BESZÁMOLÓ Párhuzamok, különbségek és találkozási pontok. A válás jogának fejlődése a Habsburg Birodalomban, 1780-1867 (Nagy Sándor, CH-ösztöndíj, 2016) Pályázatomban a házassági konfliktusok feletti állami ellenőrzés kiépítésével és megszilárdításával, a házassági perek anyagi és alaki jogának szabályozásával, valamint a válás bizonyos jogkövetkezményeinek (újraházasodás) kezelésével kapcsolatos általános és egyedi ügyek Habsburg Birodalom központi kormányzata iratanyagában történő feltárását tűztem ki célul. Közelebbről kiemelten a Staatsrat Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA) Haus-, Hof- und Staatsarchivban (HHStA) őrzött jegyzékelt (magyar vonatkozású) válóperes aktáit, továbbá a Hofkanzlei, illetve az Oberste Justizstelle Allgemeines Verwaltungarchivban (AVA) található magyar és birodalmi vonatkozású, házassági ügyekkel kapcsolatos iratait szerettem volna felkutatni. A munkatervet (amelyet menetközben, a helyszíni tapasztalatok fényében némileg módosítottam) az ösztöndíjas időszak alatt lényegében sikerült megvalósítani. A kikért és átnézett akták, illetőleg levéltári raktári egységek a következők voltak: ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Staatsrat 6031., 6576/1833.; 1196., 7851/1834.; 1107., 1839., 2708., 4958/1835.; 1076., 5994/1836.; 839., 850., 4617/1836.; 5984/1837.; 2516., 2604/1838.; 73., 2193., 5823/1839.; 762., 1705., 2400., 4569., 5635/1940.; 2559/1841.; 2498., 2632., 3599/1843.; 2517/1844; 617., 2052., 3905., 4822/1845., 33., 1186., 3307/1846., 5948/1847. (36 akta, 35 doboz) Kabinettskanzlei, Nachlaß Keeß 1-6. doboz (7 doboz) Kabinettskanzleiakten 704/1810., 1017/1924. (2 akta, 2 doboz) Reichsrat 389., 1149/1856.; praes. 222., 234/1857. (4 akta, 3 doboz) Minister Kolowarat Akten 269/1929., 1345., 2884/1831., 2160/1832., 1076., 1482/1841., 1125/1845. (7 akta, 7 doboz) Ministerium des Äußern Informationsbüro BM-Akten 1494/1854., 463/1857. (2 akta, 2 doboz) Gesandschafts- und Konsulatsarchive Rom Geistliche Agentie, Agentie-Akten II. 32. doboz (1 doboz) ÖStA AVA Hofkanzlei Allgemeine Reihe, Akten 1545-1553. doboz ( Ehen der Juden, 9 doboz) Oberste Justizstelle Bücher 34-36. kötet (Ratsprotokolle des Kompilationshofkommission, 1780-1790, 3 kötet) Alter Kultus Katolischer Kultus 9-13. doboz (5 doboz) Evangelischer Kultus 7-8., 19. doboz (3 doboz) Israelitischer Kultus 6-7. doboz (2 doboz) Neuer Kultus
Evangelischer Kultus 9. doboz (1 doboz) Mindösszesen tehát 77 doboz és 3 kötet fordult meg a kezem alatt. Ezekből összesen 140, változó terjedelmű aktát vagy iratdarabot jegyzeteltem ki Access-adatbázisomba. Kikértem még, de tűzkárosodás miatt nem kaptam meg az Oberste Justizstelle, Hofkommissionen-sorozatának (házassági jog, újraházasodások tárgymegjelöléssel szereplő) 50-51. dobozát. (Megjegyzem itt, hogy a Hofkanzlei Ehen der Juden-sorozata is égett, helyenként súlyosan károsodott iratokat tartalmazott, amit viszont a referens kiadott; a használatot ennél csupán másolási tilalom korlátozta.) Ami a forrásfeltárás eredményeit illeti, a kutatás egyik legnagyobb meglepetése a Hofkanzlei Ehen der Juden-sorozata volt, ahová annak idején, birodalmi tartományonként csoportosítva, a zsidó házassági ügyekkel kapcsolatos aktákat rakták le. A dobozokat zömmel házassági engedélyek (a zsidókat egyes tartományokban sújtó numerus clausus alóli felmentések, a házasság előfeltételeként kikötött házassági adó befizetése és német elemi iskolai bizonyítványok bemutatása), tiltott és rituális házasságok szankcionálása, házassági akadály alóli diszpenzációk, hirdetések töltötték meg ugyanakkor az egyedi ügyek mellett itt irattározták a zsidó házasságokkal kapcsolatos korai, 18. század végi-19. század eleji törvényhozás folyamán felfektetett aktákat is. A Kompilationshofkommission, majd 1790-től a jogutód Hofkommission in Gesetzessachen mindeddig ismeretlen (a szakirodalomban nem találtam erre az iratanyagra egyetlen hivatkozást sem) előterjesztései rávilágítanak az korábban publikált zsidó házasságjogi normák keletkezésének körülményeire, a törvényhozás folyamatára, a törvényhozók motivációira és az annak idején egyes kérdésekkel kapcsolatban felmerült, de végül elvetett alternatív megoldásokra. Eredetileg nem volt tervbe véve, ám már az első szúrópróba igazolta az Alter Kultus-sorozat kutatásának fontosságát a téma vonatkozásában. A tematikusan csoportosított sorozat megfelelő része a zsidó házassági ügyek tekintetében kiegészítette, a katolikusok és protestánsok tekintetében pedig hasonlóképpen jelentős előterjesztésekkel szolgált nem csak a korai időszakra, de a 19. század teljes első felére vonatkozóan. A kikért tételekben alapvetően egy másik józsefi udvari bizottság, a Geistliche Hofkommission, valamint később a Hofkanzlei házassági ügyeket érintő aktái jelentek meg, amelyek közül számos foglalkozott a házassági törvényhozás kiemelt kérdéseivel avagy a korszak jellegzetes házasságjogi problémáival (válások katolikus-protestáns vegyesházasságok esetében, felekezetváltások hatása az alkalmazandó anyagi és alaki jogra, újraházasodások, zsidó válóperek szabályozása, kikeresztelkedést követő válóperek, migrációs válások). Az ösztöndíjas időszak végén megkezdtem a kutatást, de csak az első dobozig jutottam a későbbi (a 19. század második felében keletkezett) Neuer Kultus-sorozat házassági ügyeinek átnézésében. A fenti irategyüttesek mellett a birodalom központi igazságügyi szerve, az Oberste Justizstelle anyagában az annak idején önálló hatáskörrel rendelkező, a polgári törvénykönyv tervezetén dolgozó, emellett a jozefiánus törvényhozásban is kiemelkedő szerepet játszó Kompilationshofkommission tanácsülési jegyzőkönyveit néztem át 1782-1790 között. Az udvari bizottság iratanyagának nagy része hasonlóan a központi igazságügyi szervek, és a bécsi székhellyel működő felsőbíróságok és törvényszék, valamint a Hofkanzlei ugyanott őrzött irataihoz 1927-ben, a Justizpalast leégése során megsemmisült, így a fennmaradt jegyzőkönyvek átnézése annak ellenére is fontosnak tűnt, hogy azokban a műfajból adódóan a tanácsüléseken elhangzottak csak kivonatosan, a lényeget kiemelve jelennek meg. A kutatás során a házassági pátens, s általában véve a válást illető korai állami jogszabályok
