A belső hallás fejlesztése A belső hallás fejlettségéről dallambújtatással győződhetünk meg. A dallambújtatás azt jelenti, hogy egy dallamrészletet gondolatban énekelünk tovább, azután hangosan folytatjuk. Kizárólag nagycsoportosoknak való feladat. A belső éneklésre fokozatosan neveljük a gyermekeket. Először a zene egyes alkotóelemeit bújtatjuk el: a dallamot dúdoljuk, játékos szótagokkal énekeljük, míg a szöveget magunkban mondjuk; a ritmust tapsoljuk, doboljuk, míg a dalt és a szöveget magunkban mondjuk. Kezdetben szabályos időközönként bújtassunk, később a gyermekek hosszabb egységeket, több motívumot is énekeljenek magukban. A dallambújtatás lényeges része a tagolás. Közvetlen előkészítője a halk-hangos éneklés és az énekes párbeszéd, illetve két félcsoport váltakozó éneklése. Az egymásnak felelgető énekesek kénytelenek magukban végigénekelni a másik szólam dallamát, hogy a kellő pillanatban tudjanak újra megszólalni. Ez az éneklési forma képviseli az óvodában a többszólamúságot. Énekes párbeszédet tartalmazó játékok: Koszorú, koszorú; Gyertek haza ludaim; Gólya bácsi; Mért küldött az úrasszony? Kapusok kérdeznek, a szembenálló sor válaszol. A Megnyitottam -tól a kapu alatt átbújnak. Dobszerdá -ra a két utolsó gyerek a sor elejére áll, és most ők vezetnek. Vezetőpárcsere. 1
A párbeszédes dalokon kívül más, arra alkalmas játékdalokat is énekelhet felváltva két félcsoport, az óvónő és a csoport, egy gyermek és a csoport. Hasonlóan a Katalinka szállj el kezdetű játékban is: A gyermekek körbejárnak, és oldalt a karjukkal repülést utánoznak. Sós kútba tesznek : leguggolnak, két karjukat előrenyújtva lassan felállnak, mintha kivennék a katicabogarat a kútból. Kerék alá : egy helyben lassan megfordulnak. Ihol jönnek : a kör közepe félé haladnak, és vissza, dobbantó lépésekkel; lőnek : megállnak, és egyszerre tapsolnak egyet. Vagy: Felemelt tenyerükbe képzelik a katicát, és a végén elreptetik. Az Egy üveg alma c. dalnál páros és páratlan számokra osztjuk a csoportot, a végét együtt éneklik. Felelgetős játékot játszhatunk még úgy is, hogy a gyermekcsoport az óvónő hangszerének felelget: egy motívumot, egy sort a furulya vagy más dallamjátszó hangszer játszik, a választ rá a gyermekek és fordítva. Játszhatunk szöveges ének- és dalritmus váltogatásával: az óvónő énekel, a csoport ritmustapsolással felel és viszont; szöveges éneklés és dúdolás vagy szótaggal éneklés (libák gágogják a feleletet) formájában. A dallambújtatás vezetése A dallambújtatást először egyenletes járás vagy egyenletes tapsolás kíséretével gyakorolják a gyermekek. A játékot a következő módon tanítjuk meg: 2
A gyermekeket körbe állítjuk. Az óvónő a körön belül, körbejárva bemutatja a dallambújtatást: rövid dalt énekel: Ezután tovább jár, és szájmozgással mutatja, hogy magában újra énekli a dalt. Ezután folyamatosan hangosan is elénekli a dalt. Ezt követően a gyermekek is körbejárnak, de még nem énekelnek. Az óvónő így is bemutatja a dallambújtatást: ének-száj-mozgás-ének, folyamatosan. Harmadszorra már a gyermekek is énekelnek járás közben. A belső éneklést néma szájmozgással jelzik. Több rövid dal elbújtatása után a három sorra bontható dalok és mondókák középső részét bújtatják el. Az elbújtatás módját itt is bemutatjuk: az egyik sort (4 ütem) hangosan, a másik sort bújtatással, a harmadikat ismét hangosan. Például: Vagy: Kipp, kopp, kalapács, kicsi kovács mit csinálsz? Uccu, pajtás, kapj fel rája, úgyis te vagy a gazdája. Később rövid, kétütemnyi (egy motívum) belső részleteket bújtatunk el: Katalinka, szállj el, Sós kútba tesznek, ; Kerék alá tesznek, ; Ihol jönnek a törökök, mindjárt agyonlőnek. 3
Hosszabb részlet bújtatása: A tagolást végezhetjük az ismétlődő sorok, ismétlődő motívumok szerint is: Amikor a bemutatás és előzetes megbeszélés alapján járással vagy tapssal egybekötve, szájmozgással már jól megy a játék, akkor elmaradhat a járás, illetve a tapsolás és a szövegmondás. Helyette ülő helyzetben, kis ritmikus testmozgással (bólogatás, dülöngélés) kísérjék a gyermekek a dallambújtatást. A megbeszélés is elmaradhat, helyette váratlan jelre bújtassuk el és folytassák hangosan a dalt. Fontos követelmény a visszhangjátékok, a felelgető és váltakozó éneklés, valamint a dallambújtatás vezetésénél, hogy az óvónő ne énekelje, ne tapsolja együtt a gyermekekkel a feladataikat. Csakis így győződhet meg arról, hogy mennyire fejlettek a gyermekek képességei. A csoportot igen határozott beintéssel és vezényléssel kell irányítani. A belépéseket, újrakezdéseket és az elhallgatások helyét nagyobb mozdulattal, finom dobütéssel, tapssal jelezzük a megelőző lüktetésen. 4
A játékok alatt kis vezénylő mozdulatokkal, kopogással adjuk a zene lüktetését, így biztosítjuk a tempótartást. Egy-egy játékot több foglalkozáson ismételjenek a gyermekek, csak azután térjenek át másik dal feldolgozására. Minden olyan játékra, ahol tagoljuk a zenét, nagyon lelkiismeretesen fel kell készülni, mert a határozatlan vagy rossz beintés elbizonytalanítja a gyermekeket, így eredménytelenné válhat a játék. 5