Láthatatlan hatalom az Európai Unióban: Az Európai Beruházási Bank

EIB Tények 1 Láthatatlan hatalom az Európai Unióban: Az Európai Beruházási Bank Az Európai Beruházási Bank (EIB) az egyik legnagyobb nemzetközi hitelintézet: több hitelt folyósít különböző befektetésekre, mint a Világbank - mégis kevesen ismerik a nevét. 1958-ban a Római Szerződéssel életre hívott közintézmény tulajdonosai az Európai Unió (EU) tagállamai, ezek adják a bank jegyzett és befizetett tőkéjét. 1 Az EIB legfőbb döntéshozó szerve a kormányzótanács, mely az EU tagországainak pénzügyminisztereiből áll. Az EU politikái határozzák meg a bank tevékenységét, mely minden gazdasági ágazatban aktív, mind az EU határain belül, mind 150 tagsággal nem rendelkező országban. Saját meghatározása szerint az Unió szolgálatában áll, és azt állítja magáról, hogy tőkebefektetések biztosításával és az EU gazdasági célkitűzéseinek támogatásával hozzájárul az európai integrációhoz és a szociális kohézióhoz, különösen az EU hátrányosabb régióiban. Célkitűzése szerint feladata, hogy elősegítse az EU céljainak megvalósulását azáltal, hogy hosszú lejáratú hiteleket biztosít észszerű befektetések számára. Az EIB-t eredetileg a tagországok nemzetgazdaságait összekapcsoló infrastruktúra finanszírozására és az EU kevésbé fejlett régióiban zajló beruházások biztosítására hozták létre. Azóta a beruházások portfoliója, célja és földrajzi eloszlása jelentősen megnőtt, ma az EIB összes hitelének 18 %-a irányul EU-n kívüli országokba. Az EU közvéleménye azonban mit sem tud az EIB szerepéről, céljairól, tevékenységéről, sőt, egyáltalán létezéséről sem. Ez a láthatatlanság vélhetően jó szolgálatot tett a bank számára, hiszen a Világbankkal vagy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) összehasonlítva kevés kritika érte eddig. Azt gondolhatjuk, 1 A jegyzett tőke azon források összessége, amelyet az egyes tagállamok Bank számára kijelölnek, és amelyre vész esetén vissza lehet nyúlni. A befizetett tőke a tagállamok által a Bank számára tényleges átutalt pénzeszközök összege. hogy az EIB láthatólag valamiféle ártatlan titkolózásba burkolózik, amely lehetővé teszi számára, hogy óriási és nagyhatalmú intézményként létezzen működési területén, a köz- és a magánszféra határán. Az EU hivatalos finanszírozó intézményeként az EIB-t kötik az európai szerződések és azok képviseletre, társadalmi részvételre, átláthatóságra és fenntartható fejlődésre vonatkozó elvei. Mégis, függetlensége más európai intézményektől, a piachoz és a kereskedelmi bankokhoz fűződő szoros kapcsolata, illetve annak következtében, hogy funkciói és hitelnyújtási gyakorlata tekintetében részvényesei szabad kezet biztosítanak neki, az EIB ügyesen el tudja kerülni, hogy megfeleljen a fent említett uniós elveknek. Bár felelősségteljes európai intézményként jeleníti meg önmagát, viszonylag függetlenül működik, és részben a Római Szerződésben meghatározott státusa révén jogi homályba burkolózik. Ennek okán az EIB kiválaszthatja és eldöntheti, mely uniós rendeleteket és stratégiákat akarja betartani, s így nehéz felelősségre vonni a rossz befektetésekért. Különösen vitatható, hogy nem biztosít megfelelő hozzáférést az információkhoz, és hogy nem szerez érvényt a szigorú környezetvédelmi előírásoknak. A szabályozás hiányosságait felerősíti és kiegészíti az, hogy nemcsak nő a hiteltevékenysége, hanem egyre több beruházást finanszíroz az EU-n kívül is, Kelet-Európában és a fejlődő országokban, ahol jogi kötelezettségei még inkább megfoghatatlanok. Az EIB-t jelenleg nem tudja felelősségre vonni egyik európai intézmény sem, sem a Bizottság, sem a Parlament, sem az állampolgárok vagy a tagállamok nemzeti parlamentjei. Bár az Európai Parlament néhány alkalommal már bírálta, jelenleg nem létezik olyan kötelező érvényű mechanizmus, amellyel az európai polgárok elszámoltathatnák a bankot. Az EIB és az 1

