A gigászi vállak titka

A gigászi vállak titka A testépítők általában kevesebb figyelmet szentelnek a váll edzésének, mint az szükséges lenne. Ennek okai elsősorban a következők: gyakran úgy érezzük, elég a vállizmok edzésére a mell (vállizom első része) illetve a hátedzés (a vállizmok hátsórésze). Esetleg végzünk néhány sorozat oldalemelést és a válledzés le van tudva. A váll edzését általában a mellizom edzésével párosítják, de természetesen a mellé a főszerep, míg a vállak csak a második helyen vannak és sokkal kevesebb figyelmet kapnak. A váll szélessége első látásra megkülönböztet egy testépítőt egy átlagembertől, tehát nem szabad elhanyagolni a válledzést. Egy impozáns mellkassal és félelmetes karokkal rendelkező testépítő, akinek fejletlenek a vállai, nem állhatja meg a helyét a színpadon, és az edzőteremben is szinte vicces látványt nyújt. A vállak formálya és szélessége jól látszik felöltözve is. Szinte az összes testépítő legenda, beleértve Steve Reevest, Reg Parkot, Larry Scottot, Sergio Olivat, Arnoldot és a mai szupersztárokat is, mint Ronnie Coleman vagy Jay Cuttler, kiváló vállizmokkal rendelkeztek, amiket ahogy szokás mondani, nem a szél hordott össze! A gigászi vállizmok fejlesztéséhez a következő 10 alapszabályt kell követni, illetve betartani: 1) Végezzünk vállnyomásokat nehéz súllyal! Ami lábedzésnél a guggolás, a melledzésnél a fekvenyomás, a hátedzésnél a holthúzás és húzódzkodás, az a vállizmok edzésénél egyértelműen a vállnyomás, más néven nyakból nyomás. A vállizmok tömegének megszerzéséhez a kulcs gyakorlat minden kétséget kizáróan ez a gyakorlat! Keressünk csak valakit, aki képes kinyomni a feje fölé saját testsúlyának másfélszeresét hat-nyolcszor tiszta technikával! Fogadni merek hogy óriási vállizmai lesznek! Létezik ugyan a válledzésre többféle gyakorlat, az edzőtermekben találunk speciálisan erre szolgáló gépeket, de ne feledjük, a válledzés királya a jó öreg nyakból nyomás! A többi gyakorlatot is használjuk persze, de inkább

kiegészítésképpen, vagy előkifárasztásnak, esetleg szuperszettben. A nyakból nyomást végezhjetjük állva, ülve, kétkezes és egykezes súlyzókkal is. Az egykezes súlyzók előnye a kétkezes súlyzóval szemben az, hogy jobban eloszlik a súly a deltaizom három feje között. 2) Ne cseréljük le a nyakból nyomást ferde padon végzett nyomásra! Elképesztően sokan követik el azt a hibát, hogy a nyakból nyomást ferde padon ülve, támaszkodva végzik. Ha egy kicsit is hátra dőlünk, a mozdulatba bekapcsolódik a mellizmok felső része, tehát a munka bizonyos részét a vállizom helyett a mellizom végzi, ami nem biztos hogy kívánatos. Ideális esetben a gyakorlatot a talajra merőlegesen, a vállizület felett kell végezni! Ha mindenképpen ragaszkodunk a ferde padhoz, ügyeljünk arra, hogy hátunk egyenes legyen, lehetőleg merőleges a talajra (úgy állítsuk be a pad dőlési szögét), fenekünk ne csúszkáljon az ülőkén és mindvégig érintkezzen a hátlappal (tehát ne csússzunk előre a gyakorlat során)! Ha nem ülünk egyenesen, fenekünket fokozatosan előrébb csúsztatjuk a padon, a terhelést fokozatosan a mellizom felső részére irányítjuk. Nem kell mindenképpen a legerősebbnek lennünk az edzőteremben, a helyes végrehajtás sokkal fontosabb! 3) Alkalmazzuk a vállakra az izomelsőbbség elvét! Sok testépítő a melledzés után végzi a válledzést. Ez a módszer a kevés kivételtől eltekintve, akiknek genetikailag széles és kerek a válluk, nem jó választás. A legtöbben a következőképpen érvelnek: a vállizmok elég stimulust kapnak a melledzés során, így nem kell olyan nagy súlyokat használni az eredmény érdekében. Ez igaz is, hisz a nehéz fekvenyomás, ferde pados nyomás és tolódzkodás nagyon kifárasztja a vállakat és a tricepszet

