A FÖLDMÉRET ÉS A FALUSI VENDÉGLÁTÁS SZEREPE A CSALÁDI GAZDASÁGOK JÖVEDELMÉNEK ELŐÁLLÍTÁSÁBAN

A FÖLDMÉRET ÉS A FALUSI VENDÉGLÁTÁS SZEREPE A CSALÁDI GAZDASÁGOK JÖVEDELMÉNEK ELŐÁLLÍTÁSÁBAN Posta László Szabó Bernadett Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Vállalatgazdaságtani és Marketing Tanszék, Debrecen Összefoglalás A mezőgazdaság a vidéki területek életében, a vidékfejlesztésben jelentős funkciókat töltött és tölt be ma is. A mezőgazdaság népességmegtartó ereje azonban jelentősen csökkent, mely megmutatkozik a mezőgazdasági foglalkoztatottak létszámának csökkenésében és a mezőgazdasági jövedelmek visszaesésében. Szükségessé vált a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmének kiegészítése, mely megvalósulhat biogazdálkodás, gyógynövénytermesztés keretében, hungarikumok, kisállatok, kézművesipari termékek előállításával vagy akár falusi vendéglátással. A gazdálkodók jövedelmezőségi problémái már a rendszerváltás előtt is jelentkeztek., azonban a problémákat tovább tetézte a bérleti díj, mint új költségelem megjelenése. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben a földhasználók számára három megoldás maradt: vagy abbahagyják a gazdálkodást, s olyan tevékenység után néznek, ami versenyképes a gazdasági élet egyéb szektoraival; vagy bérlőként próbálnak megegyezni a földtulajdonosokkal, s reménykednek abban, hogy előbb-utóbb rendeződnek a jövedelmijövedelmezőségi viszonyok a mezőgazdaságban; vagy pedig keresnek egyéb, mezőgazdasághoz kapcsolódó kiegészítő jövedelemszerzési lehetőséget, melyek segítségével együttesen talán biztosítani tudják saját és családjuk megélhetési forrását. Jelenlegi kutatásunk időtartama 3 év, melynek célja az, hogy felmérjük a Hajdú-Bihar megyei mezőgazdasági vállalkozók, földtulajdonosok hajlandóságát falusi turizmus végzésére, továbbá nyugat-európai mintákat tanulmányozva, a sikeresség feltételeit felismerve, lehatároljuk Hajdú-Bihar megye potenciális lehetőségeit a sikeres falusi vendéglátó tevékenység folytatásához. Ebben a tanulmányban azt modelleztük, hogy egy családi gazdaság elvárható jövedelmének eléréséhez mennyi vendégéjszakát kell realizálniuk, ha csak falusi vendéglátással foglalkoznak; mekkora földterület szükséges, ha csak mezőgazdasági tevékenységet végeznek; és a két tevékenység milyen kombinációjára van szükség akkor, ha a két jövedelemszerzési lehetőséget egyszerre végzi a gazdaság. Számításaink bizonyították, hogy falusi vendéglátás nem jelenthet fő megélhetési forrást, az mintegy kiegészítő jövedelemszerzési lehetőségként áll rendelkezésre. Lehetővé teszi a többlábon-állást, azaz a mezőgazdaságból származó jövedelem kiegészítését. Ezzel szerepet vállal a vidékfejlesztés ökológiai-környezeti célkitűzésének megvalósításában is, azaz a fenntartható mezőgazdaság, az agrár-környezetvédelem, a természeti és épített környezet védelmének kialakításában. A falusi turizmus - azzal, hogy a mezőgazdasági tevékenységekből származó jövedelmet egészíti ki - hozzájárul a mezőgazdaság vidéki értékeket megőrző funkciójának erősítéséhez, különösen ott, ahol a természeti adottságok nem teszik lehetővé az intenzív mezőgazdaság gyakorlását. Itt megvalósulhat a mezőgazdaságból származó környezetterhelés csökkentése, hiszen a korábbi

