REGIONÁLIS TANULMÁNYOK EURÓPA NÉPESSÉG A társadalmak legfontosabb erőforrását a népességük jelenti. Hosszú időn keresztül úgy gondolták, hogy a népesség minősége (kulturáltsága, erkölcse, képzettsége) az elsődleges, azonban a 20. században bekövetkezett népesedési változások új jelenségeket hoztak. 1. Csökkent a születések száma Európa országaiban. 2. Megváltozott a népesség korszerkezete. Csökkent a fiatalok és nőtt az idősek száma. Következmény: a jóléti szolgáltatások (nyugdíjrendszer, egészségügyi rendszer) fenntartása megnehezedik. A népességet meghatározó tényezők: 1. születés (fertilitás) 2. halálozás (mortalitás) 3. vándorlás (migráció, mobilitás) természetes szaporulat/fogyás tényleges szaporulat/fogyás Jelzőszámok: nyers születési arány: az adott naptári évben az 1000 főre jutó születések száma. nyers halálozási arány: az adott naptári évben az 1000 főre jutó halálozások száma. teljes termékenységi arányszám: egy nő élete során átlagosan hány gyermeknek adott életet. születéskor várható átlagos élettartam A termékenység fő vonulatai Európa népessége a 19. és a 20. század során jelentősen gyarapodott a két világháború ellenére. az I. világháborúban 6,6 millió katona halt meg (Oroszország nélkül) és kb. 5 millió polgári lakos (alultápláltság, járványok). az II. világháborúban 6 millió katona halt meg (Oroszország nélkül) és kb. 10,8 millió polgári lakos (népirtás, bombázások). A népesség növekedése mind a két világháború között, mind az 1960-as évekig jelentős volt. 1961-1970 között volt a leggyorsabb Európa lakosságának növekedése. Ezt követően lassulni kezdett a népességnövekedés, majd fogyásba fordult. A kedvezőtlen folyamatot a bevándorlás pótolta. Európában a leglassúbb népességnövekedést Ausztria és Magyarország mutatta, a legnagyobbat Albánia. A demográfiai átmenet tana: 1. Alacsony népesség, magas születési és halálozási adatok. 2. Lassan növekvő népesség, magas születésszám, csökkenő halálozási mutatók. 3. Csökkenő halálozási és lassan csökkenő születési mutatók. Nagy népességnövekedés. 4. Felgyorsul a születések csökkenése, lassul a népességnövekedés. 5. Magas népesség, alacsony születési és halálozási mutatók egyensúlya. 1
A demográfiai egyensúly állapota ritkán valósul meg a történelemben. Európában sem valósult meg ebben a formában. Nem csak a két tényező (születések, halálozás) hat egymásra. A termékenység fő trendjei A 20. század során összességében a születések nagyarányú visszaesése figyelhető meg minden európai országban. Ezt a termékenységi arányszámok csökkenése mutatja a legjobban. Termékenységi arányszámok 1900 1910 1920 1930 1940 1950 1960 1970 1980 1990 2000 Németország 4,77 3,52 2,62 1,88 2,4 2,09 2,37 2,02 1,44 1,45 1,38 Franciaország 2,89 2,56 2,67 2,27 2 2,93 2,73 2,48 1,95 1,78 1,88 Hollandia 4,53 3,94 3,89 3,03 2,67 3,06 3,12 2,57 1,6 1,62 1,72 Lengyelország 3,71 2,98 2,2 2,25 2,04 1,34 Ausztria 4,93 4,67 1,54 2,09 2,665 2,31 1,65 1,45 1,34 Magyarország 5,28 4,67 3,74 2,84 2,48 2,62 2,02 1,97 1,92 1,84 1,32 A csökkenés üteme számottevően különbözött az egyes országokban. Nyugat- Európában volt a legalacsonyabb a termékenységi arányszám, kivéve Írországot, de az arányszámok időben különbözőképpen alakultak. A mediterrán országokban a 20. század végén mutatható ki nagyarányú csökkenés. A termékenység csökkenése nem volt folyamatos, időnként növekedési szakaszok jelentek meg. Eltérő arányok jellemezték a háború alatti és utáni éveket, de a két világháború között mindenütt visszaesés volt tapasztalható. Ugyanez megismétlődött a második világháború után is, de az 1960-as évektől kezdve egy jelentős és tartós születésszámemelkedés érvényesült minden országban. Ennek visszaesése is hasonló időben zajlott le, az 1964-es év körül. A süllyedés azóta tart. Svédországban az 1980-as évek közepétől a családpolitikai intézkedések hatására emelkedést figyelhetünk meg, de csak átmenetileg. Kelet- és Közép-Európa országaiban a hasonló folyamatok játszódtak le, azzal a különbséggel, hogy az állami beavatkozás erős volt, változtak a népességpolitikai irányok. Volt, ahol az abortusz tiltása miatt megugrott, majd megint alászállt a születések száma. A kommunista országokban az abortusz betiltását rövid idő múlva annak Nyugat-Európában ismeretlen, teljes liberalizációja követte (Magyarország), másutt alkalmazkodtak a körülményekhez. Magyarországon a legalacsonyabb szintet 1962-65-ben érték el a születések, ami a legalacsonyabb mértéket jelentette az egész világon (12,9-13,1 ). A hullámzást fokozták az ösztönzők, a családi, az anyasági támogatások bevezetése, emelése. Az ingadozások 20-24 évente, a nők szülőképes korba lépésével megismétlődnek, de egyre csillapodva. A születések számát tekintve a nyugati államok körében bizonyos párhuzamosság fedezhető fel, mert a születések számának emelkedése, majd csökkenése hasonló arányban zajlott. Ezzel szemben a keleti országokban nagyok voltak a szélsőséges elmozdulások. Egység csak a rendszerváltások után lezuhant születésszámban alakult ki. A változások okai A népesedési elméletek leggyakrabban a modernizációnak tulajdonítanak jelentőséget a születésszám csökkenését illetően. A látható jelenség: az iparosodott és urbanizált területeken alacsonyabbak a születési arányok. A valóságban ezek közvetve hatnak, az átlagos iskolai végzettség növekedésén, a női foglalkoztatás emelkedésén keresztül. Ez a 2
szemlélet a gyermekvállalást olyan racionális döntésnek tekinti, amelyben a szülők egyetlen szempontja a költségek és a hasznok mérlegelése. A kulturális tényezők hatása is fontos a születésszámok változásában. A gyermekszámra vonatkozó elképzelések átalakulását leggyakrabban az individualizáció és a szekularizáció folyamatához kapcsolják a 20. századi Európában. Individualizáció: a század során a család- és gyermekközpontúságot folyamatosan háttérbe szorították azok az értékek, amelyek az egyén önmegvalósításának biztosítanak elsőbbséget. A szülők az 1960-as évek vége óta egyre kevésbé hajlanak arra, hogy a gyermekek köré szervezzék az életüket. Fordítva: a gyermeknevelést szervezik a saját életük köré. Mivel ez nehezen megvalósítható, csökken a gyerekszám. Az 1930-as évek szülőkkel élő gyermekkirályát felváltotta a század végére a király-pár egy gyermekkel (Van de Kaa). Szekularizáció: a vallásos értékek és normák korábban erőteljes jelenléte a családi és a közéletben elősegítette a családalapítást és a nagyobb gyereklétszámot. A vallásossághoz kapcsolódó értékek gyengülése (szekularizáció) teret engedett a születésszámok csökkenésének. A család vonzerejének csökkenése: alternatív együttélési formák elterjedése, párkapcsolatok tartósságának csökkenése, házasságon kívüli születések számának