Szabad Gondolat AZ ANTROPOZÓFIA,

Szabad Gondolat AZ ANTROPOZÓFIA, NEVELÉSMÛVÉSZET ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA Antropozófia Thomas Meyer: Az igazság újjászületésének ereje Politika Gerd Weidenhausen: Az iraki háború továbblépés az új birodalom felé vezetõ úton Technika Paul Emberson: A klónozásról és az elveszett hierarchiákról I.rész A genetika és az elementáris világ Pedagógia Eugen Kolisko: Orvosi gondolkodás jelentõsége a tanárképzésben és a nevelésben Környezet Bú Ella: A nagyranõtt Krisztusok 2003.június 6/2

TARTALOMJEGYZÉK ANTROPOZÓFIA Thomas Meyer: Az igazság újjászületésének ereje 1 ErtseyAttila: Beszámoló a Szeminárium munkájáról 6 POLITIKA Amerikai veteránok felhívása 17 A szolgálatmegtagadók nem akarják Saront követni 19 Izrael: a tartalékosok nyílt levele 19 Európa az új világrendben: Beszélgetés Kálmán Istvánnal az iraki háború kapcsán 20 Gerd Weidenhausen: Az iraki háború: továbblépés az Új Birodalom felé vezetõ úton 22 Gerd Weidenhausen: A politika militarizálásának projektje 25 TECHNIKA Paul Emberson: A klónozásról és az elvesztett hierarchiáról I. rész A genetika és az elementáris világ 28 Frisch Mihály: Intelligens gépek háborúja 36 PEDAGÓGIA Eugen Kolisko: Orvosi gondolkodás jelentõsége a tanárképzésben és a nevelésben 38 Ekler Ágnes: A patak szava (Egylocsi-fecsi kisfiúnak) 47 KÖRNYEZET Bú Ella: A nagyranõtt Krisztusok 48 HIRDETÉSEK 50 INFORMÁCIÓK 50 WALDORF INTÉZMÉNYEK CÍMJEGYZÉKE 51 SZABAD GONDOLAT Az antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata Szerkesztõbizottság: Buella Mónika, ErtseyAttila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kampis Miklós, Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk, Z. Tóth Csaba Borító és tördelés: HÉT-fõ bt. MLA Kiadja: Ita Wegman Alapítvány Felelõs kiadó: Frisch Mihály Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Készült: Acorn Nyomda ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség, illetve az Ita Wegman Alapítványcímére lehet beküldeni 1089 Budapest, BláthyOttó u. 41., Tel: 303 77 46 Honlap: www.szabadgondolat.hu E-mail: info@szabadgondolat.hu Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ az alapítványnál.

ANTROPOZÓFIA Thomas Meyer AZ IGAZSÁG ÚJJÁSZÜLETÉSÉNEK EREJE Az 1935-ben történt kizárások az általános antropozófiai társaságból A valóságnak megfelelõ és a valóságot elferdítõ magyarázatok A Társasággal kapcsolatos korábbi fejtegetések második és befejezõ része A történelmi haladás alaptörvénye A világtörténelem alakulásának nagytörvényeként tekinthetõ az, hogy ha semmit sem tanul az ember egykatasztrófából, akkor a késõbbiekben egy még nagyobb katasztrófának kell a világra zúdulnia. Ahogyan az emberiség szintjén a két világháború katasztrófájából nem tudtuk levonni a tanulságokat, az Általános Antropozófiai Társaságon belül is azt látjuk, hogysaját történetének válságaiból éppannyira nem tanult semmit. Talán semmi sem mutatja ezt a jelenséget világosabban, mint az 1935-ben történt társasági katasztrófa hivatalos vezetõségi megítélése. Hány tagot zártak ki a Társaságból 1935-ben? Kétezret vagy hetet? A D. N. Dunlopról szóló életrajzi vázlatban azt olvashatjuk, hogy1935-ben kétezer tagot zártak ki az Általános Antropozófiai Társaságból. Nemrégiben a Nachrichtenblatt des Goetheanum-ban atársasághivataloslapjában egynyilatkozat jelent meg, amelyezt a nagy számot látszólag jogosan hét személyre redukálja. Ez a szemet szúró különbség tisztázásra szorul. Az Általános Antropozófiai Társaságon belül lezajló legújabb eseményekhez kapcsolódva (többek között ismét tagkizárások történtek) a Nachrichtenblatt 2002. december 15-i számában egyjelentõségteljes közleményt tettek közzé. Az alábbiakban mellékeljük ennek két elsõ részét, amelyek az 1935-ös eseményekre vonatkoznak. 1 Amit ez az ismertetés elleplez Az e közleményben bemutatott tényekkel szemben formálisan semmilyen ellenvetés nem tehetõ. Az 1. pontban idézett három kitétel pontosan megfelel annak az I-III. indítványnak, amelyeket 1935. március 17-én a Nachrichtenblatt hasábjain tettek közzé, és amelyeket azután az 1935. április 14-i közgyûlésen nagytöbbséggel elfogadtak. És mégis e fenti ismertetés elleplez bizonyos nyomasztó összefüggéseket, miáltal az akkori eseményeket olyan színben tünteti fel, ami már nem felel meg a valóságnak. Való igaz, hogywegmant és Vreedét formálisan és névlegesen csupán a vezetõségbõl zárták ki. Számukra azonban csakis a vezetõség keretei nyújthattak olyan mûködési kört, ahol Rudolf Steiner akaratának megfelelõen az antropozófia érdekében felelõsségteljesen tevékenykedhettek. Milyen valóságos értékkel rendelkezhetett számukra az, hogyõket kissé átlátszó hivatkozással csupán a vezetõségbõl szorították ki, de meghagyták nekik az így teljesen jelentéktelenné vált tagságuk lehetõségét a Társaságban? Tényaz is, hogy1935-ben csak hét személyt zártak ki a Társaságból, és hogy az úgynevezett Szabad Antropozófiai Csoportok tagjai ugyancsak megtarthatták tagságukat. Ez azonban számukra is valami hasonlót jelentett, mint Ita Wegman és Elisabeth Vreede esetében: tagságukat a továbbiakban csak korlátozottan hasznosíthatták volna, amennyiben meghajolnak a közgyûlés által rájuk erõszakolt feltételek elõtt. Igaz az is, hogyaz 1935-ben 1

Az Általános Antropozófiai Társaság tagjainak kizárásáról Hogy a Társaság tagjainak kizárásával kapcsolatos téves nézetek további terjedésének elejét vegyük és hogy e kérdésben a tagok felvilágosítását teljessé tegyük, a következõkben újraközöljük az 1935-ben és azután hozott határozatokat. A leggyakoribb, újabban ismételten fellépõ tévedés az, hogy Ita Wegmant és Elisabeth Vreedét 1935-ben a Társaságból kizárták. Tény az, hogy mindkettõjüket vezetõségi tisztségükbõl akkor felmentették. Általában elfelejtik viszont, hogy az 1935-ös közgyûlés határozatait 1948-ban egy közgyûlési határozat útján érvénytelenítették. Ezenkívül figyelembe kell vennünk azt is, hogy mind 1935-ben, mind 1948-ban közgyûlésen hozott határozatokról van szó. Csak késõbb történtek olyan kizárások, amelyek mögött vezetõségi döntések álltak. Konkrétan a következõ döntéseket hozták: 1. A közgyûlés határozatai 1935. április 14-én: Ita Wegman és Elisabeth Vreede mint az Általános Antropozófiai Társaság vezetõségi tagjainak felmentése tisztségükbõl. [= Az 1935-ös közgyûlés I. indítványa Th. M.] Daniel Nicol Dunlop, George Kaufmann, Willem Zeylmans van Emmichoven, Pieter J. de Haan, Jürgen von Grone, Eugen Kolisko és Karl König kizárása az Általános Antropozófiai Társaságból. [ = Az 1935-ös közgyûlés II. indítványa (K. König kizárásán kívül) Th. M.] Az úgynevezett Szabad Antropozófiai Csoportok többé nem tekinthetõk az Antropozófiai Társaság részének, ami nem annyit jelent, hogy ezáltal az ilyen csoportokhoz tartozó egyes személyeket a tagságból kirekesztenénk. [ = Az 1935-ös közgyûlés III. indítványa Th.M.] 2. Az 1948. március 27-29-i közgyûlés határozata visszavonja az 1935. április 14-én elfogadott határozatokat. (Vö. Nachrichtenblatt 1948. 16. szám, 63.o.) 2 hozott határozatokat visszavonták 1948-ban. A valóság részleteire is érzékenygondolkodás azonban figyelmen kívül hagyhatja-e azt, hogyaz összesen kilenc, a 35-ös határozat által közvetlenül érintett személyközül négy Vreede, Wegman, Dunlop, Kolisko 1948-ban már rég nem is volt az élõk sorában, és az 1935 után egészen új irányba forduló személyes életükre ama késõbbi visszavonásnak már semmiféle jelentõsége nem lehetett. Fontos lehet e téma kapcsán emlékeznünk arra, hogynem kisebb személyiség, mint Marie Steiner, aki kiállt a 35-ös határozatok felfüggesztésének ügye mellett, két héttel halála elõtt ígyfogalmazott: Én magam nem táplálok olyan érzéseket, hogy valamit még meg lehet menteni. A Társaság méltósága mindenesetre elveszett, hasonlóképpen a Társaság egységének gondolata is. De az antropozófia mozgalmában benne rejlenek azok az erõk, amelyek egyszer újjáéleszthetik, feltéve, hogyaz emberek engedik magunkban hatni azokat. 3 Emanuel Zeylmans, Willem Zeylmans és Elisabeth Vreede állásfoglalása az 1935-ös kizárásokkal kapcsolatban A fenti formálisan igaz és vitán felüli, ugyanakkor mégis teljesen valóságidegen közlemény tekintetében szeretnék most arra az értékelésre utalni, amelyet már évekkel ezelõtt Emanuel Zeylmans adott Wegman-életrajzának második kötetében az 1935-ös határozatok valódi természetét illetõen. Zeylmans a III. indítványhoz a következõket fûzi: Dunlop és Kaufmann az Antropozófiai Társaság aktív munkatársai voltak Angliában, Zeylmans és Haan Hollandiában, von Grone és Kolisko pedig Németországban. A Dornach által el nem ismert antropozófiai csoportokhoz tartozván, ezek az emberek szintén elveszítették tagságukat Dornachban (jóllehet a III. indítvány megfogalmazása az ellenkezõre látszik utalni), mivel az elnök, Albert Steffen az említett 2

