A SZENTESI TÓTH JÓZSEF SZÍNHÁZ KIEGÉSZÍTŐ KUTATÁSI DOKUMENTÁCIÓ

A SZENTESI TÓTH JÓZSEF SZÍNHÁZ KIEGÉSZÍTŐ KUTATÁSI DOKUMENTÁCIÓ Budapest, 2009

Bevezetés 2007 októberében tudományos dokumentáció készült a szentesi Petőfi Szálló építéstörténetéről. A szálló szerves részét képező, azzal azonos időben épült Tóth József színház akkori állapota (külső homlokzatainak nagy részét modern toldalékok takarták, belső homlokzatait pedig ugyancsak modern burkolat fedte) nem tette lehetővé, hogy ezen épületrészről a kutatás időpontjában fellelhető történeti forrásokon túlmenően - érdemben nyilatkozzunk. Jelen kiegészítő dokumentáció a zavaró elemek elbontását követően készült, s csupán a színház épületére vonatkozik. A levéltári kutatás által feltárt forrásokat mint már említettük a 2007. évi dokumentációban már részletesen elemeztük, így itt ezt nem ismételjük meg, csupán a színház épületére közvetlenül vonatkozó adatok elemzésére térünk vissza részletesebben. Az egykor igen attraktív épületen az utólagos átalakítások szörnyű pusztításokat okoztak, az eredeti részletekből többnyire csak csonkok, vagy még azok sem maradtak meg. Szerencsére néhány terv, illetve még az átalakítások előtt készült felmérés rendelkezésünkre áll. Közülük a legkorábbi, Novobáczky Győző 1896-ban készített tervvázlata (1. melléklet) inkább csak illusztrációnak tekinthető, hiszen az épületegyüttes végül 1897-1898 között Komor Marcell tervei alapján épült meg, s a végeredmény helyenként a színház esetében különösen - jelentősen eltér Novobáczky eredeti elképzeléseitől. Sajnos Komor eredeti tervei csak részben maradtak fenn, s közülük is csak néhány érinti a színházat. Szerencsére megvan a földszinti alaprajz

(2. melléklet), néhány hossz- és keresztmetszet (3., 4., 5., 6., 7. melléklet), pár részletterv (8., 9., 10., 11., 12. melléklet), ellenben a külső homlokzatokról csak két töredék (13., 14. melléklet) ismeretes. Felbecsülhetetlen értéke van a helyreállítás szempontjából annak az egyetlen, a színház belső terét ábrázoló fényképfelvételnek, mely 1898-ban készült (15. melléklet). Fontos információkat tartalmaz egy 1938-ban felvett földszinti alaprajz (16. melléklet), valamint rendelkezésre állnak a színház 1964-es átalakításának tervei (17-26. melléklet) is. Sajnos csupán az épületrész északi szakaszát ábrázolja egy 1957-es felmérési tervsorozat (27., 28. melléklet). A fenti képi források és a megmaradt részletek alapján idézhetjük fel az épület eredeti formáját. A színház állapota és a falakon tehető megfigyelések A színház téglány alaprajzú, észak-déli tengelyű épülettömbje a szálló Kossuth utcai szárnyának derekához csatlakozik az udvar felől. A Kossuth utcai homlokzaton található bejárattól keskeny, folyosószerű vestibül vezet át a szálló északi szárnyán a tulajdonképpeni színházig. A színház maga lényegében egyemeletes építmény, de természetesen a nézőtér és a színpad mindkét szintet átfogó térként jelenik meg. A nyugati homlokzat lényegében öt szakaszra bontható. Az északról számított első két szakaszról fennmaradt egy Komor-féle homlokzati terv 2

töredéke is (13. melléklet). Északi végén (1. kép) a tető alatt közvetlenül vakolatlan, részben lekerekített téglákból álló, lépcsőzetes párkány húzódik. A homlokzatszakasz sarkait nyersen hagyott függőleges téglasávok kísérik, egy harmadik, hasonló, függőleges téglasáv a sarkok között, de nem a homlokzatszakasz tengelyében, hanem attól kissé délre tolva húzódik. A homlokzatszakaszt két, a függőleges téglasávokhoz kapcsolódó vízszintes téglasáv bontja tükrökre. A függőleges téglasávok a párkányhoz, illetve a vízszintes sávokhoz lábazat-, illetve fejezetszerűen csatlakoznak. A homlokzatszakaszon az épület többi oldalához hasonlóan lábazat futott végig, ez azonban itt már csak nyomokban maradt meg. A bal oldali két felső faltükörben ferde könyöklőjű lépcsőházablak nyílik (2. kép). Az ablak záradékát hármas ív alkotja. Mind a könyöklő vonala, mind a záradék és a káváknak a felső tükörbe eső szakasza kis kiülésű, nyersen hagyott téglákkal van kihangsúlyozva. A kávákat követő téglasáv csepp formában záródik a felső és a középső faltükröt egymástól elválasztó vízszintes téglasáv alatt. A bal oldali alsó faltükörben három, jelenleg elfalazott nyílást (3. kép) találunk. Középütt egy szegmensíves záradékú ajtó látható (ez 1957- ben már be volt falazva), két oldalán pedig egy-egy, egyszerű, kicsiny, álló téglalap formájú ablak nyílt valaha (1964-ben már mindhárom nyílás be volt falazva, helyük csak a fal belső oldalán, fülkeként volt látható). Az ablakok felett ma már eltömött, téglalap alakú faltükrök (4. kép) fedezhetőek fel. A homlokzatszakaszon eredetileg csak e faltükrök, illetve a homlokzatszakasz jobb oldalát elfoglaló, nyílással át nem tört nagyobb faltükör (5. kép) volt vakolva. A következő homlokzatszakasz (6. kép) két sarkán sajátos formájú oromfal (7. kép) emelkedik. A homlokzatszakaszt nem koronázza párkány, az oromfalak közötti eresz alatt csupán egy vakolatlan téglákból kiképzett 3

