1 Regionális gazdaságtan 9. elıadás A regionalizmus és regionális politika az Európai unióban Regionalizmus az EU-ban Mi Európa? Heterogenitás Terry Jordan (Texasi Egyetem,1996) : 11 ismérv 1, vallás (az ország lakosságának minimum 80 % - a keresztény) 2, nyelv (minimum 80 % indoeurópai anyanyelvet beszél) 3, embertani jelleg ( minimum 90 % europid) 4, egészség (a csecsemıhalandóság maximum 1 ezrelék) 5, fejlett gazdaság (GDP/fı legalább 10 ezer USD) 6, képzettség (írástudatlanok aránya maximum 10 %) 7, fejlett közlekedési hálózat (a közutak sőrősége min. 400 km/100 km2) 8, ipari tercier foglalkoztatási szerk. (agrárkeresık aránya max 15 %) 9, nagyfokú urbanizáció (a városlakók az összlakosságban 50 % felett) 10, stabil népességszám (természetes szaporodás legfeljebb 1 %) 11, parlamentáris demokrácia legalább 1980 óta. Az európai kontinens országaiban: 0-11 ismérv teljesül! Nyugat- Európában 8 feletti Portugália, Spanyolország, Görögország, Közép-Kelet Európa: 5-7 Balkán, Szerbia, Montenegró: 4, Albánia, Törökország: legfeljebb 3 ismérv 2 1
Közigazgatási alaptípusok 3 Európa közigazgatási szerkezete: négy alaptípus (történelmi gyökerek) Az állam és a közvetlenül alatta lévı közigazgatási szint viszonya alapján a Föderalizált (szövetségi) államok. Németország, Ausztria, Belgium, Svájc A tartományok illetve kantonok autonómiája széleskörő, több vonatkozásban állami szintő intézményekkel, funkciókkal rendelkeznek, törvényhozásuk, kormányuk van. Történelmi hagyományaikban az autonómia a meghatározó. Regionalizált államok: Olaszország, Spanyolország A középszint jogosítványai szőkebbek, a központ irányítás pénzügyi elosztó funkciója erısebben érvényesül. A régiókat a központ jelöli ki, ezek törvényhozási, költségvetési jogosítványai korlátozottak Decentralizált államok: Franciaország, Portugália A helyi önkormányzatok és a a központi hatóságok közt regionális közigazgatási szint, szerepköre bıvebb a helyi és szőkebb a központi szintnél. Egyközpontú (unitárius) államok: Görögország, Finnország, Dánia, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia a középszintő igazgatási egységek szoros központi irányítás alatt állnak, ezek pénzügyi kereteit és törvényi szabályozását is a központ határozza meg. Közép-Kelet- Európa, valamint Dél- Európa országainak többségére is ez jellemzı. Európa regionális tagolódása Európa nyugati felén is nagyok a fejlettségbeli különbségek gazdasági erıközpont: magas népsőrőség, magas jövedelmek,, a termelési tényezık és üzleti tevékenységek koncentrálódása Európa centrum-övezetei: Kék Banán: Délkelet-Anglia - Benelux állam - Rajna-vidék- Svájc- Észak Olaszország: nagy népsőrőség, nagy iparvidékek. Ma az ipari tevékenység csökken, de tıkeerıs bankok, transznacionális vállalati központok, közlekedési csomópontok (légikikötık), a nemzetközi politikai döntéshozó centrumok. Ezen belül is kiemelt: az ún. központi háromszög: a London-Párizs- Ruhr-vidék, a kontinens erıközpontja, centrumtérsége. Földközi tenger partvidéke, az ún. napfény-övezetben (sunbelt), a Barcelona-Lyon-Bologna háromszög: szolgáltató szektor, a turizmus, és a kreatív ágazatok, pl. a formatervezés, és a fordista tömegtermelés helyett az egyedi igényeket kiszolgáló kis/közepes vállalatok Fejlıdési tengelyek: a fı közlekedési folyosók mentén, az innováció, a gazdasági dinamizmus terjedése. AZ 1990 óta lendületes fejlıdés a volt szocialista országok nyugati határtérségeiben, innovációk befogadása, fejlett infrastruktúra, nagyvárosok - sárga bumeráng Gdansk Prága- Pozsony- Gyır-Budapest fejlıdési tengely. 4 2
