Kilúgzó, ülepítő esők, vízelöntések után Segítsük a talajok gyógyulását okszerű műveléssel! Dr. Birkás Márta SzIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő A 2010-et a talajok fekete évének nevezzük, remélve, hogy azokat a jövőben az ideinél kevesebb kár éri. A vízelöntések elsodorták, beszennyezték, a belvizek ülepítették, eliszapolták, a heves esők tömörítették, összeállóvá tették, a meleg napok, a szél kérgesítették. A jövője is bizonytalan, ha számításba vesszük az erőművekbe szánt bálák számát, a gyomtengert és a taposási károkat a bálák körül. Szerencsére vannak ellenpéldák is: mély lazultság esetén a sok eső kisebb kárt okozott, sekély lazultságnál nagyobbat. Ahol tartósan jó a szerkezet, ott a jég verte 2-3 cm felső réteg kivételével jó is maradt. A mélyen lazult talajokat a júniusi, júliusi esők megülepítették, de ez már nem rontotta a kukorica, napraforgó vagy szója gyökerezését. Ahol tömör talp volt a talajban, ott sokáig időzött a víz, kimosta a gyengén fejlődött gyökereket. A tartós vízborítás, majd az iszapréteg felszáradása után sajátos formációk keletkeztek. Itt a szántás akkor segít, ha a mélyebb rétegben jó a szerkezet. Jó szerkezet azonban csak ott van, ahol a talajban a szervesanyag-mérleg pozitív, és műveléskor nem a megszokás, hanem a gondosság (idén főleg a minél kisebb kár) vezeti a gazdálkodót. Gyomtenger vagy gondozott tarló A tarlóhántás jótékonyságát már az 1700-as évek végén felismerték (Nagyváthy), s az eltelt több mint háromszáz év alatt a tarlóművelésben előrehaladás és visszafejlődés is történt. Idén ez utóbbi vált a tipikussá, amely nemcsak a vízkárnak tudható be. Az alomszalmának szánt bálákat ugyanis időben lehordták (mint előző években), ellenben a más célra készült bálák hetekig várakoztak a tarlókon, ahol rövid időn belül nagyra nőttek a gyomok. Kell-e hántani a tarlókat, ha a talajban van víz, esetleg túl sok is? (Nem is egy ilyen kérdést kaptam.) A van, és a túl sok szélsőséges idényben mindig viszonylagos, s belátható időn belül nincs és kevés is lehet belőle. A jó tarlóművelés a gazdálkodónak és a talajnak is hasznos, függetlenül attól, milyen az idény (1. kép). A hántott tarlóállapot a talajnak olyan időszaka, amikor az érés alatti többnyire inaktív fázis után újra indul benne a biológiai élet, s megkezdődik a bekevert maradványok feltáródása. A gondosan hántott talaj képes nedvességet gyűjteni és vis szatartani, s ahol nem bolygatják mélyen, pihen és megújul. A vegyszeres tarlóápolás meghosszabbítja a megújulás idejét, s idén bebizonyosodott, ez a módszer nem csak száraz idényben áldásos. Száraz és átlagos idényben nincs kétely a tarlóhántás szükségességét illetően, mivel csökkenteni kell a talaj nedvességveszteségét, harmonikussá tenni a víz-, hő- és levegőforgalmát. A hántott talajban létrejönnek a tarlómaradványok feltáródását elősegítő biológiai feltételek, s javul a morzsásság. Ha elegendő takaróanyag marad a felszínen, a talajt alig éri hő- vagy esőstressz. A talajnak kedvező körülmények az árva- és gyomkelést szinte robbanásszerűen segítik elő. 1. kép Tarlóhántás nedves talajt kímélő eszközzel, sekély porhanyítás, jó takarás 2. kép Nem szabad megszokni: sok víz, sok gyom 9
