C 77 Departamentum religionare Graeci ritus non unitorum, (Állag)

Átírás

1 Archive Plan Context Context: MNL Magyar Nemzeti Levéltár, (Levéltár) (1) Magyar Országos Levéltár, sz. (Levéltár) C (194) Helytartótanácsi levéltár - C szekció, (Fondfőcsoport/Szekció) C (195) Helytartótanácsi levéltár, (Fondcsoport/Levéltár) C (196) Magyar Királyi Helytartótanács, (Fond) C 77 Departamentum religionare Graeci ritus non unitorum, (Állag) Information on identification Ref. code C 77 Ref. code AP C 77 Title Creation date(s) Creation date(s), scattered dates Creation date(s), remarks Level Departamentum religionare Graeci ritus non unitorum Állag Hagyományos papír alapú adathordozó Running meters Raktári egységek Additional comments Fraktúrcsomó : 108 (13.64 ifm) Kötet : 126 (5.06 ifm) Mintacsomó : 3 (0.5 ifm) 1

2 Tanácsülési jegyzőkönyvek: "Protocolla..." Iratok: "Acta..." , csomó "Irregestrata" csomó "De popis" csomó "Informationes de conscriptione poparum" csomó "Regulamentum Illyricum" csomó Vegyes iratok csomó "Normalia..." csomó Irattári segédkönyvek: "Regestrum et index...", lajstrom és mutató, számsorral kötet "Index actorum normalium, mutató kötet Ügyvitgeli segédkönyvek: "Collectio b. normalium resolutionum" kötet "Collectio b. normalium resolutionum" (két azonos példány), tárgyi csoportok szerint tagolt szabályrendelet-gyűjtemények kötet Irattári kezelőkönyvek: "Liber praenotationis...", szerelő- és kölcsönkönyv kötet "Elenchus actorum anno 1848/49. ex departamento Graeci ritus non unitorum ad rationem locumtenentiatus Croatici... extradarorum", a Horvátországnak átadott iratok jegyzéke kötet A helytartótanács görög nem egyesült vallási osztálya az ország görög keleti vallású lakosainak vallási ügyeivel foglalkozott. A görög keleti vallás híveinek zöme Magyarországon - Erdélyt nem számítva - a szerbek (egykorú szóhasználat szerint: Illyri, Rasciani) közül került ki, kis része pedig román volt. A szerbek száma az országban főként a 17. század végén nőtt meg tetemes mértékben. I. Lipót nagy kedvezésekben részesítette a szerbeket, a Tisza-Maros vidéken szervezett határőrvidéken egy tömbben telepítette le őket, s a számukra kiadott kiváltságlevelekben többek között vallásuk szabad gyakorlását és az érsek (metropolita) választásának jogát is biztosította nekik. Kiváltságaikat később III. Károly és Mária Terézia is megerősítette. Katonai igazgatás alatt - minthogy a rendek sürgetéseire a tisza-marosi határőrvidéken feloszlatták (1741), majd a temesi bánságot is visszacsatolták az országhoz (1778) - a szerbeknek csak egy része maradt ugyan, a 60-as évek végétől kezdve a Száva és a Duna mellett keskeny csíkban szervezett határőrvidéken; a vármegyei igazgatás alatt álló, ill. az alá visszakerült területeken lakó szerbek ügyei azonban még hosszú ideig nem kerültek a polgári hatóságok kezébe, mert az összes "illyr" ügyeket az 1745-ben felállított, eleinte bánságinak, majd illyrnek nevezett udvari bizottságra bízták. Ezt az illyr deputációt azután 1777-ben Mária Terézia feloszlatta s 1779-ben a szerbeket az ország többi lakosához hasonlóan a magyar udvari kancellária és a többi magyar hatóság igazgatása alá helyezte. A metropolita választására, az ügyben gyűlés tartására s vallásuk szabad gyakorlására vonatkozó kiváltságaikat Mária Terézia több ízben is ban, majd az 1770-ben és 1777-ben kiadott "Regulamantum Illyricum"-ban s végül az 1779-ben kiadott "Declaratorium Illyricum"-ban - megerősítette, ill. az ezzel összefüggő kérdéseket részletesen szabályozta. 2

