BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK NAPPALI TAGOZAT NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAKIRÁNY KARRIER, NŐK, CSALÁD NŐK CSAPDÁBAN: KARRIER ÉS CSALÁD, KARRIER VAGY CSALÁD Molnár Blanka Budapest, 2007
Bevezetés - a dolgozat célja... 5.oldal I. A nő, mint aktív munkaerő... 7.oldal II. Néhány szóban a feminizmusról... 9.oldal III. A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek...12.oldal III.1. Nemi szerepek, szocializációs különbségek...13.oldal III.1.1. Nők régen és most tendenciák és az elkeserítő statisztika...14.oldal IV. A nők esélyei a munkaerőpiacon...16.oldal IV.1 A horizontális és a vertikális szegregáció...17.oldal V. Karrier és/vagy család...18.oldal V.1.Női karrierjellemzők...19.oldal V.1.1 Női karriertípusok...20.oldal V.2. Ki és hogyan támogatja a nőket...22.oldal V.2.1 Mit diktál az Európai Unió?...22.oldal V.2.2. Mit teszünk mi, magyarok?...25.oldal V.2.3. Még mit lehetne?...27.oldal V.2.4. És a többi állam?...28.oldal VI. Empirikus vizsgálat...31.oldal VI.1. A kérdőívről és a hipotézis...31.oldal VI.2. A kérdőív értékelése...33.oldal VI.2.1 A munka világával kapcsolatos kérdések...33.oldal VI.2.2 A magánélettel kapcsolatos kérdések...40.oldal VII. Összegzés...47.oldal Melléklet...51.oldal Felhasznált irodalom...58.oldal 3
Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük - nos hát, ki lennél? A család melletted áll, ha baj van, és a legtöbb esélyt adja meg neked. /Dennis Miller/ 1 1 Dennis Miller, http://www.citatum.hu 4
Bevezetés - a dolgozat célja Szakdolgozatom megírásához olyan témát választottam, mely több szempontból is foglalkoztat, és amely személy szerint engem is érint. Ezért választottam a Karrier, Nők, Család témakört. Ezen belül is arra próbálok megoldást, választ vagy talán - ha létezik egyáltalán -, egy siker receptet találni, hogy egyre gyorsabban fejlődő, rohanó világunkban, a folyamatosan változó életkörülményekre, kihívásokra, a megváltozott társadalmi elvárásokra válaszolva, hogyan képesek a nők összeegyeztetni a munkájukat, karrierjüket a családi életükkel és a gyermekneveléssel, vagy épp fordítva. Megvizsgáltam, hogy Magyarország és a többi ország hogyan segíti mindebben a nőket, és - ha már 2004. májusa óta az Európai Unió tagállama vagyunk - az EU milyen direktívákat ír elő. A téma, véleményem szerint nagyon is aktuális, újra és újra előtérbe kerül, hisz mind a mai napig egyelőre megoldatlan. Ezt támasztja alá, hogy miközben anyagot gyűjtöttem a dolgozathoz az interneten rengeteg cikket, hozzászólást, fórumtémát találtam a fent említett dolgozatcímemmel kapcsolatban. A nőkre kettős teherként nehezedik, hogy nap, mint nap helyt kell állniuk a munkahelyen, majd a munkából haza térve otthon várja őket a második műszak : a gyerek vagy a gyerekek és a házi munka. Ezt nem éppen egyszerű dolog összehangolni, és a házastársi kötelességekről, feladatokról még nem is beszéltünk. Mert ugye a férfiaknak szüksége van a biztos, nyugalmat és kényelmet biztosító otthonra ahhoz, hogy családfenntartóként a munkahelyen képesek legyenek ellátni minden feladatukat és még annál is többet. Ezt várja el a történelem, a múlt, a szokások és a társadalom által kialakított szereposztás. Egy Dr. Kopp Máriával készített interjú szerint a férfiakat meg kell menteni, mert a középkorú férfiak várható élettartama például Ausztriában 8 évvel magasabb, mint nálunk. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy az 1960-es években a mi mutatóink voltak a jobbak). A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója szerint a házasság egyértelműen képes megvédeni az embereket, különösen a férfiakat a korai halálozástól. Azok a férfiak, akik úgy érzik, hogy nagyon erősen számíthatnak a feleségükre, ötször kisebb eséllyel halnak meg ebben az életszakaszban. 2 2 Hulej Emese: Meg kell mentenünk a férfiakat! Beszélgetés Dr. Kopp Máriával a tartós stressz következményeiről, Nők Lapja, 2007. április 11. 15. szám, 34-35. oldal 5
Ez a védőfaktor az élettársi viszonyokra nem jellemző, csak a házasságokra. Ám a házasságokat nem egyszerű dolog fenntartani, különösen egy olyan korban, amikor az embereknek nagyon kevés az ideje, főleg egymásra. Néhány esetet leszámítva a nőkre hárul a háztartás menedzselésének feladata és ezt össze kell hangolniuk a mindennapi kereső tevékenységükkel. Mivel nő vagyok, és már most dolgozom, de később szeretnék gyermeket is vállalni, ezért ezzel a dolgozattal is megpróbáltam feltárni az ok-okozatokat, a kérdéseket, a válaszokat, illetve a lehetséges alternatívákat, azt, hogy ki hogyan csinálja, hogyan oldja meg az előtte álló akadályokat. A szakdolgozat fő kérdése az, hogy össze lehet-e hangolni a karriert és a gyermeknevelést, és ha igen, akkor hogyan. Hipotézisem szerint össze lehet, de csakis valamilyen segítséggel. Vagy egy odaadó férjjel együtt, vagy egy drága nagymamával, aki mindig kéznél van, vagy esetleg fizetett alkalmazott igénybevételével (bejárónővel, babysitter-rel). Teljes mértékben egyet értek azzal, hogy Egyedül nem megy, ahogy habár egy kicsit más kontextusban - Kern András és Garas Dezső énekelte Sándor Pál klasszikusában. Dolgozatom megírásához olyan szerzők műveit olvastam, mint Lévai Katalin, Neményi Mária, Koncz Katalin és Pető Andrea. Ezen kívül még frissebb adatok megszerzése céljából több heti- és havi lapot olvastam, valamint az internetet is igénybe vettem. Azonban az egész szakdolgozat nem érne semmit, ha csak a szakirodalomból próbálnék megfejtést nyerni egy olyan kérdésre, melyet inkább a gyakorlatból lehet megválaszolni. Ezért végeztem egy általam összeállított kérdőíves primer kutatást férfiak és nők körében egyaránt. 6
