G Y O R S J E L E N T É S A S Z E G É N Y E D É S R Ő L
A Szociális Szakmai Szövetség sorozata Készítette: BASS LÁSZLÓ FERGE ZSUZSA MÁRTON IZABELLA Az esettanulmányokat írta: BASS LÁSZLÓ FARKAS ÉVA KOZMA JUDIT TÓTH GYÖNGYVÉR A kötet megjelenését az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium támogatta
Gyorsjelentés a szegényedésrõl 2000 2003 A Szociális Szakmai Szövetség jelentése szociális munkások beszámolói alapján Szociális Szakmai Szövetség Budapest, 2003
A Szociális Szakmai Szövetség nevében köszönjük a közremûködést a kérdõívet kitöltõ 600 szociális munkásnak, valamint Nyári Gyulának, aki fényképeit közlésre felajánlotta. E kötet a Szociális Szakmai Szövetség gondozásában kiadott szociálpolitikai gyorsjelentés sorozat ötödik darabja. 600 szociális munkás véleményét és néhány újabb kutatás következtetéseit mutatja be arról, hogy mennyire jellemzõek ma Magyarországon szegényedési folyamatok. Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 2003
Tartalom Bevezetés 7 Szegénység szegényedés az országos adatok tükrében 10 A szegényekkel dolgozó szociális munkások véleménye 15 A szociális szakma pozitív tapasztalatai 17 Kitörési pontok: munka, lakás, család 17 sikeresen elhelyezkedett a munka világában 17 a régi rossz viskók helyébe újak épülnek 20 többnyire párkapcsolatot létesítenek 23 A javulás erõforrásai 25 a tankönyv vásárlását az állam finanszírozta 26 A romlónak ítélt helyzetek 30 Új jelenségek 30 A kamatos-pénz 30 Elvándorlás 33 Lakhatás körülményei 36 Sok jó ember kis helyen is 36 A lakhatás költségei fizetni vagy utcára kerülni 37 Fény, meleg és tiszta víz? 37 A szocpol és az OTP 38 Albérletbõl hajléktalanságba 40 Régi súlyosbodó jelenségek 41 Szociális háló? 41 A munkaerõpiac kudarcai 45 8 általánossal 46 A gyerekek iskoláztatása 48 5
Csak egészség legyen! 49 Családi kapcsolatok felbomlása 50 A szegény családok életkörülményeinek változása lakóhelyük jellemzõi szerint 53 Esettanulmányok 59 Egy aprófalvas dél-dunántúli térség lehetõségei és zsákutcái 59 Új cselédek Kelet-Magyarországon? 66 Halmozott nyomorúság 71 A családok szerkezete 71 Szegénység és folyamatos elszegényedés 74 A támogatások és elérésük 76 Összegzés 78 Táblázatok 79 6
Bevezetõ Mintegy negyven-ötven éve járom az országot, próbálom megérteni a társadalom szerkezetét és az emberek mindennapi küzdelmeit. 1960 elõtt látványos volt a szûkölködés, gyakran a nyomor. 1965 és 1985 között jól lehetett érzékelni a széleskörû javulást megélhetésben, biztonságban, lakáshelyzetben. Mindez iszonyatos erõfeszítéseket, az egészséget károsító több mûszakos életet igényelt, de az erõfeszítéseknek volt eredményük. Nem kellene lebecsülnünk azt a sikeresnek érzett életutat, amely a panellakás kiskert Trabant gyerek iskolázása négyesére épült, és amire méltán lehetett büszkének lenni. És talán azt sem lehet eleget ismételgetni, hogy mindez nem az osztogató állam jótéteménye volt. Bizonyos feltételeket a munkakényszerrel párosuló munkához való jogot, vagy a százezres nagyságrendben épülõ panellakás tömeget, vagy a szinte mindenkire kiterjedõ nyugdíjrendszert és egészségügyi ellátást az állam teremtette meg közpénzbõl. Ezzel azonban nem tett többet (sõt, inkább kevesebbet), mint, ami bármely civilizált modern társadalomban az állam dolga volt Nyugat-Európában. Ennél nagyobb kényeztetésrõl nem volt szó. Az erõfeszítések tíztizenöt év kemény munka a lakás megteremtéséért, ingázás, két-három mûszak, idõsek, betegek ápolása az egyénekre hárultak. A nyolcvanas évtized elejétõl fokozatosan, majd 1989-tõl felgyorsulva a gazdasági és politikai struktúrák radikálisan átalakultak, sokféle, lassan kikristályosodó társadalmi vonzattal. Az újkapitalizmus az elsõ években egy kisebbség korlátlan lehetõségei mellett a többség helyzetének romlásával járt. A politika nem eléggé törekedett a robbanásszerûen növekvõ munkanélküliség és árnövekedés hatásainak tompítására. Az átstrukturálás terhei így aránytalanul sújtották mindazokat, akik nem tudtak alkalmazkodni az új helyzethez. Az elsõ 5-6 év- 7
