AZ EGÉSZSÉGESEN ÉS A FOGYATÉKOSSÁG NÉLKÜL LEÉLT ÉVEK VÁRHATÓ SZÁMA MAGYARORSZÁGON DR. PAKSY ANDRÁS A lakosság egészségi állapotát jellemző morbiditási és mortalitási mutatók közül a halandósági tábla alapján számított születéskor, ill. különböző életkorokban várható átlagos élettartam fejezi ki legtömörebben a lakosság életkilátásait. Ennek analógiájára számítható a fogyatékosságtól mentes várható élettartam, melynek elvét Sanders közölte 1964-ben, majd 1971-ben Sullivan írta le viszonylag egyszerű számítását. Ez a statisztikai indikátor azt fejezi ki, hogy születéskor, ill. különböző életkorokban átlagosan hány év kilátása van a vizsgált lakosságnak a fogyatékosság nélküli életre. Hasonló módon számítható az egészségesen (tartós betegség nélkül) leélt életévek száma is. Ezen módszer alapján javasolta a WHO 1984-ben a mortalitás-fogyatékosság-morbiditás modell alkalmazását az egészségi állapot statisztikai jellemzésére. Az I. ábrán a morbiditási, fogyatékossági és mortalitási túlélési görbék láthatók, mely alapján az életkor függvényében jól követhető a lakos
EGÉSZSÉGESEN LEÉLT ÉVEK VÁRHATÓ SZÁMA 199 ság egészségi állapotának alakulása. Demográfiai és epidemiológiai szempontból elsősorban az a kérdés vethető fel, hogy a halálozás csökkenésével azaz az élettartam meghosszabbodásával hogyan változik a m orbiditás és a fogyatékosság gyakorisága. Ennek megítélésében a vélemények megoszlanak. Fries nézete szerint az élet meghosszabbodását nem követi a morbiditás növekedése, mely az egészségügyi ellátás preventív szemléletének és gyakorlatának köszönhető. Mások, mint pl. Kramer sokkal pesszimistább, véleménye szerint az élet meghosszabbodását nem követi a morbiditás csökkenése, az időskorú lakosság egészségi állapota romlik, a mentális zavarok és az idült betegségek pandémiája alakul ki, mely az élet minőségét kedvezőtlenül befolyásolja és jelentős terhet ró az egészségügyi és szociális ellátásra. Az iparilag fejlett országokban ezeket az indikátorokat mintegy 10 éve alkalmazzák, ugyanis a halálozás csökkenésével az élettartam jelentősen meghosszabbodott, az időskorúak száma és aránya megnövekedett. Az egészségesen, ill. fogyatékosság nélkül leélt várható élettartamra vonatkozó hazai adatokat még nem kerültek közlésre, ugyanis ehhez megfelelő lakossági mintán történő morbiditási felmérés végzése szükséges. A KSH 1986-ban végzett országos reprezentatív vizsgálatának adatai alapján nyílt lehetőség a morbiditás-fogyatékosság-mortalitás összefüggésének vizsgálatára az előzőekben említett módszer szerint. Az adatfelvétel 37 600 lakosra terjedt ki, melynek során regisztráltak minden olyan tartósan fogyatékos személyt, akiknél az egészségkárosodás gátlást okoz a megszokott életvitel gyakorlásában. Felmérték továbbá a tartós (krónikus) betegségben szenvedőket is. Ezen adatok, valamint az adatfelvétel idejével azonos évi halandósági tábla alapján számítani lehetett a tartós betegség nélkül (azaz egészségesen) és a fogyatékosság nélkül leélt évek számát a magyar lakosságra vonatkozóan. A statisztikai módszer ismertetésére e rövid előadás keretében nincs mód, csupán annyi említhető meg, hogy a halandósági tábla szerkesztésének elvére épül. Fontos követelmény a fogyatékosság és az idült betegség fogalmának pontos definíciója. A vizsgálat eredményeinek rövid összefoglalása A II. ábra a magyar férfiak és nők morbiditási, fogyatékossági és halálozási túlélési arányát mutatja be. A felső vonal a halandósági tábla túlélési arányát ábrázolja. Jól érzékelhető a férfiak kihalási trendjének meredeksége a nőkéhez képest. A középső vonal a fogyatékosság nélküli túlélés arányát jelzi. A mortalitási és a fogyatékossági görbe közötti terület a fogyatékosok arányát reprezentálja. A férfiak és nők között jelentős különbség van a fogyatékosság nélküli életévek számában, az arányában viszont nincs számottevő eltérés. Az alsó vonal a tartós betegség nélküli (egészséges) túlélés arányát mutatja különböző életkorokban. A görbe feletti terület a krónikus betegek arányát
200 PAKSY ANDRÁS mutatja. A morbiditási túlélési görbék nem különböznek a két nemnél, azonban a hosszabb élettartam miatt a betegek aránya jóval nagyobb a nőknél.
