Találd meg az egyensúlyod! A hormonális egyensúly meglétének fontossága életünkben
Miről is lesz szó? Ha megismerjük szervezetünk működését és életmódunkkal támogatjuk azt, a betegségnek nem kell az életünk részévé válnia. Magunknak érdemes kézbe vennünk az egészségünk megőrzését. Ennek szerves részét képezi a hormonegyensúly kialakítása is, amely a nők számára különösen fontos. A bemutató Dr. John R. Lee norvég származású amerikai orvos tapasztalatain és kutatásain alapulnak. A Magyarországon még kevésbé ismert (elismert) témakör a világban immár közel 40 éve jelen van. E fontos tapasztalatok nem a konvencionális orvoslás helyett, hanem azzal együtt, azt kiegészítve alkalmazandók, ahogy az a világ több országában ma már történik. Ösztrogéntengerben élünk Ma a nők többsége olyan panaszoktól szenved, amelyek nemcsak egészségüket, de nőiségük megélését is csorbítják. A legtöbb problémára létezik megoldás, de a tartós gyógyulás mindig a probléma felismerésével és a valódi ok megoldásával lehetséges. A nőket érintő problémák testi szinten legtöbbször hormonális zavar formájában nyilvánulnak meg. A legtöbb probléma mélyén azonban érzelmi okok állnak, amelyeket az életmódbeli hiányosságok, a stressz és a szervezet működését károsító környezeti hatások súlyosbítanak. Ösztrogéntengerben élünk a káros vegyületek jelen vannak a levegőben, a vizekben, a talajban, az élelmiszerekben és a kozmetikumokban. A menstruációs zavarok, az emlőcsomók, a petefészekciszták, a meddőség vagy a rosszindulatú folyamatok a belső egyensúly felborulásának és a külső körülmények káros hatásainak együttes következményei. Bár a káros hatások elől teljes egészében kitérni szinte lehetetlen, ismeretük birtokában a negatív következmények nagymértékben csökkenthetők.
A környezeti hatások a férfiakat sem kímélik. Hormonális problémáikért nemcsak a rohanó életmód, a teljesítménykényszer okozta stressz vagy a táplálkozási hibák, hanem a fogamzásgátlók és egyéb hormontartalmú készítmények ivóvizekbe kerülő bomlástermékei, az élelmiszeripari adalékok és az állati eredetű élelmiszerek hormonhatású vegyületei is felelősek. A női hormonok a férfi szervezetbe kerülve gyengítik a férfihormon, a tesztoszteron védő hatását, amelynek következtében a nemzőképesség és a potencia csökken, a testsúly gyarapszik, a prosztata megnagyobbodik vagy rákosan elfajul. Ezen hatások alól a gyermekek, a fiatalok érzékeny hormonális rendszere sem kivétel. Amikor a fiatal lányoknak fogamzásgátlót írnak fel a pattanások, menstruációs zavarok vagy a védekezés egyszerűsége miatt, akkor ebbe a rendkívül érzékeny rendszerbe avatkoznak be. Az idősebb korúakat szintén érinti a hormonegyensúly-zavar, mivel a csontritkulás vagy más, változó kori tünetek miatt szintetikus hormonkészítményt kapnak, a hormonális egyensúly helyreállítása azonban elmarad. A sokféle káros hatás, amely önmagában jelentéktelennek tűnik, összeadódva komoly kockázatot jelent. A hormonegyensúly kérdése a nők szempontjából olyan alapvető, minden korosztályt érintő probléma.
A női és a férfi szervezet felépítése legalapvetőbben a nemi szervek területén tér el, amelyek nőkben rejtetten, a medencecsont védelmében helyezkednek el. A szeméremdomb alatti nagyés kisajkak a külső nemi szerveket rejtik. A belső nemi szerveket a petefészkeket, a petevezetékeket és a méhet a hüvely köti össze a külvilággal, amely a szaporodást, a menstruációs vér levezetését, valamint a szülés folyamatát szolgálja. A körte alakú méh izmos, üreges szerv, amelyet belülről a ciklustól függő vastagságú méhnyálkahártya borít. A méhnyálkahártya havonta újjáépülve előkészül a megtermékenyített petesejt befogadására, izomzata védi a magzatot, a szülés során pedig segíti a magzat világra jöttét. A méhnyak a hüvely felső részébe nyúlik, a rajta lévő nyílás a méhszáj. A méh két oldalán, a kismedence falához rögzítetten elhelyezkedő petefészkek petesejtet érlelnek és nemi hormonokat termelnek. A tüszőrepedéskor kiszabaduló petesejtet a méhkürt és a petevezeték tereli a méh ürege felé. Tágabb értelemben a nemi szervekhez tartoznak az emlők is, amelyek tejmirigyekből, az emlőbimbón nyíló tejkivezető járatokból, kötőszövetből és jelentős mennyiségű zsírszövetből állnak. A havi ciklus során azonban nemcsak a nemi szervek, hanem a szervezet minden területén változások zajlanak, amelyeket speciális molekulák, hormonok irányítanak.
A nemi hormonok szerepe és hatásai A nemi hormonok döntően a petefészekben termelődnek. Ide tartozik a tüszőhormon (ösztrogén), amely a ciklus első, valamint a sárgatesthormon (progeszteron), amely a ciklus második felében termelődik. Kis mennyiségben férfi hormonok is termelődnek a női szervezetben, amelyek teljessé teszik a női hormonok hatásait, és nélkülözhetetlenek például a nemi vágy fenntartásában, valamint a hormonális rendszer egyensúlyának szabályozásában. Igaz, hogy az ösztrogén és a progeszteron hatásai sokszor ellentétes előjelűek, a két hormon közel sem egymás ellensége. Feladataikat egymást kiegészítve, egy nagyobb és egységesebb rendszer részeként végzik. Ösztrogén: az ösztrogén az elsőszámú női hormon, amely felelős a női nemi tulajdonságok kialakításáért. A nőies alkat, a szélesebb csípő, a keskenyebb váll, a mell mérete és formája, a petesejt érése vagy a megtermékenyülés képessége más hormonokkal együttműködve döntően az ösztrogénnek tulajdonítható. Az érett tüszőkben termelődő ösztrogén legfőbb hatása a sejtburjánzás, vagyis a mennyiség létrehozása, amely az emlő növekedésében, a méhnyálkahártya felépülésében vagy a hüvelyváladék bővebb termelődésében nyilvánul meg. Az ösztrogén a női nemi szerveken kívül a pajzsmirigyre és más hormontermelő szervekre, valamint a csontokra, az erekre és az idegrendszerre is hatással van. Az ösztrogének fokozzák a zsírok raktározását is, amely miatt a női szervezet zsírtartalma nagyobb a férfiénál. Progeszteron a másik női hormon elsősorban a várandósságban játszott szerepe kapcsán ismert. A progeszteron az egyetlen hormon, amely képes egyensúlyt tartani az ösztrogénnel. Ez az egyik legfőbb biztosítéka a ciklus szabályos voltának és a női hormonegyensúly fenntartásának. A progeszteron a női szervekre gyakorolt hatásán túl a csont-, ér, immun- és idegrendszerre is kifejti hatását. A progeszteron fontosságát igazolja az is, hogy az ösztrogének, a férfi nemi hormonok, valamint a stresszhormon mind a progeszteron előanyagából képződnek. Ezért is nevezik a progeszteront anyahormonnak. Míg az ösztrogén a méhnyálkahártya mennyiségi felépítését, a progeszteron annak minőségi átalakítását, a megtermékenyült pete befogadására alkalmassá tételét végzi. A két hormon csak együtt és megfelelő arányban képes biztosítani a női szervezet megfelelő működését.
