MIKOVINY SÁMUEL FÖLDTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA A doktori iskola vezetője: Dr.h.c.mult.Dr.Kovács Ferenc akadémikus KITAIBEL PÁL FÖLDTUDOMÁNYI MUNKÁSSÁGA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÁRPÁT-MEDENCE TÁJHASZNÁLATÁNAK LEÍRÁSÁRA Doktori értekezés PhD fokozat elnyeréséhez Kutatóhely: Tudományos vezető: Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz Intézet Hevesi Attila MTA doktora, egyetemi tanár Both Mária főiskolai adjunktus 2009.
1. BEVEZETŐ 3 2. ANYAG ÉS MÓDSZER 7 3. EREDMÉNYEK 12 3.1 Kitaibel Pál a Győri Királyi Akadémián 12 3.1.1 A győri akadémia kialakulásának története 12 3.1.2 Kitaibel Pál tanulmányai a királyi akadémián 13 3.1.3 A Győri Királyi Akadémia szellemi hatása Kitaibel Pál pályafutására 19 3.2 Kitaibel Pál helye a hazai földtudományokban 21 3.2.1 A Kárpát-medence földrajzi megismerése a XVI-XVIII. században 21 3.2.1.1 A reformáció hatása a szülőföldet leíró munkák fejlődésére a XVII. század végéig 21 3.2.1.2 A XVI-XVII. század földrajzi utazói 27 3.2.1.3 A földrajztudomány megalapozása a fölvilágosodás századában 28 3.2.1.4 Magyar földrajzi utazók a fölvilágosodás korában 35 3.2.2 Kárpát-medence növényzetének természetbúvárai 37 3.2.3 Topografikus ásvány- és kőzettani kutatások a Kárpát-medencében a XVIII. század második felében 39 3.2.3.1 A magyar nyelvű ásványtan első művei 39 3.2.3.2 Földtani utazások hazánkban 41 3.2.4 A meteorológia úttörő kutatói hazánkban 44 3.2.4.1 A nagyszombati csillagászati és meteorológiai észlelések, mérések 44 3.2.4.2 Kitaibel Pál meteorológiai megfigyelései 46 3.2.5 Táj- és talajgazdálkodás a fölvilágosodás századában 49 3.2.5.1 A talajtani ismeretek összefoglalói 49 3.2.5.2 Táj- és talajgazdálkodás a Kárpát-medencében 52 3.2.5.2.1 A szikesek és termővé tételük 52 3.2.5.2.2 Homokfásítási kísérletek 54 3.2.5.2.3 Lecsapolási munkálatok 55 3.2.6 A földtudományi ismeretek összegzése a XIX. század elején 58 3.3 Táj és ember kapcsolata 64 3.3.1 Kitaibel Pál Baranyában 64 3.3.2 Kitaibel Pál tájleírása és az első katonai felmérés (1782-1785) 65 3.3.3 Kitaibel Pál település leírásai és Korabinszky János lexikona 67 3.3.4 Kitaibel Pál és Teleki Domokos naplója Baranyáról 69 3.3.5 Piller Mátyás és Mitterpacher Lajos nyomán 70 3.3.6 Táj és ember kapcsolata 72 3.4 Az Icones elemző és értékelő bemutatása 77 3.4.1 A mű keletkezésének körülményei és indítékai 77 3.4.2 Az Icones plantarum Bevezetőjének közvetlen földrajzi előzményei 81 3.4.3 Az Icones plantarum Bevezetőjének elemző, értékelő bemutatása 83 4. KITEKINTÉS 106 5. ÖSSZEFOGLALÁS, A LEGFŐBB EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE 111 6. FELHASZNÁLT IRODALOM 114 7. A DOKTORI ÉRTEKEZÉS MELLÉKLETEI 123 2
BEVEZETŐ 1. BEVEZETŐ Népünk, amily nehézkes a cselekvésben, éppoly fogékony és gazdag a látásban. Sőt a két dolog mélyen összefügg, alapjában egy és ugyanaz. S az az erő, amit más népeknél levezet és elhasznál a cselekvés, nálunk a belső szemlélet gazdagságává alakul át, a lélek titkos gazdagságává. De néha, szerencsés körülmények között, s valami véletlen indítékok és alkalmak különös összejátszódása folytán, egy-egy alkotásban fakad ki, mint a buggyanó forrás az átivódott földből, amelyre valahol a közelben egy másik alkotás felel. Az alkotások sora meg-megszakad, a viszonyok alig engedik ezt összefüggő kultúrává erősödni. Babits Mihály Húsz éve foglalkozom tudománytörténettel. Tanárként és tankönyvíróként a természettudományokat történeti kibontakozásukban vizsgálom, azt kutatva, hogy az egyes tudományterületek milyen szálakon kapcsolódnak egymáshoz, és hogyan illeszkednek az európai kultúra egészéhez. Diákjaim elé a természetet faggató, kísérletező, csodálkozni tudó embert állítom, akinek kezében a tudomány eszköz, mellyel a létezés értelmét keresi és korlátait megismeri. Munkám egyik támpontja Thomas Kuhn tudományelmélete (A tudományos forradalmak szerkezete 1984), melyben a szerző megkülönbözteti a valamely alapeszme (paradigma) alapján kibontakozó normál tudományt és a normál tudomány válságából eredő paradigmaváltást, a tudományos forradalmat. A tudományfejlődésnek ez a sarkított szemlélete pedagógiai szempontból jó lehetőséget kínál az egyes alapeszméken nyugvó világnézetek és ezek ütközésének, illetve egymásra épülésének tárgyalására. Gondolkodásomra legnagyobb hatással Teleki Pál (1879-1941), Németh László (1901-1975) és Juhász-Nagy Pál (1935-1993) voltak, tudományfölfogásukkal, pedagógiai elkötelezettségükkel és magyarságszeretetükkel mutattak példát. Hogyan, hát kétféle valóságról beszéljünk, arról, ami már ki van fejezve valahogyan, és arról, ami még nincs? Az igazság az, hogy mihelyt beszélünk róla, már csak az előbbiről lehet szó. Amikor kifejezzük, nevet adunk a másiknak, a megszólalásunk előtti valóságnak, akkor csupán egy képet, formát, mintát szedünk elő számára máshonnét, talán saját regisztráló berendezésünk elemeiből, és nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a képek, minták a valóságnak csak kifejezései, nevei, de nem azonosak vele. A valóságot (legalábbis néven nevezéssel) éppen úgy nem tudjuk közvetlenül megfogni, mint a fizikus. És ahogy ő modelleket szerkeszt, melyekkel a természeti világ struktúráját igyekszik meglelni és imitálni, mi is összefüggést, rendet, mintát keresünk a valóságról készített jeleink, leképezéseink óriási gyűjteményében. S ugyanúgy, ha a képeink közt meglelt vagy megteremtett kapcsolatok, vonatkozások, meg az ezekből összeálló minták megfelelnek a valóság mintáinak, akkor elfogadjuk a modellt átmeneti használatra, mintegy munkahipotézisként, de a valósággal 3
