Barlangi gyógyhatásvizsgálat fizioterápiai eredményei Physiotherapeutical results of curative power research in cave JUHÁSZ Eleonóra Miskolci Egyetem Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskola; 3515 Miskolc, Miskolc-Egyetemváros; efkeleoj@uni-miskolc.hu Abstract In this research I studied the dates of 60, 40-60-year-old persons, who have taken part in a 6-week training-program in the cavebath at Miskolc-tapolca. The program was carried out by every participant of the test-group with unfavourable body mass, some spine irregularities and low loadingcapacity. The dates are given by physiotherapeutical and somatometrical assessment methods, which are suitable to describe participants physical status objectively. I managed to determine the participants subjective health status numerically by valuation of a questionnaire. The analysis of the objective and subjective parameters demonstrated the research group s wrong physical status. Who has a musculoskeletal diagnosis, to give gait-test worse and to value the own physical health worse than who hasn t it. A 6-weeks training-program is able to result in significant improvement of objective and subjective parameters. Kulcsszavak: Miskolc-tapolca, vízföldtan, tréningprogram, egészségérzet 1. BEVEZETÉS A magyarországi gyógyítás céljába állított barlangok, két barlangtípusnak felelnek meg. Városunkban, a lillafüredi István-barlang, mint hűvös karsztbarlang terápiás felhasználása folyamatos. A miskolctapolcai barlangfürdő Tavas-barlangja, mint tavasbarlang, még nem rendelkezik gyógybarlang minősítéssel. Szpeleoterápiai gyógyhatásának bizonyítása várhatóan a közeljövőben indul meg. Ezen tudományos igényű hidrogeológiai-klimatológiai-gyógyászati vizsgálat, a barlang földrajzi és bioklimatológiai jellemzőit fogja feltárni és értékelni, mely a természettudományos szakemberek számára és az egészségtudományok területeivel foglalkozóknak is izgalmas kutatási lehetőséget nyújt. Az elmúlt évben Magyarországon megalakult Nemzetközi Balneológiai Kutató Központ kiemelt célja a magyar termálvízkincs orvosi hatásainak vizsgálata, használatának EB alapokra helyezése. [1] A felmérésekkel szemben megbízhatóságuk mellett elvárt, igen lényeges tényező alacsony költségigényük. A kilencvenes években folyó kutatások eredményei szerint a magyar lakosság egészségi állapota nem csak az objektív mutatószámok alapján, hanem az emberek saját megítélése szerint is kedvezőtlennek tekinthető. 2. KUTATÁSI MÓDSZEREK A mintát 40-60 év közötti 60 fő képezte. Minden résztvevőnek volt már hosszabb-rövidebb ideig tartó gerincpanasza és jellemzően ülő foglakozásúak. Az egészségi állapot objektív megítéléséhez fizioterápiai és szomatometriai egyszerű, kis eszközigényű és laborterheléssel nem járó vizsgálati módszerek szolgáltak. Ezek közül 7-et elemzek, melyek egyszerű, fizioterápiás módszerrel lettek meghatározva és metrikus adatot szolgáltatnak az egyén testösszetételéről, gerinc-, mellkas-mobilitásáról és állóképességéről. Így a testtömeget, a bőrredő-összeget és a tomporkerületet. Továbbá a mellkas-kitérést és a kétoldali oldalra hajlás (laterálflexió) különbségét, valamint az akaratlagos apnoe (légzésvisszatartás) időt és a 6 perc alatt megtett járástávolságot. A testtömeget, az 5 bőrredő méretet (biceps, triceps, has, csípő, lapocka alatti)