ben a lakosság több, mint kétharmada tartozott a vesztesek közé. Köztük aránytalanul nagy volt a romák, a szakképzetlenek, a depreszsziós térségekben vagy településeken lakók aránya, de a lecsúszás a középosztály széles rétegeit is érintette. A gazdaság lassú talpra állásával és (olykor vitatható) kormányintézkedésekkel a lecsúszó középosztály egy részének helyzete javult. Lassan szélesedik a jómódúak rétege is. A munkanélküliség árnyalatnyi csökkenésével és a minimálbér emelésével a szegények számának növekedése megállt. A szegénység azonban széles tömegeknél tartós élethelyzetté vált. Sõt, a szociális területen dolgozók beszámolói szerint, a szegények szegénysége az utolsó néhány évben is mélyült. Minthogy a szegénység helyzete az ország összetartozásának, a kirekesztés alakulásának fontos mutatója, szisztematikusan kezdtünk információkat gyûjteni arról, hogy változik-e a szegények sorsa, elér-e hozzájuk a gazdasági javulás, vagy épp ellenkezõleg, a szegények szegényedésére vonatkozó benyomásoknak van alapjuk. A Gyorsjelentés elsõ fejezete olyan országos folyamatokat mutat be, amelyek mint például a segélyezés színvonalának romlása hozzájárulhattak a szegények szegényedéséhez. A második fejezet egy gyors-felmérés tanulságait foglalja össze. Ennek keretében szociális munkások számoltak be a szegények helyzetének alakulására vonatkozó újabb tapasztalataikról. A kérdés égetõ voltát mutatja, hogy a Szociális Szakmai Szövetség kérésére három hét alatt teljesen önkéntesen hatszázan küldték el válaszaikat egy rövid kérdõívre. A harmadik fejezet néhány folyamatban lévõ kutatásból ad ízelítõt. A szegénység és szegényedés témájának különös aktualitását a probléma súlyossága mellett az egyre közeledõ Európai Uniós csatlakozásunk adja. Az elszegényedés jelenségének felismerése, elismerése és a leküzdésére irányuló hatékony eszközök azonnali alkalmazása hiányában félõ, hogy a magyar társadalom a rendszerváltást követõ sokkszerû hatásokkal járó változásokat fogja újra átélni. A politika különös felelõssége azon társadalmi csoportok biztonságának védelme, amelyek várhatóan kevésbé vagy egyáltalán nem képesek majd az európai integrációból, az egységes piac adta lehetõségekbõl profitálni, sõt majdnem biztosan esélyeik, lehetõségeik romlásával kell majd szembenézniük. A Gyorsjelentés célja, hogy felhívja a figyelmet a szegénység mélyülésére, és arra, hogy e helyzet automatikus javulása a közeli 8
években akkor sem várható, ha a gazdaság újra növekedési pályára áll. Politikai cselekvésre, központi akaratra és forrásokra van szükség, hogy tompítani lehessen a már ma is jól érzékelhetõ kirekesztés és társadalmi szétszakadás folyamatait. A Gyorsjelentés következtetéseit országos adatok másodelemzésére, az ország különbözõ területein dolgozó hatszáz szociális munkás összegyûjtött tapasztalataira, és több helyi esettanulmányra alapozzuk. Köszönjük mindazok szociális munkások, közigazgatásban dolgozók, kutatók közremûködését, akik információikkal segítették a kötet összeállítását. Köszönjük Nyári Gyulának, hogy képeit e kötetnek ajándékozta, hogy érzékelhetõbbé tegye azt, amit a szegények naponta átélnek. Ferge Zsuzsa a 3Sz elnöke A kötet elkészülte után olvastuk a hírt, hogy hamarosan a kormány elé kerül a lakbér-támogatási rendszerrõl szóló elõterjesztés, amely mintegy 800 millió forintot szánna a rászoruló bérlõknek. Gyorsjelentésünk alátámasztja e lépés megalapozottságát, és további hasonló célú gyors intézkedések megtételét indokolja. 9