EIB Tények 1 általa finanszírozott befektetések felügyelete és ellenőrzése nem megfelelő. Úgy tűnik, még a Bizottság is - amelyet pedig kötnek az EK-Szerződés és annak fenntartható fejlődésről szóló rendelkezései - kritikátlanul szemléli az EIB tevékenységét. Hasonlóképpen tesz a Tanács, amely ráadásul hozzájárult a bank mandátumának bővítéséhez is. Az EIB-nek egyértelmű környezetvédelmi és szociális szabványokkal, megfelelő garancia politikákkal és jogi kötelezettségekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy megbirkózhasson az EU határain belül és kívül a különböző országok adottságaival, és így biztosíthassa a befektetések elfogadható megvalósítását. Hiányosságai láttán a nemzetközi civil társadalom kampányt indított azzal a céllal, hogy felszólítsa az EIB-t szociális és környezeti teljesítményének javítására, amelynek révén a közérdeket ténylegesen szolgáló közintézménnyé válhat. A kampány által megcélzott problémák Az elmúlt években számos ország civil szervezetei folytattak kampányt az EIB intézményi reformjáért. Azonosítottak több kulcsfontosságú problématerületet, és több alkalommal megkíséreltek párbeszédet kialakítani az EIB-vel, így biztosítva lehetőséget számára, hogy meghallgassa a civil társadalom aggályait. Az civilek állítása szerint az EIB az átláthatóság, az elszámoltathatóság, valamint a környezetvédelmi és szociális kérdések kezelése tekintetében jelentősen le van maradva testvérszervezeteitől, a Világbanktól és az EBRD-től. Több konzultációra is sor került, az EIB azonban továbbra is elutasítja a modern környezeti és társadalmi felelősségrevonás irányelveinek átvételét. Emiatt az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, illetve különösképpen az EU tagállamoknak a civil társadalommal együtt a változások élére kell állnia. Nem világos, hogy a Bizottság mit tett eddig azért, hogy befolyásolja az EIB tevékenységét, viszont a Parlament jelentéseket és rendeleteket adott ki az EIB-ről, annak 2000. és 2001. évi jelentését értékelve. Az civilek a következő lényeges területeken látnak problémákat: Normák hiánya: Az uniós követelmények ellenére az EIB nem alakított ki megfelelő irányelveket a különböző ágazatok, illetve elfogadható környezetvédelmi eljárásokat az eltérő típusú beruházások számára. Míg az EU politikái megfelelő iránymutatást adhatnak a tagállamokban folytatott tevékenységek esetében, addig azok az EU-n kívül nem kielégítők. Különösen igaz ez a fejlődő országok esetében, ahol a fejlesztési prioritások eltérőek lehetnek. Továbbá az EU-n kívüli országok nemzeti normái sok esetben nem megfelelőek - sőt, gyakran nem is léteznek -, miközben nincsenek egyértelmű iránymutatások arra, hogy az EIB-nek kötelező-e, és ha igen, miképpen érvényesíteni az Unió vonatkozó politikáit vagy jogszabályait ezekben az esetekben. Társadalmi felelősségrevonás: Az Aarhusi Egyezmény környezeti információk hozzáférhetőségére vonatkozó rendelkezései, illetve az EU irányelve a környezeti hatásvizsgálatról leszögezi, hogy a társadalom számára hozzáférést kell biztosítani bármely javasolt beruházáshoz kapcsolódó dokumentációhoz és információhoz. Ezen kívül lehetővé kell tenni, hogy a beruházás elindítása előtt véleményt nyilváníthasson az érintett és megfelelő információkkal rendelkező közösség. Az EIB azonban gyakran fontos információkat tagad meg a társadalomtól, még azon csoportok vagy közösségek esetében is, amelyekre az általa finanszírozott beruházás a legnagyobb hatást fogja gyakorolni. Az EIB fenntartja azt az álláspontját, hogy a bizalmas információk csak belső használatra állnak rendelkezésre. Elégtelen személyzeti állomány és szakértelem: Az EIB-nél összesen körülbelül ezer munkatárs dolgozik, akik között elenyésző számú főállásban alkalmazott, a teljes hitelportfolió felülvizsgálatára és a vonatkozó politikák betartatására hivatott környezetvédelmi szakember található. Ez szembeszökő eltérést mutat a Világbank gyakorlatával, ahol körülbelül tízszer annyi 2

