E-Controlling E-Controlling Szakmai folyóirat XVI. évfolyam 1. szám 2016. január Tisztelt Előfizetőnk! A szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TA- NÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! A controllinggal kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media.hu e-mail címen várjuk. Tartalom 1 Gazdasági hozzáadott érték alkalmazása 10 Adósarok: adófeltöltés. Honlapunkról - www.szamvitelszaklap.hu a Segédletek közül töltheti le az excel alapú szerkeszthető segédleteket. A kézirat lezárásának dátuma: 2015. december 15. Gazdasági hozzáadott érték alkalmazása A mai üzleti élet egyik legnépszerűbb pénzügyi mutatója az EVA (Economic Value Added, gazdasági hozzáadott érték), amely az amerikai Stern Stewart tanácsadó cég bejegyzett védjegye. Létrejöttét olyan dolgok motiválták, mint az igény arra, hogy egyértelművé váljon, hogy melyik vállalat teremt értéket tulajdonosai számára, és melyik nem. Ezen felül szükség volt egy olyan keretre is, amely lehetőséget teremt a tulajdonosok, a menedzserek, valamint a dolgozók közötti érdekek egységesítésére. Az elmúlt évtizedben a vállalatok sokkal jobban koncentráltak az értékteremtésre, de a pénzpiacok értékítéletével kapcsolatban fenntartások fogalmazódtak meg. A nagy vállalatok számára fontossá vált, hogy az irányító menedzsment döntéseinél a tulajdonosi szemléletet honosítsanak meg. A döntések meghozatalához mélyebb pénzügyi elemzésre, az összefüggések feltárására lenne szükség. Mindez a gondolkodás az egész vállalati érték növekedését is magába hordozza. Szerző: dr. Szücs Tamás controlling és számviteli szakértő E-Controlling Több, mint 10 éve a hatékonyság szolgálatában! In-house szeminárium! Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül a munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és számviteli törvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az olvasoikerdesek@ forum-media.hu e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására! 1
Az Economic Value Added [EVA] módszer egy olyan indikátor, amely megvizsgálja a beruházási döntések hatását a vállalati értéknövekményre. Az EVA mögött meghúzódó alapötlet az, hogy a tulajdonosok szempontjából alapvető elvárás, hogy legalább olyan hozamot realizáljanak, amelyek ekvivalens a vállalt kockázat nagyságával. A feltételezés arra irányul, hogy a vállalat a saját tőkéjén keresztül képes legyen kitermelni akkora nagyságú jövedelemtöbbletet, ami hasonló kockázatú tőkepiaci befektetés esetében elérhető lenne. Az EVA a számítás során számviteli kategóriákat használ fel, amelyek a következők: a kamatozó idegen források, a saját tőke és az üzemi eredmény. Ebből is látszik, hogy a módszer nem új felfedezés. Tulajdonképpen a reziduális jövedelem néven futó számviteli mutató, amely az üzemi eredmény és a tőkeköltség különbözete. A reziduális jövedelem fogalma még a 20. század első részében fogalmazódott meg, majd igazából a 60-as évektől kezdték el szélesebb körben használni. Stern Steward vezette be a köztudatba és védette le az EVA nevet. A módszer kialakításán túl nagyon nagy érdemük van abban, hogy az EVA mára már a pénzügyi elemzések standard módszerévé vált. Az EVA célja, hogy a tulajdonosi érték változását mérje, megvizsgálja, hogy a hozam meghaladta-e a tőkeköltségét, képes volt-e értéket teremteni vagy értéket rombolni. Drucker [1995] két részre osztja a profitot az EVA segítségével. A saját tőke által meghatározott profitot elkülöníti az ezen felül realizált résztől. Állítása szerint az eredménykimutatásban meghatározott nyereség nem feltétlenül profit, hiszen utána még adófizetési kötelezettség keletkezik. Az