személyek felvételét az országos társaságokba [Landesgesellschaften] avagycsoportokba többé nem ismerte el, és ellenjegyzését megtagadta. A III. indítványból nem következett, hogy ezeknek a személyeknek meg kellett volna újítaniuk jelentkezésüket Dornachban, mi több, azon feltételek mellett, amelyeknek ugyanazon közgyûlésen egyátfogó szabályzatmódosító indítványelfogadását követõen csakis a bejegyzett Általános Antropozófiai Társaság Egyesületre [Verein A. A. G.] vonatkozóan kellett érvényesnek lenniük, és amelyfeltételek közvetlenül azután valóban hatályba is léptek. Így ebben az esetben is egy tényleges tagság-kizárásról volt szó, ami az indítványozóknak szándékában is állt, de az ott jelenlevõk ezt a szándékukat az adott megfogalmazással elleplezték. 4 Az utóbbit tanúsítja Elisabeth Vreede és Willem Zeylmans kizárása. Elisabeth Vreede így fogalmaz: A dornachi események következtében egyhosszú sorsszerû fejlõdés után most teljes mértékben saját magunkra és a velünk kapcsolatban álló csoportokra vagyunk utalva. Az utolsó közgyûlés határozatai folytán nem csupán a Dr. Steiner által kinevezett két tagot hívták vissza, hanem további tagokat is kizártak a Társaságból. Egész csoportokat is kiszorítottak a Társaságból, jóllehet kezdetben e csoportok egyes tagjaitól még nem vonták meg tagságukat. 5 Willem Zeylmans a III. indítvánnyal kapcsolatban a következõket jegyzi meg: Lényegében három országos csoport volt, amelyeket a kizárások érintettek: az Antropozófiai Társaság Nagy-Britanniában, az Antropozófiai Munkaközösség Németországban és az Antropozófiai Társaság Hollandiában. E társaságok tagjainak száma megközelítõen 1700-2000 fõre tehetõ, beleértve a kisebb csoportokat és a különbözõ országok (Csehszlovákia, Franciaország stb.) önálló tagjait. E csoportok most teljesen önállóan dolgoznak olyan autonóm közösségekként, amelyeket a közös ideálok kötnek össze egymással. Mindegyikben megvan az az erõs akarat, hogyegyúj emberi közösséget építsenek fel Rudolf Steiner életmûve alapján. 6 Senki nem vont le az akkori eseményekbõl semmilyen következtetést A feléledõ igazság jelének vehetõ, hogy 1948-ban néhányan eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogyaz 1935-ben hozott határozatok téves lépések voltak. Azt hinni azonban, hogy ezzel már a szükséges következtetéseket is levonták a katasztrófából, további messzire kiható tévedés lenne. E következtetéseket a mai napig nem vonták le. Mi azonban most megtesszük: Nyílt kimondása annak a ténynek, hogy a vezetõségen és a tagságon belül fennálló eredeti egység az 1925 és 1935 között lefolyó események következtében megbomlott. Fel kellene hagyni azzal, hogy mindig a Karácsonyi Gyûlésre hivatkozzunk és Steiner spirituális kapcsolatára a Társasággal mint egésszel. Abba kellene hagyni mindenféle szellemi vezetõi nagyképûsködést és önteltséget, ami a Fõiskola irányításában tapasztalható és az úgynevezett Klasse-szövegek olvasásakor jellemzõ. Szabadon kiképezni-megalakítani egytisztán adminisztratív ügykezelõi társaságot, azzal a céllal, hogyrudolf Steiner életmûvét feldolgozza, a tagok számára gyûléseket szervezzen stb. Ezzel a Társaság reális módon megnyílhatna a világ felé. Látnivaló, hogy1935 után az Általános Antropozófiai Társaság kétszer 33 évet kitevõ vezetõi gyakorlatában a mindezen tényekbõl kiolvasható következtetéseknek mindig a teljes ellentétéhez jutottak el: A Társaság történetén belüli szakadások igazi méreteinek elleplezése; az 1935-ben történt események tényeinek meghamisítása és következményeiknek figyelmen kívül hagyása. A Karácsonyi Gyûlés szellemének állandó bizonygatása és Rudolf Steiner szellemi jelenlétének hangoztatása a jelenlegi Társaságban. A vezetõi önhittség különbözõ válfajai, a tagokkal szembeni szellemi nyomások és kényszerítések. A Karácsonyi Gyûlés Társaság [Weihnachtstagungsgesellschaft] megalakításának szándéka a folytonosság látszatának célzatával. (Amivel szemben jogilag mindenesetre bizonyos kifogások hozhatók fel). Bátorságra vallott, hogywillem Zeylmans 1960-ban javasolta a holland országos társaságnak, hogyismét csatlakozzon Dornachhoz, ami valóban be is következett. Ez a lépés azonban tartósan csak akkor lehetett volna termékeny, ha a dornachi vezetõség a maga részérõl ténylegesen levonta volna a fenti konzekvenciákat az Általános Antropozófiai Társaság történetének szociálisan legnagyobb katasztrófájából, ami Steiner halálát követõen 1935-ben történt. 3

Ehhez képest a vezetõség a mai napig nem tartotta szükségesnek azoknak pontos számát meghatározni, akiket a csoportkizárások (vö. III. indítvány) érintettek, hiszen a Willem Zeylmans által megadott adatok bizonyára közelebb állnak a valósághoz a szám nagyságrendjét tekintve. A Karácsonyi Gyûlés hatékonysága elveszett Az akkori összeütközésekbe való bepillantás céljából, amelyek az Általános Antropozófiai Társaság legalkalmasabbnak látszó avagya szelleminek leginkább megfelelõ szervezõdése körül folytak, idézzük most D. N. Dunlop és az angliai országos társaság vezetõségi tagjának nyilatkozatát, amely a Denkschrift támadására adott válasz volt (ami röviddel elõtte jelent meg), és amelymég az 1935-ös közgyûlés elõtt látott napvilágot egynyílt bár a dornachi Mitgliederblatt-ban nem közölt levél formájában, amelyet az Általános Antropozófiai Társaság minden tagjának címeztek. Dunlop szavai sajnos ma nem kevésbé aktuálisak, mint 67 évvel ezelõtt: Meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy a most javasolt intézkedések, és különösen az az eljárásmód, ahogyan azokat közölni és végrehajtani szándékozzák, nemcsak Társaságunk alapító szabályzata (elvei) szellemének, hanem éppannyira az igazságosság általánosan elismert elveinek is ellentmondanak. Kifejezésre juttatjuk feltétlen tiltakozásunkat ezen módszerrel kapcsolatban olymódon, hogyországos társaságunk hivatalos képviseletét a küszöbön álló közgyûlésen mellõzni fogjuk. Azok a tagok, akik az elmúlt év eseményeivel szemben bizonyos távolságtartást képesek magukban kialakítani, tisztában vannak azzal, hogylegalábbis két oldala van annak, amibõl az utóbbi tíz év eseményei megítélhetõk. Nem kevesen még a jelenlegi vezetéssel egyetértõ személyek közül is sokan aggodalmuknak adnak hangot az olyan sommás módszerek tekintetében, amelyek e javaslatok szellemében alkalmazásra kerülnek. Az igazság csak azt követõen képes majd kirajzolódni, ha ezen év eseményei mindkét oldalról megvilágítást kapnak. Amennyiben mindkét fél részérõl meglesz annak akarata, hogya jelenlegi ellentétek elfogulatlan hangnemben tisztázódjanak, csak ez esetben találhatjuk meg a kiutat is. Felvetjük még egyszer a kérdést: hát nem létezik mégsem egyolyan kíméletes megoldás, amelynek fényében közös munkánkat a jövõben békében és harcok nélkül továbbfolytassuk?! Mi hiszünk benne, hogy létezik egy ilyen megoldás. Készek vagyunk segíteni abban, hogyerre rátaláljunk, már amennyiben erre alkalmunk nyílik, és amenynyiben a másik oldal részérõl is bizonyos közeledést tapasztalunk. Végezetül azonban ki kell azt jelentenünk: még akkor is, ha a közgyûlés ezeket a javaslatokat magáévá teszi, a magunk köreiben e javaslatok semmikor nem fognak helyeslésre találni. Mi nyugodtan el fogunk utazni innen, azon szabadságra hivatkozva, amelyet az alapító szabályzat biztosít számunkra, hogy a Rudolf Steiner életmûvébõl származó ránk háruló feladatokat az antropozófia területén elvégezzük, és a Goetheanumot mindig is egyolyan helynek fogjuk tekinteni, amely nyitva áll minden egyes tagja elõtt [für alle Mitglieder da ist]. Ahol a módszerekben nem uralkodik igazi méltányosság, ott puszta hivataloskodó formulák semmilyen maradandó figyelmet nem vívhatnak ki a maguk számára. Az olyan jellegû határozatokat a magunk részérõl nem fogjuk érvényesnek elismerni, amelyek csak olyan áron valósíthatók meg, hogyközben a Karácsonyi Gyûlés szellemének hatékonyságát elveszítjük. 7 Azt kell tapasztalnunk, hogya legújabb eseményeket illetõen a magyarázat a Társaságban még várat magára. A mai történelmi pillanatban azonban éppen ez teszi különösen megrázóvá az elõbbi szavakat. Az igazság újjászületése? Amilyen kevéssé képesek átváltoztatni egy nemzetközi értékközösség frázisos szólamai a mai hatalomgyakorlók gyilkos tetteit szeretet-tettekké, épp olykevéssé segít át bennünket valami elcsépelt, bár bizonyos helyeken talán nagyon keresztényien hangzó és a Karácsonyi Gyûlés szellemében tetszelgõ intelem azon a szakadékon, amelyaz antropozófiai frázisok és a valódi antropozófiai gondolkodás, érzés és cselekvés között tátong, és amelymég nagyobbra nõtt, mint amekkora 67 évvel ezelõtt volt. Ha az antropozófiai Társaság és Mozgalom történetének igazságát ennyire meghamisíthatták, ahogyan az 1935-ös sorsdöntõ kizárások tekintetében a Nachrichtenblatt hasábjain cáfolhatatlanul megtörtént, akkor a Karácsonyi Gyûlés Társaságról való egyidejû 4

áradozások az igazság megtagadását, sõt egyenesen megcsúfolását jelentik. Egyilyen értelemben az Antropozófiai Társaság valóban világtársasággá vált. A nagyvilág hazugságai, hazug természete hûen tükrözõdik benne. Az emberiség jövõbeni fejlõdésének boldogulása a legkevésbé sem azon múlik, hogyvajon az Antropozófiai Társaság helyes szervezeti felépítést kap-e, vagysem, hanem sokkal inkább azon, hogyaz antropozófiailag orientált szellemtudományvalódi megértése bekövetkezik-e, vagysem, és hogyez a szellemtudomány ténylegesen elterjed-e a világban. Az emberiség elõrehaladása attól is függ, hogyköreinkben az évtizedeken keresztül formaságokba temetett és szubjektív képzelgések által megnyomorított igazság képes-e végre újjászületni. Vagyis attól függ, hogytudunk-e õszintén törekedni erre az igazságra. Minden rajtunk, ezen a törekvésünkön múlik. Csakis ebbõl fakadhat az a pozitív újjászületési erõ, amirõl Marie Steiner röviddel halála elõtt beszélt. A cikk megjelent: Der Europäer 2003. 7. évfolyam 5. szám Fordította: Szabó Attila Jegyzetek 1. Was in der Anthroposophischen Gesellschaft vorgeht Nachrichten für deren Mitglieder, 2002. december 15, 375. o. A cikket Uwe Werner, a Goetheanum levéltárosa írta. 2. A cikk harmadik része áttekintést nyújt az 1935 és 2002 között végbement kizárásokról. 2002. október 9-ig összesen tizenegyember kizárása történt. Azóta még harminc tagot zártak ki, amit a cikk persze nem említ. 3. Idézve: Nachrichten der RudolfSteiner Nachlassverwaltung, 1952. október. A Zur Prozessangelegenheit különkiadása, 15. o. 4. Emanuel Zeylmans van Emmichoven: Ki volt Ita Wegman Dokumentáció. 3. kötet, Harcok és konfliktusok 1924 és 1935 között. Dornach, 2. kiadás, 1996, 30. o. 5. Zeylmans, ugyanott 394. o. 6. Ugyanott 395. o. 7. Nyílt levél az Általános Antropozófiai Társaság tagjaihoz, különösképpen azokhoz, akik jelen voltak Dornachban az 1935. április 14-én tartott közgyûlésen. Hozzáférhetõ a következõ helyen: L. Kolisko: Eugen Kolisko Ein Lebensbild. Magánkiadás, 1961, 379. oldaltól Mezopotámia elrabolt kincsei 5