I. A nő, mint aktív munkaerő Míg Nyugat-Európában folyamatosan nő a nők munkaerőpiaci részvétele, a munkaerő növekvő részét alkotják a nők, addig Kelet-Európában éppen ellentétes folyamatok zajlanak. Ennek egyik fő oka, hogy Európa keleti és nyugati régiója igencsak eltérő utat járt be a nők gazdasági aktivizálása terén. 3 A II. világháború után az egyre erősödő gazdasági kényszer, valamint az extenzív iparosítás hatalmas munkaerőszükséglete azt diktálta, hogy a nőket több hullámban kezdjék el bevonni a munkaerőpiacra. Friss vérre volt szükség a háború okozta pusztítás helyreállításához, valamint a szocialista építkezéshez. Ez az erőltetett, felülről a társadalomra ráerőszakolt ideológia látványos statisztikai adatokat produkált. Például 1990-ben a hazai foglalkoztatottsági szint 20%-kal felülmúlta az Európai Unió országainak átlagát. a gazdaság munkaerőigénye találkozott a társadalompolitikának a női egyenjogúság megteremtését célzó törekvéseivel, s a két hatás egymást felerősítve a női foglalkoztatás gyors bővülését eredményezte. 4 A nők felemelkedhettek a férfiak szintjére, a munkavállalás és az oktatás terén. (Az más kérdés, hogy azt nem kérdezte senki, hogy ők maguk szeretnének-e olyan helyeken dolgozni, ahova eddig nő be sem tehette a lábát.) A felszínen - a látszat-intézkedéseknek köszönhetően - mindenki csak azt látta, hogy a női egyenjogúság megvalósulása elindult a maga kis göröngyös útján, egyre több és több nő dolgozik. A valóság azonban teljesen más képet mutatott, a nők korántsem voltak egyenlő szinten a férfiakkal. A 1990-ben bekövetkezett rendszerváltás drasztikus változásokat eredményezett. Átrendeződtek a tulajdoni viszonyok, megjelent az addig csak hírből ismert munkanélküliség, a foglalkoztatottak rátája drasztikusan csökkent, és egyre többen váltak inaktívvá. 3 Pongrácz Tiborné: Nemi szerepek társadalmi megítélése, In: Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné, Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások - Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2005, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium TÁRKI, Budapest, 2005. 74. oldal 4 Koncz Katalin: A nők bővülő foglakoztatását kísérő feminizálódás jelensége és történelmi folyamata, In: Koncz Katalin (szerk.): Nők és férfiak Hiedelmek, tények, Kossuth Kiadó, 1985. 155. oldal 7
Manapság megfigyelhetővé vált az a tendencia, hogy egyre több nő, nem pusztán anyagi kényszerből kezd el dolgozni. Megjelentek olyan motivációs tényezők, mint az önmegvalósítás, a társadalmi elismerés, szakmai sikerek elérése és az autonómia utáni vágy, valamint a törekvés az emberi kapcsolatok kialakítására. Továbbá az is tapasztalható, hogy a nők iskolai végzettsége folyamatosan növekszik, ezáltal még több esélyük nyílik egyre jobb pozíciók betöltésére. Folyamatosan növekszik például a női vezetők száma, de sajnos a nők többsége még mindig megragad a középvezetői szinten, az üvegplafon alatt, és csak alig pár százalékuk éri el a felsővezetői szintet. Én azért feltenném a kérdést, hogy a nők egyáltalán szeretnének-e felsővezetői pozícióban tündökölni? És hogyan hat az a tény az egész társadalomra, hogy egyre több nő dolgozik, egyre jobban önállósodnak és egyre nagyobb teret nyer az individuum a családdal, a biológiailag nekik rendelt szereppel szemben. Már a szocializmusban és a piacgazdaságra való áttérés korszakában is több szociológiai tanulmány hívta fel a figyelmet a nők teljes foglalkoztatottságának olyan negatív hatásaira, mint a születési arányszám vészes csökkenése vagy a családi kötelékek erőteljes lazulása. 5 5 Estók Éva: A (jó) értelmiségi anya, In: Palasik Mária, Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs?, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005. 153. oldal 8
II. Néhány szóban a feminizmusról A feminizmus a férfiuralom kritikája, mely annak megváltoztatása céljából alakult, és azt a hitet feltételezi, hogy ez a változás lehetséges. 6 Fontosnak tartom megemlíteni dolgozatomban a feminista mozgalmakat, hogy honnan is indultak a nők és miért volt szükség egy, az egész világot megmozgató vagy épp felbolygató tömegmozgalomra. Miért harcoltak akkor és mit indítottak el a feminista mozgalmak? Ezzel a kis leírással megpróbálom megcáfolni azt a mai napig sokak fejében élő tévhitet, hogy a feminista nők mindegyike férfigyűlölő, a szingli élet lelkes harcosa vagy épp saját neméhez vonzódik. Úgy gondolom, hogy a folyamat, a fő cél: a női egyenjogúság elérése mind a mai napig nem zárult le, és ki tudja mikor fog - ha le fog egyszer egyáltalán -, hiszen az egyenjogúság relatív. Tény, hogy ma már nem hallani a hírekben melltartóégetésről, polgárpukkasztó demonstrációkról, nem gyűjtik azok aláírását, akik abortuszon estek át, nem állnak ki a nők az utcára választójogot követelve. De miért nem? Azért, mert ezeket a célokat kipipáltuk, elértük. Ma már legális például a nem kívánt terhesség megszakítása, szabadon elválhat az ember, küzdhetünk az Olimpián, és már szavazhatunk is (Magyarországon 1920 óta). De a nők még mindig 20-25%-kal kevesebb fizetést kapnak ugyanazon munkáért, mint a férfiak, még mindig vannak úgynevezett nőies szakmák, és még sorolhatnám a mai napig fennálló problémákat. De mit is akartak a feministák tulajdonképpen elérni? A feminista mozgalmak célul tűzték ki a patriarchális társadalom megkövesedett eszméinek átalakítását, amely a nőknek szűk életteret biztosított. Le akartak számolni a férfisovinizmussal, a nemi diszkrimináció minden formájával, bővíteni akarták az oktatási lehetőségeket. Meg akarták dönteni a világ hagyományos felosztását, amely a nőknek az alárendelt szerepét osztotta ki. A feminista mozgalmak előzményeinek a XIX. és XX. századbeli korai nőmozgalmakat, a fekete polgárjogi harcosok és a vietnámi háború ellen tüntetők megmozdulásait tekintjük. Az úgynevezett első korai hullámot olyan munkásosztálybeli nők alkották, akiket valamilyen vallási, oktatási vagy jótékonysági tevékenység kötött össze. Belőlük alakultak a későbbi szervezetek, önszerveződő csoportok, ők adták a 1960-as évek akcióinak alapjait. 7 6 Linda Gordon: What s New in Women s History, In: Pető Andrea (szerk.): Női esélyegyenlőség Európában, Balassi Kiadó, Budapest, 2003. 130. oldal 7 Lévai Katalin: A nő szerint a világ, Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 17. oldal 9
A feminizmus Amerikából indult ki, majd folyamatosan célozta meg, és érte el Nyugat- Európát. Mire a 60-as évek végére elérte kontinensük északi és nyugati részét, addigra már több metamorfózison ment keresztül. A nagyon radikális irányzatok, melyek a férfiakat teljes mértékben kizárták, és bipoláris világrendet hirdettek külön női térrel, nem nyertek életteret Európában. (Én úgy gondolom, hogy nem is baj. Nem vitatom, hogy ezekre az irányzatokra is szükség volt, de én inkább az Együtt a férfiakkal és nem egymás ellen elve mellett teszem le a voksom.) Az 1970-es évek közepére elcsendesedett az első nagy roham és országonként más és más formában új életre kélt, de nem hagyott semmit ugyanúgy. Gyökeres változásokat eredményezett mind a férfi-női viszonyrendszerben, mind például a törvényalkotásban, ahol megkezdődött a nőket és a családokat érintő törvények liberalizálása. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az amerikai és nyugat-európai feministáknak kell köszönetet mondanunk azért is, hogy rövid idő alatt szociális gyermekellátó intézményeket, óvodákat, bölcsődéket hoztak létre. 8 Összességében véve a feminizmus szabadabb életformát és több jogot adott a nőknek. Ma már például, nem kell a spanyol nőknek engedélyt kérniük a férjüktől, ahhoz, hogy munkát vállalhassanak, vagy amikor műtenek egy nőt, nem a férjét kérdezik meg, hogy hogyan dönt, hanem a nőt magát. Szabadon dönthetünk, választhatunk, gondolkodhatunk. De azért azt se felejtsük el, hogy az emancipáció egy jó nagy adag terhet is rótt a nőkre. Igaz, hogy a hölgyek egyre jobb pozíciókat tölthetnek be, azon az egyetem, főiskolán tanulhatnak, ahol szeretnének és dolgozhatnak annyit, amennyit a férfiak (amennyiben szeretnének), de a házimunka legnagyobb része még mindig a nők vállát nyomja. Még mindig a nők foglalkoznak többet a gyerekekkel, ők viszik a gyermekeket az oviba, suliba, és még mindig nem a férfiak látják el a kötelező házimunka nagyobb részét. Ennek ellenére nem mondom, hogy a férfiaknak sokkal könnyebb a dolguk. Az ő vállukat nyomja az a teher, hogy a család fejeként ellássák a családot. Itt még megemlíteném, hogy egyes vélekedések szerint azonban, nem is az emancipációs folyamatoknak, hanem az erőltetett szocialista ideológia ellen tudat alatt tüntetőknek köszönhetjük, hogy Magyarországon még mindig erősen él a macho társadalmi eszme. Ebben a témában azonban nem áll szándékomban dönteni, a témában jártasabb szakértők sem értenek egyet a kérdésben. 8 Lévai Katalin: A nő szerint a világ, Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 28. oldal 10
Ettől még a tények, tények maradnak. A nők még mindig több házi munkát végeznek, mint a férfiak, és ezen érdemes elgondolkodni. Az empirikus vizsgálatban is van a házimunkára vonatkozó kérdés. Kíváncsi voltam, hogy a megkérdezettek közül hány férfi segít az otthoni teendőkben. 11
III. A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek 9 mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők szabadok, kedvesek s mind ember 10 A nők és a férfiak különböznek. Erről kár vitatkozni. Ez olyan tény, minthogy a nap keleten kel, hogy a Föld gömb alakú és a Nap körül kering. A különbségek forrását a világ talán legbonyolultabb szerkezetében kell keresni, az emberi agyban. Agyunk szabályozza érzelmeinket, életfunkcióinkat, az agyunk irányítja életünket. Az agyféltekék közötti különbség már régóta ismert, azonban a nemi különbségek agyi vizsgálata újkeletűnek számít. A nő és a férfi agya másképpen működik, ezáltal máshogyan reagálunk, másképpen viselkedünk, különbözőképpen érzékelünk, és másban vagyunk jók. Köztudottan inkább a férfiakra jellemző, hogy agresszívebbek, nagyobb az önbizalmuk, határozottabb a fellépésük, rámenősebbek. Jobban tájékozódnak, mint a nők, több közöttük az építész, a mérnök és a matematikus, mert jobb zenei és a matematikai érzékkel áldotta meg őket a sors. A férfiakat sokkal jobban motiválja a hatalom, a pénz és sokkal sikeréhesebbek, teljesítményorientáltabbak. Ezzel szemben a nők extrovertáltabbak, többet törődnek a társas kapcsolatokkal, empatikusabbak, érzékenyebbek és inkább jellemző rájuk a bizalom és a gyengédség. A nők tudnak egyszerre két vagy több dologra is koncentrálni, míg a férfiak legtöbbje nem, és jobbak vagyunk az arcjáték, és a gesztusok leolvasásában is. A nőket az érzelem, míg a férfiakat inkább az értelem vezérli. És még sorolhatnánk a különbségeket. De véleményem szerint ez tökéletesen jól van így, így egészítjük ki egymást, ezért is van szükségünk egymásra, fogalmazhatnánk úgy is, hogy A Férfi sorsa a Nő 11 9 John Gray műve után 10 József Attila: Thomas Mann üdvözlése, In: Dr. Ternovszky Ferenc (szerk.): Az egyensúly, Szókratész Kiadó, Budapest, 2007. 132. oldal 11 Jókai Mór; http://www.citatum.hu 12
III.1. Nemi szerepek, szocializációs különbségek A világ kettősségek sorozatára épül. Ahol létezik jó, ott van rossz, ahol van negatívum, ott megjelenik a pozitívum, sötétség váltja a világosságot, borúra derű jön. Ilyen kettőségre épül a férfi és női nem, valamint a női és férfi nemi szerep is. Mind a mai napig sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan és minek köszönhetően alakultak ki a nemi szerepek közötti különbségek. Két elméleti felfogás áll egymással szemben. Az egyik szerint a különbségeket a biológiában, a genetikai eltérésekben kell keresni, míg a másik elmélet a differenciát pszichológiai és szociológiai eredetűnek tekinti. (Itt érdemes megemlíteni, a magyar nyelv azon hiányosságát, hogy míg az angolban a nem szónak két megfelelőjét is használják: a sex a biológiailag meghatározott nemet, míg a gender a pszichológiai szociológiai nemet jelenti, a magyar nem tesz különbséget). Már fogantatásunkkor eldől, hogy később XX vagy XY nemi kromoszómával születünk, azaz nemi státuszunk genetikailag meghatározott, de a nemünkhöz tartozó pszichológiai és szociológiai szerepünk hosszú folyamat eredménye. 12 A társadalom, a kultúra, ahova születünk az, ami akarva-akaratlanul, már születésünk pillanatától kezdve meghatározza, hogy hogyan kell viselkednünk, hogy mi az, amit a nemünk szerint nekünk rendelt szerepünk alapján elvárnak tőlünk. A fiú kisbabák színe automatikusan a kék, míg a lányokat a rózsaszín illeti meg, már a kórházban is. A kisfiúnak, ha nagyot esik, és sírni kezd, azt mondjuk, hogy katonadolog, míg a kislányok nyugodtan sírdogálhatnak, mert nekik szabad, hiszen ők lányok. Nemi szerepünket befolyásolja az, hogy mit látunk otthon, milyen példát mutatnak szüleink, hatással vannak ránk a barátok, a környezet, az iskola és egyre nagyobb mértékben a tömegkommunikációs eszközök, a média is. A férfiak számára is ugyanolyan fontos nemi szerepük, mint a nőknek, csak éppen ők domináns helyzetüknél fogva létrehoztak olyan kulturális hagyományt, amelyben különféle társadalmi szerepek mögé rejtőzhetnek. 13 A férfiaknak ugyanolyan nehéz megélniük nemi szerepüket, mint a nőknek, csak ők jobban titkolják. 12 Gálos Linda: Barbie és Ken, avagy a nemi sztereotípiák a reklámokban, BGF-KKFK, Budapest, 2006 13 Buda Béla: Női szerep női szocializáció női identitás, In: Koncz Katalin (szerk.): Nők és férfiak Hiedelmek, tények, Kossuth Kiadó, 1985. 108. oldal 13
