BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Public Relations szakirány TANULÁSI MOTIVÁCIÓ A GAZDASÁGI OKTATÁSBAN Készítette: Konkoly Renáta Budapest, 2008
2
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés...5 2. A tanulás mint motiváció...6 2.1. A tanulás és tanítási folyamat interdependenciája...7 2.2. Tanulási problémák a 21. században a tanulási motiváció hiánya...8 2.3. Egész életen át tartó tanulás...9 3. Oktatás és gazdaság...11 3.1 Az oktatás szerepe a gazdasági életben...11 3.2 Átmenet az oktatásból a munka világába...12 4. A felsőoktatási rendszer megújulása...13 4.1. Új elvárások megjelenése a felsőoktatásban...14 4.2. Kompetencia-fejlesztés a felsőoktatási rendszerben...15 4.3. A felsőoktatási rendszer mennyiségi fejlesztésének következményei...18 5. A tanulási motiváció elméleti megközelítése...20 5.1. Motiváció a cselekvés mozgatórugója...20 5.2. A tanulási motiváció értelmezése, jelentősége...23 5.3. A tanulási motiváció 4 szintje...24 5.4. Motivációs elméletek...25 6. Az iskolai tanulás legfőbb ösztönző csoportjai (belső tényezők)...27 6.1. Az affektív dimenzióba tartozó motivációs tényezők...28 6.2. A kognitív dimenzióban ható késztetések...29 6.3. Az effektív dimenzió motivációs tényezői...30 7. A tanulási motivációt befolyásoló külső tényezők...30 7.1. A pályaválasztás útvesztőjében...30 7.1.1. Pályaválasztás és önismeret...31 7.1.2. A pályaválasztást befolyásoló tényezők...32 7.1.3. Egész életre szóló döntés?...32 7.1.4. Pályaválasztási tanácsadás, karrier irodák...33 7.1.5. Pályakövetési rendszer...34 7.2. A hallgatók tanulási módszerei, stratégiái a felsőoktatásban...35 7.3. Tanulásszervezési módszerek a felsőoktatásban...36 7.3.1. Tanári magyarázat...36 7.3.2. Csoportmunka...36 3
7.3.3. Individualizált (egyéni) munka...37 7.4. Pedagógusok szerepe a tanulási motiváció alakulásában...37 7.4.1. Társadalmi elvárások a pedagógusokkal szemben...37 7.4.2. A pedagógusok és a teljesítményértékelés...38 7.5. Elhelyezkedési esélyek a diploma megszerzése után...39 7.5.1. Presztízsrangsorok...39 7.5.2. Diplomás pályakezdők a munkaerő-piacon...43 7.5.3. Vállalatok kontra friss diplomások elvárások és hiányosságok...44 7.5.4. Diplomások és a munkanélküliség...47 8. Főiskolai hallgatók tanulási motivációjának vizsgálata...48 8.1. A vizsgálat célja...48 8.2. A vizsgálat alanyai...49 8.3. A vizsgálati eredmények kiértékelése...49 8.4. Következtetések...73 9. Összegzés...75 Táblázatok és ábrák jegyzéke...77 Mellékletek...80 Irodalomjegyzék...90 4
1. Bevezetés Hát van olyan idő, amikor nem kell tanulnunk? - kérdezed. S én azt válaszolom: nincs. De amint tanulni minden korban tiszteletre méltó, úgy kioktatást kapni már nem mindegyikben az. Szégyellni való, ha az öreg ember az ábécével vesződik: a fiatalnak tudást kell szereznie, az öregnek pedig alkalmaznia kell ezt a tudást. A szerzés sosem elegendő az élethez, tudnod kell bánni azzal, amit megszereztél: igazából csak az a tiéd, amivel másoknak is a hasznára vagy. (Seneca) Egyre gyorsabban fejlődő világunkban létkérdéssé vált, hogy egész életünk során új és új információkat szerezzünk be és bővítsük ismereteinket, ezáltal képessé váljunk életfeladataink megvalósítására. Az utóbbi 1-2 évtizedben egyre többen hangsúlyozzák a tanulás fontosságát, minél több végzettség, diploma megszerzését, az egész életen át tartó tanulás szükségességét. Egyre több szakterület és szakirodalom foglalkozik a tanulás kérdéskörével, a gyakorlatban azonban számos tényező nehezíti meg a tudásalapú társadalom megvalósulását. A felsőoktatási intézmények, amelyek a 21. században egyre fontosabb gazdasági szereplőkké válnak, súlyos problémákkal találják szemben magukat. Az intézményekből kikerülő pályakezdők tudásszintje messze alulmarad a vállalati szféra elvárásainak, valamint évről-évre nő azon friss diplomások száma, akik az oklevél megszerzése után elhelyezkedési problémákkal küzdenek. Sokak szerint a képzés minőségromlásáért az évtizedek óta folyó felsőoktatási expanzió a felelős, míg a munkanélküli diplomások számának növekedése a felsőoktatás és a munkaerő-piac között fennálló aránytalanságra vezethető vissza. Azonban a diplomák értékvesztése, az alkalmazható tudás hiánya nem magyarázható kizárólagosan a felsőoktatási rendszer minőségi, működésbeli problémáival. 5
