!HU00000627T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E 006 27 (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E 06 842 (22) A bejelentés napja: 06. 12. 06. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 0842 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 19634 A1 07. 06. 14. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 19634 B1 09. 06. 24. (1) Int. Cl.: C07D 1/12 (06.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 0706916 PCT/EP 06/069392 () Elsõbbségi adatok: 0111813 0. 12. 08. EP (72) Feltaláló: RAY, Peter, Christopher, Lanarkshire Central Scotland ML1 SH (GB) (73) Jogosult: N. V. Organon, 349 AB Oss (NL) (74) Képviselõ: Molnár Imre, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Izokinolinszármazékok HU 006 27 T2 A leírás terjedelme 24 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1 HU 006 27 T2 2 A találmány izokinolinszármazékokra, ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítményekre, valamint az ilyen vegyületek ROCK¹I kinázzal kapcsolatos megbetegedések kezelésére alkalmas gyógyászati készítmények elõállítására való alkalmazására vonatkozik. A jelátviteli útvonalak túlnyomó többségét fehérjék reverzíbilis foszforilezése szabályozza. Jelenleg megközelítõleg 00 ismert fehérjekináz létezik, amelyek a fehérjék foszforilezéséért felelõsek és így a sejtek közötti jelátviteli eseményeket szabályozzák. Számos megbetegedés kapcsolatos a fehérjekinázok által közvetített események által kiváltott abnormális sejtválaszokkal, ezért a gyógyszerkémiában lényeges kutatási terület olyan fehérjekináz-inhibitorok megtalálása, melyek hatékonyak mint terápiás ágensek. A fehérjekinázok családját kirozin-kinázokra és szerin/treonin kinázokra osztályozzák, annak az aminosavmaradéknak alapján, amelyet ezek foszforileznek. A legutóbbi idõkben felfedezték a hisztidin-kinázokat is, amelyek egy hisztidinmaradékon az imidazol-nitrogént foszforilezik. A kinázok úgynevezett AGC alcsaládja a kinázok szerin- és treonincsaládjához tartozik és részt vesz a legkülönbözõbb jelátviteli folyamatokban. Ebbe az alcsaládba tartozik az úgynevezett Rho-asszociált hurkolt spirált képezõ fehérje-kináz (rövidítve: ROCK). A szakirodalomban kétféle ROCK izoformokról számoltak be: ROCK-I/ROK /p1rock és ROCKII/RO- K /Rho-kináz. Ez a kétféle fehérje 6%¹os hasonlóságot mutat aminosavszinten és 92%¹os hasonlóságot kináz-doménjeikben. A ROCK¹I és ROCK¹II a még tovább tanulmányozandó Rho család kisméretû GTPáziaira ható vegyületek közül az elsõként lettek felismerve. Az Rho-ROCK jelátvivõ útvonal szabályozza a sejtalak-adhéziót, az összehúzódást, a sejtmozgékonyságot és a behatolóképességet. Az Y 27632 és Fasudil megnevezésû elsõ generációs inhibitorok kerültek igen intenzíven alkalmazásra különbözõ megbetegedéseknél vagy rendellenességeknél a ROCK¹I és ROCK¹II biológiai szerepeinek megvilágítására. E vizsgálatok eredményeképpen az ROCK-inhibitorokat javasolták mint terápiás értékûeket a következõ megbetegedéseknél: bronchiális, azaz hörgõasztma, agyi érgörcsök, koszorúéri érgörcsök, merevedési rendellenesség, glaukóma, koraszülés, vaszkuláris simaizomzati burjánzás, miokardiális hipertrófia, malignoma, ischaemia vagy reperfúzió által kiváltott sérülés, endotheliális diszfunkció, Crohn-kór, vastagbélgyulladás, axonkinövés, Raynaud-kór, angina, Alzheimer-kór, jóindulatú prosztatamegnagyobbodás, rák, neuropátiás fájdalom, magas vérnyomás és atheroszklerózis [Mueller, B. K. és munkatársai: Nature Reviews Drug Discovery, 4, 387 398 (0); Hirooka, Y. és Shimokawa, H.: Am. J. Cardiovasc. Drugs, (1), 31 39 (0); Hu, E. és Lee, D.: Current Opinion Ther. Targets, 9(4), 7 736 (0]. Az ¹szubsztituált izokinolinszármazékokat mint az Rho/Rho kinázútvonal inhibitorait ismertették a WO 04/009 számú nemzetközi közrebocsátási iratban, amelynek az Asahi Kasei Pharma Corporation japán cég 1 41 9 európai szabadalmi leírása felel meg. 2 3 4 0 N¹szubsztituált ¹izokinolil-amin-származékokat ismertettek mint Rho-kináz-inhibitorokat a WO 04/024717 számú nemzetközi közrebocsátási iratban, amelynek a Kirin Brewerey Kabashiki Kaisha japán cég 1 0 6 számú európai szabadalma felel meg. Mindazonáltal továbbra is fennáll az igény olyan vegyületekre, amelyek hasznosíthatók Rho-kináz által közvetített megbetegedések, így például magas vérnyomás, atheroszklerózis és glaukóma kezelésére. Felismertük, hogy erre a célra alkalmasak (I) általános képletû izokinolinszármazékok (I) ahol a képletben X jelentése O, S vagy NH; Y jelentése OH vagy NH 2 ; m értéke 0, 1 vagy 2; n értéke 1 vagy 2; R 1 jelentése H, ha Y jelentése NH 2 ; vagy R 1 jelentése 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport vagy hidrogén- vagy halogénatom, ha Y jelentése OH; R 2 és R 3 egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatomot vagy 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelentenek; R jelentése hidrogénatom vagy adott esetben szubsztituált 1 6 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, az utóbbi szubsztituense a következõ csoport lehet: hidroxilcsoport, 1 4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoport, az alkoxirészben 1 4 szénatomot tartalmazó alkoxi-karbonil-csoport, oxigén- és kén heteroatomok közül megválasztott heteroatomot adott esetben tartalmazó 3 7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoport, 6 szénatomot tartalmazó arilcsoport, 6 szénatomot tartalmazó aril-oxi-csoport, oxigén¹, nitrogén- és kénatomok közül megválasztott 1 3 heteroatomot tartalmazó vagy 6 tagú heteroarilcsoport, ahol mindegyik aril- vagy heteroarilcsoport adott esetben szubsztituálva lehet 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportok, 1 4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportok, 1 4 szénatomot tartalmazó alkil-szulfonil-csoportok és halogénatomok közül egymástól függetlenül megválasztott 1 3 szubsztituenssel. A találmány továbbá az (I) általános képletû vegyületek gyógyászatilag elfogadható sóira is vonatkozik. Az (I) általános képletû vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik felhasználhatók Rho-kináz által közvetített megbetegedések, így például magas vérnyomás, atheroszklerózis és glaukóma kezelésére. Az (I) általános képlet helyettesítõi kapcsán használt 1 6 szénatomot tartalmazó alkilcsoport kifejezés alatt egyenes vagy elágazó láncú, 1 6 szénatomot tar- 2