növekedése. Kelet-Közép-Európában a születések számának csökkenése a családformák hagyományos keretei között zajlott le. A halandóság alakulása A halandóság a háborús időszakoktól eltekintve folyamatosan és jelentősen csökkent egész Európában. Korábban a halál minden életkorban fenyegette az embert, a 19. századtól kezdődően ez fokozatosan az idősebb életkorra összpontosult. Az élet egy korábban ismeretlen biztonsága alakult ki. Területi eltérés volt a halálozási mutatókban, különbség volt a keleti-nyugati, és az észak-déli halálozások mértékében. Ezt a várható élettartammal lehet jól érzékeltetni. A 20. század elején a férfiak várható élettartama alig érte el az 50 évet, az 1980-as években már minden nyugat-európai országban meghaladta a 70 évet. A nők esetében ennél is nagyobb volt a növekedés. A halandóság javulása nem volt egyenletes ütemű. Külön szokták jelezni a csecsemőhalandóságot, mert évszázadokon át itt volt a legnagyobb a halandóság, illetve javulása a társadalom fejlődésének is mutatója (csecsemő- és gyermekvédelem, egészségügyi rendszer fejlettsége, a lakosság kulturális szintje, a gyermekekhez való viszony). A javulás különösen nagy volt a nyugat-európai országokban, viszont a keletieknél sokáig magas maradt a mutató. A legtöbb kommunista országban az 1960-as évektől kezdve ismét emelkedni kezdett a halandóság mértéke, egészen a rendszerváltozásig. Az évtizedek óta tartó javulás leállt, de különböző mértékben. Magyarországon igen súlyosan, amit epidemiológiai (járványszerű) válságnak neveznek. A nők helyzete kedvezően alakult, viszont a férfiak mutatója előbb nem változott, majd csökkenni kezdett. Leginkább a középkorú férfiakat sújtotta. A nemek közötti halandósági különbség igen nagyra nőtt, több mint 8 év lett 1990-ben. A 40 éves férfiak halálozási kockázata 60%-kal volt nagyobb, mint húsz évvel korábban. 3
Várható élettartam (év) 1900 körül 1949 1965 1993 2007 körül Anglia és Wales 50,4 68,7 71,7 76,4 79,9 Ausztria 40,1 64,4 69,7 76,5 80,5 Dánia 54,5 68,9 72,3 75,4 78,1 Finnország 46,7 62,1 69,5 76 79,7 Franciaország 46,9 64,6 70,9 78 81,1 Hollandia 52,2 70,4 73,5 77,2 80,5 Magyarország 37,3 c 61,8 69,6 69 73,9 Olaszország 44,5 65,4 70,1 77,8 81,6 Spanyolország 34,8 61,1 71,3 77,7 80,4 Svédország 55,7 70,3 73,8 78,3 81,1 Forrás: Józan 2009. A nyugat-európai országok halandósági mutatói közötti eltérések mérséklődtek. Kezdetben különösen Finnország mutatói voltak rosszak A 20. század során feltűnő változások következtek be a férfiak és a nők halandósági különbségeiben. A nők hosszabb élettartama új jelenség. Az eltérés a 20. század elején általában 2-3 évet tett ki, ezt követően emelkedett, 1990-re legkevesebb 5,5 év volt, a legnagyobb 9 év (Lengyelország). A nők előnye minden életkorban megfigyelhető. Már a fiúcsecsemők halandósága is magasabb, mint a lányoké. A halálozás alakulásának oka Az orvostudomány jelentősége csak a 20. század második felében vált döntő jelentőségűvé. Az életkörülmények, döntően a táplálkozás javulása eredményezte a halandóság csökkenését (tuberkulózis). Kivételt jelentettek egyes fertőző betegségek (himlő, szamárköhögés), amely esetekben védőoltást alkalmaztak már a 19. században is. A műveltségi szint emelkedése, a közoktatás általánossá válása elősegítette az egészséges életmód népszerűsítését. A munkavégzés körülményeinek, feltételeinek javulása. Lakásviszonyok javulása (zsúfoltság csökkenése). A települések csatornázása, egészséges ivóvíz biztosítása. Élelmiszer-árusítás hatósági ellenőrzése. A 20. század második felében az állam szociálpolitikai elkötelezettsége erősödött. Az egészségügyi ellátás az egész társadalom számára hozzáférhetővé vált. Megváltozott azoknak a betegségeknek a jellege, köre, amelyek halálozáshoz vezettek. A 19. század végén a fertőző betegségek, tüdőgyulladás voltak a vezető halálokok, addig a 20. század végére a szív- és érrendszeri, a daganatos betegségek vették át a vezető szerepet a halálozásokban. A halandóság javulását nagymértékben segítette a csecsemőhalandóság csökkenése, a járványok visszaszorulása. A felnőttek esetében a tuberkulózis megelőzése, gyógyítása eredményezett előrelépést. A kommunista országokban az eltérő életkörülmények és az eltérő életmód okozták a férfiak magasabb arányú halandóságát. Magas volt az elkerülhető halálozások aránya. 4
Egészséget károsító életmód elterjedtsége (dohányzás, alkoholfogyasztás, zsíros ételek). A munkavégzés jellegzetességei (rossz munkakörülmények, túlmunkavégzés, másodállások, szervezetlenség okozta feszültség) A politikai kiszolgáltatottság okozta tartós feszültség. A foglalkozás és a képzettség kihat a halandóság mértékére. A kétkezi munkát végzők gyakrabban estek baleset áldozatául, jobban ki voltak téve káros hatásoknak, hajlamosabbak elhanyagolni betegségeiket, körükben elterjedtebbek a dohányzás és az alkoholizmus. A halandóságot jelentősen befolyásolja a családi állapot. A házasságban és más tartós partneri kapcsolatban élők várható átlagos élettartama magasabb, mint az egyedül élőké. Szelekció: beteg emberek nehezebben alakítanak ki partnerkapcsolatot. A házasság védő funkciót is betölt, mert érzelmi téren kiegyensúlyozottabb lelkiállapotot teremt. Betegség esetén az ápolás magasabb színvonalon történik családban. A férfiak és nők közötti különbségek befolyásolják halandóságukat. A nők genetikai sajátosságai (erősebb immunrendszer, előnyösebb hormonrendszer) Életmódbeli különbségek férfiak és nők között férfiak elfojtják érzelmeiket konfliktusaikat mindenképpen saját javukra kell megoldaniuk kevésbé gyakran fordulnak orvoshoz nagyobb fizikai erőkifejtésre kényszerülnek gyakrabban válnak káros szenvedélyek rabjaivá a férfiak életmódja előnytelenebbül változott (feszültségek növekedése a munkahelyeken) nők a női szerepek megengedik az érzelmek kifejezését a női szerepek megengedik a konfliktusok elkerülését szorosabb családi kapcsolataik miatt érzelmi egyensúlyuk biztosabb Vándorlási folyamatok Tengerentúli kivándorlás: a 19. század folyamán gyorsult fel. Könnyebbé vált a közlekedés (gőzhajó), nagy népességnövekedés volt Európában. Írország: 1846-1848 között éhínség. 2 millió lakos meghalt, 2 millió kivándorolt a 8,25 millió lakosból. A gyarmatokra európaiakat toboroztak. Szabadabb vallási és politikai lehetőségek. Kalandvágy (arany). A kivándorlás csúcspontja 1881-1910 között volt. Évente kb. 1,3 millió ember hagyta el Európát. Összesen 1846-1890 között 17 millió fő, 1891-1920 között további 27 millió fő. A fő célpont az EÁ volt. Majd Kanada, Argentína, Brazília, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika. 1846-1939 között 59 millió ember hagyta el Európát. (38 millió EÁ-ba, 7 millió Kanadába, stb.) A világháború alatt megtorpant a kivándorlás, a két világháború között EÁ akadályozta a bevándorlást. Az ott élők nemzeti aránya alapján kvótákat szabtak meg a bevándorlóknak. Ezzel akarták az ázsiai bevándorlást fékezni. A második világháború után már kisebb arányú volt a kivándorlás. A kommunista országok korlátozták a lakosok mozgását. Az 1960-as években megfordult az irány, Európa lett a célpont. 5
