A szakképzett pályakezdők munkaerő-piaci helyzete és elhelyezkedési esélyei 2014. február 2014/1
Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet olyan nonprofit kutatóműhely, amely elsősorban alkalmazott közgazdasági kutatásokat folytat. Célja, hogy elméletileg és empirikusan megalapozott ismereteket és elemzéseket nyújtson a magyar gazdaság és a magyar vállalkozások helyzetét és kilátásait befolyásoló gazdasági és társadalmi folyamatokról. MKIK GVI Institute for Economic and Enterprise Research Hungarian Chamber of Commerce and Industry A szakképzett pályakezdők munkaerő-piaci helyzete és elhelyezkedési esélyei MKIK GVI Kutatási Füzetek 2014/1. MKIK GVI, Budapest, 2014. február 10. Írta: Makó Ágnes (elemző, GVI) e-mail: agnes.mako@gvi.hu Kutatásvezető: Tóth István János, Ph.D. tudományos főmunkatárs, MTA KTI, ügyvezető igazgató, MKIK GVI e-mail: istvan.janos.toth@gvi.hu MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet Budapest Cím: MKIK GVI 1034 Budapest, Bécsi út 120. Tel: 235-05-84 Fax: 235-07-13 e-mail: gvi@gvi.hu Internet: http://www.gvi.hu
Tartalom Tartalom... 3 Bevezetés... 6 Az adatok... 10 A modell... 11 Eredmények... 13 Elhelyezkedési esélyek... 18 Munkanélküliség... 22 Továbbtanulás... 26 A szakma felhasználása munka vagy tanulmányok során... 30 Következtetések... 34 Irodalomjegyzék... 37 Függelék: a magyarázó változók megoszlása... 39 3/47
Absztrakt Jelen tanulmányban azt kíséreljük meg feltárni, hogy mely tényezők hatnak a pályakezdő szakképzettek elhelyezkedési és továbbtanulási esélyeire, valamint munkanélküliségi kockázatukra. Kérdőíves adatfelvételünk a megelőző évben szakmát szerzett fiatalok munkaerő-piaci pályájának kezdetét vizsgálta, különös tekintettel arra, hogy a szakiskola elvégzése és az adatfelvétel között eltelt 9 hónap alatt be tudtak-e, illetve be akartak-e lépni a munkaerőpiacra. Eredményeink egy 2009-től 2012-ig minden évre kiterjedő, összevont adatbázison alapulnak, mely 10104 fő adatait tartalmazza. Az eredmények azt mutatják, hogy a magas iskolai végzettségű szülők gyermekei jobb esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon, a munkanélküli apák gyermekei pedig nagy eséllyel válnak szintén munkanélkülivé. Az elhelyezkedés, illetve a szakma hasznosításának esélyét növeli az egyén érdeklődési körének megfelelő szakmaválasztás, a cégnél végzett gyakorlati képzés, a jó iskolai tanulmányi eredmények, a nyelvtudás és az érettségi megszerzése is. A továbbtanulás rövid távon kézzelfogható bérprémiumban ölt testet, hosszabb távon pedig az új ismeretek megszerzésének képessége által stabilabbá váló munkaerő-piaci helyzetben. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az általános műveltség és a tanulási készségek elsajátítása nagyon fontos a szakképzettek számára: a folyton megújuló munkaerő-piaci követelmények és a gyakori szakmaváltás mind az élethosszig tartó tanulást teszik szükségessé, így a rugalmasság és a tudásmegújítási képesség fejlesztése a szakképzési rendszer fontos feladatává vált. Journal of Economic Literature (JEL) kódok: I20, I24, J24 4/47
Abstract The aim of the following paper is to unfold some factors that affect the young skilled workers chances of getting a job, doing further studies and their unemployment risk. The survey examined the start of the labour market career of young skilled workers who have finished vocational school in the previous year. The survey focused on the question whether the skilled entrants could or wanted to enter the labour market in a 9-months long period after finishing vocational school. The results are based on a joint database of yearly databases between 2009 and 2012 that contains data of 10104 young skilled workers. The results show that higher educated parents children have better chances on the labour market and unemployed fathers children encounter a higher risk of getting unemployed. The chance of getting a job or using the learned profession in a job or further studies is increased by choosing the profession matching the personal interests, by fulfilling a traineeship at a company, good scholastic records, knowledge of foreign languages and getting a high-school graduation. Further studying results in tangible wage premiums in the short run and in a labour market position stabilized by the skills of getting new knowledge in the long run. As a conclusion we believe that acquiring good general knowledge and studying skills is very important for young skilled workers: the continuously renewing requirements of the labour market and the frequent change of jobs and professions make lifelong learning necessary, thus improving flexibility and skills of knowledge renewal became an important task of the vocational training system. Journal of Economic Literature (JEL) codes: I20, I24, J24 5/47
Bevezetés Az alábbi tanulmány célja annak vizsgálata, hogy milyen tényezők befolyásolják Magyarországon a szakképzésből frissen kikerülő, pályakezdő fiatalok munkaerőpiaci esélyeit és lehetőségeit. 1 A nyugati-európai társadalmakban az utóbbi évtizedekben előtérbe került a szakképzett munkaerő helyzete, elhelyezkedési és mobilitási esélyei. Erre a területre leginkább a nyugat-európai gazdaságok rohamos átalakulása, az ipari szektor leépülése, a termelés kihelyezése, valamint a szakmák átalakulása hívta fel a figyelmet. Emellett a szakképzett munkaerő iránti kereslet és kínálat egyensúlytalanságai, valamint a legutóbbi években a gazdasági válság hatására megtorpanó termelés és megugró munkanélküliség is jelentős munkaerő-piaci problémákként jelennek meg. A gazdasági válság évei alatt (2008 és 2011 között) 41%-ról 37%-ra esett vissza az iskolából már kikerült, 15-29 éves fiatalok között a foglalkoztatottak aránya az OECDországokban (OECD 2013). A globális nemzetközi verseny kiéleződése a nemzeti gazdaságok teljesítményének növelését tette szükségessé. Ez immár különböző kereskedelmi, technikai ismereteket is megkövetel a felsőoktatásban megszerzett magas szintű szaktudás mellett (OECD 2011). A felsőoktatás gyors térnyerésével azonban a szakképzési rendszer presztízse nagymértékben csökkent, mely egyrészt a fiatalok pályaválasztási döntéseiben mutatkozik meg, másrészt a szakképzésre fordított döntéshozói és kutatói figyelem elterelődésében. Európában ma leginkább a svájci szakképzési rendszer említhető meg jó gyakorlatként. Ez a rendszer a munkaerő-piaci igényekkel összehangoltan működik, a gyakorlati képzés pedig nem túl vállalat-specifikus, és az iskolai oktatással integrált rendszert képez. (Tanulmányok is kimutatták, hogy a vállalat-specifikus humán tőke nem játszik fontos szerepet a bérek alakulásában, míg a szakma-specifikus tudás bérprémiumban is megjelenik. Lásd: Mueller-Schweri 2012). A szakképző intézmények rendelkezésre álló erőforrásai megfelelőek, eszközökkel jól felszereltek. Jellemző emellett a felsőfokú szakképzés elterjedt és széleskörű volta, a rugalmas pályaválasztási lehetőségek a mobilitás elősegítésére, valamint a szisztematikus és professzionális karrier-tanácsadás (OECD 2011). A szakképzési rendszer ennek megfelelően igen népszerű: a fiatalok kétharmada vesz részt a képzésben, 85%-uk pedig vállalatoknál vagy az államigazgatásban végez gyakorlati képzést 3-4 éven keresztül (Európai Bizottság 2013). 