2010. október 3. kép A szalmáról lemondás = gondosságról lemondás? 4. kép Hántatlan, perzselő szerrel kezelt tarló Idén nyáron a talajok kevésbé száradtak ki aratásig, s a nedvesség-utánpótlás is rendszeresen érkezett az esőkkel. A tarlóművelés szabályozó és védő szerepe azonban csapadékos idényben sem haszontalan. A talaj vízforgalma, a befogadás javítása, illetve a veszteség csökkentése egyaránt fontos, különösen ott, ahol őszi vetéseket terveznek. A talaj szerkezetét az eliszapolódástól kell megvédeni, vagyis a maradványok takarása ilyenkor is áldásos. A takarással a talaj biológiai életét is kímélik a gyorsan váltakozó hő- és hidegstressztől. Ha a biológiai élet aktív, a kellően szikkadt talajba kevert tarlómaradványok feltáródásának sincs akadálya. Sajnos a nedves talajokon igen sok gyúrtrögös hántás történt, s ez csak ott lehetett bocsánatos, ahol a magasra nőtt gyomok ellen más fegyvert nem tudtak bevetni. A tarlóhántásnak idén nemcsak a gyomkelés serkentő szerepét, hanem a gyomirtó hatását is ki kellett volna használni. A vízelöntések igen kedveztek számos gyom (kakaslábfű, muhar, fenyércirok, keserűfüvek) tömeges keléséhez az érőfélben lévő kalászosok között, a vízfoltok körül, s a hántatlan tarlókon is (2. kép). A milliárdnyi beérett gyommag vélhetően több évig növeli majd a növénytermesztés költségeit. A bálázás, a bálaelszállítás késedelme ott is erős gyomosodáshoz vezetett, ahol vízelöntés egyáltalán nem történt (3. kép). A többször beázott szalmarendek ráadásul jó kártevő és kórokozó élőhelynek bizonyultak. A hántást követően a gyomkelés sokadik hulláma indult meg, s azok jártak jobban, akik a nedves talaj újabb gyúrása helyett a perzselést választották (4. kép). A tarlóművelés feladata az aratási taposások fokozatos enyhítésével bővült. A taposás a vízjárta, belvizes talajokon elkerülhetetlen volt (5. kép), s mélyebb hántást tett szükségessé. A tarlóhántás az idei csapadékos idényben mással nem pótolható haszonnal járt. Az esőktől levert, vízmosta állapothoz képest némileg lazultabb állapotot lehetett létrehozni. A felső réteg átlevegőztetése előmozdította a nyers szerves anyag feltáródását, s megkezdődhetett a (taposástól, víztől) károsodott szerkezet gyógyítása. A hántással a gyomok visszaszorításához szükséges első lépéseket is megtették. A felmért tarlók nyomán levonható következtetések eléggé tanulságosak: 1. A talajra figyelés kisebb kárral járt, mint a sietség vagy a feladat elodázása. 2. A vízkárt szenvedett talajokon lépésről lépésre lehetett a gyomoktól visszahódítani a talajt (megvárva a járhatóságot, 6. kép). 5. kép Nehezen, de gyógyítható 6. kép Egy táblán: hántott, árvakeléses tarló, a vízfolt széle gyomosan, aratatlan búza még vízben 10
7. kép A takart felszín a cserepesedés ellen is védett 8. kép A takaratlan felszín védtelen maradt az esők ellen 3. Ahol a szalmát eltávolították (energetikai célra) nem javult a tarlóművelés minősége, az érintett táblákon több volt és mélyebbre terjedt a taposási kár, fokozódott az elgyomosodás. 4. Jó tarlóhántás a vízkárt nem szenvedett földeken is csak ott sikerült, ahol több éves hagyománya van a talaj kímélésének. Kultúrát a talajokba! Az ismétlődő és tartós esőzés nyomán tél végétől a nyár közepéig erősen megülepedtek a talajok. Eltérések azonban szép számmal előfordultak. A sűrű vetésű növények alatt kisebb mérvű, a széles sorközű növények soraiban nagyobb mértékű volt a visszaülepedés. Növényi maradványoktól mentes felszín esetén erős, a némileg takart felszínen kisebb mértékben iszapolódtak el a talajok (7-8. kép). Erősebben tömörödtek a szerves anyagban szegény talajok, de azok a kötöttebbek