Kábítószerügyi Egyeztető Fórum -Székesfehérvár- Helyzetfeltárás

Kábítószerügyi Egyeztető Fórum -Székesfehérvár- Helyzetfeltárás A helyzetkép készítésére Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata megbízásából került sor. Projekt azonosító: ECHO 81/2001. ECHO Oktatáskutató Műhely 8000 Székesfehérvár, Tóvárosi ln. 67.fsz.3. (30) 217-0923; Tel/fax: (22) 325-536 dtecho@fehervar.hu; www.echokm.hu ECHO Oktatáskutató Műhely, 2002

TARTALOMJEGYZÉK 1. A vizsgálat háttere 3. o. 1.1 A kábítószer fogalma 3. o. 1.2 Kábítószerügyi Egyeztető Fórum 4. o. 1.3 A munkacsoportok tagjai 5. o. 2. Empirikus adatok 6. o. 2.1 A kliensek 6. o. 2.2 Korosztályi adatok 11. o. Dohányzás 11. o. Alkoholfogyasztás 16. o. Kávé-, energia ital és gyógyszerfogyasztás 18. o. Illegális szerek fogyasztása 19. o. 3. Találkozás a problémával 24.o. 4. Erőforrások 27.o. 5. A drogproblémával kapcsolatos szolgáltatások 29.o. 6. Hiányzó feltételek 33.o. 7. Intézmények közötti együttműködés 36.o. 8. Összegzés 39.o. 8.1 A probléma számokban 39. o. 8.2 Intézményi válaszok 42. o. 8.3 Hiányzó feltételek, új feladatok 44. o. 2

1. A VIZSGÁLAT HÁTTERE A kilencvenes évek társadalmi-gazdasági és politikai változásai jelentősen átrendezték és egyben szegregálták az emberek értékrendjét. Felmerült a tradicionális családi értékekhez való visszatérés gondolata éppen úgy, mint az ezzel élesen szembenálló, piaci alapokon nyugvó, fogyasztás centrikus attitűd. A szabadpiaci szemléletmód megjelenése eltérő típusú válaszreakciókat provokált. Azok, akik társadalmi és kapcsolati tőkéjüket gazdaságira tudták váltani, könnyen idomultak az új helyzethez, sikeres életpályán mozognak. Egy másik tipikus attitűd, a kivonulás, amely leginkább azokra jellemző, akik a legvidámabb barakk légkörét, eszmeiségét szocializálták. A harmadik válaszreakció a kényszerű alkalmazkodás, azon családoké, akik a kilencvenes évek eleje óta nem tudják utolérni magukat. Mindezen változások természetesen hatással voltak az állampolgárok mentálhigiénés helyzetére is. A társadalom új értékeit sokan nem tudják követni, anómiás tüneteket produkálnak. Az anómiás tünetek deviáns viselkedésbe csapnak át, amelyek alkoholizmust, kábítószer-fogyasztást egyeredményezhetnek, de megnőtt a depressziós, a szorongásos és a neurotikus tünetegyüttes előfordulása is. 1.1 A kábítószer fogalma A kábítószer fogalmát a különböző szerzők különféle képpen határozzák meg, ám abban szinte mindenki egyetért, hogy kábító hatású, a tudatállapotot módosító anyagok, szerek jelenléte egyidős az emberi társadalmak kialakulásával. Már a primitív törzseknél is megtalálhatók a különböző füvek, gombák főzetei, melyek vallási és transzcendentális szertartások elmaradhatatlan kellékei, a bódulat vagy éppen a gyógyítás eszközei voltak. A különböző, tudatot, érzékelést módosító anyagoknak, szereknek komoly szociokulturális, közösségi funkcióik voltak. Amíg a világ egyes részei, a nagy kultúrkörök nem nagyon érintkeztek egymással, az egyes kultúrákra jellemző pszichoaktív anyagok az adott társadalom keretén belül maradtak, s e szerek használatát, fogyasztását kulturális minták, konszenzusos szabályok határozták meg. Minden nagy kultúrkörnek megvoltak, megvannak a hagyományos pszichoaktív szerei, pl. Dél-Amerikában a koka cserje rágása csökkentette a fáradtság érzetét az indiánoknál, Európában hagyományosan az alkohol fogyasztását veszik igénybe a tudatállapot módosítására, Kínában és Indiában az ópium fogyasztása, az aztékoknál a peyotlkultusznak volt rituális szerepe, az arab világban a kávé fogyasztása, Jemenben a chat fogyasztása fontos társasági esemény vagy pl. egyes nomád törzseknél bizonyos gombák 3

