Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Külgazdasági Szak Nappali tagozat Nemzetközi Gazdaságelemző szakirány Ágár Davaajav MONGÓLIA PRIVATIZÁCIÓJÁNAK ELEMZÉSE Diplomadolgozat Konzulens: Ferkelt Balázs Budapest 2002
TARTALOM 1. BEVEZETÉS... 5 2. MONGÓLIA RÖVID BEMUTATÁSA... 7 2.1. MONGÓLIA FÖLDRAJZA... 7 2.2. MONGÓLIA TÖRTÉNELME... 8 2.3. MONGÓLIA GAZDASÁGI HELYZETE... 9 3. A PRIVATIZACIÓ ÁLTALÁNOS ELEMZÉSE... 11 3.1. PRIVATIZÁCIÓ A 20. SZÁZADBAN... 11 3.2. A PRIVATIZÁCIÓ MEGKÖZELÍTÉSI SZEMPONTJAI... 12 3.2.1. Pragmatikus indokok... 12 3.2.2. Ideológiai indokok... 13 3.2.3. Üzleti indokok... 14 3.2.4. Populista indokok... 14 3.3. A PRIVATIZÁCIÓ CÉLJAI... 15 3.3.1. Állami célok... 15 3.3.2. Vállalati célok... 15 3.4. PRIVATIZÁCIÓ MEGVALÓSÍTÁSÁNAK AKADÁLYAI... 16 3.5. A PRIVATIZÁCIÓ FŐBB FORMÁI... 16 3.5.1. Vagyonjegy... 17 3.5.2. Tőkeegyesítés... 18 3.5.3. Tőkeemelés... 18 3.5.4. Helyi önkormányzati és közalapítványi forma.... 19 2
3.5.5. Alkalmazotti részvényvásárlási forma... 19 3.5.6. Vagyonkezelés üzleti alapon:... 20 3.6. A PRIVATIZÁCIÓS STRATÉGIÁK FŐ DIMENZIÓI... 20 3.6.1. A vagyonértékelés... 20 3.6.2. Az új tulajdonos kiválasztása... 20 4. A MONGOL PRIVATIZÁCIÓ ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI... 22 4.1. PRIVATIZÁCIÓ TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI CÉLJA ÉS A MEGVALÓSÍTÁS LEHETŐSÉGEINEK ELEMZÉSE... 22 4.2. A GAZDASÁG STABILIZÁCIÓJA A PRIVATIZÁCIÓ SORÁN... 25 4.3. TULAJDONJOG, MINT A PRIVATIZÁCIÓ FONTOS KÉRDÉSE... 26 4.4. PRIVATIZÁCIÓS JOGALKOTÁS INTÉZMÉNYEI... 29 5. A MONGOL PRIVATIZÁCIÓ ELSŐ SZAKASZA... 31 5.1. A PRIVATIZÁCIÓ KEZDETE... 31 5.2. A VÁLLALATOK PRIVATIZÁCIÓJA... 32 5.3. PRIVATIZÁCIÓ A MEZŐGAZDASÁGBAN... 36 5.4. A PRIVATIZÁCIÓ VÉGREHAJTÁSA... 36 5.5. A KISPRIVATIZÁCIÓ ÉRTÉKELÉSE... 37 6. A MONGOL PRIVATIZÁCIÓ MÁSODIK SZAKASZA... 38 6.1. A NAGYPRIVATIZÁCIÓ KEZDETE... 38 6.2. AZ ÁLLAMI VAGYON BIZOTTSÁG... 38 6.3. "AZ ÁLLAMI VAGYON PRIVATIZÁLÁSA 1997-2000 PROGRAM"... 43 6.4. A NAGYPRIVATIZÁCIÓ A KÜLÖNBÖZŐ IPARÁGAKBAN... 46 6.5. A LEGNAGYOBB ÉS LEGÉRTÉKESEBB VÁLLALATOK PRIVATIZÁLÁSA.49 3
7. A MONGOL PRIVATIZÁCIÓBAN SEGÉDKEZŐ SZERVEZETEK 56 7.1. USAID PROGRAM... 56 7.2. BARENTS GROUP LLC... 58 8. A MONGOL PRIVATIZÁCIÓ JÖVŐJE... 60 8.1. AZ ÁLLAMI VAGYON PRIVATIZÁLÁSA 2001-2004-BEN ELNEVEZÉSŰ PROGRAM... 60 8.2. A BANKPRIVATIZÁCIÓ TERVE... 60 8.3. A TERMŐFÖLD PRIVATIZÁLÁSÁNAK TERVE... 61 8.4. PRIVATIZÁCIÓ A TÁRSADALMI SZERVEZETEKNÉL... 61 9. ÖSSZEGZÉS... 63 10. A TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE... 65 11. FELHASZNÁLT IRODALOM... 66 4
1. BEVEZETÉS A privatizáció 1980-as években világszerte terjedő mozgalom volt, megvalósítása mélyreható változásokat hozott minden olyan országban, ahol lezajlott. Nemcsak a volt szocialista országokban, hanem a vegyes gazdasági rendszerű fejlett országokban is voltak ilyen törekvések, melyek csaknem ugyanolyan módszerekkel, bár nem ugyanolyan lépésekben mentek végbe. A volt szocialista országokban az 1990-es években kezdték meg a privatizációt. Ennek oka az volt, hogy az állami tulajdon egyeduralkodása súlyosan leépítette az adott országok gazdaságát, és akadályozta azok növekedését, melynek következtében az életszínvonal, s egyúttal a fogyasztói igények is csökkentek, s a társadalom fejlesztési tervei sem tudtak megvalósulni. Az 1980-as években a piacgazdasági rendszerű országok költségvetési hiányának növekedése, valamint az egyes vállalatok veszteségei a makrogazdaságra is rossz hatást gyakoroltak. De főleg a szocialista országokban népi címszóval illetett, valójában gazdátlan, a tulajdonosi szemlélet hiányával kezelt vagyon, eredményezte a gazdasági- és a társadalmi helyzet globális hanyatlását, szükségessé téve a mielőbbi intézkedéseket. A kapitalista világ vegyes gazdasági rendszerben működő országaiban az állami vagyon privatizálása leginkább a Brit modell alapján ment végbe. A 5