A szabályos női ciklus A nemi működések alapvető célja a faj fenntartása. A női nemi működésnek a folyamatos jellegű férfiéval szemben sajátos ritmusa van, amely a havi ciklusban nyilvánul meg. A ciklus első napjának a szabályos menstruáció első napja számít. A havi ciklus két félre, a tüszőrepedés előtti és utáni időszakra osztható. A szabályos ciklus napjai A ciklus első felében a petefészekben a tüsző érése, a méhben a nyálkahártya felépülése zajlik. A ciklus közepén az érett petesejt kiszabadul a tüszőből (tüszőrepedés vagy ovuláció). A megrepedt tüsző helyén kialakul a sárgatest, amely a ciklus második felében a progeszteron termelése révén tovább érleli a már felépült méhnyálkahártyát. Ha nem jön létre a megtermékenyülés, a méhnyálkahártya a menstruáció során lelökődik. A petefészek a tüsző érési fázisaival Az érett tüsző megreped, és a kiszabaduló petesejt a petevezetékbe jut. A megrepedt tüsző helyén kialakuló sárgatest progeszteront termel. Az ún. barnázás, nem számítandó a menstruáció napjaihoz. A ciklus általában 28 napig tart, de a 21-35 nap közé eső ciklus is szabályos, ha a hossza tartósan nem ingadozik. Ha tehát valakinek nem éppen 28 napos, de egyenletes a ciklusa, az is normálisnak tekintendő.
Minden ciklusban egyszerre több tüsző kezd el érni, de teljes érésig többnyire csak egyetlen tüsző jut el. Amikor a tüsző érése teljessé válik, és a méhnyálkahártya is felépült, a ciklus közepén, annak 14. napja körül a tüsző megreped, és az érett petesejt kilökődik (ovuláció). Az érett pete a petevezetékbe jutva megkezdi vándorlását a méh felé. A petesejt kilökődése után a megrepedt tüsző sárgatestté alakul, amely megkezdi a progeszteron termelését. A közel két héten át termelődő hormon maximumát a tüszőrepedést követően egy héttel éri el. Amennyiben a progeszteron termelődése idő előtt csökken, sárgatest-elégtelenségről van szó. A sárgatest sorsa attól függ, hogy létrejön-e megtermékenyülés vagy sem. Megtermékenyülés esetén a sárgatest több héten át fennmarad, és a progeszteron szintje tovább emelkedik egészen a 12-14. hétig, amikor átveszi helyét a placenta. Amennyiben nem következik be megtermékenyülés vagy a beágyazódás nem jön létre, a sárgatest elsorvad és a feleslegessé váló méhnyálkahártya vérzés kíséretében lelökődik. A menstruáció befejeztével a méhnyálkahártya újra elkezd felépülni, miközben a soron következő tüsző érése is megindul, hogy egy újabb ciklus vehesse kezdetét.
A szabályos menstruáció jellemzői: Általában 4-6 napig tart Az első napok erősebb vérzéssel járnak Mennyisége átlagosan fél deciliternyi (40-60 ml) Fájdalommentes, legfeljebb kellemetlen érzéssel és kísérő tünetekkel járhat. Ha menstruációkor fájdalomcsillapítóra van szükség, a vérzés nem tekinthető szabályosnak. Váratlan esemény, érzelmi sokkhatás, fizikai megerőltetés, vagy betegség esetén a menstruáció előbb, vagy később is megjöhet, akár el is maradhat. A progeszteron kielégítő termelődésének feltétele az egészséges, ép tüsző megléte, valamint a tüszőrepedés megtörténte, mert csak ekkor alakulhat a tüsző helyén a progeszteron termelő sárgatest. A női ciklus épségéhez elegendő progeszteronmennyiséget tehát csak a tüszőrepedést követően kialakuló sárgatest képes termelni. Ha a tüszőrepedés nem következik be, vagy a sárgatest nem termel elegendő progeszteront, az ösztrogén és a progeszteron egyensúlya felborul, és ösztrogéndominancia ösztrogéntúlsúly alakul ki. Az ösztrogéndominancia az az állapot, amikor az ösztrogén túlsúlyba kerül a progeszteronhoz képest. Tartósan alacsony progeszteronszint vagy progeszteronhiány esetén törvényszerű a kialakulása, mivel ilyenkor még a normál ösztrogénszint is relatív túlsúlyt jelent. Az ösztrogéndominancia lényeget éppen a kóros arányeltolódás az ösztrogén javára. Az ösztrogéndominancia idővel felborítja a ciklust, gátolja az ovulációt, emlőcsomót, petefészekcisztát, miómát, meddőséget és vetélést okoz, akadályozza más hormonok hatását, pajzsmirigy és mellékvesekéreg-működési zavart, férfias jellegű tüneteket idéz elő vagy fokozott burjánzásra készteti a női szövetek sejtjeit, amelynek túlépült méhnyálkahártya, bőséges menstruáció vagy daganat lehet a következménye. A hormonegyensúly-zavar hatásai nemcsak a női szervek az emlő, a méh, a petefészek és a hüvely területén, hanem a szervezet minden részérben jelentkeznek.
Az ösztrogéndominancia következtében megjelenő leggyakoribb tünetek: Emlőfeszülés, emlőcsomók Szabálytalan ciklus Menstruációs görcsök Petefészekciszták Endometriózis Jó- és rosszindulatú elváltozások Meddőség, vetélés Alvászavar, kimerültség, fejfájás Hangulat- és memóriazavarok Pajzsmirigyműködési zavarok Pattanások, szőrösödés, hajhullás Édességvágy, emésztési zavarok Csökkent nemi vágy Folyadékvisszatartás, súygyarapodás Az ösztogéntúlsúly okai Elégtelen progeszterontermelés a tüszőrepedés elmaradása, hormonális problémák, fogamzásgátlók tartós szedése, elhízás, máj- és veseműködési zavarok, sérült tüszők jelenléte. Környezeti vegyszerek a szervezetbe jutó mesterséges ösztogénvegyületek az ösztrogénhatásokat fokozva borítják fel a hormon-egyensúlyt. Tartós stressz fizikai vagy érzelmi stresszhatás esetén kevesebb progeszteron jut a női ciklus fenntartására és az ösztrogénhatások ellensúlyozására. Az említetteken kívül kevésbé nyilvánvaló okot képeznek a helytelen táplálkozási szokások finomított szénhidrátok, állati termékek rendszeres fogyasztása, koplalás, ösztrogéntartalmú táplálékok túlsúlya), valamint a vitamin- és tápanyaghiányok is. A problémák nagy részét a környezetünkből, háztartásunkból, kozmetikumokból, tisztítószerekből bekerülő vegyszereknek köszönhetjük.