főzeteinek hatása alatt révül a varázsló 1. A XV-XVI. század földrajzi felfedezéseitől kezdve a kultúrák érintkezése sokkal intenzívebbé vált, s a különböző lokálisan funkcionáló drogok áramlása is megindult a civilizációk között. (Pl. eljutott az amerikai indiánokhoz az alkohol, Európába a dohány, a tea, a kávé, az ópium stb.) A XX. század folyamán lezajlott globalizáció és a világfalu kiépülése még tovább fokozta a kultúrák közötti keveredést. A pszichoaktív szerek egyik része a modern társadalmakban élvezeti cikként szervesültek, fogyasztásuk legális, kereskedelmi forgalomban hozzájuk lehet jutni. Hagyományosan ilyen anyagok az alkohol, a dohány, a kávé, a tea, bizonyos növényekből kivont vagy szintetikus úton előállított gyógyszerek illetve ide sorolhatók az utóbbi időben a különböző energia italok is. A pszichoaktív szerek másik része az európai kultúrkörben kevéssé szervesült, számos országban tiltott, illegális anyagok. E kábítószerek felosztása nem egyértelmű a szakirodalomban, többféle dimenzió mentén számos felosztással lehet találkozni. A helyzetfeltárás során az illegális kábítószerek csoportjába az ópiátokat vagy ópiát helyettesítő depresszáns szereket (máktea, ópium, morfin, heroin, kodein, metadon), a stimulációs anyagokat (amfetamin, kokain, crack, chat, speed), a hallucinogéneket (hasis, marihuána, LSD, PCP, peyotl, extasy) és a szerves oldószereket (ragasztók, hígítók, csavarlazítók gőzének belélegzése) soroltuk. 1.2 Kábítószerügyi Egyeztető Fórum 2001. őszén Székesfehérváron megalakult a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum, mely fő céljának a helyi drogstratégia és cselekvési program megalkotását tekinti. Emellett a KEF felvállalta a meglévő adatok összegyűjtését, rendszerezését, szükséges (hiányzó) kutatások indítását, a helyi szakmai partnerek (intézmények, szervezetek, közösségek) együttműködésének ösztönzését valamint egy városi droginformációs rendszer kialakítását. A szakmai munkát a KEF három ciklusban több munkacsoportban végzi. Az első szakaszban hat munkacsoport (bűnmegelőzés, közoktatás, civil szervezetek, egészségügy, családsegítésgyermekvédelem, gyógykezelést végző szervezetek) alakult a helyzetértékelésre és a meglévő statisztikai adatok számbavételére. A második szakaszban a terv szerint négy albizottság (közösség, megelőzés, gyógykezelés, kínálatcsökkentés) dolgozik majd a jövőkép és a hozzá rendelt célok, feladatok meghatározásán. Végezetül a konkrét lépések, programok kerülnek kidolgozásra és elfogadásra. 1 Lévai Miklós: Kábítószerek és bűnözés, KJK 1992. 12.o. 4

A munka szempontjából fontos a kábítószer és a drog fogalmának pontosítása. A munkacsoportokban a kábítószer alatt az illegális szereket értettük, a drog fogalma pedig a legális és illegális pszichoaktív szereket együttesen tartalmazza. A Kábítószerügyi Egyeztető Fórum nemcsak a kábítószerrel, hanem tágabb értelemben a drogproblémával foglalkozik. 1.3 A munkacsoportok tagjai A helyzetfeltárás során több mint ötven fehérvári intézmény, szervezet működött közre a hat munkacsoportban. Munkacsoport neve 1. Családsegítés, gyermekvédelem Munkacsoport tagjai Családsegítő Központ és Gyermekjóléti Szolgálat Kríziskezelő Központ Egyesített Szociális Intézmények Nevelési Tanácsadó 2. Bűnmegelőzés Székesfehérvári Rendőrkapitányság Székesfehérvár Városi Polgárőrség Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal Gyámhivatala Pártfogói csoport Vám- és Pénzügyőrség Fejér Megyei Nyomozó Hivatala 3. Terápia, Rehabilitáció Fejér Megyei Szent György Kórház Addiktológiai Gondozó Alba Caritas Hungarica Alapítvány Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat ÁNTSZ Városi Intézete 4. Egészségügy családorvosok gyermekorvosok iskolaorvosok 5. Közoktatás 18 általános iskola 1 általános iskola és gimnázium 16 középiskola 2 középiskolai kollégium 6. Civil szervezetek SZÉNA Egyesület SZETA Alapítvány Aranyeső Alapítvány Menedék Önsegítő Csoport Vizsgált intézmények, szervezetek száma 4 4 3 3 37 4 5