Egyre több kutatás foglalkozik a diákok tanulási motivációjának vizsgálatával. A tanuláshoz való nem megfelelő hozzáállás, motiválatlanság komoly következményekkel járhat a tudáselsajátítás, tudásalkalmazás területén, hiszen motiváció nélkül nincs hatékony tanulás. Szakdolgozatomban szeretnék rávilágítani arra, hogy a főiskolai hallgatók tanulási motivációját mely külső és belső tényezők befolyásolják, de ehhez szükségesnek tartom előbb azt bemutatni, hogy miként változott és változik az oktatás, tanulás szerepe a gazdaságban, valamint milyen új kihívásokkal kell szembenéznie a felsőoktatási rendszernek. A tanulási motivációt kérdőíves megkérdezés keretében szeretném megvizsgálni a Külkereskedelmi Főiskola hallgatói között, választ keresve arra, hogy az olyan tényezők, mint a helyes vagy helytelen pályaválasztás, az oktatásszervezés, tanári értékelés, az önmaguk vagy mások elvárásainak való megfelelés mennyire hat ösztönzőleg tanulási tevékenységükre. 2. A tanulás mint motiváció A születés pillanatától egészen a halálig mindenki mindig és mindenhol tanul, így a tanulás az egyik legáltalánosabb emberi tevékenység. Emellett azonban a legbonyolultabb is, hiszen az egész személyiség aktivitását igényli. Már egészen kisgyermekkorunktól fogva rá vagyunk utalva, hogy ismereteinket bővítsük, hiszen csak ezáltal építhetjük fel saját egyéniségünket, ismerhetjük meg a világot, amelyben élünk, és kizárólag a tanulás útján válhatunk képessé a társadalmi beilleszkedésre. Számos megfogalmazás született a tanulással kapcsolatban: 1 A tanulást tekinthetjük úgy mint a kultúra egy részének egyének által történő elsajátítását, vagyis az emberiség eddigi története során felhalmozott értékek tovább örökítését. A tanulási folyamat során az egyén az objektív kultúra egy részét az 1 Lappints Árpád : Tanuláspedagógia a tanulás tanításának alapjai, Comedius Bt, Pécs 2002 p6-13 6
elsajátítással szubjektívvé teszi, emellett a tudást elsajátító egyén személyiségében változások jönnek létre. A tanulás pszichológiai értelemben 2 nem más, mint olyan teljesítmény-, viselkedés-, vagy tudásbeli változás, amely gyakorlás, vagyis a tanulási anyag egyszeri vagy többszöri ismétlése révén jön létre. Vagyis nem számít tanulásnak az olyan változás, amely nem gyakorlás eredményeként következik be. Az emberek az elsajátításnak úgyszólván valamennyi formáját tanulásnak tekintik. Ezzel a szóval illetnek minden folyamatot vagy tevékenységet, amely valami olyannak a tudását vagy teljesítését eredményezi, amit azelőtt nem tudtak, vagy nem voltak képesek teljesíteni. A legtöbb definícióban találhatunk utalást a tanulás személyiségformáló szerepére: Nagy József szerint a tanulás funkcióját tekintve olyan pszichotikus aktivitás, amelynek eredményeként a pszichikumban tartós változás következik be. W.Okon szerint a tanulás olyan folyamat, amelyek során a megismerés, a tapasztalat és a gyakorlás alapján új magatartási és cselekvési formák alakulnak ki, vagy a régiek megváltoznak. Kiss Árpád definíciója szerint pedig A tanulást olyan tevékenységnek határozzuk meg, mely felöleli a tapasztalás útján elért viszonylag tartós változásokat az egyes helyzetekre adott válaszban, továbbá az ilyen változásokhoz vezető folyamatot. Amellett, hogy a tanulás döntő szerepet játszik a személyiség fejlődésében, társadalmi beilleszkedés folyamatában, a megfelelő tudás hiányában ma már szinte elképzelhetetlen, hogy megálljuk a helyünket a munkaerő-piacon. 2.1. A tanulás és tanítási folyamat interdependenciája A tanulási-tanítási folyamat a tanár és a diák kölcsönös kapcsolatáról, egymásra kifejtett hatásáról szól, a tanítás során ugyanis a tanuló és a tanító egymás viselkedését is befolyásolja, reagál a másik fél által kiváltott ingerekre. Az oktatásban a tanár és diák közötti kapcsolat nagyon fontos tényező a tanuláshoz való hozzáállás kialakulásában. 2 Dr. Barkóczi Ilona - Dr.Putnok Jenő: Tanulás és motiváció, Tankönyvkiadó, Budapest, 1967 7