A gyarmatok függetlenedése miatt nagy számban tértek haza franciák, britek, hollandok, portugálok. A volt gyarmatokkal megmaradtak a kapcsolatok, elindultak Európa felé. Európán belüli vándorlás Megnőtt a politikai okok miatt bekövetkező népvándorlás. Az első háború után: Az un. békeszerződések miatt nemzeti kisebbségeket telepítettek ki. 1 millió német ment el Lengyelországból, 0,9 millió lengyel Oroszországból. A szovjet rendszer elől 1 millióan menekültek. Törökországból az örmények menekültek. Törökországból 1,35 millió görög menekült, Görögországból 0,42 millió török menekült. Görög-bolgár lakosságcsere. Magyarok menekültek az elcsatolt területekről Magyarországra. Spanyolországból 300 ezer ember menekült a polgárháború alatt. A második háború után: 1944-ben 7,8 millió külföldi dolgozott Németországban (külföldi munkás, kényszermunkás, hadifogoly). A szovjetek elől több millió német menekült Németországba. 40 millió menekült volt a háború végén Európában. Etnikai tisztogatás: 7,5 millió németet telepítettek Németországba. 3 millió lengyelt telepítettek át Lengyelországba szovjet területekről. Magyarok kitelepítése. A kommunista rendszerekben tiltották, gátolták a kitelepülést. 1950-1990 között kb. 14,2 millió ember hagyta el a keleti blokk országait, többségük német volt. Berlinből szöktek át 1961-ig, a keleti országokból kitelepültek. Románia fejenként 8000 DM-t kapott. 1956/57-ben 194 ezer fő menekült Magyarországról. 1968/69-ben 160 ezer fő menekült Csehszlovákiából. 1980/81-ben 250 ezer fő menekült Lengyelországból. Jugoszlávia felbomlása után 4 millió fő lett menekült. Gazdasági okok miatt bekövetkező vándorlás Európában nagy múltja van a (felsőfokú és szakmai) tanulás miatti vándorlásnak, munkavállalásnak. Idénymunkák miatt minden gazdasági ágban voltak vándorlások a jobb munkalehetőségek miatt. A 19-20. század fordulóján kevés akadályba ütközött a vándorló. A legtöbben Svájcban dolgoztak, valamint Németországban, Franciaországban. Az első világháború után megnehezedett a határok átlépése, majd a gazdasági válság fékezte a munkavállalást. Egyedül Franciaországba volt jelentős bevándorlás. A második világháború utáni gazdasági fellendülés nagyszámú vendégmunkást vonzott Ny-Európába. Kezdetben olaszok, majd spanyolok (ők többségükben vissza is költöztek), portugálok, görögök, jugoszlávok és törökök csatlakoztak hozzájuk. A csúcspont 1973-ban volt. D (2,5 millió), Fr (2,3 millió), Svájc (0,6 millió). Az olajválság után csökkent a számuk. Közben eltolódott a vendégmunkások összetétele: a muszlim országokból érkezők száma megnőtt, egyre többen érkeztek letelepedési szándékkal. Kezdetben fiatal férfiak érkeztek, az 1980-as évektől kezdve családostul érkeztek. Megindult a láncköltözés: a családtagok, rokonok, ismerősök bevándorlása. Beilleszkedésük ellentmondásos volt, emiatt 6
ellentétek alakultak ki. A beilleszkedést nehezítette, hogy mind nagyobb számban érkeztek Európán kívüli területekről (49%). Sok menekültet is befogadtak az európai országok, D: 1,4 millió fő kapott menedékjogot 1983-1992 között. A külföldi lakosság arányának alakulása 1960-2004 között, % 1960 1970 1982 1990 1995 2000 2004 Németország 1,2 4,9 7,6 8,2 8,8 8,9 8,9 Ausztria 1,4 2,8 4 6,6 8,5 8,8 9,5 Svájc 9,5 16,2 14,7 16,3 18,9 19,3 20,2 Svédország 2,6 5,1 5 5,6 5,2 5,4 5,1 Az adatok csak a legális bevándorlókat tartalmazzák. Egyes országokban hamar megkapják az állampolgárságot, de Svájcban nehezen. Még a harmadik generációs bevándorló sem. A külföldi lakosság arányának alakulása Németországban 1961 1971 1980 1989 1994 Külföldi lakosság száma, ezer fő 686 3439 4453 4846 6991 Arányuk, % 1,2 5,6 7,2 7,7 8,6 Európából, % 76,9 72,4 56,2 51,4 54,6 Ázsiából (törökökkel együtt), % 3,9 21,6 37,5 41,3 37,6 KKEU kommunista országaiból csak Jugoszlávia engedte meg a külföldi munkavállalást. Sőt, munkaerőhiány alakult ki. Ez különösen az NDK-ban volt nagyon erős, ezért államközi szerződésekkel, központi szervezésben fogadott vendégmunkásokat, de csak a többi kommunista országból (HU, Pl, Vietnam, Mozambik). A vándorlásnak különböző hatásai vannak mind a kibocsátó, mind a befogadó ország esetében, népességi, gazdasági, társadalmi szempontokból egyaránt. A 20. század utolsó évtizedeiben a befogadó európai országokban megnőttek a hátrányos következmények. Beilleszkedési nehézségek, elkülönülés, szembenállás idegenellenesség. Működési zavarok lépnek föl: városrészek, intézmények leromlása. Sikeres beilleszkedés példái: kínaiak (Malajziából, Tajvanból, Szingapúrból), indiaiak. Kevésbé sikeres példák: pakisztániak, bangladesiek (GB-ban). Az utolsó két évtized változásai A termékenységi arányszám a 2,1 alá süllyedt tartósan. Ezzel megbomlik a korosztályok közötti egyensúly. Kezdet az 1960-as évek közepétől volt. Ok: értékváltozások (individualisztikus beállítódás). Az egyén jogainak kiteljesítése és önmegvalósításának igénye. A házasság és a gyermekvállalás anyagi és időráfordítása akadályozza az egyén karrier-, szórakozási és fogyasztási céljait. Csökkent a házasságkötések száma, új együttélési formák alakultak ki, később született az első gyermek, ha született, nőtt a gyermeküket egyedül nevelő szülők száma. A fogamzásgátlás hatása (elvált egymástól a szexualitás és a gyermekvállalás), nőtt a foglalkoztatott nők aránya. A volt kommunista országokban a rendszerváltás után indult zuhanásnak a születések számának csökkenése. A nyugati életmódminták hatása. A halandóság javulása folytatódott Ny-EU-ban, de KKEU-ban eltérő változatok figyelhetők meg. Az életmód és a megelőzés fontossága a döntő szempont. 7
Nőtt a bevándorlók száma. 1990-2000 között 16,1 millióról 20,4 millióra emelkedett a tartósan helyben tartózkodó külföldiek száma. A rendszerváltások miatt megnőtt a kelet-nyugati vándorlás. Ennek lökést adott az EU-hoz való csatlakozás, még ha kezdetben tilalmak gátolták a szabad munkaerővándorlást. A lakosság korszerkezete megváltozott, határozott elöregedés figyelhető meg. Különösen gyorsan nőtt a 80 évesek és az annál idősebbek aránya. (D: 1950: 1%, 1995: 3,8%.) Megjelenik a társadalmi juttatásokban (nyugdíj, egészségügyi ellátás). Mivel egészségesebbek, hozzájárulnak a jólét megteremtéséhez (munkavállalás, önkéntes munka, család segítése, stb.). Gondokat a nyugdíjrendszer fog okozni, a felosztó-kirovó rendszer. A mindenkori aktív korosztályok fedezik az idősebbek nyugdíjait. 8