2007-ben a 25-64 éves lakosság több mint felének legmagasabb iskolai végzettsége közép- vagy felsőfokú szakképzés volt (Hoeckel- Field-Grubb 2009). 1 A szerző ezúton szeretne köszönetet mondani Tóth István Jánosnak a tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségéért és értékes észrevételeiért. Az esetleges hibák természetesen a szerzőt terhelik. 6/47
Az oktatást, illetve a magyar munkaerőpiacot vizsgáló kutatások már két évtizede intenzíven foglalkoznak a szakképzés és a szakképzett munkaerő helyzetével. Ezek a vizsgálatok szinte kivétel nélkül jelentős változásokról számolnak be, melyek befolyásolják a munkaerőpiac és a gazdaság egészét. A rendszerváltással ugyanis a gazdaság szerkezete hirtelen és radikálisan átalakult, a gyárbezárásokkal az ipari szakmunkások tömegei veszítették el állásukat. Emellett a technológiai fejlődés Magyarországon ugrásszerűen ment végbe, ez pedig új igényeket támasztott a munkaerővel szemben. A szakmák tartalma ellentétes irányú folyamatok hatására alakul át: a munkaerő képzettségével és készségeivel szemben támasztott igény egyrészt emelkedik (upskilling), másrészt jellemzővé vált a specializáció növekedése is, tehát a munkafolyamatokat elemi résztevékenységekre bontják, ami a munkakörök szakmai tartalmának szűkülését (deskilling) eredményezi (Czibik-Fazekas-Németh- Semjén-Tóth 2013). A folyamatok eredőjeképpen mára felértékelődött a magasabban képzett munkaerő, a kétkezi rutinmunkát egyre inkább felváltották a számítógéphasználatot, a kommunikációs képességeket és akár az idegen nyelv ismeretét igénylő munkakörök (Koszó és szerzőtársai 2007). Emellett a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők egyre gyakrabban kényszerültek végzettségüknek nem megfelelő, alacsonyabb képzettséget igénylő munkát vállalni a képzetlenek bérszintjén ( kiszorítás ). A fenti folyamatok az érettségi nélküli szakmunkások relatív bérének csökkenéséhez vezettek (Kézdi-Köllő-Varga 2008). A rendszerváltás után az érettségi nélküli szakképzett munkaerő iránti kereslet 20 kal visszaesett (Kézdi 2007), az érettségivel rendelkező szakképzettek iránt pedig emelkedett magasabb bérigényük ellenére (Kertesi-Varga 2005). Így elmondható, hogy a jelzett időszakban az iskolai végzettség bérekben kifejezett hozama nagymértékben megnőtt (Kézdi 2004, Liskó 2008). A szakképzést jelentős kihívás elé állította az új helyzet, de a szükséges reformok elmaradtak. A képzés minőségét illetően vált leginkább szükségessé a fordulat, mivel a gyökeresen megváltozott helyzetben előtérbe került a megújítható tudás iránti igény. Míg a szocializmus időszakában a szakképzés legfőbb funkciója az volt, hogy a nagyüzemek számára képezzenek egyszerű betanított munkára alkalmas munkaerőt, az alacsony minőségű, a szakismeretekre koncentráló, az általános műveltséget azonban alig fejlesztő képzés a rendszerváltással gyorsan idejétmúlttá vált. A munkaerőt korlátlanul felvenni képes gazdaság (teljes foglalkoztatottság) megszűnésével kiderült, hogy az alacsony színvonalon kiképzett munkaerő a valódi munkaerőpiacon nem versenyképes (Liskó 1996). Ugyanis a rendszerváltással megszűnt a munkahelyek stabilitása, a munkavállalók számára pedig elsődlegessé vált a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség, a tanulásra, átképzésre való alkalmasság. Ennek következtében leértékelődtek a gyorsan elavuló specifikus készségek és fontossá váltak az általános készségek (Kézdi-Köllő-Varga 2008). A magas színvonalú általános (közismereti) képzés fontosságát hangsúlyozza több tanulmány (Liskó 1996, Kézdi 2007, Kézdi 2008, Liskó 2008, Köllő 2011) is. A magyarországi szakképzési rendszer fejlesztésére vonatkozó OECD-ajánlás a piaci 7/47
igények és a tanulói preferenciák jobb összehangolása mellett a matematikai és szövegértési készségek biztos alapokra helyezését emeli ki, valamint a transzferábilis tudás átadását, mely lehetővé teszi a szakmaközi mobilitást és az élethosszig tartó tanulást (OECD 2011). A szakképzés a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése szempontjából, tehát esélyegyenlőségi megfontolásból is problematikus szegmens. A szakképzés presztízsének csökkenésével a szakképzésbe leginkább a gyengébb tanulók (OECD 2008), és gyakran a problémás családi háttérrel rendelkezők csatornázódtak be. A szakképzésen belül pedig az érettségit is adó szakközépiskolai képzés és az érettségit nem adó szakiskolai képzés között mélyülő szakadék keletkezett. A szakiskola egyre inkább a leghátrányosabb helyzetű tanulók továbbtanulási formájává vált, az alacsony színvonalú közismereti oktatással tovább rontva hosszabb távú esélyeiket (Kertesi- Varga 2005 és Liskó 2008). Az országos kompetenciamérés eredményei szerint a szakiskolai tanulók háromnegyede mind az olvasás-szövegértés, mind a matematikai készségek tekintetében a legalacsonyabb szinten áll és a PISA-eredmények is jelentős lemaradásukat jelzik (Liskó 2008). Emellett a középfokú képzésből középiskolai végzettség megszerzése nélkül elsősorban a szakiskolákból morzsolódnak le a tanulók (Liskó 2008). Elmondható tehát, hogy a középfokú oktatás jelentős mértékben hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenségi rendszer újratermeléséhez (Liskó 2001, Liskó 2004, Liskó 2008). A szakképzésből kikerülő fiatalok munkaerő-piaci pályájának kezdetét kevés tanulmány vizsgálja. Liskó (2001) 1995-ös eredményei szerint a