EVA módszere nem csupán egy egyszerű teljesítményt meghatározó módszer, hanem keretét adja a finanszírozási döntéseknek. Az EVA meghatározásánál használt tőkeköltség gyakorlatilag opportunity costnak tekinthető. Az opportunity cost azt a mértéket kívánja számszerűsíteni, amelyet a befektető az általa részvényekbe vagy kötvényekbe való befektetés esetében realizálhatna a pénzpiacokon. A tőke költsége azt a minimális hozamot fejezi ki, amelyet a vállalkozás képes kitermelni. A 90-es években a vállalkozások figyelme az épületekre, a mindennapi működésre, az új termékekre vagy szolgáltatásokra terelődik, amelyek képesek magasabb megtérülést biztosítani, mint a vállalati tőkeköltség. Minden vállalkozásnál alapvető követelmény, hogy megvalósított projektek megtérülését vizsgálva a pozitív nettó jelenérték elérése. A tulajdonosok érdekeit nézve nyilvánvalóan a belső megtérülésnek meg kell haladni a tőkeköltséget. A belső megtérülési ráta (IRR) számítása nehézkes, emiatt gyakran a számviteli adatokra épülő megterülési mutatóval helyettesítik. A leggyakrabban használt mutató a ROI. Eredménykimutatás Eszközök Források Árbevétel - Értékesítés közvetlen költsége = Bruttó profit - Amortizáció - Működési költségek = Működési profit - Pénzügyi tételek = Kamat és adózás előtti eredmény - Kamat = Adózás előtti eredmény -Adók = Adózott eredmény Tárgyi eszközök (Ingatlanok, gépek, berendezések, felszerelések) Készletek Előre fizetett költségek Vevői követelések Készpénz, bankszámla Jegyzett tőke Eredménytartalék Tőketartalék Hosszú távú kötelezettségek Rövid lejáratú kötelezettségek Hosszú távú kölcsönök következő évi törlesztése Szállítói kötelezettségek Halasztott tételek Összes eszközök Összes források ROI = Működési eredmény Befektetett eszközök = Működési eredmény Nem kamatozó tételek 2
A tapasztalatok azt mutatják, azonban a ROI nem képes jó megközelítést adni az IRR nagyságára. A hagyományos megközelítésben a projektnél a kezdeti időszakban magas az eszközérték (a beruházások végett) és a használatból eredő amortizációja még alacsony. A vállalkozás kezdetekor a bevételek is alacsonyak, így a számszerűsíthető hozam is alacsony. Nyilvánvalóan az időszak végén pedig pont ellentétes a helyzet. A számviteli adatokra alapozott épített ROI a kezdeti időszakban alulbecsüli, vagy majd a végidőszakban felülbecsüli a belső megtérülési rátát. Az üzleti ág szintű ROI meghatározása kisebb mértékű eltérést eredményez az IRR-től, mint az egyes projektek okoznak a ROI-ban. Ennek oka az, hogy az amortizálható eszközök aránya nagyobb, így a ROI számítás túlbecsüli a cég belső megtérülését. Az EVA a ROI-hoz hasonlóan számviteli adatokra épül, így elgondolkodtató, hogy milyen korrekciókat kellene elvégezni. Az EVA-koncepció egyik kulcspontja az, hogy az értékteremtő képesség mérésére a számviteli profit helyett a gazdasági profitot kell felhasználni. A gazdasági profit meghatározásának szempontjai az alábbiak: kiszámításakor a bevételekkel szemben az öszszes tárgyévi költséget figyelembe vesszük, beleértve a tőke költségét is, amely a számviteli elszámolásokban nem kerül kimutatásra; míg a számviteli elszámolásokban a kettős könyvvitel elvei szerint, a pénzügyi rendezéstől függetlenül határozódik meg a tárgyévi eredmény, a gazdasági profitot a cash-flow szemlélet alapján számítjuk; a gazdasági profit a számviteli profittal ellentétben kevésbé manipulálható, hiszen éppen a kettős könyvvitel okozta torzításokat szűri ki. Mind a NOPAT, mind a tőke elvárt megtérülésének meghatározásához két-két részadatra van szükség: a NOPAT a korrigált üzemi eredmény és az erre vetített hipotetikus társasági