B!l8. szám l. JELENTÉS az Állami Vagyonügynökség!993. évi tevékenységének ellenőrzéséről!994. július 214.
A vizsgálatot vezette Harsányi Sándor osztályvezető számvevő főtanácsos A vizsgálatot végezte: Beck Miklós dr. Borisz József Lőrinc Alajos dr. Majorosné dr. Locskai Noémi Makkai Mária dr. Molnár Barnabás Németh Béláné Rundik János dr. Szőllősi Szűcs Ivánné Géza számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő tanácsos tanácsos tanácsos tanácsos tanácsos tanácsos tanácsos tanácsos l f
ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK V-5-82/1994. Témaszám: 218 JELENTÉS az Állami Vagyonügynökség 1993. évi tevékenységének vizsgálatáról I. B E V E Z E T É S Az Állami Vagyonügynökség (továbbiakban: ÁVÜ) 1993. évi tevékenységének jogszabályi hátterét - mint az ezt megelőző években is - a változékonyság jellemezte. Bár a törvényi szabályozá~; azaz az időlegesen állami tulajdonban tévő vagyon értékesitéséről, hasznosításáról szóló 1992. évi LIV. törvény előirásai nem változtak, az 1993. év konkrét privatizációs tevékenységét meghatározó 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelveket az Országgyütés 1993. december 14-ei ütésén fogadta el. Az ÁVÜ 1993. évi tevékenysége megalapozásához felhasználható és törvényi kötelezettségként előirt - az 1992. évi ÁVÜ tevékenységet értékelő Kormánybeszámolót és állami számvevőszéki jelentést az Országgyűlés plenáris ülésen nem vitatta meg 1993-ban. A Kormány az ÁVÜ 1993. évi tevékenységéről szóló beszámolóját eddig nem nyújtotta be az Országgyűlésnek. Rendelkezésre csak a hivatalos Kormány beszámolót semmiképpen sem
- 2 - helyettesítő, az Állami Vagyonügynökség és az ÁV Rt. által készitett (négy kötet) tájékoztató jellegű anyag áll. Ezzel megismétlődik az!993-évben is előállt helyzet, hogy az Állami Számvevőszék összefoglaló jelentése az ÁVÜ 1993. évi tevékenységéről előbb áll az Országgyűlés rendelkezésére, mint a Kormány beszámolója. tevékenységének vizsgálatát. A vizsgálat célja az volt, hogy megbizható, átfogó képet nyújtson az Állami Vagyonügynökség 1993. évi tevékenységéről. A vizsgálat - melyet a vizsgálat célja is tükröz - súlypontképzésre törekedett. Ebben az átlagosnál nagyobb szerepet kapott a Vagyonpolitikai Irányelvektől eltérő kiadási szerkezet, a privatizációs kiadásokon belül a tanácsadók szerepének és költségeinek, a garanciális kötelezettségek helyzetének vizsgálata. Súlypontot jelentett az átalakulási folyamat ellenőrzése, a vagyonrnérleg helyzete és előszőr végezte el a Számvevőszék a belsőellenőrzés Ellenőrizni kellett az 1992. évi LIV. törvényben, az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelvekben, továbbá az ÁVÜ belső szabályzat- rendszerében a privatizációs, a vagyonkezelési, a vagyonhasznosítási, a vagyonvédelmi, a vállalatok kötelező átalakítási fo.. lyamataira előirt normativ követelmények megvalósulását. 1 Meg kellett vizsgálni hogyan teljesültek az 1993. évi privatizációs bevételi és kiadási előirányzatok, a kiadások mennyire voltak szükségszerűek és célszerűek (különös tekintettel a garanciavállalásokra és a tanácsadókkal kapcsolatos költségekre). Hogyan változott a Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyon nagysága és összetétele, a mérlegszerű kimutatás megbízhatósága, ellenőrizhetősége biztosított-e. teljeskörűsége,
- 3 - A vizsgálat kiterjedt az ÁVÜ tevékenysége külső és belső információs rendszerének törvényi követelményekhez való igazodására, a társadalmi kontroll érvényesitési lehetőségeire, az átláthatáságra és a nyilvánosság érvényesülésére, továbbá a döntéshozók (parlament, kormányzat, ÁVÜ Igazgatótanácsa stb.), valamint a piaci szereplők (vevők, befektetők, tanácsadók az ÁVÜ tulajdonában résztulajdonában lévő társaságok) informálásának, a visszacsatolási rendszerek hatékonyságának vizsgálatára, a Vagyonügynökség függetlenített belső ellenőrzésének működésére. Az ÁVÜ 1993. évi tevékenységének vizsgálatánál sajátosság volt, hogy "Az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről" szóló 1992. évi LIV. törvény alapján minőségi