Sajnos a diákok többsége már az alapfokú oktatásban elveszíti a tanulás iránti érdeklődését, mert sok pedagógusok nem figyel oda arra, hogy az ismeretek elsajátítását a diák örömszerzésként élje meg, ne pedig egy kötelező, negatív követelményként. Ahhoz azonban, hogy a tanulási folyamat során a diák egy autonóm, tudást és ismereteket önállóan kereső egyénné fejlődjön, saját magának is aktív résztvevőként kell bekapcsolódnia a tanulásba. 1. sz. ábra Növekvő autonómia A tanár szerepe A diák szerepe Megtanító Tanító Együttműködő Képessé tevő Befogadó Elfogadó Követő Függetlenül tudást kereső A tanár és a diákszerep változása a növekvő autonómia során 3 A tanár és a diák közötti kommunikatív kapcsolat célja, hogy biztosítsa és elősegítse a tanulók kiegyensúlyozott, harmonikus fejlődését, személyiségük, tudásuk szabad kibontakozását, valamint a társadalmi aktivitás és felelősségérzet kialakulását. Mivel az egyéneket csak az készteti tartósan valamilyen viselkedésre, amelyek számára személyes jelentőséggel bírnak, ezért a nevelők feladata, hogy vágyaik társadalmilag értékes célokkal essenek egybe. 2.2. Tanulási problémák a 21. században a tanulási motiváció hiánya A globalizációs és integrációs folyamatokból eredően komoly problémák merültek fel a tanulás területén. Napjainkban olyan innovatív tudásstruktúrára van szükség, amely lehetővé teszi, hogy az egyén a piacgazdaság állandó és gyors változásai közepette is alkalmazni tudja ismereteit. Azonban mind az oktatási intézmények, mind az intézményekben tanuló diákok részéről komoly hiányosságok tapasztalhatóak ezen a téren. 3 Forrás:Veress Gábor A felsőoktatási intézmények minőségmenedzsmentje 109.o. 8
Egyrészről az oktatási rendszer elavultsága, rugalmatlansága, valamint az elmúlt évtizedek mennyiségi fejlesztésre koncentráló oktatáspolitikájának köszönhetően a felsőoktatási képzés súlyos minőségi problémákkal küzd. Évről-évre egyre több diplomás pályakezdő kerül ki az intézményekből, akik egyre nehezebben tudnak elhelyezkedni, hiszen a mennyiségi túlképzésnek köszönhetően nagyszámú konkurenciával találják szemben magukat a piacon. De a legnagyobb probléma, hogy az iskolában megszerzett tudást nem tudják alkalmazni a gyakorlatban. A gyors technikai, gazdasági és társadalmi változásoknak köszönhetően szinte lehetetlen előre megjósolni, hogy milyen tudásra, képességekre van szükség a jövőben, így nem meglepő, hogy napjainkban már az iskola nem képes egy egész életre vagy legalább az élet jelentős szakaszára érvényes tudással ellátni a tanulókat. A tudás mindig fontos szerepet játszott az emberek életében, de eddig a modern társadalmat elsősorban a munka és tulajdon fogalmaival jellemezték, az emberek e fogalmak segítségével határozták meg helyüket a társadalmi rendszerben. Ám napjainkban egyre inkább dominánssá válik Francis Bacon megállapítása, miszerint a tudás hatalom. Az ipari társadalom megszűnőben van, helyét pedig az információs társadalomnak adja át. Az új informatikai eszközök a társadalom átalakulását eredményezik, az új technika foglalkozások megszűnését, új foglalkozások megjelenését vonja maga után, ezért új szakismeretre, új tudásstruktúra kialakítására van szükség. Az életpálya különböző szakaszai (tanulás végzettség megszerzése munkavégzés - nyugdíjazás) között elmosódnak a határok. Egy-két évtizeddel ezelőtt még magától értetődő volt, hogy a tanulási folyamat végén megszerzett szakma egész életpályánkat végig kíséri, és a nyugdíjkorhatár elérése után kiléphetünk a munka világából. Ma azonban már más a helyzet. Az egyes életpálya szakaszok egymásba csúsznak, a tanulási folyamat elhúzódik, az első szakma megszerzésének időpontja a 22-25 éves korban valósul meg, valamint életünk folyamán többször is pályamódosításra kényszerülhetünk. Sokan a nyugdíjazás után is vállalnak munkát, hogy az alacsony szintű nyugdíjakat kiegészítsék és megélhetésüket biztosítsák. 9
2.3. Egész életen át tartó tanulás Az utóbbi években egyre többet hallhatunk arról, hogy már nem elég egy végzettség megszerzése, a tanulásnak egész életünkre ki kell terjednie. Az Európai Bizottság 2001- ben stratégiai tervet adott ki az egész életen át tartó tanulásról, amely az Európai Közösséghez tartozó országok számára nagy jelentőséggel bír, hiszen minden európai polgár számára fontos, hogy korszerű és alkalmazható tudáshoz jusson, és ezáltal növelje munkaerő-felhasználhatóságát, alkalmazkodóképességét. Általában a munkanélküliség azokat sújtja tartósan, akik nem rendelkeznek megfelelő képzettséggel, számukra is a tanulás, továbbképzés jelenthet felemelkedési lehetőséget. Az élethosszig tartó tanulás