Tianeptine induces GluA1 phosphorylation and subsequent alteration of the firing properties of CA1 neurons

Hasonló dokumentumok
A sejtmembrán szabályozó szerepe fiziológiás körülmények között és kóros állapotokban

Az idegsejtek kommunikációja. a. Szinaptikus jelátvitel b. Receptorok c. Szignál transzdukció neuronokban d. Neuromoduláció

a. Szinaptikus jelátvitel b. Receptorok c. Szignál transzdukció neuronokban d. Neuromoduláció. Szinaptikus jelátvitel.

Nemszinaptikus receptorok és szubmikronos Ca2+ válaszok: A két-foton lézermikroszkópia felhasználása a farmakológiai vizsgálatokra.

Gyógyszerészeti neurobiológia. Idegélettan

Dózis-válasz görbe A dózis válasz kapcsolat ábrázolása a legáltalánosabb módja annak, hogy bemutassunk eredményeket a tudományban vagy a klinikai

Egy idegsejt működése. a. Nyugalmi potenciál b. Transzport proteinek c. Akciós potenciál

a. Nyugalmi potenciál b. Transzport proteinek c. Akciós potenciál. Nyugalmi potenciál. 3 tényező határozza meg:

A somatomotoros rendszer

Antidepresszív szerek a gyakorlatban

Abeta(1-42) enhances neuronal excitability and disrupts synaptic plasticity by altering glutamate-recycling

Transzportfolyamatok a biológiai rendszerekben

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

KÉSZÍTETTE: BALOGH VERONIKA ELTE IDEGTUDOMÁNY ÉS HUMÁNBIOLÓGIA SZAKIRÁNY MSC 2015/16 II. FÉLÉV

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

FUSARIUM TOXINOK IDEGRENDSZERI HATÁSÁNAK ELEMZÉSE

Korai stressz és sérülékenység. Tóth Máté, PhD MTA KOKI Magatartás Neurobiológia Osztály

Lundbeck Hungária Kft Budapest, Montevideo u. 3/b. felismeréséről és kezeléséről. a betegeknek és szeretteiknek

SZTE ÁOK PSZICHIÁTRIA KLINIKA től SZAKIRODALMI MUNKÁSSÁGA. (Könyvek, könyvfejezetek, egyetemi jegyzetek, disszertációk)

Pszichiátriai zavarok neurobiológiai alapjai

Hiperlipidémia okozta neurodegeneratív és vér-agy gát-elváltozások ApoB-100 transzgenikus egerekben

Limbikus rendszer Tanulás, memória

Ca 2+ Transients in Astrocyte Fine Processes Occur Via Ca 2+ Influx in the Adult Mouse Hippocampus

AZ ÖSZTROGÉN ÉS A DEHIDROEPIANDROSZTERON SZEREPE A SZINAPTIKUS ÁTRENDEZŐDÉSBEN

Viselkedésélettan: tanulás és memória. Zachar Gergely Semmelweis Egyetem, Anatómiai Intézet

IONCSATORNÁK. I. Szelektivitás és kapuzás. III. Szabályozás enzimek és alegységek által. IV. Akciós potenciál és szinaptikus átvitel

A tanulási és emlékezési zavarok pathofiziológiája. Szeged,

ADHD Attention Deficit Hyperaktivity Disorder

Asztroglia Ca 2+ szignál szerepe az Alzheimer kórban FAZEKAS CSILLA LEA NOVEMBER

Az agy betegségeinek molekuláris biológiája. 1. Prion betegség 2. Trinukleotid ripít betegségek 3. ALS 4. Parkinson kór 5.

Szinaptikus folyamatok

Zárójelentés. A) A cervix nyújthatóságának (rezisztencia) állatkísérletes meghatározása terhes és nem terhes patkányban.

ÉLETMINŐSÉG ÉS KÖLTSÉGEK A KÖZÉP- ÉS SÚLYOS FOKÚ PSORIASISOS BETEGEK KÖRÉBEN

A diabetes hatása a terhes patkány uterus működésére és farmakológiai reaktivitására

Sejt - kölcsönhatások az idegrendszerben

Az ADHD kezelése gyerek- és felnőttkorban. László Zsuzsa Fimota Központ 1063 Bp, Bajza u 68.

Mámorító fűnyírás Közzétéve itt: magyarmezogazdasag.hu az Agrárhírportál (

Kódolás az idegrendszerben

Centrális mechanizmusok a neuropathiás fájdalom kialakulásában. Nagy Gergely György, Andrew Todd

Humán asztrociták. Nagyobb és komplexebb. idegrendszeri fejlődésben jelentős szerepű

Bevezetés s a gyermek- pszichofarmakológi

Affektív zavarok - hangulatzavarok. Hidasi Zoltán

Poszt-traumás stressz zavar: a vietnámi háborútól a orvosbiológiáig

Érzékelési folyamat szereplői. Az érzékelés biofizikájának alapjai. Receptor felépítése. Az inger jellemzői MILYEN? HOL? MENNYI? MEDDIG?