is, amelyeket évek óta hiányosan, elporosítva, illetve szénvesztően művelnek. Az ülepedés következtében a tavaly ősszel talajba forgatott tarlómaradványok tavaszi feltáródása megszakadt, így azokat a nyári ásópróbákban is megtaláltuk (9. kép). Talajgyógyítás lazítással A talajok állapotát gazdálkodóktól független tényezők (pl. agyagtartalom), illetve a gazdálkodástól függő tényezők (pl. szervesanyagtartalom, lazultság, biológiai élet) befolyásolják. Az esőverte, összeállt talajok lazultsága, biológiai tevékenysége okszerűen, kissé több gondossággal a szokásosnál, helyreállítható. A kalászos, borsó, repce, vagyis a nyári betakarítású növények után a gondos tarlóhántás és ápolás a gyógyítás első lépései. A második lépés a lazult réteg mélyítése. Itt nagy a dilemma, mivel a talajok többsége 15-20 cm alatt nedves, ezért a talajlazítástól csak a rövid hatástartam várható. Ez a lépés mégis elfogadható a sok éve nem gyógyított, túlülepedett, penészes maradványokkal terhelt esetleg az idén vízkárral sújtott talajokon (10. kép). Az ilyen, tűzoltó lazítás mélységét az eketalp tömörödés mélysége szabja meg. Ennél mélyebb lazítás nem tanácsos. A rövid hatástartam ugyanis azt jelenti, hogy a talaj a következő tenyészidő elejéig, közepéig visszaülepedik. Ha az utónövény mélyebb lazultságra igényes növény lesz, a lazítást a következő idényben meg kell ismételni, a mostaninál kissé mélyebben. A lazítással a felső néhány cm-nél mélyebbre lehet vinni az aktív talajéletet, de a sok 9. kép A sok víz nem segítette a feltáródást 10. kép Sok helyen csak tűzoltó lazítás jöhetett számításba 11
2010. október 11. kép Kultivátorral művelt talaj felszíne 12. kép Szántás nedves talajon éve elhanyagolt talajokon ezt fokozatosan, durva rögképzés nélkül tanácsos megvalósítani. A munka sikere a felszín elmunkálás minőségétől is függ. A talaj visszagyúrása, alkalmatlan eszközzel, még a tűzoltó lazítás eredményét is lerontja. A lazított, nyitott felszín vízvesztő, ezért a máskor hanyagságnak minősülő lépés idén jótékonynak bizonyult, 1-3 nap elteltével sor kerülhetett a talaj porhanyítására és egyengetésére. Kisebb kár, kultivátorral A károsan ülepedett állapot gyógyítására a mélyebben járó (késes) kultivátor is alkalmas. Vele kultúra vihető a talajba, s mivel kíméletesen lazít és porhanyít egy menetben, alkalmas a biológiailag aktív réteg mélyítésére akkor is, ha a talaj az optimálisnál nedvesebb. A 25-26 cm mélyen járó kultivátorok a 30 cm alatt kialakult eketalpat nem lazítják át, de nem is vastagítják azt, vagyis nem rontják a talaj adott állapotát. A felszín a nedvesebb talajon végzett munka nyomán nem lesz olyan tetszetős, mint szárazabb talajon, de a tetszetősségnél fontosabb a kisebb károkozás a mélyebb rétegben. A kapott eredményt érdemes a nedves talajon végzett szántással összehasonlítani (11-12. kép), a kisebb és kevesebb gyúrt rög, a talpvastagítás elmaradása, a magágykészítés jobb minősége, kisebb költsége a kultivátoros munka előnyét mutatják. Az eketalpréteg átlazítására egyébként a 0-36 cm réteget átmunkálni képes változatok felelnek meg. A mélyebb munkához azonban a felső 15-20 cm rétegnek legalább szikkadtnak kell lennie. Ez a folyamat augusztus végéig egyes, kisebb agyagtartalmú talajokon végbement. A nagyobb agyagtartalmú talajokon változatos a kép, művelésre jobb és rosszabb is, de a mélyebb fekvésű földeken alig javult a művelhetőség. Kényszerű tárcsás művelés