési szigor visszaveti a gazdasági növekedést, így lassul a világgazdaság bővülésének dinamikája. A növekvő kockázatok érintik a magyar gazdaság lehetőségeit is, amelyre ugyanakkor a kormányzati gazdaságpolitika a lehető legrosszabb választ adja. A kormány úgy gondolja, ha a gazdasági kapcsolatokat a minimális mértékre szorítjuk az Európai Unióval, akkor úgymond függetleníthetjük magunkat az európai válság hatásától, és az unortodox gazdaságpolitika virágzó magyar gazdaságot teremthet az európai sivatagban. Ez kétségtelenül igaz a tündérmesékben; igaz, célszerű, ha egy pénzügyminiszter tündérmeséket a gyermekének, unokájának ágya mellett és nem a kormányülésen mond el. A magyar gazdaság természetesen nem tudja függetleníteni magát a nemzetközi konjunktúra hatásoktól; amit ugyanakkor megtehet és a felelős, racionális gazdaságpolitika erre törekszik hogy minél jobban alkalmazkodik a nemzetközi környezet új kihívásaihoz. A magyar kormány ezekkel azonban éppen szembemegy, és semmibe veszi a nemzetközi környezet által igényelt új követelményeket. Az eredmény: a magyar gazdaság lefelé menő spirálba került, sőt olyan tölcsérhatás érvényesül, amelyben a lefelé húzó erők dominálnak. A KSH közzétette az első negyedév gazdasági teljesítményének részletes adatait. Ebben lényegében megerősítette az előzetes, részben becslésen alapuló adatokat, mely szerint a magyar gazdaság ebben az időszakban jelentősen zsugorodott. A bruttó hazai termék az első negyedévben a jelenlegi közlés szerint szezonálisan kiigazított adatok alapján 1,2%-kal csökkent az előző negyedévhez képest, míg korábban 1,3%-ot becsült a jelentés. Az éves összehasonlítás rendkívül kedvezőtlen képet mutat a magyar gazdaságról: nyers adatok

2 szerint 0,7%-kal zsugorodott a GDP, míg az Eurostat által használt, a nemzetközi összehasonlítás célját szolgáló, a szezonális és a naptárhatás kiszűrésével számított mutató alapján a bruttó hazai termék drasztikusan, 1,4%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest. Ez utóbbi mutatószámot is elhanyagolható mértékben, 0,1 százalékponttal felfelé korrigálta a KSH. Ennél nagyobb visszaesést az Európai Unióban csak Görögország és Portugália gazdasági teljesítményében rögzített az Eurostat. Különösen kedvezőtlen, hogy az első negyedév egymást követően a negyedik olyan három hónapos periódus, amelyben nem nőtt, azaz vagy stagnált, vagy csökkent a GDP a megelőző negyedévhez képest. A magyar gazdaság valódi helyzetének értékeléséhez elemezni szükséges a GDP összetevőit. A kép a jövőre nézve igen kedvezőtlen. Míg a múlt évben igaz fokozatosan lassuló ütemben az ipari export hozzáadott értéke érzékelhetően bővült, addig az idei első negyedévben az ipari teljesítmény az előző év azonos negyedévéhez képest gyakorlatilag stagnált, 0,2%-kal csökkent, ezen belül a feldolgozóipar hozzáadott értéke mindössze 0,3%-kal nőtt. A járműipari termelés felfutását sajnálatos módon kompenzálta a számítógépek és elektronikai cikkek gyártásának jelentős visszaesése. Az építőipar teljesítménye a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is számottevően, 10,9%-kal visszaesett. A mezőgazdaság teljesítménye az első negyedévben a magas bázishoz képest 7,8%-kal csökkent. A gazdaság szerkezeti problémáira utal, hogy a szolgáltatások teljesítménye az alacsony bázishoz képest is stagnált; ezen belül a kiskereskedelem, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás hozzáadott értéke némileg, 0,3%-kal bővült, míg az ingatlanügyleteké 0,8%-kal, a szállításé jelentősen, 1,8%-kal csökkent. A pénzintézetek ellen vívott kormányzati szabadságharc következményeként a pénzügyi szektor és a biztosítási tevékenység teljesítménye 2,5%-kal visszaszorult, azaz jelentősen csökkent többek között a hitelezési tevékenység, amely nagyban hozzájárult a gazdasági visszaeséshez. A szolgáltatási szektoron belül egyedül az infokommunikáció teljesítménye nőtt érzékelhető mértékben, 3%-kal. A bruttó hazai termék felhasználási oldalán a háztartások tényleges fogyasztása a múlt évi stagnálást követően 0,7%-kal visszaesett. A családok széles körét igen kedvezőtlenül érintette, hogy a kormányzattól származó természetbeni társadalmi juttatások értéke az első negyedévben jelentősen, 2,5%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. A közösségi fogyasztás ebben az időszakban 1%-kal nőtt, míg a végső fogyasztás összességében 0,5%-kal visszaesett. A kormányzati gazdaságpolitika kudarcát legvilágosabban a felhalmozás adatai mutatják meg. Az első negyedévben a bruttó állóeszköz-felhalmozás a rendkívül alacsony bázishoz képest is igen jelentősen, 6,6%-kal visszaesett. A készletváltozást is figyelembe véve a nemzetgazdaságban a teljes bruttó felhalmozás egészen drasztikus mértékben, 14,4%-kal zuhant az első negyedévben. A GDP belső felhasználása 0,3%-kal csökkent; az export hozzáadott értéke 1,9%-kal nőtt, míg az importé némileg, 0,3%-kal visszaesett. A KSH most tette közzé a bruttó hazai termék területi megoszlását bemutató 2010. évi, még előzetes adatokat. Ennek alapján jól látható a gazdasági szerkezetben a növekvő centralizáció és ezzel párhuzamosan a területi különbségek gyorsuló növekedése. Korábban is jellemzője volt a hazai gazdaságnak a főváros központúság, a mértéke mégis meglepő:

3 2010-ben a bruttó hazai termék felét, 49,6%-át a közép-magyarországi régióban állították elő. Ez az arány 2007-ben még csak 47,4% volt. Ez azért jelenti az abszolút főváros centrikusság növekedését, mert a központi régió növekvő részesedése gyakorlatilag Budapest részarányának gyors emelkedését jelenti, a 2007. évi 36,4%-ról 2010-re 39,8%-ra. A régió másik közigazgatási egységének részesedése egyrészt nem éri el az ország népességében képviselt részarányt, mivel Pest megye lakossága 2010-ben 12,3%-ot tett ki, másrészt a GDP előállításában a részvétele még csökkent is, a 2007. évi 11%-ról 2010-re 9,8%-ra. A fővárosban lakott 2010-ben az ország népességének 17,7%-a, tehát Budapest részesedése az ország gazdasági teljesítményéből a lakosság szerinti részaránynak több mint kétszerese. Az erőteljes főváros centrikusság következményeként a többi régióban előállított GDP egyre kisebb hányadot képvisel az ország összteljesítményén belül. A másik szomorú jellegzetesség az ország kettészakadása a gazdasági fejlettség szempontjából. A középmagyarországi régión kívül a fejlett térséget képviseli a nyugat-dunántúli és a közép-dunántúli régió, míg a dél-dunántúli és a három Dunán inneni régió folyamatosan szakad le az országos átlagtól. A magas fővárosi teljesítmény másik következménye, hogy az egy főre eső GDP a közép-magyarországin kívül egyetlen régióban sem éri el az országos átlagot. A régiók sorrendje az összehasonlításban szereplő időszakban alig változott. Egyetlen helycsere történt: míg a 2007. évi adatok szerint Észak-Alföld volt az utolsó helyen, addig 2010-ben helyet cserélt Észak-Magyarországgal, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye relatív pozíciójának romlása, illetve Hajdú-Bihar megye helyzetének javulása következtében. A három fejlett régió teljesítménye közel volt az országos átlaghoz, illetve a központi régió gazdasági teljesítménye lényegesen meghaladta azt. Közép-Magyarország egy főre eső bruttó hazai terméke az országos átlag 167,5%-a, Nyugat-Dunántúlé 94,2%-a, míg Közép-Dunántúlé 86,7%-a. A kevésbé fejlett régiókban az egy főre eső GDP sehol sem haladta meg az országos átlag kétharmadát: Dél-Dunántúlon éppen ennyi volt, 67,7%, Dél-Alföldön 64,4%, Észak- Alföldön 63,2%, míg Észak-Magyarországon csupán 60,6%. Ha a megyék gazdasági teljesítményét vizsgáljuk, a 4 év adatai valamivel jelentősebb változásokat tükröznek, amely megmutatkozik e közigazgatási egységek rangsorában. Veszprém megye a 8. helyről a 11. helyre, Borsod-Abaúj-Zemplén megye a 15. helyről a 17. helyre került, míg Tolna megye a 13. helyről a 7. helyre, Hajdú-Bihar megye pedig a 11. helyről a 9. helyre jött fel. Négy-négy megye javított, illetve rontott egy-egy helyet a rangsorban. Azok a megyék kerültek előbbre a sorban, amelyekben nagyobb beruházások létesültek a megfigyelt időszakban; a sorrendben három utolsó megye helyzete hosszabb ideje nem változott, nem tudnak kitörni a rossz pozícióból: Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg és a 20. helyen lévő Nógrád megye az adatok tanúsága szerint nem rendelkeznek megfelelő fejlődési potenciállal. Érdemes megvizsgálni a magyar régiók helyzetét a nemzetközi rangsorban is. Ebben a tükörben még feltűnőbb az ország két része között fennálló jelentős fejlettségbeli különbség. A központi régió fejlettsége 2009. évi adatok szerint számottevően meghaladta az Európai Unió átlagát, gyakorlatilag megfelelt az eurózóna átlagának. Sőt ha Budapest önálló régiót alkotna, akkor a 20 legfejlettebb régió között lenne a helye. Igaz, megemlítendő, hogy a bruttó

4 hazai-termék mutató sajátossága szerint a fővárosokban általában az országos átlagnál lényegesen magasabb az egy főre eső GDP, hiszen ott vannak a magas hozzáadott értéket előállító szellemi és pénzügyi központok, jelentős kutató-fejlesztő bázisok. Éppen ezért az Európai Unió 20 legfejlettebb régiója között 9 fővárost is magába foglaló vagy csak főváros alkotta régió van. A két fejlett dunántúli régió az Európai Unió rangsorában a magyar gazdaság helyéhez közeli pozíciót foglalt el, míg a négy kevésbé fejlett régió az Európai Unió 20 legkevésbé fejlett régiója között helyezkedik el. A közép-magyarországi régióban az egy főre eső GDP 2010-ben elérte az uniós átlag 109%- át, ezen belül a fővárosé az átlag 149%-át, azaz a Budapesten előállított egy főre jutó GDP az Európai Unió átlagának a másfélszerese volt 2010-ben. Nyugat-Dunántúl egy főre eső GDP-je a jelzett átlag 61%-a, Közép-Dunántúlé 56%-a; Magyarország egy főre eső GDP-je a vizsgált évben az uniós átlag 65%-a volt, így a szokásos területi különbségeket figyelembe véve, megfeleltek az ország gazdasági fejlettségének. Ugyanakkor a dél-dunántúli mutató értéke csupán 44%, a dél-alföldié 42%, az észak-alföldié 41%, míg az észak-magyarországié mindössze 39% volt. Minden tagországban vannak jelentős területi különbségek és vannak az országos átlagtól lényegesen lemaradó régiók, de összességében a nálunk mérhető területi eltérések lényegesen nagyobbak, mint a tagországok többségében. A fent említettek szerint e négy régió a 20 legkevésbé fejlett európai uniós régió között volt; ide tartozott a 6 bolgár régióból 5, a 8 román régióból 6 és a 16 lengyel régióból 5. Sőt a 10 legkevésbé fejlett régiót vizsgálva, itt volt mind az 5 bolgár régió, valamint 4 román régió mellett Észak-Magyarország is. Így a legkevésbé fejlett magyar régió az Európai Unió 271 régiójának rangsorában a 263. helyet foglalta el. Foglalkoztatottság, keresetek Az idei évben fokozatosan romlik a munkaerőpiaci helyzet. Nő a munkanélküliek száma és a már egyébként is igen magas munkanélküliségi ráta, ami pedig különösen aggasztó: hosszabb ideje folyamatosan csökken a versenyszférában az alkalmazottak száma. Ezzel látszólag ellentétesen csökken igaz még így is rendkívül magas a regisztrált munkanélkülieké. Ennek azonban a szezonális hatáson túlmenően az az oka, hogy a munkanélküli ellátások időtartamának radikális csökkentése következtében a munkanélküliek növekvő hányada érdekeltség hiányában megszakítja az együttműködést a foglalkoztatási szolgálattal. Az előző évi stagnálás után jelentősen csökkennek a reálkeresetek, különösen a közszférában vált kritikussá az illetmények vásárlóértékének szabályos zuhanása. A március és május közötti három hónap átlagában a KSH mintavételes lakossági munkaerőfelvétele szerint a foglalkoztatottak száma 3 849 ezer fő volt, 63 ezer fővel, 1,7%-kal több, mint egy évvel korábban. A 15-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája 56,7% volt, 1,3 százalékponttal magasabb, az egy évvel azelőttinél.