és a kerületi méretet standardizált szomatometriai mérési útmutató szerint vettem fel, a további 4 adatot a fizioterápiai mozgásvizsgálatnak megfelelően. Az egészségi állapot szubjektív megítéléséhez az SF-36 kérdőívet használtam [2,3]. A standard 36 kérdést papír alapon kapta meg a résztvevő. A kiértékelés során minden dimenzió kapott egy pontértéket, majd egy elektronikus kalkulátor segítségével kaptam meg a fizikai egészség (PCS) és mentális egészség (MCS) értékeket. A 6 hetes tréningprogram heti háromszori gyakoriságú volt. A subaqualis gyakorlatokat klímatérben végezték (1. számú ábra) a résztvevők 1 órán keresztül. 1. ábra A tréning helyszíne A hely és skálaparaméterek becslésére a legelterjedtebb számtani átlagot (T) és empírikus szórást (σ) határoztam meg. Az értékeléshez használtam a Student-féle t-próbákat (t), 95%-os szignifikanciaszintet alapul véve (p<0,05) [4] 3. MEGFIGYELÉSEK 3.1 Természeti környezet földtani-vízföldtani jellemzői A Miskolc-tapolcai Tavas-barlangról az első szakmai leírást Kerekestől olvashatjuk, mint görömbölytapolcai tavasasbarlangról, 1936-ból. Miskolctól DNY-ra a Bükk NYÉNY-KDK-i peremi termális törésvonala mentén érintkezik az alaphegység a harmadkori medenceüledékekkel. A törés mentén szállnak a felszínre Tapolcafürdő meleg forrásai, a Vár-hegy mészkőrögének tövében nyílik a Tavas-barlang. A kb. 230 millió éves triász mészkőben az alulról feltörő meleg vizek sok üreget alakítottak ki az elmúlt évszázezredek során a Vár-hegy tömegében korróziós úton. Ezek közül a Várhegy nyugati oldalában az 1891 és kb. az 1936-os évek közötti bányászat sokat megsemmisített, illetve részbeni elpusztítása mellett feltárt. A hazai barlangok közül ma messze a legismertebb a Tavasbarlang, melyet barlangi fürdővé való kiépítése tett az emberek nagy tömege előtt ismertté, s keresztelték Barlangfürdővé (2. számú ábra). A Tavas-barlang eredetileg több bejárattal bírt. Bár a nagy tömegek által ismert barlangrészben cseppkövek, mészkiválások eredetileg is csak elvétve fordultak elő, az alulról felfelé fejlődő gömbüstös, gömbüstsoros kürtői fantasztikusan szép látványt nyújtanak. A csak a barlangászok által ismert részekben viszont bekérgezések, cseppkövek, nagy kristályok és főleg borsókövek találhatók. A Barlangfürdő működése miatt többféle mészképződmény kiválás is tapasztalható a jól ismert részeken. A térség termálkarsztos formáinak kialakulásával kapcsolatosan több állásfoglalás ismert. Lénárt László (1995) szerint a Bükk-hegység hazánk egyik legnagyobb kiterjedésű karsztos területe. Általában jellemző rá a hideg vizes, leszivárgó-folyó vizek által létrehozott felszíni-felszín alatti karsztos formakincs. Ezzel szemben a Tapolca környéki barlangok, rombarlangok, s egyéb karsztos formák, zömében a felszálló vizek munkája nyomán alakultak ki. A Takácsné-Kraus (1989) szerzőpáros a hazai melegvizes eredetű barlangok kutatása során nyert ismereteket foglalta össze. Alapvető megállapításuk, miszerint a hévizek karsztos eredetének megfelelően e barlangok, köztük a
