Polarizációs csapdákkal, legelőkön gyűjtött bögöly (Tabanidae) közösségek elemzése

Török Henrietta Kinga 1 Otártics Máté Zsolt 2 Tóth Sándor 3 Barna Róbert 4 Mátics Róbert 5 Kazinczi Gabriella 6 Pál-Fám Ferenc 7 Farkas Sándor 8 Polarizációs csapdákkal, legelőkön gyűjtött bögöly (Tabanidae) közösségek elemzése Analysis of horsefly communities of pastures sampled by polarization traps farkas.sandor@ke.hu 1 KE-AKK, hallgató, BSc 2 KE-AKK, PhD hallgató 3 Bakonyi Természettudományi Múzeum 4 KE-AKK, egyetemi docens 5 KE-AKK, egyetemi docens 6 KE-AKK, egyetemi tanár, intézetigazgató 7 KE-AKK, egyetemi docens 8 KE-AKK, egyetemi docens, tanszékvezető Összefoglalás A bögölyök (Tabanidae) kutatása humán- és állategészségügyi, valamint a taxonnak az állattenyésztés egyes ágazatait érintő negatív hatásai miatt is erősen indokolt. Somogy megye öt településén (Toponár, Kaposszerdahely, Somogysárd, Lengyeltóti, Vityapuszta) legelőkön és istállók, karámok közelében, 2016 augusztusában a polarizált fény vonzó hatásán alapuló csapdákkal bögölyöket (Diptera: Tabanidae) gyűjtöttünk. A mintavételek során összesen 14 faj 1248 egyede került a csapdákba. Legnagyobb tömegben a következő négy fajt gyűjtöttünk: Tabanus bromius, T. tergestinus, Haematopota italica és H. pluvialis. Legkisebb példányszámban az Atylotus loewianus, Chrysops viduatus, C. caecutiens, Tabanus. unifasciatus és T. cordiger egyedeit fogták a csapdák. A tömeges fajokat a mintavételi helyek mindegyikén, vagy nagy részén gyűjtöttük, míg az alacsony példányszámú (<10) fajok csak kevés helyről kerültek elő. A bögöly-közösségek Shannon-féle diverzitása az egyes mintavételi helyeken 1,06-2,08 közé esett, míg az eloszlásokon alapuló diverzitásértelmezés szerint a fajok közötti versengésre utaló geometrikus eloszlást tapasztaltunk. Nem találtunk hasonlóságot az azonos állatfajok közelében gyűjtött bögöly-közösségek összetétele és szerkezete között. A mintavételi helyeken gyűjtött bögölyök összesített egyedszámai között többszörös különbségek adódtak. A legnagyobb tömegben egy marhalegelőn kerültek a csapdákba a bögölyök Lengyeltóti közelében, azonban ugyanezen a mintahelyen adódott a legalacsonyabb diverzitás. 1. Bevezetés A bögölyök (Tabanidae) nőstény példányai elsősorban nagytestű növényevő emlősökön táplálkoznak, de egyes fajok az embert is támadják. Bizonyított, hogy jelenlétük csökkentheti a gazdasági hasznot, a kiszívott vér visszavetheti az állatok fejlődését, legyengíti és betegségekkel szemben fogékonyabbá teheti őket, valamint egyes bögölyfajok potenciális vektorai lehetnek súlyos betegségeknek (pl. tularémia, lépfene, járványos vérszegénység, sertéskolera, száj- és körömfájás). A csípések okozta fájdalom, a repkedő bögölyök hangja által keltett stressz nagyban csökkenti a legelő állatok komfortját. Mindezen negatív hatások mérséklése érdekében a taxon vizsgálata állattenyésztési szempontból is kiemelten fontos (MAJER 1984a). 384

