GLOBALIZÁCIÓ A BORVILÁGBAN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozások (franciául) szakirány GLOBALIZÁCIÓ A BORVILÁGBAN Készítette: Sysol Brigitta Budapest, 2011

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS... 1 1. Globalizáció... 3 1.1. A globalizáció kialakulása... 3 1.2. A gazdasági globalizáció... 4 1.3. A gazdasági globalizáció előnyei... 5 1.4. A gazdasági globalizáció hátrányai... 6 2. Bortermelés a világban, azaz a kínálati oldal... 8 2.1. Franciaország... 9 2.2. Olaszország... 14 2.3. Spanyolország... 16 2.4. Amerikai Egyesült Államok... 19 2.5. Ausztrália... 21 2.6. Argentína... 23 3. Borfogyasztás, azaz a keresleti oldal... 26 3.1. Franciaország... 28 3.2. Németország... 30 3.3. Egyesült Királyság... 30 3.4. Egyesült Államok... 32 3.5. Kína... 33 3.6. Oroszország... 34 4. Globalizáció a kínálati oldalon... 36 4.1. A globális vállalatok... 37 4.2. Nemzeti piacvezető vállalatok... 38 1

4.3. Kisvállalatok... 40 4.4. A három stratégiai csoport helyzete a világ borpiacán... 41 5. Globalizáció a keresleti oldalon... 49 5.1. Jó-e a globalizáció a borfogyasztóknak?... 50 KONKLÚZIÓ... 54 Ábrajegyzék... 56 Irodalomjegyzék... 57 Mellékletek... 59 2

BEVEZETÉS Szakdolgozatom témájaként, mint az a címből is kiderül, a globalizálódó borvilágot mutatom be. A globalizáció jelenségével nap, mint nap találkozunk az élet minden területén, de talán mégis, ha a borokra, borászatra gondolunk, nem feltétlenül kapcsolnánk össze ezt a két fogalmat. Hiszen minden országnak, tájegységnek, régiónak meg van a sajátos, rá jellemző bor készítési stílusjegye. A globalizáció pedig az uniformizálódásról szól, ami az előbb említettnek a szöges ellentéte. Mégis, ha jobban a dolgok mélyére nézünk, nem nehéz rájönni, hogy ez a globalizációs folyamat már a borvilágba is befészkelte magát. A bor mindig is jelentős szerepet játszott a nemzetközi kereskedelemben. A ma nyugateurópainak hitt borokat valójában keletről hozták magukkal a görögök, rómaiak és föníciaiak az Ókorban. Később, a nagy felfedezések időszakán a 16. és 19. század között az emigránsok magukkal vitték szülőföldjük borait és szőlőpalántáit az Újvilágba. Ezért is olyan szembetűnő a két újvilági azaz, Argentína és Kalifornia szőlőültetvényein az olasz befolyás például a termesztett szőlőtípusok tekintetében. Fontos még megemlíteni a 19. századi Észak-Amerikából kiinduló, majd egész Európán végigfutó filoxéra, azaz szőlőtetű, mely megfertőzte a szőlőpalántákat és a tradicionális szőlőültetvények csaknem 2/3-át elpusztította. Kezdetben a szőlősgazdáknak fogalmuk sem volt, hogy mivel állnak szemben és hogy hogyan is kezeljék a szőlőket, hogy azok rezisztensek legyenek a fertőzésre. Így aztán ez a tragédia később arra kényszerítette az európai bortermelőket, hogy új, a járványoknak jobban ellenálló szőlőfajtákat hozzanak létre. Ebben pedig segítséget kértek az újvilági bortermelőktől, akiknek nagy tapasztalatuk volt a különböző szőlőfajták keresztezésében, hiszen a kezdetek óta ezzel kísérleteztek. Ezért is lehetséges az, hogy a filoxéra járvány nem végzett akkora pusztítást Amerikában. Ezen tények felsorolásából is látszik már, hogy a globalizációs jelenségek már a kezdetek óta jelen vannak a borászatban. A modernkori globalizáció a borvilágban ennél azonban kiterjedtebb, hisz nem csak a technikai, professzionális tudás megosztását érinti. Hatással van a fogyasztókra, a környezetre, a foglalkoztatottságra, a turizmusra stb. Szakdolgozatomban tehát szeretném megvizsgálni, hogy a globalizáció miként hat ez előbb felsorolt elemekre, mennyire és befolyásolja azokat. Először magát a globalizáció jelenségét fogom tanulmányozni és bemutatni, mind pozitív és mind negatív oldalát, majd 1

egy történeti áttekintés következik az Óvilág és Újvilág legfontosabb bortermelő országainak bemutatásával. Ezt követően megvizsgálom a keresleti oldalt, azaz általánosságban bemutatom a borpiac fogyasztóit, szokásait, jellemzőit, majd pedig ország specifikusan a legnagyobb borimportőr országokat. Mindezek után pedig, azt elemzem, hogy a globalizáció hogyan is befolyásolta a kínálati oldalt, azaz, hogy milyen szövetségek, társulások jöttek létre. Ezek után a keresleti oldat is elemzem, legfőképpen azt, hogy milyen hatással van a fogyasztókra a kínálati oldalon a globalizáció következtében létrejött változások. Összességében szakdolgozatom végén arra szeretnék rájönni, hogy hová is tart a borvilág; mennyire rezisztens vagy éppen befogadó a globalizációt illetően. Ki nyerne vele, csak a multinacionális cégek? Vagy mi, fogyasztók is, akik ennek hála olcsóbban juthatunk jó minőségi borokhoz? Számos kérdés merül bennem fel, mind nemzetközi, és nemzeti viszonylatban. Úgy gondolom. hogy ezekre a kérdésekre nem lehet majd egy egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. Törekedni fogok arra, hogy objektív maradjak, és bemutassam mindkét véleményt a pro és kontra érvekkel együtt és ki-ki döntse el melyik oldalra áll. 2