5 Az aktív munkanélküliek száma e három hónap átlagában 485 ezer fő volt, 20 ezer fővel, 4,1%-kal több, mint egy évvel korábban. A munkanélküliségi ráta ebben az időszakban változatlanul nagyon magas, 11,2% volt, 0,2 százalékponttal magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. A legjobb munkavállalási korosztálynak tekintett 25-54 éves korúak munkanélküliségi rátája 10,5% volt, amely 0,3 százalékponttal meghaladta az előző évit. Továbbra is rendkívül magas, 27% a munkaerőpiacon csak kis számban jelen lévő 15-24 évesek munkanélküliségi rátája, ami jelentősen, 2 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál. Emelkedik a korábban is kritikus méretű tartós munkanélküliség; az álláskeresők közel fele, 46,5%-a legalább egy éve reménytelenül keresett munkát. Az álláskeresés átlagos időtartama másfél évnél is hosszabb, 18,2 hónap volt a megfigyelt időszakban. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartásában 535 ezer munkanélküli szerepelt, 19 900 fővel, 3,6%-kal kevesebb, mint egy hónappal, valamint 37 400 fővel, 6,5%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A csökkenés részben szezonális okok következménye: a nyár közeledtével átmenetileg nő a munkalehetőségek köre, részben annak tudható be, hogy végre emelkedik a közmunka programban résztvevők száma. Ugyanakkor hosszabb távon kedvezőtlen, hogy csökken a versenyszférában meglévő munkahelyek száma, és visszaesik a nem támogatott munkaerőigényeké. A versenyszférában májusban bejelentett munkahelyek száma jelentősen, 17,3%-kal csökkent az egy hónappal korábbihoz és 21,3%-kal az egy évvel azelőttihez képest. Május hónapban a nyilvántartott munkanélküliek a gazdaságilag aktív népesség 12,1%-át tették ki. A kormány politikája következtében, a munkanélkülieknek jutó ellátások drasztikus és egyben szisztematikus csökkentése miatt egyre többen kerülnek kilátástalan helyzetbe. Májusban a munkanélkülieknek mindössze 11,2%-a, 59 700 fő részesült álláskeresési támogatásban, 13 600 fővel, 18,6%-kal kevesebb, mint április hónapban és döbbenetes módon, 88 200 fővel, 59,6%-kal kevesebb, mint a múlt év májusában. A lényegesen kisebb összeget jelentő szociális ellátásban 197 900 fő részesült, 2 100 fővel, 1,1%-kal kevesebb, mint egy hónappal korábban és 15 300 fővel, 8,4%-kal több az egy évvel azelőttinél. Ugyanakkor májusban a nyilvántartott munkanélküliek több mint fele, 51,8%-a, 277 ezer fő teljesen ellátatlanul maradt; az ellátatlanok száma egy év alatt 35 500 fővel, 14,7%-kal emelkedett, az előző hónaphoz képest pedig 4 200 fővel, 1,5%-kal csökkent. Májusban 102 ezer fő vett részt közfoglalkoztatásban, 60,8%-kal több, mint egy évvel korábban. Örvendetes változás a korábbiakhoz képest, hogy a közmunkások több mint négyötöde, 81,7%-a teljes munkaidőben dolgozhatott. Az már korántsem ilyen kedvező, hogy a közmunkások a 8 órás munkáért átlagosan csupán 73 700 forintot kaptak, a törvényes minimálbér alig több mint háromnegyedét, 78,4%-át. A magas munkanélküliség jelentős területi különbségekkel is terhelt. A növekvő közmunka lehetőségek ugyan csökkentették a legkritikusabb helyzetű térségekben a nyilvántartásban szereplő munkanélküliek számát, ennek ellenére a két legnehezebb sorsú térségben még mindig minden ötödik aktív korú reménytelenül keresett állást: Észak-Magyarországon 20,6%, míg Észak-Alföldön 19,7% volt a nyilvántartott munkanélküliek aránya. A

6 legkritikusabb helyzet továbbra is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mutatkozott, ahol csaknem minden negyedik aktív korú személy munkanélküli: 23,2% volt a munkanélküliségi ráta. A megyében nagyon sok felnőtt, 55 ezer fő volt május végén munka nélkül; igaz a közmunkáknak köszönhetően 2 600 fővel, 4,5%-kal kevesebben voltak állás nélkül, mint egy hónappal és 4 800 fővel, 7,9%-kal kevesebben, mint egy évvel korábban. Hasonlóan problematikus volt Észak-Magyarország két megyéjében a foglalkoztatottság helyzete, ahol egyaránt 22,5% volt a munkanélküliségi ráta. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében május végén 65 200 fő szerepelt a nyilvántartásban, ezer fővel, 1,5%-kal kevesebb, mint egy hónappal korábban és 2 200 fővel, 3,2%-kal kevesebb, mint egy évvel azelőtt. Nógrád megyében ugyanabban az időpontban 18 400 munkanélkülit tartott nyilván a foglalkoztatási szolgálat, 300 fővel, 1,6%-kal kevesebbet, mint az előző hónap végén és 1 200 fővel, 6%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint az év első négy hónapjában a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési szerveknél és a megfigyelési körbe tartozó nonprofit szervezeteknél 2 639 ezer fő állt alkalmazásban, a közmunkások számának jelentős emelkedése ellenére 15 500 fővel, 0,6%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A versenyszférában 1 806 ezer fő volt az alkalmazottak száma, 26 600 fővel, 1,5%-kal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában; ezen belül a teljes munkaidőben dolgozók száma ennél nagyobb mértékben, 35 200 fővel, 2,3%-kal csökkent. A költségvetési intézményeknél az első négy hónapban 664 ezren álltak alkalmazásban, 15 900 fővel, 2,4%- kal kevesebben, mint egy évvel korábban. Ezen belül a közigazgatás és védelem területén 1 200 fővel, 0,5%-kal nőtt a létszám, míg az oktatásban 9 200 fővel, 3,9%-kal, az egészségügyben és szociális ellátásban 3 400 fővel, 2,4%-kal csökkent az alkalmazottak száma. A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az első négy hónap átlagában 219 400 forint volt, 3,9%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában. A versenyszférában dolgozók voltak ezúttal is kedvezőbb helyzetben; a vállalkozásoknál ebben az időszakban 230 500 forint volt az átlagkereset, 6,4%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. A költségvetési intézményeknél ugyanakkor 205 700 forint volt az átlagkereset, mindössze 1,7%-kal több, mint a múlt év első négy hónapjában. A közalkalmazottak keresetének alacsony mértékét az is jellemzi, hogy a közszférában az adó- és járulékváltozások részbeni ellentételezése érdekében a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 57%-a az első négy hónapban a keresetbe nem tartozó, átlagosan 10 500 forintos kompenzációt kapott annak érdekében, hogy legalább a nettó nominális keresetük ne csökkenjen. A nemzetgazdaságban a nettó átlagkereset az első négy hónapban 141 900 forint volt, mindössze 1,1%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. Mivel ebben az időszakban a fogyasztói árak 5,6%-kal emelkedtek, a reálkereset igen jelentősen, 4,3%-kal csökkent. A versenyszférában a fizikai dolgozók nettó átlagkeresete 102 200 forint volt, 3,2%-kal magasabb, vásárlóértéken ugyanakkor 2,3%-kal alacsonyabb az előző évinél. A versenyszféra szellemi dolgozóinak nettó átlagkeresete az első négy hónapban 221 500 forint volt, nominálértékben 2,8%-kal több, reálértékben 2,6%-kal kevesebb, mint a múlt év azonos