is. Fáradt vállakkal és tricepszekkel lehetetlen a vállakat teljes erőbedobással edzeni, ami ellentmond az első szabálynak, miszerint nagy súlyokat kell használni a válledzés során. Mi a megoldás? Kellő figyelmet kell szentelnünk a vállaknak, tehát az izomelsőbbség elvét kell alkalmaznunk. Eszerint a vállakat a mellizmoktól külön, első helyen kell edzeni. Edzhetjük a vállat például a bicepsszel, tricepsszel, vádlival vagy hassal egy napon. Bombázzuk a vállizmokat nehéz súlyokkal, mikor még frissek, fittek vagyunk, így jóval nagyobb súlyokat fogunk tudni használni, mintha mell- vagy hátedzés után edzenénk a vállat. Idővel ez a módszer meghozza gyümölcsét, és vállainkat soha nem látott szintre fejleszthetjük. 4) Hagyjunk elég időt a regenerációra Tudnunk kell, hogy a vállizmok részt vesznek szinte az összes felsőtestre végzett gyakorlatban, komoly terhelést kapnak a mell, a hát, de még a bicepsz és tricepsz edzése során is! Nem csoda tehát, hogy nagy a vállizmok túledzésének a veszélye. Nagyon fontos tehát, hogy elég időt hagyjunk vállizmainknak a regenerálódásra két edzés között! Ugyanez érvényes a mell- és válledzés, valamint a hát- és válledzés közti időre is! Az edzések között hagynunk kell legalább 48 órát a pihenésre, különben hiába dolgozunk, a vállizmok nem fognak fejlődni a túledzés miatt. A melledzés előtti és utáni nap különösen ellenjavalt a válledzésre! Válledzésünk ne legyen hosszabb 12-15 sorozatnál! Ha ez valakinek kevésnek tűnik, próbáljon keményebben, intenzívebben edzeni, nagyobb súlyokkal és/vagy kevesebb pihenőkkel. 5) Tanuljuk meg az oldalemelés helyes végrehajtását! Az oldalemelés egy fantasztikus vállgyakorlat, abban az esetben, ha helyesen hajtjuk végre. Tapasztalataim szerint, nincs még egy gyakorlat, aminek annyi féle variációját láthatjuk az edzőteremben, mint az oldalemelésnek. A váll szélességének, vagyis a delta izom középső