Munkatársi, munkahelyi kapcsolatok Stressz mint cardiovasculáris rizikófaktor. Lang Erzsébet Vasútegészségügy NK. Kft.

A MONOAMIN TRANSZPORTEREK FUNKCIONÁLIS SAJÁTSÁGAI: DEPRESSZIÓVAL KAPCSOLATOS KLINIKAI VONATKOZÁSOK

Túl az optikán. Az alak- és tárgylátás elektrofiziológiai alapjai. dr. Sáry Gyula Ph.D. SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet Szeged

Új terápiás lehetőségek (receptorok) a kardiológiában

A GLIASEJTEK ÉS AZ EPILEPTIKUS AKTIVITÁS KAPCSOLATA GÁSPÁR ATTILA GLIA SEJTEK ÉLETTANA EA

A T sejt receptor (TCR) heterodimer

Ex vivo elektrofiziológia. Élettani és Neurobiológiai Tanszék

Új szignalizációs utak a prodromális fázisban. Oláh Zita

1998- ban először az Egyesült Államokban került bevezetésre az első nem amphetamin típusú ébrenlétet javító szer, a modafinil.

A sejtek közöti kommunikáció formái. BsC II. Sejtélettani alapok Dr. Fodor János

Ápolás Betegellátás Alapszak ADDIKTOLÓGIA 1. Deutsch Krisztina szakoktató PTE ETK

Norvég Finanszírozási Mechanizmus által támogatott projekt HU-0115/NA/2008-3/ÖP-9 ÚJ TERÁPIÁS CÉLPONTOK AZONOSÍTÁSA GENOMIKAI MÓDSZEREKKEL

AZ IDEGRENDSZER PLASZTICITÁSA TANULÁS. EMLÉKEZÉS (memória)

Az agyi jelek adaptív feldolgozása MENTÁ LIS FÁ R A DT S ÁG MÉRÉSE

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

Az anti-apoptózis mechanizmus vizsgálata agyi ischaemia/hypoxia modellekben

Érzékelési folyamat szereplői. Az érzékelés biofizikájának alapjai. Inger Modalitás Receptortípus. Az inger jellemzői MILYEN? HOL? MENNYI? MEDDIG?

Kommunikáció. Sejtek közötti kommunikáció

Stresszkezelés a munkahelyen és a magánéletben

Adatelemzési eljárások az idegrendszer kutatásban Somogyvári Zoltán

S-2. Jelátviteli mechanizmusok

ELŐADÁS VÁZLAT. Balázs Judit

Pszichoszomatikus betegségek. Mi a pszichoszomatikus betegség lényege?

Természettudományi Kutatóközpont, Magyar Tudományos Akadémia (MTA-TTK) Agyi Képalkotó Központ (AKK)

A magatartás szabályozása A vegetatív idegrendszer

MAGYAR NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÁS

AZ IDEGSEJTEK KÖZTI SZINAPTIKUS KOMMUNIKÁCIÓ Hájos Norbert. Összefoglaló

Jelanalízis. Neuronális aktivitás

Érzékszervi receptorok

TDK lehetőségek az MTA TTK Enzimológiai Intézetben

Receptorok, szignáltranszdukció jelátviteli mechanizmusok

Az autonómia és complience, a fogyatékosság elfogadtatásának módszerei

Apoptózis. 1. Bevezetés 2. Külső jelút 3. Belső jelút

III. MELLÉKLET. Az Alkalmazási előírások és Betegtájékoztatók vonatkozó részeiben szükséges módosítások

Tények a Goji bogyóról:

CSALÁDTERVEZ TEKINTETTEL A PSZICHIÁTRIAI BETEGSÉGEKRE GEKRE. Dr. Erős s Erika

-Két fő korlát: - asztrogliák rendkívüli morfológiája -Ca szignálok értelmezési nehézségei

SIMONTON TERÁPIA hitek és tévhitek a gondolat teremtő erejéről

Jelutak. Apoptózis. Apoptózis Bevezetés 2. Külső jelút 3. Belső jelút. apoptózis autofágia nekrózis. Sejtmag. Kondenzálódó sejtmag

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

FUSION VITAL ÉLETMÓD ELEMZÉS

III. melléklet. Az Alkalmazási előírás és a Betegtájékoztató vonatkozó fejezeteiben szükséges módosítások

Tartalomjegyzék. Előszó 9

(1) A T sejtek aktiválása (2) Az ön reaktív T sejtek toleranciája. α lánc. β lánc. V α. V β. C β. C α.