III.1. 1. Nők régen és most tendenciák és az elkeserítő statisztika Az iparosodás korát megelőzően, a nők társadalmi élettere korlátozottabb volt, főként az otthonra és annak környékére, a gyermeknevelésre szorítkozott. A háztartásban dolgozó nő termelő szerepet töltött be. A nők állították elő a háztartásban nélkülözhetetlen javakat, mint a ruházat, a különböző élelmiszerek vagy például a gyertya. Szőttek, fontak, befőttet, konzervet tettek el, hogy a népes család ne szenvedjen hiányt semmiben. A II. világháború után következett a tömeges munkába állás szakasza, amikor is elkezdődött a nagy változás. A nőket hívták a gyárak, a termelő üzemek. A javakat, amit addig otthon termeltek meg, megvették a fizetésből, a női termelőből női fogyasztó lett. Majd eljött a XX. század vége és a XXI. század, amelyben a gyors fejlődés, a globalizáció és a modernizáció megváltozott életformához vezetett, ezzel fenekestül forgatva fel a nemi szerepeket, összemosva a férfi és a női szerepek határait. A nők férfiasabbak lettek, míg a férfiak elnőiesedtek. Nőiesebb férfi modellek, metroszexuálisok hirdetik a férfiaknak való kozmetikumokat, ránctalanító krémeket, a nők pedig női énjüket egyre férfiasabb tulajdonságok mögé rejtve próbálnak meg utat törni maguknak. Új életstílus, új trendek indultak útjukra. Kitolódtak a határok. Az emberek inkább szórakoznak, utaznak, karriert építenek mielőtt házasságot kötnének amennyiben kötnek egyáltalán, hiszen mostanság sokkal egyszerűbb élettársi kapcsolatban élni valakivel -, gyereket vállalnának. A házasságok száma csökkenő tendenciát mutat, és jelentős a visszaesés a húszas éveik elején járó nők házasságkötéseinél is. Tíz évvel ezelőtt még ebben az életkorban volt a leggyakoribb a házasságkötés, ami napjainkra a nők húszas éveinek második felére tevődött át. 14 Ezzel az első gyermek megszületésének időpontja is későbbre tolódott. Hazánkban is, mint Európa más országaiban vagy az Egyesült Államokban egyre több és több nő választja - önként vagy önkéntelenül - a szingli életmódot, a hagyományos szerepeket félre téve. Vannak olyanok, akik szánt-szándékkal csak a karrierjüknek, a munkájuknak élnek, de sokan egyszerűen nem találnak megfelelő társat. A termékenységi mutatók soha nem látott mélyponton vannak. Mint ahogy az 1. diagram is jól példázza, Magyarországon az Európai Unió átlagánál alacsonyabb a termékenységi mutató. 2005-ben 1,32 volt, ami azt jelenti, hogy egy nő életében átlag 1,32 gyereknek ad életet. 14 Forrás: Magyarország 2006, KSH, Budapest, 2007 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/mo/mo2006.pdf 14
1. diagram A Teljes termékenységi ráta az Európai Unió országaiban 2005-ben 2,5 2 1,94 1,88 1,8 1,8 1,8 1,77 1,731,72 1,7 1,5 1 0,5 0 Franciaország Írország Forrás: OECD 15 1,5 1,421,41 1,4 1,371,341,341,341,321,31 1,281,281,271,261,251,24 Dánia Finnország Egyesült Királyság Svédország Hollandia Belgium Luxemburg Észtország Ciprus Ausztria Portugália Málta Németország Spanyolország Olaszország Magyarország Lettország Csehország Görögország Litvánia Szlovénia Szlovákia Lengyelország Ahhoz, hogy a legtöbb európai országot fenyegető népességcsökkenés tendenciája megforduljon, egy párnak legalább 3 gyermeket kellene vállalnia, de mint megfigyelhető, már a 2 gyermek is egyre ritkábbá válik. Pedig Magyarországon még mindig a konzervatív értékrend, a tradicionális szerepmegosztás a jellemző. (Zárójelben jegyezném meg, hogy a nők tömeges munkába állítása végett pont az ellentétes tendenciára számítottak a rendszerváltást követően.) A magyarok többsége több gyereket szeretne, mint amennyit végül be mer vállalni. 16 De akkor mivel magyarázható, hogy mégis megállnak a párak 1 vagy 2 gyermek után? A nők próbálnak megfelelni a biológiai parancsnak, de mindeközben új követelményeket támasztanak feléjük. Ma már a munkahelyen is teljesíteniük kell a hölgyeknek. A FigyelőNeten szeptemberben, a TÁRKI által végzett felmérés szerint a felnőtt magyar lakosság leginkább azzal ért egyet, hogy a férfiaknak és a nőknek is hozzá kell járulniuk a család jövedelméhez 17 15 OECD In: Jövőnk a gyermek Háttéradatok a parlamenti vitanaphoz, http://www.miniszterelnok.hu/domain2/files/modules/module25/483857a4df973141.pdf, 3.oldal 16 FigyelőNet: Többet szülne a magyar, http://www.fn.hu/cikk/00110000/118189/tobbet_szulne_magyar.php 17 FigyelőNet: Tárki: a nőknek is dolgozniuk kell, http://www.fn.hu/belfold/0709/tarki_noknek_is_dolgozniuk_171457.php 15
IV. A nők esélyei a munkaerőpiacon A nők és a férfiak helyzete a munka világában egyenlőtlen. Annak ellenére, hogy több nemzetközi, diszkriminációt tiltó törvény van érvényben, a munkáltatók még mindig szívesebben alkalmaznak férfit, - aki hosszabb megszakítások nélkül képes betölteni egy pozíciót -, mint nőt. Tévedésnek vélem azt az elgondolást, miszerint azért, mert egy nő számára az anyaság, a gyermeknevelés van predesztinálva, számára a hivatása kevésbé fontos, mint egy férfinak, akik számára a munka, a karrier és a siker van elkönyvelve. A nők az átlagostól eltérő munkaerőnek számítanak, mert ha gyermeket vállalnak, mindenképpen otthon maradnak, és így hosszabb-rövidebb időre kiesnek a munkából. Pedig megéri/megérné nőkkel dolgozni. A legfrissebb gazdasági elemzések szerint a nők és férfiak esélyegyelősége gazdasági kritérium. 18 Nem véletlenül választotta az Európai Unió a 2007-es évet az Esélyegyenlőség Évének. Az esélyegyenlőséget azonban nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, viszont a lehetőséget meg kell adni minden nőnek, arra, hogy ők maguk választhassanak, hogy karriert vagy a családot szeretnének inkább vagy épp a kettő összehangolását kívánják életük céljául választani. Tény, hogy így a nők szerepkonfliktusba kerülhetnek saját magukkal, amennyiben nem tudnak dönteni, hogy mi élvezzen elsőbbséget, de nem szabad valakit beskatulyázni és házi munkára vagy gyermeknevelésre kényszeríteni, ha ő többet szeretne és arra képes is. A munkaerő piacán megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos szegmenseket, azaz alacsonyabban és magasabban fizető állásokat. Egyik szegmensből a másikba való átjutás igencsak nehéz. 19 A munkamegosztás során létrejöttek tipikus nőies, feminizálódott szakmák. Gondoljunk csak az egészségügyi ápolókra és a pedagógusokra. A nőket foglalkoztató szakmák többsége a kevesebb fizetést, illetve kisebb mértékű előrejutást biztosító másodlagos szegmensbe tartozik. Ebből kifolyólag a szegregáció két típusát különböztetjük meg: a horizontális és a vertikális szegregációt. 18 Durbák Ildikó: Megéri nőkkel dolgozni, http://www.fn.hu/karrier/0709/megeri_nokkel_dolgozni_172789.php 19 Popova Katalin: Sikeres női vezetők attitűdjei, BGF-KKFK, Budapest, 2002 16