3 Ezeket a jogokat valóban gyakorolták is szerbek s ezek alapján 1744-ben tartották meg az első illyr nemzeti kongresszust Karlócán. Kiváltságaik birtokában a szerbek az egymást követő metropoliták vezetése alatt sikerrel állottak ellen a 17. század végén megindult és hosszú időn át meg-megújuló uniós törekvéseknek, amelyek arra irányultak, hogy a keleti egyház magyarországi híveit a görög rítus fenntartása mellett visszavezessék Róma felsősége alá. (Innen ered a görög keleti vallásnak egykorú elnevezése, a "nem egyesült görög szertartásúak", latinul "Graeci ritus non uniti".) Egyházi szervezetük megszilárdult, Mária Terézia uralkodásának végén már nyolc szerb püspökség volt: a szerémi (érsekség), a temesi, verseci, aradi, budai, bácsi, pakráci és karlócai. II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete a protestánsok mellett a görög keletiek számára is engedélyezte a magán vallásgyakorlatot, olyan helységekben, ahol 100 család él, valamint pap és iskolamester tartását, s részükre épületek emelését. Ez természetesen kedvezően hatott a görög keleti egyház fejlődésére, bár a görög keletiek számára nem volt olyan döntő jelentőségű, mint a protestánsokra nézve, hiszen - mint láttuk - a görög keleti egyház korábban sem volt elnyomásnak kitéve az államhatalom részéről, sőt inkább támogatásban részesült. A II. József uralkodásával szemben fellángolt ellenállás lefegyverzésére utóda, II. Lipót, alkalmas eszköznek látta a szerbek felhasználását; ezért 1790-ben engedélyezte nemzeti kongresszusuk összehívását. (Ezen a szerbek már külön terület követelésével állottak elő.) 1791 elején külön udvari kormányszéket állított fel számukra Bécsben, az illyr kancelláriát, s ennek élére a magyargyűlöletéről hírhedt Balassa Ferenc grófot állította. Végül azonban hozzájárult ahhoz, hogy az országgyűlés rendezze a szerbek viszonyait s megerősítette a 27. törvénycikket, amely a görög nem egyesülteknek az ország többi lakosához hasonlóan birtoklási és hivatalviselési képességet ad s biztosítja szabad vallásgyakorlatukat. Az illyr kancellária csak rövid ideig működött, I. Ferenc nem sokkal trónra lépése után, 1792 elején, a rendek kérésére eltörölte. Ugyanakkor az 1792: 12. tc.-ben a rendek a metropolita és püspökei számára az országgyűlésen ülési és szavazati jogot biztosítottak. A görög keleti vallás ügyében a rendi korszak folyamán nem hoztak több törvényt s csupán a vallásváltoztatásról szóló 1844: 3. tc.-t terjesztették ki rendeletileg 1846-ban a görög keletiekre is. (Ez a törvénycikk a korábban az áttéréseknél kötelező 6 heti katolikus vallásoktatás megszüntetését jelentette.) A helytartótanácsban a protestánsok és a görög keletiek vallási ügyeivel előbb a vallásügyi bizottság foglalkozott (az ebben az időben keletkezett vallásügyi irtok az "Acta religionaria" állagban és Apponyi előadónál találhatók), majd az ügyosztályi rendszer bevezetésétől kezdve a protestánsok vallási ügyeivel az evangélikus vallási osztály, a görög keletiek ügyeivel a görög nem egyesült vallási osztály től 1793-ig a görög nem egyesült vallási osztály egyesítve volt az evangélikus vallási osztállyal, tehát az évi görög keleti vallási iratok is ott vannak. Minthogy a görög keleti egyház ügyei fölött a királyi hatalom sokkal kiterjedtebb és mélyrehatóbb felügyeletet gyakorolt, mint a protestáns egyházak fölött, a helytartótanács meglehetősen