A CSALÁD A család társadalmi intézmény. A biológiai (természeti) és társadalmi újratermelődés (reprodukció) helyszíne. Az élet természeti folyamatainak terepe: születés, felnövekvés, öregedés, halál. A családok létrejötte természeti alapokon nyugszik, mindenkinek vannak szülei. A természeti adottságokat a társadalmi tényezők alapvetően befolyásolják. Azonos természeti alapokon eltérő családformák jönnek létre. A család valamilyen formája minden társadalomban jelen van, de a családformák különbözőek. A családot mint intézményt az állandóság és az alkalmazkodóképesség együttesen jellemzi. Egy-egy történelmi korszakban jellemző családtípusok vannak. A 20. század európai családszerkezetben egységesülési folyamat figyelhető meg, a családszerkezeti jellemzők hasonlóvá váltak az európai társadalmakon belül, a hasonló népesedés és gazdasági jellemzők miatt. Mérséklődtek a vagyoni és a jövedelmi különbségek, az állami tevékenységek is hasonlóvá váltak, a hírközlő szervek pedig egyenlősítő hatást érnek el. Ny-Eu-ban az 1960-as évekig nőtt a család jelentősége, mert az állami szociálpolitika következtében a társadalom egyre több tagja vált képessé a házasságkötésre, családalapításra. A 19. században és előtte erős gazdasági korlátok voltak. A 20. század végére jelentős változások következtek be a családszerkezetben. A család jelentősége megmaradt, de a házasság vesztett jelentőségéből. Megváltoztak a családon belüli személyközi kapcsolatok is. Házasodási szokások a Hajnal-vonal két oldalán. John Hajnal magyar származású angol történeti demográfus 1965-ben megjelent könyvében fejti ki, hogy az európai házasodási szokásoknak két fő típusa alakult ki a későközépkortól kezdve. 1. A Szentpétervár-Trieszt vonaltól nyugatra egy európai házasodási minta. Jellemzője: az emberek viszonylag magas életkorban kötötték házasságukat, és magas volt azok aránya, akik egyáltalán nem házasodtak életük során. 2. A Szentpétervár-Trieszt vonaltól keletre egy nem európai házasodási minta. Jellemzője: viszonylag alacsony életkorban házasodtak, és kevesen maradtak nőtlenek-hajadonok. A modell a 20. század közepéig érvényes volt Európában, egyes régiókban azóta is tovább él. Emellett jelentős változások is bekövetkeztek Európában. A házasságkötés átlagos életkora a 19/20. század fordulóján a férfiaknál 28 év, a nőknél 26 év körül volt. Ez a második világháború után jelentősen lecsökkent, a férfiaknál 2-3 évvel, a nőknél 3-4 évvel. Az 1970-es évek közepétől ismét magasabb kezdett lenni a házasodásban résztvevők életkora. A házasságot soha nem kötők aránya hasonló folyamaton ment keresztül. A századfordulón a férfiak 8-28%-a között, a nők 10-24%-a között ingadozott. Az 1950-es évek közepétől elsősorban a nők esetében esett a cölibátusban élők aránya. Az 1970-es években a női cölibátus a férfiak szintje alá süllyedt. Az 1970-es évektől kezdve a házasodási hajlandóság minden országban csökkenni kezdett (Holl.). A 19/20. század fordulóján a KKEu-i házasodási szokások is a nem európai típushoz álltak közelebb, annak mérsékeltebb változatát alkották. Magasabb volt a házasságkötések aránya, alacsonyabb korban kötötték a házasságokat, kisebb arányban maradtak életük során házasságon kívül (cölibátus). Ezt követően kissé nőtt az első házasságot kötők életkora, közeledett a nyugat-európai modellhez. A második világháború után a magas házasodási kedv 9
tovább növekedett, az özvegyek és az elváltak között is. Ez a folyamat az 1980-as években is tartott, ez a két terület közti különbség növekedését hozta. Ettől délebbre, azaz a Balkánon maradt a Hajnal-vonaltól keletre érvényes állapot folyamatosan, az 1990-es évekig. elő. Okok Az európai házasodási minta kialakulásának legfontosabb előfeltétele a kereszténység. A kereszténység nem a leszármazáson (mint a zsidó vallás), hanem a megtérésen alapul. Az üdvözülés szempontjából a leszármazás nem számított. A leszármazási csoportok felbomlásához vezetett ez az álláspont, átalakította a családszerkezetet. A gyermekek jelentős része felnőve elhagyta a családháztartást. Ez hozzájárult a házasságkötés korának kitolódásához, illetve a cölibátus arányának növekedéséhez. A házasodáshoz nem kötődött vallási kényszer/kultusz. A magasabb életkorban kötött házasság és a cölibátus születésszabályozó eszköz volt. Az élelmiszerekhez való hozzájutás korlátozottságát ezzel szabályozták. (Michael Mitterauer) Cáfolat: ez a magatartás túl nagy tudatosságot kívánt volna, ezért kétséges a valószínműsége. Ny-Eu-ban az osztatlan örökösödés létezett. Az elsőszülött fiú örökölte a gazdaságot, ezért a többi (fiú) felnőve elhagyta a szülői házat, és másutt munkát vállalva igyekezett vagyont gyűjteni, hogy házasodhasson. Ezek időben kitolták a házasságkötés idejét. EU keleti területein osztott öröklés volt, lehetett korábban házasodni. Cáfolat: EU különböző területein eltérő örökösödési jog volt, ez viszont nem tükröződik a házasodási szokásokban. A reformált területeken egyenlő volt az örökösödés. A 20. században a második világháború után nagyobb volt a házasodási kedv, mint bármikor korábban. Vele együtt járt azonban a megnövekedett születési arányszám is. Egyéb befolyásoló jelenségek: o az első világháború miatt megbomlott a nemek egyensúlya, de ez nem minden országot érintett egyenlő mértékben. o a második világháború után ellátási nehézségek voltak, a nőknek tömegesen kellett munkába állniuk, mégis nőtt a házasodási kedv és a gyerekszám. Talán a kedvező hangulat volt a befolyásoló tényező. A 20. század utolsó harmadában szintén egyszerre, párhuzamosan csökkent mind a házasodási hajlandóság, mind a születések száma. o átalakult a házasság intézménye o átalakult a házas együttélés belső rendje megváltozott a nők szerepe (jogi egyenlőség, munkavállalás, tanulás) terjedtek a nem házas együttélési formák a fogamzásgátló módszerek csökkentették a termékenységet, hatottak a házasságok időzítésére (nem kellett kényszerből házasságot kötni) elfogadottá vált a házasságon kívüli szülés A KKEU-ban lezajló (politikai) folyamatok a házasodás általánossá válását idézték a házas kapcsolat egyébként is uralkodó volt a térségben, az elzártság miatt nem terjedhettek el az eltérő szokások, a rendszer az eltérő életutaknak kevés lehetőséget adott, 10