Hazánkban a bögölyök kutatása évszázados múltra tekint vissza. Elsősorban taxonómiai és faunisztikai vizsgálatok folytak, melynek eredményeként hazánk területéről jelenleg 61 bögölyfaj jelenléte vált bizonyítottá (MAJER 2001). Főként természetvédelmi területek, nemzeti parkok faunája ismert, de sok a nagy kiterjedésű, természetvédelmi szempontból érdektelen fehér folt, mezőgazdasági terület, legelő, ahonnét semmiféle adattal nem rendelkezünk, holott az állattenyésztés szempontjából éppen ezek vizsgálata lenne a legfontosabb. Ezek közé tartozik a Dél-Dunántúl nagy része is, melyen csak a Dráva árteréről, a Balaton mellől és néhány természetvédelmi területről (Marcali-Boronka, Látrány, Ropoly, Mecsek, Villányi-hegység) vannak adataink (1. ábra, OTÁRTICS et al. 2016). A bögölyközösségek szerkezetére, tér-idő dinamikájára irányuló kvantitatív elemzést keveset végeztek (MAJER 1984b, 1987a). Ritkák a gazdaprefernciára- és a bögölyök viselkedésére irányuló hazai vizsgálatok is (MAJER 1987c, 1990). A bögölyök tudományos célú tömeggyűjtésére tradicionálisan Malaise csapdákat használnak. Az elmúlt évtizedben több tanulmány is megjelent, melyekben a polarizált fény bögölyökre gyakorolt hatását elemezték (pl. BLAHÓ et al., 2012; EGRI et al. 2012; KRISKA et al. 2006). E kísérleti eredményekből kiindulva egyre elterjedtebben alkalmaznak a farmerek a polarizált fény bögölyökre gyakorolt vonzó hatásán alapuló csapdákat az állatállományt zaklató vérszívók gyérítésére. Az új csapdatípus alkalmazható bögölyközösségek tudományos elemzése céljából történő tömeggyűjtésre is. Jelen tanulmány 2016 nyarán végzett kutatásokon alapul, melyek az alábbi kérdésre keresték a választ: (1) milyen bögölyfajok fordulnak elő a mintavételi területeken; (2) melyek a gyakori és tömeges, valamint a ritka fajok; (3) milyen szerkezettel (dominancia viszonyok, diverzitás) jellemezhetők a bögölyközösségek; (4) befolyásolja-e az állatállomány faji minősége az ott táplálkozó bögölyközösséget; (5) hogyan viszonyulnak az új, polarizásiós elven alapuló csapdák fajszám és egyedszám adatai a korábbi, Malaise csapdákkal gyűjtött adatokhoz? 2. Anyagok és módszerek A vizsgálatok öt somogyi település közelében, nyolc mintavételi területen folytak (2. ábra). Kaposszerdahely északi határában egy nedves, tocsogós szarvasmarha legelőn gyűjtöttünk. A toponári Lovasakadémia területén egy mezofil réten kialakított gyakorló akadálypályán, valamint a Deseda-patak mentén elterülő, nedves réten helyeztük ki a csapdákat. Somogysárdon egy lólegelő, egy mangalica telep és egy juhlegelő mellett végeztünk mintavételt. Lengyeltóti északi határában, a fonyódi út mellett fekvő szarvasmarha legelőn, míg Vityapusztán egy szabadban tartott sertés konda közelében működtettük a csapdákat. A mintavételi helyek földrajzi koordinátáit az 1. táblázat tartalmazza. A mintavételek minden helyen öt egymást követő napon történtek (1. táblázat). A csapdák ürítésére minden reggel, 8-9 óra között került sor. Minden mintavételi területen 5 db, polarizációs elven működő csapdát használtunk. A csapdák egy felfüggesztett, fehér vagy világos színű, könnyű, műszálas anyagból készült tölcsérből (d = 1 m) és egy fényes feketére lakkozott strandlabdából álltak (d = 0,6 m). A bögölyöket a tölcsér tetejére rögzített 1 l-es 385