adó különbségeként, a tőke elvárt megtérülése pedig az össztőke és a súlyozott átlagköltség (WACC) szorzataként határozható meg. Az EVA mutatója ezek alapján a tárgyévben elért, minden tényezőt figyelembe vevő adózás utáni működési profitot hasonlítja a vállalkozásba befektetett tőke (saját tőke és idegen tőke) szokásosan elvárt megtérüléséhez. Az EVA fontos jellemzője, hogy pénztömeget fejez ki: a befektetett tőke elvárható megtérülése felett realizált többlethozamot méri. EVA = Adózás utáni eredmény [NOPAT] ( - Tõke költsége Befektetett tõke ) * Befektetett tõke A NOPAT meghatározása A NOPAT rövidítés a Net Operating Profit After Tax kifejezésből származik, amely azt a tárgyévi működési eredményt jelöli, amely figyelmen kívül hagyja a pénzügyi eredmény és a rendkívüli eredmény tételeit. A magyar eredménykimutatás fogalmait használva a NOPAT az üzemi (üzleti) eredmény meghatározott összegekkel korrigált, valamint az ehhez kapcsolódó, tárgyévre jutó társasági adóval csökkentetett összegét jelenti. Kiszámításának képlete: Korrigált üzemi eredmény (Adjusted Operating Profit before Tax) Korrigált társasági adó (Cash Operating Taxes) = NOPAT Korrigált üzemi eredmény 3
A korrigált üzemi eredményt az eredménykimutatásban szerepeltetett üzemi (üzleti) eredményből kiindulva, megfelelő korrekciók elvégzése után kapjuk. A korrekciók olyan tételekre irányulnak, amelyek a gazdasági profit és a számviteli profit különbségét okozzák. Az alkalmazandó számítási formula a következő: Üzemi (üzleti) eredmény + Kutatás-fejlesztés aktiválható költségei Kutatás-fejlesztés tárgyévre jutó amortizációja + Operatív lízingből származó tárgyévi lízingdíjak = Korrigált üzemi eredmény A korrekciós tételek indoklása a) Kutatás-fejlesztés (K+F) költségei: A számviteli szabályok szerint amennyiben a tárgyévben felmerült K+F költségek jövőbeli bevételek formájában várhatóan megtérülnek, akkor a költségeket a vállalkozás aktiválhatja (tőkésítheti), azaz az eszközei között mutathatja ki, és amortizáció formájában több év alatt számolhatja el költségként. Ez a művelet nem kötelező, hanem szubjektív döntés függvénye. Egyértelmű azonban, hogy a költségként történő elszámolás adózási szempontból jóval előnyösebb, ugyanakkor a K+F költségek az esetek többségében hosszú távon térülnek meg. Az EVA koncepció alapján a K+F költségeit minden esetben tőkésíteni kell, emiatt az eredmény meghatározásakor nem szabad figyelembe venni az ezzel kapcsolatos összes tárgyévi ráfordítást, csak a tárgyévre eső amortizációnak megfelelő összeget. b) Operatív lízingből származó tárgyévi lízingdíjak: Az operatív lízing gyakorlatilag egy hosszú távra szóló bérletet jelent. Ez esetben a lízingbe vevő vállalat az eszközt a saját eszközei között nem veszi nyilvántartásba (így a mérlegében sem szerepel), ezzel kapcsolatban semmilyen fenntartási vagy amortizációs költséget nem számol el (ezeket a terheket a lízingbe adó viseli). Ugyanakkor minden üzleti év eredménykimutatásában megjelenik az anyagjellegű ráfordítások között a tárgyévre jutó lízingdíjak (kvázi bérleti díjak) összege. Az EVA filozófiájának megfelelően az ilyen eszközöket a vállalkozás könyveiben kimutatott eszközökkel azonos módon kell kezelni, emiatt a tárgyévi lízingdíjak összegét az eredmény meghatározásakor nem szabad figyelembe venni. Korrigált társasági adó A korrigált üzemi eredményt a pénzügyi és a rendkívüli tételektől, valamint a kettős könyvvitel torzító hatásaitól megtisztított adózatlan eredményként definiálható. Könnyen belátható, hogy ha a fizetendő adót a korrigált üzemi eredménnyel akarjuk szembeállítani, akkor ez esetben is ki kell szűrnünk az említett torzításokat. Az eredménykimutatásban kimutatott adófizetési kötelezettség helyett az alábbi formulát alkalmazzuk: Korrigált üzemi eredmény Adókulcs Későbbi üzleti évekre halasztott adók + Korábbi évekről tárgyévre halasztott adók = Korrigált társasági adó A levezetésben tartalmaz egy kategóriát, amit a magyar számvitel nem kezel: a halasztott jövedelemadó. A nemzetközi számviteli alapelvek lehetővé teszik, hogy a már teljesített, de pénzformában még 4