tapolcai Vár-hegy üregei, tehát nem hidrotermális, hanem termálkarsztos rendszerek. Hiszen a geológiai nevezéktan szerint a hidrotermális oldatok utóvulkáni folyamatokhoz kapcsolódnak, ugyanakkor a barlangok zömének kioldásában vezető szerepet játszó keveredési korrózió figyelembevételével e barlangok nem igazán hévizes, inkább csak melegvizes eredetűnek tekinthetők. Lénárt László további megállapítása, hogy az áramlási rendszert a beszivárgási területek szabad karsztvíz-nívója és a megcsapolási pontok szintje közötti nyomáskülönbség tartja mozgásban. E nyomáskülönbséget egyrészt a két szint közötti geodéziai magasságkülönbség, ami Tapolca esetében ma mintegy 400-420m, s vélhetőleg ez régebben is így volt. Másrészt az eltérő vízhőmérsékletekből adódó fajsúlykülönbség (hőlift) okozza. Ez a hőmérsékletkülönbség ma 18-20 C. A felszálló melegvizek a vízzáró fiatal medenceüledékek miatt kényszerpályán mozognak, s felszinre lépésükre ott van mód, ahol a vízvezető karbonátos tömegek a hegységperemeken előbukkannak a vízzáró képződmények alól. Azaz feláramlásuk szerkezeti zónához kötött. E szerkezeti zónák rendszerint egyúttal az egyes hegycsoportok leszálló hideg karsztvizének megcsapolási pontjai is, így a forrászónákban meleg és hideg komponens keveredik. Ez Tapolcán nagyon jól érzékelhető, hiszen az egykori hideg, 11 C körüli és meleg 30 C körüli karsztforrások eredetileg mindössze néhány hektáros területen, egymás közvetlen szomszédságában törtek fel. 2. ábra Természetes járatok a barlangfürdőben A Tavas-barlang forrásairól az első vízhőmérsékleti adat Kunszt (1928) munkájában olvasható 28-29 C-os értékkel. Kerekes (1936) ismertetőjében 22-24 C-os értéket ad meg. A barlangkutatók közül Kessler (1959) 5 forrást ábrázol 20-30,1 C-os értékkel. Az OVF (1965) 5 db 27-30 C hőmérsékletű forrást mutat be. Ebben az időszakban a barlangfürdő forrásait a medencék beton aljával lefedik. Ezután a fürdő vízellátását az épületeken és a barlangon kívüli, mélyített aknás forrásfoglalásokból oldják meg. A vízhozam növelése érdekében ezek alját folyamatosan mélyítették és az egyikben, 1977-ben barlangüreget találtak. Ma a víztermelés az új aknából történik. [5,6] 3.2 A tréningprogram eredményei A megtekintéses vizsgálat eredményeként elmondható, hogy minden résztvevőnél találtam gerincelváltozást. Ez magyarázza azt, hogy a gerincpanaszok ebben a korosztályban már jelen vannak, bár gyakoriságuk, időtartamuk és súlyosságuk eltérő. A minta fele, már rendelkezett szakorvos által diagnosztizált valamilyen degeneratív betegséggel. A résztvevők az ideálistól jellemzően nagyobb testtömegűek voltak (T=78,946 σ=17,16) A testtömeg-kategóriák szerint 40 fő túlsúlyos, 12 fő elhízott. Ez a két kategória a résztvevők jelentős többségét tette ki (86%). A testösszetétel 4 bőrredőméret alapján magas testzsír-százalékot mutatott. A kategóriák alapján 30 fő túlzsíros és 27 fő
elhízott volt. A résztvevők jelentős hányada (95%) tehát ezekbe a kategóriákba volt sorolható. A fizikai állapotuk további, objektív jellemzéséhez 6 vizsgált paramétert értékeltem. Mobilitási paraméterek közül a mellkas-kitérést és a laterálflexió oldalkülönbségét, a testösszetételt mutatók közül a bőrredő-összeget és a tomporkerületet, valamint az állóképességet leíró akaratlagos apnoe időt és 6 perces járástávolságot. A kiválasztás szempontrendszerét az adta, hogy ezen változók mutatták a legnagyobb számban a program kedvező irányú hatásosságát. A mellkas-kitérés értékét alacsonynak ítéltem meg (T=2,92 σ=1,411). A laterálflexió oldalkülönbségének magas értéke aszimmetriára utal, mely provokálhatja, illetve fenntarthatja a gerincpanaszokat (T=2,268 σ=1,48). Az öt helyen mért bőrredők összege jellemzően magas és eloszlására jellemző volt mind a törzsi, mind a végtagi (T=138,23 