XI. fejezet 1958 1960 A hároméves terv A Nitrokémia gazdasági vezetése most már teljes egészében a termelés irányítására, a mindennapi feladatok megoldására koncentrálhatta erejét. A hároméves terv első éve elég sok és súlyos problémával indult. Ennek ellenére az 1958. évre vonatkozó mérlegbeszámoló szöveges értékelése azt jelezte, hogy hosszú idő után ismét nyereséges lett a vállalat. De azt is leírták, milyen nehéz körülmények között jött létre az a nyereség. A tervezett török Nidin exportot külkereskedelmi okok miatt törölték. Belföldre a zselatinált lakkgyapot, a Nikeplast préspor, a Nikepon (szintetikus mosószer) rendben voltak, viszont a szervesüvegüzem nem kezdte meg működését. Üzemindítási problémák miatt ugyancsak elmaradt a mono - klórecetsav (kles) gyártása, pedig ennek az év kulcstermékének kellett volna lennie. A hiányokat úgy pótolta a vállalat, hogy 1959. év terhére előrehozták 417 tonna Nikerol porozó és 80 tonna Krezonit-E gyomirtó gyártását rendkívüli hitel igénybevételével, nagy kamatteherrel. 1958-ban 57-hez képest 50 százalékkal nőtt a termelés, s meghaladta a 159 millió forintot. Az év krónikájához tartozik, hogy a korábban Vörösberényhez tartozó Balatonfűzfő önálló községgé nyilvánított település lett. Térség tizenegy területi egysége (Fűzfőfürdő, Izsótelep, Tripolisz telep, Alsómáma, Felsőmáma, Balatonfűzfő, Fűzfőgyártelep, Tobruk, Papvásár szőlőhegy, Szalmássy telep, Vízművek lakótelep) összevonásából alakult ki a község. Az 1959-es terv az 1958-as eredményekre alapozva jelentősen növekedett. Persze problémák is adódtak, egész évben gondot jelentett a rendszertelenül beérkező klór. Az elmaradások főbb okai a következők voltak: a kles (monoklór ecetsav vagy MCA) eladása 270 tonna helyett csak 105 tonna volt; Dikonirtból 1200 tonna helyett 1075 tonnát tudtak kiszállítani; Pernitből 50 tonnával kevesebb készült; Niplexnél is lemaradás volt (üveghiány), de a bővítési munkák is elhúzódtak. Szerencsére Thermonit-, Szilészter lakkgyapot termékekből többet gyártottak. Dinamit-féleségekből ugyancsak sikerült a tervezett fölött termelni és kiszállítani. Nikeponból 91 helyett 157 tonnát értékesítettek. Az ÉMV részére szállítottak lőgyapotot és dinamit gyapotot. Nikerolból 1960. év terhére előrehoztak 154 tonna gyártást. Mindezekkel együttesen a 2179 fős kollektíva 1959-ben 190 millió forintot meghaladó árbevételt ért el, amiből majdnem 89 millió forint volt az export. Meg kell még említeni, hogy a Minisztérium felkérte az Általános Géptervező Irodát, hogy vizsgálja meg milyen mértékben van felkészülve a Nitrokémia a hadiipari termelés visszaállítására. A vizsgálat 1959. október hónapban készült, és az alábbiakat tartalmazta: A vállalat összterülete körülbelül ötmillió négyzetméter. A visszaállítás költsége. 16,62 mil- 37
lió forint. A visszaállításhoz 3 hónap és 40.470 munkaóra szükséges. A szükséges szakemberlétszám rendelkezésre áll. Az 1960-ban a termelés tovább növekedett. Ekkor már Gyuricza László a főmérnök (1959. november 1-től) egészen 1960. júniusáig az igazgatói helyettesítést is végezte. A beruházások ismét szép összeggel szerepeltek, a beruházási keret mintegy 85 százalékát 66 millió forintot öt üzem, valamint a lakásépítés tette ki. Az 1960. évi mérlegbeszámoló szerint a befejezett termelési érték 315 millió forint, amiből 34,2 millió volt a nyereség. Ez az év azért is jelentős, mert a vállalat ekkor jegyeztette be és védette le nemzetközileg is NIKE védjegyet. Ez éppen húsz évvel korábbi dátum, mint a Nike sportszergyártóé, amely a 80-as években alakult és a vegyiparhoz soha nem volt köze. A védjegyet Kis Sándor, a Nitrokémia vegyészmérnöke készítette: eredeti formájában egy lombik, NIKE felirattal. Ez az ókorban a görögöknél a győzelem istennője volt, a győzelmet jelentette és a cég is győzni akart. 38
XII. fejezet A Nitrokémia Medicolor Colorchemia összevonása Az előző év az alapokat megteremtette, így 1961. egész jól indult, a klórüzem létesítése megkezdődött. A beruházási terv ezen kívül is sok objektumot tartalmazott még, amit időre és jó minőségben kellett elkészíteni, ez kellett a Nitrokémia tovább lépéséhez. A klórüzem beruházására jóváhagyott keretösszeg több mint 130 millió forint volt, majdnem annyi, mint másik nyolc beruházásra (szilikon; klór és HCl; erőtelep; vízmű; Niplex; energia; formaldehid; szennyvíz) szánt összeg együttesen. Ehhez az évhez tartozik, hogy az OT-KGM utasítása alapján a Nitrokémia dinamitüzemét profilátadással az Észak-Magyarországi Vegyiműveknek át kellett adni. Az év jól sikerült, a teljes termelés 496,497 millió forint volt, 74 milliós nyereség mellett. Az 1962-ben jelentős változás történt a Nitrokémiánál, a vállalat a Kohó és Gépipari Minisztériumtól átkerült a Nehézipari Minisztérium Általános Főosztályához. A két fűzfői vállalat a Festékgyár, és a Nitrokémia most már egy minisztériumhoz tartoztak. A fes- A klórüzem portája és üzemiroda épülete 39