Egy idegsejt működése

OTKA ZÁRÓJELENTÉS

Regressziós vizsgálatok

IDEGSZÖVET 1. neuronok felépítése, típusai, végszervei 2. gliasejtek típusai és funkciója

ÖSSZ-TARTALOM 1. Az alapok - 1. előadás 2. A jelutak komponensei 1. előadás 3. Főbb jelutak 2. előadás

Az adenozin-dezamináz gátlás hatása az interstitialis adenozin-szintre eu-és hyperthyreoid tengerimalac pitvaron

Hogyan lesznek új gyógyszereink? Bevezetés a gyógyszerkutatásba

Jelutak ÖSSZ TARTALOM. Jelutak. 1. a sejtkommunikáció alapjai

Interneurális kommunikáció

Az akciós potenciál (AP) 2.rész. Szentandrássy Norbert

A KIÉGÉSBEN REJLŐ LEHETŐSÉGEK

Átírás:

Tianeptine induces GluA1 phosphorylation and subsequent alteration of the firing properties of CA1 neurons PhD értekezés tézisei Barkóczi Balázs Bay Zoltán Nonprofit Kft. BAYGEN, Szeged Orvosi Vegytani Intézet, Szegedi Tudományegyetem Témavezető Dr. Szegedi Viktor Biokémiai Intézet Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Magyar Tudományos Akadémia, Szeged Szeged 2012

Bevezetés - 1-1 Bevezetés A mentális betegségek leggyakoribb formái közt említhetjük meg a különböző hangulatzavarokat, melyekre általánosan jellemző, hogy hosszan tartóak, gyakran visszatérőek, és legsúlyosabb esetben akár öngyilkossághoz is vezethetnek. Manapság a legjobban kutatott és meghatározott hangulatzavar a súlyos depresszív zavar (major depressive disorder), mely betegség előfordulása akár 20-30% is lehet. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint az emberiség 3-5%-át sújtja olyan súlyos mértékű depresszió, mely az életminőséget és a munkaképességet jelentősen rontja. A WHO szerint a súlyos depresszív zavar 2020-ra a munkaképtelenség második vezető okává fog válni. A betegség 40-50%-ban örökölhető, de a depresszió genetika háttere pontosan nem ismert. A konkrét környezeti faktorokat sem határozták meg ez idáig, de az érzelmi stressz, kora gyermekkori traumák, egyéb fizikai betegségek és egyes vírus fertőzések is hozzájárulhatnak a betegség kifejlődéséhez. A nyomott hangulat normálisan is előforduló rövid ideig tartó tudatállapot, ezzel szemben a depresszió egy hosszantartó, gyakran visszatérő betegség, mely szorongással, agresszióval, gyenge önbecsüléssel, a fiziológiai stressz megnövekedésével és a szexuális érdeklődés csökkenésével járhat együtt. Ezen felül a depresszió a személyes kapcsolatok megváltozását, az alvási és étkezési szokások átalakulását, az általános egészségi állapot romlását is maga után vonja. A depresszióban szenvedő betegek képtelenek az öröm megélésére (anhedónia), a korábban örömteli dolgok, mint például a hobbi, érdektelenné válnak. A depressziósak a legkülönfélébb fizikai tüneteket mutatják, mint fáradtság, gyengeség, állandósult fájdalom, alvásképtelenség, túlzott alvás, étvágytalanság, túlzott étvágy. A depresszióval tetemes arányban együttesen előfordulnak egyéb

Bevezetés - 2 - pszichiátriai betegségek is, úgymint szorongás, alkohol- és drogfüggőség, figyelemhiányos hiperaktivitás (ADHD), poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD). Ezek az együttesen előforduló pszichiátriai betegségek jelentősen befolyásolhatják a depresszió lefolyását, képesek késleltetni a felépülést, megemelni a visszaesés kockázatát, a munkaképtelenség mértékét illetve az öngyilkossági hajlamot. 1.1 A depresszió patofiziológiájának hipotézisei 1.1.1 Monoamin hipotézis Az 1960-as évekre visszavezethető hipotézis a monoaminerg rendszer zavarát helyezi előtérbe, miszerint a szerotonin, dopamin, noradrenalin neurotranszmitterek szintje kórosan megváltozik. A hipotézisből kiindulva különféle gyógyszereket szintetizáltak a depresszió gyógyítására, mint szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRIs), monoamin-oxidáz gátlók (MAOIs), triciklikus antidepresszánsok. Azonban a legújabb megfigyelések szerint a monoamin elégtelenség nem magyarázza meg a betegség lefolyását minden tekintetben. Habár a gyógyszerek órákon belül megváltoztatják a szinaptikus résben lévő neurotranszmitter koncentrációt, a hangulatjavító hatás kifejlődéséhez hetekig tartó kezelés szükséges. 1.1.2 Glutamát hipotézis A serkentő szinapszisok túlnyomó részében megtalálható glutamát képes a pre- és posztszinaptikusan található metabotróp és ionotróp NMDA, AMPA és kainát receptorokat aktiválni. A hosszantartó stressz vagy magas glükokortikoid szint képes drasztikusan megemelni a szinaptikus résben a glutamát szintjét, ami hosszú távon excitotoxicitáshoz és reaktív szabadgyökök (ROS) felhalmozódásához vezethet. Ráadásul a megnövekedett extracelluláris glutamát szint képes a monoamin rendszer működését is felborítani. Bizonyos metabotróp glutamát- és NMDA receptor