fontosságának növekedésével a tanulás fogalma is változott, bővült. Míg korábban ez jellemzően az iskolarendszerű oktatásra korlátozódott, addig az élethosszig tartó tanulás átfog minden olyan tervszerű tanulási tevékenységet, legyen az formális, nem formális vagy informális, melynek célja ismeretek szerzése, illetve készségek és kompetenciák fejlesztése. A tanulás eme kibővített fogalma minden egyes emberre értelmezhető, életkortól, munkaerő-piaci státusztól, intézményi és társadalmi keretektől függetlenül. Elvileg magában foglal mindenfajta tanulási tevékenységet, kezdve a gyermekkori készségfejlesztéstől, egészen a nyugdíjasok szellemi frissességet megőrző tanulási tréningjéig. 4 Az oktatási intézmények feladata, hogy olyan tudással lássák el az embereket, amelynek segítségével legyőzhetik az életük során felmerülő nehézségeket. Ahhoz azonban, hogy az élethosszig tartó tanulás megvalósulhasson, az iskoláknak nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a tanulási motiváció növelésére, valamint az olyan technikák és készségek fejlesztésére, amelyek elősegítik az információkeresést és -felvételt, valamint annak értékelését. Már a korai gyerekkortól kezdődően biztosítani kell mindenki számára a megfelelő minőségű oktatást, hiszen már ebben a korszakban elkezdődik azon készségek és képességek elsajátítása, amelyek később nélkülözhetetlenek lesznek az életben való érvényesüléshez, valamint az egész életen át tartó tanuláshoz. 4 Csernyák Mariann Natália - Janák Katalin-Zalánné - Olbrich Anikó: Az élethosszig tartó tanulás, Központi Statisztikai Hivatal, 2004 p5 10
3. Oktatás és gazdaság 3.1. Az oktatás szerepe a gazdasági életben Magyarország jelenleg nehéz gazdasági helyzetben van. A rendszerváltás utáni privatizáció mind a mezőgazdaságban, mind az iparban új problémákat eredményezett és új kihívások éle állította a magyar gazdaságot. A mai törpe- és kisgazdaságoknak (mezőgazdaság) illetve a mikro- es kisvállalkozásoknak (ipar) napjainkban egy sokkal ridegebb, keményebb gazdasági környezetben kell helyt állniuk, mint a kilencvenes évek előtt. Csökkent az állami szerepvállalás, megszűnt az olcsó KGST-országok közötti nyersanyagellátás és a biztos kelet-európai felvevő piacok helyébe, rendkívül magas mércével mérő, azaz magas normákkal rendelkező EU piacok léptek. Ezeken az új (EU) piacokon csak környezetbarát, energiatakarékos, modern technológiával előállított piacképes termékekkel tudunk érvényesülni. E cél elérésében kulcsfontosságú szerep jut a magyar diplomásoknak, értelmiségieknek, szellemi tőkénk maximális kiaknázásának. Ezért az oktatásnak napjainkban már nem csak az a feladata, hogy tudást és értékeket közvetítsen, hanem fontos szerepet játszik a gazdasági rendszer fejlődésében is, hiszen olyan tudással kell ellátnia a jövő nemzedékét, amelyek ezeknek az új kihívásoknak megfelelnek. Theodore W. Schulz amerikai közgazdász szerint a tudás és a termelés között szoros kapcsolat áll fenn 5 : a munkaerő gazdasági szerepében döntő szerepet játszó emberi tudás egy olyan hosszú, költséges folyamat eredményeképpen alakul ki, amely leginkább a beruházási folyamathoz hasonlít. Mindaz, ami a munkaerő munkavégző képességének létrehozásához és fenntartásához hozzájárul, valójában beruházás mind a társadalom, mind pedig az egyén szempontjából. Ahhoz, hogy egy ember beléphessen a termelésbe, hosszú időn keresztül, sokat kell fordítani a taníttatására, a képzésére, vagyis tartós beruházási folyamaton kell átmennie. Az ifjúság nevelésére fordított kiadások azonban nemcsak az egyénnek hoznak hasznot, hanem magának a gazdaságnak is, hiszen a befektetés a jövőben (elvileg) megtérül. 5 http://www.agraroldal.hu/oktatas-gazdasagi-vonatkozasai_cikk.html 11
