ELTE FÖLDTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA Vezetője: Dr. Gábris Gyula egyetemi tanár FÖLDRAJZ-METEOROLÓGIA DOKTORI PROGRAM Vezetője: Dr. Nemes-Nagy József egyetemi tanár CSIKI ANITA AZ AMERIKAI TRANSZNACIONÁLIS VÁLLALATOK TERJESZKEDÉSI ÉS LOKALIZÁCIÓS STRATÉGIÁI AZ ÉRTÉKESÍTÉSI ADATOK TÜKRÉBEN 1983-TÓL 2007-IG TÉMAVEZETŐ: Dr. Bernek Ágnes főiskolai tanár a földrajztudomány kandidátusa Készült az ELTE Regionális Tudományi Tanszékén BUDAPEST, 2010
Tartalomjegyzék I. Előszó...1 II. A kutatás háttere és a disszertáció felépítése...3 II. 1. A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA... 3 II. 2. A KUTATÁS CÉLJA, A KUTATÁSI TÉZISEK... 3 II.3. A KUTATÁS ADATBÁZISA ÉS MÓDSZERTANA... 6 II.4. SZAKIRODALMI ELŐZMÉNYEK: A TNC-K TÉRBELISÉGÉT HANGSÚLYOSAN ELŐTÉRBE HELYEZŐ KUTATÁSOK... 9 II.5. A DOKTORI ÉRTEKEZÉS FELÉPÍTÉSE... 10 III. Elméleti és szakirodalmi háttér...11 III.1. A TRANSZNACIONÁLIS VÁLLALAT FOGALMA... 11 III.2. TRANSZNACIONÁLIS VÁLLALATI STRATÉGIÁK ÉS A NEMZETKÖZI TERMELÉSI RENDSZEREK... 12 III.2.1. A termelés térbelisége és a TNC-k nemzetközi szervezeti megoldásai... 16 III.3. A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE-BEFEKTETÉSEK MAGYARÁZATA... 19 III.3.1. A működőtőke-áramlással kapcsolatos hagyományos kereskedelmi és vállalatelméleti megközelítések 19 III.3.2. A működőtőke-áramlások telephelyválasztáson alapuló elméletei... 24 III.3.3. A működőtőke-áramlással és TNC-k lokalizációjával foglalkozó empirikus kutatások... 30 III.4. A VÁLLALATOK NEMZETKÖZIESEDÉSE ÉS LOKALIZÁCIÓJA... 34 III.5. A TNC-K TERJESZKEDÉSE A SZOLGÁLTATÓ SZEKTORBAN... 39 III.6. A KITERMELŐIPARI TNC-K NEMZETKÖZI TERJESZKEDÉSÉT MOTIVÁLÓ TÉNYEZŐK... 40 III.7. A TNC-K AZ ÉRTÉKESÍTÉSI TEVÉKENYSÉGÜK TÜKRÉBEN... 41 IV. Az amerikai vállalatok nemzetköziesedettsége...52 V. A külföldi leányvállalatok értékesítési adatainak időbeni vizsgálata...54 VI. Az amerikai vállalatok külpiaci terjeszkedése a kibocsátás (értékesítés) alapján...56 VI.1. KÜLPIACI TERJESZKEDÉS AZ ÖSSZESÍTETT KIBOCSÁTÁS (ÉRTÉKESÍTÉS) ALAPJÁN... 57 VI.2. A KÜLFÖLDI LEÁNYVÁLLALATOK TERÜLETISÉGE AZ EGY FŐRE ESŐ KIBOCSÁTÁS ALAPJÁN... 72 VI.3. A KÜLPIACI TERJESZKEDÉS VIZSGÁLATÁNAK FŐBB EREDMÉNYEI... 75 VII. Az amerikai vállalatok külpiaci lokalizációjának ágazati aspektusai...77 VII.1. A PRIMER SZEKTORBAN TEVÉKENYKEDŐ LEÁNYVÁLLALATOK LOKALIZÁCIÓJA... 79 VII.2. A SZEKUNDER SZEKTORBAN TEVÉKENYKEDŐ LEÁNYVÁLLALATOK LOKALIZÁCIÓJA... 83 VII.3. A TERCIER SZEKTOR LOKALIZÁCIÓJA... 93 VII.4. AZ ÁGAZATI LOKALIZÁCIÓS VIZSGÁLATOK FŐBB EREDMÉNYEI... 99 VIII. Helyi értékesítés kontra export: a leányvállalatok térszerveződése az értékesítések fő irányultsága szerint...101 VIII.1. PIACORIENTÁLT ÉS EXPORTORIENTÁLT LEÁNYVÁLLALATOK A TERÜLETI FOLYAMATOK TÜKRÉBEN... 103 VIII.2. PIACORIENTÁLT ÉS EXPORTORIENTÁLT LEÁNYVÁLLALATOK AZ ÁGAZATI ASPEKTUSOK TÜKRÉBEN... 108 VIII.3. AZ ÉRTÉKESÍTÉSI IRÁNYULTSÁG VIZSGÁLATÁNAK FŐBB EREDMÉNYEI... 115 IX. A termelésorientált és a nagykereskedelmi leányvállalatok térbelisége...116 X. A termeléskihelyezés és a vertikális termelési rendszerek növekvő jelentősége...119 XI. Összefoglalás...129 Hivatkozások...136 Melléklet...142 ii
Ábrák, táblázatok és térképek jegyzéke Ábrák 1. ábra: A stand-alone vállalati stratégia... 13 2. ábra: Az egyszerű vállalati integrációs stratégia (kitelepítés - outsourcing )... 15 3. ábra: A komplex integrációs vállalati stratégia... 15 4. ábra: Az amerikai vállalatok növekvő nemezetköziesedettsége 1983 és 2007között... 52 5. ábra: A leányvállalatok értékesítése 1983 és 2007 között... 54 6. ábra: A HHI változása 1983 és 2007 között... 60 7. ábra: Az európai leányvállalatok értékesítéseinek megoszlása 1983 és 2007 között... 61 8. ábra: A közép-, kelet és délkelet-európai leányvállalatok értékesítéseinek megoszlása 1983 és 2007 között... 64 9. ábra: Az értékesítés súlypontjának elmozdulása Európában 1983 és 2007 között... 64 10. ábra Az amerikai leányvállalatok értékesítéseinek megoszlása 1983 és 2007 között... 65 11. ábra: Az értékesítés súlypontjának elmozdulása az amerikai ikerkontinensen 1983 és 2007 között... 66 12. ábra: Az ázsiai leányvállalatok értékesítéseinek megoszlása 1983 és 2007 között... 68 13. ábra: Az értékesítés súlypontjának elmozdulása Ázsiában 1983 és 2007 között... 68 14. ábra: A közel-keleti leányvállalatok értékesítéseinek megoszlása 1983 és 2007 között... 72 15. ábra: A területi és az ágazati koncentráció alakulása a HHI szerint, 1983 2007... 78 16. ábra: Az értékesítések főbb ágazatok szerinti megoszlása 1983 és 2007 között... 78 17. ábra: A fogadó országban létesült kitermelőipari leányvállalatok értékesítéseinek területi megoszlása 1983 és 2007 között... 80 18. ábra: A feldolgozóipari alágazatok részesedése az összesített feldolgozóipari értékesítésből 1983 és 2007 között... 84 19. ábra: A leányvállalatok helyi értékesítésének és exportjának évi átlagos növekedési üteme 1983 és 2007 között... 102 20. ábra: A kivitel összesített kibocsátásban mért aránya a főbb desztinációk szerint 1983 és 2007 között... 102 21. ábra: A kivitel főbb szektorok szerinti arányának változása 1983 és 2007 között... 109 22. ábra: A leányvállalatok intrafirm értékesítési arányának változása 1983 és 2007 között... 119 23. ábra: Az anyavállalatok, illetve a leányvállalatok felé irányuló intrafirm eladás részesedése az összesített intrafirm eladásból 1983 és 2007 között... 120 24. ábra: Az intrafirm értékesítés aránya az összes értékesítésben 1983 és 2007 között... 123 Táblázatok 1. táblázat: A beruházások orientációja Marcusen és Venables 2005-ös modellje alapján... 29 2. táblázat: Az amerikai vállalatok nemzetköziesedettsége a legfontosabb ágazatok szerint, 1983 és 2007... 53 3. táblázat: A kiemelt térségekben létesült leányvállalatok részesedése az amerikai TNC-k külföldi leányvállalatainak összesített értékestéséből (kibocsátásából)... 57 4. táblázat: A vállalati eladások területi differenciálódását meghatározó tényezők... 74 5. táblázat: A kiemelt fogadó országokban működő leányvállalatok részesedése a kitermelőipari értékesítés bevételéből... 80 6. táblázat: A kiemelt fogadó országokban működő leányvállalatok részesedése a feldolgozóipari értékesítések bevételéből... 84 7. táblázat: A kiemelt fogadó országokban működő leányvállalatok részesedése a vegyi anyagok értékesítési bevételéből... 87 8. táblázat: A kiemelt fogadó országokban működő leányvállalatok részesedése a járműipari értékesítés bevételéből... 88 9. táblázat: A kiemelt fogadó országokban működő leányvállalatok részesedése az elektronikai értékesítések bevételéből... 90 10. táblázat: A kiemelt fogadó országokban működő leányvállalatok részesedése élelmiszeripari értékesítések bevételéből... 92 11. táblázat: A kiemelt fogadó országokban működő leányvállalatok részesedése fémipari értékesítések bevételéből... 93 12. táblázat: Kapcsolat a nagykereskedelmi eladás a aránya és néhány országspecifikus tényező között, 2006... 94 iii