Bevezetés - 3 - antagonisták antidepresszáns-szerű hatással is rendelkeznek. Ráadásul az AMPA receptor agonisták is jótékony hatásúak depresszióban, mely vegyületek gyorsabb javulást idéznek elő, mint ahogy az SSRI, MAOI és triciklikus antidepresszánsoknál esetében tapasztalható. 1.1.3 Neurogenezis, neurotróf hipotézis Több képalkotó eljárás is bizonyítja, hogy a súlyos depresszív zavarral együtt jár bizonyos fokú neurodegeneráció is. A hippocampus és a frontális lebeny területén jelentős mértékű sorvadás tapasztalható. A depresszív epizód hossza és száma egyenes arányban van a degerenáció mértékével. A degenerációra jellemző a dendritek sorvadása, a szinaptikus gének csökkent kifejeződése, a szinapszisok számának csökkenése, melyek a neuroplaszticitás csökkenését is maguk után vonják. A krónikus stressz képes az agyi eredetű növekedési faktor (BDNF) szintjét csökkenteni, mely nemcsak az idegsejtek fejlődéséért felel, hanem részt vesz a felnőtt ideg- és gliasejtek túlélésének és a plaszticitásának szabályzásában is. A BDNF szintje antidepresszánsokkal helyreállítható. 1.2 Az atipikus antidepresszáns Tianeptin Habár a Tianeptin szerkezete hasonlít a triciklikus antidepresszánsok szerkezetéhez, pontos hatásmechanizmusa még a mai napig sem ismert, emiatt sorolják az atipikus antidepresszánsok csoportjába. Korábban, mint szelektív szerotonin visszavétel serkentő (SSRE) tartották számon, de azóta nem sikerült ezt a hatást alátámasztani. A Tianeptin antidepresszáns, szorongáscsökkentő gyógyszer, emellett kimutatható görcsoldó, fájdalomcsillapító hatása is van. A Tianeptin képes a stressz által okozott sejtpusztulást visszafordítani és a plaszticitás hanyatlását, a memória romlását meggátolni. Képes a BDNF és egyéb idegnövekedési faktorok szintjét megemelni. Növeli a neurogenezist és csökkenti az apoptózis mértékét.

Bevezetés - 4-1.2.1 A Tianeptin és az AMPA receptorok A Tianeptin hatásmechanizmusa magában foglalja a glutamát neurotranszmisszió szabályzását. A Tianeptin képes az AMPA receptorok foszforilációs szintjét megnövelni, mely által hozzájárulhat a szinaptikus plaszticitás, a tanulás és memória szabályzásához. Az AMPA receptor egyike a gyors szinaptikus transzmisszióért felelős ioncsatornáknak, melyeket négy alegység épít fel. Egy egész receptor családot alkotnak, a különféle alegységek GluA1, GluA2, GluA3, és GluA4 (vagy GluR1-4) szabadon kombinálódva többféle ioncsatornát képeznek. A GluA1 alegység két kitüntetett szerin aminosavval rendelkezik, a 831 és a 845 pozícióban. A 831 szerin (Ser831) aminosavat a protein kináz C (PKC) és a Ca 2+ /calmodulin-függő protein kináz II (CaMKII) képes foszforilálni, amíg a szerin 845 (Ser845) aminosavat a protein kináz A (PKA). A csoport korábban kimutatta, hogy a Tianeptin képes aktiválni három különböző mitogén-aktivált protein kináz (MAPK) útvonalat, úgymint a c-jun N- terminális kináz (JNK), a p42/44 és a p38 MAPK útvonalakat, melyek végül az AMPA receptor GluA1 alegységének foszforilációjához vezetnek. A foszforiláltsági szint kitüntetett szerepet játszik a szinaptikus plaszticitást szabályzásában, a dupla foszfomutáns egerek térbeli memóriája romlik. A foszforiláció ezen kívül befolyásolhatja az akciós potenciálok időzítését, mely fontos alapjául szolgál a spike timing-dependent plasticity (STDP) kialakulásában.