1 HU 006 27 T2 2 talmazó alkilcsoportokat, így például a hexil¹, pentil¹, butil¹, izobutil¹, terc-butil¹, propil¹, izopropil¹, etil- és metilcsoportot értjük. Az (I) általános képlet helyettesítõi kapcsán használt 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport kifejezés alatt egyenes vagy elágazó láncú, 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportokat, így például a butil¹, izobutil¹, tercbutil¹, propil¹, izopropil¹, etil- és metilcsoportot értjük. A 3 7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoport kifejezés alatt 3 7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoportokat, így például a cikloheptil¹, ciklohexil¹, ciklopentil¹, ciklobutil- és ciklopropilcsoportot értjük. A 3 7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoport tartalmazhat továbbá oxigénatomok és kénatomok közül megválasztott heteroatomot, példaképpen az ilyen csoportokra a tetrahidropiranil¹, tetrahidrofuranil¹, tetrahidrotiopiranil- és tetrahidrotienilcsoportot említhetjük. Az 1 4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoport, az alkoxirészben 1 4 szénatomot tartalmazó alkoxi-karbonil-csoport és 1 4 szénatomot tartalmazó alkil-szulfonil-csoport kifejezésekben az 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport jelentése a fentiekben megadott. A halogénatom kifejezés alatt fluor¹, klór¹, brómvagy jódatomot értünk. A 6 szénatomot tartalmazó arilcsoport kifejezés alatt fenil- vagy naftilcsoportot értünk. Az (I) általános képlet helyettesítõi definíciójában az vagy 6 tagú, 1 3 heteroatomot, éspedig oxigén¹, nitrogén- és kénatomok közül egymástól függetlenül megválasztott heteroatomot tartalmazó heteroarilcsoportra példaképpen megemlíthetjük a pirrolil¹, tienil¹, furil¹, oxazolil¹, tiazolil¹, piridil¹, pirimidinil- és pirazinilcsoportot. Specifikusan az vagy 6 tagú heteroarilcsoportokra megemlíthetjük a következõ csoportokat: 2¹furil¹, 3¹furil¹, oxazol-2-il¹, oxazol-4-il¹, oxazol-- il¹, tiazol-2-il¹, tiazol-4-il¹, tiazol--il¹, izoxazol-3-il¹, izoxazol-4-il¹, izoxazol--il¹, 1,2,3-oxadiazol-4-il¹, 1,2,3- oxadiazol--il¹, 1,3,4-oxadiazol-2-il¹, 1,3,4-oxadiazol-- il¹, 1,2,4-oxadiazol-3-il- és 1,2,4-oxadiazol--il-csoport. A találmány egyik elõnyös kiviteli alakja szerint az (I) általános képletû (I) izokinolinszármazékok és gyógyászatilag elfogadható sóik esetében a helyettesítõk jelentése a következõ: X jelentése O, S vagy NH; Y jelentése OH vagy NH 2 ; m értéke 0 vagy 1; n értéke 1 vagy 2; R 1 és R 2 jelentése H; 2 3 4 0 R 3 hidrogénatomot vagy 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelent; R jelentése hidrogénatom vagy adott esetben szubsztituált 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, az utóbbi szubsztituense a következõ lehet: oxigén- és kénheteroatomok közül megválasztott heteroatomot adott esetben tartalmazó 3 7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoport, 6 szénatomot tartalmazó arilcsoport vagy oxigén¹, nitrogén- és kénatomok közül megválasztott 1 3 heteroatomot tartalmazó vagy 6 tagú heteroarilcsoport, ahol mindegyik aril- vagy heteroarilcsoport adott esetben szubsztituálva lehet 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportok, 1 4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportok, és halogénatomok közül egymástól függetlenül megválasztott 1 3 szubsztituenssel. Elõnyösek az olyan (I) általános képletû izokinolinszármazékok, amelyek képletében Y jelentése hidroxilcsoport. Elõnyösek továbbá az olyan (I) általános képletû vegyületek, amelyeknél X jelentése oxigénatom. Még inkább elõnyösek az olyan (I) általános képletû vegyületek, amelyek képletében R 3 hidrogénatomot vagy halogénatomot vagy metilcsoportot jelent, R 1 és R 2 pedig hidrogénatomot jelentenek. Elõnyösek továbbá azok a találmány szerinti vegyületek, amelyeknél R jelentése hidrogénatom, fenilcsoporttal vagy vagy 6 tagú heteroarilcsoporttal (amely oxigénatomok, nitrogénatomok és kénatomot közül megválasztott 1 3 heteroatomot tartalmaz) adott esetben szubsztituált 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, ahol a fenil- vagy heteroarilcsoport adott esetben szubsztituálva lehet 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportok és 1 4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportok közül megválasztott 1 3 szubsztituenssel és egy vagy több halogénatommal. A leginkább elõnyösek az olyan (I) általános képletû izokinolinszármazékok, amelyeknél Y jelentése hidroxilcsoport, m értéke 1, n értékel vagy 2 és R jelentése hidrogénatom. Különösen elõnyösek az alábbi találmány szerinti izokinolinszármazékok és gyógyászatilag elfogadható sóik: (S)-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; (S)-7-metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin- 1¹on; 6¹(perhidroazepin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; (S)-6-[1¹(1H-pirrol-2-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]- ; (S)-6-[1¹(4¹metil-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-; 6¹(piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; (R)-6-(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin; 6¹[1¹(2¹fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1- il-amin; (3S)-6-[1¹(1¹fenil-etil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin- 1-il-amin; 6¹(piperidin-4-il-szulfanil)-2H-izokinolin-1¹on; 6¹(1¹tiofén-2-il-metil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin- 1-il-amin; (S)-6-(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin; 3
1 HU 006 27 T2 2 (R)-6-[1¹(2¹fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; (S)-6-[1¹(4¹fluor-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-; (S)-4-bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; 6¹[1¹(1H-pirrol-2-il-metil)-piperidin-4-il-oxi]-2Hizokinolin-1¹on; 6¹[1¹(4¹metoxi-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; (S)-6-[1¹furán-3-il-metil-piperidin-3-il-oxi]-; 6¹[1¹fenetil-piperidin-3-il-oxi]-; 6¹[1¹(3¹metoxi-benzil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; (S)-6-[1¹(1H-pirrol-3-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]- ; (S)-6-[1¹(2¹oxo-2-fenil-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2Hizokinolin-1¹on; (S)-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; 6¹(1¹ciklohexil-metil-piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; 6¹(piperidin-3-il-szulfanil)-; 6¹(1¹furán-2-il-metil-piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; (R)-6-(pirrolidin-3-il-szulfanil)-; (S)-4-metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; (S)-6-(pirrolidin-3-il-szulfanil)-; 6¹(1¹metil-piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; (S)-6-(piperidin-3-il-oxi)-; 6¹(piperidin-4-il-szulfanil)-; (R)-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; (S)-6-[1¹(2¹fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; 6¹(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-7-metil-izokinolin-1- il-amin; 6¹[1¹(3¹hidroxi-propil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; 6¹[1¹(2¹hidroxi-etil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; (R)-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; 6¹[1¹(3¹metil-benzil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; 7¹metil-6-[1¹(4¹metil-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-; (S)--bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin- 1¹on; és 6¹[1¹(4¹metoxi-benzil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on. Az (I) általános képletû vegyületek elõállíthatók a (II) általános képletû vegyületekbõl 2 3 4 0 ahol a képletben Y, X, R 1,R 2,R 3, n és m jelentése a korábban megadott, az Y és X reakcióképes csoportok bármelyike adott esetben védõcsoportot hordozhat és Pg jelentése N¹védõcsoport az N¹védõcsoport (Pg) eltávolítása és ezt követõen egy megfelelõ R Hal általános képletû halogeniddel végzett N¹alkilezés vagy egy megfelelõ, az R csoportból leszármaztatott aldehiddel végzett reduktív aminálás