Szegénység szegényedés az országos adatok tükrében A szegénység mértékérõl viszonylag sok információ van. Pontosabban, sokféle mértéket ismerünk. Tudjuk például, hogy a népesség mintegy 12-15 százaléka él az átlag fele alatti jövedelembõl, ami az Európai Unióhoz hasonló arány. Az is ismert adat, hogy a népesség körülbelül harmada él egy nem túl bõkezû létminimum alatt. Arról, hogy ez mit is jelent, mi a szegénység tartalma, milyen mély a szegénység, és mindez hogyan változik, nincs elég információ. Ezeket a jelenségeket általában nehéz statisztikai felvételekkel követni, de ilyen kísérlet sem történt. A Központi Statisztikai Hivatal 1968-ban végzett elõször és utoljára szegénységvizsgálatot, és az utolsó jövedelemvizsgálat 1995-ben volt. A háztartásstatisztikai felvételekbõl a szegények és gazdagok nagyobb része marad ki, mint a céltudatosan végzett jövedelem-felvételekbõl. A TÁRKI céltudatosabban követte a jövedelem-eloszlás és szegénység alakulását, de az eszközök ott is végesek voltak. Az 1992 2001 közti tíz év során még a legrosszabb elsõ idõszakban sem sikerült tetten érni a szegények helyzetének változását. A kutatók ezt a tíz évet összefoglaló elemzésekben meg is magyarázták: A szegények azért sem szegényedtek, mert nem volt hová szegényedniük: az alsó 10 százaléknak már olyan rossz volt a helyzete, hogy a további szegényedés kimondottan éhezést jelentett volna, amit a társadalom a rendelkezésére álló eszközökkel igyekezett megakadályozni 1. Ez természetesen súlyos tévedés, amíg az ember él, van vesztenivalója. A jövedelem 1 Kolosi Tamás: Esélyegyenlõség a társadalomkutató szemével. In Utak és lehetõségek az egyenlõ esélyek megteremtésére. Szociális párbeszéd az ezredforduló Magyarországán. Budapest, 2002, Szociális és Családügyi Minisztérium, 21. o. 10
csökkenésével sokszor felbomlik az addig törékeny egyensúly: az értéktárgyak és a bútorok eladogatása után sokaknál bekövetkezik a nagyon rossz táplálkozás vagy épp az éhezés, sorra kikapcsolják a közmûveket, szétesik a család, elvész a lakás, megromlik az ember egészsége, a megfoghatatlanabb dolgokról méltóságról, reményrõl, önfeladásról nem is szólva. Sokféle információ szerint bármit mondjanak is az országos statisztikák a szegények körülményei a kapitalista átalakulás elsõ éveiben, például a munkanélküliség tömegessé válásával, ijesztõen romlottak. De sok minden arra utal, hogy az utolsó néhány évben sem állt meg a lesüllyedés. Egyre aggasztóbbnak tûnik azon családok helyzete, amelyek tartósan teljesen vagy nagyrészt kiszorulnak a hivatalos munkaerõpiacról, vagy amelyeknél az egyetlen keresõ keresete mindig alacsony, vagy ahol beindult az adósságspirál és a lakáskálvária. 2 A szegénység alapvetõ, mélyen fekvõ okaiban alacsony iskolázottság, szakképzettség hiánya, regionális különbségek az utolsó években kevés érdemi változás történt. A települési lejtõ egyes települések sikerei ellenére meredekebbé vált. 2001-ig volt errõl összehasonlító adat. 3 Azóta több monográfia született kisfalvas térségekrõl, amelyek e települések lakóinak mind reménytelenebb helyzetét tárják fel. Két ilyen vizsgálatból a gyorsjelentésben is közlünk rövid részleteket. A szegénység legfontosabb közvetlen oka a munkanélküliség. 1998 után a munkaerõpiacon lényegi változás nem volt. 1999-ben valamelyest (80 ezer fõvel) bõvült a foglalkoztatás, a következõ években azonban a javulás nem folytatódott. Ugyanezekben az években folyamatosan és jelentõsen 1998 és 2002 között mintegy 50 ezerrel csökkent a munkanélküliek helyzetét tevõlegesen javító programokban részt vevõk száma. 4 A másik fontos közvetlen ok a bérek egy részének rendkívül alacsony színvonala. A minimálbér 2000. és 2001. évi emelése, majd a minimálbér adójának 2002. évi eltörlése valamit javított a 2 Ferge Zsuzsa, Darvas Ágnes, Tausz Katalin: Társadalmi védelem, kirekesztés és szegénység Magyarországon. Budapest, 2002, Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, Közép-Kelet Európai Iroda. 3 Szívós Péter, Tóth István György (szerk.): Tíz Év. TÁRKI Monitor Jelentések Budapest, 2001, TÁRKI. 4 Laky Teréz és mások: Magyarországi munkaerõpiac 2003. Budapest, 2003, Foglalkoztatási Hivatal OFK, 63. o. 11
