Megjegyzés Felhívjuk figyelmét, hogy az ECHA a közeljövőben frissíteni fogja ezt a dokumentumot, hogy az összhangban legyen a Bíróságnak a C-106/14. sz. ügyben 2015. szeptember 10-én hozott ítéletével. Az ítélet pontosítja az árucikkekben található anyagokra vonatkozó bejelentési (a 7. cikk (2) bekezdése) és információközlési (33. cikk) kötelezettségek tartalmát, továbbá a koncentrációs határérték (0,1 tömegszázalék) helyes értelmezését. Az ítélet alapján ezek a kötelezettségek az összetett (azaz több árucikkből álló) termékekben található árucikkekre is vonatkoznak mindaddig, amíg az említett árucikkek megtartják különleges formájukat, felületüket vagy alakjukat, illetve amíg nem válnak hulladékká. Az ítélet megtekinthető az alábbi linken: http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?language=hu&td=all&num=c-106/14 Annankatu 18, P.O. Box 400, FI-00121 Helsinki, Finland Tel. +358 9 686180 Fax +358 9 68618210 echa.europa.eu
Útmutató dióhéjban Az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények A jelen kiadvány célja, hogy közérthetően bemutassa az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos legfontosabb követelményeket.
JOGI KÖZLEMÉNY Ez a dokumentum tájékoztatást nyújt a REACH rendeletről, ismertetve a rendeletben előírt kötelezettségeket és azok betartásának módját. Felhívjuk azonban a felhasználók figyelmét arra, hogy a REACH rendelet szövege jelenti az egyetlen hiteles jogi hivatkozást, továbbá az e dokumentumban foglalt információk nem minősülnek jogi tanácsadásnak. Az Európai Vegyianyag-ügynökség nem vállal felelősséget a dokumentum tartalmáért. JOGI NYILATKOZAT Ez egy eredetileg angol nyelven közzétett dokumentum munkafordítása. Az eredeti dokumentum elérhető az ECHA weboldalán. Hivatkozási szám: ECHA-11-B-05-HU Dátum: 2011. 06. Nyelv: HU Annak érdekében, hogy az általa kiadott REACH útmutató dokumentumokat hozzáférhetőbbé tegye az iparág számára, az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) összeállítja azok egyszerűsített változatait. Tekintve, hogy rövid összefoglalók, ezekben a dokumentumokban nem szerepelhet a teljes útmutatókban benne foglalt valamennyi részlet. Így kétségek esetén további információért ajánlott a teljes útmutató dokumentumokat elolvasni. Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban kérdései vagy észrevételei vannak, kérjük, azokat az információigénylő-lapon nyújtsa be (a hivatkozási szám és a kiadási dátum megjelölésével). Az információigénylő-lap a Kapcsolatfelvétel az Európai Vegyianyag-ügynökséggel oldalon érhető el, amelynek címe: http://echa.europa.eu/about/contact-form_en.asp Európai Vegyianyag-ügynökség, 2011. A sokszorosítás a forrás teljes körű feltüntetése mellett ennek formátuma: Forrás: Európai Vegyianyag-ügynökség, http://echa.europa.eu/, valamint az ECHA Kommunikációs Osztályának (info@echa.europa.eu) írásbeli értesítése esetén engedélyezett. Címlap Európai Vegyianyag-ügynökség
TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés... 1 2. Elengedhetetlen alapfogalmak... 2 2.1. Mi számít árucikknek?... 2 2.2. Mikor beszélünk az anyagok árucikkekből való szándékos kibocsátásáról?... 2 2.3. Léteznek-e különös aggodalomra okot adó anyagok?... 2 3. A REACH rendelet értelmében kikre vonatkozhatnak az árucikkekben lévő anyagokat érintő kötelezettségek?... 4 3.1. Árucikkeket előállító vállalatok... 4 3.2. Árucikkeket behozó vállalatok... 4 3.3. Árucikkeket szállító vállalatok... 4 4. Melyek a REACH rendelet értelmében fennálló, az árucikkekben lévő anyagokat érintő kötelezettségek?... 5 4.1. Árucikkekben lévő anyagok regisztrálása... 5 4.2. Árucikkekben lévő anyagok bejelentése... 5 4.3. Árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó információk közlése... 6 4.4. Az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó korlátozásoknak való megfelelés... 7 5. Gyakorlati útmutató az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó követelmények azonosításához... 9 5.1. Annak eldöntése, hogy egy adott tárgy árucikk-e vagy sem... 9 5.2. Annak eldöntése, hogy egy anyag kibocsátása szándékolt-e vagy sem... 11 5.3. Annak meghatározása, hogy egy árucikkben lévő anyag mennyisége meghaladja-e a követelményekre vonatkozó küszöbértéket... 11 5.4. Annak meghatározása, hogy egy adott anyagot regisztráltak-e már valamely adott felhasználásra vagy sem... 13 6. Az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó információk közlési kötelezettségének való megfelelés módja... 15 7. Hol található további útmutatás?... 15
