NÖVÉNYTERMESZTÉSTAN III.

Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kar Növénytermesztéstani és Kertészeti Tanszék NÖVÉNYTERMESZTÉSTAN III. (A hüvelyesek termesztése) távoktatási jegyzet az alábbi kurzusokhoz: MMTNK 23 Növénytermesztéstan Írta: Kristó István Hódmezővásárhely 2004

Lektorálta: Dr. Monostori Tamás főiskolai docens

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Útmutató a tananyag használatához... 3 1. Borsó... 5 1.1. Jelentősége... 5 1.2. Biológiája... 7 1.3. Agrotechnikája...12 1.4. Vetőmagtermesztés... 20 1.5. Önellenőrző kérdések, feladatok... 20 2. Bab... 22 2.1. Jelentősége... 22 2.2. Biológiája... 23 2.3. Agrotechnikája...26 2.4. Vetőmagtermesztés... 32 2.5. Önellenőrző kérdések, feladatok... 33 3. Szója... 34 3.1. Jelentősége... 34 3.2. Biológiája... 35 3.3. Agrotechnikája...38 3.4. Vetőmagtermesztés... 43 3.5. Önellenőrző kérdések, feladatok... 44 4. Lencse... 45 4.1. Jelentősége... 45 4.2. Biológiája... 46 4.3. Agrotechnikája...48 4.4. Vetőmagtermesztés... 51 4.5. Önellenőrző kérdések, feladatok... 52 4.6. Beadandó feladat... 52 5. Lóbab... 53 5.1. Jelentősége... 53 5.2. Biológiája... 54 5.3. Agrotechnikája...56 5.4. Vetőmagtermesztés... 60 5.5. Önellenőrző kérdések, feladatok... 61 6. Földimogyoró... 62 6.1. Jelentősége... 62 6.2. Biológiája... 63 6.3. Agrotechnikája...64 6.4. Vetőmagtermesztés... 67 6.5. Önellenőrző kérdések, feladatok... 68 7. Szegletes lednek... 69 7.1. Jelentősége... 69 7.2. Biológiája... 69 7.3. Agrotechnikája...71 7.4. Vetőmagtermesztés... 73 7.5. Önellenőrző kérdések, feladatok... 73 8. Csillagfürt... 74 8.1. Jelentősége... 74 8.2. Biológiája... 75 8.3. Agrotechnikája...80 8.4. Vetőmagtermesztés... 83 8.5. Önellenőrző kérdések, feladatok... 84 9. Csicseriborsó... 85 9.1. Jelentősége... 85 9.2. Biológiája... 85 9.3. Agrotechnikája...86 9.4. Vetőmagtermesztés... 89 9.5. Önellenőrző kérdések, feladatok... 89 Növénytermesztéstan III. 1

Tartalomjegyzék 10. Homoki bab... 90 10.1. Jelentősége... 90 10.2. Biológiája... 90 10.3. Agrotechnikája... 92 10.4. Önellenőrző kérdések, feladatok... 93 10.5. Beadandó feladat... 94 2 Növénytermesztéstan III.

Útmutató a tananyag használatához Útmutató a tananyag használatához A Növénytermesztéstan III. jegyzet a hüvelyesek termesztésével kapcsolatos legfontosabb ismereteket tartalmazza. Hüvelyeseknek elsősorban a magjukért termesztett, Pillangósvirágúak családjába tartozó növényeket nevezzük. Legfőbb jellegzetességük, hogy a teljes növény és a mag is fehérjében gazdag, ezért rendkívül értékes élelmiszer és takarmánynövények. A hüvelyes növények hazánk vetésterületének jelenleg csupán kis részét foglalják el, viszont a húslisztek takarmányozásból való kivonása és az import fehérjék árnövekedése miatt a jövőben termesztésük várhatóan növekszik. A hüvelyesek jelentőségét növeli, hogy nitrogéngyűjtő baktériumaik segítségével gazdagítják a talaj szerves kötésű, ezért környezetbarát tápanyagkészletét, amely a költségcsökkentés mellett a helyes vetésváltási rendszer kialakításával a fenntartható növénytermesztés egyik alapeleme. A jegyzet a hallgatók önálló felkészülését szolgálja, a tananyag hatékony elsajátítását ábrák, grafikonok, táblázatok, valamint az önellenőrzésre szolgáló kérdések segítik. Az önellenőrző kérdések megválaszolásával a hallgató önmagát, vagyis a jegyzet anyagának megfelelő elsajátítását ellenőrizheti, a beküldendő feladatok a számonkérés részét képezik. Az első beadandó feladatot a hallgató a Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok című kiadványból tudja elkészíteni. A második esszé jellegű beadandó feladat célja a gyakorlatban alkalmazott módszerek, eljárások, technológiai fogások megismerése, véleményezése és esetleges bírálata. Ehhez minden hallgatónak egy hüvelyes növény termesztésével foglalkozó gazdaságot kell meglátogatnia, és a jegyzetben ajánlott, illetve önállóan feltett kérdések alapján kell az üzem adott növényre vonatkozó termesztési technológiáját bemutatnia. A sikeresen elkészített beadandó feladatok érdemjegyét a félévi jegy kialakításánál figyelembe vesszük. Az egyes feladattípusokra a margón elhelyezett ikonok hívják fel a figyelmet: Ezzel a jellel a beküldendő feladatokat jelöljük. Ennél a jelnél önálló feladatmegoldást várunk a hallgatótól. Növénytermesztéstan III. 3

Útmutató a tananyag használatához A jegyzet a következő szakirodalmi források alapján készült: 1. ÁCS A. (1998): A borsótermesztés biológiai, ökológiai és agrotechnikai tényezői. Gyakorlati Agrofórum. 9(2): 44-46. 2. ANTAL J. (2000): Növénytermesztők zsebkönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest 3. BALÁZS S. (1994): Zöldségtermesztők kézikönyve Mezőgazda Kiadó, Budapest 4. BOCZ E. (1996): Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest 5. BÓDIS L. (1983): Az abrakhüvelyesek termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 6. CSIZMADIA L. (1998): Szárazborsó-nemesítés: eredmények és kihívások. Gyakorlati Agrofórum. 9(2): 47-50. 7. FÜLEKY GY. (1999): Tápanyag-gazdálkodás. Mezőgazda Kiadó, Budapest 8. GALLYAS CS. SÁROSSY I.-NÉ. (1989): Mezőgazdasági kislexikon. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 9. GLITS M. HORVÁTH J. KUROLI G. PETRÓCZI I. (1997): Növényvédelem. Mezőgazda Kiadó, Budapest 10. HODOSSI S. (1992): Zöldségtermesztés III. (Kertészeti Szakközépiskolák Tankönyve). Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest 11. IVÁNYI K - KISMÁNYOKY T. RAGASITS I. (1994): Növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest 12. IZSÁKI Z. LÁZÁR L. (2004): Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme Mezőgazda Kiadó, Budapest 13. RADICS L. (2001): Alternatív növények termesztése I. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest 14. RADICS L. (2002): Alternatív növények termesztése II. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest 15. SÁNDOR A. MOLNÁR M. (1993): Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme II. (Növényvédelmi Szakközépiskolák Tankönyve). Dinasztia Kiadó, Budapest 16. SZABÓ-KOZÁR J. (2002): Növénytermesztési ismeretek. (A Mezőgazdasági technikus, a Gazda I. és Gazda II. Szakképzések Tankönyve). Agrárszakoktatási Intézet, Budapest 17. TURCSÁNYI G. (1998): Mezőgazdasági növénytan. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest 18. www.fao.org A jegyzet ábraanyagát Csapody Vera munkái, illetve a fenti művekben közölt ábrák alapján állítottuk össze. 4 Növénytermesztéstan III.