helyzeten. Ám az emelkedés nem érintette a nem teljes munkaidõben vagy fekete gazdaságban dolgozókat, illetve azokat a családokat, amelyekben nem volt aktív keresõ. Márpedig a szegény családok negyede mintegy 250 ezer család, 7-800 ezer ember csak szociális jövedelembõl él. További ok a segélyezés színvonalának romlása. A szociális jövedelmek, melyek 1990 és 1998 között rohamosan szélesedtek, és bár szerepük mindig mérsékelt volt enyhítették a szegények nyomorát. 1998-ban 2,7 millió segélyezett (ill. segély) volt. A segélyek összege azonban többnyire olyan alacsony volt, hogy a segítség nem érhette el igazi célját, sosem biztosított minimális, de még elfogadható szintû megélhetést sem. 1998 után azonban a segélyezés még a korábbinál is szûkmarkúbbá vált. 200 ezer fõvel csökkent a segélyezettek száma, és csökkent a segélyezésre fordított összeg reálértéke. A segélyezés rossz színvonaláról sokatmondó adat, hogy a közel kétmillió szegény segélyezésére 1998-ban az össznemzeti termék 0,8 százaléka, 2002-ben 0,6 százaléka jutott. Ennyi jutott szegénységük okán a lakosság közel egy ötödét kitevõ szegényeknek. A segélyek száma 2002-ben 2,7 millió volt, de ebben sok az átfedés, hiszen vannak, akik több segélyt is kapnak, például rendszeres segélyt és lakhatási támogatást is. A segélyezettek száma 1,7-1,8 millió körül lehet. A segélyek tették ki 2002-ben az összes pénzbeni szociális támogatás 4,3 százalékát. Az Európai Unióban ez az arány 10,5 százalék. Dániában, az egyik leggazdagabb tagországban, a legalacsonyabb az arány, 2,9 százalék. A közismerten segélyellenes és univerzális ellátásokban ugyancsak bõkezû Svédországban az arány 5 százalék. A magyar arányt szomorúan alacsonynak ítéljük. A segélyezésbõl való kimaradásnak sok oka van: információhiány, szégyenérzet, a túlzott bürokráciától való félelem, indokolt vagy indokolatlan elutasítás. Az utolsó években járulékos ok a szabályok változtatása, illetve a segélyezés feltételeinek szigorodása. A jövedelempótló támogatás 2001. évi megszüntetése miatt például mintegy százezer ember szorult ki az ellátásokból. 1995-ben még a munkanélküliek 79 százaléka kapott valamilyen ellátást, többségében a viszonylag legkedvezõbb munkanélküli járadékot. 2002-ben ez az arány már csak 66 százalék, és ezen belül a magasabb ellátásokból szorultak ki a legtöbben. Nõtt az önkormányzatok diszkrecionális, a szegények magatartását is figyelembe vevõ jogköre. A kiszorulás további fontos oka, 12
hogy a segélyre jogosító jövedelemhatár alig emelkedett, ezért sokan egész kis jövedelememelkedésnél elvesztik a segélyre jogosultságot. Ha valaki például minimálbéren volt, gyermekei után a családi pótlék mellett gyerekvédelmi támogatást is kaphatott. Amikor a minimálbér megemelkedett, ezt a juttatást elvesztette. Ez két gyermek után 8 ezer, három gyermek után 12 ezer forint veszteség volt 2001-ben, és ennél több, ha a közgyógyellátásra vagy a lakhatási támogatásra is elvesztette a jogosultságot. A szegénység súlyosbodásának egyik legfõbb oka a lakásköltségek megoldatlansága. Az ártámogatások és a lakáshitel támogatás zömének visszavonása 1990-1992 között rendkívül gyorsan és minden ellentételezés nélkül történt, azaz a felkészülés lehetetlen volt. A fizetési nehézségek ekkor kezdõdtek. A késõbbiekben is, jó néhány éven át, gyorsabban emelkedtek a háztartási energiaárak, mint a fogyasztói árindex. 1990 és 2002 közt a fogyasztói árak hétszeresre, a fûtés-energia árak pedig tizenötszörösre emelkedtek. 