vízszintes sáv húzódik végig. Megjegyzendő, hogy az eredeti Komor-féle terven oromfal nincs, viszont az eresz alatt párkány van ábrázolva! A homlokzatszakaszt egyébként az előzőhöz hasonlóan vízszintes téglasávok bontják három részre. Itt többnyire jól megmaradt a vakolatlan lábazat is. A homlokzatszakasz felső részén három vak, azonban eredetileg nyitott ablak látható. Az ablakok félköríves záradékúak, s ezeket is nyers téglasáv keretezi, melynek legmagasabb pontján kis csúcs van (8. kép). A földszinten eredetileg öt nyílás volt, középütt egy ajtó, kétoldalt pedig két-két ablak. Az ajtó elfalazásának vonala a lábazat megszakadásából jól azonosítható (9. kép). Az ajtó szemöldöke felett hármas ívvel lezárt fülke van. Ez eredetileg nyitott volt, s felülvilágítóként működött. Az ajtó két oldalán nyíló ablakok félköríves záradékúak. A záradékokat akárcsak az egykori ajtó feletti fülkét - nyers téglasáv kíséri. Míg a két jobb oldali ablak ma fülkeként jelenik meg, a bal oldaliak közül az egyik teljesen el van falazva, a másik helyén pedig ma ajtó nyílik (11. kép). Az ablakok alatt a lábazatban pinceszellőzők nyíltak. Ezek közül az utóbbi időben csak egy működött (12. kép), ennek bal oldali szomszédja teljesen el van falazva (13. kép), míg a bal oldali ablakok alatti pinceszellőzők a modern toldalékok bontásával váltak ismét láthatóvá (14. kép, 15. kép). Az északról számított harmadik homlokzatszakaszról is fennmaradt egy Komor-féle homlokzati tervtöredék (14. melléklet), de ezen jószerével csak a tető látszik. A terven a kontyolt tető felett bádog tornyocska látható, magán a tetőn pedig háromkaréjos világítóablak fedezhető fel. Ezek ma már nincsenek meg, pedig az archív fényképfelvételek szerint valóban megépültek, s csak 1964-ben tűnhettek el. A homlokzatszakaszon (16. kép) az eresz alatt ismét megjelenik a téglapárkány. Ezt a szakaszt is vízszintes és 4

függőleges téglasávok bontják tükrökre. Az emeleten három, nyers téglasávval keretezett vakablak látható, közülük a középső szélesebb, öt ívszakaszból összetett ívvel zárul, míg a két szélső félköríves záradékú. A három földszinti nyílás eredetileg nyitott volt, közülük ma már csak a tengelyben álló bejárati ajtó (17. kép) működik. Az ablakok hármas ívvel, az ajtó négyes ívvel zárul, melynek középső szakasza egyenes. Ennek közepétől újabb függőleges téglasáv kapcsolódik az emeleti nyílások könyöklői alatt húzódó vízszintes téglasávhoz. A homlokzatszakaszon végigfutó lábazatban hat (részben elfalazott) pinceablak nyílik. Közülük kettő-kettő az ablakok alatt, egy-egy pedig az ajtó két oldalán. A következő homlokzatszakaszt egy, az épületből kissé kiugró, kétemeletes lépcsőtorony (18. kép) alkotja. Az imént említett Komor-féle tervtöredéken a torony tetőzete és felső szintjének részlete látható. A rajzon ábrázolt tetődíszek és kémények ma már nincsenek meg. Az eresz alatt itt is végigfut a tagozott téglapárkány. A torony sarkait függőleges téglasávok kísérik, az egyes szinteket szintén téglasávok választják el egymástól. A felső szinten kisebb, hármas ívvel záródó ablak, alatta egy nagyobb, félköríves záradékú, azonban részben elfalazott ablak nyílik. Mindkét ablakot a már ismert nyers téglasáv övezi. Az alsó szinten nyíló jelenlegi, egyenes záradékú bejárati ajtó másodlagos helyzetben áll, az eredeti bejárat a torony nyugati homlokzatának tengelyében, tehát a maitól kissé délebbre nyílt. Ennek körvonalai jól kivehetőek, s az is megállapítható, hogy hármas ívvel záródott valaha (19. kép). A mai bejárat csupán az 1964- es átalakításkor keletkezett. A torony keskeny külső oldalhomlokzatait nem töri át nyílás. 5

A legdélebbi homlokzatszakasz (20. kép) nagyon erősen sérült, eredeti részleteiből alig-alig maradt meg valami. A déli homlokzaton megfigyelhető maradványok alapján valószínűsíthető, hogy a homlokzatot itt is tagozott téglapárkány koronázta, de ebből ma már semmi sincs meg. A délnyugati sarkot kísérő függőleges téglasáv ugyan végig megvan, a többi homlokzatszakaszon húzódó vízszintes téglasávokkal azonos magasságban volt vízszintes sávok maradéka azonban ma már csak nyomokban figyelhető meg. A homlokzatszakaszon, az emeleten eredetileg két ablak volt, ezek csekély nyomai azonban jelenleg csak a fal belső oldalán figyelhetőek meg (21. kép, 22. kép). A maradványok szerint az ablakok félköríves záradékúak voltak. A földszinten eredetileg három nyílás volt, ezek közül csak a déliből maradt meg valamennyi (23. kép). Ez is félkörívesen záródott. A másik két nyílást, melyek közül az északi Komor tervének tanúsága szerint ajtó lett volna, s az öltözők előtti átjáróba nyílt volna, a későbbi átalakítások nyomtalanul elpusztították. Az északi nyílás már 1964 előtt elpusztult, hiszen ez elé már korábban egy bővítményt építettek. Mindazonáltal kérdés, hogy az északi nyílás valóban ajtóként épült is meg (bizonyos eltérések Komor tervei és a valóság között a szálloda esetében is kimutathatóak voltak!), hiszen alatta ma elfalazott pinceablak látható (24. kép), s semmi jel nem mutat arra, hogy ez utólagos volna. Mivel a másik két nyílás (melyek bizonyosan ablakok voltak) alatt ugyanilyen pinceablak van (25. kép, 26. kép), elképzelhető, hogy végül itt is ablak lett megépítve. Ha lehet, akkor még súlyosabb károsodás érte a színház déli homlokzatát, ahol a színpad hátsó falát 1964-ben teljesen kibontották. Annyi bizonyos, hogy a tagozott téglapárkány ezen a homlokzaton is végigfutott (27. kép). A sarkokat itt is függőleges téglasávok követték, s egy-egy 6

függőleges téglasáv húzódott az öltözők és a színpad hátsó falának csatlakozási pontjánál is. Az azonban ma már csak valószínűsíthető, hogy ezt a homlokzatot is díszítették vízszintes téglasávok is, akárcsak az oldalhomlokzatokat. A máig megmaradt nyugati és keleti homlokzatszakaszokat (melyek az egykori öltözők és a felettük levő emeleti terek hátsó falát alkották) eredetileg nem törték át nyílások. A ma mind a nyugati (28. kép), mind a keleti homlokzatszakaszban (29. kép) látható egy-egy földszinti és emeleti ajtó 1964-ben került kialakításra. A színpad hátsó falában valaha három, meglehetősen széles nyílás volt, de csak a földszinten. A középső a fennmaradt Komor-féle terv, valamint a későbbi felmérések alapján ajtó volt. A nyílások közelebbi formájáról, záradékaiknak megoldásáról azonban semmiféle információnk nincs. Sajnos a hosszmetszetekről is éppen ez a szakasz hiányzik. A lábazatban középütt egy széles, utólagos elfalazás mutatkozik (30. kép). Ennek pontos funkciója ismeretlen, azonban bizonyára az egykori ajtóval függhet össze. Az elfalazástól nyugatra (31. kép) és keletre (32. kép) egy-egy, részben elfalazott, kettős pinceablakot találunk. Ezek nyilván az ablakok alatt voltak. A lábazat keleti végén pincelejárat (33. kép) található, ez azonban utólag lett itt kialakítva. A színház keleti homlokzatának (34. kép) képe pontosan megegyezett a nyugatival, azonban ma sokkal kevesebb eredeti részletet őriz annál. Az északi homlokzatszakaszon, az emeleten itt is megvan a lépcsőházablak, azonban itt el van falazva (35. kép). Alatta, a földszinti szakaszon megtalálható az elfalazott ajtó (36. kép), a tőle jobbra eső ablakocska (37. kép) (felette a kis faltükörrel) még működik, a bal oldali 7