13. táblázat: A kiemelt fogadó országokban működő leányvállalatok részesedése a nagykereskedelmi értékesítések bevételéből... 95 14. táblázat: A kiemelt fogadó országokban működő leányvállalatok részesedése a pénzügyi tevékenységek értékesítéséből származó bevételekből... 96 15. táblázat: A kiemelt fogadó országokban működő leányvállalatok részesedése a professzionális szolgáltatások értékesítéséből származó bevételekből... 98 16. táblázat: A kiemelt fogadó országokban működő leányvállalatok részesedése az információs szolgáltatások értékesítéséből származó bevételekből... 98 17. táblázat: Az értékesítési típusok a célországokban 2004 és 2007között... 106 18. táblázat: Az értékesítési típusok a célországokban 1983 és 1985 között... 106 19. táblázat: Kapcsolat az export összkibocsátásban mért aránya és néhány országspecifikus tényező között, 2006... 107 20. táblázat: Az export aránya a főbb ágazatokban... 110 21. táblázat: Az értékesítési típusok az egyes ágazatokban... 110 22. táblázat: A feldolgozóipari értékesítési típusok az egyes országokban 2004 és 2007 között... 112 23. táblázat: A nagykereskedelmi leányvállalatoknak a termékek értékesítéséből való részesedése... 116 24. táblázat: A leányvállalatok felé irányuló intrafirm eladás az összesített intrafirm eladás arányában... 121 25. táblázat: Az intrafirm értékesítés ágazati megoszlása... 122 26. táblázat: Az intrafirm értékesítés megoszlása... 124 27. táblázat: Kapcsolat az intrafirm értékesítés aránya és néhány országspecifikus tényező között, 2006... 126 28. táblázat: Az intrafirm értékesítés százalékos megoszlása a fő desztinációk (célirányok) szerint... 128 29. táblázat: A harmadik országok felé irányuló kivitel célirányonkénti megoszlása 1999-ben... 142 Térképek 1.térkép: Az egyes nagytérségeknek az amerikai TNC-k kibocsátásából való részesedése, 2001 és 2007 közötti átlagos kibocsátási értékek... 58 2. térkép: Az egyes nagytérségeknek az amerikai TNC-k kibocsátásából való részesedése, 1983 és 1988 közötti átlagos kibocsátási értékek... 58 3. térkép: Az egyes országokban létesített leányvállalatok részesedése az amerikai leányvállalatok kibocsátásából, 2005 és 2007 közötti átlagos kibocsátási érték... 59 4. térkép: Az egyes országokban létesített leányvállalatok részesedése az amerikai tulajdonú leányvállalatok kibocsátásából, 1983 és 1985 közötti átlagos kibocsátási érték... 59 5. térkép: A leányvállalatok egy főre eső kibocsátása 2007-ben... 73 6. térkép: A nagykereskedelmi leányvállalatok értékesítésének összesített értékesítésben mért aránya, 2007... 118 7. térkép: Az intrafirm értékesítés aránya az összes értékesítésben napjainkban (utolsó elérhető 3 év átlaga)... 125 8. térkép: Az intrafirm értékesítés aránya az összes értékesítésben 1983-1985 (3 év átlaga)... 125 9. térkép: A világ nagytérségek szerinti felosztása... 148 iv
I. Előszó Az elmúlt évtizedek egyik kulcsszava kétségtelenül a globalizáció volt, ami az élet számos területére volt hatással, de különösen a gazdasági folyamatokat változtatta meg. A gazdasági globalizáció egyik látványos megnyilvánulási formája a nemzetközi munkamegosztás átalakulása, a termelés nemzetközi szinten és komplexebb módon történő szerveződése. Ennek alapját egyrészt a technológiák (különös tekintettel a kommunikációs technológiák) fejlődése, másrészt a nemzetközi kereskedelmi és beruházási környezet liberalizálása teremtette meg. A termelési folyamatok nemzetköziesedése nem újkeletű jelenség, hiszen már a 20. század előtt is történtek kísérletek a termelési folyamatok kihelyezésére, bár kétségtelen, hogy a TNC-k által megvalósított külföldi befektetések a második világháborút követő időszakban váltak meghatározóvá. Kezdetben a vállalatokhoz kapcsolódó nemzetköziesedési folyamatok inkább csak mennyiségi változásokat jelentettek, de a hetvenes évek végétől, a nyolcvanas évek elejétől a hangsúly sokkal inkább a termelés struktúrájában bekövetkező változásokra helyeződött át. A TNC-k külföldi befektetéseinek bővülése a korai időszakban együtt járt a leányvállalatok önállóságának növekedésével, azaz a lényegében horizontálisan szerveződő, a helyi piac felé orientálódó külföldi leányvállalatok nyertek nagyobb teret. Később, amikor a kereskedelmi és beruházási környezet liberalizálásával és a technológiai fejlődéssel megteremtődtek a feltételei a nemzetközi szinten integrálódott termelési rendszerek térhódításának, egyre jelentősebbé váltak az országok közötti tényezőellátottság különbségeit kihasználó vertikálisan szerveződő transznacionális vállalatok. A nemzetközi tevékenységet szorosan integráló globális hálózatokban a leányvállalatok önállósága jelentős mértékben csökkent, termelési tevékenységük csak néhány, az adott országban leghatékonyabban elvégezhető folyamatra korlátozódik. Ezek a változások azt is jelentik, hogy a globalizáció korszakában a lokális tényezők szerepe felértékelődött. Ma már a piac nagysága és a földrajzi távolság mellett az egyes országok relatív tényezőellátottsága is nagyon fontos lokalizációs tényezőnek számít. A nemzetközi piacok összefonódásában kulcsszerepet játszó TNC-k külföldi befektetéseinek növekedése az értékesítési forgalom növekedését is eredményezte. 2007-ben ezeknek a vállalatoknak az összesített eladása már 31 trillió USD-t tett ki (UNCTAD, 2008: 9.o.). A TNC-k értékesítéseinek 1/5-ét az amerikai vállalatok bonyolítják le (UNCTAD, 2008: 283.o.). Ez azt mutatja, hogy a világ transznacionális szférájában az amerikai dominancia tagadhatatlan. De nem csupán mennyiségi változások következtek be a termékek piacra juttatásában, de szerkezetileg is változott a kereskedelem. A vertikálisan integrálódó vállalatok olyan áruforgalmat generálnak, amely számottevő arányban vállalaton belüli tranzakciót jelent. (Becslés szerint a világkereskedelem harmada bonyolódik le vállalaton belül (Lahiri, 2009: p.1.).. 1
Az utóbbi évek folyamatai természetesen hatással voltak a befektetések ágazati és területi megoszlására is. Ágazati szempontból a legjelentősebb iparágnak a feldolgozóipar tekinthető, de az utóbbi időszakban tendenciaszerűen nő a szolgáltatási ágazatokba, különösen a pénzügyi, a telekommunikációs, az információtechnológiai, valamint a professzionális ágazatokba irányuló befektetések értéke. Az ezredforduló óta a növekvő nyersanyagárak (elsősorban a kőolaj árának növekedése) következtében a kitermelőipar tőkevonzó képessége is javult. Korunk világgazdaságában a TRIÁD (Európa, Észak-Amerika, Kelet- és Délkelet-Ázsia) államai továbbra is a legfontosabb célterületeit jelentik a TNC-k külföldi befektetéseinek, a külföldön befektetett működőtőke állományának több mint 4/5-e ezen államokban került befektetésre. A TRIÁD dominanciája még inkább igazolódik, ha a kihelyezett tőkeállomány értékéből való részesedést vesszük alapul: a külföldön befektetett FDI állományának több mint 95%-ával ugyanis ezen államok rendelkeznek (UNCTAD, 2005; Dicken, 2007: 40.o.). Ugyanakkor az évenként a legmagasabb jövedelemmel rendelkező államokba áramló tőke mennyiségére összességében csökkenő tendencia jellemző, miközben az alacsonyabb jövedelmű országok felé egyre több befektetés irányul. Ám az alacsony jövedelmű országok megítélése nem egységes. A legelmaradottabbak különösen, ha még jelentősebb nyersanyagkészlettel sem rendelkeznek még inkább a világgazdaság perifériájára szorulnak, miközben a közepes jövedelmű feltörekvő gazdaságok aktivitása dinamikusan növekszik az utóbbi időkben. A világ transznacionális szektorát leginkább meghatározó amerikai TNC-k befektetései követik a világtendenciákat (bizonyos mértékben azt az USA vállalatainak a befektetései határozzák meg), hiszen az amerikai vállalatok külföldi leányvállalatai is elsősorban a fejlett államokban koncentrálódnak, de a fontos célpiacok között ott találjuk a feltörekvő gazdaságokat is (pl.: Mexikó, Malajzia, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Kína, Közép-Kelet- és Délkelet-Európa). A 2008/2009-es hitel-, pénzügyi- és gazdasági válság kétségtelenül hatást gyakorolt a TNCkre és a világgazdaság egészének szerkezetére is. A vállalatoknak a gazdasági válságra adott rövidtávú válasza sok esetben leépítést és tőkekivonást jelentett, de olykor gyárbezárások is szükségessé váltak. Már mutatkoznak a fellendülés jelei, de továbbra is kérdéses, hogy a válság milyen hosszútávú hatással lesz a vállalatok jövőbeni lokalizációs stratégiájára, s azáltal a világgazdaság egészének térszerkezetére. 2
