BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány SZOLGÁLTATÁSOK, SZOLGÁLTATÁSKERESKEDELEM LIBERALIZÁLÁSA AZ EURÓPAI UNIÓ TERÜLETÉN ÉS MAGYARORSZÁGON, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A TÁVKÖZLÉS ÉS ELEKTRONIKUS HÍRKÖZLÉS SZABÁLYOZÁSÁRA Készítette: Sütő Krisztina Budapest, 2009
Tartalomjegyzék 1. Előszó 5. oldal 2. Bevezetés 6. oldal 3. Szolgáltatások, szolgáltatáskereskedelem a világban 9. oldal 3.1. Szolgáltatások, szolgáltatás definiálása 9. oldal 3.1.1. A definíció 9. oldal 3.1.2. Szolgáltatások sajátos jellemzői 10. oldal 3.2. Szolgáltatások részterületei 13. oldal 3.3. A szolgáltatáskereskedelem helyzete a világban 16. oldal 3.3.1. A kezdetek 16. oldal 3.3.2. GATT, WTO 17. oldal 3.3.3. Európa 20. oldal 3.3.4. GATS 22. oldal 3.3.5. A szolgáltatáskereskedelmi tárgyalások újabb fordulója 28. oldal 3.3.6. A Hágai miniszteri konferencia 30. oldal 4. Szolgáltatások, szolgáltatáskereskedelem az EU-ban 32. oldal 4.1. Az Európai Unió 32. oldal 4.1.1. Egységes Európai Okmány (1986) 32. oldal 4.1.2. Maastrichti Szerződés 34. oldal 4.1.3. Amszterdami Szerződés 35. oldal 4.1.4. Nizzai Szerződés 37. oldal 4.1.5. Lisszaboni célkitűzések 37. oldal 4.1.6. 2007-es Lisszaboni Szerződés 41. oldal 4.1.7. Bolkeinstein-irányelv 42. oldal 4.1.8. Zöld Könyv 43. oldal 4.2. A négy szabadság 44. oldal 4.2.1. Az áruk szabad mozgása 44. oldal 4.2.2. Személyek szabad mozgása 44. oldal 4.2.3. Tőke szabad mozgása 45. oldal 4.2.4. Szolgáltatásnyújtás szabadsága 45. oldal 4.3. Áttekintés 47. oldal 3
4.4. Mai helyzet: Európai Unió 52. oldal 4.4.1. Szolgáltatási Irányelv 52. oldal 4.4.2. Távközlési csomag 56. oldal 4.5. Kitekintés: Tagországok helyzete 60. oldal 5. Szolgáltatások, szolgáltatáskereskedelem Magyarországon 62. oldal 6. Távközlési, elektronikus hírközlési szabályozások, mint a szolgáltatáskereskedelem része Magyarországon 65. oldal 6.1. 1992.évi LXXII. Törvény 65. oldal 6.2. Uniós csatlakozásunkkal járó változások 67. oldal 6.2.1. Nemzeti Hírközlési Hivatal 67. oldal 6.2.2. 2002-2004 közötti időszak bemutatása 68. oldal 6.2.3. 2003. évi C törvény bemutatása 70. oldal 6.3. Napjainkban zajló változások 72. oldal 6.3.1. Új hírközlési reformcsomag 73. oldal 6.3.2. Roaming-díjak 75. oldal 6.4. Magyar Telekom 77. oldal 6.4.1. Történeti áttekintés 77. oldal 6.4.2. Változások 78. oldal 7. Befejezés 81. oldal Forrásjegyzék 83. oldal 4
1. Előszó...a rádióhullámok nem ismernek határokat, és az internetprotokollnak sincs nemzeti hovatartozása Jose Manuel Barosso 2004 óta Magyarország is az Európai Unió tagjává vált, ezzel egy nagy utat tett meg a távközlés és elektronikus hírközlés szabályozásának egységesítésére. Ezen szabályozások elengedhetetlenné tették országunkat a szolgáltatások és szolgáltatáskereskedelem liberalizációjának elérésében. Az idézetemben is jól tükröződik, hogy napjainkra a tagországok közötti határok elmosódtak, eltüntek minden területen, s egy belső határok nélküli Európa a jövő. Köszönetnyilvánítás: Dr. Majoros Pálnak, a belső konzulensemnek, Zlatár Györgynek, a külső konzulensemnek és a Magyar Telekom Nyrt.-nek, hogy megteremtette számomra a lehetőséget, hogy erről a témáról írjak. 5
2. Bevezetés Dolgozatom témájául a szolgáltatáskereskedelem, áramlás illetve a szolgáltatások liberalizálásának folyamatának bemutatását választottam, különös tekintettel a távközlésre, az elektronikus hírközlésre vonatkozó liberalizációs lépésekre. Az Európai Unió történelmében a négy szabadságjog (tőke, munkaerő, áru, szolgáltatás) megteremtése, s áramlásának szabaddá tétele jelentette az egyik mérföldkövet, az első lépéseket egy közös belső piac megvalósulása felé. Választásom azért esett a szolgáltatásáramlásra, mert a négy jog közül a másik három (tőke, áru, munkaerő) áramlása szinte teljesen megvalósult. A szabályaik, határaik, alkalmazásuk kikristályosodott, letisztázódott, de ez nem igaz a negyedik szabadságjogra ; a szolgáltatásra, a szolgáltatásáramlásra az Európai Unió területén. A szolgáltatások mozgásának szabadsága mind a mai napig formálódik, számos ágazata közül a távközlés, az elektronikus hírközlés az egyik olyan terület, melynek szabályozása mind a mai napig tart, köszönhető ez a technika, a technológia folyamatos és állandó fejlődésének, s az ezáltal létrejövő új szolgáltatások szélesedő termékpalettájának. A távközlés, az elektronikus hírközlés szinte az egyetlen olyan ágazat, amelyre vonatkozó szabályok, rendeletek hatályba lépése 2009 végére esik, tehát elmondhatjuk, hogy igen friss témának számít. Különösen vonzóvá tette számomra ezt a témát az, hogy ennek a folyamatnak mi is részesei vagyunk úgy is mint, európai uniós állampolgárok és úgy is mint, mi akik itt élünk Magyarországon. Hiszen az eddig hozott rendeletek, törvények hasznossága, szükségszerűsége csak most érződik, a végrehajtásuk után, hiszen egy rendeletnek mindig szükség van némi átfutási időre, most kristályosodik ki hatásuk. A szolgáltatások liberalizálásának folyamata igen friss, fiatal, s épp ezért még nem kiforrott, de annál dinamikusabb, erőteljesebb. Számos törvény és határozat hatályba lépése, illetve rendeletek végrehajtásának határideje 2009-re esik. Épp ezért az általam választott témában még nem született sok szakirodalom, főképpen magyar vonatkozásban nem, hiszen Magyarországon még elég új és épp ezért kiforratlan az Európai Unió szolgáltatásáramlásába való bekapcsolódásának, ill a szolgáltatási irányelv alkalmazása, iránymutatásának követése, melyet hazánkban csak 2006. decemberében fogadtak el, s amelynek teljesítési határideje 2009 végére esik. A szolgáltatásokra vonatkozó 6