EIB Tények 1 munkatársat és több mint 300 környezetvédelmi szakértőt foglalkoztatnak. Alacsony szintű környezetvédelem: Az EIB a környezeti előírások betartásának felelősségét a finanszírozásban részesülő beuházás gazdájára bízza, ami gyakran azok figyelmen kívül hagyásával vagy be nem tartásával jár (lásd: EIB Tények 4). Az EIB Környezeti Politikája nem megelőző környezetvédelmi hitelfolyósításra összpontosít amely felismerné és megelőzné az éghajlatváltozást befolyásoló beruházások finanszírozásának veszélyeit, hanem hitelnyújtása inkább a létező környezeti problémák kijavítására irányul (lásd: EIB Tények 6). Ellenőrizhetetlen globális hitelek: Az EIB a vele partnerségi kapcsolatba lépett nemzeti vagy helyi bankokon közvetítőkön keresztül globális hiteleket is nyújt. Ezek a közvetítők gyakorta vonakodnak attól, hogy bármiféle információt megosszanak az alkalmazott környezeti normákról. Nem lehet megállapítani azt sem, hogy betartják-e az így finanszírozott befektetések során az EIB vagy az EU vonatkozó politikáit. Az civil szervezetek nem juthattak hozzá az EIB és a közvetítők kapcsolatára, illetve a hitelek tényleges felhasználására vonatkozó dokumentumokhoz sem. Félállású vezetőség: Az EIB igazgatói félállásúak, általában havonta kevesebb mint egy napot üléseznek és nincs elegendő munkatársuk sem a beruházások felügyeletéhez. Ez a félállású igazgatótanács évi 10 ülésén több mint 300 befektetést bírál el, és jóformán soha nem utasított vissza egyetlen figyelmébe ajánlott hitelkérelmet sem. A hitelbírálati eljárás nem olyan alapos és szigorú, mint az más nemzetközi pénzintézetnél szokásos, és ez már sok káros szociális és környezeti hatással járó beruházás megvalósításához vezetett. Civil kampányok: EIB: Ha nincs reform pénz sincs! és Közpénzek közcélokért 2002 februárjában környezetvédelmi csoportok kampányt indítottak EIB: Ha nincs reform pénz sincs! néven, amely során különböző fontos területeken reformokat követeltek az EIB tőkeemelésre vonatkozó kérésével párhuzamosan. Felszólították az EIB tulajdonosait, az EU 15 tagállamát, hogy csak azzal a feltétellel hajtsák végre a kért tőkeemelést, ha az EIB komoly reformlépésekre vállalkozik az információ nyilvánossága, a környezeti normák, a fejlesztési felhatalmazások és az ellenőrzés terén. Az EIB jegyzett tőkéjének jelentős mértékű emelését akarta elérni, hogy kiterjessze hitelezési tevékenységét. Az emelésről a 2002. júniusi éves közgyűlés döntött. Korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy más nemzetközi pénzintézetek esetében a függőben levő tőkeemelések lehetőséget biztosítottak az alapvető jobbító szándékú változások megvalósítására. Az EIB esetében a civil kampány azért indult, hogy kihasználja ezt a lehetőséget. A civil szervezetek négy fő követelést fogalmaztak meg, amelyeket négy, az EIB által finanszírozott beruházások hiányosságait feltáró esettanulmánnyal támasztottak alá: Átláthatóság és az információ nyilvánossága: Minden releváns hitelinformáció legyen teljes mértékben és kellő időben hozzáférhető. Környezeti normák: Határozzanak meg egyértelmű környezeti normákat, megerősítve ezáltal az EIB szerepét az EU fenntartható fejlődés stratégiájának és a fő szerződéses kötelezettségek - mint például az ENSZ Éghajlatváltozás Keretegyezmény Kiotói Jegyzőkönyvének támogatásában. Fejlesztéspolitika: Az EIB ismerje el, hogy valójában szerepet játszik az országok fejlesztésében és így egy nemzetközi fejlesztési bank szerepét tölti be. Világosabbá kell tenni tényleges fejlesztési mandátumát is. Ehhez kapcsolódik az a követelés, hogy az EIB egyezzen meg a civil társadalommal arról, hogyan lehetne az EU-n kívüli tevékenységét átláthatóan végeznie annak érdekében, hogy ne okozzon szociális és környezeti problémákat. 3