széleskörű tevékenységet fejtett ki a görög keleti egyházi ügyekben. Az ügyosztály működésének első éveiben természetesen sok kérés futott be, amelyben a türelmi rendelet alapján magán vallásgyakorlatnak, templom, iskola építésének engedélyezését kérték egy-egy helység görög keleti vallású lakosai. Ezeknek a kéréseknek az elintézése ugyanúgy történt, mint a protestánsok hasonló folyamodványaié; a helytartótanács az illető megyével vizsgálatot végeztetett a lakosok számára és anyagi erejére vonatkozóan s a megyei jelentés beérkezése után megadta az engedélyt, vagy döntésre fölterjesztette az ügyet a királyhoz. Sok esetben a templom tervét és költségvetését is bekérték. A megadott vallásgyakorlati engedélyekről táblázatos kimutatásokban számolt be a helytartótanács az uralkodónak. Előfordult a görög keletieknél is, hogy túllépték a türelmi rendeletben megállapított jogokat (pl. nem akartak stólát fizetni a katolikus plébánosoknak.) Ilyen esetekben a helytartótanács dolga volt a rendeleteknek érvényt szerezni, utasítani a túllépőket a rendelet megtartására. A vallásgyakorlat engedélyezéséhez kapcsolódott a templom és pap számára történő telekkihasítás és a telek adómentesítésének ügye; az ilyen ügyek többnyire csak akkor kerültek a helytartótanács elé, ha nehézség merült fel, pl. a földesúr részéről, s így szükség volt a helytartótanács közbelépésére. A templomépítés céljára történő gyűjtés engedélyezéséért is a helytartótanácshoz kellett fordulni. Mindezek a vallásgyakorlattal kapcsolatos ügyek előfordultak később, a 80-a évek után is, de persze kevésbé sűrűn. 3

4 Az ügyosztály munkájának túlnyomó részét azonban az egész korszak folyamán a görög keleti egyház személyi és a anyagi ügyeinek ellenőrzése jelentette, amelynek irányvonalait a Mária Terézia által kiadott "Declaratorium Illyricum" szabta meg. Ez az ellenőrzés sok állandó jellegű, vagy legalábbis hosszú időn át munkát adó feladatot rótt az ügyosztályra. A pópák összeírása - amely már Mária Terézia korában, 1767-ben megindult - továbbra is folyt. A törvényhatóságok, ill. olykor a püspökök, évente táblázatos jelentéseket küldtek be a helytartótanácsnak arról, hogy a területükön levő görög keleti egyházközségekben hány működő (fungens) és hány számfeletti (non fungens, supernumerarius) pópa van. A jelentésekben a helység nevén kívül az ott élő görög keleti családok száma, a helységhez tartozó fiókegyházak, a pópák felszentelésének ideje s az esetleges magánkápolnák szerepelnek. Ezek a jelentések összesítés készítése végett a számvevőségre kerültek s az összesítést a helytartótanács felterjesztette az uralkodónak. A pópák számát azért kísérték figyelemmel, hogy a görög keleti papság számát csökkentsék, ill. túlságos növekedését megakadályozzák, s evégett több ízben meghagyták a püspököknek, ne szenteljenek fel új papokat mindaddig, amíg számfölöttiek vannak. Hasonló célja volt a kolostorokban élő szerzetesek összeíratásának is, amely több-kevesebb rendszerességgel az egész korszakban folyt. A pópákról szóló jegyzékek készítése a 90-es évek elején fölöslegessé vált, s megszánt, mert az 1790-i illyr kongresszusnak a plébánosok rossz anyagi helyzetére vonatkozó panaszára az uralkodó 1791-ben elrendelte a plébániák összeírását, részben a plébániák ellátásának javítása, részben az egyházmegyék jobb szervezése érdekében. a törvényhatóságok a következő években be is küldték az előírás szerint készült táblázatos összeírásokat, amelyek