nem realizálódott bevételekre jutó adót a vállalkozás a következő üzleti év(ek)re halassza, és csak a pénzügyi realizálás évében fizesse meg. Ilyen lehet a részletre történő értékesítés, amelynek árbevétele az eredménykimutatásban a teljesítés évében teljes összegben megjelenik, a pénzügyi teljesítés viszont csak később, részletekben történik meg. A vállalkozás az esedékes adót a mérlegben a rövid lejáratú kötelezettségek között, mint adófizetési kötelezettség (income tax liability), a későbbi évekre halasztott adót pedig a hosszú lejáratú kötelezettségek között mint halasztott jövedelemadó (deferred income tax) mutatja ki. A szükséges korrekció itt arra irányul, hogy a halasztott adót a kiszámított adókötelezettségből le kell vonni (hiszen nem jelentkezik tárgyévi pénzkiáramlásként), a korábbi évekről a tárgyévre halasztott összegeket pedig hozzá kell adni. Eredménykimutatás Eszközök Források Árbevétel - Értékesítés közvetlen költsége = Bruttó profit - Amortizáció - Működési költségek = Működési profit - Befektetett eszközök * WACC - Anyagok * WACC - Késztermékek * WACC - Vevői követelések * WACC + Szállítók * WACC -Adók = EVA Tárgyi eszközök (Ingatlanok, gépek, berendezések, felszerelések) Készletek Előre fizetett költségek Vevői követelések Készpénz, bankszámla Összes eszközök Jegyzett tőke Eredménytartalék Tőketartalék Hosszú távú kötelezettségek Rövid lejáratú kötelezettségek Hosszú távú kölcsönök következő évi törlesztése Szállítói kötelezettségek Halasztott tételek Összes források A befektetett tőke elvárt megtérülése A tőke elvárt megtérülését a vállalkozásba befektetett tőke és a súlyozott átlagköltség (WACC) szorzatként határozzuk meg. A befektetett tőke az EVA elmélete szerint nem egyezik meg a mérlegfőösszeggel, azaz a mérlegben szereplő források összértékével. El kell ugyanis végeznünk bizonyos korrekciókat, amelyek indokai többnyire megegyeznek a korrigált üzemi eredmény kiszámításánál tárgyaltakkal. Az össztőke kiszámítását ezek figyelembevételével az alábbi módon végezhetjük el: Saját tőke + Céltartalékok + Hosszú lejáratú kötelezettségek + Kamatköteles rövid lejáratú kötelezettségek + Jövőbeli operatív lízingdíjak jelenértéke = Befektetett tőke 5
A képletben látható, hogy a rövid lejáratú kötelezettségek közül csak a kamatfizetési kötelezettség mellett felvett összegeket vesszük számításba. Az EVA logikája alapján ugyanis a rövid távon esedékessé váló tartozások azon tételeit, amelyek nem finanszírozási szerepet töltenek be (pl. szállítókkal szembeni tartozások, bértartozások, társadalombiztosítási kötelezettségek), valamint a passzív időbeli elhatárolásokat nem tekintjük az idegen tőke részének, hanem a mérleg eszköz-oldalán, a nettó forgótőkét csökkentő tételként vesszük számba. Figyelembe vesszük ugyanakkor azt a korábban már említett tényt, hogy EVA szempontból a goodwill nem amortizálható, így eredeti bekerülési értéken kell figyelembe venni. Emiatt a mérlegben szereplő saját tőke összegét az értékelés időpontjáig elszámolt kumulált amortizációval meg kell növelni. Növeli továbbá a befektetett tőkét a mérlegben kimutatásra nem kerülő, operatív lízingbe átvett eszközök