1. ábra. Tabanidae lelőhely adatok a Dél-Dunántúlon befőttesüveg gyűjtötte össze. Ölőszerre nem volt szükség, mivel a napsütésben a gyűjtőüveg erősen felmelegszik és a bekerülő egyedek gyorsan elpusztulnak. A csapdákat akasztófákra függesztettük; a gömbök középpontjának távolsága a földtől kb. 80 cm volt. A csapdák ürítését követően, az összegyűlt anyagot preparálva, rovardobozban, azonosító címkékkel ellátva a Kaposvári Egyetem gyűjteményében helyeztük el. A gyűjtött példányok határozását Tóth Sándor dipterológus végezte. Az adatokat MS Access-ben rögzítettük. A statisztikai értékelését MS EXCEL 2003 (lineáris regresszó) és SPSS 11.5 for Windows (hierarchikus cluster analízis, ANOVA) programcsomaggal végeztük. 2. ábra. Mintavételi helyek és az ott tartott állatok. Kaposszerdahely (szarvasmarha); Toponár, Lovasakadémia és legelő (ló); Lengyeltóti (szarvasmarha); Somogysárd (juh, ló, sertés); Vityapuszta (sertés). 3. Eredmények A próbagyűjtések és a tervezett mintavételek során 1248 bögöly példány került a csapdákba, melyek 14 fajhoz tartoztak (2. táblázat). Leggyakoribbnak a T. bromius bizonyult, mely valamennyi 386

1. táblázat. A mintavételi területek földrajzi koordinátái és gyűjtések időpontjai szélesség hosszúság mintavétel ideje Kaposszerdahely marhalegelő 46 19 49,85 17 45 14,86 2016.08.03-08.07. Lengyeltóti marhalegelő 46 41 40,99 17 36 40,97 2016.08.03-08.07. Somogysárd juhlegelő 46 24 22,49 17 35 46,79 2016.08.14-08.18. Somogysárd lólegelő 46 24 55,11 17 35 19,88 2016.08.14-08.18 Somogysárd sertéstelep 46 24 47,78 17 35 32,43 2016.08.09-08.13. Toponár lólegelő 46 23 06,56 17 49 03,73 2016.08.08-08.12. Toponár, Lovasakadémia 46 23 10,79 17 49 29,21 2016.07.24-07.28. Vityapuszta sertéstelep 46 35 52,60 17 43 43,19 2016.08.18-08.22. 2. táblázat. A gyűjtött fajok és egyedszámaik. A: Kaposszerdahely, marhalegelő; B: Lengyeltóti, marhalegelő; C: Somogysárd, juhlegelő; D: Somogysárd, mangalica sertéstelep; E: Somogysárd, lólegelő; F: Toponár, Lovasakadémia; G: Toponár, lólegelő; H: Vityapuszta, sertéstelep. FAJ A B C D E F G H 1. Atylotus loewianus (Meigen,1820) 3 1 5 3 - - - - 2. Chrysops caecutiens (Linnaeus, 1758) - - 1 - - - 3-3. Chrysops viduatus (Fabricius, 1794) - - 2-1 1 11-4. Haematopota italica (Meigen, 1804) 7-110 30-2 3 27 5. Haematopota pluvialis (Linnaeus, 1758) 15 64 8 4 8 11-6 6. Hybomitra ciureai (Séguy, 1937) 1 14 4-1 6 9-7. Tabanus autumnalis (Linnaeus, 1761) 18 2 23 3 1 4-1 8. Tabanus bovinus Linnaeus, 1758 1-10 3 - - - 5 9. Tabanus bromius (Linnaeus, 1758) 19 316 36 13 8 5 8 24 10. Tabanus cordiger (Meigen, 1820) 1 - - - - 1 - - 11. Tabanus glaucopis (Meigen, 1820) 16-12 2-1 - 82 12. Tabanus sudeticus (Zeller, 1842) 5 2 11 2 1 4-5 13. Tabanus tergestinus (Egger, 1859) 2 139 17 4 4 27-44 14. Tabanus unifasciatus (Loew, 1858) 4 - - - - - - 1 mintavételi helyről előkerült. További négy gyakori faj is csak egy helyről hiányzott. A legalacsonyabb példányszámban gyűjtött fajok mindössze két helyről kerültek elő. A fajok előfordulási gyakoriságát a 3. ábra szemlélteti. Az összes gyűjtött példány több mint háromnegyedét négy faj: a T. bromius, T. tergestinus, H. 387