1. Borsó 1. Borsó 1.1. Jelentősége A borsó az egyik legértékesebb hüvelyes növényünk, hiszen nagy mennyiségben tartalmaz fehérjét (22-24%), szénhidrátot (50-55%) és zsírokat (1,3-1-6%), ezenkívül magas a vitamin (C, B 1, B 2 ) és az ásványianyag (foszfor, kálcium) tartalma. A zöldborsó rosttartalma a többi zöldségnövényhez viszonyítva kiemelkedő, így nemcsak íze, hanem kedvező élettani hatása miatt is kedvelt élelmiszer. A borsót élelmiszerként, takarmányként és zöldtrágyaként is felhasználhatjuk. Élelmiszer a zöld érésben leszedett zöldborsó, melyet friss fogyasztásra, vagy a konzerv és hűtőipari feldolgozás után használhatunk fel. A száraz borsó magját hántolás után élelmiszerként (feles borsó, vagy hántolt borsó), vagy hántolás nélkül abraktakarmányként ( protein borsó, galamb borsó) lehet felhasználni. A teljes növényt is hasznosíthatjuk, ha más növénnyel keverve takarmánykeveréket állítunk elő és zölden (szálastakarmány) vagy erjesztett takarmányként etetjük az állatokkal. Zöldtrágyaként a borsó növeli a talaj szervesanyag-tartalmát, javítja kultúrállapotát. A világon kb. 6,9 millió hektáron termesztenek száraz borsót és kb. 900 ezer hektáron zöldborsót (1. ábra). Magyarországon a 90-es évek második felétől lecsökkent a száraz borsó területe (az 1990 évi 134,9 ezer hektárhoz képest 2003-ban 30 ezer ha volt), míg a zöldborsó vetésterülete az évek során hasonló maradt, 15-18 ezer hektár (2. ábra). vetésterület (ha) 10000000 8000000 6000000 4000000 2000000 0 száraz zöld 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 évek 1. ábra. A száraz és zöldborsó vetésterülete a világon Növénytermesztéstan III. 5

1. Borsó száraz zöld vetésterület 150000 100000 50000 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 évek 2. ábra. A száraz és zöldborsó vetésterülete Magyarországon A száraz borsó terméshozama az 1990-2003 évek eredményei alapján a világon 1,76 t/ha, Magyarországon 2,14 t/ha (3. ábra). Zöldborsóból a világon kb. 8,14 t/ha, míg Magyarországon kb. 9,07 t/ha termést takarítanak be (4. ábra). Világ Magyarország termésátlag (t/ha) 3 2 1 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 évek 3. ábra. A száraz borsó termésátlaga termésátlag (t/ha) 15 10 5 0 Világ Magyarország 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 évek 4. ábra. A zöldborsó termésátlaga 6 Növénytermesztéstan III.

1. Borsó 1.2. Biológiája Rendszertan A Hüvelyesek csoportjába tartozó növények rendszertani besorolása a család szintjéig megegyezik. Törzs: Zárvatermők (ANGIOSPERMATOPHYTA) Osztály: Kétszikűek (DICOTYLEDONOPSIDA) Rend: Hüvelyesek (FABALES) Család: Pillangósvirágúak (FABACEAE) Nemzetség: Borsó (PISUM) Faj: Pisum sativum L. Alakkörei: P. sativum L. ssp. elatius ALEF. vadborsó P. sativum L. ssp. hortense NEILR. - vetési borsó vagy kerti borsó (5. ábra) P. sativum L. ssp. arvense (L.) POIR. - mezei borsó (6. ábra) A jelenleg termesztett fajták kialakításában az utóbbi két alakkörnek volt meghatározó szerepe. A fajtákat a termesztési cél és az alaktani sajátosságok alapján 3 csoportba soroljuk: Kifejtő borsó (P. sativum L. convar. glaucospermum ALEF.): A zöld mag cukortartalma rövid idő alatt keményítővé alakul, így zsengeségét könnyen elveszíti. Az érett mag felülete sima, gömbölyded, héja a belső állománytól könnyen elválik és a mag kétfelé válik, ezért hántolásra alkalmas. A zöldborsótermesztés céljára termesztett fajták egy része és a takarmányborsó fajták döntő többsége a kifejtőborsók közé tartozik. Ezek a fajták általában edzettebbek, igénytelenebbek, mint a velő- és cukorborsó fajták. Velőborsó (P. sativum L. convar. medullare ALEF.): Magjának cukortartalma nagyobb, mint a kifejtőborsóé, és az érés folyamán a cukor lassabban alakul át keményítővé, így zsengeségét tovább megőrzi. Az érés során a mag töppedtté válik, héja ráncos lesz és a mag belső állományával összenő, ezért nem lehet hántolni. A velőborsók csoportjába tartozó fajták nagy része zöldfogyasztásra és konzervipari feldolgozásra kerül. Ezek igényesebbek és általában a betegségekre is fogékonyabbak, mint a kifejtőborsók. Növénytermesztéstan III. 7

1. Borsó Cukorborsó (P. sativum L. convar. saccharatum SER.): Hüvelytermésének belsejéből hiányzik a pergamenszerű hártya, ezért a zöldbabhoz hasonlóan hüvelyestől fogyasztható. Hazánkban termesztése és fogyasztása ma még nem általános, de nyugat-európában kedvelt zöldségnövény. A borsó kromoszómaszáma 2n=14. Származás, elterjedés Géncentruma Irán és Tibet. Ezután Észak-Afrikába, majd Európába került. Kontinensünkön termesztését a kőkorszakig vezethetjük vissza, a régi görögök és rómaiak, pedig már szántóföldön is termesztették. Magyarországon a bronzkorból találtak leleteket, írásos emlékeink viszont csak 1200-ból valók. Hazánkban a kiegyezés után, a mezőgazdasági termelés fejlődésével, a gazdálkodás belterjessé válásával és a vetésforgók alkalmazásával lendült fel a borsó termesztése. Morfológia Gyökérzet Gyökérzete a hüvelyesekhez képest közepesen erőteljes, főgyökérből és az abból elágazó oldalgyökerekből áll. Főgyökere orsó alakú, kb. 1-1,5 m-re hatol le a talajba. Oldalgyökerei a talaj felső rétegében találhatóak, 60-80 cm-re oldalirányba hatolnak. A fő és oldalgyökereken gyökérgümők találhatók, melyekben a levegő nitrogénjét megkötő baktériumok (Rhizobium leguminosarum) élnek. Szár: Kissé csavarodott lefutású, szögletes keresztmetszetű dudvaszára van. A szár felülete sima, és a viaszréteg miatt hamvaszöld színű. A szárat a nóduszok ízközökre tagolják. A szár nagysága fajtánként eltérő: a törpefajtáknál 30 cm-nél alacsonyabb a középmagas fajtáknál 30-70 cm a magas fajtáknál 70-100 cm az igen magas fajtáknál 100 cm feletti A szár nem erőteljes, hanem elfekvésre hajlamos. Némi tartást állományszinten a kacsok biztosítanak, amelyek nem engedik elfeküdni a szárakat. 8 Növénytermesztéstan III.