változást jelentett, hogy közel 900 gazdálkodó egység alapítói hatásköre is az ÁVÜ-höz rendelődött és így az Állami Számvevőszék először vizsgálta az ÁVÜ által nagy tömegber, végzett társasági átalakítások bonyolult folyamatát. További jellemző vonása volt a vizsgálatoknak, hogy viszonylag nagyszámú mintavétellel dolgozott. A mintát véletlenszerű kiválasztással, az ÁSZ-hoz érkezett jelzések figyelembevételével és az ÁVÜ által ajánlottakkal is kombináltan határozta meg. A jelentéssei párhuzamosan - az Állami Számvevőszék elnökének döntése alapján - (továbbiakban ÁSZ) - elkészült az az összefoglaló elemzés, amely a számvevőszéki tapasztalatok alapján a privatizációt és az állami vállalatok vagyongazdáikadását 1990. március és 1994. március közötti időszakban mutatja be. Az Állami Vagyonügynökségnek az ÁSZ-al történő együttműködését a korrektségen túl az is jellemezte, hogy a helyszíni vizsgálat ideje alatt feltárt hiányosságak kiküszöbölésére ha erre lehetőség volt - azonnal intézkedett. Így például helyesbítették a kezesi felelősség átterhelése miatti kötelezettségvállalás
- 4 - összegét, pontosították az állami vállalatoktól elvont részvények, üzletrészek nyilvántartásba vételét, az ÁSZ felhívására intézkedtek az ÁVÜ részére korábban átváltalt fizetési kötelezettség visszapótlására, amelyek közül jelentősebb összegeket az ÁVÜ számlájára a kötelezettek még a vizsgálat ideje alatt be is fizettek, stb. A helyszini ellenőrzési ideje: 1994. március 10. - május 10. Az ellenőrzött időszak: 1993. Az ellenőrzött szervezet: az Állami Vagyonügynökség. Az ÁVÜ a Miniszterelnökség költségvetési fejezetbe tartozik. Ez a vizsgálat nem terjedt ki az intézményi gazdálkodásra. Ezt várhatóan 1994. Il. félévében végzi el az Állami Számvevőszék. II. ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK l. Összefoglaló megállapítások és következtetések 1.1. Az ÁVÜ 1993. évi tevékenységének egyik alapvető meghatáro- zóját, a Vagyonpolitikai Irányelveket (VPI) az előző évhez ; hasonlóan a gazdasági év végén 1993. december 14-én hagyta jóvá az Országgyűlés. Ez még akkor is igen nagy mozgásteret adott az ÁVÜ döntéshozó fórumainak, ha az 1993. évi költségvetésről, valamint az 1993. évi pótköltségvetésről szóló törvény, a privatizációs bevételekből teljesíthető egyes l kiadások előirányzatait rögzítette.
- 5-1.2. Az ÁVÜ-höz tartozó vagyon privatizálhatóságának problémáit jelzi, hogy a tervezett 120 milliárd Ft-os összes bevétellel szemben ténylegesen 78 milliárd Ft keletkezett, amely a tervezettnek 65 %-a. A nagyarányú eltérés több okra is visszavezethető, bár ezek számszaki hatása nem mutatható ki. Közrejátszik ebben az értékesítés tervezhetőségének bizonytalansága, a költségvetési hiány csökkentése érdekében megjelenő felültervezési nyomás kényszere, továbbá a VPI összeállításánál megjelenő forrásigény, amely nem az értékesítés lehetőségeiből, hanem az igényekből indul ki. 1.3. A kiadások jogeimeit és rangsorát a VPI részletesen meghatározta. Az előirányzott 70,3 milliárd Ft-tal szemben a tényleges kiadás, a tervezettől elmaradó bevétel miatt 44 milliárd Ft volt. A kiadások jogcím szerinti összetétele, a már kötelezően előirt rangsor ellenére ugyanúgy mint 1992-ben - eltér a VPI-ben foglaltaktól. Az eltérés halmozott összege 10 milliárd Ft, a tényleges kiadások 23 %-a. Ez jelzi, hogy a VPI még a rangsor felállitása mellett sen1 jelent kemény korlátot az ÁVÜ Igazgatótanácsának. Az elvileg az Országgyűlés hatáskörébe tartozó jövedelemelosztó funkciót az ÁVÜ döntéshozó szerve szinte tetszés szerint gyakorolja. A VPI megsértésének semmiféle jogkövetkezménye, szankciója nincs, a VPI bertartásának folyamatba épitett ellenőrzése nem megoldott. 1.4. Az ÁVÜ értékesitési összes bevétele 1992-höz képest 8 %-kal nőtt, miközben költségei 8,8 %-kal csökkentek. Így a privatizációs költségek egységnyi értékesítésre jutó hányada az 1992. évi 24 %-ról 20 %-ra csökkent. Ez a tendencia érvényesült - a múlt évben kifogásolt - tanácsadói díjak esetében is, mert azok 1992-ről, 1993-ra 38 %-kal csökkentek.