σ=47,34). A tompor kerületi mérete jellemzően nagy (T=105,6 σ=8,9). Ezen két eredmény a testtömeg- és testösszetétel-kategóriák ismeretében nem meglepő. Az állóképesség jellemzően alacsony volt a mintában. Az akaratlagos apnoe idők (T=34,388 σ=16,69) és a 6 perc alatt megtett távolságok (T=532,03 σ=79,28) igen kis értékkel adódtak. Az objektív paraméterek közül a járásteszt szignifikánsan gyengébb azon résztvevőknél, akiknek van már szakorvos által leírt diagnózisa (mellkas-kitérés t=1,2011 laterálflexió oldalkülönbsége t=0,4427 bőrredő-összeg t=0,0113 tomporkerület t=0,3756 apnoe idő t=1,9406 járás t= 3,8151). A szubjektív paraméterek közül a testi fájdalom és a fizikai egészség értékeket elemeztem. A résztvevők közül csupán 7 fő említett fájdalommentességet. 3 fő pedig erős fájdalmat. A fájdalom norma alapú értékeinek átlaga csupán 46,11. A résztvevők szubjektíven fizikai egészségüket alacsonyra értékelték (T=44,59 σ=10,26). Tehát a mintáról leírt kedvezőtlen objektív fizikai jellemzés és a résztvevők saját egészségérzeti képe egymásnak megfelelő volt. Akiknek volt diagnosztizált betegsége, szignifikánsan rosszabbnak ítélte meg saját fizikai egészségét, mint az, akinek még nincs (t=4,53). Visszamérés után értékeltem az objektív paramétereket. A résztvevők testtömege igen kis mértékben, de nőtt (T=0,17 σ=1,57). Ezen kedvezőtlen irányú változás is magyarázza azt, hogy egyetlen résztvevő sem tudott testtömeg-kategóriát váltani. A mobilitás változásáról elmondható, hogy a mellkas-kitérés jelentősen nőtt (T=1,96 σ=1,63), míg a laterálflexió oldalkülönbség-változásának az iránya megfelelő volt, mértéke azonban nem volt jelentős (T=-0,45 σ=1,94). A testösszetétel változását értékelve, a kategóriaváltás egy főnél sem volt mérhető annak ellenére, hogy a bőrredő-összeg csökkenése jelentős volt (T=-6,46 σ=16,54). A tomporkerület változása alig haladta meg a mérési hibahatárt (T=-0,11 σ=3,56). Jelentős javulást mutatott mindkét állóképességi paraméter változása. Az akaratlagos apnoe idő (T=8,1 σ=16,66) és a járástávolság (T=40,85 σ=61,08) nőtt. A szubjektív paraméterek változását értékelve, testi fájdalmat 20 fő nem említett a korábbi 7-hez képest. Így ez már a minta 1/3-ára jellemző. Jelentős eredmény volt továbbá, hogy nagy fájdalmat egy résztvevő sem említett a programot követően. A testi fájdalom átlagos értéke nőtt (54,138). A változás mértéke 17,4%. Tehát a kérdőívnek köszönhetően számszerűsíthető ennek a nagyon lényeges szubjektív paraméternek a javulása. A résztvevők szubjektíven fizikai egészségüket jobbra értékelték (T= 3,61 σ=7,55). Mivel az érték meghaladta az 50-et, a résztvevők már jellemzően átlagon felülinek tartják saját fizikai egészségüket. 4. ELEMZÉS Összegezve elmondható, hogy egy 6 hetes tréning képes jelentős javulást eredményezni mobilitásban, testösszetételben és állóképességben és az egyén saját fizikai egészségérzetében. Ezen megállapításokat az 1. számú táblázat foglalja össze, melyben a rózsaszínű cellák a szignifikáns változásokat jelölik. Egy páratlan hidrogeológiai és klimatológiai adottságokkal bíró helyszínen kivitelezett fizioterápiás tréningprogram tapasztalatait és részeredményeit foglaltam össze. A komplex terápiának köszönhetően az egyes fizioterápiás kezelések egymást kiegészítve és erősítve fejtették ki hatásukat. A víz hipotermikus hatása stimuláló, mellékhatás nélküli volt. A változó bemerülés a medencetérben könnyen kialakítható volt, mivel a mélység 100-120cm között változik a járófelszín egyenetlensége miatt. A beépített sodróvíz elem a terápia során felhasználható volt. A klímatér levegőjének gyógyhatása, a lenyűgöző környezet, mely esztétikai élményével nyugtató hatású volt, feltétlen megemlítendő. Megállapításaim arra világítanak rá, hogy a degeneratív ízületi problémákkal élők