A legtöbb gondot, a most is nagy víztartalmú talajok jelentik. A vízkáros földeken, vagy azok leginkább kritikus részein az aratás augusztus vége felé fejeződött be (vagy pontosabban abbamaradt), s a tarlóművelésre, a gyomok sokasága és fejlettsége miatt csak a hagyományos tárcsára támaszkodhattak. A felszínt kőkeménnyé száradt gyúrt rögök borítják ugyan (13. kép), amelyet mégis elfogadhatóbbnak tartunk, mint ha a méteres fenyércirokkal lenne tele. Ha őszi vetésű növény következik, csak a minél kisebb károkozás a fő szempont. A hagyományos tárcsa második menetre 16 cm-re járhat, a talpvastagítás azonban ahol tavaly is tárcsa volt az alapművelés 13. kép Tárcsázott, gyúrt-rögös talaj felszíne 14. kép Szántás, művelhetőségig szikkadt talajon 12
15. kép Mélyszántással feltört talp-darabok a felszínen 16. kép Tavaszi kár, gyógyítása nyári, nyárvégi feladat eszköze elkerülhetetlen lesz. A 16 cm körüli mélység síklapú tárcsával is elérhető, bár a talpvastagítás veszélye csökken, a lazult réteg nem lesz mélyebb (az előző évben talajba gyúrt talpat nem munkálja át). Kényszerhelyzetben mindkét megoldás elfogadható. Ha időnként de nem túlzottan, mint az idén csapadékos lesz a következő tenyészidő (hasonlóan a 2008. évhez), jó-közepes termés is lehet kalászosokból, repcéből inkább közepes. A tárcsatalp-tömörödés átmunkálására a 2011. idényben kiemelt figyelmet kell fordítani. Szántás? Alkalmas lehet-e a még most is vizes talajokra a szántás? Repce vagy őszi kalászosok alapművelésére a szántás valójában csak a talaj szántható (nyirkos) állapotában felel meg. Ilyen példákat is találtunk a megszikkadt talajokon (14. kép), ugyanis talajművelésünkben nem a szántás a gond, hanem a rossz szántás! Ez még akkor is igaz, ha a szántás, a forgatás okán nem alkalmas a talaj gyógyítására. Az összeállt talaj felszántásakor nagy hantok keletkeznek, amelyeket, ha nincs packer az ekén, más eszközzel kell porhanyítani a morzsásodás elősegítése érdekében. A szántás nagyon is jó arra, hogy valami szemnek nem tetszőt (gyomot), illetve a talajt javító anyagot (tarlómaradvány) aláfogassanak. Ha valaki éveken keresztül figyelmet fordít rá, tapasztalja, hogy a jó vagyis kisebb kárral járó szántás a hántás nyomán beéredett, vagy a növények alatt szerkezetesen maradt, nyirkos talajon végezhető. A szalonnás hantokkal kísért szántás, ha nem szikkad meg annyira, hogy kár nélkül el lehessen munkálni, jobb, ha valamely tavaszi növénynek marad (nem feledve a kialakult, vagy vastagodott eketalptömörödést, 15. kép). Az elmunkálhatóságig szikkadt, szántott talajokon egyidejűleg rögtörés, porhanyítás, egyengetés szükséges, lehetőleg olyan eszközzel, amelyik nem gyúrja össze a szántás közepét. Szerencsére egyre kedveltebbek a rugós simítóval kombinált porhanyító hengerek, a síklapú tárcsás porhanyítók, így a búza alá megvan a legalább megfelelő egyes termőhelyeken a jó talajállapot kialakításának esélye. Lehetne-e szántás nélkül? A tavaszi növényápoláskor, aratáskor mélyen összeszabdalt talajokon (16. kép) sokan nem találnak megfelelőbb megoldást a szántásnál. Ilyen helyzetben ismét a szemnek nem tetsző, gazdálkodást nehezítő rosszat kell a mélybe juttatni, s helyette a felszínre hozni egy jobbat (jobb szerkezetet, 17. kép). A szántás ilyenkor látszólag hatékony tűzoltás, ám a károsodott 17. kép Az eke nemcsak aláforgat, de fel is hoz 18. kép Túl sokáig állt a talajon a víz 13