az életutak (monoton) biztonsága lehetővé tette a tervezhetőséget, a hiánygazdálkodás közepette a házas lét előnyökkel járt (lakás) a közéleti szerepvállalás lehetősége helyett a magánszféra, a család fölértékelődött. A családszerkezet változása Hagyományos elképzelés szerint az ipari társadalmak kora előtt a családok nagy létszámúak voltak a magas gyermekszám és a többgenerációs együttélés miatt, valamint háztartássá egészültek ki a cselédek miatt. Az iparosodás nyomán azonban a családok és a háztartások létszáma csökkent, visszaesett a termékenység, a nagycsaládokat felváltotta a szülők és kiskorú gyermekeik együttélése, a sejtcsalád (nukleáris család). Az anyakönyvi kutatásokból kiderült, hogy a háztartások nagysága viszonylag állandó volt, 4,75 fő. Nem volt igazolható a magas átlagos gyermekszám, és a háztartásban együtt élő rokonok, szolgák nagy száma sem. A háztartások és a családok nagysága és szerkezete viszonylag keveset változott a 19. század végéig Európában. A 20. század folyamán jelentős változások történtek. Csökkent a háztartásokban együtt élők száma, egyszerűsödött a háztartások és a családok szerkezete. A századelőn 4,5 fő tartozott egy átlagos családhoz, a két világháború közötti időszakban csökkent a számuk 4 fő alá, 1990-re 2,6 fő/háztartásra. Az országok közötti különbségek ez idő alatt kiegyenlítődtek. Hasonlóak voltak az arányok KKEU-ban is. Kimutatható a nagyobb háztartások arányának csökkenése, és az egyszemélyes háztartások arányának gyors növekedése. Az egyszemélyes háztartások aránya 10% volt a század elején, a század második felében kimondottan gyorsan nőtt, a háztartások 30%-a tartozott ebbe a csoportba. A családok szerkezete egyszerűsödött, a családmag élt együtt egyre nagyobb arányban. Egyre kevesebb háztartásban figyelhető meg a 20. század folyamán, hogy több családmag, rokon, unoka éljen együtt. A nagycsaládos együttélés KKEU-ban sem volt uralkodó forma, de itt is kimutatható a családszerkezet egyszerűsödése, a rokonok jelenlétének ritkulása. A különbség az volt NYEU-hoz képest, hogy a változás lassabban történt. A legjellemzőbb a szülők, és a megházasodott gyerek élt együtt a háztartásban, illetve az özvegy szülő és gyermekének családja. A Balkánon sajátos hagyományai voltak a bonyolult szerkezetű családháztartásoknak. A kiterjesztett, vagy több családmagból álló háztartás gyakoriságát elősegítette a korai életkorban kötött házasság szokása (zadruga). A szülők közös háztartást alkottak házas gyermekeikkel. Időben azonban jelentősen megváltozott ezeknek az együttélési formáknak a tartalma. Ezek közé tartozik, hogy a második világháború utáni évtizedekben megnőtt a városban lakó összetett háztartások aránya, a lakáshiány miatt. Nem csak a családszerkezet egyszerűsödött a 20. században, hanem az elkülönülés is előrehaladt. A 19. század végén a formailag önálló háztartások is gyakran összefonódtak, pl. a bérbeadó által foglalkoztatott, szállásért is munkával fizető alkalmazott esetében. A háztartások szobákat adtak ki albérlőknek, ágybérlőknek. A lakások számának növekedésével nőtt a háztartások elkülönülése is. A családon belüli terek lakásfeltételei javultak. Okok A családnagyság mérséklődésének oka az volt, hogy az átlagos gyermekszám csökkent. Kezdetben a negyedik és nagyobb sorszámú gyermekek száma csökkent, majd a harmadiké. Ez a folyamat átterjedt EU többi részére is. Közben csökkent a gyermektelen családok aránya, a meddőség csökkenése, az orvosi beavatkozások sikeressége miatt. Nemi betegségek visszaszorulása, kezelhetősége miatt. Általános lett a kétgyerekes modell. 11
Közben a korábban családokkal élő cselédek, alkalmazottak rétege elvékonyodott, a megmaradók sem a családoknál laktak. KKEU-ban a kommunista korszakban ez a réteg (cselédek) rögtön eltűnt. Növekedett az egyszemélyes háztartások elterjedtsége. a halálozási viszonyok javulása miatt emelkedett az idősek száma, akik megőrizték függetlenségüket, emelkedett az egyedül élő fiatalok száma, a válások miatt nőtt az egyszülős családok száma, ahol a gyermekek felnövekedése után a szülő egyedül maradt. A házastársak és a gyermekek közötti viszony változása Több évszázados folyamat során megváltozott a családban élők egymáshoz való viszonya is. A merev uralmi viszonyok föloldódtak, fokozatosan egyenlőség alakult ki a felek között. Egyre jobban érvényesültek a családtagok egyéni jogai, önállósága. Közben a családi élet érzelemmel telítettsége is nőtt. A gyermekek fölnevelése középpontba került. Ez a folyamat a középrétegekben kezdődött, és a 20. században teljesedett ki. A házastársak közötti viszony A házastársak közötti egyenlőbb viszony a nők társadalmi helyzetének megváltozásával függött össze. Munkavállalás, tanulás, önálló jövedelem. A női foglalkoztatás a háborús évek alatt 30% körüli értékről megnőtt, majd a háború után visszaesett. A gazdasági válság nehezítette munkába állásukat. A második világháború után ismét növekedésnek indult a nők foglalkoztatása, de csak az 1970-es években érte el a 45% fölötti arányt. A területi különbségeket tekintve az északi országokban magasabbak voltak az arányok, a déli országokban jóval alacsonyabbak. Elfogadott, hogy a nők huszas éveik elején 70-80%-ban dolgoznak, majd a házasságkötés után országonként eltérő mértékben otthon maradnak. Elterjedt volt sok országban a nők részmunkaidős foglalkoztatása. KKEU-ban a tervgazdaságok sajátosságai (munkaerőhiány, alacsony bérek) és politikai okok (egyenlőség eszme) miatt is hirtelen megnőtt a női foglalkoztatottak aránya. Változott a női foglalkoztatás jellege is. Kezdetben az alacsonyabb iskolai végzettségük miatt csak szakképzettséget alig igénylő munkakörökben tudtak dolgozni. Az 1950-es évektől kiugróan emelkedni kezdett a nők iskolázottsági szintje, a női diplomások száma is. A KKEU-i országokban egyes értelmiségi szakmákban a nők aránya elérte, majd meghaladta a férfiak arányát (tanár). Viszont általános lett, hogy ahol a nők foglalkoztatottsága magasabb arányú volt, ott a bérek átlagosan alacsonyabbak voltak. Az 1980-as években már a közgondolkodás is azt tartotta helyesnek, hogy a nők legyenek munkavállalók (férj és feleség egyaránt járuljon hozzá a család jövedelméhez), a családban pedig legyen egyenlően megosztva minden családhoz kötődő feladat. A tényleges gyakorlat más volt, de az irány a kiegyenlítődés volt. Ez a kívánt egyenlőség KKEU-ban vontatottabban alakult. Az időmérleg-kutatások szerint a háztartási munkák és a rendelkezésre álló szabadidő megoszlása a családtagok között egyenlőtlen, a férfiak javára. A gyermekek helyzete Az utóbbi több száz év családtörténetének egyik legszembetűnőbb jellemzője volt a gyermekek iránti figyelem folyamatos növekedése. Tartalmilag a szigorúbb és a megengedőbb viszony váltakozott, változott. A 20. század során a figyelem fokozódását a szociálpolitika és gyermekgondozó intézmények növekvő szerepe bizonyítja. 12