tékgyárat eredetileg a Nitrokémia kezdte építeni. Célszerűnek tűnt a két cég összevonása, hiszen csak egy kerítés választotta el őket. Gyuricza László megbízást kapott, hogy készítsen egy összeállítást de nem kettő, hanem három vállalat (Colorchemia) összevonására 1963. január 1-i realizálással. Az összevonás indokaiként szerepelt: A Nitrokémia és a Medicolor egy területen fekszik, egymással szervesen összefüggenek, közúti-, vasúti-, hírközlési csatlakozásaik teljesen azonosak. Az energiaellátás egybetartozik, a második ötéves tervben tervezett bővítés és rekonstrukció nyomán keletkezett többletkapacitás tervszerűen hasznosítható. A Colorchemia öt kilométerre van tőlük, önmagában nem fejleszthető, e céghez a kevésbé energiaigényes termékek kerülnek. A közös vállalat műszaki színvonala jelentősen emelhető. A karbantartások, felújítások közösen hatékonyabb és eredményesebb lesz. A szociális létesítmények tervszerűbben kihasználhatók. A profil azonos, mindhárom vállalat főleg szerveskémiai termékekkel foglalkozik, az azonos technológiák, kapacitások jobban kihasználhatók. Az összevont vállalatban a következő profilok vannak: robbanóipari termékek; növényvédő szerek; műanyagok és alapanyagok; gyógyszer és egyéb szerves termékek. A fúzióba a Nitrokémia 30-, a Medicolor 26-, a Colorchemia kilenc termékkel szállt be. A három vállalat együttes létszáma 5451 (Nitrokémia 4212, Medicolor 1004, Colorchemia 235) volt, a teljes termelési érték pedig 832,9 millió forint (593 millió; 199 millió; 40 millió) volt. A számítások szerint az összevonással körülbelül 35 millió forintot kívántak megtakarítani. Néhány sorban szükséges ismertetni, milyen vállalatok olvadtak be a Nitrokémiába. A Colorchemia a Mercur Műszaki Művek és Vegyipari Rt. budapesti vállalat fiókvállalatként alakult 1936-ban. A felépült üzemek 1937-38 kezdték meg működésüket, kizárólag harcigázt (mustárgáz) állítottak elő. Később anilinnel (évi 300 tonna), izo-butilacetáttal (évi 60 tonna), ftálsavanhidriddel (évi 120 tonna) és amilftaláttal (évi 200 tonna) bővült a termékkör. 1944-ben a németek lerombolták a harcigázüzemet, amit 45-ben polgári termékek gyártásával próbáltak újraindítani, de anyaghiány miatt nagy nehézségeik voltak. 1947-ben a vállalatot a Péti Nitrogén Művekhez kapcsolták, majd 1948-ban Colorchemia Festékgyár néven önálló vállalat lett. Az üzemek újjáépítése alatt kezdetben anilin HCl, acetanilid, ftálsavanhidrid gyártás, valamint fenyőgyanta tisztítás folyt. 1948-ban benzoesav katalitikus előállítására, 1954-ben a szulfanilsav gyártására, 1962-ben pedig a ftálsavanhidrid bővítésére került sor. A II. ötéves terv idején oxoalkohol és lágyító üzemeket terveznek, amit Szabó Gergely vegyipari miniszter 1956. augusztus 3-án jóváhagyott, de 1957-ben felfüggesztették, majd törölték. Érdekesség, hogy 1957-ben a HM Vegyvédelmi Osztálya 3000 kilogramm clarkot (mustárgázt) rendelt a legyártott mennyiségből 35 kilogramm Papkeszin maradt és később problémát okozott a tárolása. 40
A másik vállalat a Medicolor Vegyitermékek Gyára (volt Veszprém Megyei Festékgyár). Megalakulásakor egyes részei bizonyos mértékben már felépültek, mivel a Nitrokémia kezdte meg a festékgyártás beruházásait 1947-48-ban. Az 1948-ban elrendelt hadiipari termelésre való visszaállítás a polgári profilt leállítását vonta maga után. Jó döntés alapján a már megkezdett festékgyártás megmaradt, és a Népgazdasági Tanács határozata alapján a beruházást folytatták. A Nitrokémia ezen területét leválasztották, a szükséges létesítményeket (laboratórium, karbantartó műhely, raktár, szociális létesítmény, iroda épület, és a többi) felépítették. A beruházások befejezése után, 1950. év végén megindult a termelés. Az 1951 évi termelés még csak 1,93 millió forint volt, Az első évben dinitroklorbenzolból kénesfekete festéket készítettek, majd elindult a benzol nitrálása is. 1954-ben bővült a terméklista: P-nitroklorbenzol, dinitroklorbenzol, nitrobenzol, nitroetilbenzol, nátriumtiofoszfát és kénesfekete. Nagyon jól ment a gyár, minden negyedévben élüzem volt, és további fejlesztéseket terveztek (festékgyártás bővítése, gyógyszer-intermedierek gyártása). Az 1956. október 23-i események következtében a termelés két hónapra leállt. Az újonnan épült folytonos vákuumdesztilláló 1958. kezdte a termék szállítását az Egyesült Gyógyszernek. Megkezdődött a festék-intermedier üzem tervezése is. A Műanyag Kutató Intézet közreműködésével megkezdődtek a technikai újdonságnak számító kísérletek az ioncserélők előállításával kapcsolatban. Dr. Mikes János foglalkozott először ioncserélők előállításával. Többféle kísérletet végzett, különféle megoldásokat dolgozott ki. A téma akkor lett érdekes, mikor urán kinyeréséhez kellett volna megfelelő ioncserélő gyantát létrehozni. Zagy formájában meglévő uránércből kellett az uránvegyületeket kinyerni. A Szovjetunió Műanyagkutató Intézetétől érkezett A. B. Paskov professzor egy félig kidolgozott technológiát hozott magával. A szovjet eljárás alapján megkezdődtek a gyártási kísérletek, de a gyanta nem volt megfelelő (Mikion PAF és AMP szovjet gyanta). A kísérleti felhasználások a pécsi Uránipari vállalatnál történtek. 41
