Szabványok A szabványokban azok a kölcsönösen elfogadott elvek, eljárások, követelmények jelennek meg, amelyek mérvadónak tekinthetők az adott időszakban, és kölcsönösen elfogadhatók a szerződő felek által. A szabványoknak egyedileg megkülönböztethető jelzetük van. A jelzet nem más, mint betűk és számok kombinációja. A szabványok fajtái A szabványok többféleképpen csoportosíthatók, az egyik lehetőség erre a következő: Mérési szabványok: ezek a szabványok mérésekre, mérő- és vizsgálóeszközökre vonatkoznak, céljuk a szakma szempontjából fontos jellemzők egységes értelmezése, azonos módon történő megállapítása. Termékszabványok: céljuk a termék méreteinek, lényeges tulajdonságainak, jellemzőinek meghatározása. Azért készülnek, hogy a termék használható, más termékekkel összeépíthető legyen. Egy termék szabványait az erős pozícióban levő piaci szereplők határozzák meg, a többiek ehhez alkalmazkodnak. 1
Rendszerszabványok: eltérnek az előző két szabványtól abban, hogy ezek csak általános követelményeket fogalmaznak meg, de a megoldás módját nem adják meg. A szabványosítás szervezetei A szabványokat vállalatok, kutatóintézetek, és szakmai szervezetek készítik el, a nemzeti szabványok végső formáját a szabványosítási szervezetek alakítják és adják ki. Ezek célja minden esetben a biztonság megteremtése, a kereskedelmi akadályok lebontása, valamint a világkereskedelem elősegítése. A nemzeti szervezetek egymással kapcsolatban állnak. A szakmai szervezetek és a nemzeti szabványosítási szervezetek is tagjai lehetnek a különböző nemzetközi szabványügyi szervezeteknek. Magyarországon a szabványosítási szervezet a Magyar Szabványügyi Testület nevet viseli. A nemzeti szabványosítási szervezetek szövetsége a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, vagy más néven ISO (International Organization for Standardization). Külön világszervezete van az elektrotechnikai szabványosításnak, ez az IEC, azaz az International Electrotechnical Commission. Európában ezeken kívül működik a Szabványosítás Európai Bizottsága (CEN = European Committee for Standardization), az Európai Telekommunikációs Szabványosítási Intézet (ETSI), valamint az Elektrotechnikai Szabványosítás Európai Bizottsága (CENELEC). 2
A szabványügyi szervezetek mellett rengeteg intézmény foglalkozik a minőség kérdésével. A szervezetek egy része a minőségügy különféle érdekeltjeit tömöríti, külön szervezeteik vannak a minőségügyi szolgáltatóknak (tanácsadók, auditorok), a minősített vállalatoknak. Magyarország kiemelkedő minőségügyi szervezete az EQQ Magyar Nemzeti Bizottsága és a Magyar Minőség Társaság. ISO Az ISO a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet A szervezet 151 ország Nemzeti Szabványügyi Testületének hálózata, amely 1947. február 23-án kezdte meg működését Genfben. Jelenleg 186 műszaki bizottsága van. A következő tagországok vezetnek nagyobb számban titkárságokat: USA 31 Németország 29 Egyesült Királyság (UK) 24 Franciaország 19 Svédország 13 Japán 9 Kanada 7 A szervezet demokratikus alapon szerveződött, minden tagja egy szavazattal rendelkezik, és a szavazatok egyenértékűek. 3
A szervezet célja, hogy a szabványosítás és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek fejlesztését elősegítse az áruk és szolgáltatások nemzetközi kereskedelmének fellendítése érdekében, és hogy előmozdítsa a tudományos, a technológiai és a gazdasági tevékenységek összehangolását. Az ISO ilyen irányú szakmai tevékenységeinek eredményeit nemzetközi szabványok formájában adja ki. Az ISO nem írja elő tagországai számára a szabványok alkalmazását, az teljes mértékben önkéntes módon történik. Az ISO önmaga nem állapít meg szabályokat, nem alkot törvényeket, mint ahogy annak ellenőrzésével sem foglalkozik, hogy a szabványait felhasználók a szabványokban lefektetett követelményeknek megfelelően járnak-e el vagy sem. Ez az értékelő ellenőrzés a kormányhatóságok feladata akkor, ha az ISO szabványokat beépítették a jogszabályokba, minden más esetben pedig a gyártók és vásárlóik saját ügye. A megfelelőség független vizsgálatára és tanúsítására szakosodtak a különböző auditáló testületek, amelyek ezt a szolgáltatást vagy hatósági felhatalmazás alapján, vagy kereskedelmi tevékenységként végzik, azzal a céllal, hogy a szállítók és ügyfeleik között a bizalom kiépüljön. A szervezet csupán irányelveket dolgoz ki a megfelelőséget ellenőrző tevékenység elősegítésére. 4
