Aktualitás és kilátás (perspektíva) a tűzveszély azonosítására, értékelésére és ellenőrzésére vonatkozóan dr. Ionel Puiu GOLGOJAN mérnök, őrnagy Vészhelyzetek Országos Főfelügyelősége puiugolgojan@yahoo.com drd. Romel VALE mérnök, ezredes Vészhelyzetek VASILE GOLDIŞ Arad megyei Felügyelősége romelvale@yahoo.com 1. A tűzveszély kérdésének aktualitása A követendő lépések és főbb elemek, tényezők, paraméterek, kritériumok, eszközök technikák és folyamatok, melyeket szem előtt kell tartani a tűzveszély azonosítási, értékelési és ellenőrzési tevékenység terén, valamint az ilyen tevékenységet végrehajtó személyzet által teljesítendő feltételek, a Belügyminisztérium 210/2007-es rendelete által jóváhagyott A tűzveszély azonosítására, értékelésére és ellenőrzésére vonatkozó módszertanban vannak meghatározva, az utólagos kiegészítésekkel és változtatásokkal. A módszertan alkalmazása: a) a minisztériumok és a központi közigazgatás szakági szervezetei által, jellemző hatáskörükön belüli, a tűzveszély azonosítására, értékelésére és ellenőrzésére vonatkozó módszerek és folyamatok kidolgozása és/vagy elfogadása; b) a tűzveszély azonosításának, értékelésének és ellenőrzésének biztosítása a gazdasági szolgáltatók és intézményvezetők által, saját intézményeikben, összhangban a kockázatok természetével és szintjével; c) tűzvédelmi intézkedések meghatározása a létező épületeknél történő beavatkozások estében, amikor, indokoltan, nem teljesíthetőek az érvényben lévő rendelkezések egyes előírásai az alapvető "tűzvédelmi" követelményre vonatkozóan; d) a tűzvédelmi forgatókönyvek érvényesítése; e) a létező épületek szakvéleményezése. A meghatározott célok függvényében a tűzveszély azonosítása és értékelése magában foglalhat egyetlen rendszert/folyamatot, az adott rendszerre/folyamatra vonatkozó tűzveszély belső szintjének értékelésével vagy több rendszert/folyamatot, a tűzveszély átfogó értékelésével, amikor szem előtt kell tartani: a rendszerek/folyamatok egymásra utaltságát, az aktív és/vagy passzív tűzvédelmi intézkedéseket, a tűz terjedését vagy az épületek/berendezések összeomlását, valamint más tényezőket, mint a felhasználók életkora és fizikai állapota, azok iskolai végzettsége. A tűzveszély elfogadásának fogalma azon alapszik, hogy bármilyen értékelésnek alávetett rendszerben/folyamatban létezik egy bizonyos, elfogadható kockázati szintnek nevezett szint, melyen túl egy tűz emberi, anyagi és/vagy pénzügyi veszteségekben kifejezett következményeinek súlyosságát nem lehet elfogadni. A tűzveszély elfogadhatósági szintjét vagy az elfogadott tűzveszélyt, esetenként, a tapasztalat alapján vagy a racionális előrejelzések alapján határozzák meg: a) a tűzvédelem területén műszaki rendelkezések kidolgozására és kibocsátására illetékes hatóságok; b) az intézmény adminisztrátora és/vagy vezetője, az adott intézményen belül elfogadott tűzvédelmi stratégián keresztül; c) a biztosító/újrabiztosító társaságok. Az elfogadhatósági kritériumoknak különböző formájuk van, úgy mint mennyiségi értékek, összehasonlító értékek vagy más egyeztetett értékek, melyek az előzőekben említett tényezőktől