- 6-1.5. Az ÁVÜ 85 gazdálkodó szervezetnél 22,3 milliárd Ft értékben vállalt garanciát, 49 féle jogcímen. A kötelezettségvállalás nyilvántartása megfelel ugyan az érvényes belső utasitásnak, de maga az utasítás ellentmond az 1992. évi LIV. törvény erre vonatkozó előírásainak. A kötelezettségvállalás összesen egy esetben felelt meg a törvényi szabályozásnak. ugyanis ebben az egy esetben kérték meg a Pénzügyminisztérium előzetes engedélyét. A belső utasítás szerinti gyakorlatot már 1992-ben is kifogásolta az Állami Számvevőszék. A garanciavállalás 49 féle jogcíme nem szabályozott, azaz nem lehet tudni, hogy egyes jogeimeknek mi a tartalma. Így nem lehet nyomonkövetni azt sem, hogy az adott garanciavállalást miért azon a jogeimen adja az ÁVÜ. Ez meglehetősen tágra nyitja az Igazgatótanács és az illetékes ügyintézők mozgásterét a garanciavállalásoknál. Az értékesitési szerződéskötési gyakorlat ellentmondásos. A kötelezettségek jogcíme és mértéke sok esetben nem állapitható meg. A szerződések ugyanis a garanciális kötelezettségeket a vételárhoz kötik, ez azonban az esetek döntő többségében egyértelműen nem határozható meg. Így tehát az ÁVÜ által vállalt kötelezettségek nagysága a szerződésekből nem követhető nyomon és nem is ellenőrizhető. Más ügyiratból pl. IT határozat, előterjesztés az IT-nek stb. -tehát nem a szerződésből - lehet a tényleges kötelezettségvállalást megállapítani. : ; Ez a gyakorlat nagy esélyt ad a későbbi jogviták keletkezésének. 1.6. A szakértői díjak csökkenésemellett továbbra is az alkalmazott szakértői cégek koncentrálódása a jellemző. Az országos jelentőségű, jelentős vagyonnal rendelkező cégek
- 7 - átalakításánál és privatizációjánál 97 tanácsadót alkalmaztak, de a kifizetett szakértői díjak 50 %-a 8 cég között oszlott meg. Ebből kettő magyar, négy külföldi és további kettő magyarországi vegyesvállalat. Az ÁVÜ összes devizabevételének 54 %-a a tanácsadó cégek közreműködésének eredménye, amely harmada négy tanácsadó céghez kötődik. A külföldi tanácsadó cégek foglalkoztatásának szükségessége a magyar cégek szakmai fejlettsége miatt lényegesen csökkent. Az ÁVÜ 1991. óta rendelkezik a tanácsadó cégekkel fenntartott kapcsolatot szabályozó előírásokkal. A szabályozás azonban nem ellentmondás mentes, mert a régebbi szabályzatok módosítása több esetben nem történt meg. 1.7. Az ÁVÜ 1993-ban 507 privatizációs tranzakciót bonyolított. A 93,8 milliárd Ft névértékű üzletrészből, részvényből 79,7 milliárd Ft-ot értékesített, amelyből 39,7 milliárd Ft volt a készpénz, a többi értékesítés mögött E:...hitel és kárpót- lási jegy állt. Az összes értékesítés szerződés szerinti értékének 28 %-a külföldi, 72 %-a pedig hazai tulajdonszerzés volt, azaz a hazai tulajdonszerzés aránya növekedett. Az!993. évi 507 tranzakcióban értékesített társaságok tőkére vonatkozó átlagos adatai szerint a saját tőke és jegyzett tőke indexe!30 %. Az ehhez társuló átlagosan 85 %-os árfolyamú eladási ár, a saját tőkéhez viszonyítva mindössze 66 %. A piac értékítélete e tekintetben nem tűnik meghatározónak, hiszen átlagosan két pályázó csak minden harmadik tranzakciónál volt. A pályázatok eljárási rendjét az ÁVÜ általában betartotta. Azonban az a gyakorlata, hogy a győztes pályázónak a kihirdetés után a kiíráshoz képest további anyagi kedvezményeket adott ellentétes a saját maga által szabályozott pályázati
- 8 - eljárási rendjével, melyszerint "a benyújtott ajánlatok azonban ekkor sem módosíthatók, a kiíró erre vonatkozó hozzájárulása érvénytelen". A privatizációs folyamat eljárási rendjén belül a szerződéses partnerek által vállalt kötelezettségekről, az aktuális hátáridőről a felelősök szervezett tájékoztatása kialakult. Ugyanakkor a szerződés megkötésére és így értelemszerűen a befizetésekre nem rögzíti szabályozás a bruttó elszámolás elvét. Így nincs összhang a számvitel és a szerződések között. Az emiatt kialakult kettős gyakorlat, azaz hogy egymás mellett él a bruttó és nettó elszámolás, - hogy melyiket rögzíti a szerződés az teljesen esetleges - megkérdőjelezi mind a privatizációs bevételek, mind a privatizációs kiadások nyilvántartásainak megbízhatóságát. Az 1993-ban müködő privatizációs technikák - MRP, lízing közül nagyobb jelentősége az MRP-nek van. A lebonyolításához szükséges eljárási rend kialakult. 