1. Globalizáció A globalizáció meghatározása az Enciklopédia szerint: a modern világ népeinek növekvő kapcsolatrendszere és kölcsönös függése. Az áruk, a tőke, az emberek és az információ áramlását a technológiai fejlődés gyorsítja. 1 A globalizáció tehát az élet minden területét érinti, legyen szó kultúráról, nyelvekről, politikáról, vallásról, informatikáról. Mégis a legmeghatározóbb és talán a legnagyobb mértéket öltő globalizációval a gazdaságban találkozhatunk. 1.1. A globalizáció kialakulása A modern kori globalizáció kialakulását az 1968-ban létrejött Római Klub születésétől számolják legtöbben. Ennek a nem hivatalos szervezetnek 100 tagja van kb. 30 országból közgazdászok, tudósok, közéleti személyiségek, gyártulajdonosok stb. Jelenlegi székhelye a svájci Winterthur-ban található. A Klub célja az emberiség jövőjét meghatározó problémák feltérképezése, megértése, javaslatok kidolgozása ezek megoldására, valamint ez elkészült elemzések bemutatása a döntéshozók és a nagyközönség felé annak érdekében, hogy mindenki megértse a problémák forrását és a megoldást rá. A Római Klub alapítása óta 33 jelentést adott ki, köztük a legnagyobb hangvételű az 1972-ben kiadott The Limits to growth azaz a Növekedés határai melyben a globális környezeti problémákra és a fenntartható fejlődés fontosságára hívja fel a figyelmet. A jelentésből 12 millió példányszámot adtak el és 37 nyelvre fordították le. 2 A későbbiekben a tömegkommunikáció elterjedése következtében a globalizáció kifejezést inkább gazdasági értelemben használjuk, olyan vállalatok, pénzügyi és kereskedelmi folyamatok leírásakor melyek több országra, gyakran az egész bolygóra kiterjedő hatásuk van. Mindenféleképpen meg kell említenünk, hogy ezen folyamatok globális méretűvé válásához a technikai fejlődés elengedhetetlen. Az internet segítségével például bármikor kapcsolatot teremthetünk, információt oszthatunk meg a tőlünk több ezer kilométerre élő emberekkel, így például egy multinacionális vállalat vezetője bárhonnan képes irányítani a 1 Magyar Virtuális Enciklopédia; http://www.enc.hu/1enciklopedia/mindennapi/globalizacio.htm 2 Rómia Klub hivatalos oldala; Who we are - History www.clubofrome.org/?p=375 3

cég leányvállalatait. De ma már az sem jelenthet gondot, hogyha az óceánt és/vagy kontinenseket kell átszelni, hisz a technikai újítások a közlekedési eszközöket sem kerülték el. 1.2. A gazdasági globalizáció Mint azt az előbbiekben említettem, ma már főként gazdasági értelemben vett globalizációról beszélhetünk, melynek egyik legfőbb jellemzője a világ összekapcsoltsága. Erre jó példa az előbb említett multinacionális vállalatvezető, aki internet segítségével tudja irányítani a másik országban lévő cégét. Ez a jelenség nagyon gyakori, számos nemzetek feletti vállalat jött létre az utóbbi évtizedben. De ugyanúgy nagyon jó példa az összekapcsoltságra a 2009-es az Amerikai Egyesült Államokból induló, majd az egész világra kiterjedő gazdasági és pénzügyi válság. Minden mindennel kapcsolatban áll, és ha az egyik országban gondok lépnek fel (lásd Amerika) az dominó-effektus szerűen hatást gyakorol a többi ország gazdaságaira is. (lásd Izland, Görögország, Magyarország stb). A gazdasági globalizáció egy másik jellemzője a növekedési kényszer erősödése. Minél nagyobb vállalatot lérehozni, minél gyorsabban, minél több haszonnal. Sajnos a legtöbb cég így gondolkozik. Azonban ez a folytonos növekedés kényszer nem tartható fenn örökké, hiszen Földünk erőforrásai, természeti kincsei végesek és a túlzott növekedési tempóban hamar ki fognak merülni. És persze itt fontos még megemlíteni a túlnépesedés problémáját is, amely leginkább a fejlődésben lévő országokat érinti, míg a fejlett országokban öregszik a társadalom. Pontosan ezt a témát, azaz a növekedés határait tárgyalta a dolgozatom elején említett Római Klub első jelentése, mely talán akkoriban, a hetvenes években távolinak tűnt, ma már azonban szembetűnő bizonyítékokkal találkozhatunk, hogy a növekedésnek igenis vannak határai. A globalizáció természetesen ránk, fogyasztókra is hatással van. A televízió, az internet hatására ugyanazok a viselkedési normák terjedtek ez az egész világon. Legyen szó egy amerikai, ázsiai, európai és egy ausztrál fiatalról, biztos vagyok benne, ha összeültetnénk őket, hogy beszélgessenek, lenne közös témájuk: sztárok, filmek, márkák, zenék stb. A világ különböző pontjain az emberek ugyanazt a dolgot kedvelik, ugyanúgy viselkednek. Az angol nyelv térnyerése is a globalizációs folyamatokkal köthető össze, hisz az uniformizálódott fogyasztói szokások mellett szükséges egy úgymond közös nyelv használta, mely az angol lett, hisz a legnagyobb vállalatok is angol-amerikai eredetűek. 4