útján, mely utóbbi lépések valamelyikét követõen az esetlegesen visszamaradt védõcsoport eltávolításra kerül. Az N¹védõcsoport kifejezés alatt aminocsoportok megvédésére szokásosan alkalmazott csoportot, így például alloxi-karbonil-csoportot (Alloc), terc-butoxikarbonil-csoportot (Boc), benzil-oxi-karbonil-csoportot (Z) vagy 9¹fluorenil-metil-oxi-karbonil-csoportot (Fmoc) értünk. A védõcsoportok eltávolítására különbözõ módokon kerülhet sor, a védõcsoportok jellegétõl függõen. Az amino-védõcsoportokról és az eltávolításukra szolgáló módszerekrõl áttekintést adnak Greene, T. W. és Wuts, P.G.M. a Protective Groups in Organic Synthesis címû könyvükben (2. kiadás, megjelent 1991- ben a John Wiley & Sons, Inc. kiadó gondozásában). Az X helyén oxigén- vagy kénatomot hordozó (I) és (II) általános képletû vegyületek elõállíthatók úgy, hogy valamely (III) általános képletû vegyületet a képletben Y, X, R 1,R 2 és R 3 jelentése a korábban megadott (III) valamely (IV) általános képletû vegyülettel (IV) ahol a képletben n, m ér R jelentése a korábban megadott vagy valamely (V) általános képletû vegyülettel (II) (V) ahol a képletben n, m és Pg jelentése a korábban megadott, továbbá L jelentése hidroxilcsoport kondenzálunk, standard Mitsunobu-reakció körülményeket 4
1 HU 006 27 T2 2 alkalmazva [lásd Elliot, R. L., Kopecka, H., Gunn, D. E., Lin, H. N. és Garvey, D. S.: Bioorg. Med. Chem. Lett., 6, 2283 (1996)]; Wisniewski, K., Koldziejczyk, A. S. és Falkiewicz, B.: J. Pept. Sc., 4, 1 (1998)]. Alternatív módon valamely (IV) vagy (V) általános képletû vegyület egy alkalmas kilépõcsoportjának (ahol L jelentése OMs, OTs, I, Br vagy Cl) Williamson S N 2 közvetített helyettesítése (III) általános képletû fenolokkal vagy tiolokkal (ahol X jelentése oxigén- vagy kénatom) és egy alkalmas bázis is hasznosítható. Az X helyén kénatomot hordozó (I) általános képletû vegyületek elõállíthatók valamely (IV) vagy (V) általános képletû vegyület (ahol L jelentése OMs, OTs, I, Br vagy Cl) alkalmas kilépõcsoportjának Williamson S N 2 közvetített helyettesítésével, egy alkalmas bázist használva. Az X helyén kénatomot hordozó (III) általános képletû tiolokat úgy állítottuk elõ, hogy az X helyén oxigénatomot és Y helyén hidroxilcsoportot vagy egy uretán formájában védett aminocsoportot, például Alloc vagy ftaloilcsoportot vagy amidcsoportot, például benzoilcsoportot hordozó (III) általános képletû fenolt dimetil-tiokarbamoil-kloriddal kezeltünk, amikor a megfelelõ O¹észtert kaptuk. Ezután az O¹észtert úgynevezett Newman Karnes átalakításnak [Newman, M. S. és Karnes, H. A.: J. Org. Chem., 31, 3980 (1966)] vetettük alá, mikrohullámú besugárzást alkalmazva az S¹észterré való átalakításhoz. Az S¹észter ezt követõ hidrolízise olyan (III) általános képletû tiolokat ad, amelyeknél X jelentése kénatom és Y jelentése hidroxilcsoport vagy egy uretáncsoporttal, például Alloc vagy ftaloilcsoporttal vagy egy amidcsoporttal, például benzoilcsoporttal védett aminocsoport. Az X helyén iminocsoportot hordozó (I) általános képletû vegyületek elõállíthatók úgy, hogy a (III) általános képletû vegyületekben a fenolos hidroxilcsoportot a megfelelõ bromiddá alakítjuk, majd az utóbbit kondenzáljuk egy (V) általános képletû amin-származékhoz (R jelentése aminocsoport) palládiumkatalizált aminálási reakcióban [Wolfe, J. P., Tomori, H, Sadighi, J. P., Yin, J. és Buchwald, S. L.: J. Org. Chem., 6, 18 1174 (00)]. Az Y helyén hidroxilcsoportot vagy aminocsoportot hordozó (VI) általános képletû (VI) metil-aril-éterek megfelelõ, X helyén oxigénatomot és Y helyén hidroxilcsoportot vagy aminocsoportot hordozó (III) általános képletû fenolszármazékokká történõ demetilezését végrehajthatjuk bróm-tribromiddal végzett reagáltatás [McOmie, J. F. W. és West, D. E.: Org. Synth., Collect., V. kötet, 412 (1973)] vagy EtSNa [Kende, A. S. és Rizzi, J. P.: Tetrahedron Lett., 22, 2 3 4 0 1779 (1981)] vagy HBr alkalmazásával végzett reagáltatás útján. Egy (VIII) általános képletû vegyület alkalmas kiindulási anyag a (VII) általános képletû vegyületek elõállítására. A (VII) általános képletû vegyületek klóratomja átalakítható közvetlenül egy aminocsoporttá úgy, hogy a (VII) általános képletû vegyületet ammóniával melegítjük nyomás alatt. Alternatív módon a (VII) általános képletû vegyület klóratomja átalakítható egy fenoxicsoporttá fenollal bázikus körülmények között végzett reagáltatás útján. Ha valamely, Y helyén fenoxicsoportot hordozó (VI) általános képletû fenoxiszármazékot ammónium-acetáttal kezelünk, akkor Y helyén aminocsoportot hordozó (VI) általános képletû aminszármazékot kapunk. Az Y helyén aminocsoportot hordozó (VI) általános képletû vegyület elõállítható továbbá úgy is, hogy a megfelelõ (VII) általános képletû vegyületet nátriumaziddal kezeljük, majd ezt követõen a kapott aril-azidot foszfor-trifenillel redukáljuk. (VII) A (VII) általános képletû vegyületek elõállíthatók a (VIII) általános képletû vegyületekbõl foszfor-oxid-trikloriddal végzett reagáltatás útján. A (VII) általános képletû vegyületek elõállíthatók továbbá úgy is, hogy 6¹metoxi-izokinolint [Hendrickson, J. B. és Rodriguez, C.: J. Org. Chem., 48, 3344 3346 (1983)] egy N¹oxidsóvá alakítunk például egy persavval, így például m¹klór-perbenzoesavval, ezután sósavval végzünk kezelést, és végül az így kapott N¹oxidot egy klórozószerrel, például foszforil-kloriddal reagáltatjuk [Robinson, J.: J. Am. Chem. Soc., 69, 1941 (1939)]. (VIII) Az X helyén imicsoportot, Y helyén aminocsoportot, továbbá R 1,R 2 és R 3 helyén hidrogénatomot hordozó (II) általános képletû vegyületek elõállítására használt 1¹amino-6-bróm-izokinolin elõállítható 3¹bróm-benzaldehid Knoevenagel-kondenzációjával, amikor 3¹brómcinnaminsavat kapunk. A savat azután savkloriddá, majd az utóbbit acil-aziddá alakítjuk, az acil-azid Curtius-átrendezõdésnek vethetõ alá melegítés útján, amikor a köztitermék izocianátot kapjuk. A köztitermék izocianátot tovább melegítve intramolekuláris gyûrûzárás útján kapjuk a 6¹bróm-izokinolinont. Az 1¹amino-6- bróm-izokinolin elõállítása végrehajtható az Y helyén