Ertsey Attila BESZÁMOLÓ A SZEMINÁRIUM MUNKÁJÁRÓL A Kós KárolyEgyesülés és az Ita Wegman Alapítványközös vállalkozásában zajló Szeminárium nyitó alkalma, 2002. október 26-a óta melyrõl elõzõ számunkban beszámoltunk folytatódott a programsorozat. November 22-én és 23-án meghívott elõadóként Andreas Brachert látta vendégül a Szeminárium. Bracher úr Hamburgban élõ újságíró, a baseli Der Europäer folyóirat rendszeres szerzõje, akitõl lapunk több írást is közölt már. Fõ kutatási témája a XX. századi európai történelem háttere. Az elõadást Kálmán István vezette be, emlékeztetve a szemináriumi munka alapkérdéseire: Mi történt a rendszerváltáskor, 1989-90-ben? Milyen lehetõségek álltak elõttünk? Mit mulasztottunk el? Minek a következményeiben élünk ma? Mi a feladata a polgári körök népmozgalmának? Andreas Bracher kitûnõ elõadását három fõ részre tagolta: az I. részben az I. Világháború egyjelentõs személyiségérõl, Helmuth von Moltkérõl beszélt, aki a háború kitörésekor a német hadsereg vezérkari fõnöke volt. Új megvilágításban láthattuk a háború kitörésének körülményeit, majd visszanyúlva az idõben, egészen az egyházszakadásig Európa keleti és nyugati részre válásának mélyebb okait; Moltke és I. Miklós pápa szerepét Európa történelmében, s a két történelmi személyiség titokzatos kapcsolatát. Moltke a század elején prófétikusan látta a XX. századvég Európájának állapotát: Európa szellemileg szét van zúzva; a Nyugati Ember ül az európaiak helyén. A mai idõk fõ feladatának az európai közép megteremtését jelölte meg, melyet mint emberi közepet elõször mindenkinek magában kell létrehoznia, különben elpusztul. a II. részben a szociális organizmus hármas tagozódásáról beszélt és az I. világháború kirobbanásában szerepet játszó történelmi mulasztásokról, melyeket Közép-Európa vezetõi követtek el. Áttekintette a Rudolf Steiner által 1917-ben megfogalmazott Memorandum javaslatait, melyek alkalmasak voltak Közép-Európa viszonyainak rendezésére, szemben Wilson amerikai elnök 14 pontjával, amelya katasztrofális következményekkel járó békeszerzõdések alapját képezte. A javaslat nem talált megértésre, ezért az antant szándékai érvényesültek. Míg Wilson a háborúval kapcsolatban a népek felszabadításáról beszélt, s a néprõl mint öröklés révén adódó minõségrõl, Steiner az egyes ember felszabadításának szükségességérõl beszélt, aki, mint szociális lény áll a társadalmi mûködés középpontjában; valamint arról, hogya nép kulturális jelenség: egy nép szabad és tudatos elhatározásból keletkezik. Bracher késõbb a három lénytagra külön-külön érvényes törvényszerûségekrõl beszélt: a szellemi életben megvalósulásra törõ igazságról; a jog területén érvényesülni igyekvõ igazságosságról és a gazdasági életben megnyilvánuló opportunitásról. a III. részben az angolszász világpolitikát mozgató társaságokat érintette, akik Róma örökébe lépve a világbirodalom kiépítésén fáradoznak. A szervezetek ismertetése átívelte a XX. század egészét, kezdve a Rhodes-Milner csoporttal (a XX. sz. elejétõl), a Council on Foreign Relations-on (1919) és a Bildenberger-csoporton (1955) át a Trilaterális Bizottságig (1972). Európa történelmére 1916 óta gyakorolnak döntõ befolyást, mára hatásuk globális méretûvé növekedett. Andreas Bracher elõadását a hallgatók kérdéseire adott válaszaival és kötetlen beszélgetéssel zárta. December 20-án Makovecz Imre volt a szeminárium vendége. Elõadását Kálmán István vezette be. A polgári körök népmozgalmáról szólva a XX. század Közép-Európájának történelmére koncentráljunk: Mi történt, mi fog történni Közép-Európában? Nemeskürtykérdésével: Mi történt velünk? A mulasztások, ha felismerjük õket, ösztönzést adhatnak. Jó elkerülni a vádaskodást, az önvádat, bûnbak-keresést. A mulasztás lehetõség a jövõ számára. Makovecz Imre három fogalmat bontott ki: a jelenlét, a múltlátás és a jövõ fogalmait. Csak ezek után lehet a polgári körökrõl beszélni. A magyar történelem nagyívû áttekintésébõl vezette el a hallgatóságot a jelen valóságos és nem valóságos kérdéseiig. 6

A múltlátás mit jelent? Hûséget a kisemmizettekhez. Akkor nem jelenhet meg a szó: panelpatkány. A téridõ kontinuumban az idõ visszatér. Ami elmúlt, visszajön a jövõben. ( ) Jelenlétre van szükség, tudatosítani, ami nem tudatos: a vereségtudatot. ( ) Rájöhetünk, hogyaz ember felemelkedhet egyolyan szférába, ahova nem hatol el a kísértõ. December 21-én, szombaton Kálmán István elõadása hangzott el. Felelevenítette Andreas Bracher elõadását, majd azt kiegészítve visszatekintett a középkor történelmére: I. Miklós pápa tevékenységére, az európai közép gondolatának megszületésére. Az elõadás végén visszatért az I. világháború eseményeire, Moltke szerepére. A háború körülményeinek áttekintése, melyre Moltke csak post mortem tett szert, lehetõség az amnézia feloldására. 2003 január 24-én péntek délután, valamint 25-én egész nap ismét külföldi elõadó, dr. Olaf Koob volt a szeminárium vendége. 24-i elõadásában, Márai Sándor Ég és Föld címû könyvének részletével kezdve a doppelgänger -jelenségrõl, lelkünk árnyoldaláról beszélt. Az irodalomból Kafka és Rilke megfigyeléseit, valamint Stevenson klasszikus mûvét (Dr. Jekyll és Mr. Hyde) elemezte. A mûvek korunk problémájára világítanak rá: a túlfejlett intellektualizmus nem hoz automatikusan morális fejlõdést. Ha nõ az Angyal bennünk, annyira nõ a Gonosz is. Beszélt az ifjúkori drogproblémáról: a fiatalok túlérett intellektus mellett komolyérzelmi deficittel bírnak. A hallucinogén szerek pótlást nyújtanak, az alsó régiót aktivizálják. A szellemihez hasonló élményeket kínálnak. Ehelyett a képszerû gondolkodásra van szükség, a megmerevedett, ahrimanizálódott intellektus luciferizálására. 25-i elõadásában a Lenin agyát halála után felboncoló intézet kutatási eredményeit ismertette, melynek megállapítása szerint teljesen használhatatlan agyapparátussal bírt. Ki gondolkodott Leninben? Koob a megszállottság kialakulásáról beszélvén többek közt kitért Sztálin, Lenin, Hitler és Mao példájára. A szellemtudományáltal kitágított pszichológia szemszögébõl tekintette át az ember felépítettségét: a három idegközpont (agy, gerincvelõ, solar plexus) mûködését, az én-erõk és a táplálkozás összefüggését. Hosszasan elemezte a beavatott festõ, Grünewald híres képét, az isenheimi oltárt. A kép korabeli hallucinogén-mérgezéses betegek gyógyítását szolgálta (Szt. Antal tüze). Szent Antal éber tudattal lépte át a küszöböt és tanulmányozta a démonok fenomenológiáját. A kép a mai idõk prófétikus lenyomata. Az elõadás további részében erotika és hatalom összefüggésérõl beszélt, majd a délután a hallgatók kérdéseivel zárult. Február 14-én, péntek este Malgot István fogadta el meghívásunkat. A Szövetség c. hetilap kiadója bevezetésként helyzetértékelését osztotta meg a hallgatósággal, amit beszélgetés követett. A beszélgetés során Malgot István beszélt az úgynevezett. elit kérdésérõl: a rendszerváltás elõttrõl átörökített kiváltságok birtokosairól és az újonnan kialakult politikai és kulturális elitrõl, melymesterségesen kettéosztja az ország népét a kiválasztott elit és az alacsonyabb szinten tartott tömeg csoportjaira. Ez az elit rendelkezik saját szervezeti-gazdasági háttérrel, ösztöndíjakkal, nemzetközi kapcsolatokkal, míg a nemzeti oldal nem. Ennek megteremtése létkérdés. Szóba került a cigányság problémája, amire igazán nem fordult figyelem. Ma, amikor minden negyedik, s rövidesen minden harmadik, iskolába iratkozó gyermek cigány származású, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a rendszerváltással a cigányság elvesztette hagyományos munkalehetõségeit (például az építõiparban), s nem lévén egyéb lehetõsége a megélhetésre, fõleg vagyon elleni bûncselekményekkel és a gyermekek utáni támogatásokkal tartja fenn magát. Felemelkedésük egyedüli útja az iskola, azonban fejlõdési ritmusuk, kultúrájuk megfelelõ pedagógiát kíván. A továbbiakban Malgot István a polgári körök mozgalmának helyzetérõl és az ország elõtt álló, szükséges politikai változásokról a kétkamarás parlamentrõl, mint az elit uralma megtörésének lehetséges eszközérõl beszélt. Április 14-én és 15-én a szeminárium vendége Thomas Meyer volt. Meyer úr a baseli Der Europeer c. folyóirat fõszerkesztõje. Elõadásának témáit a következõkben jelölte meg: az Európakérdés, a történelem és a jelen helyzet szemszögébõl; a Gonosz és a vele való küzdelem; fontos Közép-Európa i személyiségek, mint T.G. Schröer, Ludwig von Polzer-Hoditz, Helmuth von Moltke; Rudolf Steiner impulzusairól, mint a legmodernebbrõl azok közül, amiknek a mához közük van, s a szimptomatológiáról. Az alábbiakban szemelvényeket közlünk az elõadás kézzel lejegyzett változatából (a szerzõ átnézése nélkül). 7