117 ügyletből 22,4 millió Ft értékű üzletrészt, részvényt 15,7 milliárd Ft-os - 70 %-os árfolyam - szerződés szerinti értéken értékesítettek. A fejlődés döntő momentuma az E-hitel kamatának csökkentése és a kárpótlási jegyek elfogadása volt. 1.8. Az állami vállalatok tömeges társasággá alakítása az 1993. év egyik legnehezebb feladata volt, hiszen eddigieken túlmenően további 900 gazdálkodó egységre terjedt ki az ÁVÜ hatóköre. A privatizáció törvényi szabályozása szerint az 1993. december 31-ét követő átalakulásoknál kényszerátalakulás szabálya szerint kell eljárni. Ez nem tette lehetövé a vállalati vagyon átértékelését. Ennek következménye azonban a felszámolási hullám elindulását jelentette volna. Ezért az ÁVÜ IT kezdeményezte a törvény módosítását, de annak átfutási ideje miatt még elfogadás esetén is 1993. november vége lett volna. Ezért az ÁVÜ IT "átmeneti" ügyinté- : :
- 9 - zési formát választva végrehajtotta a "listás" átalakítást azaz 1993. június 30-án 151 céget átalakított, elkerülve a kényszerátalakulás következményeit. Ezt a törekvését a tulajdonossal szembeni elvárható gondosság alapján az állami vagyon védelme, működőképességének fenntartása motiválta. Végül a törvénymódositás visszamenőleg legitimál ta a "l is- tás" átalakítást. Nem tartható azonban az a gyakorlat, hogy a jogi hézagot, a törvényi szabályozás végrehajthatatlanságát visszamenőleges hatályú törvényi szabályozás töltse ki. A végrehajtó hatásos intézkedésének utólagos legitimációja még az ellenőrzés számára sem kezelhető. A végrehajtást megfelelően megtervezték és megindították. A vállalatok társasággá alakításának és privatizálásának előkészítéseként az összes vállalat 15 %-ára kiterjedőer szakértői átvilágítási, előminősitési rendszert is megvalósítottak. A vállalatok átalakítása mindvégig az átalakitás általános szabályai szerint történt. A kritikus gazdálkodási helyzetben lévő vállalatok esetében - nagy számban - csődmegállapodás tette csak lehetövé a társasággá alakulást, mert több gazdálkodó egység már csak negatív könyv szerinti vagyonnal rendelkezett. E cégeknél a társasági átalakulás a vagyon felértékelés miatti kedvezőtlenebb költségszerkezet mellett, de legalább átmeneti müködési lehetőséget biztosit, bár a csődveszély változatlanul fennáll. A folyamatos vagyonvesztéssei érintett társaságok esetében a cégbírósági bejegyzés, az adósságkonszolidációba való bekerülés, illetve a gyors privatizáció sem biztosítéka az eredményes társasági müködésnek. A társasági átalakulások során az Avü csak igen óvatos formában élt a működési profiltól leválasztható vagyonelemek elvonásával. Az év során közel 70 vállalatot érintően,
- 10 - összesen 8,1 milliárd Ft könyv szerinti értékű vagyont vont el. Az elvonás többségében üzleti megfontolásokon alapult, mert jellemzően a könnyen értékesíthető ingatlanokra és üzletrészekre terjedt ki. A közösségi hasznosíthatóságú, ként kultúrális és sport célokat szolgáló vagyonelemek elvonására csak elvétve került sor. Az ilyen tartalmú és csak szórványosan felmerülő önkormányzati igényeket nem kezelték érdemben. Mindezek hatására a társasági átalakulások kapcsán a tulajdonosi szerkezet közösségi értékelhető előrelépés nem történt. fő célú fejlődésében Az önkormányzatok, a belterületi földingatlannal kapcsolatos tulajdonrész és megváltási módozat meghatározásában információ-hiány és elmaradt egyeztetések miatt érdemben nem tudtak részt venni. A bevételi várandóságaikat sem összegszerüségében, sem időbeli várható beérkezésében nem ismerik, ezért terveikben mint reális pénzforrással számolni nem tudtak. 1.9. Az ÁVÜ fennállása óta első ízben készítette el a vagyonváltozások tételes és aggregált kimutatását. A munkafolyamat még nem fejeződött be. A számítógépes adatszolgáltatás egyre megbízhatóbb kimutatásokkal segíti a vagyoni helyzet változásának követhetőségét. Az adatok teljeskörűsége és megbízhatóságának foka nem igazolható és valószínűleg soha nem lesz megítélhető. A teljes megbízhatóság kimutatásának előfeltétele több mint 1000 szervezet egyenkénti több tranzakciójának egyedi számszer( és tartalmi végigkövetése, amelyet elvégezni nem lehet. : Ezért a vagyonkimutatás tájékoztató jellegű, amely azonban nem zárja ki a vagyonban lejátszódó folyamatok nyomonkövethetőségét.