1 HU 006 27 T2 2 aminocsoportot hordozó (VI) általános képletû vegyületek elõállítására ismertetett módszerrel, 1¹klór-6- bróm-izokinolint használva, amely elõállítható 6¹brómizokinolinon foszfor-oxid-trikloriddal végzett kezelése útján. Az X helyén oxigénatomot, Y helyén aminocsoportot és R 3 helyén metilcsoportot hordozó (II) általános képletû vegyületek elõállításához szükség van 6¹metoxi-7-metil-ra, amelyet hasonló módon állíthatunk elõ, mint a fentiekben az 1¹amino- 6-bróm-izokinolint. Az Y helyén hidroxilcsoportot hordozó (VI) általános képletû vegyületek elõállíthatók a megfelelõ (IX) általános képletû cinnaminsavszármazékokból. A savszármazékokat acil-kloridokká alakítjuk, majd ezután a (X) általános képletû acil-azidokká, amelyek Curtius-átrendezõdést szenvednek melegítés hatására, a köztitermék izocianátokat adva, amelyeket tovább melegítve intramolekuláris gyûrûzárási reakcióban egy (VI) általános képletû izokinolinonszármazék képzõdik. és ezt követõen egy alkalmas elektrofillel, például jódmetánnal végzett reagáltatás útján. Alternatív módon a formil- vagy ketoszármazék elõállítható a megfelelõ elektrofilbõl és ezután redukálható a megfelelõ alkilszármazékká. Alternatív módon alkalmazhatunk szerves ónvegyületekkel végzett, palládiummal katalizált cserebomlásos reakciót is. Szakember számára érthetõ, hogy az Y helyén hidroxilcsoportot hordozó találmány szerinti vegyületek elõfordulhatnak a tautomer amid¹o formában is, és ezért leírhatók mint 2H¹izokinolin-1-on-származékok. 1-hidroxi-izokinolin 2H-izokinolin-1¹on (IX) (X) Továbbá az Y helyén hidroxilcsoportot hordozó (I) és (II) általános képletû vegyületek Y helyén aminocsoportot hordozó (I) és (II) általános képletû vegyületekké alakíthatók foszfor-oxid-trikloriddal, majd ezt követõen ammóniával végzett kezelés útján. Továbbá az Y helyén hidroxilcsoportot, R 2 és R 3 helyén hidrogénatomot és R 1 helyén halogénatomot hordozó (II) általános képletû vegyületek elõállíthatók megfelelõ N¹halogén-szukcinamidokkal végzett halogénezés útján. Alternatív módon az Y helyén hidroxilcsoportot, X helyén oxigénatomot, R 2 és R 3 helyén hidrogénatomot és R 1 helyén halogénatomot hordozó (III) általános képletû vegyületek elõállíthatók savas körülmények között egy megfelelõ dihalogénnel (például elemi brómmal) végzett halogénezés útján. Továbbá az Y helyén hidrogénatomot, R 1 és R 3 helyén hidrogénatomot és R 2 helyén brómatomot hordozó (VI) általános képletû vegyületek elõállíthatók 6¹metoxi-izokinolinból Chen, P. és munkatársai által a Bioorg. Med. Chem. Lett., 13, 134 1348 (03) szakirodalmi helyen ismertetett módon. A megfelelõ bromidot átalakíthatjuk metilszármazékká transzmetálozás 2 3 4 0 A (I) általános képletû vegyület izokinolinszármazékok és sóik tartalmazhatnak legalább egy kiralitáscentrumot, és ezért lehetnek sztereoizomerek beleértve az enantiomereket és diasztereomereket formájában. A jelen találmány oltalmi körébe tartoznak az említett sztereoizomerek, valamint az (I) általános képletû vegyületek és sóik egyes R¹ és S¹enantiomerjei, lényegében szabadon, azaz kevesebb mint %, elõnyösen kevesebb mint 2%, különösen kevesebb mint 1% másik enantiomerrel kombinációban, valamint az ilyen enantiomerek tetszõleges arányú keverékei, beleértve a kétféle enantiomer lényegében azonos mennyiségeit tartalmazó racém keverékeket. A szakirodalomból a tiszta sztereoizomerek elõállítására jól ismertek aszimmetrikus szintézisutak vagy királis szétválasztási módszerek, így például kereskedelmileg beszerezhetõ királis szubsztrátokból kiindulva vagy királis indukálás útján végrehajtott szintézisek, vagy a sztereoizomerek szétválasztása, például királis közegen végzett kromatografálást vagy egy királis ellenionnal végrehajtott kristályosítást alkalmazva. A találmány szerinti izokinolinszármazékok gyógyászatilag elfogadható sói elõállíthatók úgy, hogy valamely (I) általános képletû vegyület szabad bázisát egy ásványi savval, így például hidrokloriddal, hidrogénbromiddal, foszforsavval vagy kénsavval, vagy pedig egy szerves savval, így például aszkorbinsavval, citromsavval, borkõsavval, tejsavval, maleinsavval, malonsavval, fumársavval, glikolsavval, borostyánkõsavval, propionsavval, ecetsavval vagy metánszulfonsavval kezeljük. A találmány szerinti vegyületek lehetnek nem szolvatált vagy gyógyászatilag elfogadható oldószerekkel, például vízzel vagy etanollal szolvatált formában. Általában a szolvatált formákat a találmány céljára ekvivalensnek tekintjük a nem szolvatált formákkal. 6
1 HU 006 27 T2 2 2 3 4 0 A találmány szerinti izokinolinszármazékok vizsgálataink szerint gátlóaktivitással bírnak in vivo rekombináns humán ROCK¹I vonatkozásában, és mint ilyenek potenciálisan felhasználhatók ROCK¹I kinázzal kapcsolatos megbetegedés, így például magas vérnyomás, atheroszklerózis és glaukóma kezelésére. A találmány továbbá olyan gyógyászati készítményre vonatkozik, amelyek hatóanyagként valamely (I) általános képletû izokinolinszármazékot vagy ennek gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazza gyógyászatilag elfogadható segédanyagokkal és adott esetben más terápiás ágensekkel keverékben. Az elfogadható kifejezés alatt azt értjük, hogy az adott komponens a készítmény többi alkotórészével kompatibilis, illetve nem hat károsan a gyógyszerkészítménnyel kezelt személyekre. A készítmények közé tartoznak például orálisan, szublingválisan, szubkután, intravénásan, epidurálisan, intrathekálisan, intramuszkulárisan, transzdermálisan, pulmonárisan, helyileg vagy rektálisan alkalmazható gyógyászati készítmények, mindegyik beadásra alkalmas egységdózis formájában. Elõnyös beadási mód az orális beadás. Orális beadás céljából a hatóanyag elkészíthetõ diszkrét egységek, így például tabletták, kapszulák, porok, granulák, oldatok vagy szuszpenziók formájában. Parenterális beadás céljából a találmány szerinti gyógyászati készítmények lehetnek egyetlen dózist vagy többszörös dózist tartalmazó tartályok formájában, így például elõre meghatározott mennyiségben hatóanyagot tartalmazó injektálható folyadékok, például lezárt fiolákban és ampullákban, de tárolhatók fagyasztva szárított (liofilizált) állapotban, amikor a felhasználást megelõzõen csak egy steril folyékony hordozóanyag, például víz adagolására van szükség. Ilyen gyógyászatilag elfogadható segédanyagokkal, például Gennaro, A. R. és munkatársai által a Remington: The Science and Practice of Pharmacy címû könyvben (. kiadás, megjelent a Lippincott Williams & Wilkins kiadó gondozásában 00-ben, lásd különösen az. Pharmaceutical Manufacturing címû részt) ismertetett gyógyászatilag elfogadható segédanyagokkal a hatóanyag szilárd dózisegységekké, így például pilulákká vagy tablettákká sajtolható vagy például kapszulákká, kúpokká vagy tapaszokká alakítható. Gyógyászatilag elfogadható folyadékokkal a hatóanyag elkészíthetõ folyékony halmazállapotú készítményként, így például injektálható készítményként oldatok, szuszpenziók, emulziók vagy permetek, így például orrpermetek formájában. A szilárd halmazállapotú dózisegységek elõállításához olyan hagyományos adalékokat alkalmazhatunk, mint például a töltõanyagok, színezékek és polimer kötõanyagok. Általában bármely olyan gyógyászatilag elfogadható adalék anyag alkalmazható, amely nem interferál az alkalmazandó hatóanyagok funkciójával. Szilárd halmazállapotú készítmények formájában a találmány szerinti hatóanyagokkal együtt hasznosítható, célszerûen alkalmazható hordozóanyagokra példaképpen megemlíthetjük a laktózt, keményítõt és cellulózszármazékokat vagy ezek keverékeit, megfelelõ mennyiségekben alkalmazva. Parenterális beadás céljából hasznosíthatunk vizes szuszpenziókat, izotóniás sóoldatokat és steril injektálható oldatokat, amelyek gyógyászatilag elfogadható diszpergálószereket és/vagy nedvesítõszereket, így például propilénglikolt vagy butilénglikolt tartalmazhatnak. A találmány továbbá az elõzõekben ismertetett gyógyászati készítményre vonatkozik olyan csomagolóanyaggal való kombinációban, amely tartalmazza a készítmény alkalmazásának elõírásait a korábbiakban ismertetett célokra. A találmány szerinti vegyületek beadhatók embernek elegendõ mennyiségben és elegendõ idõn át a szimptómák enyhítése céljából. Illusztratív módon ember esetében a dózisszintek testtömeg-kg-onként 0,001 mg és 0 mg, elõnyösen 0,01 mg és mg közötti tartományban lehetnek. A találmányt közelebbrõl a következõ példákkal kívánjuk megvilágítani. Általános A következõ rövidítéseket használjuk: Eluálószer: x y % A oldószer B oldószerben az eluálószernek azt a gradiensét jelenti, amikor A oldószerbõl x %¹ot (térfogat%) B oldószerben használunk az A oldószer y %¹ának (térfogat%) a B oldószerben való mennyiségéig. 