függenek, az elemzett rendszertől/folyamattól és a kockázat elemzésére választott módszertől, figyelembe véve: a) az előíró rendeleteket; b) a teljesítmény fogalmára alapozott rendeleteket; c) szabványokat és útmutatókat. 2. Hatáskörök Az építkezési rendszerek tűzveszély azonosításának, értékelésének és ellenőrzésének felülvizsgálati tevékenységét végző fizikai és jogi személyek a Vészhelyzetek Országos Főfelügyelőségének tevékenységi engedélyével kell rendelkezzenek. A tűzveszély azonosítását és értékelését elvégezhetik még: a) az EU tagállamainak fizikai és jogi személyei, ha bizonyítani tudják, hogy rendelkeznek a területen belüli, EU szintjén elismert engedéllyel; b) tervezők, az általuk tervezett épületek, technológiai berendezések és más berendezések esetében; c) az alapvető "tűzvédelmi" követelményre tanúsított műszaki szakértők, a törvénynek megfelelően, az általuk felülvizsgált tervek vagy épületek és berendezések. 3. Jogi perspektívák A társadalmi, gazdasági, technológiai, közigazgatási modernizáció a modern társadalom a múltban el nem ért határokon túli jólétéhez vezetett, de ugyanakkor új veszélyeket és sebezhetőségeket teremtett. Ezek az összetett és változatos veszélyek, egy nem biztonságos pénzügyi, gazdasági és politikai környezettől kezdődően a környezeti tényezők által okozott perturbációkig, a kockázatkezelés fogalmának az újragondolását teszik szükségessé. Éppen az új, egy szervezet céljainak a megvalósítás elleni fenyegetettségek összetettsége tette szükségessé a kockázatelemzés integrált megközelítését, a különböző lehetőségek menedzsmentje céljából. A kockázatelemzés fogalma, a fentiek értelmében, egy sor új szabvány keretében került kifejlesztésre: SR ISO 31000: 2010 Kockázatelemzés - Elvek és iránymutatások, SR GHID ISO 73: 2010 - Kockázatelemzés Szókincs, SR EN 31010: 2010 - Kockázatelemzés Kockázatértékelési technikák, SR EN 31100: 2013 Kockázatelemzés. Gyakorlati kódex és útmutatás a SR ISO 31000 szabvány végrehajtására. Ez utóbbi szabvány ajánlásokat tartalmaz a SR ISO 31000:2010 szabvány elveinek és iránymutatásainak gyakorlatba ültetésére, beleértve a szervezeti kereteket és a kockázat menedzsment folyamatát. A szabvány megadja ezáltal az alapot a kockázatmenedzsment megértésére, kifejlesztésére, végrehajtására és arányos és hatékony megtartására egy szervezetben, a saját céljai hitelességének növelésére. Igy javaslatra kerül egy rendszer, a menedzsment folyamatos javítása céljából, a minőség menedzsmentre vonatkozó EN ISO 9000 szabványsorozathoz hasonlóan. Természetesen egy távolabbi cél egy egységes minőségmenedzsment rendszer megalkotása, egy cég minden tevékenységére vonatkozóan, beleértve a környezetvédelmet, kockázatkezelést, stb. Az említett szabványsorozat egy egységes terminológiát ír elő, valamint általános irányvonalakat egy bármilyen méretű magán vagy nem kormányzati szervezet számára, bármilyen területen, egy megfelelő kockázatmenedzsment rendszer megtervezésére és fejlesztésére. A szabványok szisztematikus, átlátható és megbízható módon ajánlanak elveket és irányvonalakat a kockázatmenedzsmentre, bármilyen területen. A szabványok ajánlják, hogy a szervezetek dolgozzanak ki, ültessenek gyakorlatba és folyamatosan javítsanak egy szervezeti keretet, a kockázatmenedzsment folyamatának az általános menedzsment folyamatába való integrálása céljából (politikák, szervezeti kultúra, stb.). A cél: egy hatékony, performáns, koherens kockázatkezelés.