jövedelemigény most már kevesebb, a természeti és környezeti feltételeknek megfelelő ráfordításokkal is elérhető, mert a falusi turizmus pótolhatja a kieső jövedelmet. Kulcsszavak: falusi turizmus, földméret, családi jövedelem 1. Bevezetés A mezőgazdaság a vidéki területek életében, a vidékfejlesztésben jelentős funkciókat töltött és tölt be ma is. A mezőgazdaság termelési funkciója azonban, azaz a mezőgazdasági termelés, mely korábban a világszínvonalat elérte, mind mennyiségileg, mind a színvonalat tekintve visszaesett a gazdasági-társadalmi átalakulás következtében. A csökkenő mezőgazdasági támogatások, az emelkedő infláció, a piacok elvesztése, illetve a kinyíló agrárolló következtében a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége csökkent. A tőkehiány a mezőgazdasági beruházásokat hátráltatja, ami miatt a gépek, épületek elavultak, korszerűtlenek (Pfau Nábrádi, 2004). A gazdálkodók jövedelmezőségi problémái már a rendszerváltás előtt is megvoltak, azonban kétségtelen, hogy a bérleti díj megjelenése tovább rontott a helyzeten. Ez különösen igaz akkor, ha figyelembe vesszük az egyes tőketényezők kamatigényét is (ami helytelenül, a legtöbb esetben nem szerepel a gazdasági kalkulációkban, pedig a jövedelemnek jelentős részét képviseli (Buzás Supp, 2004)). Ebben a nehéz gazdasági helyzetben a földhasználók számára három megoldás maradt: 1. abbahagyják a gazdálkodást, s olyan tevékenység után néznek, ami versenyképes a gazdasági élet egyéb szektoraival, 2. bérlőként próbálnak megegyezni a földtulajdonosokkal, s reménykednek abban, hogy előbb-utóbb rendeződnek a jövedelmi-jövedelmezőségi viszonyok a mezőgazdaságban, 3. keresnek egyéb, mezőgazdasághoz kapcsolódó kiegészítő jövedelemszerzési lehetőséget, melyek segítségével együttesen talán biztosítani tudják saját és családjuk megélhetési forrását. Az agrárgazdaság alternatív jövedelemszerzési lehetősége bővíthető, például biogazdálkodással, gyógynövénytermesztéssel, hungarikumok, kisállatok, kézművesipari termékek előállításával családi vagy társas gazdálkodásban, és falusi vendéglátással. Jelen kutatásunk időtartama 3 év, melynek célja az, hogy felmérjük a Hajdú-Bihar megyei mezőgazdasági vállalkozók, földtulajdonosok hajlandóságát falusi turizmus végzésére, továbbá nyugat-európai mintákat tanulmányozva, a sikeresség feltételeit felismerve, lehatároljuk Hajdú-Bihar megye potenciális lehetőségeit a sikeres falusi turisztikai tevékenység folytatásához. 2. Előzmények Magyarország agrár-tömegtermelése az 1980-as évek végére piaci válságba jutott. A vidék mezőgazdasági jövedelemforrása súlyos mértékben megcsappant a tradicionális ipari körzetek összeomlásával együtt, ezért a vidékfejlesztés az utóbbi évtizedben fontos válságkezelési kérdéssé vált. A rendszerváltás hozta gazdasági, társadalmi változások