még hátralévő lízingdíjainak jelenértéke. A tőke súlyozott átlagköltsége (WACC) A tőke súlyozott átlagköltsége a saját tőke elvárt megtérülésének és az idegen tőke adózás utáni költségének súlyozott átlagaként határozható meg. Mindehhez természetesen szükség van a tőkestruktúrán belül a saját tőke és az idegen tőke arányának meghatározására, valamint a tőkejuttatók által elvárt megtérülési ráták ismeretére. A tőkestruktúra vizsgálatához az előbbiekben taglalt befektetett tőke elemeit szét kell bontani aszerint, hogy saját tőkének vagy idegen tőkének tekintjük-e őket. Ezt szemlélteti a következő táblázat: EVA szerinti saját tőke EVA szerinti idegen tőke Saját tőke Céltartalékok Hosszú lejáratú kötelezettségek Kamatköteles rövid lejáratú kötelezettségek Jövőbeli operatív lízingdíjak jelenértéke A fenti módon számított saját tőke és idegen tőke összege természetesen a vállalkozásba befektetett össztőke összegét adja. Ezek alapján a saját és idegen tőke megoszlása az össztőkén belül a következő: Saját tőke aránya (we) = EVA szerinti saját tőke / Befektetett tőke Idegen tőke aránya (wd) = EVA szerinti idegen tőke / Befektetett tőke A tőkestruktúra megismerése után a következő lépés az elvárt megtérülések becslése. A saját tőke elvárt megtérülését kiszámíthatjuk a CAPM modell alapján, az idegen tőke elvárt megtérülésének meghatározásakor pedig a különböző adósságok (kölcsönök, hitelek, kibocsátott kötvények) átlagos kamatlábát kell alapul vennünk. Ezzel kapcsolatban el kell elvégeznünk egy további műveletet, amely abból ered, hogy a WACC kiszámításához az idegen tőke adózás utáni költségét kell figyelembe venni. A keresett ráta a 6
formulával határozható meg, ahol k d az idegen tőke adózás előtti kamatát, T a társasági adó kulcsát, * k d pedig az idegen tőke adózás utáni kamatának mértékét jelöli. Mindezek alapján a tőke súlyozott átlagköltsége felírható a következő formában: WACC = w k + w A modell szempontjából nagyon fontos a WACC minél pontosabb meghatározása. A gyakorlat nagyon sokszor beigazolódik, hogy az elméletben meghatározott optimális tőkeszerkezet nem létezik. Ha a cég azt mondja, hogy optimális tőkeszerkezetben működik, akkor a működési szektor szerinti tőkeszerkezeti sávban tevékenykedik ilyen esetben a WACC-ra gyakorolt hatása minimális. A kontrollingnak figyelembe kell venni a számításai során, hogy létezik optimális tőkeszerkezet, amitől nem célszerű eltérni. e e d k * d Az EVA mutató gyenge pontjai az alkalmazásban Egy teljesítménymérő eszköz erényei mellett fontos tisztában lenni hiányosságaival is, hiszen ezek jelentik a felhasználó számára az eszköz használatának korlátait. A hátrányok ismeretének hiányában téves következtetések adódhatnak a mutatóra épülő elemzésekből, ám ezek a vonások egyúttal továbbfejlesztési irányvonalat jelentenek. Az EVA mutató gyakorlati alkalmazása előnyei mellett több problémás területet is a felszínre hozott, amelyek közül néhányat már említettem, az alábbiakban pedig összefoglalom őket: Az EVA abszolút mutató, azaz a vállalatok EVA-i nem összehasonlíthatóak. Számviteli adatokon alapul, amelyeknek könnyű a manipulálása, noha a tanácsadók szerint ezen sokat segít a módosítások elvégzése. A sok módosító tényező miatt költséges lehet a kiszámítása. Ciklikus iparágban a ciklus alján értékrombolást, a ciklus elején értéknövelést mutat ki. Az EVA nem alkalmas értékteremtő tényezők elemzésére, vagy stratégiák érzékenységi vizsgálatára, noha ösztönöz arra, hogy a cégnél feltárják az értékteremtő tényezőket. Nem tükrözi a várakozásokat; egyperiódusú. A befektetett tőke korrigált könyv szerinti értékén alapul, amely nem