Az ISO 9000 szabványsorozat Az ISO egyik leginkább elterjedt szabványsorozata az ISO 9000. E szabványsorozat létrejöttének előzménye egy olyan szabvány polgári életbe való bevezetése volt, amelyet korábban az angol hadsereg alkalmazott. A bevezetés célja az volt, hogy a brit gazdasági élet versenyképességét fokozza nemzetközi tekintetben. Az 1987-ben bevezetésre került ISO 9000 öt tagja ezen szabvány átdolgozott változata. A szabványok közös jellemzői, hogy egyrészt követelményeket fogalmaznak meg, valamint útmutatást e követelmények megértéséhez, másrészt pedig a rendszer bevezetéséhez adnak tanácsot. Az ISO 9000 nem közvetlenül az átadott termékek és a partnereknek nyújtott szolgáltatások minőségének szabványa, azaz nem termékszabvány. Az ISO 9000 egy menedzselési rendszerszabvány, amely szerint bevezetett minőségbiztosítási folyamat automatikusan teremti meg a megbízható minőségű termelést vagy szolgáltatást. Az ISO 9000 tartózkodik konkrét módszerek, eljárások és technikák megadásától. Az alapelveket, célokat és szándékokat hangsúlyozza, amelyek egyetlen célra összpontosítanak, arra, amely minden üzlet mozgatója: a vevő elvárásainak és igényeinek teljesítése. 5
Egy jól megtervezett, bevezetett és gondosan irányított ISO 9000 minőségbiztosítási rendszer biztosítja a bizalmat arra, hogy a folyamat kimenete meg fog felelni a vevő elvárásainak és igényeinek. Ezt a bizalmat közvetlenül a vevőnek, közvetett módon (tanúsítással) a vevőnek, és a cégvezetés és személyzet számára biztosítja. Ezt pedig úgy éri el, hogy minden üzleti tevékenységtől, amely befolyásolja a minőséget, elvárja a tervezés, ellenőrzés, dokumentálás ciklusának megvalósítását. A minőséget befolyásoló tevékenységeket tervezni kell azért, hogy a célok, jogosítványok és a felelősség köre meghatározott és érthető legyen. A tevékenységeket ellenőrizni kell, hogy a speciális elvárások teljesüljenek, a problémákat megelőzhessék és elháríthassák, valamint a helyesbítő akciók tervezhetők és kivitelezhetők legyenek. Végső lépésként pedig a tevékenységeket dokumentálni kell, hogy biztosítani tudják a minőségi célok és módszerek megértését, a zökkenőmentes együttműködést a szervezeten belül, a visszacsatolást a tervezési fázisba, és objektív bizonyítékul a minőségügyi rendszer teljesítményére azoknak, akik ezt igénylik. Az ISO 9000 szabványsorozat több részből áll: a minőségügyi rendszer alapjait az ISO 9000-1 és az ISO 9004-1 szabvány tartalmazza. 6
A második részt az ISO 9001, ISO 9002, ISO 9003 szabványok alkotják. A három szabvány közül választhatja ki a vállalat a neki megfelelőt. A következő szabványcsoportot a kiegészítő elemek, irányelvek adják: ISO 9000-2, ISO 9000-3, ISO 9000-4, ISO 9004-2, ISO 9004-3, ISO 9004-5, ISO 9004-6, ISO 9004-7. Az ISO 9001 szabvány a minőségügyi rendszerek minőségbiztosítási modellje a tervezés, a fejlesztés, a termelés, a felszerelés és a vevőszolgálat területén. Az ISO 9002 a minőségügyi rendszerek minőségbiztosítási modellje a termelés és a felszerelés területén. Az ISO 9003 a minőségügyi rendszerek minőségbiztosítási modellje a végellenőrzés és a vizsgálat területén. Az ISO 9004 a minőségirányításra és a minőségügyi rendszer elemeire vonatkozó irányelveket adja meg. A szoftverfejlesztési folyamatot a tervezéstől a karbantartásig az ISO 9001 fedi le. Ezen szabvány alkalmazásának irányvonalait a szoftverfejlesztés, - ellátás, és -karbantartás területén az ISO 9000-3 szabvány tartalmazza. 7
