Oktatási segédlet Biztosítás üzemgazdaságtan és pénzügyi tervezés tárgyhoz Készítette: Gál Erzsébet Miskolc, 2008. 1
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 2 1 A biztosítás kialakulása... 5 1.1 A biztosítás története... 5 1.2 A magyar biztosítástörténet... 6 1.2.1 A Magyarországon kialakult modern biztosítás korszaka... 7 1.2.2 Államosítás versus intézményi reform... 7 1.3 XXI. századi vívmányok a biztosítási piacon... 8 1.3.1 Integrált pénzügyi szolgáltatások - Bankbiztosítás... 8 1.3.2 Az e-biztosítás... 10 1.3.3 Alternatív kockázattranszfer - ART... 11 2 A biztosítás fogalma, értelmezési lehetőségei... 12 2.1 A biztosítási termék elemei... 14 2.2 A biztosítástudomány részterületei... 14 3 A biztosítás gazdaságban betöltött szerepe... 16 3.1 A magyar biztosítási piac helyzete 2007-ben... 18 4 A biztosítás szolgáltatás jellege... 19 4.1 A biztosító pénzügyi szolgáltató... 19 4.2 A biztosítás idődimenziója.... 20 4.3 Az életciklus modell - Life cycle modell.... 20 5 A biztosítási jog... 22 5.1 Jogforrások... 22 5.2 A biztosítás jogi definiálása... 23 5.3 Jogalanyok... 23 5.3.1 A biztosítási szerződés alanyai.... 25 5.3.2 Biztosítási szerződésjog.... 26 5.4 A biztosítási jogviszony lehetséges típusai... 27 5.5 Biztosítási ágak és ágazatok... 27 5.6 Az EU Biztosítási Irányelvei... 28 6 Biztosítás üzemgazdaságtan... 29 6.1 A biztosító, mint piaci szereplő... 29 6.2 A biztosító vállalat működése... 29 6.2.1 A biztosítási termék... 31 7 Kockázat és kockázatkezelés... 31 7.1 Biztonság és kockázat... 31 7.1.1 A biztonság optimális foka... 32 7.2 Kockázatok tipologizálása... 33 7.2.1 A modern biztosítás területei... 35 7.3 Kockázatkezelés (Risk management)... 35 7.3.1 Kockázatkezelés definiálása... 36 7.3.2 A kockázatkezelés folyamata... 36 7.3.3 A lehetséges kockázatkezelési stratégiák... 37 7.4 A biztosíthatóság kérdése... 39 7.5 A biztosítót körülvevő sajátos kockázatok... 40 7.5.1 Belső és külső kockázatok... 40 7.5.2 Biztosítástechnikai kockázat és forrásai... 41 7.5.3 Pénzügyi kockázatok... 42 2
8 A biztosító kockázatkezelése... 43 8.1 A viszontbiztosítás fogalma, célja, fajtái... 43 8.2 A viszontbiztosítási fedezet fő típusai... 44 9 A biztosítási díj... 46 9.1 A díjkalkuláció működésének elvei... 47 9.2 Díjfizetés... 48 9.2.1 A díjfizetési gyakorisága és módozatai... 48 9.2.2 A díj idődimenziója... 49 9.3 Életbiztosítási díjkalkuláció... 49 9.3.1 A technikai kamat és egyéb jellemzők... 50 9.3.2 A biztosítási díj értelmezési lehetőségei... 50 9.4 Vagyonbiztosítások díjkalkulációja... 51 9.5 Nyereségrészesedések fajái... 51 9.6 A biztosítási díj adó tartalma... 52 10 Biztosításüzemgazdaságtani alapok... 52 10.1 Szervezeti felépítés... 52 10.1.1 Konszern és tagvállalatok... 53 10.1.2 Biztosítók értékesítési szervezete... 54 10.1.3 Igazgatás... 55 10.1.4 Biztosítás-specifikus funkciók és folyamatok... 56 10.2 A biztosítók pénzügyei és befektetései... 59 10.2.1 A biztosítási díj... 59 10.2.2 A biztosítástechnikai tartalékok... 59 10.2.3 A biztosítók szolvencia követelménye... 60 10.2.4 A biztosító befektetéseinek alapelvei és azok kezelése... 61 10.3 A biztosító éves beszámolója... 62 10.3.1 A biztosító mérlege... 63 10.3.2 A biztosító eredménykimutatása... 65 10.4 A biztosító költségei és jutalék rendszere... 66 11 Biztosítások csoportosítása... 68 11.1 Ágazati felosztás... 68 11.2 Biztosítási formák... 69 11.2.1 Egyéb felosztások... 70 12 Személybiztosítások... 70 12.1 Életbiztosítás... 70 12.1.1 Az életbiztosítás módozatai... 71 12.1.2 Az életbiztosítások jogi sajátosságai... 74 12.2 Balesetbiztosítás... 75 12.3 Betegségbiztosítás... 76 12.4 Csoportos személybiztosítások... 77 12.4.1 A csoportos biztosítás és előnyei... 77 13 Vagyonbiztosítások... 78 13.1 Veszélynemek biztosításai (named perlis)... 79 13.1.1 Tűzbiztosítás... 79 13.1.2 Elemikár-biztosítások... 79 13.1.3 Állatbiztosítások... 80 13.2 Szállítmánybiztosítások... 81 13.3 Gépjárműbiztosítások... 82 13.3.1 Kötelező felelősségbiztosítás... 82 13.3.2 Casco... 83 3