A három hónapos közös munka során sikerült előbbre lépni. Paskov professzor hazatérése után a munkák tovább folytak és elkészült a Varion AP elnevezésű ioncserélő gyanta, amely a célnak mindenben megfelelt. Az évek folyamán a Varion világszínvonalú márkává vált. Csupán egyetlen gyantaféleség a Bayer cég által gyártott Levatit gyanták minősége volt egyenértékű vele! Ezzel új iparág indult, a vízkémiai technológiák sokasága alakult ki. Időközben a gyógyszer intermedierek gyártása is jelentősen bővült, az igények folyamatosan növekedtek (Chinoin, Egyesült Gyógyszer, Kőbányai Gyógyszer). A Veszprém Megyei Festékgyárat 1960-ban a Nehézipari Minisztérium összevonta a budapesti Medicolor Festékgyárral, úgy hogy a budapesti telepet megszüntette és gyártmányait Fűzfőre telepítették. Későbbi döntés alapján a budapesti termékek mégsem kerültek gyártásba Fűzfőn. A budapesti Medicolor Festékgyárból végül csak az igazgatót örökölték, a nevük Medicolor Vegyitermék Gyárra változott. A festékgyár Gyuricza László 1962. október 22-én nyújtotta be javaslatát az összevonásra vonatkozó tennivalókról. A Nehézipari Minisztérium az előterjesztést megtárgyalta és elfogadta. Dr. Szekér Gyula miniszterhelyettes újra megbízta Gyuricza László főmérnököt -1963. február 6-i hatállyal a meglévő illetményének és beosztásának meghagyásával a Nitrokémia 42
43
A Nitrokémia Ipartelepek szervezeti formája 1964. január 1-jén 44
szervezési feladatainak ellátásával. A kibővült és megnövekedett Nitrokémia az előzetes elképzelésektől eltérően nem január 1-jén, hanem 1963. április 1-jén kezdte meg hivatalosan az új szervezeti formában a működését. Meg kell állapítani, a három összevont vállalat a működését teljes egységben, nagyobb differenciák nélkül folytatta. A kialakult szervezet azonban továbbra is magán viselte a három vállalat jegyeit: Torma János igazgató mellett dolgozott egy termelési, fejlesztési, gazdasági, személyzeti igazgató, s ők nem tudtak tökéletesen együttműködni. Látszott, hogy az összevonásnak csak az első lépése valósult meg, a Nitrokémiát egy vállalattá kellett összegyúrni. A Nehézipari Minisztérium részéről megbízták Gyuricza László fejlesztési igazgatót, dolgozzon ki javaslatot egy olyan hármas igazgatói rendszerre, amely összefogja a Nitrokémiát. Elvárás volt a polgári termékek fejlesztése, de meg kellett tartani a szükséges hadiipari termelést is. Olyan szervezeti struktúra kialakítását várták tőle, amely évről-évre fejlődést tud biztosítani és kijelölheti a jövő útját. Terveit a Nehézipari Minisztérium elfogadta így 1964. január 1-től már az új szervezeti felállásban működött a Nitrokémia: Verner Gyula igazgató, Gyuricza László műszaki igazgató-helyettes, Tuza Pál gazdasági igazgató-helyettes. Gyuricza László már ekkor meghatározó vezetője volt a vállalatnak, nagyban hozzájárult a Nitrokémia hírnevének növekedéséhez, és a magyar vegyiparban elfoglalt meghatározó előkelő helyének biztosításához. A megfelelően végzett gazdaságpolitikai munka, a termelés megfelelő szervezése és irányítása eredményeként nőtt a vállalat termelési értéke is és nyereséges lett a vállalat. 1964-ben kezdődtek el a beruházások, bővült a kutatás, a műszaki fejlesztés, elindultak a rekonstrukciók, korszerűsítések. 45
XIII. fejezet 1961 1965 Egységessé váló vállalat Az egységesülő vállalat életéből elsőként mindenképpen ki kell emelni, hogy 1963. II. negyedévében elkészült a klóralkáli-elektrolízisüzem, kiegészítve a sósavgyártó üzemrésszel. Ez a Nitrokémia addigi történetének legnagyobb egyedi beruházása volt (békeipari termék), ami a későbbi termékválaszték bővítéséhez is nagymértékben hozzájárult! A klórüzem termékeinek felhasználásával a gyógyszer és növényvédőszerek alapanyagainak, az úgynevezett intermedierek egész sorozatát tudták előállítani. Ezeknek az intermediereknek többségét a gyógyszeripar, a másik részét pedig a növényvédőszer ipar használta fel. Ezen alapanyagok tovább felhasználásával jelentősen nőtt az intermedier értékesítésből származó dollárexport, valamint a későbbi időkben a növényvédőszer hatóanyag és késztermék export is. A székesfehérvári Vadásztölténygyár új profilt kapott, kellett a hely az elektronikai termékek gyártásához (rádió, TV, egyéb elektrotechnikai termékek), a vadásztöltény gyártását 1964-ben a Nitrokémia vette át. Ehhez a fehérvári üzem gépeit Fűzfőre telepítették. Három féle kaliberű lőszer gyártását tervezték, papírhüvelyes formában. A második ötéves terv időszakában a Nitrokémia még 338 millió forint értékű hadiipari terméket állított elő, így például folyt még 30 milliméteres világító jelzőrakéta gyártása, az ipari robbanóanyag-üzemben bővítették a bányászati dinamit gyártását, ez utóbbiból tőkés exportra is került. Korszerűsítették a ballisztikai állomást, fénymérő-, ipari robbanóanyag vizsgálólabor épült, ballisztikai mozsár létesült. Ugyanakkor a csökkenő hadiipari termelés egy sor polgári termék gyártását tette lehetővé a Nitrokémiánál. A gyalogsági lőporüzembe került a Nikerol, a Permit, a Plasztra traktorgyújtó, a tömlőfolt gyártása, a tüzérségi lőporüzemben készült a Thermonit, a Nikeplast, a Tetril-Nitropenta üzemben a DNOC, és a Krezonit. A TNT üzembe került az Amikol, Aktinit, Nikepon, és részben a szilikon-, valamint az Aminoplaszt műanyagok, a préstárgyak, és az Akrilamid. A Nitro - glicerin üzemben folyt a por alakú ipari robbanóanyag-, a Nitrocellulóz üzemben pedig a lőgyapot, lakkgyapot gyártása. 