Ebben a fogyasztói társadalomban a multinacionális cégeknek sokkal könnyebb dolguk van, hiszen ha mindenki ugyanazt kedveli, nem kell több ezer féle, minden ország, terület ízlésének megfelelő terméket előállítania. Ez a jelenség a nagy vállalatoknak mindenféleképpen előnyükre válik, a fogyasztóknak meg előny is és hátrány is, hisz jó minőségű termékekhez juthatnak olcsóbban, ugyanis a vállalat nagy mennyiségben termel és a világ minden pontján elad, így versenyképes árakat tud fenntartani, azonban ráerőlteti a fogyasztóra manipulatív módon az akaratát, így az megvesz olyan dolgokat is, amire esetleg nincs is szüksége. Ezen hatalmas, nemzetek feletti vállalatok kezében összpontosul a hatalom, hisz egy-egy döntésük emberek millióira is hatással lehet. A gond ezzel az, hogy ezeknek a döntéshozóknak nincsen rálátásuk az adott területet érintő kérdésekre, hisz döntéseiket általában a több ezer kilométerre lévő irodájukban hozzák meg anélkül. hogy figyelembe vennék a szóban forgó terült lakosait, helyi érdekképviseleteit. Sőt, esetenként még a kormányokat is sarokba szoríthatják olyan érvekkel, ha nem biztosítanak kedvezményes adófeltételeket a vállalat működéséhez, kivonulnak az adott országból, melynek következtében munkahelyek százai veszhetnek oda. És hogy miért is engedhetik meg mindezt maguknak ezek a nagyvállalatok? Azért mert iszonyatosan nagy bevételekre tesznek szert, és a pénzzel nagyon sok mindent tudnak befolyásolni, manipulálni. A legnagyobb vállalatok éves bevétele, meghaladhatja egyes kis országok GDP-jét. 3 1.3. A gazdasági globalizáció előnyei A globalizáció egyik legfontosabb és leggyakrabban emlegetett előnye a szabad kereskedelem (Free Trade) kialakulása, melynek köszönhetően például az áruk, szolgáltatások és működő tőke szabadon vándorolhatnak országok között. A nagy vállalatok nincsenek országhatárokhoz kötve, termelésüket szabadon áthelyezhetik más országokba, ahol közelebb vannak a természeti erőforrások vagy a munkaerő olcsóbb. Ez a fogadó országnak azért jó, mert új munkahelyek jönnek létre, a vállalatnak pedig azért, mert olcsóbban tudja előállítani a termékeit, melyből aztán, mi fogyasztók is hasznot húzunk, hisz mi is olcsóbban vásárolhatunk jó minőségű terméket. Ezenkívül mivel több 3 Fridrich Róbert:Globalizáció és környezet, 2002 http://mek.niif.hu/01400/01449/01449.htm 5

ország lép be a versenybe, kiéleződik a helyzet és minél jobb minőségű termékkel kell előrukkolniuk, így a fogyasztók is jobb minőségű termékekhez juthatnak kedvezőbb áron. A szabad kereskedelem ezek mellett a helyi termelőknek is előnyükre válhat, hisz termékeiket az országhatáron kívül is értékesíthetik, így nagyobb piaci részesedéshez juthatnak az exportnak köszönhetően. A szabad kereskedelem kialakulásához a legnagyobb mértékben a nemzetközi szervezetek járultak hozzá, mint például a GATT, WTO vagy az Európai Unió. Ezen szervezetek legfőbb célkitűzése a tagországok gazdasági liberalizációjának elősegítése szakmai tanácsadással vagy pénzügyi segítséggel. A globalizáció gyors elterjedésében a technikai fejlődés is elengedhetetlen. A hatékony tömegkommunikációs eszközöknek hála, mint az internet és televízió, az emberek percek alatt tájékozódhatnak a legfrissebb nemzetközi eseményekről. Ezt persze a vállaltok, spekulánsok is kihasználják, így időben tudnak reagálni a piac megnyilvánulásaira. A technikai fejlődés ugyanakkor a közlekedést sem kerüli el; a fejlettebb repülőgépek, vasúthálózat és személygépkocsik segítségével mindenhová eljuthatunk. Az áruk mozgásában is nagy szerepe van a közlekedési eszközök fejlődésének, hisz ezáltal jut el a távoli országban előállított termék az akár több ezer kilométerre lévő fogyasztókhoz. Mindezek mellett a globalizációs folyamatoknak hála a demokratikus szemléletmód is egyre szélesebb körben terjed el a fejletlenebb országokban is, azáltal, hogy a fejlett országokban élők felhívják erre a figyelmet. A tömegmédián keresztül nem csak az aktuális történésekről tájékozódhatunk, de különböző népek, kultúrák szokásait is megismerhetjük, így ezáltal eltűnnek vagy legalábbis lecsökkenek a kulturális határok. Ezenkívül, az országok szorosabb összekapcsoltsága és egymásra utaltsága, csökkenti a háborúk kitörésének lehetőségét. 1.4. A gazdasági globalizáció hátrányai Az előbbiekben felsorolt globalizációs előnyök mindegyikének megvan a maga hátulütője is. A szabad kereskedelem, mint a globalizáció egyik legfontosabb előnye, ugyanúgy lehet hátrány is. Azáltal, hogy a piacok nyitottak és a versenyhelyzet kiéleződött, a vállalatok megpróbálnak mindent megtenni, hogy minél több bevételre tegyenek szert és a kiadásaikat is alacsonyan tartsák. A szabad kereskedelem lévén, a nemzetközi cégek a termelést olyan fejlődő országokba viszik át ahol a minimálbér alacsonyabb. Így míg 6