2010. október 19. kép Mélyen lazultnak tűnik, de csak túl nedves 20. kép Nyár elején még víz állt rajta szerkezet gyógyulása csak akkor kezdődik el, ha a talaj s benne a talaj élőlények kiheverik a forgatással járó stresszt. A rétegek cseréje ugyanis megváltoztatja a természetes rétegződést, benne az élőlények életterét, így szemnek bármilyen tetsző is lehet a felszín, a talajt ért stressz kiheverése időbe kerül. Az ősszel szalonnásan szántott talaj téli porhanyulása is sajátos. A hantok, rögök aprózódása a fizikai törvények szerint megy végbe, de a talaj csak akkor válik termesztésre alkalmassá tavasszal, ha benne a biológiai folyamatok zavartalanul működhetnek. A mélyre terjedő taposási-tömörödési káron a szántás, korlátozott mélysége miatt, nem képes javítani. A szántásról leírtak nem a sokak által, a költségei ellenére még mindig kedvelt eljárással való felhagyására, sokkal inkább a minél kisebb károkozásra, a talajélet folyamatos fenntartására intenek. A keréknyomos sávokat fokozatosan, a gyógyítás kiterjesztésével is kezelni lehet. Az első beavatkozás (tárcsával, 6-10 cm mélyen) után a keréknyomok oldalai porhanyóbbá válnak, így a talajon szögben a nyomokra kultivátort lehet járatni előbb sekélyebben (15-18 cm), majd más szögben mélyebben (22-25 cm, amely az alapművelés mélysége is lehet). A taposott sávok alatt tömör állapot gyógyítására a talajlazító lesz alkalmas, s a most nagyobb nedvesség miatt lehet, hogy csak a következő idényben. A vízkárt szenvedett talajok gyógyítása idén ősszel, de jövőre is! Az árvizek esetenként rövidebb, a mélyről, vízerekből felfakadó belvizek hosszabb ideig borították számos helyen jelenleg is borítják a talajokat. Az eliszapolódás, kilúgzás, ülepedés, szennyeződés mellett a talajok művelhetősége is leromlott. A már kiszáradt táblarészek talajának felszíne eléggé jó kárszintjelző (18. kép). A károsodott talajok művelésbe vonása összetett feladat, egy szántás nem elég ahhoz, hogy a talaj regenerálódjon, és termesztésre valóban alkalmassá váljon. A mélyben még vélhetően nedves talajba könnyen hatol a pálcaszonda (19. kép), ott is, ahol talp volt a víz feltörése vagy árasztása előtt. Nehéz helyzetben vannak ott, ahol egy táblán 4-5 vagy több belvízfolt keletkezett. A nagyobb kiterjedésű foltok talajait egyedileg kellene gyógyítgatni (jut rá idő?), ahol több a folt, talán együtt. Nehézséget a nem vízkáros és a vízkáros talajok művelhetőségének különbségei, eltérő nedvessége, ülepedettsége jelentik. A másik megoldandó feladat a gyomtömeg kezelése. A perzselés, kaszálás vagy zúzás könnyíti majd a művelést, de a gyommagvak nem pusztulnak el. A teendőkre néhány megszívlelendő ajánlás: 1. Legfontosabb most a kár enyhítése; tilos a kárt súlyosbítani vagy újat okozni. 2. A károsodott talajon nem ajánlott a talaj megújulási folyama- 3. 4. 5. tait visszafordító, rögösítő, kenő-gyúró művelés. Ilyen a szántás; lehet szántani, de nagyon meg kell gondolni, milyen mélyen, s milyen nedvességnél, ha talpat képez, akkor csak olyan mélyen járjon az eke, hogy a következő alapműveléssel (jövőre?) könnyen javítható legyen. A gyommagvak aláforgatása tűzoltás, sok marad életképes, s miként az idei belvízzel, a felszínre is kerülhetnek. Minél kevesebbet tapossák a vízkárt szenvedett talajt, őszi búza művelésében részesítsék előnyben az egy menetben lazító, porhanyító és egyengető eszközöket. Lehet ekét is használni, de elmunkáló elemmel. Tavaszi vetés alá a