Vegyszerek otthon és a környezetben A vegyi anyagok többsége olyan alkotóelem, amely a természetben nem fordul elő, ezért a szervezet nem rendelkezik velük szemben hatékony elhárító mechanizmussal sem. E káros anyagok nagy része várandósság esetén a méhlepényen át a magzatba az anyatejjel pedig a csecsemőbe is bekerül. Számos vegyület, amely egy-egy alkalommal csak elhanyagolható menynyiségben kerül a szervezetbe, az évek során felhalmozódva toxikussá vagy rákkeltővé válhat (mellrákos példa). Bár a káros vegyszerektől mentesen élni ma szinte lehetetlen, ismeretük mégsem felesleges, mivel tudatos elkerülésükkel sokat tehetünk magunkért, családunkért és környezetünkért. Fontos annak felismerése, hogy a tünetek kialakulása nem az ösztrogén hibája. Az ösztrogén alapvető hormon, amelynek hatásai nélkülözhetetlenek az egészséges női léthez. Külső ösztrogénforrások A xenohormonok (xeno=kívülről származó, idegen) olyan testidegen vegyszerek, amelyek a szervezetbe jutva megzavarják a hormonális rendszer működését. Az ösztrogénhatásokat utánzó, azt agresszíven növelő vegyületek a xenoösztrogének. E vegyületek napi szinten jelen vannak az életünkben: megtalálhatók a körömlakkoktól a kozmetikumokig, a háztartási vegyszerektől az ipari kemikáliákig, a csapvíztől az állati termékekig, a növényvédő szerektől a fogamzásgátlókig. Ezek az anyagok a hormonális problémák és a cikluszavarok mellett immunrendszeri és pszichés zavarokat, daganatos elváltozásokat, magzati tüszőkárosodást, fejlődési és tanulási zavarokat okozhatnak. Az ösztrogéndominancia jóval inkább az emberi környezet káros hatásainak következménye.
Az egyik legsúlyosabb problémát az jelenti, amikor a káros hatás a várandós anya szervezetét, és a méhében fejlődő leány magzatot éri! Az anya sokszor nem is tud arról, hogy leánygyermeke menstruációs problémáinak vagy későbbi meddőségének a saját várandóssága alatt elszenvedett káros hatás az oka. A következmények mindaddig rejtve maradnak, amíg a megszületett leány nemi érése meg nem indul, vagy a gyermekvállalás kérdése fel nem merül. Ezért is fontos a várandósság alatti táplálkozás és életmód, amely képes biztosítani azokat a tápanyagokat és feltételeket, amelyek az anya és a magzat egészségéhez szükségesek. Mindez azonban nemcsak a várandósság alatt, hanem már korábban is fontos (kórházi takarítónő példája). Néhány szintetikus vegyületeket tartalmazó termék, amely szinte minden háztartásban előfordul Káros szintetikus vegyület szintetikus mosószerek és öblítők, háztartási tisztítószerek, klóros termékek pl.: hypo, domestos, xlorox Helyette javaslom mosódió, mosószóda, háztartási szódabikarbóna, mosóparfüm, Frosh (békás) termékek; Fontos hangsúlyozni, hogy ezek nem csak bőrön keresztül, de nyálkahártyán (orron) át is felszívódnak tusfürdők, samponok, testápolók, izzadásgátlók, fogkrémek természetes alapanyagú szappanok, kristálydezodor, homeopátiás fogkrémek kozmetikumok, körömlakkok, hajlakkok, hajfestékek, napozószerek illatosított, fehérített termékek (parfümök, légfrissítők, intimbetétek) lágyított műanyagok (ételhordók, palackok, cumisüvegek, játékok) PVC-k, padlószőnyegek (mivel ázsiában készülnek, hosszú utat tesz meg, tartósításra még mindig formaldehidet használnak), festékek, lakkok, hígítók fekete színű ruhák, fehérneműk, fogamzásgátlók szintetikus fogamzásgátlók tartósítószerrel, ízfokozóval, kezelt élelmiszerek, növényvédőszerrel tartósított zöldségek, érésgátlóval kezelt import gyümölcsök henna hajfestésre, argán olaj hajápolásra, kakaóvaj napozáshoz, olíva vagy mandulaolaj körömápolásra minél fehérebb, annál több a dioxintartalma, ezért lehetőség szerint kerülendő (dm saját termékek) lehetőleg üvegből készült ételtartók (ikea) és minél keményebb műanyagok; cumisüvegeket nem a műanyag tetejével melegíteni és főként nem a mikróban az ágymatracoknak 2-3 hónap kell kibontás után, hogy megfelelően kiszellőzzenek belőle a vegyi anyagok kibontás után, házkörül alkalmazott festékek, hígítók között is lehet válogatni természetazonos anyagokat pl. méhviasz, lenolaj fakezelésre de minden új ruhát ki kell mosni használat előtt, mert olyan vegyi anyagokat tartalmaz, amely a bőrön keresztül felszívódik; Caya pesszárium (szilikonból), káros anyagoktól mentes; Caya géllel (természetes spermicid tartalmú krém) bekenve hatékony; Fertile-focus mikroszkóp; kombinált módszerek alkalmazása lehetőleg minél természetesebb alapanyagokból készült ételeket fogyasszunk, kistermelőknél vásároljunk, hazai termesztésű zöldségeket, idénygyümölcsöket részesítsük előnyben
A nehézfémekről A xenoösztrogén vegyi anyagok mellett fontos felhívni a figyelmet a nehézfémekre is. Világunkban a vegyi anyagok + nehézfémek + érzelmek + stressz + kórokozók szervezetre gyakorolt hatása elképesztően káros! Soha nem látott betegségek ütik fel a fejüket (pl. autoimmun betegségek), olyannyira elnyomjuk az immunrendszerünket, hogy az már képes önmaga ellen fordulni! Azért hívják nehézfémeknek, mert fajsúlyuk több mint négyszer nagyobb a vízénél. Ide sorolható az amalgám, az ólom, a higany, az arany, az ezüst, az ón, a vas, a kobalt, a kadmium, a nikkel és a réz. (Pl.: a húsokban és a zöldségekben levő réz (szerves) fontos a szervezet számára, de a szervetlen réz, mint pl. egy rézedény, rákkeltő. A réz felhalmozódik a nemzőszervben, lerakódhat a szívben. Dr. Hulda Clark megállapította, hogy a rákos daganatokban is mindig van réz. A rézterhelés szerinte leukémiát, szkizofréniát és termékenységi problémákat okozhat.) Nagyon fontos, hogy a nehézfémeket ne keverjük össze az olyan, szervezetünkben található szerves nyomelemekkel, mint például a magnézium, a vas és a kálium. A fémek akkor épülnek be a testbe, amikor nagyfokú stresszhelyzetben legyengül az immunrendszerünk. Ilyenkor a szervezet tévesen veszi fel és juttatja el egy adott szervhez, szervrendszerhez a mérgező anyagokat, melyek mintha páncélt képeznénk a testen belül az immunitásunk helyett. Így felvértezzük magunkat egy igazi fémpáncéllal! A nehézfémek lerakódnak a szervezet különböző pontjain, a szervekben, szervrendszerekben, a gerincben és az agyban a véráram útján bárhová bekerül. vegyi anyagok + nehézfémek + érzelmek + stressz + kórokozók + IDŐ(?) = betegség
A nehézfémek bekerülése a szervezetbe szennyezett levegővel ivóvízzel (még hormon is) és egyéb italokkal, ásványvízzel (palackokból még vegyi anyag is kioldódik) élelmiszerekkel (az élelmiszeripar által használt adalékanyagokkal, tartósítószerekkel, színezőanyagokkal együtt) tengeri és vízi állatok fogyasztásával szennyezett talajból víz vagy élelmiszer által élelmiszerek csomagolásából növényvédőszerekkel védőoltásokkal gyógyszerekkel fogászati anyagokkal (pl. fogtömések, hidak, koronák, fém fogszabályozó), környezeti ártalom által, pl.: kipufogógázból, gázfűtésből drogokkal dohányzással (144 féle vegyi anyag van a cigiben) kozmetikai termékekből fémfeldolgozó foglalkozásokkal (hegesztő, ötvös) elektroszmoggal festő- és lakkozóműhelyekből (autószerelő) háztartási vegyszerekből (+ vegyi anyag is KLÓR!!!) és mint örökletes tényező, a gyermek is átvesz az édesanyjától méhlepényen át - ilyen anyagokat ékszerek viselésével (fémallergia?!) éjszakára vegyük le A lerakódáshoz hozzájárul még az ásványianyag-hiány is. Ahol üres helyet talál a fémion, betölti azt, szabad utat adva ezzel a terhelődésnek. Ezért a fémterhelés egyik fontos alapja az megfelelő mennyiségű ásványianyagalap és vitaminpótlás!