13.4 Felelősségbiztosítások... 84 13.5 Egyéb biztosítások... 85 13.6 Összetett kockázatú módozatok... 86 13.6.1 Lakásbiztosítás... 86 13.6.2 Utasbiztosítás... 87 13.6.3 Vállalkozások vagyonbiztosítása... 87 13.7 Nemzetközi biztosítási programok... 88 14 A biztosító-pénztár dilemma... 89 Felhasznált irodalom... 91 4
1 A biztosítás kialakulása 1.1 A biztosítás története A biztosítás története tulajdonképpen veszélyközösségek története. A veszélyközösségek jellemzői alapján többféle fejlődési vonal rajzolható meg, de minden esetben a legfontosabb szempont az, hogy kire terjed ki a kockázatközösség. Ennek a történelmi folyamatnak a követésével jutunk el az ősembertől az ókori városállamokon át a középkor nagycsaládjain keresztül a modern kor munkahelyi balesetbiztosításához, illetve a katasztrófa-poolokhoz. A biztosítás kialakulását két szempontból is csoportosíthatjuk. Az első szempont a biztosításban részvevő személyek és a biztosítás kötés szabadsága alapján rendezi három csoportba a biztosítás kialakulásának szakaszait: a.) Az első csoportba azok a biztosítások tartoznak, amelyet meghatározott személyek, szabad akaratukból köthetnek meg. Ekkor tehát a belépés korlátozott volt, például egy meghatározott szakma képviselői számára. b.) A második csoportba azok a biztosítások sorolhatóak, amelyhez bármely személy szabadon csatlakozhat. Ide vezethetők a napjainkban is működő önkéntes biztosítási rendszer kialakulásának előzményei. (Ide tartozik tehát minden, ami nem kötelező!) c.) A harmadik csoportba azok a biztosítások tartoznak, amelyhez minden személy kötelezően kell, hogy csatlakozzon. Ez tulajdonképpen a kötelező biztosítás és a társadalombiztosítás kialakulása. A biztosítás kialakulásának története csoportosítható történeti szempontból is, alapvetően két nagy szakaszra: a.) A biztosítás előtörténete mely az ősember hordáitól kezdődik, amikor a közösség egyes tagjai, csoportjai munkájukkal járultak hozzá az egész közösségre érvényes hordabiztosítási szolgáltatásokhoz. Ebbe a történeti szakaszba tartoznak a karavánbiztosítások illetve a tengeri szállítmánybiztosítások, amikor a karavánok / hajók tulajdonosai 5
szövetkeztek a szállított árukat ért károk csökkentésére. A veszteségeket a veszélyközösségek tagjai egyenlő arányban osztották szét egymás között. Szintén ide tartoznak a temetkezési egyesületek, amikor egy adott szakma képviselői hoztak létre veszélyközösséget azáltal, hogy az általuk gyűjtött pénzből a hátramaradott családtagoknak nyújtottak segítséget. A fenti veszélyközösségek általános jellemzője, hogy azok mindegyike az adott veszélyközösséget meghatározott szakma tagjai közül önkéntes alapon toborozta. b.) A fenti előtörténet a XIV. száddal zárult le, és innen indult a modernkori biztosítás kialakulásának története. A XVII. században már megjelentek a tűzkár elleni biztosítások és Franciaországban az első életjáradék típusú biztosítások. A tengeri szállítmányozás élénkülésével párhuzamosan kialakultak azok a biztosítások, melyek már nem csak a rakományt, hanem a hajótestet is biztosították. A tengeri szállítmány biztosításának központja ekkor Londonban alakult ki, és maradt napjainkig is ez a központ. Országonként az adott területre jellemző károk elleni biztosítások alakultak ki. Svájcban és Franciaországban az állattenyésztés biztosítása, Angliában a balesetbiztosítás, Franciaországban a felelősség biztosítás, illetve Európa szerte a jégkár elleni biztosítás. 