1. Borsó 5. ábra. Kerti borsó 6. ábra. Mezei borsó Növénytermesztéstan III. 9

1. Borsó Levél A nóduszokat szív alakú pálhalevelek ölelik körül. Szintén a nóduszokból erednek a borsó másik levéltípusát alkotó párosan, szárnyasan összetett lomblevelek. Az összetett leveleket 1-3 pár levélke alkotja, melyek színe fehéresszürke rajzolatokkal tarázott világos- vagy sötétzöld, alakjuk és nagyságuk pedig rendkívül változatos. A levélgerinc csúcsa felé eső levélkék levélkaccsá módosulnak, amelyek a szomszédos szárakhoz kapcsolódva tartják össze az állományt. A hagyományos levélzet-típusú fajták mellett találhatunk félig-levélnélküli (semileaf) és teljesen levélnélküli (afila) levélzet-típusúakat is (7. ábra). A félig levélnélküli borsóknál az összetett levél minden levélkéje kacsokká alakul, de a pálhalevelek változatlanul maradnak, míg a teljesen levélnélküli borsóknál a pálhalevelek is csökevényes nyúlványokká alakulnak. A mezei borsó esetében a pálhalevelek és a levélkék kisebbek, és a pálhalevelek tövénél antociános elszíneződést figyelhetünk meg. 7. ábra. A borsó levélzet-típusai Virágzat A borsónak 2-3 vagy több virágból álló laza fürt virágzata van. A pillangós virág színe egyszínű fehér, a mezei borsónál világos rózsaszín és lilás színű. A borsó önmegporzó növény, hiszen a portokok még a bimbó felnyílása előtt felrepednek és a megtermékenyülés még a virítás előtt megtörténik. Egy-egy virág 3-5 napig virít, de a virágzás időszaka a fajtától és az időjárástól függően 10-20 napig is eltarthat. Termés Termése két kopáccsal nyíló hüvely, melynek nagysága a benne lévő magok számától függ. A jelenleg termesztett fajták hüvelytermése 6-8 vagy ennél több magot tartalmaz. A hüvely alakja egyenes, vagy hajlított, végződése tompa, hegyesedő vagy erősen csőrös lehet. A magvak alakja (lásd kifejtő és velőborsó), színe (mezei borsónál 10 Növénytermesztéstan III.

1. Borsó barna, esetleg sötétzöld alapon márványozott, a kifejtő- és velőborsónál egyszínű sárga vagy zöld) és nagysága igen változatos. Az ezermagtömeg fajtától függően 150-300 g között változik. Fejlődési (fenológiai) fázisok A borsó egynyári növény, de áttelelő, ősszel vethető fajtái is vannak. Csírázás, kelés: A borsó hypogeikus csírázású, azaz a csírázó mag a földben marad, a sziklevelek nem emelkednek a talajfelszín fölé, így a talajfelszín felett először a két primer lomblevélkezdemény látható. A borsó mellett a lencse, a szegletes lednek, a lóbab és a csicseri borsó tartozik a hypogeikus kelésű hüvelyesek közé. Első lomblevél megjelenése Bimbózás Virágzás Hüvelykötés Zöldérés: A növény lombozata még teljesen zöld, a magok elérték teljes méretüket, de még zsengék. Teljes érés: A hüvelyek sárgulnak, a teljesen kifejlődött magvak kemények, de a hüvelyben még nem zörögnek. A pergési veszteség minimális. Túlérés: A hüvelyek könnyen felpattannak, a magvak víztartalma csökken, rugalmasságukat elvesztik, könnyen törnek. A pergési veszteség nagy mértékű. A fajtaválasztás szempontjai Termőképesség A biztonságosabb és nagyobb terméshozamú fajták termesztésével jövedelmezőbbé tehető a borsótermesztés. Tenyészidő hossza Eltérő tenyészidejű fajták termesztésével folyamatossá és biztonságossá tehető a betakarítás. A fajtákat a tenyészidő hossza alapján korai, középérésű és kései csoportba sorolhatjuk. Állóképesség növelése Elsősorban a gépi arathatóság és a kis termésveszteséggel történő betakarítás szempontjából fontos tulajdonság. Meghatározó a szár erőssége, merevsége, hajlékonysága és a kacsrendszer fejlettsége is. Hazánkban már találhatók félig Növénytermesztéstan III. 11

1. Borsó levél nélküli fajták, melyek állóképessége a fejlett kacsrendszernek köszönhetően jó, viszont ezek a fajták herbicidekre érzékenyebbek. Hüvelyek alakja és elhelyezkedése A gépi betakarítás és a növényvédelem szempontjából is fontos morfológiai tulajdonság, hogy a termés a szár felső harmadában helyezkedjen el, ne érjen le a talajra és egy időben érjen. A hüvely formája tegye lehetővé a csépléskor a hüvely könnyű kinyílását. A túl hajlott vagy csőrös hüvelyek általában nehezebben csépelhetők. Felhasználásnak megfelelő küllemi és beltartalmi tulajdonságok Zöldborsó: Zsengeségét minél hosszabb ideig megtartó, magas cukortartalmú, korán vethető, kis hőigényű, korán érő fajták kívánatosak. Étkezési száraz borsó: Elsősorban a szép küllemű, hántolásra alkalmas, zöld vagy sárga színű, kiegyenlített magnagyságú, megfelelő áruminőséget adó fajtákat kedvelik a fogyasztók. Takarmányozásra termesztett fajtáknál a bő terméshozam mellett a magas fehérjetartalom kívánatos. 1.3. Agrotechnikája Éghajlatigény Hőigény: A borsó csírázása már 2-3 C-on megindul, de az egyenletes és gyors kelésének feltétele a 6-8 C-os talajhőmérséklet. A fiatal növény károsodás nélkül elviseli a tavaszi fagyokat (a levelek -4, -5 C-ot, a virágok -1, -2 C-ot is kibírnak), melyekre főként májusban lehet számítani. A vegetatív fejlődéskor 14-15 C, a virágzáskor 15-18 C, az éréskor 18-20 C az optimális hőmérséklet számára. Az ősszel vethető takarmányborsók a -20, -25 C-os hideget is elviselik. A borsó hőküszöbértéke 4,4 C. A 80-100 napos tenyészidő alatt 630-940 C hasznos hőösszeget igényel a növény. A hasznos hőösszeget úgy kapjuk, hogy a napi átlaghőmérsékletekből kivonjuk hőküszöbértéket, a 4,4 o C-ot és a kapott értékeket (napi hasznos hőegység) a tenyészidő folyamán összeadjuk. Fényigény: Termesztett borsófajtáink legnagyobb része hosszúnappalos, vagy nappalközömbös. Rövid megvilágításban a vegetatív, hosszú megvilágításban a generatív szervei fejlődnek jobban. 12 Növénytermesztéstan III.

1. Borsó Vízigény: A borsó mérsékelten vízigényes növény, a tenyészidő folyamán 200-250 mm csapadékkal is beéri. Transzspirációs együtthatója 300-500 l víz/1 kg szárazanyag. Kezdeti fejlődésekor kevesebb, de egyenletes vízellátást kíván, majd a virágzás és hüvelykötés idején jelentkezik maximális vízigénye. A borsó számára akkor áll elegendő víz rendelkezésére, ha a téli csapadékot a szakszerű talajműveléssel sikerül megőrizni és áprilisban 40-60 mm, májusban 80-100 mm és június-július hónapokban 50-60 mm csapadék esik. Ha a májusi, júniusi csapadék elmarad az igényétől, akkor a talaj 80-120 cm-es mélységéből is képes vizet felvenni. Ha szükséges, akkor inkább bimbózás idején öntözzük a borsót, mert a virágzás idején öntözött állomány érése elhúzódik. A betakarítás idején száraz, esőmentes időjárást igényel a növény. Talajigény Legalkalmasabbak a jó levegő-, víz- és hőgazdálkodású, mélyrétegű, humuszban viszonylag gazdag, könnyen melegedő, jó tápanyagszolgáltató képességű, és könnyen művelhető, mészben gazdag (6,5-8 ph) középkötött vályogtalajok. Tehát sikeresen termeszthetünk borsót meszes vagy mészlepedékes csernozjom talajon, csernozjom barna erdőtalajon, csernozjom jellegű homoktalajon, öntéscsernozjom és kovárványos barna erdőtalajon. Kockázatos a termesztése a réti agyag, glejes erdőtalajokon, a homokon továbbá a szikes talajokon. Ne vessünk borsót sekély termőrétegű, erősen lejtős, erodált területekre. Vetésváltás Vetésforgóba könnyen beilleszthető, ezért a biotermesztéssel foglalkozó gazdaságok egyik legfontosabb környezetkímélő és talajt gazdagító kultúrája lehet. Legkedvezőbb előveteményei az őszi kalászos növények (leggyakrabban a búza), de vethető keresztesvirágúak, len és istállótrágyázott kapások (burgonya, répa) után is. Ne kerüljön pillangósok, hüvelyesek, szántóföldi zöldségfélék, nagy szár- és gyökérmaradványt hagyó, későn lekerülő növények (kukorica, napraforgó), valamint erősen elgyomosodott kultúrák után. Önmaga után 4-5 év múlva vethető, különben borsóuntság lép fel. Növénytermesztéstan III. 13