7 időszakában. A költségvetési intézményeknél a nettó átlagkereset az első négy hónapban 133 500 forint volt, még nominálértékben is 0,1%-kal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában; ezáltal a közalkalmazottak, köztisztviselők keresetének reálértéke igen jelentősen 5,4%-kal csökkent. Ezúttal is a közigazgatás, védelem területén volt viszonylagosan a legkisebb csökkenés, ott ugyanis legalább a nominális keresetek, ha csak némileg is, 0,3%-kal emelkedtek; így a reálkeresetek 5%-kal csökkentek. Az oktatásban 0,6%-kal csökkent a nettó kereset, így a pedagógusok illetményének vásárlóértéke 5,9%-kal visszaesett. Az egészségügy és szociális ellátás területén nominálértékben 1,1%-kal, reálértékben egészen kiugró mértékben, 6,7%-kal zuhantak a közalkalmazotti illetmények. Áralakulás Az ipari termelői árak áprilisban 0,3%-kal emelkedtek a márciusihoz képest és 7,1%-kal nőttek az előző év azonos időszakához viszonyítva. Az ipari termelői árak az első négy hónapban 6,9%-kal haladták meg az egy évvel korábbi szintet; a legnagyobb mértékben, 26,7%-kal a kőolaj-feldolgozásban nőttek az árak, de jelentősen, 13,1%-kal emelkedtek az árak a vegyiparban és 11,2%-kal a gyógyszeriparban is. Az ipari export forintban mért értékesítési árai áprilisban 0,2%-kal nőttek az egy hónappal korábbihoz és 7,1%-kal az egy évvel azelőttihez képest. A hazai fizetőeszköz áprilisban az előző hónaphoz viszonyítva kissé gyengült: az euróhoz képest 1,2%-kal, az amerikai dollárhoz képest 1,7%-kal. Az egy évvel korábbihoz képest a forint értékvesztése 11,4% volt az euróhoz és 22,4% a dollárhoz viszonyítva. Az ipar belföldi értékesítési árai áprilisban 0,4%-kal nőttek az előző hónaphoz és 7%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Az első négy hónapban 7,4%-kal emelkedtek a belföldi értékesítési árak. A feldolgozóipar belföldi értékesítési árai az ágazati áraknál valamelyest nagyobb dinamikával emelkedtek: 0,2%-kal egy hónap alatt, 7,1%-kal egy év alatt, illetve 8%-kal az első négy hónapban az előző év azonos időszakához viszonyítva. A mezőgazdasági termelői árak áprilisban 2,9%-kal csökkentek az egy évvel korábbi magas bázishoz képest. A növényi termékek termelői ára 8,7%-kal mérséklődött, főként a múlt évi termésből most sorra kerülő jelentős értékesítési mennyiségeknek köszönhetően. Az élő állatok és állati termékek ára ugyanebben az időszakban az egy évvel korábbi kétszámjegyű emelkedést követően 11,1%-kal nőtt. Áprilisban a gabonafélék termelői ára 8,2%-kal elmaradt az egy évvel korábbi szinttől; 11,6%-kal csökkent a zöldségfélék, egészen kivételes mértékben, 53,9%-kal a burgonya termelői ára. Az ipari növények ára 5,1%-kal, ezen belül az olajnövényeké 6,8%-kal nőtt áprilisban az előző áprilisihoz képest. A vágósertés termelői ára 22,5%-kal, a vágómarháé 12,2%-kal, míg a vágóbaromfié csupán 1,6%-kal nőtt egy év alatt. Az állati termékek termelői ára 10,8%-kal, ezen belül a tej felvásárlási ára 3,3%-kal, a tojásé rendkívüli mértékben, 63,4%-kal haladta meg áprilisban az egy évvel korábbi szintet.

8 A fogyasztói árak az év első négy hónapjában szokatlan dinamikával nőttek. Januárban 2,1%, míg a következő 3 hónap mindegyikében egyaránt 0,8% volt az infláció az előző hónaphoz képest. Ezt követően az így kialakult magas bázishoz képest májusban a fogyasztói árak szintje 0,2%-kal csökkent az áprilisihoz viszonyítva. A májusi árszint 5,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az infláció májusi mérséklődésében az üzemanyagok 3,6%-os előző hónaphoz viszonyított árcsökkenésének, valamint az élelmiszerárak korábbihoz képest szerényebb, szintén áprilishoz viszonyított 0,3%-os emelkedésének volt szerepe. Az idényáras élelmiszerek az előző hónaphoz képest ugyan viszonylag jelentősen, 5,1%-kal drágultak, de ezen élelmiszercsoport nélkül az élelmiszerek ára 0,4%-kal csökkent. Az egy évvel korábbihoz képest májusban az élelmiszerek ára 4,1%-kal emelkedett. Csaknem másfélszeresére, 49,4%-kal nőtt a tojás, 28,1%-kal a sertészsiradék, 20,1%-kal a csokoládé, a kakaó, 14,3%-kal a kávé, 11,4%-kal a sertéshús, 11,1%-kal a párizsi és a kolbász ára. Ugyanebben az időszakban 13,5%-kal csökkent a liszt, 10,2%-kal a cukor ára. A jövedéki adó jelentős emelése következtében az átlagos drágulás két és félszeresével, 13,2%-kal emelkedett a szeszes italok és dohánytermékek ára. Az üzemanyagok ára nagyon jelentősen, 14,4%-kal nőtt egy év alatt. Az átlagot jóval meghaladóan, 6,9%-kal emelkedett a háztartási energia ára; ezen belül kiemelkedően drágult két érzékeny termék: 14%-kal nőtt a palackos gáz, 10,5%- kal a távfűtés ára. Másik érzékeny termékcsoport, a gyógyszerek ára 3,2%-kal nőtt. A szolgáltatások ára 3,8%-kal emelkedett, de ezen belül 6,9%-kal nőtt a csatornadíj és 5,3%-kal drágult a szemétszállítás. A ruházati termékek ára egy év alatt mindössze 2%-kal emelkedett, míg a tartós fogyasztási cikkek ugyanebben az időszakban 1,3%-kal csökkentek. A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított infláció májusban nem változott az előző hónaphoz képest és 5,1%-kal nőtt az egy évvel korábbi szintjéhez viszonyítva. Változatlanul magas, 4,8%-ot tett ki májusban a nyers élelmiszerek és az üzemanyagok nélkül számított maginfláció. Az év első öt hónapjában a fogyasztói árak 5,6%-kal emelkedtek. Jövedelem és fogyasztás A kiskereskedelmi forgalom volumene áprilisban jelentősen, 2,7%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól és szezonális és naptárhatástól megtisztított adatok szerint 1%-kal kisebb volt az előző hónapban regisztráltnál. Az első négy hónapban a forgalom 0,7%-kal visszaesett az egy évvel korábbihoz képest. Az élelmiszerek eladása az első négy hónapban szerény mértékben, 0,8%-kal bővült, ezen belül áprilisban 1,8%-kal csökkent. Az élelmiszereken kívüli termékek forgalma áprilisban 3,6%-kal, a megfigyelt négy hónapban 0,9%-kal visszaesett. Ezen belül az iparcikkek forgalma az első négy hónapban az alacsony bázishoz képest 6,7%-kal bővült, de ezen belül áprilisban 0,8%-kal szűkült. A ruházati termékek forgalma az év eddig megfigyelt négy hónapjában 4,4%-kal, áprilisban 2,2%-kal emelkedett. A gyógyszerforgalom a gyógyszerek kiváltásának szigorítása miatt az első négy hónapban 7,9%-kal, ezen belül áprilisban 8,5%-kal visszaesett.