IV.1. A horizontális és a vertikális szegregáció A horizontális szegregáció azt jelenti, hogy az eltérő nemi szocializáció és a nemi szerepeknek való megfelelés igénye következtében a férfiak és a nők más-más pályákon indulnak el. 20 Ennek hatására a nők nem képesek minden területen megmutatni, hogy valójában mit is tudnak és csak olyan helyen tölthetnek be vezetői pozíciót, ahol a munkavállalók nagy többsége nő. Sok szakmára jellemző az elnőiesedés folyamata, amit két elmélettel magyaráznak. Az egyik szerint a nők tömeges munkába állásának köszönhetően, a nők megjelennek egy bizonyos foglalkozatási ágban, ott leszorítják a kereseteket, aminek hatására a férfiak elhagyják az adott pályát. A másik elképzelés szerint a nők már alapból csak azokba a pozíciókba kerülnek be, ahol már eleve a férfiakénál alacsonyabb fizetésre számíthatnak. A vertikális szegregáció a szamárlétrán, azaz a foglalkozási hierarchiában való előrejutásra vonatkozik. Ahogy egyre magasabbra tekintünk az alá-fölérendeltség rendszerében, egyre kevesebb nőt találunk, még akkor is, ha a nők megfelelő iskolai végzettséggel rendelkeznek. Tipikus példaként a pedagógusok pályáját említhetjük, ahol a legtöbb női pedagógus munkáját egy férfi dirigálja. Véleményem szerint a pozitív diszkrimináció, azaz direkt egyre több nő alkalmazása sem nyújtana megfelelő megoldást erre a problémára. Gondolok itt a mostanában felkapott, alkalmazzunk egyre több nőt a parlamentben képviselőként elgondolásra. Ha a nők képviselőként szeretnének dolgozni, akkor egészen biztos megteremtenék maguknak a lehetőséget, áttörnék azt a bizonyos üvegplafont. Ha nem akarnak, akkor pedig teljesen felesleges olyan pozíciót rájuk erőltetni, amely elképzeléseikkel ellentétes. 20 Nagy Beáta: Karrier női módra, In: Lévai Katalin, Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások - Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 1997, Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkársága TÁRKI, Budapest, 1997 17
V. Karrier és/vagy család Az előző fejezetekben több oldalról próbáltam meg bemutatni, hogy hogyan is jutottunk el mára idáig. A feminizmus, a felgyorsult életvitel, a globalizáció, a történelem, a kultúra, a szokások, a szocialista ideológia mind-mind olyan tényezők, amelyek befolyásolták, sőt, mind a mai napig befolyásolják a nők mostani helyzetét, mind otthon, mind a munka világában. A legtöbbjük olyan tényező, amely hosszú évtizedek során alakult ki, és még sok víznek le kell folynia a Dunán ahhoz, hogy érezhető változás következzen be. De élni addig is muszáj, a problémákat meg kell oldani. Innentől kezdve arra próbálok megfejtést találni, hogy ki hogyan oldja meg a karrier és a család, illetve a gyereknevelés kérdését, annak összehangolását. A nők életében sokszor előfordul, hogy nem tudják melyik feladatukat helyezzék előtérbe. Beteg gyermekükkel maradjanak-e otthon vagy a határidőre leadandó munkájukkal foglalkozzanak. Szülői értekezleten üljenek vagy az irodában túlórázzanak. Ha valamelyik színtéren azt érzik, hogy nem tudnak úgy teljesíteni, ahogy elvárnák maguktól, szerepkonfliktusba keverednek. A dilemma fennállásában közrejátszanak egyéni, személyközi és társadalmi tényezők: vagyis a tradicionális (a támogató, alárendelő feleség és gondoskodó anya) szerepet tekintse-e egy nő rá nézve belső parancsnak vagy a modern női szerepet és azok tartozékait (a karrierépítést, szakmai előmenetelt) 21 Azonban mielőtt a fő kérdést elkezdenénk boncolgatni, álljon itt néhány szó a női karrierről. 21 Szilágyi Andrea: Női szerepelvárások társadalmi sztereotípiák, http://www.szocioeast.hu/hirl/noi.htm 18
V.1. Női karrierjellemzők Mikor mondjuk, hogy valaki sikeres? A siker relatív. Valaki már arra is büszke, hogy egyáltalán olyan munkával tölti mindennapjait, amiben örömét leli. Valaki akkor érzi, hogy sikeres, ha a hierarchia legmagasabb fokán foglalja el a helyét. Ha a nőkkel kapcsolatban beszélünk karrierről, még mindig sokakban negatív fogalomként jelenik meg, hogy egy nő vitte valamire. A karrierista nő képeként a saját érdekeit mindenek előtt érvényesítő, férfias, a hagyományos szerepeit háttérbe szorító nő jelenik meg a közfelfogás szerint. A karriert egyfelől az egyéni tapasztalatok összességeként, másrészről a társadalmi munkamegosztásban történő részvétel intézményesült formájaként értelmezhetjük. 22 Amikor a karrier értékeléséről van szó, meg kell említenünk, hogy a nőket hátrányosan érinti az, hogy a társadalom csak a társadalmilag szervezett, azaz kereső tevékenységet értékeli, jutalmazza anyagilag vagy nem anyagilag. A nők életpályája stabilabb, de nem olyan egyenletes, mint a férfiaké. Amikor gyermek érkezik a családba, nem a férfiak, hanem a nők maradnak otthon az újszülöttel. Ki hosszabb, ki rövidebb ideig. Ez csak egyéntől függ. Ezen kívül, míg a férfiak karrierrel kapcsolatos egyéni értékelése többnyire azonos azzal, amit a társadalom gondol, addig a nők és a társadalom eltérően értékelnek. A nőknek szocializációs vagy genetikai okokból következően - a hatalomnál és a pénznél fontosabb az érzelmi kiegyensúlyozottság, az interperszonális kapcsolatok és a fontosságtudat. 23 (Én azzal egészíteném ki, hogy a nőknek igenis fontos a pénz, amely egyfajta férfiaktól való függetlenséget biztosít, de még mindig nem olyan mértékben, mint egy férfinak.) A sikeres munkahelyi életpálya folyamatos előrejutási -, fejlődési lehetőséget, egyre több autonómiát, felelősséget kínál. Amennyiben az ember úgy érzi, hogy munkája monotonná, unalmassá vált, nem nyújt több kihívást és belefáradt, olyan következmények lépnek fel, mint a stressz és a kiégés. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell, például a munkakör megváltoztatásával vagy áthelyezéssel. 22 Koncz Katalin: Női karrierjellemzők: Esélyek és korlátok a női életpályán, In: Palasik Mária, Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs?, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005. 57. oldal 23 Uo. 19