Minél több (féle) terhelés éri a szervezetünket, az annál kevésbé képes tolerálni azt, s egy idő után különböző eleinte enyhe - tüneteket és betegségeket okozhatnak. Nézzük például az allergiát: eleinte kis orrfolyás, szemviszketés, majd egyre erősödő orrdugulás, tüsszögés, később már állandó náthás tünetek, köhögés és végül asztma. A tünetek közben megjelenhetnek már bőrelváltozások, kiütések, de akár önmagunkban is jelezhetnek. A nehézfém terhelés sok ismert betegség kialakulásában szerepet játszik. Nem mindig okoz önmagában problémát bár vannak esetek, amikor kifejezetten a szervezet nehézfém terhelése tehető felelőssé. Más, a szervezetben hosszú időn keresztül jelenlévő xenoösztrogének, vegyi anyagok, kórokozókkal együtt igen, mert a terhelések összeadódnak. A súlyosság mértéke a mennyiségi és idő tényezőtől nagyban függ. Néhány betegség, amelyek hátterében mindig kimutatható a szervetlen nehézfém jelenléte a szervezetben: -Ekcéma -Allergia -Bőrviszketés -Fejfájás -Asztma -Alvászavarok -Hajhullás -Emésztési zavarok -Ízületi fájdalmak -Krónikus fájdalmak -Kimerültség, depresszió -Fogékonyság a fertőzésekre -Légúti megbetegedések -Zavartság, pánikbetegség -Krónikus fáradtság szindróma -Gombás fertőzések, candida betegség -Autizmus, tanulási nehézség -Pszichés változások -Alzheimer-kór -Parkinson-kór -Autoimmun betegségek: SM, Hasimoto A candidiázis és a nehézfém terhelés A gombafertőzések hátterében nagyfokú nehézfém (és szénhidrát) terhelés áll. A szervezetbe jutó fémeket az immunrendszer próbálja szerves, organikus anyaggá alakítani. Ezért szaporodhat túl a candida-gomba is, mert megköti a fémeket. Ha a gombákat gyógyszerekkel kezeljük és visszaszorítjuk, akkor lehetőséget adunk a fémek felszabadulására. Ezzel egy új körforgás kezdődik, egy idő múlva újra elszaporodnak a gombák, amik a fémeket megkötik, ezzel biztosítva az ördögi kört. Sőt, a gombák túlszaporodásának súlyos következménye, hogy a bélrendszerben elpusztítják a bélflórát.
Az élet és halál angyala A leggyakrabban előforduló szintetikus vegyületek fogamzásgátlókban és hormonpótló készítményekben fordulnak elő nem azonosak a természetes eredetű hormonokkal, amelyeket a szervezet állít elő. A mellékhatásokról ember és az ipar egyaránt hajlamos megfeledkezni. A fogamzásgátlók alkalmazása kétélű fegyver, mivel praktikus voltuk mellett éppen a női ciklus lényegét, az ovulációt függesztik fel. Az ovuláció elmaradása okozta progeszteronhiány következtében az ösztrogén sejtburjánzást okozó hatása mind erőteljesebben érvényesülhet. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az ösztrogénhatás alapvetően fontos a női szervezet számára. A probléma az ösztrogén és progeszteron egyensúlyának felborulásából adódik, amikor az ösztrogénhatások kórós mértékűvé válnak. Ezért nevezik az ösztrogént az élet és halál angyalának is.
Hormonális egyensúlyi problémák A tüszőrepedés elmaradása anovuláció A női ciklus legszilárdabb alapja a rendszeres tüszőrepedés. Ha elmarad a tüszőrepedés, nem képződik sárgatest, amely a progeszteront termelné, és nem képződik petesejt sem, amely megtermékenyülhetne. A tüszőrepedés elmaradása és a progeszteronhiány a meddőség és az ösztrogéndominancia leggyakoribb közvetlen oka. A nők többsége abban a tudatban él, hogy ha van menstruációja, akkor tüszőrepedése is volt. Ezzel szemben a harmincas éveikben járó, menstruáló nők közel felének nincs rendszeres ovulációja. A meg nem repedt tüsző folyadékkal telt hártyás falú tömlővé, cisztává alakul, amely nagymennyiségű ösztrogént termel. A tüsző feszülése következtében a ciklus közepén fájdalom jelentkezhet. Anovuláció esetén a legalapvetőbb feladat az ok felderítése és a tüszőrepedés természetes módon való elősegítése. Az anovuláció leggyakoribb okai: hormonális okok magas tesztoszteron- vagy prolaktinszint, ösztrogéntúlsúly, pajzsmirigy-alulműködés, petefészekkimerülés fogamzásgátlók a tüszőrepedés mesterséges felfüggesztése stresszhatások fizikai vagy érzelmi megterhelések táplálkozási tényezők helytelen étkezési szokások, tápanyaghiány, finomított szénhidrátok, vegykezelt élelmiszerek elhízás a nagyobb mennyiségű zsírszövet nagyobb mennyiségű ösztrogént képes tárolni és előállítani magzati korban sérült tüszők ha a leány magzat az anyja méhében tartósan ösztrogénhatású vegyületeknek volt kitéve, a magzat érzékeny tüszői maradandó sérülést szenvedhettek.