uniós és magyar törvények, rendeletek és alkalmazásuk még mind a mai napig formálódnak, egy dolog biztos e területen az Európai Unió életében: egy egységes közös belső piac létrehozása, megvalósítása minden területen. A legfontosabb kérdések ezzel kapcsolatban, melyek megfordultak a fejemben: Hogyan illeszkedik, illeszkedett be a szolgáltatáskereskedelem az Európai Unió életébe? Hogyan sikerült a negyedik szabadságjogot szabályozni az Unió területén illetve Magyarországon? Miért volt, van szükség a szabad szolgáltatás áramlás megteremtésére, liberalizálására? Hogyan valósul meg Magyarország és az Európai Unió ill a többi tagország között megteremtett szolgáltatáskereskedelem? Hogyan ültetik be Magyarországon a törvénykezésbe a szolgáltatási irányelvet? S egyáltalán mit takar a szolgáltatási irányelv fogalma? Remélem, hogy szakdolgozatomat olvasva mindenki választ kaphat ezekre a kérdésekre. Továbbá felmerülhet egy igen fontos kérdés: a szolgáltatások közül miért pont a távközlésre, elektronikus hírközlésre fordítottam a figyelmem, specifikáltam a dolgozatom. A válasz egyszerű: azért mert ebben élünk, mert ez a jövő. A távközlés, illetve elektronikus hírközlés technológiai fejlődésének jóvoltából a fogyasztók egyre szélesebb rétege férhet hozzá egy egyre bővülő szolgáltatás- és termékpalettához. A mobiltelefon és internet használata ma már nem kiváltság, hanem szinte létszükségletté vált, Magyarországon naponta több millió ember telefonál, internetezik egyszerre minden nehézség nélkül akár belföldön, akár külföldön. De mindezt teszik anélkül, hogy tudnák, milyen tárgyalási sorozatnak kellett végbemennie megvalósulásához, mennyi törvény és jogszabály kell ahhoz az országok között, hogy ők szabadon, s lassan már roaming- illetve mindenféle különdíj nélkül telefonálhassanak egyik tagországból a másikba. Az átlagemberek nem tudják, hogy milyen hosszú és sok tárgyalásnak kellett végbemennie ahhoz, hogy megvalósuljon a számukra már természetesnek tekintendő jogok, mint például az adatvédelem, a fogyasztóvédelem. S akármilyen hihetetlen, de a fogyasztó, azaz mi igenis egy rendeletnek köszönhetjük, hogy elvárhatjuk azt egy szolgáltatást nyújtó cégtől, hogy megfelelő minőségű szolgáltatást kapjunk kifizethető áron. Hiszen lássuk be ez a fogyasztó szempontjából egy teljesen alapvető elvárás, s nem gondol bele, hogy ez milyen folyamatoknak köszönhetően valósulhatott meg. Az Európai Uniós előírásoknak köszönhetjük azt, hogy a hazai szolgáltatást nyújtó távközlési vállalatok nem csillagászati áron ajánlják a 7
szolgáltatásaikat, hanem megfizethetővé tették egy rendelettel, s azzal, hogy tisztességes versenyt teremtettek a piacon különféle szabályozásokkal. Az egységes belső piac megteremtésének gondolatával, illetve megteremtésére előírányzott intézkedésekkel minden tagállamban ugyanazon jogszabályok érvényesek. Érdekes bele gondolni, hogy az EU szabályoz közösségi szinten olyan kisebb volumenű dolgokat, mint a számhordozhatóság, vagy szolgáltatóváltás megkönnyítése. S valljuk be ezen intézkedések létrehozása, a fogyasztó védelme, nekünk ügyfeleknek, felhasználóknak fontos, még sem vagyunk tisztában jogainkkal, s azzal, hogy mely már érvénybe lévő rendeletek vonatkoznak ránk pozitívan. Minden nap használjuk, a mobiltelefont s közben panaszkodunk a lassú és bonyolult ügyintézésre, az adminisztrációra, arra, hogy nem lehet egyik napról a másikra szolgáltatót váltani, miért kell roaming-díjat fizetnünk mikor EU-tagok lettünk, mikor szünik már meg; s nagyon örültünk mikor megvalósult a számhordozhatóság. S ki hinné el azt, hogy ezeket a dolgokat mind uniós szinten kell szabályozni? S vajon az emberek, a felhasználók hány százaléka van tisztában azzal, hogy az új távközlési csomag 2010-től lehetővé teszi számukra azt, hogy akár egy nap alatt szolgáltatót válthassanak? Láthatjuk, hogy a törvények, rendeletek jelenlegi formálódása miatt, kisebb akadályokba ütközik a jelenlegi ill múltbeli helyzetek, törvények, döntések, lépések feltárása, elemzése. Szakdolgozatomban az ok-okozati viszonyokat szeretném feltárni, s olyan kérdésekre választ adni illetve keresni, amelyek a mára kialakult képhez vezettek az Európai Unióban, külön figyelmet szentelve Magyarországnak, s kapcsolatának az Európai Unióval. Ehhez a képhez természetesen hozzátartoznak a gazdasági, a jogi, a társadalmi, a kereskedelmi szabályozások, előírások. Dolgozatomban arra törekszem, hogy átfogó, érthető, átlátható és tiszta képet adjak a szolgáltatások liberalizálásának folyamatáról, kiemeljem jelentőségét, továbbá bemutassam azt a környezetet, a törvények, rendeletek tengerét, amelyben élünk, s amely mind a mai napig formálja nem csak a szolgáltatástnyújtó vállalatok, hanem a mi életünket is. 8
3. Szolgáltatások, szolgáltatáskereskedelem a világban 3.1. Szolgáltatás, szolgáltatáskereskedelem definiálása Ahhoz, hogy megértsük a szolgáltatáskereskedelem liberalizálásának fontosságát, s jelentőségét, tisztában kell lennünk magával a szolgáltatás fogalmával. Már a definíció pontos és találó meghatározása sem volt könnyű a történelem folyamán, sőt még napjainkban sem, hiszen folyamatosan változik, fejlődik, modernizálódik a tercier 1 szektor. A szolgáltatások bonyolultságából és megfoghatatlanságából adódik a kereskedelmük és áramlásuk szabályozásának nehézségei. A szolgáltatások sajátos tulajdonságaiból eredően nem lehet ugyanúgy szabályozni ezt a területet, mint ahogy az az áruk esetében megtörtént. Ezek a jellemzők eltérnek az áruk jellegétől, s ezeknek a különlegességeknek köszönhető, hogy a kereskedelmük is különleges odafigyelést igényel. Természetesen ezek a sajátosságok is hozzájárultak ahhoz, hogy a szolgáltatások kereskedelmének szabályozásával, évtizedekkel az áru kereskedelmének liberalizálása után kezdtek foglalkozni, s ahhoz is, hogy ez a folyamat mind a mai napig tart. 3.1.1. A definíció A szolgáltatások definícióját már sokan próbálták megfogalmazni, köztük sok neves magyar közgazdász is, de úgy vélem talán a legprecízebben meghatároznia az Európai Unió tagállamainak sikerült az EK-Szerződésben, mely a mai napig az Európai Unió alapjául szolgál. Ezen cikk alapján sorolja be az Unió a különböző területeket a szolgáltatások közé, továbbá ez a cikk szolgál alapjául a szolgáltatáskereskedelem liberalizálásának, folyamatának is az Unión belül, illetve a szolgáltatási irányelv is erre épül. A nem annyira hozzáértők általában megelégszenek egy egyszerűbb megfogalmazással, amely a következőket mondja ki: A szolgáltatási szektor a gazdaságban a tercier 1 nevet viseli, mely egyike a fejlett gazdaságok három legfontosabb gazdasági ágazatának. A szolgáltatás olyan, kézzel megfoghatatlan eredményű munkavégzés vagy jogosultság, mely annak 1 Tercier: harmadik, harmadlagos 9