EIB Tények 1 Elszámoltathatóság és felügyelet: Álljon az EIB nagyobb mértékű felügyelet alatt, beleértve az Európai Parlament, az Európai Számvevőszék és az Európai Ombudsman szerepének növelését a megfelelő társadalmi felelősségre vonhatóság előmozdítása érdekében. A 2002. június 4-i éves közgyűlés során az EIB kormányzói azzal a feltétellel engedélyezték a tőkeemelést, hogy korlátozni kell azon nagy magántársaságok finanszírozását, amelyek könnyedén juthatnak forrásokhoz kereskedelmi pénzintézetektől is. Bár a civil társadalom követelései nem teljesültek, a civilek kampánya befolyásolta a döntéshozatalt: a tagállamok első ízben folytattak vitát az EIBről és a tőkeemelésről, melynek során Olaszország, Svédország, Hollandia és az Egyesült Királyság parlamentjeiben is viták zajlottak. 2004-ben új nemzetközi civil társadalmi kampány indult, amelynek célja, hogy az EIB-ből közérdekeket szolgáló közintézmény váljon: Közpénzek közcélokért. A Bankfigyelő Hálózat honlapja http://www.bankwatch.org Az EIB honlapja http://www.eib.org ================================= Tények az Európai Beruházási Bankról: EIB Tények 1: Láthatatlan hatalom az Európai Unióban: Az Európai Beruházási Bank EIB Tények 2: Az Európai Beruházási Bank: Alapvető tények EIB Tények 3: Kafka világa: Az Európai Beruházási Bank információpolitikája EIB Tények 4: Az Európai Beruházási Bank és a környezet EIB Tények 5: Az Európai Beruházási Bank szerepe a fejlesztéspolitikában EIB Tények 6: Elmélet és gyakorlat: Európai Beruházási Bank Esettanulmányok További olvasnivalók és információk: EIB Tények 7: Az Európai Beruházási Bank Európai Parlamenti jelentések és és Magyarország határozatok az EIB éves jelentéseiről ================================= http://www.bankwatch.org/issues/meib.html Összeállította: A KKE Bankfigyelő Hálózat és a Föld Barátai Nemzetközi Hálózat által összehangolt EIB Kampánykoalíció és a Magyar Természetvédők Szövetsége - 2004 További információk: Éger Ákos, akos@mtvsz.hu, tel: 1/216-7297 Magda Stoczkiewicz, magdas@foeeurope.org, tel: +31/20-622-13-69 4

EIB Tények 2 Az Európai Beruházási Bank: Alapvető tények Alapítás: Az EIB-t 1958-ban hívták életre a Római Szerződéssel, amely létrehozta az Európai Uniót (EU) is amit akkoriban még Európai Gazdasági Közösségnek neveztek. Feladata: Az EIB szerint feladata az EU célkitűzéseinek elősegítése azáltal, hogy hosszú távú finanszírozást biztosít ésszerű befektetések számára. A bank az Unió szolgálatában áll. Részvényesek: Az EIB részvényesei az EU 25 tagállama, amelyek közösen adják össze az EIB tőkéjét. Hozzájárulásuk az Unión belüli gazdasági súlyukat tükrözi. Az EU tagállamai korlátozás nélkül folyamodhatnak hitelért az EIB-hez, rájuk nem vonatkoznak földrajzi vagy ágazati megkötések. Mindemellett a legnagyobb befizetők az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Olaszország egyben az EIB hiteleinek legnagyobb fogadói is. Kormányzó és döntéshozatali szerkezet: Az EIB Kormányzótanácsa: A Tanács a tagállamok pénzügy- vagy gazdasági minisztereiből áll. A Tanács tagjait nem nevezik ki, az új pénzügyminiszter általában automatikusan Kormányzóvá válik. A Kormányzótanács határozza meg a hitelpolitika általános irányelveit, dönt a tőkeemelésről és engedélyezi az EIB Unión kívüli tevékenységeit. A könyvvizsgáló bizottság jelentését szintén a Kormányzótanács kapja kézhez, továbbá az fogadja el a pénzügyi jelentéseket, beleértve a mérleget, az eredmény-kimutatást és az éves jelentést. Végezetül az nevezi ki az Igazgatótanács, az irányító bizottság és a könyvvizsgáló bizottság tagjait. Az EU tagállamok miniszterei adják a bank Kormányzóit, és ez az egyik fő oka annak, hogy az EIB úgy működhet, ahogy azt jelenleg teszi. Az EIB tevékenységének és hitelnyújtási gyakorlatának már maga a Kormányzók státusa legitimitást biztosít és megvédi azt a kritikáktól, ezzel egyidejűleg pedig gátja a változásnak. Az Igazgatótanács: Az Igazgatótanács 26 Igazgatóból és 16 Igazgatóhelyettesből áll. Az Igazgatókat a Kormányzótanács nevezi ki öt éves időtartamra. A tagállamok jelölnek 25 Igazgatót és 16 Helyettest, az Európai Bizottság pedig egyet-egyet. Az Igazgatótanács továbbá megválaszt 6 szakértőt is, 3 tagot és 3 helyettest. Az Igazgatótanács feladata az EIB-t az európai szerződésekkel, az EIB Alapokmányával és a Kormányzók által lefektetett irányelvekkel összhangban irányítani. A Tanács hiteleket, garanciákat és kölcsönfelvételeket hagy jóvá, valamint az EIB hitelpolitikájának megváltoztatására vonatkozó javaslatokat nyújt be a