A BALATONI HORGÁSZTURIZMUS FEJLESZTÉSE

A BALATONI HORGÁSZTURIZMUS FEJLESZTÉSE - 2014 -

1. Bevezetés A Balaton Magyarország egyik kiemelt turisztikai célpontja, ahol az idelátogató külföldi és belföldi turisták létszáma egyaránt jelentős. Kiépített infrastruktúrájával, csodálatos természeti környezetével, földtörténeti, történelmi, és művészettörténeti emlékeivel a Balaton és környéke a turizmus szinte minden célközönségének kínál valamilyen programot, vagy látnivalót. Az egyes területek differenciálódása miatt a Balatoni Régió képes kiszolgálni a turisták különböző, gyakran speciális igényeit is. Természetesen az egyes turisztikai ágakhoz kapcsolódó háttér-létesítmények eltérő fejlettségűek, és az egyes turisztikai ágak kihasználtsága is eltérő. A vízre alapozott turisztikai ágak közül magasan kiemelkedik a hatalmas tömegbázissal, fejlett háttérrel és komoly hagyományokkal is rendelkező strand-turizmus, melynek egyik legnagyobb problémája a rendkívül rövid szezon. Ezzel szemben, hátterét tekintve kevésbé fejlett, gyakorlatilag csak spontán működik a horgászturizmus, pedig a horgász tavasztól őszig visszatérő vendég lehetne, és jelentősen megnyújtaná a szezont. Általános vélekedés, hogy kölcsönös egymásrautaltság van a Balaton és a horgászturizmus között. A horgászoknak (és a horgászturistáknak) szükségük lenne egy jó fogási lehetőségekkel rendelkező, megfelelő horgászati lehetőségeket nyújtó Balatonra, a balatoni idegenforgalomnak pedig főleg a szezonhosszabbítás miatt szintén szüksége lenne a horgászokra. A horgászturizmus alapját jelentő halállomány gyakorlatilag rendelkezésre áll, bár tagadhatatlan, hogy komoly kérdéseket vet fel. Például kérdés, hogy a jelenlegi, alacsony termőképességgel jellemezhető vízminőség mellett egy felfutó horgászturizmus többletterhelését elbírja-e? Vagy a víz további tisztulásával együtt járó, a halállományra vonatkoztatott eltartóképesség-csökkenés hogyan fogja megváltoztatni a halállomány mennyiségét és összetételét? Már napjainkban problémát jelent viszont a kényelmes horgászathoz szükséges háttérinfrastruktúra hiánya a Balaton méretéhez képest nagyon kevés a parti horgászhely, illetve a horgászcsónakok kikötése, tárolása (horgászkikötői szolgáltatások) sem kielégítőek. A további, horgászturizmushoz szükséges szolgáltatások mennyisége és minősége elvileg megvan és megfelelő, de ebben a kérdésben problémát jelent, hogy a balatoni idegenforgalom hagyományai nem elsősorban a horgászathoz kötődnek, a meglévő kapacitásokat a turizmus más ágai a főszezonban jelentősen lekötik. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e csak a főszezonon kívüli időszakra horgászturizmust szervezni? Összességében a Balaton horgászati, horgászturisztikai szempontból mindenképpen egyedi de jelenleg nem minden szempontból, és nem minden időszakban kedvező tulajdonságokkal rendelkezik, ezek megfelelő kiaknázása mindenkinek közös érdeke. A nehézségek ellenére a Balaton horgászturizmusát mindenképpen érdemes fejleszteni, mert a horgászigényeken kívül a szolgáltatók is igénylik, és a kapcsolható turisztikai ágakkal (gasztro- és borturizmus, halhoz kapcsolódó rendezvények) kölcsönösen erősíthetik egymást. Ennek a tanulmánynak a célja a balatoni horgászturizmus jelenlegi helyzetének vizsgálata, az igények és a fejlesztési lehetőségek feltérképezése, valamint a szükséges fejlesztések és a megvalósítható projektötletek meghatározása, és vázlatos kidolgozása. 2

2. A Balaton horgászati lehetőségei Horgászati lehetőségek szempontjából a Balaton sok kedvező adottsággal rendelkezik. Mind a magyar, mind a Magyarországra látogató külföldi horgászok kedvelt és divatos horgászmódszereinek legtöbbje eredményesen alkalmazható ezen a vízen. A horgászok által szívesen fogott halfajok döntő többsége megtalálható, és eredményesen fogható a Balatonban. Specialitást jelent a halfajok közül az angolna, a módszerek közül pedig a bojlizás, a nádi pontyozás, és a hajóról történő őszi süllőzés. A szűk keresztmetszetet a Balaton esetében a vízhez való hozzáférés jelenti. A Balaton kb. 235 km hosszú partvonalának jelentős része beépített, a horgászok elől többé-kevésbé elzárt. Más helyeken a nádasok teszik lehetetlenné a parti horgászatot. Ez utóbbi problémára megoldást jelentene a csónakos horgászat, hiszen a nádasok kiváló horgászhelyek, de feltehetően a hullámverés veszélyessége miatt a Balatonra kevéssé jellemző a bérelt csónakból való horgászat. A strandokon és a parti üdülőkben általában lehet csónakot bérelni, de szinte kizárólag csak nappal, egy-két órás időtartamra, és csak csónakázás céljára. Mindez persze azt is jelenti, hogy a horgászturizmus infrastrukturális háttere részben megvan, csak kihasználatlan. A parti horgászatra alkalmas területek alapvetően két csoportra oszthatóak. Vannak a közterületek, ahová bárki bármikor kiülhet horgászni, és vannak az üdülők, kempingek, parti ingatlanok partszakaszai, melyekre általában csak valamilyen engedély birtokában lehet belépni, illetve amelyeket csak az ott üdülők, az objektum vendégei használhatnak. A közterületeken elsősorban a helyben lakó horgászok, kisebb mértékben az alkalmi horgászturisták horgásznak. (Alkalmi horgászturista az a horgász, aki nem elsősorban a horgászat miatt érkezett a térségbe, de kedvező időjárás esetén egy-két napot esetleg horgászattal tölt.) Emellett kisebb számban a kifejezetten horgászati céllal érkező, profi horgászturisták is előfordulnak ezeken a helyeken. A profi horgászturista a magasabb fizetőképességű vendégek közé tartozik, és megkeresi (valamint megfizeti) a zárt parti ingatlanokról történő, nyugodtabb és általában eredményesebb horgászat lehetőségét. A közterületeken a horgász szempontjából a zsúfoltság a legnagyobb probléma, a terület gazdája viszont elsősorban a horgászok szemetelésében, illetve egyes helyeken a terület más vendégeket zavaró elfoglalásában talál kivetnivalót. A parti, horgászatra alkalmas területek között külön is érdemes megemlíteni a strandokat. A fürdőzők, és természetesen az előírások miatt ezeken csak időszakosan lehetséges a horgászat. Ha a strandot a fürdőzők használják, természetes, hogy tilos és általában nem is érdemes horgászni. Strandszezonban így csak azok a strandok jöhetnek szóba, ahol nincs kiépítve az éjszakai fürdőzés lehetősége, és természetesen ezek is kizárólag éjszaka. Strandszezonon kívül viszont egész nap lehetne horgászni. A parti horgászat egyik legszembetűnőbb problémája, hogy egyes módszerek eredményes alkalmazásához, illetve a horgász által igényelt zsákmányhoz nem elég az elérhető dobástávolság. Ez fokozottan igaz a déli part sekélyebb vizére. Emiatt vált divattá a behordás, amit a Balatoni Horgászrend tilt, bár az ellenőrzése és a betartatása nem egyszerű. A parti horgászat jellemző halai a keszegfélék, a ponty, bizonyos időszakokban a balin, és az angolna, egyes helyeken a süllő. Az alkalmazott módszerek sokrétűek, a profik körében dominál a bojlizás, de szinte az összes partról alkalmazható módszer előfordul. 3