ablaknak azonban már csupán rövidke csonkja figyelhető meg (38. kép). A homlokzatszakasz déli felét, illetve a következő homlokzatszakasz legnagyobb részét szinte elsöpörték az átalakítások (39. kép). Az emeleti nyílásokból ezen az oldalon semmi sem maradt, a földszinti ötből is csak a két déli ablak (40. kép) fedezhető még fel, de azok is be vannak falazva. A lábazatban itt is ugyanolyan pinceablakok nyílhattak, mint a nyugati oldalon, ezek közül kettőnek a maradványa fedezhető még fel (41. kép, 42. kép). A harmadik homlokzatszakasz (43. kép) lényegében átvészelte az átalakításokat, őrzi eredeti formáját, azonban a földszinti ablakok itt is be vannak falazva. Hasonlóképpen be vannak falazva a lábazatban alattuk volt pinceablakok (44. kép, 45. kép) is. A keleti oldal lépcsőtornya (46. kép) is ugyanolyan, mint a nyugati oldalé. Itt a második emeleti ablak be van falazva, az alatta levő azonban teljesen nyitott. A bejárati ajtó (47. kép) itt sincs eredeti helyén, hanem attól kissé északabbra nyílik. A déli homlokzatszakasz (48. kép) eredeti részleteiből itt sem sok maradt meg. Itt viszont jól látható az egykori emeleti ablakok vállmagasságában volt vízszintes téglasáv lefaragott nyoma (49. kép). Az eredeti emeleti, félkörös záradékú ablakok maradványai itt is a fal belső oldalán figyelhetőek meg jobban (50. kép, 51. kép). Az egykor volt három földszinti nyílás közül csak a délinek látszik némi nyoma (52. kép). Az egykori földszinti nyílások alatt volt pinceablakok elfalazva bár, de jól láthatóak a lábazatban (53. kép). A színház belső terei közül a vestibül oldalfalait eddig modern burkolat fedte, boltozatát pedig álmennyezet takarta. Ezek eltávolításával 8

számos eredeti részlet került napvilágra. Kiderült, hogy a bejárat kávái a Komor-féle alaprajznak, illetve a későbbi felméréseknek megfelelően rézsűsek voltak (54. kép). Most előkerült a többszörös ívvel lezárt kapu záradékának felső csonkja is (55. kép). Magát a vestibült (56. kép) kétszakaszos boltozat fedi, melyeket széles pilléreken nyugvó hevederív választ el egymástól. Az északi boltszakasz (57. kép) sajátos megoldású, leginkább a csillagboltozatra emlékeztet, de természetesen nem bordás szerkezetű. Az élek metszéspontjait vakolatdíszek ékítették, azonban közülük ma már csak három van meg. A kisebb, déli szakaszban egyszerű fiókos dongaboltozat van (58. kép). A vestibül oldalfalait mindkét oldalon és mindkét boltszakaszban eredetileg is áttörte egy-egy ajtó. Ezek helyén ma is nyílásokat találunk (59. kép, 60. kép), azonban a mai nyílásoknak nem sok köze van az eredeti ajtókhoz. Az ajtók eredeti formája, záradéka a szerencsésen fennmaradt hosszmetszeten (3. melléklet) tanulmányozható. A metszeten ábrázolva van az északi boltszakasz oldalfalainak széleit követő tagolt peremű, a boltozat vonalát többszörösen ívelt vonalban követő, majd lábazatmagasságban vízszintesbe forduló, végül az oldalfalakban nyíló ajtókat is körbevevő vakolatsáv. Ennek most több részlete napvilágra is került (59. kép, 61. kép, 62. kép, 63. kép). A vestibül déli végén öt boltszakaszos, kelet-nyugati irányú keresztfolyosó húzódik (64. kép, 65. kép). A középső három boltszakaszban fiókos dongaboltozatot (66. kép) találunk, a szélső boltszakaszokban keresztboltozat (67. kép) van. A keresztboltozat metszéspontján is vakolatdísz látható. Az egyes boltszakaszokat félköríves hevederívek választják el egymástól. A keleti folyosószakasz egy, a színház keleti oldala elé vezető átjáróba torkollott, míg a nyugat egy melléklépcsőhöz vezet. A 9

keresztfolyosó három középső boltszakasza a tőle délre eső főlépcsőház felé nyitott volt, míg (természetesen a középső kivételével) ezekkel szemben az északi falban egy-egy ablak nyílt. A keleti szélső boltszakaszból dél felé egy kettős mellékhelyiség előterébe lehetett jutni. Az oda vezető ajtóval (68. kép) szemközti falba sekély mélységű, félköríves záradékú fülke (69. kép) mélyed. Ennek az elrendezésnek a tükörképe van a nyugati folyosószakasz szélső szakaszában, azzal az apró különbséggel, hogy az innen délre nyíló ajtó nem mellékhelyiségekhez, hanem egy poggyásztároló raktárhoz vezetett. A keresztfolyosó három középső boltszakaszától délre helyezkedett el egykor a főlépcsőház. Ma már ennek keleti (70. kép) és nyugati fala hiányzik (71. kép), így most lényegében egyetlen hatalmas térbe jutunk, melynek emelete egykor valóban egyetlen teret alkotott, a földszinten viszont a keleti lépcsőkar alatt a már említett kettős mellékhelyiség, annak előtere, egy átjáró, valamint egy ruhatár, a nyugati lépcsőkar alatt pedig a már szintén említett poggyásztároló, egy másik átjáró és egy másik ruhatár helyezkedett el. Az emeletre vezető lépcső karjai a nézőtér előteréhez vezető széles, a jelek szerint eredetileg is vízszintes vasgerendákkal áthidalt, azonban kváderezett felületű, íves vakolatsávval kísért átjáró (79. kép) két oldalán indult. Az eredeti lépcsőfokok helye az átjáró mindkét oldalán felfedezhető ma is (72. kép, 73. kép). A lépcsőház földszinti terébe egyébként a keresztfolyosó három középső boltszakaszából nyíló átjárókon át lehetett bejutni. A vestibül folytatásában nyíló középső átjáró (74. kép) záradéka nyomott félköríves volt. A nyílás két oldalán egy-egy lépcsős kiképzésű falpillér húzódott, egészen az emeleti tér boltozatának hevederívéig. Ennek, valamint az ívet kísérő falsávnak a felületébe 10

