ANATÓMIA SZERVEZİKNEK 1
adrenalin a mellékvese velıállománya által termelt hormon akciós potenciál - az ingerület élettani megfelelıje, a sejt nyugalmi negatív töltöttségi szintje pozitívvá válik albumin a vérplazma fehérjéje, számos anyag szállításában részt vesz, a kapillárisok szintjén a szívóerı fı kialakítója, a májban termelıdik aldoszteron mineralokortikoid hormon amiláz szénhidrát bontó hasnyálmirigy enzim androgén hím nemi hormon, a mellékvese kéregállományának legbelsı rétege termeli aorta fıverıér arachnoidea pókhálóhártya axon az idegsejt hosszabb nyúlványa, idegnyúlvány bilirubin epefesték, a vérfestékbıl (hemoglobin) képzıdik Botallo-vezeték magzati korban az aorta és a tüdıverıér közötti összeköttetés cholecysta epehólyag colon remesebél, vastagbél dendrit az idegsejt rövid nyúlványa, plazmanyúlvány depolarizáció ioncsatornák megnyílása miatt a sejt belseje pozitívvá válik a környezetéhez képest dopamin a mellékvese velıállománya által termelt hormon Douglas-üreg a hashártya által képzett tasak a hüvely és a végbél között dura mater kemény agyburok gaster - gyomor glomerulus - hajszálérgomolyag glükokortikoid a mellékvese kéregállományának középsı rétege által termelt hormonok Graaf-tüszı folyadék tartalmú érett tüszı a petefészekben granulocita a fehérvérsejtek egyik típusa, kis falósejtek hemoglobin vérfesték, a vörösvértestekben található, a légzési gázok szállításában van szerepe hepar máj hipofízis agyalapi mirigy icterus sárgaság, a bır és az ínhártya sárga elszínezıdése inzulin hasnyálmirigy egyik hormonja, az egyetlen vércukorszintet csökkentı hormon kalcitonin a pajzsmirigy hormonja, csökkenti a vér kálcium szintjét kortizol glükokortikoid hormon, a szervezet energia raktárait mozgósítja, gyulladáscsökkentı hatása is van koszorúartéria a szívet ellátó verıér Langerhans-sziget a hasnyálmirigy belsı elválasztású mőködéséért felelıs képletek larynx gége limfocita a fehérvérsejtek egyik típusa, az immunreakciók kialakításában játszik szerepet lipáz zsírbontó hasnyálmirigy enzim menopauza a nemi ciklus elmaradása a változó korban mineralokortikoid a mellékvese kéregállományának külsı rétege által termelt hormonok, a só-és vízvisszaszívásért felelnek mitrális billentyő két vitorlás, vagy kétcsúcsú szívbillentyő monocita a fehérvérsejtek egyik típusa, nagy falósejt myelin-hüvely az idegsejtek körül kialakult hüvely, az ingerületterjedést gyorsítja nefron a vese mőködési egysége nephros vese neuroendokrin az idegrendszer és a hormonális rendszer együttmőködése neuron idegsejt 2
noradrenalin mellékvesevelı hormonja, a szimpatikus idegrendszerben ingerületátvivı anyag oesophagus nyelıcsı oligodendroglia a központi idegrendszerben a myelin-hüvelyt kialakító sejt ovarium petefészek ovuláció az érett petesejt kilökıdése a petefészekbıl ösztrogén tüszıhormon pancreas hasnyálmirigy papilla szemölcs penis hímvesszı peritoneum hashártya pharynx garat pia mater érhordozó hártya progeszteron sárgatesthormon prostata dülmirigy pubertas a nemi érés idıszaka, serdülés pulmo tüdı Ranvier-befőzıdés a myelin-hüvelyen szakaszosan megfigyelhetı rések reflex az idegrendszer mőködésének elemi egysége renin vese által termelt hormon riboszóma a sejtek egyik alkotórésze, a fehérjék termelıdésének helyszíne Schwann-sejt a perifériás idegrendszerben a myelin-hüvely kialakításában szerepet játszó sejt sternum szegycsont subarachnoidális rés a pókhálóhártya és az érhordozó hártya közötti rés, ebben kering az agy-gerincvelıi folyadék szinapszis az idegsejtek közötti kapcsolókészülék szinusz csomó a szív ingerképzı központja, ritmusgenerátora szomatosztatin a hasnyálmirigy hormonja thalamus köztiagy része, fontos kéreg alatti érzıközpont Tawara-szár a szív ingerületvezetı rendszerének része tesztoszteron férfi nemi hormon tiroxin a pajzsmirigy hormonja, az alapanyagcserére van hatással trachea légcsı trikuszpidális billentyő három vitorlás, háromcsúcsú billentyő tripszin a fehérjéket bontó hasnyálmirigy enzim urocysta húgyhólyag vagina hüvely vulva nıi szeméremtest 1. Az anatómia fogalma és felosztása Az anatómia az egészséges szervezet felépítésének megismerésével foglalkozó tudomány, a biológiai tudományok ága. Mivel a szerkezetet vizsgálja, az anatómia az ún. morfológiai tudományok közé tartozik. 1.1 Makroszkópos anatómia 3
A makroszkópos anatómia a szabad szemmel látható szervek, szervrendszerek boncolással történı vizsgálatát jelenti. Részei a rendszeres anatómia, a tájanatómia, az összehasonlító anatómia, a röntgenanatómia és a mővészi anatómia. 1.1.1 Rendszeres anatómia A rendszeres anatómia a szervrendszereket összetartozásuk alapján csoportosítja. Külön foglalkozik a csontokkal (csonttan), ízületekkel (ízülettan), izmokkal (izomtan), erekkel (értan), belsı szervekkel (zsigertan), idegekkel (idegtan) és az érzékszervekkel. 1.1.2. Tájanatómia A tájanatómia adott testtájék felépítésével, a szervek egymáshoz való viszonyával foglalkozik. Ennek ismerete a mőtéti szakmákban, pl. a sebészetben lényeges. 1.1.3. Összehasonlító anatómia Az összehasonlító anatómia az emberi és az állati anatómiai viszonyok összehasonlításával foglalkozik. 1.1.4. Röntgenanatómia A röntgenanatómia a röntgen vizsgálat, illetve ma már a korszerőbb képalkotó vizsgálatok során a szervek helyzetének, egymáshoz való viszonyának meghatározásában, illetve az azokban elhelyezkedı elváltozások felismerésében lényeges. 1.1.5. Mővészi anatómia A mővészi anatómia, az emberi test felépítését különbözı testhelyzetekben, mővészi szemszögbıl vizsgálja. 1.2. Mikroszkópos anatómia A mikroszkópos anatómia a sejtek és a szövetek felépítésének megismerésére törekszik fénymikroszkóp és elektronmikroszkóp használata segítségével. A fénymikroszkóp a sejtek, szövetek, az elektronmikroszkóp a sejteknél kisebb képletek, pl. sejtalkotók vizsgálatára alkalmas. A mikroszkópos anatómia két vizsgálómódszere a szövettan (hisztológia) és a sejttan (citológia). A szövettan a sejtekbıl meghatározott szerkezet alapján felépülı szöveteket vizsgálja. A sejttan, az egyedi, sokszor szöveti környezetükbıl kiragadott sejtek vizsgálatára szorítkozik. A klinikumban, a betegellátás során mindkét módszer lényeges lehet a kórállapot meghatározására (pl. mőtét során eltávolított daganat felismerésében, vagy méhnyakrák szőrés kapcsán - lásd. kórtan). 2. Az élettan fogalma és felosztása A humán élettan az emberi test mőködésének megismerésével foglalkozó tudományterület. A sejtek, a szervek, és az azokból felépülı szervrendszerek mőködésének megismerésére törekszik. A megfigyeléseket kísérletek során szerzi, mőködés közben figyelve meg az emberi testet. A növényélettan a növényekkel, az állatélettan az állatokkal foglalkozik. Speciális 4