Az EU regionális politikája Egyenlıtlenségek: az 1990-es évek közepétıl csökkentek a jövedelmi és foglalkoztatottságbeli egyenlıtlenségek az EU-ban De: Az egyenlıtlenségek nıttek a 10 ill. 12 új tagállam belépésével. Az új országokban GDP/fı < EU átlaga, a munkaképesek 56%- ának van állása, (EU-15: 64%) az új tagállamok területére és népességük 98%- ára GDP/fı < EUátlag 75%-a, Az újak népessége kétharmada olyan régiókban él, ahol GDP/fı <EUátlag 50%-a, A munkanélküliségi ráta nagyon eltérı: 2% Tirolban (Ausztria) és 3,3% Cipruson, de 29% Réunion szigetén (Franciaország) és 26,3% Lubuskie régióban (Lengyelország). 5 A regionális politika indoka: a szolidaritás Célja: nem egyszerően az erıforrások újraelosztása, hanem hogy újakat hozzon létre a régiókban, illetve az egyes településekben rejlı lehetıségek támogatásával. Arra is törekszik, hogy hozzáadott értékkel növelje a fejlesztési tevékenységeket, az európai dimenziót. 6 3
Regionális politika 2000-2006: Prioritások 2000 és 2006 közötti idıszak strukturális finanszírozása az alábbi három célkitőzés köré összpontosult. 1. célkitőzés: Segítségnyújtás az elmaradott régióknak a felzárkózásban. 2. célkitőzés: A gazdasági és szociális kohézió támogatása a strukturális nehézségekkel küzdı ipari, vidéki és halászattól függı területeken. 3. célkitőzés: A képzési rendszer modernizálása és a foglalkoztatottság elımozdítása. A 3. célkitőzés alatt finanszírozott intézkedések: az egész Unióra az 1. célkitőzés régióinak kivételével, A hátrányos helyzető régiók Mindent összevetve a hátrányos helyzető régiók (1. és 2. célkitőzés) mintegy 225 millió lakost érintenek, azaz a Huszonötök Uniója népességének majdnem 50%-át. 7 Az elmaradottabb régiók (1. célkitőzés) 8 olyan régiók: ahol GDP/fı < Unió átlagának 75%-ánál a régi támogatottak a korábbi Tizenötök Európai Uniójában ma már túllépik az EU25 átlagos GDP-jének 75%-át (2006-ig támogatottak maradnak) az 1. célkitőzés: új tagállamok egész területére Pozsony, Prága és Ciprus kivételével, amelyek a 2. és 3. célkitőzés alatt kapnak támogatást. A nagyon kis népsőrőségő ( < 8 fı /km2 lakosú) régiók (Finnország, Svédország, Franciaország tengerentúli megyéi, a Kanári-szigetek, az Azori-szigetek, Madeira) Egyes svédországi területek, konkrét programokra ( Észak-Írország és az Ír Köztársaság határmenti megyéi 2003-ig a béke és a kiegyezés támogatására) Az 1. célkitőzés régióiban fejlıdést akadályozó tényezık: az általános befektetés alacsony szintje; az átlagnál gyakran magasabb munkanélküliség; a vállalkozásoknak, közösségeknek nyújtott szolgáltatások hiánya; a gazdasági tevékenységekhez alapvetı infrastruktúra hiánya. 4
A gazdasági és társadalmi szerkezet-átalakulás alatt álló régiók (2. célkitőzés) A 2. célkitőzés alá tartozó négy területtípus az alábbi nehézségekkel néz szembe: változások a kulcsfontosságú ágazatokban és a foglalkoztatottság csökkentése az iparban és a szolgáltatásokban gazdasági és társadalmi válság és a városi lakónegyedek állagának romlása; a hagyományos tevékenységek hanyatlása és a vidéki területek elnéptelenedése; a foglalkoztatottság és a halászat hanyatlása a gazdaságilag a halászattól függı területeken. A munkaerıpiacon nehézségekkel küzdı személyek (3. célkitőzés) A foglalkoztatottsággal és a humán erıforrással kapcsolatos európai támogatás. Támogatottak: a munkanélküli fiatalok, az alulképzett munkások, a tartós munkanélküliek, aki egyenlıtlenségekkel kerül szembe a munkához és szakképzéshez való hozzájutás terén. ( nemi, faji vagy származási, vallási, fizikai vagy szellemi fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság miatt diszkrimináció) elmaradott és virágzó régióban egyaránt. 9 Közösségi kezdeményezések és újító jellegő fellépések 10 A következı négy közösségi kezdeményezés célja, hogy megoldást találjon sok vagy az összes tagállam és régió közös problémáira: Interreg III: a határon átnyúló, régióközi és nemzetek közötti együttmőködés fejlesztésére; URBAN II: az újító jellegő stratégiák támogatására a városokban és a városnegyedekben; LEADER+: a vidékfejlesztési kezdeményezések elımozdítására; EQUAL: a munkaerı-piaci diszkrimináció elleni küzdelemre. A közösségi kezdeményezések: strukturális alapok költségvetésének 5,35%-a 5