9 A KSH közzétette a háztartások 2011. évi fogyasztási kiadásainak előzetes adatait. A háztartásstatisztikai felvétel szerint a háztartások egy főre jutó havi kiadása 64 ezer forint volt, értékben 2,7%-kal magasabb, mint az előző évben. Ez azonban az infláció miatt azt jelentette, hogy a fogyasztás volumene 1,2%-kal elmaradt az előző évitől. Az élelmiszerek fogyasztása még nagyobb mértékben, 2,7%-kal esett vissza. A családok a napi - főként az étkezés és a lakhatási - szükségletek kielégítésére fordították a jövedelmük több mint 60%-át. Ez nagyobb arányt jelentett, mint az előző évben, azaz a családoknak kevesebb pénzük maradt az egyéb szükségletek kielégítésére, így oktatási, művelődési, egészségügyi, közlekedési szolgáltatások igénybe vételére. A kormány a múlt év elején vezette be a családi adókedvezményt, amely szerint az egy és két gyermeket nevelő keresők gyermekenként havonta 10 ezer forint, míg a háromgyermekesek 99 ezer forint adókedvezményben részesülnek. Ennek alapján a KSH a múlt évre vonatkozóan kimutatta, hogy a reálkeresetek 5,8%-kal emelkedtek, ezen belül a gyermek nélküli keresőké 1,3%-kal, az egygyermekeseké 6,4%-kal, a kétgyermekeseké 12%-kal, míg a háromgyermekeseké egészen kiugró mértékben, 19%-kal. Ez a számítás azonban nem helytálló, mert módszertanilag a családi adókedvezmény nem a keresetet, hanem a jövedelmet emeli, a reáljövedelmek pedig korántsem nőttek ilyen mértékben. Önmagában nem ez a módszertani kérdés a lényeg, hanem a családi adókedvezmény kedvezményezettjeinek viszonylag szűk köre. A gyermekek nagyobb hányadára egyáltalán nem, vagy csak részlegesen lehet igénybe venni ezt az adókedvezményt. A gyermekek 16%-a olyan családban nevelkedik, ahol nincs kereső. A keresővel rendelkező különösen az egykeresős családok jelentős része pedig nem tudja teljes mértékben igénybe venni az adókedvezményt. Ez különösen a háromgyermekes családokra igaz, ott ugyanis 500 ezer forint feletti keresetnél lehet élni a kétségtelenül igen jelentős adómérsékléssel. A családtámogatások ezen formájának ilyen mértékű előtérbe helyezése azért is növelte a társadalmi feszültségeket, mert a múlt évben az infláció egyenlőtlen mértékben érintette az egyes családokat. Mivel kitüntetetten az élelmiszerek és a háztartási energia jelentős növekedése determinálta a fogyasztói áremelkedés dinamikáját, ez különösen érintette azoknak a családoknak a fogyasztását, amelyekben jelentős arányt képvisel az élelmiszer és a lakásfenntartás. Így a múlt évben az alacsony jövedelmű háztartások fogyasztói árindexe 4,7%-kal, a közepes jövedelműeké 4%-kal, míg a magas jövedelműeké csupán 3,3%-kal emelkedett. Másik metszetben az aktív háztartások fogyasztási szerkezete melletti infláció 3,7%, míg a nyugdíjas háztartásokban 4,4% volt. Ilyen helyzetben a családi pótlék befagyasztásával a kormány értelmetlenül növeli a társadalmi feszültségeket. Az idei évben gyökeresen megváltozott a helyzet. A KSH havonta már nem közli a reálkereset alakulására vonatkozó adatokat. Most került nyilvánosságra a reálkeresetek alakulása a családi adókedvezmény figyelembevételével az első negyedévre vonatkozóan. Ez az adatközlés azt mutatja, hogy a családi adókedvezménynek az idén már csupán az a szerep jutott, hogy szerény mértékben ellensúlyozta a reálkeresetek zuhanását. Az első negyedévben a nemzetgazdaság egészében 3,5%-kal csökkent a reálkereset; ezen belül a gyermekteleneké 4%-kal, az egygyermekeseké 3,4%-kal, a kétgyermekeseké 2,8%-kal, míg a háromgyermekeseké 2,2%-kal. Eközben a családi pótlék reálértéke a múlt évi 3,9%-os

10 csökkenés után ez évben további 5,5-6%-ot veszít a vásárlóértékéből. Az idei adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a családi adókedvezménynek ez a mértéke a családi pótlék elértéktelenítésével együtt felgyorsítja a társadalom kettészakításának már most is igen veszélyes folyamatát. A családi adókedvezménnyel a költségvetés évente 180 milliárd forint adóbevételről mond le; ebből a forrásból 50%-kal lehetne emelni a minden gyermek után járó családi pótlékot, míg így a gyermekek egyharmada egyáltalán nem részesül a kedvezményből további 20%-a pedig csak részlegesen. A lakosság betétállománya május hónapban 33 milliárd forinttal nőtt, és a hó végén 7 556 milliárd forintot tett ki. A forintbetétek volumene 8 milliárd forinttal csökkent, míg a devizabetéteké a magyar fizetőeszköz értékének változása következtében 54 milliárd forinttal emelkedett, a tranzakciók eredményeként pedig 14 milliárd forinttal csökkent. A hónap utolsó napján a lakossági devizabetétek összesen 978 milliárd forintot képviseltek. A lakosság hitelállománya áprilisban 178 milliárd forinttal nőtt, és a hó végén 7 727 milliárd forintot tett ki. A forinthitelek összege gyakorlatilag nem változott, mindössze 1 milliárd forinttal nőtt, míg a devizahiteleké az átértékelődés következtében 203 milliárd forinttal, tehát jelentősen nőtt, a tranzakciók eredményeként pedig 26 milliárd forinttal csökkent. Április végén a teljes devizahitel állomány így 4 520 milliárd forintot tett ki, a lakossági hitelek 58,5%-át. Államháztartás, külgazdasági egyensúly A külkereskedelmi forgalom növekedése megtorpant; a márciusi csökkenést követően a forgalom áprilisban is mindkét irányban visszaesett. A negyedik hónapban a kivitel volumene 2,2%-kal, a behozatalé 3,4%-kal szűkült, míg az év első négy hónapjában az export 0,7%-kal még bővült, míg az import 0,2%-kal szűkült. A külkereskedelmi mérleg aktívuma e négy hónapban 626 milliárd forintot, illetve 2 126 millió eurót tett ki, 63 milliárd forinttal, illetve 428 millió euróval kevesebbet, mint az előző év azonos időszakában. Az év első négy hónapjában az árszínvonal az exportban 6,9%-kal, míg az importban 9,6%-kal emelkedett, így a cserearány a magyar külkereskedelem számára 2,5%-kal gyengült. A vizsgált időszakban a forint árfolyama az euróhoz képest 9,5%-kal, az amerikai dollárhoz képest 15,6%-kal gyengült. A külkereskedelmi forgalom tendenciájának változásában jelentős szerepe volt annak, hogy a magyar kivitelben meghatározó gépek és szállítóeszközök exportja a megfigyelt időszakban 3,9%-kal, az importja pedig 5,4%-kal visszaesett. A feldolgozott termékek kivitele 8,7%-kal, behozatala 4,4%-kal bővült. Az élelmiszerek exportja 3,8%-kal emelkedett, míg az importja stagnált. Az Európai Unióba irányuló export volumene az első négy hónapban alig, mindössze 0,3%- kal bővült, míg az import 3%-kal emelkedett. Főként az új tagországokkal lebonyolított forgalom bővült: amíg a 15 régi tagországba irányuló kivitel volumene 1,3%-kal csökkent, a