következtében a mezőgazdasági dominanciájú települések egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek, melynek munkahelyek elvesztése, magas munkanélküliség, elvándorlás és elöregedés lett az eredménye. Míg a fejlettebb térségek helyzete javult, a mezőgazdasági területek hátrányos helyzete az 1990-es években konzerválódni látszott az ipari foglalkoztatottak munkanélküliségével súlyosbítva. A kivezető utat a szerkezetváltásban kell keresni, amiben fontos szerepet játszhat a biotermelés, s az ehhez kapcsolódó kulturális adottságok, és a falusi turizmus. Az 1989-ben elkezdődött rendszerváltás új korszakot nyitott a termőföldek tulajdoni és használati viszonyaiban is. Az immár rövid időn belül harmadik tulajdoni váltással, a kormányzat a magántulajdon elsődlegességét és kizárólagosságát hirdetve kezdett neki a termőföld privatizálásának, ezzel ellehetetlenítve a földeket addig döntően megművelő szövetkezeteket és állami gazdaságokat (Romány, 1995). A termőföld magántulajdonba adásának fő folyamatát a kárpótlási procedúra jelentette, aminek eredményeként a magántulajdon lett az elsődleges földtulajdoni forma. Ez viszont a használat vonatkozásában a földbérlet előtérbe kerülését eredményezte, mivel sok földtulajdonos nem tudta, vagy nem akarta maga művelni megszerzett tulajdonát, a korábbi földhasználó gazdaságok viszont termőföld tulajdon nélkül maradva, kénytelenek voltak földet bérelni, ha továbbra is mezőgazdasági tevékenységet kívántak végezni. A folyamat törvényi hátterét az 1991. évi XXV. Kárpótlási, az 1992. évi I. Szövetkezeti, az 1992. évi II. Átmeneti, az 1993. évi II. Földrendező és földkiadó bizottságokról szóló és az 1994. évi LV. Termőföldről szóló törvények alkották. Ez utóbbi törvény maximálta a tulajdonlást: belföldi magánszemély esetén 300 ha-ban, illetve 6.000 aranykoronában. A bérletre vonatkozóan is korlátokat vezetett be: belföldi magánszemély esetén 300 ha-ban, illetve 6.000 aranykoronában, míg gazdasági társaság és szövetkezet esetén 2.500 ha-ban, illetve 50.000 aranykoronában maximálta a bérelhető terület nagyságát. Ezen kívül megtiltotta a gazdasági társaságok, szövetkezetek mint belföldi jogi személyek és a külföldi magán és jogi személyek tulajdonszerzését. (Tanka, 2000) A kárpótlási eljárás végén a földtulajdonosok száma 1-2 millióra, míg az átlagos birtokméret alakulása 3-5 ha közöttire volt tehető. Rendkívül megnőtt tehát a tulajdonosok száma, ugyanakkor a birtokterületek elaprózódtak. Ugrásszerűen megnövekedett az 1-2 hektáros, vagy ez alatti birtokméretek aránya, melyek nem teszik azt lehetővé, hogy a tulajdonos főfoglalkozású mezőgazdasági tevékenységet végezzen rajtuk. A nyugat-európai, valamint az amerikai gazdálkodási gyakorlatra jellemző földkoncentráció helyett Magyarországon tehát azzal éppen ellentétes folyamat játszódott le (Magda, 1994). Természetesen a vázolt folyamat végén azonnal megjelent a földkoncentráció igénye is, hiszen azok, akik gazdálkodni akartak főfoglalkozású családi gazdaságként, szántóföldi növénytermesztési profillal, tudatában voltak annak, hogy saját tulajdonukat ki kell egészíteniük (további vásárlás, vagy bérlet révén) ahhoz, hogy életképes gazdaságot alakítsanak ki. Ennek határa számítások szerint 50-70 ha körül van, egy családi gazdaság esetében. A vásárlás figyelembe véve a mezőgazdaság gyenge tőkeellátottsági pozícióját még az egyébként, nyugat-európai viszonylatban relatíve, igen olcsó magyar földek esetében is nehézséget jelentett a gazdálkodók többségének, így tőkekímélőbb, olcsóbb megoldást kínált a bérlet (Pfau, 1996).

