Az Országgy lés 2007-ben a krónikus betegek, egészségkárosodottak reintegrációjának segítésére új törvényt alkotott a 2007. évi LXXXIV. törvényt a rehabilitációs járadékról. A törvény beterjesztése el tt széleskör egyeztetés indult az Országos Érdekegyeztet Tanács, a Szociálpolitikai Tanács, a Fogyatékosok Országos Szövetsége között. A törvény lényege, hogy az olyan egészségkárosodást szenvedett személyek, akiknél az össz-szervezeti egészségkárosodás mellett megfelel mérték és fejleszthet képesség maradt fenn, komplex rehabilitációs útra kerülnek, és a rehabilitáció id tartamára jövedelemarányos keresetpótlásban részesülnek. A megváltozott munkaképesség személyek így két alapvet csoportba oszthatók: rehabilitálásra alkalmas (rehabilitációs járadékot kap), rehabilitálásra alkalmatlan (rokkantnyugdíjban részesül k). A törvény célja, hogy a megváltozott munkaképességgel bíró emberek számára kialakítson egy olyan 95
komplex rendszert, amely foglalkoztatás-központú, segítse és szorgalmazza a reintegrációt. A megmaradt és fejleszthet képességekre alapozva visszavezet a munka világába, és közben megbízható megélhetést biztosít. A törvénynek többszörös haszna lehet: csökkenti a társadalmi egyenl tlenségeket, a megmaradt képességeket aktivizálja, nemzetgazdasági értéket teremt a passzív ellátás csökkentésével, a rehabilitált személyek foglalkoztatására ösztönzést ad a munkahelyeknek, munkahelyteremt hatás, morális értékként szerepel a megváltozott munkaképesség személyek önértékelésének javításával, hasznosságtudatának er sítésével, a törvény ellátó- és szolgáltatóegységeket hoz létre, ami társadalmi er k mozgósításával járhat, a jó eséllyel rehabilitálhatóknak megélhet ségi lehet séget ad a rehabilitációs folyama alatt is, új szakért i gárdát épít fel, akik társadalombiztosítási, munkaer -piaci, szolgáltatói, egészségügyi szakért i háttérrel bírnak, ötvözi és komplexszé teszi a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek, a foglalkoztatási intézmények, a munkaképesség-csökkenést megállapító orvosok és a rehabilitációs szakért k munkáját, ezeket integrálva olyan rendszer alakul ki, amely felméri a munkaer piaci lehet ségeket, és adaptálja a rehabilitálandó személyek elvárásaihoz, gazdaság-átalakító hatása lehet a rehabilitáltakat foglalkoztató munkahelyek kiszélesített támogatásával. A rehabilitációs járadék A rehabilitációs járadék bevezetése 2008. január 1-jével indul, els ként az új rokkantosításért folyamodók között. 2011-re tervezik a szakért k, hogy a rendszer már kiterjed a már rokkantosítottak körére is. Akir l megállapítják, hogy eléri az össz-egészségkárosodás 80%-át, illetve a végleges rokkantságot, azoknak nem kell belépni a rehabilitációs rendszerbe. A régi rendszerben k az I-II. csoportú rokkantak voltak, ma a 80%-ban össz-egészségkárosodottak. Ezek a betegek továbbra is rokkantnyugdíjban részesülnek. Az új rendszerben azok, akik fiatalok, 52 év alattiak, munkaképesség-csökkenésük 50 79% közötti, a megmaradt képességeik alapján, vagy azok fejlesztésével visszavezethet k a munkaer piacra, rehabilitációs járadékban részesülhetnek. Ez a csoport jelentette a régi rendszerben a III. csoportú rokkantakat. A megmaradt képességek felmérésére egységes uniós normáknak megfelel min sítést vezetnek be. Az Országos Orvosszakért i Intézetek átalakulnak Országos Rehabilitációs és Szakért i Intézetté. A regionális munkaügyi központok napi két szakért t delegálnak a bizottságokba, akik aktívan részt vesznek a bizottsági döntésekben. Ezek olyan foglalkoztatási szakért k, akik munkavállalási tanácsadási végzettséggel rendelkeznek, és a térség munkaer -piaci helyzetét jól ismerik. 