11 behozatalé 1,1%-kal nőtt, addig a 12 új tagországba irányuló export 4,8%-kal, az import pedig jelentősen, 8,7%-kal emelkedett. A külkereskedelmi mérlegünk ebben az időszakban a tagországokkal szemben 135 milliárd forinttal csökkent, amely gyakorlatilag a régi tagállamokkal folytatott kereskedelemben keletkezett, mivel ebben a relációban 128 milliárd forintos romlás következett be. Jelentős változás állt be az Európai Unión kívüli országokkal folytatott kereskedelemben. A korábban igen dinamikus forgalombővülést követően az első négy hónapban az export volumene csupán 1,8%-kal bővült, míg az import jelentősen, 276 milliárd forintos passzívum mellett 7%-kal visszaesett. A KSH most nyilvánosságra hozott jelentése szerint a kormányzati szektor első negyedévi hiánya 282 milliárd forint volt, a bruttó hazai termék 4%-a; ez a hiány 2,3 százalékponttal kisebb, mint a nyugdíjpénztári vagyon államosításának figyelembe vétele nélkül számított deficit a múlt év azonos időszakában, de 1 százalékponttal még így is magasabb a 3%-os maastrichti hiánykövetelménynél. A személyi jövedelemadó bevételek jelentősen, 10,6%-kal nőttek az előző évhez képest az adójóváírás év eleji teljes megszűnése következtében, míg az általános forgalmi-adó bevételek 7,4%-kal emelkedtek az általános kulcs 2 százalékpontos növelése miatt. A kormányzati kiadások 1,4%-kal emelkedtek. Jelentősen, 11,1%-kal nőttek a felhalmozási kiadások, míg alig, mindössze 0,7%-kal a pénzbeli társadalmi juttatások, 0,6%- kal a kamatkiadások, ugyanakkor 0,6%-kal csökkent a munkavállalói jövedelem és 0,3%-kal a termelő felhasználás. A fizetési mérleg most közzétett első negyedéves adatai szerint a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes egyenlegeként a finanszírozási képesség 675 millió euró, illetve 215 milliárd forint volt, amely a szezonális hatások kiszűrésével a GDP 3,2%-a. Ez 0,5 százalékponttal kisebb az előző negyedév finanszírozási képességénél. A többlet a reálgazdasági mérlegből adódik, a jövedelmi mérleg 139 millió euró, illetve 52 milliárd forint finanszírozási szükségletet jelez. Az MNB devizatartaléka az első negyedév végén 34,7 milliárd euró volt, 3,1 milliárd euróval, 8,1%-kal kisebb, mint a múlt év végén. Az MNB jelentése szerint a pénzügyi számlák adatai alapján az államháztartás nettó finanszírozási szükséglete /hiánya/ az első negyedévben 202 milliárd forint volt, a GDP 3,1%- a. A március végével záruló egy évet tekintve az államháztartás finanszírozási szükséglete 1 348 milliárd forintot tett ki, amellyel elérte a bruttó hazai termék 4,8%-át. Ez azt tükrözi, hogy az államháztartás múlt évi finanszírozási képessége az első negyedévben a nyugdíjpénztári vagyon erősen vitatható módon keresztülerőltetett államosítása nyomán elszámolt 2 678 milliárd forint bevételből származik; e tétel nélkül a múlt évi államháztartási hiány lényegesen felülmúlta volna a 3%-ot. Az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számításba vett maastrichti adóssága az első negyedév végén 22 397 milliárd forint volt, a GDP 79%-a. Az államadósságot az első negyedévben 300 milliárd forinttal növelte a nettó adósságfelvétel, míg 594 milliárd forinttal csökkentette a magyar fizetőeszköz erősödése. Az államháztartás önkormányzatok nélküli pénzforgalmi szemléletű, konszolidált hiánya május végén 344 milliárd forint volt, az éves előirányzat 59,7%-a. A központi alrendszer májusi hiánya 116 milliárd forintot tett ki. A központi alrendszer bevétele az év első öt

12 hónapjában 5 678 milliárd forint volt, az éves előirányzat 39,6%-a, míg ugyanebben az időszakban 6 022 milliárd forint kiadás teljesült, amely az éves előirányzat 40,4%-a. A gazdálkodó szervezetek az első öt hónapban 361 milliárd forintot fizettek be az államkincstárba, 7,1%-kal kevesebbet az egy évvel korábbinál. A fontosabb adónemek közül a társasági adóbevétel 8,3%-kal nőtt, az egyszerűsített vállalkozói adóbevétel 17,2%-kal csökkent. A játékadó bevételi előirányzatát az adótételek drasztikus növelése nyomán másfélszeresére emelte a kormány; miként a szakértők már tavaly jelezték, az adónemből nem várható ekkora befizetés, az éves előirányzat időarányos részétől elmaradva eddig a remélt összeg 34,5%-a érkezett be a kincstárba. Sajátosan alakult eddig ebben az évben a pénzintézetek különadója. Az ez évi előirányzat 187 milliárd forint, amelynek eddigi egyenlege -10 milliárd forint. Ennek az az oka, hogy a kedvezményes árfolyamon lehetővé tett végtörlesztésből eredő banki veszteség 30%-át a pénzintézetek levonhatják a különadóból. Így május hónapban 31 milliárd forintot utalt át az államkincstár a bankok számára, pontosabban ilyen értékben a pénzintézetek állampapírt vásároltak. A fogyasztási adókból a bevétel jelentősen, 20,5%-kal nőtt az általános forgalmi adó és a jövedéki adó jelentős emelése következtében. Szerény az inflációt el nem érő mértékben, 3,5%-kal nőttek a befizetések a személyi jövedelemadóból annak ellenére, hogy az adójóváírás kivezetésével széles körben nőtt az adóterhelés. Ezt kompenzálta a bérek igen visszafogott emelése és a közszférában a keresetek effektív csökkenése. A költségvetés kiadásai közül a költségvetési szervek 1 125 milliárd forintot költöttek az első öt hónapban, 14,5%-kal többet az egy évvel korábbinál, és jóval többet az időarányosnál. Fogyasztói árkiegészítésre 9,2%-kal kevesebbet fordított eddig a költségvetés a múlt évinél. A csökkenésben a közösségi közlekedésben megvalósult díjkedvezmény szűkítés hatása érvényesül. Ennek ellenére az eddigi folyamatok alapján a rendelkezésre álló előirányzat túllépése várható. Jövedelempótló és szociális támogatásokra lényegesen, 57,6%-kal kevesebbet költött a kormány, mint az elmúlt év azonos időszakában. A munkanélküliek ellátására 44,2%-kal kevesebb jutott, mint egy évvel korábban. Azaz ezek a kiadások reálértékben gyakorlatilag megfeleződtek, tovább növelve ezzel a szociális feszültséget az ország egyes területei és az egyes társadalmi rétegek között egyaránt. A táppénzkiadásoknál is jelentős megtakarítás keletkezett, a folyósított összeg 25,2%-kal kisebb a múlt évinél. Gyógyító megelőző ellátásokra az első öt hónapban 315 milliárd forintot fizetett az OEP, nominálértékben 2,3%-kal többet, reálértékben 3,1%-kal kevesebbet az előző évinél. Az egészségügyi rendszer működőképességének a második félévben nagy kihívása lesz, mivel az orvosok és szakdolgozók béremelésének nincs fedezete az egészségbiztosítási alapban, és a tervezett kétségtelenül jelentős kórházbezárások és más kapacitásszűkítések ebben az évben erre nem képesek fedezetet teremteni. Hasonló konfliktus várható a gyógyszerkasszánál, mert a múlt évi jelentős keretcsökkentést követő idei 100 milliárd forintos újabb megvonás a már most is érzékelhető súlyos gyógyszerellátási zavarok és igen jelentős lakossági gyógyszeráremelés ellenére nem lesz tartható; az első öt hónapban a tervezett megtakarításnak csak a fele, 20 milliárd forint teljesült. Az első öt hónap államháztartási folyamatai azt tükrözik, hogy a kormány egyre kevésbé tartja magát a költségvetés előirányzataihoz. Önmagában az a tény, hogy az államháztartás