II. A kutatás háttere és a disszertáció felépítése II. 1. A témaválasztás indoklása A disszertáció középpontjában az amerikai transznacionális társaságok (TNC-k) termelési hálózatának vizsgálata áll. A kutatási téma aktualitása mellett szól, hogy e társaságok jelentősége napjainkban óriási. E vállalatok a világ legkiterjedtebb nemzetközi termelési hálózatát jelentik (Dicken, P. 1998). 2007-ben a TNC-k termelése már elérte a 31 trillió USD-t. Ugyanebben az évben a külföldi leányvállalatok összes kibocsátása a világ GDP-jének már 11%-át tette ki (UNCTAD, 2008: 9.o.). Megítélésem szerint a vállalatok térbeliségének vizsgálata a világ globalizálódása ellenére egyre fontosabb, sőt éppen a globalizáció az, ami jelentős térszerkezeti változásokat eredményezett korunk világgazdaságában. Ugyan kétségtelen, hogy a globalizáció az élet számos területén mutat az homogenizáció irányába, azonban ahogy Bernek (2002) is fogalmaz mégsem jelent teljes homogenizálódást, hiszen a TNC-k éppen az országok közti különbségek alapján határoznak lokalizációs stratégiájukról. A téma kiterjedtsége miatt mindenképpen szükség volt a kutatási terület szűkítésére. Az értékesítési adatokra 1 való korlátozást az indokolta, hogy a termelés szerkezete leginkább ezzel a mutatóval vázolható fel. A disszertációnak az amerikai vállalatok vizsgálatára történő szűkítése pedig két meghatározó tényezővel indokolható. Ezek közül az egyik az, hogy a vállalati értékesítési adatok legkomplexebb bontásban az amerikai TNC-kre vonatkozóan érhetők el. A termelés földrajzi hálózatának felvázolásához elengedhetetlenül szükséges adatbázist az USA Gazdaságelemző Hivatala ( Bureau of Economic Analysis BEA) teszi közzé a legrészletesebben. Fontos tényező az is, hogy az amerikai vállalatok jelentős világgazdasági súlyt képviselnek: az UNCTAD (2007, 2008) adatai azt mutatják, hogy a TNC-k értékesítéseinek 1/5- ét az amerikai transznacionális vállalatok bonyolítják le. Ha a világ legnagyobb vállalatait vesszük alapul, szintén igazolódik az amerikai transznacionális vállalatok világgazdasági jelentősége. Az UNCTAD a World Investmen Report című jelentésében évről-évre közzéteszi a legnagyobb TNC-k listáját. Eszerint 2007-ben a 100 legnagyobb vállalat közül 20-nak volt a központja az Egyesült Államokban, s e vállalatok az összesített vállalati értékesítés 31%-át bonyolították le (UNCTAD, 2008). Ez pedig azt is jelenti, hogy a világ transznacionális szektorában az amerikai vállalatok meghatározó szerepe tagadhatatlan. II. 2. A kutatás célja, a kutatási tézisek Az értekezés az amerikai transznacionális vállalatok külpiaci tevékenységének területi és iparági jellemzőit az értékesítési adatokra alapozva mutatja be. A vizsgálat a többségi amerikai 1 Kibocsátást, termelést leginkább visszatükröző mutató. 3
tulajdonban lévő külföldi leányvállalatokra korlátozódik, amit az indokol, hogy az értékesítési adatok közlése e leányvállalatok esetében a legrészletesebb. Mivel azonban az amerikai leányvállalatok jelentős részét a többségi amerikai tulajdonban lévő leányvállalatok teszik ki 2, megítélésem szerint megengedhető az ilyen jellegű szűkítés. A disszertációban hangsúlyosan szerepel a leányvállalatok terjeszkedésének és lokalizációjának bemutatása. E vonatkozásban a disszertáció legfőbb célkitűzése annak kimutatása, hogy milyen tendenciák jellemzőek az amerikai vállalatok nemzetköziesedettségére, s a nemzetköziesedettséggel együtt változott-e az amerikai vállalatok térszerveződése és ágazati megoszlása. Vizsgálom azt is, hogy miként alakult át a leányvállalatok feladatköre, változott-e a horizontálisan (lásd: 13.o.) és vertikálisan szerveződő vállalatok (lásd: 14.o.) egymáshoz viszonyított aránya, kimutatható-e a komplex és integrált termelési rendszerek növekvő jelentősége, illetve a leányvállalatok növekvő exportorientációja. A szakirodalomra alapozva a fent megfogalmazott célkitűzéseket követve disszertációm céljául az alábbi tézisek vizsgálatát tűztem ki: 1) Az amerikai TNC-kre növekvő nemeztköziesedettség jellemző. 2) A leányvállalatok területileg egyre differenciáltabban, kevésbé koncentráltan szerveződnek, azaz a vállalati hálózat térben egyre egyenletesebbé válik. 3) Az amerikai TNC-k hálózatában az egyes nagytérségek és államok jelentősége átértékelődött. Egy-egy nagytérségen belül is kimutatható az országok szerepének átértékelődése. 4) A leányvállalatok kibocsátásának területi jellemzőit leginkább a befogadó ország gazdasági fejlettsége (mérőszáma: GDP/fő, nominális érték) határozza meg. 5) A vizsgált időszak folyamán mérséklődött az amerikai vállalatok ágazati koncentrációja, azaz a befektetések iparági szintű diverzifikációja erősödött. Ágazatonként és iparáganként vizsgálja az amerikai leányvállalatok tevékenységének területi koncentrációját, ugyancsak kimutathatók változások. 6) A leányvállalatokra egyre jellemzőbbé válik az exportorientált tevékenység. A kivitel esetében a harmadik országok 3 csoportja felé irányuló kivitel az USA felé irányuló kivitelnél nagyobb ütemben bővül, ami az exportplatform befektetések 4 növekvő súlyát igazolja. 7) Az amerikai vállalatokra vonatkozó adószabályok miatt az amerikai nagykereskedelmi (disztribúció-orientált) és feldolgozóipari (termelőorientált) leányvállalatok térben 2 2007-ben az amerikai leányvállalatok 94%-a volt többségi amerikai tulajdonban (BEA - http://www.bea.gov). 3 A harmadik ország a fogadó ország és az Egyesült Államokon kívüli egyéb országok. A harmadik országok felé irányuló kivitel túlnyomórészt intra-regionális kereskedelmet jelent. (lásd: 29. táblázat, 142.o.) 4 Az export az un. harmadik országok csoportja felé irányul (ami nem a fogadó ország és nem is az USA). 4