5 A komplex rehabilitációs eljárás bevezetésével egy foglalkoztatási, szociális és orvosokból álló szakért i bizottságot hoznak létre, akik együtt javasolnak rehabilitációs tervet, amelyet a személyi képességekre, a megmaradt és fejleszthet funkciókra alapoznak. Ez a rehabilitációs terv tartalmazza az egészségügyi, fejlesztési, átképzési, begyakorló foglalkoztatás programját, védett munkakörben vagy a szabad munkaer piacon. A program megvalósulása alatt a rehabilitálandó személy járadékot kap, amely az útkeresés alatt biztosítja a megélhetését. Az érintettek legfeljebb 3 évig kaphatják a rehabilitációs járadékot. A rendszer kiépülését követ évben a szakemberek kb. 25000 megváltozott munkaképesség személy bevonásával számolnak, ami évente 5 6000-rel növeli a rehabilitációs folyamatban részt vev k számát. Jelenleg hazánkban megközelít leg 800 000 rokkantnyugdíjas van, a hazai összlakosság 8%-a, a keres képesek 20%-a. Ezen kívül 200 000 ember rendszeres szociális járadékban részesül. Nagy jelent ség lenne, ha az egymillió passzívan eltartott, csökkent munkaképesség személyb l bizonyos százalékot vissza lehetne vezetni a munka világába. Rehabilitációs járadékra az jogosult, akinél az össz-egészségkárosodás mértéke 50 79%-os, rehabilitációs folyamat nélkül munkavégzésre nem képes, rendelkezik a megfelel szolgálati id vel, nem kap egyéb ellátást. A rehabilitációs járadék a III. csoport rokkantnyugdíj 120%-ával megegyez összeg, amib l járulékot kell fizetni. A nettó kereset nem több, mint az ellátás kiszámításának alapjául szolgáló átlagkereset 90%-a, de el kell érnie a mindenkori minimálbért. A hároméves rehabilitációs id szak nyugdíjbiztosítási szempontból szolgálati id nek, adózás szempontjából nyugdíjnak min sül. A rehabilitálandó személy a bizottsági felmérés után rehabilitációs tervet kap, írásbeli szerz dést köt a munkaügyi központ rehabilitációs kirendeltségével, a megállapodás alapján teljesíti a tervben foglaltakat. A megállapodások tartalmazzák: a rehabilitálandó elfogadja a képzés, átképzés, begyakoroltatás lehet ségét, 96
elfogadja a számára felajánlott munkahelyet, de vállalja az önálló munkahelykeresést is, kapcsolatot tart a munkaügyi központ rehabilitációs kirendeltségével. Ebben a szerz désben meghatározzák azokat a lépéseket, amelyek el segítik a komplex rehabilitáció megvalósulását, a munkahely megtalálását. Ez a megállapodás pontos id beni elemeket tartalmaz, amit a rehabilitálandó személynek követnie kell. 5 Milyen segítséget kapnak a járadékban részesül k? képzések, átképzések, munkabegyakoroltatás támogatása, munkaer -piaci információk, szolgáltatások, alkalmassági vizsgálatok, utazás-, szállástámogatás. A rehabilitálandó személyeket foglalkoztató állami vállalatok vagy magáncégek, vállalkozások, civil szervezetek, egyesületek akkreditáció révén megkaphatják a fogyatékosok vagy a rehabilitálandó, munkaképességüket vesztett emberek után járó állami támogatást. Régebben csak kiemelt rehabilitációs intézetek vehették igénybe a támogatást, a 2007-es törvénnyel kib vítették a lehet séget, bármelyik munkaer -piaci szervezet megkaphatja a támogatást, amennyiben nem költségvetési szerv, vagyis nem önkormányzati fenntartású. Vas megyében több civil szervezet, vállalkozó is igénybe vette a támogatást, a