3. A falusi vendéglátás és a mezőgazdaság kapcsolata A falusi turizmus II. világháború utáni újjáéledése kezdetén, az 1990-ek évek során, számos kutató (Csizmadia, 1992; Kenéz Gy-né, 1992; Antal, 1994; Nanszákné, 1996) megfogalmazta, hogy mit is kell falusi turizmus alatt értenünk. Bár a fogalmi lehatárolások különbözőek, azonban a lényeg ugyanaz: a falusi turizmus olyan szállásadói tevékenység, mely a vendégfogadó részéről szállásnyújtást, étkeztetést és programkínálatot jelent, a vendég számára pedig olcsó és aktív kikapcsolódás. A vendégfogadó számára kiegészítő jövedelemforrás, ugyanis klasszikus értelemben a mezőgazdaságból származó jövedelmet egészíti ki. Eddigi kutatásaink alapján (Bainé Szabó, 2003) azonban megállapítottuk, hogy a falusi vendéglátás nem igazán kapcsolódik mezőgazdasági tevékenységhez, továbbá az étkeztetés és programszervezés csak elvétve található a szolgáltatások között. Alacsony a vendégek átlagos tartózkodási ideje, egyoldalú az idegenforgalmi kínálat, továbbá alacsony a rendelkezésre álló kapacitások kihasználtsága. Nem megfelelő a falusi turizmus személyi feltétele sem: a legtöbb vendéglátó nem beszél idegen nyelvet, még megértés vagy alapkommunikáció szintjén sem. A nyugat-európai mintákat tanulmányozva kétségtelen a lemaradásunk a személyi és tárgyi feltéteket tekintve egyaránt. 3.1. Eredmények Kutatásunkban egy négytagú (két felnőtt, két gyerek) családi gazdaságot modelleztünk, melynek a mezőgazdasági tevékenység mellett potenciális lehetősége lenne falusi vendéglátás végzésére. Vizsgálatunk célja az volt, hogy meghatározzuk, hogy a család elvárható jövedelmének eléréséhez: mennyi vendégéjszakát kell realizálniuk, ha csak falusi vendéglátással foglalkoznak; mekkora földterület szükséges, ha csak mezőgazdasági tevékenységet végeznek; a két tevékenység milyen kombinációjára van szükség akkor, ha a két jövedelemszerzési lehetőséget egyszerre végzi a gazdaság. Első lépésben meghatároztuk a család elvárható jövedelmét Nagy (2006) eredményei alapján. Egy családi gazdaságtól elvárható jövedelem az az összeg, ami a gazdaság tárgyévi összes bevételből minden költség fedezése, valamint a rendszeres felújítási, karbantartási igények kielégítése után a család számára megmarad arra, hogy átlagos módon biztosítani tudja szükségleteinek kielégítését, és emellett lehetőséget teremt felhalmozásra is. Ennek konkrét mértékét mindig az adott időszakra és adott térségre lehet csak meghatározni. Ez alapján egy négytagú család elvárható jövedelme 2006-ban 3.580.400 Ft volt. A következőkben megvizsgáltuk a potenciálisan végzendő falusi vendéglátás ökonómiai hátterét. Korábbi kutatásainkban, Hajdú-Bihar megyei falusi vendéglátókat vizsgálva, számszerűsítettük a falusi vendéglátásban felmerülő költségeket. Erre azért is volt szükség, mert tapasztalataink alapján a falusi vendéglátók nem tudják elválasztani a vendéglátásban felmerülő költségeket a háztartási költségektől. A falusi vendéglátás éves költségeinél csak a vendéglátás érdekében felmerült költségek veendők figyelembe, melyeket mi állandó és változó költségekre való bontással határoztunk