A Balatonon a klasszikus csónakos horgászatot elsősorban a helyben lakók, illetve a nyaralóval rendelkezők űzik, bérelhető csónakokra alapozott nagy volumenű horgászturizmus nem alakult ki. A Balatonon parkoló csónakoknak nagyon kis hányada bérelhető csak horgászati célra. Ennek okai közé tartozik például, hogy a Balatonon igen gyorsan tud nagyon erős hullámverés kialakulni, és hogy a jó horgászhelyek helyi szokásjog alapján foglaltak, pedig a Balatoni horgászrend nem teszi lehetővé foglalt hely kialakítását. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a vendéghorgászok nem találják meg a csónakos horgászat lehetőségeit. Sok esetben csónakkal, vagy stéggel, esetleg etetett horgászhellyel rendelkező nyaralót vesznek bérbe, vagy helyben lakó (nyaralóval rendelkező) ismerősökön keresztül jutnak csónakos horgászati lehetőséghez. Ezzel a szokással az a probléma, hogy statisztikailag alig mérhető, illetve inkább a profi horgászok többnapos horgásztúráihoz nyújt hátteret. Az alkalmi horgász a csónakos horgászatot alig tudja kipróbálni, és élmény nélkül aligha lesz belőle rendszeresen visszajáró vendég. A csónakos horgászat másik fontos problémája a csónakkikötők kérdése. Míg vitorláskikötő nagy számban akad a Balatonon, horgászok számára kialakított kikötőket mindössze néhány horgászegyesület üzemeltet, jobbára csak a tagjai részére. A két kikötőtípus között az alapvető különbséget a szolgáltatások skálája, no és természetesen az ár adja. A vitorláskikötőkből többnyire hiányzik az utánfutóval egyszerűen használható sólya (a vitorlásokat általában másképp teszik vízre), és nincsenek a horgászkikötőkre jellemző, bérelhető csónakok sem. Emellett a horgászok többségének a vitorláskikötő drága is, főleg mert a szolgáltatási rendszert gyakorlatilag alig, vagy nem veszi igénybe. Elsősorban szintén a helyi horgászok lehetősége a mederben elhelyezett stégekről történő horgászat. Azon kívül, hogy a stég elhelyezése bonyolult, többlépcsős engedélyezési eljáráshoz kötött, mindenképpen plusz munkát és odafigyelést igényel az is, hogy a stégeket tavasszal (április 1.) lehet kihelyezni, és ősszel (október 31.) ki kell venni a vízből. A stégekkel kapcsolatos problémás kérdések közé tartozik az illetékeken kívül fizetendő mederhasználati díj is. A horgászturizmus szempontjából a stégek jó lehetőségnek tűnnek, mert sok horgász számára kényelmesebbek, biztonságosabbak, mint a csónak, könnyen létesíthető mellettük etetett hely, használatuk egyszerűen kapcsolható a szálláshoz. Ugyanakkor az őszi szezon közepére eső kivételi kötelezettség, és a nyílt vízi elhelyezés esetén a kijutáshoz szükséges háttér (csónak, és a csónakhoz kikötő) azért korlátozza a horgászturisztikai használhatóságukat. A csónakos horgászat egy speciális formája a hajóról történő horgászat. Ez a módozat a Balatonon gyakorlatilag hagyományosnak és nagyjából fejlettnek nevezhető. Elsősorban az őszi, süllőző időszakban divatos, jellemzően vitorlás hajókat használnak erre a célra. Ugyanakkor mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a jelenlegi kapacitás eloszlása nem egyenletes, egyes, népszerűbb helyeken túlkínálat van, máshol pedig hiány. A vízről való horgászat (csónak, stég, hajó) egyértelműen fejleszthető, sőt elsősorban ennek a fejlesztése kívánatos, hiszen sokkal kisebb a környezetkárosító, környezetromboló hatása, mint a parti horgászaté. A csónakos horgászat jellemző halai a süllő, a balin, a harcsa, az angolna, és a ponty, ritkábban a keszegfélék. Az alkalmazható módszerek közül kiemelkedik a pergetés, a nádi pontyozás, egyes területeken a harcsázás különféle módszerei, és őszi időszakban az akadókon történő süllőzés. 4

3. A Balaton horgászatának speciális jellemzői A Balaton teljes területe 60000 hektár, de horgászati, horgászturisztikai szempontból (a horgászati szokások és a vízi közlekedés szabályai miatt) ennek csak a töredékével számolhatunk. A parti horgászok és a csónakos horgászok általában a part menti 50-150 méteres zónában horgásznak. Ez azt jelenti, hogy a horgászok döntő többsége mindössze mintegy 2-3000 hektár nagyságú területét használja a Balatonnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a parti zónában lényegesen nagyobb a horgászok száma, mint a nyílt vízen, és ezt akár úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a parti zóna túlhorgászott, a nyílt víz pedig horgászati szempontból kihasználatlan. Persze a parti zóna terhelése sem egyenletes, a kikötők elhelyezkedése, valamint a jellemző mederviszonyok (haltartó helyek) miatt ez is meglehetősen mozaikos. Vannak teljesen túlhorgászott területek, ahol a rendszeresen odajáró horgászok létszáma aligha tesz már lehetővé jelentős fejlesztést, hiszen fizikailag nem jut hely a horgászturistának. Más, jelenleg alulhorgászott területeken viszont a fejlesztést komoly horgászati felmérésnek kell megelőznie, mert könnyen előfordulhat, hogy nem az infrastruktúra hiánya, hanem a mederviszonyokból következő alacsony halmegtartó-képesség (ami gyenge fogási lehetőségekre utal) miatt kevés a horgász. Ez viszont horgászturisztikai szempontból komoly hátrány, mert halfogás, élmény nélkül a vendéghorgász hamar elpártol a helytől, hiába lesz igényesen kiépített háttere a kényelmes horgászathoz. A horgászturizmus fejlesztése során figyelembe kell venni, hogy a balatoni horgászok különböző csoportjai között jelentős ellentétek feszülnek. A parti horgászok általában nem szeretik a csónakos horgászokat, bár egy dologban azért egyetértenek, egyikük sem szimpatizál a vitorlásról horgászókkal. Mindemellett általában fellelhető a helyi horgászok és a vendéghorgászok ellentéte is, ami a horgászturizmus fejlesztésének jelenleg még nem jelentős problémája, de a vendéghorgászok számának emelkedésével arányosan erősödhet. Bár közvetlenül nem a horgászathoz tartozik, feltétlenül meg kell említeni a Balatonon kialakult horgászszervezeti rendszert, hiszen a horgászszervezetek egyes fejlesztések kedvezményezettjei lehetnek. A hatályos jogszabályok szerint a horgászat alapfeltétele, hogy a horgásznak rendelkeznie kell horgászszervezeti (egyesületi) tagsággal. (Ez alól csak a turista állami horgászjegyet váltó alkalmi horgászok kivételek.) Az egyesület a horgászszervezeti rendszer alsó szintje. Az egyesületek általában területi horgászszövetségekbe tartoznak, és a területi szövetségek alkotják a Magyar Országos Horgász Szövetséget (MOHOSZ). A szerveződési rendszerek szempontjából a Balatonnál a horgászegyesületek ötféle csoporthoz tartozhatnak. A déli parti egyesületek többnyire a Horgász Egyesületek Somogy Megyei Szövetségének tagjai, a zalai partszakaszon az egyesületek a Horgász Egyesületek Zala Megyei Szövetségének tagjai, az északi partiak többsége a Bakony-Balaton Horgász Szövetség tagjai. Ez a három szövetség a MOHOSZ tagja. A negyedik balatoni szövetség a Balatoni Horgászegyesületek Szövetsége, amely nem tagja a MOHOSZ-nak. Az ötödik típus az önálló, szövetségeken kívüli horgászegyesület. A különféle szervezeti rendszerhez tartozó egyesületek egymáshoz és a szövetségekhez való viszonyát leginkább talán a bizalmatlanság jellemzi, elsősorban ezért nem sikerült többszöri próbálkozás ellenére sem létrejönnie egy egységes balatoni horgász-érdekvédelmi szövetségnek, pedig a fejlesztések szempontjából is előnyös lenne. 5