nyugaton a munkanélküliség megnövekedésével, addig keleten az alacsony bérekkel és kiszolgáltatottsággal kell szembenézniük a munkavállalóknak. A fejlődő országok ki vannak szolgáltatva ezen nagyvállalatoknak akik nem csak munkavállalóikat, de a környezetüket is kihasználják, hatalmast pusztítást végezve az élővilágban és a légkörben egyaránt. Ezenfelül a nagyvállalatok sokkal több forrással és befolyással rendelkeznek, mint a kis, egyéni vállalatok, így sajnos gyakori, hogy például az évtizedeken át működő családi vállalkozást kénytelenek eladni a tulajdonosok, mer nem képesek felvenni a versenyt a multinacionális vállalatokkal. Sajnos ezzel nem csak kisvállalkozók megélhetését veszélyeztetik a nagyvállalatok, de a piaci változatosság is szűkül. A tömegmédia elterjedés a monokultúrák kialakulását hozza magával; azaz az emberek ugyanazokat a dolgokat szeretik, ugyanazokat a filmeket nézik, ugyanolyan gyorséttermi láncokban esznek, ugyanazokban a szállodaláncokban pihennek, egyszóval ugyanazok a gazdasági és kulturális viselkedési normák terjednek el, háttérbe szorítván a helyi kultúrák sajátosságait. Sokan tartják úgy, hogy a globalizáció csak ront a helyzeten és egyre nagyobb távolságot képez a szegény és gazdag országok között. A gazdagok előnyt húznak a szegény országok elnyomottságából, kihasználják az olcsó munkaerőt és a törvény kiskapuit. Érdekes adat, hogy a Forbes magazin szerinti leggazdagabb 200 ember vagyona meghaladja a világ lakossága 41%-ának (2.4 milliárd ember) egy évi jövedelmét 4 4 Fridrich Róbert : Globalizáció és környezet (2002), 4. oldal 7

2. Bortermelés a világban, azaz a kínálati oldal A borokat származásuk szerint két fő csoportba sorolhatjuk: óvilági és újvilági borok. Óvilági közé tartozik minden, az európai kontinens tradicionális borvidékeiről származó bor, például francia, olasz, spanyol, portugál, német, magyar stb. Az európai bortermelők több mint 2000 év alatt kitapasztalták, hogy mely területekre milyen szőlőfajtát érdemes ültetni, hogyan kell azt gondozni, hogy abból a legfinomabb bort tudják előállítani. Fontos azonban, hogy az óvilági borok kifejezés nem egy egységes bortípusra utal, hiszen az ezen csoportba tartozó bortermelő országok más és más fajta borokat termelnek, olykor még országhatáron belül is. Így a kifejezést olyan értelemben használjuk, ha le szeretnénk írni az alapvető szőlőtermesztési és bortermelési különbségeket az Óvilág bortermelő vidékei, ahol a tradíció és terroir 5 játszik fontos szerepet, és az újvilági bortermelő vidékek között, ahol pedig a tudomány és a borász személyiségén van a hangsúly. Az Újvilág bortermelő országai közé tartozik Argentína, Chile, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, Egyesült Államok és Dél-Afrika. Az utóbbi időkben a borvilágban (is) lejzajlódó globalizációs folyamatoknak köszönhetően csökkent a különbség a két fogalom között azáltal, hogy egy adott régió bortermelői már képesek egy másik régióra jellemző bort előállítani azaz egy óvilági stílusú bor könnyen előállítható az Újvilágban, és fordítva. Hogy jobban megértsük a két régió sajátosságait, be fogom mutatni az Óvilág (Franciaország, Olaszország és Spanyolország) és Újvilág (Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália és Argentína) három-három legnagyobb bortermelő országát részletesebben 6. A lenti 2009-es országok szerinti bortermelési táblázatból jól látszik, hogy Franciaország a legnagyobb bortermelő ország, a világ bortermelésének 17.56 %-át adta 2009-ben. Majd őt követi két óvilági ország: Olaszország és Spanyolország. 5 Terroir: francia szó, borászati szakkifejezés, mely alatt egy adott régió jellegzetes karakterét értjük, mely meghatározza azt ott termelt bor ízét, stílusjegyeit. A borok nyelvén a terroir azt a felismerhető, egyedi jelleget, illat- és ízvilágot jelenti, amely az adott talaj, (mikro)klíma és fekvés megismételhetetlen találkozásából kerekedik ki. Christian Callec: Borenciklopédia, Gabo Könykvikiadó, 2002, 318. old. 6 Forrás: Wine Institue, Statisctics, http://www.wineinstitute.org/resources/statistics, 2009 8

