Szorongást okozó helyzetek: 1. Problémás csoportdinamika: egy 4 fős csoportba az egyik diák helyére új érkezik. Az eddigi diákok tökéletesen össze vannak szokva, jó a kapcsolatuk egymással és a tanárral is. Az új diák viszont viselkedésével - ami meglepő humorérzékében és világlátásában, lassú felfogásában es görcsös hozzáállásában nyilvánul meg - jelentősen megbontotta az órák hangulatát. A diákok között egyre erősebb az ellenszenv és a tanár sem érez elég türelmet az új diákhoz. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Megoldás: Először próbáljuk meg megtalálni a probléma és a szorongó rosszérzésünk gyökerét. A kiindulópont az eddigi egyensúly felbomlása, az új diák eltérő viselkedése, és valószínűleg a tanár türelmetlensége. Az egyik lehetőség, hogy megpróbáljuk a diákot megérteni és felzárkóztatni a többiekhez, valamint a többiekkel - akár négyszemközt - megbeszéljük, hogy miért éreznek ellenszenvet az új diák iránt és legyenek elnézőbbek. Ha valamiért nem tudunk változást elérni a diákok vagy a saját magatartásunkban, akkor viszont ajánlott beszélni a vezetőtanárunkkal esetleges tanárváltásról, mivel hosszú távon egy ilyen sok oldalról táplálkozó negatív helyzet csak még komolyabbá tud fordulni, és se a diákok se a tanár nem fog tudni jó érzéssel órára járni. Van esetleg más megoldásod? 2. Felborul a terv: Rengeteget készülsz általában az órára, vagy ha nem is annyit, azt kívánod a legkevésbé, hogy reggel 7:3o-kor olyan váratlan meglepetés érjen, hogy az egyik diák azt mondja, nincs kedve megcsinálni a feladatot, mert szerinte nem segít semmiben. Ez a feladat az egyik alapja az órának, es nem tudod, hogy mehetnél így tovább. Vagy képzeljük el, hogy úgy terveztél, a bevezető feladat 5 percig fog tartani, de már majdnem elment vele az egész óra és úgy néz ki, nagyon élvezik a tanítványok. Muszáj lenne még mással is
foglalkozni, de az órának 10 perc múlva vége. Megoldás: Sok tanár, kifejezetten a kezdő tanárok, csak akkor érzi magabiztosnak magát, ha az óra minden egyes szakasza meg van tervezve. A gond ezzel az, hogy minél többet tervezünk, annál jobban meg vagyunk kötve és nem tudunk elég reflexívek lenni az órán történő változásokra. Ennek a megoldása ismét csak a magunkba és az eszköztárunkba vetett hitben van, mivel ha el tudunk rugaszkodni a tervtől, akkor nem olyan rémisztőek ezek a helyzetek. Kérdezzük meg, miért gondolja, hogy haszontalan a feladat, és magyarázzuk el, hogyan segít ez a fejlődésében. Mivel az óra egyik alap feladatáról van szó, kevés mozgásterünk van, így ilyenkor megpróbálhatjuk érvényesíteni az autoritásunkat és ha biztosak vagyunk a feladat hasznosságában, akkor mondjuk el miért érdemes és haladjunk tovább. Ez az a helyzet, amikor buzog az energia a csoportban, de ez nem feltétlen szolgálja az órára kitűzött célokat. Azonban megvan az a biztonságunk, hogy ha nem most, akkor a következő órán tanítsuk meg, amit kell. Rosszabb hatást érünk el, ha ezt az energiát belefojtjuk egy feladatba. Persze nem szabad hagyni, hogy minden óra így alakuljon. Valamint figyeljünk arra is, hátha bele tudjuk csempészni a tanítandó anyagot a feladatba, amivel épp foglalkoznak. 3. Nem jó a hangulat: egy nemrég óta tartó csoportban a tanár bizonytalanul, néha rosszul érzi magát, mert valamiért nem találja a közös hangot a diákokkal. Igaz, hogy üzleti tanítványok, de azért néhány viccen nevethetnének, vagy lehetnének egy kicsit felszabadultabbak. Mindig nagy a csend, nehezen bírja őket beszédre. Ráadásul mindig áthallatszik a mellette lévő teremből, hogy milyen jóízűen kacagnak a másik órán. Mit csinálhatok rosszul? - gondolja. Megoldás: A kellemes, pozitív órai hangulat kialakításának technikája nehezen