Anyasági támogatásokat már a század elején sok országban bevezették. Ezek köre országonként jelentős eltérésekkel folyamatosan bővült. A kommunista országokban az anyasági támogatások (szülési szabadság, gyermekgondozási segély) kiterjedt rendszere jött létre. (Mo kiemelkedett ezen a téren, különösen a táppénz mértékét elérő gyermekgondozási díj bevezetésével) Családi bérpótlék (először Mo-on vezették be 1912-ben), családi pótlék szűk rétek számára nyújtott kis mértékű támogatást, de fokozatosan terjedt. A gyermekgondozó intézmények (bölcsőde, óvoda) rég megjelentek Európában, egyházi és jótékonysági szervezetek kezelésében. A szegény sorsú és egyszülős családoknak szánták ezeket az intézményeket. Az 1960-as évektől egyre többet létesítettek közpénzből, de már nem szegénypolitikai céllal, hanem a nők munkavállalását segítendő. KKEU-ban ideológiai szempontok is közrejátszottak. Megváltozott a gyermekekhez való viszony tartalma is. A fő irány a gyermekek egyéniségének, autonómiájának tisztelete volt a század során. o Gyermekközpontú családok létrejötte. A gyermek érdekei képviselnek elsőbbséget. o A gyermekek egyenlő jogainak érvényesülése. A válás esetén a gyermek jogainak előtérbe kerülése a szülői jogokkal szemben. A házasságon kívül született gyermekek azonos jogainak kimondása. o A gyermekek autonómiájának, személyes integritásának érvényesülése. (A testi fenyítések tilalma.) A családban lezajlott változások okai: Ideális modern család: a családtagok egyéniségének és méltóságának elismerése, az egymás iránti szeretet és az egymással való törődés. 1. demográfiai tényezők hatása a családok összetételére: a. a nem közvetlen családtagok eltűnése, b. a halálozási arány csökkenése, c. a gyermekszülések időpontjainak összpontosulása a házasságot követő időszakra. következmény: a családok jellemzőinek állandósulása: i. befelé fordulás, ii. intimitás, iii. családtagok közti kapcsolatok egyenlősége. 2. A munkavégzés jellegének és helyének átalakulása. a. Hagyományos (ipari társadalom előtti család): önellátó, mezőgazdálkodást folytató termelési egység is. b. Az iparosodás hatására a bérmunka előretört, a munkavégzés helye elkülönült a lakóhelytől. A család a termelés helyett a fogyasztás színtere lett. Fokozatosan az oktatás, az egészségügyi ellátás is kikerült a családok hatóköréből. c. A család patriarchális jellege mérséklődött, elveszett. Az apa már nem a családi munkaszervezés legfőbb irányítója. d. A munkavállaló családtagok függetlenedtek a családi munkaszervezettől. e. A nők munkavállalásának hatása a nők családon belüli helyzetére. Már nem a házasság az anyagi biztonság egyetlen forrása a nők számára. 13
f. Fölerősödő új feladatok családban: a magánszféra megerősödésének kezelése (a gyermekek szocializációja, a felnőtt tagok érzelmi egyensúlyának megteremtése, az egyensúly fenntartása. 3. A családtagok közti érzelmi viszonyok változása (szentimentalizálódás): a. a vagyoni, ideológiai (vallási), politikai szempontok háttérbe szorulása a házasságkötésben, b. érzelmi kötődés erősödése, c. a személyes szabadság, önállóság elismerésének keresése, elismertetése. d. A családi viszonyok átalakulását az individualizmus indította el. A családban is leképeződött a piaci viszony, a piaci verseny szabadsága. Az új piaci magatartás az egoizmus volt, a tanult önzés. Ez gyűrűzött be a családtagok közti érzelmi viszonyokba és szexuális magatartásba. A válások A válási jogban nagy eltérések voltak EU-ban, egészen a 20. század utolsó harmadáig. Finnországban 1917-től elválhattak a házastársak egymástól. Addig csak akkor, ha bizonyított volt az egyik fél vétkessége. Olaszországban 1971-ig nem volt mód a törvényes válásra, Írországban az 1990-es évektől. A válási arányszámokban is nagy különbségek voltak. Az országok közti különbségek időben változtak. A válások növekedése különösen az 1960-as évek közepétől nőtt meg. KKEU-ban Magyroszág tűnt ki a válások magas számával. A magas válási arányszámok a népesség házassághoz való ellentmondásos viszonyát jelzik. Maradtak a házasodási szokások, de közben nőtt a válások száma. A családformák változása Terjedni kezdett a házasságon kívüli együttélések aránya. Az 1960-as évektől kezdve a skandináv országokban megközelítette a fiatal nők körében a 30%-ot. Ezt az arányt a többi európai ország csak az 1990-es években közelítette meg. A házasságon kívüli együttélés a fiatal korosztályban terjedt. Ez az életforma a diákokhoz volt köthető: hosszabb iskoláztatás, női egyenjogúság térhódítása, fogamzásgátló módszerek terjedése, hagyományos értékek elvetése. Az együttélések rendszerint átmenetiek és rövidek maradtak, a házasságot előzték meg (próba-házasság jelleg). Hosszú távú élettársi kapcsolatok a skandináv országokra voltak jellemzőek. KKEU-ban jellemzően az alacsony iskolai végzettségű, elvált, gyermekes nők, illetve özvegyek éltek élettársi kapcsolatban, tehát nem a fiatalok. A 30 év feletti korosztályokban emelkedett, a 60 év felettieknél tetőzött az élettársi együttműködések aránya. Közülük 65% volt özvegy. Ennek egyik oka a lakásínség volt, a fiatal egyedülállók ritkán rendelkeztek saját lakással. A házasságon kívüli születések száma Európában bizonyos időszakokban magas arányú volt. A 20. század elején 10% alatti szinten állt. Változást az 1960-as évek hoztak. Elsősorban a skandináv országokban nőtt a házasságon kívüli születések száma, más országokban lassabban és később. A házasságon kívüli együttélések és szülések növekvő elterjedtsége a házassághoz való megváltozott viszonyt mutatja (Svédország, Dánia). Magas életszínvonal és iskolázottsági szint, a születésszabályozás és a születéskorlátozás módozatainak ismertsége és könnyű elérhetősége, megvalósíthatósága eredményeként a házassággal kapcsolatos értékek átalakultak. Elválasztották egymástól a házasságot és a párkapcsolatban való együttélést, illetve a gyerekszülést. 14