Regionális Szociális Forrásközpont munkatársai szerint évente 150 embert tudnak elhelyezni. A megváltozott munkaképesség, illetve fogyatékos személyek foglalkoztatását felvállaló munkahelyek 60 100%-os bér-, utaztatástámogatást, a segít személyzet alkalmazásának támogatását kaphatják. Ezzel azok a munkahelyek, ahol kényszer leépítés volt, munkaer t tudnak pótolni, így sokkal több vállalkozó, munkahely lesz érdekelt a rehabilitálandó személyek, illetve a fogyatékosok foglalkoztatásában. Hogyan kapcsolódik az új törvény az epilepsziás betegek rehabilitálásához? Az epilepsziás betegek munkaképesség-csökkenésének megállapítása: A Magyar Epilepszia Liga 2007-ben kidolgozott módszertani ajánlásában a munkaképesség-csökkenés felmérését súlyossági csoportok szerint ajánlottuk. I. Súlyos csoport Azok az epilepsziabetegek tartoznak ide, akiknél a rohamfrekvencia nagy, a rohamok megjelenési formája súlyos, vagy pszichopatológiai tünetek társulnak az epilepsziához és a betegség okozta életmin ség-romlásuk súlyos. Ebbe a csoportba tartoznak: progrediáló neurológiai tünetek mellett jelentkez tüneti rohamok (stroke, tumor, degeneratív kórformák), súlyos neurológiai deficit tünettel, fejl dési rendellenességgel, súlyos mentális retardációval társuló rohamok, terápiarezisztens epilepsziaszindrómák, az epilepsziával összefüggésbe hozható súlyos pszichopatológiai tünetek jelenléte. A régi szakért i megítélés alapján ezek a betegek 67 100% közötti egészségkárosodást szenvedtek, az új megítélés az össz-egészségkárosodás mértékét 80%- ban határozhatná meg. II. Mérsékelten súlyos csoport Ezeknél a betegeknél az epilepszia az életmin séget befolyásolja, rontja, de nem súlyos fokban: egyensúlyban tartható szimplex vagy komplex parciális rohamok, egyensúlyban tartható idiopathiás generalizált epilepsziaszindrómák, epilepsziaszindrómák mérsékelt pszichopatológiai tünetekkel, egyensúlyban tartható epilepsziaszindrómák más betegséggel társulva. Ezeknél a betegeknél a régi törvénykezés alapján 40 67% közötti munkaképesség-csökkenés megítélése jogosult, az új elbírálás alapján az 50 79% össz-egészségkárosodottak csoportjába tartozhatnak, vagyis életkoruktól függ en a rehabilitálásra alkalmas csoportba, akik rehabilitációs járulékra jogosultak. III. Enyhe súlyosságú csoport Ebben a csoportban a betegséggel összefügg életmin ség-változás enyhe: tudatzavar hiánya, enyhe elemi parciális rohamok, tartós tünetmentesség gyógyszerszedés mellett, csak provokáló tényez k mellett jelentkez rohamok, speciális rohamformák, oligoepilepszia, alváshoz kötött rohamok. 1 Ez a betegcsoport a régi megítélés szerint a 40% alatti munkaképesség-csökkent csoportba tartozik, a mai megítélés alapján eredeti vagy rehabilitált munkakör betöltésére alkalmasak. A mérsékelt és enyhe súlyosságú csoportba tartozók visszavezetése a munka világába feltétlen fontos lenne, ugyanakkor a betegek által bevallott diagnózis azonnal kizárja ket a munkavállalás lehet ségéb l. 97