- l I - A vagyonban történő kétirányú mozgás, növekedés-csökkenés alakította az ÁVÜ vagyonát. Ennek eredőjeként az 1993. január l-jén 953,02 milliárd Ft-os saját vagyona 596,31 milliárd Ft-ra csökkent. A vagyoncsökkenés egyik tényezője a VPI-ben meghatározott vagyonrészek ingyenes átruházási kötelezettségéből adódik. Az ÁVÜ itt is eltért a VPI előírásaitól, mert a MÁV-nak és a kisbankoknak összesen 8,3 milliárd Ft (MÁV 5,3, kisbankoknak 3,0 milliárd Ft) portfóliót nem adott át. Ugyanígy a törvényben, VPI-ben, kormányhatározatban, ÁVÜ IT határoza- tában rögzített 1993. évre vonatkozó 40 milliárd Ft-ból összesen 375 millió Ft-ot adott át a TB-nek. Egyedül a Gépjármű Felelősségbiztosítási és Kárrendezési Alap részére teljesítette az előírt 2,2 milliárd Ft-os ingyenes vagyonátadást. Az ÁVÜ 1993-ban 261,3 milliárd Ft értékű társasági részesedést adott át az ÁV Rt-nek, amely 3 milliárd Ft-tal meghaladta a kormányrendeletekben előírtat. Az átadott vagyont a vagyonrnérlegéből kivezette, de a kötelezettségek megosztásáról szóló megállapodást még nem írta alá az ÁV Rt.-vel. 1.10. A vagyonvédelmi előírások teljesítésére az ÁVÜ-ben önálló szervezet nem jött létre, a szervezet jelenlegi tagozódása alkalmas a feladat megoldására. A vagyonvédelmi ügyek bonyolítása a törvényi kötelezettségek előírásai és a belső ügyrendekalapján történt. Az!993. évi elbírálások gyakorlata szervezettebb, színvonala érzékelhetően javult. Nem megfelelő az ügyek dokumentálása. 1.11. Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon hasznosítása és kezelése keretében az ÁVÜ határozottan és jól kialakított gazdasági controlling és manitoring rendszerre támasz-
- 12 - kodva megfelelően gyakorolja a közvetlen tulajdonosi jogait. A többségi ÁVÜ tulajdonú társaságoknál a gazdaságpolitikai és üzletpolitikai szempontokat az ÁVÜ IT, illetve az ügyvezetés határozza meg. Ezt érvényesítik a tranzakciós igazgatóságok. Az állami vállalatok és többségi állami tulajdonú társaságok ügyvezetőinek bérezését, a tisztségviselők díjazását részletes belső szabályozás rögzíti, amelyet folyamatosan karbantartanak. Rendezték az újonnan - privatizáció után - létrejövő kisebbségi tulajdon esetén a követendő magatartást. Közvetett vagyonkezelést még ma sem végez nagy számban az ÁVÜ. Továbbra sem rendezték az 1991. óta húzódó, az állami tulajdon hátrányára átengedett mintegy 180 millió Ft-os osztalék helyzetét, amelyet a CO-NEXUS Rt-vel kötött vagyonkezelési szerződés kapcsán az Állami Számvevőszék azóta folyamatosan ajánl. A CO-NEXUS-sal kötött vagyonkezelési szerződés teljesülésének értékelése alapján a CO-NEXUS és az ÁVÜ a szerződés teljesíthetőségét ellenkezően ítéli meg. Az ÁVÜ ugyanis nem látja alátámasztottnak a mai folyamatok alapján, hogy a szerződés lejáratakor a CO-NEXUS a 4 milliárd Ft-os fizetési kötelezettségének eleget tud tenni. Az ÁVÜ 1993-ban két további közvetett vagyonkezelési szerződést kötött. Ezek közül az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát ; vagyonkezelésbe adásánál a vagyonkezelő Kereskedelmi Bank Rt. a cégíróság cégbejegyzésset kapcsolatos kiegészítő előírásainak eddig nem tett eleget. A másik vagyonkezelési szerződés a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat vagyonkezelésbe adását célozta. Ez esetben a vagyonkezelési szerződés konkrét tartalma meghatározó módon eltér az ÁVÜ vezetői értekeztetén előírttól, amelynek súlyos kihatásai lehetnek az állami vagyonra. A szerződés