1.2 A magyar biztosítástörténet Az első biztosítóhoz hasonló intézmény Magyarországon a XIV. században jött lére, melyet a céhek hoztak létre, úgynevezett társládák 1 formájában. A XVIII. században a dunai gabonafuvarozás megindulásával Magyarországon is fellendült a szállítmánybiztosítások korszaka és létrejött a Rév-Komáromi Hajózást Biztosító Társaság. A hazai biztosítási piacot kezdettől fogva a külföldi tőke erőteljes jelenléte jellemezte, és jellemzi napjainkban is, melynek oka hazánk gazdaságának elmaradásával magyarázható. Az első magyarországi biztosítási társaságot 1831-ben alapították, a Triest Általános Biztosító Társulat első pesti képviseleteként. 1 A társláda a nevét arról a pénzesládáról kapta, melyben a tagdíjakat gyűjtötték össze. A felhalmozott összeget a betegségi, öregségi, temetkezési özvegyi, árvasági segélyek formájában juttatták a tagok rendelkezésére. 6
1.2.1 A Magyarországon kialakult modern biztosítás korszaka Az első magyar tulajdonú társaság 1857-ben alapult az Első Magyar Általános Biztosító Társaság néven. Egy évvel később létrejött a gyári viszontbiztosítási egyezmény a Generali vezetésével. A gazdaság élénkülése a biztosító társaságok számának növekedésében is érzékelhető, melyet a következő ábra szemléltet: 1. ábra: A biztosítók darabszámának változása Magyarországon 1860 és 1938 között 120 114 100 80 60 40 37 54 49 20 0 8 1860 1895 1900 1913 1938 Évek Forrás: Horinka-Luttenberg (2005.) Saját szerkesztés Amint a fenti ábra is jól tükrözi, a világháború gátat vetett a fejlődésnek, a gazdasági világválság következtében a magasba szökő infláció a biztosítók komoly veszteségeket szenvedtek, mellyel párhuzamosan az ügyfelek bizalma is megrendült. 1.2.2 Államosítás versus intézményi reform A biztosítótársaságok és pénztárak újjászervezésére 1946-ban került sor. Az államosítás 1948-ban indult el, amikor a teljes biztosítási piacot állami irányítás alá vonták. 1949. június 20-án jött létre az Állami Biztosító Nemzeti Vállalata, majd elkezdődött az állami monopólium 40 éves időszaka. Ezek alatt az évtizedek alatt a biztosítási piac rendkívül lassan fejlődött, figyelembe véve azt, hogy a gazdaság 7
állapot, az életszínvonal alakulása jóval nagyobb léptékű állománygyarapodást tett indokolttá. A monopólium intézménye végül 1986-ban szűnt meg, amikor az Állami Biztosító helyett a korábbi állomány megosztásával két új biztosító társaság jött létre, az Állami Biztosító és a Hungária Biztosító. Ezt követően aztán egymás után jelentek meg a hazai piacon a külföldi biztosító társaságok fióktelep útján. Az első alapítási hullámra 1988-ban került sor. Ekkor jött létre az Atlasz és a Generali Biztosító. A második hullám 1990 és 91-ben zajlott le, amikor megalakultak az első külföldi tulajdonú biztosító társaságok. 1.3 XXI. századi vívmányok a biztosítási piacon A biztosítási piacon kialakult fejlődési irányokat a leginkább meghatározó tényezők, melyek a tercier szektor fejlődésére alapvető hatást gyakoroltak a liberalizáció, dereguláció, globalizáció, privatizáció, integráció és az univerzálódás. A biztosítási piacon részt vevő szereplőknek választ kell adniuk az egyre kiélezettebb versenyhelyzetre, a kockázatok fokozódására (terrorizmus, felmelegedés, stb.). Ezek a válaszlépések gyakran összeolvadás, felvásárlás képében öltenek testet, ugyanakkor egyre inkább elterjednek azok a komplex szolgáltatások, melyek segíthetnek a versenyelőnyök kihasználásában. A következő pontokban ezeket a modern kori szolgáltatás fajtákat tekintjük át röviden. 1.3.1 Integrált pénzügyi szolgáltatások - Bankbiztosítás A bankbiztosítást pénzügyi és biztosítási tevékenységek átfedéseként lehet értelmezni, és lényegében a bankok és a biztosítók együttműködésén alapul, ami létrejöhet kereszttulajdonlás, értékesítési szinten illetve termékszinten is. Magának a bankbiztosításnak különböző formái létezhetnek, amit meghatároz természetesen az együttműködő felek alkupozíciója és tőkeereje is. Ennek megfelelően alapvetően három típusú együttműködést különböztethetünk meg, az alábbiak szerint: 8