tudományágként külön jelenik meg a munkaélettan, az ember élettanát más élılények mőködésével összevetı összehasonlító élettan, illetve a táplálkozás élettan. A két tudományterület, az anatómia és az élettan a modern kutatás és oktatás terén ugyan elvált egymástól, de mivel a mőködés és a szerkezet szorosan összefügg és kölcsönösen hat egymásra, átfogó ismeretük az emberi test mőködésének megértéséhez nélkülözhetetlen. ÖSSZEFOGLALÁS Az anatómia az emberi test szerkezetével, az élettan a mőködésével foglalkozik. Vizsgálómódszereik emiatt alapvetıen mások. Az anatómia a boncolással, a mikroszkópos- és elektronmikroszkópos vizsgálatokkal a sejtek, szövetek, szervek, szervrendszerek felépítésére kíváncsi. Az élettan ezzel szemben a mőködésre fókuszál, vizsgálódásait kísérletek során teszi. A szerkezet és a mőködés szorosan összefügg és kölcsönösen hat egymásra. KÉRDÉSEK 1. Milyen módszerekkel igyekszik megismerni az emberi testet az anatómia? 2. Milyen területei vannak a makroszkópos anatómiának? 3. Mi a különbség az anatómia és az élettan között? 4. Miért lényeges az anatómia és az élettan komplex ismerete? 5. Milyen területei vannak az élettannak? 3. Az emberi test felépítésének általános elvei Az emberi test felépítésére jellemzı a részarányosság (szimmetria) és a szelvényezettség (1. ábra). Ha az emberi testet a középvonalban egy függıleges vonallal két részre osztjuk, tükörképszerően hasonló két felet kapunk. Jellemzı ez a szimmetria az arc felépítésére, illetve a párosan elhelyezkedı testrészeinkre is (pl. szem, fül, alsó és felsı végtag). Azonban a belsı szervek már nem feltétlenül követik ezt a részarányosságot, hiszen a páros szerveink, pl. tüdı, vese here, illetve petefészek mellett zsigereink jelentıs része páratlan, és a mellüreg, hasüreg, illetve kismedence adott részén helyezkedik el (pl. máj a hasüreg felsı részén, jobb oldalon, a gyomor hasonló helyzetben, de a hasüreg bal oldalán). A szelvényezettség leginkább a bordákon, illetve a gerincoszlop csigolyáin figyelhetı meg. A gerincvelıi idegek a gerincvelıt is szelvényezetté teszik, szelvényezetten lépnek ki a csigolyák között, és szelvényezetten történik a bır beidegzése is lásd idegrendszer. 5
1. ábra 3.1. Az emberi test fı részei Az emberi test fı részeit képezik a fej, a nyak, a törzs, az alsó és a felsı végtagok. A törzs, illetve a törzset alkotó csontok és izmok két nagy üreget alakítanak ki, a mellüreget és a hasüreget. A kettı között a rekeszizom jelenti a határt. A hasüreg nagy-és kismedencére osztható, a kismedence alsó falát a gát képezi. A kismedencének és az alsó falát alkotó gátnak elsısorban nıknél, fıként a terhesség, és a szülés kapcsán van jelentıssége. Fontos csontos üreg a koponya ürege, melyben az agyvelı helyezkedik el. A csonttal határolt üregek az életfontosságú szerveink védelmét látják el, de bizonyos kórállapotokban jelentıs veszélyforrást jelentenek lásd kórtan. 4. A szervezet morfológiai felépítése 4.1. A sejt felépítése, a sejtek alkotórészei Az emberi szervezet legkisebb szerkezeti és mőködési egysége a sejt. A sejt önálló életre, anyagcserére, növekedésre, mozgásra, osztódásra, és a környezetébıl származó ingerek felvételére képes. 6
citoplazma maghártya sejtmag sejthártya riboszóma 4.1.1. Sejthártya 2. ábra A sejtet a sejthártya határolja (2. ábra), mely meghatározza és biztosítja a sejt alakját, mely rendkívül változatos lehet. Folyékony közegben a sejtek lekerekednek, gömb alakúak, máshol, pl. hámszövetek a szomszédos sejtek nyomása miatt sokszögőek, vagy henger alakúak. A sejthártya egyrészt elválasztja a környezetétıl a sejtet, másrészt a sejt és környezete között összeköttetést biztosít. Meghatározza, hogy milyen anyagok jutnak be a sejtbe, illetve milyen anyagok jutnak ki onnan. Így a sejtet egy viszonylag állandó belsı környezet jellemzi, melyet bizonyos határok között képes megırizni a változó külsı hatások ellenére. A sejthártya, sejtmembrán kialakításában zsírok (lipidek), pl. koleszterin játszik szerepet. Kétrétegő lipid membrán alakul ki, melyben fehérjék is elhelyezkednek. Ezek a fehérjék a membránba süllyednek, vagy teljesen átérik azt. Elıbbiek fontos hírvivı anyagok megkötésére és felismerésére képes receptorok, utóbbiak bizonyos anyagok számára a membránon átjárást biztosító csatorna fehérjék. 4.1.2. Sejtmag A sejtmagot maghártya veszi körül. A sejtmag tartalmazza az örökítıanyagot, a DNS-t. Ez a sejtosztódás során kromoszómák formájában jelenik meg. Valamennyi sejtünk, az ivarsejteket kivéve 23 pár kromoszómával rendelkezik, ebbıl 22 pár testi és 1 pár nemi kromoszómánk van. Utóbbi nıknél XX, férfiaknál XY. Az ivarsejtek a többi sejthez képest fele annyi kromoszómával rendelkeznek. Ez érthetı is, hiszen a megtermékenyítés során a két sejt (petesejt és hímivarsejt) örökítıanyaga egyesül, így újra 23 pár kromoszómával rendelkezik az utód. A testi sejtjeinkre az ún. számtartó (itt a szám a kromoszómák számára vonatkozik), az ivarsejtjeinkre az ún. számfelezı osztódás jellemzı. A DNS különbözı fehérjéket kódol, melyek a sejtek felépítésében és életfolyamataik kialakításában játszanak szerepet. 4.1.3. Citoplazma A sejt fı tömegét a citoplazma képezi, mely félig folyékony kocsonyás rendszer. Kb. 75-80% vízen kívül szerves anyagokat (fehérje, szénhidrát, zsírok), szervetlen anyagokat (nátrium-, kálium-, kálcium-, magnézium-ionok) tartalmaz. A citoplazmában sejtalkotó elemek láthatók. A mitokondriumok szolgáltatják a sejtnek az életfolyamatokhoz szükséges energiát. A sejtközpontnak a sejtek osztódásában, és mozgásában van szerepe. A Golgi-apparátus jellegzetes alakú zsákrendszer, mely azokban a sejtekben látható nagyobb mennyiségben, melyek váladékot termelnek lásd mirigyszövet. A sejten belüli emésztésért a lizoszómák felelnek, bontóenzimeket tartalmazó membránnal határolt hólyagocskák. Az endoplazmás retikulum hálózatszerő, membránnal határolt képlet. 7