1. BEVEZETÉS Ez az Útmutató dióhéjban rövid magyarázatot ad az 1907/2006/EK rendeletnek (a REACH rendeletnek) az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó rendelkezéseiről. Az Útmutató dióhéjban az Európai Gazdasági Térségen 1 (EGT) belül árucikkeket előállító, behozó és / vagy szállító vállalatok vezetőinek és döntéshozóinak szól, különösen azoknak, akik a vegyi anyagok szabályozási kérdéseiben kevésbé jártasak. E dokumentum elolvasása segít eldönteniük, hogy az árucikkekben lévő anyagokat érintő, a REACH rendelet értelmében fennálló kötelezettségeik azonosításához teljes egészében el kell-e olvasniuk az Az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelményekre vonatkozó útmutató című dokumentumot, vagy sem. Az Útmutató dióhéjban segítségével az EGT-n kívüli vállalatok megérthetik azokat az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó követelményeket, amelyeket termékeik EGT-n belüli importőreinek teljesíteniük kell. 1 Az Európai Gazdasági Térség Izlandból, Liechtensteinből, Norvégiából, valamint az Európai Unió 27 tagállamából áll. 1
2. ELENGEDHETETLEN ALAPFOGALMAK 2.1. Mi számít árucikknek? A magánháztartásokban és az iparban gyakran használt tárgyak legtöbbje árucikk. Ilyenek például a bútorok, a ruházati cikkek, a járművek, a könyvek, a játékok és az elektromos berendezések. Egy árucikk lehet olyan egyszerű, mint egy fából készült szék, de olyan összetett is, mint egy laptop számítógép. A REACH rendelet értelmében az árucikk olyan tárgy, amely az előállítás során a funkcióját a kémiai összetételnél nagyobb mértékben meghatározó különleges formát, felületet vagy alakot kap. Ebben a tekintetben a tárgyak formája, felülete és alakja a fizikai megjelenést tükrözi, így ezek a kémiai tulajdonságoktól eltérő jellemzőknek tekinthetők. A forma az egyes tárgyak háromdimenziós idomzatát jelenti, azaz a mélységet, a szélességet és a magasságot. A felület az egyes tárgyak külső rétegét jelenti. Az alak az alaki elemek elrendezésének a gyakorlati cél lehető legjobb elérését lehetővé tévő módját jelenti. A textíliák alakját például a fonalat alkotó szálak sodrása, a szövet szálirányai, valamint a felületi kezelés határozza meg. A funkció árucikk-meghatározásban szereplő fogalmát nem műszaki kidolgozottságként, hanem a tárgy felhasználását meghatározó alapelvként kell értelmezni. Ebben az értelemben például a nyomtatófesték-kazetták funkciója alapvetően a tinta felvitele a papírra, míg az akkumulátoroké az elektromos áram biztosítása. 2.2. Mikor beszélünk az anyagok árucikkekből való szándékos kibocsátásáról? Bizonyos esetekben az anyagok árucikkekből való szándékolt kibocsátásával hozzáadott érték" valósul meg, ahol ez a kiegészítő funkció nem kapcsolódik közvetlenül a fő funkcióhoz. Az illatosított gyermekjátékok például anyagokat szándékosan kibocsátó árucikkek, mert a bennük lévő illatanyagok azért szabadulnak ki, hogy hozzáadott értéket, vagyis kellemes illatot biztosítsanak. 2.3. Léteznek-e különös aggodalomra okot adó anyagok? Léteznek bizonyos olyan anyagok, amelyek az emberi egészségre és a környezetre igen komoly hatást gyakorolhatnak, ezért különös aggodalomra adnak okot. Ezek az anyagok szerepelnek az ECHA honlap ECHA Chem szekcióján belül a különös aggodalomra 2
okot adó, engedélykötelesnek javasolt anyagok jelöltlistáján (jelöltlista) 2. Erre a jelöltlistára az egyes anyagok azt követően kerülnek fel, hogy formális eljárás keretében megállapodás született arról, hogy megfelelnek a különös aggodalomra okot adó anyagok kritériumainak. A jelöltlistán felsorolt anyagok valamelyikét tartalmazó árucikkeket előállító, behozó és szállító vállalatokra adott esetben további kötelezettségek hárulhatnak. 2 Jelen dokumentum további részében a jelöltlista a különös aggodalomra okot adó, engedélykötelesnek javasolt anyagok listáját jelenti. 3