BEVEZETŐ azonosítani akkor is csak a struktúrát lehet. A nyelv nagyon hajlamos rá, hogy ezt a kényes különbséget elfelejtse. Hogy aztán van-e a valóságnak egyebe, mint struktúrája, ezt a kérdést a fizikus pusztán modelljei segítségével nem tudja eldönteni, ahogy mi sem beszélhetünk arról a másik kérdésről, hogy mi hát a különbség a még ki nem fejezett és a már valahogyan kifejezett valóság között. Így elmélkedik Ottlik a valóság természetéről és a megismerő értelemről Próza című kötetében (Ottlik G. 1980: 188-189). A tudomány és a metafizika szétszakadása egyidős a tudományossággal, azóta az emberi értelem félelmetes korlátja: saját eszközeivel (modellekkel) nem képes eldönteni, van-e a valóságnak egyebe is, mint belső rendje. A valóság megragadására törekszik író és tudós, más módon és más eszközökkel. Kitaibel útjai során megszólította a természetet, nevet adott növényeknek, állatoknak, ásványoknak, kőzeteknek és kora tudományának szabályai, regisztráló berendezése szerint rendszerezte azokat. A leképezés óriási gyűjteménye naplója arra utal, hogy útjai során összefüggéseket keresett a természetben. A táj meglelt vagy megteremtett mintái, a természet alkotórészei között fölismert kapcsolatok igazolhatták munkahipotézisének helyességét. Miben állt Kitaibel munkahipotézise? Mi volt az az alapeszme, amely szerteágazó terepkutatásai hátterében állt? Kevés magyar természettudós életművét tanulmányozták olyan behatóan és odaadóan, mint Kitaibelét. Hagyatékának rendszerezése, naplóinak szöveggondozása egy-egy tudósnak évtizedekre adott feladatot. Kutatóútjain összegyűjtött és földolgozatlan öröksége sokakban fölvetette: mi volt a gyűjtő szenvedély és a kutatói szándék mélyebb indítéka. Borbás Vince (1844-1905), a magyar flóra egyik legeredetibb botanikusa ezt így fogalmazta meg: Feltűnő, könnyen meg sem magyarázható jelenség azonban az, hogy Kitaibel utazásaiban gyűjtött roppant tudományanyagnak oly kevés hasznát tudta venni (Thomé O. W. 1872: 8). E fölvetésére az életút ismeretében látszólag nem nehéz a válasz: Kitaibelt betegsége, korai halála, munkájának mostoha körülményei megakadályozták életművének kiteljesítésében. Ám e kritikus mondat mögött valamiféle értetlenség is megbúvik. A botanikus Borbás nyilván nem a herbáriumi anyagot látta haszontalannak, hanem az ásványokat, kőzeteket, ásványvízelemzéseket, meteorológiai adatokat és a sok száz oldalas naplóföljegyzést emberekről, falvakról, gazdálkodási szokásokról, műemlékromokról. Ezek ugyanis nagyrészt valóban földolgozatlanul maradtak ránk. Kitaibel tudományos pályafutásának egyik leghűségesebb kísérője, támogatója és ismerője Schuster János Konstantin (1777-1839), aki nélkül ma jóval kevesebbet tudnánk Kitaibelről. 4
BEVEZETŐ Tudóstárs aki szemtanúként írta meg Kitaibel életrajzát (1829), melyben így fogalmaz: E hazafi valamennyi tudományos munkájának azonban csak egyetlen célja volt: a haza Physiographiájának elkészítése. Valamennyi kutatása során, mindig is ezt tűzte ki célul maga elé, s utoljára is arra törekedett, hogy a legtágabb értelemben vett Magyar Királyságnak végre teljes természeti képét megrajzolhassa. (Schuster J. 2000: 59). Tehát Kitaibel természetrajzi gyűjtésének fő célja a Kárpát-medence természetrajzának megírása volt. A huszonöt év alatt megtett, több mint 20 000 km hosszú út botanikai és földtani gyűjtései terepi adatokkal szolgáltak volna nagy összefoglaló munkájához, amely azonban nem készült el. Ezért volt nehezen érthető a botanikusoknak a földolgozatlan gyűjteményhalmaz rendeltetése, az ugyanis földrajzi alapeszme (paradigma) keretében nyert volna értelmezést. Kitaibel életének fő műve a Descripciones et Icones plantarum rariorum Hungariae (Magyarország ritkább növényeinek leírásai és képei) 28 füzetben 1799-1812 között jelent meg. Az első kötet (több füzet összekötésével) 1802-ben látott napvilágot és ennek bevezetőjében Kitaibel 36 oldalon összefoglalta a Kárpát-medence természetrajzát saját adataiból és a kor botanikai, térképészeti, földrajzi és földtani irodalmi anyaga alapján. 1802- ben Kitaibel nagy gyűjtő útjainak elején járt, tehát ez a leírás földrajzi szempontból nem tekinthető az életmű összegzésének. De amint egy korai gótikus katedrális tisztán mutatja az új korszak stílusjegyeit, úgy az Icones plantarum Bevezetője alapján megfogalmazható az a munkahipotézis, mely Kitaibel kutatóútjainak célját meghatározta. Doktori értekezésem fő célkitűzése Kitaibel néhány kiválasztott művének természetföldrajzi szempontú elemzése. Bemutatom az Icones plantarum Bevezetőjének földrajztudománytörténeti előzményeit és a mű kapcsolódását a fölvilágosodás korának földtudományi (ásványtani, talajtani, meteorológiai), természetföldrajzi és botanikai munkáihoz. Az Icones plantarum Bevezetőjének értékelő elemzésével az a célom, hogy a mű tudománytörténeti jelentőségére fölhívjam a figyelmet. Ebben ugyanis Kitaibel a Kárpátmedence első természettudományos alapozású földrajzi leírását adta, terepi gyűjtő útjainak tapasztalata és a kortársak földtani és botanikai adatainak összegzésével. Útinaplói alapján igazolni kívánom Kitaibel tájkutató módszerének eredetiségét, a táj és az ember kapcsolatának újszerű fölfogását. A terjedelmi korlátok miatt nem, vagy csak érintőlegesen szólok a magyar művelődés és természettudományok fölvilágosodás korabeli helyzetéről, pedig Kitaibel sokoldalú 5
BEVEZETŐ természettudományos tevékenysége ezt indokolná. Európai elismertsége és kapcsolatai is jóval gazdagabb külföldi kitekintésre adnak alkalmat, de csak azoknak a szerzőknek tudományos munkásságára térek ki, akiknek műveire Kitaibel az Icones előszavában hivatkozik. Kitaibelt 2007-ben születésének és halálának évfordulóján előadások, kiállítások, kiadványok, tanulmányok, cikkek méltatták országszerte. Örömteli, hogy a magyar természettudomány jeles alakjának eredményei széles nyilvánosságot kaptak, az én munkámat is nagyban segítették kutató kollégáim előadásai, írásai, új fölfedezései. Remélem a Kitaibeléletmű természetföldrajzi szempontú elemzése tovább gazdagítja Róla alkotott képünket, és a további kutatásokhoz új nézőpontot és ösztönzést ad. Bízom benne, hogy a magyar természetföldrajz tudománytörténeti kutatásának adósságából doktori értekezésemmel egy kis részt sikerül törleszteni. A doktori értekezés Bevezetőjének végén a köszönet szavai következzenek! Mindenekelőtt hálás vagyok azoknak az egykori tanáraimak Szabó Árpádnak, Nemerkényi Antalnak és Seregélyes Tibornak akik már nem olvashatják ezt a dolgozatot, de kutató és tanári hivatásom megtalálásában és megformálásában meghatározó volt szerepük. A szerteágazó adatgyűjtésben és földolgozásban számos kutatóhely munkatársai működtek közre: Tóth Tibor (TAKI), Papp Gábor és Szendrei Géza (MTM Ásvány- és Kőzettár), Bartha Sándor, Horváth András és Molnár Zsolt (MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete Vácrátót). Köszönöm önzetlen és magas színvonalú segítségüket. E doktori értekezés elkészítéséhez fontos volt számomra munkhelyemen, a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán kollégáim bíztatása és támogatása. Legfőképpen köszönet illeti egykori tanáromat, jelenlegi tudományos témavezetőmet, Hevesi Attilát, aki közel húsz éve kíséri nyomon a földrajztudomány területén végzett történeti kutatásaimat. Súlyos, de mindig előrevivő bírálatai alatt remélem, megerősödtem és továbbvivője leszek annak a gazdag tudományos és nyelvi kincsnek, amit a magyar geográfusok hagytak ránk, és amit ő közvetített felém leghitelesebben. Végül hálás vagyok családom tagjainak, akik mindent megtettek azért, hogy a disszertáción nyugodt körülmények között dolgozhassak és szép grafikai kivitelben nyújthassam be. 6