Az ISO 9000 szabványcsaládot bevezetése óta kétszer módosították, először 1994-ben, majd 2000-ben. Az ISO 9001, 9002, 9003 helyett kidolgozták az ISO 9001:2000-t, az ISO 9004-1, 9004-2, 9004-3 és 9004-4 helyett pedig az ISO 9004:2000-t. Szoftvertermékekre vonatkozó szabványok Szoftvertermék-minőség szabvány, avagy ISO 9126 Az ISO 9126 szabvány foglalkozik a szoftvertermékek minőségével. A szabvány meghatározza, mit érthetünk szoftverminőség alatt, és megadja a szoftverminőség összetevőit. A szabvány a következő definíciókat használja: Értékelés: egy adott szoftver modulra, csomagra vagy termékre meghatározott és dokumentált ismérv alkalmazása a szoftver modul, csomag vagy termék elfogadásának vagy kiadásának meghatározására. Jellemzők: vannak a szoftvertermékeknek olyan tulajdonságai, amelyek összefüggésben vannak a minőségi jellemzőkkel. A végrehajtás szintje: az igények kielégítésének foka, amelyeket a minőségi jellemzők értékeinek meghatározott halmazával ábrázolunk. Mérték: egy szoftver minőségi mérték alkalmazása egy speciális szoftvertermékhez. Minőség: a termék vagy szolgáltatás tulajdonságainak és jellemzőinek összessége, amely befolyásolja azt a képességét, 8
hogy eleget tegyen a kifejezett vagy a következtetett szükségleteknek. Szoftver: programok, eljárások, szabályok és minden olyan hozzájuk rendelt dokumentáció, amely a számítógépes rendszer működésére vonatkozik. Szoftvertermék: egy szoftver egyed, amit a felhasználónak át kell adni. A szoftverminőség: a szoftvertermék jellegzetességeinek és jellemzőinek összessége, amelyek befolyásolják azt a képességét, hogy eleget tegyen a kifejezett vagy a következtetett szükségleteknek. A szoftverminőség jellemzői: a szoftvertermék azon attribútumainak halmaza, amelyek alapján a minőség leírható és értékelhető. A szoftverminőség jellemzői az aljellemzők több szintjére finomíthatók. A szoftverminőséget a következő jellemzők alapján értékelhetjük: 1. Működőképesség (Functionality): azon attribútumok halmaza, amelyek a működési funkciókkal és azok meghatározott tulajdonságaival függnek össze. A funkciók azok, amelyek eleget tesznek a meghatározott vagy következtetett szükségleteknek. 9
Összetevői: célnak való megfelelőség: a szoftver azon jellemzője, amely egy funkció-készlet meghatározott feladatok elvégzésére való alkalmasságán alapul; pontosság: a szoftver azon jellemzői, amelyek a helyes, vagy egyezményes eredmények nyújtásán alapulnak; együttműködési képesség: a szoftver azon jellemzői, amelyek a meghatározott más rendszerekkel való interakció képességén alapulnak; megfelelés: a szoftver azon jellemzői, amelyek a vonatkozó szabványoknak, konvencióknak és törvényi szabályozásoknak való megfelelésen alapulnak; biztonság: a szoftver azon jellemzői, amelyek a programokhoz vagy adatokhoz történő véletlenszerű vagy szándékos jogosulatlan hozzáférés megakadályozásának képességén alapulnak. 2. Megbízhatóság: azon attribútumok halmaza, amelyek a szoftver azon képességén alapulnak, hogy a szoftver a működőképességét adott feltételek mellett, adott időtartamon keresztül fenntartja. A szoftver más termékekkel ellentétben nem kopik, nem öregszik. A megbízhatóság korlátjait nem az eltelt idő, hanem a mindenkori követelmények, a tervezés és az implementáció hiányosságai szabják meg. 10