1. Borsó A borsó kedvező elővetemény hatása nem csak az utóveteménynél, hanem 2-3 évvel később is megfigyelhető. A borsót rendszerint őszi búza követi, így a borsót általában két kalászos közé vetik. Talaj-előkészítés A legfontosabb, hogy olyan talajművelést alkalmazzunk, ami növeli a talaj vízbefogadó és vízmegőrző képességét, hogy a tenyészidőszak kritikus időszakaiban elegendő víz álljon a növény rendelkezésére. Az elővetemények lekerülése után tárcsával, ásóboronával sekély (6-8 cm) tarlóhántást, majd rögtön gyűrűs hengerrel zárást végzünk. Ha a tarló kizöldül, szükség lehet a tarló ápolására is. Az alaptrágyákat a 20-25 cm-es őszi szántás előtt szórjuk ki. A szántást 8-10 cm mélységig célszerű még ősszel könnyű tárcsával, ásóboronával vagy kombinátorral durván elmunkálni, hogy a talaj a téli csapadékot jobban megőrizze, és a kora tavaszi vetés a gyors magágykészítésnek köszönhetően lehetővé váljon. Tavasszal csak az elmunkálás nélküli szántást kell simítózni. A magágykészítés előtt ki kell szórni a nitrogénműtrágyát és a vetés előtti (presowing) gyomirtó szereket. Ezeket a magágykészítéssel egy menetben dolgozzuk a talajba. A magágykészítést 8-10 cm mélyen kombinátorral, vagy ásóboronával végezhetjük el. A tárcsa nem megfelelő eszköz ilyenkor, mert kiszárítja a talajt. A borsótábla egyenletes, sima talajfelszínének kialakítása azért olyan fontos, mert aratáskor a betakarító gép csak ilyen talajfelszínen tud tökéletes, veszteségmentes munkát végezni. Tápanyagellátás A száraz magborsó és a zöldborsó 1 tonna terméssel és a hozzá tartozó melléktermékkel együtt az 1. táblázatban látható tápanyagokat veszi fel a talajból. 1. táblázat. A száraz borsó és zöldborsó fajlagos tápanyagigénye N P 2 O 5 K 2 O CaO MgO Száraz borsó 60 kg/t 17 kg/t 35 kg/t 32 kg/t 6 kg/t Zöldborsó 19 kg/t 6 kg/t 15 kg/t 10 kg/t 2 kg/t A kijuttatandó tápanyagmennyiség meghatározásakor figyelembe kell venni a tervezett termést, a talaj tápanyag-ellátottságát, az előveteményt és az esetleges istállótrágya-utóhatást. Szervestrágyával lehetőleg csak az előveteményt lássuk el, mert a fris- 14 Növénytermesztéstan III.

1. Borsó sen trágyázott borsó könnyen elgyomosodik, tenyészideje megnövekszik és érése egyenetlen. A borsó, a többi hüvelyeshez hasonlóan nitrogénszükségletének nagy részét a gyökérgümőkben lévő baktériumok segítségével a levegőből megkötött nitrogén képes fedezni. A légköri nitrogén megkötése azonban csak a kelés után 4-5 héttel indul meg, amíg a gyökérgümők kifejlődnek és a baktériumok a gazdanövényen szinte parazitaként élősködnek. Ha ekkor nem állnak rendelkezésre a fiatal növények számára könnyen felvehető tápanyagok (elsősorban N), akkor a fejlődésük megtorpan. Ezért a borsó - és a többi hüvelyes - számára feltétlenül adnunk kell N műtrágyát. A foszfor elsősorban a generatív szervek fejlődését segíti elő és fokozza a fejlődés ütemét. A kálium serkenti a gyökérképződést, a növény állóképességét, illetve javítja beltartalmi tulajdonságait. A borsó a hüvelyesek közül talán a legmészigényesebb növény. Savanyú, mészben szegény termőhelyen a gyökérzet gyengén fejlődik, nem képződnek gyökérágak és így a termése is nagyon kevés lesz. Célszerű a meszet közvetlenül a vetés előtt kiszórni és sekélyen a talajba dolgozni. Egy hektár borsó általában 30-60 kg nitrogén, 80-90 kg foszfor és 90-100 kg kálium hatóanyag-mennyiséget igényel. A borsó alá a foszfor és kálium műtrágyákat az őszi szántással, a nitrogén műtrágyát a magágykészítéssel dolgozzuk a talajba. Vetés A borsó vetési adatait a 2. táblázat mutatja. 2. táblázat. A borsó vetési útmutatója Megnevezés Adatok Vetésidő II. 25-III. 31. Sortávolság 12 vagy 15,2 cm Vetésmélység 5-8 cm Csíraszám 0,8-1,3 millió/ha Ezermagtömeg 150-300 g Vetőmagszükséglet 150-300 kg/ha A vetés idejének kezdete egyrészt a borsó csírázási hőigényével, másrészt a - fejlődésének élettani sajátosságaiból adódó - termésbiztonsággal van összefüggésben. A hidegtűrőbb kifejtőborsók vetését már 4-5 C-os, míg a hőigényesebb velőborsók vetését csak 6-8 C-os talajhőmérsékletnél kezdhetjük el. Minél korábbi vetésidőt célszerű Növénytermesztéstan III. 15