1. ábra: Országonkénti bortermelés 2009-ben 7 A ranglista következő három helyén pedig már az újvilági országok állnak, úgy, mint az Egyesült Államok, aminek 2006 és 2009 között mintegy 13,9 %-kal sikerült megnövelni a bortermelését, majd ezt követi Argentína és Ausztrália. Összességében a világ bortermelése 2009-ben a három évvel ezelőtti helyzethez képest 6,85 %-kal csökkent, mely leginkább a kereslet csökkenésének tudható be. 2.1. Franciaország Kijelenthetjük, ha a borokról beszélünk, legtöbbünk Franciaországra gondol először. Nem véletlen, hiszen Franciaország évszázadok óta a legnagyobb bortermelő országok egyike (sokáig volt a legelső, mára azonban csak a második legnagyobb) évi 50-60 millió hektoliternyi bortermelésével. A franciák szerelmesei a bornak, életük elképzelhetetlen nélküle. Aligha találkozhatunk ma olyan országgal, ahol ne lenne akár csak egy francia származású szőlőfajta. Mégis, Franciaország azért is őrizhette meg elsőségét a többi bortermelő országgal szemben, mert itt találhatóak a legideálisabb földrajzi adottságok a szőlőtermesztéshez: az éghajlat, a talaj összetétele, a csapadék mennyisége stb. mind-mind hozzájárulnak a francia borok hírnevéhez és elismeréséhez szerte a világon. A tél enyhe, a nyár napos és csapadékos, a vízellátás remek hála a folyóknak és a talaj rétegének. A talaj ezenkívül különböző összetételű az ország más és más régiójában: márgás, agyagos, tufás, 7 Forrás: Wine Institue, Statistics, http://www.wineinstitute.org/resources/statistics, 2009 9

mészköves stb. így a különböző tájakon termesztett szőlők, majd a belőlük készült borok is egyedi, jellegzetes, az adott régióra jellemző ízvilággal rendelkeznek. 2.1.1 Különböző borkategóriák Talán nincs még egy olyan ország, mely oly szigorú szabályok szerint kategorizálja és ellenőrzi a borok minőségét, mint Franciaország. Összesen négy kategóriát különböztetünk meg, melyek a legmagasabbtól haladva a következők: 1. AOC (ellenőrzött eredetmegnevezésű) borok, 2. AOVDQS (Eredeti megnevezésű, Minőségi borok), 3. Vin de Pays (Tájborok) 4. Vin de Table (Asztali borok). Ahhoz, hogy egy bor az első kettő kategóriák valamelyikéből kerüljön a Nemzeti Eredetmegjelölési Hivatal (Institut National des Appelation d Origines) által megszabott szigorú borkészítési és termelési szabályoknak kell megfelelnie. A Hivatal egy 1935-ben hozott jogi rendelet óta áll fenn és biztosítja a közigazgatási, igazságügyi és szakmai szempontok betartását és szabályozását. A rendelet azért is fontos, mert nem csak a termék nevét védi, hanem a terroir jellegzetességeire is garanciát vállal, valamint megteremti a tisztességes versenyt a termelők között és tanúsított garanciát biztosít a fogyasztók számára. 8 A törvényalkotók szándéka szerint az appellation contrôllée inkább a bor hitelességét szavatolja, mégpedig azáltal, hogy földrajzilag behatárolja, annak származási helyét, meghatározza engedélyezett szőlőfajtáit, illetve a szőlőművelés és borászati munka egyes mozzanatait. 9 A francia eredetvédelmi megjelölés a legrégebbi rendszer melyet más országok is próbáltak átvenni, ám kevésbé szigorú követelményekkel, mint a franciaországi. Ezenkívül az Európai Unió is a francia példát vette modelljéül a bortörvények kialakításához. AOC borok: legmagasabb minőségi kategória, az ebbe a csoportba tarozó borok egyértelműen a megnevezett területről származnak, valamint a különböző fentebb 8 Institut National de l Origine et de la Qualité (INAO hivatalos honlapja) Les signes de la Qualité et de l Origine; http://www.inao.gouv.fr/public/home.php?pagefromindex=search.php~service=recherche~labelphpmv=r echerche~mnu=no 9 Joanna Simon : A borokról, GABO Könyvkiadó 2003, Franciaország, 164. oldal 10