KKEU-ban a házasságon kívüli szülések aránya 6-13% között ingadozott. Lengyelországban a legalacsonyabb értékekkel, Csehszlovákiában a legmagasabb értékekkel. A városok arányai jelentősen eltértek a falvak arányaitól. A második világháború után jelentősen csökkent a házasságon kívüli születések aránya. Ez a jelenség a hátrányos helyzetű nők esetében volt gyakoribb. Okok Összetett folyamat. Foglalkozási szerkezet változása. Urbanizáció. Alacsonyabb szintű közösségi ellenőrzés, normák elmosódása, anómia. A nők helyzetének változása. Értékváltozás: individualizáció (az egyén önmegvalósítása), szekularizáció (vallásossághoz kapcsolódó értékek gyengülése). A jóléti állam hatása. Feladatok átvállalása (oktatás, nevelés, egészségügy). Változások az ezredfordulón NyEU-ban a változások folyamatosak, KKEU-ban hirtelen változások. A családformálódás jellemzői csökkent a házasodási kedv tovább terjedt a házasságon kívüli kapcsolatok divatja de a házassági forma maradt az uralkodó, házasságot kötnek a gyermekes együttélők Franciaországban a házassággal egyenrangú formává kezd válni az együttélés Svédország, Dánia, Norvégia: egyenrangú a két együttélési forma KKEU: o átterjedtek a nyugati folyamatok keletre is o gazdasági nehézségek miatt o a felsőoktatás kiszélesedése miatt o a régió nyitottabbá válása miatt o a nyugati életformák és értékek átvétele miatt Az életutak változékonysága Az új együttélési formák nem jelentik a házasság megfelelőjét, mert bomlékonyak. A gyermeknevelés nehézségei: o nő az egyedülálló szülők aránya (gyermekszegénység egyik fő okozója) o a gyermekek érzelmi fejlődése szempontjából hátrányos o két külön háztartás fenntartása nagyobb költséggel jár, mint a korábbi közösé. Vita a házasságról: 1. A házasság és az élettársi kapcsolat bármilyen társadalmi vagy jogi megkülönböztetése elfogadhatatlan, beavatkozás a magánéletbe. 2. A jogi megkülönböztetés megszüntetése aláássa a házasság intézményét, ami a gyermekek számára járna hátrányos következményekkel. 3. A jogi egyenlősítés az együtt élő párok akarata ellen való, mert ők a lazább együttélési formát választották, el akarták kerülni a szorosabb kapcsolatot. 15
A modern családi ciklus főbb szakaszai: házasság, új otthon alapítása gyermekek nevelése iskolás kor előtt iskoláskorú gyermekek nevelése a gyermekek elhagyják a szülői házat üres fészek időszaka az egyik házastárs halála, az özvegy időskorú A 20. században az európai népesség többsége ezeken az életút szakaszokon ment át. ez kiszámítható életúttá vált a korábbi századokhoz képest, a családok közti hasonlóság megerősödött. Ennek számos előfeltétele volt: gazdasági, társadalmi, népesedési, stb. Egyre kevesebb volt a korai halál, a megözvegyülés, újraházasodás. a családtervezés kettőre csökkentette a gyermekek számát, a gyermekhalálozás is visszaszorult. a testvérek közti korkülönbség csökkent. A családi életszakaszok elsőrangú feladata a gyermeknevelés volt. A foglalkoztatottság magas szintje és a családok jövedelme lehetővé tette, hogy saját otthont teremtsenek, sőt, ezt a magukra maradt szülők is még fenn tudták tartani. Az ezredforduló után ez az állandósulni látszó életállapot erősen módosult. megnövekedett tanulmányi idő fiatalkori munkanélküliség emelkedése nehézzé válik a szülői ház elhagyása a megjelenő-elterjedő együttélési formák bomlékonyságuk miatt gátolták a családi ciklus megvalósulását növekvő arányú gyermek nélküli házasságok a gyermekszülés kitolódása magasabb életkorra házasságon kívüli születések gyakoriságának növekedése Mindez visszatérést jelent a 19-20. századot megelőző családformákhoz. A változékony családösszetétel okai: válások gyakorisága, újraházasodás, partnerváltás, házasságon kívüli szexuális kapcsolatok, a szülők (apák) gyakori távolléte foglalkozásuk miatt, egyszülős családok, elváltak és gyermeküket egyedül nevelők visszafordulása a rokonokhoz, segítség reményében, különféle családmagok részeinek együttélése Megváltozott férfi- és női szerepek. 16
EURÓPA GAZDASÁGFÖLDRAJZA A 20. SZÁZADBAN Főbb gazdaságtörténeti szakaszok: 1. A 20. század eleje folytatása a monopolkapitalista szakasznak, viszonylag kiegyensúlyozott gazdasági növekedéssel, de a mélyben növekvő feszültségekkel, amely a világ, és azon belül Európa gazdasági (és politikai) újrafelosztásához vezettek. 2. Az 1918-1945 közötti szakasz tele nagy megrázkódtatásokkal. a. a háború utáni helyreállítás zavarok a világkereskedelemben, a befektetések nemzetközi rendszerében, a pénzügyi rendszerben. Általános lett az állam beavatkozása a gazdasági életbe. Megnőtt az EÁ és Japán gazdasági súlya. Nagy-Britannia elvesztette a világ bankára címet. A nemzeti forradalmak következménye lett a sok ország és a vámhatárok megnőtt hossza. 1924-re állt vissza a gazdaság kibocsátási szintje a háború előttire. b. néhány éves zavartalan fejlődés 1924-1929 között. c. gazdasági világválság (1929-1933) A New York-i tőzsde összeomlása miatt az amerikai bankok sorra felmondták kihelyezett hiteleiket Európában is. A visszafizetés kényszere miatt összeomlott a fejlett országok pénzügyi rendszere. A válságból való kilábalás országonként eltérő ütemben és eltérő módszerekkel zajlott. A vámvédő politika leszűkítette a világkereskedelmet. Az államok közmunkák szervezésével és állami megrendelésekkel avatkoztak be a gazdasági folyamatokba (Keynes: keresletösztönző gazdaságpolitika). d. hadigazdálkodás súlyos veszteségek, károk a hadszíntérré vált Európában. Közben az EÁ gazdasági növekedése rendkívül nagy volt. 3. 1945-től a fejlett világ országaiban: a. újjáépítés a gyors újjáépítés oka a modern eszközök bevitele a beruházásokba, EÁ korlátlan hitelnyújtása, a Marshall-segély rendszere. A fogadó országok alkalmasak voltak az új technológiák használatára (képességek). b. rohamos gazdasági növekedés 1950-1973 között ez az un. aranykor. Az egy főre jutó GDP átlagos évi növekedése Ny-Eu-ban 4% körül volt. A gazdaság szerkezeti változása, a munkaerő átcsoportosulása. A jóléti állam kiépítése. A nemzetközi gazdasági együttműködések (intézmények EGK: Európai Gazdasági Közösség) kiszámítható gazdasági környezetet eredményeztek. c. a növekedés lassulása 1973 után újból megjelent a munkanélküliség, de a növekedés nem állt le, csak lassult. 4. 1945-től Kelet-Európában: a. újjáépítés Lengyelország szenvedte el a legnagyobb károkat. Az újjáépítés mindenütt a piacgazdasági elemek fokozatos visszaszorulása közepette ment végbe. b. kényszerű gazdaságpolitikai korszakváltás kétséges eredményekkel központosított tervgazdálkodás, változó ütemű növekedéssel (nehézipari beruházások), süllyedéssel (mezőgazdaság, szolgáltatások, fogyasztás). Elzárkózás a világpiactól. c. lappangó, majd egyre nyilvánvalóbb válság az 1950-es évek második felétől a rugalmasabb központosított irányítás gazdasági fejlődést eredményez. Mérsékeltebb beruházási ütem, növekvő fogyasztási 17
