Fejlődési paradigmák Szent-Iványi Balázs Világgazdasági Tanszék A mai óra témái Neoklasszikus növekedéselmélet Klasszikus fejlődésgazdaságtani irányzatok Strukturalista / dependencia iskola Neoliberális ellenforradalom Ma elfogadott elméletek Neoklasszikus megközelítés Fejlődés vs. növekedés Solow modell a hosszú távú növekedés a termelési tényezők gyarapodásának függvénye Endogén növekedéselmélet A fejlődő országok sajátos viszonyai miatt igazán nem érvényes a neoklasszikus modell
Klasszikus fejlődésgazdaságtan Nem egységes iskola, sok irányzat 2. vh. után alakul ki, 50-es, 60-as évek Közös vonások: Fejletlenség belső okainak hangsúlyozása Fejlődés mint unilineáris folyamat Keynesiánus ihletettség: az állam kiemelt szerepe Tőkefelhalmozás a növekedés kulcsa (neoklassz) Külső segítség kell a fejlődés megindításához Bid Push (Rosenstein-Rodan 1943) Alapfeltevés: Egyensúly a gazdaságban, de alacsony jövedelmek mellett Az egyéni szereplőknek nem éri meg modernizálni A kormányzatnak olyan lökést kell adnia a gazdaságnak, amelynek hatására egyszerre sok termelő kezd modernizációba Eszköz: a gazdaság minden ágára kiterjedő, koordinált szimultán beruházások (külföldi forrásokból) Fejlődést gátló tényezők Demográfiai helyzet, túlnépesedés Kedvezőtlen természeti feltételek Tőkehiány / korlátozott beruházási lehetőségek Gyenge humán tőke Szűk belső piac Tényezők közti kölcsönhatások
Ördögi kör elméletek Egy ország azért szegény, mert szegény (Nurske) A fejlődést akadályozó tényezők magukat újratermelik Leibenstein: ördögi kör, mint mozgásforma Myrdal: kumulatív spirálmozgás Két lehetséges kiút: Deus ex machina Belső erőfeszítések kritikus nagysága Unilineáris fejlődés (Rostow, 1960) 1. Tradicionális társadalom 2. Átmeneti szakasz: kialakulnak a felemelkedés feltételei 3. Felszállás (take-off) 4. Az érettség felé 5. Magas szintű tömegfogyasztás DE a külső feltételek folyamatosan változnak! A klasszikus elméletek ajánlásai Nagy hatás a fejlődő világban Állam kiemelt szerepe a tőkefelhalmozásban Erőteljes tervezés, dirigizmus (ágazati mátrixok, állami monopóliumok) Az állam, mint tulajdonos, a gazdaság aktív résztvevője, irányítója Nagy beruházási projektek adják majd a lökést a fejlődéshez, ezeket külföldi segélyekből kell finanszírozni (pl. Asszuáni gát)
Strukturalista /dependencia iskola I. A belső tényezők helyett a nemzetközi rendszer egyenlőtlenítő hatásaiból indul ki Gyökerek: lenini imperializmuselmélet A két iskola nem különíthető el élesen, és a klasszikus fejlődés-gazdaságtannal is gyakran összemossák P. Baran, R. Prebisch, H. Singer., T. Balogh Nagy gyakorlati hatás (főleg Latin-Amerikában), de tudományosan igazából sohasem fogadták el! Strukturalista /dependencia iskola II. Strukturalisták: A fejlődők gazdasági szerkezete nem teszi lehetővé a hatékony illeszkedést a világgazdaságba Prebisch-Singer tétel Dependencia iskola Világrendszer dualizmusa Centrum erőfölénye, kizsákmányolja a perifériát Gazdaságpol. ajánlások: de-linking importhelyettesítés állami irányítás A 70-es évek válsága Csalódás a korábbi elméletekben: semmi hatás Latin-Amerika: az importhelyettesítő stratégiának komoly visszahatásai - government failure Ázsiai kistigrisek sikere: állam vagy piac? Kiút: ÚNGR: a tervezés nemzetközi szintre emelése Állam visszaszorítása