A regionális politika finanszírozása Az Unió költségvetésének több mint egyharmadát szánták regionális fejlesztésre és gazdasági és társadalmi kohézióra Európai regionális fejlesztési alap Európai Szociális Alap Európai Mezıgazd. Orientációs és Garancia Alap- Orientációs Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz 11 2000-2006 : 213 milliárd euró strukturális eszközökre (EU-15). Emellett 2004 2006: 22 milliárd euró elıcsatlakozási támogatás és további 22 milliárd eurónyi strukturális támogatás az új tagállamokra (Ez összesen 257 milliárd euró, EU 2000-2006 költségvetésének 37%-a ) Módja: többéves fejlesztési programokon keresztül, kiegészítik a nemzeti támogatásokat. A Kohéziós Alap 12 Célja: segítséget nyújtson a legszegényebb tagállamoknak: az új tagállamoknak, illetve Írországnak (2003 végéig), Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak. Kezdeti feltétel: ország bruttó nemzeti terméke (GNP) max az Unió átlagának 90%-a A Kohéziós Alap az egész nemzeti területet lefedi, környezetvédelmet és a transz-európai közlekedési hálózatokat érintı nagyberuházások 2004 és 2006 között a Kohéziós Alap finanszírozásának egyharmadát az új tagállamok számára tartották fenn. 6
Elıcsatlakozási támogatás A tíz kelet- és közép-európai ország (KKE) számára - 2004-ig, illetve Bulgária és Románia számára 2007-ig. Eszközei: PHARE program (1989) intézmények, igazgatási és állami szervek segítése a közösségi jogalkalmazásra támogassák a befektetéseket a legszükségesebb területeken (infrastruktúra, cégek, szociális intézkedések). A PHARE CBC (határokon átnyúló együttmőködés) kiegészíti az Interreg-et a tagjelölt országok területén. Speciális Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) (1999) Unió közös agrárpolitikája, a mezıgazdasági struktúra, vidékfejlesztés( fogyasztóvédelem és környezetvédelem, mőszaki segítségnyújtás is) Elıcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (ISPA) (1999) a Kohéziós Alap mintájára: fontos projekteket finanszíroz: környezetvédelmi infrastruktúra és a transzeurópai közlekedési hálózatok kiterjesztése + felkészíti a strukturális alapok és Kohéziós Alap igazgatásáért felelıs nemzeti testületeket. A csatlakozást követıen végéig az ERFA és az ESZA vette át a PHARE beavatkozásokat, a Kohéziós Alap az ISPA-t az EMOGA-Orientáció a SAPARD-ot. 13 Az EU strukturális és s regionális politikájának célja c és eszközrendszere, zrendszere, 2000-2006 2006 14 Eszközrendszer (2000-2006) Elıcsatlakozási Alap (21,84 mrd. euro) Strukturális Alapok (195 mrd. euro) Közösségi Kezdeményezések (10,44 mrd. Euro) Kohéziós Alap (18 mrd. euro) PHARE ISPA SAPARD TACIS CARDS MEDA Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) (47%) Európai Szociális Alap (ESZA) (33,5%) Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) 17,5% Orientációs Részalapja Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) (2%) INTERREG III URBAN II LEADER+ EQUAL környezetvédelmi beruházások Vízminıség javítása Városi szennyvíz kezelése Ivóvízellátás fejl. Levegıtisztaság Hulladékkezelés Árvízvédelem közlekedési infrastruktúra fejl. TEN-T kiterjesztése, hálózatok összekapcsolása, gerincvonalakra rákapcsolódás segítése, fenntartható mobilitás segítése 7