átlagos egyedszám logaritmusa (ln) Tabanus unifasciatus Tabanus cordiger Chrysops caecutiens Tabanus bovinus Chrysops viduatus Atylotus loewianus Tabanus glaucopis Hybomitra ciureai Haematopota italica Tabanus tergestinus Tabanus sudeticus Tabanus autumnalis Haematopota pluvialis Tabanus bromius Tabanus bromius Tabanus tergestinus Haematopota italica Haematopota pluvialis Tabanus glaucopis Tabanus autumnalis Hybomitra ciureai Tabanus sudeticus Tabanus bovinus Chrysops viduatus Atylotus loewianus Tabanus unifasciatus Chrysops caecutiens Tabanus cordiger 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 mintavételi helyek száma, ahol a faj előfordult 0 100 200 300 400 500 összesített egyedszám 3. ábra. A fajok előfordulási gyakorisága 4. ábra. A gyűjtött fajok összesített egyedszámai italica és a H. pluvialis példányai tették ki. Közülük is kiemelkedik a T. bromius, amely egymagában az összes példány 34%-át képezi. Legkisebb példányszámban az A. loewianus, C. viduatus, C. caecutiens T. unifasciatus és T. cordiger egyedei kerültek a csapdákba, melyek együttesen is mindössze 3%-át tették ki az összes gyűjtött anyagnak (4. ábra). A gyűjtött bögölyfajok mintavételi helyenkénti előfordulásának gyakorisága és tömegességük között lineáris kapcsolatot tapasztaltunk. A legtöbb helyen (6-8 mintavételi hely) kimutatott fajok T. bromius, T. tergestinus, H. italica, H. pluvialis egyben a legtömegesebbeknek is bizonyultak, míg a legkevesebb mintavételi helyen gyűjtött bögölyök (T. unifasciatus, C. caecutiens, T. cordiger) példányszámai a legalacsonyabbak voltak. A gyakoriság és tömegesség közötti kapcsolatot az 5. ábra szemlélteti. 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 R² = 0,6274 0 2 4 6 8 10 mintavételi helyek száma, ahol a faj előfordult Vityapuszta sertés Toponár lovasakadémia Toponár ló Somogysárd sertés Somogysárd ló Somogysárd juh Lengyeltóti marha Kaposszerdahely marha 0.00 0.50 1.00 1.50 2.00 2.50 Diverzitás (H) Egyenletesség (E) 5. ábra. Gyakoriság és tömegesség kapcsolata 6. ábra. Diverzitás és egyenletesség A mintavételi helyeken gyűjtött összes faj összes egyedének figyelembevételével számított Shannon diverzitás és egyenletesség értékeket az 6. ábra szemlélteti. E szerint a Kaposszerdahelyen gyűjtött minta diverzitása a legmagasabb, míg a további helyek között nincs lényeges különbség. A Lengyeltótiban gyűjtött minta diverzitása bizonyult a legalacsonyabbnak, ahol az összegyedszám kiemelkedően magas, de ennek eloszlása a fajok között a T. bromius erőteljes dominanciája miatt aránytalan volt. A mintavételi területek bögölyközösségeit hierarchikus cluster analízissel hasonlítottuk össze a fajok listája és ezek egyedszámai alapján (7. ábra). Ennek eredménye szerint a közösségek meglehetősen eltérőek. Különböző a fajösszetétel, helyenként mások a domináns fajok és lényeges különbségek adódtak az egyedszámokban is. A közösséget alkotó bögölyfajok száma eltérő volt a mintavételi helyeken. A legmagasabb fajszámot (12) Kaposszerdahelyen tapasztaltuk, míg a legkevesebb fajból álló közösség (5) a toponári 388