Kormányzótanácsnak. Annak ellenére, hogy az Igazgatótanácshoz tartoznak a hitelek jóváhagyásának kulcsfontosságú döntései, nem állandó testületről van szó, az Igazgatótanács évente csupán tíz alkalommal tart ülést a több mint 300 befektetés felülvizsgálatára. Ez azzal jár, hogy nincs idő kellő alapossággal mérlegelni minden körülményt, figyelembe véve a beruházások sokszor meghatározó hatását a fogadó térségre, illetve a felmerülő környezeti vagy szociális kérdéseket. Ilyen csekély számú ülésen az Igazgatók nem képesek megfelelő módon felügyelni a befektetéseket, ami szembeszökő eltérést mutat az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és a Világbank gyakorlatával, ahol állandó Igazgatótanácsok és komolyabb hitel elbírálási eljárások vannak. Az Irányító Bizottság: Az EIB főállású végrehajtó szerve az Irányító Bizottság, élén az elnökkel (jelenleg Philippe Maystadt). A Bizottság az Igazgatótanács felügyelete alá tartozik, és a napi ügyekért felelős. Tagjait az Igazgatótanács javaslatára a Kormányzók nevezik ki hat éves időtartamra. A tagok azonban második hivatali időszakra is jelölhetők, így hosszú ideig meghatározhatják az EIB irányvonalát. A Bizottság tagjai rendkívül fontos szerepet játszanak az EIB-ben, mivel ők tesznek javaslatokat az Igazgatótanács számára, 1

EIB Tények 2 többek között a kölcsönfelvételek és a hitelnyújtás kérdéseiben. Így befolyással lehetnek a beruházások környezeti politikáira és az információk nyilvánosságra hozatalára is. Az EIB szerepe az EU-ban A tagállamok integrációjához, kiegyensúlyozott fejlődéséhez, illetve gazdasági és szociális kohéziójához hozzájárulni: elméletileg ez az EIB fő feladata. Forgóeszközeinek nagy részét úgy teremti elő, hogy kötvényeket bocsát ki a globális pénzpiacon. Hitelportfoliójának mérete révén az EIB hatalmas befolyással rendelkezik az Unió határain belüli nagyszabású infrastruktúra beruházások felett, amelyek gyakran súlyos környezeti és szociális következményekkel járnak. Az EIB folyamatosan módosítja tevékenységét a közösségi politikák változásainak függvényében, és elvileg köti az EU jövőképe is. Az EU-n kívül az európai fejlesztési segély és együttműködési politikákkal összefüggésben megkötött szerződések pénzügyi elemeit az EIB valósítja meg. Ilyenformán a bank befolyásolja a fogadó országok fejlődését, ugyanakkor sok EU-n kívüli országnak folyósított hitele kedvezőtlen környezeti és szociális következménnyel járt (lásd: EIB Tények 5). Az EIB hitelfelvételi és hitelfolyósítási eljárásai és az EU Bár az EIB az EU gazdasági politikáival összhangban fogalmazza meg hitelfelvételi és hitelnyújtási tevékenységét, az Unió intézményrendszerén belül döntéshozatali szabadságot élvez. Ezt úgy éri el, hogy tevékenységeit tőkepiaci hitelfelvétellel finanszírozza - nem az EU költségvetéséből, - így lehetősége nyílik támogatni olyan beruházásokat, amelyek nem ragaszkodnak következetesen az EU irányelveihez. Az EIB az általa nyújtott forrásokat nagyrészt a hitelként felvett eszközökből és a saját forrásaiból (befizetett tőke és tartalékok) biztosítja, amelyeket saját pénzeszközeinek tekint. Ezért gyakorlatilag egy közcélokat szolgáló, de kereskedelmi bankként működő pénzintézettel állunk szemben, amely ennek révén saját jogi személyiségre és önállóságra tudott szert tenni a közösség rendszerén belül. Az Unión kívül folytatott tevékenységeinél elsősorban saját pénzeszközeit használhatja fel, de felhatalmazás esetén az EU költségvetési forrásait is igénybe veheti. A bank EU-tól való függetlenségét vezetőségi és felügyeleti szerkezete is tükrözi. Ez saját állítása szerint biztosítja, hogy a hitelfelvételi és folyósítási döntéseit kizárólag a befektetések érdemeit és a pénzpiacok legjobb lehetőségeit mérlegelve hozza meg. A beruházások illetve a kölcsönfelvételi lehetőségek érdemeit illetve legjobb lehetőségeit a magánszektort is bevonó eljárással határozza meg, ahelyett, hogy ilyenkor eredeti felhatalmazása, a köz szolgálata vezetné. Az információkhoz való hozzáférés és a környezeti normák szempontjából