1965-ben befejeződött az erőtelep rekonstrukciója, üzembe helyeztek egy 24 tonna/óra kapacitású gőzkazánt egy 4,3 megawattos turbina áramfejlesztővel és salak elszállító kötélpályával. Az ioncserélő üzemet is tovább kellett bővíteni. Ennek gyártása 1959-ben kezdődött hat köbméter kísérleti gyártással, de 1960-ban már 70 köbméter volt a termelés. A gyanta előállításánál a Műanyagipari Kutató Intézet is sokat dolgozott, ki kell emelni Pelyva Jenő, Damján János, dr. Bognár József érdemeit, akikkel együtt dolgoztuk ki, majd nyert szabadalmi oltalmat az uránipar számára megfelelő ioncserélő gyanta. Külön kell szólni dr. Erdélyi Árpádnéról, aki a kezdetektől részt vett a gyantagyártás kutatásában. Későbbiekben egész munkásságát az ioncserélők töltötték ki, az ioncserélő műgyanta előállításá- 46
val, vizsgálatával, felhasználási területek kialakításával egyaránt foglalkozott. Magyarországon e terület legnagyobb tudósává vált. Dr. Nagy Olivér és dr. Ambrus Györgyné dolgozták ki a Varion ioncserélők vízkémia felhasználási technológiáját és biztosították a hőerőműi felhasználást. Az uránipari felhasználási technológia kialakítására a Vasipari Kutató Intézet közreműködésével került sor. A jó eredmények tették lehetővé, hogy a Paksi Atomerőmű indulásakor nem külföldi, hanem magyar Varion atomerőműi ioncserélő műgyanta került a primer vízköri berendezésekbe. Ez hihetetlen nagy műszaki feladat volt! Bővült a gyógyszeripar részére szükséges alapanyagok (intermedierek) választéka is, ezért a volt Medicolor területén 1964-ben új üzemcsarnok épült, a beruházás 106 millió forintba került. A következő termékeknek az előállítása kezdődött el: p-toluidin, orto-toluidin, phenilhidrazin, phenilmetipirazolon, aldol-alfa-naftilamin, p-anisidin, meta-nitroanilin. A termékválasztás nem volt tökéletes, mivel a felhasználó cégeknél változtak a körülmények. E sorból csak a Phenilmetil-pirazolon és Aldol-alfa-naftilamin gyártására került sor hosszabb ideig. A Műanyagipari Kutató Intézet (MÜKI) segítségével megkezdődött a poliészter gyanták gyártása. A MÜKI másik részlege kialakított egy olyan géptípust, amely folytonos módon tudott kereszthullámú, hosszúhullámú, és sík lemezeket előállítani. Ezen kívül különféle formadarabok és préstárgyak (például munkavédelmi poliészter védősisak) előállítására is sor került, ami a későbbiekben a telítetlen poliészter gyanta gyártásával együtt a vállalat termékprofil választékának jelentős százalékát tette ki. Sor került a metilmetakrilát monomer üzem korszerűsítésére és a végleges MMA alapú polimer lemez gyártás kialakítására (Nikripol). A lemezek felhasználása a fénycsövek, világító testek burkolatának gyártásával, majd a TV előtét lapok gyártásával nyert jelentőséget. Az MMA monomer volt az alapja az itt gyártott Vindex olajadalékoknak is, ami a Veszprémi Vegyipari Egyetem Olaj Tanszék kutatásai alapján került a Nitrokémiához. Aminoplast présporgyártás fejlesztésére is sor került, amit nagyon sok helyen használtak és használják még ma is (például villamos kapcsolók, dugaszoló aljak, háztartási termékek). Amikol néven nagy mennyiségű faipari ragasztó-, valamint Thermonit szigetelőanyag is készült, mindkettő karbamid-formaldehid alapon. A papkeszi telepen lengyel-szovjet berendezésekkel megépült egy naftalin alapú ftálsavanhidrid modernizált üzem. A vállalat homogenizálásához vezető úton fontos munka volt, hogy 1964-65-ben a technológiákra, üzemekre, az üzemekben lévő berendezésekre vonatkozó technológiai műveleti, kezelési és vizsgálati előírásokat egységesítették. Az utasítások tartalmazták a karbantartási és biztonságtechnikai előírásokat is. A nem polgári gyártmányoknál a Haditechnikai Intézet által kiadott gyártási és minősítési dokumentációk voltak irányadók. A vállalatnál az összes mérőeszközt térfogat vagy súly szerint a Mérésügyi Hivatal alkalmazottai hitelesítették. A hitelesítések alapján üzemenként, raktárakként, tartályparkokként egy vállalati kataszter állítottak fel, az ebben lévő adatok minden üzemben, raktár- 47