7. ábra. A mintavételi területek bögölyközösségeinek cluster analízise. SOMOGYJU: Somogysárd, juh; somló: SOMOGYSÁRD, ló; KAPOSSZ: Kaposszerdahely, marha; VITYA: Vityapuszta, sertés; SOMSERT: Somogysárd, sertés; LENGY: Lengyeltóti, marha; TOPLEG: Toponár, lólegelő; LOVAS: Toponár, Lovasakadémia. Lovasakadémia gyakorló pályáján adódott. Átlagosan nyolc faj került elő egy mintahelyen. A közösségalkotó fajok egyedszámai eltérőek és arányaikból esetenként következtetni lehet a köztük levő interakciókra (pl. kompetíció különböző típusaira). A közösségszerkezet elemzésének gyakran alkalmazott módszere szerint a fajokat egyedszámuk alapján sorba rendezik és mindegyikhez hozzárendelik az egyedszám logaritmusát. Az így kapott függvény elemzése alapján következtetéseket lehet levonni a fajok közötti kapcsolatokra. Valamennyi mintavételi helyen a lineáris regresszió hozott szignifikáns eredményt (8. ábra). Az elemzést úgy is elvégeztük, hogy minden mintában kiszámítottuk a fajok relatív gyakoriságát, majd átlagoltuk azon fajok értékeit, melyek a közösségen belüli egyedszámok szerint felállított sorrendben azonos helyen álltak. Az így kapott függvényt szemlélteti a 9. ábra, mely esetében a lineáris regresszió R 2 értéke 0,97-nek bizonyult. fajokegyedszámának logaritmusa 7 A: R 2 = 0.8366 E: R 2 = 0.8521 B 6 B: R 2 = 0.9583 F: R 2 = 0.8362 5 H C: R 2 = 0.8837 G: R 2 = 0.8685 4 D: R 2 = 0.8088 H: R 2 = 0.9435 A 3 D G C 2 1 F E 0 0 1 2 3 4 5 6 7-1 fajok sorrendje tömegesség alapján azonos sorrendű fajok %-os arányának átlaga 4 3.5 3 2.5 2 1.5 1 0.5-1 R 2 = 0.9755 0 0-0.5 2 4 6 8 10 12 14 fajok sorrendje egyedszámuk szerint 8. ábra. A faj/egyedszám eloszlás kapcsolta mintavételi helyenként. A: Kaposszerdahely marha; B: Lengyeltóti marha; C: Somogysárd juh; D: Somogysárd ló; E: Somogysárd sertés; F: Toponár lólegelő; G: Toponár lovasakadémia; H: Vityapuszta sertés 9. ábra. A faj/egyedszám eloszlás a mintavételi helyeken tapasztalt értékek átlaga alapján A nyolc mintavételi helyen gyűjtött bögölyök összesített egyedszámi között jelentős eltéréseket tapasztaltunk. A Lengyeltóti határában fekvő marhalegelőn került csapdába a legtöbb egyed, 538 példány. Jelentős mennyiséget csapdáztunk még Somogysárdon, a juhlegelőn, valamint a vityapusztai sertéstelep mellett is. A legalacsonyabb egyedszámokat a somogysárdi mangalica-sertéstelepen és a Toponár határában fekvő Lovasakadémia gyakorlópályáján fogták a csapdák. 389

Vityapuszta sertés Lengyeltóti marha Toponár ló Somogysárd sertés Somogysárd ló Vityapuszta sertés Toponár lovasakadémia Toponár ló Somogysárd sertés Somogysárd ló Haematopota italica Haematopota pluvialis Tabanus glaucopis Tabanus bromius Tabanus tergestinus Somogysárd juh Somogysárd juh Toponár lovasakadémia Lengyeltóti marha Kaposszerdahely marha Kaposszerdahely marha 0 20 40 60 80 100 120 140 160 180 naponta gyűjtött átlagos egyedszám 0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 átlagos egyedszám (db/nap/csapda) 10. ábra. A mintavételi helyeken gyűjtött bögölyök egy napra eső átlagos egyedszáma 11. ábra. A