3. A REACH RENDELET ÉRTELMÉBEN KIKRE VONATKOZHATNAK AZ ÁRUCIKKEKBEN LÉVŐ ANYAGOKAT ÉRINTŐ KÖTELEZETTSÉGEK? 3.1. Árucikkeket előállító vállalatok Árucikkek előállíthatók olyan összetevőkből, amelyek már önmagukban is árucikkek, és olyan anyagokból, anyagkeverékekből is, amelyek az előállítási folyamat során alakulnak át árucikkeké vagy épülnek be azokba. Az EGT-n belül árucikkeket előállító vállalatoknak az előállítási eljárástól függetlenül lehetnek az árucikkeikben lévő anyagokat érintő kötelezettségeik. 3.2. Árucikkeket behozó vállalatok Az EGT-n belüli vállalatok az ügyfeleik részére való szállítás vagy új árucikkek előállítása céljából az EGT-n kívülről árucikkeket hozhatnak be. Ezeknek a vállalatoknak az árucikkekben lévő anyagokat érintően adott esetben ugyanolyan kötelezettségeik lehetnek, mint az azokat az EGT-n belül előállító vállalatoknak. 3.3. Árucikkeket szállító vállalatok Az árucikkeket az EGT-n belül forgalomba hozó vállalatoknak adott esetben ugyancsak teljesíteniük kell bizonyos, az árucikkekben lévő anyagokat érintő követelményeket. Ezt nem befolyásolja az, hogy az érintett árucikkeket maguk állítják-e elő, vagy (az EGT-n kívülről vagy belülről) vásárolják. E tekintetben a kiskereskedők is árucikkeket szállítanak, így terhelhetik őket az azokban lévő anyagokat érintő kötelezettségek. Fontos megjegyezni, hogy a vállalatoknak lehetnek az árucikkekben lévő anyagokat érintő, a jelen dióhéjba foglalt útmutatóban leírtakon kívüli kötelezettségeik is. Ebből következően a vállalatoknak általában véve ajánlott utánanézniük kötelezettségeiknek az ECHA honlapján elérhető Navigátor eszköz futtatásával. A Navigátor alkalmazás segít az iparnak meghatározni a REACH rendelet értelmében rá háruló kötelezettségeket és megtalálni az azok teljesítéséről szóló megfelelő útmutatást. 4
4. MELYEK A REACH RENDELET ÉRTELMÉBEN FENNÁLLÓ, AZ ÁRUCIKKEKBEN LÉVŐ ANYAGOKAT ÉRINTŐ KÖTELEZETTSÉGEK? 4.1. Árucikkekben lévő anyagok regisztrálása A regisztrálás az adott anyag tulajdonságaira vonatkozó információkat tartalmazó technikai dokumentáció, valamint ha előírás az anyag kémiai biztonsági értékelését dokumentáló kémiai biztonsági jelentés benyújtását jelenti. Az árucikkekben lévő anyagok regisztrációja az árucikkek előállítói vagy importőrei számára csak akkor kötelező, ha teljesül a következő két feltétel: Az előállított, illetve behozott árucikkekben lévő anyagot szokásos vagy ésszerűen előrelátható felhasználási feltételek mellett a környezetbe kívánják juttatni. Az előállított, illetve behozott árucikkek összességében lévő, azokból a szándékosan a környezetbe kibocsátandó anyag teljes mennyisége meghaladja az évenkénti 1 tonnát. A második feltétel tekintetében a szándékosan a környezetbe juttatandó, a nem szándékosan kibocsátandó, illetve kibocsátásra egyáltalán nem is kerülő mennyiségeket egyaránt számításba kell venni. Továbbá különböző típusú, anyagokat szándékosan a környezetbe juttató árucikkek előállítása és / vagy behozatala esetén az azok összességében lévő, a szándékosan kibocsátandó mennyiségeket össze kell adni. Ha a fenti feltételek nem is teljesülnek, az ECHA-nak módjában áll úgy határozni, hogy egy adott árucikk előállítója vagy importőre köteles regisztrálni az árucikkben lévő anyagot, ha annak mennyisége meghaladja az évi 1 tonnát és gyanítható, hogy az anyag az árucikkből a környezetbe kerül, így pedig az emberi egészség, illetve a környezet szempontjából fennálló kockázatokat okoz. Az anyagot az árucikk előállítójának vagy importőrének semmiképpen sem kell regisztrálnia akkor, ha azt egy másik vállalat az adott felhasználásra (azaz az anyagnak az árucikkben való felhasználására) már regisztrálta. 4.2. Árucikkekben lévő anyagok bejelentése A bejelentés egy adott anyagra és annak felhasználásaira, valamint az árucikk felhasználására vonatkozó egyedi információk benyújtása az ECHA részére. Az árucikkekben lévő anyagok bejelentése az árucikkek előállítói vagy importőrei számára akkor kötelező, ha teljesül a következő feltételek mindegyike: Az anyag szerepel a jelöltlistán (lásd a 2. szakaszt). Az anyag az előállított és / vagy behozott árucikkekben 0,1 tömegszázaléknál (% (m/m))nagyobb koncentrációban van jelen. 5