a.) Klasszikus banki és biztosító együttműködés. Ekkor vagy egy domináns bank és egy biztosító társaság együttműködésének keretében jön létre az integráció, amit Bankassurance-nek hívunk (pl: Aegon- Raiffeisen). A másik változat, amikor a biztosító lesz a domináns az együttműködésben. Ekkor Assurfinance szolgáltatásról beszélünk. (pl. N-N és ING); b.) Bankbiztosító holding Ekkor nem csak egy bank és egy biztosító együttműködéséről van szó, hanem további pénzintézetek (például nyugdíjpénztárak, lakástakarékpénztár, egészségpénztár, lízingtársaság, stb.) szoros integrálódása valósul meg, a bank köré szerveződve (pl. OTP csoport); c.) Teljes integráció Ekkor nem csak a pénzügyi, hanem a nem pénzügyi intézmények is beintegrálódnak. (pl. Mercedes gyár) 2. ábra: Bankbiztosítás Pénzforgalom, Fizetési rendszerek Tanácsadás, hitelezés szinergiák Biztosítási kockázatok kezelése Pénzügyek Bankbiztosítás Biztosítás Forrás: Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 149. oldal A bankbiztosítás egyre szélesebb körben történő elterjedésének oka kettős: egyrészt kínálati oldalról a vagyonkezelésben egyre élesebb verseny alakul ki, másrészt pedig olyan szinergiahatások keletkeznek a pénzintézetek és a biztosító társaságok együttműködése során, melyek a hozamnövelés és a költségcsökkentés terén érhetőek főként tetten. A korábban önállóan működő rendszerek és folyamatok 9
üzletviteli újjászervezése után (ezt BPR-nak, Business Process Reengineering-nek nevezi a szakirodalom) kialakuló új struktúrában nagyobb hangsúllyal és hatékonyabban lehet kihasználni az elsődleges célt, ami a profitnövelésre irányul mindkét szervezet esetében. Mindezek mellett a keresleti oldalon egyre inkább a komplex szolgáltatások irányába fordul a figyelem, melyet kínálati szempontból csak az univerzális szolgáltatásokat nyújtó intézményes tudtak kiszolgálni. 1.3.2 Az e-biztosítás Az internet és az e-business térnyerése a biztosítási piacot sem hagyta érintetlenül, itt is megjelentek új technológiák és technikák, már az 1990-es években, melyeket az elektronikus biztosítás (e-biztosítás) kezdetleges formáinak nevezhetünk. Ide sorolhatjuk a call centerek elterjedését, a mobil és WAP szolgáltatásokat, az internetes biztosításokat. Ennek a szolgáltatásnak a megjelenése egyben a biztosítási piac átalakulását is jelenti. Olyan új szereplők lépnek be erre a piacra, mint az internet szolgáltatók, akik segítenek az ügyfeleknek a tájékozódásban (biztosítók, termékek között), illetve elektronikus értékesítők az egyszerűbb módozatok, sztandardizált termékek tekintetében (pl. gépjármű felelősség biztosítás). Ezzel az újabb értékesítési csatornával (internet) természetesen a verseny is fokozódik a piaci szereplők között. A biztosítók internetes értékesítésben elért fejlődési fokozatait az alábbi szakaszokkal jellemezhetjük: a.) Információ: Ebben az esetben az ügyfelek a biztosítók honlapjáról tájékozódhatnak a biztosítóval és termékeivel kapcsolatos információkról. b.) Interakció: Ebben az esetben az egy irányú információ-szolgáltatáson túl kétirányú kommunikáció is létre jöhet a biztosító és ügyfele között. Az ügyfelek interneten kérdéseikkel, véleményükkel kereshetik meg az adott biztosítót, melyre mailben vagy telefonon reagálnak. Ez a fajta kapcsolattartás lefedi az ügyfélszolgálatot, tanácsadási tevékenységet. 10