ban rendelkezésre álltak. Az anyagok mozgatása ellenőrizhetővé vált az anyag bemérésekor, üzemen belüli mozgatásakor, tárolásakor, kiadásakor, valamint mérlegelésekor. A hitelesített mérőeszközök kataszterbe vétele nagy munka volt, hiszen több ezer adatról volt szó. A későbbiekben jelentős haszna is volt, mert az anyagfelhasználásoknál jelentős anyagmegtakarítást hoztak. A három vállalat technológiai, gyártási, és minőségtanúsítási vonatkozásban is egységes előírások szerint végezte munkáját. 1965-re a vállalati egység gazdaságilag és műszakilag egyaránt láthatóvá vált. Ugyanakkor nem volt minden zökkenőmentes. A Balaton mellett megélénkült a turizmus, üdülőtelepek épültek, nyáron víkendezők és üdülők ezrei vették birtokba a tó környékét. A Dikonirt üzem miatt a környezetvédelem terén egyre nagyobb problémák jelentkeztek. Aztán itt volt a szennyvíz kérdése. Bármilyen szennyeződés történt a Balatonnál, azért egyből a Nitrokémiát tették felelőssé. Hiába magyarázták, hogy innen szennyvíz nem megy a tóba. A Nitrokémia szennyvize bizonyos ülepítés után a Séden, a Malom illetve a Nádorcsatornán keresztül a Dunába került. A szennyvizek biológia tisztításával már 1957. óta foglalkozott a vállalat, a magyar vegyipari vállalatok között elsőként! Megkezdődtek a légszenynyeződések megakadályozására vonatkozó kísérletek is. Megoldandó feladat volt a hulladékok, főleg a veszélyes hulladékok kezelése. A vállalat esztétikai képével is baj volt. A gyár, a lakótelep környéke még mindig a háború utáni képét mutatta. Az építkezések elhanyagolt felvonulási épületei, barakkjai még mindig álltak és nagyon rossz képet mutattak, főleg a Medicolorral szemben lévő részen (a Litéri kapu felé bejövő út túloldalán) és a tripoliszi részen. A nagymértékben megnövekedett közúti fuvarozás más célú bejáratokat és portákat kívánt. Egységes és színvonalas külső formát kellett adni a vállalatnak és a lakótelepnek is. A felettes hatóságokkal kapcsolatban is voltak problémák. A Nehézipari Minisztérium Szervesvegyipari főosztályának dolgozói nem tudtak mit kezdeni a Nitrokémiával. A robbanóanyag és lőporgyártást nem tartották vegyészetnek. A vállalatot úgy könyvelték el, mint amelyik tönkretette a környezetét. Ez is az oka volt annak, hogy a Nitrokémia az első időszakban nem kapott állami beruházást. A Nitrokémia a hadiipar révén korábban bezárkózó vállalat volt. A polgári termelés miatt azonban teljesen nyílni kellett, fel kellett venni a kapcsolatot kutató intézetekkel, egyetemi tanszékekkel, szoros kapcsolatra kellett törekedni az OMFB-vel, és a saját minisztériumuk munkatársaival. 48
XIV. fejezet 1966 1970 Az új mechanizmus hatása a Nitrokémiára E tervidőszakban az előzőleg felvázolt problémák továbbra is fennállottak. Ilyen helyzetben kezdtek dolgozni, fejleszteni, a vállalat esztétikai képét megváltoztatni. Tudomásul kellett venni, hogy központi nagyberuházást a Nitrokémia továbbra sem kap, a meglévő lehetőségeiket viszont teljes egészében ki kellett használniuk. A vállalat 1966-os éve a problémák legyőzése-, jó megoldások alkalmazása révén kedvezően alakult. Megkezdődött az új ftálsavanhidrid-üzem beruházása szovjet-lengyel kooperációban, a beruházás 1967-ben elkészült. Ugyanezen időszak alatt történt meg a vadásztöltényüzem kapacitásának bővítése évi 12 millió darabra. A Nikerol üzem bővítése szintén megkezdődött. A kémia II. üzem rekonstrukciója ugyancsak megtörtént, a Hidrazobenzol üzem bővítésével egyidejűleg. Elkészültek a Szulfanilsav üzem bővítésével. A D-csarnokban (I. sz. gyárrészleg) megindult a Paranitroacetofenon (permanganátos technológia) gyártása az Egyesült Gyógyszer részére. Megkezdődött a Benzilcianid gyártása is, szintén gyógyszergyárak részére. Metanilsav üzem technológiáját eladták Jugoszláviába, az üzemet Nitrokémiás dolgozók (Bakó Mihály és munkatársai) indították be. A Mechanikai Művekben gyártott elektrolikus kondenzátorok részére a Nitrokémiánál készültek a szükséges elektrolit oldatok. Az M-201-es olajadalék gyártása érdekében próbaüzem kezdődött. Az M jelű olajadalékokat a veszprémi MÁFKI dolgozta ki. A Nitrokémia egy hosszú lejáratú szerződés alapján kezdte meg a gyártást, amihez a kutatóintézet szolgáltatta az új fejlesztési eredményeket. Ez évtől magyar termelő vállalatok már közvetlenül kapcsolatokat létesíthettek nyugati vegyipari cégekkel. A Nitrokémia kötött együttműködési megállapodást a svájci Ciba Geigi gyógyszer és növényvédőszer-gyártó céggel. Ennek értelmében a svájciak átadták a Nogos nevű rovarölőszer gyártási receptúráját, és szállították a szer hatóanyagát, a magyar vállalat pedig előállította a kész szert saját beszerzésű segédanyagokkal. A hazai Nogost a Chemolimpex magyar külkereskedelmi vállalat Pakisztánba exportálta, ahol gyapotültetvényeknél használták fel. A Nitrokémia később nyugati, amerikai és japán cégekkel is kapcsolatot épített ki, a megszerzett műszaki ismeretek nagyban elősegítették, hogy a saját gyártású hatóanyagaikat a mezőgazdaság számára a legkorszerűbb és leggazdaságosabb formában tudják kiszállítani. Ez az úgynevezett formulázási munka a magyar gazdaság számára nagyon sok devizát takarított meg. A Nitrokémia 1966-ban belépett a milliárdos vállalatok közé, a teljes termelési érték 1,05 milliárd forintot tett ki, 108 millió forint nyereség mellett. 49