4. A Balaton halállománya a horgászturizmus szempontjából A Balaton halállományának összetétele és mennyisége kardinális kérdés a horgászturizmus szempontjából, ugyanakkor ez az a tényező, amit nem szabad és nem lehet önmagában értékelni, mert a vízminőség meghatározó hatással van rá. A fürdőzők szempontjából a Balaton vízminősége kiváló, de ez a halállománynak (és a horgászturizmusnak!) egyáltalán nem előnyös. A tiszta víz egyértelműen azt jelzi, hogy a termőképesség rendkívüli módon lecsökkent, vagyis hiányzik az a tápanyagmennyiség, amely egy nagyobb halállomány eltartásához szükséges lenne. A WHO fürdővíz irányelv szerinti minőség alapján 50 mikrogramm klorofill/liter fölött rossz egy víz minősége. Siófokon 1,5 mikrogrammot, egy másik siófoki helyen 1,8-at, Szemesnél 2,06-ot, Szigligetnél 6,5-nél, Keszthelynél 7-et, a Zalatorokban 6-ot mértek, ebből látszik, hogy keletről nyugatra nő az érték, de még a legmagasabb is csak a tizede annak a határnak, ami fölött azt mondjuk, hogy rossz a vízminőség. A Balatonban nagyon sok hal volt, amikor nagyon eutrófikus volt, a 70-es, 80-as években. A fürdőzők bele sem mentek, mert annyira borsóleves színű volt a Balaton vize, akkor voltak a legkövérebbek a pontyok, a balinok, a harcsák és a csukák. Több mint tizedére csökkent a Balaton tápanyagterhelése, ennek következtében az egész élővilágának az alapját képező fitoplankton termelés is lezuhant, és a táplálékláncban, a piramisban ráépülő következő szintek is összezsugorodtak, ezért van most kevesebb hal. (G. Tóth László) Az elmúlt évtizedek vízminőség-javulásának a természet törvényei miatt természetes velejárója volt a halállomány csökkenése. A horgászturisztikai fejlesztések elindítása előtt szükséges szembenézni azzal a kérdéssel, hogy minden halgazdálkodási törekvés és horgászati vágy ellenére a Balaton halállományának a mérete elsősorban az ökológiai helyzet, a vízminőség függvénye. A jelenlegi vízminőségre jellemző tápanyagszint körülbelül a jelenlegi halállományt tudja eltartani, a további javulás (tápanyagcsökkenés) a halállomány csökkenését fogja okozni. Ebben a folyamatban természetesen a halállomány is közrejátszik, hiszen táplálkozása során felhasználja, feléli a tápanyagokat. Nem véletlen, hogy egyes fajok ivadékainak egy része fiatalkorában elpusztul gyakorlatilag éhen hal. Nem véletlen, hogy egyes fajok kondíciója jóval alatta van a kívánatosnak. Jelen vízminőség (trofitás) mellett természetes, hogy egyes fajok állományaiból elhullások történnek. Mindez nem más, mint a Balaton, mint természeti rendszer önszabályozó mechanizmusa, akkora lehet a halállomány, melyet a tápanyagok mennyisége lehetővé tesz. A halállomány alakulását, változását a horgászok gyakran a természetes folyamatoktól eltérően érzékelik, ennek oka sok esetben a nem reprezentatív mintavétel. Az egyes horgász általában a saját fogásához méri a változásokat, így a horgászok a fogásuk csökkenése alapján könnyen jutnak arra a következtetésre, hogy csökken a halállomány. Pedig az egyes horgászok egyéni fogásának a csökkenését a horgászlétszám változása is okozhatja akár az összes fogás emelkedése mellett is. Ha azonos halállomány mellett kétszeresére változik a horgászlétszám, bizony az egy főre eső fogás jelentősen csökkenni fog! A balatoni horgászlétszám 1960 és 2000 között gyakorlatilag évtizedenként megduplázódott, és ez komolyan fogyasztotta a halállományt. Napjainkban évente 40000 ember horgászik a Balatonon, legalább négyszer-ötször több mint a 70-es évek végén. A vízminőség változása mellett ezért is irreális vágy például a hetvenes évek halbőségének a visszaállítása. 6

Fontos szót ejteni a halállomány összetételéről is. A halállomány mennyiségének pontos becslése a halgazdálkodás és a halas kutatás legnehezebb feladatai közé tartozik, egy Balaton méretű víz esetében pedig a lehetetlennel határos. Emiatt csak nagyságrendekről beszélhetünk, pontos adataink nincsenek, és a közeljövőben nem is lesznek. A Balatoni Limnológiai Intézet több évtizedes tapasztalata és kutatásai alapján a Balaton halállományát kerekítve kb. 10000 tonnára becsüli. A halállomány összetételének a legnagyobb problémája, hogy az állomány nagyjából harmadát a busa alkotja. Horgászturisztikai szempontból a busával két probléma van. Az első, hogy a busa nem horgászhal, táplálkozása (planktonevő) miatt horoggal szabályosan szinte lehetetlen megfogni. (Természetesen néha előfordul, hogy szabályosan akadva fognak busát, de ez csak véletlen.) Ebből is adódóan, nem potenciális horgászzsákmány, nincs horgászkultúrája, és nem célhala a horgászatnak. A másik nagy probléma, a planktont fogyasztja, ami az őshonos halfajok ivadékainak is a tápláléka lenne, azaz komoly táplálék-konkurense a halállomány többi részének. Ez a Balaton jelenlegi vízminősége mellett kiemelten komoly gondot jelent. A tények alapján két megállapítás adódik a horgászturizmus és a halállomány összefüggéseinek hátteréhez: A jelenlegi vízminőség nem alkalmas a halállomány növelésére. A busaállomány mérete veszélyezteti az őshonos fajok állományát. A következtetés kézenfekvő, a busaállomány horgászati és horgászturisztikai szempontból kedvező halfajokra való lecserélése a fejlesztés egyetlen útja. Olyan halgazdálkodást kell tehát kialakítani és konzekvensen fenntartani, amely egyrészt kiszedi a busát a tóból, másrészt pedig telepítésekkel, ívóhelyek kialakításával és élőhely fejlesztéssel más, horgászati és horgászturisztikai szempontból hasznos halfajokat telepít a helyére. Ezen halfajok meghatározásakor a horgászati szokások mellett elsősorban a Balaton ökológiai sajátosságait kell figyelembe venni. A vízminőséggel és a busával kapcsolatos problémakör mellett is elemezni kell a Balaton horgászati szempontból jelentős halfajainak a helyzetét, állományváltozását, és fogási lehetőségeit. A jelenlegi fogási lehetőségeket legjobban az elmúlt évek horgászfogásának alakulása jellemzi. Trendjét tekintve a Balaton összes horgászfogása az elmúlt öt év során jelentősen emelkedett. Az elmúlt év 628 tonnás összfogása közel másfélszerese a 2009. évi horgászfogásnak. Az emelkedésnek szervezeti, gazdálkodási okai is vannak. A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit 7