A durva felszínő endoplazmás retikulum felszínén ülnek a riboszómák, melyek a fehérjeszintézist, a fehérjék termelését végzik. A sima felszínő endoplazmás retikulum a lipidek felszívásában, anyagcseréjében, a glikogén anyagcserében, a szteroid hormonok képzésében, a kálcium raktározásában játszik szerepet. 4.2. A sejt élettana A sejtek mőködése az anyagcsere, a növekedés, az ingerlékenység, a mozgás és a szaporodás folyamataiban nyilvánul meg. 4.2.1. A sejtek anyagcseréje A sejtek anyagcsere folyamataik során képesek bizonyos anyagok lebontására és építésére. Ezeket a folyamatokat enzimek hajtják végre. A lebontó folyamatok során a sejt energiát nyer. A felépítı folyamatok ezzel szemben energia igényesek. A tápanyagokat és az oxigént a keringés juttatja el a sejtekhez, és egyben elszállítja a szén-dioxidot és a sejtek anyagcseréje során keletkezett bomlástermékeket. 4.2.2. A sejtek növekedés A sejtek táplálkozása és a felépítı folyamatok eredményeként a sejtek növekednek. A növekedésnek a sejtfelszín szab határt. Egyes sejtjeink, melyek osztódásra nem képesek csak a rájuk jellemzı sejtméretig növekednek, majd azt elérve a felépítı és lebontó folyamatok egyensúlyba kerülnek. Az osztódásra képes sejtek esetén a sejt növekedését a sejt osztódása követi. 4.2.3. A sejtek ingerlékenysége A sejt ingerlékenysége az a tulajdonság, melynek során a sejt inger hatására képes anyagcseréjének megváltoztatásával válaszolni. Az ingerek származhatnak a külsı és a belsı környezetbıl. Lehetnek mechanikai, fizikai, kémiai és biológiai ingerek. Az ingerlékenység három részbıl, az inger felvételébıl, az ingerület vezetésébıl és a megfelelı válasz kialakításából áll. Ez teszi lehetıvé a környezethez való alkalmazkodást. A kialakított válasz általában a sejt mozgása, vagy anyagcsere folyamatainak fokozása, illetve csökkentése. 4.2.4. A sejtek mozgása A mozgás a leggyakoribb válaszreakció a sejteket ért ingerekre. Lehet belsı mozgás, mely a citoplazma mozgását jelenti. Ez nem eredményez hely-illetve helyzetváltozást. A külsı mozgás során alakul ki hely-illetve helyzetváltoztatás, mely történhet állábakkal (amöboid mozgás), csillószırökkel és ostorral. Az állábak a sejthártya kitüremkedésével, a citoplazma áramlásával alakulnak ki. A csillók a sejt felszínén elhelyezkedı rövid, szırszerő képletek, melyek összehangolt mozgása eredményezi a sejt helyváltoztatását. Csillószırök mozgásra nem képes sejtek felszínén is láthatók, feladatuk ezeken a helyeken azonban nyilvánvalóan más lásd hámszövet. Az ostor egy hosszú nyúlvány, mely csapkodásával eredményezi a sejt mozgását. 4.2.5. A sejtek szaporodása, sejtosztódás 8
A szaporodás során a sejtek utódsejteket alakítanak ki. Az utódsejt lehet az anyasejthez teljesen hasonló, de lehet attól különbözı is. Nem minden sejtnek van osztódási képessége lásd kórtan. Vannak állandóan osztódó sejtjeink, pl. csontvelı, bélnyálkahártya sejtjei. Vannak nyugvó sejtek, melyek a sejtosztódást követıen nyugalmi fázisba kerültek, de szükség esetén újra osztódni képesek, pl. kötıszövet rostképzı sejtjei. Vannak olyan sejtjeink is, melyek osztódásra nem képesek, ha elpusztulnak a szervezet nem képes pótolni azokat, pl. idegsejt, szívizom. A sejtek osztódása több lépcsıbıl álló, szorosan szabályozott folyamat, mely alól a daganatok kialakulása során a sejt kikerül lásd kórtan. 4.3. Szövetek Az egyforma fejlıdéső, mőködéső, és felépítéső sejtek meghatározott szerkezeti elv szerint rendezıdve hozzák létre a szöveteket. A szövetek általában sejtekbıl és a köztük elhelyezkedı sejtközötti állományból épülnek fel. Az emberi test felépítésében a hámszövet, a kötı-és támasztószövet, az izomszövet, valamint az idegszövet, mint alapszövetek vesznek részt. 4.3.1. Hámszövet A hámszövet a test külsı és belsı felszíneit borítja be, valamint önálló szerveket is képez. Nincs sejtközötti állománya, a sejtek szorosan egymás mellett helyezkednek el, téglafalhoz, illetve járólaphoz hasonlóan. A hámszövet ereket nem tartalmaz. Ez azért lényeges, mert a hámszövetbıl kiinduló rosszindulatú daganat lásd kórtan mindaddig nem tud érbe törni és szóródni a szervezetben, amíg át nem töri a hámszövet és a kötıszövet határát, a kötıszövetben ugyanis már vannak vérerek és nyirokerek. A hámszövethez tartozik a fedıhám, a pigmenthám, a mirigyhám és az érzékhám. Fedıhám A fedıhámok borítják a testfelszíneket, feladatuk sokrétő. Egyrészt mechanikai, kémiai behatásokkal szemben védelmet biztosítanak a mélyebb rétegeknek, másrészt kapcsolatot biztosítanak a hám két felszíne között. A sejtek alakja és a sejtek által alkotott rétegek száma alapján osztjuk tovább a fedıhámokat. Alakjuk szerint a sejtek lehetnek laposak, hengeresek, köbösek. A sejtréteg lehet egyrétegő és többrétegő. Ezek alapján egyrétegő laphámról, köbhámról, hengerhámról beszélünk. Létezik többrétegő laphám és hengerhám is. A természet logikája könnyen megérthetı. Azokon a helyeken, ahol a mechanikai védelem az elsıdleges, többrétegő hámot találunk, pl. nyelıcsı (falat mechanikai hatása), hüvely (közösülés, szülés). Azokon a helyeken, ahol az anyagkicserélıdés fontos a hám két felszíne között, egyrétegő hámot találunk, pl. légzés (egyrétegő laphámon keresztül történik a gázcsere), vékonybél (egyrétegő hengerhámon keresztül zajlik a felszívódás). Egyrétegő laphám található a vérerek és a nyirokerek belfelszínén is. A fedıhámok felszínén kialakult sajátos képzıdmények sajátos feladatok ellátását teszik lehetıvé. A bır többrétegő laphámjának felszínén szaruréteg található, mely védi a szervezetet a kiszáradástól. A csillószırık csapkodásukkal a légutakban a légzés során bekerült idegentestektıl védenek, a petevezetıben a petesejt mozgását segítik. A vékony-és vastagbél hengerhámjának felszínén a sejthártya kesztyőujjszerő kiemelkedései, az ún. mikrobolyhok a tápanyag felszívódásban játszanak szerepet. Pigmenthám 9
Emberben pigmenthám (festékanyagot tartalmazó sejtekbıl felépülı hám) jellegzetes példája a szem ideghártyájában fordul elı. Mirigyhám A mirigyhámot váladékot termelı hámsejtek csoportosulása alakítja ki. A mirigyek váladéka lehet a szervezet számára hasznos, vagy káros, amitıl a szervezet ily módon tud megszabadulni. A mirigyek lehetnek külsı elválasztásúak. Ilyenkor a termelt váladék kivezetı csövön keresztül a test külsı, vagy belsı felszíneire kerül. Az endokrin, vagy belsı elválasztású mirigyeknek kivezetı csövük nincs, váladékukat, a hormonokat a vérbe ürítik. Érzékhám Az érzékhám az érzékszervekben fordul elı. A különbözı ingerek felfogására képes receptorok, melyek az inger felvételére és ingerületté alakítására képesek lásd idegrendszer. 