Célkitűzések - 5-2 Célkitűzések Habár az atipikus antidepresszáns Tianeptint már a klinikumban régóta használják, pontos hatásmechanizmusa még a mai napig nem ismert. Célunk a Tianeptin hatásainak vizsgálata volt, kísérleteink során a következő kérdésekre kerestük a választ: 1. Melyek a Tianpetin gyors hatásai hippocampális szelet elektrofiziológiai kísérletekben? 2. Mely szinaptikus receptor érintett Tianeptin kezelést követően? 3. Hogyan befolyásolja a Tianeptin kezelés, illetve a GluA1 foszforiláció az idegsejtek aktivitásának időzítését a CA1 régióban?

Anyagok és módszerek - 6-3 Anyagok és módszerek 3.1 In vitro microelectrode array kísérletek Kísérleteink egy részét in vitro egér hippocampus szeleteken végeztük microelectrode array (MEA) munkaállomás segítségével (Multi Channel Systems MCS GmbH, Reutlingen, Germany). A hím CFLP egerek hippocampusából 350 µm vastag szeleteket készítettünk, melyeket legalább 60 percig inkubáltunk szobahőmérsékletű, folyamatosan karbogenizált mesterséges agy-gerincvelői folyadékban (ACSF). Kísérleteinkhez 60 csatornás háromdimenziós MEA chipeket (3D-MEA chip) használtunk, ugyanis a hegyes elektróda elvezetési pontok a szelet belsejéből nagyobb és megbízhatóbb jeleket képesek regisztrálni. A Schaffer kollaterálist 30 másodpercenként ingereltük egy bifázikus stimulussal, miközben a többi elektródán mezőpotenciálokat (fepsp) regisztráltunk. A kiértékelések során az fepsp peak-to-peak amplitúdóját vettük figyelembe. 30 perc inkubációt követően meghatároztuk az input/output görbét, majd a továbbiakban a maximális stimuláció 30%-ával ingereltük a szeletet. A preszinaptikus folyamatok tanulmányozása végett páros-pulzus facilitációt (PPF) végeztünk, az ingerlések között 50 ms késleltetéssel. Az idegi plaszticitás tanulmányozását hosszú idejű potencírozódás (LTP) protokollal végeztük, az LTP-t theta-burst stimulációval (TBS) váltottuk ki. 3.2 In vivo extracelluláris egy-sejt elvezetés In vivo egy-sejt elektrofiziológiai kísérleteinhez szénszálas többkapillárisos elektródát (Kation Scientific, Minneapolis, MN) használtunk. A kísérleteinkben használt klorál-hidrát altatott hím Wistar patkányok fejét sztereotaxiás készülékbe fogtuk, a hippocampus felett a koponyába ablakot vágtunk, és a hippocampus CA1 régiójából extracelluláris módon vezettük el az idegsejtek

Anyagok és módszerek - 7 - aktivitását. Kísérleteinkhez az akciós potenciálok regisztrálását lehetővé tevő 300-8000 Hz közötti szűrőbeállítást használtunk. Az elektróda szabad kapillárisain keresztül az éppen regisztrált sejt felszínére különböző anyagokat juttatunk mikroiontoforézis segítségével, az NMDA illetve AMPA egységnyi adagolással kiváltott válaszokat regisztráltuk. A Tianeptint 20 mg/kg dózisban egyszeri intraperitoneális injekció formájában adtuk be. Kísérleteink során stimulus idő hisztogramokat (STH) vettünk fel, beállítottunk egy kontrol tüzelési erősséget, melyet 100%-nak vettünk, amit fiziológiás sóoldat vagy Tianeptin intraperitoneális injekció követett. A felvételt követően az akciós potenciálokat szortíroztuk és csoportosítottuk. A kiváltott válaszok erősségében bekövetkező változásokat peristimlulus idő hisztogram (PSTH) segítségével határoztuk meg. Részletesebb vizsgálat érdekében az akciós potenciálok időzítését 30 µs-os felbontással meghatároztuk. Egy általunk írt Pearl program és a Kolmogorov-Smirnov teszt segítségével meghatároztuk a kiváltott válaszok közötti globális hasonlóság mértékét. További vizsgálatok céljából az egymást követő akciós potenciálok közötti időtartam (ISI) valószínűség eloszlását, illetve az ISI értékek időbeli kifejlődését (ISI temporal evolution) ábrázoltuk.