Neoliberális ellenforradalom A piac minden körülmények között hatékonyabb az államnál Get prices right! Cél: FDI vonzása, exportorientált fejlődés körülményeinek megteremtése, GDP növekedés A növekedés a társadalmak alsóbb rétegei közt is érezteti hatását, szegénység csökken ( trickle down hipotézis) Gazdaságpolitikai recept: washingtoni konszenzus (J. Williamson 1993) A washingtoni konszenzus pontjai 1. Államháztartási fegyelem 2. Közkiadási prioritások 3. Adóreform 4. Pénzpiaci liberalizáció 5. Versenyképes valutaárfolyam 6. Külkereskedelmi liberalizáció 7. Külföldi közvetlen beruházások 8. Privatizáció 9. Dereguláció 10. Tulajdonjog A WC hiányosságai Inkább közepes jövedelmű országok esetében lehet sikeres: a legszegényebbek esetében nem csökkenti a szegénységet Az intézkedés gyakran tovább rontják a legszegényebb rétegek helyzetét Országspecifikus tényezők figyelmen kívül Kelet-ázsiai válság (1997) a WC ajánlásai nem segítenek
A ma elfogadott elméletek I. A fejletlenség oka a koordinációs kudarc Gazdaságon belül több Pareto hatékony egyensúlyi állapot, nincs megfelelő koordináció a magasabb szint eléréséhez (big push visszaköszön :-) A fejlődés tehát e koordináció kialakítását jelenti intézmények kiemelkedő szerepe Állam és piac partnersége, feladatmegosztás Bizonyos tekintetben szintézis A ma elfogadott elméletek II. Nem hagyható figyelmen kívül: Intézmények kiemelkedik az oktatás és az egészségügy! Jövedelem és vagyoni eloszlás: az egyenlőtlenség káros (Kuznets-féle fordított U?) Történelem útfüggőség! Környezet: nem csak a természeti Fejlődés célja: szegénység azonnali csökkentése a humán képességek és életkörülmények javításán keresztül Gazdságpolitikai recept: poszt-washingtoni konszenzus (J. Stiglitz) A poszt-washingtoni konszenzus 1. 1. Tartós növekedés kulcsa az intézményi berendezkedés, kialakítás 2. Kevésbé számít a kormányzat mérete, mint a minősége (good governance) 3. Input-output visszacsatolás, kiigazítás, adaptálás 4. Erős kormányzat a piaci erők kialakulásáig 5. Piacgazdaságnak megfelelő jogrendszer (!) 6. Hatalom és költségvetés decentralizációja
A poszt-washingtoni konszenzus 2. 7. Nem kormányzati szervek, civil szféra tevékenysége kibővítése, erősítése 8. Méltányos jövedelempolitika (pol-i tám.) 9. Belső pénzügyi rendszer intézményei kialakítása, azután (!) fokozatos liberalizáció 10.Regionális kapcsolatok előmozdítása 11.Fejlesztéspolitika alá rendeljük a monetáris és fiskális politikát (IMF-IBRD) 12.Szélesebb konszenzus A piac és az állam partnersége Piac: Termelés és javak allokációja de az állam ezen változtathat Állam: Fejlődési folyamat megfelelő tervezése Intézményi infrastruktúra Makrostabilitás fenntartása Technológiai fejlődés támogatása Méltányos jövedelemelosztás + hagyományos állami feladatok Közös területek: Fizikai infrastruktúra kiépítése Oktatás Egészségügy Túlmutat az éjjeliőr állam felfogásán, de azért messze nem jelent visszatérést az etatista/dirigista szemlélethez! A tervezés visszatérése A fejlődés komplex folyamat, az egyes elemeket össze kell hangolni Poverty Reduction Strategy Papers (PRSP) Fejlesztés irányainak kijelölése, célok, trendek felvázolása Indikátorok, monitoring A partnerország készíti, donorok finanszírozzák ownership Nem azonos az 50-es 60-as évek tervezésével!
A PWC, mint domináns paradigma BW intézmények elfogadják OECD: International Development Targets ENSZ Millenniumi Nyilatkozata, 8 MDG EU fejlesztési politikája USA Millenium Challenge Account Ajánlott irodalom Szentes T., 1999. Világgazdaságtan. Elméleti és módszertani alapok. pp. 673-699. Budapest: Aula Kiadó Stern, N. Stiglitz, J., 1997. A Framework for a Development Strategy in a Market Economy. In: Development Strategy and Management of the Market Economy. New York: Oxford University Press. Meier, G. Stiglitz, J. (eds), 2001. Frontiers of Development Economics. The Future in Perspective. Washington D.C.: World Bank