fogadója, vagy élvezője számára értékkel bír. A szolgáltatás nyújtója valamilyen ellenértéket vár el az adott szolgáltatásért cserébe ( Ez napjainkban általában egész egyszerűen a pénzt jelenti, mint ellenszolgáltatási díjat). Ha a szolgáltatás egy termékhez kapcsolódik, úgy általában az a bevett szokás napjainkban ez az elfogadott -, hogy az ellenszolgáltatás már a termék árába volt beépítve. A szolgáltatások meghatározása az EK-Szerződés szerint a következőképpen hangzik: Ahhoz, hogy egy tevékenység szolgáltatásnak minősüljön, önálló vállalkozói tevékenységnek kell lennie, azaz olyan szolgáltatónak kell nyújtania azt, aki (lehet természetes vagy jogi személy) nem rendelkezik munkaszerződéssel. További követelmény, hogy a tevékenységet rendszerint díjazás ellenében kell nyújtani; más szóval, a tevékenységnek gazdasági jellegűnek kell lennie. Ennek megállapítása eseti alapon történik az egyes tevékenységek tekintetében. A puszta tény, hogy a tevékenységet az állam, egy állami szerv vagy egy nonprofit szervezet nyújtja, nem jelenti azt, hogy a tevékenység nem minősül az EK-Szerződés vagy a szolgáltatási irányelv szerinti szolgáltatásnak. Vagyis, az EB joggyakorlata értelmében a díjazás lényeges jellemzője, hogy a szóban forgó szolgáltatás ellenszolgáltatásának minősül. Az, hogy a díjazást a szolgáltatás igénybe vevője vagy egy harmadik fél nyújtja-e, nem releváns. 2 De ha röviden szeretnénk megfogalmazni a fentebb olvasottakat, akkor elég, ha annyit mondunk, hogy a szolgáltatások közé tartozik minden olyan, a Szerződés 50. cikkében említett önálló gazdasági tevékenység, amelyet rendszerint díjazás ellenében nyújtanak. 3.1.2. Szolgáltatások sajátos jellemzői Most nézzük meg, hogy milyen fentebb említett sajátos tulajdonságokkal is rendelkeznek a szolgáltatások, melyek azok a jellemzők melyek teljesen megkülönböztetik az áruktól, s ezáltal szakadékot képeznek az áruk kereskedelmének és a szolgáltatások kereskedelmének szabályozása között. Természetesen a liberalizálás során arra törekednek, hogy a szolgáltatások áramlására vonatkozó előírások felépítése hasonlítson a már meglévő áruk áramlására vonatkozókra, ezáltal próbálván egyszerűsíteni a tagállamok, országok 2 Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság által kiadott, kidolgozott Kézikönyv a Szolgáltatási Irányelv végrehajtásáról című könyv, 2007 10
kereskedelmét, de mindenképpen külön figyelmet kell fordítani a különbségekre. A nemzetközi kereskedelemben a legfontosabbnak számító tulajdonságokat, melyek a szolgáltatásokra jellemzők, s melyek leginkább elkülönítik őket az áruktól, Blahó András és munkaközössége által írt Világgazdaságtan című könyv alapján állítottam össze saját megvilágításban. Ezek a következők: Megfoghatatlanság (intangibility): Mivel a szolgáltatásoknak nincs fizikai formájuk, nem tárgyiasultak, nem megfoghatók, így nem birtokolhatók. Ennek hátrányos következménye az, hogy mivel nem megfogható, így a fogyasztó nem veheti a kezébe, nem próbálhatja ki, nem ellenőrizheti a minőségét. Ha ezt a tulajdonságot a nemzetközi kereskedelemben szemléljük, akkor az a következménye, hogy az exportőrnek fokozottan kell figyelnie a fogyasztói kapcsolatokra, illetve a marketing eszközökre, melyekkel kommunikál. Természetesen a megfoghatatlanság sem igaz mindegyik szolgáltatásra, nem teljesül teljes egészében minden esetben, ilyen kivétel például azon szolgáltatások melyek megfogható, fizikai formában megjelenő termékhez kapcsolódnak (ilyen lehet például egy zenei CD vagy egy könyv, de akár lehet egy építészeti szolgáltatás is például egy játszótér). Egyetemesség: Ezen tulajdonság azt a követelményt támasztja a szolgáltatással szemben, hogy mindenki számára elérhető legyen. Elválaszthatatlanság (inseparability): Ezen tulajdonság azt fejezi ki, hogy a szolgáltatások termelése és fogyasztása egy időben, egy helyen zajlik. E sajátosságnak a következményei megjelennek a nemzetközi kereskedelemben, hiszen az áruforgalommal ellentétben a szolgáltatást nem állíthatja elő otthon és értékesítheti külföldön. Tárolhatatlanság (perishability): Ez a jellemző az előző tulajdonságból vezethető le. Mivel a szolgáltatások a fogyasztással egy időben termelődnek, így nem készletezhetők, tárolhatók. Az igénybe nem vett szolgáltatások nem tehetők el későbbre, nem tárolhatók, s ez veszteséget okozhat a szolgáltatás nyújtójának. A 11
kereskedelem szempontjából fontos ez a sajátosság, mert törekedni kell az egyenletes értékesítésre. Egyediség (lack of homogeneity): Mindenkori létrehozása valamely személy konkrét személyes munkájához kötődik. Ennek következménye az, hogy a szolgáltatás minősége erősen függ a személytől, például annak tapasztaltságától, tanultságától, stb. Szállíthatóság hiánya (lack of transportability): Az eddig tárgyalt tulajdonságokból következik, hogy a szolgáltatások többsége nem szállítható, viszont ezek a korlátok fokozatosan enyhülnek a technológia fejlődésével. Természetesen, ha a szolgáltatást lehet tárgyiasítani (például egy zenei CD), akkor az már szállíthatóvá válik. Ezek alapján láthatjuk, hogy milyen jelentős különbségek lelhetők fel az áruk és szolgáltatások között, s ezek a különbségek vezetnek a szolgáltatáskereskedelem és árukereskedelem közötti különbségekhez, illetve a szabályozásuk közötti eltérésekhez. 12
3.2. Szolgáltatások részterületei Napjainkban, ha a szolgáltatások csoportosításáról esik szó, arról, hogy milyen fajtái is léteznek, akkor nem kaphatunk vagy adhatunk egyből egyértelmű választ. Hiszen a kérdés nem az, hogy milyen fajtái vannak a szolgáltatásoknak, hanem az, hogy mi szerint csoportosítsuk őket. A mindennapokban, ha a szolgáltatások fajtáiról kérdezzük az embereket, akkor általában azt a választ kapjuk, hogy vannak az alapszolgáltatások, mint például a közüzemi (víz, áram, gáz, stb.) és kommunális (távfűtés, meleg víz) szolgáltatások, egészségügy, oktatás és emellett vannak a kiegészítő szolgáltatások, melyek közé sorolhatjuk a postai, a banki szolgáltatásokat. De vajon tényleg ilyen egyszerűen lehet csoportosítani a szolgáltatásokat? Ha a válasz igen, akkor felmerül kérdés, hogy ebben az esetben miért olyan nehéz akár nemzetek feletti, akár Európai Uniós szinten szabályozni a szolgáltatásokat, a szolgáltatásáramlást és kereskedelmet? Talán azért, mert nem lehet a határokat ilyen könnyen meghatározni a különböző területek között, továbbá a tagállamok, országok különböző hagyományokkal, szokásokkal rendelkeznek, melyeket nehéz központilag összefogni. Szóval a fenti kérdésre a válasz: nem. Nem lehet ilyen egyszerűen meghúzni a határvonalat, s csoportosítani a szolgáltatásokat. Az Európai Unió úgy hidalta át ezt a problémát, hogy a következő módon határozta meg az egyes szolgáltatások jelentéstartalmát (legutoljára a Zöld Könyvben 3 Zöld Könyv az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról véglegesítették): Általános gazdasági érdekű szolgáltatások Általános érdekű nem gazdasági szolgáltatások Közszolgáltatás Közszolgáltatási kötelezettség Közvállalkozás Egyetemes szolgáltatás 3 Zöld Könyv: 2003, Pontos címe: Green Paper on sevices of general interest. Az Európai Bizottság adta ki ezen dokumentumot, azért hogy egy-egy szakterület aktuális problémaira megoldást találjon, lásd 36.oldal Forrás: http://europa.eu/legislation_summaries/competition/state_aid/l23013_en.htm 13