kváderosztást karcoltak. Felette, az emeleti folyosószakaszra egy ugyanilyen széles, azonban hármas ívvel záródó eredetileg nyilván mellvéddel ellátott nyílás látható. A középső nyílástól nyugatra eső boltszakaszból egy hasonló megoldású, ám valamivel keskenyebb nyílás (75. kép) nyílt (ezt ma még jórészt takarja egy modern beépítés). A felette levő emeleti, kettős ívvel, illetve egy csúcsívvel záródó nyílás mellvédje ha töredékesen is de megmaradt. Ugyanilyen volt a középső átjárótól keletre eső átjáró is, ennek áthidalásából azonban csak rövid csonkok maradtak meg (76. kép). Annyi azonban kiderül belőle, hogy a két szélső átjáró íveit is kváderezett sávok kísérték. Az emeleti nyílás mellvédestül megvan. Az egykori poggyásztároló felett álló, az emeleti folyosószakaszra vezető, szegmensíves záradékú átjáró (77. kép) épségben megvan, akárcsak keleti párja (78. kép). A lépcsőház emeleti terének oldalfalait a fennmaradt hosszmetszet tanúsága szerint csupán a ma is meglevő lépcsőházablakok törték át. Az ablaktól jobbra és balra eső falfelületeket faltükrök tagolták. Ezek nyilván vakolatból készültek, mert ma már nyomuk sincs (70. kép, 71. kép). A lépcsőház emeleti falát a nézőtér előtere felé széles, hármas ívvel lezárt nyílás törte át (79. kép). A nyílás mellvédjében félkörös alaprajzú fülke állt, melyet két oldalról vakolatsáv kísért. A fülke lezárása elpusztult. A fülke előtt, a mellvéd alját jelző tagozott, kisebb golyókkal díszített vakolatpárkány alatt markánsan kiugró, többszörösen ívelt vonalú, falazott, homlokoldalán tükörrel díszített konzol áll (80. kép). Bizonyára ez a konzol támasztott alá egy, a fülkében elhelyezett szobrot, ami alighanem Tóth József eredeti büsztje lehetett. Az említett nyílás két oldalán elhelyezkedő falmezők (81. kép, 82. kép) sosem voltak áttörve, felületüket csupán sekély mélységű faltükör díszítette. A homlokzat nyugati és keleti végén nyíló, a páholyokhoz vezető átjárók szegmensíves záradékúak (83. kép, 84. kép). A 11

lépcsőház mennyezete egészen sajátos megoldású leginkább hevederívekkel tagolt fiókos teknőboltozatnak nevezhető, ahol egyes mezők fordított tölcsérszerűen kicsúcsosodnak. A mennyezet közepén színes üvegekkel üvegezett, téglalap alakú világítóablak van (85. kép). Megjegyzendő, hogy a fennmaradt Komor-féle részletrajzok közül kettő (9., 10. melléklet) bizonyosan a főlépcsőházhoz tartozik. A lépcsőház földszinti tere mellett volt, teljesen elbontott kisebb helyiségeknek csupán külső falai maradtak meg az ezekben még felfedezhető nyílásokról a külső homlokzatok ismertetése során már esett szó, azokat megismételni felesleges volna. A lépcsőháztól délre eső egykori előtérből a lépcsőház felé eső falon kívül semmi sem maradt. Keleti, nyugati és déli falai és az azokban volt nyílások helyén ma modern falak állnak (86. kép). Az előtér keleti és faláról nehéz bármit is mondani, ugyanis a legkorábbi rajzok ellentmondásban állnak egymással. A hosszmetszeten (3. melléklet) a földszinten és az emeleten két-két egymással megegyező méretű és formájú nyílás látszik. Itt a földszinti, szélesebb nyílások hármas ívvel zárulnak, míg az emeleti, keskenyebbek záradéka ívek sorozatából tevődik össze. Ezzel szemben a Komor-féle földszinti alaprajzon (2. melléklet) a két-két földszinti nyílás méretei erősen eltérnek egymástól: az északi nyílások jóval szélesebbek a délieknél. Végül is ez a változat tűnik hihetőnek, mert a későbbi felmérések is ezt az állapotot tükrözik. Az emelet esetében csak az 1964-es felmérésre hagyatkozhatunk. Itt csupán egy-egy nyílást ábrázolnak a keleti és a nyugati oldalon, ezek viszont a homlokzatok déli felében álltak. Mivel ezek fényében ebben az esetben a hosszmetszetet nem tekinthetjük hitelesnek, nem maradt információnk arra nézve, hogy a valóban megépült nyílások 12

pontos formája milyen volt? A déli fal esetében sokkal jobb a helyzet, hiszen az látható igaz, csak a nézőtér felőli oldala a nagyterem (=nézőtér) Komor-féle keresztmetszetén (6. melléklet). Ennek alapján állítható, hogy a földszinten a déli fal tengelyében egy széles, hullámos ívvel lezárt átjáró nyílt. A nyílás két oldalán a nézőtér felőli oldalon - egy-egy, ugyancsak hullámos ívvel lezárt fülke mélyedt a falba. A nyílás és a fülkék káváit kettős homorlat tagolta. Az emeleten egyetlen hatalmas, hullámos lezárású ív alatt három páholy állt. A három páholy közül a két szélső lényegében félköríves alaprajzú lehetett, kosaraik többszörösen ívelt vonalúak voltak. A középső, kettős páholy alighanem alaprajzában is többszörösen ívelt volt. A páholyok feletti nagy ívet két, bizonyára négyzetes alaprajzú, de homorlatosan élszedett oszlop támasztotta alá. Az előtér keleti és nyugati oldalán egy-egy, az udvarra vezető kijárat volt, s mindkét oldalon idáig nyúltak a már a lépcsőház oldalánál is meglevő ruhatárak. Ezeknek is csak külső falaik maradtak meg, az azokban még fellelhető nyílásmaradványokat már érintettük. E terek felett egykor az oldalpáholyokhoz vezető emeleti folyosó húzódott, ezek nyílásairól is esett már szó. Valamivel jobb a helyzet a nézőtér esetében, bár az oldalpáholyok, a mögöttük volt emeleti folyosók és az azok alatt volt sétálók áldozatul estek az 1964-es átalakítás vandál pusztításainak. Az alaprajzi elrendezés a Komor-féle tervből és a későbbi felmérésekből tisztán kivehető, s szerencsére fennmaradt a nagyterem (=nézőtér) Komor Marcell által készített hosszmetszete (7. melléklet) és egy részletrajza (8. melléklet) is. Ráadásul ebben az esetben már hasznosíthatjuk az egyetlen fennmaradt, a 13