ANYAG ÉS MÓDSZER 2. ANYAG ÉS MÓDSZER A tények egyáltalán nem pulton heverő halak. Inkább olyanok, mint az óriási s néha végtelennek látszó óceánban úszkáló halak; és hogy a törtésznek mi akad a horgára, részben a szerencsén, de legfőképpen azon múlik, hogy az óceán mely részén halászik, és milyen felszereléssel e két tényező persze attól függ, milyen halat akar fogni. E. H. Carr Doktori értekezésem tudománytörténeti műfajú, levéltári adatokra és a kor eredeti műveinek bemutató, illetve összehasonlító elemzésére épül. Több tudományterület botanika, földtan, természetföldrajz, meteorológia és talajtan fölvilágosodás korabeli eredményeivel foglalkozom, az akkori tudományfölfogásnak megfelelően gyakorlati oldalról, elsősorban a tájhasználat szempontjából. Azt vizsgáltam, hogy e tudományágak miként járultak hozzá a Kárpát-medence természeti adottságainak föltárásához, illetve miként értelmezték, magyarázták azokat a kor tudományos fölfogása szerint. Eredményeimet négy fejezetben foglaltam össze, ezeket eltérő tárgykörük és más-más tudományterülethez való kapcsolódásuk miatt indokolt külön tárgyalni. KITAIBEL PÁL A GYŐRI KIRÁLYI AKADÉMIÁN A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium könyvtárában kutattam Kitaibel Pál természettudományos képzéséről fennmaradt dokumentumok után, mert Kitaibel itt volt a Győri Királyi Akadémia bölcseleti hallgatója az 1777/78-as tanévben. Az eredeti iskolai följegyzéseket a Protocollum Regiae Academiae et Capitalis Gymnasii Jaurinesis (napló, illetve jegyzőkönyv formában) őrzi. A további iskolatörténeti dokumentumokat Németh Ambrus bencés tanár 1879-ben kiadott könyvében dolgozta föl a jezsuita alapítás időszakától 1785-ig. Az általa fölhasznált anyagok egy része azóta megsemmisült, így munkájára mint másodlagos forrásra hagyatkoztam. Különösen értékes adatokat közöl Németh az iskola jezsuita korszakából a természetrajz szertár leltáráról, az iskola tanrendjéről és a tanárokról. Ezek alapján következtettem arra, hogy Kitaibel milyen tantárgyakat, milyen tudományos fölfogásban és módszer szerint tanulhatott. A pedagógiatörténeti szakirodalomra azért volt szükségem, mert 1777. szeptember 9-én tették közzé a Ratio Educationis tanügyi reformot, mely a tanítás és nevelés tartalmi részét alapvetően megváltoztatta az általam kutatott tanévben. Budapesten a Pedagógiai Múzeumban jutottam hozzá ahhoz a tankönyvhöz, melyet a Ratio szellemében Mitterpacher Lajos írt Introductio in physicam plantarum historiam (1777) címen, amit a királyi akadémiák filozófiai tanfolyamain használtak, így valószínű, hogy 7
ANYAG ÉS MÓDSZER Kitaibel Pál e könyvből tanult. Nemcsak azért szenteltem figyelmet e korabeli pedagógiatörténeti szempontból tanulságos anyagra, mert előttem ezt korábban nem vizsgálták, hanem azért is, mert az ELTE Könyvtárban őrzött, az orvosi képzést tárgyaló irodalomból (Hőgyes Endre: Emlékkönyv a budapesti királyi magyar tudomány egyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről, 1896.), az derült ki, hogy Kitaibel sokoldalú és korszerű fizikai, kémiai és természetföldrajzi műveltségét a Győri Királyi Akadémián szerezte. (Kitaibel 1770-76-os soproni diákéveiről a Soproni Városi Könyvtárban nem találtam érdemleges eredeti anyagot.) KITAIBEL HELYE A HAZAI FÖLDTUDOMÁNYOKBAN E fejezetben a hazai földtudományok kialakulásának történetét tekintem át a XVI. század elejétől a fölvilágosodás koráig azon műveken keresztül, melyek tárgykörükben és szemléletükben előzményei Kitaibel munkásságának. A szerteágazó háromszáz éves időszakból a reformációt és a fölvilágosodást emeltem ki korszakjelző művelődéstörténeti háttérként. E kortörténeti áttekintésben az alábbi tárgyköröket tartottam szem előtt: A csillagászat újkori paradigmaváltását a kor hazai csillagászati és földrajzi műveiben (Pázmány P., Apáczai Cs. J., Pósaházi L., Szentiványi M.); Az empirikus tapasztalatokra építő, analitikus szemlélet érvényre jutását a földrajzi környezet megismerésében (Frőlich D., Werhner, Bél M.); A földrajzi ismereteket közvetítő irodalom gazdagodását, a kor természettudományos világképét bemutató enciklopédikus összefoglalóktól (Apáczai Cs.J., Szentiványi M.) a művészi igényű atlaszok (J.Honterus), tankönyvek (Apáczai Cs.J., Pósaházi L., Szentiványi M.), önálló szaktudományos írások és népszerűsítő kalendáriumok (Frőlich D., Szentiványi M.) megjelenéséig; A korabeli természettudományok történetét földolgozó irodalom (M. Zemplén J. 1964, Vekerdi L.1994) alapján a XVIII. század második felét, elsősorban a korszerű magyar természettudományok kialakulásában meghatározó szerepet játszó nagyszombati jezsuita hagyományokat (Bertalanffi P., Molnár J., Mitterpacher L.); A Kárpát-medence florisztikai, földtani, meteorológiai, és talajtani föltárói közül azokat, akikkel Kitaibel személyes kapcsolatban állt, illetve írásaikra támaszkodott az Icones 8
ANYAG ÉS MÓDSZER plantarum Bevezetőjének megírásakor (Piller M., Mitterpacher L., Born I., R. Townson, J.E. Fichtel, J.Esmark); A magyar fölvilágosodás sajátos vonását, ami segítette az első magyar nyelvű természettudományos szakkönyvek megjelenését. Az ásványtani (Benkő F.), talajtani (Pethe F.), botanikai (Diószegi S., Fazekas M.) és földrajzi (Vályi A.) irodalmunk első jeles könyveinek tudománytörténeti jelentőségét. E fejezet kidolgozásához a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményének levéltári anyagában találtam eredeti forrásokat, Schuster János Konstantin katalógusait, melyek tartalmazzák Kitaibel levelező társainak névsorát, illetve följegyzéseinek és könyvtárának jegyzékét. Végezetül táblázatos formában foglaltam össze azokat a legfontosabb tudománytörténeti és személyes kapcsolatokat, melyek rávilágítanak Kitaibel Pál tudományszervező és tudományterületek eredményeit összegző munkásságára. A hazai tudománytörténet átfogó munkái közül a földrajz területén elsősorban Teleki P. (1917), Mendöl T. (1999) és Fodor F. (2006) könyveire; az ásványtan területén Koch S. (1952), Szabadváry F., Szőkefalvy N. (1972) és Papp G. (2002); a csillagászat és fizika témakörben M. Zemplén J. (1964), Simonyi K. (1981), és Vekerdi L. (1994); a botanikakutatás témában Gombocz E. (1936), Jávorka S. (1957) és Juhász Nagy-P. (1996) műveire támaszkodtam. A külföldi irodalomból a természettudományokat korszakonként együtt tárgyaló művek közül Cohen, B.(1980), a geológiatörténetét bemutatók közül Faul, H., Faul C. (1983) könyvei alapján dolgoztam. Munkatársaimmal közösen írt tudománytörténeti köteteink Both M., Csorba F. L. (2003) és Bánkuti Zs., Both M., Csorba F. L. (2006) fontos háttérként szolgáltak egy-egy korszak jellemzésekor. TÁJ ÉS EMBER KAPCSOLATA KITAIBEL PÁL ÉS KORTÁRSAI (ÚT)LEÍRÁSAIBAN Kitaibel Pál tájvizsgálati módszerét és a táj-ember kapcsolatnak újszerű fölfogását baranyai útinaplójának korabeli országleírásokkal és útleírásokkal történő összehasonlítás alapján mutatom be. E téma kifejtésére a baranyai naplók több szempontból is alkalmasak: A terület geológiai, természetföldrajzi és botanikai adottságai sokszínűek, ennek megfelelően tájgazdálkodása is változatos. A Pécsi Városi Könyvtárban hozzájutottam e terület XVIII. század végi településtörténetét földolgozó összehasonlító forráselemzéshez, T. Mérey Klára (2004) munkájához. Ebben a 9