5 2002-re félmillió családnak lett közüzemi vagy kamattartozása, és ennél többen 650 ezer család lennének lakhatási támogatásra jogosultak. A családok egy tizede közel 400 ezer család, 1,1 millió ember olyan helyzetben van, hogy a rezsi kifizetése után egy fõre számítva 3400 forintja marad havonta. Még a következõ legszegényebb egymillió embernél is csak havi 13 ezer forint marad. A lakhatási támogatások kezdettõl zsugoriak és szegényesek voltak. 6 Az átlagos rezsi 2002-ben havi 23 ezer forint volt, az átlagos támogatás pedig amit a rászorulók kevesebb, mint harmada kapott meg 1800 forint. Ennél többet segített az adósságkezelõ szolgáltatások bevezetése, de a nagy összeggel tartozó és kis jövedelmû családok ezt a segítséget sem tudták igénybe venni. Az Országgyûlés 2003 õszén fogadta el azt a javaslatot, hogy a lakhatási támogatás legkisebb összege az 1993 óta változatlan ezer forint helyett 2500 forint legyen. Az emelés örvendetes lépés, de igazán csak a megoldás kezdete. Nem segít azon a félmillió háztartáson, amelynek ma behajtható adóssága van. A szegénység mélyülését a már meglévõ adósságok szinte elkerülhetetlenné teszik, mert a kamatok akkor is nõnek, ha a közmûvek kikapcsolása miatt nem keletkezik új adósság. 5 KSH Fogyasztói árindex. KSH.hu honlap. 6 Szívós Péter és mások: A lakásfenntartás költségei, támogatottak és támogatásra szorulók, Budapest,2002, TÁRKI, kézirat. 13
És e pillanatban semmilyen segítség nincs azok számára, akiknél már kikapcsolták a villanyt, elzárták a vizet vagy a gázt. Országos közönyre mutat, hogy nem tudtunk adatot szerezni arról, hogy eddig hány kilakoltatás történt, és hány lakásban kapcsolták ki a közmûveket. A makroszintû, az ország egészére vonatkozó adatok tehát alátámasztják azt, hogy az erõsebbek helyzetének javulása együtt járhat a gyengébbek helyzetének romlásával, a jómód növekedését a szegénység mélyülése kísérheti. 14
A szegényekkel dolgozó szociális munkások véleménye A szegényedés közelképének jobb megvilágítására azokhoz fordultunk, akik hivatásszerûen dolgoznak olyan emberekkel, akiknek a mindennapi életükben nehézségeik vannak: szegények, munkanélküliek, adóssággal küszködõk. A családsegítõ és gyermekjóléti szolgálatok szociális munkásait kértük tehát, hogy röviden számoljanak be az utolsó három év tapasztalatáról. Összesen öt kérdésre kértünk választ: 1. Személyes tapasztalatai szerint környezetében az elmúlt 3 évben a kliens családok életkörülményei általában javultak, nem változtak vagy romlottak? 2. Ha részletesebben átgondolja a klienseket, körülbelül mekkora hányaduk, százalékuk tartozhatott a javuló, a változatlan, illetve a romló helyzetûek közé? 3. Melyek a javulás fõbb okai? Írjon le röviden egy-két jellegzetes esetet! 4. Melyek a romló helyzetek fõbb okai és jellemzõi (mit jelent a romlás)? 5. Kérjük, írjon le egy-két példát, amelyek rosszabbodó helyzetet illusztrálnak! A kérdõíveket a megyei módszertani gyermekjóléti és családsegítõ központok segítségével terjesztettük, különösebb szervezés nélkül, bízva abban, hogy ha a szociális munkások az ügyet fontosnak tartják, önként fognak jelentkezni. Így történt. Három héten belül közel hatszáz kérdõív érkezett vissza. A minta nem reprezentatív, de válaszok 15
jöttek az ország szinte minden régiójából. Az természetesen lehetséges, hogy elsõsorban azok éreztek késztetést a válaszadásra, akiket közelrõl érint a kérdés, akik megragadták az alkalmat, hogy hangot adjanak elkeserítõ tapasztalataiknak. Lehet tehát, hogy a vázolt kép valamivel sötétebb, mint a tények. Ám a leírt tények biztosan igazak, és akkor is segítségért kiáltanak, ha vannak az országban boldogabb szigetek. A szociális szakemberek többsége számol be a szegények helyzetének nehezedésérõl. A változást kétféleképpen is megfogalmazták: egyrészt megítélték, hogy a