V.1.1 Női karriertípusok Aszerint, hogy a nők a társadalmi munkamegosztásban hol helyezkednek el, és milyen szerepet töltenek be, 3 fajta karriertípusról beszélhetünk. A 3 típus azt fejezi ki, hogy a nő melyik feladatát (a munkát vagy a családot, gyermeknevelést) részesíti inkább előnybe, - ha egyáltalán preferálja bármelyiket is - vagy inkább nem választ, és a kettőt megpróbálja összehangolni. Vagyis hogy hogyan viszonyul egy nő a kereső munkához. E szerint az elgondolás szerint megkülönböztetünk családi-karriert, munkaerőpiaci karriert és kettős kötődésű karriert. 24 Mindhárom típus nyújt természetesen előnyöket és hátrányokat egyaránt. Az a nő, aki a családi-karrierre rendezkedett be, a családot, a háztartási teendőket tekinti elsődleges feladatának. Hátrányként a kisfokú társadalmi elismerést, az anyagi függőséget, a kiszolgáltatottságot, valamint egy újkeletű jelenséget, a gyes-szindrómát említhetnénk. Úgy gondolom, hogy ezt az életformát mostanában egyre kevesebb nő választja, valószínűleg azért is, mert egy család egyre nehezebben él meg egy fizetésből. A kétkeresős-modell a jellemző. Mint már oly sokszor említettem, világunk percről percre változik. Így ha egy nő a munkaerő piacról ki van rekesztve, - még ha saját maga választotta is a háztartásbeli szerepét -, akkor az információs társadalomban elveszett embernek számít. A tudás, a megszerzett információk nagyon könnyen elavulnak, a szükséges új ismeretek bővítése elengedhetetlen. A négy fal között vagy a játszótér és az otthon között ingázva ezt sokkal nehezebb megvalósítani, mintha valakit mindennap például a munkahelyén vagy csak munkába menet a tömegközlekedési eszközökön új impulzusok érnek. A munkaerőpiaci karriert választó nőre mondják általában, hogy karrierorientált. Számára a társadalom által is nagyra értékelt kereső tevékenység az első. Ő az a típus, akit elsősorban a presztízsszimbólumok birtoklása, a pénzből megvalósítható dolgok, utazás, ruhák motiválnak. A kettős kötődésű karrier során a nő nem dönt, így a munkaerőpiaci karrier és a családi élet összehangolására törekszik. A kettős kötődésű karrierutakat általában aszinkronitás jellemzi, ami azt jelenti, a pár két tagja időben elcsúsztatva kezdi el felépíteni a karrierjét. Sokszor a nő akkor vállal karriert, mikor a gyermekek már nagyobbak. Például 40 éves kor után. 24 Koncz Katalin: Női karrierjellemzők: Esélyek és korlátok a női életpályán, In: Palasik Mária, Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs?, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005. 57. oldal 20
A különböző történelmi korokban a 3 típus más-más arányban jelent meg, attól függően, hogy milyenek volt a nők munkaerőpiaci helyzete. Korunkra véleményem szerint a 3. típus a legjellemzőbb. Talán ezt a legnehezebb megvalósítani, de ha nagyon össze akarjuk, össze lehet hangolni a munkát és a családi életet. Ehhez próbál elsősorban segítséget nyújtani az Európai Unió különböző direktívákkal, programokkal, támogatásokkal. A következő fejezetben ezekről ejtek szót. 21
V.2 Ki és hogyan támogatja a nőket? V.2.1. Mit diktál az Európai Unió? 2007-et az Egyenlő esélyek mindenki számára - Európai Évnek választotta az Európai Unió, melyet hajtóerőnek szánnak a megkülönböztetés elleni küzdelemben. Erre azért is van nagy szükség, mert az EU mára 27 tagállammal büszkélkedhet és a tagokra a heterogén összetétel a jellemző. Ennek az évnek célja, hogy elindítson, vagy inkább ösztönözzön egy szociális párbeszédet, amely elősegíti az egyenlő esélyek megteremtését, valamilyen keretet nyújt az intézkedésekhez. Ennek fényében 2006. március 1-jén a Bizottság elfogadta a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló 2006-tól 2010-ig tartó ütemtervet (Roadmap), melyben különböző cselekvési kereteket, valamint hat prioritást élvező területet határozott meg. Melyek az alábbiak: a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlensége a két nem egyenlő arányú képviselete a döntéshozatalban a nemi bűncselekmény valamennyi formájának felszámolása a nemekhez kötődő sztereotípiák leküzdése a nemek közötti egyenlőség előmozdítása a kül- és fejlesztési politikákban és a dolgozatom szempontjából legfontosabb terület: a szakmai és a magánélet összeegyeztetése A tagállamok az Európai Tanács 2006. március 23 és 24-i ülésén jóváhagyták a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló paktumot, 25 mellyel kötelezettséget vállaltak arra, hogy végrehajtják a nők foglalkoztatását, valamint a szakmai és családi élet könnyebb összehangolását elősegítő politikákat, intézkedéseket. (Magyarország volt az egyetlen olyan tagállam, mely az Ütemterv megvalósítását teljes mértékben felvállalta.) 26 A lisszaboni stratégia foglalkoztatással kapcsolatos egyik célkitűzése, hogy 2010-re a nők foglalkoztatási arányát a jelenlegi 55,7%-ról 60%-re növelje, (eddig nyolc EU tagállam, Dánia, Hollandia, Svédország, Finnország, Portugália, Ausztria, Ciprus és az Egyesült 25 A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a nők és férfiak közötti egyenlőségről - 2007 http://ec.europa.eu/employment_social/gender_equality/docs/2007/com_2007_49_hu.pdf 26 Ütemterv 2006-2010 (Roadmap), http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderid=16379 22
Királyság teljesítette a követelményeket). A másik cél, hogy a nők jelenleg elég magas munkanélküliségi rátáját (9,7%, míg a férfiaknál ez 7,8%) csökkentse. Az Európai Unió számára a nők kiaknázatlan munkaerőt jelentenek, és gazdasági szempontból szükség van rájuk, hiszen ha munkába állnak az eddig nem dolgozók, hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez. Azonban, ha szeretnénk egyre több nőt bevonni a munkaerőpiacra előtte nem árt figyelembe venni azokat a baljóslatú statisztikai számsorokat, melyek a fejlett társadalmak olyan tipikus demográfiai problémáira hívják fel a figyelmet, mint például a csökkenő termékenységi ráták, a munkaképes korú lakosság csökkenése és az elöregedő társadalmak. Ez minden európai tagállamban többé-kevésbé fennálló problémák. Ezekre a megoldandó nehézségekre hívta fel a figyelmet a Bizottság által 2006. október 12-én elfogadott, Európa demográfiai jövőjéről szóló közlemény. 27 Mindezek társul a fokozódó globális gazdasági verseny, mely az eddigieknél is rugalmasabb és mobilabb munkaerőt követel meg. Úgy gondolom, hogy soha nem volt ennyire szükség olyan törekvések, intézkedések és ütemterv bevezetésére, mely a tagállamokat arra kötelezi, hogy segítsék a nőket a munkahelyi teendőik és a magánéletük minél jobb és hatékonyabb összehangolásában. Az Európai Unió a rugalmas foglalkoztatási formákkal, még több gondozási szolgáltatással, valamint a férfiak kötelezettségvállalásának növelésével próbál segítséget nyújtani. Az Ütemterv szerint a rugalmas munkaszerződés-formáknak köszönhetően nőni fog a termelékenység, fellendül az életszínvonal. De azzal, hogy ezt a - főleg nők által igénybe vett - szerződési formát preferálják, még hátrányosabb helyzetbe hozzák a nőket. Utána szükséges ennek a korrigálása is. Hasznosnak tartom viszont, hogy tervbe van véve a gyermekgondozással kapcsolatos intézmények fejlesztése. Erre óriási szükség van. A barcelonai csúcs után meghatározott cél az, hogy a 0-3 éves gyermekek 33%-a és a 3 éves kortól iskolaköteles korig a gyermekek 90%-a számára 2010-ig biztosítva legyen a gyermekgondozás. 28 Abban viszont már kevésbé hiszek, hogy több férfi fog részmunkaidős állást vállalni vagy az eddiginél több szabadságot kivenni azért, hogy többet segíthessen otthon a háztartásban. Nem lehet a férfiakat arra kötelezni, hogy az anya helyett neveljenek gyermeket. Egyébként is hiába bármilyen nemzetközi próbálkozás, a szokások, a kultúra a tagállamok sajátjai. Az 27 A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a nők és férfiak közötti egyenlőségről - 2007 http://ec.europa.eu/employment_social/gender_equality/docs/2007/com_2007_49_hu.pdf 28 Uo. 23