keletkezésének több apró, de érdekes körülményére sikerült fényt deríteni. A tapasztalatok alapján érdemes lett volna a jegyzőkönyveket 1782 előtt, és 1791-től is megnézni, de erre már nem maradt idő. A Kompilationshofkommissionban vezető szerepet játszó udvari tanácsos, Franz Georg von Keeß irathagyatékában, amely az osztrák polgári törvénykönyv születésének egyik alapvető forrása, további két, a házassági pátens előtörténetéhez fontos adalékokkal szolgáló iratot találtam: a bizottság egyik 1781 novemberi ülésén, az egyházi és állami bírósági hatáskör elhatárolását illetően már felmerült a házassági ügyek államosításának ötlete, amelynek nyomán a lehetőséget lebegtető külön előterjesztés született (a hagyatékban mind az ülésjegyzőkönyv, mind az előterjesztés megvan). A birodalmi központi kormányzat törvényhozó működését reprezentáló iratok, és elvi jelentőségű ügyek kutatását kiegészítette az uralkodó közvetlen tanácsadó szervei nevezetesen a Staatsrat, valamint Franz Anton von Kolowrat államminiszter iratanyagában található, a bécsi magyar levéltári delegátusok által jegyzékelt, illetve annak alapján előzetesen kiválogatott, válási ügyeket referáló akták átnézése. Miután a Staatsrat korai, 1832-ig terjedő iratanyaga 1945-ben elpusztult, éppen az állami házassági jog formatív korszakában keletkezett akták nem maradtak fenn (ezért sem tartottam szükségesnek a mutatókönyvek átnézését, a nem-magyar vonatkozású ügyek kiszűrésére). A magyar vonatkozású ügyeket 1846-ig tudtam kikérni, az utolsó egy-két év aktáira nem maradt idő. Ezek között kevés, a házassági jog szempontjából elvi jelentőségű akta volt, de a válások kutatója számára mindenképpen tanulságos lehet, mely ügyek jutottak egészen az uralkodóig. Az előbbiek közé számítható a titokban katolikus hitre tért feleség, Szepsy Erzsébet (aki így már nem válhatott volna el), és az elhagyott, az eltűnt nő távollétében a házassági köteléket felbontató, majd újraházasodó protestáns férj, Jakab Gergely (4617/1837., 73/1839.) esete, amelynek kapcsán a központi kormányzat sem tudott dűlőre jutni. A magyar és erdélyi kancelláriai előterjesztésekről készült részletes Staatsrat-összefoglalók mindenesetre rendkívüli történeteket hoztak felszínre az is érdekes, hogy elsősorban Erdélyből, ami talán nem véletlen (a 20. század elején az erdélyi törvényhatóságok produkálták a Monarchia legmagasabb válási rátáit). A levéltári kutatás mellett, a fennmaradó időben az interneten elérhető alábbi forráskiadványok házassági jog szempontjából fontos dokumentumait gyűjtöttem ki adatbázisomba (szám szerint 50 dokumentumot): 1. Az általánosan Justizgesetzsammlungként emlegetett, 1780-tól 1848-ig különböző címeken kiadott jogszabálygyűjtemény. http://alex.onb.ac.at/tab_jgs.htm 2. A II. József uralkodása alatt kiadott renedeletek legteljesebb gyűjteménye: [Kropatschek, Johannes (Hg.):] Handbuch aller unter der Regierung des Kaisers Joseph des II. für die K. K. Erbländer ergangenen Verordnungen und Gesetze in einer Sistematischen Verbindung, 1-18 Band. Wien 1785-1790. [2. Auflage für die Bände 1-11] http://alex.onb.ac.at/tab_hvb.htm 3. Harras von Harrasowsky, Philipp: Der Codex Theresianus und seine Umarbeitungen. IV. Band. Die Umarbeitungen des Codex Theresianus. I. Band. Entwurf Horten's. Wien, 1886. A munka nem csak a Codex Theresianus szövegét adja közre, hanem lábjegyzetekben felvázolja az adott jogszabály-tervezet későbbi sorsát is, így nélkülözhetetlen a házassági pátens születése vonatkozásában is (habár konkrét hivatkozások nélkül, azóta jórészt elpusztult kormányzati előterjesztésekre, jegyzőkönyvekre támaszkodik).