Eredmények és megbeszélésük - 8-4 Eredmények és megbeszélésük 4.1 MEA eredmények A Tianpetin képes koncentráció-függő módon (100 µm és 10 µm) megnövelni a serkentő posztszinaptikus mező potenciálok (fepsp) amplitúdóját, mely hatás 60 perccel Tianeptin bemosást követően is kimutatható. Egy inaktív Tianeptin származék az EGIS- 13217-1 100 µm koncentrációban nincs hatással az fepsp amplitúdójára, a triciklikus antidepresszáns imipramin 100 µm koncentrációban csak átmenetileg növelte meg enyhén a fepsp amplitúdóját. Az fepsp amplitúdója önmagában kezeletlenül 60 percet követően sem változik, kontrol szinten marad. 100 µm Tianeptin kezelést követően 60 perccel az input /output görbe meredeksége sokkal nagyobb, a kiváltott válaszok erőssége magasabb, 40 µa, 50 µa és 60 µa-nél jelentős különbség tapasztalható. A Tianeptin kezelt szeletek jóval érzékenyebbek, serkenthetőségük megnövekedett. Azért hogy kiderítsük, hogy az fepsp amplitúdó növekedés prevagy posztszinaptikus folyamatok eredményeképpen növekedett-e meg, páros pulzus facilitáció (PPF) protokollt, illetve különféle receptor blokkolókat használtunk. 60 perccel Tianeptin bemosást követően PPF protokollal ingereltük a szeletet (interstimulus intervallum 50 ms), és mértük a 2/1 fepsp amplitúdójának arányát. Nem tapasztaltunk különbséget az amplitúdók arányában Tianeptin kezelés előtt és után, ebből arra következtettünk, hogy a Tianeptin posztszinaptikusan fejti ki hatását. A Tianeptin fepsp növelő hatása posztszinaptikusan legvalószínűbben a serkentő ionotróp glutamát receptorokon keresztül valósulhat meg, melynek lehetőségét specifikus gátlószerekkel vizsgáltunk. Az AMPA receptorok CNQX bemosással gátolhatóak, az

Eredmények és megbeszélésük - 9 - NMDA receptorok specifikus blokkoló szere az MK-801. Ha először 50 µm CNQX bemosással legátoljuk az AMPA receptorokat, a megmaradó mezőpotenciál csak NMDA-mediált, ez a megmaradó mezőpotenciál további MK-801 bemosással teljesen eltüntethető. A csak NMDA-mediált mezőpotenciálok Tianeptin adagolása mellett nem képesek növekedni, ezek szerint a Tianeptin az NMDA receptorok működését nem befolyásolja. Ha azonban először az NMDA receptorokat blokkoljuk le MK-801 bemosással, akkor a csak AMPA-mediált mezőpotenciálok Tianeptin bemosást követő növekedése tapasztalható. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Tianeptin posztszinaptikusan az NMDA receptorok működését nem befolyásolja, viszont az AMPA receptorok aktivitását fokozza. 4.2 In vivo egy-sejt elektrofiziológia Az in vitro szelet kísérletekből kiindulva megvizsgáltuk az i.p. injektált Tianeptin hatásait in vivo NMDA és AMPA kiváltott egy sejt válaszokra. Először az NMDA által kiváltott válaszokat vizsgáltuk meg, melyek szintje 35-45 perccel Tianeptin beadást követően is kontrolszinten maradt, a kiváltott válaszok erőssége érdemben nem változott. Ezt követően az AMPA által kiváltott válaszok változását vizsgáltuk meg. Az i.p. beadott fiziológiás sóoldat csak enyhén, a Tianeptin jelentősen megemelte 10 percen belül az AMPA kiváltott válaszok erősségét, mely a kísérlet végéig megnövekedett szinten is maradt. 4.2.1 PSTH profil Azt feltételeztük, hogy a Tianeptin okozta AMPA receptor foszforiláció nemcsak az AMPA kiváltott válaszok erősségét növeli meg in vitro és in vivo, hanem az akciós potenciál sorozatok mintázatát és dinamikáját is megváltozatja. Feltételezésünk alátámasztása céljából felvettünk olyan akciós potenciál sorozatokat, melyekben a kiváltott válaszok nagysága hasonló volt, viszont az ingerlési protokollok, melyekkel kiváltottuk őket, különböztek. A