4.3.2. Kötı-és támasztószövet A kötı-és támasztószövet az emberi szervezetben leggyakrabban elıforduló szövet. A hámszövettel ellentétben a kötı-és támasztó szövetben megjelenik a sejtközötti állomány. Az ide tartozó szövetféleségek felépítése, illetve a sejtközötti állomány összetétele a szerint változik, hogy a szövet milyen mechanikai hatásnak van kitéve. A kötı-és támasztó szövetek közé tartozik a kötıszövet, a zsírszövet, a porszövet és a csontszövet. Kötıszövet A kötıszövet sejtekbıl és sejtközötti állományból épül fel. Számos típusa van, melyek fıként a sejtközötti állományban különböznek egymástól. A sejtközötti állományt kötıszöveti rostok, és amorf alapállomány adja. A kötıszöveti rostok közül a legvastagabb az enyvadó rost, a kollagén rost. Vékonyabb és nevének megfelelıen kellıen rugalmas az elasztikus, vagy rugalmas rost. A legvékonyabbak a térhálót alkotó rácsrostok. Attól függıen, hogy az adott kötıszövet típus milyen feladatért felel, változik a sejtközötti állomány összetétele. A bır alatti kötıszövetben mind kollagén, mind elasztikus rostok megtalálhatók, így rugalmas, de a mechanikai igénybevételnek is ellenáll. Elasztikus rostok vannak, pl. a nagy artériák falában, ahol a szívbıl kilökött vér az ér falát kitágítja, majd a kamrák elernyedésekor az elasztikus rostok összehúzódva biztosítják a vér továbbáramlását, a keringés folytonosságát. A rácsrostok a máj, a csontvelı, illetve nyirokszervek vázát adják. A kötıszövet sejtes elemei a kötıszöveti rostok képzéséért felelıs sejtek, fehérvérsejtek (limfociták és makrofágok), zsírsejtek és hízósejtek. Utóbbi sejtek olyan anyagokat tartalmaznak melyek az ereket tágítják, és az erek áteresztı képességét növelik. Túlzott aktiválódásuk felelıs az allergiás alapon kialakuló (pl. darázscsípés) sokkos keringészavarért lásd kórtan. A fehérvérsejtek az immunvédekezésben vesznek részt. Az amorf alapállományban összetett szénhidrátok találhatók. A kötıszövet víz, ásványi só és zsírraktárként is szerepel. Nagy vízveszteséggel járó kórképekben, pl. szomjazás, tartós hasmenés a kötıszövet víztartalma csökken. Zsírszövet A zsírszövet a szervezetben mindenütt megtalálható. Kétféle formában fordul elı. A barna zsírszövet fıleg újszülöttekben és csecsemıkben látható. Feladata a hıtermelés. A fehér 10
zsírszövet felnıttekben is megtalálható. Egyrészt mechanikai szerepet tölt be, pl. tenyéren, talpon, arcon (pofa vázát biztosítja), és a szemgolyó mögött. Másrészt tápanyagraktárként is mőködik, mely éhezésnél eltőnik. Súlyos fokú éhezésnél, pl. rosszindulatú daganatos betegségben a mechanikai szerepet játszó zsírszövet is megfogyatkozik, ilyenkor a beteg arca és szeme beesetté válik. Porcszövet A porcszövet rugalmas szövet, mely sejtekbıl és sejtközötti állományból épül fel. Sejtjei a porcsejtek, melyek csoportokban elhelyezkedı hólyag alakú sejtek. A sejtközötti állomány összetétele nagyban befolyásolja a porcszövet mechanikai tulajdonságait. Az üvegporc az ízületi felszíneken fordul elı, rugalmas, és az igénybevételnek megfelelı szilárdságú. Sejtközötti állományában a kollagénrostok mellett jelentıs mennyiségő, összetett szénhidrátokból felépülı amorf állomány mutatkozik. A kollagén rostos porc a nagy mechanikai igénybevételnek kitett helyeken fordul elı, pl. csigolyák közötti porckorongok. Itt kevés a porcsejt, sok a kollagén rost. Az elasztikus porc, pl. fülkagyló, gégefedı rugalmasságát az elasztikus rostok biztosítják. Csontszövet A csontszövet az emberi szervezet egyik legkeményebb szövete. A csontnál csak a fogzománc keményebb lásd fogak. A kötı-és támasztószövetek általános felépítésének megfelelıen sejtekbıl és sejtközötti állományból áll. Rugalmasságát a sejtközötti állomány kötıszöveti rostrendszere, szilárdságát a lerakódott mészsók biztosítják. Sejtjei, a csontépítı és csontfaló sejtek mőködésének egyensúlya biztosítja a csont folyamatos átépülését. 4.3.3. Izomszövet Az izomszövet aktív összehúzódásra képes szövetféleség. Az emberi szervezetben simaizom, harántcsíkolt izom (vázizom), és speciális harántcsíkolt izom, a szívizom található. Mindhárom izomféleség összehúzódását az aktin és miozin fehérjék teszik lehetıvé. Simaizomszövet A simaizomszövet elnyúlt, orsó alakú sejtekbıl épül fel. Mőködésére jellemzı, hogy lassan, tartósan húzódik össze, viszonylag nagy erı kifejtésére képes, lassan fárad. Akaratunktól függetlenül mőködik, beidegzésében a vegetatív idegrendszer játszik szerepet lásd idegrendszer. Ilyen izmok találhatók a zsigerekben, pl. méh, húgyhólyag, gyomor. Harántcsíkolt izomszövet A harántcsíkolt izomszövetet izomrostok építik fel, melyek fénymikroszkópos vizsgálattal haránt irányú csíkolatot mutatnak. A vázizomzat kialakításáért felelısek. Akaratunktól függıen mőködnek, gyors, erıteljes összehúzódásra képesek, de hamar fáradnak. Azokat a rostokat, amelyekben sok az aktin és miozin fehérje fehér rostoknak, nevezzük. Ezek erıteljes, gyors összehúzódást végeznek. A vörös rostokban, kevés az összehúzódást eredményezı fehérje, fıként a citoplazma dominál, ezek az izmok kitartó, lassú összehúzódásra képesek, az állóképességet adják. Az emberi vázizmok többsége kevert, azaz fehér és vörös rostokat is tartalmaz. 11
Egyes felosztások zsigeri harántcsíkolt izomról is beszélnek, ez fıként a garat és a nyelıcsı esetében indokolt. A garat, illetve a nyelıcsı felsı harmadának izomfalát ugyanis harántcsíkolt izom képezi. Szívizom A szívizom szövet speciális izomféleség. A simaizomhoz hasonlóan sejtekbıl épül fel, de ezek a sejtek a vázizomhoz hasonlóan harántcsíkolatot mutatnak. A sejtek térhálózatot alkotnak. Mőködésüket is ez a fajta kettısség jellemzi, akaratuktól függetlenül mőködik, nagy erıkifejtésre képes, nem fárad. A munkát végzı izomrostok mellett olyan sajátos felépítéső izomrostok is megfigyelhetık a szívben, melyek inger képzésére és ingerület vezetésére képesek lásd szív ingerképzı és ingerületvezetı rendszere. 4.3.4. Idegszövet Ahhoz, hogy egy élılény életben maradjon, érzékelnie kell mind a külvilág, mind a belsı környezet ingereit. Azokat feldolgozva, a szerzett információkat egymással összekapcsolva olyan válaszreakciókat kell kialakítani, melyek biztosítják a külsı és belsı környezet változásaihoz való alkalmazkodást. E feladatok ellátására speciálisan fejlıdött és szervezıdött szövet az idegszövet szolgál, melynek ismertetését az idegrendszernél ismertetjük. ÖSSZEFOGLALÁS Az emberi test legkisebb szerkezeti és mőködési egysége a sejt. A sejtet sejtalkotók építik fel, a sejtmagban az örökítıanyag található. A DNS által kódolt fehérjék a sejt felépítésében és életfolyamatainak kialakításában játszanak szerepet. Az azonos származású, felépítéső és azonos feladatot ellátó sejtek szöveteket alkotnak. Az emberi testet felépítı alapszövetek a hám-, a kötı-és támasztószövet, az izom-és idegszövet. Ezek a szövetek az általuk ellátott speciális feladatoknak megfelelıen különbözıképpen szervezıdnek. KÉRDÉSEK 1. Milyen részei vannak egy sejtnek? 2. Milyen életjelenségeket mutat egy sejt? 3. Milyen kromoszómaállománya van az ivarsejteknek? 4. Hogyan osztjuk fel a zsírszövetet? Milyen feladatot látnak el a különbözı típusok? 5. Mi jellemzi a rács rostokat, hol fordulnak elı? 6. Mi jellemzi az elasztikus rostokat? Hol fordulnak elı? 7. Melyik szövetféleség a leggyakoribb az emberi szervezetben? 8. Mi a különbség a belsı elválasztású és a külsı elválasztású mirigyek között? 9. Hogyan osztjuk fel a hámszöveteket? 10. Nevezze meg a szervezetben elıforduló izomszöveteket! 11. Írjon példát többrétegő el nem szarusodó laphámra! 12. Mi jellemzi a szívizom mőködését? 13. Mi adja a csontszövet rugalmasságát? 14. Milyen fehérjék játszanak szerepet az izomszövet összehúzódásában? 15. Hol találhatók simaizmok? 16. Mi jellemzi a simaizmok mőködését? 12
