Rendszertani kategóriák (taxonok) Elsőrendű kategóriák: Ország (regnum), törzs (phylum), osztály (classis), rend (ordo), család (familia), nem (genus), faj (species) Másodrendű kategóriák: Sub... al... Harmadrendű kategóriák: Tagozat (divisio), ágazat (cladus), csapat (legio), osztag (sectio), nemzetség (tribus), raj (cohors) (Negyedrendű kategóriák: Sub... altagozat, ág, öregrend, öregcsalád, öregnem, fajcsoport)
Törzs: - Puhatestűek A pirossal írt nevek a megfelelő szinten (faj, nem, család) felismerendők! V : Védett faj
Hazai Mollusca osztályok: Gastropoda - csigák Bivalvia - kagylók
Classis Gastropoda - csigák
A csigák szimmetriaviszonyainak alakulása A hipotetikus ősi csiga: egyenesidegűség (a köpenydúc és a fali dúc között húzódó idegtörzsek párhuzamos lefutásúak (orthoneuria), kopoltyúk a szív mögött helyezkednek el) B flexió (visszahajlás) hátsó testvég vízszintes síkban előrehajlik, a végbélnyílás és a kopoltyúk előre (a szív elé) kerülnek C torzió (csavarodás) a zsigerzacskó és a köpeny szervei a flexió síkjára merőlegesen 180 -kal megcsavarodtak (keresztezettidegűség: a köpeny és a fali dúc közötti idegtörzsek kereszteződnek: streptoneuria) a páros szervek helyet cserélnek, később az egyik oldaliak elcsökevényesednek (szívpitvar, kopoltyú, középbéli mirigy, vese) D detorzió (visszacsavarodás) a zsigerzacskó és a köpeny szervei eredeti helyükre kerülnek, másodlagosan egyenesidegűség alakul ki (euthyneuria) (forrás: Zboray G. (szerk.): Összehasonlító anatómiai praktikum)
A csigaház legfontosabb alaktani jellemzői A legtöbb ház jobbra csavarodó: magunk felé fordítva a szájadékot az jobbkézre esik tekercs különféle operculumok (Prosobranchia aloszt.)
planispirális trochospirális gömbölyű
periostracum: szín, mintázat balra csavarodó jobbra ostracum: ház vastagsága, átlátszósága a hypostracum csak néhány ősi csigánál fejlett (pl. Haliotis - fülcsiga fajok)
az oszlop alsó vége a köldök a szájadékban: nyitott, tág köldök zárt fogak a szájadék pereme: éles kihajló, eltérő színű lehet redők, lemezek
Radula fogak (SEM felvételek) A szájüregben a szájfenéken található izmos nyelvet a radula (reszelő) borítja, amelynek fogazata faj- vagy genusspecifikus, így az azonosítás egyik legfontosabb eszköze a malakológusok számára, csakúgy, mint a szájüreg felső részén található ív alakú állkapocs. Képek forrása: internet
TÖRZS - MOLLUSCA Osztály: Gastropoda csigák Alosztály: Prosobranchia elölkopoltyúsok Rend: Archaeogastropoda (Diotocardia) kétpitvarosak Rend: Mesogastropoda (Ctenobranchiata) Alosztály: Pulmonata tüdőscsigák Rend: Basommatophora ülőszemű tüdőscsigák Rend: Stylommatophora nyelesszemű tüdőscsigák Osztály: Lamellibranchiata kagylók (= Pelecypoda, Bivalvia)
héjfedő szem a tapogató tövénél szem a hosszabbik tapogató csúcsán (nyelesszemű tüdőscsigák) v. a tapogató tövénél (ülőszemű tüdőscsigák) fésűs kopoltyú Prosobranchia tüdőscsiga légzőnyílása Pulmonata
PROSOBRANCHIA ALOSZTÁLY Teljes torzió Kopoltyúk: 1 v. 2, bi- ill. monopectinata kopoltyú Héjfedő (operculum) az ősi páros héj másik alkotója, rajta: növekedési vonalak láthatók, a láb dorzális oldalán helyezkedik el, a szájadékba illeszkedik Váltivarúak Többségük tengeri, többnyire külső megtermékenyítés Archaeogastropoda rend Két (egy) bipectinata kopoltyú Két szívpitvar Két vese Planktonikus trochophora vagy veligera lárva (édesvízieknél hiányzik!)
