A MŰTÉTI SEBZÁRÁS TÖRTÉNETÉBŐL VÉRTES LÁSZLÓ Napjaink sebészetének egyik, az érdeklődés középpontjában álló problémaköre a sebek zárása. Mind az orvos, mind a beteg számára igen lényeges kérdés, hogy a műtéti beavatkozás után milyen eredménnyel sikerül a sebszélek egyesítése. A sebészet rohamos fejlődése keretében változatlan érdeklődés nyilvánul meg a varrástechnika iránt. Még mindig sok szövődmény sebszétválás, fonalgennyedés, sérvképződés fenyegeti a gyógyulás sikerét, s mindezek kezelése hosszan tartó türelmet igényel. A kozmetikai eredmények szintén lényegesek: Susruta, az ókori indus sebészet legkimagaslóbb alakja mindig törekedett a szép műtéti hegre. Ezen szemlélet alapvető voltára utal Bugyi [1], a szép heg fontos követelményére sok sebész nem ügyel, pedig a beteg egész életén át viseli és egyedül azt látja, s annak alapján bírálja meg a műtétet. A sebek zárására sokféle anyagot és módszert alkalmaztak az elmúlt évezredekben. Ezeknek még a vázlatos áttekintése is lehetetlen, így csupán néhány szemelvényre térhetünk ki. Az őskínai sebészkultúra jellemzője, hogy a sebeket fakéregből készült háncscsal varrták [1]. Az egyiptomiak már az i. e. XVII. században lencsíkokat használtak. Az európai sebészek olaj és gyanta keverékét, később cinkoxiddal kevert ragasztóanyagot alkalmaztak. Ambroise Paré az ún. száraz varratot javasolta: a seb szélét ragasztóanyaggal bekent csíkokkal fedte, és ezek csipkéit összehúzta (1. ábra). Az arc sebeinél így sikerült elkerülnie a torzító hegeket. A varráshoz használt durva eszközök a fertőzés- és a hegképződés- l. ábra. Paré száraz varrata"
veszély ellenére a ragtapaszcsíkos eljárás nem terjedt el, ugyanis a bőrhöz ragadás maceratiót okozott [9], A következők olvashatók egy 1877-ben megjelent szakkönyvben: a sebeket ritkán varrták, hanem ragtapasz csíkok által odanyomott tépetgomolyokkal igyekszünk lehető pontos érintkezést hozni létre" [3], Az arab orvosok is észrevették, hogy a sebszélek egyesítésével kedvezőbbek az eredmények. Kapocs"-ként nagy hangyákat használtak: a sebszélekhez érintették a hangyák fejét, ekkor azok (mint a cserebogár) beleharaptak a bőrbe, és összetartották a széleket [15]. Henri de Mondeville montpellieri, majd párizsi tanár a középkorban szokásos nyitott sebkezelés helyett összevarrta a sérüléseket. Larrey francia sebész a hippokratészi és római orvosi iskola alkoholos kötését javasolta, az alkoholhoz azonban kámfort is kevert [13], Természetesen sok népi gyógymód is elterjedt: Terpentinnel kenjed a sebet, összeforrasztja", Keselyű fűnek, kit deákul Aquilegiának hívnak, mind gyökerenek, levelének facsard ki a levét, azzal mossad az sebet, avagy törd össze és kösd az sebre, ez hirtelen összeforrasztja, akármineműféle seb" [15], A sebszélek egyesítésének három klasszikus" módja: a kötés, a varrat és a kapocs. A kötés a bőrön áthatoló folytonossági hiány esetén nem elegendő, a sebszélek szétválnak. A varratok behelyezése szövetkárosodást idéz elő, a kapcsok szintén elhaláshoz, másodlagos sebgyógyuláshoz vezethetnek. A sebzárás műveletének döntő követelménye az atraumatikus, maximálisan szövetkímélő technika [16]. A jelenlegi legfontosabb kutatási irányok: szövetragasztó anyagok, sebzáró tapaszcsíkok, valamint fémhuzalok alkalmazása. 1. A műanyag ragasztók, különböző acrylsavszármazékok [7] felhasználása terjed. 1961-ben Yoshimura 60 esetben alkalmazta eredményesen az Aron Alpha Sankie-t appendectomiák kapcsán. A Histoacryl-L, -N szerepéről 1966-ban Bad-Homburgban rendezték az első szümpóziumot. Giebel 100 műtéti sebragasztás kitűnő kozmetikai eredményéről számolt be. 1966-ban Möller már 1283 2. ábra. Sebragasztócsíkkal történő sebzárás (sebszél-letörlés, zsírtalanítás, csík felhelyezése)