nézőtér eredeti állapotát rögzítő archív fényképfelvételt (15. melléklet) is. Különös szerencse az is, hogy az oldalfalak déli vége megmaradt napjainkig. Búcsút kell viszont mondanunk az eddig oly sokszor citált hosszmetszetnek, mert az a nézőtér esetében szinte mindenben szemben áll a többi forrással. A nézőtér keleti és a nyugati falának északi vége egy rövid szakaszon még tömör volt, ezekbe egy-egy fülke mélyedt (a fülkék ugyanolyanok voltak, mint amilyenek az északi falban álltak, s mint amilyenek az oldalfalak déli végein ma is megvannak), ennek oka az volt, hogy e szakaszok mögött egy-egy mellékhelyiség lett kialakítva. A továbbiakban oldalanként két-két oszlop támasztotta alá az emeleti oldalerkélyeket, majd következett egy újabb tömör szakasz (a lépcsőtornyok fala), melyekbe a földszinten ismét csak fülkék mélyedtek, s mindkettő meg is maradt napjainkig. Nézzük tehát először ezeket! Mind a keleti (87. kép), mind pedig a nyugati oldalon megmaradt fülke (88. kép) hullámosan ívelt záradékú, káváik kettős homorlattal tagoltak. Az ívek felett két-két festett, de meglehetősen gyenge színvonalú virágfüzér látható (89. kép, 90. kép). A virágfüzérek az archív fényképen még nem fedezhetőek fel, eszerint semmiképpen sem lehetnek eredetiek. Mindkét fülke felett megmaradt az emeleti páholyba vezető, függönyíves lezárású nyílás (91. kép, 92. kép), melyek kávái ugyancsak kettős homorlattal tagoltak. Mindkét oldalon kivehető a páholy kosarának többszörösen ívelt vonalú lenyomata (93. kép). A páholyokba vezető ajtók egyébként mindkét lépcsőtoronyban előkerültek (94. kép, 95. kép). A két megmaradt fülke pontosan megfelel a nézőtér Komor-féle hosszmetszetén ábrázoltaknak. A metszet tanúsága szerint pontosan ugyanilyen páholyok volt a nézőtér oldalfalainak oszlopokkal tagolt részének szélein (a páholyok alatt ott természetesen már nem fülkék, 14

hanem a fülkékkel egyező formájú nyílások voltak). Az emeleten az oldalfalak tengelyében hasonlóképpen az északi oldalhoz szélesebb (kettős?) páholyok álltak. Ezek nyílásainak záradéka hullámos vonalú volt. Az alattuk volt nyílások többszörösen ívelt vonalban zárultak. Mindezek alátámasztja az egyetlen archív fényképfelvétel is. Sajnos a páholyok kosarait ékítő díszítmények a képen kivehetetlenek, s Komor sem részletezte azokat. A nézőteret a színpadtól elválasztó széles nyílás formájáról bár semmiféle rajz nem maradt fenn róla szerencsére megingathatatlan forrással bírunk, s ez éppen az említett fényképfelvétel. A kép éppen szemben a színpaddal készült, s egyértelműen mutatja, hogy a színpadot a nézőtértől elválasztó széles nyílás hullámos záradékú volt. Összevág ezzel az is, hogy az ív indítása mindkét oldalon megmaradt (96. kép). Az 1964-es burkolat eltávolítása azonban további részleteket is eredményezett. Kiderült, hogy a nyílás két oldalát a virágfüzérekkel egyidős, kétes színvonalú rozetták díszítették. Ezek mindkét oldalon megmaradtak (97. kép, 98. kép, 99. kép, 100. kép). Itt jegyzendő meg, hogy a nézőtér eredetileg padlófűtéses volt (101. kép). A nézőtér felett hasonló boltozat volt, mint a lépcsőház felett. Ez jól látható a nagyterem Komor-féle hosszmetszetén, de az 1964-es átépítési terven is. A nézőtér két oldalán volt terek közül az északi végen volt mellékhelyiségekből az ablakokon kívül csupán elbontott déli faluk csorbázata maradt meg (102. kép, 103. kép). A felettük volt emeleti folyosószakasz ablakai (104. kép, 105. kép), akárcsak a tőlük északra esők (106. kép, 107. kép) belülről fülkeszerűen voltak kiképezve oly módon, hogy a félköríves záradékú fülkék kávái a padlószintig futottak le. A hármas páholyok mögötti emeleti folyosószakaszok ablakai (108. kép, 109. kép, 15

110. kép, 111. kép, 112. kép, 113. kép) ugyanilyen módon voltak kialakítva, ezek azonban 1964-ben már be voltak falazva. Azt sajnos nem tudjuk, hogy az emeleti oldalfolyosók, illetve az alattuk volt sétálók mennyezete milyen volt? Az 1964-es átépítés tervei és a jelenlegi nyomok (114. kép) arra utalnak, hogy egyszerű síkmennyezet fedte őket. A lépcsőtornyok földszinti déli falában Komor eredeti elképzelésével szemben végül nem alakítottak ki ajtót. Bár az 1938-as alaprajzon éppen a Komor által tervezett ajtók láthatóak, a mai falakban (114. kép, 115. kép) semmi jel nem mutat arra, hogy ilyen ajtók ott valaha is nyíltak volna. A mai állapot 1964-ben már megvolt, de az ajtók vasbeton áthidaló gerendái miatt ezt utólagos átalakítás eredményeként kell értékelnünk. A tornyok földszinti északi falában Komor terveinek megfelelő ajtók nyíltak. Természetesen a lépcsőtornyokban ma megtalálható lépcsők sem eredetiek, azonban szerencsére megvannak Komor Marcell eredeti lépcsőtervei (11., 12. melléklet). Ennek megfelelően a tornyok mai emeleti járószintjei sem ott húzódnak, ahol az eredetiek, hanem valamivel magasabban. Az eredeti szint helye jól megfigyelhető (116. kép). Ehhez a szinthez tartoztak a tornyokból nyíló páholyajtók is. Ugyancsak ehhez a szinthez illeszkedtek a lépcsőtornyok emeletéről észak és dél felé vezető eredeti ajtók (117. kép, 118. kép) is. A színpad oldalfalaiban a földszinten eredetileg két-két ajtó nyílt. Közülük 1964-ben már csak a falak északi végén levő ajtók működtek, a másik kettő fülkeszerűen el volt falazva. Az 1964-es átalakítás során ezeket ismét megnyitották, viszont a másik kettőt (ugyancsak fülkeszerűen) 16

elfalazták. A fülkéket később teljesen befalazták. E nyílások ma ismét előkerültek (119. kép, 120. kép). A színpaddal szomszédos földszinti és emeleti terek déli fala eredetileg nem volt áttörve nyílással, ahogy természetesen az emeleti terek színpaddal közös fala sem. 17