T. bromius, T. glaucopis, T. tergestinus, H. pluvialis és H. italica átlagos egyedszáma (db/nap/csapda) Az egy napra eső átlagos egyedszámok statisztikai összehasonlításának (ANOVA) eredménye hasonló képet mutatott (11. ábra). Egyes, tömegesen gyűjtött fajok megoszlása erősen eltért az egyes mintavételi helyek között. A 11. ábra az egy csapdára és egy napra számított átlagos egyedszámokat szemlélteti. A T. bromius Lengyeltótiban szignifikánsan nagyobb számban fordult elő, mint az összes többi mintavételi helyen, míg utóbbiakon nem volt statisztikai eltérés egyedszámai között. A T. glaucopis a Lovasakadémiáról és a somogysárdi sertéstelepről hiányzott, ugyanakkor Vityapusztán átlagos egyedszáma a legmagasabb volt. A H. italica egyetlen példánya sem fordult elő Lengyeltótiban és a somogysárdi sertéstelepen, ugyanakkor a somogysárdi juhlegelőn kiemelkedően magas volt az abundanciája. A H. pluvialis hiányzott a Lovasakadémián, de Lengyeltótiban szignifikánsan magasabb volt a száma, mint a többi mintavételi helyen. 4. Értékelés A polarizált fény attraktaív hatásán alapuló csapdákkal végzett tömeggyűjtések eredményeképpen 14 bögölyfajt mutattunk ki addig ismeretlen faunájú területekről. A magas példányszám lehetővé tette a bögölyök közösségeinek elemzését, a ritka és gyakori fajok azonosítását, a közösségek diverzitásának kiszámítását, a mintavételi helyek bögölyközösségeinek összehasonlítását, valamint egy Malaise csapdákkal gyűjtött mintával történő összevetését. Valamennyi gyűjtött faj korábban már ismert volt a Dél-Dunántúlról, azon belül Somogy megyéből (OTÁRTICS et al. 2016). A valamennyi mintavételi területen megtalált és legnagyobb mennyiségben gyűjtött T. bromius hazánk leggyakoribb és általában tömegesen előforduló fajai közé tartozik. TORJAN (1958) megfigyelései alapján napi aktivitása elsősorban a hőmérséklettől függ, lineárisan emelkedést követően 31-32 C körüli értéken tetőzik. KRČMAR (2005) adatai alapján legnagyobb tömegben augusztus végén fordul elő. Vérszíváskor potroha jellegzetesen pulzál. Mozgékony, nagyobb távolságokat is képes berepülni, így térbeli eloszlása is szélesebb körű a többi fajhoz viszonyítva (MAJER 1987b). A T. tergestinus hazánkban gyakori fajnak tekinthető. Kellő számú vizsgálat nem támasztja alá, de feltételezhető, hogy a szarvasmarhákat részesíti előnyben vérszívás szempontjából. A szabadban tartózkodó, kiránduló személyek számára zavaró hatással lehet. A palearktikus elterjedésű T. glaucopis ember, ló, sertés és szarvasmarha vérét szívja. Ázsiában a Trypanosoma theileri kórokozóját terjeszti, amely nagyméretű és általában a kérődzőket fertőzi meg. (MAJER 1987a). A H. pluvialis szintén palearktikus elterjedésű faj, mely hazánkban közönséges, egyes helyeken néha tömegesen fordul elő. Előnyben részesíti a nedves, mocsaras területeket, de szárazabb helyeken is megtalálható mintegy 2000 méter magasságig (MAJER 1987a). KRINSKY (1976) 33, bizonyítottan bögölyök 390