értékrenden, a normákon nem változtathat egyik évről a másikra egy rendelet. Az értékrend váltáshoz, mint a kialakulásukhoz hosszú évekre, évtizedekre van szükség. 2006-ban elfogadták a strukturális alapok új szabályozását, és létrehozták a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, melyek céljául az ütemterv minél hatékonyabb megvalósítását tűzték ki. Nagy eredményként könyvelem el, hogy az EU felismerte, hogy változásra és változtatásra van szükség. Talán így a tagállamok is belegondolnak a helyzet komolyságába, és abba, hogy mindez ha nem teszünk valamit sürgősen ellene -, komoly demográfiai válsághoz vezethet. 24
V.2.2 Mit teszünk mi, magyarok? Jó hír, hogy 2004-ben Magyarországon ismét elkezdett növekedni az újszülöttek száma, és ez a tendencia azóta is folytatódik. 2004-ben 94,6 ezer, míg 2006-ban 99,9 ezer csecsemő jött a világra. Ám a demográfusok tartanak attól, hogy ez csak átmeneti. Azonban tény, hogy Magyarországon még mindig magasabb a gyermekvállalási kedv, mint a környező országokban. De mit teszünk, hogy a még több gyermek szülessen? Mi jár egy gyermek után? A Munka Törvénykönyvének 138. -a szerint ma Magyarországon a terhes, illetve szülő nőt 24 hét szülési szabadság illeti meg. A szülési szabadság időtartamára a munkavállalónak - a társadalombiztosítási jogviszonya alapján terhességi-gyermekágyi segély jár, amely biztosítási jogviszonyhoz kötött. Ennek összege az átlagkereset 70%-a. A terhességigyermekágyi segélyt úgy kell kiadni, hogy 4 hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen. Arról már kevesebben tudnak, hogy az apát, gyermeke születése esetén öt munkanap munkaidő-kedvezmény illeti meg, melyet a születést követő második hónap végéig az apa kérésének megfelelően köteles a munkáltató kiadni. 29 Erre az időszakra az apának távolléti díj fizetendő. A szülést követően az a nő, aki terhessége alatt legalább négy alkalommal részt vett terhesgondozáson, jogosult egyszeri anyasági támogatásra. A gyermek két éves koráig kaphat az egyik szülő, vagy az apa vagy az anya terhességigyermekágyi segélyt követően gyermekgondozási díjat (GYED). A feltétel az, hogy a szülő legyen egészségbiztosítási szempontból biztosított. A díj összegét a jövedelem alapján állapítják meg. Amit fontos tudni, hogy GYED igénybe vétele esetén a jövedelemszerző tevékenység tilos, ezen kívül nem vehető igénybe gyermekgondozási intézmény. 30 Ha valaki mégis dolgozni szeretne, akkor GYED helyett GYES-t, azaz gyermekgondozási segélyt kell igényelnie, amely a gyermek 3. életévének betöltéséig jár, az arra jogosult szülőnek. GYET-et, azaz gyermeknevelési támogatást három vagy több gyermek nevelése esetén kaphat a szülő. Mindezeken kívül meg kell említenünk a családi pótlékot, melyet a szülő vagy a szülővel együtt élő házastárs veheti igénybe még nem tanköteles, tanköteles (16 éves korig), vagy a 29 Munka Törvénykönyve, 138/A, http://net.jogtar.hu 30 Komka Norbert: A családi ellátások igénybevétele, a 2006-ban életbe lépett változások, http://www.munkamaganelet.hu 25
középiskolai, szakiskolai (közoktatási intézményi) tanulmányokat folytató gyermek után annak a tanévnek a végéig, amely alatt betölti a 23. életévét. 31 A pénzbeli juttatásokon kívül fontosnak tartom megemlíteni, (a teljesség igénye nélkül) az egyre bővülő egyéb, nem pénzbeli támogatások, programok tárházát is. A kisgyermekes anyák csoportja speciális társadalmi réteggé vált, amelynek nagy szüksége van különböző támogatásokra. (A kismamákat jobban fenyegeti az elszegényedés veszélye.) Ehhez nyújt segítséget az a 2006. január 1-én életbe lépett intézkedés, mely szerint a szülő, ha a gyermek elmúlt 1 éves, a GYES folyamatos folyósítása mellett vállalhat munkát. A kismamák részt vehetnek olyan támogatott tanfolyamokon (általában idegen nyelvi vagy számítógépes kurzusokon), melyeknek képzési ideje nem haladja meg a heti 20 órát. A felsőoktatási felvételi alkalmával azokat a jelentkezőket, akik gyermekük gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon vannak, vagy TGYÁS-t, GYES-t, GYED-et vesznek igénybe 8 többletponttal jutalmazzák. Néhány megyében már utazási költségtérítést biztosítnak azoknak az édesanyáknak, akik GYES-en vagy GYED-en vannak. Jó megoldás lenne, ha ezt kiterjesztenék az ország egész területére. A Humán Erőforrás Operatív Program (HEFOP) az Európai Unió Strukturális Alapjaitól kapott támogatások 2004-2006 közötti felhasználását megalapozó Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I) részeként valósul meg. 32 Célja, hogy támogassa a nők munkaerőpiaci részvételét, visszatérését a gyermekvállalás után is. Ebben a programelemben számos komplex szolgáltatást nyújtó projektet valósítanak meg, például a Nők újra munkába programot is, mely során 25 gyermekgondozásból visszatérő nő szerezhet ingyenesen szakképzettséget. 33 De nem elég, ha csak az állam vállal felelősséget a kismamákért, ezért a munkaadókat is ösztönözni kell arra, hogy szívesebben foglalkoztassanak GYES-ről, GYED-ről, illetve GYET-ről visszatérő személyeket. Számukra járulékkedvezménnyel kedveskednek, amennyiben a munkaerőpiactól tartósan távollévő személyt legalább kilenc hónapon keresztül - megszakítás nélkül - foglalkoztatják. 2007. március 28-án hirdették ki a 2007. évi XIV. törvényt, mely magában foglalja a gyermek gondoskodása után a munka világába visszatérni kívánó munkavállalók foglalkoztatását is. Elindult a Start Plusz kártya program, melyben azok vehetnek részt, akiknek: 1 éven belül lejárt vagy megszűnt a gyermekgondozási segély (GYES), gyermekgondozási díj (GYED), gyermeknevelési támogatás (GYET) folyósítása, és 31 CsaládiNet Kisokos, http://csaladinet.hu/kisokos/gyed-gyes/csaladi_potlek_havi_ellatas/ 32 Vucskó Bernadett: A Gyes, Gyed alatti egyéb támogatások, és ezek felhasználása, hatékonysága, http://www.munka-maganelet.hu 33 FigyelőNet: http://www.fn.hu/karrier/0607/ingyenes_kepzes_kismamaknak_138999.php 26