nagyvállalatok eladás útján kerültek át a magánszektorba, hiszen ezekben az országokban megvoltak az ehhez megfelelő saját tőkével rendelkező magánbefektetők. Ezzel szemben több volt szocialista országban az úgynevezett kuponos modell alapján hajtották végre a tulajdonváltást. Természetesen a privatizációs folyamat mindenütt különböző módszerekkel zajlott, az adott ország gazdasági, politikai, és társadalmi sajátosságainak megfelelően. A mongol privatizációnak is a szocialista gazdasági rendszer bukása, az 1990- es években lezajlott rendszerváltás adta meg a szabad utat. A privatizáció, a rendszerváltással párhuzamosan Mongóliában is történelmi változásokat jelentett. Ezekben az években lett tagja az ország a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), a Világbanknak és a WTO-nak. A Mongol kormány gazdaság-átalakító programja döntően az említett szervezetekkel közösen készített helyzetelemzésen alapult. A korábbi egyoldalú KGST-függés után, a nemzetközi szervezeteken keresztül, az ország jelentős segítséget kapott fejlesztéseihez az USA-tól és Japántól, valamint számos más országtól, segély és hitel formájában. Az átalakulással és fejlődéssel kapcsolatos gondokkal terhelt gazdaság számára fordulópontot jelentett az 1994 év, mikor a gazdaság hanyatlása megtört és az utóbbi 5 évben először nőtt a GDP. 6
2. MONGÓLIA RÖVID BEMUTATÁSA 2.1. Mongólia földrajza Mongólia a 40-50-dik szélességi fok között terül el, északról Oroszország belső-ázsiai vidékei, délről Kína belső-mongol tartománya határolja. Az ország területe 1.565 ezer km 2, népessége 2.694.432 fő (2002 július) Az ország népsűrűsége az egyik legalacsonyabb a világon, 1,72 fő/km 2. Mongólia lakosságát 90 %-ban halha mongol, 5%-ban burját, 4%-ban kazah nemzetiségű, ezen kívül kevesebb, mint egy százalék orosz és kínai állampolgár alkotja. Az összlakosság 55%-a a városokban él A lakosság többsége (94-95%) lámaista (buddhista) vallású, négy százalék mohamedán. Az ország fővárosa az 650 ezer lakosú Ulánbátor. 7
Az ország területének 79 %-a legelő, 10 %-a erdő, 1 %-a szántó és 10 %-a terméketlen sivatag. A januári hőmérséklet -20, -40 Celsius fok, a júniusi 10-37 Celsius fok között van. Az évi csapadék mennyisége november 1. és április 30. között 10-100 mm, május 1. és október 31. között átlagosan 100-350 mm, tehát a csapadék kevés és eloszlása nem egyenletes. 2.2. Mongólia történelme Mongólia ősidők óta lakott területét az i.e. 3. században a hun törzsszövetségek vették birtokukba, majd a 6-8. században a türk törzsek fennhatósága alá került át. Az egységes mongol birodalom a 13. században alakult ki, s hódítások révén kora legnagyobb birodalma lett. (1206-ban Dzsingisz Kán minden mongolok uralkodója (1162-1227 lett) A 15. században a megerősödött fejedelemségek között ádáz küzdelem folyt. A 16. század második felében kezdődött meg a lámaizmus terjedése. A fejedelemségek a 17. század közepére meggyengültek és fokozatosam mandzsu fennhatóság alá kerültek. Míg Belső-Mongóliában erős kínai gyarmatosítás folyt, addig Külső-Mongóliában az orosz gazdasági befolyás erősödött. A 20. század elejére a nemzetiségi arisztokrácia és a külföldi hódítók kettős nyomása alatt élő jobbágyok népi forradalmi szervezkedésbe fogtak. 1911-ben, a kínai forradalom teremtette helyzetben, a fejedelmek államcsíny útján vetettek véget a kínai fennhatóságnak. Az orosz forradalom hatással volt Mongóliára is. Hosszas csatározások után az 1921-ben, orosz segítséggel, létrejött az úgynevezett népi kormány, és megkezdődött az ország szocialista fejlődése 8