Most szeretném meghatározni a fentebb felsorolt akkor nem definiált szolgáltatások fogalmát! Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások alatt olyan gazdasági természetű szolgáltatásokat értünk, amelyeket egy adott tagállam vagy Közösség meghatározott kötelezettségként definiál. Egyetemes (univerzális) szolgáltatások az az alapvető szolgáltatásokhoz kapcsolódó kifejezés, amely biztosítja mindenki jogát az alapvető szolgáltatásokhoz való tényleges hozzáférésre és a szolgáltatók számára előírja a meghatározott feltételeknek megfelelő kínálatát, beleértve a területi lefedettséget és a megfizethető árat is 4. S ez a fogalom abban különbözik az eddig használt kötelező szolgáltatás fogalmától, hogy követelményként az elérhető ár alkalmazását is megfogalmazza. Az egyetemes szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatásoknál a legfontosabb előrelépést az jelentette, hogy a piaci alapon szerveződő hálózatos iparágakra is értelmezendő. A hálózatos szolgáltatásokat (víz, távközlés, energia, stb.) eddig a legtöbb országban állami tulajdonban lévő monopóliumok adták, de napjainkban már ezeket felváltotta a versenypiaci struktúra. Ma már a magánszektor is ígéretes befektetésnek tekinti az egyetemes szolgáltatást nyújtó vállalatokat. Megváltoztak a követelmények is, melyeket az egyetemes szolgáltatásokkal szemben támasztottak: előtérbe került a fogyasztóvédelem, a vásárló jogainak a védelme, a választék és minőség kérdése, az ár érték arány megfelelőssége. 5 A közszolgáltatás jelentése tagországonként eltérő lehet, eltérően értelmezhetik, kevésbé pontos a meghatározása. A kifejezés néha arra hivatkozik, hogy az adott szolgáltatást mindenki számára kötelező biztosítani, néha azt emeli ki, hogy egy szolgáltatásnak meghatározott szerepet jelölnek ki a köz érdekében, és néha a szolgáltatást nyújtó jogalany tulajdonlására vagy státuszára vonatkozik. 6 4 Competitio 7.évf. 2008. 1.sz. június 49-65 oldal, cikk: Sztankó Éva: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatás értelmezéséről az Európai Unióban 5 Németh Petra - Kovács Zoltán: Szolgáltatások helyzete nemzetközi és hazai összehasonlításban: szolgáltatási térkép Hetesi E. Majó Z. Lukovics M. (szerk.) 2009: A szolgáltatások világa, JATEPress, Szeged, 88-99. o. 6 Competitio 7.évf. 2008. 1.sz. június 49-65 oldal, cikk: Sztankó Éva: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatás értelmezéséről az Európai Unióban 14
A közszolgáltatási kötelezettséget a következő módon definiálhatjuk: Olyan követelményekre vonatkozik, amelyeket a hatóságok a szolgáltatásnyújtónak kötelezően előír, azért, hogy biztosítsák ezek által azt, hogy eleget tegyenek a közérdekű célkitűzéseknek. A közvállalkozás fogalmát a szolgáltatásnyújtó tulajdoni formájának meghatározására használják, amelyre a Szerződés szigorú semlegességet ír elő. Lényegtelen, hogy az általános érdekű szolgáltatást nyújtó szolgáltató köz- vagy magánkézben van-e, ugyanazok a jogok és kötelezettségek vonatkoznak rá. 7 Sajnálatos módon az egyes kifejezések nem teljesen pontos meghatározása még mind a mai napig is fogalmi keveredést okozhat, ilyen eset például az, hogy a közszolgáltatást és az egyetemes szolgáltatást még mindig sokan azonos tartalmúnak értelmezik. Olyan helyzetekben, amikor a homályos megfogalmazás miatt nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy mely szolgáltatás mely kategóriába tartozik, akkor az uniós esetjog alapján kell dönteni. 7 Competitio 7.évf. 2008. 1.sz. június 49-65 oldal, cikk: Sztankó Éva: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatás értelmezéséről az Európai Unióban 15
3.3. A szolgáltatáskereskedelem helyzete a világban 3.3.1. A kezdetek A XXI. századra a globalizáció és nemzetköziesedés hatására jelentős változások figyelhetők meg a világon. Az elmúlt évtizedekben a világgazdaságban tapasztalható strukturális átalakulások leginkább a szolgáltatási szektorban jelennek meg, s ennek fő oka az, hogy a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem, illetve maga a szolgáltatáskereskedelem, csak az utóbbi évtizedekben került a figyelem középpontjába. 8 Az eddigi enyhe érdeklődés a tercier szektor iránt visszavezethető arra, hogy nem álltak rendelkezésre a megfelelő technikai, technológiai lehetőségek, s ezáltal szolgáltatások nemzetközi forgalomképessége mérsékeltebb volt, továbbá az, hogy a szolgáltatások olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek eltérnek az áruk jellemzőitől, s amelyek ezáltal sajátossá teszik a szolgáltatások kereskedelmét is. 9 Továbbá a késői érdeklődés a szolgáltatások iránt visszavezethető arra is, hogy a nemzetek nem szívesen adták ki a kezeik közül, hiszen a nemzet vérkeringését adta, azáltal, hogy nemzeti szinten szabályozhatták. Az 1990-es évek végén egyre inkább arra törekedtek, hogy minél jobban érvényesülhessen a szabadságnyújtás szabadsága, a liberalizálás minél hamarabb és jobban végbemenjen. Ekkor már a szolgáltatások egyre nagyobb részt hódítottak meg mind a foglalkoztatottak, mind a megtermelt GDP arányában. Az 1990-es évektől a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem növekedési üteme felgyorsult, s talán már azt is kijelenthetjük, hogy meghaladja az árukereskedelem bővülésének mértékét. Ezt a tendenciát az alábbi grafikon is jól mutatja: 8 Németh Petra - Kovács Zoltán: Szolgáltatások helyzete nemzetközi és hazai összehasonlításban: szolgáltatási térkép Hetesi E. Majó Z. Lukovics M. (szerk.) 2009: A szolgáltatások világa, JATEPress, Szeged, 88-99. o. 9 Külgazdaság, 2003 (47.évf.) 2.sz. 53-83 oldal, szakcikk: Jancsik András: A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizációja 16
1.ábra: A világ áru- és szolgáltatáskereskedelmének alakulása 1980 és 2000 között Forrás: Külgazdaság, 2003 (47.évf.) 2.sz. 53-83 oldal, szakcikk: Jancsik András: A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizációja Ezt a fejlődést erősítette továbbá az a tény, hogy egyre több szolgáltatás vált függetlenné a termeléstől, gyártástól, önállósodott, s az így létrejövő üzletágak ösztönzőleg hatottak, csábították a befektetőket független, specializált szolgáltatóvállalatok létrehozására. Ezt a folyamatot segítette a liberalizáció terjedése is, s hogy az állam a közszolgáltatások egyre nagyobb részét adta ki a kezéből, s tette át a magánvállalatok, cégek hatáskörébe. A szolgáltatáskereskedelem nemzetközivé válását nehezítette az a tény, hogy a legtöbb ország kereskedelempolitikája nem tette lehetővé a szolgáltatások szabad áramlását, korlátozásokkal nehezítették a kereskedelmét. 3.3.2. GATT, WTO A nemzetközi kereskedelem, s így a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem összehangolását a WTO ( World Trade Organization Kereskedelmi Világszervezet) vállalta magára. A WTO 1995-ben jött létre a 1947-ben aláírt GATT (General Agreement of Tariffs and Trade 17
Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) utódjaként, mely 1994. december 31-ig volt hatályos. A szolgáltatáskereskedelem szabályozásának, liberalizációjának lemaradását magyarázza a két lépés között eltelt idő hosszúsága is, hiszen amíg a nemzetközi árukereskedelem szervezett és globális szabályozása és liberalizációja elkezdődött már 1947- ben (a GATT gondolatával) addig a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem szabályrendszerének kialakítása csak a kilencvenes évek közepén, 1995-ben a WTO megalakulásával vette kezdetét. A GATT nem tért ki a szolgáltatásokra, sőt alapból megkérdőjelezte egy szolgáltatáskereskedelemre vonatkozó nemzetközi egyezmény szükségességét. Ekkor még a szolgáltatások nagy részét nem tartották alkalmasnak arra, hogy kereskedelempolitikai célokra használják, más szolgáltatásokat (pl vasút, telekommunikáció, vezetékes szolgáltatás, hálózatos szolgáltatások) pedig vagy állami tulajdonban volt vagy állami szabályozás alá esőnek tekintették. Bár a pénzügyi szolgáltatásoknak már akkoriban is nagy jelentősége volt, mivel a nemzetközi áruforgalom elengedhetetlen része volt, a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem átfogó és sok országra kiterjedő szabályozása, csak a GATT uruguayi fordulóján következett be. 10 Ekkor jött létre a WTO szervezete illetve a GATS 11, mely 1995-től lépett hatályba, s döntöttek úgy, hogy a nemzetközi kooperációt a kereskedelempolitika egészére kiterjesztik, beleértve a szolgáltatásokat is. A GATS illetve a WTO megszületéséhez az USA és Európa közös nézőpontra való jutása, megegyezése volt szükséges, majd a későbbiekben A GATS megállapodáshoz csatlakoztak a fejlődő országok is, mely lehetővé tette ezáltal a szolgáltatások liberalizálásának, a szolgáltatáskereskedelem szabad áramlásának nemzetek feletti szintre való emelését. A WTO létrejöttével egy olyan szervezet született, melyre igen fontos feladat hárult: meg kell határoznia globálisan és átfogóan a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem alapelveit, szabályait, a liberalizáció lépéseit és módszerét, továbbá képesnek kell lennie meghatározni s felügyelni a tagországok liberalizációjára vonatkozó kötelezettségvállalásokat. Ilyen 10 Blahó András és munkaközössége: Világgazdaságtan, 2007, Akadémia Kiadó Zrt. 11 GATS: Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről, angol megfelelője: General Agreement on Trade of Service, 1995-ben jött létre, részletesebben lásd 18. oldal 18
körülmények között látott napvilágot az Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről, a GATS ( General Agreement on Trade of Service). A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizálásától az emberek sokat vártak, látták az előnyöket, de közben rettegtek is az előre nem látható veszélyektől. Ahhoz, hogy a szolgáltatáskereskedelem liberalizációja pozitív hatást eredményezzen a tagországokban fontos, hogy előfeltételként hatékony szolgáltatási szektor legyen jelen az ország piacán. A szolgáltatások áramlásának liberalizációja versenyt teremt a tagországok szolgáltatói, vállalatai, transznacionális 12 cégei között, s így megnő a verseny a szolgáltatások piacán. Ez a helyzet versenyre, fejlődésre készteti a hazai szolgáltatókat, s a versenyképes szolgáltatások, szolgáltatók jelenléte a piacon növeli a gazdaság teljesítményét, akár exportképességét is. A fogyasztó is jól jár azzal, hogy kialakul ez a szituáció ( verseny a szolgáltatások piacán), hiszen így a szolgáltatások ára csökken, viszont a minőségük és a kínálat növekszik. A WTO biztosítja a piacra lépés feltételeinek stabillá tételét, s átláthatóságát, ez a nemzetközi piacon nagyobb fokú előreláthatóságot teremt az exportőrők számára. 13 Sajnálatos módon negatív kicsengése is lehet a szolgáltatáskereskedelem liberalizálásának néhány országban. Ez akkor fordulhat elő, ha a hazai szolgáltatók nem bírják a versenyt. Bár az erős külföldi szolgáltatók megjelenése kedvező lehet a fogyasztóra nézve, de kedvezőtlen a hazai szolgáltatók számára, akik ezáltal kiszorulhatnak a saját hazai piacukról. Ez szituáció főleg kis és nyitott gazdaságú országok esetében fordulhat elő, olyanoknál mint például Magyarország. (például Magyar Telekom). Továbbá a külföldi szolgáltatók a hazai munkaerőpiacról kívánják kielégíteni munkaerőigényüket, s mivel igen magas követelményeket támasztanak a jelentkezőkkel szemben, így ezeket a követelményeket a hazai cég által nyújtott jövedelemnél magasabb jövedelemmel kompenzálják. 14 Ezáltal elszívják az értékesebb munkaerőt a hazai szolgáltatóktól, ami azok versenyképességét rontja. További problémát jelentenek a tagországok közötti kulturális különbségek, hiszen így a szolgáltatások (gondolva itt főleg a CD-kre, DVD-re, filmes, zenei produkciókra) úgymond korlátlan beáramlása alááshatja, sértheti a helyi kultúrát, s e kultúrákban élők érzéseit, identitását, szokásait. 12 Transznacionális: nemzetek feletti 13 Susan George: A WTO, 2001, Napvilág Kiadó, Fordította: Philippe Breuil és Farkas Péter 14 Németh Petra - Kovács Zoltán: Szolgáltatások helyzete nemzetközi és hazai összehasonlításban: szolgáltatási térkép Hetesi E. Majó Z. Lukovics M. (szerk.) 2009: A szolgáltatások világa, JATEPress, Szeged, 88-99. o. 19
Ezek alapján láthatjuk, hogy a szolgáltatáskereskedelem liberalizációja előnyöket, és veszélyeket is rejtett magában, a WTO feladata az, hogy ezeket a veszélyeket kivédje, szabályozza a nemzetközi szolgáltatás kereskedelmet. 