Eredmények és megbeszélésük - 10 - kicsi kiváltott válaszokat eredményező protokollok kismennyiségű AMPA illetve NMDA adagolást tartalmaztak, név szerint: kis AMPA, kis NMDA és AMPA Tianeptin előtt. A nagy kiváltott válaszokat egyrészt nagymennyiségű agonista ejekcióval értük el, név szerint nagy AMPA, nagy NMDA, illetve Tianeptinnel előkezelt kis AMPA ingerléssel, melyet AMPA Tianeptin után névvel illettünk. A Tianeptinnel előkezelt kis AMPA ingerlés hasonlóan nagy kiváltott választ eredményezett, mint az önmagában nagy AMPA ingerlés, ami lehetővé tette, hogy a kiváltott válaszokat összehasonlítsuk és azok mintázatát, dinamikáját megvizsgáljuk. Először áltagolt peristimulus idő hisztogramon a görbék maximumait hasonlítottuk össze. Drasztikus különbség nem látható sem a kis AMPA és AMPA Tianeptin előtt görbék maximumaiban, sem a nagy AMPA és AMPA Tianeptin után hisztogramok maximumaiban. A különféle kiváltott válaszok erőssége csoportonként jelentősen nem különbözik egymástól. Mivel a PSTH felbontása (akciós potenciálok száma/100ms) nem elég finom ahhoz, hogy drasztikus különbségeket mutasson ki, ezért a továbbiakban az akciós potenciálok közti intervallum (ISI) eloszlását vizsgáltuk meg. 4.2.2 ISI valószínűség pontfelhő diagram Kiszámoltuk az ISI valószínűségeket, majd két különböző csoport ISI valószínűség értékeit pontfelhő diagramon ábrázoltuk és korreláltattuk egymással. Két korrelációs egyenest rajzoltunk be a pontfelhő diagramokra, egy a tökéletes korrelációt jelöli, egy pedig a tényleges pontokra illeszkedő korrelációs egyenest mutatja. Ha a két csoport különbözik egymástól, a két korrelációs egyenes nem fedi egymást. Az AMPA illetve NMDA kiváltott kis és nagy ingerléseket összehasonlítva azt tapasztaljuk, hogy a korrelációs egyenesek nem fedik egymást, vagyis a csoportok különbözőek, a különböző agonista ingerlés eltérő akciós potenciál sorozatokat eredményezett. A kis AMPA illetve AMPA Tianeptin előtt korrelációs egyenesei egymást

Eredmények és megbeszélésük - 11 - fedik, tehát a két akciós potenciál sorozat hasonló ISI eloszlást tartalmaz, mivel mindkét csoport akciós potenciál sorozatai hasonlóan lettek kiváltva. Ezzel szemben a nagy AMPA és az AMPA Tianeptin után kiváltott válaszok nem átfedő korrelációs egyeneseket eredményezett, ebből az a következtetést vonhatjuk le, hogy a két akciós potenciál sorozat mintázata, dinamikája különböző, eltérő ISI eloszlást mutat. 4.2.3 ISI valószínűség Ábrázoltuk az átlagolt ISI valószínűség görbéket, és összehasonlítottuk a görbék maximumait. Azt tapasztaltuk, hogy a kis AMPA és AMPA Tianeptin előtt csoportok maximumai közel egybeesnek, viszont a nagy AMPA és az AMPA Tianeptin után csoportok maximumai jelentősen eltérnek, az utóbbi protokoll eredményeképp a görbe hamarabb éri el a maximumát, tehát Tianeptin kezelést követően sokkal több rövidebb ISI található meg egy akciós potenciál sorozatban. 4.2.4 ISI időbeli lefutás (ISI temporal evolution) Az ISI temporal evolution megmutatja a kisülési aktivitás maximális intenzitásának relatív helyzetét egy akciós potenciál sorozaton belül. Az ISI időbeli lefutását csoportonként átlagoltuk, ebből egy intenzitásgörbét készítettünk, majd ábrázoltuk, és a görbék maximum értékeit hasonlítottuk össze. Azt tapasztaltuk, hogy az AMPA Tianeptin után csoport görbéje éri el leghamarabb a maximumát, a nagy AMPA kicsit lassabban, a gyenge AMPA pedig még ennél is lassabban tetőzik. Az AMPA kiváltott válaszok maximumai ráadásul különböztek az NMDA kiváltott válaszok maximumaitól is. Az AMPA Tianeptin után csoport esetében a kiváltott válaszok sokkal több rövidebb ISI-t tartalmaztak, ráadásul a kiváltott válaszok lefutása is sokkal gyorsabb lett, a Tianeptin kezelt kiváltott válaszok érték el leghamarabb tüzelési intenzitás maximumaikat.