Ezen irányvonalaknak megfelelően a kockázatkezelés a következő objektívumokat kell kövesse: növelje a célok elérésének valószínűségét, bátorítson egy pro-aktív menedzsmentet, tudatosítsa a kockázat azonosításának és kezelésének szükségességét, javítsa a lehetőségek és veszélyek azonosítását, egy hiteles alapot állapítson meg a határozathozatalok és tervek számára, javítsa a kármegelőzést és az incidens menedzsmentet, minimalizálja a veszteségeket, stb. A kockázatmenedzsment alkalmazható úgy a szervezet egészére nézve, mint a tevékenységekre, tervekre, egyebekre nézve. A modern megközelítésben a kockázatmenedzsment nem egy független, a szervezet fő tevékenységeitől, folyamataitól elválasztott tevékenység. Része a vezetőség felelősségének és szerves része a szervezeti folyamatoknak, határozathozatalnak. Éppen azért, hogy minél nagyobb lefedettséget kapjon a kockázat fogalma, a kockázat úgy van meghatározva ( SR GHID ISO 73: 2010 - Kockázatelemzés Szókincs) mint egy cél elérésére vonatkozó bizonytalanság hatása. A kockázat egy esemény következményének és valószínűségének kombinációjával van kifejezve. Bevezetésre kerül így a valószínűség kifejezés, mint annak a lehetősége, hogy valami megtörténjen, lehetőség, mely objektív vagy szubjektív módon van, mennyiségileg vagy minőségileg meghatározva, mérve és mely általános vagy matematikai fogalmakkal van leírva (egy adott periódusra vonatkozó valószínűség vagy frekvencia). Jó lenne, ha a tűzveszély megközelítése is ezekbe az új koordinátákba íródna be. Jelenleg, a tűzveszély értékelése a A tűzveszély azonosítására, értékelésére és ellenőrzésére vonatkozó módszertanban jóváhagyására vonatkozó 210/2007 sz. B.M.-t módosító 663/2008 sz. B.M. rendelet alapján történik A módszertan egy nagyon szűkszámú kockázatelemzési módszert fogad el, elsősorban a közmunkaügyi, közlekedési és lakásügyi miniszter rendeletei által jóváhagyott módszereket: Útmutató a tűz kockázatértékelésre és tűzbiztonságra zsúfolt szobában - GT-030-01, Útmutató a tűz kockázatértékelésre és tűzbiztonságra az egészségügyi épületek területén - GT-049-02, Útmutató a tűz kockázatértékelésre és tűzbiztonságra az idősek és a fogyatékkal élők otthonai számára - GT-050-02. Ezek az útmutatók átveszik, műszaki szempontból komoly adaptáció nélkül, az 1984-ben, SIA (Societe Suisse des Ingenieurs et des Architects) által kidolgozott szemikvantitatív svájci módszer mutatóinak értékeit. Az egyes együtthatókkal társított értékek a kidolgozó ország specifikus felszereltségi normái előírásaitól, a tűzvédekezés műszaki eszközeinek teljesítményére vonatkozó követelményektől, a tűz esetében történő beavatkozás rendszerének szervezésétől, a személyzet felkészítettségi szintjétől, a nemzeti statisztikai adatoktól befolyásoltak. Tehát nem matematikai adatok, hanem a földrajzi zóna specifikus statisztikai adatainak feldolgozásai, a műszaki és jogi fejlődésé, az ország biztonsági kultúrájáé, oly módon, hogy nem átvehetőek egyes együtthatók értékeinek egyszerű változtatásával. Ezen túl, az említett útmutatók az érvényben lévő szabályozásokra fektetnek hangsúlyt, úgy, hogy ezek tiszteletben tartása automatikusan meghatározza a kockázat besorolását, mint elfogadott kockázat. A kockázat értékelése a szabályzatok alkalmazásának ellenőrzésévé válik. Fel sem tevődik egy pro-aktív kockázatmenedzsment problematikája, a menedzser ösztönzése a tűzkockázat csökkentésére vonatkozó hatékony és hatásos intézkedések meghozására, az esetleges veszteségek minimalizálására. A jelenlegi megközelítések európai, de nemzetközi szinten is, (SFPE - Society of Fire Protection Engineers - Engineering Guide to Applications of Risk Assessement in Fire Protection Design, NFPA 551-Guide for Evaluation of Fire Risk Assessments, FRAME módszer, ISO/TR 16733-2006, EN 1991-1-2 és mások) a hangsúlyt még a tervezési fázistól kezdődő, célokra alapozott kockázatértékelésre fektetik. Ilyen célok lehetnek: az élet biztonsága, a tulajdon védelme, a tevékenység folyamatossága, a környezet védelme, a kulturális örökség védelme, stb. A kockázatmenedzsment logikai és szisztematikus módszereket foglal magába, a következőkre:
kommunikáció és konzultáció a folyamat teljes idejére; a kapcsolat meghatározása, bármilyen tevékenységgel, folyamattal, termékkel társított kockázat azonosítására, elemzésére, értékelésére, kezelésére ; a kockázatok felügyelete és felülvizsgálata; az eredmények megfelelő jelentése és bejegyzése. A kockázatértékelés a kockázatmenedzsment azon része, mely azonosítja a módot, ahogyan a célok érintve lehetnek és elemzi a kockázatot, mint következményeket és azok valószínűségét, mielőtt döntene hogy a jövőben szükséges-e egy kezelés. A kockázatértékelés választ próbál találni a következő alapvető kérdésekre: mi történhet és miért (a kockázatok azonosításán keresztül)? mik a következmények? mi a valószínűsége a jövőbeni megjelenésüknek? léteznek tényezők melyek csökkentik a kockázathoz tartozó következményt vagy melyek csökkentik a kockázat valószínűségét? a kockázat szintje tűrhető vagy elfogadható és utólagos kezelést igényel? Az SR EN 31010 szabvány fő célja kifejezni a jelenlegi legjobb gyakorlatokat a kockázatértékelési technikák kiválasztásában és alkalmazásában. Ez nem foglalkozik új vagy fejlesztés alatt álló koncepciókkal vagy módszerekkel melyek nem értek el egy megfelelő szintű szakmai konszenzust. Így, komoly és hiteles statisztikai adatbankok alapján, nem kívánt eredményeket hozó forgatókönyvek kerülnek kidolgozásra melyek következményeit elemzik. Az aktuális európai megközelítésben a tűzveszély elemzése és az optimális védekezési és tűzmegelőzési intézkedések az épület sajátosságainak megfelelően vannak kidolgozva. Az elemzés inkább a jelenségek modellezésén alapszik, kevésbé a szigorú, de merev tervezési szabályokra. Természetesen létezik továbbra is az általános megközelítési szint, ami szabályozva van a legtöbb épületre, de a komplex épületek esetében egy rugalmasabb, az épület kockázati profiljának értékelésén alapuló megközelítési szint létezik. A tűzvédelmi tervezés fogalma nem jelenik meg a román műszaki szabályozások terveiben. Fontos szempont kapcsolódik a tűzvédelmi követelményt biztosító berendezések karbantartásához (érzékelés jelzés, oltás, füst-, gáz- és forró gázelvezetés stb.). A szabályozási tervek tisztázzák a részleteket ebben az irányban, de lényeges, hogy bármely szervezet menedzsmentje pro-aktívan intézkedjen a berendezések, tervezett paramétereknek megfelelően történő működésének biztosítása érdekében. 4. Következtetések A következő években a kockázatértékelés egyre fontosabb lesz, a hatékony és hatásos kockázatmenedzsmenttel rendelkező szervezeteknek nagyobb hitele lesz a piacon (beleértve egy jövőbeni kockázatmenedzsmenti referencia szabványnak megfelelő akkreditálciós rendszert) Ezért a tűzveszély értékelését modernizálni és aktualizálni kell, hogy törvényes keretet és modern eszközöket lehessen biztosítani, minden, saját cége sikerében érdekelt menedzser számára egy valóban hasznos pro-aktív kockázatértékeléshez. Az épületek, berendezések és bármilyen típusú berendezés, felszerelés, technológiai berendezések és eszközök, a kutatás, tervezés, kivitelezés minden fázisában és fennállásuk egész idején szisztematikus és képzett vizsgálat alá vannak rendelve, a tűzveszély identifikálása, értékelése és ellenőrzése céljából, a sajátos szabályozások által előírt körülmények között. Ezen tevékenységek végrehajtási kötelezettsége, a törvénynek megfelelően, a tervezőké, építőké, működtetőké, karbantartóké, javítóké, épület-, felszerelés-, technológiai-berendezés használóké. Egy egységes és konszolidált törvényes keret biztosításához a minisztériumok és a többi ügyvezető szervezet, a Sürgősségi helyzetek Főfelügyelősége által kidolgozott módszertan alapján, aktuális, életképes és reális módszereket és eljárásokat kellene meghatározzanak, kompetenciájuk területén, a tűzveszély identifikálása, értékelése és ellenőrzése céljából.
Irodalom: 1. O.M.I.R.A. nr. 210/2007 A tűzveszély azonosítására, értékelésére és ellenőrzésére vonatkozó módszertanban jóváhagyása 2. SR ISO 31000: 2010 Kockázatelemzés - Elvek és iránymutatások, 3. SR GHID ISO 73: 2010 - Kockázatelemzés Szókincs, 4. SR EN 31010: 2010 - Kockázatelemzés Kockázatértékelési technikák, 5. SR EN 31100: 2013 - Kockázatelemzés. Gyakorlati kódex és útmutatás 6. Sorin Calotă A tűzveszély értékelése, nemzetközi szabályozások perspektívájában Romanian Association for Technology Security, 2010