Az anyagnak az előállított, illetve behozott árucikkek összességében 0,1%-osnál (m/m) magasabb koncentrációban jelen lévő mennyiségei együttesen meghaladják az évenkénti 1 tonnát az adott előállító/importőr tekintetében. Nem áll fenn azonban bejelentési kötelezettség akkor, ha teljesül a következő feltételek bármelyike: Az árucikk előállítója/ importőre szokásos vagy ésszerűen előre látható felhasználási feltételek mellett, ideértve az ártalmatlanítást is képes kizárni a humán vagy környezeti expozíciót (azaz bizonyítható, hogy az árucikkek hasznos élettartamának idején és hulladék állapotában sem merül fel expozíció). Az anyagot egy másik vállalat az adott felhasználásra (azaz az anyagnak az árucikkben való felhasználására) már regisztrálta. Az árucikkeket az előállító / importőr kizárólag az előtt állította elő és / vagy hozta be, hogy az anyag a jelöltlistára felkerült. Az anyagkoncentráció 0,1%-os (m/m) küszöbértéke az árucikk előállításkor, illetve behozatalkor meglévő állapotára érvényes. A gyakorlatban a vállalatok azonban már nem csak a teljes árucikkre, hanem annak részeire vonatkozóan is gyűjthetnek információt. A vállalatok az ECHA-hoz történő bejelentésüket önként készíthetik el ily módon. Az árucikkekben lévő anyagok bejelentésére legkésőbb azoknak a jelöltlistára való felkerülését követő hat hónapon belül, azonban leghamarabb 2011. június 1-jétől kell sort keríteni. 4.3. Árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó információk közlése A jelöltlistán szereplő anyagokat 0,1%-osnál (m/m) magasabb koncentrációban tartalmazó árucikkek szállítóinak a rendelkezésükre álló, ezekre az anyagokra vonatkozó releváns információkat biztosítaniuk kell az árucikkek átvevői részére. Ha a jelöltlistán szereplő anyagot tartalmazó árucikk biztonságos felhasználásához semmilyen külön információra nincs szükség, akkor az átvevőkkel legalább a kérdéses anyag nevét közölni kell. Az információt automatikusan kell az átvevők rendelkezésre bocsátani, azaz amint az anyag a jelöltlistára felkerül. Megjegyzendő, hogy az átvevők fogalom jelen esetben az ipari vagy szakmai felhasználókat és forgalmazókat fedi le, a fogyasztókat viszont nem. Az árucikk szállítójának rendelkezésére álló, az árucikk biztonságos használatához szükséges információkat kérésre a fogyasztóknak át is kell adni. A fogyasztók részére ezeket az információkat a kérésüktől számított 45 napon belül ingyenesen kell biztosítani. Az árucikkekben lévő anyagokat érintő tájékoztatási kötelezettséget (azaz az átvevőkkel és a fogyasztókkal folytatott kommunikációt) illetően általában véve megjegyzendők a következők: 6
Erre a követelményre vonatkozóan nincs mennyiségi tartomány megadva (azaz az évenkénti 1 tonnánál alacsonyabb mennyiségek esetén is érvényes). A csomagolásokat mindig a bennük tároltaktól független árucikknek kell tekinteni, az árucikkekben lévő anyagokat érintő tájékoztatási kötelezettség tehát a csomagolóanyagokra is érvényes. Az anyagkoncentráció 0,1%-os (m/m) küszöbértéke az árucikk szállításkori állapotára érvényes, ugyanúgy, mint az anyagbejelentés körülményei esetén. A gyakorlatban a vállalatok azonban már nem csak a teljes árucikkre, hanem annak részeire vonatkozóan is gyűjthetnek információt. A vállalatok önkéntes alapon követhetik ezt a megközelítést, amikor a REACH-rendelet 33. cikke szerint közölnek információt. A kötelezettség érvényes az anyagok jelöltlistára való felvétele előtt előállított vagy behozott, de utána szállított árucikkekre is. Így itt az árucikk szállításának dátuma a mérvadó. Az alábbi táblázat az árucikkekben lévő anyagokat érintő regisztrálási, bejelentési és tájékoztatási kötelezettségeket veti össze. 1. táblázat: Az árucikkekben lévő anyagokat érintő főbb kötelezettségek Kötelezettség: a REACH-rendelet szerinti jogalap Árucikkekben lévő anyagok regisztrálása Árucikkekben lévő anyagok bejelentése 7. cikk (1) bekezdése 7. cikk (2) bekezdése 33. cikk Árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó információk közlése árucikkek előállítói és árucikkek előállítói és érintett szereplők árucikkek szállítói importőrei importőrei az engedélykötelesnek az engedélykötelesnek árucikkekből javasolt anyagok javasolt anyagok érintett anyagok szándékosan a jelöltlistáján felsorolt jelöltlistáján felsorolt környezetbe jutó anyagok anyagok anyagok mennyiségi küszöbérték évi 1 tonna évi 1 tonna - az árucikken belüli - 0,1% (m/m) 0,1% (m/m) koncentráció küszöbértéke a kötelezettség alóli mentesség alapja: az anyag az adott felhasználás tekintetében igen igen nem már regisztrált az expozíció kizárható nem igen nem 4.4. Az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó korlátozásoknak való megfelelés Egyes adott anyagok bizonyos árucikkekben való felhasználását a REACH rendelet (XVII. melléklete) korlátozza. Ebből következően a vállalatoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az általuk előállított vagy behozott árucikkek megfeleljenek a REACH 7