13 május végi hiánya elérte a költségvetési törvényben rögzített deficit 60%-át, még nem jelenti feltétlenül a fiskális fegyelem helyrehozhatatlan fellazulását. Még az sem jelent megoldhatatlan feladatot, hogy folyamatosan nő a költségvetési szervek adósságállománya. Május végén a tartozások összege minden korábbinál magasabb, 53,8 milliárd forint volt, 3,2 milliárd forinttal, 6,3%-kal több, mint április utolsó napján. Az ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a tartozás egyetlen hónap alatt nőtt ennyivel, hozzászámítva azt is, hogy a valós összeg ennél akár lényegesen nagyobb lehet, mert az érintett intézmények 13,5%-a nem szolgáltatott adatot, és alappal feltételezhető, hogy ezek körében jelentős a magas adósságot görgető intézmények száma. A másik elgondolkodtató jel, hogy a költségvetési körbe tartozó intézmények csaknem kétharmadának, 63,2%-ának van valamennyi kétségtelenül ezek többségének csupán relatíve kisebb összegű lejárt tartozása. Ennél lényegesen nagyobb probléma és nyilvánvalóan komoly irányítási zavart jelent, hogy magának a központi költségvetésnek van egyre növekvő adóssága az államháztartáson belül, illetve az államháztartáson kívüli intézményekkel szemben. Egyre szélesebb körben fordul elő ugyanis, hogy maga a minisztérium, illetve költségvetési fejezet nem nyit meg bizonyos előirányzatokat, és nem fizet a törvényben meghatározott időben és módon, ezzel nehéz helyzetbe hozva a költségvetési intézményeket. Ezáltal a költségvetési transzparencia is sérül, mert nem állapítható meg a havi adatszolgáltatásból a valós helyzet. A költségvetési fegyelem teljes fellazulását mutatja az országgyűléshez beterjesztett legújabb módosítás az idei költségvetéshez, amely meglepő módon úgy emeli meg az idei bevételi és kiadási előirányzatokat 150 milliárd forinttal, hogy az csak látszólag nem érinti a hiány összegét. A megemelt kiadási előirányzattal szembeállított bevétel ugyanakkor csupán virtuális. Döntően az áfa bevételek kétségtelenül jelentős többletére épít, amely abból adódik, hogy bizonyos körben egy nemrég elfogadott törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy az adóhatóság 30 nappal később utalja ki az érintett gazdálkodó szerveknek a visszajáró áfa összegét. Ez azonban csak egyszeri pénzforgalmi többletet jelent azáltal, hogy a kormány egy hónappal tovább használhatja az adózók pénzét, de eredményszemléletben ez a változás semleges. Tehát ezzel a lépéssel ténylegesen megindul a költségvetés fellazítása. Több megtakarítás is a fent leírtak szerint megvalósíthatatlan; a kormány nyilvánvalóan tartani akarja a hiánycélt, ezért az év hátralévő időszakában még további megszorító intézkedések elkerülhetetlenségét mutatják az eddigi adatok. Egy tartalék már ismert: az újabb, magánnyugdíjpénztárak elleni rohammal visszaléptetett pénztártagok vagyona, mintegy 60 milliárd forint bekerül az államháztartásba, és a GDP 0,2%-ával csökkenti az ez évi államháztartási hiányt. Egyébként az Államadósság Kezelő Központ kimutatása szerint a nyugdíjreform és adósságcsökkentő alap vagyona áprilisban 98,5 milliárd forinttal csökkent, így a kezdeti 2 945 milliárd forintból már csak 625 milliárd forint értékű vagyon maradt. Igazán súlyos problémák jövőre várhatók; a jövő évi költségvetés irreális bevételekkel számol. Ilyen a tranzakciós adó kiterjesztése a jegybankra és az államkincstárra 100-100 milliárd forintos bevételi előirányzattal, miközben ezek virtuális bevételek, hiszen az államháztartáson belül a hiányt konszolidálni kell. Az MNB vesztesége növeli az államadósságot, illetve a veszteség kiegyenlítésekor az államháztartási hiányt; ez esetben tehát majd 2014-ben. A jövő évi költségvetést azért is nehéz megítélni, mert a szakma

14 szabályait felrúgva nem az azt megalapozó adótörvények elkészítését követően, hanem azt megelőzően nyújtották be az országgyűlésnek, így a kiadások fedezetéről egyszerűen nincs reális információ. Úgy tűnik, ez volt a cél. Így jutunk el a kormányzati gazdaságpolitikában a légváraktól a tündérmesék világáig. Erre azonban nem lehet egy ország gazdaságát alapozni. Ipar, építőipar Úgy tűnik, hosszabb távon is folytatódik az ipari termelés visszaesése. A termelés volumene áprilisban szezonálisan és munkanaptényezővel kiigazított adatok szerint 2,4%-kal csökkent az előző hónaphoz és 3,1%-kal az előző év azonos időszakához képest. Az ipari termelés volumene az első négy hónapban 0,8%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. Új elem, hogy az első negyedévi csekély mértékű bővülést követően áprilisban már a feldolgozóipar termelési volumene is 2,8%-kal csökkent. A járműgyártás kibocsátása áprilisban 8,5%-kal, az első négy hónapban 8,8%-kal, ezen belül a közúti gépjárművek gyártása áprilisban 20,2%-kal, az első négy hónapban 13,3%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. A számítógépek és elektronikai termékek gyártása a megfigyelt négy hónapban 14,9%-kal visszaesett, az élelmiszeripar termelési volumene 8,7%-kal bővült. A vegyipari termelés volumene áprilisban 1,9%-kal nőtt, a négy hónap egészében ugyanakkor 1,4%-kal csökkent. A gyógyszeripar termelése az első két hónapban jelentősen bővült, március óta szűkül; áprilisban 4,2%-kal csökkent a termelés, míg az első négy hónapban még 5,1%-os volt a növekedés. Az ipari export az év első hónapját követően stagnált, áprilisban pedig 3,4%-kal, az első négy hónap egészében 0,3%-kal csökkent. A járműgyártás kivitele áprilisban 8,9%-kal, a közúti gépjármű-gyártásé 16,6%-kal emelkedett. Az ipar belföldi értékesítése áprilisban 1,5%-kal. az első négy hónapban 1,6%-kal mérséklődött. A feldolgozóipar belföldi értékesítése áprilisban jelentősen, 5,8%-kal visszaesett. A legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál az egy főre jutó ipari termelés az első négy hónapban szerény mértékben, 0,7%-kal nőtt a létszám 1,5%-os csökkenése mellett. A megfigyelt feldolgozóipari ágazatok új rendeléseinek állománya áprilisban 5,9%-kal emelkedett az előző év azonos időszakához képest; ezen belül az új exportrendelések 7,4%- kal nőttek, míg az új belföldi rendelések állománya 3,6%-kal csökkent. Az ipar teljes rendelésállománya április végén 29,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az építőipari termelés áprilisban 4,8%-kal visszaesett az előző áprilisihoz képest, míg szezonálisan kiigazított adatok szerint 1,5%-kal emelkedett a márciusihoz viszonyítva. Az első négy hónapban az építőipari termelés volumene jelentősen, 9,4%-kal elmaradt az előző év azonos időszakáétól. Az épületek építése az első négy hónapban 7,6%-kal visszaesett, míg az egyéb építményeké stagnált, 0,2%-kal csökkent. Az új rendelések állománya áprilisban igen jelentősen, 71,4%-kal emelkedett, ezen belül az épületek építésére irányulóké egészen kivételes mértékben, 140,1%-kal, az egyéb építményeket célzóké csaknem háromszorosára, 191,9%-kal emelkedett. Jellemző a kirívóan alacsony bázisra, hogy az építőipar teljes