Mesogastropoda rend Egy monopectinata kopoltyú (a kopoltyú tengelye a köpenyhez nőtt, lemezek csak az egyik oldalán találhatók) Egy szívpitvar Egy vese A tengerieknél planktonikus veligera lárva (Neogastropoda rend) (Egy monopectinata kopoltyú, 1 pitvar, 1 vese Többnyire tengeri ragadozók Nincs planktoni lárva Pl. Conidae kúpcsigák, Muricidae - bíborcsigák)
Héjfedő (operculum): A feltételezett ősi páros héj másik alkotója, láthatók rajta a növekedési vonalak, a láb dorzális oldalán helyezkedik el, illeszkedik a szájadékba, Prosobranchia alosztálynál fordul elő
Alosztály: Prosobranchia elölkopoltyúsok Rend: Archaeogastropoda (Diotocardia) kétpitvarosak Család: Neritidae bödöncsigák Theodoxus fajok Max. 1 cm Magyarországon 4 faj él Theodoxus danubialis - rajzos bödöncsiga V (Duna, Zala)
Theodoxus transversalis sávos bödöncsiga V (Duna, Tisza) Theodoxus V praevostianus fekete csiga (melegvizű források, hévizek) Theodoxus fluviatilis folyami bödöncsiga (Duna, Tisza) (Folyóinkban, dél felől gyorsan terjedő, idegenhonos faj!)
Bödöncsigák a Dunában rajzos bödöncsiga sávos bödöncsiga folyami bödöncsiga ritkul főként szubfosszilis házak terjed
Rend: Mesogastropoda Család: Pomatiasidae szárazföldi ajtóscsigák kopoltyújuk visszafejlődött, a köpenyüreg falával lélegeznek melegkedvelők V Pomatias elegans nyugati ajtóscsiga 13-16 mm Mediterráneum, Nyugat-Európa, Közép-Európában csak szigetszerű előfordulás Hazánkban élő példányai csak Tihanyból ismertek, üres házait többfelé megtalálták operculum forrás: internet Pomatias sp.
Elevenszülők: a nyár folyamán fokozatosan érő petéik a belső megtermékenyítést követően az oviductus kitágult részében fejlődnek és az anyaállat testét a petéből kibújt fiatal állatok hagyják el. Viviparus acerosus (V. hungaricus) - fialló csiga Vaskos héj, lapos kanyarulatok, erősebb sodrású folyókban. 40-55 mm Viviparidae - fiallócsigák Viviparus contectus (V. fasciatus) peremes csiga Vékonyabb héj, domborúbb kanyarulatok, álló vagy lassúfolyású vizekben. 30-45 mm
Viviparus acerosus (V. hungaricus) - fialló csiga Viviparus contectus (V. fasciatus) peremes csiga
Viviparus contectus (V. fasciatus) peremes csiga
Valvatidae Valvata piscinalis kerekszájú csiga Az egyetlen hímnős fajokból álló család az elölkopoltyúsok között. Kopoltyújuk kitolható a köpenyüregből (ez egyedülálló a csoportban). 4-6 mm
Bithyniidae Bithynia tentaculata közönséges vízicsiga 8-15 mm hegyi patakoktól eltekintve minden hazai víztípusban
Lithoglyphus naticoides kavicscsiga 7-12 mm igen vastag héj; nagy folyók és nagy állóvizek Hydrobiidae Bythinella austriaca forráscsiga 2-3- mm andezithegységeink tisztavizű forráskifolyóiban él
V Sadleriana pannonica - patakcsiga Mészkőhegységek forrásaiban, patakjaiban él. Endemikus faj, védett, csak a Bükk és a Tornai-karszt lakója. Algákkal, májmohákkal benőtt köveken található. Közeli rokona a forráscsigának! 2-4 mm
Melaniidae V Fagotia esperi pettyes csiga 16-22 mm V a szájadék közel olyan magas, mint a tekercs Fagotia acicularis - folyamcsiga 16-24 mm szájadéka jóval alacsonyabb a tekercs magasságánál melegvízi változat egyes hévizeinkben A Dunában és néhány más folyóban élnek. Védettek!