3.3.3. Európa Mielőtt a GATS-ról beszélnénk meg kell említeni, hogy míg a világban a fentebb leírt módon zajlott a szolgáltatások kereskedelmének liberalizációja, addig Európában, az Európai integráció keretében is történtek különálló, önálló, csak az Unió területére kiterjedő intézkedések, lépések a szolgáltatáskereskedelem liberalizálása érdekében. Ezt a folyamatot itt, csak nagy vonalakban vázlatosan szeretném leírni, hiszen a későbbiekben különálló fejezetként foglalkozom az Európai Unióval, s intézkedéseivel a szolgáltatások területén. Az európai integráció vonatkozásában már az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó 1957- ben aláírt Római Szerződés is a szolgáltatásáramlás nemzetközi illetve regionális liberalizációját célozta meg a négy szabadság, köztük a szolgáltatások szabad áramlásának megteremtésével. Célul tűzte ki az áru, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlásának megvalósítását. Ez utóbbi megvalósítása azonban nem ment könnyen, nem volt zökkenőmentes, s a vámunió kialakításához képest csak jelentős késéssel kezdett körvonalazódni. Eleinte nem történt semmilyen jelentősebb lépés, s eredmény a szolgáltatások szabad áramlásának megteremtésének érdekében, az 1968-ra létrehozott vámunió valójában csak az áruk szabad áramlását biztosította, bár azt sem teljes mértékben. A nagy áttörést az 1986-as Egységes Európai Okmány hozta, melynek hatására sor került a legfontosabb szektorális liberalizációs lépésekre, s így 1993-ra a szolgáltatások szabad áramlását gátló korlátok, akadályok nagy része eltűnt, de a liberalizáció a mai napig sem teljes körű. Lényegében megteremtődött a szabad verseny az addig lezárt ágazatokban, s ez a változás a legfőképpen a banki és biztosítási szférában, a telekommunikáció és közlekedés területén volt megfigyelhető. 20
A következő jelentős előrelépés az Európai Tanács lisszaboni ülésén 15 (2000) történt, majd a Zöld Könyv létrehozásával kísérelte meg a Bizottság az egyes szolgáltatások jelentés tartalmának megfogalmazását. Napjainkban az Európai Unió a szolgáltatási irányelv megteremtésével és bevezetésével próbálja meg liberalizálni, s összhangba hozni az Unió területén a tagországok közötti szolgáltatáskereskedelmet. Az irányelvtől a szolgáltatásokra, a szolgáltatáskereskedelemre vonatkozó tagországonkénti különböző törvénykezés, szabályozás egységesítését várják, s ezáltal megteremtődhet az egységes szolgáltatáskereskedelem. Természetesen az Európai Unió is aktívan részt vesz a WTO tárgyalásokon, a nemzetközi kereskedelem liberalizációjában, a kereskedelempolitikai szerepvállalása igen jelentős. Az EU tagországai is tagjai a WTO-nak. A korábbi évtizedekben a GATT tárgyalásai folyamán az EU által betöltött szerep egyértelmű volt. Hagyományosan az általános liberalizációs normák (vámcsökkentések, a szolgáltatási piac liberalizációja) egyik legfontosabb támogatójaként és a kölcsönös fegyelmet (például TRIPs 16, TRIMs 17, a kereskedelempolitika és a versenyszabályok közötti szorosabb kapcsolat stb.) kialakító és megerősítő szereplőként lépett fel, vitázva és együttműködve elsősorban az Egyesült Államokkal és néhány más, markáns véleményt képviselő országgal. 18 A Doha-i fordulón 19 azonban a WTO és az EU álláspontja között ellentét lépett fel a szolgáltatások kereskedelmének szabályozása területén, szemléletmódjuk összeütközött. Az unió a szolgáltatások kereskedelmének liberalizálását tartotta az elsődleges feladatnak hiszen az uniós belső piacán érvényesülő szolgáltatásnyújtás szabadsága is csak bizonyos korlátok között valósult meg a WTO pedig ezzel szemben igen merev álláspontot képviselt, főleg a szolgáltatást nyújtó személyek szabad mozgásával kapcsolatban. Ez az ellentét azért jelent problémát, mert ha a szabad kereskedelem egyenlőtlen feltételek között valósul meg, akkor számos kedvezőtlen mellékhatás léphet fel a nemzetközi kereskedelemben, 15 Részletesebben kifejtve a 31. oldalon 16 TRIPs: Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásai, Trade Related Aspects of Intellectual Property Rights, az 1994-es GATT egyezmény keretében jött létre a szellemi tulajdonjogok védelmének érdekében 17 TRIMs: Kereskedelmi vonatkozású beruházási szabályok, Trade Related Investment Measures, a WTO egyezmény keretében a beruházások szabályozására létrehozott dokumentum 18 Köz-gazdaság folyóirat 2008/2, szakcikk: Meisel Sándor: Az Európai Unió kereskedelempolitikája: Dilemmák és válaszok 19 Doha forduló a WTO egyik tárgyalássorozata, melyet 2001-ben, részletesebb leírás a 23. oldalon 21
gazdaságban, amelyek meggátolják az egységes szabad liberalizált szolgáltatáskereskedelem kialakulását. Az Európai Unió számára kihívást jelent, hogy a belső filozófiáját összhangba hozza a külső, a WTO-n belüli lépéseivel, s amikor ez a harmónia megvalósul, akkor lesz hatékony és sikeres az EU kereskedelempolitikája, valamint valósul meg a nemzetek feletti közös kereskedelempolitika. 3.3.4. GATS A GATS létrejöttével (1995-ös hatályba lépésével) megteremtődött a szolgáltatáskereskedelem globális és átfogó szabályozása, meghatározásra kerültek a szolgáltatáskereskedelem alapelvei, főszabályai, illetve a tagországok kötelezettségei. Szerkezetében és jellegében hasonlít a GATT-hoz, amely az áruk kereskedelmét szabályozza. A GATS a WTO három fő területének egyike lett a GATT (áruk kereskedelme) és a TRIPs (szellemi termékek kereskedelme) mellett. A szolgáltatáskereskedelem szabályozása három fő részből áll: Alapelvek Az egyes szektorok követelményeivel foglalkozó megállapodások és függelékek Egyes tagországok kötelezettségvállalásai A GATS legfőbb célkitűzése, hogy a szolgáltatások kereskedelmének egyre magasabb szintű liberalizálása megvalósuljon. A szolgáltatásokat 12 kategóriába sorolja, s ezáltál létrehoz egy átláthatóbb, szervezetteb rendszert a szolgáltatások útvesztőjében. A kategóriák létrehozásával már könnyebben lehetett szabályozni a nemzetközi szolgáltatáskereskedelmet. A GATS több célt, s alapelvet fogalmazott meg, mellyel az egységes szabályozás megvalósulhat. Ezeket a köbetkezőkben pontokba szedve, jól átláthatóan szeretném bemutatni Blahó András és munkaközössége által írt Világgazdaság című könyve alapján saját megvílágításban. 22
A szolgáltatáskereskedelem bővítése A kereskedelem bővítése lehetővé teszi a belőle származó haszon kihasználást, a gazdasági fejlődést. Liberalizáció A liberalizáció célja azon korlátok csökkentése, eltörlése, amelyek akadályozzák a szolgáltatások külső piacra való lépését, továbbá segíti a szabályok kiterjesztését minél több szolgáltatásra. A szolgáltatáskereskedelem elvei és szabályai kereteinek létrehozása Az egyik legfőbb és legfontosabb célja a GATS-nak az, hogy az árukereskedelemhez hasonlóan meghatározzák és kidolgozzák a szolgáltatáskereskedelem keretrendszerét, a működtetésének felépítését. A szolgáltatáskereskedelmet is olyan biztos alapokra akarták helyezni, mint az árukereskedelmet, ezzel is könnyítve a szabályozást, s megteremtve a stabil működési alapokat, alapelveket. Jogok és kötelezettségek egyensúlyának megteremtése Az egyensúly megteremtése igen kényes téma illetve kérdés, hiszen fontos, hogy egyik tagország se érezze úgy, hogy az általa nyújtott engedmények nem állnak egyensúlyban a kapott előnyökkel. Figyelni kell arra, hogy mindegyik tagország mérlege egyensúlyban legyen, s senki ne érezze magát negatívan diszkriminálva. Erre a kényes egyensúlyra főleg a fejlődő országok és a legkevésbé fejlődő országok esetében kell odafigyelni. A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem alapelveinek meghatározása A GATS egyik legfontosabb feladata az, hogy az árukereskedelemhez hasonlóan a szolgáltatáskereskedelem esetében is megfogalmazzák az alapelveket. A meghatározás közben figyelni kell arra is, hogy ezek az alapelvek a WTO általános alapelveire épüljenek és összhangban legyenek az árukereskedelemmel kapcsolatosan meghatározott alapelvekkel, de sajátos jellegükből és újszerűségükből fakadóan nem lehetnek azonosak azokkal. 20 Most a GATS-ra hárult az a feladat, amit a GATT évtizedekkel ezelőtt az árukereskedelem esetén már megoldott, azaz meghatározta az 20 Blahó András és munkaközössége: Világgazdaságtan 2007, Akadémia Kiadó alapján 23