1966-ban újrakezdődött az augusztus 20-i tűzijáték, amelynek elemeit a Nitrokémia gyártotta. A tűzijáték telepítését Gellérthegy, Duna-part a Nitrokémia szakemberei végezték, valamint ők tervezték és végezték a lejátszást is. Ez gazdasági hasznot ugyan nem hozott, hírnevet annál inkább. A Nitrokémia és NIKE védjegy akkor vált közismerté. Az érdeklődés egyre nagyobb lett, a 70-es évektől augusztus 20-án az egész ország tűzijátékot akart látni. Hagyományos augusztus 20-i tűzijáték 1967-ben új beruházások kezdődtek, áthúzódóak folytatódtak és fejeződtek be. Új, jelentős haszonnal kecsegtető termékek gyártása kezdődött el. A vállalat esztétikai képe is kezdett javulni. Ebben az évben kezdődött a Malonészter- (150 tonna/év), a Metaaminofenel- (365 tonna/év), az olajadalék- (2000 tonna/év)-, a fröccsanyag-, a Sedosan gyártás. Beindult a Benzilklorid-, és az Oktogén üzem, megkezdődtek a dinamit kísérletek. Egyre inkább előtérbe került az üzembiztonság. Új növényvédőszer-üzem építése kezdődött meg, jó tempóban folyt a nitrocellulóz-üzem rekonstrukciója, a kapacitás növelése. 1967-ben kidolgozták a napi 2000 köbméter kapacitású biológiai szennyvíztisztító telep beruházási programját. A munkák még ez évben kezdődtek, 68-ra eljutottak egy nagy labor berendezésig, és létesítettek egy kísérleti félüzemet, napi 20 köbméteres kapacitással. A kísérletek fő irányítói Damján János és Kolonics Zoltán voltak. 1967-ben sikerült tovább növelni az árbevételt (1,2 milliárd forint) és a nyereséget (152 millió). A vállalat létszáma 6050 volt. 50
Elérkezett az 1968-as év, az új mechanizmus első éve. Már az előző évben látható volt, hogy a felkészülés sok problémát és feladatot jelent, viszont bizonyos megszorítások mellett szabadabban lehetett mozogni és a felmerülő lehetőség kihasználásával, sokkal nagyobb és gyorsabb eredményeket tudtak elérni. Legfontosabb változások: A vállalatnak az újratermelést önállóan kellett megszervezni. A saját eszközeivel maga rendelkezett, ezzel szabadon gazdálkodott. Az irányítás közvetett eszközökkel történt. A pénznek visszatért az eredeti szerepe. Népgazdasági tervet a Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium, az Árhivatal készítettek, a vállalat önálló tervet készített. A vállalat a piac igényei alapján termelt, így jutott árbevételhez. A Nitrokémia termelési, kereskedelmi tervei jók voltak, de a sok bizonytalanság miatt nem tudhatták, vevőik miként fognak viselkedni az év folyamán. Nem tudták, az előző évben megadott kapacitás lekötésekből lesz-e rendelés? A vállalatnál, mint a többi termelő egységnél 1968. január 1-től bevezették az ötnapos munkahetet, ami alól az irodák és egyéb adminisztratív munkát végző intézmények voltak kivételek. 1968-tól megindult a termelés az új Krezonit üzemben, ezzel párhuzamosan a Novenda gyártása is (500 t/év) megkezdődött. Az új üzemben az Aktinit, Aktikon próbaüzeme kezdődött meg, ide tartozott az Aktinit hatóanyagának gyártása és növényvédőszer formulázás is. Új beruházás volt a monoklórecetsav-üzem. A nyugat-német HOECHST céggel kooperációban megindult az Afalon, Aresin gyomirtók gyártása. Tovább folytatódott a C-üzem rekonstrukciója. Elindult az M-267-es olajadalék, valamint a Vindex OC gyártása. Megépítették a koronglövő pályát, ahol a vadásztöltényeket ki lehetett próbálni. A lőtér nagyon komoly versenyek házigazdájává vált, több olimpiai versenyző is itt nevelkedett. Megkezdődött a NIKE vadásztöltények exportja, ami a későbbi években jelentős dollárbevételt jelentett. Az ipari robbanóanyaggyártó-üzem bővítése a por alakú és Nikegrán típusú ipari robbanó anyagok gyártásával tovább folytatódott. A Z-üzem területén megkezdődött egy szociális létesítmény és egy iroda építése. Döntés született a habosítható polistirol gyöngyök gyártására alkalmas üzem beruházásáról. Az ioncserélő műgyanták gyártásával kapcsolatban elkészült a kevertágyas ioncserélő üzem. Elkészült a Környezetvédelmi és Ellenőrző Laboratórium. Tovább javult a vállalat esztétikai képe. Kialakult a H-üzemi porta új képe, valamint a II-es kapu és porta. A Nitrokémia megkezdte reklámtevékenységét is. A vállalatot ismertető cikkek jelentek meg a Figyelő, a Mezőgazdaság, a Magyar Vadász, az Élet és Tudomány, a Kincses Kalendárium című újságokban. Megjelentek a Budapesti Nemzetközi Vásáron, ahol ipari robbanóanyagokra vonatkozó szakmai napot is tartottak. Az Egri Csillagok nagy sikerű film harci cselekményeinek pirotechnikai jeleneteit (például tűzkerék) a Nitrokémiában állították elő, ami szintén jó reklám volt. 51
H üzemi porta II. sz. porta A vállalat az 1968-as terveit teljesíteni tudta, az árbevétel közel 1,4 milliárd, a nyereség 162 millió forint volt. Az export kismértékben növekedett (185 millió forint), a létszám 6510 volt. Az új mechanizmus első éve eredményesen zárult le. 52