Helyreállítási javaslat Mint két évvel ezelőtti kutatásunkat követően már leszögeztük, számos, főként az 1945-öt követő évtizedekre keltezhető átalakítás ellenére az épület, így a színházat is magába foglaló külső homlokzatok számtalan eredeti elemet őriztek meg napjainkig. ( ) Szerencsére mind a műemléki értékekre úgy tűnik kellő alázattal tekintő befektetői, mind az építészi szándék e toldalékok elbontására, s így az épület eredeti formájának kibontására irányul, s ennek során minden bizonnyal mód nyílik majd az eredeti udvari homlokzatok rekonstrukciójára is. Ez annál is inkább lehetségesnek tűnik, hiszen a kutatás során több helyütt napvilágra kerültek az eredeti nyílások nyomai, így ezek, valamint az épen maradt homlokzati elemek analógiaként történő felhasználásával, egybevetve ezeket a sajnos csak töredékesen ránk maradt archív tervekből nyerhető információkkal, mód nyílik a pontos és korhű újjáépítésre. Ezt a megelőlegezett bizalmat úgy tűnik igazolják az épületen az elmúlt másfél évben végzett beavatkozások, a színház külső homlokzatai immáron a később toldások takarása nélkül láthatóak. Mi mondható el ezekről a homlokzatokról? A Kossuth utcai homlokzat helyreállításának mikéntjéről előző dokumentációnkban már részletesen értekeztünk, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy jelenlegi kutatásunk sem igazolja azt a szakirodalomban felmerült állítást, hogy az épület színezése valaha is kék lett volna. Így a színház külső homlokzatainak színezését az előző dokumentációban foglaltakkal megegyező módon javasoljuk megválasztani. 18

Az udvari homlokzatok közül a nyugati őrzi legtöbb, lényegében kivétel nélkül rekonstruálható eredeti elemét. Miután az ennél sokkal súlyosabban sérült keleti homlokzat mint a kutatásokból kiderült eredetileg ennek tükörképeként épült meg, itt sem jelenhet gondot az építész számára a homlokzat rekonstrukciójának elkészítése. Sokkal súlyosabb problémát jelent a szinte teljesen megsemmisült déli homlokzat rekonstrukciója, melyről sem rajzi ábrázolás, sem archív fényképfelvétel nem maradt fent. Itt mindössze annyit tudunk teljes bizonyossággal, hogy ezt a homlokzatot három nyílás törte át a földszinten, de ezek formájáról csupán találgatásokra hagyatkozhatunk. A többi homlokzat analógiájára hivatkozva ugyanakkor nincs okunk kételkedni abban, hogy e nyílásokat is nyers téglasávok keretezték, de a záradékok pontos formája ismeretlen. Miután a Komor- féle alaprajzból, valamint az 1964. évi felmérésből pontos helyük, illetve szélességi méreteik meghatározhatók, javasoljuk legalább jelzés-szerű bemutatásukat még akkor is, ha tényleges funkciót nem kapnak. Áttérve a belső terekre, a helyreállítás szempontjából alapvető, hogy a fennmaradt eredeti, Komor-féle tervek, a kutatás időpontjában sajnálatosan egyetlenként ismert archív fényképfelvétel és a máig megmaradt, a falkutatás során megismert eredeti részletek összevetéséből az derül ki, hogy a színház ellentétben a szállodával - pontosan Komor Marcell papírra vetett elképzelései alapján épült fel. Erre utal egyébként az is, hogy itt kifejezetten részletrajzok maradtak meg, mely a tervek aprólékos kidolgozottságára vallanak. Mindezt azért fontos leszögeznünk, mert ennek fényében a teljesen elpusztult részletek felidézéséhez bátran használhatjuk a 19

terveket. A tervek ismeretében bátran állítható, hogy a színház funkcionálisan jól kitalált, logikus rendszert tükröz, így az eredeti állapotot minél inkább megközelítő helyreállítás az épületnek csak javára válhat. Sajnos, a színháznak nem minden belső részletéről maradtak fenn tervek, ezek többségénél azonban - szerencsére - több eredeti részlet került elő. Ilyen például a vestibül, melyben a boltozat épen fennmaradt, a kapu íve, illetve az oldalfalak vakolatdíszei (ez utóbbi esetben bevonva a források közé a hosszmetszetet is) könnyen rekonstruálhatóak. Az oldalfalakban nyíló ajtókkal már nehezebb a helyzet: ezek eredeti formájának visszaidézésében tényleg csak a hosszmetszet segíthet. A szóban forgó nyílásokat még akkor is fontos volna visszaállítani, ha végül valódi funkciót nem is kapnának. A keresztfolyosóról az utólagos falazatok kibontása után kiderült, hogy lényegében eredeti formájában maradt fent napjainkig, s ennek az állapotnak meggyőződésünk szerint - a helyreállítást követően is fenn kell maradnia. A Komor-tervek szerint Főlépcsőcsarnok -ként aposztrofált, tér, mely az 1964. évi átépítés során az épület egyik legsúlyosabb sérülést elszenvedett része volt, a közelmúlt bontásai nyomán többnyire szerencsésen megszabadult utólagos sallangjaitól, így ismét kibontakoztak egykori arányai. Különösen látványos a későbbi osztófödémek elbontása után ismét a tér szerves részét képező boltozat, illetve az annak közepét lezáró üvegkupola, melynek csekély hiányai gond nélkül kipótolhatóak. Célszerű volna mindemellett a lépcsők eredeti nyomvonalának visszaállítása, mely révén a homlokzatok lépcsőablakai is visszanyernék eredeti funkciójukat. 20

A lépcsők eredeti formájának és részleteinek visszaidézéséhez amennyiben elfogadjuk azt az alapvetést, mely szerint azok valóban a tervek szerint kerültek kivitelezésre a Komor-féle részlettervek használhatóak fel. A Főlépcsőcsarnok rekonstrukciója egyébként az egyik legfontosabb, csaknem mindent eldöntő eleme a tervezett helyreállításnak, hiszen ennek sikeres megoldása a nézőtéren kívül az épületrész második legreprezentatívabb terét szüli újjá. El lehet gondolkodni azon, hogy a névadó Tóth József egyébként sem eredeti, nem is különösebben nívós - büsztjét, a rekonstrukciót követően itt helyezzék-e el. A lépcsőház melletti földszinti terek eredeti osztófalai ma már nincsenek meg igény szerint azonban az eredeti térbeosztás akár az eredeti, a helyreállítást követően amúgy is szükségessé váló funkciókkal visszaállítható. Az egykori előtér lényegében teljesen megsemmisült. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ma már teljesen hiányzó déli faláról az abban volt páholyokkal együtt rendelkezésre áll Komor Marcell terve igaz, ez csak a nézőtér felőli oldalt ábrázolja. A másik oldal eredeti formájáról a nyílások kivételével nincs információnk. Mindezek ellenére a fal visszaépítése már csak a páholyok miatt is javasolt, az előtér felőli oldalon semleges, de a tér eredeti hangulatát, stílusát mégis visszaidéző formában. Ez azonban nem rekonstrukciós, hanem építészeti-belsőépítészeti feladat. Hasonlóképpen javasoljuk az oldalfalak valamilyen formában történő visszaépítését is (ez már csak az emeleti, a páholyokhoz vezető folyosó miatt is szükséges), annak ellenére, hogy ennek eredeti képéről semmiféle adatunk nincsen. Ez tehát ugyanígy építészeti-belsőépítészeti feladat. 21