Mint már említettem, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődésben kulcsfontosságú szerepet játszik a tudás színvonala, de vajon megfelelő minőségű tudással kerülnek-e ki a fiatalok az iskola padból? Tudják-e majd alkalmazni a megszerzett tudást a gyakorlatban is? Sok tényező játszik szerepet abban, hogy a tudás hatásfoka nem éri el az a szintet, amely a munkaerő-piaci elvárásoknak megfelel. Az egyik oldalról, a helytelenül kialakított oktatáspolitikai stratégia, az oktatási rendszer nem megfelelő szervezettsége, a rosszul összeállított és strukturált tanagyag, az iskola túlságosan magas teljesítményelvárása a diploma értékvesztéséhez vezethet. A másik oldalról, a képzésben résztvevők nem megfelelő hozzáállása a tanuláshoz is a minőség romlást eredményezhet. 3.2. Átmenet az oktatásból a munka világába A munkaerőpiac és az oktatási rendszer között szoros kapcsolat áll fent. A piacra lépő pályakezdők szakképzettségüket az oktatási rendszerben szerzik meg, valamint a manapság egyre nagyobb szerephez jutó át- és továbbképzések is az oktatási rendszerben történnek. Optimális esetben az oktatási rendszer szolgáltatásai iránti keresletet alapvetően befolyásolják a munkaerő-piac keresletének rövidebb-hosszabb távon felismerhető jellemzői (az egyes szakképzettségekkel rendelkező munkaerő iránti keresletek, az egyes szakképzettségekkel elérhető nem gazdasági előnyök, presztízs). 6 Ez sajnos a mai oktatási rendszerre kevésbé jellemző, ugyanis a felsőoktatási intézmények és a munkaerő-piac között nincs kapcsolat, a főiskolák, egyetemek képzéseik keretszámát nem a gazdasági igényekhez igazítják. Az oktatási rendszer feladata, hogy a hallgatókat felkészítse a munkára, szakmai aktivitásra. A felsőoktatásból kikerülő hallgatók körében azonban egyre gyakoribb jelenség, hogy nehezen tudnak elhelyezkedni a munkaerő-piacon. A munkahelyek gyakran olyan készségeket, illetve személyes kompetenciákat várnak el a pályakezdőktől, amelyekkel még nem rendelkeznek. Ilyenkor gyakran merül fel a kérdés mind a pályakezdőkben, mind a munkáltatókban, hogy a felsőoktatási 6 Polónyi István: Az oktatás gazdaságtana, Osiris Kiadó, 2002 p189. 12
intézményeknek miért nem sikerült érdemben felkészíteni a hallgatót a munkaerő-piaci kihívásokra. Ebben több tényező is szerepet játszhat. A főiskolák, egyetemek elsősorban a lexikális tudás oktatására helyezik a hangsúlyt, és az intézményből kikerülő hallgatók nem rendelkeznek szakmai tapasztalattal, pedig a vállalatok többsége inkább a gyakorlattal rendelkező munkavállalókat keresi. Ezért a felsőoktatási rendszernek törekednie kellene arra, hogy gyakorlatorientáltabb képzést biztosítson a hallgatók részére, valamint fejlessze a tanulók azon képességeit és kompetenciáit, amelyek a munkaadók elvárásainak megfelelnek. A diákoknak pedig a tanulás során tudatosan kell készülniük a munkavállalásra, fejleszteniük a tanulási hatékonyságukat és célszerű már a tanulás évei alatt munkát vállalniuk, így az elhelyezkedés és a munkahelyi környezet sem lesz ismeretlen számukra. Mielőtt azonban részletesebben rátérnék a tanulói oldal problémáinak elemzésére, a tanulási motiváció vizsgálatára, röviden szeretném áttekinteni, milyen új elvárások jelentek meg a magyar felsőoktatásban, illetve az elmúlt évtizedek helytelenül kialakított oktatáspolitikája mennyiben felelős az egyre nagyobb mértékben növekedő hallgatószámért. 4. A felsőoktatási rendszer megújulása A felsőoktatási rendszer feladata, hogy felkészítse a diákokat a szakmai életre, vagyis olyan tudással ruházza fel őket, amelyeket majd érvényesíteni tudnak a munka világában. Ezt azonban a piac keresletének és szerkezetének állandó változása megnehezíti. Az utóbbi időben sok kritika éri a felsőoktatást, hogy szerkezete elavult és nem képes azonnal reagálni a gazdaság folytonosan változó igényeire, valamint a 3-5 éves képzések nem a munkára készítik fel a hallgatókat, hanem az oklevél, a diploma megszerzésére. A túlképzésnek köszönhetően egyre nagyobb versengés folyik a friss diplomások között a munkahelyek megszerzéséért. A vállalati szféra pedig nem tud minden pályakezdőt 13
befogadni, ezért évről-évre növekszik a pályakezdő diplomások száma, és egyre többen kényszerülnek arra, hogy a végzettségüknél alacsonyabb pozíciókban helyezkedjenek el. Új helyzetet teremtett a felsőoktatásban 2006-ban bevezetett bolognai rendszer 7, amely több kimenetű képzést valósított meg. Az alapképzés három év alatt felkészíti a hallgatókat a munkavállalásra, így a hallgatók nyernek egy-két évet a korábbi képzési rendszerhez képest. A képzésnek köszönhetően biztosított az átjárás lehetősége, így a hallgatók a Bachelor diploma megszerzése után tanulmányaikat bármely másik hazai, vagy külföldi intézményben folytathatják. A képzés további előnye, hogy a megszerzett diplomát egész Európában elismerik, így bővülnek a hallgatók elhelyezkedési lehetőségei, valamint a korábbi képzési rendszer elmélet-központú oktatásával szemben nagyobb hangsúlyt fektet a gyakorlati oktatásra és így könnyebb alkalmazkodási képességet biztosít a munkaerő-piaci elhelyezkedésnél is. Bár ezen állítások még nem támaszthatóak alá konkrét adatokkal, hiszen 2006-ban elindult képzés hallgatói még nem végzetek, így arra a kérdésre, hogy az új rendszerben tanuló hallgatók mennyire képesek megállni a helyüket a munkaerő-piacon, 1-2 év múlva kaphatunk választ. 