1. példa (S)-6-(1¹Benzil-pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin 0 mg (0,312 mmol), a WO 00/24718 számú nemzetközi közrebocsátási iratban ismertetett módon elõállított, illetve az Akzo Nobel N.V. holland cég által szállított 1¹amino-6-hidroxi-izokinolin és 284 mg (2,2 mmol g 1, ~0,624 mmol), polisztirolra felvitt 2¹terc- butil-imino-2-dietil-amino-1,3-dimetil-perhidro-1,3,2- diaza-foszforin keverékét a környezet hõmérsékletén 4 ml acetonitrilben percen át kevertük, majd hozzáadtunk (0,313 mmol) (R)-metánszulfonsav-1-benzilpirrolidin-3-il-3-észtert, és az így kapott keveréket 1 C hõmérsékletre felmelegítettük, majd órán át kevertük. Ezután a reakcióelegyet szûrtük, majd a kiszûrt csapadékot acetonitrillel mostuk. A szûrletet bepároltuk, majd preparatív HPLC (a következõkben prep-hplc) alkalmazásával tisztítottuk. Így mg mennyiségben (S)-6-(1¹benzil-pirrolidin-3-il-oxi)-t El¹MS: m/z=3,3 [M+H] +. 2. példa (R)-6-(1¹Benzil-pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin A cím szerinti vegyületet az 1. példában ismertetett módszerrel (S)-metánszulfonsav-1-benzil-pirrolidin-3-ilészterbõl és 1¹amino-6-hidroxi-izokinolinból állítottuk elõ, amikor termékként (R)-6-(1¹benzil-pirrolidin-3-iloxi)-t El¹MS: m/z=3,3 [M+H] +. 7
1 HU 006 27 T2 2 3. példa (S)-6-(Piperidin-3-il-oxi)- A) (R)-3-Hidroxi-piperidin-karbonsav-terc-butilészter,0 g (,0 mmol) (R)-3-hidroxi-piperidin-hidroklorid és 24,2 g (29,0 mmol) nátrium-hidrogén-karbonát 70 ml metanollal készült szuszpenziójához hozzáadtunk 8,7 g (11,6 mmol) di¹terc-butil-dikarbonátot, majd az adagolás befejezését követõen a reakcióelegyet mikrohullámú sugárzásnak vetettük alá a környezet hõmérsékletén másfél órán át, mely idõ alatt a hõmérséklet C értéket ért el. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítottuk, majd a nyersanyagot megosztottuk 0 ml etil-acetát és 0 ml víz között. A fázisok szétválasztását követõen a szerves fázist egymás után 0 ml nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, 0 ml vízzel, 0 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal és 0 ml vízzel mostuk, magnézium-szulfát fölött szárítottuk és csökkentett nyomáson szárazra pároltuk. A (R)-3-hidroxi-piperidin-karbonsav-terc-butil-észtert színtelen olajként kaptuk, amely állás közben megszilárdult. B) (R)-3-Metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsavterc-butil-észter 3,0 g ( mmol) (R)-3-hidroxi-piperidin-karbonsavterc-butil-észter és 3,12 ml (22, mmol) trietil-amin ml diklór-etánnal készült, lehûtött (jeges fürdõ, 0 4 C), kevert oldatához hozzáadtunk 1,73 g (22, mmol) metánszulfonil-kloridot, majd az adagolás befejezését követõen a reakcióelegyet ugyanezen a hõmérsékleten percen át kevertük, ezt követõen pedig a környezet hõmérsékletére melegedni hagytuk. A környezet hõmérsékletén két órán át tartó keverést követõen 0 ml vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adagoltunk, majd percen át élénk keverést végeztünk. A reakcióelegyet ezután 0 ml diklór-metánnal és 0 ml vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal hígítottuk, majd a fázisok megosztását követõen a szerves fázist 0 ml vízzel mostuk, magnézium-szulfát fölött szárítottuk és csökkentett nyomáson szárazra pároltuk. Így (R)-3-metánszulfonil-oxi-piperidin-1- karbonsav-terc-butil-észtert kaptunk félig kristályos szilárd anyagként. 2 3 4 0 C) (S)-3-(1¹Amino-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1- karbonsav-terc-butil-észter Argongáz-atmoszférában 0 C hõmérsékleten 9 mg (1,04 mmol) (R)-3-hidroxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter, 327 mg (1,249 mol) trifenil-foszfin és 0 mg (1,249 mmol) 1¹amino-izokinolin-6¹ol 4 ml tetrahidrofurán (THF) és 394 l dimetil-formamid (DMF) elegyével készült oldatához perc leforgása alatt cseppenként hozzáadtunk 197 ml dietil-azodikarboxilátot, majd az így kapott keveréket a környezet hõmérsékletére melegedni hagytuk és ezután 48 órán át kevertük. Ezt követõen a reakcióelegyhez vizet adtunk, majd híg nátrium-hidroxid-oldattal meglúgosítottuk. A reakcióelegyet ezt követõen etil-acetáttal háromszor extraháltuk, nátrium-szulfát fölött szárítottuk, szûrtük és csökkentett nyomáson bepároltuk. A kapott maradékot flashkromatográfiás tisztításnak vetettük alá szilikagélen (eluálószer: 2 % metanol 1% vizes ammónium-hidroxid-oldatot tartalmazó diklór-metánban), amikor 72 mg mennyiségben (S)-3-(1¹amino-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert El¹MS: m/z=344,1 [M+H] +. Az (S)-3-(1¹amino-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1- karbonsav elõállításának alternatív módszereként 0,8 g (,0 mmol) 1¹amino-6-hidroxi-izokinolin, 1,76 g (R)-3- metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butilészter és 3,4 g (~2,2 mmol/g töltettel), polisztirolra felvitt 2¹(terc-butil-imino)-2-dietil-amino-1,3-dimetilperhidro-1,3,2-diaza-foszforin ml acetonitrillel készült szuszpenzióját 1 C hõmérsékleten percen át hevítettük, mikrohullámú berendezést használva. A fölös hordozóreagenst ezután szûrés útján eltávolítottuk, majd acetonitrillel, ezt követõen pedig metanollal mosást végeztünk, és a szûrletet csökkentett nyomáson szárazra pároltuk. A maradékot szilikagélen kromatográfiás tisztításnak vetettük alá (eluálószer: 2 % metanol etil-acetátban), amikor 72 mg mennyiségben (S)-3-(1¹amino-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1- karbonsav-terc-butil-észtert El¹MS: m/z=344,1 [M+H] +. D) (S)-6-(Piperidin-3-il-oxi)- 72 mg (S)-3-(1¹amino-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin- 1-karbonsav-terc-butil-észter 2 ml diklór-metán és 1 ml trifluor-ecetsav elegyével készült keverékét a környezet hõmérsékletén másfél órán át kevertük, majd vákuumban bepároltuk, ezt követõen pedig a maradékot flashkromatográfiás tisztításnak (eluálószer: 2 % metanol 1% vizes ammónium-hidroxid-oldatot tartalmazó diklór-metánban) vetettük alá, amikor (S)-6-(piperidin-3-il-oxi)-t El¹MS: m/z=244,4 [M+H] +. 4. példa 6-(Piperidin-4-il-oxi)- Ezt a vegyületet a 3. példa C) lépésében ismertetett módon Mitsunobu-eljárással 4 mg (2,26 mmol) 4¹hidroxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észterbõl és 43 mg (2,71 mmol) 1¹amino-6-hidroxi-izokinolinból állítottuk elõ. Ezt követõen a 3. példa D) lépésében ismertetett módon a Boc-védõcsoportot eltávolítottuk, amikor 1 mg mennyiségben 6¹(piperidin-4-il-oxi)-t El¹MS: m/z=244,6 [M+H] +.. példa 6-(Piperidin-3-il-oxi)- Ezt a vegyületet a 3. példa C) lépésében ismertetett módon Mitsunobu-eljárással 7 mg (1,02 mmol) racém 3¹hidroxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észterbõl és 198 mg (1,23 mmol) 1¹amino-6-hidroxi-izokinolinból állítottuk elõ. Ezt követõen a 3. példa D) lépésében ismertetett módon a Boc-védõcsoportot eltávolítottak, amikor mg mennyiségben racém 6¹(piperidin-3- il-oxi)-t El¹MS: m/z=244,4 [M+H] +. 8