által is terjesztett állatbetegséget ír le, melyek közül a következő hatot (Anaplas mamarginale, Bacillus anthracis, Brucella spp., Erysipelothrix rhusiopathiae, Francisella tularensis, Leptospira spp.) a H. pluvialis is hordozta. Az embert elsősorban a lábán, nyakán és a vállán majd a felkaron támadja. Aktivitási maximuma a déli órákra esik, míg este fokozatos csökkenés figyelhető meg (MAJER, 1987b). A H. italica Európa valamennyi országából előkerült. Hazánkban is gyakori, de tömegesen sehol sem fordul elő. A H. pluvialis-éval megegyező biotópokban él. Kedveli a nedves, mocsaras, vízparti területeket, de néha szárazabb helyeken is előfordul. Nagy távolságokat képes berepülni. Hangtalan röptű bögöly. A fajok regionális gyakorisága és lokális abundanciája közötti kapcsolat matematikai modelljével mások mellett HANSKI (1982) foglalkozott behatóan. Elmélete szerint az állatközösségek egyes fajai gyakoriak és tömegesen fordulnak elő ( core fajok), míg mások kevés helyen bukkanak csak fel és ott is alacsony egyedszámmal ( satellite fajok). Adatainkra alkalmazva e modellt core fajokként azonosítható a T. bromius, T. tergestinus, H. italica és a H. pluvialis, míg a ritka és kevés példánnyal előforduló satellite kategóriába a T. unifasciatus és T. cordiger tartoznak. A modell csak nagy körültekintéssel alkalmazható, mert az adatok alapján a C. caecutiens szintén a satellite kategóriába tartozna, azonban köztudottan a gyakorinak tekintett hazai fajok közé tartozik. Alacsony példányszáma és gyakorisága további vizsgálatokat igényel. MAJER (1984b) szarvasmarhatelepek és legelők bögöly-közösségeinek Shannon diverzitását elemezve 1,0, és 1,79 közötti értékeket kapott. Vizsgálatainkban hasonló intervallumban (1,06-2,08; átlag: 1,63) tapasztaltunk diverzitás értékeket. A három éven át, mindhárom nyári hónap minden napján működtetett, mintavételi helyenként 2 db Malaise csapdával a három mintavételi helyen 7608 példányt gyűjtött, melyek 26 fajhoz tartoztak. Az adatok alapján egy csapda egy nap alatt 4,59 példányt gyűjtött. Az egyes élőhelyeken 25, 11 és 19 volt a fajok száma. Ezekkel az eredményekkel összehasonlítva a polarizált fény vonzó hatását kihasználó és mintavételi helyenként mindössze 5 napon át működtetett csapdáink eredményei hatékonynak mondhatók mind faj, mind egyedszám tekintetében, mert 14 faj 1248 példányát mutattunk ki, 5,42 példány/nap/csapda fogási eredményességgel. Valószínűleg ez az érték a későbbiekben tovább javulhat a csapdák tökéletesítésével, csalogató anyag felhasználásával és a gyűjtések tavasztól késő őszig történő kiterjesztésével. A legmagasabb fajszámot (12) Kaposszerdahelyen tapasztaltuk, melynek valószínűleg a bögölyök fejlődésének rendkívül kedvező nedves, tocsogós élőhely, valamint bőséges táplálkozási lehetőséget kínáló állatállomány lehet az magyarázata. A mintavételi helyek bögölyközösségeinek fajkészleten és egyedszámokon alapuló cluster-analízisének eredményeiből nehéz következtetni valamilyen általános törvényszerűségre. Sem az azonos állatállomány, sem a térbeli közelség nem eredményezte a közösségek erős hasonlóságát. Feltehetően a jövőben növelni kell a mintavételi napok számát. Az eloszlásokon alapuló diverzitás meghatározások szerint a közösségekben a faj/egyedszám