A megbízhatóság kategóriái: érettség: a szoftver azon jellemzői, amelyek a szoftverhibákra visszavezethető sikertelen használat gyakoriságán alapulnak; hibatűrő képesség: a szoftver azon jellemzői, amelyek azon a képességen alapulnak, hogy egy meghatározott teljesítmény-szintet szoftver-hibák vagy az előírt felületektől való eltérés esetén is biztosít; helyreállíthatóság: a szoftver azon jellemzői, amelyek azon a képességen, illetve az ahhoz szükséges idő és erőfeszítés mértékén alapulnak, hogy valamilyen működési zavar esetén helyreállítja a teljesítményt és visszaállítja a sérült adatokat. 3. Használhatóság: azon attribútumok halmaza, melyek a szoftver használatához szükséges erőfeszítés mértékén és a felhasználók használatról kialakított értékelésén alapulnak. A használhatóság részjellemzői: érthetőség: a szoftver azon jellemzői, amelyek a felhasználótól megkívánt erőfeszítés mértékén alapulnak annak érdekében, hogy a felhasználó megértse a rendszer logikáját és alkalmazhatóságát; megtanulhatóság: a szoftver azon jellemzői, amelyek a felhasználótól megkívánt erőfeszítés mértékén alapulnak annak érdekében, hogy megtanulja a rendszer logikáját és alkalmazását; 11
működtethetőség: a szoftver azon jellemzői, amelyek a felhasználótól megkívánt erőfeszítés mértékén alapulnak annak érdekében, hogy működtesse a rendszert, és a működést ellenőrizze. 4. Hatékonyság: azon attribútumok halmaza, amelyek a szoftver teljesítményszintje és a felhasznált erőforrások mennyisége közötti kapcsolatra vonatkoznak. Az erőforrások közé tartozik minden más szoftvertermék, hardver, egyéb anyagok, és a működtető-karbantartó személyzet szolgáltatásai. A hatékonyság részjellemzői: válasz- és végrehajtási idők: a szoftver azon jellemzői, amelyek az adott funkciók ellátásához szükséges válaszidők, feldolgozási idők és futási sebességek nagyságán alapulnak; erőforrás-kihasználás: a szoftver azon jellemzői, amelyek az adott funkciók ellátásához szükséges erőforrások mennyiségén és ezek szükséges használati idején alapulnak. 5. Karbantarthatóság: azon attribútumok halmaza, amelyek a módosításokhoz szükséges erőfeszítéseken alapulnak. Ide tartozik a hibajavítás, a továbbfejlesztés, a szoftver környezeti változásokhoz és változó követelményekhez történő igazítása. A karbantarthatóság kategóriái: elemezhetőség: a szoftver azon jellemzői, amelyek a hiányosságok és hibák okainak megállapításához, illetve a 12
módosítandó részek azonosításához szükséges erőfeszítés mértékén alapulnak; módosíthatóság: a szoftver azon jellemzői, amelyek a módosításhoz, a hiba megszüntetéséhez vagy a környezetváltoztatáshoz szükséges erőfeszítés mértékén alapulnak; stabilitás: a szoftver azon jellemzői, amelyek a váratlan következmények és változások kockázatának mértékén alapulnak; tesztelhetőség: a szoftver azon jellemzői, amelyek a módosított rendszer ellenőrzéséhez szükséges erőfeszítés mértékén alapulnak. 6. Hordozhatóság: az attribútumok azon halmaza, amely a szoftvernek egyik környezetből (hardver- vagy szoftverkörnyezet) a másikba viteli képességén alapul. Részjellemzői: adaptálhatóság: a szoftver azon jellemzői, amelyek azon a lehetőségen alapulnak, hogy a rendszer különböző meghatározott környezetekre adaptálható anélkül, hogy az erre a célra előírt műveleteken és biztosított eszközökön kívül mást igénybe kellene venni; telepíthetőség: a szoftver azon jellemzői, amelyek a rendszer meghatározott környezetekben történő üzembe helyezéséhez szükséges erőfeszítés mértékén alapulnak; 13
megfelelés: a szoftver azon jellemzői, amelyek a hordozhatósággal kapcsolatos vonatkozó szabványokkal és konvenciókkal való egyezésen alapulnak. helyettesíthetőség: a szoftver azon jellemzői, amelyek azon a lehetőségen és az ehhez szükséges erőfeszítésen alapulnak, hogy a rendszer meghatározott másik szoftver helyett használható annak környezetében. Az ISO 9126 szabvány 4 fő részből áll. Az 1. rész definiálja a használhatóságot az érthetőség, tanulhatóság, az üzemeltethetőség, és az előnyösség szempontjából. A 2. és 3. rész ezen jellemzők metrikáinak példáját tartalmazza. Ezek használhatók a részletes használhatósági kritériumok meghatározására és kiértékelésére. A 4. rész határozza meg ezen metrikák minőségét, valamint példákat tartalmaz a hatékonyság, termelékenység, biztonság és elégedettség metrikáira. 14