Alosztály: Pulmonata - tüdőscsigák (detorsio, euthyneuria, tüdő, hímnősek ) Rend: Basommatophora ülőszemű tüdőscsigák (1 pár tapogató, tövében szemek, vízben élnek) Rend: Stylommatophora nyelesszemű tüdőscsigák (2 pár tapogató, hosszabbikon szemek, szárazföldiek)
Rend: Basommatophora ülőszemű tüdőscsigák jellemző élőhely: állóvizek
Táplálkozás: mikroszervezetek, élőbevonat víz felületi hártyájáról is
Rend: Basommatophora Limnaeidae mocsári csigák vékonyfalú, többnyire tornyos ház, álló- és mocsaras vizekben Limnaea stagnalis (nagy) mocsári csiga Limnaea palustris karcsúcsiga Radix peregra pocsolya csiga 15-20 mm szervesanyagban dús állóvizekben
Limnaea palustris karcsúcsiga Radix peregra pocsolya csiga Limnaea stagnalis (nagy) mocsári csiga
40-67 mm karcsúcsiga 18-40 mm állóvízben és mocsárban (nagy) mocsári csiga Galba truncatula - májmételycsiga 6-12 mm nyitott köldök! vizek partmenti részén, nedves réteken; májmétely köztigazdája 5-6 nagyon domború kanyarulat
pocsolya csiga
Physidae Physidae balmenetesek álló- és lassúfolyású áramlóvizekben; köpenyszegély: kisegítő légzőszerv; Physa fontinalis hólyagcsiga 9-14 mm Physella acuta jövevény hólyagcsiga 9-14 mm
Physidae (Aplexa hypnorum)
Planorbidae - tányércsigák holtágak, lassúfolyású- és állóvizek, mocsarak Planorbarius corneus nagy tányércsiga 27-40 mm apex
nagy tányércsiga
Planorbis planorbis élescsiga 17-25 mm Planorbis vortex lemezcsiga 9-11 mm Segmentina nitida - gombcsiga 4-7 mm
élescsiga lemezcsiga gombcsiga
4-9 mm Ancylidae - sapkacsigák Ancylus fluviatilis - sapkacsiga ház csúcsa hátra középre hajlik tisztavizű, oxigéndús patakokban kövek felszínén; nem jön fel légvételre, köpenyszegéllyel folytat gázcserét Acroloxidae Acroloxus lacustris pajzscsiga ház csúcsa hátra és balra hajlik, állóvízben növényeken él 5-10 mm
sapkacsiga
Börzsöny, Rózsás-patak
Rend: Stylommatophora Succineidae borostyánkőcsigák extrém vékonyfalú, törékeny ház Succinea putris borostyánkőcsiga 16-22 mm folyók mentén, ártéri erdőben, egyéb vizes területeken Succinea oblonga -karcsú borostyánkőcsiga 14-20 mm hegyvidéki nedves területeken
Succinea putris borostyánkőcsiga
Cochlicopidae Cochlicopa lubrica - ragyogócsiga 6-6,5 mm fényes, szaruszínű, erdőben avar alatt gyakori
Pupillidae - bábcsigák Pupilla muscorum - bábcsiga 3-4 mm mohapárnában, gyökérzetben mezőkön, legelőkön országszerte gyakori
Enidae - csavarcsigák Imparietula tridens tonnacsiga 7-15 mm szájadékában a boltozaton, a külső száron és az oszlopon 1-1 fog van; száraz, füves, bokros területeken országszerte gyakori Zebrina detrita - zebracsiga 19-28 mm vastag héj; napos területeken, legelőkön, száraz domboldalakon él, a lándzsás métely köztigazdája
fotó: Béres Tibor zebracsiga
Clausiliidae - orsócsigák Zárókészülék: clausilium ( név) számos hazai faj; orsó alakú ház: a tekercs középen a legszélesebb; zömük balmenetes
orsócsiga faj fotó: Béres Tibor
Zonitidae Aegopinella nitens dombi csiga Oxychilus glaber átlátszócsiga Aegopis verticillus - kövicsiga tág köldök, Ny-Dunántúlon erdőkben avarszintben, ragadozó (apró férgek, csigák) 24-32 mm forrás: internet
(Oxychilus draparnaudi)
Daudebardiidae - félmeztelencsigák Daudebardia cavicola baradlai - barlangi félmeztelencsiga kb. 5 mm nem tud teljesen visszahúzódni a házába nedves helyeken, talajban él, hegyvidékeinken ragadozó (apró férgek...)