- 13 - ugyanis nem indokolható módon versenyeztetés nélkül opciós jogot biztosit a vagyonkezelőnek a részvények minimálisan 51 %-ára 59,26 %-os árfolyamorr és ugyanez a helyzet a jegyzett tőke 96 %-ára vonatkozóan is. 1.12. Az ÁVÜ belső ellenőrzési rendszere kiépült. Tevékenységének megfelelő színvonalát az ellenőrzést követő intézkedések jelzik. Jól mozgósitotta az ellenőrzésbe bevonható külső kapacitásokat. Az ellenőrzési tevékenység jellegét és sokaságát a panaszos bejelentések határozták meg, komplex problémák feltárása kevésbé jellemző. Az összefoglaló vizsgálati jelentések megállapításai szakmailag megalapozottak és tényszerűek. Nem működik viszont az ÁVÜ hatáskörében megtehető intézkedésekre kényszerpályaszerű javasiati rendszer. A személyi felelősség feltárása és bizonyitása hézagos. l. 13. Az ÁVÜ információs rendszerének egésze egyre jobb szinvo nalon és egyre nagyobb megbizhatósággal működik. A rendszer "nagysága" és bonyolultsága - amelyet az ÁVÜ állandóan változó feladatai is növelnek - számos részrendszer összehangolatlanságában is megmutatkozik. Továbbra is megjelenik a feladatváltozás végrehajtása és az annak követéséhez szükséges információs rendszerváltoztatás, bővítés időigénye közötti ellentmondás. Jó szinvonalú a piaci szereplők információs ellátása, szabályozott és működőképes a kormányzati és országgyűlési szervekkel kiépített kapcsolat. Mindemellett súlyosan terheli az információs rendszert, hogy az ÁVÜ működésének megindulása óta - nemcsak a Vagyonügynökségnek felróható okok miatt - a hozzá tartozó vagyon számbavételének teljeskörűsége, és eredendő pontossága nem teremtődött meg. Ezért, az egyébként jelentős előrelépésnek tekinthető, most először!993-ra előállított vagyonrnérleg csak tájékoztató jellegű.
- 14-2. Ajánlások A "Jelentés" bevezetője utalt arra, hogy az!993. évi vizsgálatttal párhuzamosan - az Állami Számvevőszék elnökének döntése alapján - elkészült egy összefoglaló elemzés, amely a számvevőszéki tapasztalatok alapján a privatizációt és az állami vállalatok vagyongazdáikadását!990. március és!994. március közötti időszakban mutatja be. A magánositással kapcsolatos négyéves tapasztatatokból leszűrhető ajánlások - amelyeket az!993. évi vizsgálati eredmények is megerősitenek - jelen, éves időszakot átfogó ellenőrzésben is szerepelnek. Az ÁVÜ ügyvezetése részére tett ajánlásokat a Függelékben szereplő "Részletes Megállapítások" is megalapozzák. l. Az Országgyűlésnek 1.1. El kell készíteni a lehető legrövidebb időn belül a Kormány tulajdonosi jogokkal rendelkező intézményeinek együttműködésével azt a vagyonmérleget, mely társaságonként minősitetten, a kereszttulajdonosokra is figyelemmel képes választ adni arra, hogy mi van még az állarn birtokában és magánosítása érdekében milyen előkészítő lépésekre került sor, a vagyon egészét milyen kötelezettségek terhelik, beleértve a felszámolási eljárások átgyűrűző hatásait, a kárpótlás igényeit és a társadalombiztosítási vagyonátadás által lekötött tulajdont is. : 1.2. Ki kell dolgozni és széles körben közzé kell tenni a tényhelyzetet mutató vagyonkép ismeretében azt a stratégiát, mely a realitásokból indul ki, számba veszi a megvalósitás minden külső -és belső feltételét és az idő-tényezőt is, képes kormányzati szinten egységes, távlatokban gondolkodó vezérfonalat adni a további cselekvéshez.