ANYAG ÉS MÓDSZER szerző Korabinszky: Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn (Pozsony, 1786); az 1782-1785 között Baranyában végzett első katonai felmérés és gróf Széchenyi Ferenc rendeletére készített Descripcio Physico Politico Topographica Comitatus Baranyiensis alapján összegezte a megye természeti adottságait, településeiről és gazdálkodásáról átfogó képet rajzolt. E korban készült Baranya vármegye egyes részeinek első természetrajzi leírása. Piller és Mitterpacher az első hivatalos kiküldetéses kutató utat 1782-ben Baranya megye érintésével tette meg, naplójuk földolgozásában Gombocz E. (1936) és Papp G. (2002) írásai segítettek. A különböző céllal és szempontok szerint készült korabeli dokumentumokat összehasonlítottam Kitaibel táj- és település leírásaival, geológiai és botanikai terepbejárásainak eredményeivel, majd értékelést adtam a hasonlóságokról és a különbségekről. E fejezetben közlöm a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményének levéltári anyagából a Mitterpacher és Kitaibel személyes kapcsolatát és tudós együttműködését tanusító levél elemzését, amit Bunke Zsuzsa a Mygind-herbárium földolgozása kapcsán gótbetűről latin betűvel átírt (1989), így számomra olvashatóvá vált. Ez az első adatközlés Kitaibel kutató útjainak előkészítését új megvilágításba helyezi. A fejezet végén áttekintő ábrákon összefoglaltam az erdő- és vízgazdálkodásról, továbbá a bányászat környezet átalakító hatásáról Kitaibel naplóiban lejegyzett adatokat. Ezzel a naplók tájtörténeti kutatásban való fölhasználásának új lehetőségét és módszerét szeretném bemutatni. AZ ICONES PLANTARUM BEVEZETŐJE Doktori értekezésem fő témája az Icones plantarum Bevezetőjének, a Kárpát-medence természetrajzi leírásának elemző-értékelő bemutatása. Ez a mű latinul (1802), részleteiben németül (1806) és magyarul (1863) már megjelent, dolgozatom függelékeként, tanártársam Schäffer György fordításában először olvasható teljes terjedelmében magyarul. A korabeli és mai szaknyelv különbségei, a régi és mai eltérő fogalomértelmezések, a földrajzi nevek (latin, német, magyar) írásmódja a fordítás további finomítását, pontosítását igényli. Ez a kéziratváltozat azonban már úgy vélem alkalmas a bevezető szerkezeti fölépítésének ismertetésére, a forrásmunkák bemutatására, az európai kortárs művekkel való összevetésre és a történeti szempontból előremutató tudományos megállapítások kiemelésére. 10
ANYAG ÉS MÓDSZER Kitaibel botanikai és földtudományi munkásságának párhuzamos vizsgálata, több tudományterületet fölölelő (multidiszciplináris) megközelítése, új összefüggések, kapcsolatok föltárásának lehetőségét kínálta. Ugyanakkor, az egyes tudományterületek eltérő fogalomhasználata és különböző vizsgálati szemlélete, elsősorban Kitaibel tájleírásainak elemzésekor, értelmezési problémát is okozott. (Az élők szerveződési szintjeit szem előtt tartó, térbeli és időbeli mintázatokat kereső biológiai-ökológiai látásmód nagyon különböző a kőzetföltárásokat, formációkat, szerkezeteket kutató geológusokétól.) A tudománytörténeti munkák természetéből adódik a korok eltérő fogalomértelmezésének nehézsége, ezt elsősorban körülírással igyekeztem föloldani. 11
3. EREDMÉNYEK A műveltség eszerint annyit jelent: mint azt a történeti helyet, amelyen, mint ember, honpolgár, szakember állok, történelmileg tehát a múltból kifejtve (s persze a jövő felé nézve) megérteni. Németh László 3.1 Kitaibel Pál a Győri Királyi Akadémián 3.1.1 A győri akadémia kialakulásának története A jezsuiták gimnáziumát 1626-ban Dallos Miklós győri püspök alapította, mely működését 1627-ben kezdte meg. 1718-ban különült el a tanulmányi rendszer két szintre, gimnáziumra és akadémiára; ekkor találkozunk először az akadémia (schola superior, studia superiora, Academia) elnevezéssel. Az akadémián 1785-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal az oktatás folyamatos volt, miközben kiépült benne a teljes jezsuita iskolarendszer a gimnáziumtól a tanulmányok legfelső fokáig, a hittudományi akadémiáig. 1. ábra Győr belvárosa 1815-ben, az egykori jezsuita templom, mellette az iskola és a rendház. Ebben az iskolában tanított a XVIII. században a magyar földtudományok jeles tudósai közül: Hevenesi Gábor (1656-1715), Mitterpacher Lajos (1734-1814) és Varga Márton (1766-1818). Itt tanult 1777/78- ban később hazánk leghíresebb botanikusa Kitaibel Pál. Forrás: www.parbeszed.com/img/upload 1747-ben szervezték meg a bölcseleti tanfolyamot, két tanszékkel: logikával és metafizikával, ez utóbbi foglalta magában a természettudományokat. A bölcseleti kar nem csak egyházi szolgálatra képesített, hanem világi hivatásokra is, például tanárira. Az akadémia 1773 őszéig volt a jezsuiták kezén. Mária Terézia ekkor foganatosította XIV. Kelemen pápának a Jézus Társaság eltörlését kimondó határozatát. 12