elkülönülnek, azaz egy TNC egy országban jellemzően vagy csak nagykereskedelmi, vagy csak termelő leányvállalatot létesít. 8) Növekszik a vállalaton belüli értékesítés aránya. A leányvállalatok intrafirm értékesítései azonban már elsődlegesen nem az anyavállalat, hanem a többi leányvállalat felé irányulnak, azaz a leányvállalatok közötti kapcsolatok intenzitása erősödik. Ezen tézisek vizsgálata során az amerikai vállalatok terjeszkedésével, külpiaci lokációjával kapcsolatosan az alábbi kutatási kérdésekre kerestem a válaszokat: 1. Az amerikai transznacionális vállalatok nemeztköziesedettsége fokozódott-e a vizsgált időszak (1983-2007) folyamán, azaz igazolható-e, hogy idővel az amerikai vállalatokra erőteljesebb aktivitás jellemző a külpiacokon, mint az USA belső piacán? 2. A változó világgazdasági körülmények milyen hatást gyakoroltak a külföldi leányvállalatok térszerveződésére? Kimutatható-e, hogy az amerikai vállalatok földrajzi hálózata 1983 és 2007 között egyenletesebbé vált? 3. Mely térségek, országok sorolhatók a fő kibocsátó (termelő) térségek/országok közé? Időben vizsgálódva kimutatható-e számottevő átrendeződés az egyes nagytérségek, illetve országok között? Egy-egy nagytérségen belül átértékelődött-e az egyes országok szerepe, jelentősége? 4. Milyen tényezők befolyásolják leginkább az amerikai tulajdonú leányvállalatok kibocsátásának területi differenciálódását? 5. Mi jellemzi az amerikai tulajdonú leányvállalatok kibocsátásának ágazati megoszlását? Az egyes ágazatok, iparágak térszerveződése milyen sajátosságokkal jellemezhető? Ágazatonként és iparáganként vizsgálja az amerikai vállalatok kibocsátásának területi koncentrációját, milyen változások mutathatók ki? Mely ágazatokat jellemez erőteljesebb területi koncentráció, és melyek esetében alakul kiegyenlítettebben a területi megoszlás? 6. Az amerikai TNC-k kibocsátása milyen arányban irányul a helyi piacok felé, és milyen arányban szolgálja az exportpiacokat? Az exportorientált leányvállalatok esetében kimutatható-e az un. exportplatform leányvállalatok növekvő jelentősége? Mely országokban jellemező a leányvállalatokra a helyi piaci orientáció és mely országokban jut meghatározó szerep az exportcélú kibocsátásnak? 7. Az egyes befogadó országokat tekintve, a nagykereskedelmi (disztribúciós) és feldolgozóipari (termelő) leányvállalatok térszerveződését illetően kimutatható-e területi elkülönülés? Mely államokban létestesített leányvállalatok értékesítéséből részesedik magas arányban a nagykereskedelem és mely államokban kap elsődleges szerepet a termelés? A nagykereskedelmi értékesítés magas aránya milyen tényezőkkel magyarázható? 8. A vizsgált időszak folyamán változott-e a vállalaton belül (intrafirm) lebonyolított értékesítés összesített kibocsátáshoz viszonyított aránya? Az intrafirm értékesítés hogyan oszlik meg a 5
leányvállalat-anyavállalat, illetve a leányvállalat-leányvállalat relációjának vonatkozásában? A vállalaton belüli értékesítés aránya mely államok esetében kimagasló? Az intrafirm eladás tekintetében mely államok szerepe vált jelentősebbé? II.3. A kutatás adatbázisa és módszertana A disszertáció alapját részben egy széleskörű szakirodalmi háttér, részben egy kiterjedt statisztikai adatbázis képezi. A szakirodalmi feldolgozás keretében azon legfontosabb elméleteket és empirikus kutatási eredményeket foglaltam össze, amelyeket leginkább relevánsnak tekintek a disszertáció témáját illetően. Empirikus kutatásaim középpontjában kvantitatív vizsgálatok állnak. Az ehhez szükséges adatbázist több éves kutatómunkával sikerült úgy összeállítani, hogy az adatok a lehető legszélesebb területi és ágazati bontásban álljanak rendelkezésre, és emellett az időbeni összehasonlíthatóság feltételei is teljesüljenek. A kutatás során elsősorban a leányvállalatok értékesítési mutatóinak feldolgozása alapján vizsgáltam az amerikai vállalatok lokalizációját, mivel ezen adatokra alapozva lehet leginkább következtetni arra, hogy az egyes országokban a leányvállalatokra alapvetően milyen szerepkör jellemző. Az értékesítési adatok mellett esetenként egyéb vállalati mutatók (hozzáadott érték, foglalkoztatottak száma, vállalati vagyon) vizsgálatba történő bevonását is fontosnak tartottam. A TNC-k lokalizálódását befolyásoló tényezők feltárása esetében pedig az egyes országokat jellemző adatokat is figyelembe vettem. A vizsgálatokba ezen adatok mellett még konkrét amerikai vállalatokra vonatkozó információkat, illetve az UNCTAD legnagyobb TNC-ket rangsoroló listáját is bevontam. Az amerikai vállalatokra vonatkozó adatokat az Amerikai Gazdaságelemző Hivatal ( Bureau of Economic Analysis BEA) közli évről évre. Az értékesítési adatokat területi és ágazati bontásban is publikálják. A BEA az értékesítési adatokat a három fő desztináció (1. helyi eladás, azaz eladás a fogadó ország piacán, 2. eladás {export} az Egyesült Államok felé, 3. eladás {export} az egyéb országok {un. harmadik országok csoportja} felé) szerint is közli. Ezen túlmenően a vállalaton belül (intrafirm) és nem vállalaton belül lebonyolított értékesítési adatok is hozzáférhetőek. A BEA honlapján (www.bea.gov) keresztül elérhető legkorábbi részletes vállalati adatsor 1983-ra vonatkozik, így nem volt lehetőségem az 1983 előtti tendenciák feltárására. Mivel ez az adatbázis különféle vállalati mutatók szerint közöl statisztikákat, egy igen nagyméretű adathalmazról van szó, éppen ez az oka annak, hogy az összegyűjtött adatok az adatgyűjtés évéhez viszonyítottan jelentős késéssel kerülnek publikálásra. A jelenleg elérhető utolsó adatok 2007-esek, így a vizsgálatok záró évét is a 2007-es év jelenti. További módszertani problémát jelentett, hogy az egyes évekre vonatkozó adatok folyó áron kerültek publikálásra, ezért szükségesnek tartottam az adatok inflációval korrigált értékének kiszámítását 6
is 5. Ennek során szintén a BEA adataira támaszkodtam. Az adatbázis összeállítása során a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy 1999-től megváltozott a BEA ágazati besorolási rendszere, aminek keretében a SIC-féle kategorizálásról ( Standard Industrial Classification ) a NAICS-féle rendszerre (North American Industry Classification System) tértek át. Az új rendszer keretében olyan ágazatokra (főleg szolgáltatási tevékenységek, pl. információs ágazatok; professzionális szolgáltatások 6 ) vonatkozóan is gyűjtenek adatokat, amelyek a rendszer bevezetésekor még nem rendelkeztek jelentőséggel a külföldi befektetések terén, ám napjainkban egyre növekszik fontosságuk. Ezen kívül változás történt a tekintetben is, hogy a korábban is közölt alágazatok jelentős részénél is módosult a csoportosítás (pl. 1999 előtt a PC-k és az irodai gépek gyártása alkotott egy tovább nem bontott alcsoportot. 1999-től azonban a PC gyártás már az összes elektronikai cikkel együtt képzett tovább nem részletezett alkategóriát). A változás következtében az időbeli összehasonlíthatóság korlátozottá vált és csak a főbb ágazatok (lásd a 78. oldalon található 15. ábra alatti megjegyzést) esetében adódott lehetőség teljes idősoron történő komparatív vizsgálatokra, az egyes kiemelt ágazatokra vonatkozó területi vizsgálatokat pedig már csak 1999-től tudtam elvégezni. (A főbb ágazatok adatait tartalmazó adatbázist a részletes bontású ágazati adatbázisok alapján, a részletes adatok aggregálásával állítottam össze.) A vállalati tevékenység területi vizsgálatát részben nagytérségek szerint, részben országos adatokra vonatkozóan végeztem el. A nagytérségek szerinti besorolásnál a disszertáció némi változtatások alkalmazása mellett követi a BEA besorolását (Európa, Kanada, Közép-Amerika, Dél-Amerika, Bermuda és a Karib-térség, Ázsia és a csendes-óceáni térség, Közel-Kelet, Afrika). A területi kategorizálásnál (lásd: 9. térkép, 148. o.) a következő változtatásokat alkalmaztam: 1.) A Közel-Kelet térségéhez besoroltam a BEA által Európához sorolt, de kulturális szempontból sokkal inkább a Közel-Kelethez tartozó Törökországot. 2.) Ázsiát és Európát a sokszínűségük miatt további alcsoportokra bontottam. Az ázsiai államokat öt alkategóriába soroltam be: a) Japán, b) Ausztrália és Új-Zéland, c) újonnan iparosodó délkelet-ázsiai államok első hullámába sorolt országok 7, melyeket fejlett délkelet-ázsiai államoknak neveztem el, d) újonnan iparosodó délkelet-ázsiai államok második hullámát képező államok 8, melyeket feltörekvő délkelet-ázsiai államoknak neveztem el, e) Kína, India és a máshová nem sorolt államok. Európa esetében két alcsoportot különítettem el a) Nyugat-Európa (EU 15-ök, Norvégia, Svájc), b) Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa (egyéb európai államok és a közép-ázsiai államok 9 ). 5 A reálértékben magadott adatok esetében a bázisév 2007 volt. 6 Ide sorolható pl.: tudományos, mérnöki és műszaki szolgáltatásokat, tanácsadási tevékenységek 7 Newly industialized countries first wave (NIC I): Hongkong, Szingapúr, Tajvan, Dél-Korea 8 Newly industialized countries second wave (NIC II): Malajzia, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Indonézia 9 Mivel a BEA a közép-ázsiai államokat az európai egyéb államok kategóriájába sorolja, nem volt lehetőségem a szovjet utódállamok esetében külön alcsoportot képezni. 7