1. Borsó alkalmazni a tenyészidő növelése és a különböző fejlődési szakaszoknak megfelelő fényigény biztosítása érdekében. Ha a késői vetés miatt a borsót túl hosszú megvilágítás és erős fény éri, akkor szártagjai megrövidülnek, a virágzás és az érés folyamata elcsökken, melynek jelentős terméskiesés lesz az eredménye. A túl késői vetéssel gyakran együtt járó tartós szárazság és a túl magas hőmérséklet pedig olyan stressz a késői vetésű, fiatal borsónövénynek, ami a hüvelyek abortálásához, vagy kényszeréréséhez vezet. Ahhoz, hogy a feldolgozóiparnak megfelelő minőségű és mennyiségű zöldborsót tudjunk szállítani, a vetést pontosan meg kell tervezni. Mivel a zsenge zöldborsó betakarítására csak 2-3 nap (30-40 C hőösszeg) áll rendelkezésre, ezért a 25-35 napos konzervipari zöldborsó feldolgozási idény kihasználását 6-8 különböző érési csoportba tartozó fajta alkalmazásával és több vetési időpont (szakasz) beiktatásával lehet megvalósítani. A vetési szakaszok megtervezéséhez ismernünk kell a termesztendő fajták hőegység-igényét. Az első vetési szakasznál egyszerre (1-2 nap alatt) elvetjük a 6-8 eltérő hőegység-igényű fajtát. Egy egy fajtából csak akkora terület vethető, amekkorát a rendelkezésre álló betakarító géppark minőségromlás nélkül 2-3 nap alatt képes betakarítani. A következő szakasz vetését csak akkor kezdhetjük, ha az elősző szakasz utolsó (legnagyobb hőösszeg-igényű) és a következő szakasz első fajtájának hőösszeg-igény különbsége eléri a 2-3 napi éréskülönbséghez szükséges 30-40 C-os értéket. Amióta a borsó vegyszeres gyomirtása megoldódott, azóta gabona-sortávolságot alkalmazunk a magnak termesztett- és a zöldborsó esetén is. Szárazabb, lazább talajon mélyebbre, kötöttebb, nedvesebb talaj esetén sekélyebbre vetjük a borsót. Ha a vetőgépen nincs sortömörítő henger, akkor a vetés után hengerrel feltétlenül tömörítsük a talajt. A hektáronként kivetendő csíraszám meghatározásakor figyelembe kell vennünk a növény habitusát, tenyészidejét továbbá a vetőmag csírázási erélyét, a talaj kultúrállapotát, nedvességtartalmát és a vetés idejét is. Ápolás Növényvédelmi munkák: Az étkezési célú borsó termesztésének növényvédelmi technológiájának kialakítása során különösen fontos a védekezés időbeli ütemezése és az alkalmazott szerek hatástartamának ismerete az élelmezés-egészségügyi várakozási idők betartása érdekében. 16 Növénytermesztéstan III.

1. Borsó A borsó korai vetésekor a talajlakó kártevők még nem aktívak, ezért a védekezés el is maradhat, a vetőmag csávázása viszont elengedhetetlen feladat. A csávázáskor a talajból és a vetőmag felületéről fertőző gombabetegségek ellen többnyire szerkombinációkat használnak. A jó minőségű vetés a madárkár csökkentése miatt is fontos termesztéstechnológiai elem. A gyomirtási technológia kialakításánál figyelembe kell vennünk a táblában korábban fellelhető gyomokat, a herbicidkezelések időbeni megvalósítását és a borsófajták herbicidérzékenységét. Vetés előtt egy- és kétszikű gyomok ellen végezzük a presowing kezelést. Az alapkezelés sikerétől függően preemergens, majd április végén postemergens herbicidkezeléseket alkalmazhatunk a fajtaérzékenység figyelembevételével. A gyomirtószerek nagy része borsóállományban csak akkor használható, ha a borsó levelén a viaszréteg kellő vastagságú. Ezért eső után 48-72 órát kell várni a megfelelő viaszréteg kialakulásához. A kelő növényeket a kártevők közül a csipkézőbarkók és a hamvas vincellérbogár veszélyeztetheti. A levéltetvek megjelenésére május elejétől kell számítanunk, ezért nagyon fontos az állomány rendszeres vizsgálata és az időbeni védekezés. A lombszinten károsító bagolylepkék imágóinak és lárváinak megjelenésétől függően ütemezhetjük a védekezést. Az alkalmazható inszekticidek egy része a levéltetvek ellen is hatásos. A betegségek közül előfordulhat a baktériumos hervadás, az aszkohitás levél-, szár- és hüvelyfoltosság, a peronoszpóra, a borsórozsda, borsó mozaikvírus illetve száraz időben, kései vetésnél jelenhet meg a vegetáció vége felé a lisztharmat. Mechanikai ápolás: A borsó mechanikai ápolási munkáinak jelentősége a vegyszeres gyomirtás elterjedésével nagy mértékben csökkent, ezért csak akkor indokolt, ha a talaj a kora tavaszi esők hatására annyira beiszapolódott, hogy az a kelést veszélyezteti, vagy a talaj levegőtlensége miatt befulladás történne. A borsót 6-8 leveles korig (amíg az eszköz nem tesz benne kárt) fogasolhatjuk. A fogas segítségével lazábbá, levegősebbé tesszük a talajt és a kelőfélben lévő gyomokat is írtjuk. Öntözés: A borsó öntözése általában nem része a technológiának, azonban az alkalmi öntözés akár meg is duplázhatja a termést. Kimondottan hasznos az öntözés, ha száraz tavaszon a növények vontatottan kelnek, vagy ha a virágzás előtt csapadékhiány van. Ha a Növénytermesztéstan III. 17

1. Borsó költség és jövedelemviszonyaink alapján öntözéssel tudunk borsót termeszteni, akkor egy-egy alkalommal 30-40 mm-es víznormával kell terveznünk. Betakarítás Zöldborsó betakarítása A konzervgyárak és hűtőipar a zöldborsó minőségét a mag zsengesége és nagysága alapján határozzák meg. A zsengeség értékét (3. táblázat) finométer fokban (F ) fejezik ki, amely a szemek roncsolására fordított erőhatás mérésén alapul. A hűtőházi átvételnél a hatályos rendelet a hasonló alapelven működő tenderométer használatát írja elő. A finométer fok és a tenderométer fok (T ) közötti átszámítás képlete: T = 3*(F - 3). 3. táblázat. A zöldborsó minőségi osztályai a finométer fok és a tenderométer fok alapján. Osztály Finométer fok (F ) I. 37-45 II. 45-55 III. 55-64 Osztályon kívüli 64-nél keményebb Tenderométer fok (T ) A 110-ig AB 111-125 B 126-140 C 141-160 D 161-180 A betakarítást 37 F alatt nem szabad elkezdeni, mert kifejtéskor nagy lesz a veszteség. Nem minősíthető az a magtétel, ami fülledt, romlásnak indult illetve az előírtnál magasabb szermaradványt tartalmaz. A betakarítás módja: Kétmenetes: Korábban a szem könnyebb kifejthetősége miatt kicsit szikkasztották a levágott borsót. Lépései: 1. Rendre vágás: Legfeljebb 4-6 cm-es tarló maradhat, mert a legértékesebb hüvelyek a szár alsó részén találhatóak. 2. Szikkasztás 3. Cséplés: 18 Növénytermesztéstan III.

1. Borsó stabil cséplőgépes rendszer: Felszedőkocsik szedik fel és szállítják a cséplőgéphez a levágott, fonnyasztott borsót. mobil cséplőgépes betakarítás: A kombájnhoz hasonlóan kicséplik a szemeket és elkülönítik a melléktermékeket. Egymenetes: Ma már a speciális zöldborsó kombájnnal történő betakarítás az elterjedt, mert a zöldborsó még a vágás utáni néhány órában is képes 6-8 F -ot öregedni. A hatályos FVM rendelet szerint, a zöldborsónak csépelt formában, ömlesztve a betakarítás után legfeljebb 4 órán belül a hűtőházba kell kerülnie. A zöldborsó termesztését, így betakarítását is, a feldolgozó üzem szakemberei irányítják. A melléktermékek (hüvely, szár, levél és a max. 5-10% zöldborsómag) tejelőtehenek, növendékmarhák értékes takarmánya lehet és szilázskészítésre is kiválóan alkalmas. Száraz borsó (hántolási célra termesztett feles borsó, szemes takarmányborsó, vetőmag borsó) betakarítása A borsó akkor tekinthető érettnek, amikor a levelek elszáradnak, szalma színűek, az alsó hüvelyek megsárgultak, megbarnultak és a magok még a legfelső hüvelyekben is olyan kemények, hogy körömmel már alig benyomhatók. A betakarítás optimális ideje a mag 16-18%-os nedvességtartalma körül van. Az érett borsó a kedvezőtlen időjárást mind minőségi, mind mennyiségi szempontból megsínyli, ezért a borsó aratását a kalászosokkal szemben előnyben kell részesíteni. A piacosság szempontjából kell figyelembe venni, hogy a sárga magvú fajták az intenzív sárga színüket a napfény hatására az érés utolsó fázisában nyerik el, ezért a betakarítás késleltetésével javul a hántolási termék minősége Ezzel szemben a zöld magvú fajták az érés előrehaladásával fakulnak, veszítenek kívánatos élénkzöld színükből. A betakarítás módja: Kétmenetes: A borsót rendre vágják, majd kis száradási idő után átalakított, megfelelően beállított rendfelszedő kombájnnal kicséplik. A kétmenetes betakarítás a kétszeri mozgatás és az időjárási kitettség miatt nagyobb veszteséggel és kockázattal jár, mint az egymenetes betakarítás. Növénytermesztéstan III. 19