Zrt. 2009-ben alakult, a kereskedelmi célú halászatot ekkor szüntették meg, és szintén ekkortól kezdődött az ökológiai szemléletű halgazdálkodás, amely már csak szelektív halászatot folytatott. A 2012-ről 2013-ra történt 100 tonnát meghaladó növekedés érdekessége, hogy a halászat mellett történt, bizonyítva, hogy az akkori, a szelektív halászatot eszközként használó gazdálkodási modell alkalmas volt a horgászok igényeinek kiszolgálására. Fontos megemlíteni, hogy fogások pontos regisztrálásában a dokumentálással kapcsolatos változtatások is szerepet játszottak, a 2012-ben bevezetett fogási napló és annak magas visszaküldési aránya pontosabb adatokat szolgáltatott. Az összes fogás emelkedő trendje mindenképpen kedvező helyzetet jelent a horgászturizmus fejlesztésére, hiszen önmagában jelentős reklámot jelent, és a fejlesztések hírével kölcsönösen erősítik egymást. A magyar horgászati szokások alapján kijelenthetjük, hogy horgászati szempontból a ponty a legfontosabb, legjelentősebb halunk. Ez a Balatonon is így van, annak ellenére, hogy élőhelyi adottságai alapján a Balaton nem pontyos, hanem süllős-keszeges víz. A halgazdálkodási terv előírásai szerint a Társaság évente minimum 300 tonna pontyot helyez ki a Balatonba, ennek a nagy részét ősszel. A haljelöléses kutatások alapján ennek jelentős részét a horgászok egy éven belül kifogják, vagyis a ponty fogási lehetőségeit elsősorban a telepítések szabályozzák. Az elmúlt 5 évben a pontyfogás is jelentősen és folyamatosan emelkedett. A 2009. évi 138 tonnához képest 2013-ra elérte a 330 tonnát. Az összfogás 2012 és 2013 közötti 100 tonnás emelkedéséből majdnem 80 tonnát a pontyfogás emelkedése hozott. Ebben az előbb már említett szervezeti változás mellett a telepítések szerkezetének az átalakítása is szerepet játszott. A ponttyal kapcsolatosan tudni kell, hogy az általános táplálékhiány ellenére, az idősebb pontyoknak megfelelő, sőt kiemelkedő táplálékbázisa van a Balatonban. A balatoni vándorkagyló telepek jelentik a pontyok elsődleges táplálékát, márpedig ezekből jelenleg bőven van a Balatonban. A telepítések 2011-től úgy lettek átalakítva, hogy nagy arányban kerüljenek fiatalabb, kisebb egyedsúlyú pontyok a vízbe. A kisebb méretű halból nagyobb darabszámot lehet telepíteni, és a vándorkagylón ezek a halak gyorsan elérik a fogható méretet. Az egyedsúly csökkentésének határát az jelentette, hogy a ponty már képes legyen megenni a vándorkagylót (kb. 50-60 dkg). Emellett a háromnyaras, fogható méretű ponty is kisebb átlagsúllyal (1,5-2 kiló helyett 1-1,5 kg) került a vízbe, így összességében sikerült hatalmasat emelni a darabszámon ez eredményezte a hátterét a 2013. évi kiemelkedő fogásnak. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a stratégia nem folytatható a végtelenségig, 8

hiszen a vándorkagyló állomány sem végtelen, és erre is hatással van az alacsony tápanyagszint, emellett még a fogyasztói oldalról is nagy nyomás alá került a pontytelepítésekkel. Ezzel együtt a pontyállomány megfelelő gazdálkodás mellett tökéletesen ki tudja szolgálni a horgászok és a horgászturizmus igényeit. Sokkal rosszabb helyzetben van viszont a süllő. A 60000 darab egynyaras telepítése nem elég az állomány növeléséhez, a természetes szaporulat viszont nem megfelelő az alacsony tápanyagszint miatt. A süllőivadékokra vonatkozó kutatások alapján az látszik, hogy a kis süllők jelentős része néhány centis korában egyszerűen éhen hal. Emiatt lett kialakítva az a telepítési stratégia, hogy nagyobb túlélő-képességű, egynyaras süllő kerüljön a Balatonba. Darabszámát tekintve a telepítés azonban még a horgászok fogását sem fedezi. A fogási statisztikák alapján a kifogott balatoni süllő átlagsúlya 1 kiló körül alakul, vagyis darabszám szerint a horgászok évről évre többet fognak ki a telepített mennyiségnél! A táplálékhiány és az erős horgásznyomás együttesen a süllő állomány csökkenését és ezáltal a fogás csökkenését okozta! (A téves híresztelések eloszlatására muszáj megjegyezni, hogy a halászat süllőfogása ezekben az években átlagosan évi 2 tonna körül alakult, azaz a horgászok süllőfogásához képest jelentéktelen volt a szerepe. Ugyanakkor a piaci kereslet alapján kijelenthető, hogy az orvhalászat, orvhorgászat vélhetően jelentős mennyiségű süllőt vett ki a Balatonból.) Az összfogás adatai alapján az elmúlt 5 évben a balin volt a horgászok harmadik legkedveltebb (legnagyobb mennyiségben fogott) hala. A balinfogás sajnos a süllőhöz hasonló, lassan csökkenő trendet követ. A balinállományt elsősorban a természetes szaporulat tartaná fenn, a lassan növekvő balin feltehetően a víz tisztulásának az egyik nagy vesztese. Szaporítását és telepítését a Társaság 2012-ben megkezdte, de jelentős méretű telepítés még nem történt. Mind a balin, mind a süllő esetében a fogás (és az állomány) csökken (bár talán még nem érte el a kritikus szintet), a horgászturizmus számára megfelelő állomány fenntartásához feltétlenül szükséges a beavatkozás. Ugyanakkor az élőhelyi viszonyok alapján nem elégséges (bár szükséges!) az ívóhely-fejlesztés, hiszen nem az ívóhely, hanem a táplálékmennyiség korlátozza az állomány növekedését. A csökkenő trend megállításához (esetleg megfordításához) a telepítések a legcélravezetőbbek, ennek a költsége viszont főleg a süllő esetében nagyon magas. Összességében nézve megállapítható, hogy a jelenlegi halállomány megfelelő alapot jelent a horgászturizmus fejlesztéséhez, azonban nem lenne képes kiszolgálni a horgászlétszám gyors 9