- 15-1.3. Gondoskodni kell arról, hogy a megvalósítás szabályozási és szervezeti eszközrendszere összhangban legyen a cétokkal. Annak működése áttekinthető és egyszerű, cselekvési elveiben következetes, a személyi ráhatásokat kizáró, belső kontroll-mechanizmusaiban zárt és egységes legyen, biztosítsa a magánasitás költségeiben a takarékosságot. 1.4. Célszerűmegvizsgálnia javaslatok l. l., - 1.3., pontjai megvalósítása érdekében - a szervezés idöigényére, várható gondjaira és előnyeire is figyelemmel hogy milyen vagyonkezelő szervezetek működjenek. Eldöntendő, hogy a rendszer egységesebb működése egy vagy több gazdálkodó szervezetként működö - vagyonkezelök funkcionálását igényli, beleértve a minisztériumokhoz tartozó vállalati kört is. Gondoskodni kell arról, hogy a jelenlegi rendszer átalakítása során ne ismétlödjenek meg a korábbi információs, adatköztési és dokumentációs hibák, az átalakítással járó veszteségek minimálisak legyenek. 1.5. Meg kell fontolni, hogy privatizációs bevételek elosztásáról, felhasználásáról csak a tényleges bevételek ismeretében szülessen döntés, és az országgyűlési útmutatás ne a tervezett, vagy reménybeli bevételek elosztását tartalmazza. Ennek érdekében meg kell vizsgálni, hogy milyen további törvénymódosításokra van szükség, s miként kell a döntési mechanizmusokat átalakítani. 1.6. Meg kell oldani a vagyonkezelő szervezetek legfelső döntési fórumainak gyakorlati országgyűlési kontrollját. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, mely a törvények
- 16 - érvényesítését lazán kezeli, vagy figyelmen kívül hagyja a benne foglaltakat, az eltérések kifogásolásakor azok formái jellegére hivatkozva nem változtat, eltűri a szabálytalanságokat, nem szankcionálja a döntésektől való eltéréseket, s ezzel bátorít a mulasztásokra. A változáshoz a törvények alkotóinak példamutatására is szükség van. A Vagyonpolitikai Irányelvekkel, és az ÁVÜ- ÁV Rt. éves beszámolók megtárgyalásával kapcsolatos tapasztalatok megismétlődése nem lenne szerencsés. 2. A Kormánynak 2.2. Dolgozza ki a VPI-ben rögzített kiadások jogcímenkénti betartásának folyamatba épített ellenőrzési rendszerét az Országgyűlés részére. Ezzel is biztosítsa, hogy a privatizációs bevételek elosztása az Országgyűlés határozatának feleljen meg. Az utólagos ellenőrzés ezt nem tudja biztositani. 2. l. Tekintse át - az l. 5. pontban ajánlottakkal összefüggésben is - a Kormányprogram és az 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről hozott országgyűlési határozat összefüggéseit ( 9911993. (XI I. 24. ) OGYh,) és szükség szerint kezdeményezze módosítását. 3. Az ÁVÜ ügyvezetésének 3.1. A garanciavállalás előirt törvényi kötelezettségének betartásához szükséges intézkedéseket - a belső szabályzatok módosításával is - tegye meg. Határozza meg a garanciavállalás jogcímeinek tartalmát. Kezdeményezze az SZMSZ ennek megfelelő módosítását.
- 17 -.3.2. Mérlegelje olyan általános gyakorlat bevezetésének lehetőségét, hogy külföldi tanácsadó cégeket akkor fog- lalkoztasson ha a privatizálás során külföldi tőke bevonására van alapvetően szükség. 3.3. Az általános gyakorlatnak megfelelően szabályazza a Jogi Igazgatóság ellenjegyzési tevékenységét. 3.4. A tender kiírás tartalmát szabályazza újra, igazadjon az e tekintetben bevált külföldi gyakorlathoz, hogy a tender elnyerése után a további alkufolyamat szabályai világosak és egyértelműek legyenek. Fontolja meg olyan szabályozási elem bevezetését amely egy limithatáron felűl kizárja a további engedményadás lehetöségét. 3.5. Írja elő a szerződéskötések alapvető tartalmi követelményeként a bruttó elszámolási elv érvényesítését. 3.6. Gondoskodjon arról, hogy az átalakításra váró cégeknél a illetve befejeződ szükséges átvilágítás folytatódjon, jön. 3.7. Rendelje el, hogy a tranzakciós igazgatóságok az általuk lezárt társasági átalakulások dokumentációit tegyék teljessé és az irattári elhelyezésről gondoskodjanak. 3.8. Az értékesítésnél egyre inkább nő az E-hitelre történő értékesítések hányada. Ezért mérje fel az ebben rejlő lehetséges kockázat nagyságát, amely jelentösen érintheti a privatizációs folyamat további alakulását.