1. Borsó Egymenetes: Az egyenletes talajfelszínű, gyommentes és egyöntetűen érett állománynál száremelővel és flexibilis kaszával ellátott, megfelelően beállított gabonakombájnnal egy menetben - szinte veszteség nélkül - elvégezhető az aratás. A betakarított magot előtisztítás után ha szükséges szárítják, majd zsizsiktelenítik. A zsizsik elleni gázosítás csak gázmester irányításával végezhető! A 14% nedvességtartalom alatti mag zsákokban vagy garmadában tárolható. 1.4. Vetőmagtermesztés Borsó vetőmagtermesztését csak olyan homogén, jó kultúrállapotú talajadottságokkal rendelkező táblába végezhetjük, ahol az előző két évben hüvelyeseket és pillangósokat nem termesztettek. Az izolációs távolság 2 m. A táblában idegenelőutakat kell kialakítani, melyek lehetővé teszik a szelekciót. A szelekciót a tenyészidő során többször meg kell ismételni, hogy a fajta egyöntetűségét és a keveredésmentes vetőmag előállítását biztosítsuk. Az első szelekciót a borsó 5-15 cm-es állapotában végezzük a növények növekedésbeli különbsége alapján. A második szelekcióra a virágzás-zöldhüvelyképzés állapotában kerül sor, amikor az eltérő virágzási idejű és a nem megfelelő hüvelyalakú növényegyedeket szedjük ki az állományból. A harmadik szelektálást az érés előtt végezzük el, amikor az eltérő érésidejű és eltérő morfológiájú növényeket távolítjuk el. A harmadik idegenelés alkalmával a kiszedett növényeket ki is kell a táblából hordani, mert a zöld hüvelyek utóérhetnek és a vetőmagba kerülhetnek. A szántóföldi szemlét az OMMI szakemberei virágzáskor, zöldhüvelyes állapotban és az érés kezdetén végzik. A vetőmag borsót teljes (biológiai) érésben kell betakarítani. A betakarítást itt is egy- és két menetben lehet elvégezni. A betakarított borsót előtisztítják, majd ha szükséges (14%-nál nagyobb a víztartalma) legfeljebb 40 C-on szárítják. A tárolás előtt a vetőmagborsót is zsizsikteleníteni kell. 1.5. Önellenőrző kérdések, feladatok Hogyan lehet a borsót felhasználni? Hogyan alakul hazánk száraz borsó termesztése? Mennyi a zöld- és a száraz borsó termésátlaga? 20 Növénytermesztéstan III.

1. Borsó Ismertesse a borsó rendszertani besorolását! Jellemezze a kifejtő és a velőborsót! Jellemezze a borsó hajtását! A borsónak milyen fejlődési fázisait különítjük el? Milyen csírázási sajátossága van a borsónak? Sorolja fel a borsófajták értékmérő tulajdonságait! Ismertesse a borsó termőhelyigényét! Sorolja fel a borsó számára kedvező előveteményeket! Mire kell ügyelni a borsó talaj-előkészítésénél? Kell-e és miért N-t adni a hüvelyesek számára? Miért nem javasoljuk a borsó istállótrágyázását? Mikor vetjük a borsót? Miért káros a késői vetés? A borsó vegyszeres gyomirtásánál milyen tényezőket kell figyelembe vennünk? Sorolja fel a borsóban előforduló betegségeket és kártevőket! Milyen mechanikai ápolást szoktak végezni a szántóföldi borsótermesztésnél? Mi határozza meg a zöldborsó minőségét? Hogyan és milyen érési stádiumban takarítják be a száraz borsót? Betakarítás után milyen raktári kártevő ellen kell védekezni? Növénytermesztéstan III. 21

2. Bab 2. Bab 2.1. Jelentősége A bab légszáraz magja 20-25% fehérjét, 50-55% szénhidrátot, 0,7-1,5% olajat és 3-4 % hamut tartalmaz. A fehérje biológiailag rendkívül értékes, mert az aminosavak közül nagy mennyiségben találunk benne lizint, cisztint, triptofánt és hisztidint is. A vitaminok közül nagy mennyiségben tartalmaz A-, B 1 -, B 2 -, C- és E-vitamint. Az ásványianyag-tartalma magas, főként foszfort, kálciumot és vasat találhatunk benne. Rosttartalma kedvező étrendi hatású. A babot felhasználhatjuk zöldbabként (konzerv, mélyhűtött, friss konyhakész termékek), és száraz babként is. A szárazbab akár 4-6 évig is tárolható, amelyből leveseket, salátákat és főzelékeket is lehet készíteni. A mellékterméket (defektes magok, szár-, levél-, és hüvelymaradványok) takarmányozási célra használhatjuk fel. A vetésterület a világon (8. ábra) sem a száraz, sem a zöldbab esetén sem mutat nagy ingadozást (kb. 25,3 millió hektár száraz, kb. 740 ezer hektár zöldbab), míg hazánkban a termőterület ingadozásának nagysága a 9. ábrából is látható. Magyarországon 2003-ban 4000 ha száraz és 2600 ha zöldbabot termesztettek. száraz zöld vetésterület (ha) 30000000 20000000 10000000 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 évek 8. ábra. A száraz és zöldbab vetésterülete a világon vetésterület (ha) 10000 8000 6000 4000 2000 0 száraz zöld 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 évek 9. ábra. A száraz és zöldbab vetésterülete Magyarországon 22 Növénytermesztéstan III.

2. Bab A 10. ábrában feldolgozott adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a szárazbab termésátlaga a világon 0,66 t/ha, míg Magyarországon 1,04 t/ha. A zöldbab terméshozama világszinten 6,4 t/ha, hazánkban 6,96 t/ha (11. ábra). Világ Magyarország termésátlag (t/ha) 1,5 1 0,5 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 évek 10. ábra. A szárazbab termésátlaga termésátlag (t/ha) 15 10 5 0 Világ Magyarország 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 évek 11. ábra. A zöldbab termésátlaga 2.2. Biológiája Származás, elterjedés A bab Közép- és Dél-Amerikából származik (Dél-Mexikó, Bolívia, Peru), az őslakók már 7-10 ezer éve is fogyasztották. Európába Amerika felfedezése után, a XVI. században került. Magyarországra Nápolyból Purkirschen György pozsonyi orvos 1560 körül hozta. Azonban szélesebb körben csak a XVII. század óta termesztenek babot hazánkban és zöldbabként csak a XIX. sz. óta használják. A bab a Pillangósvirágúak (Fabaceae) családján belül a Phaseolus nemzetségbe tartozik. A nemzetségen belül 3 fajt termesztünk: Phaseolus vulgaris L. közönséges- vagy veteménybab Phaseolus coccineus L. török- vagy tűzbab Növénytermesztéstan III. 23

2. Bab Phaseolus lunatus L. lima- vagy holdbab. A növekedési típus alapján a fajták két alakkörre oszthatók: bokorbab (Phaseolus vulgaris L. convar. nanus) (12. ábra) karós- vagy futóbab (Phaseolus vulgaris L. convar. vulgaris/communis) A bab kromoszómaszáma 2n=22. Morfológia 12. ábra. Bokorbab Gyökérzet Gyengén fejlett (max. 40 cm hosszú) főgyökere és dúsan elágazó, de sekélyre hatoló oldalgyökerei vannak. A gyökérzet sajátosságaiból adódik, hogy a bab a talaj víztartalmára és a levegő páratartalmára is érzékeny. Gyökerén 1-4 mm-es gümőket találunk. Szár Dudvás szárának keresztmetszete sokszögű. A szár hossza alapján 3 típusát különítjük el: bokorbab 50 cm-nél kisebb kúszóbabok 50-80 cm karósbab 1-4 m. 24 Növénytermesztéstan III.