szakiskolában végzetteknek alig fele talált egy éven belül állást, egyharmaduk munkanélküli volt, 16 uk pedig valamilyen formában továbbra is tanult. A végzés után öt évvel már háromnegyedüknek volt munkahelye, 14 uk volt munkanélküli, és 5 uk folytatta továbbra is tanulmányait. A foglalkoztatottaknak több mint egyharmada az eredeti képesítésétől eltérő szakmában helyezkedett el. A munkapiaci helyzetet döntően befolyásolta a fiatal szakmunkások lakóhelyének regionális elhelyezkedése, településtípusa és az elvégzett szakma. Liskó Ilona újabb eredményei szerint (Liskó 2004) a középiskolai végzősök egyharmada bizonytalan foglalkozási elképzelésekkel lép ki a munkapiacra és jelentős részük továbbtanul. Fél évvel a végzés után a munkaerőpiacra lépők kétharmada helyezkedett el, egyharmaduk pedig munkanélkülivé vált. A szakközépiskolát végzettek közül kevesebben helyezkedtek el saját szakmájukban, mint a szakiskolát végzettek közül, mely felhívja a figyelmet az általános ismeretek fontosságára a munkaerő-piaci alkalmazkodás során. Az empirikus kutatásokra továbbra is nagy szükség van, mivel csak ezek képesek feltárni a szakképzés és a szakképzettek helyzetének sajátosságait, és feltérképezni a problematikus területek esetében a lehetséges megoldásokat. Az OECD a magyar szakképzés kihívásai között említi a munkaerő-piaci kimenetelre és egyéb részterületekre vonatkozó, elégtelen mennyiségű elérhető adatot (OECD 2011). 8/47
Emellett a közismereti tárgyak súlyának visszaszorulása miatt is szükséges felhívni a figyelmet az élethosszig való tanulásra felkészítő képzés fontosságára. Jelen tanulmány arra keresi a választ, hogy milyen tényezők befolyásolják Magyarországon a szakképzett pályakezdők munkaerő-piaci helyzetét, mely indirekt módon a szakiskolákban folyó munkáról is informál. Elemzésünk azonban közel sem teljes így csak egy szűkebb szegmensről fogalmazhatunk meg állításokat. Az adatfelvétel sajátosságai adottak voltak (bővebben lásd Az adatok c. fejezetben), így adatbázisunk leginkább a kiemelten támogatott szakmát elvégzett, és a képzés ideje alatt tanulószerződéssel rendelkező fiatalokra szorítkozik. Emellett az iskolai és az egyéni szelekció mechanizmusait sem tudjuk különválasztani. Bár Kertesi (2008) az oktatási rendszer eredményességének mérésére használt modelljében a tanulók veleszületett képességeit, a családi és az iskolai ráfordításokat is figyelembe veszi, egy ilyen kifinomult útmodell kialakítására nem volt lehetőségünk jelen kutatás keretei között, mivel az adatbázisunk csak egyes, a családi hátteret illető információkat, valamint év végi iskolai átlageredményeket tartalmaz. A korlátozott kereteken belül azonban érvényes és releváns összefüggéseket közlünk, melyek összhangban vannak az elmúlt évek kutatási eredményeivel. 9/47
Az adatok A tanulmány alapjául szolgáló adatfelvétel a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) közös Szakiskola - projektje 2, azaz a Szakiskolai férőhelyek meghatározása a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB-k) részére című kutatási program keretében zajlott. A kutatás az MKIK szervezésében 2008-ban indult, majd 2009-ben kibővítve került megvalósításra, ekkor nyílt először lehetőség a vállalati kereslet felmérése mellett a pályakezdő szakképzettek munkaerőpiacra történő belépésének vizsgálatára is. A kutatás pályakezdőkre koncentráló része a megelőző évben szakmát szerzett fiatalok munkaerő-piaci pályájának kezdetét vizsgálta, különös tekintettel arra, hogy a szakiskola elvégzése és az adatfelvétel között eltelt 9 hónap alatt be tudtak-e, illetve be akartak-e lépni a munkaerőpiacra. A kérdőíves adatgyűjtés során információt szereztünk a szakképzett pályakezdők családi hátteréről, tanulmányi eredményeiről és középiskolai pályafutásáról. Kérdőívünk ezen kívül kitért a szakmaszerzés utáni álláskeresés időszakára, a munkaerő-piaci státuszra, a munkahely jellemzőire, a bérre, a továbbtanulási szándékokra, valamint a szakiskoláról, a képzésről és munkahelyről alkotott véleményre is. A kutatás során a kiemelten támogatott szakmát 3 elvégzett, és a képzés ideje alatt tanulószerződéssel rendelkező fiatalok sokaságából volt lehetőségünk szakma és megye szerinti arányok alapján mintát venni. 2009 és 2013 között minden tavasszal megismétlődött az adatfelvétel, így alkalmunk nyílt összesen öt tanulói felmérés elvégzésére. Jelen elemzéshez a 2009-től 2012-ig tartó időszak, tehát négy adatfelvételi hullám adatbázisait használtuk, mivel a 2013-as évben létrejött adatbázis módszertani változások miatt nem összehasonlítható a korábbi évekkel. Eredményeink tehát egy 2009-től 2012-ig minden évre kiterjedő, összevont adatbázison alapulnak, mely összesen 10104 főt tartalmaz. Mintánkba 2009-ben 2416 fő, 2010-ben 2897 fő, 2011-ben 2919 fő, 2012-ben pedig 1872 fő került. 2 A kutatási program keretében készült riportok és az adatfelvétel módszertani jellemzői részletesen elérhetőek az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) honlapján (http://www.gvi.hu/index.php/hu/research/list.html?id=17). 3 A kiemelten támogatott szakmákról minden vizsgálati évben a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB-k) döntöttek. A döntés alapját egyrészt a régiónként jogszabályban rögzített hiányszakmák, másrészt a GVI megelőző évi vállalati felmérésének eredményei képezték, tehát utóbbi szerint azok a szakmák kerültek a kiemelten támogatottak közé, melyek esetében a jövőbeli várható versenyszférabeli munkaerőkereslet jelentősen meghaladja a beiskolázási létszámot. (A pontos kritériumok régiónként eltérnek.) 10/47