lehetőségek. A politikai és a gazdasági reformok elmaradása miatt elhatalmasodik a válság. d. rendszerváltás A növekedést hosszú távon meghatározó tényezők: Technológiai fejlődés: a gazdasági növekedés legalapvetőbb tényezője, a termelékenység biztosítója. Fő terepei: közlekedés, kommunikáció. Új: a technológiai haladás intézményesült. Tapasztalati út helyett tudományos módszerességgel folytatták a fejlesztést intézetekben. K+F. GB, USA, D. Tőkefelhalmozás: Az új találmányok és eljárások egyre nagyobb hatékonyságú termelés lehetőségét kínálták, de emellett egyre költségesebb gépeket és berendezéseket állítottak elő. Az állótőke-állomány nőtt. A munkaerő képzettsége: szükségessé vált a magasabb képzettség. 1961: Theodor Schultz vezette be a humán tőke fogalmát, amely a lakosság képzettségét jelöli. A tudás termelési tényezővé vált. Nőtt az iskolai oktatás időbeli hossza, tartalmilag egyre többféle képzés jött létre. A műszaki tudás mellé fölzárkózott a szervezeti tudás (a tevékenységek megszervezése), az értékek, normák terjesztése. A gazdaságok közötti kapcsolatok: segíti a találmányok, eljárások terjedését, ezzel a hatékonyság növelését, ellensúlyozza a természeti erőforrások hiányát. Az áruk, a tőke, a tudás, a gondolatok áramlása. A termelés nagysága: egy termék nagy mennyiségben fajlagosan olcsóbban állítható elő. A kisebb nemzetgazdaságok is képesek kihasználni a nagyobb mennyiségű termelésből származó előnyöket a kereskedelem révén. Mérési lehetőség: az átlagos üzemméret, ami hasonló volt USA-ban és NL-ban. Szerkezeti változások: az ágazatok közötti eltolódás oka a termelékenység változása. Ez mozgatja a munkaerőt is. Természeti erőforrások: rendkívül egyenlőtlen megoszlás. A technológiai haladás csökkentette jelentőségét. Társadalmi intézmények: tulajdonjogok rendszere, társadalomszerkezet, a társadalom összetétele, a lakosság vallási és ideológiai beállítottsága (munkaerkölcs, adómorál), az állami szervezetek fejlettsége, az oktatási rendszer jellemzői, a családszerkezet, a gazdasági érdekszervezetek. Folyamatosságot, stabilitást biztosítanak. Az iskolai tudás mellett szükség van a magatartási szabályokra, amelyek az együttműködés alapjai. NÖVEKEDÉS ÉS GAZDASÁGPOLITIKA NYUGAT-EURÓPÁBAN AZ 1950-60-AS ÉVEKBEN A növekedés üteme addig sosem tapasztalt csúcsokat ért el. A háború után 1971-ig az átlag 5,6%-os éves növekedés volt. Összetevői: a szovjet tömb országainak erőltetett fejlesztése a távol-keleti országok fejlődése (Japán, Dél-Korea, Indonézia, Szingapúr, Hongkong, Thaiföld) Ny-Eu országai. A háború után NB és Belg vezetett, aztán D, Au, Fro, Olo vette át a vezető szerepet. Az 1960-as évektől kezdve hasonlóan fejlődtek A növekedés célja az EÁ utolérése volt. Magas beruházási arányok lettek általánosak a korábbi 9-10%-os után az 1950-60-as években 15,6%, 1960-70 között már 17,8%. 18
Közben növekedtek a bérek. A tömegtermelés korszerűsítése egyre nagyobb tőkemennyiséget követelt A jelentősebb felfedezések, újítások folyamatosan jelentek meg, követték egymást. A fejlesztés helyszíne a kutatóműhely, a laboratórium lett. Kutatási-fejlesztési programok indultak mind az állami, mind a magánszférában. Vezető szerep az EÁ-é (pénz, szellemi tőke, munkafeltételek). Az állami támogatás kiemelkedő szerepe alapozta meg, főleg az ipari kutatás területén a vezető szerepet. Ny-Néo követte az 1960-as évektől kezdve. Kelet-Közép-Európa: A szovjet blokk országai el voltak zárva a nyugati kutatási eredmények elől. A kutatások fő célja a nehézipar és a nagyüzemesítés volt. A következmény a lemaradás lett. A technikai találmányok a hadiiparból átkerültek a mindennapi életbe elektronika: o a tv fogyasztási eszközzé vált az 1950-60-as évektől. o a tranzisztor felváltotta az elektroncsöveket, ami kisebbé és olcsóbbá tette a rádiótechnikát o a számítógépek gyors terjedése az adatátvitelt, adatfeldolgozást gyorsította (lyukkártya, mágnesszalag) o integrált áramkör váltotta a tranzisztort o mikroprocesszoros zsebszámológép o a mikroprocesszor vezérlőegység lett (1970: egyetlen chip 150 ezer korábbi tranzisztor feladatát látta el) közlekedés o műanyagipar, olajipar, feldolgozóipar fejlődése alapozta meg o kezdetben az olcsó kisautók divatja terjedt o luxus-autók divatja a gazdagok körében o családi eszköz lett o automatizált tömeggyártás: nagy tőkeigény, nagyüzemi méretek. a nagyok felvásárolták a családi vállalkozásokat (GM-Opel) hajózás o hatalmas teherhajók gyártása kezdődött. új kikötői technika, vontatóhajók, rakodás új módszerei o átalakult a folyami hajózás. csatornákkal kötötték össze a nagy folyókat: Rajna-Majna-Duna, Don-Volga-Balti-tenger o a folyami szállítás a tengeri szállítás folytatása lett: átrakodás technikája o a hajózás szerepe a turizmusban megnőtt. luxusjachtok, körutak óriás hajókkal vasút o gőz-olaj-villamos technika o nagy sebességű vonatok o a teherszállítás fejlődése légi közlekedés o légcsavar technika sugárhajtású hajtómű: sebességnövekedés, nagy tömeg szállítása o nagy létszámú utas szállítására alkalmas óriásgépek és repterek (4-5 millió fő) o teherszállítás o kis luxusgépek 19
o helikopterek energiatermelés o a kőolaj lett a legolcsóbb energia o a piacot a nagy amerikai olajtársaságok uralták o a kitermelés egyszerű, szállítása csővezetéken vagy hajón biztonságos o sokoldalú nyersanyag, sokféle műanyag gyártható belőle o olajmezők az Északi-tenger alatt o földgázkitermelés o atomenergia: 1951-ben üzembe helyezték az első villamos áramot termelő atomreaktort az EÁ-ban vegyipar-gyógyszeripar o fogyasztási javak előállításához szükséges anyagok (műszálak, műbőrök, védőbevonatok, műanyagok) a korábbi anyagok helyettesítése o gyógyszerek révén nőtt az életkor o a betegségek döntő része gyógyíthatóvá vált az orvostudomány fejlődésével világűrkutatás o küzdelem a gravitációval: léghajó repülő helikopter űrhajó o mindegyik felfedezés összekapcsolódott a hadiipari szükségletekkel o az 1950-es években megjelentek az első hordozórakétára szerelt űrszondák o a szondákat képközvetítő rendszerekkel látták el, a fényképeket tévén közvetítették a földre o az 1960-as évektől megjelentek a távközlési holdak. A figyelő szondák feladata az volt, hogy érzékelje a levegőben történő ellenséges katonai mozgásokat katonai jelenlét az űrben o 1961: Gagarin útja o 1965: Leonov elhagyta kabinját: súlytalanság állapotában légellenállás nélkül 28 ekm/óra sebességgel száguldott o 1969: holdra szállás (Neil Armstrong, Edwin Aldrin) VÁLTOZÁSOK A NYUGAT-EURÓPAI GAZDASÁGPOLITIKÁBAN AZ 1970-80-AS ÉVEKBEN A leglátványosabb változás az eltelt évtizedekben a munkatermelékenység növekedésében volt. Folyamatos volt a gazdasági növekedés. Válságok nem voltak, legfeljebb termelésvisszaesés. Konjunktúraciklusokról beszéltek, a kormányzati beavatkozást pedig finomhangolásnak nevezték. A visszaesések kezelésére alkalmas volt az állami beavatkozás politikája. Az 1970-es évektől új jelenségek tűntek föl: - az amerikai gazdaság túlsúlya nehezedett Európára o de: nagy költségvetési kiadások a vietnami háború miatt, eladósodás - megugrott infláció, szakszervezeti bérmozgalmak - Franciaországban alakultak ki a legélesebb küzdelmek. o Az életmódváltás miatt a szakszervezeti harc összekapcsolódott az egyetemisták mozgalmával. A baloldaliság téveszméje is belezavart a gondolataikba. o az egyetemek eltömegesedése adta az alapot a radikalizmushoz. Tömegesen vették fel a hallgatókat, de csak minden 4. kapott diplomát, munkahelyet viszont ők sem kaptak biztosan. 20