c.) Tranzakció: Ebben az esetben a biztosító képes lehet a szerződéskötéstől a kárrendezésig terjedő tevékenységek közül egyet, többet vagy mindegyiket interneten is végrehajtani. d.) Integráció: A biztosító ebben az esetben integrálja a hagyományos és az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásait biztosító informatikai rendszereit. e.) Innováció: Azokat az újszerű üzleti megoldásokat takarja, melyek a biztosítási piacon kialakultak, mint amilyenek az USA-ban jöttek létre az 1990-es években. (virtuális biztosító, brókerportál). 1.3.3 Alternatív kockázattranszfer - ART Az alternatív kockázattranszfer alatt olyan biztosítási formákat értelmezünk, melyek esetében a szerződő (biztosított) vagy a kockázatvállaló vagy a biztosítási forma (adott ügylet) esetében eltéréseket találhatunk a hagyományos biztosítási, kockázatkezelési gyakorlattól. Az ART egy kezdeti formája a pénzügyi viszontbiztosítás. Ez figyelembe veszi a biztosítási szerződésben tervezett pénzáramok időbeliségét, ami lehetővé teszi a különböző előfinanszírozási megoldások alkalmazását a viszontbiztosító részéről. Ezek mellett léteznek speciális viszontbiztosítások is, amikor fedezetet nyújt a viszontbiztosító egyszerre több kockázatra is (Multiyear Multiline) illetve speciális kockázatokra (devizakockázat, árváltozás kockázata), vagy a biztosítási esemény több feltételhez is kacsolódhat. Az ART tőkepiaci formája az értékpapírosított kockázatfinanszírozás, ami már a tőzsdei kereskedelmet is lehetővé teszi. Ezekben az esetekben gyakran egy adott indexhez kötik az ügyletet és meghatározzák azokat a küszöbértékeket melyek átlépése esetén fizet a biztosító. (pl. meteorológiai érték, kárindex, stb.) 11
2 A biztosítás fogalma, értelmezési lehetőségei A biztosítás értelmezési lehetőségeit és vizsgálatát különböző modellek segítik, melyek a biztosítást, mint gazdasági tevékenységet értelmezik, illetve a biztosítási piacot, a biztosító működését és a biztosítási termékeket magyarázzák, az alábbiak szerint: a) A legáltalánosabb értelemben a biztosítás a kockázatkezelés egyik lehetséges (választható) eszköze. b) Az értelmezési lehetőségek közül a leginkább elterjed megközelítés szerint a biztosítás kockázatközösségek (veszélyközösségek) szervezése és kármegosztás a biztosítottak között. c) A biztosítás az előtakarékosság szempontjából értelmezve a kollektív pénztakarékosság egyik formája. d) A marketing szemlélet szerint: A biztosítás az ügyfelek (biztosítottak) biztonsági és pénzügyi igényeinek felkeltésére és kielégítésére irányuló tevékenység. e) A biztosítás értelmezhető a kár esetére szóló opciónak is. Ebben az esetben a kötési árfolyam a biztosítási összeg, az opciós díj a biztosítási díj. f) Termeléselméleti megközelítés (Farny nyomán): A biztosító inputok (erőforrások) megfelelő kombinálásával és transzformációjával outputokat (biztosítási termékek, szolgáltatások) állít elő. Ennek a megközelítésnek a sajátossága, hogy a pénzt eredeti termelési tényezőként hasznosítja. g) Egy következő megközelítés szerint a biztosító pénzügyi- és kockázatközvetítő intézmény, egyfajta kockázattranszfer. h) Tőkepiac-elméleti megközelítés: Ebben a megközelítésben a biztosítás a tőkepiaci szereplők, a biztosító (kockázatvállaló) és a biztosítottak (szerződők) közötti determinisztikus és valószínűségi pénzek cseréjét teszi lehetővé. A biztosító működését a mindenkori kockázat-hozam pozíciójával írhatjuk le. 12
3. ábra: A biztosító és a biztosított közötti körforgás Tőke Biztosító Díj Befektető Biztosított Tőkehozam Tartalék Biztosítási szolgáltatás Forrás: Saját szerkesztés A biztosító a befektetőktől és a biztosítási díjakból tőkét kap, melyből tartalékokat képez és azokat a tőkepiacon befekteti. A befektetőnek biztosítási szolgáltatásokat és a tőkehozamokat fizet. i) Menedzsment megközelítés: A különféle menedzsment megközelítések közül aktualitása és jelentősége miatt az alábbiakat kell mindenképpen kiemelni 1. A folyamatszervezési megközelítést, mivel ez a biztosító informatikájának és minőségbiztosításának egyik meghatározó tényezője illetve területe (BPE/BPR) 2. A (szociál)pszichológiai szempontokat, melyek a kockázati társadalom szereplőinek