rendeletben rögzített korlátozásoknak. A korlátozásoknak való megfelelésre vonatkozó részletes leírás az Útmutató továbbfelhasználók számára című dokumentum 13. fejezetében szerepel. 8
5. GYAKORLATI ÚTMUTATÓ AZ ÁRUCIKKEKBEN LÉVŐ ANYAGOKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK AZONOSÍTÁSÁHOZ E szakasz célja különösen támogatni a 4. szakaszban leírt, árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó követelmények azonosítását. 5.1. Annak eldöntése, hogy egy adott tárgy árucikk-e vagy sem Az árucikkek előállítóinak és importőreinek az anyagok vagy keverékek gyártóihoz és importőreihez képest kevesebb REACH rendeletben előírt feladata van, az első csoport ugyanis különféle körülmények fennállása esetén (pl. ha az anyag az adott felhasználásra már regisztrált) mentesülhet a regisztrálási kötelezettség alól. Ezért kulcsfontosságú helyes, konzisztens és jól dokumentált döntést hozni arról, hogy mi számít árucikknek a REACH rendelet értelmében. Sok esetben az árucikk REACH-rendelet szerinti fogalmának (ld. 2.1. szakasz) alkalmazása egyértelmű. Így az, hogy árucikk-e tulajdonképpen egy adott tárgy vagy sem, közvetlenül a tárgy funkciójának betöltésében annak fizikai, illetve kémiai jellemzői által játszott szerepek összehasonlításával határozható meg. Azokban az esetekben azonban, amikor nem állapítható meg egyértelműen, hogy az árucikk megfelel-e a REACH árucikk fogalmának, részletesebb értékelés szükséges. Ez az értékelés az Árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelményekre vonatkozó útmutató 2.4. szakaszában meghatározott javasolt kérdésekre adott válaszokat tartalmazza. Ezekre a kérdésekre adott válaszokból kikövetkeztethető, hogy az adott tárgy árucikk-e vagy sem. Első lépésként azt kell meghatározni, hogy tartalmaze a tárgy olyan anyagot vagy keveréket, amely fizikailag leválasztható róla (pl. kiönthető, kicsavarható belőle). Az, hogy mely javasolt kérdéseket kell megválaszolni annak érdekében, hogy következtetni lehessen a tárgy árucikk állapotára, ettől az érveléstől függ. Az 1. ábra ezt a döntéshozatali folyamatot ismerteti, és a teljes az Árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelményekre vonatkozó útmutató 2.4. szakaszában szereplő megfelelő lépésekre hivatkozik. Ez az eljárás ahhoz az eredményhez is vezethet, hogy a tárgy egy (tárolóként vagy hordozóanyagként funkcionáló) árucikk és egy anyag/keverék kombinációja, mint például a nyomtatófesték-kazetta vagy a nedves törlőkendő. Meg kell jegyezni, hogy egy ilyen tárgy importőre vagy szállítója egyúttal az adott anyag/keverék importőrének vagy szállítójának is tekintendő. Ebből kifolyólag neki az árucikk importőrét vagy szállítóját terhelő kötelezettségeken felül egyéb kötelezettségei is lehetnek. Ez azt jelenti, hogy a tárolóban vagy hordozóanyagon lévő anyagokat például esetleg regisztrálni kell, vagy biztonsági adatlappal együtt kell szállítani. Egy árucikk és egy anyag/keverék kombinációját importálóknak és szállítóknak ezért külön ellenőrizniük kell, hogy az árucikk tekintetében fennállnak-e valamilyen kötelezettségek, és külön azt, hogy az anyag/keverék tekintetében fennállnak-e valamilyen kötelezettségek. 9
1 ábra: Döntéshozatal arról, hogy árucikk-e egy adott tárgy vagy sem folyamatábraként illusztrálva 10