4.1. Új elvárások megjelenése a felsőoktatásban 8 Be kell látnunk, az oktatási rendszer nincs könnyű helyzetben. Meg kell felelnie a társadalmi, gazdasági rendszer által támasztott igényeknek, elvárásoknak, az állandóan változó piaci környezetnek megfelelően kell képeznie hallgatóit. A fejlődés legfontosabb feltétele a tudás, illetve az azon alapuló gazdaság és társadalom, ezért a felsőoktatási intézményeknek olyan ismereteket kell nyújtania a diákoknak és olyan képességeket kell fejlesztenie, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a pályakezdők megállják helyüket leendő munkahelyükön. A gazdaságban olyan szakemberekre van szükség, akik képesek az elsajátított tudást felhasználni. Tehát a vállalatok a logikus gondolkodású, problémamegoldó képességgel rendelkező, kockázatvállaló, alkalmazkodóképes munkaerőt részesítik előnyben. 2000. márciusában a lisszaboni csúcsértekezleten az Európai Unió vezetői megfogalmazták a Közösség stratégiai célját, mely szerint 2010-ig az Európai Uniót a 7 http://www.diakkapu.hu/hasznos/fogalmak/106-fogalmak/757-a-bolognai-rendszer 8 http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2006-12-np-toth-tudas 14
világ legversenyképesebb, legdinamikusabban fejlődő tudásalapú gazdasággal rendelkező térségévé kell változtatni. Megállapították, hogy ezen globális cél eléréséhez elengedhetetlen előfeltétel a humán erőforrások, ezen belül az oktatási, képzési rendszerek átfogó fejlesztése, a humán erőforrásokban rejlő lehetőségek teljesebb kiaknázása. A kialakuló tudástársadalomban pedig a tanulásnak mint kulcseszköznek kell megjelennie. A tudás alapú társadalomnak többféle megközelítése és értelmezése alakult ki, de igazán pontos definíciója nincs. Értelmezhető a technika és a tudomány újfajta viszonyaként, hiszen az elmúlt évtizedekben elsősorban a fizika és a biológia területén olyan tudományos forradalom zajlott le, amelynek következtében a nagy technikai felfedezésekkel szemben a hangsúly átbillent a tudomány fontosságára (géntechnológia, nukleáris energia). A tudás alapú társadalom jelenthet termékstruktúra-váltást: bizonyos csúcstechnikai termékekben igen nagy a tudástartalom aránya. A klasszikus termelési tényezők (tőke, munkaerő, föld) mellett egyre inkább a tudás kerül előtérbe, és válik döntő termelési tényezővé. Az oktatás jelentőségének növekedése eredményeképpen a tudás közkinccsé válik, az egész társadalom tudásszintje növekszik. 4.2. Kompetencia-fejlesztés a felsőoktatási rendszerben 9 Manapság a tudás fejlesztése, a tudástársadalom kialakítása kapcsán egyre inkább a figyelem központjába kerül a kompetencia-fejlesztés, a kompetencia alapú képzés fogalma. A kompetencia szó eredeti jelentése az alkalmasság, hozzáértés, hétköznapi értelmezésben rátermettséget, felkészültséget, szakértelmet, szakavatottságot, beavatottságot jelent. Szakmai értelemben ez a fogalom jóval többet takar. Többféle definíció született a kompetencia fogalmának meghatározására: A kompetencia alkalmazási szintű tevékenységeket lehetővé tevő tudásösszesség, meghatározott feladat teljesítésére való alkalmasság. A kompetencia mindig 9 Nagy Ádám : Ifjúságügy Ifjúsági munka, ifjúsági szakma, Új Mandátum Kiadó, 2008. p137-156 15