5. A mozgás szervrendszere A test mozgásában, hely-és helyzetváltoztatásában szerepet játszó szerveket együttesen mozgásrendszernek nevezzük. A mozgásokat létrehozó vázizmok az aktív részt, a mozgatott csontok, ízületek, pedig a passzív részt képezik. 5.1. Csontvázrendszer A csontvázrendszer a csontokból, azok összeköttetéseibıl és járulékos alkotórészeibıl álló szervrendszer. A mozgásrendszer passzív részét képezi, a test szilárd vázát adja, testüregek kialakításával életfontos szerveket véd, üregébe zárja a vérképzés helyéül szolgáló vörös csontvelıt. A csonttal határolt üregek az életfontosságú szerveink védelmét látják el, de bizonyos kórállapotokban jelentıs veszélyforrást jelentenek lásd kórtan. 5.2. Általános csonttan 3. ábra Az emberi csontváz 206 csontból épül fel (3. ábra). A legkisebb csontok a hallócsontok, a leghosszabb a combcsont. A csontok két lényeges tulajdonsága a rugalmasság és a szilárdság. Ezt a kettısséget, a csontokat felépítı kétféle állomány adja. A rugalmasságért a csontok szerves állománya, a szilárdságért a szervetlen állomány a felelıs. A szerves állomány kötıszöveti rostokból és fehérjékbıl, a szervetlen különbözı mészsókból áll. A két összetevı kísérletes körülmények között vizsgálható. A csontot híg savba téve a mészsók kioldódnak, a szerves állomány marad meg. Ilyenkor a csont a kutyák gumicsontjához hasonlóan rugalmas, hajlítható lesz. A csont elégetésével a szerves állományt távolítjuk el, a visszamaradt porban a mészsók találhatók. Az összetevık aránya az életkor folyamán változik. Gyermekkorban a 13
csontok rugalmasak, a nagyobb arányú szerves állomány miatt. Felnıttkorra a szervetlen állomány gyarapodásával a csont szilárdsága növekszik. Idısekben mind a szervetlen, mind a szerves állomány csökken, a csontok törékenyebbé válnak lásd kórtan. 5.2.1. A csontok szerkezete A csontok kétféle állományból épülnek fel, külsı, kéregszerő tömött állományból, és belsı, vékony csontlemezkékbıl felépülı szivacsos állományból. A szivacsos állomány gerendái az erıvonalak irányában helyezkednek el. Az erıbehatások változásakor, vagy megszőnésekor (pl. őrhajósoknál a gravitáció hiányában) a csontgerendák is átépülnek. Ez a szerkezet teszi azt lehetıvé, hogy a csontnak kellı szilárdsága legyen, ugyanakkor ne képviseljen olyan nagy súlyt, ami a mozgást kivitelezhetetlenné tenné. A csontok alakja alapján megkülönböztetünk hosszú (pl. felkarcsont) és rövid (pl. kézközépcsontok) csöves csontokat, lapos csontokat (pl. lapocka), szabálytalan alakú csontokat (pl. csigolyák) és légtartalmú csontokat (pl. rostacsont). 5.2.2. A csontok fejlıdése A csontok fejlıdése háromféle módon történhet. Elsı két esetben a csont kialakulását megelızi a kötıszövetes, vagy porcos váz, mely a késıbbiek során elcsontosodik. Harmadik esetben a mechanikai behatásoktól mentes, szorosan összefekvı helyeken mindenféle elıfutár kialakulása nélkül történhet közvetlen módon csontképzés. 5.2.3. A csontok növekedése A csontok hosszirányban és vastagságukban is növekednek. A hosszirányú növekedésért a hosszú csöves csontok két végén elhelyezkedı porckorong felel. A porckorong külsı felszínén lévı porcszövet fokozatosan szaporodik, belsı felszíne, pedig fokozatosan elcsontosodik. A vastagságbeli növekedésért a csontot körülvevı csonthártya felelıs, mely rárakódással a fa évgyőrőihez hasonlóan vastagítja a csontot. 5.2.4.A csontok járulékos alkotórészei A csontok mőködéséhez hozzájárul a porc, a csonthártya és a csontvelı. A porcnak fontos szerepe van a csontvázrendszer fejlıdésében, az ízületi felszínek borításában, a csontok közötti folyamatos összeköttetések kialakításában. A csonthártya a csontok vastagságbeli növekedése mellett a csont tápanyagellátásáért, beidegzéséért, illetve csonttörés esetén az anyaghiány pótlásáért felel. A csontvelı a csontok üregrendszerét tölti ki. Két formája van, a vörös csontvelı, mely a vérképzés helye, és a sárga csontvelı, mely hézagkitöltı és tápanyagraktár feladatot ellátó zsírszövet. Többszörös csonttörés esetén a zsírvelı zsírcseppjei a keringésbe jutva a hajszálereket elzárják lásd kórtan, zsírembólia. A vörös csontvelı a lapos, és szabálytalan csontok mellett a csöves csontok végrészeiben található meg. A sárga csontvelı a hosszú csöves csontok középsı részét tölti ki. A kétféle csontvelı egymásba átalakulni képes, pl. fokozott vérképzés esetén. 5.2.5. A csontok összeköttetései A csontok közötti összeköttetések lehetnek folyamatosak és megszakítottak. A folyamatos összeköttetés során a két csont között rés nincs, azok folyamatosan mennek át egymásba. Ezt az összeköttetést biztosíthatja porcszövet, (pl. csigolyák közötti porckorong), kötıszövet, (pl. 14
koponyacsontok varratai gyermekkorban). A csontok össze is csontosodhatnak (pl. keresztcsont, vagy medencecsont). A megszakított összeköttetések az ízületek. Ízületek felépítése ízületi tok belsı réteg ízületi porc ízületi tok külsı réteg ízületi rés szalagok 4. ábra Az ízületek esetén a két csont a megfelelı felszínekkel egymáshoz fekszik, közöttük ízületi rés található (4. ábra). Az ízületet az egyik csontvég ízületi feje, és a másik csontvég ízületi vápája alakítja ki. Az ízületi felszíneket üvegporc borítja. A két felszín között kialakuló aránytalanságot rostporcos lemezek egyenlíthetik ki. Az ízületeket az ízületi tok és szalagok tartják össze. A tok belsı rétegének sejtjei termelik az ízületi nedvet, mely néhány cseppnyi sárgás, nyúlós, tapadós folyadék. A gépek mozgóalkatrészeinél használt kenıolajhoz hasonlóan sikamlóssá teszi az ízületi felszíneket és csökkenti a súrlódást. Az ízületi fej nagyobb erıbehatást követıen kimozdulhat a vápából, ezt a jelenséget ficamnak nevezzük. Az ízületi felszínek alakjainak megfelelıen többféle mozgás alakulhat ki az ízületekben. Legmozgékonyabb ízületünk a vállízület, itt az ízületi felszín gömb alakú, ez lehetıvé teszi a mozgást a tér mindhárom irányába. Az ízületekben kialakuló mozgások sokrétőek lehetnek, hajlítás, feszítés, távolítás, közelítés, forgó mozgás és körözı mozgás formájában jelentkezhetnek. ÖSSZEFOGLALÁS A csontvázrendszer az emberi test szilárd vázát adja. Kialakításában a csontok vesznek részt. A csontokat felépítı kétféle állomány adja a csontok szilárdságát és rugalmasságát. A csontok közötti összeköttetések kétfélék lehetnek. Folyamatos összeköttetések és megszakított összeköttetések, azaz ízületek. Az ízületekben többféle mozgás lehetséges, mely az ízületi felszínek alakjától és a környezı szalagrendszertıl függ. KÉRDÉSEK 15