1962-ben lett tagja az ország a KGST-nak. 1989-ben rendszerváltás zajlott le békésen úton, és a közel 70 éves szocialista bürokráciát felváltotta a demokratikus rendszer, ezzel Mongólia is elindult a gazdasági reformok és a piacgazdaság felé vezető úton. 2.3. Mongólia gazdasági helyzete Mongólia agrár-ipari ország, az egy főre jutó GDP 424 USD, a bruttó nemzeti termék 1,3 Mrd USD, melynek 25 %-a az iparból és 30 %-a a mezőgazdaságból származik, ennek megfelelően a munkaképes lakosság 34 %- át a mezőgazdaságban, 27 %-át az iparban foglalkoztatják. A mezőgazdasági termelés legfontosabb területe az állattenyésztés, melynek meghatározó jelentőségű állatfajtái a ló, a teve, a kecske, a szarvasmarha és a juh. A sivatagos déli részekkel (Góbi sivatag) ellentétben, a csapadékosabb észak-keleti részeken lehetséges a növénytermesztés is, melynek 80 %-át a búza teszi ki, a második és harmadik helyen pedig az árpa és a zab termelése áll. Az ország ásványi kincsekben igen gazdag, de a lelőhelyek többsége kiaknázatlan. Jelentősebb termelés csak a barnaszén-, fluorit-, molibdén- és rézbányákban folyik, de az utóbbi években az aranybányászat is jelentősen fejlődött. Az ipar elsősorban a mezőgazdasági termékek feldolgozására épül. A könnyűipar legfőbb ágazatai a fa-, a bőr- és a gyapjúipar, valamint a cipő- és ruhagyártás, melyek a hús és a tejiparral együtt az ország termelésének 55%-át adják. 9
Az ország exportjának 17 %-a élőállat, 13 %-a hús, 10 %-a gyapjú, 8 %-a bőr. Jelentős része a 1990-es évekig a volt KGST országokban irányult, de fő iránya manapság is Oroszország, emellett jelentős partnere még Kína, Japán és Dél- Korea is. Az ipar fejlesztésének célja az exportált termékek feldolgozottsági fokának növelése, s ezzel az exportcikkek piaci versenyképességének fokozása. Az import legnagyobb részét, a Mongóliában szinte teljesen hiányzó, gépipari termékek teszik ki. Mongólia külkereskedelme (millió USA dollár) 1995 1996 1997 1998 1999 2000 Export (fob) 473,3 424,3 451,5 345,1 358,3 466,1 Import (cif) 415,3 450,9 468,3 503,3 512,8 614,5 Fő exporttermékek 2000-ben Réz koncentrátum -$150,6 millió (467 ezer tonna) Rövid szőrű kasmír -$51,8 millió (739,2 tonna) Sima kasmír - $21,9 millió (715,8 tonna) Fluorrúd koncentrátum -$12,8 millió (123,5 ezer tonna) Irha és bőr -$32,6 millió (3855,5 ezer darab) Kötött ruházat -$25,1 millió (2668 ezer darab) Fő importtermékek 2000-ben Olajtermékek -$89,9 millió Élelmiszeripari termékek -$43,7 millió Gépjárművek -$39,5 millió 10
3. A PRIVATIZACIÓ ÁLTALÁNOS ELEMZÉSE 3.1. A privatizáció a 20. században A múltszázad utolsó 25 évében az állami tulajdonlás leglelkesebb hívei is elbizonytalanodtak, hisz az állami tulajdonú vállalatok még a kapitalista világ vegyes gazdaságaiban is nehézségekkel küzdöttek, nem beszélve a szocialista országokban tapasztalható gazdasági helyzetről. Ezzel kapcsolatban Jackson és Prais (1994) az alábbiakat írták: A nagyfokú állami részvétel súlyosan leépíti az adott ország gazdaságát, növekedését gátolja, ennek következtében csökken az életszínvonal, s ezzel párhuzamosan a fogyasztás is, a gazdaság pedig válsághelyzetbe kerül. Az állami vállalatokat a költségvetés szinte folyamatosan finanszírozta, ennek következtében egyre halmozódó hiány keletkezett a vegyes és a szocialista gazdasággal rendelkező országokban egyaránt. Az állami vállalatok tulajdonváltásának megvalósítása az 1980-as években alapvetően kétféle módon zajlott, de a leginkább követett példa az angol modell volt. Margaret Thatcher miniszterelnöksége idején határozott az angol parlament az állami tulajdonú vállalatok privatizálásáról. Ekkor még széles körben működtek állami vállalatok Nagy-Britanniában. A határozatot követően több nagyvállalat került eladásra, főként az olajipar, energiaipar, távközlés, vasút, légiközlekedés területén. Később több kapitalista ország követte Anglia példáját, bár eredményeik némileg elmaradtak a szigetországéitól. 11