fejének növeléséhez nélkülözhetetlen a jó öreg oldalemelés. A helyes technika valahogy így néz ki: álljunk egyenesen, ne dőljünk se előre se hátra, enyhén homorítsunk (nyomjuk ki mellkasunkat)! Fogjuk meg két egykezes súlyzót, tartsuk testünk mellett, könyökünket enyhén hajlísuk be. Lassan, nem lendítve emeljük a súlyokat a vállunk szintje fölé! Ügyeljünk rá, hogy a súlyók mindvégig maradjanak párhuzamosak a talajjal (ne forgassuk a gyakorlat közben a súlyzókat)! Könyökünk maradjon végig ugyanabban a szögben, tehát ne mozgassuk a gyakorlat során! A súlyzókat lassan engedjük le. Sokszor olyanok is hibásan hajtják végre az oldalemelést, akik ismerik a helyes technikát. Az oldalemelésnél nem szabad túlságosan nagy súlyt választani, próbáljuk inkább egész könnyű, 5-6 kilós súlyzókkal kezdeni, és fokozatosan növelni a terhelést minden sorozatban, de csakis addig, amíg szabályosan tudjuk csinálni a gyakorlatot! Semmi érteleme a nagy súlyok miatt feláldozni a helyes technikát! 6) Minden negyedik edzésen alkalmazzunk előkifárasztásos módszert A válledzés királya minden kétséget kizáróan a vállnyomás. Sokan azonban idővel rájönnek, hogy a deltaizom első része és tricepsz gyorsabban fejlődnek, mint a vállizom többi része. Ezen úgy segíthetünk, ha időnként (legalább 3-4 hetente) előkifásztást alkalmazunk a válledzésre. Ez annyit jelent, hogy a megszokottól eltérően először oldalemelést végzünk a válledzés során, és csak utána csináljuk a nyakból nyomást. A másik lehetőség, hogy oldalemelést végzünk nyakból nyomással szuperszettben (kombináljuk a két gyakrolatot, először egy sorozat oldalemelés, majd rögtön utána, pihenő nélkül csinálunk egy sorozat nyakból nyomást). Végezzünk 3-4 ilyen szuperszériát! Az előkifásztásos módszer segítségével sokkal nagyobb terhelést biztosítunk az izomnak, az intenzívebb edzésnek köszönhetően elindul a lemaradt izom fejlődése.

7) Ne feledkezzünk meg a deltaizom hátsó részéről Rengeteg testépítő hanyagolja el a vállizom hátsó részét, vagy rossz esetben egyáltalán nem edzi ezt az izmot. Álljunk a tükör elé oldalnézetben és nézzük meg a vállunkat. Ha a váll hátsó része nem domborodik, és elmarad a többi izom fejlettségétől, sürgősen kezdjünk el foglalkozni a hátsó váll edzésével! Ezt megtehetjük a váll- és hátedzés során is. Végezzünk 3-4 sorozat döntött törzsű oldalemelést szabályos technikával! Figyeljünk oda, hogy felkarunk derékszögben legyen a törzsünkre. Ne dobáljuk, hanem kontroláltan emeljük a súlyt! Ez a gyakorlat végezhető csigán is, vagy ha van az edzőteremben fordítpott peck-deck gép, az is kiválóan alkamas a hátsó váll fejlesztésére. 8) Erősítjük a rotátor köpeny izmait A rotátor köpeny izmainak sérülése komoly fenyegetést jelent! Ezt a fájdalmas sérülést már nagyon sokan tapasztalták saját bőrükön. Ennek a problémának okai főként a nyomó gyakorlatok, amik közé a jó öreg fekve nyomás és vállnyomás is tartozik. Szerencsére van segítség, a rotátor köpeny izmaink sérülése megelőzhető néhány speciális gyakorlat segítségével. Amikor felemeled a karod, összetett eseményláncolat megy végbe. Az úgynevezett lapockastabilizáló izmok összehangolt és aprólékos együttműködésben biztosítják a lapocka megfelelő helyzetét. Ezzel egyidőben a rotátor köpeny izmai finoman szabályozzák a felkarcsont mozgását és relatív helyzetét a lapockához viszonyítva. Ha ezek az izmok nem tudják megfelelően koordinálni a mozdulatot, a felkarcsont feje előre és fölfelé emelkedhet, így beleütközvén a vállcsúcs (acromion) csont aljába. Ha az ütközési szindróma fennáll, a supraspinatus izom és ínja, valamint az acromion alatti nyálkatömlő (bursa) becsípődik a felkarcsont és a vállcsúcs közé. Az eredmény az, hogy a nyálkatömlő megduzzad és érzékennyé válik, ahogyan a supraspinatus izom és ín is (tendinitis). Ha fájdalmat érzel