cselekvéshez, szituációhoz kapcsolódik, lehetővé téve a cselekvést és a feladatok elvégzését. Egy másik megfogalmazás szerint a kompetencia a munkaerő piacon a teljesítő-képes tudást, a megszerzett tudásnak és a személyiség meglévő adottságainak, készségeinek adott környezetben való alkalmazási képességét és szándékát jelenti. A kompetencia konkrét, közösségekben megszerezhető munkatapasztalatok során formálódik, de egyéni képességeket jelent. Arra a kérdésre ad választ, hogy egy adott személy milyen feladatok ellátására képes, és hogy miként tudja alkalmazni tudását hasonló, vagy más komplex, rendkívül gyorsan változó helyzetekben. A kompetenciák megszerzése tanulást jelent, de nem minden tanulás vezet kompetenciák megszerzéséhez. A modern, tudás alapú, erős gazdasági versenyre épülő társadalomban az oktatás során a következő kulcskompetenciák fejlesztése válik szükségessé: Anyanyelvi kommunikáció: A kommunikáció a gondolatok, érzések és tények szóbeli és írásbeli formában történő kifejezésének és értelmezésének képessége. Idegen nyelvi kommunikáció: Az idegen nyelvi kommunikáció a gondolatok, érzések és tények szóban és írásban történő megértésének, kifejezésének és értelmezésének képessége. Matematikai kompetencia: A legalapvetőbb szinten a matematikai kompetencia az összeadás, kivonás, szorzás, osztás, a százalékok és a törtek használatának képességét foglalja magában. Természettudományos kompetencia: A természettudományi kompetencia azoknak az ismereteknek és módszereknek a használatára való képesség és készség, amelyekkel a természettudományok a természeti világot magyarázzák. Digitális kompetencia: A digitális kompetencia az információs társadalom technológiáinak magabiztos és kritikus használatára való képesség. 16
Hatékony, önálló tanulás: A tanulás tanulása a saját tanulás önállóan és csoportban történő szervezésének és szabályozásának a képességét foglalja magában. Részét képezi a hatékony időbeosztás, problémamegoldás, az új tudás elsajátításának, feldolgozásának, értékelésének és beépítésének, valamint az új ismeretek és készségek különböző kontextusokban történő alkalmazásának képessége. Szociális és állampolgári kompetencia: A személyközi kompetenciákhoz tartoznak mindazok a viselkedésformák, amelyeket az egyénnek el kell sajátítania ahhoz, hogy képes legyen hatékony és konstruktív módon részt venni a társadalmi életben, és szükség esetén meg tudja oldani a konfliktusokat. Kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia: A vállalkozói kompetenciának egy aktív és egy passzív összetevője van: egyrészt a változás kiváltására való törekvés, másrészt a külső tényezők által kiváltott újítások üdvözlésének és támogatásának a képessége. Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség: A gondolatok, élménynek és érzések különféle módon történő kreatív kifejezésének fontosságát foglalja magában. Szakmai kompetenciák Szociális kompetenciák: Tolerancia, empátia, együttműködés képességei tartoznak ide. Információs és kommunikációs (IKT) kompetencia Médiakompetencia Új médiumok, multimédiás-informatikai és kommunikációs technikák kezelésének képessége. Manapság a munkaadók kevésbé tesznek különbséget az általános és a szakmai kompetencia-követelmények között, egyre több olyan készséggel és képességgel kell rendelkeznie a munkavállalóknak, amelyek elsajátítására, fejlesztésére egyáltalán nem, vagy pedig nem kellő a mértékben volt lehetőség. 17
A kompetencia alapú oktatás feladata, hogy az ismeretek átadása mellett fejlessze a tanulók alapkompetenciáit, valamint hozzájáruljon a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakmai kompetenciák kialakításához. A kompetencia alapú képzésben megváltoznak a szerepviszonyok. A pedagógusoknak nagyobb mértékben kell bevonniuk a hallgatókat a tanulási folyamatba, a diákoknak pedig aktívabb részvételt kell biztosítaniuk. 3.2. A felsőoktatási rendszer mennyiségi fejlesztésének következményei Az oktatás színvonalának hanyatlását nagymértékben elősegítette az oktatás mennyiségi fejlesztése, amely 3 kampány keretében valósult meg 10 : Az első kampány elindítása a negyvenes évek végére tehető, amelyre azért volt szükség, mivel ebben az időszakban komoly ipari fellendülés következett be, ezért nagyszámú munkaerőre volt szükség. A második kampányra a hatvanas évek elején került sor, melynél a legfőbb célként a fejlettebb ipari országok utolérését tűzték ki. Azt feltételezték, hogy az elkövetkező években a fizikai munkaerő háttérbe fog szorulni, és inkább szellemi munkaerőre lesz szükség, ezért ennek függvényében megkezdték a középiskolák átszervezését. Az oktatási reform végrehajtása gyors és drasztikus tempóban történt, és nem is járt sikerrel. Az intézkedések széleskörű társadalmi elégedetlenséghez vezettek, majd a kormány a legtöbb intézkedést visszavonta. Az átgondolatlan és szervezetlen reform, amellett, hogy 