5.2. Annak eldöntése, hogy egy anyag kibocsátása szándékolte vagy sem Az árucikkekből kibocsátásra szánt anyagokat a REACH rendelet hatálya alatt esetlegesen regisztrálni kell. Ebből adódóan annak eldöntéséhez, hogy az árucikkben lévő anyagra vonatkozik-e regisztrálási kötelezettség, feltétlenül meg kell állapítani, hogy az anyag kiszabadulása szándékolt-e. Ha egy tárgy fő funkciója valamilyen anyag vagy keverék szállítása, akkor a tárgy általában egy anyag/keverék és egy árucikk kombinációjának tekintendő. Az ilyen anyag- / keverékkiadás a REACH rendelet értelmében nem tekintendő árucikkekből való szándékolt kibocsátásnak. Ebből adódóan egy anyag akkor tekintendő az árucikkekből szándékosan kibocsátott anyagnak, ha olyan kiegészítő funkciót tölt be, amely nem valósulna meg az anyag kiszabadulása nélkül (a 2.2. szakaszban ennek példájaként a gyermekjátékokban lévő illatanyagok szerepelnek). Következésképpen az anyagok árucikkekből való, elöregedésből, elhasználódásból vagy az árucikkek működésének elkerülhetetlen mellékhatásaként adódó kiszabadulása általában véve nem szándékos, a kibocsátással mint olyannal önmagában ugyanis nem valósul meg funkció. Szándékos kibocsátás esetén ezenkívül az anyagnak az árucikkből szokásos vagy ésszerűen előrelátható felhasználási feltételek mellett kell kijutnia, ami azt jelenti, hogy az anyagkibocsátásnak az árucikk hasznos élettartama során kell végbemennie. Az árucikk életciklusának előállítási vagy ártalmatlanítási szakaszában kiszabaduló anyagok kibocsátása tehát nem számít szándékosnak. Hasonlóképpen a balesetek és a használati utasításokkal, illetve az árucikk funkciójával összhangban nem lévő, bármilyen nem rendeltetésszerű használat során bekövetkező kiszabadulás sem szokásos vagy ésszerűen előrelátható felhasználási feltételek mellett történik meg, így nem tekinthető szándékos kibocsátásnak. 5.3. Annak meghatározása, hogy egy árucikkben lévő anyag mennyisége meghaladja-e a követelményekre vonatkozó küszöbértéket Az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó követelmények akkor érvényesülhetnek, ha valamely adott anyag mennyisége vagy koncentrációja az előállított és / vagy behozott árucikkekben meghaladja az adott küszöbértékeket. Ebből az okból kifolyólag be kell szerezni (minőségi és mennyiségi) információt a behozott árucikkek összetételéről, valamint az e cikkekbe az előállítás során bevitt anyagokról és keverékekről. Az árucikkekben vagy keverékekben lévő anyagok azonosítására, azok mennyiségének meghatározására számos esetben csak akkor nyílik lehetőség, ha a szállítói lánc szereplői a vonatkozó információkat rendelkezésre bocsátják. A szállítói láncon belüli kommunikáció tehát az egyes szereplőket a REACH rendelet értelmében terhelő kötelezettségek azonosításához szükséges információk begyűjtésének legfontosabb és leghatékonyabb módja. E tekintetben a magánszektornak fontos feladata, hogy a 11
REACH rendelet végrehajtásának elősegítése érdekében kialakítsa a szállítói láncra vonatkozó kommunikációs szabványokat. Az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó követelmények azonosításához, az azoknak való megfeleléshez szükséges információk gyakran megtalálhatók az EGT-n belüli szállítóktól beszerezhető egységesen előírt információk között. Az anyagok vagy keverékek szállítóinak például ügyfeleik rendelkezésére kell bocsátaniuk biztonsági adatlapokat, vagy pedig ha nem kötelező a biztonsági adatlapok kitöltése az elérhető vonatkozó biztonsági információkat és a szabályozói követelmények (engedélyeztetés szükségessége, megszabott korlátozások) adatait. Az árucikkek szállítóinak a hozzáférhető vonatkozó biztonsági információkat is rendelkezésre kell bocsátaniuk, ha a szállított árucikkek 0,1%-osnál (m/m) magasabb koncentrációban tartalmaznak jelöltlistán felsorolt anyagot. Az anyagok, keverékek és árucikkek importőrei az EGT-n kívüli szállítóiktól nem feltétlenül kapnak hasonló jellegű egységesen előírt információkat. Minden olyan alkalommal, amikor a kapott egységesen előírt információ nem elegendő a REACH rendeletnek való megfelelés ellenőrzéséhez, a vállalatoknak a szükséges információkat a szállítói láncon belüli proaktív kérések révén szerezhetik be. Az árucikkek gyártóit, a készítmények előállítóit és az anyagok gyártóit azonosítani lehet és közvetlenül meg lehet keresni az információk megszerzése érdekében, így elkerülhető az, hogy a kéréseknek összetett szállítói láncokon, számos forgalmazón keresztül kelljen végighaladniuk. Ezen túlmenően hasznos lehet az információ iránti szükség okának közlése a szállítókkal ezt ugyanis különösen az EGT-n kívüli szállítók nem feltétlenül ismerik. Számos esetben azonban nincs szükség az árucikkek, keverékek pontos összetételének ismeretére ahhoz, hogy tisztázni lehessen, állnak-e fent az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozóan teljesítendő követelmények. Konkrétan arról, hogy nem állnak fent az árucikkekben lévő anyagokat érintő bejelentési vagy kommunikációs kötelezettségek, meg lehet győződni a jelöltlistán felsorolt anyagok előfordulásának kizárásával vagy korlátozásával is. A szállítók például kiállíthatnak olyan tanúsítványokat, amelyekben garantálják, hogy termékeiket bizonyos anyagok felhasználása vagy azok adott koncentrációs értékeinek túllépése nélkül gyártják. Egy eltérő megközelítés lehet a szállítói szerződésben rögzíteni bizonyos anyagoknak a szállítandó termékekben való előfordulását kizáró vagy korlátozó kritériumokat. Ennek megfelelően a szállítói láncon belüli kéréseknek mindig célzottaknak kell lenniük, és például az árucikkek vagy keverékek pontos összetételére való rákérdezés helyett bizonyos anyagok előfordulásának kizárására vagy korlátozására kell vonatkozniuk az előbbi információ ugyanis gyakran bizalmas jellegű. Az árucikkekben lévő anyagok beazonosíthatók, és azok koncentrációi számszerűsíthetők analitikai módszerek alkalmazásával. Amennyiben az egyéb módszerekkel megszerezhető információk nem vezetnek eredményre, vagy túl bonyolulttá válnak, akkor a kémiai elemzések biztosítanak az árucikk összetételével kapcsolatos információk megszerzésére lehetőséget. Habár a kémiai elemzések bizonyos helyzetekben hasznos lehetnek, meg kell azonban jegyezni, hogy kétes eredményeket hozhatnak, és/vagy nagyon költségesek lehetnek, ezért az információszerzés elsődleges eszközeként nem javasoltak. A vállalat sikere az információszerzés terén nagyban függ attól, hogy rendelkezik-e belső minőségirányítási rendszerrel vagy sem. A minőségirányítási rendszer 12
tartalmazhat vállalaton belül elvégzett termékvizsgálatokat, szállítói ellenőrzéseket és harmadik felek által kibocsátott tanúsítványokat. Ezeket az intézkedéseket alapesetben rutinszerűen végzik el a folyamatok és a termékek fejlesztése, valamint a fogyasztók elégedettségének növelése érdekében. Ha ezek a gyakorlatok már vállalaton belül rendelkezésre állnak, kevesebb erőfeszítés szükséges az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos információk megszerzéséhez, függetlenül attól, hogy ezt a szállítói láncon belüli kommunikációval vagy kémiai elemzések útján teszik meg. 5.4. Annak meghatározása, hogy egy adott anyagot regisztráltak-e már valamely adott felhasználásra vagy sem Az árucikkekben lévő olyan anyagokat nem kell sem regisztrálni, sem bejelenteni, amelyeket egy másik vállalat az adott felhasználásra (azaz az anyagnak az árucikkben való felhasználására) már regisztrált. Ilyen helyzet áll elő akkor, ha teljesül a következő két feltétel: A kérdéses anyag azonos a már regisztrálttal. A kérdéses felhasználás megegyezik az anyagnak a már lezajlott regisztrálása során leírt felhasználások egyikével. A két anyag neveinek, EINECS- vagy CAS-számainak összevetése nem mindig elégséges annak ellenőrzéséhez, hogy a kérdéses anyag valóban azonos a már regisztrálttal. Annak eldöntése során, hogy két anyag azonosnak tekinthető-e, az Útmutató az anyagok azonosításához című dokumentum 5. fejezetében, a Kritériumok annak ellenőrzéséhez, hogy az anyagok azonosak-e címszó alatt leírtak szerint kell eljárni. Az árucikkekben lévő anyagok potenciális regisztrálóinak és bejelentőinek ellenőrizniük kell azt is, hogy az anyagnak az árucikkeiben való felhasználása megegyezik-e az anyagnak a már lezajlott regisztrálása során leírt felhasználások egyikével. Ebből a célból le kell írniuk az anyagnak az adott árucikkben betöltött funkcióját (pl. pigment, égésgátló anyag), valamint azt a folyamatot, amelynek során az anyag az árucikkbe bekerül, továbbá az utóbbi típusát. A felhasználások leírásainak összhangban kell lenniük a felhasználási leíróknak az Útmutató az információs követelményekhez és a kémiai biztonsági értékeléshez című dokumentum R.12. fejezetében elmagyarázott rendszeréhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy (a felhasználási leírók rendszerének általános felépítéséből adódóan) nem elegendő egy anyag leírásánál kizárólag a felhasználási leírók rendszerének elemeit használni annak eldöntésére, hogy két felhasználás azonosnak minősül-e, és így annak megállapítása érdekében, hogy a 7. cikk (6) bekezdésében