A győri jezsuiták 1773. október 12-én kivonultak intézetükből, és teljes vagyonuk az állam kezébe került. Az iskolai év november elején mégis elindult, mert a püspök a királyi rendeletnek engedelmeskedve, papokat kért fel az 'új' tanári karba: 7 világit és 3 jezsuitát. Több évi szervezés után az akadémia zavartalan működése érdekében a templomot, a rendházat, az iskolaépületet teljes felszereléssel és a könyvtárat is az akadémiához csatolták. A karok számát a hittudományi és a bölcseleti mellett jogival bővítették. A tanítás és nevelés tartalmi részét az 1777. szeptember 9-én közzé tett Ratio Educationis formálta át. A törvény 117. -a megfogalmazta a természetrajzi ismeretek nélkülözhetetlenségét, a középszintű oktatásban általánossá tette a természetismereti tárgyakat ( ásványok, növények, állatok országa ) és a fizikát. Az első királyi-állami tanügyi dokumentum szembetűnő sajátossága, hogy benne nem történt említés a magyar nyelv oktatásáról, pedig a XVIII. század közepén széles körű kezdeményezések alakultak ki a magyar nyelv iskolai bevezetése érdekében (Mészáros I.,Németh A.,Pukánszky B. 2000). 1785. szeptember 11-én volt az utolsó tanári értekezlet a győri akadémián, ahol az igazgató bejelentette: II. József döntése értelmében, novemberben Pécsre költöznek. A templomot és a könyvtárat a gimnáziumhoz csatolták, utóbbit át is kellett költöztetni, mert épületét II. József kaszárnyává alakíttatta át. 3.1.2 Kitaibel Pál tanulmányai a királyi akadémián Kitaibel Pál az 1777/78-as tanévben volt másodéves, világi bölcselethallgatója a Győri Királyi Akadémiának (Németh A. 1897: 82), a névsorban neve mellett később hazánk leghíresebb botanikusa bejegyzéssel. Németh forrása a Registrum Archivi Reg. Academiae et Archigymnasii Jaurinensis volt, ami tartalmazta a beiratkozott hallgatók névsorát, e dokumentum valószínű 1950-ben megsemmisült. Az 1777/78. tanévben 301 diákja volt az intézménynek, 175 bölcselet-, 85 hittudományi és 53 joghallgatója. Kitaibel idejében a nyilvántartásban a név mellett nem tüntették fel a hallgató személyi adatait. (A személyi adatok felvételét államilag csak 1796-ban tették kötelezővé.) Érdekes, hogy az 1776/77-es tanévben a bölcselethallgató fizikusok között találunk egy Kiedaibl Györgyöt. A vezetéknév eltérése könnyen magyarázható, többféle változatban használta a család e német eredetű nevet. A Miller-féle 1818-as életrajz (Miller J. F. 1818) vonatkozó része alapján ez a hallgató azonos volt Kitaibel Pál György nevű testvér öccsével. 13
Kitaibel György később katolikus papként szolgált szülőfalujuktól nem messze Borbolyán. (Ma Ausztriában található Walbersdorf falu.) Kitaibel Pál 1806-os soproni útjának naplójában idézi testvére egyik levelét a Fertő tóval kapcsolatos vízrendezési munkálatok kedvezőtlen hatásáról. (Lásd dolgozat 3.2.5.2.3 fejezet) Kitaibel államilag fenntartott és ellenőrzött intézménybe került 1777 őszén, a történelmi Magyarország és Horvátország öt felsőfokú akadémiájának egyikébe (a többi Kassán, Nagyszombaton, Nagyváradon és Zágrábban működött). A győri akadémia állami, 'királyi' státusza azonban több szempontból is formálisnak tekinthető. Egyrészt a hallgatók tandíját a tanulmányi alap (fundus studiorum) fedezete, amit az állam a jezsuiták elkobzott vagyonából képzett. Másrészt Kitaibelt egy ferences, egy világi pap és három jezsuita tanította, köztük a később Európa- hírű fizikus Domin József (1754-1819). 2. ábra A Protocollumban olvasható az 1777/78-as tanévben tanító tanárok névsora, ebben szerepel Domin József fizikus neve is.(a Czuczor Gergely Gimnázium engedélyével készült másolat.) A Ratio Educationist 1777. őszén kihirdették, de az új tananyag még kidolgozatlan volt és az új tankönyvek még csak részben készültek el. A Protocollum bejegyzéseire hivatkozva Németh (1879) azt írja, hogy 1777. november 7-én a bölcseleti kar tanárai megállapodtak munkatervükben, engedelmeskedve a felsőbb utasításoknak. Ürményi József udvari tanácsos az év során meglátogatta és megvizsgálta a fennálló tanterveket és jelentést küldött a helytartó tanácsnak: a bölcseleti tanfolyamokon fennálló tanterv sok kellemetlenséget okoz a tanári karnak s tanulóknak egyaránt, s így hátráltatja az oktatást (Németh A.1897: 19). 14
A módosított tanterv a Bölcseleti karon másodéveseknél a későbbiekben így alakult: Első félévben: 8-9. alkalmazott mathématika, előadja a math. tanára; 9-10. fizika, előadja a fizika tanára; d.u. 3-4. és 4-5. mint a délelőtti órákban. Második félévben d.e.7-8. metafizika és gyakorlati bölcselettan (philosophia practica), előadja a bölcselet tanára; 8-9. mezei gazdaságtan, előadja a fizika tanára; d.u. 3-4. és 4-5. mint a délelőtti órákban (Németh A.1879: 15). Joggal feltételezhető, hogy a jezsuiták bevált tananyagukra (is) hagyatkoztak, melyek a Fizikus hallgatóknál az alábbiak szerint alakult 1776-ig: Az első évben filozófiát a... második évben tanították a fizikát, szintén Aristoteles szerint, de többnyire ezt is csak röviden. Tárgyalták továbbá, de szintén csak röviden Aristotelesnek az égről szóló könyveit és keletkezésről szóló könyveiből az elsőt; a többit futólagosan. A nyári hónapokban délután átfutják még Aristoteles meteorologiáját is. Ez évben kerül sorra a mathezis (Eukliedes) is és röviden a földrajz (Németh A. 1897: 13-14). 1773 és 76 között az államosítást követő átmeneti években a bölcseleti kar tárgycsoportjai: a) elméleti és kísérleti fizika és mechanika; b) a számtan elemei, gyakorlati geométria, architectura és hydrotechnika; c) logika, metafizika, erkölcsbölcselet és a bölcselet története; d) egyetemes történet és irodalom (Németh A. 1897: 17). A Ratio Educationis tantárgyanként részletesen megfogalmazta az új célokat és módszereket, melyeket a tanárnak követnie kellett. E szerint a Bölcseleti karon a fizikát csak a legkiválóbbak hallgathatták: a mezei gazdálkodás, különféle mesterségek és a bányászat köréből vett mutatványokkal és kísérletekkel mutatja ki a tanár a szabályokba foglalt fizikai törvényeket. A kozmológiát is, elszakítva a metafizikától, a fizikával kapcsolatban kell tárgyalni. Az académián is gyűjtemények segítségével magyarázandó e tárgy. De az académia nem elégedhetik meg a tárgyak puszta ismeretével, hanem a gyakorlati életben való szerepüket és hasznukat is ki kell fejteni. A mezei gazdaságtanra mindenkinek szüksége van, bármily pályán, foglalkozásban leend is. E végett nagy gonddal kell tárgyalni a földmivelés, szőlészet, és baromtenyésztésről, a nyerstermékek gondozásáról és hovafordításáról s természetes kapcsolatban a kéziparról és gyárakról. E tárgyat is mint a természetrajz kiegészítő részét, a fizika tanára tanítja (Németh A. 1897: 22). A Ratio Educationis a tananyagot szekularizálta, a természet anyagi eredetét és rendjét tisztán materialista alapra helyezte, a természettudományos oktatást az újkori fizikára építette. A 15