tükrözi a befektetők hozamelvárásának valós alapját. A hátrányok a következő módokon kezelhetők: Az abszolút mutató helyett alkalmazható egy normalilizált EVA mutató is, mely a befektetett tőkére vetítve mutatja be az éves értékváltozást (EVA/befektetett tőke). Ez megoldaná az összehasonlíthatósági problémát. Ez a normalizált mutató az empirikus kutatások idézésénél EVARET néven szerepel. Az EVA önmagában nem tükrözi a várakozásokat, de a DCF és az EVA kapcsolatát bemutató rész alapján jövőbeli előrejelzésre is használható. Az utolsó helyen felsorolt problémára pedig megoldást jelenthet a következőkben bemutatandó finomított EVA (REVA). 7
Esettanulmány A Recover Resorts Zrt. gyógyfürdők üzemeltet három megyében. A Recover Resorts korábban reziduális jövedelmet (RI) alapján osztotta fel az egyes önelszámoló egységeket, de jövőben a cég azt fontolgatja, hogy egy gazdasági hozzáadott érték (EVA) megközelítés alkalmazná. A fürdők mindegyike esetében azt feltételezzük, hogy hasonló kockázatúak. A rendelkezésre álló adatok a következők: A B C D E 1 1. fürdő 2. fürdő 3. fürdő Összesen 2 Árbevétel 4.100.000 4.380.000 3.230.000 11.710.000 3 Változó költség 1.600.000 1.630.000 955.000 4.185.000 4 Állandó költség 1.280.000 1.560.000 980.000 3.820.000 5 Működési eredmény 1.220.000 1.190.000 1.295.000 3.705.000 6 Kamatráfordítás (8 %) 368.000 416.000 440.000 1.224.000 5 EBIT 852.000 774.000 855.000 81.000 6 Adózott eredmény 553.800 503.100 555.750 1.612.650 7 8 Könyv szerinti érték 9 Pénzeszközök 1.280.000 850.000 600.000 2.730.000 10 Befektetett eszközök 4.875.000 5.462.000 6.835.000 17.172.000 11 Összes eszköz 6.155.000 6.312.000 7.435.000 19.902.000 12 Rövid lejáratú kötelezettségek 330.000 265.000 84.000 679.000 13 Hosszú lejáratú kötelezettségek 4.600.000 5.200.000 5.500.000 15.300.000 14 Saját tőke 1.225.000 847.000 1.851.000 3.923.000 15 Összes forrás 6.155.000 6.312.000 19.902.000 16 17 Kötelezettségek piaci értéke 4.600.000 5.200.000 5.500.000 15.300.000 18 Saját tőke piaci értéke 2.400.000 2.660.000 2.590.000 7.650.000 19 Tőke költségek 14% 20 Elvárt megtérülési ráta 11% 21 Halmozott értékcsökkenés 2.200.000 1.510.000 220.000 1. Számolja ki a reziduális jövedelem (RI) mértékét az egyes fürdők esetében a működési bevételek és a mérlegfőösszeg szerint, a beruházás mértékeként. Tegyük fel, hogy a 1. fürdő azt fontolgatja, hogy új finn szaunákat kíván kialakítani, amelyeknek költsége 225 000 EUR. A szaunák működési jövedelme várhatóan 22 000 EUR. Milyen hatással lenne ez a projekt az RI-re az 1. fürdő esetében? Ez alapján a menedzser elfogadja vagy elutasítja ezt a projektet? Miért? 2. A Recover Resorts miért használhatja az EVA-t az RI helyett a három gyógyfürdő teljesítményének értékelésére? 3. Számolja ki a WACC mértékét! 8
4. Számolja ki az EVA-t minden egyes gyógyfürdő esetében, a befektetett eszközök könyv szerinti nettó értékét használva! Számolja ki az EVA-t ismét, ezúttal a befektetett eszközök bruttó könyv szerinti értéke alapján! Megnevezés Működési jövedelem - Megtérülési ráta * Befektetés = Reziduális jövedelem 1. fürdő 1.220.000 - (11% * 6.155.000) = 542.950 2. fürdő 1.190.000 - (11% * 6.312.000) = 495.680 3. fürdő 1.295.000 - (11% * 7.435.000) = 477.150 A reziduális jövedelem az új szaunákból: 22 000 EUR (225 000 EUR 11%) = - 2750 EUR Mindezek alapján a projektet el kell utasítani, hiszen negatív megtérülése van a beruházásnak. A projekt megtérülése nem éri el a 11%-ot. A Recover Resorts-nak érdemes EVA-t használni RI helyett, mert EVA kifejezetten figyelembe veszi a súlyozott átlagos tőkeköltséget és a jövedelemadó hatást is. EVA-t érdemes használni a befektetett eszközök és a forgótőke-számítás során is, szemben a RI-vel, amely a teljes eszközállományt alkalmazza a kalkuláció során. WACC = Az egyes fürdők EVA értéke Befektetett eszközök nettó értéke alapján: 1. fürdő: 2. fürdő: 3. fürdő: Befektetett eszközök bruttó értéke alapján: 1. fürdő: 2. fürdő: 3. fürdő: Felhasznált irodalom: Stern Steward & Company. (n.d.) Stern Stewart s four M s. Retrieved September 27, 2006 from http://www.sternstewart.com/evaabout/fourm.php 9