Hogyan tudunk bánni a Gonosszal? Ezt a kérdést ma ránk is kényszerítik, mert van egy hatalom, amelyik fel is sorolja azokat az országokat, amelyek a Gonosz tengelyét alkotják. Magyarország még nincs rajta, de bármikor rákerülhet. Erõs emóciók kapcsolódnak ehhez a kifejezéshez. Ha emlegetik, azonnal egydualizmus jelenik meg: van a Gonosz és van a Jó; ha szerencséd van, a jó oldalon állsz. Az antropozófia radikálisan fel akar lépni a dualizmus leküzdése érdekében. Gonosz ugyanis kétféle létezik. Van-e fogalmunk róla? Ha a Gonoszt a Jó párjaként fogjuk fel, az csak azt jelenti, hogynincs valós fogalmunk róla. Álljon itt egyrészlet Rudolf Steiner egy1909-es elõadásából Goethe halálának évfordulóján, melyma is aktuális: Minden, ami a Világtervben benne foglaltatik, az jó, a Gonosz csak egybizonyos ideig maradhat fönn. Ezért csak az hisz a Gonosz örökkévalóságában, aki az idõlegest az örökkévalóval összetéveszti és aki az idõhöz kötöttbõl nem tud felemelkedni az örökkévalóhoz. ( ) A fejlõdés során a Gonosz jó okkal jelent meg, a Gonosz megengedett gonosz. A manicheizmus szerint létezik az örökkévaló Gonosz és az örökkévaló Jó is. Olyan lényekrõl van szó, akiknek egy ideig hatniuk kell; nekik elõnyös, ha azt hisszük róluk, hogy örökké vannak. A Jó a Gonoszt és a Jót az idõben átfogja. ( ) Ma azzal a móddal, ahogyaz eseményekrõl beszélnek, találkozunk a Gonosszal. Ennek egyik formája a hazugság. Korunk alaptulajdonsága a hazugság. A hitlerizmus, a bolsevizmus, a néhányember által gyakorolt politikai amerikanizmus a hazugságra épít. Miért kell a hazugsággal foglalkoznunk? Miért nem az igazsággal? Hozzá tartozik, hogytudjuk, mit hazudunk. Ez nem csak morális tartalom kérdése. Ez annak kérdése, milyen szellemi-lelki atmoszférával élünk. Hálásnak kell lennünk mindenkinek, aki kimondja, ha egyhazugságra rájött. Ennek tisztító hatása van. Ennek arra is hatása van, hogya halottak világából valami bele tud kerülni a világba. Sokan vannak ott: Rudolf Steiner, Ita Wegman, Marie Steiner és mások, õk nézik a világunkat. A hazugság egyfajta ködfelhõt képez; az igazság kimondása egyrést nyit a halottak világa felé ebben a ködfelhõben. Ha nincs ilyen tisztító erõfeszítés, akkor ezeknek az individualitásoknak a helyzetét megnehezítjük, hogyinformációkat juttathassanak a világunkba. A halottakkal való viszonyunk is mai témánk. Ma sokan úgyhalnak meg, hogynem készültek föl. A nyugati politikának is van errõl tudomása, ennek fontos szerepe van. Ez a politika nem a nagyszabadságimpulzusokat hozók iránt érdeklõdik, hanem azok iránt, akik a hazugságatmoszférában éltek és abban mûködnek most is. Néhánypélda a XX. századból: 2001. szeptember 11-vel kapcsolatban felállítottak egytörténelmi párhuzamot: ez az esemény ugyanolyan fontos a XXI. századra vonatkozóan, mint amilyen jelentõsége volt az I. Világháborúnak a XX. századra vonatkozóan. Nincs azóta olyan esemény, ami ne állna összefüggésben szeptember 11-ével. Párhuzamba állították Pearl Harborral, ami 1941. december 7-én volt. Ma már nagyirodalma van annak, hogyaz eseménynem volt meglepetés az USA számára. A japánok kódjait már 1940 óta ismerték. Roosevelt rá akarta a közvéleményt venni a háborúba való belépésre. Ehhez az kellett, hogyfölháborodjanak; a nép nem akart háborúzni. Saját embereiket áldozták fel, kicsivel többet, mint szeptember 11-én. Nem figyelmeztették õket a támadásra. Egy jellemzõ kijelentés Pearl Harborról az Order of Skull & Bones egytagjától: Ez egyszörnyû nap volt, de gyönyörû eredménnyel. Ezzel az akcióval tudott az USA olyan helyzetet létrehozni, hogy a II. Világháború után folyamatosan befolyással bírjon Európa alakítására. 1990. július 25-én az iraki kormányképviselõje megkereste a bagdadi amerikai nagykövet-asszonyt és kikérte véleményét Irak kuvaiti bevonulásának tervérõl. A nagykövet-aszszonyazt nyilatkozta, hogyaz USA a kuvaiti konfliktust belügynek tekinti. Irak egy hét múlva lerohanta Kuvaitot. Az USA viszont azonnal élesen reagált, felszólította Irakot Kuvait elhagyására. 1990. szeptember 11-én Bush elõször beszélt az Új Világrendrõl és arról is, hogyaz irakiak kriminális viselkedésével szemben fel kell lépni. Ekkor jelent meg az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága elõtt egy15 éves lány, aki zokogva arról számolt be, hogy ápolónõként dolgozott egykuvaiti kórházban, amikor bevonult az iraki hadsereg. A katonák bejöttek a kórházba, az inkubátorokból kivették a csecsemõket és a földre dobálták õket. Az esetet Bush öt-hat alkalommal emlegette a TV-ben, morális felhanggal, ennek eredményeképpen született meg az ENSZ-határozat, melyzöld utat adott a beavatkozásnak. Az eseménymögött egytízmillió dolláros megbízás állt, melyet az egyik legnagyobb PR-cég kapott. A megbízás célja annak megállapítása 8

volt, mi az, ami a legjobban sokkolja a közvéleményt? Megállapították, hogy ez a csecsemõgyilkosság. Ennek megfelelõen sikerült rávenni a szóban forgó leányt, aki mint utóbb kiderült nem ápolónõ, hanem az amerikai nagykövet lánya volt, s a csecsemõgyilkosságokból egyszó sem igaz. Az ügyet három hónappal késõbb az AmnestyInternational leplezte le, ez azonban már hatástalan volt. 1964-ben, a vietnami háború során a Tomkinöbölben egyamerikai rombolót megtámadott egyészak-vietnami hadihajó. Johnson elnök nagypátosszal beszélt az ügyrõl, melya háború eszkalálódásához vezetett. A támadásról szóló hírt Pearl Harborból adták le, viszont nem volt igaz. Különbség van egyvéletlen hazugság és aközt, ha a hazugságot kapcsolják olyasvalamihez, amit korábban már akceptáltak. Íme egy újabb példa arról, hogyan ûzik a politikát. Szeptember 11-e jogos elborzadást keltett az emberekben. Ezt erõsítik egykorábbi eset emlegetésével, amelyszintén megrendítette az embereket, mert nem tudták, hogyhazugságon alapult. Rudolf Steiner szerint ez egyigazi mágikus technika, amikor a hazugságot úgyterjesztik, hogyigaznak lássék. Ebben a Gonosznak nagyereje rejlik. A szellemtudományos megismerés feladata, hogy ezt pontosan megfigyelje. Milyen viszonyba kerülhet a közép-európai ember a halottakkal? Egyközép-európai saját szabad énjébõl egy szabad érdeklõdést fejthet ki a halottak irányába. Nincs annál szörnyûbb, mint amikor kényszerrel akarunk megidézni valakit. Moltke példáján bemutatásra került, hogyan lehet egy ilyen kapcsolatot felépíteni. Néhánymondat lett felidézve, melynem egyélõtõl, hanem egyhalottól származik, amit egytõle származó inspiráció alatt álló személyjegyzett le és fordított le németre a szellemi világban tudniillik nem németül beszélnek. Moltke 1916. június 18-án halt meg. Steiner szerint a jövõben úgyfogunk biográfiát írni, hogyaz a halállal kezdõdik. Steinernek nem volt mással olyan kapcsolata, mint Moltkéval. Más esetben nem csinált több száz feljegyzést, mint most, amikor a halott Moltke Steinert inspirálta, aki mindezt németre fordítva leírta. Nyolc éven át tartott ez a folyamat. Steiner számára Moltke olyan szorosan kapcsolódott a német nép és Közép-Európa sorsához, mint amilyen szorosan Steiner kapcsolódott a korszellemhez. A német nép úgyviszonyul a többi néphez, mint az én a lélek többi területéhez. Amit ma a német néphez kapcsolnak, annak semmi köze nincs a német nép valós szelleméhez, hanem annak ellenképe. A halott Moltkétõl származó, Steiner által lejegyzett közlésekben egy harmadik személynek is szerepe volt: õ Elisa von Moltke. Nélküle mindez nem lett volna lehetséges. Elisa, Moltke halála után rövid meditációt kapott Steinertõl. Amikor Elisa ezt a meditációt végezte, Steiner akkor tudott Moltkéval kapcsolatba lépni. A Moltke-lélek egyrészt az én-impulzussal, másrészt Európa egész történelmi létesülésével áll kapcsolatban, a jövõben is. Az embereknek az eseményekbõl meg kell tanulniuk, hogy a gondolatok tények. (Moltke) Ma gyakran halljuk: ezek csak gondolatok, ezekkel szemben állnak a tények. Ez a dualista nézet a legnagyobb illúziók egyike. Honnan származik ez a vélekedés: úgytûnik, a gondolatok csak a mi szubjektív tudatunkban lépnek fel, és semmilyen saját erejük nincsen. Ez a szokásos hétköznapi tudat esetében így van, azonban gyermekeknél és öregeknél megfigyelhetjük a gondolatok tudatalatti hatását. A tudat szféráján kívül ugyanis gondolatainkhoz okkult erõk kapcsolódnak. Errõl szerencsére nem tudunk. Ez csak akkor lenne kívánatos, ha olyanokat gondolnánk, ami a világ fejlõdésében pozitív. Ehhez a tényhez már most jó, ha hozzászokunk. Adjuk fel kényelmes álláspontunkat és soroljuk a gondolatokat a tények világához. Miért a gondolatok a legfontosabbak a tények világában? A gondolatok az egyedüli olyan tények, melyeket szabadságban helyezünk a tények világába. Nem vagyunk kényszerítve arra, hogygondolkozzunk. A gondolatok területén szabadok vagyunk, az érzelmek területén már kevésbé, az akarat területén a legkevésbé. Mi a gondolatok világába helyezett tények vagyunk. A hamis gondolatok a jelen igazi romboló erõi. (Moltke) Manapság nem a külsõ világban történõ robbanás az igazán pusztító, hanem a belsõben. A XX. század történetében a bolsevizmust, a nácizmust és az amerikanizmust tekintve az igazi pusztító erõ a hazugság. 9