Az EU regionális politikája a 2007-2013 idıszakban A regionális és kohéziós politika négy kihívása : 1. A kohézió erısítése a kibıvült Unióban - Az Unió 25, majd 27 tagállamra való kibıvítése: az egyenlıtlenségek megduplázódnak, az átl. GDP 12,5%-kal csökken. gazdasági-fejlettségi különbségek növekedése az egyenlıtlenségek problémájának keleti irányba történı eltolódása nehezebb foglalkoztatottsági helyzet ( jelenségek: a gazdasági szerkezetváltás felgyorsulása, a nagyobb kereskedelmi nyitottság, a technológiai forradalom, a tudásalapú gazdaság és társadalom kialakulása, a népesség öregedése és a növekvı bevándorlás) 2. Az Unió prioritásainak megerısítése Állam- és kormányfık, 2000 márc., Lisszaboni stratégia: 2010-re Európa a világ legsikeresebb, versenyképes tudásalapú gazdasága, a szegénység csökkentése, környezet, fenntartható fejlıdés 3. A minıség javítása a fenntartható és kiegyensúlyozottabb fejlıdés érdekében jól célzott befektetések az emberek képességei kiteljesítése, az egész EU gazdaságának növekedési potenciálja javítása érdekében 4. Új kohéziós partnerkapcsolat létrehozása A hatékonyság, az átláthatóság és a politikai elszámoltathatóság, az intézményi kapacitás erısítése, a gazdasági és társadalmi kormányzás összehangoltsága 15 Prioritások: konvergencia, versenyképesség, együttmőködés 16 2004. február 18, Európai Bizottság: hamadik jelentés kohéziós jelentés: Új partnerkapcsolat a kibıvült Unió kohéziója érdekében: konvergencia, versenyképesség, együttmőködés Ebben: 2007-2013 idıszak tervei. Költségvetés: több mint 336 milliárd euró a kohéziós politikára Prioritások: 1. Konvergencia: a foglalkoztatottság növelésének támogatása és munkahelyteremtés a tagállamokban és a legszegényebb régiókban Ahol az egy lakosra jutó GDP kisebb, mint a közösségi átlag 75%-a. (+ bıvítési statisztikai hatás ideiglenesen) fı téma: a gazdasági szerkezet modernizálása, diverzifikálása, alapvetı infrastruktúra fejlesztése, a közigazgatási kapacitások, a munkaerı-piaci intézmények, oktatási és képzési rendszerek minıségének javítása, az emberi erıforrások fejlesztése. Ahol a GNP < EU programokra 90%-a: a Kohéziós Alapból is, közlekedési és a környezetvédelemi 2. Regionális versenyképesség és foglalkoztatottság: a változás elımozdítása és ösztönzése Segítség a régióknak és a regionális hatóságoknak az ipari, városi és vidéki területek gazdasági változásainak elımozdítására, erısítse azok versenyképességét és vonzerejét, figyelembe véve a területi egyenlıtlenségeket. A nemzeti programok segítségével támogassa a teljes foglalkoztatottságot, a minıségi és termelékeny munkát és a társadalmi integrációt célzó politikákat. 3. Európai területi együttmőködés: összehangolt és kiegyensúlyozott fejlıdés az EU-ban a határon átnyúló és a nemzetek közötti szinten megvalósuló együttmőködés támogatása (belsı vagy külsı, illetve szárazföldi vagy tengeri határok mentén). A felelıs hatóságok közötti együttmőködés, gazdasági kapcsolatok erısítése, hálózatépítés KKV-knek. Alapelvek: stratégiai tervezés, decentralizált közigazgatás, folyamatos felügyelet és értékelés) 8
17 Pénzügyi források az egyes célkitőzésekhez Konvergencia célkitőzés (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap). kevésbé fejlett régiók gazdasági konvergenciájának felgyorsítása: a növekedés és a foglalkoztatottság, a fizikai és emberi erıforrásokba történı befektetés, innováció és a tudásalapú társadalom, a gazdasági és szociális változásokhoz való alkalmazkodóképesség, környezetvédelem, közigazgatási hatékonyság - különösen az új tagállamokban Erıforrások: 264 milliárd euró összeg, az Alap támogatásának 78,54%-a: 67,34% olyan régióknak, amelyek GDP/fı mutatója az átlag 75%-a alatt 8,38% a,,statisztikai hatás által érintett régióknak, 23,86% a Kohéziós Alap kedvezményezett országainak 0,42% a legkülsı (távoli) régióknak és térségeknek. Versenyképesség és Foglalkoztatottság célkitőzés (ERFA, ESZA). A régiók versenyképességének és vonzerejének megerısítése regionális fejlesztési programokon keresztül (ERFA), és az ESZA által megfelelı mértékben finanszírozott nemzeti vagy területi szintő programokon keresztül elsıbbséget biztosítanak a munkavállalók és a vállalatok alkalmazkodóképességének, versenyképességének Erıforrások: 57,9 milliárd euró (a teljes összeg 17,22%-a) az alábbiak szerint felosztva: 83,44% a jelenlegi 1. célkitőzésbıl ki nem emelkedı régiók számára, 16,56% a,,phasing-in régiók számára. 18 9