1 milliárd forintba került (mai viszonylatban 100 milliárd forintot jelent), rányomta a bélyegét a középiskolai oktatás minőségére. A mennyiségi fejlesztés harmadik kampánya a 90-es évek elején vette kezdetét.. Kiváltó oka az érettségizők számának nagyarányú növekedése volt, és így a felsőoktatási jelentkezések száma is számottevően megemelkedett. Ebben az időszakban nagy volt a munkanélküliség, és mivel a munkanélküli segély kevés volt, sokan választották a főiskolát, egyetemet, hiszen így tartósabb támogatáshoz juthattak, és diplomás pályakezdőként nagyobb esélyük volt, hogy munkát találjanak. Mindhárom fejlesztési kampány esetében a diplomások tömeges gyártására koncentráltak, figyelmen kívül hagyva a piacra lépő diplomások tudásának minőségét. 10 Polónyi István - Tímár János Tudásgyár vagy papírgyár, Új Mandátum Könyvkiadó, 2001, 63-64 18
A hallgatószám növekedése Az erőltetett mennyiségi fejlesztés azonban nem hozta meg a várt eredményeket. Mint ahogy hasonló külföldi példák is mutatták, az ilyen típusú fejlesztés nem teszi lehetővé a gazdasági növekedés gyorsítását, és olyan káros következményekkel járhat, mint a hallgatói létszám drasztikus emelkedése, ami Magyarország esetében is bekövetkezett. Míg a felsőoktatási továbbtanulás iránt évről-évre nő az érdeklődés, hiszen elméletileg diplomával jobb kereseti viszonyokra lehet számítani, azonban a mennyiségileg nagymértékű túlképzés miatt a diplomások egyre nehezebben tudnak munkát találni, így az alacsonyabb végzettséget igénylő és sokkal kevesebbet fizető állásokat pályázzák meg, kiszorítva a középfokú végzettséggel rendelkezőket. 2. sz. ábra Egyetemek, főiskolák nappali tagozatára jelentkezettek és felvettek Jelentkezettek Felvettek 100 000 90 000 80 000 70 000 60 000 50 000 40 000 30 000 20 000 10 000 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Egyetemek, főiskolák nappali tagozatára jelentkezettek és felvettek 1990-2007 között 11 A rendszerváltástól napjainkig a felsőoktatásban tanulók aránya jelentősen megnőtt 12. Míg 1990-ben a jelentkezőknek alig több mint 36%-a, 2007-ben már 68,1%-a nyert felvételt. A felvettek körében egyre növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik ugyanabban az évben érettségiztek, tehát a nappali felsőoktatás expanziója elsősorban a 18 19 éves korosztályt érintette. 11 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal 12 Statisztikai Tükör Oktatási adatok 2007-2008., II. évfolyam, 41. szám, 2008. április 8., KSH 2008. 19
A jelentkezők körében továbbra is a gazdasági szakok a legnépszerűbbek, majd ezt követik a műszaki és bölcsésztudományi szakok. A felsőoktatási intézményekbe jelentkezők száma továbbra is nő, bár a növekedés üteme csökkenni látszik. A 2007/2008-as év folyamán nappali tagozatra összesen 243 ezer hallgató iratkozott be különböző szintű képzésekre. Felsőfokú alapképzésben (BSc) 99 ezren, egyetemi, főiskolai és osztatlan képzésben 128 ezren tanulnak. Ezen túlmenően több mint 10 ezer hallgató felsőfokú szakképzésben, közel 5600 fő szakirányú továbbképzésben, illetve doktori programokban vesz részt. 5. A tanulási motiváció elméleti megközelítése Az ember egész élete során folyamatosan kapcsolatban áll környezetével, személyiségünk fejlődése már a születés pillanatától fogva elkezdődik. A körülöttünk lévő tárgyak, személyek, események folyamatosan hatást fejtenek ki ránk, de azt, hogy milyen célokat kívánunk elérni, csakis saját belső késztetéseink, vagyis motivációink határozzák meg. De mit is takar a motiváció? 5.1. Motiváció a cselekvés mozgatórugója A motiváció a latin eredetű, movore szóból ered, amely azt jelenti: mozogni. A szó jelentése tartalmára is utal, hiszen értelmezhetjük úgy, mint egy erőt, melynek hatására az egyén mozgásba lendül, vagyis egy bizonyos cselekvés elvégzésére késztet. A szakirodalomban rengeteg definíciót találhatunk a motivációra: Az egyik leggyakrabban idézett definíció szerint a motiváció 13 : olyan belső állapot, amely befolyásolja az egyént abban, hogy elkezdjen vagy folytasson egy olyan viselkedéssorozatot, amellyel képes szükségleteit kielégíteni, céljait elérni. A cél elérése érdekében kifejtett erőfeszítésre létrejövő hajlandóság. 13 Báthory Zoltán: Tanítás és tanulás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1985, p48 20