Menstruációs zavarok A menstruáció a méhnyálkahártya ciklikus, 21-35 átlagosan 28 naponta történő leválása, amely a nemi éréstől kezdve a menopauza időszakáig tart. A havi vérzés nemcsak a feleslegessé váló méhnyálkahártya lelökődését, hanem tisztulási folyamatot is jelent. A menstruáció zavarai közé a rendszertelen, görcsös, darabos, bő és kismennyiségű vérzés, a menstruáció elmaradása, a premenstruációs szindróma, valamint az endometriózis tartozik. Az alhasi fájdalmakkal, gyengeséggel, ingerlékenységgel és egyéb tünetekkel járó menstruáció oka lehet mióma, kismedencei gyulladás, hasüregi összenövés, pajzsmirigy-alulműködés vagy magas prolaktinszint. A menstruáció előtt néhány nappal jelentkező tünetek premenstruációs szindróma (PMS) miatt, a nők feszültebbek - a férfiak világgá mennek holott a tüneteket a hormonrendszer egyensúlyzavara váltja ki. Az akadémiai orvoslás nyugtatót és antidepresszáns szedését javasolja. A panaszok oka legtöbbször a sárgatest elégtelen progeszterontermelése, amely a méhnyálkahártya idő előtti leválását és barnás, pecsételő jellegű váladékozást okoz. A PMS oka lehet minden olyan tényező, amely progeszteronhiányhoz vezet. A fájdalomcsillapítók és egyéb készítmények helyett ezért a hiányzó hatóanyag természetes pótlása segíthet a legtöbbet. A PMS legjellemzőbb tünetei az ingerlékenység, az agresszió (és az emiatt érzett bűntudat), a makacs fejfájás, a hasi puffadás, az édesség utáni vágy, valamint minden ok nélküli sírógörcsök és a mintha nem is én lennék érzés. A nehéz napoktól való rendszeres félelem tovább rontja az állapotot.
A menstruáció elmaradása Legtöbbször hormonális zavar pajzsmirigy-alulműködés, progeszteronhiány, prolaktin többlet), tartós stresszhatás, túlsúly, korai menopauza, ritka esetben szervi vagy genetikai ok következménye. Jellemző és súlyos formái végletekbe hajló táplálkozási szokások esetén alakulnak ki, mint pl. extrém koplalás vagy az élsportolók drasztikus diétája nyomán kialakuló vérzéselmaradás és csontritkulás együttese. A menstruáció elmaradása mindig komoly vagy tartósan fennálló problémát jelez, amelynek megoldása nem tűr halasztást. A bőséges menstruáció Leggyakoribb oka a méhnyálkahártya túlburjánzása, mivel az ösztrogéntúlsúly következtében túlépülve csak erős vagy elhúzódó vérzés kíséretében tud lelökődni. Ez a folyamat addig folytatódik, amíg az ösztrogéndominancia fennáll. Tartósan, éveken keresztül fennálló esetben a burjánzás el is fajulhat. Hasonló jelenség fordul elő akkor is, amikor a menses hónapok vagy évek múlva újra visszatér. Ilyenkor a sokszor több centiméter vastagságú nyálkahártya bő, darabos vérzés kíséretében, nagy fájdalommal válik le, amely akár több cikluson keresztül is ismétlődhet. Méhvérzés A menstruációs zavaroktól el kell különíteni a méh ciklustól függetlenül jelentkező vérzéseit. Mivel a menstruációs vér nem alvad meg, az alvadék megjelenése mindig rendellenes vérzésre utal, amely mielőbbi kivizsgálást tesz szükségessé. Bár a vérzészavar leggyakoribb oka a túlburjánzott méhnyálkahártya leválása, oka lehet a méh egyéb jellegű kóros folyamata is: gyulladás, méhen belüli fogamzásgátló eszköz, jó vagy rosszindulatú elváltozás.
Az endometriózis A méhet bélelő nyálkahártya - endometrium megjelenése és ciklussal összefüggő burjánzása a méhen kívül. Szinte csak a fogamzóképes korban lévő nőket, ezen belül is a 20-30 éves korosztályt érinti. A méhen kívül megtapadó nyálkahártyaszigetek épp úgy reagálnak a hormonális változásokra, mint maga a méhnyálkahártya: havonta megduzzadnak, véreznek és lelökődnek. Az eltévedt sejtszigetek a petefészkeken, a petevezetékeken, a húgyhólyagon, a hüvelyben, a bélkacsokon és számos más területen megtapadhatnak, de betörhetnek a szervek falába is. Az endometriózis változatos panaszok forrását képezi, amelyek a kismedencei gyulladástól az összenövéseken át sokféle elváltozással járhatnak: görcsös fájdalmakat, emésztési panaszokat, húgyúti problémákat vagy petevezeték-elzáródást okozhatnak. A petefészken kialakuló ciszták a bennük felgyülemlő vértől sötétbarna színűek ( csokoládéciszták ). Ha e tömlők megrepednek, tartalmuk a hasüregbe kerül, amely akut hasi tüneteket okozhat.
Az endometriózis egyik legjellemzőbb tünete a fájdalom. Felismerésében a legbiztosabb támpontot a panaszok ciklussal való összefüggése jelenti. Nőgyógyászati vizsgálaton kívül a ciklus meghatározott napjain végzett labor-, valamint képalkotó vizsgálatok segítik. Az endometriózis diagnózisa hivatalosan azonban csak hasüregi tükrözés (laparoszkópia) során végzett szövettani mintavétel alapján mondható ki. A szomatoinfra vizsgálat azonban újfajta megoldást jelent, mert az egyik leginformatívabb módszer a betegség felismerésében, és ami a legfontosabb, hogy nem invazív beavatkozás. A hagyományos kezelési lehetőségek: a ciklus gyógyszeres elnyomása, az elvándorolt méhnyálkahártya-szigetek sebészi eltávolítása nem teljes megoldás az előbb említettek miatt. Olyan állapot kialakítására kell törekedni, amely várandósság alatt is fennáll, hiszen ekkor az endometriózis megszűnik. Ezért javasolják a nőgyógyászok a mielőbbi gyermekvállalást. A természetes progeszteron alkalmazása szelíd, de hatékony megoldása a helyzet javításának. Adagolása egyéni elbírálást és személyre szabott terápiát igényel.
Petefészekciszták és policiszták petefészek szindróma A petefészekciszta nem azonos a policisztás petefészekkel. Előbbi akkor jön létre, ha a tüsző nem képes megérni vagy megrepedni és a petesejt kiszabadulni. Ilyenkor a bennragadó tüsző cisztává alakul, amelyek általában egyoldaliak, amelyek ultrahang-vizsgálattal könnyen felismerhetők. A méhnyálkahártya túlépült, a menstruáció pedig többnyire rendszertelen, fájdalmas és bőséges. A policisztás ovárium szindróma (PCOS) ezzel szemben korábban, már a nemi érés idején kezdődik pecsételő vérzéssel, rendszertelen, ritka és kismennyiségű menstruációkkal, valamint szőrösödéssel, pattanásokkal és súlygyarapodással. Az életkorral súlyosbodó állapotra jellemző a nehezen csillapítható édességvágy (szénhidrátfüggőség) is, amely mögött a sejtek csökkent inzulinérzékenysége következtében kialakuló ciszták mindkét oldali petefészekben kialakulnak. A hasnyálmirigyben történt változások idővel a hormonális folyamatokba is beavatkoznak és növelik a petefészek férfihormon-termelését. A fokozódó ösztrogéndominancia és a férfihormonok hatása mind teljesebben gátolja az ovulációt, ami meddőséghez vezet. A petefészek működészavara mellett pajzsmirigyműködési zavarok is létrejöhetnek. A PCOS állapotát a táplálkozási hibák, a fizikai inaktivitás és a stresszhatások tovább súlyosbítják.