- 18-3.9. Dolgozza ki és vezesse be az önkormányzatokkal történő együttműködés megfelelő rendszerét. Tegye lehetövé, hogy a privatizációból eredő bevételeik nagyságát, annak időbeni beérkezésének ütemét megismerhessék az önkormányzatok. 3. 10. Folytassa és fejezze be a vagyonrnérleg készítéséhez szükséges információs rendszer mind megbízhatóbb kiépítését. Dolgozza ki a végelszámolás stratégiáját. Rendezze a társadalombiztosításnak járó ingyenes vagyonátadással kapcsolatos kötelezettségét. 3.11. Dolgozza ki és érvényesítse annak metodikáját, hogy a vállalaltok az értékesített, elvont vagyontárgyak bevételével hogyan és mikor számoljanak el. 3.12. Kezdeményezze az ÁV Rt-nek történt vagyonátadással kapcsolatos kötelezettségek megosztásáról szóló megállapodás aláírását. 3. 13. Értékelje az információs rendszer működését, tegye meg a szükséges lépéseket az egyes alrendszerek kapcsolatrendszere harmonizálására, integrálására. 3. 14. Gondoskodjon a vagyonvédelmi tevékenység megfelelő dokumentálásáról. 3.15. Vizsgálja meg a CO-NEXUS Rt.-vel kötött vagyonkezelési szerződés teljesíthetőségének valószínűségét és ennek alapján tegye meg a szükségesnek ítélt intézkedéseket. Kezdeményezze az 1991. évi osztalék állam javára történő rendezését.
- 19-3.16. Vizsgálja felül a Bábolna Rt.-vel kötött, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat vagyonkezelésbe adásával kapcsolatos szerződést és ennek alapján tegye meg a szükséges intézkedéseket. Vizsgálja meg, hogy a vagyonkezelési szerződés miért tér el lényegesen a vezetői értekezleten hozott döntésektől, állapitsa meg az esetleges személyi felelősséget. 3.17. Mérlegelje és gondolja át a belső ellenőrzés stratégiáját, elsősorban a bejelentések vizsgálatának és a komplex, nagyobb horderejű vizsgálatok aránya tekintetében. Alakítsa ki a belső ellenőrzés fejlesztésének fő irányait. Budapest,!994. július ~i.
ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK V-5-82/1994. Témaszám: 218 FÜGGELÉK az Állami Vagyonügynökség 1993. évi tevékenységének ellenőrzéséről szóló jelentéshez R É S Z L E T E S M E G Á L L A P Í T Á S O K
T A R T A L O M J E G Y Z É K l. Privatizációs bevételek és kiadások 1.1. Bevételek 1.2. Kiadások 1.2.1. Kiadási előirányzatok és azok teljesítése a Vagyonpolitikai Irányelvek szerint 1.2.2. Kiadások részletezve 1.3. Kötelezettség-vállalás, nyilvántartás, kifizetés 1.3.1. A kötelezettség-vállalások szabályozása 1.3.2. Kötelezettség-vállalások és kifizetések!993-ban 1.3.3. A kötelezettség-vállalások nyilvántartása 1.3.4. A garanciális kötelezettségek és a szerződések kapcsolata 1.4. Szakértői (tanácsadói) díjak 1.4.1. Az ÁVÜ apparátusa és az igénybe vett szakértők által!993-ban folytatott közvetlen privatizáció 1.4.2. Az önprivatizációs eljáráshoz kapcsolódó tanácsadói cégek müködése és költségei 1.4.3. A tanácsadók kiválasztására vonatkozó jogi szabályozás 1.4.4. A tanácsadó cégekkel kapcsolatos ÁVÜ szabályzatok, a tanácsadói szerződések nyilvántartása 1.4.5. A szerződések betartása 1.4.6. Kifizetett tanácsadói díjak átvállalásával kapcsolatos megállapodás Oldal l - 2. 2-4. 4 - ll. 4-7. 7 - ll. l l -!9. l l -!4. 14-16.!7-18. 18 -!9.!9-29.!9-21. 21-23. 23-24. 25-26. 26-28. 28-29. 2. A privatizáció eljárási szabályainak érvényesülése 2.1. A privatizációs értékesítés 29-39. 29-35. 2.2. Privatizációs technikák a hazaibefektetők részére 36-39. 3. Az állami vállalatok társasággá alakítása 39-55. 3.1. Általános helyzetkép a társasági átalakítások számszerű eredményeiről 39-43. 3.2. Vállalati átalakítások előkészítés, privatizációs célú előminősítés 43-46.