felfutását. Pontosabban, a horgászlétszám gyors emelkedése esetén az egy főre eső fogás csökkenése a fejlődést megakasztaná, és a helyi horgászok jelentős elégedetlenségét vonná maga után. Emiatt elengedhetetlen egy olyan ökológiai szemléletű halgazdálkodás, amely képes megoldani a fejlesztések alapjául szolgáló halállomány fokozatos átalakítását, illetve a csökkenő halállományok esetében képes telepítésekkel mérsékelni vagy megállítani a csökkenést. Az ökológiai szemlélet azért rendkívül fontos, mert a halállomány összetételét és nagyságát nem a horgászati igények, hanem az élőhely alapján kell kialakítani, és ehhez mérten kell és lehet fejleszteni a horgászturizmust. A halállomány összetétele és mennyisége az egyik legfontosabb háttere a horgászturizmusnak, és ezt a hátteret a fejlesztések lehetséges szereplői döntően megfelelőnek ítélik. A kérdőíves lekérdezés során minimális volt az arányuk azoknak, akik ezt a kérdést nevezték meg a horgászturizmus fejlesztésének legnagyobb gátjaként. Még a legendásan mindig elégedetlen helyi horgászoknak is csak az ötöde értékelte így, a többi megkérdezett csoportban az arány még kevesebb volt. 5. A Balaton horgászlétszáma A horgászlétszám több szempontból is kardinális kérdése a horgászturizmusnak. A fejlesztések szempontjából nagyon fontos a célcsoport létszáma, hiszen ez alapján lehet költséghatékonyra optimalizálni a beruházásokat. Ugyanakkor mindenképpen korlátot jelent a Balaton horgászeltartó-képessége, mert ha a fejlesztések hatására növekedésnek induló horgászlétszám túllép egy határon, és a horgászati valamint fogási lehetőségeket kinövi (a halállomány és/vagy a horgászati lehetőségek beleértve például a horgászhelyek számát nem tudják biztosítani a kényelmes és eredményes horgászatot) a trend könnyen megfordulhat és a fejlesztéseket nem lehet majd rentábilisan fenntartani. A balatoni horgászlétszámot sokáig csak áttételes adatok (jegyforgalom) alapján tudták becsülni, de a 2012-ben bevezetett Balatoni Fogási Napló már sokkal pontosabb adatokkal szolgált a becsléshez. Ez alapján kimondhatjuk, hogy az elmúlt években nagyjából 40000 ember horgászott a Balatonon. Ez a létszám egy lassú csökkenő trend mellett gyakorlatilag stagnált. Ha a horgászturisták aránya a teljes létszámban évente nagyjából hasonló, akkor erre is igaz az előző megállapítás, tehát a horgászturisták létszáma is gyakorlatilag stagnál. A horgászatra jellemző trendek miatt (a jó fogási lehetőségek híre emeli a horgászlétszámot) a 2013. év kiemelkedő balatoni fogási eredményei (628 tonna horgászfogás) alapján 2014-ben várhatóan a horgászlétszám enyhe emelkedésére lehet számítani. Az elmúlt két év alapján napjainkban a Balatonon nagyjából 20 ezer horgász jelenik meg turistaként évente, ezek között van, aki csak egyetlen napot horgászik, de van, aki több napot marad, vagy többször is visszatér. A horgászlétszám alakulása és becslése az 5. mellékletben részletesen elolvasható. 6. A Balaton horgászturizmusa az önkormányzatok szemszögéből A balatoni horgászturizmussal kapcsolatos önkormányzati igények és vélemények pontosabb megismeréséhez a fontosabb kérdéseket tartalmazó kérdőíveket küldtünk ki augusztus közepén. A 41 kiküldött kérdőívre 16 válasz érkezett. 10

A kérdéseinkre kapott válaszok alapján megállapítható, hogy az önkormányzatok szükségesnek ítélik a horgászturizmus komoly, átfogó beruházásokkal történő fejlesztését, és ezt az érintettek közös, összefogással megoldandó feladatának gondolják, bár a kiegyenlített válaszok mellett a Balaton Fejlesztési Tanács kapta a legtöbb szavazatot. A fejlesztés legnagyobb gátját az önkormányzatok szerint az infrastrukturális háttér hiánya jelenti. Ha ezt sikerülne leküzdeni, akkor a döntő többség hosszabb szezon kialakulását reméli. A horgászturizmus káros hatásaival kapcsolatosan a válaszadó önkormányzatok fele már előre látja a szabályozás szükségességét, azonban aggasztó, hogy sokan egyáltalán nem számítanak hátrányokra. A horgászturizmus a balatoni turizmus jellegéből következően jelenleg egyetlen településen sem tölt be vezető szerepet, jelentőségét az önkormányzatok többsége egyértelműen más turisztikai ágak mögé sorolja. Ezzel együtt a válaszadók a településeiket jobb adottságúnak tartják, a többiekhez képest. A többség szeretné is kihasználni a horgászturizmusban rejlő előnyöket, a válaszadók fele tervez horgászturisztikai beruházást, két helyen pedig már folyamatban is van. Az önkormányzati vélemény bár a válaszadók száma alapján nem egyértelműen reprezentatív a Balaton egészére jól mutat rá mindazokra a problémákra, amelyek az önkormányzatok szemszögéből jelennek meg a horgászturizmus témakörében. Érzékelhető, hogy a fejlesztés lehetőségének az alapfeltételeit sem érzi minden önkormányzat biztosítottnak, de a többség ennek ellenére próbálkozik, hogy a szezonhosszabbításhoz felhasználja a horgászturizmusban rejlő lehetőségeket. Többen is megfogalmazták, hogy a fejlesztés egyik kulcsa az összefogás viszont ez ellentétesnek látszik (az egységes kezelés szempontjából) azzal a többek által is megfogalmazott törekvéssel, hogy a Balaton halgazdálkodási jogát osszák fel a parti önkormányzatok között (mindenki a területéhez tartozó vízfelületre kapná meg). A véleménykülönbségek ellenére az önkormányzatoknak jelentős lehet a szerepe a balatoni horgászturizmus felvirágoztatásában, de ehhez meg kell találni azt a lehetőséget, hogy a horgászturizmusnak az előnyeit is élvezzék, illetve valamilyen bevételhez is jussanak általa. A kérdőív részletes kiértékelése a 2. melléklet 3-17. oldalán olvasható. 7. A Balaton horgászturizmusa a horgászegyesületek szemszögéből Az önkormányzatokhoz hasonlóan a horgászegyesületeket is megkérdeztük a balatoni horgászturizmusról. A kérdőívet 42 Balaton parti székhellyel vagy tanyával rendelkező horgászegyesület, valamint a Balatonon érdekelt 4 horgászszövetség részére küldtük ki. Mindössze 15 válasz (az északi partról 10, a déliről 5) érkezett. A válaszadó egyesületek összesen 6426 horgász képviseletét látják el, a legnagyobbnak 1996 tagja, a legkisebbnek 40 tagja van. Az északi és a déli part közötti arány a taglétszám ismeretében kiegyenlítődött, az északi parti egyesületek összes taglétszáma 2760 fő, míg a déli partiaké 3666 fő. Az egyesületek tagsága jellemzően a helyi és térségbeli horgászokból áll, de kisebb arányban megjelennek az üdülőtulajdonosok is. Szinte az összes horgászegyesület komoly, átfogó beruházásokkal képzeli el a horgászturizmus fejlesztését, többen kiemelték, hogy a fejlesztést a szereplők közös, összefogással megoldandó feladatának ítélik, bár a kiegyenlített válaszok mellett az egyesületektől is a Balaton Fejlesztési Tanács kapta a legtöbb szavazatot. Az egyesületek 11