előírásoknak is eleget tesznek, mint például a legkisebb elérendő alkoholfok, metszési módok, termesztési és borászati körülmények, a talaj, a klíma, a fajösszetétel stb.. Azonban fontos még megemlíteni, hogy nem feltétlenül minden AOC kategóriába sorolt bor csúcsminőségű, ugyanis az osztályozás nem évente történik, így megeshet, hogy egy esetleg korábban kiváló bor megkapta az AOC minősítést, mára azonban a minősége csökkent ám a minősítése megmaradt. 10 A hivatalos adatok szerint jelenleg a 293 féle eredetmegnevezésű területről összesen 2829 féle bor tartozik ebbe a kategóriába. 11 AOVDQS borok: az ebbe a kategóriába tartozó boroknak évente bevizsgáláson kell átmenniük, hogy megőrizhessék AOVDQS minősítésüket. Ezek a borok kevésbé értékes termőterületről származnak, azonban ez nem jelenti azt, hogy alacsonyabb minőségű borokkal találkozhatunk, ugyanis a bekerüléshez itt is szigorú szabályozási rendszernek kell megfelelni, csakúgy, mint az AOC borok esetében. Mivel a címet szakértő bizottság adományozza, így megbízható minőséget képvisel. Vin de pays: ezt a kategóriát az Európai Unió által elfogadott egyezmények alapján 2009. augusztus elseje óta felváltja az IGP (Indications Géographiques Protégées) azaz oltalom alatt álló földrajzi jelzésű megjelölés. Ez alacsonyabb kategória, mint az imént említett utolsó kettő, azonban itt is megvannak a kritériumok, amit egy bornak teljesítenie kell ahhoz, hogy IGP megjelölést kapjon. Persze ezen kritériumok kevésbé szigorúk, például meg van határozva, hogy évente hány hektolitert lehet termelni vörös, fehér illetve rozé borból; a minimum alkoholszintet és cukorszintet is meghatározzák stb.. Jelenleg 160 IGP terület 480 féle bora tartozik ebbe a kategóriába. A borok egyébként nem házasíthatóak, azonban egyediek, a terület jellegzetességeit magukban hordozzák, így garantálják a fogyasztóknak a jó minőséget ennél a kategóriánál is, ami könnyebben elérhető a hétköznapi fogyasztók számára, mint az AOC vagy AOVDQS minősítésű borok. Vin de table: a legalacsonyabb kategóriát képviseli, leginkább mindennapi fogyasztára szánt borok taroznak ebbe a csoportba. A borok jelöletlen földrajzi eredetű termőhelyről származnak és rendszeresen háziasítják a bort, így tudják a 10 Christian Callec : Borenciklopédia, GABO Könyvkiadó 2002, A különböző borkategóriák, 12. oldal 11 Institut National de l Origine et de la Qualité (INAO hivatalos honlapja), Listes des produits et leurs chaiers des charges http://www.inao.gouv.fr/public/home.php?pagefromindex=produits/index.php~mnu=145 11

közel állandó ízvilágot biztosítani a fogyasztók számára. 2009 óta itt is változás lépett be, csakúgy, mint a Vin de paysnél, ugyanis ez a kategória a Vin de France nevet vette fel, melynek jellemzői ugyanakkor megegyeznek az előbb leírtakkal. Mindezen négy felsorolt alapkategóriák mellett léteznek még kiegészítő jelölések, mint a Cru Classe (Kiemelkedő termék), Grand Cru Classe (Igen kiemelkedő termék) és végül a Premier Cru (Elsőrendű termék) ezek azonban nem minden termőhelyen vannak jelen, csak néhol, mint például Burgundiában. 2.1.2 Bortípusok, szőlő fajták A Franciaországban megtalálható szőlő fajták és bortípusok skálája igen széles. Számos akár nemzetközileg elismert szőlőfajta Franciaországból ered, vagy a francia művelés hatására terjedt el. A legtöbb régiónak megvan a saját, rá jellemző szőlőfajtája, mint például a Chardonnay Burgundiában vagy a Sauvignon Blanc Loire-menti régióban. Azonban természetesen az sem ritka, ha egy területen többféle szőlőfajtát is termelnek figyelembe véve a természeti és éghajlati adottságokat persze. 2007-ben az öt legnagyobb területen termesztett szőlőfajták a következők voltak: Merlot (13.6%), Grenache (11.3%), Ugni Blanc (9.7%), Syrah ( 8.1%) és Carignan (6.9%). 12 Az imént felsorolt borok közül egyébként négy vörös, és egyedül az Ugni Blanc vagy más néven Trebbiano takar fehér szőlőt. 2.1.3 Címkézés Csakúgy mint a borkészítésnek, a címkézésnek is megvannak a meghatározott kötelező elemei. A címkézés legfontosabb célja, hogy tájékoztassa a fogyasztót az üveg tartalmáról és annak várható minőségéről. Mindenféleképpen szerepelni kell a címkén, hogy vin de table vagy AOC borról van-e szó. Amennyiben vin de table, fel kell tüntetni a gyártó cég postai irányítószámát. Az eredetmegnevezésű boroknál pedig a gyáró cég címének kell 12 OniVins: Les cépages noirs dans le vignoble, 2010 http://www.onivins.fr/pdfs/455.pdf OniVins: Les cépages blancs dans le vignoble, 2010 http://www.onivins.fr/pdfs/457.pdf 12