meg. Állandó költségeknek tekintjük a falusi turizmus érdekében felmerülő amortizációt, javítási költségeket, az évente fizetendő tagsági díjat, a hirdetési költségeket és a vendégfogadásra kötött biztosítás költségét. A változó költségek a forgalomtól függően változnak. Változó költségek között tüntettük fel az élelmiszeralapanyagköltséget, az áramszükséglet költségét, a vízszükséglet költségét, mely a fürdőszobai és a mosás-takarítás vízszükségletéből adódik, a szükséges mosó-és tisztítószerek költségét - felhasználva a Horváth (1992) által ajánlott fajlagos ráfordítási egységeket -, és a saját munkabért. Idegenforgalmi adóval nem kalkuláltunk, mert a vendéglátó számára nem jelent pénzkiadást, hiszen azt a vendéggel fizetteti meg. Nagysága azonban hatással lehet a vendégforgalomra, illetve közvetett hatása a település turisztikai fejlesztésekhez való hozzájárulásában rejlik. A bevételek nagyságát a vendégek száma, az átlagos tartózkodási idő, - azaz a vendégéjszakák száma valamint a szálláshely és az étkeztetés ára határozza meg. Vizsgálatainkban Hajdú-Bihar megyére a következő értékeket állapítottuk meg átlagos helyzetet feltételezve. Az egy vendégéjszakára vetített állandó költség 700-800 Ft, a változó költség 1300-1400 Ft, így az összes költség 2000-2200 Ft. Egy vendégéjszaka bevétele pedig 2800-3600 Ft, feltételezve azt, hogy a szállásár 1500-2000 Ft, a reggeli ára 500-600 Ft, a vacsoráé pedig 800-1000 Ft. Ebben a kalkulációban a következő értékekkel számoltunk (1. táblázat): 1. táblázat: A modellben alkalmazott költség-bevétel-jövedelem értékek M.e.: Ft/vendégéjszaka Állandó költség 700 Változó költség 1.300 Összes költség 2.000 Szállás 2.000 Reggeli 600 Vacsora 1.000 Bevétel 3.600 Bruttó jövedelem 1.600 Forrás: saját számítás Célkitűzéseinknek megfelelően először meghatározzuk az elvárható jövedelem fedezésére alkalmas vendégéjszakák számát, ha csak falusi vendéglátással foglalkozik a család. Ebben az esetben 2238 vendégéjszakára lenne szükség. A valóság azonban nagyon távol áll ettől az értéktől, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján Hajdú-Bihar megyében 67 regisztrált falusi vendéglátó működött 2005-ben, átlagosan 5 férőhelyet kínálva. Az egy vendégfogadóra vetített vendégéjszakák száma 56 volt, mely kevesebb, mint az országos átlag (67), ami sajnos, szintén igen alacsony értéket mutat. Az átlagos tartózkodási idő 2 nap, mely fele az országos helyzetnek. A következő lépésben meghatároztuk, hogy mekkora földterület szükséges az elvárható jövedelem fedezésére, feltételezve, hogy a család a megyére jellemző két fő növény az őszi búza és a kukorica termesztésével foglalkozik. Számításaink alapján

a két említett növény vonatkozásában átlagosan egy hektáron 40.000 Ft jövedelem érhető el, mely 90 hektáros méret esetén fedezi az elvárható jövedelmet. A két tevékenység kombinálása esetén célunk az volt, hogy a gazdaság által végzett tevékenységek fedezzék az elvárható jövedelmet. A családnál potenciálisan eltölthető vendégéjszakák száma 5 férőhelyet feltételezve 1830, amiből 25 %-os kapacitáskihasználtságot alapul véve 460 tényleges vendégéjszakával kalkuláltunk. Ez az érték mind a megyei, mind az országos átlagértékek feletti ugyan, de elvárható akkor, ha feltételezzük, hogy a család részben e tevékenységből kíván megélni. Ebben az esetben 736.000 Ft (460 vendégéjszaka x 1600 Ft/vendégéjszaka) éves jövedelem képződik a falusi vendéglátásból. Ez az érték 20,5 %-a az elvárható éves jövedelemnek, ami mintegy 20 hektárral csökkenti az előzőekben számított földterület nagyságot, s így már csak mintegy 70 ha-nyi területre van szükség a család megélhetésének biztosításához. Szerényebb megélhetési igények esetén figyelembe véve a jelenlegi vidéki jövedelemviszonyokat előfordulhat, hogy a család kisebb jövedelemmel is beéri, ami konkrétan csak a család mindennapos kiadásait fedezi, felhalmozásra nem ad lehetőséget. Ekkor az igények 2.400.000 Ft-os évi értékre redukálódnak, s számításaink során azt vizsgáljuk, hogy ez az érték hogyan realizálódhat. Ha a család kizárólagosan falusi vendéglátással