A világ 100 legnagyobb vállalatát jellemző adatok forrását az UNCTAD által évről-évre közzétett World Investment Report című jelentés képezte. A fogadó ország piacának jellemzői elsősorban az ENSZ különféle szakosított intézményeinek statisztikai adatbázisaiból származnak. Mivel az ENSZ adatbázisaiban nem lelhető fel minden, általam fontosnak ítélt kérdéskör, ezért az adatok körét a lehetőségekhez mérten egyéb nemzetközi forrásokra alapozva (a vállalatok jövedelemadó-kulcsának forrása: KPMG (2007). Global Tax Rate Survey 2006., az USA és a fogadó országok közötti távolság forrása: http://cs.usm.my/untrains/trains.html) egészítettem ki. A vállalati esettanulmányoknál az elsődleges információforrást a vállalati honlapok jelentették. Az empirikus vizsgálatok folyamán az alapadatok és az azokból különféle statisztikai módszerekkel megoszlási viszonyszámok számítása, súlypontelemzés 10, koncentrációs vizsgálatok, korrelációs vizsgálatok 11, többváltozós lineáris regresszió-elemzés számított egyéb mutatók értékelését végeztem el. A koncentrációs vizsgálatok során a lehetőségeket figyelembe véve vagy Herfindhal-Hirschman indexet (HHI) 12 vagy Koncentrációs-rátát 13 számoltam. Koncentrációs-rátát az egyes ágazatok területi koncentrációjának országos szintű adatokra alapozott mérésére használtam, ugyanis az ágazati adatok esetében már jelentős volt az adathiány (az adathiány elsősorban az adott ágazat szempontjából kisebb jelentőségű államokat érintette). A többváltozós lineáris regressziós vizsgálatok esetében a potenciálisan szóba jöhető, a fogadó ország adottságait jellemző változók jelentős részét az UNCTAD (2008, 34.o.) által kidolgozott, a működőtőke-vonzást mérő FDI Potenciál Index összetevői jelentették, de az előszámítások során e mutatók körét további, általam fontosnak tartott változókkal is kiegészítettem. (Sajnos minden fontos szempontot nem lehetett a vizsgálatokba bevonni, mert vagy nem volt az adott tényezőre jellemző mutatószám 14 vagy, mert korlátozott azon országok köre, melyekre az adott mutató elérhető.) A fogadó ország jellemzőin kívül az amerikai vállalatokat jellemző mutatókat is igyekeztem bevonni e vizsgálatokba. A statisztikai módszerek mellett kartográfiai és más grafikai módszerek alkalmazására is sor került. 10 Egy n pontból álló síkbeli pontrendszer súlypontjának koordinátái, ha a pontok helyzete koordináta-rendszerben ( ) adott, és minden ponthoz egy-egy súly (tömeg) tartozik, a pontok koordinátáinak súlyozott számtani átlagaként számíthatók: Az x és y a súlypont két koordinátáját, xi és yi az alappontok koordinátáit, fi pedig az alappontokhoz tartozó súlyokat jelöli. (Nemes Nagy, 1998) 11 A lineáris korreláció (r) azonos megfigyelési egységekre vonatkozó két adatsor kapcsolatát méri. (értéke +1 és 1 közötti értéket vehet fel. (Nemes Nagy, 1998) 12 A HHI a piaci koncentráció fokát méri. Értéke 0 és 1 között lehet (1-nél maximális a koncentráció). Képlet: Ahol n a vizsgált egységek száma, az x i a vizsgált mutató értékei, a X az x i számtani átlaga. (UNCTAD, 2004:414.o) 13 A Koncentrációs ráta ebben az esetben azt fejezi ki, hogy a legfontosabb országok milyen arányban részesednek az amerikai vállalatok külföldi leányvállalataiból. K-ráta=A legnagyobb részesedéssel rendelkezők együttes részesedése (Nemes Nagy, 1998) 14 pl. nem tudtam az országokat rangsorolni a befektetés-ösztönzés vagy éppen a fajlagos termelési költségszint alapján 8
II.4. Szakirodalmi előzmények: a TNC-k térbeliségét hangsúlyosan előtérbe helyező kutatások A disszertáció témája tagadhatatlanul multidiszciplináris. Bár az értekezés elsősorban földrajzi szempontból vizsgálja a TNC-k térszerveződését, ugyanakkor a rokontudományok, elsősorban a közgazdaságtudomány publikációi is igen fontos alapját képezik a disszertációnak. Tapasztalataim szerint a nemzetközi szinten szerveződő vállalatok térbeliségének kutatása a földrajztudományban még ma is hiányterületnek számít. Az ezen a területen végzett kutatások az angolszász területen hozták a legtöbb eredményt. A témában megjelent legátfogóbb geográfiai szemléletű műnek a brit Peter Dicken Global shift c. könyvét tekintem. Az említett könyv 1986-ban jelent meg először, ám azóta további négy aktualizált kiadás is publikálásra került, a legutolsó, ötödik, kiadás 2007-ben jelent meg. Dicken (2007) ebben részletesen foglalkozik a globalizáció hátterében álló tényezőkkel, a globalizált világgazdaság térbeli folyamataival, az egyes iparágakban tevékenykedő transznacionális vállalatok (TNC-k) térszerveződésével. Dicken mellett az angolszász kutatók közül a teljesség igénye nélkül Nachum (2000), Jones (2005), Dawley (2010), Schoenberger (2001), illetve Coe és Martin (2008) nevét emelném ki, mint akik a gazdaságföldrajz keretében kiemelten foglalkoztak a TNC-kkel. A magyar földrajztudományban Bernek (2000, 2001, 2002, 2003, 2006) végzett mélyreható kutatásokat a transznacionális vállalatok lokalizációjával, illetve a nemzetközi termelési rendszerek térbeliségével kapcsolatosan. Juhász (2006) fő kutatási területe szintén a TNC-k lokalizációja, ő elsősorban a német transznacionális vállalatok térbeliségével foglalkozott (Juhász-Schottner, 2003; Juhász, 2007). Schottner (2009), aki bár elsősorban az amerikai működőtőke befektetéseket vizsgálta, szintén kutatta a TNC-k nemzetközi tevékenységét. Az említett kutatók mellett még meg kell említeni Barta Györgyit is, akinek fő kutatási területei között is megtalálható a vállalatföldrajz, bár ő elsősorban a vállalatok Magyarországon belüli térszerveződésével foglalkozott (2001, 2002, 2003). A közgazdaságtudomány nemzetközi képviselői közül a területiség szempontja hangsúlyosan megjelenik Vernon (1966); Dunning (1993, 1996); Krugman (1991, 2003); Braunerhjelm és Ekholm (1998), Hanson, Mataloni és Slaughter (2001) munkáiban is. Vernon (1966) az amerikai transznacionális társaságok terjeszkedését egy adott termék, illetve iparág életciklusgörbéje alapján elemezte, úgy, hogy eközben az életciklus görbe lokalizációs hatásait is beemelte a vizsgálatba. Dunning (1993) a külföldi működőtőke-befektetések egyik legátfogóbb elméletének, az OLI paradigmának (lásd a disszertáció 22. oldalán) a megalkotása során kiemelten kezelte a lokalizációs tényezőket. Krugmannak (1991,1998,2003) az ipar térbeliségét vizsgáló kutatásainak középpontjában a koncentrációs és dekoncentrációs folyamatok vizsgálata áll. Krugman 9