száma jóval nagyobb lehet, mint a nyilvántartott betegszám. A tünetekkel való együttélés pedig kihat az egyén saját egészségérzetére, rontja életminőségét. 1. táblázat Az objektív és szubjektív paraméterek változásainak t-értékei (n=60) OBJEKTÍV SZUBJEKTÍV Mellkaskitérés t=9,333 Bőrredőösszeg t=3,027 Apnoe idő t=3,769 Fizikai egészség t=3,721 Laterálflexió oldalkülönbsége t=1,8 Tompor kerület t=0,239 Járástávolság t=5,266 - A fizioterápiai és szomatometriai egyszerű, kis eszközigényű tehát költségtakarékos vizsgálati módszerek által szolgáltatott adatok alkalmasak voltak arra, hogy a résztvevők fizikai állapotát objektíven leírjam. Statisztikai számítások bizonyítják, hogy a diagnózissal bíró 30 főt szakmailag indokolatlan lett volna külön tréningeztetni és a diagnózissal nem rendelkezőket egészséges kontrollként értelmezni. A kérdőívvel a résztvevők szubjektív egészségi állapotát sikerült számszerűsíteni és értékelni. Mind az objektív, mind a szubjektív paraméterek elemzése a minta igen rossz fizikai állapotát igazolta. Aki diagnózissal rendelkezett, szignifikánsan rosszabbul teljesített a járásteszten és önmaga fizikai egészségét rosszabbnak ítélte meg, mint az, akinek nem volt diagnózisa. Egy 6 hetes mozgásprogram objektív és szubjektív változók szignifikáns javulását képes eredményezni. 5. KÖVETKEZTETÉSEK A mozgáshiányos életforma az ízületi, keringési-légzési megbetegedések gyakoriságát növeli. Ezek szakszerű kezelésére és a hajszoltságból adódó különleges stressz-hatások kipihenésére, sajátságos intézményi és személyi rendszer építendő. Munkám arra mutat rá, hogy a karsztkutatók, orvosok, gyógytornászok és wellness szakemberek hosszú távú együttműködése a barlangterápiában, társadalmi szinten lenne képes eredményeket felmutatni. Szükséges mindehhez a karsztfolyamatok paramétereinek egzakt mérési adatbázisainak bővítése, az aktuális egészségügyi-demográfiai szükségletek feltárása, a helyi adottságokat figyelembe vevő széles körű gyógyító-szolgáltató tevékenységek kidolgozása. A tanulmány/kutató munka a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. IRODALOM: 1. http://www.medicaline.hu/cikk_print/uj_balneologiai_szervezet 2011.01.06.: 2. WARE, J. E. JR. 1993: SF-36 Health Survey: Manual and interpretation guide. The Health Institute, New England, Medical Centre, Boston MA. 4. MAWSON, S. 1995: What is the SF-36 and can it measure outcome of physiotherapy? Physiotherapy vol. 88. No 4, 1995 April 208-212. pp 5. ELEKES, A. 2007: Kutatásmódszertan - Bevezetés az egészségtudományi kutatások módszertanába. Semmelweis Egyetem 99-107. oldal 6. FEDOR, E. 2009: A miskolci karsztos hévízkutak adatainak összehasonlító elemzése (szakdolgozat). ME MFK Intézet 9-85. oldal 7. LÉNÁRT, L., KOVÁCS B., HORÁNYINÉ CSISZÁR G., SZŰCS P. 2006: A Miskolctapolcai (Észak-Magyarország) Termál-forrás vízhőmérsékletének változása. A Kárpát-medence Ásványvizei III. Nemzetközi Tudományos Konferencia kiadványa. 109-119. oldal