családok életkörülményei általában hogyan alakultak, majd meghatározták, hogy családjaik hány százalékának javult vagy romlott a helyzete. A kétféle közelítés egyaránt arra utal, hogy a szegények döntõ többségének (90-95%-ának) helyzete az elmúlt években stagnált, illetve romlott. A szociális munkások csaknem kétharmada (58%) súlyosbodó szegénységrõl számol be a területén. A kliens családok helyzetének változása A családok A válaszoló A válaszoló szerint helyzetének összbenyomása a változó helyzetû jellemzése a családok helyzetérõl családok aránya (a válaszolók %-os (a válaszoló becsléseinek megoszlása) %-os megoszlása) Javuló helyzet 5 12 Változatlan helyzet 38 49 Romló helyzet 58 39 Összesen 100 100 N 554 536 Az alábbiakban a válaszok tanulságait foglaljuk össze. Különválasztjuk a javulás és rosszabbodás motívumait, majd megvizsgáljuk, hogy mit árulnak el a válaszok a települések közötti különbségekrõl. 16
A szociális szakma pozitív tapasztalatai A szegénység mélyülését elõször oly módon igyekszünk megragadni, hogy a szociális szakma sikertörténeteit vesszük szemügyre. Melyek azok a helyzetek, amelyek megoldódtak? Hogyan is néz ki a családoknak az a tizede, akiknek életkörülményeiben javulás történt? Számszerûsíthetõ eredményeket nem mutatunk be, a megkérdezett szociális szakemberek miniatûr esettanulmányai alapján szeretnénk jellemezni a szegénységbõl több-kevesebb sikerrel kimozdulni próbáló családokat, azokat, akiknek életkörülményei javultak az elmúlt néhány évben. Két különbözõ szempontból közelítünk a kérdéshez: egyrészt kíváncsiak vagyunk arra, hogy melyek azok a területek, amelyek javulására lehetõség nyílt, másrészt bemutatjuk, hogy mi volt a javulás erõforrása, mi mozdította ki a családot a helyzetébõl. Kitörési pontok: munka, lakás, család sikeresen elhelyezkedett a munka világában A szegénységbõl való kitörés legfontosabb eleme a rendszeres jövedelmet biztosító munkához jutás. A kérdõívekben megfogalmazott okok közül is kiemelkedik ez a tényezõ. A munkához jutás esélye azonban a hosszú ideje munkanélküliek, a képzetlenek, az idõsebbek, a betegebbek számára minimális. Ha megvizsgáljuk, kik, hogyan helyezkedtek el a kliensek közül, akkor elenyészõ azoknak a száma, akik állandó bejelentett munkához jutottak. Multinacionális cégek megjelenése a területen. Munkalehetõség, pl. irodák takarítása. (város, Gyõr-Moson-Sopron megye) Településünkhöz néhány km-re létesült egy új munkahely, ahol iskolai végzettségtõl, életkortól függetlenül munkaviszonyt létesíthetett az, aki az alkalmassági vizsgálaton megfelelt. (község, Hajdú-Bihar megye) Munkahelyteremtés céljából létrejött foglalkoztatók alkalmaznak ha csak ideiglenesen is romát, helyzetüket kilátástalannak látót is. (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) 2003-ban új munkahelyek jöttek létre. A településtõl 30 km-re egy nagyvállalat kezdte meg mûködését. Az alacsonyabb iskolai végzettségû munka- 17
erõ számára is lehetõség nyílt. Autópálya-építõ vállalatnál is sikerült néhány embernek elhelyezkednie. (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) A munka nélkül élõ aktív korúak jelentõs hányada kikerült a regisztrált és valamilyen módon segítséget nyújtó munkanélküli státuszból (vagy be sem került oda), és maga próbál jövedelemszerzõ tevékenységhez jutni. A javulás ma az elszegényedett családok körében az esetek döntõ többségében átmeneti, rosszul fizetett, bizonytalan munkához jutást jelent: leggyakrabban alkalmi vagy idénymunkát, melyek döntõ többsége fekete munka. Fekete munkára hordanak el embereket. Az egyén számára az adott pillanatban mivel jövedelemhez jut elõnyös. Nincs legitimálva a munkavégzés, nincs biztosítása, ez a hátránya. (község, Heves megye) Az alkalmi munka, fekete munka piaca virágzik. Ez átmeneti javulást hoz a periférián