A modell Az alábbiakban többváltozós logisztikus regressziós elemzés segítségével kíséreljük meg feltárni, hogy mely magyarázó tényezők hatnak a pályakezdő szakképzettek elhelyezkedési és továbbtanulási esélyeire, valamint munkanélküliségi kockázatukra. Ennek vizsgálatához négy logisztikus regressziós modellt használtunk (lásd az 1. egyenletet). Függő változónk az első modellben az elhelyezkedési esély (dolgozik vagy nem a szakmaszerzés után 9 hónappal), a másodikban a munkanélküliség (munkanélküli vagy nem a szakmaszerzés után 9 hónappal), a harmadikban a továbbtanulás (tanul vagy nem a szakmaszerzés után 9 hónappal), a negyedikben pedig az, hogy a megkérdezett használta-e valaha (tehát a megelőző 9 hónap során bármikor) szakmáját munka vagy továbbtanulás során. Mind a négy modellünkben a tanuló alapjellemzőit (életkor, nem), családi hátterét, általános iskolai és szakiskolai eredményeit, nyelvtudását, területi változókat, a tanult szakma szakmacsoportját és a szakmaszerzés időpontját szerepeltettük magyarázó változókként. Ezen kívül olyan változókat is felhasználtunk, amelyek a tanuláshoz való viszonyt, a szakma iránti elkötelezettséget, a motiváltságot, valamint a továbbtanulási terveket számszerűsítik. (A magyarázó változók egyszerű megoszlásai minden vizsgált évre vonatkozóan megtalálhatóak a Függelékben.) A használt regressziós egyenesek egyenlete: logit( Y i, i=1,,4 ) = β 0 + β 1 X 1 + β 2 X 2 + β 3 X 3 + + β 18 X 18 + ε (1) ahol: Y1 = dolgozik vagy nem a szakmaszerzés után 9 hónappal Y2 = munkanélküli vagy nem a szakmaszerzés után 9 hónappal Y3 = tanul vagy nem a szakmaszerzés után 9 hónappal Y4 = használta-e a megelőző 9 hónap során bármikor szakmáját munka vagy továbbtanulás során X1 = életkor X2 = nem (dummy változó) X3 = apa iskolai végzettsége (dummy változók) X4 = apa munkaerő-piaci státusza (dummy változók) X5 = apjának van-e szakképesítése (dummy változó) X6 = próbálkozott-e a szakiskolából gimnáziumba, szakközépiskolába, vagy technikumba átkerülni (dummy változó) X7 = olyan szakmát tanult-e, amivel később is szívesen foglalkozna (dummy változó) X8 = szeretne-e később még tovább tanulni (dummy változó) X9 = a magyaron kívül van-e olyan nyelv, amin meg tudja magát értetni (dummy változó) 11/47
X10 = általános iskola utolsó év tanulmányi átlag (dummy változók) X11 = szakiskola utolsó év tanulmányi átlag (dummy változók) X12 = van-e érettségije (dummy változó) X13 = gyakorlati képzés helyszíne (dummy változók) X14 = szakmacsoport (dummy változók) X15 = tanulmányok helyszíne (régió) (dummy változók) X16 = szakmaszerzés (végzés) éve (dummy változók) X17 = régió munkanélküliségi rátája X18 = régió foglalkoztatottsági rátája ε = hibatag 12/47
Eredmények A szakképzett pályakezdők munkaerő-piaci lehetőségeit több szempontból is megvizsgáltuk, hogy árnyalt képet kapjunk kutatásunk tárgyáról. A 9 hónappal a szakma megszerzése utáni munkaerő-piaci státuszra vonatkozó adatokból indultunk ki és először a foglalkoztatottságra koncentráltuk, majd a munkanélküliséget és a továbbtanulást vizsgáltuk meg, végül pedig a tanult szakma tágan értelmezett felhasználását munka vagy további tanulmányok során. Az 1. táblázatból látható, hogy szinte minden vizsgálati évben a fiatal szakképzettek közel fele dolgozott a kérdezés időpontjában alkalmazottként, vállalkozóként, vagy alkalmi munkásként, kivéve a 2010-es adatfelvételt, amikor csupán 42,8%-os arányt mértünk. 1. táblázat: Dolgozott-e a megkérdezett a kérdezés időpontjában (), 2009-2012 Nem Igen Összesen 2009 51,1 48,9 100,0 2416 2010 57,2 42,8 100,0 2897 2011 53,4 46,6 100,0 2919 2012 51,8 48,2 100,0 1872 Összesen 53,6 46,4 100,0 10104 Forrás: saját számítás 13/47
A 2008-ban kitört gazdasági válság munkaerőpiacra gyakorolt erőteljes negatív hatása jól nyomon követhető a szakképzettekre vonatkozó munkanélküliségi adatokban is (lásd a 2. táblázatot): 2008-ig a munkanélküliségi ráta ebben a csoportban stabilan 7 és 8% között volt, 2009-ben 11% fölé ugrott, majd tovább emelkedett és 2010-től 2012-ig folyamatosan meghaladta a 12%-ot. 2. táblázat: Munkanélküliségi ráta a teljes szakképzett népességben (szakiskolát vagy szakmunkásképzőt végzettek), 2009-2012 Foglalkoztatottak száma (ezer fő) Munkanélküliek száma (ezer fő) Aktívak száma (ezer fő) Munkanélküliségi ráta (%) 2006 1243,2 107,8 1351,0 7,4 2007 1250,1 103,1 1353,2 7,1 2008 1190,8 106,2 1297,0 7,6 2009 1135,3 142,3 1277,6 11,1 2010 1127,9 157,4 1285,3 12,2 2011 1114,7 154,9 1269,6 12,2 2012 1118,4 153,6 1272,0 12,1 Forrás: KSH (http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qlf007.html, http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qlf012.html) A munkanélküliségről beszámolók aránya mintánkban igen magasnak mondható az országos átlaghoz képest és a vizsgált időszakban növekedést mutat: 2009-ben a pályakezdő szakképzettek 21%-a jelezte, hogy munkanélküli a kérdezés időpontjában, 2012-ben pedig 28%-uk (lásd a 3. táblázatot). Ha adatainkból munkanélküliségi rátát számolunk (tehát nem a válaszadók arányában, hanem az megkérdezéskor aktívnak számítók arányában jelenítjük meg a munkanélkülieket), 30-37%-os rátát kapunk a vizsgált időszakra. 3. táblázat: Munkanélküli volt-e a megkérdezett a kérdezés időpontjában (), 2009-2012 Nem Igen Összesen 2009 78,8 21,2 100,0 2416 2010 76,0 24,0 100,0 2897 2011 76,9 23,1 100,0 2919 2012 71,8 28,2 100,0 1872 Összesen 76,1 23,9 100,0 10104 Forrás: saját számítás 14/47
Azonban a fenti összevetésnél problémát jelent, hogy a homogenitásvizsgálat (khinégyzet-teszt) szerint mintánk nem tekinthető homogénnek a különböző években vizsgált szakmacsoportokat tekintve. Így a munkanélküliségi ráta eltéréseit részben a különböző szakmák súlyának évenkénti eltérése okozhatja. Ezt orvosolandó, a 4. táblázatban láthatjuk a mintánkból számolt szakmacsoportonkénti munkanélküliségi rátát. E szerint a 2009 és 2012 közötti időszakban a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció 4 és az építészet szakmacsoportokban végzett pályakezdők körében a legmagasabb a munkanélküliség (rendre 44% illetve 38% a négy év átlagában). A KSH Munkaerő-felmérésének adataiból 5 pedig az látható, hogy a legmagasabb munkanélküliségi ráta a faipari és az építészeti (rendre 16% illetve 15%) szakmákat végzettek csoportjára jellemző. Tehát elmondható, hogy mintánk torzított a szakmacsoportokat tekintve, így a szakmacsoportokra vonatkozóan csak óvatos következtetések vonhatók le belőle. 4. táblázat: Szakmacsoportonkénti munkanélküliségi ráta a mintában, 2009-2012 2009 2010 2011 2012 Összesen Gépészet 31,9 36,2 23,5 27,4 29,4 37,1 35,5 25,2 23,5 30,8 Építészet 36,1 35,0 38,2 42,4 37,6 Faipar 23,9 39,5 36,5 38,0 34,6 Közlekedés 27,2 35,8 33,2 44,5 35,0 Elektrotechnikaelektronika Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció Vendéglátásidegenforgalom 24,6 52,5 50,2 55,9 44,2 24,3 25,6 25,6 38,8 26,7 Élelmiszeripar 30,5 27,8 35,9 41,3 34,6 Összesen 30,2 35,9 33,2 36,9 34,0 Forrás: saját számítás Az összevetés problematikus volta ellenére annyit mindenképpen megfogalmazhatunk, hogy a pályakezdők körében tapasztalható munkanélküliség 4 Mintánkban ez a szakmacsoport csak a bolti eladó szakmát végzetteket tartalmazta 5 A 2010-es és 2011-es negyedéves adatfelvételi hullámokból származó, FEOR-kódok alapján számolt becslések 15/47