15 szerződésállománya e kiugró mértékű növekedés ellenére április végén 31%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. Az áprilisi jelentős növekedést néhány kommunális beruházás, valamint vasút felújítási megbízás eredményezte. Mezőgazdaság A mezőgazdasági termékek felvásárlása az első négy hónapban az alacsony bázishoz képest 13,6%-kal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva. A növénytermesztési és kertészeti termékek felvásárlása jelentős dinamikával, 30,1%-kal, ezen belül a gabona- és a zöldségféléké egyaránt 33,8%-kal, a gyümölcsöké 41,4%-kal nőtt. Az élő állatok és állati termékek felvásárlása ugyanebben az időszakban 9,8%-kal, ezen belül a vágóállatoké 9,1%- kal, az állati termékeké 11,5%-kal bővült. Idegenforgalom A külföldi vendégeknek köszönhetően jelentősen élénkült áprilisban a turizmus. Az év első négy hónapjában 1 926 ezer vendég fordult meg a kereskedelmi szálláshelyeken, 2,7%-kal több, mint az előző év azonos időszakában. A vendégek hosszabb időt töltöttek a szálláshelyeken, mint egy évvel korábban: a vendégéjszakák száma 4,4%-kal nőtt. A külföldi vendégek száma ebben az időszakban 8,3%-kal, a vendégéjszakáké 9,3%-kal, ezen belül a szállodákban ennél is nagyobb mértékben, 11%-kal emelkedett. A belföldi vendégek száma ugyanakkor 2,2%-kal, az általuk igénybe vett éjszakáké csekély mértékben, 0,8%-kal csökkent. A forgalom 80%-át adó szállodák szobafoglaltsága áprilisban 48%-os volt, ezen belül az ötcsillagos egységeké 71%-os, a négycsillagosoké pedig 54%-os, elsősorban a bővülő külföldi vendégforgalom következtében. A kereskedelmi szálláshelyek árbevétele az első négy hónapban a bővülő forgalmat és az inflációt is számításba véve szerény mértékben, 5,9%-kal emelkedett; a bevétel kétharmada külföldi vendégektől származott. Népmozgalom Az év első négy hónapjában 29 100 gyermek született, 5,2%-kal több, mint egy évvel korábban, de 6%-kal kevesebb, mint két évvel azelőtt ugyanebben az időszakban. A születési arányszám 8,8 volt, 0,4 ezrelékponttal magasabb az egy évvel azelőttinél. Az első négy hónapban 6 100 házasságot kötöttek, 3,9%-kal kevesebbet, mint a bázisidőszakban. A házasságkötési arányszám rendkívül alacsony, 1,9 volt, megegyezett az egy évvel korábbi értékkel.

16 Az első négy hónapban 46 600 halálesetet regisztráltak, 1,8%-kal többet, mint a múlt év azonos időszakában. A halálozási arányszám 14,2 volt, némileg, 0,2 ezrelékponttal magasabb az egy évvel korábbinál. A csecsemőhalálozási arányszám e négy hónapban 5,5 volt, 0,1 ezrelékponttal kisebb, mint egy évvel korábban. A természetes fogyás az első négy hónapban 17 600 főt tett ki, 5,5 -es arányszáma szerény mértékben, 0,2 ezrelékponttal csökkent egy év alatt. A nemzetközi vándorlási nyereséget is számításba véve az ország népessége április utolsó napján 9 944 ezer fő volt. Bűnügyi helyzet Az év első négy hónapjában 142 200 bűncselekményt regisztráltak az illetékes hatóságok, számottevően, 20,2%-kal többet, mint az előző év azonos időszakában. Ezen belül a súlyosabb megítélésű bűntettek száma nagyobb mértékben, 25,7%-kal, a fővárosban 34,8%- kal nőtt, míg a vétségek száma valamivel kisebb mértékben, de szintén nagyon jelentősen, 17,2%-kal emelkedett. Különösen problematikus, hogy a személy elleni erőszakos bűncselekmények száma aggasztó mértékben, 27,6%-kal, ezen belül Budapesten 24,8%-kal nőtt. Számottevően, 18,7%-kal emelkedett a közterületen elkövetett bűncselekmények száma is. A gyorsan növekvő bűnözés következtében nagymértékben, 27,9%-kal, a fővárosban ennél is nagyobb dinamikával, 36,7%-kal emelkedett a sértett természetes személyek száma. A feltűnően romló bűnügyi helyzet ellenére feltehetően a felderítési arány romlásának következtében csupán 5,9%-kal nőtt, sőt Budapesten 3,8%-kal csökkent az ismertté vált bűnelkövetők száma. Az év eleje óta közölt bűnügyi adatok aggasztó tendenciát tükröznek. Ez megfelel az egyéb forrásból származó társadalomstatisztikai információknak, szinkronban van az ezekből levonható következtetésekkel. Kevésbé érthető a januárban bekövetkezett változás; a múlt évben a bűnügyi adatok gyakorlatilag stagnálást tükröztek, azóta gyors romlást mutatnak. Azért nehéz világos képet alkotni például a közbiztonság alakulásáról, mert megfelelő adatok nem állnak rendelkezésre. A rendőrség két év fokozatos szűkítés után gyakorlatilag teljesen megszüntette az évközi adatszolgáltatást és az ügyészség sem közöl rendszeresen bűnügyi adatokat. Arról nem beszélve, hogy ez a gyakorlat súlyosan sérti az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, valamint a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény alapvető rendelkezéseit, ellehetetleníti az egyik manapság igen aktuális társadalmi jelenség elemzését. Néhány statisztikai adatot most tett közzé az ügyészség a legfőbb ügyész 2011. évi tevékenységéről szóló országgyűlési beszámolójának mellékletében. Ez megerősíti, hogy a múlt évben 451 400 bűncselekmény vált ismertté, 0,9%-kal több, mint a megelőző évben. Új információ ugyanakkor, hogy a múlt évben jelentősen, 10,8%-kal nőtt azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelynél az elkövető ismeretlen maradt. Így a múlt évben a bűncselekmények több mint felénél, 54,3%-ánál a nyomozás eredménytelenül zárult. Ilyen

17 kedvezőtlen nyomozás eredményességi mutatója még nem volt a rendőrségnek, illetve a nyomozóhatóságoknak. Ennek volt a következménye, hogy a bűncselekmények számának némi növekedése ellenére viszonylag jelentősen, 7,9%-kal csökkent a múlt évben a regisztrált bűnelkövetők száma. Budapest, 2012. július 6. Dr. Katona Tamás Az adatok forrása: KSH, MNB, NGM, BM, NFSZ, ÁKK, PSZÁF, Eurostat. Megjegyzés: A statisztikai adtagyűjtési rendszerben az évközi adatok kisebb része a tárgyhót követő hónapban rendelkezésre áll, ilyen a fogyasztói ár, az államháztartási adatok; a statisztikai információk többsége a tárgyhót követő második hónapban kerül nyilvánosságra. Bizonyos adatok negyedéves gyakorisággal készülnek és általában a tárgyidőszakot követő második hónapban állnak rendelkezésre, ilyen a bruttó hazai termék és a beruházások, de a folyó fizetési mérleg adatait csak a 90. napon lehet megismerni. Ezért az elemzés a készítést megelőző két hónap, illetve az előző negyedév rendelkezésre álló adatait vizsgálja.