élõ, képzettségük miatt egyéb munkát nem találó vagy nem vállaló embereknek, mert azon kívül, hogy egyedüli pénzkereseti lehetõség, többet keresnek a minimálbérnél. (város, Komárom-Esztergom megye) A javuló tendencia több esetben átmeneti, pl. alkalmi munkát talál a családfenntartó, vagy tartós bejelentett munkahelyet. Ezeket a munkahelyeket ( ) elég hamar, kb. 4-6 hónap alatt elveszítik és újból nehéz helyzetbe kerül a család. Elõfordul azonban, hogy sikeres az elhelyezkedés és tartós (5-6%- ban). (város, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) A kiszolgáltatott helyzetet csak fokozó bejelentetlen munkák mellett a közcélú, közhasznú munka vállalása jelenthet valamilyen igen vékonyka szalmaszálat a megkapaszkodásra. Ez a lehetõség a jövedelmi helyzet minimális javítása mellett segíthet a legreménytelenebb körülmények között élõk önbecsülésének, önbizalmának megerõsítésében is, valamint a minden ellátásból kisodródókat újra státuszba hozza. A Polgármesteri Hivatal által szervezett közhasznú munkák alkalmával többet keresnek és fontosabbnak tartják magukat, hogy munkájukra szükség van. (község, Borsod-Abaúj-Zemplén megye) V. L. munkaviszonnyal nem rendelkezett, a Munkaügyi Központ nyilvántartásában nem szerepelt ( ). Közhasznú munkavégzése után jogosult- 18
ságot szerzett munkanélküli és szociális ellátásra. (község, Szabolcs- Szatmár-Bereg megye) A minimálbér emelésével a munkanélküli klienskörbõl többen és szívesen vállaltak közcélú, illetve közhasznú munkát. Egzisztenciális helyzetüket illetõen ez a munkavállalás csak idõszakos, átmeneti javulást biztosít, és csak elvétve teszi lehetõvé az elsõdleges munkaerõpiacra történõ visszajutást. ( város, Csongrád megye) Az elsõdleges munkaerõpiacra visszajutást leginkább a képzések, átképzések biztosíthatnák a munkanélküliek számára. Ha nem is tömegesen, de kaptunk beszámolókat arról, hogy ezen az úton javult egy-egy család helyzete. Az eladhatóbb tudás fõként a fiatalok számára jelenthet munkalehetõséget, de azokban a térségekben, ahol a munkalehetõségek száma alacsony, ott a megszerezhetõ képzettség sem segít a munkanélkülieken. A hosszantartó gyes miatt az anya kiesett a munka világából. 9 év után próbált elhelyezkedni, de képzetlensége miatt elutasították. Felvette a kapcsolatot a Munkaügyi Központ helyi kirendeltségével, ahol élt az átképzés lehetõségével. A tanfolyam sikeres elvégzése után dajkaként helyezkedett el. (község, Fejér megye) A fiatalon munkanélkülivé vált szakképzetlen réteg esetében (talán a kicsivel több támogatott képzés miatt) némi javulás érzékelhetõ az újra elhelyezkedés, illetve a tartós munkanélküliség csökkenése terén. (város, Tolna megye) Az általános iskolai tanulmányaikat be nem fejezett fiataloknak lehetõségük van a befejezésre. A Munkaügyi Központ által hirdetett képzéseken részt tudnak venni. Sajnos garancia a késõbbi foglalkoztatásukra nincs. (Komárom-Esztergom megye) Paradox módon javulásként interpretálják azokat az eseteket is, amikor a családban az általános iskolát befejezõ gyermekek munkába állnak, hiszen a taníttatás költségei nem terhelik már a családot, és a dolgozó gyermek anyagilag is segítheti a szüleit. Ez a munkába állási kényszer azonban tovább rontja a gyermekek egyébként is rossz továbbtanulási esélyeit. 19