véleménye szerint a fejlesztés legnagyobb problémáját (az önkormányzatokéhoz hasonlóan) az infrastrukturális háttér hiánya jelenti. Ugyanígy a horgászturizmus legnagyobb jelentőségét is a szezonhosszabbításban látják, annak ellenére, hogy nem fűződik közvetlen érdekük hozzá. A horgászturizmus lehetséges káros hatásait jobban érzékelik, mint az önkormányzatok, a válaszadók alig több mint tizede véli úgy, hogy nincsenek hátrányai a fejlesztésnek. Az egyesületek kevesebb, mint fele vár bevételeket a fejlesztésektől, a többség úgy értékeli, hogy a településnek fontosabb horgászturizmus fejlesztése, és ez nem meglepő, mert jelenleg az ugyanekkora hányadnak van működő horgászturisztikai szolgáltatása. Az egyesületek támogatják egy egységes balatoni érdekvédelmi horgászszervezet, létrehozását, de kétharmaduk komoly feltételekhez kötné a belépését. A horgászegyesületi vélemény bár a válaszadók száma alapján nem egyértelműen reprezentatív a Balaton egészére megjeleníti azokat a véleményeket, amelyek az egyesületek szemszögéből jellemzik a horgászturizmus témakörét. Érzékelhető, hogy a fejlesztést a legtöbben szívesen engednék át a többi szereplőnek, ez az anyagi erejük ismeretében elfogadható. Többen is megfogalmazták, hogy a fejlesztés egyik kulcsa az összefogás erre vélhetően egy egységes horgász érdekvédelmi szervezet lenne a legalkalmasabb. Érdekes módon az egyesületek egy része nem látja, hogy ezt saját maguknak kell létrehozniuk! A horgászegyesületeknek fontos a szerepe a balatoni horgászturizmus felvirágoztatásában, és szükségszerűen nem csak szolgáltatóként, hanem érdekvédelmi szervezetként is. Emellett kiemelkedően kell foglalkozniuk a horgászok szemléletének a módosításával (modernizálásával). Nem tartozik közvetlenül a horgászturizmushoz, de az egyesületeknek a gyerekhorgászokért is felelősséget kell vállalniuk, mert belőlük lesznek a jövő horgászai. A kérdőív részletes kiértékelése a 2. melléklet 18-31. oldalán olvasható. 8. A Balaton horgászturizmusa a helyi horgászok szemszögéből A horgászturizmus fejlesztésének szereplői és bizonyos fokig haszonélvezői a helyi horgászok. A számukra megszerkesztett kérdőív láncszerűen (sokan továbbították ismerőseik számára) lett kiküldve, így nem tudjuk hány helyre jutott el. Végül a Balatonon érdekelt, és a part menti településeken lakó horgászok közül 59 küldte vissza kitöltve a kérdőívet. A horgászati szokásokra vonatkozó kérdések alapján a válaszadók északi és déli part közötti megoszlása nagyjából egyenlő. Válaszadóink évente átlagosan 73 napot horgásznak és többségük több mint 20 kiló halat fog évente. Az idei évben augusztusig átlagosan 37 napot horgásztak és ezalatt 30 kiló halat fogtak. Többségük partról horgászik, jellemző horgászmódszereik a hagyományos fenekezés, a pergetés, és a finom felszereléssel való úszózás. Döntően pontyra, süllőre és keszegfélékre horgásznak. Mindezek alapján kimondható, hogy reprezentálják a balatoni horgászati szokásokat. A horgászturizmus fejlesztését többségében komoly, átfogó beruházásokkal képzelik el, ami szerintük elsősorban a Balaton Fejlesztési Tanács és az önkormányzatok feladata. A horgászturizmus fejlesztésének legnagyobb gátja szerintük is az infrastruktúra (parti horgászhelyek, csónakkikötők) hiánya. A megkérdezett helyi horgászok több mint fele a szezonhosszabbításban látja a horgászturizmus legnagyobb jelentőségét, annak ellenére, hogy közvetlen érdeke nem fűződik hozzá. 12

A helyi horgászok véleménye bár a válaszadók száma alapján nem egyértelműen reprezentatív a Balaton egészére nem csupán a horgászturizmus, hanem a jelenlegi horgászati lehetőségekkel kapcsolatos problémakörök feltárására is alkalmas volt. Ismerik és kimondják az elmúlt időszakok problémáit! Ez talán abból a szempontból is előnyös, hogy a fejlesztések tervezésénél eleve kiküszöbölhető a megismétlésük. Érzékelhető a fejlesztés igénye, és többen is megfogalmazták, hogy a fejlesztés egyik kulcsa az összefogás. Érdemes kiemelni, hogy a válaszadók körében nem domináns a halászatellenesség. A kérdőív részletes kiértékelése a 2. melléklet 31-53. oldalán olvasható. 9. A Balaton horgászturizmusa a horgászturisták szemszögéből A horgászturizmus fejlesztésének igazi haszonélvezői a horgászturisták. A számukra megszerkesztett kérdőív is láncszerűen (sokan továbbították ismerőseik számára) lett kiküldve, így nem tudjuk hány helyre jutott el. Végül a Balatonon rendszeresen horgászó horgászok közül 23 küldte vissza kitöltve a kérdőívet. A horgászati szokásokra vonatkozó kérdések alapján a válaszadók északi és déli part közötti megoszlásában dominál az északi part. Válaszadóink évente átlagosan 49 napot horgásznak és többségük (a helyi horgászokhoz hasonlóan) több mint 20 kiló halat fog évente. Az idei évben augusztusig átlagosan 24 napot horgásztak és ezalatt 18 kiló halat fogtak. Összességében mind a horgászattal töltött idő, mind a halfogás tekintetében elmaradnak a helyi horgászok mögött. Többnyire csónakból horgásznak, jellemző horgászmódszereik a pergetés, a finom felszereléssel való úszózás, a hagyományos fenekezés, és a könnyű felszereléssel történő fenekezés. A helyi horgászokhoz hasonlóan döntően pontyra, süllőre és keszegfélékre horgásznak. A Balatonhoz való horgászati kötődésükről kimondható, hogy többségük csak alkalmanként horgászik a Balatonon, de negyedrészük itt horgászik a legtöbbet. A helyi horgászokhoz képest megjelenő kisebb eltérések ellenére róluk is kimondható, hogy reprezentálják a balatoni horgászati szokásokat, illetve a Balatonon horgászattal eltöltött idő alapján nyilvánvalóan ismerik a Balaton horgászati és fogási lehetőségeit. A horgászturizmus fejlesztését a helyi horgászokét meghaladó arányban komoly, átfogó beruházásokkal képzelik el, és a fejlesztést a szereplők közös, összefogással megoldandó feladatának ítélik. A Balaton Fejlesztési Tanács, az önkormányzatok, a szolgáltatók, és a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. gyakorlatilag egyforma szavazatokat kapott. Ezzel együtt jelzésértékű, hogy a horgászturisták elsősorban a horgászszervezetektől remélik a fejlesztéseket. Jelentős többséggel az infrastrukturális háttér hiányát tartják a legnagyobb problémának. Ezen belül is elsődleges a parti horgászhelyek hiánya. Magas arányban ők is a szezonhosszabbításban látják a horgászturizmus legnagyobb jelentőségét, de fontosak számukra a helyi horgászok érdekei is. Szállás szempontjából többségük elsősorban horgászok számára kialakított, horgászbarát szálláshelyeket szeretne. Viszont horgászvezetőt a többség csak egyszer-kétszer venne igénybe. A hajóról való horgászatot látszólag sokan igénylik (csak a válaszadók ötödét nem érdekli), de az erre vágyók fele nem venné rendszeresen igénybe a szolgáltatást. Alternatív horgászati 13