2. EMPIRIKUS ADATOK A helyzetfeltáró munka során a munkacsoportok igyekeztek feltérképezni a jelenleg rendelkezésre álló empirikus adatokat a droghelyzettel kapcsolatban. Az első és talán legfontosabb tapasztalat, hogy a városban még nem volt olyan empirikus kutatás, mely a teljes lakosságra nézve információkat nyújtana a legális és illegális szerhasználatot, az egyes szerek életprevalenciáját illetve a lakosság drogfogyasztással kapcsolatos attitűdjeit tekintve. A rendelkezésre álló adatok alapvetően két forrásból származnak, egyrészt a kábítószerbetegekkel (is) foglalkozó intézmények forgalmi adataiból, statisztikáiból (Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat; Fejér Megyei Szent György Kórház Addiktológiai Gondozó; Városi Rendőrkapitányság; Kríziskezelő Központ) valamint az iskolákban végzett empirikus kutatásokból (ECHO Oktatáskutató Műhely városi ifjúságkutatása, Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat drogprevenciós programjába bekapcsolódott iskolákban végzett mérés eredményei) 2.1 A kliensek A városban két olyan intézmény van, ahol kábítószerrel kapcsolatos problémával rendelkező klienseket látnak el, az alapítványi fenntartású Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat és a megyei Szent György Kórház által működtetett Addiktológiai Gondozó. A megyei kórházban 1981 óta van alkoholbeteg-gondozás, 1993 óta az addiktológiai gondozás keretén belül az alkoholbetegség mellett a politoxikomán, a szerves oldószerrel visszaélők és 1996-tól a kábítószerrel visszaélőknek is segítséget nyújtanak. 1993-ban a kórház addiktológiai gondozójában 320 alkoholbeteget és 3 fő politoxikomán beteget gondoztak. Két évvel később az alkoholbetegek száma ötven százalékkal nőtt, 1998/99-ben pedig már közel 600 fő volt. 1999 után a gondozott alkoholbetegek száma kis mértékben csökkent, 2001. novemberéig az adott évben 503 alkoholbeteget gondoztak (függő vagy visszaeső és pszichózis együtt). Az alkoholbetegek 82-87 százaléka férfi, 60-70 százalékuk alkoholfüggő vagy visszaeső. A klasszikus értelemben vett kábítószert és szerves oldószert fogyasztó betegek létszámát vizsgálva még nagyobb arányú növekedés tapasztalható. Az ilyen betegek száma 1996-ig 10 alatt volt, 1996/97-ben 14 fő, 1998-ban 23 fő, 1999-ben pedig már 30 beteget gondoztak. 2001 novemberéig 51 drogos került a gondozóba. A kábítószer-betegek 75-80 százaléka férfi. 6

Az addiktológián gondozottak számának alakulása 700 fõ 600 500 400 kábítószer alkohol 300 200 100 0 586 581 550 557 486 504 503 320 305 3 5 8 14 14 23 30 47 51 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001. nov. forrás: Szt.György Kórház Addiktológiai Gondozó A kábítószer-betegek többsége többféle drogot is kipróbál, azonban érdemes megnézni, hogy az elmúlt években hogyan alakult a betegek által preferált (elsődleges) drogok összetétele. A lenti táblázatból látható, hogy 1996-ig hallucinogének és stimulációs anyagok még alig fordultak elő. 1996-ban a szerves oldószereket fogyasztók adták a gondozott drogosok felét, 1999-ben már csak a harmadát, 2001-ben pedig töredékét. Ezzel párhuzamosan jelentősen emelkedett a hallucinogén anyagokat (extasy, LSD, marihuána, hasis) használók száma - tavaly minden második beteg ilyen szert használt - de nőtt a heroint és az amfetamint preferáló drogbetegek száma is. Az addiktológián kezelt kábítószer betegek számának alakulása 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. nov cannabis, LSD 1 3 4 10 11 25 25 extasy 2 2 2 2 1 amfetamin 1 1 1 6 11 kokain 1 1 heroin, máktea 1 2 4 7 10 10 szerves oldószer 1 8 7 4 6 9 1 3 politoxikomán 3 3 1 1 nyugtató 2 2 7

összesen 3 5 8 14 14 23 30 47 51 mindebből rendőrségi 4 4 11 6 2 6 ügy forrás: Szt. György Kórház Addiktológiai Gondozó A Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat forgalmi adatai is azt igazolják, hogy az alkohol, gyógyszer és drogprobléma jelenléte a városban intenzív. 1997 áprilisa óta közel 400 alkohol, drog, gyógyszer, dohány vagy egyéb társfüggőséggel küzdő szenvedélybeteg jelentkezett a Szolgálatnál 2. Ha az ellátott hozzátartozókat és a telefonos lelkisegélyt keresőket is hozzávesszük, az új kliensek száma 1997-ben 142 fő, 1998-ban 232 fő, 1999/2000 években 168 fő volt, tavaly pedig 283 új klienst regisztráltak. Az adott évben rendszeresen visszatérő, terápián résztvevő kliensek száma 1997-1999 között 200-300 között ingadozott, azóta pedig meghaladja a négyszázat (2000-ben elérte az 560-at!). A Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat forgalmának alakulása 600 fõ terápiás forgalom összesen új kliensek összesen 500 400 300 560 200 100 222 142 295 232 204 168 168 406 283 0 1997 1998 1999 2000 2001. nov. forrás: Jelentés a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat működéséről A Rév Szolgálatnál regisztrált szenvedélybetegek között 1997-99 között a kliensek több mint fele alkoholbeteg volt, ezzel szemben az utóbbi két évben az alkohol problémával jelentkező kliensek aránya ötven százalék alá csökkent az adott évben jelentkező összes kliens tekintetében. Jellemző, hogy az alkoholbetegek között az átlagnál jóval több a férfi és a 30 év 2 Ez az adat nem tartalmazza az ellátott hozzátartozókat és a telefonos lelkisegély-szolgálatot felhívók számát, illetve az életvezetési problémával jelentkezőket. 8