2. Bab Levélzet A nagy, ovális sziklevelek felett primer lomblevelek találhatóak, melyek egyszerűek és lándzsás, szív vagy tojás alakúak. A valódi lomblevelek hármasan összetettek, a levélkék alakja változatos. A levelek színe a zöld különféle árnyalata, fonákjuk szőrözött. Virágzat Laza fürtvirágzata a levél hónaljából fejlődik ki. A virágok pillangós szerkezetűek, színük fehér, sárga, piros vagy lilás árnyalatú. A közönséges veteménybab öntermékenyülő, a limabab önmegporzásra és idegentermékenyülésre is hajlamos, míg a tűzbab főként idegentermékenyülő. Termése Hüvelytermésének nagysága, alakja, színe és mintázata fontos fajtabélyeg. A hüvely akár 5-25 cm hosszú és 1-3 cm széles is lehet, melyben egy sorban helyezkedik el az 5-50 db mag. A hüvely egyenes vagy hajlott alakú is lehet. A zöldbabok hüvelyének színe sárga vagy zöld, a szárazbaboknál előfordulhat a színes (lila) rajzolatú hüvelytermés is. A hüvely egy termőlevélből alakult ki, rajta hasi és háti varratot láthatunk. Mag A mag színe alakja és nagysága rendkívül változatos. A mag lehet fehér vagy színes, egyszínű vagy mintázott (tarka vagy fürjbab). Alakja gömb (gyöngybab), ovális, hengeres (datolyabab), lapos és vese alakú is lehet. Az ezermagtömeg 150-1000 g között alakulhat: kismagvú fajták: 150-250g közepes: 250-400 g, nagymagvú fajták: 400-1000 g A mag a csírázóképességét 3-5 évig is megtarthatja. Fejlődési (fenológiai) fázisok Csírázás, kelés: A mag epigeikusan csírázik, vagyis a keléskor a sziklevelek a talaj felszíne fölé emelkednek. Hasonlóképpen epigeikus kelésű a szója, a csillagfürt és a földimogyoró is. Elsődleges (primer) lomblevél megjelenése Első hármasan összetett lomblevél kifejlődése Lombfejlődés Bimbózás Virágzás: alulról felfelé történik (akropetális) Növénytermesztéstan III. 25

2. Bab Hüvelykötés Érés: A növények lombjukat részlegesen vagy teljesen lehullatják, a hüvelyek megsárgulnak, megbarnulnak, esetleg be is fűződnek, a magok elérik a fajtára jellemző méretet, alakot és színt. A fajtaválasztás szempontjai Nagy termőképesség Termésbiztonság Évjárat és a termőhely viszonyaihoz való alkalmazkodás Rezisztens legyen a vegyszerrel nem kivédhető betegségek ellen Jó konyhatechnikai és konzervipari tulajdonságú legyen: Szárazbab esetén a fehér magszínű fajtáknál a középnagy, fényes, gömbölyded magok a kedveltek, míg a színes babfajtáknál a középnagy, pirosan márványozott, vékony és rugalmas héjú magokat adó fajtákat keresik a háziasszonyok. A zöldbabnak termeszthető fajták közül a felhasználás szempontjából azok az előnyösek, melyek zsengék, húsosak, szálka- és hártyamentes hüvelyűek, hajlításra pattanva törnek, fejletlen magvaik aprók, fehér színűek (a színes magok a konzerv levét megfestik) és a hüvelyek színe a feldolgozás során nem változik. Nyugat-Európában inkább a zöld, míg Magyarországon inkább a sárga hüvelyű zöldbabfajtákat kedvelik. Termesztéstechnológiailag azokat a babfajtákat részesítjük előnyben, melyek nem indásodnak, éréskor a lombjukat lehullatják, hüvelyeik egyszerre érnek, nem érnek le a földre, a magjuk nem pereg ki és nem törékeny. Másodvetésre a tapasztalatok alapján a zöldhüvelyűek alkalmasabbak, mert kevésbé érzékenyek a szeptemberi csapadékos időjárásra. 2.3. Agrotechnikája Éghajlatigény Hőigény: A bab legmelegigényesebb növényeink közé tartozik, a 2 C-nál alacsonyabb hőmérséklet már károsítja. Csírázási minimuma 10 C, de számára az a legmegfelelőbb, ha keléskor a talajhőmérséklet 12-14 C. Vegetatív fejlődésekor 16-22 C-ot, generatív fázisban 22-24 C-os napi átlaghőmérsékletet igényel. Azonban túl magas 26 Növénytermesztéstan III.

2. Bab hőmérsékleten (26 C felett), kis relatív páratartalom mellett virág- és hüvelyelrúgást tapasztalhatunk. Fényigény: Mérsékelt fényigényű növény, ezért köztes vetésben is termeszthető, például kukorica sorközökben. Ez a művelési mód, azonban, amely korábban sem volt üzemi szinten jellemző, napjainkban a háztáji és hobbi-gazdaságokban is visszaszorult. Vízigény: Transzspirációs koefficiense 400-450 l víz/1 kg szárazanyag. A bab a tenyészidő folyamán egyenletes, jó vízellátást igényel. Vízigényének növekedése főként csírázás és kelés idején illetve a virágzás kezdetétől a hüvelykötés végéig tartó időszakban jelentkezik. Talajigény A bab a lazább szerkezetű, gyorsan melegedő, jó vízgazdálkodású, mészben gazdag semleges vagy enyhén lúgos (6,5-8 ph) kémhatású, jó kultúrállapotban lévő talajokat kedveli. Sikeresen termeszthető barna erdőtalajon és csernozjomon, viszont a kötött réti- és a laza homoktalaj csak mérsékelten megfelelő a bab számára. Ne vessük hideg, mély fekvésű talajokba, termő szikesekbe, valamint sekély termőrétegű, erodált, heterogén talajokba. A pangó vizet nem tűri, már a 2-3 napos vízborítást is súlyosan megsínyli az állomány. A levegőtlen talajban fejlődése vontatott és egyenetlen. Vetésváltás A főnövényként termesztett bab jó előveteményei a kalászos gabonák, a burgonya, a gyökérzöldségek és a csemegekukorica. Ha másodveteményként termesztjük, akkor őszi- vagy korán lekerülő tavaszi keveréktakarmányok, sőt zöldborsó után is kerülhet. Köztes növényként kisebb gazdaságokban szokták termeszteni, ekkor a kukorica, szőlő- illetve gyümölcsültetvények sorai közé vetik a babot. A közös betegségek és kártevők elkerülése érdekében a babot nem szabad dohány, paradicsom, egyéb hüvelyes illetve pillangós növények után vetni. Önmaga után 4-5 évig ne kerüljön! Herbicidérzékenysége miatt szermaradványt tartalmazó területre nem szabad vetni! Növénytermesztéstan III. 27

