Tantárgy neve Biogeográfia Tantárgy kódja BIB 1314 Meghirdetés féléve 3 Kreditpont 3 Összóraszám (elm+gyak) 2+0 Számonkérés módja Kollokvium Előfeltétel (tantárgyi kód) BIB 1213 Tantárgyfelelős neve Dr. Szabó Sándor Tantárgyfelelős beosztása főiskolai tanár 1. A tantárgy általános célja és specifikus célkitűzései A biogeográfia azaz életföldrajz több tudományterület határán helyezkedik el. A tantárgy széles keretein belül rávilágítunk, hogy hol alakult ki, hol él(t) és miért ott él(t) a földünket jelenleg elfoglaló biológiai környezet. A tárgy tartalma felosztható földrajzi régiók alapján, egyes organizmusok, élőlény csoportok, közösségek vagy éppen taxonok alapján, de akár egyedileg megválasztott szempontok szerint is. A tantárgy oktatása alkalmat ad arra, hogy a nem földrajz szakos hallgatók földrajzi ismeretit bővítse, illetve - egyes témakörök feldolgozásánál a már elsajátított - fiziko-kémiai, biológiai ismereteiket szintetizálják Az életföldrajz témaköreinek bővülése a következő években várható. 2. A tantárgy tartalma A téma történeti előzményei: az újonnan leírt fajok száma az 1800-as években ugrásszerűen emelkedett (kb. 200 évvel ezelőtt a ma ismert fajoknak csak 0,5 %-a volt ismert és rendszerezett). A tudományfejlődés főbb képviselői és eredményeik: Alexander von Humbolt, A.P. de Candoll, J.F. Schow, A.P. de Candoll, J.F. Schow, W.J. Hooker, A. Grisebach, Adolphe Brongniart, Charles Lyell, Alfred Russel Wallace, C.Darwin, Joseph Dalton Hooker, A.K. Wegener, R.H. McArthur, E.O. Wilson.
A kontinensvándorlás elmélete és biológiai vonatkozásai lemeztektonika, Wegener-féle elmélet. A kontinensvándorlás biológiai bizonyítékai Pangea és Őskontinensek diszperziós gátak megjelenése és ennek bizonyítékai (hidasgyík, tojásrakó emlősök, röpképtelen madarak, kloákás és erszényes emlősök). A növények az emlősöknél lassabban fejlődnek és alakulnak, de gyorsabban terjednek, ennek következménye, hogy több az egy-egy régióra jellemző endemikus emlős, mint zárvatermő. Felhasznált módszerek: - szilárd résszel bíró élőlények fosszíliáinak vizsgálata - szubfosszilizáció, valódi fosszilizáció Időmérési technikák: - relatív időmérés (klimatikus és pollenvizsgálatok) - abszolút időmérés (ritmikus folyamatok) - radioaktiv izotópok alapján kőzetképződés idejének meghatározása - geomagnetikus eljárások - evolúciós jelenségek A Föld biogeográfiai felosztása, határkérdések A felosztás történhet taxonómiai vagy ökológiai alapokon. A klasszikus felosztások valamely taxonómiai csoport alapján történtek (flóra, fauna). Határok helyett ún. átmeneti zónák alkalmazása A szárazföldi bioszféra felosztása az adott terület endemikus emlős családjai alapján. (Endemikus/"benszülött" = csak egy meghatározott, rel. kis területen élő populáció, vagy egy magasabb rendszertani egység pl. genus, classis; életföldrajzilag a fauna/flóra legértékesebb, un. színező elemei.) Az emlősök alkalmasak az állatföldrajzi felosztás alapjául, hiszen azokat biológusok zöme jól ismeri. A tengeri emlősöket nem számítva, a világ emlős faunájának 89 családja van. Ebből csupán 3 kozmopolita. Ezek a kozmopolita családok (az Antarktikumot