alapelveket, melyek az egész rendszer, az egész árukereskedelemre vonatkozó politika alapjait. Valamennyi szolgáltatás lefedése A GATS rendeltetésszerű működéséhez fontos, hogy a megfogalmazott alpelvek, szabályok és kötelezettségvállalalás kiterjedjen valamennyi szolgáltatásra, azaz egyik szolgáltatás sem vonható ki fennhatósága, hatásköre alól. 21 Itt szeretném megjegyezni, hogy mint mindenhol itt is akadnak kivételek, kivételt tesz a GATS a közszolgáltatások területén, mert azok nem piaci feltételek mellett működnek. A későbbiekben, a Doha-fordulón ez a kivételezés azonban komoly feszültségeket fog okozni, hiszen a szolgáltatások és piaci feltételek változásának köszönhetően a WTO a közszolgáltatókra is ki akarja terjeszti fennhatóságát, míg egyes országok főleg az Európai Unió épp ellenkezőleg gondolta, ők kiakarták vonni alóla. A legnagyobb kedvezményes elbánás (LNKE) alkalmazása minden szolgáltatásra Az LNKE a diszkriminációmentesség elvének részét képezi, az egyik legalapvetőbb kereskedelempolitikai alapelv. A WTO alapelve, s így a GATS-nak is alapelve a legnagyobb kedvezményes elbánás alkalmazása minden szolgáltatásra. Ezen elv átvételével a GATS igyekszik az árukereskedelem területén elért liberalizációt a szolgáltatáskereskedelemre is kiterjeszteni. Viszont ezen alapelv alól is akadnak kivételek: A GATS megalkotásakor érvényben lévő bi- vagy multilaterális megállapodások, egyezmények, s így a GATS megengedi, hogy a tagországok bizonyos feltételek mellett kivonhatják egyes szolgáltatási szektoraikat a LNKE alól. Nemzeti elbánás elve A diszkriminációmentesség elvének részét képezi a nemzeti elbánás elve is. A nemzeti elbánás elvének alkalmazása általában magasabb fokú liberalizációt eredményez. Az elismerés joga Ahhoz, hogy a liberalizáció jól működjön, s sikeres legyen ez a folyamat fontos, hogy a tagországok kölcsönösen elismerjék egymás különféle jogait, előírásait, szabályait, s 21 Külgazdaság, 2003 (47.évf.) 2.sz. 53-83 oldal, szakcikk: Jancsik András: A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizációja 24
tiszteletben tartsák a másik jogait, kötelezettségeit. Természetesen ez a jog olyan szabályokra, előírásokra vonatkozik, amelyek a szolgáltatások nyújtását, áramlását szabályozzák, befolyásolják, korlátozzák. Átláthatóság Ez az elv lehetővé teszi a tagországok számára a szolgáltatáskereskedelemre vonatkozó jogszabályok nyomon követését. 22 A nemzetközi áruforgalommal ellentétben, amelynek csupán egy megjelenési formája létezik, a termékek egyszerűen átlépik a nemzetközi határt, addig a szolgáltatások se nem szállíthatók, se nem tárolhatók, s megjelenési formájuk is többféle lehet, exportálásuk akadályokba ütközik. Így a GATS meghatározott szolgáltatási (szolgáltatásexportálási) módozatokat: 1. Határon átlépő szolgáltatások (cross-border supply) Egy adott Tag területéről valamely másik Tag területére exportált szolgáltatások, csak maga a szolgáltatás keresztezi a nemzetközi határokat a szolgáltató jelenléte nélkül. 2. Külföldön igénybe vett szolgáltatások (consumption abroad) Egy adott Tag területén valamely másik Tag szolgáltatatásfogyasztói számára. A fogyasztó az állandó tartózkodási helyéül szolgáló országon kívül vesz igénybe szolgáltatásokat, azaz a fogyasztónak külföldre kell utaznia. 3. Helyben létrehozott, vállalaton keresztüli export Egy adott Tag szolgáltatója által valamely másik Tag területén lévő üzleti jelenlétén keresztül. Ide tartozik minden olyan szolgáltatás, amelyet külföldi illetőségű cégek nyújtanak egy adott országban, függetlenül a jelenlét konkrét formájától. 4. Importőr országban nyújtott egyéni szolgáltatás Egy adott Tag szolgáltatója által valamely másik Tag területén természetes személyek jelenlétén keresztül valósul meg. 23 22 Blahó András és munkaközössége: Világgazdaságtan 2007, Akadémia Kiadó alapján 25
Láthatjuk, hogy a GATS mindenre kiterjedően akarta szabályozni a szolgáltatáskereskedelmet. A céljuk az, hogy olyan szinten tudják felügyeletük alá vonni a szolgáltatások kereskedelmét, mint amilyet sikerült az évtizedek során elérni az áruk kereskedelménél. Viszont a szolgáltatások sajátos jellegéből adódóan a szolgáltatások kereskedelmének liberalizálásának folyamata nem követheti azt az utat amit az áruk kereskedelménél már bejártak, így nem volt lehetséges változtatások nélkül alkalmazni a GATT lépéseit, rendelkezéseit a szolgáltatások tekintetében. Azt mondhatjuk, hogy bár a GATT Uruguay-i fordulóján 24 vállalt liberalizáció meglehetősen alacsony szinten valósult meg, de mégis az Uruguay-i forduló volt a kezdet a szolgáltatáskereskedelem szabályozása terén. A forduló során azonban a szolgáltatások egészen széles területe maradt kiaknázatlanul és szabályozatlanul. Vagy azért mert a tagországok kötelezettségvállalásai még nem voltak elég liberalizáltak, vagy pedig azért mert az adott szolgáltatási szektor kérdése túl bonyolult és összetett volt, egy ilyen fordulóhoz. Hiszen ekkor egy széles ágazati lefedettségű tárgyalássorozatról volt szó, mely általánosan akarta meghatározni a szolgáltatáskereskedelem liberalizálásat, s az arra vonatkozó szabályozásokat. Ami számunkra igen fontos az Uruguay-i fordulón során az, hogy az alapvető távközlési szolgáltatások tárgyalásának szándékosan kevés teret hagytak, mert ez a kérdés is a szerteágazó szolgáltatási szektorok közé tartozott, továbbá a technika, technológia folyamatos fejlődése is mindig megújuló szabályozást von maga után. Végül az alapvető szolgáltatásokra vonatkozó tárgyalásokat 1997-ben zárták le, s megállapíthatjuk, hogy jelentős eredményeket is hozott: 60 ország tette lehetővé a nemzetközi versenyt e téren, s irányelveket fogalmaztak meg, melyek főleg arra terjedtek ki, hogy megakadályozzák a domináns vállalatok erőfölénnyel való visszaélését, s amelyek szabályozták a nemzetközi versenyt e téren. Tehát ezek alapján elmondhatjuk, hogy a GATS égisze alatt meginduló liberalizáció eddig érintetlen területeket, szektorokat tárt fel, vont be hatálya alá. Igyekeztek a meglévő jogi keretek között eredményeket elérni, lebontani a korlátokat, a kereskedelmi akadályokat, 23 Blahó András és munkaközössége: Világgazdaságtan 2007, Akadémia Kiadó és http://en.wikipedia.org/wiki/general_agreement_on_trade_in_services 24 Az Uruguay-i forduló, (1986-1993) 26