viselkedését és kommunikációját írják le (pl. a biztosítási intézmények PR-ja). j) A biztosítási termék elemei szerinti megközelítés (lásd később részletesen) A biztosítás definiálásának imént felsorolásából leginkább a veszélyközösségek emelhető ki. A veszélyközösségek létrehozása nem jelent más, mint hasonló kockázatoknak kitett természetes és jogi személyekkel megkötött biztosítási megállapodások összessége. Az így létrejött kockázatközösségek teszik lehetővé az egyenként bizonytalan bekövetkezésű és összegű károk felosztását a biztosítottak összességére, valamint az időben is ingadozó károk kisimítását. Ezt a kettős kiegyenlítő hatást szakmai szóval kockázatkiegyenlítésnek nevezzük. 13
2.1 A biztosítási termék elemei A biztosítás definiálásai közé tartozik az a megközelítés is, mely a biztosítási terméket egészben vizsgálja, és különböző elemekre osztja. Ezt két szemléletmódban vizsgálhatjuk. Az egyik megközelítésben a biztosítási termék három része megfeleltethető a biztosító három üzletágának illetve tevékenységi területének. Ez alapján megkülönböztetjük a kockázati, a megtakarítási és a szolgáltatási termékelemeket, melyek alapján a biztosító üzletágai: a.) kockázatkezelés (biztosítás) (kockázati termék), b.) befektetés (megtakarítási termék) és a c.) szolgáltatás (szolgáltatási termék). Egy másik megközelítésben (Haller szerint) a biztosítási termék három szintje az alábbiak szerint csoportosítható: a.) biztosítási fedezet (védelem), b.) biztosítási szolgáltatások (tanácsadás, kárrendezés, ügyfélszolgálat stb.), c.) egyéb kiegészítő szolgáltatások (pénzügyi, szolgáltató, kárhelyreállító partnerek stb.) 2.2 A biztosítástudomány részterületei Ahogyan az a korábbiakból is jól látható a biztosítástudomány interdiszciplináris jellegű tudomány. A biztosítás gyakorlatában is tükröződik az interdiszciplinaritás: az orvostudomány a személybiztosítás kockázat elbírálásában, a mérnöki tudományok a vagyon- és technikai biztosításokban, a jogtudomány a felelősség- és jogvédelmi biztosításokban játszik fontos szerepet, de számos más tudományágakat is említhetünk a biztosítás segítői között. A biztosítástudomány részterületeinek bemutatása segíthet a szakirodalomban való tájékozódásban is. Ezek alapján alapvetően három részterületet különböztethetünk meg az alábbiak szerint: 14
a) Biztosítás gazdaságtan Ezen belül két szintre bontható a vizsgálódás: Mikroökonómiai szintre: Ide tartozik a biztosítás-üzem(gazdaság)tan és Risk Management. Makrogazdasági szintre: Ide soroljuk a piacelméleteket, továbbá a biztosítás nemzetgazdasági szintű vizsgálatát, valamint a biztosítás tág értelmezésében (az üzleti biztosításon túl) a társadalombiztosítást is. b) Biztosítási jog Ez a tudományterület foglalkozik a szerződésjoggal, a felügyeleti joggal, a társasági és konszernjoggal, és egyéb, a biztosítást is érintő jogi területekkel, mint versenyjog, munkajog stb. c) Biztosításmatematika Biztosításhoz kapcsolódó matematikai számítások. (Az aktuárius szakma tudomány területe.) Az irodalom az Általános biztosítástan alatt gyakran ún. biztosítástechnikai kérdéseket tárgyal, úgy min a biztosítás általános fogalmait, a kockázattant, a biztosítási formákat és a díjtant. Az ágazati biztosítástan a biztosítók egyes üzletágait tárgyalja az. A biztosítás-üzem (gazdaság) tan pedig a biztosító vállalat gazdaságtanával foglalkozik. Az üzleti biztosítástól sok szempontból elkülönült területet képez a társadalombiztosítás. 15