Meddőség Ma több nő szenved a gyermektelenségtől, mint valaha. Azonban, ha sikerül is teherbe esni, a magzat megtartása is gondot jelenthet. Meddőségről akkor van szó, ha a gyermeket tervező pár egy évi védekezés nélküli házasélete eredményeként sem jön létre várandósság. Női részről a meddőség leggyakoribb oka a tüszőrepedés elmaradása vagy a más ok miatt fennálló progeszteronhiány, amely a magzat megtartásának képtelenségéhez, vetéléshez vezet. Vetélésről akkor beszélünk, ha a beágyazódott embrió a fogamzást követő hetekben, de még a várandósság 28. hete előtt távozik a méhből. Amennyiben a fogamzás természetes úton nem lehetséges, a hímivarsejtek mesterséges úton történő méhüregbe juttatása (inszemináció) jön szóba. Ha ez a módszer nem hoz eredményt, lehetőség van a petesejt és hímivarsejt szervezeten kívüli (lombik) mesterséges megtermékenyítésére, majd az embrió méhüregbe beültetésére. Ezek az eljárások fizikai, lelki és anyagi szempontból egyaránt megterhelőek, főleg, ha elhamarkodottan, a természetes lehetőségek figyelmen kívül hagyása nélkül kerül alkalmazásra.
Androgén tünetek Férfi (androgén) hormonok kis mennyiségben a női szervezetben is (petefészek és mellékvesék) termelődnek. A szőrtüszők és a faggyúmirigyek is változnak a hormonális változásokra. A hormonális hatásra előbukkanó pattanásokra rendszerint nem a normálisnál magasabb hormonszint, hanem az androgénekre érzékeny szőrtüszők adnak magyarázatot. Az akne kialakulásának is hormonális háttere van. A főbűnös egy androgén hormon, a dihidrotesztoszteron, vagyis DHT. A tesztoszteront a túlműködő 5-alfa-reduktáz enzim alakítja DHT hormonná. Az 5- alfa-reduktáz enzim pedig progeszteron hiánynál fog túlműködni. A DHT egy kifejezetten erős affinitású androgén hormon. Az androgén hormonok túlzott jelenléte férfias tünetek kialakulásához vezet fokozott faggyútermelés, pattanások, bőrgyulladások, akne zsírosabb haj, hajhullás, fejtetői hajritkulás fokozott szőrnövekedés hangulatingadozás, ingerlékenység, agresszivitás petefészekciszták, anovuláció, meddőség hasi elhízás, vastagabb derék és csípő A tünetek hátterében ösztrogéndominancia, progeszteronhiány, fogamzásgátló tartós szedése, túlsúly, finomított szénhidrátok túlzott fogyasztása, magas inzulinszint áll.
Indokolatlan súlygyarapodás A túlsúly leggyakoribb okai a táplálkozási és életviteli szokásokban, a lelki háttérben, valamint a hormonális rendszerben keresendők. Ilyen például a pajzsmirigy-alulműködés, az inzulintöbblet, az ösztrogéndominancia vagy a mellékvese túlműködés. Az egyre makacsabbá váló túlsúly nemcsak következménye, de oka is lehet az ösztrogéndominanciának, mivel a nagyobb mennyiségű zsír több ösztrogént képes tárolni. A felhalmozódó ösztrogének hatására tovább gyorsul a zsírlerakódás, elsősorban a derék és a csípőtájékon. Az ördögi kör mindaddig nem ér véget, amíg az egyensúlyzavar fennáll. Az önértékelési zavarok tovább fokozzák a túlsúllyal kapcsolatos terheket. A túlsúlyos nők esetében nagyobb az esély arra, hogy terméketlenség alakul ki. A Johns Hopkins Gyermekközpont dolgozóinak tanulmánya szerint a szervezet hormonális működése a felelős a kockázat kialakulásáért. A kísérlet, melyet egereken végeztek és szeptember 8- án publikáltak az interneten Cell metabolism (sejtanyagcsere) néven, arra világít rá, hogy a krónikus inzulinszint emelkedésre az agyalapi mirigy aktívan reagál, ami olyan hormonális változások sorát idézi elő, melyek aztán a petefészek megfelelő működését zavarják, ill. terméketlenséget okoznak. Az eredmények alapján kétség merül fel azzal a széles körben elismert ténnyel kapcsolatban, hogy a terméketlenség annak is lehet az eredménye, hogy a szervezet ellenáll az inzulinnak a szervezet egyszerűen nem reagál a krónikusan megemelkedett inzulinszintre, teljesen érzéketlen lesz rá, ez az elhízás egyik jele -, ez arra utal, hogy másvalami okozza a bajt: az inzulinra való fokozott érzékenység hatása az agyalapi mirigyre. "Amit mi feltételezünk, az egy alapvetően új modell, mely azt mutatja, hogy a különböző sejtek máshogy reagálnak a túlsúlyra, és amíg az izmok és a máj sejtjei ellenállást tanúsítanak az inzulinnal szemben, addig a hipofízis sejtjei érzékenyek maradnak az inzulinra. - állítja a kutatás vezetője, Andrew Wolfe, Ph.D., a Hopkins Gyermekközpontból.
Jó- és rosszindulatú daganatok Amikor a sejtek felszabadulnak a gátló hatások alól, egyre gyorsabban kezdenek osztódni, daganatos elváltozás jön létre. Ez ellen a szervezet számos biztonsági rendszerrel rendelkezik, a védelmet a belső és a külső környezet káros hatásai nagymértékben gyengítik. A súlyos vagy régóta fennálló ösztrogéndominancia azért kockázatos, mert növeli az esélyt a sejtburjánzásra, főleg az olyan ösztrogénérzékeny szövetekben, mint az emlő. Az emlő jelentős részét alkotó zsírszövetben az ösztrogénhatású vegyületek könnyen raktározódnak, nagyobb valószínűséggel jön benne létre kóros sejtburjánzás, mindez a mell feszülését, csomók vagy durvább kötegezettség megjelenését okozhatja, súlyosabb esetben pedig rosszindulatú elváltozást hozhat létre. A rosszindulatú emlődaganat kialakulása esetén az elváltozás kötöttebb, nehezen mozgatható, és idővel az emlő bőrét bőrét is behúzza, amely miatt a bőrfelszín egyenetlenné válik. Jellemző a fájdalom hiánya és a környéki általában a hónalji nyirokcsomók duzzanata, valamint az áttétképződés. Az önvizsgálatnak a megelőzésben kulcsszerepe van, a legjobb a vizes bőrön szappanos kézzel végzett vizsgálat, mert így a bőr tapadása kiküszöbölhető. Szomatoinfra vizsgálat nagy biztonsággal képes kimutatni a gyulladással járó és a daganatos elváltozásokat is.