Európának le kellett vetnie régi ruháit; most egy ideig meztelenül vándorol az emberiség történetében. (Moltke) Az ú.n. egységes állam (Steiner) mindegy, minek nevezzük (monarchia, köztársaság, diktatúra) az, ahol az állam szabályoz mindent. A mai EU Európa új ruhája? Nem. Ez inkább a császár új ruhájához Andersen meséjéhez hasonlít. Az EU-ban a döntéseket a nemzeti parlamentekbõl áttolták az EU parlamentbe. Mi az az új, ami ehelyett létrejöhet, ami nem az egységes állam elvén születik? Akkor beszélhetünk majd arról, hogyeurópa új ruhát kap. A hármas tagozódás eszméje az elsõ kísérlet a történelemben a három irányból áramló szociális életelemek gazdasági, jogi, szellemi élet közti harmónia megteremtésére. A Szabadság, Egyenlõség, Testvériség eszméivel bensõleg mindenki szimpatizál, de ezek közt ellentmondások vannak. Erre utal Szolzsenyicin megállapítása: Az állameszme nem harmonizálható. Az orosz a testvériséget állítaná elõtérbe. Mindenki rezonál e fogalmakra, de lehet a hármat rosszul is megvalósítani, s akkor káosz keletkezik. Kreatív gondolatokat, eszméket megragadni csak szabadon lehet. Az egyenlõség eszméje, ha azt a szellemi életre alkalmazzuk, nivellál. Mi történik, ha a testvériséget a szellemi életre, az igazság területére alkalmazzuk? Valaki azt mondja: 3+3=5. Más mást mond. Jön egyharmadik, aki ezt mondja: Legyünk testvériesek, állapodjunk meg, legyünk, keresztények, ne legyünk önzõek, másoknak is adjunk valamit, legyen a végeredmény átlagolva. *** Európa szomjúhozza a szellemet, ennek ellenére elûz minden szellemit. A szellemtõl való félelem uralkodik. Ez az amerikai politika magva. (Steiner) Akik a terrorizmus elleni félelmet keltik, azok félelemmel tekintenek a szellemre. Az emberek a Földön joggal mondják: álmodják a történelmet, vagy átalusszák. Az én lelkemnek is együtt kellett álmodnia velük, de most már nem szabad tovább álmodni. (Moltke) A IX. században ennek az individualitásnak nagybetekintése volt az európai fejlõdésbe. Akkor úgylátta, hogya szellemi világról és a fizikai világról való tudatnak el kell válnia egymástól. Csak ez az elválasztás teszi lehetõvé, hogyaz emberek eljussanak addig a felismerésig, hogy létezik egyvilág a fizikain túl is. Amíg átélték a szellemi világot, addig szabadon nem választhatták. Az emberek úgyéltek, mint hal a vízben. Moltkében (I. Miklósban) jelent meg ez a felismerés. Ha egyúj impulzus jelenik meg a világban, akkor kicsit késõbb megjelenik egyolyan, ami azt karikírozza. Két évvel az I. Miklósként élt Moltke 867-ben bekövetkezett halála után, 869- ben jelent meg az a szakadás, ami ezt a szándékot tartósítani akarta. A Kelet-Nyugat kettéválás révén az olyan embereket, akikben a szellemi átélés még eleven volt, el kellett különíteni. Elsõdleges feladat a tudatban való elválasztás volt. Mintegy 1000 évig volt erre szükség. Keleten és Nyugaton is el kellett választani az embereket. Ha a tudatban ez a kettéválasztás megtörtént, akkor földrajzilag erre már nincs szükség. Ez a folyamat külsõleg az egyházszakadáshoz vezetett. I. Miklóshoz kapcsolható mindaz, ami e téren ma is történik (Euro-amerika, Euro-ázsia, stb. elválasztása). A ma megrajzolt választóvonal pontosan egyezik az I. Miklós által húzott választóvonallal, azonban ez ma már nem jogosult. Elõször elválasztásra, ma újra az összekapcsolásra van szükség. az ember még közelebb állott a szellemi világhoz, tudta, hogyjönnek és mennek ezek a lények. Nyugat és Közép-Európa népei eltávolodtak. A materializmusra már akkor fel kellett készülniük. Még a IX. században sok érzékelhetõ szellemi befolyás volt jelen. A szellemek Európából vissza fognak húzódni, az emberek a szellemek nélkül fogják gépeiket létrehozni. Ezáltal saját ölükben nevelik fel azt a nyugati embert, aki az ahrimáni kultúrát a csúcsra fogja juttatni és akit az európai ember helyére fognak ültetni. A IX. században Keletre toltuk, ami a Nyugat és a Közép számára nem volt használható. Ez a keleti ember lelkében élt tovább. Most ez elválik az emberektõl és mint egy aurikus felhõ, hömpölyög Európa felé. Ami a XX. század során, mint ilyen felhõ hömpölyög, az az évszázad végén alakot fog ölteni, amibõl nekünk meríteni kell. Az emberiséget elõ kell készíteni, hogy elhiggye: egyedül a fizikai téren nem létezik az a boldogság, amire az embereknek szüksége van. (Moltke) ( ) Az Európa-kérdés: a fizikai világban lévõnek szellemi vonzata van. Képesek-e az európaiak a 10

nyugati politikában felismerni annak szellemi hátterét; amíg nem, addig nem szabadulnak meg tõle. Milyen gondolatokkal kellene a Nyugatnak Kelet felé hatni? Ma csak gazdasági gondolatokat alkotunk, ami csak a káoszt fokozza. A valódi kérdések tudati és spirituális jellegûek. Tudunk-e az ezeréves fejlõdés után, amikor a matériába mélyedt a tekintet, a szellemi világ felé fordulni és egy másfajta tudatot kifejleszteni? (Moltke) Az elsõ feladat: Elválasztás ; a tudatban elválasztani a szellemi és fizikai világot. A második feladat: Összekapcsolás ; elsõsorban a tudatban leküzdeni az illúziót, hogycsak a fizikai világ létezik. A korábbi Kelet-Nyugat szétválasztás elvesztette értelmét. A materializmus Keleten is kifejlõdött. Ha a Kelet és Nyugat találkozni fog az EU-ban, s ha az új keleti államok csak azt a materializmust tudják behozni magukkal, amit a Nyugattól tanultak, az csak a káoszt fokozza. Ha Magyarország spirituális impulzusokat hozna a belépéssel, ennek értelme volna. Az EU születése a második évezred gondolkodásmódjából indult ki. Moltke mélyen összekapcsolódott a jövõvel. 1918. március 23-i közlése: Nem közeledhetünk tisztán gazdasági gondolatokkal a Kelet felé. Úgy kell gondolnunk a Keletre, hogy a Közép-Európai ember megértéssel fogadja a spiritualitást. Keleten sok ember várakozik, akiket meg kell találnunk, mert õk képesek a megértésre, ha helyes módon közelítünk hozzájuk. De fel kell adni azt a reményt, hogy olyan emberekkel jussunk megértésre, akik nyugativá váltak. Õk tönkre fognak menni, mert amit nyugatról felvesznek, az kiirtja saját lényüket. Amitõl Moltke óvott, az bekövetkezett. Keletrõl közelítve Európa felé csak gazdasági gondolatokkal találkozni. Ezek most, ebben az évezredben csak pusztítóan tudnak hatni. Minden Közép-Európai emberben van valami közös: németek, svájciak, finnek, csehek, szlovákok, stb., s ez a törekvés az individualizálódásra (Steiner). Az EU-ban ennek szinte semmi terepe nincs. Ennek az individualizálódási törekvésnek spiritualizálódáson kell keresztülmenni. Ebben a régi, római katolikus gondolatok nem segítenek, hanem akadályoznak. A római katolicizmus nem az individualizálódásért, hanem ellene dolgozik. Moltke arról is beszél, hogyan kellene ezt átfordítani egyújfajta spiritualitásba. Egy olyan ember szólal meg, aki korábban olyan hatással volt az egyházra, ami 1000 évig tartott. Õ pontifex volt (latin: hídépítõ), aki a saját spirituális erõi révén létrehozza az egész közösség számára a hidat a szellemi világba. Ez a személymondja: Hídépítõvé kell az embereknek válniuk. (pontifices többesszám) Ebbe a korszakba léptünk. Ezt hívja Steiner etikai-spirituális individualizmusnak. Moltke, a pontifex-princípium egykiváló képviselõje mondja: minden egyes ember kifejlesztheti ezt, amit korábban csak egyfejleszthetett ki a többi számára. A régi tekintélyelv ad acta. Ez a harmadik évezred feladata. Ha ez lenne az EU fõ impulzusa, akkor egészen máshogyfejlõdne, akkor eljutnánk a szellemi szabadsághoz. A nyilvános életben nemcsak hazudnak, hanem a tudat tompításán dolgoznak. Steiner szerint ez mintegy200 év múlva kulminál: ekkor a gondolkodást be fogják tiltani. Ezt közvetlenül nem lehet, ezért általánosítanak, statisztikásítanak, például: egy gyógyszer hatékonyságát statisztikai adatokkal kell eldönteni. Szabványosítják az oktatást, pedig az oktatásnak a népszellemhez kell kötõdnie. A nyelv túlhangsúlyozása az eszköz a gondolkodás betiltására, például: a politikailag korrekt kifejezés jelentése: egyes szavak nem szalonképesek, ezzel meg lehet akadályozni, hogy errõl gondolkodjanak. Példa erre a német népszellem kifejezés használata, ami ma Németországban teljesen szalonképtelenné lett téve. Csak a szavakra figyelnek, nem a tartalomra. A szavakra reagálnak, nem a mögé kapcsolt fogalmakra. Fontos lépés, hogya gondolkodást a szavaktól függetlenné tegyük, ekkor nem esünk frázisok áldozatává. A mai EU-ban egy hagyományos, paternalista gondolkodás uralkodik. A római katolikus egyház hatása erõteljesen érvényesül. A 12 csillagról, mint az EU jelképérõl 1955. december 8-án, Strassburgban döntöttek, hosszú tárgyalás után. János Apokalipszisében, a 12. fejezetben ez olvasható: egyasszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az õ fejében tizenkét csillagból korona; Sokan mondták: hál istennek, az EU nem csak materialista, hanem egy Mária-szimbólum van benne. December 8-a a Szeplõtelen fogantatás napja. Adott tehát egyfelõl egymaterialista, nyugati gondolat, másfelõl egyrégi spiritualitás, amivel a mai individualizálódó ember nem tud mit kezdeni. ( ) 11