a plébániák jövedelmeire és papságára, valamint híveinek számára részletes adatokat tartalmaznak. Ezek felhasználásával azután szabályozták a plébániák jövedelmének kérdését; a helytartótanács és a kamara vegyes bizottsági ülésen tárgyalta meg a plébániáknak a városok házipénztáraiból történő segélyezését. Ilyesfajta összeírásokat a plébániákról később, az 1820-as és 30-as években is készíttettek a törvényhatóságokkal. A papság kellő anyagi helyzetének biztosítása mellett megfelelő képzettségére is figyelmet fordított a kormányzat. A kérdéssel való foglalkozást mutatja, hogy 1814-től kezdve évi kimutatásokat kellett beküldeniük a püspököknek az újonnan felszentelt diakónusokról és presbiterekről, feltüntetve végzettségüket, vizsgáik eredményét, nyelvismeretüket s egyéb adataikat (születési hely, felszentelésük napja, beosztásuk stb.). Ezeket a katalógusnak nevezett kimutatásokat a helytartótanács a számvevőséggel dolgoztatta fel s az összesítést felterjesztette az uralkodóhoz. A türelmi rendelettel kapcsolatban II. József 1784-ben összeíratta a görög nem egyesült alapítványokat; ezután pedig - végig az egész korszakon át - a törvényhatóságok kötelesek voltak félévenként vagy évenként jelentést írni a helytartótanácsnak az új alapítványokról, ill. közölni, hogy nem történt alapítványtevés. A beérkezett jelentéseket a helytartótanács áttette a számvevőséghez összesítés végett s az összesített táblázatot felküldte az uralkodónak. Rendszeres ellenőrzést gyakorolt az uralkodó a helytartótanács útján az ún. illyr nemzeti alap kezelése, hovafordítása fölött. Ez az alap a görög keletiek egyházi és iskolai céljait volt hivatva szolgálni s a karlócai metropolita rendelkezett vele. Számvevőt azonban a király nevezett ki hozzá, a számadásokat a helytartótanácshoz kellett beküldeni, az terjesztette föl legfelsőbb jóváhagyásra. Az alapból rendszerint kikölcsönöztek kamatra kisebb-nagyobb összegeket, a kölcsönért folyamodók kérései felett az uralkodó döntött a metropolita és a helytartótanács véleménye alapján. A püspökök halálakor az uralkodó rendelkezett a hagyaték számbavétele, leltározása és a püspökség javainak kezelése felől. Adminisztrátort nevezett ki, aki az üresedés ideje alatt intézte a püspökség anyagi ügyeit s a jövedelmekről és kiadásokról készített számadásait beküldte a helytartótanácsnak, az pedig továbbította az uralkodónak. Az új püspökök beiktatására királyi biztos szállt ki. A jobb jövedelmű püspököknek évente meghatározott összeget kellett adniuk a kevésbé jól ellátott püspökségek jövedelmeinek kiegészítésére. Amennyiben e kötelezettség alól felmentést kértek, vagy valamelyik püspök dotációjának javításáért folyamodott, kéréseiket a helytartótanács küldte föl az uralkodóhoz. A helytartótanácshoz futottak be a törvényhatóságoktól a görög keleti monostorok és egyházközségek vagyonáról a törvényhatóság vagy a földesúr megbízottjának közreműködésével készített évi számadások, s ezeket a helytartótanács szintén eljuttatta az uralkodóhoz. Ugyancsak a helytartótanács közreműködésével történt a metropolitaválasztás céljából tartott nemzeti kongresszusok költségeivel kapcsolatos teendők lebonyolítása. A küldöttek napidíjára és útiköltségére szükséges összeget ugyanis a kincstár előlegezte. A kongresszus végeztével azután a törvényhatóságok kivetették a görög-keleti hívekre (olykor össze is írták a kivetés érdekében a görög keletiek házait.) A törvényhatóságok beszedték a pénzt s befizették az illetékes kamarai pénztárba. A szétosztásról, beszedésről és befizetésről a törvényhatóságok jelentésekben számoltak be a helytartótanácsnak; az pedig elküldte a szükséges értesítéseket a kamarának, közvetítette a nyugtákat a kamara és a törvényhatóságok között. 4