Jó- és rosszindulatú daganatok A méh az emlőhöz hasonlóan fokozottan hormonérzékeny szerv. Ösztrogéndominancia esetén a méh izomszövetének jóindulatú burjánzása, mióma is létrejöhet. A mióma az emlőcsomó mellett a leggyakoribb jóindulatú nőgyógyászati daganat. Fő tünetei a gyakrabban ismétlődő vérzés és az alhasi érzékenység, de a mióma sokszor ezek nélkül is fennállhat. A mióma észlelésekor mielőbbi oki kezelésre, a hormonális egyensúly elérésére kell törekedni, hogy a méheltávolítás szóba se jöhessen. Az ösztrogéntúlsúly okozta jóindulatú elváltozásokhoz tartozik a méhpolip és a méhnyálkahártya túlburjánzása is. A méhnyak daganatos elváltozása a többször szült nők betegsége, míg a méhtest rák a még nem szült nők esetén fordul elő gyakrabban. A legjellemzőbb tünetek az indokolatlan, ciklustól független vérzések, a menopauza után pedig a szabálytalan vérezgetések. Megbízható diagnózist szövetminta vétele adhat. A kismedencei szervek rosszindulatú daganatai közül minden negyedik a petefészekből indul ki. Kialakulásában elsősorban az ösztrogéndominancia, a petefészek túlzott stimulációja, a kismedencei besugárzás és egyéb káros tényezők játszanak szerepet. A petefészek daganatai későn adnak tüneteket, nehezen ismerhetők fel időben. Mivel a rákszűrés és a diagnosztikai módszere mind már kialakult elváltozást észlelnek, a daganatos betegségek elkerülésének legbiztosabb módja a megelőzés. Ezek közé nemcsak az életmód átalakítása tartozik, de a káros vegyszerek és az értéktelen élelmiszerek tudatos kerülése, a stressz hatékony kezelése, valamint a hormonegyensúly kialakítása is.
A mellékvese-kifáradás A szabályos női ciklust a különböző megterhelések túlmunka, éjszakázás, létbizonytalanság, konfliktusok, elhízás, drasztikus fogyókúra, erőltetett sport, szorongás, műtét, tartós gyógyszerhatás mind megzavarhatják. A folyamatos terhelés idővel kimeríti a szervezetet, elsősorban a mellékvese kérgi részét, amely a kortizolt termeli. A leginkább stresszhormonként ismert kortizolt helyesebb lenne anti-stressz hormonként említeni, megfelelő termelődése az ember számára a túlélés kulcsát jelenti. A kimerülés jóval gyorsabban következik be, ha az ártalmas hatás napi rendszerességgel ismétlődik és hónapokon, vagy éveken keresztül fennáll. Stresszhelyzetben a szervezet nagymértékben csökkenti szükségleteit, hogy a létfontosságú funkciókra elegendő energia jusson. A stressz női szempontból legfontosabb következménye az, hogy az ösztrogéndominancia tüneteit majdnem mind létrehozhatja. Mivel a kortizol döntően progeszteronból képződik, ezért a progeszteronhiány megszüntetése mielőbb indokolt. A mellékvese kifáradás tünetei: gyengeség, motivációhiány, érzelmi labilitás, csökkent nemi vágy étvágytalanság hirtelen étvágyrohamokkal emésztési problémák, székrekedés vagy hasmenés gyengülő immunrendszer, gyakori megfázások alacsony vérnyomás, felálláskor vérnyomásesés alacsonyabb testhőmérséklet, fázékonyság, hűvös végtagok menstruációs zavarok, anovuláció, meddőség
Pajzsmirigyműködési zavarok A pajzsmirigyműködés zavara, alul- vagy túlműködése számos nőt érint. A zavar többnyire inkább következmény, mint önálló folyamat. A pajzsmirigy egyfajta energiaközpontként funkcionál: felcsavarása a szervezet nagyobb energiafelhasználását, lecsavarása takarékosabb üzemmódot eredményez. Hormonjainak hatására nő a szervezet alapanyagcseréje, energia- és oxigénfelhasználása. Pajzsmirigy-túlműködés anyagcsere fokozódás gyorsabb szívműködés, emelkedett pulzusszám idegesség, nyugtalanság, depresszió, pánik remegés, izzadás, hasmenés hőemelkedés, melegkerülés (hidegkedvelés) alvászavarok testsúlycsökkenés menstruációs és cikluszavarok Pajzsmirigy-alulműködés étvágytalanság, lassú anyagcsere fáradékonyság, aluszékonyság, memóriazavarok alacsony pulzus, hűvös végtagok száraz, vékony, halvány bőr, töredező, hulló haj folyadék visszatartás, szem körüli duzzanat makacs túlsúly menstruációs és cikluszavarok A pajzsmirigyműködési zavarok oka lehet érzelmi megterhelés, hormonegyensúly-zavar, éhezés, tápanyaghiány, cukorbetegség vagy a mirigy működését károsító vegyületek szervezetbe jutása. Gyakori ok a pajzsmirigy autoimmun gyulladása is, amely alul- és túlműködést egyaránt okozhat. E folyamat hátterében a kimerült szervezet alacsony kortizolszintjének is szerepe lehet, amely nem nyújt kellő védelmet a gyulladás ellen. A pajzsmirigy működésének zavarát többek között a vegyi anyagok, gomba, nehézfém, anyagcsere termékek, mint glutén, kazein, valamint az érzelmi terhelő okozzák. A működészavar kezdetben a szokásos laboratóriumi módszerekkel nehezen mutatható ki.
Magas prolaktinszint A prolaktinszint kóros emelkedése a legtöbb esetben stresszhatás következtében alakul ki, de egyéb oka is lehet: pajzsmirigy-alulműködés és más hormonális zavar, gyógyszerhatás vagy jóindulatú daganat. A prolaktin túlsúlya az emlőszövet stimilálása révén a mell feszülését és fájdalmát okozza. Zavart szenvedhet a menstruáció, elmarad az ovuláció, amely ösztogéntúlsúlyhoz és meddőséghez vezet. A hormonális kibillenést jellemezheti az érzelmi labilitás, csökkent nemi vágy, férfias (androgén) tünetek, súlygyarapodás, tejcsorgás. Az emelkedett prolaktinszint csak várandósság és szoptatás esetén normális, minden más esetben kóros.