A Gondolkodás, Érzés, Akarat elvált egymástól. Sokan mondják: külsõ intézkedésre van szükség. Mondják már meg, mit tegyünk. Az észt kell megerõsíteni, hogyezt magunk megtehessük. Meg kell tanulnunk szétválasztani a hármat, és ígygondolkodni és megtalálni azt az erõt, amivel összetartjuk a hármat. Erre szükség van, mert egyre több a patológiás eset, például cselekednek, de nem gondolkodnak elõtte. Ilyenek az ok nélküli gyilkolás példái is. A széthullás miatt ezek az emberek nyitottá válnak szellemi erõk számára, de nagya különbség, rájövünk-e, hogy ez az inspiráció van, akarjuk-e, honnan jön? Sokan nem törõdnek vele, átadják magukat. Ez olyan lényeket vonz, akiknek nem érdeke az individualizálódás. Nem elég a nyitottság a szellemiek felé. Fontos tudnunk, milyen lényekkel kerülünk kapcsolatba. Milyen képességekre van szükség, hogymegismerjünk valamit a természete szerint. Ha imaginációink, vízióink vannak, elõször nem tudjuk, honnan jön. Az ahrimáni erõk és szellemi hatalmak ott a leghatékonyabbak, ahol nem tudnak róluk. A védekezésnek egyetlen hatásos eszköze van: a gondolkodás gondozása, továbbfejlesztése. Parsifal rákérdez: ki vagyte? ( ) Három eseményt kell megemlítenem: az elsõ a Krisztus elõtti harmadik évezred, ekkor Kínában inkarnálódott Lucifer. Az idõk fordulóján a Golgotai Misztérium eseménye zajlott le. A harmadik évezred elején fog Ahrimán Amerikában inkarnálódni (Steiner: épp csak a II. évezred véget érne. ) Meg kell ismerni, mert mindenbe belejátszik. Lucifer inkarnálódását átaludta az emberiség, de ez rendben volt így. A Golgotai Misztériumot néhányan átélték a tanítványok közül, bár csak utólag ébredtek rá, mi történt. Hogyne legyenek katasztrofális következményei, Ahrimánt teljes tudatossággal kell érzékelnünk. Nem hagyhatjuk, hogypasszívan éljük át. A mai események gyökerei nem egyes emberekben Bush, stb. rejlenek, hanem szellemi lények által történnek. A páholyokról beszélek, mert ezek az emberek tudnak a nem politikai síkon létezõ lényekrõl. Ezzel a tudással visszaélnek a csoportegoizmus nevében. Az USA kabinetülései imával kezdõdnek. Bush 40 éves koráig alkoholista volt. Akkor megvilágosodása lett és belépett BillyGraham szektájába. Milyen Isten ez? Õ áll az amerikai politika mögött. Amikor Amerikában Istenrõl beszélnek, ez nem csak frázis. Hatalommal és hazugsággal él, a tudat alatt még szeretni is képesek õt az emberek. Minden politikai és egyéb megnyilvánulás mögött szellemi realitások állnak. A külsõ fizikai világ és a szellemi világ kapcsolatát keressük. Arra figyelhetünk, mi jelenik meg egy ilyen emberben. Minél üresebb, minél kevésbé mûveli az énjét, annál rémesebb. ( ) Steiner Goethérõl: Az igazság az eszmék észlelése a valóságban, ez az emberek igazi kommuniója. Ha azt gondoljuk, hogyaz igazság csak a filozófusok és az antropozófusok szabadidõs tevékenysége, ebbõl semmi szociális forma nem jön ki, csak konfliktusok. Ma a hazugság egyfajta második levegõ. Ez új szociális katasztrófák alapja. Fel lehet-e erre a hazugságra egyúj szociális rendet építeni például Irakban, miután egynépességet hazugságok alapján megsemmisítenek? Ha illúziókban élünk a tények tekintetében, ebbõl csak egyilluzórikus szociális élet születhet. Jó hír azonban az, hogyaz extrém hazugságok elõhívtak egyembercsoportot, akik arra a belátásra jutottak, hogyha nem ismerik meg az igazságot, a többi érték is semmibe vész. ( ) Ha az ember ott, ahova született, az anyanyelve és a helyrévén megkapja a lehetõséget, hogy például német lehessen, akkor a népszellem segít abban, hogyindividuum legyen. Egyamerikainak viszont védenie kell magát a népszellemtõl, ha individuum akar lenni. Ha mégis eljut az individuumig, különleges feladata lesz. Emil Bock pap mondta: A német elemhez tartozóként a németség lényét bensõleg kell megértenem, s eljutok a szellemtudományterületére. Ha franciaként születek, a népszellem hatását félre kell tennem. Ha amerikaiként születek, a népszelemmel szembe kell helyezkedjem. A német elemnek az univerzalitáshoz, a megismeréshez és a kozmopolitizmushoz van köze. Rudolf Steiner antropozófiája a német elem ruhájában jött a világra nem véletlenül. Tanítványa, George Adams matematikus: Ma a kereskedelmi életben univerzális nyelv az angol. A német nyelvnek meg van a lehetõsége, hogyspirituális dolgokban univerzális nyelv legyen (mint például a szanszkrit, görög, latin). Ma a német népszellem feladatát felismerni ez a legfélreismerhetõbb feladat. Aki arra gondol, hogy német, az a XX. század katasztrófájára gondol. A holokauszthoz a valódi németségnek nincs köze. Ott történt, azon a helyen, de hatalmi elitek hozták létre, azért, hogya történelemben a közép-európai impulzust hosszú ideig el lehessen nyomni. Ahhoz is érdek fûzõdött, hogy ne 12

csak keleten legyen bolsevizmus, hanem a németséggel összefüggésben Közép-Európában is. Az antropozófia feladata fõleg annak kiderítése: mi a német népszellem feladata és miért történt a holokauszt? egyszabad tett lehet. Németnek születni és németül beszélni nem elegendõ kritérium a németséghez. A népszellem exkarnálódása alatt lehet olyan ember, aki nem keresi, és nincs neki népszelleme. Egyilyen vákuumban bejöhet valami, amit össze Ne vakítson el a pillanat, hogy a szellemi harcot véghez tudjuk vinni, ami régóta vár a világban, ez a küldetésünk, mely az embert hordozza. Férfiasan az õrülettel harcolni, elõítéleteket legyõzni, nem hatalommal, karddal, a szellem birodalmába behatolni, a hazugság ellen küzdeni. A legnagyobb gyõzelmet az érte el, aki az igazság villámával lecsapott, magukat a szellemeket felszabadítja. Az értelem szabadságát kivívni, ez minden nép számára igaz, minden idõben érvényes. (Schiller szavai töredékben, K.J. Schröer kiegészítésével: Nagyének a német nép küldetésérõl ) A német nép feladatát, mint emberiségfeladatot fogták föl. Ez szellemi harc. Harcolni az illúziók, elõítéletek ellen. A németség feladatában a centrális elem az én. És ez elpusztíthatatlan. Ez a Föld minden népe számára gyümölcsözõ. Ezután a német népszellem ismét elemelkedett. Kapcsolata szabadabb az emberekkel, mint más népeknél. Ekkor szem elõl is lehet téveszteni. Fichte és Steiner egyezik a következõben: német nem lesz valaki, hanem németté válhat, ez lehet téveszteni a népszellemmel. Steiner 1888- ban intett: megszakadhat a kapcsolat a népszellemmel. Látta, mennyi külsõséges jelent meg, a XX. századra tekintve ez a szakadás megtörtént. Ez a népszellem létezik, de német nyelvû emberek olyat tehetnek, aminek semmi köze a népszellemhez. A német népszellem hogyan juthat olyan szerephez, ami a világ számára gyümölcsözõ? Nyitott kérdés. Németország egyamerikai provincia, ahol nem érezni semmit a népszellembõl. Hol élhet tovább? Ennek a népszellemnek a jövõben nem kell a német területhez kapcsolódni. A világon mindenütt, ahol a spiritualitás él, érezhetõ valami a német népszellem javaiból, ahol az antropozófia él. Mindenütt, ahol univerzális megismerésre törekszenek, ott valami él, aminek a német népszellemhez köze van. Ígyegymagyar is lehet német. De hogyan lehet egy svájciból magyar? Bármely népiségbõl ebbe az univerzális elembe át lehet lépni, de fordítva nehezebb. ( ) A XX. század történelmének nem minden szakaszát lehet a német népszellemmel összekötni. Aki ide születik, lehetõséget kap, s ha nem törekszik, 13

a gonoszba zuhanhat. Ez nem a népszellem rovására írható. Akik Közép-Európát akarják uralni, ennek az ellenkezõjére törekednek. Azt gondolják, hogya német népnek két fele van: az egyik a költõk és írók, a másik a hóhérok ( ), és azt hiszik, hogyez ugyanannak a két oldala. Sebastian Hafner, Angliába emigrált történész ír errõl Germany: Jekyll & Hyde c. könyvében. Nincs hamisabb, mint ezt a hasonlatot a német népszellemre alkalmazni. Ez csak szembenállás azzal, ami a népszellem feladata a jövõben. Ma, 1989 után, antropozófusok közt is lehetetlen a népszellemrõl beszélni. A német népszellem más népbelieket segíthet abban, hogymegszabaduljanak a népszellem kötelékébõl, mint az a zsidókkal is történt régebben. Goethe szerint a németek szét fognak szóródni a világban, mert csak ígytudnak az emberiség üdvéért mûködni. Idézet Moltkétól, még életébõl: A német nép sorsa a legszorosabban össze van kötve az emberi világfejlõdés legmélyebb és legmagasabb céljaival. A népsors ilyen ösvényei nem egyszerûek. A sors útja megpróbáltatásokon vezet át. Ez a sors az énnel, szabadsággal, szeretettel és a Gonosszal áll összefüggésben. Steiner adott Moltkének egy imaginációt a népszellemrõl: egya kezében fáklyát vivõ alak, a szellemi fény fáklyájával. Ennek az alaknak karikatúrája a New York-i szabadságszobor. A két elem meg is termékenyítheti egymást. A német szabadság belsõ szabadságtettet tart szem elõtt. Ha e két szabadság össze tudna kapcsolódni, mást is létrehozhatna, mint pusztítást. Május 2-án és 3-án a vendég november után ismét Andreas Bracher volt. Bracher úr pénteki elõadásában a geográfiai hármas tagozódásról beszélt. Rudolf Steiner az emberiséget egyetlen egésznek, egységnek tekintette. Ebbõl az egészbõl szemlélve érthetjük meg a népkarakterek különbözõségét. Létezik azonban egymég nagyobb vonalakban szemlélhetõ különbözõség: a Nyugat és a Kelet. Ebben az összefüggésben ez Amerika és Ázsia ellentétét jelenti. A geográfiai hatásokat tekintve Amerikában az emberekre erõteljes befolyásoló erõ hat a Föld belsejébõl. Az ázsiai emberre a kozmoszból jövõ erõk hatnak intenzíven. Az amerikai embert erõsebb hatás éri, akarati ereje több ösztönzést kap, mint másutt. Ázsiában az ellenkezõje érvényes. Az embernek a geográfiai hatóerõket ki kell egyensúlyoznia a bensõben. Vannak embercsoportok, akik nem a kiegyenlítést keresik, hanem ezeket az erõket kihasználják, instrumentalizálják, hogyaz emberiség többi része felett hatalmat szerezzenek. E csoportokat Rudolf Steiner keleti és nyugati páholyoknak nevezi. ( ) A két pólus közt fekszik Európa. ( ) A nyugati páholyoknak csak földi érdekei vannak. A keletiek semmit sem akarnak, ami a Földdel kapcsolatos. ( ) Az amerikanizmus és az iszlám közti harcban Amerikát uralja az a képzet, hogyabszolút biztonságot kell teremtenie. Az irakiaknál a másik pólust látjuk: az öngyilkos merényletekkel az életüket gondolkodás nélkül feláldozzák, a Földnek nincs jelentõsége. Valamilyen megegyezésnek kell létrejönnie, egyegységes kultúrának, amelya nyugati és a keleti elemeket is tartalmazza. Ez azonban lehet egy perverz, egységesített kultúra is akkor, ha nem egyközbensõ, közvetítõ elem révén egyeznek meg, hanem az a Közép elvérzett holtteste fölött jön létre. Nyugaton egy olyan képesség van jelen, amivel a gazdaságot meg tudják szervezni. Középen inkább a jogi élethez, keleten a szellemi élethez való képesség alakul ki. Amihez valamelyiknek kevesebb képessége van, azt el kell tanulja a másiktól. ( ) Ha a Közepet kiiktatjuk, fennáll az a veszély, hogy állatok vagy istenek leszünk, nincs hely az emberi létnek. Európa feladata, hogyezt az emberit kialakítsa. Ez egymártírium, melyben européerként benne állunk, különösen Közép- Európában. Hihetetlen erõk közt kell kiegyenlítést létrehoznunk. ( ) Szombat reggeli elõadásában Andreas Bracher a világpolitika hátterében mûködõ szövetségrõl beszélt. Errõl Steiner egyaz I. Világháború alatti elõadásában tett említést. A szövetség a nyugati páholyok és a római katolikus egyház illetve a jezsuiták közt jött létre. Meghökkentõ ezt hallani, mert a két csoport közti ellentét mélyen gyökerezik az emberiség történelmében. Az ellentét két alakra vezethetõ vissza, ez Káin és Ábel. Az egyik a fejlõdést elõmozdítva mélyen belehúzza a szellemet a világba, a másik a régi úton szeretne megmaradni. Ez az ellentét jelent meg Európában a jobb és baloldal közt is. A XVIII. században ez a küzdelem uralkodott az egyház és az szabadkõmûvesség közt: az elõbbi a középkorba akart visszatérni; a másikból született a felvilágosodás, majd a forradalom. 14