A volt szocialista országokban az 1980-as években vált égetővé az állami tulajdonban lévő vállalatok eredménytelen működésének megváltoztatása. Először az állami tulajdonlást megtartva kísérelték meg a piacgazdaság egyes elemeinek bevezetését, növelve a vállalatok önállóságát. De ez a módszer több hátrányos következménnyel járt. A központi árszabályozás és központi felügyelet alól kiszabadult vállalatok önállóan gazdálkodhattak, csak tájékoztatási kötelezettségük volt a kormány felé. A hirtelen jött szabadság ahhoz vezetett, hogy a vezetők gazdasági megalapozottság nélkül juttattak például magasabb fizetést, jutalmat önmaguknak és beosztottaiknak, ezzel nem javítva, sokkal inkább rontva a vállalat helyzetét. A működési költségek egyre növekvő veszteséget okoztak, melyeket szintén az államkasszából kellett finanszírozni. Ez az egyre fokozódó tendencia súlyos inflációt gerjesztett, egyre tarthatatlanabbá téve a gazdaság helyzetét. Az említett időszakban végrehajtott tulajdonszerkezet-átalakítási kísérletek nem mindig az angol modellt követték, Csehország, Mongólia és Oroszország az úgynevezett kuponos módszert választotta, vagyis a nagykorú állampolgárok részvényekre váltható ingyenes utalványokat kaptak. 3.2. A privatizáció megközelítései szempontjai 3.2.1. Pragmatikus indokok A pragmatikus megközelítés célja a jobb, költséghatékonyabb kormányzás megteremtése. Amikor a kormány súlyos pénzügyi nyomás alá kerül, az állami kiadások nőnek, viszont a lakosság ellenzi az adóemelést, a hivatalnokok minden lehetőséget megragadnak, hogy javítsák a helyzetet. Egyik lehetőségként valamilyen elmés könyvelési megoldás adódik, amely elfedi a 12
bevételek és a kiadások közötti különbségeket, vagy másik lehetőségként hitelt vehetnek fel a hiány pótlására. A privatizáció a kormányzati erőforrások termelékenységének javítására irányuló stratégia. Ha helyesen hajtják végre, jelentősen emeli a hatékonyságot anélkül, hogy a szolgáltatás minősége romlana. Ezért a költségérzékeny kormányzati tisztviselők, a kormányzati munka javítását követelő, és más privatizációpárti csoportok által támogatva úgy tekintenek a privatizációra, mint a jobb közigazgatás és a költséghatékonyabb kormányzás eszközére. 3.2.2. Ideológiai indokok E nézet hívei a politika és gazdaságfilozófia elveire hivatkoznak, céljuk a kisebb kormányzat kialakítása, amit azzal indokolnak, hogy az állami szektor túl nagy, túl erős, túlságosan beavatkozik az emberek életébe, és ezzel veszélyezteti a demokráciát. Úgy tartják, a kormány döntéseit pusztán politikai érdekek vezérlik és ezért kevésbe megbízhatóak, mint a piaci döntések. Mivel a lakosság jövedelmének meghatározó részét az állam használja fel, kiterjedt bürokratikus kormányzati rendszer esetén ennek elosztásával kapcsolatos döntéseket egyre távolibb és egyre felelősségre vonhatatlanabb kormányzati szervek hozzák, a kormányzat és újabb területeket von hatása alá, ezzel a szabadság szenved csorbát. A túlzott kormányzati befolyással kapcsolatos másik ideológiai aggály a kormánnyal szembeni bizalmatlanságból eredő károkra vonatkozik. E nézet hívei szeretnék csökkenteni az állami szektor szerepét, és növelni a magánszektorét. A privatizációt ideológiai alapon támogatók kevesebb állami befolyást akarnak, míg a pragmatikusok soványabb, de hatékonyabb államot. 13
3.2.3. Üzleti indokok A privatizáció az üzleti élet szereplőitől is kap támogatást. Ők azt szeretnék, hogy kiterjedtebb üzleti szektor jöjjön létre. Indoklásuk, hogy a kormányzati kiadások a gazdaság erőforrásainak jelentős részét szívják fel, holott többet kellene a magáncégnek juttatnia, hisz a magánszektor jobban tudná hasznosítani az állami vállalatokat és az állami vagyont. Az üzleti csoportok olyan törvények meghozatalát követelik, amelyek megtiltják a kormánynak olyan tevékenységek végzését, amit az adófizető magánszféra is el tud végezni. Szerintük a szóban forgó iparágnak, tőkejavaknak ragyogó esélyei és innovációs lehetőségei lennének magánkézben, míg, ha a vállalat megmarad a közületi szektor keretein belül, csak stagnálás és romló hatékonyság lesz az eredmény. 3.2.4. Populista indokok A populisták ellenzik mind a túl befolyásos kormányt, mind a nagyvállalatokat, és támogatják a helyi szerveződéseket, valamint az egyén jogokkal való felruházását. E nézet egyik megfogalmazása a következő: Az ország közületei intézményesültek, túlbürokratizáltak, túlságosan védik a saját érdekeiket. Ezeket a nagy rendszereket az emberek szolgálatába kell állítani. Vagyis a populisták szerint, nagyobb választási lehetőséget kell biztosítani az embereknek a közszolgáltatások téren, hogy ne kelljen a távoli bürokráciákra támaszkodniuk. A populisták azért támogatják a privatizációt, mert lehetővé teszi a helyi intézmények és a helyi közösségi érzés erősítését. 14