Következtetések - 12-5 Következtetések A depresszió patofiziológiájának jobb megértése terápiásan hatékonyabb gyógyszerek kifejlesztését vonhatja maga után. Habár a Tianeptint mint SSRE szabadalmaztatták, a legújabb adatok ezt a hatásmechanizmust nem támasztják alá. Ehelyett úgy tűnik, hogy a Tianeptin a neuroplaszticitást javítja, egy újfajta antidepresszáns vonalat képviselve. A labor munkatársai kimutatták másokkal egyetemben, hogy a Tianeptin lehet az egyedüli antidepresszáns, mely képes egyszerre mindkettő helyet (Ser831 és Ser845) foszforilálni az AMPA receptorok GluA1 alegységében. Valószínű emiatt a Tianeptin képes megnövelni az fepsp amplitúdóját egér hippocampus szelet kísérletekben, mely hatás egyébként különféle kináz gátlókkal blokkolható. Már korábban leírták, hogy a kettős foszfomutáns egerekben, ahol a Ser831 és Ser845 aminosavakat foszforilációra képtelen alaninra cserélték, a Tianeptin hatástalan antidepresszánsnak bizonyult. A GluA1 alegység Tianeptin általi kettős foszforilációja kulcsfontosságú lehet a szinaptikus transzmisszió és plaszticitás szempontjából. Más antidepresszánsok, mint az imipramin, csak egy foszforilációs helyet képesek foszforilálni. A foszforiláció elősegítheti az ioncsatornák érzékenységének növekedését, a szinaptikus membránba való kihelyeződését, az extraszinaptikus membrán térből a szinapszisba történő bevándorlást, ezáltal növelve meg az AMPA kiváltott válaszok erősségét. A GluA1 foszforiláció megváltoztatja a csatorna tulajdonságait, a PKA helyen történő foszforiláció (Ser845) megnöveli a nyitási valószínűséget és az átfolyó ionáram erősségét, a PKC/CaMKII helyen történő foszforiláció (Ser831) megnöveli a csatorna vezetőképességét. A szinaptikus megerősödés nemcsak a kiváltott válaszok erősségét, de a pre- és posztszinaptikus sejt tüzelésének pontos időzítését is feltételezi. Ezért megvizsgáltuk a Tianeptin által megnövelt AMPA érzékenység hatását az akciós potenciál

Következtetések - 13 - sorozatokra, és összehasonlítottuk a hasonlóan nagy AMPA és NMDA kiváltott válaszokkal. A hasonló tüzelési ráták ellenére az ISI eloszlás jelentős különbséget mutatott, ami azt bizonyítja, hogy az idegsejtek kimenete különböző lehet, ha új ioncsatornákat aktiválunk, illetve ha módosítjuk az eleve aktivált csatornákat. Emellett az NMDA és AMPA válaszok is különböznek egymástól, mely szerint ezek a receptorok eltérő szerepet játszhatnak a posztszinaptikus transzmisszióban és a temporális szummációban, ami hálózati szinten úgyszintén fontos szerepet tölthet be. Eredményeink alátámasztják az AMPA recetor foszforiláció, az NMDA/AMPA receptor arány szabályzásának fontosságát a szinaptikus plaszticitásban, a memóriában és tanulási folyamatokban. A Tianeptin kezelés nemcsak biokémia változást okoz az AMPA receptorokban, hanem az információkódolást is megváltoztatja. Ennek pontos szerepe még ismeretlen, de hozzájárulhat az antidepresszánsok hatásmechanizmusának és a depresszió kialakulásának megértéséhez.

Publikációs lista - 14-6 Publikációs lista 6.1 Értekezésben felhasznált publikációk I. GluA1 phosphorylation alters evoked firing pattern in vivo Barkóczi Balázs, Juhász Gábor, Averkin Robert G., Vörös Imre, Vertes Petra, Penke Botond, Szegedi Viktor Neural Plasticity Volume 2012, Article ID 286215, 8 pages IF: 2.000 II. Tianeptine potentiates AMPA receptors by activating CaMKII and PKA via the p38, p42/44 MAPK and JNK pathways Szegedi Viktor, Juhász Gábor, Xiaoqun Zhang, Barkóczi Balázs, Hongshi Qi, Alexandra Madeira, Kapus Gábor, Per Svenningsson, Michael Spedding, Penke Botond Neurochemistry International 59:(8) pp. 1109-1122. (2011) IF: 2.857 6.2 Egyéb publikáció III. Fibrillar Aβ 1 42 enhances NMDA receptor sensitivity via the integrin signaling pathway Juhász Gábor, Barkóczi Balázs, Vass Gabriella, Datki Zsolt, Hunya Ákos, Fülöp Lívia, Budai Dénes, Penke Botond, Szegedi Viktor Journal of Alzheimer s Disease 19:(3) pp. 1055-1067. (2010) IF: 4.261

Köszönetnyilvánítás - 15-7 Köszönetnyilvánítás Köszönöm az alább felsorolt személyeknek a disszertációm elkészítéséhez nyújtott felbecsülhetetlen segítségét: Dr. Szegedi Viktor Prof. Dr. Penke Botond Dr. Juhász Gábor Averkin G. Robert Varga Edina Szántai Ágnes Dr. Vörös Imre Dr. Vertes Petra Stéhlikné Dr. Boda Krisztina Dr. Eller József Családom