feletti kliens, míg a drogosoknál szintén több a férfi, ugyanakkor életkor szerint szinte kizárólag 30 év alattiak találhatók köztük. A Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat az adott évben jelentkező új kliensek száma 1997. 3 1998. 1999. 2000. 2001.nov.-ig alkohol 40 63 47 27 26 drog 14 28 18 17 25 gyógyszerfüggőség 3 9 7 2 dohányzás 1 4 7 6 3 társfüggősség 5 12 drog elterelés 5 összesen 58 104 84 69 54 gondozott hozzátartozó 40 68 telefonos lelkisegély 83 120 71 33 127 forrás: Jelentés a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat működéséről A családsegítő és gyermekvédelmi intézményekben jellemzően hiányoznak a kábítószer problémával kapcsolatos nyilvántartások, adatok, ugyanakkor jelzés értékű, hogy a Gyermekjóléti Szolgálatnál a gondozott gyerekek családjaiban kb. 40 százalékban a szülő alkoholizáló életmódja a fő veszélyeztető tényező, s a többi intézmény is elsősorban az alkoholproblémával találkozik, s kevésbé a drogfogyasztással. A kábítószerek büntetőjogi szempontú felosztása szerint a legális drogok (alkohol, kávé, cigaretta, energia ital) fogyasztása engedélyezett, ellenben az illegális drogoknak már a fogyasztása is büntetendő. Az 1999. március 1-én életbe lépett BTK szigorítás két kategóriát állít fel. Az egyikbe az ún. fogyasztói cselekmények tartoznak (megszerzés, tartás, előállítás, termesztés, országba való behozatal és kivitel), a másikba a terjesztői típusú magatartások (kínálás, átadás, forgalomba hozatal, kereskedés) tartozik. A kínálást már egy egyszerű kérdéssel (kérsz belőle?), az átadást pedig ingyenes továbbadással is meg lehet valósítani, ha több személynek juttat valaki anyagot (akár ingyen, akár pénzért) az terjesztés, ha pedig haszon reményében vesz részt forgalmazásban, akkor kereskedik. A büntetés nagysága két dologtól függ, egyrészt a cselekmény típusától (terjesztői vagy fogyasztói), másrészt a kábítószer mennyiségétől (csekély mennyiségű; csekély mennyiségnél több, de a jelentős mennyiségnél kevesebb; jelentős mennyiség). 3 1997.04.15-1997.12.31 közötti időszak 9

A 90-es évek eleje óta folyamatosan növekszik a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények száma. Míg 1990-ben az országban összesen 34 ilyen esetben indult eljárás, addig tíz évvel később, 2000-ben már százszor annyi, 3475. Ez a tendencia egyszerre mutatja a kábítószer-fogyasztás terjedését, a rendőrségi munka hatékonyságának növekedését és a büntetőjogi szabályozás változását. A kábítószerrel való visszaélés bűncselekményét elkövetők száma az utóbbi években Székesfehérváron is jelentősen megnőtt, 2001-ben már elérte a hatvanat, szemben a korábbi évek 10-20 bűncselekményével. A növekvő tendencia nemcsak a várost érinti, a megyében tavaly több mint 160 esetben indult eljárás kábítószerrel való visszaélés bűncselekménye miatt, míg az azt megelőző évben még 100 alatt volt ez a szám. Visszaélés kábítószerrel bűncselekmények számának alakulása Fejér Megyei RFK Szfvár Rendőrkapitányság 200 161 150 100 69 69 93 60 50 0 25 13 13 1 1 2 1 2 3 1 4 2 5 2 3 10 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 forrás: városi rendőrkapitányság 25 2001.nov-ig 10