Célkitőzések, támogathatóság, erıforrások/3 Európai területi együttmőködés célkitőzés (ERFA). Az Interreg közösségi kezdeményezés tapasztalatai által ihletett célkiőzés Célja: fokozza az együttmőködést három szinten: határokon átnyúló együttes programok; transznacionális térségek; együttmőködési hálózat és tapasztalatcsere az Unió egészében. Támogathatóság: A Bizottság a rendelet hatálybelépésekor elfogadja a támogatható határ menti régiók és a transznacionális együttmőködési térségek jegyzékét. Az Unió egész területe jogosult az európai együttmőködési és cserehálózatok finanszírozására. Erıforrások: 13,2 milliárd euró (a teljes összeg 3,94%-a) az alábbiak szerint: összesen 47,73% a határokon átnyúló együttmőködésre: amelybıl 35,61% o az EU területén belüli határokon átnyúló együttmőködési fellépésekre, 12,1 2% a Szomszédsági és Partnerkapcsolati Pénzügyi Eszköz és az Elıcsatlakozási Pénzügyi Eszköz határokon átnyúló ágára, 47,73% a transznacionális együttmőködés térségei részére, 4,54% az európai együttmőködési és cserehálózatok számára. 19 A kohéziós politika 2007 és 2013 között: megoszlás célkitőzésenként Összesen: 336,1 mrd euró 20 10
A kohéziós politika 2007 és 2013 között (336,1 milliárd euró) 21 Az Alapok változása a 2007-2013 közötti idıszakra 22 2000-2006 2006 ERFA ESZA EMOGA HOPE KOHÉZIÓS ALAP 2007-2013 ERFA ESZA EMVA KOHÉZIÓS ALAP 11
A Közösségi Kezdeményezések változásai a 2007-2013 közötti idıszakban 23 INTERREG URBAN LEADER EQUAL Az Európai területi együttmőködés célterület alá tartozik Városfejlesztési projekt-modellek Az EMVA keretében folytatódik tovább Megszőnik, elveit tovább alkalmazzák Az európai regionális politika fı fejlıdési szakaszai: 1957 A Római Szerzıdés: népeik gazdaságait egyesítik, és azok harmonikus fejlıdését elımozdítják, az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezıtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik. 1958 Létrejön két ágazati alap: az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA). 1975 Létrejön az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a tagállamok által befizetett költségvetés egy részének a legszegényebb régiók közötti újrafelosztására. 1986 Az Egységes Európai Okmány: a valódi kohéziós politika alapja, célja, hogy ellensúlyozza az egységes piac által a déli országokra és egyéb hátrányos helyzető régiókra nehezedı terheket. 1989 1993 A (ma már strukturális alapokként ismert) szolidaritási alapokra 68 milliárd ECU-t különít el. 1992 A Maastricht-i szerzıdés: a kohézió az Unió egyik fı célja a gazdasági és monetáris unió, és az egységes piac mellett. Létrejön a Kohéziós Alap 1994 1999 Döntés: A Közösség költségvetésének harmadát, (1999-es árakon) közel 177 milliárd ECU-t, a kohéziós politikára fordítják. A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) létrehozása. A strukturális alapok reformja, a Kohéziós Alap mőködésének módosítása (ezekre 2000 és 2006 között évente több mint 30 milliárd euró). A PHARE-t kiegészítı ISPA, SAPARD a tagjelölt országoknak 2000 2001 A lisszaboni Európai Tanács (2000. március) elfogadja a foglalkoztatottságra összpontosító és arra irányuló stratégiát, a göteborgi Tanács (2001. június) kiegészíti a fenntartható fejlıdéssel. 2002 A koppenhágai Európai Tanács (2002. december): tíz új tagállam csatlakozási feltételek 2004 Február 18: Európai Bizottság javaslata a 2007 és 2013 közötti kohéziós politika reformjára. Május 1: bıvítés 24 12