szerepelni a következőképpen Mise en bouteille par.. (palackozta..) Ezek mellett mindkét típusú bor esetében jelölni kell az üveg űrtartalmát és az alkohol százalékot. Mindezt kiegészíthetik olyan opcionális elemek, mint a márkanév, kép, vagy hogy hány évig érlelték. 13 2.1.4 Borrégiók Franciaországnak tíz, az INAO által is elismert bortermelő régiója van, melyek északról indulva az óramutató járásával megegyező irányba haladva a következők: Champagne, Elzász, Burgundia, Jura és Savioe, Provence, Rhônevölgy, Languedoc-Roussillion, Délnyugat-Franciaország, Bordeaux és végül Loire-völgy. Champagne régió méltán híres az itt előállított pezsgőjéről, melynek nevét egyébként le is védette. A 2. ábra: Franciaország bortermelő vidékeinek térképe talaj mészkőtartalma és a lankás, napos hegyoldal mind hozzájárul ahhoz, hogy kiváló minőségű pezsgők szülessenek. Champagne három fajta szőlőből készülhet: chardonnayból, pinot noirból illetve pinot meunierből. Elzász északi fekvése ellenére a szőlőtermeléshez igen kedvező éghajlattal rendelkezik. Érdekesség, hogy, az elzászi boroknál a szőlő típusát tüntetik fel címkén, ami nem megszokott az AOC boroknál. Burgundia Franciaország legnagyobb olyan régiója, mely a legtöbb, pontosabban négy appellationra, vagyis alrégióra van felosztva. Jura és Savoie egy kis borrégió, mely híres a vin jaune nevű különleges boráról. Provence leginkább vörös illetve rozé bor készül itt a Földközi-tenger partvonalán végighúzódó régióban. A Rhône völgyében már 2000 éve a rómaiak is termeltek bort; legalább 23 13 Wines of France, 2003; From bottle to palate, Labels http://www.wines-france.com/bouteillebouche/etiquettes.aspx 13

szőlőfajta engedélyezett itt. Languedoc-Roussillion mára az egyik legdinamikusabban fejlődő régióvá nőtte ki magát köszönhetően a jó ár-érték aránynak amit képvisel, valamint, hogy ötvözni tudta a hagyományos francia és a nemzetközi borok stílusait. Délnyugat-Franciaország északi részén vörös, bordóihoz hasonló, míg délen száraz és édes fehér borokat termelnek. Bordeaux régió a legtöbb AOC bort és a legnagyobb exportforgalmat tudhatja magáénak. A Loire völgye elsődlegesen fehér bort előállító vidék mely a Loire folyó mentén helyezkedik el. 2.2. Olaszország Olaszország az egyik legrégebbi bortermelő ország, már az ókori görögök illetve rómaiak is termesztettek a mai olasz vidékeken szőlőt. A legtöbb szőlőfajta amivel manapság itt találkozhatunk vagy őshonos tehát, vagy a francia eredetű. 2008-ban Olaszországnak sikerült megelőznie Franciaországot, így átvehette a világ legnagyobb borexportőre címet. A világ szinte minden tájára exportál USA-tól kezdve Indiáig Európán át. 14 Persze mindezek mellett a belső, hazai kereslet is igen magas, az olasz az egyik legtöbb bort fogyasztó nemzet. 2.2.1. Az olasz borok kategorizálása Csakúgy, mint a francia borok esetében itt is négy alapvető kategóriát különböztethetünk meg: Denominazione di Origine Controllata e Garantita (DOCG) azaz Ellenőrzött és garantált eredetmegjelölésű bor képz a legmagasabb kategóriáti, Denominazione di Origine Controllata (DOC) vagyis Ellenőrzött eredetmegjelölésű bor képzi a következő kategóriát. Az eredetmegjelölési rendszert francia mintára 1963-ban vezették be azért, hogy mind nemzeti és nemzetközi szinten magasabb elismerésre tegyenek szert a borok, valamint, 14 Tom Kingston: Salute! Italy beats France as biggest wine producer, The Guardian, 11/12/2008 http://www.guardian.co.uk/world/2008/dec/11/italian-beats-french-wine-prosecco 14

hogy az országon belül is támogassák a minőségi bortermelést. Mindkét kategóriánál pontosan meghatározzák a termelési technológiát, eredetvédelmi területet, termeszthető szőlőfajtát, minimum alkoholtartalom, évente termelhető mennyiség stb.. A különbség mégis a DOCG és DOC között annyi, hogy míg a DOC csak az előbb felsoroltakat garantálja, addig a DOCG ezeken kívül még a minőségre is garanciát vállal elvben. A következő kategóriát, vagyis az Indicazione Geografica Tipica-t (IGT) tekinthetjük a francia vin de pays megfelelőjének. A minősítést 1992-ben hozták létre olyan borok számára, melyek jobb minőséget képviseltek, mint az asztali borok, ám az eredetmegnevezésű borok szigorú követelményeinek nem tudnak eleget tenni. A negyedik, vagyis a legalacsonyabb minőségű borok a Vino da Tavola (VDT) azaz asztali borok,a negyedik, vagyis a legalacsonyabb borkategória. Ide tartoznak az Olaszországban gyártott, eredetmegnevezés nélküli helyről származó borokat takarja. Az ide tartozó borokat hétköznapi fogyasztásra szánják és inkább nemzeti fogyasztásra, exportra a magasabb minőségű, felsőbb kategóriás borokat szánják. 2.2.2. Borrégiók Olaszországban 14 DOCG, 270 DOC eredetvédett területet és 115 IGT tájegységet tartanak számon és a legtöbb helyen fehér, vörös illetve rozé bort is termelnek. 15 Mindezek után nem nehéz elképzelni, hogy szőlőfajták és borok széles választékával találkozhatunk az országba lépve. Az olasz csizmát négy részre osztva járjuk körbe a borrégiókat és azok híres szőlőit, borait. Északról haladva, Piemonte és az északnyugati részeken mind vörös és fehérborok is készülnek leginkább őshonos 3. ábra: Olaszország bortermelő vidékeinek térképe 15 Christian Callec : Borenciklopédia, GABO Könyvkiadó 2002 Olaszország, 154. oldal 15