A színház helyreállításának non plus ultrája természetesen a nézőtér rekonstrukciója, illetve amennyiben a hiteles helyreállítás nem lehetséges, az ahhoz legközelebb álló állapot jelzésszerű építészeti eszközökkel történő visszaidézése. A Komor-terveknek, illetve az egyetlen fennmaradt archív fényképfelvételnek köszönhetően valamennyi oldalról rendelkezünk hiteles, vagy legalábbis hitelesként elfogadható ábrázolással, feltételezve azt, a szinte egészen bizonyosra vehető tényt, hogy a keleti és nyugati oldal kiképzése egymásnak megfelelt. A stukkódíszekből mára sajnálatos módon semmi sem maradt, ezek visszaidézése során a tervek e szempontból sematikus ábrázolása okán csupán a fényképre támaszkodhat a tervező. A megmaradt eredeti falfelületeket borító vakolaton látható festett, minőségük alapján ismeretlen, de feltehetően későbbi időben készült és vitatható művészeti kvalitású díszítmények vizsgálata és helyreállíthatóságának mikéntje, illetve szükségszerűségének megítélése azonban festő-restaurátori feladat. A Komor-tervekhez tartozó metszetek (illetve az 1964-es átalakítási terv) talán elégséges adatot tartalmaznak a boltozat visszaépítéséhez is kérdés, a mai, mindeddig el nem bontott álmennyezet felett maradt-e valami az eredetiből? Megfontolandó a nézőteret a zenekari ároktól elválasztó, a fényképen még megfigyelhető, mára azonban már betonnal pótolt, egykor fűrészelt famellvéd visszaállítása is. A nézőtér két oldalán volt földszinti sétálók, illetve emeleti folyosók tulajdonképpen gond nélkül helyreállíthatóak. Udvar felé néző nyílásaik ismertek, a nézőtér felőli oldalon volt páholyokba vezető nyílások 22

formája pedig a Komor-féle hosszmetszet és az archív fotó segítségével idézhetőek fel. A lépcsőtornyokban - ha az ezekből nyíló páholyokat is rekonstruálni kívánjuk, márpedig ez véleményünk szerint elengedhetetlen, feltétlenül vissza kell állítani az eredeti szintviszonyokat. Ez természetesen megköveteli az eredeti lépcsők, illetve bejáratok visszaállítását is. Szerencsére itt is rendelkezésre állnak a Komor-féle részlettervek. A színpad nézőtér felőli nyílásának ívindítása mindkét oldalon megvan. A nyílás eredeti formája az archív fényképfelvételen tisztán kivehető, visszaállítása aligha jelenthet gondot. Az oldalfalakban egykor nyílt két-két ajtót nem kell feltétlenül ismét megnyitni, csak akkor, ha erre szükség mutatkozik. A déli fal nyílásairól a külső homlokzat kapcsán már esett szó. Ha nincs rájuk szükség, úgy erről az oldalról még jelzésszerűen sem kell bemutatni őket, hiszen azok a közönség számára egyébként is mindig takarásban lesznek. A színpad két oldalán elhelyezkedő földszinti és emeleti helyiségek tökéletes visszaállítására természetesen nincs feltétlenül szükség. Elégséges, ha az udvar felé néző nyílásaik rekonstruálásra kerülnek, a térbeosztást a mai igények határozhatják meg. Budapest, 2009. január 7. Kancz István 23

Mellékletek jegyzéke 1. Az építendő szálló tervvázlata. Földszint. Novobáczky Győző, 1896. Közli: Herczeg Renáta: Védetté nyilvánítási dokumentáció. Bp., 2004. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Nyilvántartás. 2. Földszinti alaprajz. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 3. A-B metszet. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 4. Az egykori főlépcsőcsarnok keresztmetszete. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 5. Az egykori főlépcsőcsarnok hosszmetszete. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 6. A nagyterem keresztmetszete. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 7. A nagyterem hosszmetszete. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 8. A nagyterem részletrajza. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 9. A színház főlépcsőjének részletrajza. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 10. A színház főlépcsőjének részletrajza. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 11. A színház páholyaihoz a félemeletről vezető csigalépcső. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 12. A páholyokhoz vezető csigalépcső rajza. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 13. A színház nyugati homlokzatának töredéke. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 14. A színház nyugati homlokzata. A lépcsőtorony részletrajzának töredéke. Komor Marcell. Szentes város Levéltára. 24

15. A színházterem az átadás után, 1898-ban. Magyar Színháztörténeti Intézet. Fotótár. Lsz.: 0172. 16. Petőfi szálloda Szentes. Szálloda és kávéház közp. Melegvízfűtő, használati meleg és hidegvízvezeték berendezés. Földszinti alaprajz. 1938. február. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 17. E3-Földszint alaprajz. 1964. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 18. E4-1. emeleti alaprajz. 1964. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 19. E5-A metszet. 1964. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 20. E6-B metszet. 1964. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 21. E7-C metszet. 1964. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 22. E8-D metszet. 1964. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 23. E12-Erkély feletti szint alaprajza. 1964. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 24. F1-Pincefelmérés. 1964. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 25. F2-Földszint felmérés. 1964. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 26. F3-Emelet felmérés. 1964. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 27. E3-Földszinti alaprajz. 1957. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 28. E1-2. emeleti alaprajz. 1957. Szentes, Polgármesteri Hivatal Irattára. 4. doboz. 25

Fényképek jegyzéke 1. A nyugati homlokzat északi szakasza 2. Lépcsőházablak a homlokzatszakasz felső részén 3. Elfalazott nyílások a homlokzatszakasz alsó részén 4. A jobb oldali kicsi ablak a felette levő faltükörrel 5. A homlokzatszakasz jobb oldali, nagyobb faltükre. 6. A nyugati homlokzat északról számított második szakasza 7. Oromfal a homlokzatszakasz felett 8. A homlokzatszakasz emeleti ablakai 9. Elfalazott ajtó a homlokzatszakasz földszinti részének tengelyében 10. Elfalazott ablak a szakasz bal oldalán 11. Ajtó az egyik ablak helyén 12. Meglevő pinceablak a homlokzatszakaszon 13. Elfalazott pinceablak a homlokzatszakaszon 14. Újra láthatóvá vált pinceablak a homlokzatszakaszon 15. Újra láthatóvá vált pinceablak a homlokzatszakaszon 16. A nyugati homlokzat északról számított harmadik homlokzatszakasza 17. Bejárat a homlokzatszakasz tengelyében 18. A nyugati oldal lépcsőtornya 19. A lépcsőtorony jelenlegi bejárata 20. A nyugati homlokzat déli szakasza 21. Az északi emeleti ablak maradványa a nyugati homlokzat déli szakaszán, belülről 26