nyilvánvaló következményekkel járt, hogy az EIB olyan közcélokat szolgáló pénzintézet, amely a közszférán kívül kereskedelmi bankként működik. Az EIB kettős státusa: egy törvénytisztelő intézmény? A Római Szerződés részét képező EIB Alapokmány jogi, pénzügyi és adminisztratív személyiséggel ruházza fel a bankot. Az EIB jogi státusa és EU-val szembeni kötelezettségei azonban nem tisztázottak megfelelő mértékben. Mivel az EIB-t jogosan európai testületként kezelik, ezért rá az európai jog vonatkozik. Jogi kötelezettsége az EK-Szerződés keretein belül és saját alapokmánya szerint működni. Ezek következménye, hogy bár az EIB csak az EU törvényhozó testületeitől származó politikák és szabályozások által kijelölt határokon belül működhet, nem világos, hogy hogyan lehet kikényszeríteni a törvények betartását, és milyen módon lehet felelősségre vonni, ha nem felel meg a vonatkozó törvényeknek, politikáknak és szabályozásoknak. Az EIB kettős személyisége hatással van arra, hogy milyen mértékben lehet felelősségre vonni tevékenységeiért, különösen két vonatkozásban: környezeti 2

EIB Tények 2 felelősség és az információ nyilvánossága. Ráadásul, vagy éppen ez okból is, ezeken a területeken jelentős lemaradásban van más pénzintézetekkel (pl. a Világbankkal és az EBRD-vel) szemben. Az utóbbi időben tapasztalt pozitív fejlemények ellenére az EIB továbbra is alapvetően átláthatatlan és titkolózó intézmény maradt, amely nem tesz eleget konkrét uniós környezeti jogszabályoknak. Hitelnyújtási stratégia és politika A Kormányzótanács célkitűzéseket határoz meg az EIB számára, amelyeket aztán egy stratégiai dokumentumban foglalnak össze a bank munkatársai, a Vállalati Operatív Tervben. Ezt a tervet, amely a középtávú politikát és a tevékenységi prioritásokat határozza meg, a Kormányzótanácsnak kell elfogadnia. Időtávja három év, ezen időszak alatt azonban módosítható az újabb felhatalmazások és a gazdasági légkör változásainak figyelembe vétele érdekében. A jelenleg érvényes tervet 2003 decemberében fogadták el, és a 2004-2006- os időszakra vonatkozik. A hitelfolyósítási tevékenység öt fő operatív területre irányul: az Unión belüli területfejlesztésre, illetve a gazdasági és szociális kohézióra, az Innováció 2010 Kezdeményezés 1 végrehajtására, környezetvédelemre és az életminőség javítására, transz-európai közlekedési és energiahálózatok (TENs), közösségi fejlesztési segélyekre és együttműködési politikára a Partnerországokban, gyakorlatban a FEMIP 2 -en és a Cotonou-i 3 egyezményen keresztül. A Vállalati Operatív Terv a következő területek irányelveit is meghatározza: 1 Az Innováció 2010 Kezdeményezés (i2i) feladata hozzájárulni a Lisszaboni Stratégia hosszú távú céljaihoz, mely szerint az EU a világ legdinamikusabb és versenyképesebb gazdaságává kíván válni. 2 Együttműködés a földközi-tengeri országokkal. 3 EK szerződés az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS-) országokkal. kis- és közepes vállalkozások finanszírozása globális hitelekkel és kockázati tőke műveletekkel, humántőke fejlesztése. Országoknak történő hitelnyújtás Az bank hiteleket nyújt az EU tagországainak és körülbelül 150 EU-n kívüli országnak. Alapvető feladat az EUtagállamai számára történő hitelnyújtás, az EU-n kívüli hitelfolyósítás alapját pedig közösségi szerződések (pl. a Cotonou-i Egyezmény) biztosítják. Bizonyos országok egyes beruházásai során azonban kivételt tesznek, így pl. Oroszország esetében. Jelenleg az összes hitel kb. 18%-a irányul nem EU országokba, ahol a gyakran nagyszabású beruházások finanszírozása révén az EIB jelentős hatással van az adott ország fejlődésére. A fogadó országok megfelelő normáinak vagy jogszabályainak gyakori hiánya és az EIB környezeti normáinak korszerűtlensége környezeti és szociális szempontból romboló hatású befektetések finanszírozásához vezetnek (lásd: EIB Tények 6). Kapcsolat a bankárközösséggel Az EIB az EU tagállamainak több mint 180 bankjával és pénzintézetével működik együtt, így szoros partnerségi kapcsolatban áll az európai