2.2 Korosztályi adatok Az ifjúsági korosztályra vonatkozó adatok a 2000-ben lezajlott városi ifjúságkutatásból 4, a Rév Segítőszolgálat által végzett drogprevenciós munka iskolai méréseiből 5, valamint néhány iskola által készített saját felmérésből állnak rendelkezésre. Dohányzás A gyermek és fiatalkori dohányzás nemcsak Magyarországon, hanem Európa egészében komoly gondot jelent. Jól látható tendencia, hogy a rendszeresen dohányzó fiatalok aránya jelentősen megnőtt. Egy 1999-es felnőtt lakosságot reprezentáló felmérés során kiderült, hogy közép-dunántúli régióban a lakosok 31 százaléka rendszeresen, további 10 százaléka pedig alkalmanként dohányzik. Minden tizedik válaszoló (12 százalék) tartozik abba a csoportba, akik valamikor dohányoztak, de már leszoktak róla. A dohányosok által naponta elszívott cigaretta átlagos száma ebben a régióban 14. 6 Székesfehérváron az ifjúságkutatás során kérdezett középiskolás tanulók körében mért adatok a régió felnőtt átlagánál alacsonyabb dohányzási intenzitásról vallanak, de ha figyelembe vesszük, hogy melyik korosztályról van szó, igencsak riasztóak. A fehérvári középiskolások 23 százaléka rendszeresen dohányzik, 18 százalékuk pedig alkalmanként gyújt rá. A tanulók 35 százaléka válaszolt úgy, hogy nem dohányzik, de már kipróbálta, s azok aránya, akik soha nem is próbálták, 24 százalék. Iskolatípus mentén tekintve, a gimnazisták körében 20 százaléknyi rendszeres, illetve 19 százaléknyi alkalmankénti dohányos található. Ennél jóval többen dohányoznak a szakiskolákban. Míg a gimisek 32 százaléka soha nem is próbálta ki a dohányzást, addig a szakközépiskolásoknál ez az arány csak 24, a szakiskolásoknál pedig 15 százalék. 4 A kutatás a város 15 középiskolájára terjedt ki (Árpád Szakképző Iskola és Kollégium; Bugát Pál Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium; Ciszterci Szent István Gimnázium; Gróf Széchenyi István Műszaki Szakközépiskola; Hunyadi Mátyás Közgazdasági Szakközépiskola; I. István Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola; Jáky József Műszaki Szakközépiskola; Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola; Szent István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola; Teleki Blanka Gimnázium; Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola; Váci Mihály Ipari Szakképző Iskola és Kollégium; Vasvári Pál Gimnázium; Vörösmarty Mihály Ipari Szakképző Iskola és Kollégium; Ybl Miklós Középiskola), a minta nagysága 786 fő, évfolyam és iskolatípus szerint pontosan reprezentálja a székesfehérvári középiskolás diákokat. 5 Az alábbi iskolákban: Árpád Szakképző Iskola és Kollégium (249 fő), Bugát Pál Egészségügyi Szakközépiskola (264 fő), Jáky József Műszaki Szakközépiskola (86 fő), Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola (166 fő), Béketéri Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola (83 fő), Tolnai Utcai Általános Iskola (104 fő), Sziget Utcai Általános Iskola esti tagozata (42 fő), II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola (116 fő). A vizsgálat nem terjedt ki az egész iskolára, csak bizonyos osztályokra, így az adatok az iskola egészét tekintve inkább tájékoztató jellegűek. 6 A felnőtt lakosságra vonatkoztatott városi adat nem áll rendelkezésre ebben a témakörben. 11

A dohányzó tanulók aránya iskolánkénti bontásban rendszeresen alkalmanként már próbálta soha átlag 23 18 35 24 gimnazisták 20 19 29 32 szakközépiskolások 22 17 37 24 szakiskolások 28 20 37 15 0% 20% 40% 60% 80% 100% forrás: városi ifjúságkutatás Jól látható tendencia, hogy az életkor növekedésével hogyan emelkedik a rendszeresen és az alkalmanként dohányzók aránya. A probléma már az általános iskolákban is megjelenik. Az általános iskolák között van olyan, amelyik azt jelezte, hogy már negyedik (!) osztályban is komoly probléma a dohányzás, a felső tagozatban - különösen 7-8. évfolyamban - néhányan már szülői beleegyezessél dohányoznak iskolán kívül. A középiskolák önbevallása szerint is jelentős probléma az iskolai dohányzás, s bár az iskolán belül nem engedélyezett, előfordul, hogy a tanulók a mellékhelyiségekben "füstölnek", s mindennapos, hogy az iskolából kilépve rögtön rágyújtanak, akik közül szintén sokan szülői engedéllyel is rendelkeznek. A középiskolában a 15 évesek között 9 százaléknyi a rendszeres dohányosok aránya, mire elérik a 16 éves kort, ez az arány megduplázódik, a nagykorúság évére pedig megháromszorozódik, 25 százalékra nő. Az is jellemző, hogy a tendencia lépcsőzetesen, megtorpanva növekszik. Az első szakasz 15-17 év, ekkor a dohányzók aránya intenzíven nö, s a 17 éveseknek már egyharmada rendszeres dohányos. A második szakasz az érettségi időszaka (18-19 év), ekkorra eldől, hogy kiből válik rendszeres dohányos, s ki marad meg az alkalmankénti rágyújtásnál. A harmadik szakaszban ismét emelkedő tendenciát láthatunk (ugyanakkor tudni kell, hogy középiskolában lévő 20 évesek jelentős része túlkoros). 12

A dohányzó fiatalok aránya az életkor dimenziójában 60% 50% 40% 30% alkalmanként rendszeresen 20% 10% 0% 15 16 17 18 19 20 életkor forrás: városi ifjúságkutatás Az életkor mellett a tanulmányi eredmény alakulásával is szoros összefüggésben van a dohányzás kérdése, sokkal kevésbé jellemző a jó és jeles tanulókra. Míg a gyenge tanulmányi eredményt elért diákok 53 százaléka dohányzik, addig a jó tanulóknak 32 százaléka, a 4.5 fölötti átlagot elért tanulóknak pedig csak 14 százaléka (mindössze 4 százalékuk rendszeresen). A dohányzó fiatalok aránya a tanulmányi eredmény dimenziójában 60% 50% 40% 30% alkalmanként rendszeresen 20% 10% 0% gyenge tanuló közepes tanuló jó tanuló jeles tanuló forrás: városi ifjúságkutatás 13