jelentős mértékben meghaladja a teljes szakképzett népességre vonatkozó adatokat így eredményeink a munkaerőpiacra való belépés nehézségeire hívják fel a figyelmet. Hasonló eredményeket kapott Liskó Ilona is (Liskó 1996), aki 1995 tavaszán az 1994- ben végzett fiatal szakmunkások munkapiaci helyzetét vizsgálva azt tapasztalta, hogy 34%-uk volt munkanélküli így elmondható, hogy az elmúlt közel 20 évben a pályakezdő szakmunkásokat sújtó jelentős munkanélküliség nem enyhült. Az 5. táblázatból látható, hogy a szakképzésből frissen kikerült pályakezdők jelentős része, 23-32%-uk továbbtanult a szakma megszerzése után. A továbbtanulás esetükben jelentheti érettségi megszerzését szakközépiskolában vagy gimnáziumban, eredeti szakmájában való továbbtanulást (szakközépiskolában vagy iskolarendszeren kívüli szakképzésben), másik szakma elsajátítását szakiskolában, szakközépiskolában vagy iskolarendszeren kívül, sőt akár felsőfokú tanulmányok elkezdését is (amennyiben a szakma mellett érettségit is szerzett). Liskó Ilona 2004-es eredményei is jelentős továbbtanulási ambíciót mutatnak a szakiskolát végzettek körében. Adatai szerint a végzést követően a pályakezdő szakképzettek 35%-a folytatná tovább tanulmányait, melytől a munkanélküliség elkerülését, illetve a munkapiaci esélyek javulását várják (Liskó 2008). 5. táblázat: Tanuló volt-e a megkérdezett a kérdezés időpontjában (), 2009-2012 Nem Igen Összesen 2009 72,1 27,9 100,0 2416 2010 67,6 32,4 100,0 2897 2011 70,9 29,1 100,0 2919 2012 77,4 22,6 100,0 1872 Összesen 71,5 28,5 100,0 10104 Forrás: saját számítás 16/47
2010 és 2012 között 6 a megkérdezettek körülbelül fele (48-51%) jelezte, hogy már használta munka vagy tanulmányok során a korábban megszerzett szakmáját, tehát hogy legalább egyszer már dolgozott a szakmájában, vagy egy azzal azonos szakmacsoportba tartozó szakmában, vagy pedig továbbtanult korábbi szakmája területén (pl. szakközépiskolában) (lásd a 6. táblázatot). 6. táblázat: Használta-e a megkérdezett valaha (munka vagy tanulmányok során) a megelőző évben szerzett szakmáját (), 2010-2012 Nem Igen Összesen 2010 49,3 50,7 100,0 2767 2011 52,4 47,6 100,0 2839 2012 51,0 49,0 100,0 1824 Összesen 50,9 49,1 100,0 7430 Forrás: saját számítás 6 A vonatkozó kérdés csak 2010-től szerepel az adatfelvételben. 17/47
Elhelyezkedési esélyek Az első modell azt mutatja be, hogy milyen tényezők hatnak arra, hogy a megkérdezett a kérdezés időpontjában dolgozik-e. Így függő változónk 1 értéket vesz fel, ha a megkérdezett alkalmazott, vállalkozó, vagy alkalmi munkás, egyébként pedig 0 értéket. Az adatok azt mutatják (lásd a 7. táblázatot), hogy a 9 hónapja a munkaerőpiacon levő, szakképzett pályakezdők elhelyezkedési esélyei enyhén nőnek az életkorral, ha minden egyéb tényezőt változatlan szinten tartunk. Azt is láthatjuk, hogy a férfiaknak 1,6-szor nagyobb az esélyük arra, hogy 9 hónapon belül állást találjanak, mint a nőknek. Emellett azon pályakezdők közül azok, akiknek apja főiskolát vagy egyetemet végzett minden más változatlansága mellett, átlagosan 31%-kal kisebb eséllyel helyezkedtek el, mint az érettségizett apák gyermekei. Ennek oka az lehet, hogy a magas iskolai végzettségű apák gyermekei általában továbbtanulnak szakmaszerzés után. Azok, akiknek apja munkanélküli, 34%-kal kisebb eséllyel helyezkedtek el, mint az érettségizett apák gyermekei, azok körében pedig, akiknek apja egyéb okból nem dolgozik, vagy már nem él, átlagosan 25% ez az arány. A továbbtanulásra vonatkozó ambíciók elősegítik a későbbi tanulmányokat, de ezzel együtt csökkentik az elhelyezkedési esélyeket. Így azon szakképzettek, akik szeretnének később még tovább tanulni, átlagosan 41%-kal kisebb eséllyel helyezkedtek el 9 hónappal a szakmaszerzés után, mint a további tanulmányokat nem tervező, minden más tulajdonságukban megegyező fiatalok. Az a tény pedig, hogy a megkérdezett próbálkozott a szakiskolából gimnáziumba, szakközépiskolába, vagy technikumba átkerülni, még erősebb hatással bír: az ő elhelyezkedési esélyük 61%-kal kisebb, mint a többieké (a többi tényező változatlansága mellett). Fontos magyarázó tényezőnek bizonyult az a változó, mely azt méri, hogy a szakképzett fiatalok olyan szakmát tanultak-e, amivel később is szívesen foglalkoznának, tehát hogy érdeklődési körüknek, tehetségüknek megfelelően választottak-e szakmát az általános iskola után. Az a tény, hogy valaki később is szívesen foglalkozna szakmájával, önmagában 1,7-szereresére növeli a 9 hónapon belül történő elhelyezkedés esélyét. Az adatokból az is kitűnik, hogy a jobb tanulóknak nagyobb esélyük van a gyors elhelyezkedésre, mint a rosszabb tanulmányi eredménnyel rendelkezőknek. Azok, akiknek a szakiskolai utolsó éves tanulmányi átlaguk 4,0 és 5,0 közötti volt, 1,3-szor 18/47
nagyobb eséllyel találtak munkát, mint a 4,0-nál rosszabb átlaggal rendelkezők, ha minden más tényező hatását kontrolláljuk. Emellett látható, hogy a gyakorlati képzés helyszíne is fontos a későbbi elhelyezkedés szempontjából: azon fiatalok, akik tanulmányaik során nem csak az iskolai tanműhelybe, hanem céghez is jártak gyakorlati képzésre, átlagosan 1,4-szeres eséllyel találtak állást 9 hónapon belül. 7 Azok körében pedig, akik csak külső cégnél töltötték gyakorlati idejüket, még nagyobb, másfélszer akkora ez az esély, mint az iskolai tanműhelybe járóknál minden más hatást azonos szinten tartva. Az adatok szerint a gépészet szakmacsoportba tartozó szakmát szerzettekhez képest a közlekedés szakmacsoportba tartozó szakmát tanultak kevesebb, mint feleakkora eséllyel helyezkednek el 9 hónap alatt. A kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoport esetében ez az esély 40%-kal kisebb, a faipar szakmacsoport esetén 32%-kal, az építészet szakmacsoport esetén 27%-kal, az elektrotechnika-elektronika szakmacsoport esetében pedig 24%-kal alacsonyabb, mint a gépészetet tanultak csoportjában. A Közép-Magyarországon végzettekhez képest a Közép-Dunántúlon végzetteknek átlagosan 38%-kal kisebb az esélyük az elhelyezkedésre, a Nyugat-Dunántúl esetében pedig átlagosan 26%-kal kisebb ez az esély minden más tényezőt változatlan szinten tartva. 8 Modellünk a szakmaszerzés (végzés) évét is figyelembe vette. Az adatok azt mutatják, hogy a 2008-ban végzett (2009-ben megkérdezett) szakképzetteknek volt a legjobb elhelyezkedési esélyük az első 9 hónapban. A gazdasági válság munkaerőpiacra gyakorolt erős negatív hatása minden további évben rontotta ezt az esélyt, a 2009-ben végzettek esetében 36%-kal, a 2010-ben végzettek esetében átlagosan 35%-kal, a 2011- ben végzettek esetében pedig 40%-kal. 7 A Függelék F5. táblázatából látható, hogy az első vizsgálati év (2009) kivételével csak kis számban került be a mintába olyan tanuló, aki kizárólag iskolai tanműhelyben végezte el a gyakorlati képzést. Ennek oka az, hogy a későbbi években a minta a tanulószerződést kötött tanulókra koncentrált. 8 Adatbázisunkban a szakiskola elvégzésének helye szerepel (régió), mely nem feltétlenül egyezik meg a későbbi munkakeresés helyszínével. 19/47
