Fordítók megakadásjelenségeinek vizsgálata páros fordítási helyzetben Lesznyák Márta Bakti Mária 1. Bevezetés Kutatásunk célja az volt, hogy a páros fordítási feladat elvégzése során a fordítók beszédprodukciójában előforduló megakadásjelenségek jellegzetességeit vizsgálja. A spontán beszéd megakadásjelenségeit Gósy a következőképpen definiálja: a spontán beszéd artikulációs, illetve percepciós folyamatosságát megakasztó, különféle jelenségeket nevezzük összefoglaló néven megakadásjelenségeknek (Gósy 2004:7). A megakadásjelenségek a nyelvi tervezés különböző szintjein létrejövő zavar eredményeképpen jöhetnek létre (Gósy 2005, Huszár 2005, Levelt 1989). A megakadásjelenségeket a bizonytalanságból adódó jelenségekre és téves kivitelezés jelenségeire lehet felosztani (Gósy 2005:96). A bizonytalanságból adódó megakadásjelenségek a következők: néma szünetek, hezitálások, nyújtások, ismétlések, újraindítások és a töltelékszavak. A téves kivitelezés jelenségei (hiba típusú megakadásjelenségek): Freudi elszólás, morfológiai, szintaktikai hibák, kontamináció, téves szótalálás, nyelvem hegyén van jelenség, változtatás, sorrendiségi problémák, egyszerű nyelvbotlások (Gósy 2002). A hiba típusú megakadásjelenségek vizsgálata nagyban hozzájárult a beszédprodukció folyamatának feltárásához (Fromkin 1973, 1980), mivel a megakadások olyan folyamtokra világítanak rá, amelyek a hibátlan közlések elemzésekor rejtve maradnak (Shattuck-Hufnagel 1979:295). Fontos hangsúlyozni a megakadásjelenségek univerzális jellegét: a hibák okai nyelvenként, egyénenként, vagy helyzetenként különbözőek lehetnek, de a hibamechanizmusok egyénektől és nyelvektől függetlenek (Cutler 1981: 576). 2. A kutatás módszerei 2.1 Az adatgyűjtés Az elemzéseink alapjául szolgáló hangfelvételek egy korábbi, folyamatorientált kutatásból származnak (Lesznyák 2007, 2009). E folyamatorientált kutatásban harminckét, nyelvtudás és fordítói tapasztalat szempontjából különböző alany vett részt. Az adatgyűjtés során kétféle eljárást alkalmaztunk. Az egyik az úgynevezett TA (think-aloud) technika, a másik a páros fordítás módszere volt. Ez utóbbi esetén két fordító egy célnyelvi szöveget hoz létre úgy, hogy közben meg kell beszélniük a felmerülő problémákat. Az így készült páros fordításokat használtuk fel elemzésünkhöz. 143
A 2003-2004-ben folytatott kutatásban a résztvevők egy 182 szavas újsághírt fordítottak angolról magyarra szótár segítségével. Az adatgyűjtés során hét páros fordításról készült hangfelvétel összesen 381,71 perc terjedelemben. A hangfelvételek még az eredeti kutatás során lejegyzésre kerültek. Elemzésünk alapját e hét hangfelvétel és átirataik képezték. A másodlagos elemzés előnye, hogy a vizsgálatban résztvevő személyek nem tudhatták, hogy megakadásjelenségeiket is elemezni fogjuk, ezért ezekre tudatos figyelmet egészen biztosan nem fordítottak. 2.2 A megakadások kategorizálása A közel 382 percnyi hanganyag elemzésében mindkét szerző részt vett. Az értékelők közötti egyezés biztosítása érdekében a hét hangfelvétel közül egyet mindkét értékelő egymástól függetlenül elemzett, majd eredményeiket összehasonlították és közelítették egymáshoz besorolási szempontjaikat. Az egyeztetés során megegyeztek abban, hogy az olvasás és írás közben jelentkező megakadásokat nem vonják be az elemzésbe, hiszen ezek nem a beszélt, hanem az írott nyelvi percepció illetve produkció kérdéskörébe tartoznak. A továbbiakban mindkét értékelő 3-3 felvételt és átiratot elemzett. Az elemzések összehasonlítása arra utal, hogy bizonyos jelenségek besorolása kutatásmódszertani szempontból problémás. Ezek a hezitálások és a töltelékszavak. Az előzetes egyeztetések ellenére az egyik értékelő percenként nyolcat, a másik értékelő pedig percenként egyet jegyzett le a kategorizálás során. Ez a nagy különbség arra utal, hogy a két kategória meghatározása, és a besorolás kritériumai nem egyértelműek, nagy mértékben függenek az értékelő szubjektív ítéletétől. Ezért a két fentebb említett kategóriát kihagytuk az elemzésből. 