1. Milyen két fı állományból épülnek fel a csontok? 2. Milyen mozgások jöhetnek létre az ízületekben? 3. Milyen feladatai vannak a csonthártyának? 4. Alakjuk alapján hogyan oszthatók fel a csontok? 5. Mi adja a csontok szilárdságát? 6. Mi adja a csontok rugalmasságát? 7. Mi a csontvázrendszer feladata? 8. Milyen csontvelıféleségeket ismer, melyik hol található, mi a szerepe? 9. Sorolja fel a csontok járulékos alkotó részeit! 10. Sorolja fel a csontok folytonos összeköttetéseinek fajtáit 1-1 példával 11. Rajzoljon le egy ízületet és nevezze meg a részeit? 6. Részletes csont-és ízülettan 6.1. A törzs csontjai és ízületei A törzs csontjaihoz a csigolyák, a bordák, és a szegycsont tartozik (5. ábra). koponya szegycsont bordák csigolyák 6.1.1. Csigolyák 5. ábra 16
gerincvelı tövisnyúlvány harántnyúvány gerincvelıi ideg csigolya test 6. ábra csigolyák közötti porckorong A csigolyák a gerincoszlop felépítésében szerepet játszó szabálytalan alakú csontok. A 32-35 csigolya közül 24 valódi, azaz különálló csigolya, 9-11, pedig külön csonttá összenıtt, nem valódi csigolya. A valódi csigolyák közül 7 a nyaki szakaszon, 12 a mellkasi, vagy háti szakaszon, 5 az ágyéki szakaszon helyezkedik el. 5 csigolya összenıve a keresztcsontot, 3-6 csigolya összenıve a farokcsontot képezi. Valamennyi csigolyának van teste és nyúlványai. A nyúlványok egyike hátrafelé tekint, ez könnyen kitapintható és segít a csigolyák számolásában, ez a tövisnyúlvány (6. ábra). A harántnyúlványok oldalirányba tekintenek. Lefelé és felfelé ízületi nyúlványok mutatnak, ezek segítségével kapcsolódnak egymáshoz a csigolyák. A tövis-és harántnyúlványok a testbıl induló csigolyaívrıl erednek. A csigolyaív és a csigolya teste fogja közre a csigolyalyukat. Az egymás alatt elhelyezkedı csigolyalyukak alkotják a gerinccsatornát, melyben a burkaival körülvett gerincvelı helyezkedik el. A két szomszédos csigolya között is kialakul lyuk, ezeken keresztül lépnek ki a gerincvelıi idegek lásd idegrendszer. A különbözı szakaszokon elhelyezkedı csigolyák felépítése eltérı, a nyaki csigolyák közül az elsı két nyakcsigolya sajátos megjelenéső. A nyakszirtcsonttal való kapcsolatot, illetve a fej mozgásait biztosítják (biccentı fejmozdulat, ejnye-ejnye mozgás, illetve a fej forgatása). A hátcsigolyák és fıként az ágyéki csigolyák teste tömegesebb, rájuk ugyanis egyre nehezebb súly hárul. A tövisnyúlványok a nyaki szakaszon fecskefarkhoz hasonlóak, villás végőek. Legjobban a bunkószerően megvastagodott végő VII. nyakcsigolya tövisnyúlványa emelkedik elı, kitapintása a csigolyák számolásában nyújt segítséget. A háti szakaszon a tövisnyúlványok tetıcserépszerően fedik egymást. Az ágyéki szakaszon bárdszerően állnak hátrafelé. Ez az anatómiai helyzet, illetve az, hogy a gerincvelı az ágyéki szakaszon ér véget magyarázza, hogy miért itt végzik a gerinccsapolást. Egyrészt be lehet szúrni a csigolyák közé, másrészt itt már nincs meg a gerincvelı megsértésének a veszélye. A csigolyákban felnıtt korban is vörös csontvelı helyezkedik el. 6.1.2. Keresztcsont A keresztcsont ásó alakú csont, magyar nevét fordítási hibának köszönheti. Elülsı felszíne homorú, ez tekint a kismedence felé, hátsó felszínén felismerhetık az összecsontosodott csigolyák nyúlványai. 6.1.3. Farokcsont A farokcsont összecsontosodott, csökevényes csigolyákból áll. Közte és a keresztcsont közötti porcos kapcsolat nıkben nem csontosodik el. Ez szülésnél lényeges, mert a farokcsont elmozdulása a kismedence kimenetének nyílását növeli. 17
6.1.4. A csigolyák összeköttetései, gerincoszlop gerincvelı gerincvelıi ideg tövisnyúlvány csigolya csigolyák közötti porckorong 7. ábra A csigolyák egymással összekapcsolódva a gerincoszlopot alkotják. A gerincoszlop csigolyái között folytonos összeköttetések és ízületek biztosítják a kapcsolatot. A folytonos összeköttetések közül mind a három, a porcos, a szalagos és a csontos is megfigyelhetı. Az erıteljes szalagrendszer a csigolyák összetartásáért felel. A csigolyák közötti porckorongok a rugalmas kapcsolat kialakítását teszik lehetıvé (7. ábra). Egy külsı rostos és egy belsı kocsonyás rétegbıl állnak. Amennyiben a külsı rostos tok sérül, a kocsonyás réteg elıdomborodva kialakítja az ún. gerincsérvet, mely a gerincvelıi idegek, vagy a gerincvelı nyomása miatt okoz tüneteket (pl. végtagba kisugárzó fájdalom, érzéskiesés). A csontos kapcsolatot a keresztcsont és a farokcsont esetén fentebb megbeszéltük. Az ízületek két csigolya között minimális mozgást tesznek lehetıvé, de összességében mégis jelentıs mozgást eredményeznek (pl. gerinc elıre és hátra hajlítása). 6.1.5. A gerinc görbületei, mozgásai 18
nyaki szakasz háti szakasz ágyéki szakasz keresztcsonti szakasz 8. ábra A gerinc a nyílirányú síkban kétszeres S alakban görbült (8. ábra). A nyaki és az ágyéki szakasz elıre, a háti, és ágyéki szakasz pedig, hátrafelé domborodik. Minimális oldalirányú görbület is megfigyelhetı. Az újszülött gerince egyenes, görbületei fokozatosan alakulnak ki a csecsemı hasra fordulásával, a fej emelésével, a felüléssel és felállással. Az érintett szakaszok görbületeinek fokozódása, vagy eltőnése különbözı kórállapotokban fordul elı. A gerincoszlop sokrétő mozgásra képes. Lehetséges elıre, hátra és oldalra hajlítás, forgómozgás, és a görbületek miatt rugózó mozgás, mely az agyat védi a rázkódástól (pl. lépcsın lefelé járás). A gerinc legmozgékonyabb szakasza a nyaki szakasz, legkevésbé mozgékony a háti szakasz. A gerincoszlop kezdeti és végrésze egy egyenesbe esik, melynek megfelelıen húzódik a test súlyvonala. A súlyvonal elıtt és mögött elhelyezkedı testrészek aránya befolyásolja a testtartást. Elırehaladott terhességnél a megnıtt has súlyát a kismama a felsıtest hátradılésével tudja ellensúlyozni kényszertartás. 6.1.6. Bordák A bordák többszörösen hajlított, páros, abroncsszerő csontok. A csigolyákhoz hasonlóan valódi és álbordákat különböztetünk meg. A 12 pár borda közül 7 pár porcosan közvetlenül kapcsolódik a szegycsonthoz, ezek a valódi bordák. Az álbordák ezzel szemben nem kapcsolódnak a szegycsonthoz. Közülük 3 pár a 7. bordákhoz kapcsolódik, 2 pár vége szabadon áll, ezek az ún. lengı-, vagy repülıbordák, melyek vége sérülés során könnyen letörhet (pl. bokszolók). A bordák a gerincoszlop háti csigolyáival képeznek ízületeket. Mozgásuk a vödör füléhez hasonló, emelkednek, és süllyednek. A bordákban felnıtt korban is vörös csontvelı helyezkedik el. 6.1.7. Szegycsont (sternum [ejtsd: szternum]) 19