7. táblázat: Az elhelyezkedési esélyek többváltozós modellje, 2009-2012, függő változó: dolgozik-e a kérdezés időpontjában (N=10104) B érték Standard hiba Szignifikancia Exp(B) Életkor 0,075 0,024 0,002 1,078 Nem (referencia-kategória: nő) Férfi 0,491 0,107 0,000 1,634 Apa iskolai végzettsége (referencia-kategória: érettségi) Legfeljebb 8 általános 0,025 0,128 0,845 1,025 Szakmunkásképző 0,020 0,074 0,783 1,021 Főiskola vagy egyetem -0,370 0,153 0,016 0,691 Apa munkaerő-piaci státusza (referencia-kategória: szakmunkás) Vállalkozó 0,028 0,106 0,792 1,028 Vezető beosztású -0,102 0,156 0,514 0,903 Beosztott értelmiségi, vagy irodai alkalmazott -0,118 0,121 0,330 0,889 Segéd-, betanított, vagy alkalmi munkás -0,085 0,100 0,397 0,918 Munkanélküli -0,421 0,106 0,000 0,657 Egyéb okból nem dolgozik, vagy már nem él -0,284 0,079 0,000 0,753 Apjának van szakképesítése (referencia-kategória: nincs) 0,154 0,110 0,162 1,167 Próbálkozott a szakiskolából gimnáziumba, szakközépiskolába, vagy technikumba átkerülni (referencia-kategória: nem) Olyan szakmát tanult, amivel később is szívesen foglalkozna (referencia-kategória: nem) Szeretne később még tovább tanulni (referenciakategória: nem) A magyaron kívül van olyan nyelv, amin meg tudja magát értetni (referencia-kategória: nincs) -0,894 0,081 0,000 0,409 0,537 0,086 0,000 1,711-0,496 0,058 0,000 0,609 0,021 0,063 0,733 1,022 Általános iskola utolsó év tanulmányi átlag 4,0 és 5,0 között (referencia-kategória: 2,0 és 3,9 között) Szakiskola utolsó év tanulmányi átlag 4,0 és 5,0 között (referencia-kategória: 2,0 és 3,9 között) 0,123 0,072 0,086 1,131 0,257 0,059 0,000 1,293 Van érettségije (referencia-kategória: nincs) -0,024 0,089 0,788 0,976 Gyakorlati képzés helyszíne (referencia-kategória: iskolai tanműhely) Cég 0,383 0,110 0,000 1,467 Iskolai tanműhely és cég 0,300 0,116 0,009 1,350 Szakmacsoport (referencia-kategória: gépészet) Elektrotechnika-elektronika -0,274 0,120 0,023 0,761 Építészet -0,320 0,091 0,000 0,726 Faipar -0,377 0,110 0,001 0,686 Közlekedés -0,766 0,096 0,000 0,465 20/47
Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció -0,501 0,129 0,000 0,606 Vendéglátás-idegenforgalom 0,064 0,113 0,570 1,066 Élelmiszeripar 0,042 0,137 0,758 1,043 Tanulmányok helyszíne - régió (referencia-kategória: Közép- Magyarország) Közép-Dunántúl -0,476 0,207 0,021 0,621 Nyugat-Dunántúl -0,300 0,162 0,064 0,741 Dél-Dunántúl -0,317 0,194 0,102 0,728 Dél-Alföld -0,296 0,161 0,066 0,743 Észak-Alföld -0,381 0,285 0,181 0,683 Észak-Magyarország -0,278 0,302 0,357 0,757 Szakmaszerzés (végzés) éve (referencia-kategória: 2008) 2009-0,447 0,082 0,000 0,640 2010-0,421 0,085 0,000 0,656 2011-0,506 0,100 0,000 0,603 Régió munkanélküliségi rátája -0,018 0,021 0,390 0,982 Régió foglalkoztatottsági rátája 0,057 0,041 0,164 1,059 Konstans -2,270 1,155 0,049 0,103-2 Log likelihood 7877,170 Cox & Snell R-négyzet 0,105 Nagelkerke R-négyzet 0,141 Megjegyzés: az 5%-os szignifikancia-szinten szignifikáns együtthatókat félkövérrel jelöltük 21/47
Munkanélküliség Ezután ellenkező irányból tekintünk a vizsgált problémára és az alábbiakban arra keressük a választ, hogy milyen tényezők hatnak arra, hogy a megkérdezett a kérdezés időpontjában munkanélküli-e. (Függő változónk itt 1-es értéket vesz fel, ha a megkérdezett munkanélküli, egyébként pedig 0 értéket.) Az adatok azt mutatják (lásd a 8. táblázatot), hogy a 9 hónapja végzett, szakképzett fiatalok között az életkorral enyhén nő a munkanélküliség esélye a többi magyarázó tényezőt változatlan szinten tartva. A logisztikus regresszió eredményeiből azt is láthatjuk, hogy az apa iskolai végzettsége és státusza is szignifikáns hatást gyakorol a munkanélküliségi kockázatra: a pályakezdők közül azok, akiknek apja legfeljebb 8 általánost végzett a többi tényező változatlansága mellett, átlagosan 1,3-szor nagyobb eséllyel váltak munkanélkülivé, mint az érettségizett apák gyermekei. Emellett azok, akiknek apja munkanélküli volt a kérdezés időpontjával, szintén átlagosan 1,4-szer nagyobb eséllyel voltak munkanélküliek a kérdezéskor, mint az érettségizett apák többi tulajdonságukban megegyező gyermekei. A továbbtanulásra vonatkozó ambíciók az elhelyezkedési esélyek mellett a munkanélküliségi esélyeket is csökkentik. Az adatok tanulsága szerint azon szakképzett pályakezdők, akik szeretnének később még tovább tanulni, 31%-kal kisebb eséllyel voltak munkanélküliek 9 hónappal a végzés után, mint társaik. Az a tény pedig, hogy a megkérdezett próbálkozott-e a szakiskolából gimnáziumba, szakközépiskolába, vagy technikumba átkerülni, ebben az esetben is igen erős hatással bír: a felvételit megpróbáló megkérdezettek feleakkora eséllyel váltak munkanélkülivé, mint a kevesebb ambícióval rendelkező fiatalok. Az a tény pedig, hogy a szakképzett fiatal olyan szakmát tanult, amivel később is szívesen foglalkozna, átlagosan 25%-kal csökkenti a munkanélküliség esélyét (miközben a foglalkoztatottsági esélyt növeli, ahogy azt korábban láthattuk). A munkanélkülivé válást vizsgálva a nyelvtudással kapcsolatban is szignifikáns hatást fedeztünk fel: azok a pályakezdők, akik a magyaron kívül más nyelven is meg tudják értetni magukat, átlagosan 19%-kal kisebb eséllyel váltak munkanélkülivé a végzés utáni 9 hónap alatt. A tanulmányi eredmény hatása a munkanélküliség esetében is szignifikánsnak bizonyult: a legjobb tanulók, akiknek szakiskolai utolsó éves tanulmányi átlaga 4,6 és 22/47