hangsúlyozza, hogy a gazdasági folyamatok alakulásában a földrajzi szempontok meghatározó jelentőségűek. Braunerhjelm és Ekholm (1998) A multinacionális cégek földrajza ( The geography of multinational firms ) c. könyve a vállalatok lokalizálódásával, illetve a térszerveződést meghatározó tényezőkkel foglalkozik. Hanson, Mataloni és Slaughter (2001) szerzőtrió a horizontális- és vertikális-fdi tükrében vizsgálta az amerikai TNC-k külpiaci terjeszkedését, és arra az eredményre jutott, hogy a vertikális-fdi a korábbi évekhez képest jelentősebbé vált. A közgazdaságtudomány hazai képviselői közül is egyre többen foglalkoznak a transznacionális vállalatokkal, bár a TNC-k területiségére még mindig kevés kutató koncentrál (Simai-Gál, 2000; Szentes, 1999; Székely-Doby, 2003; Szalavetz, 2003). A szakirodalmi előzmények ismertetése során említést kell tennem még az Amerikai Gazdaságelemző Hivatal (BEA) publikációiról is. A BEA évről évre közzéteszi az amerikai vállalatok külpiaci tevékenységéről szóló Survey of Current Business c. jelentését, melynek egy fejezetében röviden és tényszerűen összefoglalásra kerül az anyavállalatok és azok külföldi leányvállalatainak adott évre vonatkozó tevékenysége. (Barefoot. Mataloni (2007).) II.5. A doktori értekezés felépítése A bevezető részt követően a TNC-k elméleti és szakirodalmi hátterét tekintem át. Előbb ismertetem a nemzetközileg használt és elfogadott definíciókat, majd felvázolom a transznacionális vállalatokra jellemző stratégiákat és struktúrákat. Ezután áttekintem az e vállalatokra vonatkozó legfontosabb elméleteket és empirikus kutatási eredményeket. A disszertáció ezt követően a szakirodalomra alapozva a TNC-k nemzetköziesedésével és a vállalatok térbeliségével, valamint a vállalatok kereskedelemben betöltött szerepével foglalkozik. Az elméleti háttér ismertetését követő rész tartalmazza az önálló kutatási eredményeket. A IV. fejezet az amerikai vállalatok növekvő nemzetköziesedettségére világít rá a vállalati vagyon, az értékesítés és a foglalkoztatottság mutatóinak segítségével. Az V. fejezet a leányvállalatok értékesítésének időbeni változását vizsgálja. A disszertáció a VI. fejezettől foglalkozik a leányvállalatok terjeszkedésével és lokációjával. A VI. és VII. fejezet a leányvállalatok terjeszkedésének területi és ágazati aspektusaira világít rá. A VIII. fejezetben az értékesítések fő desztinációk (irányok) szerinti vizsgálata következik. A IX. fejezet középpontjában a termelő és az disztribúciós (nagykereskedelmi) leányvállalatok térszerveződése áll. A X. fejezet a termeléskihelyezés, a vertikális termelési rendszerek növekvő jelentőségének igazolására helyezi a hangsúlyt. Ebben a részben a vállalaton belüli (intrafirm) értékesítések vizsgálatával teszek kísérletet annak kimutatására, hogy a vállalatok közti együttműködés egyre inkább elmélyül. Végezetül a dolgozat XI. fejezete a kutatás legfontosabb eredményeit foglalja össze. 10
III. Elméleti és szakirodalmi háttér A III. fejezet a TNC-kkel kapcsolatos elméletekkel foglalkozik. Elsőként a nemzetközileg használt terminológiákat ismertetem, valamint felvázolom a transznacionális vállalatokra jellemző stratégiákat és struktúrákat. Ezt követően áttekintem a TNC-kre és a külföldi működőtőke-befektetésekre vonatkozó elméletek közül azokat, amelyek leginkább relevánsak a disszertáció témája szempontjából, majd összefoglalom a témában végzett fontosabb empirikus kutatások eredményeit is. Az elméleti rész ezt követő része a vállalatok nemzetköziesedésével és lokalizációjával foglalkozik. Végezetül a TNC-k kereskedelemben betöltött szerepét tekintem át. III.1. A transznacionális vállalat fogalma Az országhatárokat átlépve szerveződő nemzetközi vállalatok megnevezésére többféle kifejezés is fellelhető a szakirodalomban, ezért először is e terminológiákat ismertetem. Bár korábban is léteztek országhatárokon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok, ám azokat kezdetben csak, mint nemzetközi vállalatokat emlegették. A multinacionális társaság elnevezést a hatvanas évektől kezdték használni (Simai-Gál, 2000). A transznacionális jelző vállalatokhoz kapcsolása pedig csak a hetvenes években történt meg. A transznacionális vállalat terminológiát az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsán belül megalakuló Transznacionális Társaságokkal foglalkozó Bizottság és Központ ( Commission and Center on Transnational Corporations - UNCTC) alkotta meg és vezette be 1974-ben. Az UNCTC meghatározása szerint transznacionálisnak tekinthető minden olyan vállalat, amely kettőnél több országban rendelkezik leányvállalattal, és évi forgalma meghaladja a 100 millió dollárt (Blahó, 1980.:245.o.). Később módosították ezt a definíciót, és három kritérium együttes meglétéhez kötötték a transznacionális vállalat elnevezés használatát: 1. gazdálkodási tevékenységét két vagy több országban folytatja, 2. döntéshozatali rendszere centralizált és globális stratégiát alkalmaz, 3. a különböző országokban létesített vállalatok között az információkat, forrásokat, eszközöket és a felelősséget megosztják (Simai, 1996.: 14.o.). Az UNCTAD definiált az anya- és a külföldi leányvállalatok fogalmát is (UNCTAD, 1999: 465.o.). Az anyavállalat olyan vállalat, amely az anyavállalat országán kívüli vállalatok törzstőkéjének részét vagy egészét birtokolja (küszöbértéknek a 10% feletti részesedést tekintik). A külföldi leányvállalat pedig olyan cégforma, amelynél egy más országból származó befektető vállalat legalább 10 %-kal részesedik a tulajdonhányadból. Napjainkban a transznacionális vállalatok és a multinacionális vállalatok (MNC) megkülönböztetése az erősödő pénzpiaci integrációnak és a vállalati tevékenységek növekvő nemzetköziesedésének következtében egyre nehezebb. A TNC-k olyan vállalkozásokként definiálhatók, amelyek integrált tevékenységet folytatnak, továbbá az irányítás és ellenőrzés egy 11
gazdasági feltételrendszerhez kötődik. Az MNC-k pedig olyan társságok, amelyeknek tulajdona többnemzetiségű, tevékenységük több nemzetgazdaságra terjed ki, döntési központjaik pedig több gazdaság által meghatározottak. Ez alapján a mai modern, nemzetközi tevékenységet folytató vállalatok többsége transznacionálisnak tekinthető (Simai-Gál, 2000). Dicken (2003) a TNC-k legfontosabb jellemzőit a következők szerint foglalta össze: 1) Az ellenőrzés és irányítás egyszerre több nemzetgazdaságra is kiterjed. 2) Képesek kihasználni a tényezőellátottság területi különbségeit. 