Az, hogy egy fiatal elkezd dohányozni, alapvetően kétféle minta miatt lehetséges. Az egyik a negatív családi példa, a másik a kortárs csoport hatása. A fehérvári tanulók családjának több mint felében (56 százalék) a szülők között van rendszeres dohányos. Ennél is rosszabb eredményeket kapunk, ha tovább szélesítjük a közösségi teret. A diákok 90 százalékának van a baráti körében olyan, aki dohányzik, s gyakorlatilag mindenkinek van dohányos osztálytársa. A családi hatást vizsgálva azt látjuk, hogy nem dohányos családban a gyermekek 36 százaléka dohányzik, míg dohányos családban 46 százaléka. A kortárs csoport hatásáról elmondható, hogy minden dohányos baráti körében található másik dohányos, ugyanakkor a nem dohányzók körében csak 74 százalékos eséllyel fordul elő dohányos barát. Egy, a környezetben dohányzókat regisztráló mutatószám segítségével pontosítani lehet azok körét, akik leginkább ki vannak téve a kísértésnek. Az index értéke az előzőekben vizsgált kérdés alapján azt mutatja, hogy az érintett fiatalok környezetében hányféle dohányos ágens található. Nagyon kevés (2 százalék) azon tanulók aránya, akik dohányfüst mentes környezetben élnek, s 50 százalék azok aránya, akik életük három meghatározó környezetében (család, baráti kör, osztálytársak) is jeleztek dohányosokat. A környezet meghatározó szerepe kimutatható, a dohányzó fiatalok 61 százaléka veszélyes környezetben él, azon kevesek, akik dohányzásmentes környezetben élnek, vagy csak környezetük egy szegmensében érintkeznek dohányosokkal, magas arányban (60 százalék) maradnak nem dohányosok. A dohányos tanulók naponta átlagosan 8.3 szál cigarettát szívnak el. (A magukat rendszeres dohányzónak vallók 11-et, az alkalmanként dohányzók 3.3-at.) A fiúk és a bejárósok az átlagosnál többet szívnak, de erősebb dohányosok vannak a képzetlenebb szülők gyengébben tanuló gyermeki között is. A korosztályi dohányzási arány és a dohányosok által elszívott napi cigaretta mennyiségének ismeretében meghatározható, hogy a székesfehérvári tanulók naponta kb. hány szál cigarettát szívnak el mindösszesen. Durva számítások szerint a gimnáziumok tanulói kb. 18.500 szál cigarettát szívnak el egy átlagos napon, a szakközépiskolások körében naponta 35.700 szál cigaretta megy el, a szakiskolások pedig 20.300 szálat szívnak el naponta. Ha mindent összeadunk a fehérvári 9-13 évfolyamos középiskolások naponta több mint 70.000 szál cigit szívnak el, ez heti átlagban több mint 500 ezer, s éves szinten pedig legalább 27 millió szál elfüstölését jelenti. A dohányos középiskolások által naponta elszívott cigaretta 14

mennyisége a különböző alcsoportokban elszívott szál férfi 9.0 nő 7.2 helyi lakos 7.9 naponta bejárós, ingázó 8.8 kollégisták 7.8 képzetlen szülők gyermeke 9.4 szakmunkások gyermeke 8.5 érettségizettek gyermeke 8.2 diplomásak gyermeke 7.6 gimnazisták 7.6 szakközépiskolások 8.5 szakiskolások 8.3 gyenge tanulók 9.5 közepes tanulók 7.8 jó tanulók 8.3 jeles tanulók 2.8 ÁTLAG napi szál 8.3 forrás: városi ifjúságkutatás A középiskolások által elszívott napi cigaretta mennyisége gimnazisták 18500 szakiskolások 20300 szakközépiskolások 35700 kb. db/nap forrás: városi ifjúságkutatás Alkoholfogyasztás A fehérvári tanulók körében a legelterjedtebb drog az alkohol. A középiskolásoknak 15

mindössze 17 százaléka nem ivott még soha alkoholt. A gimnazistáknál a rendszeres alkoholfogyasztók aránya (napi vagy heti rendszeresség) 26, az absztinenseké 20 százalék, a szakmai középiskolásoknál a rendszeresen ivók 32, az absztinensek pedig 17 százalékban vannak jelen 7. Ha a nemek dimenziójában vizsgáljuk a kérdést, kiderül, hogy a rendszeresen alkoholt fogyasztó tanulók többsége férfi, míg a lányok körében az alkalmankénti ivók vannak egy kicsit felülreprezentálva. Az átlag azonban elfedi azt a tényt, hogy míg az középiskolák elsőseinek és másodikosainak csak 20 százaléka iszik rendszeresen, addig a harmadikosoknak már 34, a végzősöknek pedig 39 százaléka rendszeres ivó. A legintenzívebb alkoholfogyasztás a kollégiumban lakó tanulókra jellemző, a kollégisták közel fele, 41 százaléka iszik rendszeresen, ugyanakkor az absztinensek aránya is a kollégiumban lakók körében a legmagasabb. Alkoholfogysztás az évfolyam mentén rendszeresen alkalmanként absztinens 9.évfolyam 21 51 28 10.évfolyam 20 61 19 11.évfolyam 34 51 15 12.évfolyam 39 56 5 13.évfolyam 31 64 5 0% 20% 40% 60% 80% 100% forrás: városi ifjúságkutatás Az alkoholfogyasztás gyenge kapcsolatban van a tanulmányi eredmény alakulásával. Míg a gyenge tanulók 39 százaléka iszik rendszeresen, addig a közepes és jó tanulóknak 20-7 Rendszeres ivónak azt minősítettük aki sört, bort, töményet vagy likőrt naponta vagy hetente fogyaszt. Absztinens az, aki soha nem iszik sem sört, sem bort, sem töményet, sem pedig likőrt. 16