3 A biztosítás gazdaságban betöltött szerepe A biztosítás gazdasági jelentősége az alábbiakkal jellemezhető: a.) Védelmi funkciójával: Ez a biztonsági egyensúly létrehozásában játszik fontos szerepet, hiszen az emberfiziológiai szükségleteinek (élelem, ruházkodás, lakhatás, stb.) közvetlenül követi a biztonságra való igény, ami a megszerzett javak megtartására, veszélyekkel szembeni védelmére irányul. Másként megfogalmazva a fizikai (külső) és a lelki (belső) biztonságra való törekvést jelenti. b.) Befektetői funkció: A biztosítók a díjakat tartalékolva jelentős vagyonkezelői-befektetői funkciót is betöltenek. A biztosításnak adott országban játszott nemzetgazdasági szerepét, fejlettségét mérjük az egy főre jutó díjbevétellel, a biztosítók össz-díjbevételének a GDP százalékában történő kifejezésével, valamint adott biztosítás típus esetében a szerződések / kockázatok száma aránnyal (pl. casco szerződések száma / gépjárműállomány). A biztosítás gazdasági szerepe mikorökonómiai és makroökonómiai szinten is jelentős. A biztosító működése során stabilizálja a gazdaságot azáltal, hogy a biztosított károk nem gyűrűznek tovább, mivel a biztosító részlegesen vagy tejesen átvállalja a rendezést. A gazdasági szereplők felhalmozását, tartalékolását valósítja meg, így pótlólagos beruházási forrás képződik, amely növeli a gazdasági szereplők hitelképességét. Mindezek mellett a gazdasági szereplők biztonságban érezhetik magukat, a kiszámíthatóság pedig fokozza termelőképességüket, vállalkozó kedvüket. A biztosító célja vállalati szinten a nyereségesség elérése, a biztosítási szükséglet kielégítése, a növekedés (állománygyarapodás), a biztonságos működés (a vállalat túlélése) és a szociális-társadalmi elégedettség. 16
1. táblázat: A biztosító társaságok díjbevételei és piaci részesedései Forrás: www.mabisz.hu A biztosítás kiszámíthatóvá teszi az egyes gazdasági alanyok gazdálkodását, tervezhetővé teszi a kockázatvállalást. Másrészt a biztosítók díjengedmények és kutatási eredmények, szakmai támogatás, kármegelőző programok (beruházások) formájában is ösztönzik ügyfeleiket a kármegelőzésre. A biztosítók kárrendezési tevékenysége fontos a károk gazdasági és jogi terheinek szétosztásában is. 17
3.1 A magyar biztosítási piac helyzete 2007-ben Jelenleg a hazai piacon 31 magyarországi székhellyel rendelkező zártkörű biztosító részvénytársaság működik, a biztosító egyesületek száma továbbra is 35. Az EU csatlakozást követően 13 tagállami biztosító létesített hazánkban fióktelepet. Az újonnan felvett tagországokhoz hasonlóan hazánkban is sok tagállambéli biztosító regisztráltatta magát a PSZÁF-nél határon átnyúló szolgáltatás formájában végzendő biztosítási tevékenységre. Eddig 9 tagállami biztosításközvetítő nyitott hazánkban fióktelepet, a határon átnyúló szolgáltatásra regisztrált biztosításközvetítők száma azonban már megközelíti az 1300-at. A szerződésállomány 2007-ben összességében az előző évihez képest alig változott, 0,1 %-kal lett több, a biztosítási szerződések száma 13 millió 851 ezer darab volt. Az életbiztosítási szerződések száma 1,7 %-kal csökkent. A többi személybiztosítás körében a balesetbiztosítások száma 0,9 %-kal csökkent, a betegségbiztosítások száma 8,2 %-kal emelkedett, az utasbiztosítások száma 2,1 %-kal csökkent. A nem életbiztosítási szerződések száma összességében 1,4%-kal emelkedett. A non-life ágon belül egyetlen ágazatban sem volt kiugró növekedés, a legnagyobb mértékben a vállalkozói vagyonbiztosítások száma emelkedett közel 8%- kal. A lakossági vagyonbiztosítások száma 2,6%-kal emelkedett. A gépjárműbiztosítások száma összességében 2%-kal emelkedett, ezen belül a gépjárműfelelősségbiztosítások száma 2,1%-kal, a casco biztosítások száma 1,4%-kal nőtt. A mezőgazdasági biztosítások száma közel 7%-kal emelkedett olyan módon, hogy ezen belül az állatbiztosítások száma 3,7%-kal csökkent, viszont a növénybiztosítások száma 5,5%-kal emelkedett. Az általános felelősségbiztosítások száma közel 40%-kal esett vissza az előző évihez képest. A szállítmánybiztosítások száma 0,7%-kal csökkent, a hitelbiztosítások száma 6,5%-kal nőtt. 2007-ben a biztosítók díjbevétele 930 341 millió forint volt, ami 12,1%- kal magasabb az előző évinél. A növekedés üteme a 2007. évi inflációt (8%) 4,1 százalékponttal, a GDP növekedési ütemét (6,6%) 5,5 százalékponttal haladta meg, közel egy százalékponttal elmaradt viszont a lakosság rendelkezésére álló összes jövedelem növekedési ütemétől (13,2%). 18