4. A Kompilationshofkommission jogutóda, az osztrák polgári törvénykönyv tervezetét tárgyaló Hofkommission in Gesetzessachen 1800-as évek elején felvett ülésjegyzőkönyveit közli: Ofner, Julius: Der Ur-Entwurf und die Berathungs- Protokolle des Oesterreichischen Allgemeinen bürgerlichen Gesetzbuches. Band I-II. Wien, 1889. 5. A jogszabályok mellett a Staatsrat azóta megsemmisült előterjesztéseit is publikálja: Pribram, A. F.: Urkunden und Akten zur Geschichte der Juden in Wien. Erste Abteilung, Allgemeiner Teil 1526-1847 (1849). I-II. Band. Wien-Leipzig, 1918. Kutatásaim hozadékának összegző értékeléséhez előrebocsájtandó, hogy a házassági jog fejlődésének, az ezt illető birodalmi törvényhozás működésének minél teljesebb megismerése nem tartozott kifejezett, közvetlen céljaim közé. Kezdettől fogva a válás társadalomtörténeti aspektusai, a korabeli jogi viselkedés mozgatórugói érdekeltekérdekelnek. Az ösztöndíjas időszak ehhez kétféleképpen tudott hozzájárulni. Egyrészt: úgy gondolom, hogy a jogi normák változásának feltérképezése elengedhetetlen az egyén lehetőségeinek, mindenkori jogi mozgásterének felméréséhez. Ez a válásokat illetően, a 19. század első felében eleve nem könnyű, hiszen egyfelől kevés a nyomtatott forrás (sajtó, jogi szakirodalom), másfelől a törvényhozás diszkrét működési módja is eltért a század derekától megszilárduló lényegében ma is működő polgári jogrendszerétől. Ausztriában a polgári törvénykönyv 1811-es kiadásáig (és jórészt még azután is) az egy-egy bejelentett egyedi eset, jogi probléma kapcsán a központi kormányszervek által tett előterjesztésekre adott legfelsőbb elhatározások, illetve kiadott uralkodói rendeletek (dekrétumok, pátensek) sora, továbbá az azok nyomán kialakuló közigazgatási és bírói gyakorlat formálta azt a meglehetősen diffúz civil szabályrendszert, amelyhez a viszálykodó házasoknak, ha viszályuk rendezését legális eszközökkel óhajtották rendezni, viszonyulniuk kellett. Magyarországon még bonyolúltabb volt a helyzet, hiszen civil házassági jogrendszer 1895-ig elvileg nem létezett, az országgyűlés csak a felekezeti rendszer működését szabályozó kerettörvényeket hozta meg (1790-1791: XXVI., 1868: XLVIII. tc.). Mégis, a jozefiánus pátens, az osztrák polgári törvénykönyv bizonyos elemei, illetve az említett királyi rendeletek közül több a Lajtán innen is érvényesült vagy átszivárgott a világi bíróságok gyakorlatába (ez utóbbiak jártak el ugyanis a protestánsok, majd 1868 után a protestáns vallásra áttért katolikusok házassági pereiben is). Kutatásaim nyomán mindenesetre sokkal világosabb kép alkotható az egyes jogszabályok születéséről vagy eredetéről, s azokról a megfontolásokról, problémákról, amelyek a törvényhozás vagy a jogalkalmazás folyamán felmerül(het)tek. Másrészt az sem elhanyagolható eredmény, hogy azon egyedi ügyek jelentős része is nevesítésre kerülhetett, amelyek annak idején komoly fejtörést okoztak a tartományi és központi kormányszerveknek, bíróságoknak. Mindenképpen hangsúlyozandó, hogy a normaképzés, különösen az állami házassági jog általam vizsgált formatív korszakában, korántsem egyirányú, azaz felülről lefelé történt. Azok a házasok, akik sajátos céljaik elérése érdekében a jog szabályozatlan, vagy bizonytalanul meghatározott területeire tévedtek, a normakövetés és -szegés között egyensúlyoztak, reagálásra késztették a hatóságokat, befolyást gyakoroltak a törvényhozásra, végső soron maguk is alakították a még képlékeny civil házassági jogrendet. A jövőben, az adódó nehézségek ellenére a Habsburg Birodalom szinte valamennyi egykori tartománya és utódállama érintett lehet feltétlenül érdemes lesz majd, ha azt a források fennmaradása lehetővé teszi, a végére járni azoknak a házassági
konfliktusoknak, válópereknek, közigazgatási eljárásoknak, és egyházi aktusoknak, amelyekre jelen ösztöndíj jóvoltából derült fény. A kutatás helyszíni támogatásáért külön köszönet illeti Oross András polgári levéltári delegátust, aki nem csupán értékes tanácsaival segítette munkámat, hanem a Staatsrat készülőfélben lévő 1843. évi jegyzékét rendelkezésemre bocsájtva, illetve az 1844-1847 közötti névmutatókat átnézését lehetővé téve felgyorsította a magyar (és 1844-től osztrák) vonatkozású válóperes akták kiszűrését és kikérését. Végezetül: a Collegium Hungaricum munkatársai segítőkészségükkel zökkenőmentessé tették az ösztöndíjas időszak eltöltését ezért ugyancsak köszönettel tartozok. Budapest, 2016. november 1. Nagy Sándor