3.3. A privatizáció céljai 3.3.1. Állami célok: az állam gazdasági szerepének csökkentése hatékony és rugalmas magánvállalati szektor kialakítása az állami kiadások csökkentése az állami bevételek növelése a vállalati hatékonyság növelése a javak és szolgáltatások minőségének javítása a fogyasztókkal szembeni felelősség növelése a gazdaság decentralizálása, a tulajdonos réteg szélesítése új beruházások vonzása, új vállalkozások előmozdítása a külföldi hitelezők kielégítése a politikai szövetségesek jutalmazása 3.3.2. Vállalati célok: új beruházások vonzása a vállalati struktúra átalakítása új, modern vezetési módszerek bevezetése a hatékonyság, a minőség és a rugalmasság javítása új piacok megszerzése. Néha ugyan a fenti célok mindegyike kívánatos lenne, holott egyszerre nem teljesülhetnek, ezért a módszer kiválasztása előtt a lehető legpontosabban meg kell fogalmazni a kitűzött célokat. 15
3.4. Privatizáció megvalósításának akadályai Egy meglévő kormányzati funkció privatizálása nem mindig egyszerű. A jelenlegi szolgáltatók és kedvezményezettek legitim igényeiből kell kiindulni, és minden megalapozatlan félelmet el kell oszlatni. A privatizáció minden egyes lépése komoly problémákat rejt magában, az ellenérdekelt csoportok támogatásának hiányában megvalósítása szélsőséges esetben akár meg is hiúsulhat, de mindenképpen akadályokba ütközik. Az egyik ilyen nehézség, hogy hogyan határozzák meg az állami vállalat értéket. Egy másik annak eldöntése, hogy kinek adják el, egy magánvállalatnak vagy részvénykibocsátás útján a nagyközönségnek. Az állami szerepcsökkentés egyik fő akadálya a rendelkezésre álló tőke szűkössége, ami a fejlődő országokban igen komoly probléma, de hatással volt a folyamat sebességére még Angliában is. Még súlyosabb gondot jelent a munkaerő kérdése, hiszen az állami vállalat sok esetben alig álcázott munkanélküliség-ellenes program, ahol az alkalmazottaktól nem várnak el komoly teljesítményt, így azok az államtalanítást gyakran kifejezetten ellenzik, mint ahogy ellenzik azok a politikusok is, akik a kedvükben akarnak járni. Minden változtatás ellenállásba ütközik, s a privatizáció sem kivétel ez alól, bárhogyan valósítják is meg. A politikai, bürokratikus és alkalmazotti ellenállás általános minden magánosítási tervvel szemben. 3.5. A privatizáció főbb formai A privatizáció szóra két értelmezést használunk. Szűkebb értelemben a korábban állami tulajdonban lévő vagyon magánkézbeadását jelenti. A 16
szélesebb értelmezés szerint a gazdaság privatizálásának folyamatán azt kell érteni, hogy az ország gazdaságában a magánszektor részarány nő, míg végül domináns szektorává válik. Megvalósításának egyik formája az állami vagyon eladása, de egyéb formái is lehetségesek, méghozzá az alábbiak: 3.5.1. Vagyonjegy A vagyonjegy (investment voucher) az állami vagyonból való részesedésre jogosít fel. Kivitelezése úgy történik, hogy az állami vagyon értékéhez hasonló névértékű utalványokat készítenek, melyeket az állampolgárok között ingyenesen osztanak szét. Az utalvány részvény és üzletrész vásárlására használható fel, elsősorban nyugati típusú nyilvános részvénykibocsátáshoz hasonló rendszerű privatizáció során. Az utalványokat azonban befektetési alapokon keresztül is lehet hasznosítani. Előnyei: igazságos, tekintve, hogy minden felnőtt állampolgár hasonló eséllyel szerezhet részt az állami vagyonból megoldást jelent az állampolgárok tőkehiányának problémájára nem okoz inflációt nem juttatja állami kézbe azt a kevés tőkét, ami már magánkézben van viszonylag gyorsan végrehajtható a privatizációs folyamat közben kialakulnak a piacok és a piaci érték, a maradék részvények pedig már készpénzért értékesíthetők E formának nyilvánvalóan hátrányos következményei is vannak, melyek a következők: a részvények ingyenes osztogatása nem járul hozzá a piacgazdaság kialakulásához, nem nő a vagyon hatékonysága, hisz az emberek nem 17