A XX. században rejtett módon jelent meg ez az ellentét, a két világháború közt a kommunisták és a késõbbi fasiszták közt. ( ) Steiner említette, hogy bizonyos szinten együtt dolgozik a két erõ. Napóleonnal kezdõdött, aki egyiküknek sem tetszett. Ez a francia forradalomra, a Szabadság, Egyenlõség, Testvériség ideáira vezethetõ vissza. Az egyház nem akarta az embereket felnõtté tenni, a pápa vezetése alatt akarták tartani õket. A szabadkõmûvesek rejtve akartak irányítani, nem akarták, hogy ezoterikus tudás nyilvánosságra kerüljön. Ott dolgoztak együtt, ahol olyasvalami merül föl, ami a szabad, individuális személyiséget hozná elõ. Közösen léptek föl például Kaspar Hauser ellen is. Ilyen közös fellépésre került sor 1870-ben is, a német egyesítéssel szemben. Az egyesített Németországot a poroszok vezették, ígykeletkezett egytér, ami fölött egyiküknek sem volt hatalma. Steiner egyik 1924-es elõadásában említi, hogy léteznek tervek az antropozófia ellen is, mondván: az antropozófia és a KeresztényKözösség (Christgemeinschaft) a legveszélyesebb mozgalmak, amiket ki kell irtani. A kiirtás egyik lehetséges módja a poroszok szétzúzása és a Szent Német-római Birodalom helyreállítása. Az antropozófia Berlinben született, de nincs köze a poroszsághoz, mégis (Poroszország) egyszellemileg szûz térként létezett, amiben valami megszülethetett. 1945-ben, a potsdami szerzõdésben a megszállók elsõ lépése Poroszország megszüntetése volt. 1955-ben megkezdõdött az EU megalakítása, ezt sokan NagyKárolyújraszületõ birodalmának tekintették. Ahogya kommunizmus kísérletének célja annak bebizonyítása volt, hogy szocializmus nem létezhet, a nemzeti szocializmusban is benne rejlett egyhátsó gondolat, hogya porosz princípiumot a jövõre vonatkozóan teljesen lejárassák, továbbá azt is, hogyközép-európa képes volna önmagát irányítani a római katolikus egyház nélkül. 45 után nyugaton ez a két elem nyíltan és közvetlenül dolgozott együtt. A Nyugatot újrateremtették, létrehozták az EU-t, illetve a Német Szövetségi Köztársaságot, ez a nyugati páholyok és a római katolikus egyház utópisztikus kísérlete. ( ) Délutáni elõadásában a tudat-lélek korról beszélt. E korszakban egylelki szervet kell létrehozni, ami az ember számára bizonyos objektivitást kell hozzon. Az angolszász népeknél ez a képesség egyfajta automatizmussal alakul ki, másoknál ezért tudatos erõfeszítést kell tenni. Ez az egyik oka, miért van a mai idõkben az angolszász népeknek olyan nagy jelentõsége. Akik errõl tudnak nyugaton, azt az érzetet akarják kelteni, hogy az angolszász népeknek kell vezetni a világot. Ez a korszak a IV. évezred közepéig tart. Az ezt követõ, Atlantisz utáni VI. korszak a szláv népeknek ad lehetõséget, hogyvezetõ szerephez jussanak. Akik azt gondolják, hogya jelenlegi, V. korszakot az angolszász népeknek kell vezetniük, azt is gondolják, hogya szláv népek nevelését nekik kell végezniük, s ebbõl ki kell zárni Közép-Európa befolyását. Úgy akarnak viszonyulni a szlávokhoz, mint a rómaiak viszonyultak a germánokhoz. Az I. Világháború hátterében komolyszerepet játszott az, hogya szlávokat beleértve a monarchia szláv népeit is kivonják a német befolyás alól. A XIX. sz-ban a német idealizmus és kultúra nagy befolyást gyakorolt Oroszországra. Steiner az I. Világháborút az orosz kultúrcsíráért folytatott küzdelemként jellemezte egy angol területen mûködõ csoport és Közép-Európa közt. (..) Steiner szerint szemben azzal, amit a Nyugat akar, a VI., Atlantisz utáni kor elõkészítése szempontjából fontosabb a Közép kapcsolata a Kelethez, egyolyan kultúrkörnek, ahol tudatosan alakul ki a tudat-lélek. Erre van szüksége a Keletnek. Olyan jött létre itt középen, amivel a szlávok magukból kiindulva akarnak kapcsolatot teremteni. Mindezt tudnunk kell, hogy1989 elõzményeit lássuk. Közép-Európában valami kifejlõdhetne és hathatna keleten, ez ellen 89 óta küzdelem folyik. Ennek eszköze, hogy szakadékot hozzanak létre Németország és a többi Kelet-Európai ország közt. Ez az a mód, ahogyan az elmúlt 10-15 évben Németországról beszéltek. A politikusok Közép-Európaként csak a Németország és Oroszország közt élõ népeket említették, Németországot nem nevezték Közép-Európának. Ilyen eszköz a Budapesten létrehozott Közép- Európai Egyetem (Central European University) angol név, angolul oktatnak. Azt sugallják, hogynémetország nem Közép-Európa, s aki Közép-Európáért akar tenni, annak ezt a németség ellenében kell tennie. Az elitet az angol világ felé igyekeztek fordítani, azokat a gondolatokat vették föl. Ez kevésbé a hivatalos politika szintjén, hanem privát szervezetek, alapítványok révén történik, mint például a Soros-Alapítvány. Oroszországban ez még intenzívebben folyik. Az utóbbi 10 évben az oroszok a nevelési programok kísérleti terepévé váltak. Ennek a nevelésnek 15

a hatása látszik az ún. nyolcak levelében is: a Németország és Oroszország közti összes ország Amerika oldalára ált. Ezen országok számára Amerika az egyetlen orientációs irány, Németországgal nem tudnak mit kezdeni. Néhányrészletet említek még az irányításra az elmúlt 10-15 évbõl. Két olyan filozófus van ma, aki kötelezõ (korábban 50 évig volt szintén kettõ kötelezõ: Marx és Engels), mindkettõ német területrõl származó, de mint Marx és Engels, õk is kivándoroltak Angliába és Közép-Európából származó gondolkodásukkal olyan eszmék szolgálatába álltak, ami az angolszász érdekeknek felel meg. Õk Friedrich Hayek és Karl Popper. Soros Nyitott Társadalom Alapítványa népszerûsíti õket az elnevezés Popper egyik könyvének címére utal: A nyitott társadalom és ellenségei. Ebben azt próbálja bizonyítani, hogy a platonizmus és a német filozófia végsõsoron a fasizmushoz és a kommunizmushoz vezettek. Popper egyik alapmaximája: inkább a teóriák haljanak meg, mint az emberek. A teóriák Poppernél szellemi tartalmak, amit valaki megragad. Azt állítja továbbá: a fasizmus és a kommunizmus eredete ott van, hogyaz emberek túl erõsen ragaszkodnak szellemi tartalmakhoz, és inkább kiirtanak másokat, mintsem lemondjanak a szellemrõl. Azt mondja: a szellem az, ami a koncentrációs táborokhoz vezetett. Emögött a mondat mögött is egyideál nyugszik: ne haljon meg senki azaz: ne ölj! Ez azonban egya szellembõl merített ideál. Egyellentétet próbál konstruálni, de az nem jogosult. Ez egygondolkodási csapda. Az emberiség materiális észleleti oldalát a szellemivel szemben privilegizálja. Ezzel olyan eszméket tesz kívánatossá, melyek az embereket eltérítik a szellemtõl. Popper egyú.n. három világ tant említ, ami hasonlít a test-lélek-szellem hármasságához: az elsõ: az érzékszervi észlelés világa (ez felel meg a testnek); a második: a privát belsõ állapotok világa (a lélekhez hasonló terület); a harmadik: az általános érvényû szellemikulturális tartalmak világa (a szellemnek felel meg). Ez utóbbit az önkényesen létrejött megállapodások világának nevezi; úgygondolja, hogyvalamilyen kulturális instancia ráüti a pecsétjét, ígyhitelesít egytartalmat. (Pedig a matematikáról is tudjuk, hogyaz több, mint megállapodás.) Ez azt jelenti, hogysenkinek sincs lehetõsége az igazság megkeresésére, igazság akkor létezik, ha azt valamilyen instancia hitelesíti. Ez elbátortalanítóan hat, mintha csak az intézmények lennének az igazság birtokosai, mi magunk nem lehetnénk kapcsolatban az igazsággal. Ezt a hangulatot 89 után sokan támogatták, s ez ugyanolyan, mint ami 89 elõtt uralkodott. Hayeknél is ezt találjuk, õ a piac emberfeletti bölcsességérõl beszél. Popper attól akarta távoltartani az embereket, hogyaz igazságot keressék, mivel csak az lehet igazság, amit egyintézményelismer. Mivel pedig az intézmények összeomlottak, az új intézményeket máshonnan kell hozni ezeket tehát nyugatról hozták. Ez egy bizonyos hangulat, ami itt megjelent. 89 az egyik centrumtól (a Szovjetunió kényszer-rendszere) a másik felé való fordulás (EU, Amerika illetve az angolul beszélõ világ) volt, ez volt a fordulat. Ezt az elfordulást sokan kihasználták, hogyaz Oroszország és Európa közti választóvonal elmélyüljön. Ez a vonal egyesek számára igen fontos, mert ígyközép-európa hatása az oroszokra csekélylesz, ígysaját terveiket szabadon tudják keresztülvinni. Minden olyan törekvés, hogyegyeurópai identitást teremthessünk meg, ez alatt a befolyás alatt állt azért, hogyezt az identitást határok közé szorítsák, hogytehát Oroszország nem tartozik Európához. Ez a szándék egya múltból származó kulturális hatást (a Kelet és a Nyugat elválasztását; a szerk.) akar a jövõre vonatkozóan rögzíteni. A Középnek pedig szorosabb kapcsolatot kellene az oroszokkal kiépítenie. ( ) Popper a 70-es évek óta mint egyfajta állami filozófus funkcionál. Németországban mindkét nagypárt vezetõi a szociáldemokratáknál Schmidt, a kereszténydemokratáknál Kohl egyaránt elismerték és tisztelték Poppert. ( ) A nagyívû áttekintést nyújtó elõadást követõ beszélgetésben többször felmerültek a jelen helyzet lehetõségeit, perspektíváját latolgató kérdések, a merre tovább? kérdése. Talán ez az a feladat, ami a szeminárium záró alkalmának, illetve a folytatás, továbblépés témáját, kiindulópontját megadhatja. A Szeminárium elhangzott elõadásainak bõvebb, lejegyzett változata hamarosan hozzáférhetõ lesz az interneten is, a Szabad Gondolat honlapján. (www.szabadgondolat.hu) 16