5 Ezek mellett az állandó jellegű feladatok mellett természetesen a napról napra felmerülő, egyedi ügyekkel való foglalkozás is a helytartótanácsra hárult. Török betörés következtében károsodást szenvedett pópa segélykérése, egy helység szerb és román görög keleti lakosai közti viszály, híveknek a pap elleni panasza, iskolamester kérése stb. mind-mind a helytartótanácshoz érkezett be s annak munkájával intéződött el. A személyi és anyagi kérdéseken kívül szorosabb értelemben vett egyházi természetű kérdésekre is kiterjesztette befolyását a kormányzat. Így pl. csökkentette az ünnepek számát, egészségügyi szempontokra való tekintettel szabályozta a temetési szokásokat, megszabta az egyházi funkciókért járó díjak nagyságát stb. Ezeket a rendelkezéseket a helytartótanács közvetítette a törvényhatóságokhoz. A görög keleti szentszékek működésének ellenőrzése - amely az egész korszakon át folyt - szintén munkát adott az ügyosztálynak. A püspökök ugyanis tartoztak beküldeni a helytartótanácshoz a szentszéki jegyzőkönyveket s ezeket a helytartótanács felterjesztette az uralkodónak. Az általános ellenőrzés mellett - rendszerint a perbefogott papok kérelmére - csak a király jóváhagyásával vált érvényessé. A házastársuktól megszökött személyek köröztetését a királyi rendeletnek megfelelően a püspökök a helytartótanácstól kérték; az rendelte el a törvényhatóságokban a körözést, nézte át a tőlük beérkező jelentéseket. (Szökött házasfelek körözésére vonatkozó iratok a "Dep. publico-politicum", a "Dep. religionare Augustanae et Helveticae confessionis" ügyosztályok anyagában is vannak.) Házassági ügyek egyébként nem foglalkoztatták gyakran az ügyosztályt, csak az előforduló szabályszerűtlen (szülői engedély nélkül titokban történt) házasságkötési esetek kerültek eléje, amelyek miatt az esketést végző papot megintették. Az áttérések ügyében az eljárás ugyanolyan volt, mint protestáns hitre térők esetében, vagyis 6 heti vallásoktatásnak kellett megelőznie. I. Ferenc évi rendelete után pedig a helytartótanács az előzetes megyei vizsgálat után minden egyes áttérési ügyet véleményével fölterjesztett döntésre az uralkodóhoz. (L. a "Departamentum religionare Augustanae et Helveticae confessionis" ismertetését.) Áttérés görög keleti vallásra meglehetősen ritkán fordult elő (igaz, hogy olykor egész községek akartak áttérni a görög katolikus vallásról a görög keletire), úgyhogy ez egészen kevés munkát adott az ügyosztálynak. Hasonlóképpen ritkán akadt tennivalója az ügyosztálynak a katolikus-görög keleti vegyes házasságokból származó gyermekek katolikus nevelésének ügyében. Foglalkozott az ügyosztály kezdettől fogva a görög nem egyesültek vallási könyveivel, kalendáriumaival is. Erre a kérdésre nemcsak a papság műveltségi színvonalának emelése miatt, hanem főként politikai szempontokból terelődött a kormányzat figyelmébe. Ilyen könyveket ugyanis nagy számban hoztak be Oroszországból és Törökországból. Ezt a behozatalt meg akarták szüntetni, ill. bizonyos meghatározott könyvekre kívánták szorítani. Ellenőrizték a behozatalt s a törvényhatóságokkal vizsgálatokat végeztetek ilyen könyvek eladása ügyében, ill. gondoskodtak