becsülik megfelelően azt, amihez ajándékként jutottak hozzá, mint ahogy nem becsülték meg azt az állami vállalatot sem, amely a szocializmusban névlegesen az ő tulajdonukban volt az állam nem jut bevételhez, de adminisztratív költségek terhelik a széles körben terített tulajdon esetén nincs olyan tulajdonos, akinek elég erős lenne a motiváltsága, és elég nagy lenne a tulajdonrésze ahhoz, hogy az irányítás és ellenőrzés feladatát magára vállalja a vállalatvezetés színvonala még romolhat is, így a vállalat még nagyobb teher lehet a társadalom nyakán, ha az új tulajdonosok csatlakoznak a munkásokhoz, és együtt követelik az állami támogatás fenntartását, kedvező elbírálást, védelmet a potenciális versenytársakkal szemben. 3.5.2. Tőkeegyesítés A tőkeegyesítés, tőkeemeléses forma készpénz és apport formában. Ez egy lassú tulajdon-átalakítási folyamat, amelyben a belső források, függetlenül a tulajdonostól, áramlanak a gazdasági vállalkozások között. Az állami, szövetkezeti tulajdonosok, magáncégek és külföldi vállalatok egyaránt részt vesznek a folyamatban. Ez esetben nem a tulajdonváltás fontos, hanem az, hogy a szereplők együttes erővel nagyobb teljesítményre képesek. Ez a forma csak közép és hosszú távon tartja szükségesnek a magántulajdon prioritását 3.5.3. Tőkeemelés Ez a forma a vállalati tőke emelésére és a részvények készpénzért, főként külföldi szakmai befektetők részére történő eladására alapul. Határozottabban szem előtt tartja a tulajdonváltás igényét, de az állami vagyon feletti 18
rendelkezési jogok átadását illetően óvatos. Elsősorban külföldi szakmai befektetők bevonására törekszik, a vegyesvállalati formát preferálja úgy, hogy a külföldi tulajdonos kontrollja érvényesül a vállalat irányításában. Itt nemcsak a friss tőke beáramlásának igénye merül fel, hanem a vállalatok átszervezésére való törekvés is. A hatékony és versenyképes cég megteremtéséhez szükség van a cégvezetés reformjára, a pénzügyi- és marketingtevékenység javítására egyaránt. E privatizációs formán belül megfogalmazódott egy másik irány is, miszerint egyes állami cégeket teljes egészében külföldieknek kell eladni. 3.5.4. Helyi önkormányzati és közalapítványi forma. Ebben a privatizációs formában a megfelelő erőforrás hiánya miatt a gazdasági társasággá alakított vállalatok részvényeit a helyhatóságoknak és közalapítványoknak kell átadni térítésmentesen. A vállalatoknak adandó központi költségvetési támogatást fokozatosan csökkenteni kell, miközben a részvények üzletrészek osztalékával a tulajdonos testületek rendelkeznek. Ezt a formát ért kritika szerint egyrészt a közösségi szervezetek sem képesek racionálisabb tulajdonlásra, mint az állam, másrészt az esetleges rossz tulajdonosi döntések következtében jelentkező veszteségeket sem tudják finanszírozni. 3.5.5. Alkalmazotti részvényvásárlási forma A vállalat dolgozói, vezetői sajátos szervezetet alapítva, vagy egyéni magántulajdonosként vásárolják meg a saját cégüket. A cég megszerzését kedvezményes fizetési feltételekkel (részletfizetés, alacsony kamatszintű hitel, lízing), valamint adókedvezményekkel célszerű támogatni. Ez a forma nem átfogó privatizációs forma, csak kiegészítő módszerként szerepelhet. 19