megalkotni a szükséges kereskedelempolitikai eszközöket. 25 S bár megkísérelték, de végül belátták, hogy a szolgáltatáskereskedelemre nem alkalmazható a GATT általi, az árukereskedelemre vonatkozó, rendelkezések. A fő problémát az jelentette, hogy a tagországok mindeképpen szerették volna megtartani az eddig érvényben lévő status quo-t, s a status quo rögzítésére törekedtek. S épp ezért elmondhatjuk, hogy általában a de facto 26 liberalizáció jobban érvényesült, mint a tagországok általi kötelezettségvállalások. Az országok ritkán vállaltak még további liberalizációt az egyezmény keretein belül. A következő diagramm a WTO tagországok által tett kötelezettségek számát mutatja meg a GATS keretében szolgáltatási szektor szerinti megosztásban (1994, 2000, 2002): 2.ábra: A WTO tagországok által tett kötelezettségek a GATS keretében a szolgáltatási szektor szerinti megosztásban Forrás: Külgazdaság, 2003 (47.évf.) 2.sz. 53-83 oldal, szakcikk: Jancsik András: A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizációja 25 Külgazdaság, 2003 (47.évf.) 2.sz. 53-83 oldal, szakcikk: Jancsik András: A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizációja 26 De facto: latin jogi kifejezés, jelentése: gyakorlatilag vagy gyakorlatban, azon intézkedések, történések, melyek nincsenek rögzítve törvényben, de a gyakorlatban elfogadottak, közismertek, tehát elterjedt gyakorlatuk van 27
Igazából az Uruguay-i forduló értékelése nehéz feladat, mert nem mérhető, nem számszerűsíthető az eredménye. A kötelezettségvállalások száma nem tükrözi az egyes szolgáltatási ágazatokban történt liberalizáció mértékét, nem ad választ arra, hogy mennyire liberizált egy adott terület. De véleményem szerint pozitív képet festhetünk az Uruguay-i fordulóról, hiszen mint fentebb említettem ez a tárgyalássorozat volt az első igazi lépés a szolgáltatáskereskedelem liberalizációja, egységesítése felé. Nagy áttörést jelentett továbbá még az is, hogy míg a GATT fordulókat gazdaságilag nagyobb, erősebb tagállam általában USA hívta össze, ha szükségét érezte, tehát itt egy új forduló meghirdetése egy gazdasági és politikai erővel bíró nagyhatalomtól függött, addig a GATS rendszeressé tette a további fordulókat, de a tárgyalási módokat és a témát nem határozták meg előre. 3.3.5. A szolgáltatáskereskedelmi tárgyalások újabb fordulója A WTO követköző jelentős fordulójaként a Dohai tárgyalássorozatot (2001 ) 27 jelölném meg, hiszen ezen alkalommal a nemzetközi kereskedelem megerősítését, a piacok további megnyitását tűzte ki célul, s mindezt úgy, hogy közben a fejlődő országokat is bekapcsolja a világkereskedelembe, hogy erősebb integrációt érjen el. Az új forduló szükségességét a következő okok váltották ki: Az eddigi felállított kereskedelmi szabályokat tovább kellett fejleszteni, hiszen a tagállamok állam- és kormányfői is belátták, hogy az ezen a téren elért eddigi eredmények nem felelnek meg az elvártaknak, nem sikerült az elképzelt liberalizált piacot még teljes körűen megteremteni A tagállamoknak további piacra jutási lehetőséget kell teremteni, s ezt nehezítő korlátokat le kell bontani A fejlődő országokat támogatni kell a fejlődésük területén Előtérbe került a környezeti fenntarthatóság kérdése A 21. században még mindig igen sok nyitott kérdés áll fenn a mezőgazdaság területén és a szolgáltatáskereskedelemben, melyekre még nem sikerült megfelelő válaszokat, azaz szabályozásokat megtalálni 28 27 Ez a tárgyalás nem lezárt, még mindig nem ért véget 28 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Hatodik átdolgozott kiadás, 2005, hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft. 28
Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk meg kell említeni, hogy a 2001-es Dohai Nyilatkozat igazából már csak megerősítette az 1999 óta tartó tárgyalások eredményét a szolgáltatáskereskedelem területén. A Dohai fordulón napi rendre kerültek a mezőgazdasági termékek kereskedelme, a szolgáltatások, a nem mezőgazdasági termékek piacra jutásának segítése, szellemi termékek, kereskedelem és beruházások közötti összefüggések, a nemzeti elbánás elvének igénye, TRIMs, a környezetvédelem, a versenypolitika, a fogyasztóvédelem, s a technológia fejlődésével létrehozott elektronikus kereskedelem. A fordulón elismerték és belátták, hogy a szolgáltatások jelentősége a gazdaságban egyre nagyobb szerepet játszik, egyre nagyobb súlyt kap az országok GDP-jében, jól mutatja ezt az is, hogy a fejlett országok számára egyre jelentősebb exportcikké változik. A szolgáltatások, a szolgáltatások kereskedelmének fejlődéséhez elengedhetetlen feltétele az, hogy maga a szolgáltatás is elérjen egy fejlettségi szintet, azaz fejlett szolgáltatások jönnek létre. A szolgáltatások liberalizálásában problémát jelentett az, hogy a fejlődő országok ezeket a lépéseket fenyegetésként értelmezte, s inkább védeni akarta a saját szolgáltatásait, mint liberalizálni a nemzetközi kereskedelemben. Tovább problémát jelentette, hogy a WTO a szolgáltatásokat egységként kezelte, s nem különböző ágazatainak, fajtáinak specifikációjára törekedett a szabályozás során. Az Európai Unió is aktívan részt vesz a WTO különböző tárgyalási fordulóin, a szabályozások megalkotásában. Az ellentétek a Dohai fordulón 13 éleződtek ki igazán. Ennek oka a szolgáltatások előtérbe kerülése, valamint az Európai Unió tagállamainak számának növekedése, a keleti blokk felvétele. Az ezáltal megnövekedett heterogenitás és értékrend változás befolyással van mind az Európa Unió, mind a WTO szintjén, eltolhatja a kereskedelempolitika hangsúlyait. Általánosságban elmondhatjuk, hogy új tagországok az előző években, rendben belesimultak az Unió kereskedelempoltikájába, s ezáltal az érdekviszonyokba. A 2003-as Cancuni Miniszteri Konferencia mérföldkő lehetett volna a Doha fordulón, de a feszültségek még ekkor is fennálltak a fejlett és fejlődő országok között, de mindenképpen konszenzusra kellett volna jutni több területen. A cancuni miniszteri konferencia 29