A menopauza időszaka során nemcsak az ösztrogén, hanem a progeszteron szintje csökken. Míg a petefészek ösztrogéntermelését a zsírszövet részben átveszi, a progeszteroné szinte teljesen megszűnik. A progeszteron majdnem teljes hiánya és a környezet ösztrogénterhelése miatt ezért még az alacsonyabb ösztrogénszint is relatív túlsúlyt jelent. Éppen ez az a tény, amelynek figyelmen kívül hagyása gyakran az ösztrogénpótlás irányába tereli a szakembert. A menopauza időszakának fő paradoxonja azonban az, hogy az ösztrogéndominancia hatásai és az ösztrogénhiány tünetei egyidejűleg is fennállhatnak. A menopauza szakaszai: Perimenopausa ez a termékeny korú nők időszaka Premenopausa a menopauzás megelőző állapot, amikor már ritkábban, de még van menstruáció Menopausa általában a 50 évet betöltött nőket érinti, itt még évente egy-két menses előfordulhat Postmenopausa a menstruáció már legalább két éve elmaradt. Menopausa során nemcsak az ösztrogén szintje, hanem a progeszteroné is csökken. A petefészek működése folyamatosan lassul, a peteérés elmarad, majd megszűnik a menstruáció. Ha az ösztrogén-dominancia már a menopauza előtt is fennállt, a panaszok tovább erősödnek. A memória- és alvászavarok, a hangulatingadozás, az erőtlenség, a hőhullámok, a fokozott izzadás, a súlygyarapodás és egyéb tünetek bizonytalan és hullámzó voltáért az ösztrogénszint ingadozó jellegű csökkenése a felelős. A női szervezet sosem marad ösztrogén nélkül, mivel a menopauzát követően a zsírszövet gyenge ösztrogén hormont, ösztront állít elő. Az ösztrogénhiányos tünetek életmódváltással és speciális női torna segítségével nagymértékben javíthatók (aviva torna, jóga). A korai menopauza, vagyis a ciklus idő előtti akár a harmincas években kezdődő megszűnése minden esetben kóros. Okai a tartós stressz, a petefészek károsodása, azok idő előtti kimerülése, műtéti eltávolítása, valamint a magzati korban történt tüszősérülés.
Ami a férfiakat illeti A férfiakat is sújtó ösztrogéndominancia elsősorban a férfihormon, a tesztoszteron hatásait gyengíti. A férfiak egyre gyakoribbá váló, megtermékenyítő képességgel, potenciával, valamint prosztatával kapcsolatos problémáiért nagyrészt a hormontartalmú készítmények bomlástermékei, az állati eredetű élelmiszerek, valamint a napi használatú termékek ösztrogénhatású vegyületei a felelősek. Ezek hatásaival amelyeket a felgyorsult élettempó és az életmódbeli hibák súlyosbítanak a férfiak jóval kevesebb progeszteronja nem tud lépést tartani. A helyzetet tovább rontja, ha a tesztoszteron - a relatív progeszteronhiány következtében nagyobb mértékben alakul át agresszívebb hatású hormonná, a már említett dihidrotesztoszteronná, amely fejtetői kopaszodást és prosztataproblémákat okoz. A hormonegyensúly felborulása férfiakban az alábbi módokon nyilvánulhat meg: motivációhiány, lehangoltság, ingerlékenység, alvászavarok testszőrzet-csökkenés, hajhullás, fejtetői kopaszodás (kivéve a genetikai okot) súlygyarapodás erekciós és potenciazavarok, prosztataproblémák vizeletürítési zavarok terméketlenség (hímivarsejtszám csökkenés) A herék vérellátásának különböző módszerekkel történő javításán túl az ösztrogénterhelés ellensúlyozása, illetve a progeszteronszint növelése szintén fontos. A megfelelő progeszteronszint nemcsak gátolja a tesztoszteron agresszívebb hatású hormonná történő alakulását, de az ösztrogéntúlsúly visszaszorításával a csökkent libidót, a prosztatanagyobbodást vagy a csontritkulást képes javítani.
A hormonális egyensúly kialakításában leginkább természetes módszerek és hatóanyagok alkalmazására érdemes törekedni. A táplálkozási szokások megváltoztatásával, az alapanyagok megválogatásával, a mentális és érzelmi egyensúly megteremtésével, a megfelelő mozgással megteremthető a hormonális egyensúly. Étrend javaslatok a hormonegyensúly megteremtéséhez Táplálkozási javaslatok törekedjünk az idénynek megfelelő zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztására mindig a saját földrajzi környezetből származó élelmet részesítsük előnyben rostban gazdag, friss növényi táplálék rendszeres bevitelére törekedjünk: káposztafélék; torma, retek, fokhagyma a gabonák közül csak a finomítatlan, teljes kiőrlésűeket fogyasszuk a csíraféléket és az olajos magvakat is tegyük az étrend részévé folyadékpótlásra csak tiszta, forrás- vagy szűrt vizet, valamint az azzal készített gyógynövényteákat alkalmazzuk szükség esetén természetes eredetű vitaminok és antioxidánsok bevitelével növeljük a szervezet tápanyagellátását ne kövessük meggondolatlanul a divatos diétákat, inkább konzultáljunk szakemberrel, vegyük figyelembe az egyéni érzékenységünket Néhány kerülendő élelmiszerfajta finomított szénhidrátok minden formája; az adalékanyagokkal teli péksüteményeket cukrot; aszpartámot és más mesterséges édesítőszert tartalmazó italokat; a rejtett cukrokat zsíros húsok, feldolgozott húsipari termékek, hormonkezelt állati termékek hőkezelt olajok, transzzsírok (például margarinok) importált, érésgátlóval kezelt gyümölcsök, zöldségek kerüljünk minden olyan élelmiszert, amelyet gyorséttermekben vásárolhatunk szánjunk időt az étel elkészítésére, az étkezésre, ne tegyük ki élelmiszereinket mikrohullámú hőkezelésnek (sterilizálja) ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb feldolgozott élelmiszer fogyasszunk (zacskós levesek, dobozos ételek)
A megoldás kulcsa a természetes progeszteron Az ösztrogéntúlsúly és a progeszteronhiány emberi szervezetre gyakorolt káros hatásai ma már egyre nyilvánvalóbbak. Számos ösztrogénforrással szemben progeszteronforrást mindössze a szervezet saját progeszteronja, valamint a növényi progeszteron pótlása jelent. Az e hatóanyaggal kapcsolatos tapasztalatok több évtized óta rendelkezésünkre állnak. A természetes progeszteron alkalmazása azonban az alapproblémától függően különböző adagolást és időtartamot igényel. A növényi progeszteron legnagyobb mennyiségben a mexikói vad yam (Dioscorea villosa) gyökeréből állítható elő. Nem csodaszer, csupán olyan hatóanyag, amely hatékonyan képes ellensúlyozni az ösztrogéndominancia hatásait. Mivel számos hatóanyag hiánya erősítheti, bevitele pedig csökkentheti a hormonegyensúly zavarát, ezek pótlásáról sem szabad megfeledkezni. A barátcserje, az édesgyökér, a palástfű és sok más gyógynövény hatóanyagai megfelelően alkalmazva hasznosan kiegészíthetik a kezelést.
D-vitaminról A D-vitamin egy hormonszerű vitamin, amely nem csak a kalcium- és a csontanyagcsere szabályozásában, de számos gyulladásos és autoimmun folyamat például pajzsmirigy-gyulladás csökkentésében is részt vesz, továbbá a depresszió és a daganatos betegségek megelőzésében is hasznos lehet. Fontos azonban, hogy a D-vitamin tiszta forrásból származzon és természetes formában kerüljön alkalmazásra. Az ajánlott D3-vitamin transzdermális hatóanyag, bőrön kiválóan felszívódik, max. 10 percen belül a sejtben van; legerősebb gyulladácsökkentő. www.d3krem.org
A hormonegyensúly-terápia során alkalmazott termékek Inzulinrezisztencia D3 krém Progeszteron krém Férfi krém (Krizines dhea) Fűrészpálma DHEA Melatonin Omega3 Barátcserje