talajállapotjavító szellőztető, lazító mélyebb alapművelés előfeltétele a porhanyító és levegőztető sekélyművelés, amely ha van rá még idő több gyommag őszi kelését is segíti, így az aláforgatással kevesebb mag kerül a talajba. Lazítás a rövid hatástartam tudtával alkalmazandó. Szerencsésebb a helyzet ott, ahol a talajállapot-javítás nyáron, nyár végén megkezdődhetett, s a műveléseket fokozatosan mélyítették: gyomirtó- és kelesztő hántás (20. kép), perzselés, majd adott viszonyokhoz igazított mélyebb alapművelés. 14
6. A talaj gyógyítását ha újabb vízkár nem lép fel a következő idényben is folytatni kell, az aratástól kezdődően folyamatosan. 7. A kilúgzott, eliszapolt, egy tenyészidő alatt némileg javult talaj szerkezete meghálálja a takarást, ezért különösen ajánlott a mulcsot hagyó hántás, majd a valószínűleg erősen kigyomosodott tarlón a perzselő kezelés. 8. A szervesanyag-utánpótlás okán jó lenne meghagyni az árvakelést, de ha túl sok a gyom, okosabb a perzselés mellett dönteni. 9. A talaj megújulása szer vesanyag- és szénkímélést követel, vagyis a tarlómaradványoknak jól zúzva a talajba kell jutniuk, ezen felül kerülni kell az erős talajlégzést kiváltó műveléseket is. 10. Úgy, mint normális körülmények között, táblaszintű (foltszintű) talajállapot-ellenőrzés szükséges minden művelési beavatkozás után, és vetés után a növényállományban is. Így a gazdálkodó maga győződhet meg a gyógyítás minden lépésének sikeréről, vagy kudarcáról. Kevesebb kárt őszi szántáskor! A rögösödés, a hantképzés, az elporosodás, az erózió, a defláció fokozódása, a talptömörödés, a szervesanyag-vesztés a szántás környezeti kockázati tényezői. Amikor a felsorolt károk kicsik, jó és jól időzített szántásról beszélünk, amely a termés alapozásához is hozzájárul. Ha sok a kár, a szántást szakszerűtlenül végezték, nem hoz gazdasági hasznot, a hibák javítása is költséges, de lehet belőle okulni. Ahhoz, hogy idén ősszel kevesebb kár keletkezzen a talajokon, néhány tanáccsal segíthetünk. Kerülni kell a talaj összegyúrását a szántás alatti rétegben, a szalonnás hantok képzését a felszínen. Akinek kevesebb a szántanivaló területe, a károkat jó időzítéssel megelőzheti. A téli fagyás és olvadás váltakozásának omlasztó hatását ne becsüljék túl. Az ekevas által megnyomott, a barázdában járó traktor kereke által összesajtolt talajt a fagy nem lazítja át. A talaj kenése, gyúrása talpképzéssel jár, de a következő idényben rögösödést is fokozza. Aki minden évben szánt, változtassa a szántás mélységét, s ha ágyekével teszi, a nyitóbarázda helyét is. A mélység sablonos alkalmazása beázott talajon növeli az eketalp-tömörödés kialakulásának és vastagodásának veszélyét. A táblán az évek során kialakult teknők nagy valószínűséggel a nyitóbarázdák, osztóbarázdák helyei. Az egyenetlen talajon vízösszefolyások keletkeznek minden nagyobb eső után, ráadásul más termesztési eljárások minősége, és kivitelezhetősége is romlik. A korábban kialakult tömör eketalp mélyebb szántás hiányában állandósul 25 cm alatti rétegben. A talaj felszínére érkező csapadékvíz a tömör eketalpréteg fölött összegyűlve az osztóbarázdákban a tábla mélyebb részei felé folyik, nem szivárog a talajba. A tömör eketalp átmunkálása nagyobb vonóerőt, jobb ekét, vagy más eljárást (lazítás) kíván. A tömör réteg ellenállása, ha a vonóerő csak az átlagos körülményekhez megfelelő, akadályozza a tervezett mélység elérését. Az őszi szántás