1 HU 006 27 T2 2 6. példa (S)-6-(Pirrolidin-3-il-oxi)- Ezt a vegyületet a 3. példa C) lépésében ismertetett módon Mitsunobu-eljárással 19 mg (1,04 mmol) (S)- 3-hidroxi-pirrolidin-1-karbonsav-terc-butil-észterbõl és 0 mg (1,2 mmol) 1¹amino-6-hidroxi-izokinolinból állítottuk elõ. Ezt követõen a 3. példa D) lépésében ismertetett módon a Boc-védõcsoportot eltávolítottuk, amikor (S)-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-t El¹MS: m/z=2,3 [M+H] +. Alternatív módszer Keverés közben 0 C hõmérsékleten 1,2 g (7,4 mmol) 1¹amino-6-hidroxi-izokinolin és 1,02 g (7,4 mmol) kálium-karbonát ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatához cseppenként hozzáadtuk 2,9 g (R)-3-metánszulfonil-oxi-pirrolidin-1-karbonsavterc-butil-észter 2 ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet egy órán át kevertük, ezután lehûtöttük és vizet adtunk hozzá. A reakcióelegyet ezt követõen jégecettel megsavanyítottuk, majd metanollal hígítottuk. A reakcióelegyet ezután felvittük elõzetesen savval kezelt SCX-oszlopra metanolt használva, majd metanollal készült 2 M ammónium-hidroxid-oldattal eluálást végeztünk. Így nyers (S)-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-t kaptunk, amelyet flashkromatográfiás tisztításnak vetettük alá szilikagélen (eluálószer: % metanol 1% ammóniumhidroxid-oldatot tartalmazó diklór-metánban). El¹MS: m/z=2,3 [M+H] +. 7. példa (S)-6-(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1¹il amin A) (S)-3-[1¹(1,3-Dioxo-1,3-dihidroizoindol-2¹il)- izokinolin-6-il-oxi]-piperidin-1-karbonsav-terc-butilészter 380 mg (1,11 mmol) (S)-3-(1¹amino-izokinolin-6-iloxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter és 1, ml (11,1 mmol) trietil-amin 1, ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához hozzáadtunk 170 l (1,16 mmol) ftaloil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén két órán át kevertük és ezután élénk keverés közben vízbe öntöttük. A kapott vizes elegyet 0¹0 ml diklór-metánnal háromszor extraháltuk, majd vákuumban bepároltuk, maradékot kapva. A maradékot szilikagélen flashkromatográfiás tisztításnak (eluálószer: 0 0% etil-acetát heptánban) vetettük alá, 390 mg mennyiségben (S)-3- [1¹(1,3-dioxo-1,3-dihidroizoindol-2¹il)-izokinolin-6-iloxi]-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert kapva. El¹MS: m/z=474,3 [M+H] +. B) (S)-2-[6¹Piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1¹il]- izoindol-1,3-dion 3 mg (S)-3-[1¹(1,3-dioxo-1,3-dihidroizoindol-2¹il)- izokinolin-6-il-oxi]-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter 14 ml diklór-metán és 2,8 ml trifluor-ecetsav elegyével készült keverékét a környezet hõmérsékletén egy 2 3 4 0 órán át kevertük, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot flashkromatografálásnak vetettük alá szilikagélen (eluálószer: 2 % metanol diklór-metánban), amikor 3 mg mennyiségben (S)-[2¹(6¹piperidin-3-il-oxi)- izokinolin-1¹il]-izoindol-1,3-diont El¹MS: m/z=374,3 [M+H] +. C) (S)-2-[6¹(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin- 1¹il]-izoindol-1,3-dion mg (62 mol) (S)-[2¹(6¹piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1¹il]-izoindol-1,3-dion 3 ml DMF-fel készült oldatához hozzáadtunk mg (74 mol) kálium-karbonátot és 9 l (74 mol) benzil-bromidot, majd az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén négy órán át kevertük, ezután az oldószert vákuumban eltávolítottuk és a maradékhoz vizet adtunk. A vizes keveréket diklór-metánnal extraháltuk, majd az extraktumot magnézium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A maradékot flashkromatografálásnak vetettük alá szilikagélen (eluálószer: 0 0% etil-acetát heptánban), amikor (S)-2-[6¹(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1¹il]-izoindol-1,3-diont El¹MS: m/z=464,3 [M+H] +. D) (S)-6-(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin mg (43 mol) (S)-2-[6¹(1¹benzil-piperidin-3-iloxi)-izokinolin-1¹il]-izoindol-1,3-dion 2 ml etanollal készült oldatához hozzáadtunk ~3 l (6 mol) hidrazinmonohidrátot, majd az így kapott reakcióelegyet 0 C hõmérsékleten két órán át melegítettük, mielõtt vákuumban bepároltuk volna. A kapott maradékot prep- HPLC útján tisztítottuk, (S)-6-(1¹benzil-piperidin-3-iloxi)-t kapva. El¹MS: m/z=334,3 [M+H] +. E) Alternatív módszer 2 mg (0,214 mmol) racém 6¹(piperidin-3-il-oxi)- és 26 ml (0,26 mmol) benzaldehid 2 ml acetonitrillel készült oldatához néhány csepp jégecetet adtunk, majd az így kapott keveréket percen át kevertük és ezután kis adagokban hozzáadtunk 68 mg (0,321 mmol) nátrium-triacetoxi-bór-hidridet. Az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén órán át kevertük, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot megosztottuk diklór-metán és telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat között. A szerves fázist elválasztottuk, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot prep- HPLC útján tisztítottuk, 73 mg mennyiségben 6¹(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1¹il amint kapva. El¹MS: m/z=334,3 [M+H] +. A 7. példa E) lépésében ismertetett eljárással a következõ vegyületet állítottuk elõ, a megfelelõ aldehidet és racém- vagy enantiomertiszta 6¹(piperidin-3-il-oxi)- t vagy 6¹(pirrolidin-3-il-oxi)-t használva: 7F) 6¹[1¹(1H-pirrol-2-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]- 1H-pirrol-2-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=323, [M+H] +. 9
1 HU 006 27 T2 2 7G) 6¹(1¹tiofén-2-il-metil-piperidin-3-il-oxi)- tiofén-2-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=3,1 [M+H] +. 7H) (S)-6-[1¹(4¹fluor-benzil)-piperidin-3-il-oxi]- 4-fluor-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=32, [M+H] +. 7I) (S)-6-[1¹fenetil-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-ilamin fenil-acetaldehiden át: El¹MS: m/z=348,3 [M+H] +. 7J) (S)-6-[1¹furán-3-il-metil-piperidin-3-il-oxi]- furán-3-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=324, [M+H] +. 7K) (S)-6-[1¹(1H-pirrol-2-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]- 1H-pirrol-2-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=323, [M+H] +. 7L) (S)-6-[1¹(1H-pirrol-3-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]- 1H-pirrol-3-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=323, [M+H] +. 7M) (S)-6-[1¹(3¹metil-benzil)-pirrolidin-3-il-oxi]- 3-metil-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=334, [M+H] +. 7N) (S)-6-[1¹(3¹fluor-benzil)-pirrolidin-3-il-oxi]- 3-fluor-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=338,4 [M+H] +. 7O) (S)-6-[1¹(4¹metánszulfonil- benzil)-pirrolidin-3-il-oxi]-izokinolin- 1-il-amin 4-metánszulfonil-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=398,4 [M+H] +. 7P) (S)-6-(1¹benzil-pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin 1-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=3,1 [M+H] +. 7Q) (S)-6-[1¹(3¹metoxi-benzil)-pirrolidin-3-il-oxi]- 3-metoxi-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=, [M+H] +. 