EGÉSZSÉGESEN LEÉLT ÉVEK VÁRHATÓ SZÁM A 201 Életkor Tartós betegségtől Fogyatékosságtól Várható élettartam mentes várható évek száma férfiak nők férfiak nők férfiak nők 0 52,2 54,5 61,9 70,2 65,3 73,2 15 39,2 41,1 48,8 56,9 52,1 59,7 25 30,1 31,8 39,5 47,2 42,6 50,0 35 21,9 23,4 30,7 37,4 33,4 40,1 45 14,7 16,2 22,5 28,9 25,0 31,2 55 9,4 10,6 15,6 20,6 17,8 22,6 65 5,8 6,2 9,9 13,2 11,8 14,9 75 3,2 3,5 5,6 7,2 7,0 8,0 A táblázaton a tartós betegségtől mentes (azaz egészséges) és a fogyatékosságtól mentes várható élettartam adatok szerepelnek a születéstől 75 éves korig nemenként. Feltüntettük a halandósági tábla várható élettartam adatait is. Születéskor a magyar férfiak életkilátásai a következők: 52,2 éves korukig egészségesen (tartós betegség nélkül) élnek, ekkor megbetegszenek és 61,9 éves korban megrokkanak, majd várhatóan 65,3 éves korban meghalnak. A nőknek 2 évvel több esélyük van egészségesen élni, mivel 54,5 év a tartós betegségtől mentes éveik száma, csak 70,2 éves korukban rokkanak meg, 8,3 évvel később, mint a férfiak, a várható élettartamuk 73,2 év. Ez a különbség arányaiban minden életkorban megtalálható, pl. az 55 éves életkorban 1,2 évvel hosszabb az egészségesen leélt évek száma, 5 évvel hosszabb a fogyatékosság nélküli évek száma a nők körében. A III. ábra az egészségesen leélt évek arányát m u tatja be a teljes élettartamhoz viszonyítva. Inverz módon a férfiak élik le nagyobb hányadban egészségesen életüket, ugyanis a betegség kezdetétől a halálig rövid idő telik el, és ez kisebb részét képezi teljes élettartamuknak, mint a nőknek. Felmerül azonban a gyanú, hogy a férfiak morbiditási adatai nem tükrözik a valóságot, eltitkolják vagy nem vesznek tudomást betegségükről, jelentős szerepe lehet a rejtett morbiditás torzító hatásának.
202 PAKSY ANDRÁS % Életkor Tartós betegségben Fogyatékosságban leélt leélt évek évek A betegség tartama (fogyatékosság nélkül) férfiak nók férfiak nők férfiak nők 0 9,8 15,7 3,3 3,0 13,1 18,7 15 9,7 15,7 3,2 2,8 12,9 18,5 25 9,5 15,4 3,0 2,7 12,5 18,1 35 8,8 14,4 2,7 2,5 11,5 16,9 45 7,8 12,7 2,4 2,3 10,3 15,0 55 6,2 10,0 2,1 2,0 8,4 12,0 65 4,2 7,0 1,8 1,7 6,0 8,7 75 2,4 3,7 1,4 1,4 3,8 3,5 A táblázat a tartós betegségben leélt évek várható számát (a betegség kezdetétől a fogyatékosság bekövetkeztéig), a fogyatékosán leélt évek számát (a fogyatékosság megjelenésétől a halálig), valamint a betegség teljes tartamát tűnteti fel különböző életkorokban. A tartós betegségben, fogyatékosság nélkül leélt évek várható száma születéskor férfiaknál 9,8 év, nőknél 15,2 év. A nemek közötti jelentős különbség azt jelzi, hogy a
EGÉSZSÉGESEN LEÉLT ÉVEK VÁRHATÓ SZÁMA 20 3 férfiak jóval korábban rokkannak meg a betegség következtében, mint a nők. A két nem megbetegedési esélye közel azonos, azonban a betegség kimenetele a férfiaknál sokkal súlyosabb. A fogyatékosán leélt évek várható száma születéskor férfiaknál 3,3 év, nőknél 3,0 év, nincs számottevő különbség közöttük, azonban a férfiak a rokkantságot jóval fiatalabb korban élik meg. A betegség teljes tartama (a betegség kezdetétől a halálig) férfiak esetén 13,1 év, nők esetén 18,7 év. A többi életkorokban is megtalálható ez különbség, mint ahogy ezt a következő grafikon is mutatja. életkor IV. Tartós betegségben leélt évek várható száma Az eredményeket összefoglalva megállapítható, hogy a hazai m orbiditási helyzet igen kedvezőtlen, rövid az egészségesen leélt életévek számának esélye mindkét nem esetén. A fogyatékosok igen rövid idő elteltével meghalnak, kevés ideig "terhelik" a társadalmat a fogyatékosán eltöltött éveikkel (gondozás, intézményrendszer, nyugdíj). A nemzetközi adatok azt mutatják, hogy igen jelentős különbségek vannak egyes társadalmi csoportok rétegek egészségesen leélt éveinek száma között, mely még jobban differenciálja a most bemutatott hazai helyzetet is. Az egészségesen (tartós betegség nélkül) és a fogyatékosság nélkül leélt évek száma fontos információkat ad a lakosság egészségi állapotáról, az élet minőségéről, melyek felhasználhatók az egészségügyi szolgálatok tervezéséhez és irányításához, a rehabilitáció, a szociális ellátás igényeinek meghatározásához. Az Egészségügyi Világszervezet "Egészséget mindenkinek 2000-re" programjának egyik indikátora ez a mutató.
204 PAKSY ANDRÁS Magyarországon a várható élettartam jóval rövidebb a fejlett országokéhoz viszonyítva, azonban az időskorú betegek és fogyatékosok egészségügyi és szociális ellátása így is gondokat okoz. A magyarországi halálozás remélhető javulásával, az életévek meghosszabbodásával ezek a gondok még súlyosbodnak, amennyiben az egészségügyi ellátás preventív szemlélete nem változik meg alapvetően. Tárgyszavak: Halandósági tábla Morbiditás LIFE EXPECTANCY IN GOOD HEALTH AND WITHOUT DISABILITY IN HUNGARY