fizikai törvények kísérleti, tapasztalati úton történő bemutatása, igazolása a királyi akadémián az egykori jezsuita iskola hagyományaira biztosan építhetett. Ami valóban újdonságot hozott az új törvényben, és Kitaibel Pál számára meghatározó volt későbbi pályafutása során, a mezei gazdaságtan nevű tantárgy. A felvilágosult abszolutista uralkodók az államhatalom megszilárdításának egyik módját az oktatás átszervezésén túl, az erős gazdaság megteremtésében látták. Jelen esetben e kettős cél sajátosan fonódott egybe, az agrárium fejlesztése, az ásványvagyon föltárása képzett szakembereket kívánt. E tantárgy 1777-ben megjelent tankönyvét Mitterpacher Lajos írta. (A könyvről 3.2.5.1. fejezet szól részletesen.) Kitaibel Pál legnevesebb győri tanára Domin József zágrábi születésű jezsuita volt, teológiai és bölcseleti doktor. A rend feloszlatása után világi papként működött tovább. A győri, a pécsi és a zágrábi akadémiáknak is tanára volt, majd a pesti egyetemen a fizika és mechanika oktatójának nevezik ki, 1789-ben az egyetem rektora, 1794-96 között a bölcseleti kar dékánja címet viselte. A tanszékvezetői megbízást az a Tomtsányi (Tomcsányi) Ádám (1755-1831) veszi át tőle, akivel Kitaibel a móri földrengés föltérképezésén együtt dolgozott.(a móri földrengés hatásának föltérképezéséről a 3.2.6 fejezet szól bővebben.) Tomtsányi és Domin József neve egybefonódott a hazai elektromosság kutatásával (M. Zemplén J. 1962). Tomtsányi az első, aki magyar nyelven a galvanizmus jelenségéről írt 1803-ban, Domin József pedig elsőként jelentetett meg könyvet az elektromosság élettani és orvosi használatáról, amit latinról 1800-ban fordítottak le németre. Domin Józsefet, mint feltaláló fizikust is számon tartja a magyar tudománytörténet: 1774-ben, húsz esztendős, amikor Magyarországon elsőként készített két hidrogénnel töltött repölő golyóbist, mely a hőlégballon elődje volt (Gazda I. 2000). E nagy formátumú kísérletező, feltaláló tudós tanár Kitaibelt fizikára és mezei gazdaságtanra tanította, mindennap délelőtt és délután egy-egy órában. Kitaibel ekkor húsz, Domin huszonhárom éves volt, feltételezhetjük, hogy kölcsönösen ösztönzően hatottak egymás gondolkodására. A Kitaibel-hagyaték gondozója, Schuster (1818) összeállította Kitaibel levelező társainak katalógusát, ebben Domin József neve is szerepel, ám a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményének Levéltárában a Domintól kapott leveleknek nem akadtam nyomára. Az alábbi táblázatban a mai tudományterületek, illetve iskolai tantárgyak keretében mutatom be az akkor használt eszközöket és műszereket. 16
Taneszközök Témakörök Fogalmak Csillagászati és földrajzi eszközök csillagászati gömb, csillagvizsgáló készülék állvánnyal, távcsövek földgömb az éggömbhöz és földgömbhöz 2 köralakú jelzőkészülék Térképezési eszközök: mérőasztal, iránytű lábbal, kis libella a mérőasztalhoz, körző, karók a mérésnél használt láncokhoz és zászlókkal Meteorológiai eszközök, műszerek: higrométer, szélmérő, légsúlymérő Biológiai eszköz: mikroszkóp és borotva Fizikai (kémiai) eszközök: mérlegek,mérőserpenyők, rugós erőmérő, kötél, fúró,csiga,ónnehezék kötelekkel, Pitot-féle készülék-a víz gyorsaságának mérésére folyadékok fajsúlyának mérésére szolgáló mérleg tájékozódás az égbolton az évszakok csillagászati okai a földrajzi fokhálózat földrajzi helymeghatározás trigonometria a gyakorlatban terepi tájékozódás térképkészítés meteorológia alapjai időjárási észlelési és mérési gyakorlatok sejtek, növényi szövetek sejt és szövetvizsgálat, metszetkészítés statika, dinamika hidrosztatika csillagképek, bolygók, Tejút, napfordulók, látóhatár (horizont), ekliptika hosszúsági és szélességi körök, nevezetes szélességi körök, éghajlati övezetek, távolság-, irány- és szögmérések gömbfelületen tájolás, távolság- és magasságmérés, térképezés háromszögeléssel az időjárás elemei és változásaik egysejtűek, sejtalkotók szövettípusok erő, út, idő, sebesség, gyorsulás, erőkar fajsúly légszivattyú aerodinamika gázmeghatározás különböző lencsetípusok, tükrök 1. táblázat geometriai optika nagyítás, kicsinyítés, fókusztávolság 17
A Protocollum feljegyzései alapján Németh (1897) közli a bölcsészeti kar természettudományi szertárának leltárát, melyből következtethetünk az elvégezhető kísérletekre, a tanított fogalmakra és témakörökre. A felsorolt eszközök alapján feltételezhető, hogy a győri iskola hallgatói a természetben, talán az iskolához közel lévő Duna- és Rábaparton csillagászati megfigyeléseket, térképezési felméréseket és időjárás megfigyeléseket végeztek. A laboratóriumi vizsgálatok biológiai, kémiai és elsősorban fizikai tárgyúak voltak. Érdekes, hogy semmilyen gyűjteményről (ásvány, kőzet, növény, rovar) nem tesz említést a Protocullum, pedig a Ratio Educationis kötelezően előírta azokat, ahogy a földgömbök iskolai használatát is. Győrött 1777 előtt a fizikaoktatás keretében éggömböt és földgömböt már használtak a jezsuita tanárok. Klinghammer és Papp-Váry (1983) kutatásai szerint a XVIII. század közepén megnőtt a földgömbök, mint oktatási eszközök iránti igény, és ez serkentette a magyar földgömbkészítést. Ők említik, hogy az 1760-as években a gyöngyösi jezsuita gimnáziumban oktatási célra egy ismertelen jezsuita tanár és Lányi Baltazár szerkesztett hazánkban először földgömböt. A győri jezsuitáknak 2767 műből álló könyvtáruk volt. A könyvtárat az államosítás után az akadémiához csatolták. 1777-ben részletes katalógus készült az állományról, a fölös példányokat a kőszegi, illetve a soproni gimnáziumokba küldték, illetve eladták. A könyvtár Pécsre nem költözött el, de 1790 tavaszán hosszas huzavona után a legbecsesebb köteteket a pesti egyetem könyvtárába szállították. További kutatás tárgya lehet, hogy megvannak-e ma még e kötetek Budapesten az ELTE Könyvtárában. Az iskolában folyó munka fegyelméről, a tanárok és diákok viszonyáról, a diákok magaviseletéről a Protocullumban följegyzett kihágások és a rájuk kiszabott büntetések sokatmondóan árulkodnak. Az 1777/78-as tanévben számos fegyelmi bejegyzést találtunk, melyek között Kitaibel neve nem szerepel. Tanulságos pár bejegyzését a Protocollumból szó szerint idézni, a kor közbiztonságát, a család és iskola viszonyát, az indulatos ifjúság hevületét, a tanárok emberséges, nagylelkű döntéseit ezek hűen tükrözik: Milkovics Lajos, másodéves joghallgató rendetlenkedése és engedetlensége miatt a politika tanárától megintetvén fölmérgedett, ott hagyta az előadást s a távollévő igazgatót helyettesítő Keller tanárához ment követelve, hogy a tanárral társai előtt neki elégtételt adasson. A tanács szigorúan akarta Milkovicsot büntetni, de a tanár megelégedett avval, hogy az osztály és a helyettes előtt kérjen tőle bocsánatot. 18