edzés közben vagy edzés nélkül is, ne erőltesd az edzést! Pihenésre van szükség és fordulj orvoshoz! Ha azt szeretnéd, hogy a lapockastabilizáló és rotátor köpeny izmaid képesek legyenek tenni a dolgukat, akkor erőssé és lazává kell fejlesztened őket. Kezdjük egy alap erőt és rugalmasságot fejlesztő programmal, ami segít az ütközési szindróma megelőzésében és gyógyításában! A rotátor köpenyed heti kétszer kerüljön megdolgozásra. A két alapgyakorlat a "kardrántás" és a "biztonsági öv becsatolás" gyakorlat. A kardrántás végrehajtásához akassz egy egykezes fogantyút a keresztcsiga alsó csigájára! Ha a jobb oldali rotátor köpenyedet akarod edzeni, akkor a bal oldalad legyen a csiga felé. A jobb kezeddel nyúlj át a tested előtt és ragadd meg a fogantyút. A gyakorlat kivitelezéséhez emeld felfelé és oldalra a végig nyújtott dolgozó karod (egész pontosan a könyökben enyhén behajlított szokásos biztonsági tartással). A másik kezed tedd csipőre! A végpontban a karod vízszintesnél magasabban, úgy 45 fokban legyen, a tenyered pedig előrefelé nézzen! Ez a helyzet az "Y" betű egyik felső szárának állásának felel meg (jelen helyzetben a jobb szárnak). Ezt ismételd meg 15-20-szor mindkét oldaladra! A biztonsági öv gyakorlat végrehajtásához egy felső csiga fogantyújának magasságát állítsd valamivel a fejed szintje fölé. Ennél a gyakorlatnál, ha a jobb oldali rotátor köpenyed edzed, akkor a jobb oldaladdal állj a csiga felé. Ragadd meg a fogantyút a jobb kezeddel, a tenyered pedig előrefelé nézzen és végig nyújtott legyen a dolgozó karod (egész pontosan a könyökben enyhén behajlított szokásos biztonsági tartással). A karod közel 45 fokban legyen a vízszintes fölött ("Y" állás). Most a karod húzd lefelé és balra, keresztül a tested előtt. A mozdulat arra emlékeztessen, amikor bekapcsolod a biztonsági övet az anyósülésen ülve. A mozdulat végén a tenyered a tested felé nézzen, a kézfejed pedig a bal csípőd előtt landoljon. Ezt ismételd meg 15-20-szor mindkét oldaladra! Végezz ebből a két gyakrolatból 3 3 sorozatot 1-2 szer hetente! 9) Rendszeresen változtasd az edzésprogramod! Egy klasszikus válledzés legtöbbször vállnyomásból, oldalemelésből és döntött törzsű oldalemelésből áll, rendszerint 3-4 sorozozat 8-12 ismétlés felállításban. Sajnos azonban ahogy minden edzéstervre, erre is érvényes, hogy idővel hozzászokik a szervezet, és az izmok fejlődése lelassul vagy megáll. Nincs más választás, rendszeresen, 2-3, legkésőbb 4 havonta változtatnuk kell az edzéstervünkön. Változtathatunk a gyakrolatokon, azok sorrendjén,

intenzitáson, tartományon (pl. 8-ról 5 vagy 6 ismétlésre), beiktathatunk szuperszériát stb. A lényeg, hogy időről időre valami újjal lepjük meg az izmainkat. 10) Végezzünk állig húzást! Végül, de nem utolsósorban, egy kiváló gyakorlatra, az állig húzásra hívnám fel a figyelmet. Végezhető hosszú rúddal, EZ rúddal vagy egykezes súlyzókkal is. A legjobb, ha edzésprogramunk tartalmazza az állig húzást, vagy ha nem, minden második vagy harmadik héten végezzünk 3-4 sorozatot. Az állig húzás kiváló a delta izom első és középső fejének fejlesztétésére, ráadásul jókora tehelés jut a trapéznak is! Hát ennyi lenne a válledzés tízparancsolata! Nem állítom, hogy mindenkinek tökéletesen meg fog felelni, de ha betartjuk, akkor nagyon sokat teszünk a vállizmaink fejlesztéséért. - star-fitness -