Részlet az Egri csillagok című film forgatásából (1968) 1969-et az előző év tanulságainak figyelembe vételével alakították ki, egyes területeken tovább növelték a kapacitásokat, készültek a nagyobb termelésre és eredményre. Közben változtak a felhasználói igények, nem minden úgy alakult, ahogy tervezték. A gyógyszergyárak visszamondtak rendeléseket, minőségi problémáik miatt nem kértek intermediereket. Miközben az Egyesült Gyógyszer az előző évben még kapacitásnövelést kért a Diacetonsorboz gyártásánál, most bejelentette, árproblémák miatt nem kér több ilyen terméket. Év közben a C-vitamin gyártását is abbahagyták, így a termék gyártását Fűzfőn is véglegesen abba kellett hagyni. Hasonlóképpen jártak a Chinoinnal is, e téren a Phenilmetilpirazolan és a Metaaminó-fenol gyártását kellett abbahagyni. A Nitrokémiát szintén nagyon kedvezőtlenül érintette az Aktinit-Aktikon termelés csökkenése, hiszen 1969-ben kezdte meg működését a kibővített (2400 tonna/év) kapacitású új üzem, a régi üzemet pedig leszerelték. Amikol faipari ragasztóból, valamint Varion ioncserélő gyantából is kevesebb volt a rendelés, pedig ez utóbbi jelentős nagyságú nyereséggel volt értékesíthető. A lakkgyapotnál is csökkenés következett be. A tervben 2200 tonna szerepelt, de csak 1891 tonna készült el. Itt az Észak-Magyarországi Vegyiművek hibázott, nem jó lőgyapotot szállított, s ezért a lakkgyapot terhére kellett lőgyapotot gyártani. A DDT-szerek termelése folyamatosan csökkent, 1970-től be is tiltották. Ez nagy veszteséget jelentett, hiszen ez az előző évek termelésének több mint 10 százalékát tette ki. Nehézségekkel járt a Dikonirt gyomirtó elhelyezése, mivel a mezőgazdaságban rátértek a permetezhető Dikonirt-D alkalmazására, ezért az üzemet át kellett alakítani, hogy permetlevet tudjanak gyártani. Vadásztöltényből szintén kevesebb készült, az 17,4 milliós gyártási tervvel szemben a kevesebb tőkés export miatt csak 12,2 millió készült. Poliészter gyantáknál 2000 tonna volt a terv, de üvegszál hiányában nem tudták a gyantát feldolgozni, ezért 1491 tonnát gyártottak. A ftálsavanhidridből is 400 tonnával kevesebb készült 2430 tonnás tervhez képest. 53
Természetesen voltak olyan termékek, ahol nem tudták kielégíteni az igényeket. Ilyenek voltak például a Nikripol szerves üveg, a lakkgyapot, a poliészter idomdarabok és lemezek. Itt ugyan a terveken felül is tudtak gyártani, de nem eleget. A Nikerolüzem bővítése ebben az évben fejeződött be. Kiderült, a bővítés nem volt hiábavaló, hiszen megnövekedett a formulázott növényvédő szer mennyisége, még egy új porformulázó-üzemet is építeni kellett. Külföldi cégekkel tovább bővült a kapcsolat. A Ciba után egy másik svájci céggel, a Sandozzal, valamint az NSZK Hoechst céggel is sikerült kooperációt kialakítani. 1968-ban még csak 24-, 1969-ben már 41 millió forint értékű formulázott növényvédő szer készült nyugati hatóanyagból. Több vállalattal további feldolgozásra egy sor vegyipari, gyógyszeripari termék gyártására kötöttek kooperációs szerződést. Ez elsősorban a magyar mezőgazdaságban használt növényvédő szerek előállítására vonatkozott. Ez a munka kettős célt szolgált: egyrészt új technikai ismeretekhez jutottak, másrész nyugati devizát takarítottak meg. Tanulságos év volt 1969. Az árbevétel 1,4 milliárd forint volt, ami 48 millió forinttal több a tervezettnél, az eredmény 123 millió lett. Összegezve megállapították, a vállalatnak nagyon jó lesz az új szabályozó rendszer. A többféle termékcsaládban mindig lesznek olyan termékeket, amelyeket jelentős nyereséggel tudnak értékesíteni. Tágult az exportlehetőség, a kialakult nyugati kapcsolatokkal kitágult a horizont. A fenti ismeretek birtokában az 1970-es terveiket már más formában és más kapcsolatok alapján állították össze, azért hogy a nyereséget az eddig megszokott tempóban tudják növelni. Az elmúlt két év tapasztalatai alapján megtanulták, a kapcsolatban lévő cégekkel többször kell egyeztetni, hogy legalább 70-80 százalékban biztosak lehessenek a rendelésekben. A KGST-n keresztül technikai és tudományos kapcsolatokat ápoltak. Amikor Székesfehérvárról a vadásztölténygyártást áttelepítették, a 82-es és a 120 milliméteres aknaindító töltények gyártása is idekerült, amit meg is kezdtek. A Ballisztikai Állomáson megkezdték a fotóregiszter beépítését. Kidolgozták a mágnesezés nélküli lövedék repülési sebességének műszaki meghatározását, továbbá korszerűsítették a tüzérségi lőporok és oldószeres lőporok technológiáját, megkezdték a gömblőpor kísérleteit. 1970-ben több beruházás fejeződött be, illetve kezdődött, mintegy 225 millió forint értékben, részben saját erőből, valamint hitelekből. Ez évben is léptek be új termékek, így például elkezdődött az újabb ioncserélő műgyanták gyártása az élelmiszeripar és a cukorgyárak részére. Új poliészter műgyanta típusokkal bővítették a választékot. Megkezdődött a polistirolhab gyártása (a későbbi sikeres Nikecell). Az agárdi gazdaság részére legyártották azokat a paneleket, amelyek segítségével minta sertéshizlaldává minősítették őket. Szélesedett a dinamit-féleségek exportlehetősége, Nyugat- Németországban és Görögországban. Az intermedierek választéka is bővült a glicin gyógyszeripari intermedier gyártásával. Folytatódott a C-üzemi rekonstrukció, hiszen egyre 54