kivéve): az óvilági patkányok és egerek (Muridae), a nyulak (Leporidae), a kutyák és farkasok (Canidae). Az egyes régiók jobban jellemezhetjük határaik milyenségével, mint saját flóra-, vagy fajösszetételükel. Ezek a határok, átmeneti zónák különböző természetűek lehetnek. Pl.: sós víz, sivatag, magas hegység. Természetüket tekintve ezek a gátak vagy zonális klíma-, vagy topográfiai akadályokat jelentenek. A határ két oldalán lévő régiók különbözőségi foka nagyban függ a határ történeti korától is: határok tűnnek el és keletkeznek a kontinenstáblák mozgásával, a klímaváltozásokkal, ritkábban emberi beavatkozás hatására. A tengeri bioszféra: két birodalom: a kontinentális shelfek ill. a mély óceánok. A különbség a kettő között alapvető: a mélytengerek talaja sohasem volt szárazföld! A shelfek talaja lényegében a kontinenstáblák része, ami a jelenlegi epikontinentális tengerek alatt fekszenek. Elvi határukat 2000 m mélységben szokás meghúzni, de ennek az élőlényekre nincs különösebb hatása, mivel a látható fény kb. 200 m-ig hatol le, ez jelentheti praktikusan a határt. A régiók háromdimenziósak. Areológia Az élőlények elterjedési területeinek (area) analitikus és szintetikus módszerekkel történő tanulmányozása az "areológia". Az areológia alapja a fajok szaporodóképes egyedeinek elterjedése. Az állatok földrajzi elterjedésének tanulmányozása a faunisztikára, míg a növényeké a florisztikára illetve a vegetációra épül. Így a növények esetében két különböző megközelítésű felosztás létezhet. A növények helyhezkötöttsége könnyű area térképezést tesz lehetővé, míg az állatok mozgékonysága időszakosan elfoglalt elterjedési területek létét is feltételezi. Állatok esetében legfontosabbnak azt az areát tekintjük, ahol a fajnak rendszeres és sikeres szaporodása történik. A szaporodással nem kapcsolatos areák egyrészt az időszakosan, de rendszeresen látogatott területek (telelő, vonuló helyek), illetve az un. steril expatriációs helyek, ahol a faj előfordul, de annak hosszabb tartózkodására, létfenntartására és szaporodására a terület nem alkalmas.
Az areák jellemzésére felhasználjuk azok alakját, szerkezetét, földrajzát, szünökológiáját. Fajok keletkezése:speciáció, extinkció, radiáció, (dem-ek)mint ismétlődő epizódok. Szimpatrikus, allopatrikus, parapatrikus speciációk. A fajok elterjedésének módjai: diszperzió, a diffúzió és a szekuláris migráció. A fajok kihalása (extinkció) Szigetbiogeográfia A pleisztocén jégkorszak eseményei és hatásai 3. Évközi ellenőrzés módja : 4. A tárgy előírt külső szakmai gyakorlatai : 5. A kötelező ill. ajánlott irodalom : Futó J. (szerk.): Általános természeti földrajz. Tankönyvkiadó, Bp. 1988. Hortobágyi T. - Simon T. (szerk.): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Tankönyvkiadó, Bp. 1991. Keveiné Bárány I.: Biogeográfia: földrajz szakos hallgatóknak. JATEPress, Szeged. 1999. Anghi Csaba: Állatvilág az egyenlítőtől a sarkokig. Natura, Bp., 1971. Attenborough, David: Az élő bolygó: A Föld mai arculata. Novotrade, 1989. Attenborough, David: Az élővilág atlasza. Inkvizítor Könyvkiadó, Bp. Attenborough, David: Az első Édenkert: A Földközi-tenger világa és az ember. Park, 1989. Attenborough, David: A növények magánélete: A növények viselkedésének természetrajza. Aqua, Bp., 1995. Borhidi Attila: Gaia zöld ruhája. MTA, Bp., 2002. Durrell, Gerald: Az amatőr természetbúvár: Útmutató az élő természet tanulmányozásához. Gondolat, Bp., 1989.
Fothergill, Alastair: Élet a jégen: Az Antarktisz természetrajza. Park, 1995.. Futó József: A Föld éghajlata és hatása az élővilágra. Tankönyvkiadó, Bp., 1975. Heinrich, Dieter: Ökológia. Springer-Verlag, Bp., 1995. Kádár László: Biogeográfia: A Föld és a földi élet. Tankönyvkiadó, Bp., 1965. Kárász Imre: Környezetbiológia (Szünbiológiai alapismeretek). Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. Kárpáti Zoltán, Terpó András: Alkalmazott növényföldrajz. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. Wéber Mihály: Az állatföldrajz alapjai. Tankönyvkiadó, Bp., 1987. 6. A tantárgy tárgyi szükségletei és ellátása : Multimédiás eszközökkel felszerelt előadóterem, tnaszéki demonstrációs anyagok (fosszíliák, állati és növényi praparátumok).