22. A déli emeleti ablak maradványa a nyugati homlokzat déli szakaszán, belülről 23. A déli földszinti ablak maradványa a nyugati homlokzat déli szakaszán, belülről 24. Elfalazott pinceablak a nyugati homlokzat déli szakaszának északi nyílása alatt 25. Pinceablak a nyugati homlokzat déli szakaszának középső nyílása alatt 26. Pinceablak a nyugati homlokzat déli szakaszának déli nyílása alatt 27. A párkány maradványai a déli homlokzaton 28. A déli homlokzat nyugati szakasza 29. A déli homlokzat keleti szakasza 30. Utólagos elfalazás a déli homlokzat lábazatának tengelyében 31. Kettős pinceablak a déli homlokzat lábazatában, az elfalazástól nyugatra 32. Kettős pinceablak a déli homlokzat lábazatában, az elfalazástól keletre 33. Pincelejárat a lábazat keleti végén 34. A színház keleti homlokzata 35. Elfalazott lépcsőházablak a keleti homlokzat északi szakaszán 36. Elfalazott ajtó az északi homlokzatszakasz földszinti részén 37. Ablak az északi homlokzatszakasz földszinti részén 38. Ablak maradványa az északi homlokzatszakasz földszinti részén 39. A keleti homlokzat északról számított második szakasza 40. Elfalazott földszinti ablakok a keleti homlokzat északról számított második szakaszában 27

41. Pinceablak a keleti homlokzat északról számított második szakaszában 42. Pinceablak a keleti homlokzat északról számított második szakaszában 43. A keleti homlokzat északról számított harmadik szakasza 44. Elfalazott pinceablak a homlokzatszakasz északi ablaka alatt 45. Elfalazott pinceablak a homlokzatszakasz déli ablaka alatt 46. A keleti oldal lépcsőtornya 47. A lépcsőtorony bejárati ajtaja 48. A keleti homlokzat déli szakasza 49. Lefaragott vízszintes téglasáv nyoma a keleti homlokzat déli szakaszának emeleti részén 50. Emeleti ablak maradványa keleti homlokzat déli szakaszán, a fal belső oldalán 51. Emeleti ablak maradványa keleti homlokzat déli szakaszán, a fal belső oldalán 52. Földszinti ablak maradványa keleti homlokzat déli szakaszán, a fal belső oldalán 53. Elfalazott pinceablakok a keleti homlokzat déli szakaszának lábazatában 54. A színház utcai kapujának rézsűs kávája 55. A kapunyílás eredeti záradékának maradványai 56. A vestibül dél felől 57. A vestibül északi boltszakasza 58. A vestibül déli boltszakasza 59. Ajtó a vestibül nyugati falában, az északi boltszakaszban 60. Ajtó a vestibül nyugati falában, a déli boltszakaszban 28

61. Vakolatdísz a vestibül oldalfalán 62. Vakolatdísz a vestibül oldalfalán 63. Vakolatdísz a vestibül oldalfalán 64. A keresztfolyosó keleti szakasza 65. A keresztfolyosó nyugati szakasza 66. Fiókos dongaboltozat a keresztfolyosó középső boltszakaszában 67. Keresztboltozat a keresztfolyosó keleti szélső boltszakaszában 68. Az egykori mellékhelyiségek előterébe vezető ajtó a keresztfolyosó keleti szélső boltszakaszában 69. Az ajtóval szemközti fülke 70. Az egykori főlépcsőháztól keletre eső terület ma 71. Az egykori főlépcsőháztól keletre eső terület ma 72. Az eredeti keleti lépcsőkar helye a nézőtérre vezető átjáró bal oldalán 73. Az eredeti nyugati lépcsőkar helye a nézőtérre vezető átjáró jobb oldalán 74. A keresztfolyosóról a főlépcsőházba vezető középső átjáró 75. A középső átjárótól nyugatra eső átjáró maradványai 76. A középső átjárótól keletre eső átjáró maradványai 77. Az emeleti folyosóra vezető nyugati átjáró 78. Az emeleti folyosóra vezető keleti átjáró 79. A lépcsőház déli emeleti falában álló nyílás 80. Szoborfülke és konzol a nyílás mellvédjében 81. A nyílástól keletre eső falmező 82. A nyílástól nyugatra eső falmező 83. A nyugati páholyokhoz vezető átjáró 84. A keleti páholyokhoz vezető átjáró 29

85. A lépcsőház mennyezetének színes üvegablaka 86. Modern beépítés az egykori előtér helyén 87. Eredeti fülke a nézőtér keleti falának megmaradt déli végén 88. Eredeti fülke a nézőtér nyugati falának megmaradt déli végén 89. Virágfüzér a keleti fülke felett 90. Virágfüzér a nyugati fülke felett 91. A keleti fülke feletti páholy nyílása 92. A nyugati fülke feletti páholy nyílása 93. A páholykosár ívének lenyomata a nyugati oldalon 94. A nyugati lépcsőtoronyból a páholyba vezető ajtó 95. A keleti lépcsőtoronyból a páholyba vezető ajtó 96. A nézőteret a színpadtól elválasztó nyílás áthidaló ívének indítása a nyugati oldalon 97. A nézőteret a színpadtól elválasztó nyílást kísérő rozetták a nyugati oldalon 98. Egy rozetta a nyugati oldalon 99. A nézőteret a színpadtól elválasztó nyílást kísérő rozetták a keleti oldalon 100. Egy rozetta a keleti oldalon 101. A nézőtér padlófűtésének beszakadt csatornája 102. A nyugati mellékhelyiség elbontott déli falának csorbázata 103. A keleti mellékhelyiség elbontott déli falának csorbázata 104. Az egykori mellékhelyiségek feletti, keleti emeleti folyosószakasz ablaka 105. Az egykori mellékhelyiségek feletti, nyugati emeleti folyosószakasz ablaka 106. A nyugati emeleti folyosónak az egykori átjáró fölé eső ablaka 30

107. A nyugati emeleti folyosónak az egykori ruhatár fölé eső ablaka 108. A hármas páholy mögötti keleti, emeleti folyosó három ablaka közül az északi 109. A hármas páholy mögötti keleti, emeleti folyosó három ablaka közül a középső 110. A hármas páholy mögötti keleti, emeleti folyosó három ablaka közül a déli 111. A hármas páholy mögötti nyugati, emeleti folyosó három ablaka közül az északi 112. A hármas páholy mögötti nyugati, emeleti folyosó három ablaka közül a középső 113. A hármas páholy mögötti nyugati, emeleti folyosó három ablaka közül a déli 114. A nyugati lépcsőtorony déli fala, a benne lévő utólagos ajtóval, dél felől 115. A keleti lépcsőtorony déli fala, a benne lévő utólagos ajtóval, dél felől 116. Az eredeti emeleti járószint helye a keleti lépcsőtoronyban 117. Az első emeleti, dél felé nyíló eredeti ajtó maradványa a nyugati lépcsőtoronyban 118. Az első emeleti, dél felé nyíló eredeti ajtó maradványa a nyugati lépcsőtorony déli falában 119. A színpad nyugati falának északi végén levő elfalazott ajtó nyugatról 120. A színpad keleti falának északi végén levő elfalazott ajtó keletről 31

Rajzok jegyzéke 1. Pinceszinti alaprajz 2. Földszinti alaprajz 3. Emeleti alaprajz 32