foglalkozik, akkor az elvárt érték fedezéséhez 1500 vendégéjszakára van szükség, ami 80 %-os kapacitáskihasználtságot jelentene, ami erősen túlzott elvárásnak minősíthető a tények ismeretében. Abban az esetben, ha a család csak mezőgazdasági tevékenységből szándékozik megszerezni az elérni kívánt jövedelmet, akkor ehhez maradva az eredeti jövedelmi viszonyoknál 60 ha-os földterületre van szükség. A két tevékenység kombinációja esetén továbbra is feltételezve a 25 %-os kapacitáskihasználtságot a vendégéjszakákból befolyó 736.000 Ft jövedelem az elérni kívánt érték 30,6 %-át teszi ki, míg ez esetben a fennmaradó érték fedezéséhez mindössze 42 ha-ra van szükség. Számításainkat a 2. táblázat összegzi. 2. táblázat: A területi méret alakulása az éves jövedelem és a vendégéjszakák számának tükrében Megnevezés Elvárt jövedelem (Ft/év) 3.580.400 2.400.000 Vendégéjszakák száma 2238 0 460 1500 0 460 Területi méret 0 90 71 0 60 42 Forrás: saját számítás 4. Következtetések, javaslatok Számításaink bizonyították, hogy falusi vendéglátás nem jelenthet fő megélhetési forrást, az mintegy kiegészítő jövedelemszerzési lehetőségként áll rendelkezésre. Lehetővé teszi a többlábon-állást, azaz a mezőgazdaságból származó jövedelem kiegészítését. Ezzel, többek között, szerepet vállal a vidékfejlesztés ökológiaikörnyezeti célkitűzésének megvalósításában, azaz a fenntartható mezőgazdaság, az

agrár-környezetvédelem, a természeti és épített környezet védelmének kialakításában. A falusi turizmus - azzal, hogy a mezőgazdasági tevékenységekből származó jövedelmet egészíti ki klasszikus értelemben - hozzájárul a mezőgazdaság vidéki értékeket megőrző funkciójának erősítéséhez, különösen ott, ahol a természeti adottságok nem teszik lehetővé az intenzív mezőgazdaság gyakorlását. Itt megvalósulhat a mezőgazdaságból származó környezetterhelés csökkentése, hiszen a korábbi jövedelemigény most már kevesebb, a természeti és környezeti feltételeknek megfelelő ráfordításokkal is elérhető, mert a falusi turizmus pótolhatja a kieső jövedelmet. A falusi turizmust többek között az különbözteti meg a fizető vendéglátástól és a kereskedelmi szálláshelyektől, hogy a vendégfogadók a szállás biztosításán túl étkeztetést is vállalnak és programokat is szerveznek a vendégek számára. A falusi turizmus lényege éppen abban áll, hogy a vendég a vendégfogadónál alszik, vele együtt étkezik, tetszése szerint részt vehet a vendégfogadó munkájában - főzésben, állatok etetésében, szüretelésben. Ezáltal megismerheti a vendég az adott a helyi ízeket, szokásokat. Ösztönözni kellene a vendégfogadókat arra, hogy ne csak szállást, hanem étkeztetést és programokat is biztosítsanak a vendégek számára. Mindezeket együttvéve sajnos csak nagyon kevés háznál tapasztaltuk. A nyugat-európai minták alapján várhatóan nálunk is egyre nagyobb igény lesz az étkeztetési lehetőségekre. Így, különösen, ha saját előállítású élelmiszerekről van szó, a falusi turizmusból származó bevétel és jövedelem jelentősen emelkedhet a vendégfogadó számára. Ezek a szolgáltatások továbbá hozzájárulhatnak a vidéki életforma fenntartásához is, mely napjainkban egyre inkább felértékelődik. A cél az lenne, hogy kialakuljon a falusi turizmus klasszikus formája, melyben ez a tevékenység a mezőgazdaságból származó jövedelmet egészíti ki. Egy olyan mezőgazdasághoz kapcsolódna, melynek termelői funkciója mellett - az EU közös agrárpolitikáját is figyelembe véve - fokozatosan előtérbe kerül a vidéki, kulturális, társadalmi és természeti értékeket megóvó funkciója is. A vendégfogadó és a vendég szemszögéből a következő előnyöket lehetne felsorakoztatni. A