Limacidae - meztelencsigák héj a köpenypajzs alatt vékony lemez formájában; légzőnyílás a köpenypajzs caudalis részéhez közelebb; talp dorsalis oldalán erős borda fut végig; forrás: internet Limax maximus 10-20 mm
Limacidae fotó: Béres Tibor
V Bielzia caerulans kárpáti meztelencsiga
V Bielzia caerulans kárpáti meztelencsiga
Arionidae - csupaszcsigák a héj a köpenypajzs alatt apró szemcsék formájában, légzőnyílás: a köpenypajzs elülső felében fotó: Béres Tibor fotó: Béres Tibor fotó: Béres Tibor
Fruticicolidae Bradybaena (Fruticicola) fruticum berki csiga 16-26 mm utolsó kanyarulatnál a köldök tág, nedves, üde bokros helyeken
berki csiga fotó: Béres Tibor
Helicidae - főcsigák Helicella obvia avarcsiga, kórócsiga 14-22 mm napos, száraz helyeken, kórókon, gyakran tömeges nagyon tág a köldök, a szájadék pereme nem hajlik ki
Monacha cartusiana tejfehér csiga 8,5-19 mm bokros, füves helyeken, erdőben, talajon és növényeken, gyakori Arianta (Helicigona) arbustorum - márványozott csiga 17-30 mm nedves helyeken, ligetekben a Duna mentén, + néhány hegységünkben, gyakori
tejfehér csiga
márványozott csiga
Helicidae főcsigák 2. Cepaea vindobonensis pannoncsiga 17-27 mm meleg, száraz területeken, országszerte V Cepaea nemoralis ligeti csiga 19-25 mm ligetes, bokros helyeken, Ny- Dunántúlon
pannon csiga fotó: Béres Tibor ligeti csiga
V Cepaea hortensis kerti csiga létezik övvel borított színváltozat is! szájadék pereme fehér a Duna mentén és a Dunántúlon él 17-23 mm
V Helix pomatia éti csiga 35-60 mm üde, bokros helyeken országszerte
A kagylóteknők sajátosságai: búb (umbo) helyzete (teknő felső élének középvonalában v. előtte v. mögötte) sarokpánt (ligamentum) a búb mögött (conchyn, elmeszesedett, szilárd, rugalmas, a teknők szabad széleit távolítani igyekszik a létfontosságú életműködések: táplálkozás, gázcsere miatt) zárpárkányzat és fogak: a teknő felső élén; a búbhoz anterior irányban a legközelebb eső fog a kardinális fog (nincs minden hazai fajnál!) hypostracum réteg jól fejlett Osztály: Bivalvia (Lamellibranchiata) - kagylók
Unionidae
Zárszerkezet: forrás: internet taxodont (egyforma) tengeri fajoknál heterodont (különböző) hazai fajoknál
Osztály: Bivalvia (Lamellibranchiata) - kagylók Rend: Eulamellibranchiata lemezkopoltyúsok Sphaeriidae a búb a héj felső élvonalának a közepén (Sphaerium) vagy amögött (Pisidium) helyezkedik el; hermafroditák, ovoviviparok, az embriók az anya kopoltyúinak betűrődéseiben fejlődnek, a kikelt állatok is sokáig ott tartózkodnak, egyszerre különböző fejlettségű utódok lehetnek egyetlen anyaállatban Sphaerium spp. gömbkagylók (nagyobbak: max. 4 cm) Pisidium spp. borsókagylók (kisebbek, <1cm)
Dreissenidae váltivarúak Dreissena polymorpha - vándorkagyló