30, a jeles tanulóknak pedig csak 14 százaléka. Jellemző, hogy az életkor emelkedésével nő az alkoholt fogyasztók aránya, de a szülő iskolai végzettségétől mindez teljesen független (!). A különbözőféle alkoholtermékek fogyasztása nem egyenletesen oszlik meg. A tanulók körében a hagyományos kategóriák közül a legelterjedtebb a likőrök fogyasztása, melyet tipikusan alkalmankénti (havonta vagy ritkábban) fogyasztás jellemez. Egy kicsit rendszeresebben isznak bort és töményet a tanulók (bár ők kevesebben vannak mint a likőrt ivók), a naponta vagy hetente fogyasztók aránya 10-12 százalék. Ettől jelentősen eltér a sör fogyasztási szokása, melyet abszolút értékben ugyanakkora, ám gyakoriságban rendszeresebb fogyasztás jellemez. Sört a lányok 57 százaléka soha nem iszik, a fiúk 42 százaléka alkalmankénti, 31 százaléka rendszeres fogyasztója (a lányoknak csak 5 százaléka iszik sört legalább hetente). A töményet is inkább a fiúk szeretik, ellenben a likőröket a fiúk 37 százaléka elutasítja, míg a lányoknak 70 százaléka fogyasztója (61 százalékuk alkalmankénti). A különböző alkoholtípusok fogyasztásának gyakorisága a tanulóknál soha alkalmanként rendszeresen sör 41 40 19 tömény 44 44 12 bor 46 44 10 likőr 35 56 9 0% 20% 40% 60% 80% 100% forrás: városi ifjúságkutatás A gyakoriság mellett az elfogyasztott alkohol mennyisége is nagyon fontos összetevő. A tanulók mindössze 44 százaléka nem rúg be soha, 32 százalékánál előfordul, de csak nagyon ritkán. 19 százalékuknál már gyakrabban fordul elő és 5 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy mindig (!) berúg, amikor iszik. A fiúk, a Fehérváron helyben lakók, a diplomás családból kikerült tanulók, a 17-18 évesek és a szakközépiskolások átlagnál gyakrabban 17

részegednek le, rúgnak be. A Rév drogprevenciós képzése során készített iskolai mérések is a fenti tendenciákat támasztják alá, kiegészítve azzal, hogy minden iskolában volt olyan tanuló (középfokú és alapfokú iskolában egyaránt) akinél élete során már többször is előfordult részegség. A tanári tapasztalatok szerint az iskolában közvetelnül nincs jelen a tanulói alkoholfogyasztás, ugyanakkor a tanulók esti illetve tipikusan hétvégi szórakozási programjaiknál már gyakran előforduló jelenség. Kávé-, energia ital és gyógyszerfogyasztás Bár nem sorolják a klasszikus egészségkárosítási módok közé a kávé fogyasztását, túlzott fogyasztása, életformává válása esetén - különösen hosszabb távon - gyengíti a szervezetet, ugyanúgy megbontja az egészséges rendszert, mint bármely más drog, ha szenvedéllyé válik 8. A középiskolások 8 százaléka rendszeresen, 48 százaléka alkalmanként szokott kávét inni, egyharmaduk kipróbálta ugyan, de nem fogyasztaj. A kávézók aránya az életkor emelkedésével nő. A középiskola kezdő évfolyamán 6 százaléknyi a rendszeres kávéfogyasztó tanulók aránya, s további 46 százalék az alkalmankénti kávézóké, ezzel szemben a végzősöknél 8 százalék a rendszeresen kávézók aránya, s az alkalmankénti fogyasztók köre is bővül 11 százalékkal. Érezhető tendencia, hogy a Fehérváron helyben lakó tanulók körében magasabb a rendszeresen kávézók aránya, míg a bejárósok és a kollégisták között az alkalmanként fogyasztók aránya átlag feletti. Az utóbbi években a fiatalok körében fokozatosan elterjedt egy másik értágító, serkentő hatású legális doppingszer, az energia ital. Az energia italt (pl. Red Bull, Pop, Izostar) a fehérvári középiskolások 70 százaléka próbálta ki eddig, 3 százalékuk rendszeres, 27 százalékuk alkalmi fogyasztója. Az energia italokat tipikusan a fiúk fogyasztják. Gyógyszerszedésről, nem orvosi célú gyógyszerfogyasztásról az általános iskolák közül egy intézményben tudnak. A középiskolásoknál feszültségoldók, nyugtatók szedése előfordul, de 13 középfokú intézmény egyelőre ezt nem érzékeli igazi problémaként, csupán szórványos előfordulással találkoztak. Ennek némileg ellentmond a Rév által végzett iskolai mérések tapasztalat, mely szerint az általuk vizsgált hét iskola mindegyikében előfordul nyugtatók szedése, ebből három iskolánál tíz alatt volt azon tanulók száma, akik bevallották, 8 Naponta 6-8 csésze kávé elfogyasztásának már jelentős veszélyei lehetnek. 18