lehetőségeket a válaszadók közel harmada nem igényel, másik egyharmad viszont csak akkor venné igénybe, ha a Balatonon az időjárás korlátozza a horgászati lehetőségeket. A válaszadók közel harmada nem ragaszkodik horgászmódszerhez, számukra az eredményesség az egyetlen fokmérő. Jelentős a horgászturisták között a specialisták aránya, közülük kicsit többen módszerre specializálódtak, és a horgásztúráik során is ezt szeretnék alkalmazni. A horgászszezonok közül a többség mindegyiket szeretné kipróbálni, ezért rendszeresen visszajárna, továbbá jelentős az őszi és tavaszi szezont választók aránya. Ez a válaszmegoszlás egyértelműen jelzi, hogy a Balaton elsősorban a profibb horgászturisták célpontja lehet, vagyis valóban lehetséges horgászattal meghosszabbítani a szezont. A horgászturisták véleménye bár a válaszadók száma alapján nem egyértelműen reprezentatív a Balaton egészére megjeleníti azokat a kérdéseket és problémákat, amelyek a kereslet szemszögéből jelennek meg a horgászturizmus témakörében. Érzékelhető a fejlesztés igénye, és többen is megfogalmazták, hogy a fejlesztés egyik kulcsa az összefogás. Fontos eredménye a kérdőívnek, hogy felhívta a figyelmet a horgászvezetői hálózat illetve a hajóról való horgászat jelenlegi keresleti szintjére. A kérdőív részletes kiértékelése a 2. melléklet 54-71. oldalán olvasható. 10. A kérdőíves lekérdezés legfőbb következtetései A horgászturizmus fejlesztésében érintett legfontosabb 4 csoport (önkormányzatok, horgászegyesületek, helyi horgászok, horgászturisták) megkérdezése alapján a következő helyzetet körvonalazhatjuk: A horgászturizmus fejlesztéséhez szükséges természeti adottságok rendelkezésre állnak, a halállomány összetétele és mennyisége lehetővé teszi a fejlesztések elindítását, de a horgászati terhelés növekedésével fejlesztésre szorul. A horgászturizmus fejlesztésére az igény gyakorlatilag általános, és a megkérdezettek többsége a fejlesztést nagy ívű komoly, átfogó beruházásokkal képzeli el, és a szereplők közös, összefogással megoldandó feladatának ítéli. A fejlesztésekben döntő szerepet kell vállalnia a Balaton Fejlesztési Tanácsnak. A jelenlegi állapot legnagyobb hiányossága az infrastruktúrában van, ezen belül elsődleges a parti horgászhelyek hiánya, ezért a fejlesztést döntően ebbe az irányba kell koncentrálni. A megkérdezett csoportok a szezonhosszabbítás lehetőségében látják a horgászturizmus legnagyobb jelentőségét. A horgászturizmus lehetséges káros hatásait a horgászok és a horgászegyesületek már napjainkban is érzékelik, az ezek enyhítésére szolgáló szabályozás kialakításának feltétlen prioritást kell élveznie. A horgászturizmus a balatoni turizmus jellegéből következően jelenleg egyetlen településen sem tölt be vezető szerepet, jelentőségét az önkormányzatok többsége egyértelműen más turisztikai ágak mögé sorolja. Ugyanakkor a horgászturizmus fejlesztése szempontjából kardinális kérdés, hogy az igények nyáron is jelentkeznek, nem lehet csupán az elő-, és utószezonra horgászturizmust kialakítani. 11. A fejlesztések jogszabályi háttere A horgászturizmus fejlesztéséhez mindenképpen át kell tekinteni a horgászat szabályait. Hazánkban a horgászatot a 2013. évi CII. törvény, a halgazdálkodásról és hal védelméről 14

szóló törvény szabályozza. A törvény végrehajtási rendelete a 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet. A jogszabályok rendelkeznek a horgászat gyakorlásának feltételeiről, valamint a horgászat szabályairól és a hallal való bánásmódról. A halállomány védelme érdekében tilalmi időszakokat, fogási méretkorlátozásokat határoznak meg, valamint meghatározzák a napi fogható halmennyiséget. A halgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok horgászturizmus szempontjából legfontosabb rendelkezéseit az 1. melléklet 5. fejezetében foglaltuk össze. 12. A horgászturizmus infrastrukturális fejlesztése A balatoni horgászok igényeit egyértelműen a vízhez, a horgászat lehetőségéhez való hozzáférés vezeti. Ennek érdekében szükséges fejleszteni (növelni) a parti horgászhelyeket, de ez a legtöbb területen egyrészt akadályokba ütközik, másrészt a fejlesztéstől nem várható olyan bevétel, ami további fejlesztéseket generálhatna. Ennek megfelelően a parti fejlesztéseket döntően nem új partszakaszok kialakításával, hanem a meglévő területek használati szabályainak az átalakításával kell megtenni. Természetesen a fejlesztési rendszert úgy kell felépíteni, hogy új, horgászható partszakaszok kialakítására is adjon lehetőséget. A kérdőívekhez csatolt vélemények, javaslatok alapján erre a célra alkalmas lehet például Balatonkenese és Balatonfűzfő közötti területen a jelenlegi partéltől mintegy 15-20 méteres távolságban elhelyezkedő, hullámtörő kőszórás. A partél és a kőszórás közötti terület jelenleg zagytározó. A kőszórás jelentős részét a horgászok jelenleg is használják. A fejlesztést célszerű a településen érintett önkormányzatnak és horgászegyesületnek végrehajtani, természetesen pályázaton elnyerhető támogatás segítségével, az üzemeltetést pedig a horgászegyesületnek kell megoldania. A parti horgászati lehetőségek bővítése érdekében meg kell vizsgálni a strandként üzemelő területeket is. Az egyértelmű, hogy a strandszezonban, a strandolás ideje alatt ezeken a területeken tilos horgászni, de mivel a strandok többségén nincs kiépítve az éjszakai fürdés lehetősége, strandszezonban is felmerül az éjszakai horgászat lehetősége, illetve szezonon kívül a strandokon napközben is lehetséges lenne a horgászat. Ehhez gyakorlatilag megfelelő szabályozást (időbelit és térbelit egyaránt) kell csak kialakítani, és azt a strandokon elhelyezni. A szabadstrandokon való horgászat lehetne ingyenes szolgáltatás, míg a rendezett, bekerített fizetőstrandokon valamilyen hozzájáruláshoz célszerű kötni a belépést. Ennek elsődleges rendeltetése az üzemeltetési költségek megtérülése (pl.: szemétszállítás) lenne, de a horgászturisták sokféleségét figyelembe véve szükség van olyan horgászhelyre is, ahol kevesebben vannak, de ezért a kényelemért áldoznak is. A hozzájárulást célszerű nem önállóan (belépőként) beszedni, hanem egy több szolgáltatás igénybevételére is jogosító kedvezménykártya részévé tenni. Ez egyrészt segíti, hogy a településre látogató (horgász)turisták több szolgáltatást is kipróbálva jobban megismerjék a lehetőségeket, és esetleg később visszatérő vendégek legyenek, másrészt fedezetet teremt az önkormányzatnak a strandi horgászattal kapcsolatos költségeire. Mivel a fejlesztés gyakorlatilag alig jár költséggel, önmagában nem célszerű támogatni, más kérdés, ha az önkormányzat egy komplex horgászturisztikai szolgáltatásrendszerbe integrálja. A vízhez való hozzáférést a parti horgászaton kívül a csónakos horgászat fejlesztésével is el lehet érni. Ehhez a legegyszerűbb beruházás sólyapályák építése. Ezek egyrészt a helyi 15