Az Országos Rehabilitációs és Szakért i Intézetek tankönyve az eddig felsorolt csoportosítással szemben az 1. táblázat megítélését adja irányadónak. 5 Az epilepsziás károsodás értékelése az ORSZI véleménye alapján Az epileptológiai szakismeretek és a gondozás alapján ez a megítélés nem elfogadható, mivel az els két csoport a rehabilitálható csoportba kell hogy tartozzon, vagyis 50 79% össz-egészségkárosodást jelent, és jogos a rokkantjáradék megítélése, és a rehabilitációs folyamat elindítása. A harmadik és negyedik csoport klinikai leírása alapján a betegek 80%-os össz-szervezeti egészségkárosodást szenvedtek, ezért rokkantnyugdíjban kell részesülniük. Az ORSZI jelen irányelvei csak a rohamokat veszi figyelembe, illetve azt, hogy a rohamok mennyire korlátozzák a napi tevékenységet. Az epilepsziabetegség sokkal összetettebb megítélést igényel, a rohams r ség mellett a rohamok súlyossága, a rohamokat és a betegséget kísér pszichopatológiai tünetek ismerete, felmérése nélkül a megítélés nem objektív. A sérülési kockázat felmérésénél külön jelent sége lehet a rohamot el jelz tüneteknek, illetve a rohamot követ ködös állapot intenzitásának, hosszának. Az epilepsziabetegséget nagyon gyakran kíséri a hangulati élet zavara, a memóriafunkciók negatív változása, és körülbelül a betegek 10%-ánál demencia. A betegek állapotának felmérésére csak a rohamokat figyelembe venni nem elég a betegség tüneteit teljes komplexitásában kell értékelni. Az epilepsziabetegség vonatkozásában az új 2007- es rehabilitációs járadék törvénye csak akkor jelent el relépést, ha a betegeket gondozó képzett epileptológus véleményét is figyelembe vev szakért i vélemény születik, a rehabilitálhatóság véleményezésénél a beteget általában hosszú évekig kezel, a betegséget jól ismer orvos véleményét is beépítik a döntésbe. A beteg szindrómájának ismeretében a gondozó orvos segíthet annak eldöntésében, hogy a betegség prognózisa milyen irányú, várható-e tünetmentesség, mik azok a faktorok, melyek rohamszaporodást idézhetnek el. Az évekig tartó rohamkövetés alapján véleményt mondhat a sérülési kockázatról, a sérülési kockázat mértékér l, a várható pszichés tünetekr l, a gyógyszerelés ismeretében ajánlatot tehet bizonyos munkavégzések kerülésére. A beteget és a betegségzajlást ismer orvos segíthet abban is, hogy a rehabilitált munkakörben milyen feltételek legyenek. A különböz szindrómáknál más a megítélése a monoton munkakörülménynek, a villogó fények jelenlétének, a m szakváltásoknak, az er s zajnak stb. A társadalmi reintegrálódás legkritikusabb pontja a munkavállalás. Az epilepsziával él k eddig sem jutottak képzettségüknek, munkaképességüknek megfelel munkakörbe a társadalmi és orvosi defenzivitás miatt. Ma, a világgazdasági válság idején a leépítések miatt k az els k az elbocsátásokban, és utolsók a rehabilitálásban. Ugyanakkor a betegség megítélése, az ORSZI útmutatója alapján mind az életmin ség romlásának, mind az össz-szervezeti károsodás mértékének megítélésében irreálisan alacsony. Amennyiben ez lesz a mértékadó, akkor a betegeink nem kerülnek rehabilitálásra, és a súlyos csoportok nem kapnak rokkantnyugdíjat sem. Az új gyógyszerek, a m téti lehet ségek ma az epilepsziabetegséget az egyensúlyba hozható betegségek közé emelte, a betegek nagy része rehabilitálható. 1992-ben Coelho javaslata alapján fogadták el az Amerikai Egészségkárosodottak Törvényét (Americans with disabilities Act). 6 Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1994-ben kimondta, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos törvények és eljárások nem tartalmazhatnak megkülönböztetést az egészségkárosodottakkal szemben, és nem lehet a foglalkoztatásukat akadályozni. 4 Az ENSZ nyilatkozata óta 15 év telt el, de az epilepsziával él k munkavállalási esélyei mit sem változtak, a szakmai szervezetek és az epilepsziával él k civil szervezeteinek összefogása szükséges, hogy az új rehabilitációs törvény az epilepsziások javára is váljon. 98
99