vendégfogadó szemszögéből a falusi turizmus előny, mert: munkaalkalmat teremt, és így csökkenti az elvándorlást, az esetleges ingázást; a mezőgazdaságot kiegészítő tevékenységként többlábon-állást valósíthat meg; kiegészítő jövedelmi forrás lehet, amely a vendég számára felszolgált saját termékek fogyasztásából, valamint értékesítéséből, a szobák kiadásából, egyes szolgáltatások igénybevételéből tevődik össze; kikényszerítheti az infrastruktúra fejlesztését; növelheti a település szabadidő-eltöltési, kulturális lehetőségeit; hozzájárulhat az életforma megváltozásához, a városi és a falusi életforma közeledéséhez is. Ha a falusi turizmus előnyeit az igénybevevő szempontjából nézzük, akkor a következő megállapításokat tehetjük: a falusi turizmus természet-közeli, olcsó üdülést biztosít; lehetővé teszi a táj és az emberek saját környezetben történő megismerését; aktív kikapcsolódást jelent, vagyis a vendégek aktívan részt vehetnek a falusiak munkájában (szüret, állatok etetése, gondozása, disznótor);

új ismeretek szerzéséhez, a falusi hagyományok (egykor űzött mesterségek, valódi helyi ízek) megismeréséhez járul hozzá; a hazai igénybevevő megismeri hazáját; a külföldi igénybevevő megismeri hazánkat. Sajnos még sokan nem látják, hogy az idegenforgalom jó kiegészítője lehet a mezőgazdaságnak, illetve hatékony eszköze lehet a vidékfejlesztésnek. Az összefogás, a térségi szemlélet hiány abban is megjelenik, hogy a térség lakosai közül sokan nem ismerik, alulértékelik a helyi erőforrásokat, lehetőségeket, vonzerőket, melyeknek más oldalról nemzetközi hírük van. A falusi turizmus azokon a településeken fog kibontakozni, amelyeken a természeti vonzerőn túl a vállalkozók felismerik az együttműködés jelentőségét és összefognak adottságaik olyan árucsomagként történő megfogalmazására, amely sikeresen piacra vihető. Szükség van értelmiségiekre és specialista szakemberekre is. Az elektronikus és nyomtatott sajtónak nagy szerepe lehet abban, hogy egyfajta divat teremtődjön a falusi turizmussal kapcsolatban (Bainé Szabó et al., 2006). Irodalom Antal K.: A falusi turizmus mint idegenforgalmi termék. Kereskedelmi Szemle 35. évf. 12.sz. 35-37.p. 1994. Bainé Szabó B. - Könyves E. Tikász I. E.: A falusi turizmus helyzete és gazdasági kérdései. MTA Társadalomkutató központ, kézirat. 2006, Budapest. Bainé Szabó B.: A falusi turizmus ökonómiai kérdései. Agrártudományi Közlemények 12. Acta Agraria Debreceniensis, 2003, Debrecen. 55-71.p. Buzás F. E. Supp Gy.: A silókukorica-termelés gazdasági elemzése, ökonómiai modell alapján Gazdálkodás, Budapest 2004. 6. szám 21 31.p. Csizmadia L.: Falusi turizmus - környezetbarát turizmus oktatási összefüggései. Budapest, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző, 1992, 62.p. Horváth Á.: A fizetővendéglátás és falusi turizmus pénzügyi tervezése. In: Fizetővendéglátás és falusi turizmus II. Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző, Budapest, 1992, 89-114.p. Kenéz Gy-é: A Fizetővendéglátás hivatás. In: Fizetővendéglátás és falusi turizmus I.. Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző, Budapest, 1992, 89-114.p. Magda S.: Általános folyamatok a mezőgazdaságban Gazdálkodás, Budapest 1994. 6. szám 18 24.p. Nagy A.: Családi alapon működő mezőgazdasági vállalkozások (családi gazdaságok) ökonómiai elemzése. Doktori (Ph.D.) értekezés. Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Vállalatgazdaságtani és MarketingTanszék, Debrecen, 2006. Nanszákné: Turisztikai termékfejlesztés. Szolnok, Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola, 1996. 52.p. Pfau E.- Nábrádi A.: A mezőgazdasági vállalkozások termelési tényezői, erőforrásai. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar Vállalatgazdaságtani Tanszék. Debrecen 2004. 32-50. p.