több lakkgyapotra volt szükség. Saját poliésztergyanta felhasználásával megkezdődött a poliészter esőcsatornák gyártása. A nyugati cégekkel tovább bővítették a kooperációs együttműködés. Öt nagy svájci és nyugat-német céggel kilenc növényvédőszer gyártására kötöttek szerződést, ezek az alábbiak voltak: Nogos, Dimecron, Anthio, Elocron, Aniten DS, Aretit, Afalon, Aresin, Poliram Combi. Az 1970. évi Budapest Nemzetközi Vásár nagydíját a Nitrokémia M-201 márkajelű olaj - adalék terméke nyerte el. Ebben az évben tovább erősítették reklámtevékenységüket. Termékismertetőket tartottak, hirdetéseket tettek közzé különféle lapokban, rádióban, TV-ben. A külkereskedelmi vállalatokkal együtt (főként Chemolimpex, Ferunion, Minerálimpex) nemzetközi vásárokon, árubemutatókon vettek részt. Egyre több helyen tűnt fel a NIKE védjegy. A bezárkózó vállalat megszűnt, ezzel szemben kezdtek ismertté válni országszerte, főleg az új műanyagaikkal, növényvédőszereikkel, vadászlőszereikkel. Környezetvédelmi munkáik első eredményei is kezdtek látszani, a régi hibák miatti kártérítéseket rendezték. A vállalat esztétikai képe jelentős változáson ment keresztül. Ennek köszönhetően a felettes hatósági vélemények is nagyban változtak. Már kaptak segítséget műszaki, kémiai problémáik megoldásaihoz, úgy a minisztériumtól, mint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól. Kapcsolataik alakultak, illetve bővültek, partnereik sorában tudhatták: MÁFKI, NEVIKI, MŰKKI, Növényvédelmi Kutató Intézet, NAKI, Martonvásári Akadémiai Mezőgazdasági Kutató Intézet, Bányászati Kutató Intézet, egyetemi tanszékek intézményeit. Az év közel 1,5 milliárd forint árbevétellel zárult, 150 milliós nyereség és 260 milliós export mellett. Megállapítható, hogy sikeres ötéves időszakot élt meg a vállalat. Ha sok nehézséggel tarkítva is, de amit elhatároztak, teljesítették. 55
XV. fejezet 1971 1975 A mezőgazdaság kemizálása A negyedik ötéves terv első éve jelentős változásokkal kezdődött. Verner Gyula addigi igazgató a KGST Szerves Vegyipari Bizottságához (Interchem) került Halléba (NDK). Helyére Gyuricza Lászlót nevezték ki, aki szervezeti változtatásokkal kezdte munkáját. Az üzemek (egy kivétellel) termelési főosztály irányításával működtek. A kivétel az I-es gyárrészleg, a tulajdonképpeni régi Medicolor volt, amely nagyon jól és viszonylag önállóan tudott működni. Az itteni kedvező tapasztalatok azt mutatták, a vállalaton belül célszerű nagyobb egységekbe szervezni a termelő üzemeket, ezért aztán sor került hat gyárrészleg kialakítására. E szervezeti egységek a termelő üzemek mellett magukban foglaltak egy műszaki-, és egy gazdasági osztályt, fenntartó üzemet és laboratóriumot. A gyárrészlegek a havi terveket a központi termelési főosztálytól kapták és ez alapján dolgoztak. E lépéssel az volt a cél, hogy ezek az egységek a későbbiekben önálló gazdálkodásúvá váljanak. 1971. jubileumi év volt. A társaság megalapításának 50. évfordulója. Ehhez kapcsolódó felhívás a következő oldalon olvasható. Ezen tervidőszakban a fő termékcsoportok tulajdonképpen az előző tervidőszak csoportjaival egyeztek meg, s a népgazdaság minden ágához kapcsolódtak: speciális termékek (hadiipar, ipari robbanóanyagok bányászat); vadásztöltények (vadászat és export); lakkgyapotok (festék, lakkipar és export); Nikripol szerves üveg (világítástechnika); Nikeészterek (hullám, sík, trapéz lemezek és építőipar); Nikecell (szigetelőhab, építőipar és csomagolás); Amikol faipari ragasztó (fa és bútoripar); intermedierek (gyógyszer és növényvédőszer alapanyagok és export); ftálsavanhidrid (mosószer, műbőr, PVC és export); olajadalékok (gépkocsik és egyéb kenést kívánó berendezések olajainak adalékai); Varion ioncserélő műgyanták (erőművek, atomerőművek, élelmiszeripar, víztisztítás, urán kinyerés ércből és export); növényvédőszerek (kalászosok, kukorica gyomirtó szerei, valamint rovarölő és gombaölőszerek, export). Ebből is kitűnik, a Nitrokémia az élet minden területén biztosított használható termékeket. Amikor a műszaki fejlesztési főosztály vezetője lettem, minden lehetőséget megragadtam, hogy a Nitrokémia a szükséges növényvédőszerekből minél több termék gyártását át tudja venni nyugati cégektől, valamint berendezkedjen saját hatóanyag gyártásra. Harsányi Imre műszaki igazgató közreműködésével ezt teljesíteni tudtuk. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a MÉM-el, illetve annak a mezőgazdaság kemizálásért felelős főosztályvezetőjével, Nagy Bálinttal és munkatársaival. Mivel a vállalatnak kellő tapasztalata volt a növényvédőszer gyártás területén, szívesen csatlakoztak a mezőgazdaság intenzívebb kemizálási programjához. 56