Elhelyezkedtek az iskolából kikerült, egy ideig pályakezdõ munkanélküliként a családban élõ gyermekek. (község, Komárom-Esztergom megye) A korábban tanulóként élõ gyerek nagykorú lett, munkát kapott és jövedelmébõl el tudja tartani magát, illetve még kisebb testvéreit is támogatja. (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) 16-17 éves gyerekek munkát vállalnak, piacon kereskedéssel foglalkoznak. (Szabolcs-Szatmár-Bereg) A javulás lehetõségének kulcsa a munkába állás a sikertörténetekben sem mutat valamilyen hosszabb távú biztonságot jelentõ megoldást. Az itt felsorolt utak egy része tömegesen járhatatlan (képzés, átképzés), nagy többsége járulékos hátrányokkal terhelt (alkalmi és fekete munka, gyermekmunka). A munkahelyek számának jelentõs növekedésére nem lehet számítani, a képzetlen, idõsebb, csökkent munkaképességû emberek számára nyíló munkalehetõségekre még kevésbé. Az egyetlen valóságos elrugaszkodási pontnak jelenleg a közmunka programok látszanak, ezek azonban csak átmeneti és minimális segítséget képesek nyújtani, ráadásul erre a formára sincs minden önkormányzatnak elegendõ forrása. a régi rossz viskók helyébe újak épülnek A javuló életkörülményeket illusztráló esettanulmányokban meglepõen gyakori a lakáshoz jutás említése, ami akkor is figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy a szegény családoknak csak töredékét sorolták ide a szociális munkások. Az önálló lakáshoz jutás ha nem is képes a munka- és jövedelemnélküliség deficitjét kompenzálni igen fontos és látványos javulást jelent egy család életében. A jelenlegi albérleti árak mellett egy saját tulajdonú vagy egy alacsony költségû önkormányzati bérlakás akár anyagi javulást is eredményezhet. A lakásfenntartás költségeit, illetve az építkezéshez felvett hitelek törlesztését persze fizetnie kell a családnak, így önmagában a lakásproblémák megoldódása természetesen nem vezethet ki a szegénységbõl. Mivel az általunk vizsgált családok általában semmilyen tõkével sem rendelkeznek, a lakáshoz jutás számukra lehetséges útja legtöbbször egy önkormányzati bérlakás kiutalását jelenti. A jogosultság megléte önmagában természetesen nem elégséges a lakáshoz jutás- 20
hoz, a lakásigénylések pozitív elbírálása sok türelmet, szerencsét és erõfeszítést igényel. Család, illetve a segítõ összehangolt kérvényhadjárata eredményeképp, 5 tagú család saját bérlakáshoz jut. (város, Fejér megye) Egy 2 gyermeket nevelõ család 10 éve beadott lakáskérelme után kapott egy 1,5 szobás önkormányzati bérlakást. ( város, Fejér megye) I-né fabódéjából bérlakásba költözhetett hosszú évek után. (város, Heves megye) Korábban albérletben élõ, unokáját egyedül nevelõ nagymama szociális bérlakáshoz jutott. Az eddig albérleti díjra fordított havi 28 ezer forint jelentõs javulást eredményez életminõségükben. (város, Zala megye) Tartósan beteg gyermekét egyedül nevelõ anya gyermekével a válás után albérletbe kényszerült, ahol 4 évig éltek. Ez év áprilisától szociális bérlakásban élnek, melynek bérleti díja 3800 forint, ellentétben a 15 ezer forintos albérleti díjjal. (város, Zala megye) Az önkormányzatok kevés kiutalható lakással rendelkeznek, lakásépítésre pedig a rendszerváltás óta alig-alig nyílik lehetõség. Jelenlegi vizsgálatunkban az önkormányzati építkezések hátterében valamilyen különleges okot és speciális forrásokat fedezhetünk fel: a cigánytelep felszámolása a családok szociálpolitikai támogatásának és a kisebbségi önkormányzat forrásainak bevonásával (az idézett példához hasonlóról számolnak be Hajdú-Bihar megyébõl is), de ilyen példa a tiszai árvíz mozgósította állami támogatások segítségével megvalósuló építkezés is. A kisebbségi önkormányzat a városi önkormányzattal összefogva a szociálpolitikai támogatás igénybevételével kétlakásos családi házakat épített. Ilyen módon több kliensünk lakásproblémája megoldódott. (város, Gyõr- Moson-Sopron megye) Önkormányzati bérlakáshoz jutás esélye valamelyest nõtt a városban, az önkormányzat folyamatosan épít szociális bérlakásokat. (város, Zala megye) A 2001-es tiszai árvíz következtében a beregi településeken nagyarányú újjáépítés valósult meg. A ledõlt házak helyébe új épületeket kaptak a károsult családok. Megszûntek a régi, kényelmetlen, komfort nélküli lakások. (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) 21