Pfau E.: Tőkeszükséglet és annak költségalakító szerepe a növénytermesztésben V. Agrárökonómiai Tudományos Napok, Gyöngyös 1996. III. 26 27. II. kötet 610 612.p. Romány P.: Forradalmak és félreformok a hazai agrárvilágban Gazdálkodás, Budapest 1995. 1. szám 14 23.p. Tanka E.: Föld és elsajátítás Agroinform Kiadó Budapest 2000. 186 189.p.

THE ROLE OF LAND SIZE AND RURAL TOURISM IN PRODUCING PROFIT OF FAMILY FARMS László Posta Bernadett Szabó University of Debrecen, Centre for Agricultural Sciences, Faculty of Agricultural Economics and Rural Development, Department of Farm Business Management and Marketing, Debrecen Summary Agriculture has played significant roles in rural areas and in rural development. However, population retaining capacity of agriculture radically decreased, which is reflected in the reduction of number of agricultural employers and in declining agricultural profit. Supplementing profit of agricultural workers became necessary, which may be realized by bio-farming and herb production, by producing Hungaricums, small pets and craft products or even by doing rural tourism. Profitability problems of farmers had appeared already before the change of the economic and political regime, the land rent, however, as a new cost, made even harder the already existing problems. There were three solutions left for farmers under these hard economic conditions: neither they stop farming and look for a job being competitive with other sectors of economic life, nor as tenants try to agree with land owners and hope that sooner or later the profit and profitability conditions in agriculture will be better or they look for supplementary profit opportunities relating to agriculture, by which they can ensure the sources of their own and family s benefit. The length of our present research is three years, which aims at investigating the willingness of land owners in the county of Hajdú-Bihar for making rural tourism, furthermore studying Western European case studies, recognizing the conditions of being successful in the field of rural tourism, determining the possibilities of the examined county in this topic. In this paper, we modeled that how many tourism nights are necessary for reaching the expectable profit of a family dealing with only rural tourism; how much area is necessary if they carry out only agricultural activity; and what combination of the two activities is necessary if the family carries out both of them. Our calculations proved that rural tourism is not a main subsistence source; it is available as a supplementary profit opportunity. It makes the diversification possible, that is it supplements the profit from agriculture. By this, it plays a role in the realization of ecological and environmental objectives of rural development and in establishing sustainable agriculture, the agro-environmental protection, and saving natural and built environment. The rural tourism supplementing profit from agriculture contributes to strengthening functions of agriculture for saving rural values, especially where natural conditions are not sufficient for intensive agricultural production. The environmental pollution from agriculture may be reduced as the previous profit requirement may be reached by less input being in harmony with the natural and environmental conditions as rural tourism may supplement the missing profit. Keywords: rural tourism, land size, family profit