bankárkörökkel 4. A közintézmény és a kereskedelmi bankok közötti partnerségi viszony hasznos az EIB számára, mert így biztosítható, hogy kötvényei a lehető legnyereségesebben jelenhessenek meg és foroghassanak a másodlagos piacon. Ezenfelül a más bankokkal együtt történő társfinanszírozás olyan nagyszabású beruházások támogatását teszi lehetővé számára, amelyre egyébként nem lenne lehetősége. Az EIB nemzetközi viszonylatban főszerepet játszik azon beruházások támogatásában, amelyek társfinanszírozását közpénzek és magántőke együttes bevonásával valósítják meg. Míg ez a fajta partnerségi kapcsolat lehetővé teszi az EIB számára, hogy a 4 A különböző bankok és egyéb intézmények listája a www.eib.org honlapon megtalálható. 3

EIB Tények 2 hitelekhez kedvező feltételekkel biztosítson forrásokat, ez azt is maga után vonja, hogy a környezeti és szociális felelősség kérdéseivel olyan intézmények foglalkoznak, amelyek nem tekintik fontosnak ezeket a területeket. Az EIB nem rendelkezik olyan iránymutatással vagy ellenőrző rendszerrel, amely előírná, hogyan használják fel pénzét, pl. a kereskedelmi bankok vagy a kis- és közepes vállalatok (KKV-k). Tehát az EIB nem vonható felelősségre azon hitelfolyósításából származó következményekért, amelyeket a kereskedelmi bankokkal fenntartott partnerségi viszony révén bonyolított le. Ezek a kapcsolatok akadályokat gördítenek az információkhoz való hozzájutás elé is, mert az EIB szerint így sokszor a dokumentumok az üzleti szféra részeivé válnak. Hitelek régiók szerinti bontásban millió euróban Régió 2003-ban Az utóbbi öt évben (1999-2003) Európai Unió + 18. cikkely 5 34 187 156 556 Csatlakozó országok 4 589 16 209 Földközi-tengeri országok 2 088 7 092 Afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országok + TOT 6 463 2 038 Dél-Afrika 260 752 Balkán 372 1 330 Ázsia, Latin- és Közép-Amerika 348 1 907 Oroszország 25 25 Összesen 42 322 185 909 Forrás: Az EIB 2003. évi éves jelentése EIB hitelfolyósítása régiónként 160 000 140 000 120 000 2003-ban Az utóbbi öt évben (1999-2003) Millió euró 100 000 80 000 60 000 40 000 20 000 0 EU + 18. Cik. Csatlakozó országok Földközi-tengeri országok AKCS országok + TOT Dél-Afrika Balkán Ázsia, Latin- és Közép-Amerika Oroszország 5 A 18. cikkely olyan országokat tartalmaz, mint Izland, Norvégia és Svájc, általában közlekedési, energia-, vízügyi és szolgáltatási beruházások támogatására. 6 TOT: tengerentúli országok és területek 4

EIB Tények 2 Hitelek Európában millió euróban Az utóbbi öt évben 2003-ban Ország (1999-2003) euró % euró % Belgium 540 1,6 2 112 1,3 Dánia 898 2,6 4 979 3,2 Németország 6 443 18,8 30 449 19,4 Görögország 1 190 3,5 7 061 4,5 Spanyolország 6 282 18,4 24 471 15,6 Franciaország 4 061 11,9 19 472 12,4 Írország 602 1,8 2 000 1,3 Olaszország 5 913 17,3 26 976 17,2 Luxemburg 184 0,5 572 0,4 Hollandia 522 1,5 2 391 1,5 Ausztria 900 2,6 4 031 2,6 Portugália 1 645 4,8 8 662 5,5 Finnország 780 2,3 3 257 2,1 Svédország 890 2,6 3 708 2,4 Egyesült Királyság 3 239 9,5 15 424 9,9 18. cikkely alá tartozó országok 99 0,3 991 0,6 Összesen 34 187 100,0 156 556 100,0 Forrás: Az EIB 2003. évi éves jelentése EIB hitelek az EU 15-ben 35000 30000 25000 2003-ban Az utóbbi öt évben 1999-2003 Millió euró 20000 15000 10000 5000 0 Belgium Dánia Németország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Ausztria Portugália Finnország Svédország Egyesült Királyság 18. cikkely alá tartozó országok 5

EIB Tények 2 Hitelek a csatlakozott és csatlakozó országokban millió euróban Az utóbbi öt évben 2003-ban Ország (1999-2003) euró % euró % Lengyelország 1 345 29,3 4 860 30,0 Csehország 1 217 26,5 3 160 19,5 Magyarország 741 16,1 2 149 13,3 Románia 503 11,0 2 175 13,4 Szlovákia 209 4,6 880 5,4 Szlovénia 109 2,4 974 6,0 Litvánia 100 2,2 249 1,5 Bulgária 60 1,3 565 3,5 Lettország 40 0,9 276 1,7 Észtország 30 0,7 192 1,2 Ciprus 235 5,1 705 4,3 Málta 0 0 25 0,2 Összesen 4 589 100,0 16 209 100,0 Forrás: Az EIB 2003. évi éves jelentése Hitelek a csatlakozott és csatlakozó országokban 6 000 5 000 4 000 2003-ban Az utóbbi öt évben (1999-2003) Millió euró 3 000 2 000 1 000 0 Lengyelország Csehország Magyarország Románia Szlovákia Szlovénia Litvánia Bulgária Lettország Észtország Ciprus Málta 6