POLITIKA AMERIKAI VETERÁNOK HADKÖTELEZETTSÉG MEGTAGADÁSÁRA BUZDÍTÓ FELHÍVÁSA A SZOLGÁLATOT TELJESÍTÕ ALAKULATOKHOZ ÉS A TARTALÉKOSOKHOZ Mi mindannyian az Egyesült Államok Fegyveres Erõinek veteránjai vagyunk. Az e m b e riség többségével és saját honfitársaink millióival együtt ellenezzük az Egyesült Államok gõzerõvel készülõdõ háborúját Irak ellen. Különbözõ idõkben, más háborúkban vettünk részt; különbözõ politikai nézeteink vannak, de abban egyetértünk, hogy ez a háború elhibázott. Sokunk azt hitte, hogykötelessége szolgálni a hadseregben, mert annak az a feladata, hogymegvédje ezt az országot. A seregnél szerzett tapasztalataink azonban sok mindent megkérdõjeleztek abból, amit tanítottak nekünk, ezért most IGAZI feladatunkat abban látjuk, hogybátorítsunk Titeket, az Egyesült Államok Fegyveres Erõinek katonáit: gondolkozzatok el, milyen harcba küldenek Benneteket, milyen célokért kell meghalnotok, és milyen következményekkel járnak majd akcióitok az e m b e r i s é g r e nézve. Felhívunk Benneteket, katonai szolgálatot teljesítõket és Titeket, tartalékosok, hogyhallgassatok a lelkiismeretetekre, és cselekedjetek helyesen. Az utolsó háborúban nekünk, katonáknak azt a parancsot adták, hogybiztos távolságból gyilkoljunk. Sok mindent pusztítottunk el a levegõbõl Irakban, és ennek során százezreket öltünk meg, köztük civileket is. Jól emlékszünk a Baszra-ba vezetõ országútra, a halál autópályájára, ahol megparancsolták nekünk, hogymenekülõ irakiakat öljünk. Buldózerekkel ástunk sírokat, és élve temettük el bennük az embereket. A gyengített uránt* bevetõ csapatok radioaktív csatamezõket hagytak maguk után. A peszticidek eltúlzott használata és a kísérleti stádiumban lévõ gyógyszerek túladagolása az égõ vegyifegyver-raktárak és a lángoló olajkutak füstjével együtt olyan méregkoktél kialakulásához vezetett, amelyaz iraki népnek és az Öbölháború mai veteránjainak az egészségét egyaránt károsította. Az Öbölháborúból hazatérõ minden negyedik katona rokkant, vagymaradandó háborús sérülést szerzett. A Vietnami Háború idején parancsba adták nekünk, hogya levegõbõl és a földrõl pusztítsuk el Vietnamot. MyLai-ban ötszáz nõt, gyermeket és idõs férfit mészároltunk le nem tévedésbõl, hanem mert ígyvívtuk a háborút. Az ellenséggel szemben az Agent Orange nevû mérget vetettük be, ígyalkalmunk volt közvetlenül megtapasztalni annak hatásait és következményeit. Mi tudjuk, milyenek a poszttraumás stressz keltette zavarok, és milyen érzés átélni õket, hiszen álmunkban még ma is több mint kétmillió férfi, nõ és gyermek kísértete üldöz bennünket. Hazatérése után több bajtársunk vetett véget életének, mint amennyi a csatamezõn esett el. Ha úgydöntötök, hogyrészt vesztek az Irak elleni invázióban, akkor megszálló hadsereg tagjai lesztek. Tudjátok, milyen az, olyan emberek szemébe nézni, akik mélységesen gyûlölnek Titeket? El kellene gondolkodnotok azon, valójában milyen megbízatást kaptok: azért küldenek oda Benneteket, hogymegtámadjatok, és megszálljatok egynépet, amelynek tagjai akárcsak Ti vagy mi semmi mást nem tesznek, mint hogymegpróbálják élni az életüket, és felnevelni gyermekeiket. Ez a nép az Egyesült Államokra nézve nem jelent semmilyen fenyegetést, még akkor sem, ha kegyetlen diktátor áll az élén. Hogyengedheti meg magának Amerika, hogymegmondja az iraki népnek, ki kormányozza az országát, ha még az Egyesült Államokban is számtalan polgár akad, aki nem hiszi, hogysaját elnökét legális úton választották meg? * A gyengített urán nehézfém-mérgezés tüneteit válthatja ki, és akut máj- és veseelégtelenséghez vezethet. Ha a beteg túléli is az akut mérgezés stádiumát, késõbb nagya kockázata annak, hogyleukémia vagymás rákos megbetegedés vagyaids-hez hasonló tünetek jelentkeznek nála. A szervezet által befogadott gyengített urán enyhe radioaktív sugárzása kikezdi az immunrendszert. A pete- és ondósejtek radioaktív károsodása a következõ generációknál torzszülöttek megjelenéséhez vezet. 17

Mezopotámia elrabolt kincsei Szaddamról azt mondják, hogymég saját népe ellen is vetett be harci gázt, és tömegpusztító fegyverek kifejlesztésén fáradozik. Mégis, mikor legborzalmasabb bûneit követte el, az Egyesült Államok még támogatta õt. A Szaddamnak nyújtott amerikai segítség abban állt, hogyfelszerelték õt vegyi és biológiai fegyverek gyártásához szükséges eszközökkel. Ezt állítsátok szembe az Egyesült Államok gazdasági szankcióinak rémisztõ következményeivel! Több mint egymillió iraki fõleg gyermek és kisgyermek halt meg e szankciók miatt. Miután országuk teljes infrastruktúrája tönkrement, beleértve a kórházakat, áramfejlesztõket és vízerõmûveket is, az Egyesült Államok leállította az alapvetõ létfeltételek helyreállításához szükséges áruk, gyógyszerek, alkatrészek és vegyi anyagok importját is. A gyilkosságban nincs semmi dicsõség. Márpedig az Öbölháború más szóval gyilkosság volt. Ha egyigazságtalan háborúban az egyik ledobott bomba célt téveszt, és megöl egyanyát és annak gyermekét, akkor az nem járulékos kár, hanem gyilkosság. Ha egy igazságtalan háborúban hasmenésben hal meg egy gyermek, mert az egyik bomba megrongálta a szennyvízhálózatot, akkor az nem az ellenséges infrastruktúra lerombolása, hanem gyilkosság. Ha egy igazságtalan háborúban szívinfarktus végez egyapával, mert a bombázások következtében megszakadtak a telefonos összeköttetések, és nem lehet értesíteni a mentõt, akkor az nem a parancsnoki és ellenõrzési létesítmények semlegesítése, hanem gyilkosság. Ha egy igazságtalan háborúban ezer szegényföldmûvelõbõl lett katona hal meg a lövészárokban annak a városnak a védelmében, amelyben egész életét leélte, akkor az nem a város fölött aratott gyõzelem, hanem gyilkosság. Lesznek veteránok, akik tiltakozó demonstrációkat fognak tartani az iraki háború és a háborúban való részvételetek ellen. A Vietnami Háború idején a hadszíntéren és otthon is ezrek tagadták meg, hogyengedelmeskedjenek a kiadott parancsnak. Sokan ellenszegültek, és fellázadtak. Sokak lelkiismereti okokból lettek parancsmegtagadók, míg mások inkább a börtönbe mentek, semmint hogy fegyvert fogjanak az úgynevezett ellenségre. Az utolsó Öbölháborúval szemben annak idején számtalan amerikai katona tanúsított ellenállást különbözõ módon és különbözõ okokból. Sokan közülünk megjárták a háborút, és késõbb csatlakoztak a háborúellenes mozgalomhoz. Ha azt akarjuk, hogy a világ népei egyszer szabadok legyenek, akkor el kell jönnie annak az idõnek, amelyben a világpolgárok elsõbbséget élveznek minden nemzet katonájával szemben. És ennek most van itt az ideje. Ha kiadják a behajózásra szólító parancsot, akkor az arra adott válaszotok mérhetetlen befolyással lesz a Közel-Keleten és itthon élõ emberek millióinak sorsára. Válaszotok határozza majd meg, milyen irányt vesz életetek. Egész úton a Ti kezetekben lesz még a döntés. Parancsnokaitok engedelmességet várnak Tõletek. Mi mégis kérve kérünk Benneteket, hogygondolkozzatok el mindezen. Mi azt várjuk Tõletek, hogylelkiismeretetek szerint döntsetek. Ha úgyhatároztok, hogyellenszegültök a parancsnak, támogatni fogunk Benneteket, mellettetek fogunk állni, mert idõközben megértettük, hogyez az igazi feladatunk és kötelességünk a világ népeivel és közös jövõnkkel szemben. A veteránok aláírása az alakulatuk megnevezésével és a szolgálat évével: www.calltoconscience.net Forrás: www.wri-irg.org/de/us-aufruf.htm A német fordítás alapjául szolgáló eredeti: www.calltoconscience.net A cikk fordításául szolgáló forrás: Kaspar-Hauser Nachrichten 2003. 1. szám (március/április) Fordította: BenedictyGergely 18