3.5.6. Vagyonkezelés üzleti alapon: Az állami társaságot vagy azok részvényeiből összeállított portfoliót pályázat útján adják át magánbefektető csoportoknak hasznosítás céljából. A vagyonkezelő egy bizonyos időtartamra vállalja a vagyon hasznosítását. A vagyonkezelés során keletkező többletjövedelmen osztozik a tulajdonossal. Ez is kiegészítő privatizációs forma. 3.6. A privatizációs stratégiák fő dimenziói 3.6.1. A vagyonértékelés Ezt a feladatot többféleképpen el lehet végezni, az egyik szélsőséges pólus a nagy állami vállalatok vagyonának adminisztratív felértékelése, a másik véglet a piaci értékelés. 3.6.2. Az új tulajdonos kiválasztása A kormányzatok úgy mutatják be a privatizációs folyamatot, mint ami elősegíti az ország gazdagodását. Az alapvető kérdés az, hogy a kormányzat a polgári elvek érvényesítésével az állampolgároknak szándékozik adni a korábbi állami vállalatok tulajdonjogát, vagy előnyben részesítik az intézményi tulajdonosokat. A tulajdonosok típusai Egyéni tulajdonosok: vagy új vállalkozást létesítenek, vagy megvásárolnak egy állami kézben lévő vállalatot, esetleg annak egy részét. 20
Munkavállalói tulajdonosok: a részvénytársasággá alakított állami vállalat részvényeit a munkavállalók veszik át. Intézményi tulajdonosok: legfontosabb alcsoportját a bankok alkotják, amelyeknek kizárólagos tulajdonosa az állam volt a privatizáció kezdetéig. Megjelent az úgynevezett kereszttulajdonlás is, azaz a bankszektoron kívül működő állami vállalatok a bankok tulajdonosai, osztoztak a tulajdonon az államigazgatás erre kijelölt szerveivel. Hazai és külföldi tulajdonosok: kívánatos, hogy a külföldi tőke részt vegyen a korábban állami tulajdonban lévő vállalatok megvásárlásában. Ahol egy komoly külföldi cég kezébe kerül a vagyon, ott igazi tulajdonoskép lép fel, eleget téve a hatékonyságra való törekvés és a menedzsment feletti szigorú felügyelet követelményeinek. 21
4. A MONGOL PRIVATIZÁCIÓ ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI 4.1. Privatizáció társadalmi és gazdasági célja és a megvalósítás lehetőségeinek elemzése Mongóliában 1990-1991-ben békés politikai-gazdasági rendszerváltás zajlott, melynek során a korábbi szocialista rendszert, egy demokratikus, plurális berendezkedés váltotta fel. Elkezdhetett kialakulni az új piacgazdaság, és az annak megfelelő új, magántulajdonon alapuló gazdasági rend. 1991. május. 31-én lépett hatályba a mongol privatizációs törvény, s valójában ez volt a magánosítási folyamat első lépése, mely eztán gyors ütemben zajlott. A kormány által létrehozott privatizációs program középpontjában (Csehországhoz hasonlóan) a részvényekre beváltható utalványok álltak, melyek minden állampolgárt megillettek. Hasonlóan a többi volt szocialista országhoz, az államháztartás "rendbetétele" érdekében jelentősen csökkentek a korábban hatalmasra duzzadt állami támogatások és kedvezmények. A tulajdonszerkezet megváltoztatása nemcsak az állami vállalatok értékesítése, magánkézbe adása útján valósult meg. A másik fő cél az volt, hogy az értéktőzsde váljon a tőkepiac fő elemévé, és minél gyorsabban létrejöjjön egy szabályszerű részvénypiac. Ettől azt várták, hogy a későbbi tőzsdei tranzakciók során menjen végbe a közepes méretű vállalatok magánosítása. 22
Beruházások, sőt a csődbe jutott, felszámolt állami vállalatok eszközeinek felvásárlása és új termelő szervezetekbe való illesztése is a magánosítási folyamat egyik fontos eleme volt. A folyamat fő céljai a következők voltak: A magántulajdonon alapuló piacgazdaság kiépítése, a tulajdonviszonyok rendezése Az állami kiadások csökkentése A gazdaság tőkehiányának csökkentése A hazai piaci szereplők körének bővítése Új, korszerű technológiák bevezetése, egyben a gazdálkodás hatékonyságának növelése és versenyképessé tétele A külföldi befektetők érdeklődésének felkeltése és fenntartása A hazai vállalkozások fejlődésének támogatása, versenyképességének növelése A gazdasági szerkezetváltás elősegítése Munkahelyteremtés és munkahelymegőrzés Intenzív bekapcsolódás a nemzetközi gazdasági életbe A hazai tőkepiac fejlesztése, a hazai és nemzetközi társaságok hatékony bevonása De a fenti célok nem teljesülhetnek mind egyszerre, hiszen a privatizációs folyamat különböző érdekek kereszttüzében áll, ezért fontos, hogy a követelmények, kompromisszumok kialakításán keresztül összességükben a lehető legnagyobb mértékben teljesüljenek. A privatizációs tervet alapvetően befolyásolja az ország gazdaságának öröklött állapota, a külső- és belső eladósodás szintje, a gazdasági élet nyitottsága, a vállalatok export- és import kapcsolatrendszere, valamint a kooperációs 23