viszonyt különböző matematikai modellekkel (törött pálca, lognormál, vagy geometrikus eloszlás) írhatjuk le, amiből következtetni lehet a fajok közötti kapcsolatokra. Geometrikus eloszlás esetén a csökkenő abundancia szerint sorrendbe állított fajok és ezek egyedszámainak logaritmusával, mint függő változóval megadott függvény lineáris egyenest ad és a fajok exploitatív versengésére utal. Adatainkra alkalmazva a modellt, minden mintavételi helyen geometrikus eloszlást tapasztaltunk, szignifikánsan magas R 2 értékkel, ami jelentheti a bögölyfajok közötti kompetíciót, de ennek bizonyítására további vizsgálatok szükségesek. Köszönetnyilvánítás A KÖZLEMÉNY AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT 391

5. Irodalomjegyzék Blahó, M., Egri, Á., Barta, A., Antoni, Gy., Kriska, Gy., Horváth, G. (2012): How can horseflies be captured by solar panels? A new concept of tabanid traps using light polarization and electricity produced by photovoltaics. Veterinary Parasitology 189: 353 365. Egri Á., Blahó M., Kriska Gy., Farkas R., Gyurkovszky M., Åkesson S., Horváth G. (2012): Polarotactic tabanids find striped patterns with brightness and/or polarization modulation least attractive: an advantage of zebra stripes. The Journal of Experimental Biology 215: 736-745. Hanski, I. (1982): Dynamics of regional distribution: The core and satellite species hypothesis. Oikos 38: 210-221. Krcmar, S. (2005): Seasonal abundance of horse flies (Diptera: Tabanidae) from two locations in eastern Croatia. Journal of Vector Ecology 30 (2): 316-321. Krinsky, W. L. (1976): Animal disease agents transmitted by horse flies and deer flies. Journal of Medical Entomology 13: 225-275. Kriska Gy., Malik P., Csabai Z., Horváth G. (2006): Why do highly polarizing black burnt-up stubble-welds not attract aquatic insects? An exception proving the rule. Vision Research 46: 4382 4386. Majer J. (1990): Blood sucking behaviour of two European Tabanids. Behavioral Ecology and Sociobiology 18: pp. 93-98. Majer J. (1984a): Az Alpokalja Tabanidae faunája, különös tekintettel azok állat- és közegészségügyi jelentőségére. Savaria a Vas megyei múzeumok értesítője 17-18: pp. 51-60. Majer J. (1984b): Szarvasmarha telepek és legelők bögöly (Tabanidae) faunájának összehasonlító vizsgálata. Állattani Közlemények 71:(1-4). 137-143. Majer J. (1987a): A gyakoribb magyarországi bögölyfajok vérszívását meghatározó tényezők. Kandidátusi értekezés. PTE. 128 p Majer J. (1987b): Bögölyök Tabanidae. Fauna Hungariae 14(9): pp. 1-57. Majer J. (1987c): Tabanidae fajok gazdapreferenciájának vizsgálata állatkertben. Állattani Közlemények 74:(1-4) 89-95. Majer, J. (2001): Tabanidae. In: Papp L (szerk.): Checklist of the Diptera of Hungary. 550 p. Budapest: Hungarian Natural History Museum, pp. 142-145. Otártics M. Zs., Török H. K., Barna R., Böndi B., Strausz Sz., Farkas S. (2016): A Dél-Dunántúl bögöly faunájáról (Diptera: Tabanidae). Natura Somogyiensis 28: 5-16. Trojan, P. 1958. The ecological niches of certain species of horse-flies int he Kampinos Forest near Warsaw. Ekologia Polska, 6: 1-129. 392