horgászok csónaktárolással kapcsolatos gondjait is megoldja, másrészt lehetőséget ad a csónakot hozó horgászturistáknak a csónak gyors és egyszerű vízre tételére. Ezen túl a sólyapályáknak komoly szerepe lehet a halgazdálkodásban és a halőrzésben is, hiszen akár haltelepítési pontokként is használhatóak, akár a halőrzést is segíthetik, mivel a halőri csónakokat is egyszerűen vízre lehetne itt rakni. A sólyapálya kialakítása főleg, ha haltelepítési pontként is használhatónak kell lennie már komolyabb beruházást igényel, illetve engedélyezési és tervezési munkának is meg kell előznie. A kialakításhoz a felhasználók alapján az önkormányzatnak, a horgászegyesületnek és a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-nek kellene együttműködnie. A fejlesztést pályázati forrásból is lehetne támogatni, a fenntartást a Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-re bízni. A sólyapályát érdemes olyan területen kialakítani, ahol további fejlesztés is lehetséges. A parti területen szeméttárolónak esetleg WC-nek kell hely. Ha már nagyobb számban érkeznek csónakot magukkal hozó horgászturisták, nem árt egy parkoló. Ha a forgalom elér egy határt, már talán egy büfét is fel lehet állítani. Mindezt azért érdemes előre látni, mert a parton mindennek a kiegészítő fejlesztésnek helyre van szüksége. Kiemelten jó esetben akár egy kisebb horgászkikötőt is ki lehet alakítani a sólyapálya környékén. Lépcsőzetesen, az igények alapján lehet kifejleszteni a rendszert, de a terület szempontjából már az elején látni kell, milyen bővítésre van lehetőség. A későbbi fejleszthetőség alapján a területeket célszerű osztályozni, és előnyben részesíteni a később fejleszthető, bővíthető területeket. Parti területen lehet persze azonnal hullámvédett kikötővel kezdeni a beruházást, de ez többnyire nem célravezető, mert nem határozható meg előre a fizetőképes kereslet. Fontos pályázati lehetőség lehetne viszont a meglévő horgászkikötők korszerűsítése, a férőhelyek bővítése, vagy akár hullámvédelemmel való ellátása. Ez utóbbit mindenképpen úgy célszerű megtervezni, hogy egyben parti horgászhelyként is szolgáljon. Megfontolás kérdése, hogy a horgásztanyák meglévő szálláshelyeinek rekonstrukciójára, felújítására, esetleg férőhelyeinek bővítésére érdemes-e pályázati lehetőséget kialakítani. Ennek előnye lehet, hogy a horgásztanyákon komplex horgászcentrumok alakulhatnának ki, ezeken a helyeken nőne a horgászlétszám illetve a kihasználtság. Ugyanakkor ezáltal ugyan javulna néhány helyen a szolgáltatás minősége, de nem lenne több parti horgászhely, és összességében új szolgáltatásokkal nem bővülne a balatoni horgászturizmus, és a horgászati terhelés sem egyenletesebbé válna, hanem tovább koncentrálódna. Szintén az infrastrukturális fejlesztések közé tartozhat a halállomány fejlesztése, ennek kedvezményezettje a hatályos jogszabályok alapján kizárólag a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. lehet. Amennyiben horgászturisztikai pályázati forrást haltelepítésre is fel lehet majd használni, akkor ennek terhére kizárólag horgászturizmus szempontjából jelentős halfaj, halgazdálkodási terv feletti telepítéséhez szabad támogatást nyújtani. Megfontolandó az alternatív horgászati lehetőségek pályázati forrásból történő fejlesztési lehetősége. A kérdőíves felmérés alapján a helyi horgászok 65%-a, a horgászturisták 70%-a igényli a Balaton mellett az alternatív horgászati lehetőségeket. Ez a jelentős igény a pályázati rendszerbe való beépítés mellett szól, de a bérhorgász tavak gyakorlatilag már most is jó horgászati lehetőségeket nyújtanak, horgász oldalról nézve fejlesztésük nem egyértelműen szükséges, az erre fordítható pénz a Balatonon feltehetően sokkal hatékonyabban, és vonzóbb beruházásokra használható. Ugyanakkor, ha a két horgászati lehetőség összeköthető, például a támogatás fejében ezeken a tavakon bizonyos ideig (3-5 év) kedvezményt biztosítanak a 16

balatoni horgászjeggyel rendelkező horgászoknak, a fejlesztés hatékonysága már nem kérdőjelezhető meg. Haltelepítést azonban nem célszerű ezeken a vizeken támogatni. 13. A horgászturizmus szolgáltatás-szervezési háttere és marketingje A horgászturizmus fejlesztése elképzelhetetlen a szolgáltatás-szervezési háttér, illetve a marketing fejlesztése nélkül. Az infrastruktúrához képest ezek jóval kisebb volumenű fejlesztések, ugyanakkor jelentősen általuk válhat önálló, ismert márkává a Balatoni horgászturizmus, és rendkívüli módon segítik az egységes arculat megteremtését és fenntartását. Marketing szempontból talán az a legfontosabb, hogy legyen a balatoni horgászturizmusnak egy jól működő honlapja, amely a horgászati lehetőségeken kívül tartalmazza a horgász számára fontos szolgáltatókat (szállás, jegybizományos, horgászbolt, stb.) továbbá naprakész információkat közöl a haljárásról, vagyis félig-meddig balatoni horgászati hírportálként is működik. Ennek a kialakítását és felfuttatását a horgászturizmus fejlesztésére szánt pénzből központilag kell megoldani. Erre jelenleg a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség a legalkalmasabb szervezet, a későbbiekben a feladatot átveheti tőle az egységes balatoni horgászszövetség, ha majd az egyesületek létrehozzák. Szintén az egységes arculatot és a termék (horgászati lehetőségek a Balatonon) márkázását segítené elő, ha a horgászok számára szükséges szolgáltatók (horgásztanya, szállás, csónak, jegybizományos, horgászbolt, stb.) önálló, a balatoni horgászatot népszerűsítő kiadványban kaphatnának helyet. Ennek a megszervezésére is az Ügynökség a legalkalmasabb jelenleg. Nagyon fontos szolgáltatási forma lenne, és az igények között is markánsan megjelenik a horgászbarát szálláshely. Ennek a tartalmát, illetve a minősítés szempontjait és a minősítési rendszerét a 4. melléklet tartalmazza. A minősítéssel kapcsolatos feladatokat az Ügynökségnek kellene ellátni. A szükséges fejlesztéseket a szolgáltatóknak kell végrehajtani. Támogatást a horgászbarát szálláshelyeket bemutató katalógus megjelentetése igényel. Szintén meghatározó szolgáltatás lehet a horgászvezető. A horgászvezető igénybevételével a helyismeret megszerzésére fordítandó idő jelentősen lecsökken, ezáltal már egy rövidebb horgásztúra is eredményes lehet. A horgászvezetői szolgáltatás részletesen az 1. melléklet 8. fejezetében került leírásra. A horgászvezetőket hálózatba kellene tömöríteni, és egységes képzést lenne szükséges bevezetni, hogy a vendég az egész Balatonon egyformán színvonalas szolgáltatást kapjon, illetve ez a teljes rendszer hangsúlyozott piacra jutását is segítené. A horgászvezetőket elsősorban a helyi horgászok közül kell kiválasztani, és némi horgászattal kapcsolatos előnyhöz kell juttatni, melyeket csak addig élvez, amíg horgászvezető. A horgászvezetők képzésére a legalkalmasabb szervezet a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. Egyrészt halgazdálkodási szakmai kérdésekben is képes a képzésre, másrészt képes olyan kedvezményrendszer kialakítására és alkalmazására, ami mind a horgászvezetők részére, mind a horgászturisták részére vonzó. Ilyen lehet például a foglalt hely létesítése, vagy akár a behordás tilalmának a felfüggesztése. A horgászvezetők az alaptevékenységük mellett halőrzéshez kapcsolódó információkkal is tudnák segíteni a Társaság munkáját. A horgászvezetői hálózatot lassan, fokozatosan kell felépíteni, mert a kérdőívek alapján nem egyértelmű a folyamatos igény, a válaszadók között magas volt azok aránya, akik csak 17