3) Nagyfokú földrajzi rugalmassággal jellemző rájuk. Az amerikai statisztikákban és irodalomban a TNC kifejezés helyett az MNC elnevezés vált általánossá, ám ott a multinacionális jelző nem arra utal, hogy a tulajdon és az irányítás soknemzetiségű, hanem azt jelent, hogy az adott vállalat külföldi közvetlen befektetést valósított meg. Az Amerikai Gazdaságelemző Hivatal (BEA) három fogalmat különböztet meg a nemzetközileg szerveződő vállalatokkal kapcsolatosan: anyavállalat ( parent company ), külföldi leányvállalat ( foreign affiliate ), multinacionális vállalat ( multinational company ). A BEA meghatározása szerint az amerikai anyavállalat olyan amerikai társaság, amely külföldi közvetlen befektetést hajt végre (min. 10%-os tulajdoni részesedés mellett), a külföldi leányvállalat olyan külföldi társaság, amelyben az amerikai anyavállalat közvetlen befektetéssel rendelkezik (min. 10%-os részesedés mellett), az amerikai multinacionális társaság pedig az anyavállalat és külföldi leányvállalatainak együttese (Barefoot Mataloni, 2007). Mivel az amerikai definícióban nincs utalás arra, hogy a vezetés köthető-e egyetlen országhoz, vagy pedig soknemzetiségű, így az amerikai statisztika nem is tesz különbséget a TNC és MNC között. Mindez azonban nem okoz különösebb problémát, mivel a külföldi közvetlen befektetéseket eszközlő amerikai tulajdonú vállalatok döntő többsége valójában transznacionálisnak tekinthető, azaz a vezetésben egyértelműen kimutatható az Egyesült Államokhoz való kötődés (Székely- Doby, 2003: 62.o.). Ez pedig azt jelenti, hogy az amerikai statisztikák multinacionális vállalatfogalma gyakorlatilag megfelel a korábban bemutatott TNC fogalmának. III.2. Transznacionális vállalati stratégiák és a nemzetközi termelési rendszerek A TNC-k nemzetközi üzletpolitikájuk alapján határoznak a termelés lokalizációjáról. Leányvállatokat az egyes országokban különböző céllal létesítenek, melyek sorában ott szerepel például a fogadó ország piacához, vagy annak szomszédságában lévő piacokhoz különösen regionális integrációk esetében való hozzáférés, a nyersanyagok és egyéb erőforrások hasznosítása, az adózási feltételekben és ösztönzési módszerekben mutatkozó különbségek kiaknázása. A TNC-k lokalizációs döntéseit elsősorban az határozza meg, hogy az adott termék gyártása milyen konfiguráció keretében biztosítható összvállalati szinten a 12
leggazdaságosabban. Ehhez figyelembe kell venni a potenciálisan számba jöhető országok termelési tényezőkkel való ellátottságát és termelési költségeit, illetve az egyes egységek, részegységek kereskedelmével kapcsolatos valamennyi járulékos költséget. A vállalat vezetése az egyes tényezőket mérlegelve dönt az alkalmazandó lokalizációs stratégiáról, azaz arról, hogy az egyes országok, térségek milyen szerepet (helyi piaci orientációjú termelés, exportorientálttermelés disztribúció-orientált vállalat, stb.) kaphatnak a vállalatok nemzetközi rendszerében. Alapvetően két fő oka lehet annak, hogy egy vállalat nemzetközi méretekben szervezi tevékenységét (azaz külföldön is létesít üzemeket): vagy a kereskedelmi akadályok leküzdésével a helyi (esetleg regionális) piacok közvetlen kiszolgálása, vagy nemzetközi tényezőárkülönbségekből fakadó költségcsökkentés a fő cél. A különböző célt szolgáló befektetések esetében mind az alkalmazott stratégiában, mind pedig a beruházás területi struktúrájában eltérés mutatkozik. Amennyiben egy vállalat azon céllal létesít külföldi termelői telephelyet, hogy a helyi fogyasztók igényeit közvetlenül elégítse ki, akkor az egyes helyi piacokon létesülő leányvállalatok hasonló tevékenységeket végezve egy horizontálisan integrált vállalati rendszer részét képezik és úgynevezett stand alone stratégiát (1. ábra) követnek. (Az ilyen típusú vállalatok térbeli szerveződése un. multidomestic struktúrát eredményez.) A horizontális transznacionális vállalati rendszerben a több országban nagyfokú önállósággal párhuzamosan tevékenykedő leányvállalatok tehát ugyanazt a terméket állítják elő, s a célpiacokat lényegében a leányvállalatok helyi termelésével szolgálják ki (UNCTAD, 1993). Ezek a vállalatok leginkább annyiban különböznek a befogadó ország nemzeti vállalataitól, hogy a tulajdonosuk külföldi, s a gyártás az anyavállalat technológiája alapján folyik (Bogóné, 1995). E stratégia esetében az integráció foka alacsony, a vállalaton belüli (intrafirm) kapcsolatok csak néhány területre lényegében a központ tulajdonjogának szűk körű gyakorlására, a technológia-transzferre és a tőke biztosítására terjednek ki. 1. ábra: A stand-alone vállalati stratégia Saját szerkesztés a forrás alapján. Forrás: Investment Report, 1993 United Nations Centre of Transnational Corporations (1993). World Investment Report. Transnational Corporations and Integrated International Production. p.119. De felvetődhet a kérdés, hogy az egyre liberalizáltabb nemzetközi befektetési környezetben mi késztetheti a társaságokat a horizontális stratégia követésére. A vállalatok ma elsősorban akkor szerveződnek a horizontális stratégiának megfelelően, ha az adott fogyasztási cikk tekintetében a kulturális tényezők, illetve az igények és ízlések országonként (és régiónként) különbözőek, és ha 13
a fogadó ország (vagy regionális integráció) belső piacán a méretgazdaságosság megteremthető. De e stratégia kerül alkalmazásra az olyan nem forgalomképes ( non-tradable ) szolgáltatások (pl. kiskereskedelem, egyes egészségügyi és pénzügyi szolgáltatások) esetében is, amelyek teljesítéséhez szükséges a közvetlen jelenlét. A magasabb telekommunikációs és kereskedelemmel kapcsolatos költségek, mint pl. a szállítási 15 és a kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos egyéb járulékos költségek (leginkább a különféle protekcionista kereskedelempolitikai eszközök 16 ) szintén ösztönzőleg hatnak a horizontális szerveződési mód alkalmazására. De a helyi piacon kialakult éles versenyhelyzet is rákényszerítheti a vállalatokat e stratégia követésére (UNCTAD, 1993). Ám ha egy cég a befektetések hatékonysága növelése érdekében a tényezőellátottságban és a szabályozásban rejlő területi különbségekből származható előnyök kiaknázása miatt létesít külföldi telephelyeket, akkor az értéklánc különböző szintjeihez köthető munkafolyamatokat más-más országokban lévő üzemek végzik (ezt a szakirodalom fragmentációnak is nevezi). Ebben az esetben vertikális működőtőke-befektetésről van szó. Hagyományosan ilyenkor leginkább a termelési folyamat munkaintenzív szakaszait helyezik ki az alacsony költségű országokba, míg a szakképzett munkaerőre épülő tevékenységek és a tőkeintenzív munkafolyamatok az anyavállalat keretei között maradnak meg. Az így megtermelt értéket aztán az un. transzferárak alkalmazása mellett vállalaton belüli (intrafirm) vagy iparágon belüli (intraindusry trade) kereskedelem útján juttatják el a további feldolgozást vagy összeszerelést végző üzemekhez, illetve az anyavállalathoz. A most említett esetben tulajdonképpen arról van szó, hogy a vállalat un. egyszerű vagy a komplex vertikális integrációs stratégiát követ, és területileg regionális vagy globális struktúra szerint szerveződik (UNCTAD, 1993). A kommunikációs és szállítási technológiák fejlődése következtében a szállítási és kommunikációs költségek is csökkentek, s ez egyre több vállalat számára tette lehetővé a termelési stratégiaváltást (és termelési szerkezetváltást): a helyi piac közvetlen kiszolgálását szolgáló stratégiáról az egyszerű vagy komplex integrált termelést követő stratégiára történő áttérést (UNCTAD, 1993). (Erre persze csak akkor van lehetőség, ha a stratégiaváltásból adódó költségmegtakarítások meghaladják a célpiac elérését terhelő kereskedelemmel kapcsolatos költségeket (szállítási költségek, protekcionista kereskedelmi eszközök).) Egyszerű vállalati integráció (2. ábra, 15.o.) esetében az anyavállalat a termelő tevékenységek alacsonyabb költségű államokba telepíti ki. Ebben az esetben a leányvállalatok (mint beszállítók) számára a piacot az anyavállalat jelenti, az együttműködés az anya- és 15 Az alapanyagok szállítási költsége esetenként magas lehet, ezért jobban megérheti helyi termeléssel kiszolgálni a helyi piacot. 16 Ezeket sok állam a belső piac védelmében alkalmazza, de néhány ország tudatosan használja fel e kereskedelempolitikai eszközöket a működőtőke beáramlásának ösztönzésére: a magas vámok alkalmazása ugyanis kifizetődőbbé teszi helyi leányvállalatok létrehozását a külföldi cégek számára, mint a lokális kereslet exporttal való kiszolgálását Erdey (2004: 477. o.). 14