5,0 közötti volt, 45%-kal kisebb eséllyel számoltak be munkanélküliségről, mint a gyenge, 2,0 és 2,5 közötti átlaggal rendelkezők. A 4,1 és 4,5 közötti tanulmányi átlagot elérők csoportja körében pedig átlagosan 33%-kal kisebb ez az esély, mint a fenti referencia-kategória esetében. Az érettségivel rendelkező szakképzettek (tehát azok, akik szakközépiskolában szereztek szakmát) átlagosan 23%-kal kisebb eséllyel voltak munkanélküliek 9 hónappal a végzés után, mint az érettségivel nem rendelkezők (akik szakiskolában végeztek) minden egyéb tényező változatlanságát feltételezve. A gyakorlati képzés helyszíne a munkanélküliségi kockázatra is szignifikáns hatást gyakorol: azon szakképzett pályakezdők, akik képzésük alatt az iskolai tanműhely mellett külső céghez is jártak gyakorlati képzésre, átlagosan 37%-kal kisebb eséllyel váltak munkanélkülivé, mint azok, akik csak az iskolai tanműhelybe jártak. Azok körében pedig, akik csak külső cégnél töltötték gyakorlati idejüket, átlagosan 33%-kal kisebb ez az esély, mint az iskolai tanműhelybe járók csoportjában. Szakmacsoport szerinti bontásban a munkanélküliség tekintetében csak az építészet szakmacsoport esetén találtunk szignifikáns összefüggést: az ezen szakmacsoportba tartozó szakmát végzettek munkanélküliségi kockázata másfélszerese azokénak, akik gépészetet tanultak a szakiskolában. A Közép-Magyarországon végzettekhez képest a Dél-Dunántúlon végzetteknek 60%- kal kisebb az esélyük a munkanélküliségre, a Dél-Alföldön 47%-kal kisebb, az Észak- Alföldön 63%-kal, Észak-Magyarországon pedig 68%-kal minden egyéb tényezőt azonos szinten tartva. A modellben szerepel az adott régió éves átlagos munkanélküliségi rátája is, melynek növekedésével a fiatal szakképzettek munkanélküliségi kockázata igen enyhén nő. Az adatok szerint a 2008-ban végzettekhez képest a további években végzett fiatalok nagyobb eséllyel váltak munkanélkülivé. A 2009-ben és 2010-ben végzettek körében átlagosan közel másfélszer nagyobb ennek az esélye, a 2011-ben végzettek esetében pedig 1,6-szoros. 23/47
8. táblázat: A munkanélküliségi kockázat többváltozós modellje, 2009-2012, függő változó: munkanélküli-e a kérdezés időpontjában (N=10104) 24/47 B érték Standard hiba Szignifikancia Exp(B) Életkor 0,084 0,025 0,001 1,088 Nem (referencia-kategória: nő) Férfi -0,170 0,114 0,136 0,844 Apa iskolai végzettsége (referencia-kategória: érettségi) Legfeljebb 8 általános 0,286 0,131 0,030 1,330 Szakmunkásképző 0,027 0,081 0,734 1,028 Főiskola vagy egyetem 0,026 0,177 0,883 1,026 Apa munkaerő-piaci státusza (referencia-kategória: szakmunkás) Vállalkozó 0,013 0,119 0,915 1,013 Vezető beosztású -0,289 0,192 0,132 0,749 Beosztott értelmiségi, vagy irodai alkalmazott -0,203 0,142 0,152 0,816 Segéd-, betanított, vagy alkalmi munkás -0,018 0,106 0,861 0,982 Munkanélküli 0,301 0,103 0,003 1,351 Egyéb okból nem dolgozik, vagy már nem él 0,155 0,083 0,062 1,167 Apjának van szakképesítése (referencia-kategória: nincs) -0,058 0,114 0,609 0,943 Próbálkozott a szakiskolából gimnáziumba, szakközépiskolába, vagy technikumba átkerülni (referencia-kategória: nem) Olyan szakmát tanult, amivel később is szívesen foglalkozna (referencia-kategória: nem) Szeretne később még tovább tanulni (referenciakategória: nem) A magyaron kívül van olyan nyelv, amin meg tudja magát értetni (referencia-kategória: nincs) Általános iskola utolsó év tanulmányi átlag (referenciakategória: 2,0 és 2,5 között) -0,693 0,097 0,000 0,500-0,285 0,085 0,001 0,752-0,377 0,061 0,000 0,686-0,207 0,065 0,001 0,813 2,6 és 3,0 között 0,072 0,099 0,464 1,075 3,1 és 3,5 között -0,071 0,098 0,471 0,932 3,6 és 4,0 között 0,060 0,103 0,561 1,062 4,1 és 4,5 között 0,034 0,148 0,818 1,035 4,6 és 5,0 között -0,237 0,278 0,395 0,789 Szakiskola utolsó év tanulmányi átlag (referencia-kategória: 2,0 és 2,5 között) 2,6 és 3,0 között 0,075 0,106 0,480 1,078 3,1 és 3,5 között 0,017 0,108 0,875 1,017 3,6 és 4,0 között -0,164 0,105 0,120 0,849 4,1 és 4,5 között -0,398 0,130 0,002 0,672 4,6 és 5,0 között -0,599 0,147 0,000 0,550
Van érettségije (referencia-kategória: nincs) -0,267 0,100 0,007 0,766 Gyakorlati képzés helyszíne (referencia-kategória: iskolai tanműhely) Cég -0,394 0,111 0,000 0,674 Iskolai tanműhely és cég -0,468 0,119 0,000 0,627 Szakmacsoport (referencia-kategória: gépészet) Elektrotechnika-elektronika 0,080 0,136 0,556 1,083 Építészet 0,379 0,096 0,000 1,460 Faipar 0,014 0,121 0,910 1,014 Közlekedés 0,118 0,105 0,260 1,125 Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció 0,254 0,140 0,069 1,290 Vendéglátás-idegenforgalom 0,063 0,125 0,612 1,065 Élelmiszeripar -0,017 0,147 0,911 0,984 Tanulmányok helyszíne - régió (referencia-kategória: Közép- Magyarország) Közép-Dunántúl 0,008 0,231 0,972 1,008 Nyugat-Dunántúl -0,354 0,181 0,051 0,702 Dél-Dunántúl -0,919 0,211 0,000 0,399 Dél-Alföld -0,630 0,171 0,000 0,533 Észak-Alföld -1,001 0,310 0,001 0,368 Észak-Magyarország -1,136 0,327 0,001 0,321 Szakmaszerzés (végzés) éve (referencia-kategória: 2008) 2009 0,380 0,092 0,000 1,463 2010 0,370 0,092 0,000 1,447 2011 0,489 0,109 0,000 1,630 Régió munkanélküliségi rátája 0,080 0,024 0,001 1,083 Régió foglalkoztatottsági rátája -0,074 0,046 0,108 0,929 Konstans -2,411 1,295 0,063 0,090-2 Log likelihood 7431,620 Cox & Snell R-négyzet 0,065 Nagelkerke R-négyzet 0,099 Megjegyzés: az 5%-os szignifikancia-szinten szignifikáns együtthatókat félkövérrel jelöltük 25/47