2. Bab A bab kiváló előveteménye az őszi kalászosoknak, mert sok könnyen felvehető tápanyagot hagy vissza, a talaj vízkészletét nem zsarolja ki és időben lekerül a területről. Talaj-előkészítés A bab gyengén fejlett, sekélyre hatoló gyökérzete miatt a talajművelés legfőbb feladata a talaj jó kultúrállapotának megteremtése, vagyis a talaj vízkészletének megőrzése, a gyomok irtása és a szármaradványok bomlásának biztosítás. Nagyon fontos, hogy a talaj előkészítése során egyenletes talajfelszínt alakítsunk ki, hogy a betakarítógépek minél kevesebb veszteséggel végezhessék munkájukat. Korán lekerülő, kevés szár- és tarlómaradványt visszahagyó elővetemények után 10-15 cm mélyen tarlóhántást végzünk és azonnal zárjuk a talajt gyűrűshengerrel. A későn lekerülő elővetemények gyökér- és tarlómaradványait először zúzni, aprítani kell. Az őszi mélyszántást 28-32 cm mélyen legkésőbb október végéig kell elvégezni. A bab igényli a mély talajművelést, ezért öntözött körülmények között és tömörödött talajok esetén legalább 2-3 évenként szükséges periódikus mélyművelést végezni. A szántást ősszel nem kell elmunkálni, de az osztóbarázdákat húzzuk be! Tavasszal, ahogy a talajra rá lehet menni, simítóval egyengessük el a talajfelszínt, majd a tavaszi gyomok megjelenése esetén sekélyen kombinátorozzuk a talajt. Késő tavaszi vetése miatt a bab magágykészítését elegendő április végére ütemezni, amikor 5-8 cm mély magágyat készítünk és tömörítjük a talajt. A másodvetésű bab számára a talajnedvesség megőrzése érdekében kombinált talajművelő eszközöket célszerű alkalmazni. Tápanyagellátás A bab 1 tonna terméssel és a hozzá tartozó melléktermékkel együtt a 4. táblázatban látható tápanyagokat veszi fel a talajból. 4. táblázat. A szárazbab és a zöldbab fajlagos tápanyagigénye N P 2 O 5 K 2 O CaO MgO Szárazbab 55 kg/t 25 kg/t 40 kg/t 38 kg/t 8 kg/t Zöldbab 13 kg/t 3 kg/t 12 kg/t 13 kg/t 3 kg/t A bab sok, könnyen felvehető tápanyagot igényel. Kevés nitrogén mennyisége esetén jellegzetes tünet a növény sárgulása (klorózis). Foszforhiánynál elhúzódó virág- 28 Növénytermesztéstan III.

2. Bab zással (szétvirágzás) számolhatunk, míg a káliumhiány esetén tömegesen fordulnak elő a torzult, görbe, értékesíthetetlen hüvelyek. A bab különösen a tápanyagban szegény talajokon hálálja meg az istállótrágyázást (10-50 t/ha érett, szalmás marhatrágya), de ekkor számolnunk kell a szervestrágya gyomosító hatásával. Szántóföldi körülmények között a bab tápanyagigényét elsősorban műtrágyákkal elégítjük ki. Átlagos körülmények között egy hektár bab számára 40-70 kg nitrogén, 45-75 kg foszfor és 60-100 kg kálium hatóanyag javasolható. A foszfor és kálium teljes mennyiségét alaptrágyaként adjuk, a nitrogént pedig a kezdeti fejlődés elősegítésére a tavaszi talaj-előkészítéskor szórjuk ki. A talajvizsgálati eredmények alapján szükség lehet a B, Cu, Zn és Mo mikroelemek pótlására is. Vetés A bab vetési adatait az 5. táblázat mutatja. 5. táblázat. A bab vetési útmutatója Megnevezés Vetésidő - szárazbab - zöldbab - másodvetésű zöldbab Sortávolság - bokorbab - karósbab Vetésmélység Csíraszám Ezermagtömeg Vetőmagmennyiség Adatok V. 5-15. V. 5-20. VII. 1-20. 50 cm változatos 4-6 cm 500-600 ezer csíra/ha 200-400 g 120-240 kg/ha A bab vetését a fagyveszély elmúltával kezdhetjük meg, amikor a talajhőmérséklet eléri a 12 C-ot. Ha ennél korábban kezdjük a vetést, akkor a kelés vontatott, a magvak egy része elpusztul és a kései fagyok is megtizedelhetik az állományt. A túl késői vetés hátránya viszont, hogy a bab fejlődésének legkritikusabb időszaka, a virágzás fázisa a száraz, forró júliusi és augusztusi hónapokra esik, ami nagy terméskiesést okoz. Ezért öntözés nélkül a bab vetését érdemes május 20. és június 30. között szüneteltetni. A zöldbab üzemszerű termesztésénél a feldolgozás ütemezéséhez és a betakarítógép teljesítményéhez igazodva szakaszokban célszerű a vetést végezni. Tehát a zöldbab ve- Növénytermesztéstan III. 29

2. Bab tésének V. 5-20.-ig és a másodvetés VII. 1-20.-ig tartó időszakában az egyes vetési időpontokat a fajták hőösszeg-igénye alapján határozhatjuk meg. A hosszabb tenyészidejű szárazbab esetén a vetést csak a késő tavaszi vetési időszakban végezhetjük el. A szántóföldi termesztés esetén csak a bokorbabfajták megfelelőek, melyeknél a betakarítógépekhez igazodva 45 cm-es sortávolságot kell alkalmazni. A támrendszert igénylő, többnyire kézimunkaerőre alapozott karósbabok termesztésekor vethetünk sorba szemenként, fészkesen és ikersorosan is. A vetés mélységét a mag mérete, a talaj kötöttsége és vízgazdálkodási tulajdonságai határozzák meg. A kivetett magmennyiség 75-85%-ából fejlődik termőnövény, ezért szárazbab és zöldbab esetén is a hektáronkénti 400 ezres növényszám ideálisnak mondható. A szántóföldi termesztésnél a babot szemenkénti vetőgéppel vetik, amelyre legalkalmasabbak a gömbölyded, 400 g-nál nem nagyobb ezermagtömegű fajták. Ápolás Növényvédelmi munkák: A bab termesztése esetén talajlakó kártevők elleni talajfertőtlenítésre általában nincs szükség. A vetőmaggal terjedő betegségek ellen viszont feltétlenül csávázni kell a vetőmagot. A vetés előtt 2-3 nappal végezzük a presowing gyomirtást, majd vetés után, kelés előtt az egy- és kétszikű gyomok ellen kijuttatjuk a preemergens herbicideket. Ha a kelés előtti gyomirtás nem elegendő, akkor kapálással, kultivátorozással, vagy posztemergens védekezéssel irthatjuk a gyomokat. A feldolgozóipar követelménye, hogy a betakarított bab között nem lehet mérgező idegen anyag, ezért nem lehet az állományban csattanómaszlag, ebszőlő és varjúmák. A baktériumos paszulyvész, a fenésedés, a rozsda és a botritiszes rothadás ellen a tenyészidőszak folyamán állománykezeléssel védekezünk. A fiatal növényeken a csipkézőbarkók kártétele ritkán fordul elő, viszont a fésűslábú-viráglégy imágói ellen állománykezeléssel még a tojásaik lerakása előtt védekezni kell. Néhány leveles állapottól egészen a hüvelyek kialakulásáig veszélyeztetheti az állományt a fekete répa-levéltetű. A virágzás kezdetétől a betakarításig a babban a gyapottok-bagolylepke okozhatja a legnagyobb károkat. A tenyészidő végén, különösen a 30 Növénytermesztéstan III.