Stewart, G. B., III. (2006, June 1). The real reasons Enron failed. Journal of Applied Corporate Finance, 18 (2), 116-119. Retrieved September 24, 2006 from http://www.sternstewart.com/ content/182_stewart.pdf De Villiers, J., 1997, The Distortions in Economic Value Added (EVA) Caused by Inflation, Journal of Economics and Business, 49: 285-300. Kaplan, R., Atkinson, A.: Vezetői üzleti gazdaságtan, Panem Kiadó, 2003. Kaplan, R., Cooper R.: Költség & hatás: Integrált költségszámítási rendszerek: az eredményes vállalati működés alapjai, IFUA Horváth & Partner, 2001 Roztocki, N., & Needy, K. L. (1999, June). Integrating Activity-Based Costing and Economic Value Added in Manufacturing. Engineering Management Journal, 11(2), 17-22. Adósarok: adófeltöltés A feltöltés esedékessége december 20-a, sem ez, sem a bevallási rendszer nem változott az előző évek gyakorlatához képest. Mivel idén a december 20-a vasárnapra esik, a feltöltési kötelezettségnek legkésőbb 21-én is eleget lehet tenni. A számítás módjában azonban két jelentős változás történt: 1. Azok a társaságok, akik az adót a jövedelem- (nyereség-) minimum alapján fizetik, 2015- től nem vonhatják le a minimum adóalap számításánál az eladott áruk beszerzési értékét és a közvetített szolgáltatásokat. A minimum adóalap így általános esetben a tárgyévben elszámolt összes bevétel (beleértve az árbevételt, az egyéb bevételeket, a pénzügyi és rendkívüli bevételeket is) 2%-a lesz. A Tao. törvény a fizetendő társasági adó alapját vagylagosan határozza meg. Az általános szabályok alapján az adóalapot az adózás előtti eredmény és az úgynevezett korrekciós tételek (adózás előtti eredményt növelő és csökkentő tételek) eredője jelenti. Ugyanakkor törvényhozó az adózási körbe kívánja vonni a veszteséges, negatív adóalappal rendelkező társaságokat is, ezért 2007-től bevezette a jövedelem-(nyereség-)minimum szerinti adózást. Ennek megfelelően, ha az adózás előtti eredmény vagy a társasági adó általános szabályok szerint számított alapja közül a nagyobb érték nem éri el a jövedelem-(nyereség-) minimumot, akkor az adóalany választhat, hogy: a jövedelem-(nyereség-)minimumot tekinti a társasági adó alapjának és ezután adózik, vagy a társasági adó bevallásában nyilatkozatot tesz és továbbra is az általános szabályok szerint számított adóalapot tekinti az adó alapjának, veszteséges működés esetén tehát nem adózik. A látszólag egyszerű választást, hogy továbbra is a normál adóalap legyen a fizetendő adó alapja, és így veszteség esetén mentesülhessen az adóalany a társasági adófizetés alól árnyalja, hogy a nyilatkozat esetén a társaság bizton számíthat egy társasági adóellenőrzésre a közeljövőben. Ezt elkerülendő az esetek többségében az első lehetőséget választják a társaságok, tehát a jövedelem-(nyereség-)minimum után adóznak. A Tao. törvény alapján a jövedelem-(nyereség-) minimum a korrigált összes bevétel (értékesítés nettó árbevétele, egyéb bevételek, pénzügyi műveletek bevételei, rendkívüli bevételek) 2%-ával egyenlő. Az összes bevételt tehát módosítani, korrigálni kell, majd az így kapott korrigált érték 2%-át tekinti jövedelem- (nyereség-)minimumnak és az adóalany választása esetén a társasági adó alapjának. A korábbi években hatályos törvény értelmében az összes bevételt többek között csökkenti az elszámolt eladott áruk beszerzési értéke és az elszámolt közvetített szolgáltatások értéke. Az egyéb csökkentő tételek különböző spe- 10