3. Az eredmények 3.1 A fordítók megakadásjelenségeinek száma és típusai A 382 percnyi hangfelvételben 1332 megakadást regisztráltunk bizonytalanságok és töltelékszavak nélkül. Ez átlagosan 3,5 megakadást jelent percenként. A megakadások túlnyomó többsége (1117 db 84%) bizonytalanság. Mindössze 181 hibajelenséggel találkoztunk (14%), míg 32 megakadás (2%) több kategóriába is besorolható (1. ábra). A bizonytalanságok túlsúlya összhangban van Gósy (2003) kutatási eredményeivel, ugyanakkor ellentmond Horváth (2004) eredményének, aki szintén páros feladathelyzetben több hibajelenséggel találkozott, mint 144
bizonytalansággal. A bizonytalanságok nagy arányát magyarázhatja a feladat jellege: a fordítási feladat egyszerre tekinthető szövegalkotásnak és komplex feladatmegoldásnak, amelyben erőteljesen dominálnak a tudatos kognitív tervezési és kontrollfolyamatok. Ez azt eredményezi, hogy a produkció lelassul, ezáltal pedig megnövekedhet azoknak a jelenségeknek az aránya, amelyek ezt az óvatosságot fejezik ki, mint például a nyújtások és újraindítások. 1. ábra: A megakadásjelenségek aránya párban dolgozó fordítók esetén Ha az egyes megakadás-típusok gyakoriságát vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a leggyakoribbak a nyújtások (35,6%), ezt követik az ismétlések (23%), majd az újraindítások (21%). A nyújtások és az újraindítások a lexikális hozzáférés és az artikulációs tervezés összehangolatlanságára utalnak, míg az ismétlések hátterében az artikulációs tervezés és más tervezési szintek összehangolatlansága állhat. Ezeket a problémákat okozhatja az a kognitív teher, melyet a komplex problémamegoldás és a szövegalkotás jelent a beszélő számára. Emellett ezek az adatok azokat a korábbi kutatási eredményeket támasztják alá (Gósy 2003), melyek szerint a megakadások inkább a kezdeti tervezési szinteken jelentkeznek, artikulációs szinten már alig. 3.2 A kétnyelvű nyelvi módból eredő sajátosságok Mivel kétnyelvű egyének kétnyelvű feladaton dolgoztak, feltételeztük, hogy Grosjean (1985, 2001/2007) elméletével összhangban viszonylag sok interferencia jelenséggel találkozunk majd. 145
Ezzel szemben az 1332 megakadásból mindössze 8 volt interferencia jellegű, ezekből is hetet egy beszélőhöz köthetünk. Ebből arra következtethetünk, hogy az interferencia megjelenése egyéni beszédmódhoz is kapcsolódhat. Vizsgálatunkban az interferenciát mutató személy érezhetően szívesen használta az angol nyelvet akár magyar kontextusban is. Másrészről úgy látszik, a fordítási feladat, bár két nyelv aktiválását feltételezi, mégis akadályozza az interferencia megjelenését, feltehetőleg azért, mert a feladat sikeres végrehajtásához legalább annyira szükség van hatékony gátló, mint serkentő mechanizmusokra, illetve ezek váltogatására. Az interferencia jelenségek alacsony száma az alanyok ilyen típusú kontrollfolyamatainak fejlettségére is utal. 3.3 Összehasonlítások korábbi kutatási eredményekkel Vizsgálatunk eredményeit két korábbi kutatás eredményeivel tudjuk összevetni. Egyrészt Horváth 2004-ben szintén dialógus-helyzetekben vizsgálta a megakadásjelenségeket, bár ebben a kísérleti helyzetben a beszélők egynyelvű módban dolgoztak. Bakti (2010) szinkrontolmácsok megakadásjelenségeit vizsgálta; ez utóbbi kutatás a két nyelv használata miatt hasonlít saját vizsgálati helyzetünkre. Ha a két dialógushelyzetet hasonlítjuk össze, akkor azt találjuk, hogy az összes megakadások tekintetében Horváth percenként 5 megakadást talált, míg vizsgálatunkban 3,5 ez a szám. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a hezitálások és a töltelékszavak kimaradtak az utóbbi átlag kiszámolásakor. A két feladathelyzetre jellemző leggyakoribb megakadás-típusokat a 2. táblázat mutatja. Bár a térkép-feladatban Horváth több hibajelenséget talált, mint bizonytalanságot, a leggyakoribb megakadás-típusok mégis mutatnak hasonlóságot: a nyújtások és az ismétlések mindkét vizsgálatban előkelő helyen szerepelnek. 1. táblázat: A térkép- és a fordítás-feladathelyzetben jelentkező leggyakoribb megakadás-jelenségek Térkép feladat Fordítás - feladat 1. szóváltoztatás 1. n y ú j t á s 2. hezitálás 2. i s m é t l é s 3. n y ú j t á s 3. újraindítás 4. i s m é t l é s 146
A szóváltoztatások nagy arányát saját vizsgálatában Horváth azzal indokolja, hogy magát a feladatot úgy szerkesztették, hogy minél több produkciós hibát indukáljon. Ez az adott körülmények között működött is, saját vizsgálatunk azonban azt igazolja, hogy a természetes feladathelyzetben dolgozó beszélők megakadás-mintázatai inkább a monológ kísérletekben résztvevők megakadásaihoz hasonlítanak (Gósy 2003). A szinkrontolmácsolási helyeztet jellemző megakadásjelenség-mintázattal (Bakti 2010) összehasonlítva azt az eredményt kaptuk, hogy a páros fordítói helyzetben lényegesen magasabb volt a változtatások és az ismétlések aránya, mint a szinkrontolmácsolás során. Az újraindítások előfordulási gyakorisága mind a két beszédhelyzetben közel azonos volt. Ugyanakkor morfológiaiszintaktikai hibák és téves szótalálások inkább a tolmácsok, mint a fordítók megakadásait jellemzik. Ezek a különbségek feltehetőleg a két közvetítési feladat ismert különbségeivel magyarázhatók. 3.4 Helyzet- és feladat-specifikus megfigyelések Az elemzés elvégzése során néhány olyan jelenségre lettünk figyelmesek, amelyek speciálisan az adott feladathelyzethez kötődnek, ezért a szakirodalomban korábban még nem tárgyalták őket. Ugyanakkor felmerül a lehetősége annak, hogy ezek a jelenségek bizonyos mértékig általánosíthatóak, más helyzetekben is megjelenhetnek. Ilyen például az a megfigyelés, hogy a megakadásjelenségek eloszlása időben nem egyenletes. Néha hosszú perceken át alig egy-két megakadással találkozunk, máskor akár egy percen belül többel is. Megfigyeléseink szerint különösen sok megakadás jellemzi azokat a szakaszokat, amikor a fordítók éppen átváltási műveletet végeznek, tehát kognitív problémamegoldás folyik, illetve azokat a részeket, amikor a két fél véleménye nem egyezik valamilyen tekintetben. Ez utóbbi szociális problémahelyzetnek tekinthető. További vizsgálatokra lenne szükség annak megállapításához, hogy más életszerű helyzetekben mennyire egyenletes a megakadások eloszlása. Dialógushelyzetek ismert jellegzetessége, hogy a partnerek párhuzamosan beszélnek. Megfigyeléseink szerint ez igen sok megakadást okoz, különösen újraindítást. Példa: A: Testének ritmi_ B: csavar szerintem A: ritmikus 147
Feltehetőleg a beszélő munkamemóriája túlterhelődik a kívülről érkező információk által, vagy más megközelítésben azt is mondhatjuk, hogy a produkciós rendszer mellett a percepciós is működésbe lép, megzavarva ezzel az előbbi működését, különös tekintettel a belső ellenőrző mechanizmusokra. Mivel a spontán beszédprodukció az esetek többségében nem monológok formájában történik, különösen érdekes kutatási kérdés lehet, hogy a beszélőpartner nyelvi viselkedése, hogyan befolyásolja a megakadásokat és ezáltal a produkciós mechanizmusokat. 