Dreissenidae Életmód: -naponta ~ 1 l vizet szűr át, jelentős mennyiségű planktont fogyasztva ( táplálékkonkurrens halak és más planktonfogyasztók számára) - legalább 6 évig él, 2 éves korától évente > 40 000 petét bocsájt ki Invazív faj: - eredetileg pontuszi elterjedésű (a Fekete- és Kaszpitengerbe ömlő folyók alsó szakaszának vízrendszerében élt) - 1700-as évek végétől: folyami hajózással: Közép-Európa, Balaton, Duna hazai szakasza, egyéb hazai vizek - 1988-tól: Észak-Amerika, Nagy-Tavak és onnan tovább Jelentőség: - planktonikus lárva révén könnyen terjed, szinte minden vízi élőhelyen megél, - vízvezetékekben is megtelepszik, gátolja a vízáramlást - rátelepszik az Unionidae házakra, gátolja a vízáramlást annak szifói körül, táplálék és oxigén konkurrens
Unionidae - najádok váltivarúak glochidium 1-25 hétig marad a gazdán kagylóteknőn a búb a középvonal előtt fekszik Unio pictorum - festőkagyló álló- és folyóvizekben, gyakori V Unio crassus tompa folyami kagyló folyóvizekben, ritkulóban, védett (kisebb folyókban, nagyobb hegyi patakokban, ahol már halak is élnek)
Anodonta cygnea tavikagyló állóvizekben, ritkulóban forrás: internet Sinanodonta woodiana amúri kagyló igen nagy, álló és lassúfolyású vizekben, terjedőben levő, keletázsiai invazív faj, valószínűleg a haltelepítések során került be Európába
Az Unionidae családban a kagylók glochidium lárvával fejlődnek. A glochidium az anyaállatot elhagyva halak testére kapaszkodik. A megkapaszkodást a bisszusz-fonal és a teknők szélén található fogak segítik elő. A hám a lárvát körülnövi, amely a gazda szövetközti nedvével táplálkozik. Bizonyos idő elteltével a kifejlődött kagyló elhagyja a gazdát, lesüllyed az alzatra és áttér a szűrögető életmódra. különböző életkorú lárvák forrás: internet forrás: internet glochidium sematikus rajza festett készítmény forrás: internet
halat utánzó Unionidae (Lampsilis reeveiana, É-Amerika) A kagyló szifója kis halra emlékeztet, így csalja közelébe a nagyobb ragadozó halakat (fekete sügér ill. az Ambloplites rupestris díszsügér fajok), amelyeken a glochidiumok megkapaszkodnak. Glochidiumok: Éppen megkapaszkodó lárva Beágyazódott lárva Glochidiumok halkopoltyún Képek forrása: internet
Corbiculidae forrás: internet Corbicula fluminalis forrás: internet Corbicula fluminea Magyrországon a Duna és Tisza mentén terjedőben levő, invazív fajok
Corbicula fluminea család: Corbiculidae, rend: Veneroida, alosztály: Heterodonta Szaporodás:16 C vízhőmérséklet fölött Invazív faj, mára Európa és É-Amerika nagy részét elárasztotta Hozzánk valószínűleg a Rajnából került a Duna-Majna-Rajna csatorna rendszeren keresztül Eredeti area: Közép- és Nyugat Ázsia mérsékeltövitől a trópusi területekig, határ a Mediterraneum, + DK-Ázsia szigetvilága, Afrika, Ausztrália Képes biz. körülmények között önmegtermekéenyítésre is Élettartama: 1-7 év Kifejletten az üledékbe ássa be magát és sokszor csak a szifók nyúlnak ki az üledékfelszínre Jelentőség: őshonos Sphaeridae fajok visszaszorítása, vízi műtárgyaknál csövek eltömése stb.
Invazív fajok a hazai faunában: Dreissena polymorpha Sinanodonta woodiana Corbicula fluminea Theodoxus fluviatilis Physella acuta Corbicula Sphaerium különbség: felület, héjvastagság, zárszerkezet