Továbbtanulás A harmadik fontos, munkaerő-piaci státusz szerint képzett csoport a továbbtanulók csoportja. Alábbi modellünk azt vizsgálja, hogy milyen tényezők hatnak arra, hogy a megkérdezett a kérdezés időpontjában tanuló-e. (A függő változó tehát 1-es értéket vesz fel, ha a megkérdezett tanuló, egyébként pedig 0 értéket.) Az adatok azt mutatják (lásd a 9. táblázatot), hogy a szakképzett pályakezdők között az életkor növekedésével évente 20%-kal csökken a tanulói státusz esélye (minden egyéb változatlansága esetén). A lányok között nagyobb gyakorisággal találunk továbbtanulási ambícióval rendelkezőket: a fiúk körében átlagosan 25%-kal kisebb annak az esélye, hogy 9 hónappal a végzés után tanulók, mint a lányok esetében. Az eredmények azt mutatják, hogy azok, akiknek apja legfeljebb 8 általánost végzett, 34%-kal kisebb eséllyel tanultak a kérdezés időpontjában, mint az érettségizett apák gyermekei. A továbbtanulásra vonatkozó ambíciók természetesen erős hatással bírnak a továbbtanulás tényére. Az eredmények azt mutatják, hogy a továbbtanulást tervezők több, mint háromszor akkora eséllyel voltak tanulók a kérdezés időpontjában, mint a többi szakképzett fiatal minden egyéb tényező hatását kiszűrve. Ennél is erősebb hatást mutat az arra vonatkozó változó, hogy a megkérdezett próbálkozott-e a szakiskolából gimnáziumba, szakközépiskolába, vagy technikumba átkerülni. Az ilyen ambíciókkal rendelkező szakképzett fiatalok átlagosan 4,3-szor akkora eséllyel tanultak 9 hónappal a szakma megszerzése után, mint egyéb tulajdonságaikban megegyező társaik. Emellett az a tény, hogy a szakképzett pályakezdő olyan szakmát tanult, amivel később is szívesen foglalkozna, átlagosan 33%-kal csökkenti a továbbtanulás esélyét (miközben a foglalkoztatottsági esélyt növeli). A nyelvtudás is összefügg a továbbtanulás tényével: azok a szakképzett fiatalok, akik a magyaron kívül más nyelven is meg tudják értetni magukat, átlagosan 1,2-szer nagyobb eséllyel számoltak be tanulói státuszról a végzés után 9 hónappal minden egyéb változatlanságát feltételezve. A jó tanulmányi eredménnyel rendelkezők egyértelműen nagyobb valószínűséggel akarnak és tudnak további tanulmányokba kezdeni a szakiskola elvégzése után. Az általános iskolai tanulmányi eredmény hatása a fenti regressziókhoz hasonlóan nem bizonyult szignifikánsnak, azonban a szakiskolai utolsó éves tanulmányi átlag 26/47
hatása igen: az adatok azt mutatják, hogy azon fiatalok, akiknek szakiskolai átlaga 4,1 és 4,5 közötti volt, 1,4-szer nagyobb eséllyel számoltak be tanulói státuszról, mint a gyenge, 2,0 és 2,5 közötti átlaggal rendelkezők. Az érettségivel is rendelkező pályakezdő szakképzettek (tehát azok, akik szakközépiskolában szereztek szakmát) átlagosan 1,4-szer nagyobb eséllyel voltak tanulók 9 hónappal a szakma megszerzése után, mint az érettségivel nem rendelkező társaik (akik szakiskolában végeztek) a többi tényezőt konstans szinten tartva. A közlekedés szakmacsoportba tartozó szakmát megszerzett tanulók esetében a leggyakoribb a továbbtanulás: ebben a csoportban átlagosan 2,4-szer nagyobb erre az esély, mint a gépész szakmát végzettek között. Az elektrotechnika-elektronika és a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoportban 1,4-szeres ez az esély, a faipar szakmacsoportban pedig 1,6-szoros. A Közép-Magyarországon végzettekhez képest minden más régióban nagyobb a továbbtanulás esélye: a Közép-Dunántúl esetében 2,4-szeres, a Nyugat-Dunántúlon végzettek között 2,3-szoros, a Dél-Dunántúlon végzettek körében 3,6-szoros, a Dél- Alföldön 2,5-szörös, az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon pedig 3,6-szoros a többi tényezőt azonos szinten tartva. Az eredmények emellett azt mutatják, hogy a 2009-ben végzett szakképzettek körében átlagosan 1,4-szer nagyobb a továbbtanulás esélye, mint a 2008-ban végzettek között, a 2010-ben végzettek esetében pedig 1,3-szoros a különbség. 27/47
9. táblázat: A továbbtanulási esélyek többváltozós modellje, 2009-2012, függő változó: tanulóe a kérdezés időpontjában (N=10104) B érték Standard hiba Szignifikancia Exp(B) Életkor -0,219 0,028 0,000 0,803 Nem (referencia-kategória: nő) Férfi -0,290 0,108 0,007 0,748 Apa iskolai végzettsége (referencia-kategória: érettségi) Legfeljebb 8 általános -0,418 0,137 0,002 0,658 Szakmunkásképző -0,060 0,076 0,434 0,942 Főiskola vagy egyetem 0,269 0,148 0,069 1,308 Apa munkaerő-piaci státusza (referencia-kategória: szakmunkás) Vállalkozó -0,022 0,113 0,850 0,979 Vezető beosztású 0,222 0,156 0,155 1,249 Beosztott értelmiségi, vagy irodai alkalmazott 0,212 0,122 0,084 1,236 Segéd-, betanított, vagy alkalmi munkás 0,013 0,110 0,905 1,013 Munkanélküli 0,130 0,109 0,232 1,139 Egyéb okból nem dolgozik, vagy már nem él 0,151 0,083 0,069 1,163 Apjának van szakképesítése (referencia-kategória: nincs) -0,174 0,115 0,132 0,841 Próbálkozott a szakiskolából gimnáziumba, szakközépiskolába, vagy technikumba átkerülni (referencia-kategória: nem) Olyan szakmát tanult, amivel később is szívesen foglalkozna (referencia-kategória: nem) Szeretne később még tovább tanulni (referenciakategória: nem) A magyaron kívül van olyan nyelv, amin meg tudja magát értetni (referencia-kategória: nincs) Általános iskola utolsó év tanulmányi átlag (referenciakategória: 2,0 és 2,5 között) 1,459 0,073 0,000 4,303-0,402 0,084 0,000 0,669 1,143 0,067 0,000 3,135 0,184 0,069 0,008 1,202 2,6 és 3,0 között 0,100 0,104 0,338 1,105 3,1 és 3,5 között 0,107 0,100 0,285 1,112 3,6 és 4,0 között -0,140 0,104 0,180 0,870 4,1 és 4,5 között -0,061 0,139 0,664 0,941 4,6 és 5,0 között 0,147 0,230 0,522 1,159 Szakiskola utolsó év tanulmányi átlag (referencia-kategória: 2,0 és 2,5 között) 2,6 és 3,0 között 0,160 0,113 0,158 1,173 3,1 és 3,5 között 0,143 0,113 0,207 1,154 3,6 és 4,0 között 0,080 0,109 0,462 1,084 4,1 és 4,5 között 0,305 0,125 0,015 1,357 28/47
4,6 és 5,0 között 0,261 0,135 0,053 1,299 Van érettségije (referencia-kategória: nincs) 0,344 0,094 0,000 1,411 Gyakorlati képzés helyszíne (referencia-kategória: iskolai tanműhely) Cég -0,152 0,119 0,203 0,859 Iskolai tanműhely és cég 0,015 0,125 0,906 1,015 Szakmacsoport (referencia-kategória: gépészet) Elektrotechnika-elektronika 0,311 0,128 0,015 1,364 Építészet -0,054 0,109 0,619 0,947 Faipar 0,488 0,120 0,000 1,630 Közlekedés 0,872 0,101 0,000 2,391 Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció 0,358 0,133 0,007 1,430 Vendéglátás-idegenforgalom -0,072 0,126 0,567 0,931 Élelmiszeripar -0,180 0,159 0,258 0,835 Tanulmányok helyszíne - régió (referencia-kategória: Közép- Magyarország) Közép-Dunántúl 0,893 0,221 0,000 2,443 Nyugat-Dunántúl 0,830 0,173 0,000 2,293 Dél-Dunántúl 1,294 0,210 0,000 3,646 Dél-Alföld 0,908 0,175 0,000 2,479 Észak-Alföld 1,272 0,304 0,000 3,568 Észak-Magyarország 1,229 0,317 0,000 3,417 Szakmaszerzés (végzés) éve (referencia-kategória: 2008) 2009 0,349 0,088 0,000 1,417 2010 0,245 0,090 0,007 1,277 2011 0,118 0,107 0,271 1,125 Régió munkanélküliségi rátája -0,036 0,023 0,116 0,965 Régió foglalkoztatottsági rátája -0,047 0,043 0,271 0,954 Konstans 3,592 1,242 0,004 36,321-2 Log likelihood 7439,880 Cox & Snell R-négyzet 0,185 Nagelkerke R-négyzet 0,264 Megjegyzés: az 5%-os szignifikancia-szinten szignifikáns együtthatókat félkövérrel jelöltük 29/47