Vértes L. : A műtéti sebzárás történetéből 239 3. ábra. Műtéti seb steril szétválásának gátlása ragtapaszcsíkkal 4. ábra. Faragó-féle longitudinális huzalvarrat behelyezése. (A sebvarrótű végére damyl-zsinór fűzve, ennek végébe akasztva a huzal. A nyíl a hasfali rétegekben való áthúzást jelöli) 5. ábra. Faragó-féle longitudinális huzalvarrat alkalmazása hasfali sérv helyreállításakor esetet ismertetett. 1907-ben tartották az első nemzetközi sebészeti ragasztóanyagkonferenciát Bécsben [10], 2. A varrat nélküli sebzárás egyik lehetősége a ragasztócsíkok elterjesztése. Magyarországon is olvashattunk erről. Kós [9] 3M Steri Strip-et, Konkoly Thege [8] ezenkívül Leucoclipet használt. Főképpen gyermekek sérüléseinek, továbbá arcsebek ellátásában bizonyult előnyösnek a módszer (2. ábra). Ragtapaszcsíkot használhatunk akkor is, ha a műtéti seb steril szétválása fenyeget (3. ábra). 3, A hagyományos" technika a hasfal rétegeinek (hashártya, fascia, izom) egyesítésére különféle anyagokat használ (selyem, len, cat-gut). Tény, hogy a sebgyógyulás helyi zavaró tényezői közé sorolható a szövetelhalás, idegen test (varróanyag) jelenléte [14]. A túl sűrűn és túl szorosan csomózott öltések néhány nap alatt átvágnak, és az így varrt rétegen hiány keletkezik, amelynek gyakran sérv lesz a következménye [12]. Sebfertőzés esetén egyáltalán nem tartanak a varratok, a metszés szétválik [11]. A varratok között kinyomódó hasüregi zsigerek révén a hegsérvek is kizáródnak [2], A fentieket azért kellett áttekintenünk, hogy egy új
20 40 60 80 100 120 140 Ï60 Hgmm D E paracostalis metszés McBurney-féle metszés C. ábra eljárás szinte történelmi szükségszerűségére*' rámutassunk. A számos szövődmény elkerülésének igénye vezet el a Faragó-íéle longitudinális huzalvarrathoz [5]. A fémhuzal igen hasznos varróanyag, megbízható, jó varratok érhetők el [1]. Sok kísérlet ismeretes, az eddigiekben azonban a metszésvonalra haránt transversalisan vezették be a huzalt. A longitudinális huzalvarrat" lényege, hogy a bőr alatti rétegeket 0,5 mm átmérőjű molibdén fémhuzallal öltik át, majd ezt a sebgyógyulás a műtét típusától függően átlagosan 3 hét után eltávolítják. Látható tehát, hogy fonalgennyedés eleve nem fordulhat elő (nincs hagyományos fonal), a sebzés területében későbbi szövődmények alapját képező idegen test nem marad. A műtéti menet lényegét a 4. ábra mutatja. A módszer használható műtét utáni hasfali, valamint köldöksérvek esetén is (4 5. ábra). Az összehasonlító mechanikai vizsgálatok a huzalvarrat nagyobb ellenálló képességét igazolták (6. ábra). A műtéti sebzárás története még nem zárult le. A felvillantott néhány pillanatkép az évezredes tudományos kísérletezést példázza, bizonyítva Regöly-Mérei szavait [13]: A szenvedők megsegítésének vágya jelölte ki a sebészet útját." IRODALOM 1. Bugyi 1. : A sebészorvos. Bp., 1939. 2. Bugyi I. : Gyakorlati sebészet. I. kötet. Bp., 1960. 3. Bugyi I. : Korszakok, átalakulások a sebészetben. OH. 1968. 109., 433. 4. Faragó P. : A műtét utáni hasfali és köldöksérvek reconstructiója molibdén fémhuzallal. OH. 1970. 111., 035.
5. Faragó, P. Stella, I. : Bauchwandverschluss mitteles provisorisch angelegten Metalldrahtes Zbl. Chir. 1968. 93., 1306. 0. Faragó P. : Üj rendszerű huzalvarrat összehasonlító mechanikai vizsgálata hagyományos csomósvarrattal hasfali metszéseknél. Magyar Sebészet. 1969. 22., 163. 7. Härtung, H. : Grundlagen der plastischen Chirurgie einschliesslich Transplantation ^Schwaiger, M,, Rodeck, G., Staib, L, Kurzes Lehrbuch der Allgemeinen Chirurgie. Stuttgart, 1969. 8. Konkoly-Thege A. : Sebzárás ragasztócsíkkal. OH. 1968. 109. 1041. 9. Kós R. : Varrat nélküli sebzárás. OH., 1968. 109., 1038. 10. Ladányi /. ; Ragasztóanyagok a sebészetben. OH., 1969. 110., 1297. 11. Lázár D. : A hasüreg sebészeti diagnosztikája. Bp., 1964. 12. Littmann L : Sebészeti műtéttan. Bp., 1968. 13. Regöly-Mérei Gy. : Akik legyőzték a betegségeket. Bp., 1963. 14. Rodeck, G..* Wundheilung =Schwaiger, M., Rodeck, G., Staib, I. Kurzes Lehrbuch der Allgemeinen Chirurgie. Stuttgart, 1969. 15. Tarján R. : Öngyógyítók. Bp., 1965. 16. Vitéz I.-Hüttl T. ; Sebészeti hygiene. Bp., 1964. Zusammenfassung Eines der im Zentrum des Interesses stehenden Probleme der modernen Chirurgie ist die Schließung von Wunden. In den vergangenen Jahrtausenden wurden hierfür so viele verschiedene Stoffe und Methoden angewandt, daß selbst ein skizzenhafter Überblick nicht im Bereich des Möglichen liegt. Einige interessante Verfahren der sich über mehrere Jahrtausende erstreckenden Geschichte der operativen Schließung von Wunden gab es bereits in der alten chinesischen Chirurgie (aus Baumrunde hergestellter Bast) sowie im Ägypten des 17. Jahrhunderts v.u. Z. (Flachsstreifen). 10 Orvostörténeti Közlemények 69 70.