leányvállalatok között valósul meg. Ez a fajta munkamegosztás a feldolgozóipart illetően leginkább a textiliparban, a ruházati iparban, a sportszergyártásban és a cipőiparban vált jelentőssé (Bogóné, 1995). De nemcsak az ipar, hanem a kereskedelmi forgalomba hozható (un. tradable ) offshore back-office szolgáltatások (számítógépes adatfeldolgozás, szoftverek gyártása, stb.) terén is megfigyelhető a jelenség, köszönhető ez a telekommunikációs és számítástechnikai technológiák fejlődésének (UNCTAD, 1993: 119.o.). 2. ábra: Az egyszerű vállalati integrációs stratégia (kitelepítés - outsourcing ) Saját szerkesztés a forrás alapján Forrás: Investment Report, 1993 United Nations Centre of Transnational Corporations (1993). World Investment Report. Transnational Corporations and Integrated International Production. p.120. A fogyasztási szokások terén tapasztalható uniformizálódás, az éleződő verseny számos területen lehetővé tette sok esetben ki is kényszerítette a vállalatok közötti együttműködés elmélyülését, a komplex módon integrált rendszerek (3. ábra) kialakulását és elterjedését (UNCTAD, 1993). (Már a World Investment Report 1993-as jelentése is kiemeli, hogy a TNC-k egyre inkább olyan komplex integrációs stratégiát követnek, amellyel nemzetközi szinten biztosítható a specializáció előnyeinek hasznosítása.) 3. ábra: A komplex integrációs vállalati stratégia Saját szerkesztés a forrás alapján Forrás: Investment Report, 1993 United Nations Centre of Transnational Corporations (1993). World Investment Report. Transnational Corporations and Integrated International Production. p.123. Komplex integráció esetében immár nem csak az anya- és a leányvállalatok közötti együttműködésről van szó, de a leányvállatok is kapcsolatban állnak egymással (UNCTAD, 1993). Az ilyen stratégiát követő vállalatok esetében a nemzetközi termelés egyaránt magában foglalja az anyavállalatnál és a leányvállalatoknál előállított hozzáadott értéket, azaz a teljes értéklánc vált nemzetközivé (Blahó, 2002). A fent említett integrációs formán belül két további típust lehet elkülöníteni, hiszen a világgazdaságban ma már regionálisan és globálisan integrált vállalati rendszerek egyaránt 15
léteznek. A regionális stratégiát követő vállalatok egy régión belül szervezik meg tevékenységüket, és e vállalatok fő célpiaca is az adott régió. Mivel e stratégia alkalmazására a regionális integrációs megállapodások ösztönzőleg hatnak (Reinert- Rajan, 2009), nem meglepő, hogy a vállalatok jelentős része ezt a stratégiát követi az európai piacokon (az Európai Unióban és Közép- és Kelet-Európában is), Észak-Amerikában (NAFTA) és Kelet-Ázsiában is (UNCTAD, 2003). A globálisan integrált rendszerek pedig már világszinten szervezik működésüket: az egyes részegységeket a világ különböző pontján lévő leányvállalatoknál állják elő, majd e köztes termékeket a szállítási rendszerek segítségével további feldolgozás, illetve a folyamat végén végső összeszerelés céljából más földrajzi helyen működő egységhez juttatják. Az egyes részegységek előállítása azonban nem csak a vállalaton belül, de azon kívül is folyhat. Az utóbbi években egyre gyakoribb bizonyos tevékenységek alvállalkozók felé történő átadása un. Contract manufacturing ( szeződéses gyártás ) formájában, ez pedig a gazdaság hálózati szerveződésének alakulására is jelentős hatást gyakorol. A gazdaság hálózati szerveződése az új üzleti modell alapvető jellemvonása. A gazdaság hálózati szerveződését a vállalati tevékenységek növekvő K+F-igényessége mozdította elő leginkább. Napjainkra a K+F a korábbiakhoz képest költségesebbé és kockázatosabbá vált, a technológiai ciklusok egyre rövidebbek. A termékek előállításához egyre összetettebb tudásra van szükség, a tudásfelhalmozódás ütemével a cégek pedig sokszor csak úgy tudnak lépést tartani, ha egy-egy tudáselemre specializálódnak. Így azonban a vállalatok a tevékenységükhöz szükséges egyéb tudást (vagy annak egyre nagyobb részét) kénytelenek kívülről, arra specializálódó cégektől megszerezni. A hálózatosodásnak két további jelenség adott új lendületet az utóbbi évtizedben. Az egyik az erősödő vertikális dezintegráció, ami nem jelent mást, mint a korábban vállalatokon belül integrált tevékenységek növekvő részének kihelyezését, a másik pedig a tudásalapú szolgáltatások gazdasági szerepének növekedése, illetve magának a feldolgozóiparnak a tercierizálódása. ( A feldolgozóipar tercierizálódása a vállalati működéshez kapcsolódó szolgáltatások növekvő súlyát, illetve a termékekhez kapcsolódó, a fogyasztók számára nyújtott szolgáltatások egyre szélesedő körét jelenti.) (Szalavetz, 2003) A nemzetközi üzleti- és menedzsment irodalom a hálózati szerveződés tekintetében több országspecifikus hálózati típust is elkülönít a megrendelő és a beszállító közötti kapcsolatok alapján (Sturgeon, 2002). A japán típusú hierarchikus fogoly ( captie ) hálózatokban a beszállítók gyakran erősen függenek a kevésszámú kulcsmegbízóktól. A beszállító és a megbízó sok esetben egyazon tulajdonosi érdekeltséghez tartozik. A megrendelő sokszor technológia- és minőségellenőrzési rendszerek átadásával, technikai segítségnyújtással és pénzügyi támogatással nyújt segítséget a beszállítónak, hogy az a megrendelő igényeit minél jobban ki tudja elégíteni. A megrendelő erős pozíciójának köszönhetően rá tudja kényszeríteni a beszállítókat arra, hogy kedvezőtlen piaci viszonyok esetén csökkentsék költségeiket, míg fellendülési időszakokban vevő-specifikus kapacitásukat befektetések révén bővítsék. E hálózatokat formalizált, bürokratikus belső környezet jellemzi. A konfliktusok kezelése lényegében adminisztratív eszközökkel történik. A rugalmassági foka alacsony. A térbeli megjelenésre szétszórtság jellemző. Az amerikai moduláris hálózatok beszállítói egyidejűleg több megrendelőnek is szállítanak, s eközben egyik megrendelőjükhöz sem kötődnek túl szorosan. A beszállítók megrendelőik felé teljes körű szolgáltatást nyújtanak. Nagyfokú rugalmasság és alkalmazkodóképesség jellemző e hálózatra. Relációs (kapcsolati) termelési hálózatok (Pl.: Olaszország, Németország, Kína) esetében elsősorban a hálózat tagjai közötti társadalmi kapcsolatok (különösen azok, amelyek bizalmon és a jó hírnéven alapulnak) határozzák meg. A hálózat tagjai kölcsönös függőségben vannak egymástól. E hálózatok sokkal rugalmasabbak a hierarchikusan szerveződő hálózatoknál, de kevésbé rugalmasak a moduláris hálózatokhoz képest. A térbeli megjelenésre erőteljes földrajzi koncentráció jellemző. (Az egyes típusok természetesen sehol nem jelenik meg maga tiszta, homogén formában.) III.2.1. A termelés térbelisége és a TNC-k nemzetközi szervezeti megoldásai A termelést és termékfókuszt illetően a vállalatok termelési egységének négy jellemző típusát különíthetjük el Dicken (1998, 2003, 2007) nyomán: 16