megfogható, mivel minden diák vagy csoport mást hoz ki a tanárból és fordítva. Bizonyos kombinációk egyből passzolnak, de ez nem jelenti azt, hogy bizonyos tippek követésével ne tudnánk jó hangulatot teremteni. Sokszor nem is vesszük észre, hogy nem adunk biztonságot a diákoknak a viselkedésünkkel. Figyeljünk a következőkre: a. Érdeklődjünk mindannyiuk iránt külön-külön mint egyének b. Értékeljük mindenki hozzájárulását még ha nem olyan szimpatikus/okos/ c. ügyes/eredeti, mint a többi d. Nevessünk velük, ne rajtuk; dolgozzunk velük és ne ellenük e. Egyensúlyozzuk a dicséretet és ne a javítást/korrigálást Egy másik fontos eleme a hangulatos óráknak a szintén megfoghatatlan energia - ez függ a legjobban tőlünk, hiszen a diákok hangulata lényegében a miénket tükrözik vissza. Ezt a legjobban őszinteséggel tudjuk elérni - őszinte lelkesedés a tanítás/csoport/tananyag iránt, valamint magabiztos szakmaisággal, felkészültséggel és a saját személyiségünkbe vetett bizalommal. Ezek elegye ad általában olyan energiát, ami a passzív csoportokat is fel tudja éleszteni. Viszont ha valamiért úgy érezzük egy csoporttal vagy diákkal nem tudjuk ezt az őszinteséget hozni valamiért, akkor gondolkodjunk el a váltáson, mert a tettetés semmi jóhoz nem vezet. Van esetleg más megoldásod? 4. Túl magas szint: a tanár kapott egy C1-es szintű csoportot, aminek tanításában nincs nagy tapasztalata, viszont nagyon örült, hogy végre itt most megtaníthat mindent, ami érdekes és érdemes. Vitt is rengeteg anyagot, szószedeteket, kemény olvasmányt, de a diákok nem örülnek, mert nehéznek találják. De hát C1-esek! gondolja. Közben meg fel tudnak tenni néha olyan váratlan kérdéseket, amire a tanár nem is volt felkészülve es hirtelen nem is tudja a választ. Ettől már nem is tudja, hogyan készüljön fel az órára. Kevesebbel vagy többel? Hogyan készüljön a kérdésekre?
Megoldás: Legtöbbünknek B1-B2 körüli csoportjai vannak és egy idő után el tudunk szokni a két véglet, az A1 és a C1 tanításától. Nem véletlen, hiszen ez a két szint jelenti a legnagyobb kihívást, de valamiért még az A1 is könnyebben megoldható, mint a haladó csoportok. Ebben az esetben el kell fogadnunk, hogy a C1 és a tanári szint, valamint a kettő érdeklődése es célkitűzése nem egy és ugyanaz. Aki haladó, képes hosszabb beszélgetéseket folytatni bonyolultabb témákról, de nem feltétlen képes elvont regényeket olvasni, nehéz filmeket felirat nélkül végignézni, a nyelv mozgatórugóiról hosszasan elmélkedni; ráadásul nem is biztos, hogy tart erre igényt. Tehát adjunk lejjebb az elvárásainkból még akkor is, ha örülünk, hogy végre kaptunk egy csoportot, akiknek mindent meg lehet tanítani. Nem a minden az elsődleges cél, hanem az, amire ők igényt tartanak. A kérdések már nehezebb dió, hiszen a szintjük már lehetővé teszi a kacifántosabb kérdéseket, ezért nekünk is, ha nem érezzük magunkat 100%-ig megdönthetetlennek, érdemes elgondolni és felkészülni a témából és a felmerülő kérdésekből. Másik a magunknak való megbocsátás képessége. Ha esetleg kérdeznek valamit, amire nem voltunk felkészülve, merjük azt mondani, hogy ezt most nem tudom, de legközelebbre megnézem. 5. Nem azt tanuljuk, amit kéne: A viszonylag magas szintű diák üzleti tanfolyamot rendelt/kapott, de rendszeresen általános téma irányába tereli a beszélgetést. A tanár természetesen örül, hogy a diák érdeklődik, használja a célnyelvet, de a tanfolyam célkitűzései rendre nem valósulnak meg, amitől egyre inkább rosszul érzi magát, mert mi lesz akkor ha egyszer a HR vagy maga a diák kérdőre vonja, hogy miért nem fejlődnek eléggé az üzleti nyelvi készségei. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Megoldás: Bár a diák lényegében a célnyelvet használja folyamatosan, ami az
egyik cél teljesítése, de mivel több félnek kell a tanárnak felelnie, érthető a problémás helyzet. Akármennyire könnyű megoldás számunkra csak haladni az árral és örülni, hogy különösebb felkészülést nem kíván az óra, el kell gondolkozni, mi is a tanfolyam célja. Üljünk le és beszéljük meg a diákkal, hogy értékeljük, hogy végig angolul megy a kommunikáció, de ha üzleti tanfolyamot vett ő vagy vett neki a cég, akkor üzleti témákkal kellene foglalkozni. Ha a diák azt mondja, hogy neki igazából nincs is szüksége az üzletiségre, akkor felajánlhatjuk, hogy a tanfolyam végéig mehet ez így tovább, de a következő etapban kérjen általános tanfolyamot, valamint a végéig vigyünk be üzleti témájú, de általánosabb anyagokat kompromisszumképpen. Nem az ideális megoldás, de ezzel tudunk leginkább minden félnek eleget tenni. Van esetleg más megoldásod?
From: Douglas Brown - Teaching by Principles Ezt az önismereti feladatot megcsinálhatjuk magunkkal vagy a diákjainkkal, és összevethetjük az eredményeket.