7R) (S)-6-[1¹(1H-pirrol-3-il-metil)- pirrolidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-ilamin 1H-pirrol-3-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=9,4 [M+H] +. 7S) 6¹(1¹furán-2-il-metil-piperidin-3-il-oxi)- furán-2-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=324,1 [M+H] +. 7T) 6¹[1¹(tetrahidropirán-4-il- metil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin- 1-il-amin tetrahidropirán-4-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=341,9 [M+H] +. 2 3 4 0 7U) 6¹[1¹(4¹terc-butil-benzil)-piperidin-3-il-oxi]- 4-terc-butil-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=390,4 [M+H] +. 7V) (R)-6-(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1¹il amin 1-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=334,3 [M+H] +. 8. példa A következõ vegyületeket a 7. példa C) és D) lépéseiben ismertetett módszerrel állítottuk elõ, megfelelõen szubsztituált benzil-bromidokat használva: 8A) (S)-6-[1¹(3,4-diklór-benzil)-piperidin-3-il-oxi]- 3,4-diklór-benzil-bromidon át: El¹MS: m/z=2,3 [M+H] +. 8B) (S)-6-[1¹(4¹metil-benzil)-piperidin-3-il-oxi]- 4-metil-benzil-bromidon át: El¹MS: m/z=348, [M+H] +. 9. példa 6-[1¹(3¹Fenil-propil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-ilamin Ezt a vegyületet a 7. példa C) és D) lépéseiben ismertetett módon állítottuk elõ, 3¹fenil-propil-bromidot használva. El¹MS: m/z=362, [M+H] +.. példa A) 6¹(1¹Metil-piperidin-4-il-oxi)- 3 mg (0,14 mmol) 6¹(piperidin-4-il-oxi)-izokinolin- 1-il-amin 1 ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatához hozzáadtunk három csepp jégecetet, majd ezt követõen 0 ml 37%¹os vizes formaldehidoldatot. Ezután a reakcióelegyhez 0 mg nátrium-triacetoxi-bórhidridet adtunk, majd 72 órán át rázatást végeztünk. Ezt követõen a reakcióelegyhez telített vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldatot adtunk, majd ecetsavval a reakcióelegyet megsavanyítottuk. A reakcióelegyet ezután felvittük egy elõzetesen megsavanyított SCX-oszlopra, majd az oszlopot metanollal mostuk és ezután metanollal készült 2 M ammónium-hidroxid-oldattal eluáltuk. A nyersterméket elkülönítettük, majd prep- HPLC útján tovább tisztítottuk. Így 19 mg mennyiségben 6¹(1¹metil-piperidin-4-il-oxi)-t El¹MS: m/z=28, [M+H] +. B) 6¹(1¹Etil-piperidin-4-il-oxi)- 6-(1¹Etil-piperidin-4-il-oxi)-t állítottunk elõ az elõzõ bekezdésben ismertetett módon, acetaldehidet használva. El¹MS: m/z=272,6 [M+H] + 11. példa 6-(1¹Benzil-piperidin-4-il-oxi)- mg (0,082 mmol) 6¹(piperidin-4-il-oxi)-izokinolin- 1-il-amin 0, ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatához egy csepp jégecetet, majd ml benzaldehidet adtunk. Az így kapott reakcióelegyhez ezután hozzáadtunk
1 HU 006 27 T2 2 0 mg nátrium-triacetoxi-bór-hidridet, majd két órán át rázatást végeztünk. 0, ml víz adagolása után a reakcióelegyet egy éjszakán át kevertük, majd prep-hplc útján tisztítottuk. Így 28 mg mennyiségben 6¹(1¹benzil-piperidin-4-il-oxi)-t El¹MS: m/z=334,3 [M+H] +. 12. példa 6-(Piperidin-3-il-szulfanil)- A) N¹(6¹Hidroxi-izokinolin-1¹il)-benzamid A környezet hõmérsékletén 3,312 g 1¹amino-izokinolin-6¹ol 3 ml piridinnel készült oldatához hozzáadtunk,27 g benzoesavanhidridet, majd az így kapott keveréket 12 C hõmérsékleten tartottuk egy órán át. Ezt követõen a piridint csökkentett nyomáson eltávolítottuk, majd a fölös piridint toluollal kétszer végzett azeotrop desztillálás útján távolítottuk el. A maradékhoz vizet adtunk, majd a vizes elegyet diklór-metánnal háromszor extraháltuk, az egyesített extraktumot nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A kapott szilárd csapadékot diklór-metán és dietiléter elegyébõl átkristályosítottuk, amikor 6 g mennyiségben benzoesav-1-benzil-amino-izokinolin-6-il-észtert El¹MS: m/z=369,1 [M+H] +. 6 g benzoesav-1-benzil-amino-izokinolin-6-il-észter 6 ml metanol és 6 ml tetrahidrofurán elegyével készült oldatához hozzáadtuk 981 mg nátrium-hidroxid 6 ml vízzel készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén másfél órán át kevertük és ezután a szerves részt vákuumban eltávolítottuk. A maradékot vízzel hígítottuk, majd etil-acetáttal extrahálást végeztünk. A vizes fázist ezután híg sósavoldattal (ph=3,) megsavanyítottuk. Etil-acetát adagolásakor szilárd csapadék vált ki, amelyet kiszûrtünk, ezt követõen pedig hideg metanollal, majd heptánnal mostunk. Így 3,6 g mennyiségben N¹(6¹hidroxi-izokinolin- 1¹il)-benzamidot El¹MS: m/z=26,1 [M+H] + B) N¹(6¹Merkapto-izokinolin-1¹il)-benzamid 0 mg (0,379 mmol) N¹(6¹hidroxi-izokinolin-1¹il)- benzamid, ml (0,78 mmol) trietil-amin és 6 ml (3,79 mmol) piridin 2 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához nitrogéngáz-atmoszférában 0 C hõmérsékleten hozzáadtunk 70 mg (0,68 mmol) N,Ndimetil-tiokarbamoil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet 6 C hõmérsékletre felmelegítettük és 48 órán át kevertük. Ezután a szerves részt csökkentett nyomáson eltávolítottuk, majd a fölös piridint toluollal végzett kétszeres azeotrop desztillálás útján távolítottuk el. A maradékhoz telített vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldatot adtunk, majd diklór-metánnal kétszer extrahálást végeztünk. Az egyesített extraktumot magnézium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A kapott maradékot flashkromatografálásnak vetettük alá (eluálószer: 0% etil-acetát heptánban), amikor 70 mg mennyiségben dimetil-tiokarbaminsav- O-(1¹benzoil-amino-izokinolin-6¹il)-észtert El¹MS: m/z=32,7 [M+H] +. 2 3 4 0 70 mg dimetil-tiokarbaminsav-o-(1¹benzoil-aminoizokinolin-6¹il)-észter 3 ml orto-diklór-benzollal készült oldatát 2 C hõmérsékleten percen át mikrohullámú berendezéssel besugároztuk, majd flashkromatografálást hajtottunk végre (eluálószer: 0% etil-acetát heptánban), amikor 70 mg mennyiségben dimetiltiokarbaminsav-s-(1¹benzoil-amino-izokinolin-6¹il)-észtert El¹MS: m/z=32,7 [M+H] +. 70 mg dimetil-tiokarbaminsav-s-(1¹benzoil-aminoizokinolin-6¹il)-észter 1 ml metanol és 1 ml THF elegyével készült oldatához hozzáadtuk 92 mg nátrium-hidroxid 1 ml vízzel készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén egy órán át, ezt követõen pedig 6 C hõmérsékleten további egy órán át kevertük. A szerves fázist vákuumban eltávolítottuk, majd a maradékot vízzel hígítottuk és híg sósavoldattal (ph ~3,) megsavanyítottuk. A keveréket ezután etilacetáttal háromszor extraháltuk, majd az egyesített extraktumot nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A kapott maradékot flashkromatografálásnak (eluálószer: 1 % etil-acetát heptánban) vetettük alá, amikor mg mennyiségben sárga maradékként N¹(6¹merkapto-izokinolin-1¹il)-benzamidot C) 6¹(Piperidin-3-il-szulfanil)- Az elõzõekben ismertetett módon elõállított N¹(6¹merkapto-izokinolin-1¹il)-benzamid-maradék 2 ml DMF-fel készült oldatához hozzáadtunk 44 mg (0,32 mmol) kálium-karbonátot és 70 mg (0,264 mmol) 3¹metánszulfoniloxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert, majd az így kapott reakcióelegyet 1 C hõmérsékleten 0 másodpercen át mikrohullámokkal besugároztuk, ezt követõen pedig vákuumban bepároltuk. A kapott maradékot preparatív HPLC útján tisztítottuk, amikor 18 mg mennyiségben 3¹(1¹benzoil-amino-izokinolin-6-il-szulfanil)-piperidin- 1-karbonsav-terc-butil-észtert El¹MS: m/z=464,3 [M+H] + és m/z=486, [M+Na] +. 