A piacvezető Allianz Hungária Biztosító Zrt. pozíciója mintegy 1,9 százalékponttal csökkent az előző évhez képest, piaci részesedése 2007-ben 19,7% volt. A második helyen az előző évekhez hasonlóan a Generali- Providencia Zrt. áll, részesedése 14,9%, ami pontosan megegyezik a társaság előző évi piaci részesedésével. A harmadik helyen továbbra is a kizárólag személybiztosításokkal foglalkozó ING Biztosító Zrt. áll, piaci részesedése kereken 13%, ami az előző évihez képest 1 százalékpontos csökkenést jelent. A negyedik helyen továbbra is az OTP Garancia Biztosító Zrt. maradt, piaci részesedése gyakorlatilag nem változott, továbbra is 9,7%. Az ötödik helyen sem történt változás az előző évhez képest, továbbra is az AEGON Magyarország Általános Biztosító Zrt. áll az ötödik helyen, piaci részesedése 8,4%, ami 0,7 százalékpontos csökkenést jelent a biztosító előző évi részesedéséhez képest. Az öt társaság együttes részesedése a tavalyi 69,3%-ról 65,6%-ra tovább mérséklődött, azaz a piaci koncentráció 2007-ben is tovább csökkent. A biztosítók vagyona 2007-ben is nagyon jelentős mértékben, közel 10%- kal gyarapodott, a vagyon 157 milliárd Ft-tal nőtt az előző évihez képest, a biztosítók intézményi befektetőként a tőkepiacon képviselt súlya töretlenül tovább növekedett. 4 A biztosítás szolgáltatás jellege 4.1 A biztosító pénzügyi szolgáltató A biztosítókat gyakran tekintik pénzügyi szolgáltatónak, a biztosítást pedig pénzügyi szolgáltatásnak (Financial Services). Ebben a megközelítésben a biztosító három szolgáltatáselemet nyújt az ügyfelei számára a pénzügyi szolgáltatásban: (Haller szerint): 1) Biztosítási fedezet (Cover) Ez nem más, mint a biztosító kötelezettségvállalása a kár kifizetésre. 19
2) Alapszolgáltatások (Core services) Ide soroljuk a biztosítási tanácsadást, a kockázatfelmérést, szerződésadminisztrációt és a kárrendezést. 3) Kiegészítő szolgáltatások (Additional services) A biztosítók több kiegészítő szolgáltatást tudnak ügyfeleik számára nyújtani, úgy, mint telefonos/internetes információs szolgálat, kockázatkezelési szolgáltatások, tanácsadás stb. Ezek a szolgáltatások nem feltétlenül öltik jogi kötöttség formáját a biztosító részéről és nem feltétlenül minden ügyfelének ajánlják, illetve nyújtja a biztosító (pl. exkluzív szolgáltatások). 4.2 A biztosítás idődimenziója. A biztosítás a károk időbeni kiegyenlítésen túl annak szolgáltatás jellegéhez kapcsolódóan is rendelkezik idődimenzióval. A biztosító termékei és szolgáltatásai tervezésekor, (optimális esetben) ügyfelei igényeiből, biztonsági és pénzügyi szükségleteiből indul ki. A biztosítás megkötésével (eladásával) nem záródik le az értékesítési folyamat, hanem tulajdonképpen elkezdődik az akár évtizedeken keresztül tartó ügyfélkapcsolat. Így a biztosító feladata az ügyfél megszerzését követően az ügyfélkapcsolat és a szerződés folyamatos ápolása a biztosított idő(köz)ben is változó szükségleteivel, igényeivel kapcsolatban. Az ügyfél-orientáció szemléletében tehát az ügyfél is részt vesz a szolgáltatás folyamatában ( prosumer = production + consumption). 4.3 Az életciklus modell - Life cycle modell. Az ember korának előrehaladtával, öregedésével folyamatosan változó pénzügyi, biztosítási igényekkel rendelkezik. Jövedelmének, vagyonának és családjának gyarapodásával párhuzamosan pénzügyi és biztosítási fogyasztásának mértéke és szerkezete is folyamatosan változik: a.) egyrészt növekszik a biztosítandó személyek és vagyontárgyak, (felelősségi) kockázatok száma, 20