Teschmayr József, fizikus (Kitaibel évfolyamtársa), édesanyjának többször makacsul ellenszegült, sőt szitkozódásokkal is illette. A tanács azt határozta, hogy a fiú édesanyjától térdenállva kérjen bocsánatot. Opecska György I. éves bölcselethallgató véletlenül lerészegedvén, este fél tízkor ment haza. Az Ujvárosban neki ment egy polgárnak. Mikor az Opecska kilétéről és lakásáról tudakozódott haza akarván őt vezetni, Opecska durva szavakkal és ütlegekkel illette. A dulakodásra oda érkezett éjjeli őrök O-t bekísérték és bezárták. A fogoly azonban másnap fölhasználva az őrök alvását, megszökött. Minthogy az ifjú eddig kifogástalan magaviseletű volt, az académiai tanács kenyéren és vízen egynapi börtönre ítélte (Németh A.1897: 73). 3.1.3 A Győri Királyi Akadémia szellemi hatása Kitaibel Pál pályafutására Az iskolatörténeti dokumentumok alapján elmondható, hogy Kitaibel Pál a győri akadémia diákjaként klasszikus ókori műveltséget és modern természettudományos képzést kapott. Sokoldalú természettudományos műveltségét a jezsuita hagyományokon nyugvó győri akadémia az átmeneti és a királyi időszak tanterveinek összevetéséből, a szertárak alapján és nem utolsó sorban a tudós tanárok személyének köszönhetően kellően megalapozta. A jezsuiták tantervében megadott arisztotelészi művek összefoglalták a klasszikus görög filozófiát, az égi és földi mozgásokat értelmező eudoxoszi geocentrikus csillagászati rendszert. Természetföldrajzi szempontból kiemelendő, hogy Arisztotelész az őselemek egymásba alakulásának leírásakor a földi és égi szférák kapcsolatában számos természetföldrajzi jelenséget leírt és magyarázott, például az időjárásváltozás elemeit, a víz körforgását. E természeti világkép elsősorban megfigyelésen alapult és filozófiai hátterével minden részletében összefüggő egészet alkotott. A természettudományok XVII-XVIII. századi kibontakozását tükrözi az akadémia tantervének fölépítése és a tantárgyak óraszámának súlyozása. A fizikusok (Galilei és Newton) formálták át először a mechanika korának tudományos gondolkodását, az égi és földi mozgások leírásával, illetve azok összekapcsolásával. Az újkori fizika azt is világossá tette, hogy Arisztotelész őselemtana nem tartható fenn, az anyagok vizsgálata új módszereket kívánt. A kémiai változásokat létrehozó erőkre irányult a figyelem, megkísérelték számszerűsíteni a kísérletek eredményeit, ezért a mérés a fizikát követve a kémiában is mindennapos gyakorlat lett. A geometriai optika a mikroszkóppal adott új eszközt a 19
biológusok kezébe, láthatóvá téve a sejtek és szövetek világát. A domború lencsék másik rendszere a távcső, az égboltot kutató fizikusnak, csillagásznak mutatott új ismeretlen világot. A kor új/modern természettudományának alapvető mérési eszközei Kitaibel rendelkezésre álltak; fölkészült tanáraitól a mérés, kísérletezés alapvető módszertanát megtanulhatta. Kitaibel alapismereteket és gyakorlatot kaphatott laboratóriumi kémiai elemzéseihez, kísérleteihez; terepi térképezési munkáihoz és meteorológiai megfigyeléseihez. (Értekezésem 3.2.1.3 fejezetében azt követem nyomon a tankönyvek elemzésével, hogy a nagyszombati egyetem képzésében ez a paradigmaváltás a hazai természetföldrajzban miként ment végbe.) Kitaibel kiterjedt levelezést folytatott európai tudósokkal (Schuster J. 1818), tíz rangos külföldi tudományos társaság és több akadémia (Gombocz E. 1936., Jávorka S.1957) tisztelte meg tagsággal. A tudományos kapcsolattartás latin és német nyelven folyt és a közös szellemi európai műveltségen nyugodott, melynek klasszikus és korszerű alapját a Győri Királyi Akadémia tanáraitól és könyvtárából a fiatal Kitaibel magáévá tehette. 20
minden földrajzi tudománynak természetszerűleg a szülőföld- és honismeret a kiindulása és kezdete. Egyént és népet egyaránt saját környezete érdekel legelőször, legelső természetismereteit onnan gyűjti. Fodor Ferenc A XVIII. század a magyar haza történetében a táj élete, arculata és kihasználása szempontjából új időket jelentett. A pusztulás előző két évszázada megfogyasztotta az ország magyar népének számbeli erejét és rengeteg anyagi értéket semmisített meg. A pusztítások nyomai kitörölhetetlenül mélyek, a sok vért veszített nemzet pedig nem elég erős és nem elég független ahhoz, hogy a XVIII. század folyamán mindenben a maga igényeinek és jövőjének megfelelő hazát rendezhessen be. Mendöl Tibor 3.2 Kitaibel Pál helye a hazai földtudományokban Teleki Pál (1917: 33) nyomán e fejezet alapgondolata, hogy a földrajzi világkép sajátosan tükrözi a kor természettudományos fölfogását. A XVII. századtól a racionalizmus nyomán új módszer kínálkozott a természeti jelenségek megismerésében, ami segítette a megfigyelésre építő, analitikus szemléletű, kísérletező korszerű természettudomány kibontakozását. A csillagászat és a fizika újkori paradigmája a Föld helyzetéről, továbbá az égi és földi mozgások törvényszerűségeiről megváltoztatta a földrajzi környezetről való gondolkodást is. Ebben az összefüggésben tekintem át a földrajzi gondolat történetét, elsősorban az erdélyi és felvidéki protestáns szerzők, továbbá a nagyszombati professzorok természetföldrajzi témájú írásainak elemzésével. Doktori értekezésem egyik fő célja Kitaibel Icones plantarum (1802) Bevezetőjének természetföldrajzi szempontú tudománytörténeti jelentőségének bemutatása, ezért Kitaibel Pál földrajzi munkásságának előzményeit keresve, külön figyelmet szentelek a szülőföldet leíró földrajzi szemléletű és a fölfedező utazásokhoz kapcsolódó tudományos munkáknak. 3.2.1 A Kárpát-medence földrajzi megismerése a XVI-XVIII. században 3.2.1.1 A reformáció hatása a szülőföldet leíró munkák fejlődésére a XVII. század végéig Buda eleste (1541) után három részre szakadt ország politikai és szellemi irányító királyi főváros nélkül maradt. Az ország önállóságának elvesztése, a törökkel vívott pusztító háborúk visszavetették a magyar tudomány Mátyás korabeli reneszánsszal megindult fejlődését. A 21
királyi udvarban született humanista történeti művek, országleírások példája azonban tovább élt. A XVI-XVII. század viszontagságos körülményei között az európaihoz hasonlóan a magyar művelődést is leginkább a reformáció, majd a katolikus megújulási mozgalmak (hagyományos elnevezése szerint ellenreformáció) befolyásolták. Az ország politikai, területi és vallási megosztottsága a tudományok művelésére is kihatott (Kosáry 1980). Hazai egyetem hiányában a protestáns és katolikus diákok külföldi bécsi, padovai, krakkói, dancki (Gdansk régi magyar neve), wittenbergi, bázeli, németalföldi és angol iskolákban és egyetemeken tanultak, majd hazatérve papi, orvosi, tanári szolgálatba vagy állami tisztségbe kerültek. 3. ábra Melius Juhász Péter Herbáriumának címlapja. Debrecenben élt és alkotott Melius Juhász Péter (1532-1572) református lelkész, akinek Herbáriuma volt az első magyar nyelvű orvosbotanikai mű, mely a növények régi magyar neveit összegyűjtötte, a füvészetet széles közönséggel megismertette és megszeretette (Gombocz E. 1936). A könyv 1578-ben Kolozsvárott készült a Heltai Gáspár által alapított nyomdában. Forrás:mek.niif.hu/../cd5n/kepek/c2351mmt3400t.jpg A reformáció századában a hazai gondolkodók a humanizmus hagyományaira és a külföldön szerzett ismeretekre építve saját megfigyeléseikkel, terepi tapasztalataikkal járultak hozzá a Kárpát-medence természeti adottságainak föltárásához. Számos tudományos eredményt összefoglaló könyv és térkép az oktatást segítve, annak gyakorlatában született, több közülük nyugat-európai megjelenésű és hírnevű volt. A hazai művelődés protestáns vallási központjaiban (Sárospatak, Debrecen, Késmárk, Kolozsvár, Brassó) sorra jöttek létre az egyházat és a tudományt is szolgáló iskolák, a reformátusoknál kollégium, az evangélikusoknál líceum néven. Johann Honterus (1498-1549) evangélikus prédikátor, korának egyik legkiválóbb térképésze is volt. A reformáció hathatósabb terjesztésére iskolát, nyomdát és nyilvános könyvtárat 22