18 mg (0,039 mmol) 3¹(1¹benzoil-amino-izokinolin- 6-il-szulfanil)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észterhez hozzáadtunk 2 ml jégecetet és 4,2 ml 6 M sósavoldatot, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hûtõ alkalmazásával 24 órán át forraltuk. Ezután a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk. A maradékot felvittük elõzetesen savval kezelt SCX-oszlopra metanolt használva, majd metanollal készült 2 M ammónium-hidroxid-oldattal eluálást végeztünk. Az így kapott 6¹(piperidin-3-il-szulfanil)-t prep- HPLC útján tovább tisztítottuk. El¹MS: m/z=2,3 [M+H] +. 13. példa 13A) (S)-6-(Pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-ilamin Ezt a vegyületet a 12. példa C) lépésében ismertetett módszerrel állítottuk elõ, (R)-3-metánszulfonil-oxipirrolidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert használva, amikor (S)-6-(pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-ilamint El¹MS: m/z=246,4 [M+H] +. 11
1 HU 006 27 T2 2 13B) (R)-6-(Pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-ilamin Ezt a vegyületet a 12. példa C) lépésében ismertetett módszerrel állítottuk elõ, (S)-3-metánszulfonil-oxipirrolidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert használva, amikor (R)-6-(pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-ilamint El¹MS: m/z=246,4 [M+H] +. 13C) 6¹(Piperidin-4-il-szulfanil)- Ezt a vegyületet a 12. példa C) lépésében ismertetett módszerrel állítottuk elõ metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert használva, amikor 6¹(piperidin-4-il-szulfanil)-t El¹MS: m/z=2,3 [M+H] +. 14. példa 6-(Piperidin-3-il-amino)- Argongáz-atmoszférában 4 mg, az Akzo Nobel N.V. holland cég WO 98/47876 számú nemzetközi közrebocsátási iratában ismertetett módon elõállított 1¹amino-6-bróm-izokinolin, 823 mg 3¹amino-piperidin- 1-karbonsav-terc-butil-észter, 2¹(di-terc-butil-foszfino)- bifenil és 367 mg nátrium-terc-butilát ml dioxánnal készült, gázmentesített oldatához hozzáadtunk trisz(dibenzilidén-aceton)-dipalládium(0)-katalizátort. Ezután a reakcióelegyet argongázzal ismételt gázmentesítésnek vetettük alá, majd 1 C hõmérsékleten 90 percen át melegítettük. Ezt követõen a reakcióelegyet szobahõmérsékletre lehûtöttük, majd metanollal hígítottuk. A nyers keveréket elõzetesen savval kezelt SCX-oszlopra felvittük, majd a bázikus termékeket metanollal készült 2 M ammónium-hidroxid-oldattal eluáltuk. A 700 mg mennyiségben kapott nyers maradékot preparatív HPLC útján tisztítottuk, amikor 3¹(1¹amino-izokinolin-6-il-amino)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert 3¹(1¹amino-izokinolin-6-il-amino)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter 6 ml diklór-metán és 3 ml trifluor-ecetsav elegyével készült keverékét a környezet hõmérsékletén három órán át kevertük, majd bepároltuk. A maradékot preparatív HPLC útján tisztítottuk, majd felvittük elõzetesen savval kezelt SCXoszlopra. A szabad bázist metanollal készült 2 M ammónium-hidroxid-oldattal eluáltuk. Így 6¹(piperidin-3-ilamino)-t El¹MS: m/z=243,7 [M+H] +.. példa 7-Metil-6-(piperidin-3-il-oxi)- A) 1¹Amino-7-metil-izokinolin-6-ol-hidrobromid 19,3 g (0,129 mol) 3¹metoxi-4-metil-benzaldehid és 1 g metoxi-karbonil-metilén-trifenil-foszforán ml toluollal készült keverékét visszafolyató hûtõ alkalmazásával 24 órán át forraltuk, majd a reakciót vizes ammónium-klorid-oldat adagolása útján leállítottuk, ezt követõen pedig etil-acetáttal extrahálást végeztünk és az extraktumot vákuumban bepároltuk. A maradékot flashkromatográfiás tisztításnak vetettük alá etil-acetát és heptán 1:1 térfogatarányú elegyével, amikor 27 g (0,126 mol) mennyiségben 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)- 2 3 4 0 akrilsav-metil-észtert 27 g 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akrilsav-metil-észter, 14 g nátrium-hidroxid, 70 ml víz, 1 ml metanol és 70 ml tetrahidrofurán alkotta keveréket visszafolyató hûtõ alkalmazásával 0 C hõmérsékleten egy órán át forraltunk, majd vákuumban bepároltunk és a maradékhoz vizet adtunk. A vizes keveréket szûrtük, majd M sósavoldatot adtunk hozzá, amikor csapadék vált ki. A csapadékos keveréket szûrtük, majd a kiszûrt szilárd csapadékot vízzel mostuk és vákuumban szárítottuk. Így 23, g (0,122 mol) 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akrilsavat Szobahõmérsékleten g (0,4 mol) 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akrilsavhoz egymás után hozzáadtunk 70 ml toluolt, majd tionil-kloridot, ezt követõen az így kapott szuszpenziót visszafolyató hûtõ alkalmazásával élénk keverés közben két órán át forraltuk. Ekkor tiszta, halványsárga színû oldatot Ezt vákuumban bepároltuk, majd a maradékhoz toluolt adtunk és vákuumban ismételt bepárlást végeztünk. Így 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akriloil-kloridot kaptunk, amelyet a következõ lépésben felhasználtunk. A 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akriloil-kloridot feloldottuk 800 ml acetonban, majd a kapott oldatot lassan, perc leforgása alatt 0 C hõmérsékleten hozzáadtuk 13 g nátrium-azid 0 ml víz és 0 ml aceton elegyével készült keverékéhez, élénk keverés és jeges fürdõvel végzett hûtés közben. A adagolás befejezése után a reakcióelegyet 0 C hõmérsékleten élénk keverés közben 90 percen át kevertük. A reakcióelegyet ezután 0 ml jeges vízbe öntöttük. percen át tartó keverést követõen szûrést végeztünk, majd a kiszûrt szilárd maradékot fölös mennyiségû vízzel mostuk. A visszamaradt szilárd maradékot 4 ml diklór-metánban feloldottuk. A felszabadult vizet választótölcsér alkalmazásával eltávolítottuk. A diklór-metános fázist ezután nátrium-szulfát fölött szárítottuk, majd szûrtük, amikor 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akriloil-azid diklór-metános oldatát kaptuk, amelyet a következõ lépésben azonnal felhasználtunk. A diklór-metános azidoldatot tehát kis adagokban (óvatosan!), csepegtetõtölcsér alkalmazásával hozzáadtuk 0 C hõmérsékleten 0 ml elõmelegített difenil-éterhez enyhe keverés közben, háromnyakú gömblombikban, amely fel volt szerelve egy Dean Stark vízelválasztó feltéttel. Az adagolás során nitrogéngáz fejlõdött az izocianát képzõdése közben. A beadagolt diklór-metánt ezután elpárologtattuk, illetve a Dean Stark-feltéttel összegyûjtöttük. Miután az adagolás teljes lett (ehhez körülbelül percre volt szükség) és további gázfejlõdés nem volt megfigyelhetõ, a reakcióelegyet visszafolyató hûtõ alkalmazásával forrásba (körülbelül C) hoztuk, majd kevertük (0 C¹nál már több diklór-metán nem párolgott el, így a Dean Stark-feltétet gyorsan eltávolítottuk). A reakcióelegyet körülbelül C hõmérsékleten tartottuk egy órán át, majd 12 C hõmérsékletre lehûtöttük és hozzáöntöttük aceton és heptán 1: térfogatarányú elegyéhez. Szilárd anyag vált ki, ezt kiszûrtük és vákuumban szárítottuk, amikor 12 g (63,49 mmol) mennyiségben 6¹metoxi-7-metil-2H-izokinolin-1-ont g (26,4 mmol) 6¹metoxi-7-metil-2H- 12