munkát szeretnének vállalni, illetve GYES mellett kívánnak munkát vállalni, de megszűnt a munkaviszonyuk, vagy a GYES megállapításakor sem volt munkáltatójuk. 34 V.2.3 Még mit lehetne? Az előző fejezetben leírtam, hogy milyen programokkal, kedvezményekkel támogatják a kisgyermekes anyákat. De akkor mégis hol lehet a hiba, hogy a nők nem vállalnak elég gyermeket? Mik a megoldásra váró akadályok? Először is a előzőekben leírt kedvezményekről, juttatásokról nem megfelelő az érintettek felé a kommunikáció. Sokan nincsenek tisztába a lehetőségeikkel, és azzal, hogy mivel könnyíthetnék meg, az amúgy nem könnyű gyermekvállalást, amely anyagi, lelki, illetve fizikai terhet ró a szülőkre. Én is csak véletlenül bukkantam rá, dolgozatomhoz anyagot keresve, egy olyan honlapra (www.munka-maganelet.hu), mely összefoglalja mindazt, amire a leendő szülőknek szüksége lehet. Megoldatlan probléma a gyermekgondozási intézmények kérdése. Egy felmérés szerint a nők 13%-a azért nem megy el dolgozni, mert nem tudja biztosítani kisgyermeke felügyeletét. 35 Kevés a bölcsőde és az óvoda, és a számuk folyamatosan csökken, a gyerekek száma pedig egyre több. A meglévő intézmények túlzsúfoltak, emiatt nem nyújtanak megfelelő ellátást a gyermekeknek. Azonban ha a szülőnek van akkora szerencséje, hogy sikerül felvetetnie a gyermekét valamelyik intézménybe, akkor sem lélegezhet teljesen fel. A bölcsődék, óvodák ugyanis nem alkalmazkodnak a szülők munkaidejéhez. Általában reggel 7-től, 8-tól várják a kicsiket, de délután 4-kor, 5-kor már ferde szemmel nézik azt az anyukát, aki lélekszakadva rohan a munkahelyéről, hogy időben odaérjen a gyermekért. Egyik kolléganőm, akinek 2 éves a pici fia, csak délután 3-ig dolgozik, így ő még a szerencsések közé tartozik. Maradéktalanul ő sem elégedett, de legalább dolgozni tud. De mi van azokkal, akik gyermekét nem veszik fel? Ők kihez forduljanak? Szükség lenne a munkáltatók nagyobb fokú ösztönzésére is, az atipikus foglalkoztatási formák terén. Nincs Magyarországon elég távmunka és részmunkaidős állás. Az tény, hogy a részmunkaidő nem nyújt karrier lehetőséget az arra vágyóknak, de még mindig jobb, mintha az illető nem tudna dolgozni. 34 Vucskó Bernadett: A Gyes, Gyed alatti egyéb támogatások, és ezek felhasználása, hatékonysága, http://www.munka-maganelet.hu 35 Vucskó Bernadett: Kisgyermekek napközbeni ellátása, http://www.munka-maganelet.hu 27
V.2.4. És a többi állam? Több statisztikai felmérés is kimutatta, hogy pozitív korreláció áll fenn a termékenységi mutatók és a munkaerőpiacon való részvételi arány között. Olyan országokban, mint például Norvégia, Izland, Dánia és Svédország, ahol a nők részvételi aránya a munka világában magas, ott a termékenységi ráták is magasabbak, míg például az alacsony részvételi arányú Görögországban és Lengyelországban, a termékenységi mutatók is csekélyebbek. (Hozzá kell tenni, hogy a termékenységi ráták még a jobb helyzetben lévő országokban is épp hogy, de csak súrolják az ideális határt.) A munkaerőpiaci részvételi arány növekedéséhez hozzájárul az atipikus foglalkoztatási formák elterjedése, ezen belül is például a részmunkaidős állások számának növekedése. Ahogy a 1. táblázat és a 2. diagram is mutatja, Magyarország a többi országhoz képest jócskán el van maradva a részmunkaidős állások terén. 1. táblázat A részmunkaidős foglalkoztatottak aránya európai országokban* 2000 2006 2000 2006 Hollandia Nő 57,2 59,7 Franciaország Nő 24,9 22,9 Férfi 13,4 15,8 Férfi 5,5 5,1 Svájc Nő 44,7 45,7 Spanyolország Nő 16,5 21,4 Férfi 8,4 8,8 Férfi 2,6 3,9 Németország Nő 33,9 39,2 Svédország Nő 21,4 19 Férfi 4,8 7,6 Férfi 7,3 8,4 Nagy-Britannia Nő 40,8 38,8 Törökország Nő 19,3 17,8 Férfi 8,6 9,9 Férfi 5,7 4,4 Írország Nő 33 34,9 Lengyelország Nő 17,9 16,3 Férfi 7,8 7,7 Férfi 8,8 6,5 Belgium Nő 34,5 34,7 Finnország Nő 13,9 14,9 Férfi 7,1 6,7 Férfi 7,1 8,1 Norvégia Nő 33,4 32,9 Portugália Nő 14,9 13,2 Férfi 8,7 10,6 Férfi 4,9 5,9 Ausztria Nő 24,4 31,4 Görögország Nő 9,5 12,9 Férfi 2,6 5,4 Férfi 3 4 Olaszország Nő 23,4 29,4 Csehország Nő 5,4 5,6 Férfi 5,7 5,3 Férfi 1,6 1,6 Izland Nő 33,7 26,8 Magyarország Nő 4,5 4,2 Férfi 8,8 7,6 Férfi 1,5 1,5 Dánia Nő 24 25,6 Szlovákia Nő 2,9 4,1 Férfi 9,3 11,4 Férfi 1 1,3 * Csökkenő sorrendben a nők aránya szerint; (%-ban megadva) Forrás: OECD 36 36 HVG ténytár, HVG, 2007. szeptember 22. 38. szám, 21. oldal 28
A részmunkaidős férfiak és nők aránya Magyarországon, 2000-2006 2. diagram 5,0 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 4,5 4,8 4,8 5,0 3,8 4,0 4,2 1,8 1,5 1,5 1,8 1,9 1,4 1,5 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Nők Férfiak Forrás: OECD 37 Az Európai Uniós célkitűzéseknél már említettem, hogy a 0-3 éves gyermek 33%-a, míg a 3- tól iskoláskorú gyermekek 90%-a számára biztosítani kívánják a gyermekgondozást. Öt uniós ország (Dánia, Franciaország, Hollandia, Svédország és Belgium) már teljesítette vagy csak egy hajszál választja el őket attól, hogy teljesítsék eme célkitűzés első részét, míg a második rész elérésében Belgium, Franciaország, Hollandia, Dánia, Svédország, Spanyolország és Németország is jeleskedett. Több kelet-európai országgal együtt Magyarország még a 10%-ot sem éri el, nemhogy a 33%-ot. A gyermekgondozási intézmények nyitvatartási ideje mindenhol problémát jelent, de míg Hollandia és az Egyesült Királyság meg próbálja kiterjeszteni a szolgáltatások körét, addig például kishazánkban a visszaeső tendencia a jellemző. Görögországban, Franciaországban, Luxemburgban, Szlovéniában és az Egyesült Királyságban jellemző, hogy a nagyobb cégek biztosítanak gyermekgondozási szolgáltatásokat, de egyedül Hollandia az, ahol a gyermekgondozás az állam, a munkáltató és a munkavállaló közös felelőssége. 38 Magyarországon is pozitív előrelépés lenne, ha ez a szemlélet egyre nagyobb teret nyerne. Nem lehet mindent a munkavállalókra és az államra hárítani. Meg kell könnyíteni a nők dolgát, hiszen ha egy nő úgy érzi, hogy nem kell aggódnia a családi és otthoni élete miatt, akkor sokkal jobb eredményeket produkál a munkahelyén is. 37 HVG ténytár, HVG, 2007. szeptember 22. 38. szám, 21. oldal 38 Reconciliation of work and private life - A comparative review of thirty European countries; http://ec.europa.eu/employment_social/publications/2005/ke6905828_en.pdf 29