EIB Tények 2 Mivel az EIB közintézmény, elsődleges szerepet kell vállalnia a magas színvonal és a jó teljesítmény elérésében. A magas színvonalat képviselő normákat egyértelműen kell meghatároznia. Ha ezen normákat az EIB nem csak elvben követelné meg, hanem a hitelek feltételéül is szabná azokat, akkor a kereskedelmi pénzintézeteknek is alkalmazkodniuk kellene, és hasonló intézkedések bevezetésére kényszerülnének. Kapcsolatok más uniós intézményekkel Saját állítása szerint az EIB szorosan együttműködik más, szintén közösségi célok eléréséért tevékenykedő uniós intézményekkel az európai integráció és kohézió elősegítése, illetve az Unió kiegyensúlyozott fejlődése érdekében. Ennek ellenére keveset tudunk az intézmények közötti kapcsolatokról és az együttműködés formáiról. Az Európai Számvevőszék, az Európai Bizottság és az EIB között háromoldalú egyezmény van érvényben. Ez a nemrég még bizalmas információnak számító egyezmény szabályozza a három intézmény együttműködését. Az EK-Szerződés 248. cikkelye alapján a Számvevőszék felelős a közösség bevételei felhasználásának ellenőrzéséért. Az EIB azonban eddig megtagadta az együttműködést az Európai Számvevőszékkel. Az Európai Bíróság ráadásul 2003 júliusában elmarasztalta az EIB-t és az Európai Központi Bankot (EKB) a korrupció megelőzése, illetve egy másik intézménnyel, az Európai Korrupció Elleni Hivatallal (OLAF) való együttműködése terén feltárt hiányosságai miatt. Az 1999- ben alapított OLAF jogosult hivatali vizsgálatokat folytatni a közösség intézményeinél, testületeinél, hivatalainál és ügynökségeinél. Az EIB és az EKB azonban úgy döntött, hogy fenntartják maguknak azt a jogot, hogy szervezeteik ezeket a vizsgálatokat a saját belső osztályaik révén végezzék el. A Bizottság két keresetet nyújtott be a Bíróságon az EIB és az EKB döntéseinek érvénytelenítése érdekében, azt állítva, hogy azok ellentétesek az 1999- es, az OLAF által lefolytatandó vizsgálatokról szóló rendelettel. A Bíróság elismerte ugyan, hogy az EK-Szerződés valóban biztosít némi szabadságot az EIB és az EKB számára, de azt is kimondta, hogy az nem jelenti számukra a teljes különállást az EU-tól, és nem is mentesíti őket a közösségi jog minden előírásától. A Bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy az OLAF vizsgálati jogkörrel rendelkezik az EIB-vel és az EKB-val szemben is. Az EIB állítólag támogatja a világ más országaira vonatkozó uniós fejlesztési segély- és együttműködési politikát (Cotonou-i Egyezmény), vagyis fontos finanszírozója a kevésbé fejlett országok beruházásainak. Noha az effajta együttműködés lehetővé teszi az EIB számára, hogy összehangolja tevékenységét más intézményekkel, a bank megőrizte függetlenségét és saját döntéshozatali eljárásait. Az EU más intézményei így csak kevés befolyással rendelkeznek az EIB hitelfolyósítása és általános működési eljárásai fölött. Kapcsolat a nemzetközi fejlesztési bankokkal (MDB-k) Az EIB és a nemzetközi fejlesztési bankok közötti együttműködés információcserében, cselekvési tervekben és közös beruházásértékelésben nyilvánul meg. Hitel társfinanszírozások gyakran ezekből a kapcsolatokból alakulnak ki. Ezek a vállalkozások intézményi és működési támogatást biztosítanak, és bizonyos mértékben legitimálják az egyébként kockázatosnak vagy vitathatónak tartható befektetések finanszírozását. Az EIB szorosan együttműködik többek között a Világbankkal, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, amelynek részvényese is egyben, valamint az Ázsiai Fejlesztési Bankkal. Ezek a partnerségek gyakran súlyos környezeti és szociális következményekkel járó beruházások finanszírozásához vezettek (lásd a Csád-Kamerun olajvezeték: EIB Tények 6). Amíg a Világbanknál és az EBRD-nél szigorú környezeti eljárásokat és az információs politikák nagyobb fokú nyilvánosságát találjuk, addig az EIB 7