ciális elszámolásokhoz kapcsolódnak, amely általánosságban nem igazán fordul elő egy vállalkozás életében (kedvezményezett átalakulás, kedvezményezett eszközátruházás, kedvezményezett részesedéscsere). Így a fenti szabályozás előnyös volt a kereskedelemben érdekelt társaságoknak, hiszen tulajdonképpen a kereskedelmi árrésük 2%-át jelentette a jövedelem-(nyereség-)minimum értéke, mintegy a hozzáadott érték után adóztak, ha társasági adókötelezettségüket a jövedelem- (nyereség-)minimum után teljesítették. 2015. január 1-jétől hatályon kívül kerül a Tao. törvény 6. (8) bekezdésének a) pontja, így a jövőben a jövedelem-(nyereség-)minimum számítása során az összes bevételt nem lehet csökkenteni sem az eladott áruk beszerzési értékével, sem a közvetített szolgáltatások értékével. A törvény indokolása szerint a jogalkotó a szektorsemlegességet igyekszik biztosítani és a változtatással a nem kereskedelmi tevékenységet végzők hátrányos helyzetét kívánja orvosolni, akik eladott áruk beszerzési értéke és közvetített szolgáltatások híján eddig sem tudtak az összes bevételt csökkentő tételt elszámolni. A lépés óhatatlanul adótöbbszörözéshez vezet. Érdemes megemlíteni, hogy a jogalkotó a közelmúltban más adónemek esetén is a kereskedők számára kedvezőtlen intézkedéseket léptetett életbe, amelyek szintén az eladott áruk beszerzési értékéhez és a közvetített szolgáltatásokhoz kapcsolódtak. 2012. december 31-éig E-Controlling című szakmai folyóiratunkban közzétett szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási, számviteli tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok a szerzőnk rendelkezésre álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal. ugyanis a helyi iparűzési adó alapjának számítása során a nettó árbevételt teljes mértékben csökkentette az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke. 2013. január 1-jétől kezdve azonban a nettó árbevétel értékének függvényében ez a két tétel, már csak sávosan regresszív módon, egyre kisebb mértékben csökkenti a helyi iparűzési adó alapját a magasabb árréssel dolgozó kereskedők esetén. 2. Azoknál a társaságoknál, akik külföldi fiókteleppel rendelkeznek, az adót először a teljes vállalkozásra kell kiszámítani, majd ezután vonható le belőle a fióktelep nyereségére jutó adó. Ez a progresszív számítás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Magyarországon adózandó adóalap átkerülhet a 10%-os adótartományból a 19%-os sávba. A fentieken kívül bár ez a szabály már az előző évben is érvényben volt fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy amennyiben a társaság nem megfelelő módon tölti fel a társasági adót december 20-án, nem képez adóbírságot a feltöltés esedékességének napja és a mérleg fordulónapja (december 31.) közötti nyereség jellegű devizaárfolyam-különbözet. Fontos, hogy továbbra is csak azon adózókra vonatkozik a feltöltési kötelezettség, akiknek az éves szinten számított nettó árbevétele az előző adóévben meghaladta a 100 millió forintot. E-Controlling XVI. évfolyam, első szám, 2016. január Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Budapest. Váci út. 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs Hu issn 1587-8961 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 468-2917 E-mail: forum-media@forum-media.hu Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft. 11