A szegycsont a középvonalban elöl elhelyezkedı páratlan csont. Három részbıl áll, felsı része a markolat, középsı része a test, alsó része a kardnyúlvány. A markolat és a test szögletben találkozik egymással, mely kitapintható. Klinikai jelentıségét az adja, hogy ide ízesül a 2. borda, így a bordák számolásában jelent segítséget (pl. EKG vizsgálat során a mellkasi elvezetés elektródáinak felhelyezésekor). A kardnyúlvány újraélesztés kapcsán, fıként a nem megfelelı helyen végzett mellkas kompressziónál letörhet. A szegycsontban felnıtt korban is vörös csontvelı van, mely vizsgálati célból speciális tővel kinyerhetı a csont külsı, tömött rétegének átszúrása után sternum-punkció. 6.1.8. Mellkas A csontos mellkas kialakításában a hátcsigolyák, a bordák, és a szegycsont vesz részt. A mellkas átmetszetben kártyaszív alakú, mert hátulról a gerinc bedomborodik. Felsı bemeneti, és alsó kimeneti nyílását különböztetjük meg. A csontos mellkas a mellüreget és a hasüreg felsı részét határolja, a kettı közti határt a rekeszizom képezi. 6.2. A felsı végtag csontjai és ízületei A felsı végtagon vállövet és szabad felsı végtagot különböztetünk meg, melyet felkarra, alkarra és kézre osztunk tovább. A vállövet két csont a kulcscsont és a lapocka alkotja. A felkar alkotásában a felkarcsont, az alkar alkotásában az orsócsont és a singcsont vesz részt. A kéz kéztıre, kézközépre és ujjakra osztható, melyeket kéztı-, kézközép-és ujjperccsontok építenek fel. 6.2.1. A vállöv csontjai kulcscsont lapocka felkarcsont Kulcscsont 9. ábra A kulcscsont S alakban görbült páros csont, a mellkas elülsı, felsı részén jól tapintható (9. ábra). A szegycsonttal és a lapockával alkot ízületet. Klinikai jelentıségét adja, hogy az alatta futó kulcscsonti vénát meg lehet szúrni újraélesztés, vagy folyadékpótlás esetén. A kulcscsont felszínes helyzete miatt könnyen sérül, törése szülés során is elıfordulhat. 20
Lapocka A lapocka lapos, háromszöglető páros csont, mely a csontos mellkas hátsó felszínén helyezkedik el. Helyben tartásában a róla eredı izmok tónusa játszik szerepet. A kulcscsonttal és a felkarcsonttal alkot ízületet. A felkarcsont számára sekély ízületi vápát képez. 6.2.2. A szabad felsı végtag csontjai felkarcsont singcsont hüvelykujj orsócsont kéztıcsontok kézközépcsontok ujjpercsontok kisujj 10. ábra Felkarcsont A felkar vázát adó hosszú csöves csont (10. ábra). Felsı vége csaknem gömb alakú, alsó vége bonyolult felépítéső, leginkább cérnaorsóhoz hasonlító ízület felszín, és mellette elhelyezkedı kis gömbrészlet. Alsó végén hátul mélyedés van a singcsont kampószerő vége számára. A csonton megkülönböztetünk anatómiai és sebészi nyakat. Utóbbi jelentıségét az adja, hogy a csont leggyakrabban itt törik el. A csont középsı harmadában a kart beidegzı egyik ideg közvetlenül a csonton fut, így törés kapcsán a törtvégek elmozdulása az ideg sérüléséhez vezethet. A másik karideg a felkarcsont alsó végének singcsonti oldalán közvetlenül a bır alatt a csonton fut. Ennek a területnek a megütése jellegzetes, áramütésszerő zsibbadást eredményez. Vállízület A vállízület az emberi szervezet legmozgékonyabb ízülete. Az ízületi felszín csaknem teljes gömbfelszín, ráadásul az ízületi vápa sekély és az ízületi tok is laza. A laza ízületi tok miatt a vállöv izmainak tónusa tartja a vápában a felkarcsont fejét. Az izmok bénulása az ízületi felszínek egymástól való eltávolodásához vezet. A vállízületben a felkar elıre-és hátralendíthetı, a törzstıl távolítható, illetve ahhoz közelíthetı, valamint forgatható. Az elızı mozgások eredıjeként körözı mozgás is kialakítható. Az alkar csontjai Az alkar vázának kialakításában két csont, anatómiai alaphelyzetben a test középvonalához közelebb fekvı singcsont és az attól távolabb esı orsócsont vesz részt. 21
Singcsont A singcsont felsı vége kampószerő, ízületi felszíne a felkarcsont cérnaorsóhoz hasonló ízületi felszínének a lenyomata. A kampószerő végrész pedig a felkarcsont hátsó alsó részén elhelyezkedı mélyedésbe fekszik, ez képezi a gátját a könyökízület túlfeszítésének. A singcsont alsó vége elkeskenyedik, itt a csont feji részén hengerpalást alakú ízületi felszín látható. Orsócsont Az orsócsont felsı vége vékonyabb, a csont itt a felkarcsont gömbrészlethez hasonló ízületi felszínével tart kapcsolatot, illetve a singcsonttal is ízületet képez. Az orsócsont alsó része tömegesebb, ízületi felszíne bemélyedı, ide ízesülnek a kéztıcsontok. A singcsont és az orsócsont közötti kapcsolatot egyrészt az ízületek, másrészt a két csont között kialakuló kötıszövetes összeköttetés biztosítja. Ennek eredményeként a könyökízületben a két csont együtt mozog. Könyökízület A könyökízületet a felkarcsont, a singcsont és az orsócsont képezi. Mozgásaiban mindhárom csont között kialakuló ízület részt vesz. Ennek eredményeként a könyökízületben hajlítás, feszítés, valamint az orsócsont singcsont körüli elmozdulásának eredményeként a tenyér felfelé és lefelé fordítása válik lehetıvé. Természetesen ez utóbbi mozgás kialakításában a csuklóízület is szerepet játszik. A kéz csontjai A kéztı alkotásában két sorban elhelyezkedve 8 apró, szabálytalan alakú csontocska vesz részt. A felsı sor az orsócsonttal közösen a csuklóízület kialakításában játszik szerepet. A két kéztıcsont sor egymással is ízületet képez. Az alsó kéztıcsont sor a kézközépcsontokkal kapcsolódik. A kézközépcsontok az ujjperccsontokkal alkotnak ízületeket. Mindkét kézen 5 ujj, hüvelykujj, mutatóujj, középsıujj, győrősujj és kisujj helyezkedik el. Valamennyi ujj, a hüvelykujj kivétel három ujjperccsontból áll. A hüvelykujj vázát két ujjperccsont képezi. Az emberre kizárólag jellemzı sajátságként hüvelykujjunkat szembe tudjuk helyezni a többi négy ujjal, mely harapófogószerő mozgást, a tárgyak szilárd megragadását teszi lehetıvé. 6.3. Az alsó végtag csontjai és ízületei 22