rögzített mentesítések alkalmazandók-e. Ebből kifolyólag az adott felhasználást a felhasználási leírók rendszerének elemeihez képest részletesebben kell leírni. Annak érdekében, hogy meg tudják állapítani, regisztrált-e már az anyag az adott felhasználásra, a potenciális regisztrálónak vagy bejelentőnek a felhasználása leírását kell összevetnie az anyag már regisztrált felhasználásaival. Ha a követelmények biztonsági adatlap közzétételét írják elő, akkor az anyag regisztrálása után a regisztrált felhasználásokra vonatkozó releváns információkat közlik a szállítói lánc valamennyi tagjával. A nem veszélyes anyagok és keverékek, valamint 13
az árucikkek regisztrált felhasználásaira vonatkozó ilyen jellegű egységesen előírt információkat azonban nem közlik a szállítói lánc tagjaival. Egy adott anyag már regisztrált felhasználásainak köre a legtöbb esetben a szállítói láncon feljebb elhelyezkedő szereplők megkérdezésével ismerhető meg. Egy másik megoldás beazonosítani az adott anyag bármely szállítói lánchoz tartozó gyártóját vagy importőrét és megkérdezni arról, mely felhasználásokra regisztrálta az anyagot, illetve regisztrálta-e azt egy adott felhasználásra. Az egyes anyagok gyártóinak, importőreinek beazonosítására jó módszer a kérdéses anyag anyaginformációs cserefórumán (SIEF) közzétenni a megfelelő kérést, ha előzetesen regisztrálta az anyagot, vagy data holder -ként csatlakozott a SIEF-hez. 14
6. AZ ÁRUCIKKEKBEN LÉVŐ ANYAGOKRA VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK KÖZLÉSI KÖTELEZETTSÉGÉNEK VALÓ MEGFELELÉS MÓDJA A REACH rendelet nem írja elő, pontosan milyen formában kell megadni az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó információkat. Olyan közlési módot kell választani, amely biztosítja, hogy az információ az árucikk átvevője vagy a fogyasztó számára könnyen hozzáférhető legyen. Az információk szerepeltethetők például olyan már eleve adott dokumentációkban, mint amilyenek a használati utasítások. Azt meghatározandó, hogy milyen biztonsági információkat kell az árucikk átvevőjének, illetve kérésre a fogyasztó részére biztosítani, az árucikk szállítójának át kell gondolnia az árucikk felhasználásának módját, az esetlegesen felmerülő expozíciók és kockázatok körét, valamint azt, hogy az árucikk felhasználójának milyen elsősorban a kockázatkezelésre vonatkozó információra van szüksége az árucikk biztonságos használatához. A REACH rendelet értelmében a biztonságos felhasználás értékelése, illetve az arról folytatott kommunikáció általában véve valamely anyag életciklusának az érintett szereplőnél elért fázisától vonatkozik. Az árucikkszállítóknak tehát az árucikk hasznos élettartamát és az ártalmatlanítására vonatkozó megfelelő utasításokat egyaránt végig kell gondolniuk. Ha azok az árucikk biztonságos felhasználásának szempontjából jelentőséggel bírnak, akkor az egyedi tárolási és szállítási feltételeket is végig kell gondolni. 7. HOL TALÁLHATÓ TOVÁBBI ÚTMUTATÁS? Ez az Útmutató dióhéjban tartalmazza a szükséges döntéshozatali segítséget annak megállapításához, hogy a REACH rendelet értelmében az árucikkekben lévő anyagokra milyen kötelezettségek vonatkoznak. Ha azonban a felmerülő eset különösen összetett, akkor annak megállapításához, hogy az Ön esetére vonatkoznak-e az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények, nem árt teljes egészében áttanulmányozni az Az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelményekre vonatkozó útmutatót. A teljes útmutató dokumentumban megtalálhatók az itt bemutatott koncepciók részletesebb példái, magyarázatai. Különösen a teljes útmutató dokumentum következő részeiből nyerhető bővebb információ: A 2. 5. szakaszban a dokumentálásra vonatkozóan találhatók ajánlások. Az árucikkekben lévő anyagok kémiai elemzésének szempontjairól és a vizsgálati stratégia megtervezésére vonatkozó ajánlásokról szóló leírás az 5.2. szakaszban található. Az 1. és a 2. függelékek a különböző tárgyak árucikk állapotának értékelésére közölnek részletes példákat. 15
Útmutató dióhéjban Az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények Európai Vegyianyag-ügynökség Annankatu 16 18, postafiók 400, FI-00121 Helsinki, Finnország Tel.: +358 9 6861 80 Fax +358 9 6861 8210 http://echa.europa.eu info@echa.europa.eu