a szükséges könyvek hazai kinyomtatásáról (pl. a 19. sz. elején az Egyetemi Nyomdában). Mindezeket a kérdéseket azonban elsősorban a helytartótanács könyvvizsgálati ügyosztálya intézte, ezekre vonatkozó kutatás esetén tehát nem elegendő a görög nem egyesült vallási osztály iratanyagában kutatni, hanem ki kell terjeszteni a kutatást a könyvvizsgálati ügyosztály (dep. revisionis librorum) anyagára is. Az iratanyag zöme a görög nem egyesült vallási osztálynál is az "Acta" és a "Normalia" sorozatokban van elhelyezve. Az "Acta" sorozat évi iratai a "Regestrum" című központi lajstromkönyv 110., 129. és 131. rakszámú kötetében levő lajstrom és mutató, az évi iratai pedig az ügyosztálynál levő "Regestrum et index" című lajstrom és mutató alapján használhatók. A "Normalia" sorozat az "Index actorum normalium" című betűrendes mutató segítségével használható. Az 1784 előtti iratoknál az irat napi keltét, az 1784 utániaknál pedig a kútfő- és tételszámot kell kiírni a kikereséshez. 5

6 Kutatóterem megnevezése Related units of description Related units of description: A kisebb sorozatokról a következőket kell tudni. Az "Irregestrata" az évekből való, főként a pópákra vonatkozó iratokat tartalmaz, amelyek jelzettel nincsenek ellátva s nagyjából időrendben következnek egymás után. (A belső címlap szerint ezek az iratok az "Acta religionaria" lajstromozatlan iratai.) A "De popis" sorozat az "Acta secundum referentes" állagból Apponyi előadó iratai közül kiemelt, a pópákra vonatkozó iratokból áll. Ezek az iratok az "Acta secundum referentes" állagbeli rendjükben (tehát az előadón belül évek, éveken belül pedig numerusok és alszámok szerint) vannak elhelyezve. Az "Informationes de conscriptione poparum" sorozatot a pópák összeírása ügyében a törvényhatóságoktól 1785-ben beérkezett jelentések alkotják. Ezek a jelentések 3 csoportban - megyék, városok és kiváltságolt kerületek - s e csoportokon belül a törvényhatóságok neveinek időrendjében vannak elhelyezve. (A megyéknél azonban a Z betű után van besorolva Belovár-Körös és Krassó megye.) Az iratok a csoportokon átfutó, ig terjedő sorszámokkal vannak ellátva. A "Regulamentum Illyricum" sorozatban az és évi Mária Terézia által kiadott illyr regulamentumnak szerb, ill. szerb-latin nyelvű, részben nyomtatott, részben kéziratos példányai vannak, amelyeket II. József rendelkezésére a törvényhatóságok beszedtek a pópáktól és beküldtek a helytartótanácsnak. (II. József azért rendelte el beküldésüket, mert az 1779-i "Declaratorum Illyricum" kiadásával érvényüket vesztették.) Ezek az évi 38. kútfő iratainak mellékletei, csak alakjuk és terjedelmük miatt kerültek külön csomóba. Végül egy csomóban vegyes iratok vannak még itt, amelyeket részben más helytartótanácsi állagokba, részben az i minisztérium levéltárába kell majd elhelyezni. (Pl. az i vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz érkezett iratok, az aradi görög keleti egyházmegye évi zsinatának jegyzőkönyvei, évi kimutatások a görög nem egyesült alapítványokról.) Bécsi kapu tér Eredeti irat: C 2 Protocollum exhibitorum, (Állag) Eredeti irat: C 10 Regestrum, (Állag) Mikrofilm másolat: X 7860 Departamentum religionare Graeci ritus non unitorum(c 77) (Állag) Use Required permission: Physical Usability: Accessibility: URL for this unit of description URL: Mikrofilm másolat: C 76 Departamentum religionare Augustanae et Helveticae confessionis, (Állag) Nincs Másolatban is Nyilvános 6