medencecsont combcsont térdkalács szárkapocscsont sípcsont lábtıcsontok lábközépcsontok ujjpercsontok 12. ábra Az alsó végtag szerkezeti felépítése nagyon hasonlít a felsı végtagéra. Megkülönböztetünk medenceövet, szabad alsó végtagot, melyet combra, lábszárra és lábra osztunk tovább. A medenceöv kialakításában három csont vesz részt, a keresztcsont és a két medencecsont (11. ábra). A comb kialakításában a combcsont, a lábszár kialakításában két csont a sípcsont és a szárkapocscsont vesz részt. A láb lábtıre, lábközépre, és lábujjakra osztható, melyek felépítésében lábtı-és lábközépcsontok, valamint lábujjcsontok játszanak szerepet. A két lábra állás következtében azonban a felsı és alsó végtag funkciója jelentısen eltér egymástól. Az alsó végtag továbbra is a test szilárd alátámasztására szolgál, míg a felsı végtag a mindennapi élet során elvégzendı feladatok során nélkülözhetetlen. Ez a mőködési különbség anatómiailag is megjelenik, a felsı végtag ízületei jóval szabadabb és sokrétőbb mozgást tesznek lehetıvé, ugyanakkor az alsó végtag csontjai vaskosabbak teherviselı képességük jóval nagyobb. 6.3.1. A medenceöv csontjai Medencecsont A medencecsont a medenceöv kialakításában részt vevı, három csontból összecsontosodott páros csont. Részei a csípıcsont, az ülıcsont és a szeméremcsont, melyek fiatal felnıtt korra egymással összecsontosodnak. A csípıcsont a csípılapátokkal a hasüreg oldalfalának kialakításában játszik szerepet. Elülsı, felsı csípıtövise könnyen kitapintható és támpontot ad, pl. injekció farizmomba adásánál a beadási hely meghatározásában. Az ülıcsont gumóira támaszkodik a medence ülésnél. A szeméremcsont elıtt a külsı nemi szervek helyezkednek el a kismedence kimeneti nyílását képezı izomlemezen, a gáton. A három csont testének találkozásánál a külsı felszínen ízületi vápa található a combcsont feje számára. A medence egészben 23
csípıárok keresztcsont ízület csípıcsont elülsı felsı csípıtövis farokcsont szeméremcsont combcsont feje porcos összeköttetés 12. ábra A medence kialakításában ízületek, porcos és szalagos összeköttetések játszanak szerepet. Ízület a két medencecsont és a középvonalban elhelyezkedı keresztcsont között alakul ki (12. ábra). A szalagos összeköttetés az ízületet erısíti, illetve egyes szalagok a medence határolásában, kimeneti nyílásainak kialakításaiban játszanak szerepet. Porcos összeköttetés elöl, a középvonalban a két szeméremcsont között biztosít kapcsolatot. A medenceöv csontjai és szalagjai által közrezárt üreget medencének nevezzük. Felsı része a nagymedence, mely a hasüreg alsó részének határolásában játszik szerepet. Alsó része a kismedence, melynek a szülés során van nagy jelentısége, ugyanis falát fıként tágulásra képtelen csontok adják. Az orvosi nevezéktan, ha jelzı nélkül beszél a medencérıl, mindig a kismedencét érti alatta. A kismedence ürege kályhacsıhöz hasonlít, a keresztcsont vályulatának megfelelıen domború, a szeméremcsont beemelkedı részének megfelelıen homorú. Három részét különböztetjük meg a bemenetet, a kismedence üregét, illetve a kimenetet. Mindhárom résznek a szülésnél van jelentısége, mert a magzat ezen az úton fog haladni a szülés során, ezért méretük meghatározására különbözı átmérıket különböztetünk meg. A bemenetben a haránt irányú, az üregben a ferde irányú, a kimenetben a nyílirányú átmérı a legnagyobb, mely ráadásul a farokcsont elmozdulásával tovább nı. A magzat legnagyobb átmérıjő része a koponya (homlok-tarkó távolság), mely mindhárom rész leghosszabb átmérıjébe illeszkedve fér csak ki a kismedencén. A medence bizonyos átmérıit a szülészorvos tudja vizsgálni, így képet kap a medence méretérıl, a szülés várható lefolyásáról. A medence statikája A medencének jelentıs szerepe van a gerincoszlopot terhelı súly alsó végtagokra történı továbbításában. Ennek érdekében az érintett csontok által kialakított boltozatos rendszer nagyfokú rugalmasságot biztosít. A medence statikájában az erıteljes szalagrendszer is fontos szerepet játszik. 6.3.2. A szabad alsó végtag csontjai Combcsont 24
A combcsont a comb vázát adó hosszú csöves csont, mely az emberi test leghosszabb csontja. Felsı részének ízületi felszíne csaknem gömb alakú. Anatómiai nyaka a felkarcsonthoz képest jóval hosszabb és tompaszöget zár be a csont testével. Ennek a tompaszögnek a nagysága és a csont fejének alakja lényeges a csípıízület normális mőködéséhez. A nem megfelelı anatómiai viszonyok csípıficam kialakulását eredményezik. Alsó vége két nagy bütyökben végzıdik, melyek a sípcsont sekély ízületi árkába fekszenek. Csípıízület A csípıízület kialakításában a medencecsont ízületi árka és a combcsont feje vesz részt. A combcsont feje erısen rögzített (mélyebb ízületi árok, feszes tok, erıteljes ízületi szalagok). Elıre és hátra lendítés, távolítás és közelítés, forgó mozgás és ezek eredıjeként kialakuló körözı mozgás itt is lehetséges, csak a vállízülethez képest korlátozottabb mértékben. A lábszár csontjai A lábszár felépítésében a középvonalhoz közelebb esı sípcsont, és az attól távolabb elhelyezkedı szárkapocscsont játszik szerepet. Sípcsont A sípcsont átmetszetben háromszög alakú csöves csont, melynek egyik éle elırefelé tekint, és mivel izom nem borítja jól kitapintható. Felsı végén sekély ízületi árok látható a combcsont bütykei számára. Alsó végén nyúlványa a belbokát képezi. Szárkapocscsont A szárkapocscsont a lábszár külsı oldalán elhelyezkedı karcsú, pálca alakú csont. Mindkét vége bunkószerően megvastagodott és a sípcsonthoz szalagokkal rögzül. Alsó nyúlványa a külboka kialakításában játszik szerepet. A sípcsonttal közösen a bokavillát alkotják, melynek ízületi felszíne az ugrócsonttal ízesül a bokaízületben. A két csont egymáshoz kötıszövetesen rögzül. Térdkalács A térdkalács a térdízület elülsı felszínén elhelyezkedı gesztenye alakú csont, mely mechanikai értelemben vett csigaként mőködik. A combfeszítı izom ina bukik át rajta, így a combizom feszítı erejét közvetíti a sípcsontra. Térdízület A térdízület kialakításában a combcsont és a sípcsont mellett a térdkalács vesz részt. A combcsont bütykei nagyobbak a sípcsont sekély ízületi árkainál, így a két felszín közötti különbséget rostporcos győrők (meniszkuszok) egyenlítik ki. A többi ízülettel szemben a térdízületben az ízület üregében is vannak szalagok, melyeket egymást keresztezı lefutásuk miatt keresztszalagoknak nevezünk. Ezek sérülése gyakori a hirtelen irányváltoztatást igénylı sportokban (pl. tenisz, kosárlabda, futball). A láb csontjai 25