szőlőfajtákból. A híres Toszkána és Közép-Olaszország legjobb borai mind vörösek, tipikus szőlőfajta pedig a sangiovese. Veneto és Északkelet-Olaszország részén termelik a legfinomabb fehér borokat chardonnayből, traminerből, riesling italicoból stb.. Végezetül Dél-Olaszország és a szigetek vörösborai gyümölcsösek, a fehérek pedig üdék, parfümösek. E régió különlegessége még az úgynevezett Marsala, mely egy erős, magas alkoholtartalmú bort takar, általában 15-20% között váltakozik az alkohol foka. 2.3. Spanyolország Spanyolország a harmadik legnagyobb bortermelő a világon Franciaország és Olaszország után. A spanyol szőlővidék területét tekintve a maga 1,2 millió hektárával megelőzi az előbbi két országot, azonban ez a nagy mutatkozik meg az évente termelt bor mennyiségében, ugyanis a forró, aszályos éghajlat nem kedvez a termésnek. 2.3.1. Spanyol borkategóriák Nem meglepő, a spanyol borokat is az olasz és francia rendszerhez hasonlóan kategorizálják: DOCa (Denominación de Origen e Calificada), azaz Ellenőrzött és garantált eredetmegjelölésű bor képviseli a legmagasabb kategóriát DO (Denominación de Origen) vagyis Eredetmegjelöléses bor képvisel a következő kategóriát. A koncepció a spanyoloknál is ugyanaz, mint az olaszoknál, azaz mindent szabályokhoz kötnek, melyeket be kell tartani, ahhoz, hogy a bor e két besorolás valamelyikét megkapja. Mégis a rendszer Spanyolországban még kezdetleges, a DOCa minősítést is csak 3 régió kapta meg eddig, Rioja elsőként 1991-ben, majd őt követte Priorat 2003-ban és legutoljára Ribera del Duero szerezte meg 2008-ban. Ezeken kívül persze beszélhetünk az alacsonyabb, asztali borok kategóriájáról is. A Vino de la Tierra (VdlT), magyarul tájbor, mely még nem DO státuszú területről származik, ám különleges, a termőhelyre jellemző karakterrel rendelkezik. 16

A Vin de Mesa (VdM), vagyis asztali bor, évjárat nélküli jelöletlen szőlővidékekről vagy többféle vidékről származó szőlő háziasításából készült. Néhány spanyol bortermelő egyébként szándékosan lesoroltatja borát ebbe a kategóriába, hogy szabadon kísérletezhessen a szőlőfajták háziasításával és különböző szőlőtermesztési módszerekkel, ugyanis ebben a kategóriában a leglazábbak a szabályok. 2.3.2. Címkézési szabályok A francia címkézési szabályokat kiegészítve a spanyol borok esetében az évjáratot szinte mindig feltűntetik. A korra vonatkozóan három leggyakrabban használt kifejezés a következő: Crianza, Reserva és Gran reserva. A Crianza, borok értékesítésük előtt két évig érlelik, melyből egy vagy 6 hónapot minimum tölgyfa hordóban kell érlelni. A Reserva borokat három évig érlelik, melyből minimum 6 hónap hordóban, a többit pedig palackban. A Gran reserva borokat kell a legtovább érlelni, pontosabban 5 évig, ebből 2 évet palackban és 3-at pedig tölgyfahordóban. Az imént felsorolt időtartamok a vörösborokra vonatkoznak, ugyanis a fehér illetve rozé borok érési ideje rövidebb, mint a vörösöké. 2.3.3. Spanyol borkülönlegességek Egyes becslések szerint Spanyolországban mintegy 600 féle szőlőfajta található meg, ebből mégis 20 igazán elterjedt és leggyakrabban ültetetett. A legkedveltebb fehér szőlőfajta az Airén, mely ellenáll a szélsőséges környezeti időjárásoknak, főként a nagy melegnek. Ezt követően a második legelterjedtebb szőlőfajta a vörös Tempranillo, őshonos testes szőlő, a belőle készült bor legjobb ízét érlelés után adja ki. Spanyolország két borkülönlegességgel is büszkélkedhet a Sherry-vel (vagy más néven Jerez) és a Cava-val. A sherry egy úgynevezett erősített bor, mely leggyakrabban Palomino szőlőből készül Jerez de la Frontera, El Puerto de Santa Maria és Sanlúcar de Barrameda ültetvényein. Kizárólag az imént felsorolt három régió valamelyikéről származó sherry viselheti ezt a megnevezést az Európai Unió által hozott szabályozás szerint. A termelők tömény pálinkát adnak a palomino szőlőből készült borhoz, így érik el a magasabb alkoholtartalmat. A sherrynek többféle, hét változata létezik, melyek közül a 17