akkor jó, ha a szükséges mélységig lazította a talajt, átmunkálta a tömör tárcsatalpréteget, alátakarta mindazt, ami zavart okozhat az utónövény termesztésében, és egyenletes felületű. A jól szántható talaj el is munkálható. A szántáselmunkálás ősszel más gyakorlatot kíván, mint nyáron: nem tanácsos olyan elmunkáló használata, amely a tél beállta előtt letömöríti a felszínt. Ősszel a szántásokat a lejtős területek, a túlülepedő, a vizes és vízjárta talajok kivételével egyengetni kell, minél kisebb felületet hagyni, a felszín túltömörítése nélkül. Így a talaj megtartja a vízbefogadó képességét, egyenletesen ázik be. A talaj tavasszal táblaszinten egyformán fog szikkadni (kissé 21. kép Ez a talaj jól még nem szántható 22. kép Itt segített a nedvesség, omlékony lett a szántás! 15
2010. október 23. kép Élő, megkímélt talaj 24. kép Majd megszokjuk, hogy ez is jó (kultivátorral művelt talaj) később, mint az ormosan hagyott), járhatóvá válni, ezáltal kevesebb lesz a minőségbeli eltérés a magágyban. A nagy, összeállt hantok őszitéli átázása, átporhanyulása bizonytalan, emiatt az elmunkálást a talaj jól járható állapotáig célszerű halasztani. A vízre télen is vigyázni kell (akkor is, ha idén bővében voltunk). A fagyokig lesz még sok szeles, talajt szárító nap; de a fagyott, a váltakozóan fagyófelengedő talaj is vizet veszít. A vízvesztés mértéke kisebb, mint nyáron, de ha nincs csapadék, a veszteség a tavaszi vetések sikerét veszélyezteti (példa 2007-ben). Az elmunkálhatóság próbája: ha a szántott talaj 20 cm-es rétegéből a tenyerünkbe vett minta morzsálódik, okszerű az elmunkálás. Ám ha a talaj összenyomáskor összeáll, s nem morzsálható, várni kell (21. kép). A várás ideje viszonylagos. Amint a talaj a járhatóságig szikkad függetlenül a vetés idejétől csökkenteni kell a felszínt a talaj szerkezetét kímélő eszközökkel (pl. crossboard simítóval). Előfordulhat, hogy a talaj omlékonysága révén egyenletes felszín marad az eke nyomán. Ekkor elmaradhat az őszi elmunkálás (22. kép), s vannak rá jó példák a gyorsan ülepedő, szerves anyagban szegényebb, de megkímélt szerkezetű talajokon. *** Száz évvel ezelőtt talán a kevesebb tudás okán úgy tartották, az idő a gazda. Mit tehet a gazdálkodó azért, hogy ő lehessen az idő? Több tudás birtokában klímakár megelőző és enyhítő művelési és termesztési módszereket alkalmazhat. A kulcs mégis a talaj (23-24. kép), ha kedvezőtlen a klíma, a talaj több figyelmet, gondozást érdemel, mint eddig bármikor. A talajállapot-kutatásokat támogató projekt: OM-00381/2008; OM-01289/2009-HR-43/2008, CZ-9/2009; vállalatok: Agroszen Kft., GAK Kht. Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaság, Mezőhegyesi Mé nesbirtok Zrt.; Belvárdgyulai Mezőgazdasági Zrt., Róna Kft., Hódmezővásárhely, Terra-Coop Kft., Szentes, Mezőgazdasági Zrt. Szerencs, Kverneland Group Hungária Kft., Vertikum Kft., Väderstad Kft. Köszönet a kérdésekért és a beszámolókért az Adony, Dióskál, Füzesabony, Hódmezővásárhely, Mezőtúr, Szigetvár térségi, továbbá Búza István (Soponya), Cserveni Csaba (Szigetvár), Lukács József (Tura), Czina György (Bekecs), Fenyvesi Tibor (Dunavecse), Jancsó István és Papp Sándor (Léh), Ködmön Szabolcs (Kartal), Mikó Ferenc (Enying), Molnár Sándor (Pánd), Nagy Pál (Túrkeve), Karsai Ferenc (Hatvan), Pócsik Gábor (Kunágota), Pirisi János (Kalocsa) gazdálkodóknak. Mikor lesznek járhatók és gyógyíthatók ezek a talajok? A képek a szerző fotói 16