együttműködés (know-how, licenc, bérmunka) kialakult formái. A privatizációs folyamatot az uralkodó értékek, ideológiák, eszmék is formálják, alakítják. A nemzeti érzés, a nemzettudat olyan érték, mely befolyásolja a tulajdonszerkezet kialakítását meghatározó döntéseket. Az ideológiák és az eszmék sok tekintetben kész koncepciót, víziót foglalnak magukban a társadalmi - gazdasági rendszerről. A magánosítási folyamat kezdetén a mongol gazdaság szerkezete egészségtelen, a termékek versenyképessége gyenge volt, a vállalatok állandó forgótőkehiánnyal küszködtek. Számos ágazatban műszaki- technológiai lemaradás volt tapasztalható. Alacsony szintű volt a pénzügyi menedzsment, és a marketing tevékenység, s emiatt gyenge volt a hatékonyság is. Világos volt, hogy belföldi tőke hiányában szükséges a külföldi tőke aktív részvétele is, valamint ily módon a modern szakmai-, technológiai-, vezetési- és marketing ismeretek is megszerezhetővé váltak. A privatizációt heves viták és időnként ellenzés kísérte, melyek egy része bizonyos mértékben jogos, hiszen mindig van lehetőség rejtett lobbyzásra, visszaélésekre, ami témát ad a politika csatározásainak. De ezek a viták kezelhetőek, ha sikerül a privatizációt átláthatóvá, figyelemmel kísérhetővé tenni. 24
4.2. A gazdaság stabilizációja a privatizáció során Az alábbi táblázat adataiból látható, hogy az infláció mértéke a privatizációs évek alatt fokozatosan, gyors ütemben csökkent. 1. táblázat: Az éves infláció Mongóliában Év Infláció mértéke (%) 1991 52,7 1992 325,5 1993 193,0 1994 66,3 1995 53,1 1996 17,5 1997 9,3 1998 6,0 1999 10,0 2000 8,5 2001 8,0 (Forrás: Mongol Statisztikai Hivatal, Mongólia 2001.) A gazdasági növekedés egyik legfontosabb feltétele az infláció leszorítása, kézben tartása. A piacgazdaságban működő országok tapasztalataiból látható, hogy ha az infláció meghaladja az évi 40 %-ot, a gazdasági növekedés leáll, és csak évi 20 %-osnál alacsonyabb infláció esetében gyorsul fel újra. 25
4.3. Tulajdonjog, mint a privatizáció fontos kérdése A gazdasági és politikai rendszerváltás végső célja egy stabil piacgazdaság kiépítése, mely elősegíti a lakosság életszínvonalának fokozatos növekedését, éppen olyan fontos az állami gazdasági rendszerből a piacgazdaságra való áttérés. A piacgazdaságra megteremtése három nagy változást követel, nevezetesen az árak, valamint kereskedelem és valamennyi gazdasági tevékenység szabaddá tétele, az állam gazdasági befolyásának csökkentése és a gazdasági stabilitás megteremtése. Az első jelentős lépés ennek irányába az önálló döntéshozatal lehetőségének biztosítása a gazdasági egységek és magánszemélyek számára. Továbbá a tulajdonjog védelme és az állami tulajdon megfelelő mértékű privatizálása is nélkülözhetetlen. A társadalombiztosítási rendszer korszerűsítése is fontos része a gazdasági irányváltásnak. A gazdasági növekedésben lényeges szerepet játszik továbbá a lakosság iskolázottsági-, szakképzettségi szintje. Ennek érdekében szükséges a szegénység enyhítése, az oktatás és az egészségügyi ellátás elérhetővé tétele, korszerűsítése. A magánosítástól a gazdaságpolitikusok azt remélik, hogy a kormány közvetlen üzleti döntéshozatali lehetőségei csökkentésével nemcsak a magánszektor kibontakozását segítik elő, de az állam működését is hatékonyabbá teszik. A tapasztalat ugyanakkor azt mutatja, hogy az optimista elvárások nem minden esetben válnak válóra. A magántulajdon kialakulása számos akadályba ütközik. Ez részben Mongólia természeti, földrajzi 26