4. Összegzés Kutatásunk során a fordítók beszédprodukciójában előforduló megakadásjelenségeket vizsgáltuk páros fordítási helyzetben. A fordítói dialógusokban a bizonytalannságra utaló megakadásjelenségek voltak túlsúlyban, eredményünk összhangban van azokkal a korábbi kutatási eredményekkel, melyek szerint a beszédtervezési folyamat kezdeti szakaszaiban gyakoribbak a megakadások (Gósy 2003). A fordítói dialógusokban előforduló megakadásjelenség-mintázatot összehasonlítottuk más, nyelvek közötti kommunikációs, illetve dialógus helyzetben előforduló megakadájelenségmintázattal. A megakadásjelenség-mintázatok közötti eltéréseket a beszédhelyzetek sajátosságai magyarázhatják. A szinkrontolmácsolás során a tolmácsok a hallott forrásnyelvi szöveg deverbalizált változata alapján hozzák létre a célnyelvi szöveget, a páros fordítói helyzetben a forrásnyelvi szöveg írott változata lesz a célnyelvi szöveg létrehozásának alapja. Az egynyelvű feladatorientált dialógus-helyzetben a kommunikáció nyelvváltás nélkül zajlik, a párbeszéd célja a téri-vizuális problémamegoldás. Irodalom Bakti M. 2010. Diszharmóniás jelenségek a szinkrotnolmácsok célnyelvi beszédprodukciójában. Doktori disszertáció, Budapest: ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola Cutler, A. 1981. The reliability of speech error data. Linguistics 19. évf. 7/8. szám. 561 582. Fromkin, V. (ed.) 1973. Speech Errors as Linguistic Evidence. The Hague: Mouton. Fromkin, V. (ed.) 1980. Errors in Linguistic Performance. Slips of the Tongue, Ear, Pen, and Hand. New York: Academic Press. 148
Gósy M. 2002. A megakadásjelenségek eredete a spontán beszéd tervezési folyamatában. Magyar nyelvőr. 126. évf. 2. szám. 192 204. Gósy M. 2003. A spontán beszédben előforduló megakadásjelenségek gyakorisága és összefüggései. Magyar nyelvőr. 127. évf. 3. szám. 257 277. Gósy M. 2004. A spontán magyar beszéd megakadásainak hallás alapú gyűjteménye. In: Gósy, M (ed.) Beszédkutatás 2004. Nyelvbotlás -korpusz, tanulmányok. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. 6 18. Gósy M. 2005. Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris Kiadó. Grosjean, F. 1985. The bilingual as a competent but specific speaker-hearer. Journal of Multilingual and Multicultural Development 6. évf. 4. szám. 467 477. Grosjean, F. 2001 / 2007. The bilingual's language modes. In: Li Wei (ed.) The Bilingualism Reader. Second Edition. London és New York: Routledge. 428 449. Huszár Á. 2005. A gondolattól a szóig. A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében. Budapest: Tinta Kiadó. Horváth V. 2004. Megakadásjelenségek a párbeszédekben. In: Gósy, M (ed.) Beszédkutatás 2004. Nyelvbotlás -korpusz, tanulmányok. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet.187 199. Lesznyák, M. 2007. A fordítási folyamat explicit mutatói professzionális és laikus fordítók esetén. In: Heltai Pál (szerk): Nyelvi modernizáció. Szaknyelv, fordítás, terminológia. A XVI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszuson elhangzott előadások kötete. Gödöllő: Szent István Egyetem. 199 205. Lesznyák, M. 2009. A szótárhasználat jellegzetességeinek változása a fordítói tapasztalat függvényében. In: Váradi Tamás (szerk): Válogatás az I. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia előadásaiból. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. 57 69. Levelt, W. J. M. 1989. Speaking. From Intention to Articulation. Cambridge MA: MIT Press. Shattuck-Hufnagel, S. 1979. Speech Errors as Evidence for a Serial-Ordering Mechanism in Sentence Production. In: Cooper, W. and Walker, E. (eds.) Sentence Processing: Psycholinguistic Studies Presented to Merrill Garrett. Hillsdale NJ: Lawrence Earlbaum. 295 342. 149