alapított szülővárosában, Brassóban (Waczulik M. 1984). A humanista szellemű országleírások hagyományait követve ő írta meg Erdély első földrajzát, és ehhez kapcsolódva készítette el Erdély metszett, elődeinél jóval gazdagabb névrajzú térképét (Chorographia Transsylvaniae, 1532) (Klinghammer I., Papp-Váry Á. 1983). Honterus Rudimentorum Cosmographiea libri duo Európa-szerte ismert iskolai segédlet volt, és a Kopernikusz előtti világképet hirdető tankönyv maradt másfél évszázadon át, 1530-as első és 1692-es utolsó kiadásáig. Székely László (2000) szerint e műnek nem az európai ismertsége jelentős elsősorban, hanem az, hogy Honterus személyében volt Erdélynek olyan tudósa, aki a kor csillagászatáról, annak matematikájáról képet alkothatott. A XVI. és XVII. század fordulóján az erdélyi politikai változások következtében a felvidéki evangélikus iskolák elsősorban az 1533-ban alapított Késmárki Líceum, vitték tovább a reneszánsz természetszemléletből fakadó földrajztanítás szellemiségét: élményt és ismeretet a természetről a természetben szerezni. Késmárkon, a Magas-Tátra lábnál ez azt jelentette, hogy a diákok rendszeresen kirándultak, miközben kőzeteket és növényeket gyűjtöttek (Hevesi A. 2001). Az 1590-es évekből az eperjesi és a késmárki diákok közös hegyi túráján született latin vers őrzi e hagyomány emlékét. Grósz (1941) iskolatörténeti dokumentumában azt is kiemeli, hogy ekkoriban a közgondolkodás a tátrai barlangokat sárkányokkal és aranyat őrző griffmadarakkal népesítette be. A Késmárki Líceum tanárai és növendékekei a XVI. századtól úttörő szerepet játszottak a Kárpátok természeti értékeinek föltárásában. Zipser Dávid (1577-1646) közel negyven esztendeig volt a Késmárki Líceum rektora, a Tátra alhavasi régióiba rendszeresen följutott diákjaival, ásványokat, kőzeteket és gyógynövényeket is gyűjtött velük. 1608-ban Frőlich Jánostól vette át a rektori feladatot, a kor európai hírű Tátra-kutatójának Frőlich Dávid apjától (Grósz A. 1941). A XVII. századi magyar földrajz tudománytörténet két legnevesebb képviselője Szepsi Csombor Márton (1595-1622) és Frőlich Dávid (1595-1648). A Késmárki Líceumban kaptak földrajzi és természettudományos képzést, majd külföldön folytatták tanulmányaikat, és később beutazták Európa számos országát. Frőlich Dávid 1630-tól a késmárki gimnázium igazgatása mellett komoly földrajzszakírói munkát is végzett. 1639-ben Bártfán megjelent földrajzi tankönyvének a Medulla Geographiae Practicae-nek első részében latin, magyar és német szakszójegyzéket közöl, a második részében saját tapasztalataira is támaszkodva az akkor ismert világ földrajzi leírását adja. Külön fejezetben tárgyalja Magyarországot és Erdélyt. Az országhatárok bemutatásakor domborzati, vízrajzi és népességföldrajzi szempontokat vesz figyelembe, hazája természeti adottságainak jellemzésénél némi 23
elfogultsággal számol be a hegyekben bányászott ércek, kőzetek, sók, drágakövek gazdagságáról. Itt tudósít híres diákkori, 1615-ös Tátra-mászásának élményéről, megfigyeléseiről. Frőlich könyvének európai jelentőségére Csinády (1965) hívja fel a figyelmet, a Medulla Geographiae-t a korabeli Franciaországban is használták az oktatásban, illetve a tátrai részlet 1650-ben szó szerinti átvétellel szerepel Bernhardt Varenius (1622-1650) Geographia generalis című könyvében (Hevesi A. 2002). A hazai csillagászattörténet írói is számon tartják nevét, mert ő volt az első tudósunk, aki Kopernikusz elméletét tárgyalta, 1632-ben megjelent Anatome Revolutionis Mundaneae című művében (Pethő Gy. 1899). Székely (2000) szerint Frőlich a Föld forgása mellett áll ki egyértelműen, a Napot bolygóként említi, a Földet viszont nem, tehát inkább Tycho Brahét követte, hiszen Kopernikusz igazi újdonsága a napközéppontúság volt. A hazai gyógyvizek egyik első kutatója a sziléziai születésű, krakkói egyetemen tanult Georg Wernher (XVI.sz.) irodalmár, természetbúvár volt. Magyarország forrásvizeiről könyvet jelentetett meg 1549-ben Bázelben (De admirandis Hungariae aquis), később Bécsben és Antwerpenben is közölt írásokat e témában. Személyes adatgyűjtésen alapuló munkája részletesen szól a budai gyógyforrásokról, cseppkövekről, a szomolnoki cementvízből folytatott réztermelésről, az erdélyi sólelőhelyekről és aranymosásról, de elmélkedett a kősó keletkezéséről is (Papp G. 2002). 1585-ben Báthory István Itáliából jött orvosa, M. Squarcialupi adott közre írást Kolozsvárott a források eredetéről és gyógyhatásairól. Besztercei Simoni Pálnak egykori dancki diák filozófiai értekezése maradt ránk 1619-ből a források és vizek eredetéről. Ebben az ókori szerzők ismeretit összefoglalja, majd Agricola és Szepsi Csombor Márton megfigyeléseire támaszkodva a forrásvizek körüli babonákat is cáfolni igyekszik (Waczulik M. 1984). A reformáció hatására megújuló magyar művelődés és tudományosság egyik legnagyobb teljesítménye Apáczai Csere János (1625-1659) 1653-ban Utrechtben megjelentett műve, a Magyar Encyclopaedia. A tanítás és hitviták mellett Apáczai tankönyveket (Magyar logikátska) és a természettudományos gondolkodást megalapozó filozófiai műveket (Természetfilozófia) is hagyott ránk (Both M., Csorba L. 2002). A Magyar Encyclopaedia szerzőjét forrásai alapján Szigeti (1977) a Természet Könyvében lapozgató naturalista humanistákhoz sorolja, aki természetleírásaiban otthonosan mozog Arisztotelész és Plinius világában, melyben nyüzsögnek a különleges és csodás állatok is. Vekerdi (1994) Apáczai eredetiségét nem abban látja, amit átvett elődeitől, hanem abban, amit kihagyott műveikből: Kihagy ugyanis mindent, ami nem mutat vagy nem fordítható le a karteziánus erőtér 24