hogy használnak vagy kipróbáltak nyugtatókat, három iskolában 10-20 között, egy iskolában pedig 20 felett volt nyugtatókat szedő diákok száma. Illegális szerek fogyasztása A legális szereknél sokkal kevésbé elterjedt a kábítószerek fogyasztása. A középiskolások 74 százaléka elutasítja, még nem próbált ki és nem is akar kipróbálni semmilyen klasszikus értelemben használt kábítószert. További 10 százalékuk sem fogyasztott ugyan, de már gondolt rá, hogy kipróbálja. A tanulók 15 százaléka alkalmi, s 1-2 százaléka rendszeres drogfogyasztó - saját bevallása alapján. Azt, hogy a kábítószer fogyasztása mindössze a középiskolások 15-16 százalékát érintené, fenntartásokkal kell kezelnünk, valószínűsíthető, hogy a valós arány ennél sokkal magasabb 9, ugyanis a középiskolás tanulók több mint fele (59 százalék) ismer olyan fiatalt, aki kábítószert fogyaszt, 28 százalékának a barátai körében is van drogos, s 22 százalékuk személyesen ismer olyan fiatalt, aki kábítószert árusít. A terápiás és ambuláns ellátást biztosító intézményeknél tapasztaltakhoz hasonlóan a az iskolákban is mérhető, hogy a fiúk között sokkal több a kábítószer fogyasztó, mint a lányoknál. A középiskolán belül a háromféle képzési típusban eltérő arányban vannak droghasználók, a gimnáziumokban és a szakiskolákban 14, a szakközépiskolákban 18 százalék. A legveszélyeztetettebbek a kollégiumban tanulók és a szakközépiskolások a jelenlegi fogyasztást tekintve, a szakmunkástanulók körében pedig a kábítószer kipróbálást tervezők aránya átlag feletti. Az iskolákban dolgozó pedagógusok elől a tanulók drogozása többnyire rejtve marad, az alapfokú intézmények közül kettőben sejtik a nevelők, hogy egy-két tanuló használ (tanulói beszámolókból következtetnek rá) a középiskolák közül pedig négy intézményben volt olyan eset, hogy drogos befolyásoltság alatt álló gyermekkel szakemberhez kellett fordulni. 9 Tapasztalatok szerint a kábítószert fogyasztó tanulók jelentős része a kormány szigorú büntetőpolitikájából fakadó törvénymódosítás óta (BTK szigorítás) rejtőzködve marad, még az anonim kérdőívekben sem vállalja drogfogyasztását, tudva, hogy jogilag is elítélhető cselekedetről van szó. 19

A tanulók kábítószerrel való kapcsolata 14-15 év 16-17 év 18-20 év 44% ismer fogyasztót 65% 60% 17% barátja fogyasztó 32% 31% 14% ismer terjesztőt 23% 25% 7% kipróbálta 17% 20% 6% barátja terjesztő 10% 11% 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% forrás: városi ifjúságkutatás Jól látható, hogy mind a fogyasztás, mind pedig a terjesztés tekintetében aktívabbá válik a droggal való kapcsolat az életkor emelkedésével. A kábítószer kipróbálását tekintetve a 7 százaléknyi bevallott 14-15 éves fogyasztó a nagykorúság elérésére 20 százalékra nő, azok aránya akik tudnak arról, hogy barátjuk fogyasztó, közel megduplázódik. A leglazább kapcsolat az ismer fogyasztót kategória. Azon tanulók aránya, akik ismernek kábítószert fogyasztó fiatalt a 14-15 éveseknél még csak 44 százalék, a középiskola végzőseinél már 60 (!) százalék. Megállapítható, hogy a drog szempontjából az átlagnál veszélyeztetettebbek az magasabban kvalifikált családi háttérrel rendelkező de gyengébb tanulmányi eredményt elérő tanulók. A kábítószert fogyasztók körében erősebb korcsoport hatás mutatható ki, mint a dohányosoknál. A kábítószerező fiatalok 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy van kábítószer fogyasztó barátja. Akik nem fogyasztottak még, de már gondoltak rá 75 százalékban rendelkeznek drogos baráttal, 38 százalékuk drogdílert is ismer. Ezzel szemben, akik soha nem is gondoltak arra, hogy kipróbáljanak valamilyen kábítószert, 61 százalékban mondták, hogy nincs kábítószert fogyasztó barátjuk. A kábítószerek és azok hatásai között jelentős különbségek vannak, így nem lehet közömbös számunkra, hogy a kábítószert kipróbálók, illetve a kábítószerek elől el nem zárkózók milyen szerekkel kísérleteznének, milyen szereket próbálnának ki. A legkisebb - szinte elenyésző - arányban a központi idegrendszerre depresszív hatású, kábító- 20