2013/4 S z a r v a s m a r h a á g a z a t i h í r l e v é l VetProdukt Kft.
2 T E J Ú T f V I R B A C A tejhasznú tehén anyagcseréje az ellés körüli idôszakban A tejtermelés megindulása hatalmas terhet ró az anyagcserére. A tejtermelés igénye meghaladhatja a tehén élettani al kal maz ko dó ké pes ségét, ami az anyagcsere felborulásához, anyagforgalmi betegségekhez vezethet. A korai laktáció idô szakában más kórképek is gyakrabban fordulnak elô, például oltógyomorhelyzetváltozás, bendôacidózis, illetve lehet étvágytalanság, súlycsökkenés és fokozódik a klinikai tôgy gyulladás elôfordulásának valószínûsége is. A tejhasznú te he nek 3050%a érintett valamilyen anyagcsere vagy fertôzô betegségben az ellés körüli idôszakban (Leblanc, 2010). Bár a produkciós betegségek az ellés körüli idôszakban, azaz az ellés elôtti és utáni 3 hét során fordulnak elô leggyakrabban, a tejhasznú tehén egészségére és termelésére gyakorolt hatásuk még a következô laktációt is érinti. Ebben a cikkben csak az energiaháztartás (ketózis, zsírmájbetegség), illetve a kalciumháztartás (ellési bénulás) zavaraival foglalkozunk. Egyéb ásványi anyagok és nyomelemek anyagforgalmának zavarait, illetve az anyagcserezavarok egyéb következményeit nem tárgyaljuk. Definíció & jelentôség 1.táblázat: Az incidencia becsült és célértéke tejhasznú tehenek egyes produkciós betegségei esetén. MF: ellési bénulás; LDA : oltógyomor bal oldali helyzetváltozása; PM: puerperalis metritis; RFM : magzatburokvisszatartás; SARA : szubakut bendôacidózis. (Kelton et al., 1998, Ingvartsen et al., 2003, Mulligan et al., 2006 nyomán) Kórkép Sánta MF Ketózis LDA Mastitis PM RFM SARA tehén Becsült IR % 0,2 8,9 0,2 10 0,6 6,3 1,7 54,6 2,2 37,3 Cél IR % <5 <5 <3 <15 <10 <15 <10 1,8 30 3,1 13 10 19 A tejhasznú tehenek anyagcserebetegségei olyan nem fertôzô betegségek, amelyek az ellés körüli idôszakban vagy a laktáció korai szakaszában alakulnak ki, amikor a tejtermelés drasztikusan emelkedik. A frissen ellett teheneknél az anyagcserezavarok mellett gyakrabban fordulnak elô különbözô fertôzéses eredetû megbetegedések is, például klinikai mastitis vagy puerperális metritis. Ezeket a betegségeket összefoglaló néven termeléssel összefüggô, azaz produkciós betegségeknek hívjuk. Tejhasznú állományokban az anyagcsereproblémák multifaktoriális, összetett oktanú betegségeknek tekinthetôk. Az alapvetô probléma az, hogy a tápanyagfelvétel nem képes kielégíteni a termelés igényét, vagy az etetett takarmány erre nem alkalmas. Ha nem áll rendelkezésre megfelelô mennyiségben energia, akkor ketózis vagy zsírmájbetegség alakul ki. Ha alacsony a vérben a kalciumszint, az akadályozza a normál szervi funkciókat és ellési bénuláshoz vezethet. Az anyagcserebetegségek tényleges gyakoriságával kapcsolatban még mindig ellentmondásosak a vélemények. Szerzôktôl függôen hatalmas különbségeket dokumentáltak (1. táblázat); elôfordulásuk gyakorisága függhet a takarmányozási stratégiától és más állománymenedzsment döntésektôl is. Ráadásul több kórkép szubklinikai formában is elôfordulhat (hypocalcaemia, szubklinikai ketózis, szubklinikai mastitis, szubakut bendôacidózis). A produkciós betegségek közötti kölcsönhatások már jól ismertek. Számos epidemiológiai vizsgálat egyértelmûen bizonyította, hogy egy anyagcserebetegségben, például ellési bénulásban szenvedô tehénnél sokkal magasabb egy második anyagcserebetegség, akár a ketózis kialakulásának kockázata, mint egészséges társai esetében (Goff, 2006). Azt azonban nehéz meghatározni, hogy milyen egy második betegség kialakulásának relatív kockázata egy produkciós betegséggel már diagnosztizált tehén esetén (1. ábra). Anyagcserezavarok esetén nem csak csökken a takarmányfelvétel vagy megnyúlik az ellés termékenyülés közötti idôszak, számos paraméter romlik. A gazdasági kártétel jelentôs, bár ezt nehéz számszerûsíteni. A tejtermelés kiesése ±1 kg/nap (magzatburokvisszatartás, ellési bénulás) értéktôl 3 kg/nap (OHV) terjedhet 305 napos laktációt figyelembe véve (Fourichon et al., 1999). Az érintett tehenek végül el is pusztulhatnak. Negatív energiamérleg és zsírmobilizáció A laktáció elsô 1012 hetében a nagy tejtermelésû tehén energiamérlege elkerülhetetlenül negatív lesz (NEB) és az állat veszíteni fog testsúlyából. A testszerte tárolt zsír gyorsan mobilizálódik nemészterifikált zsírsavak
V I R B A C f T E J Ú T 3 3,0 6,0 1. ábra: Egyes produkciós betegségek közötti kapcsolat és az adott betegségben szenvedô tehénnél a második betegség kialakulásának relatív kockázata (körökben jelölt értékek) (Peeler et al., 1994, Goff, 2006 nyomán) (NEFA) formájában, ami a vérárammal a májba szállítódik. A NEFA a májban nagyon alacsony sûrûségû lipoproteinekké (VLDL) alakul, majd a vérbe visszakerülve a tôgyben tejzsír képzôdik belôle (más szövetek is felhasználják). Frissen ellett teheneknél több okból is kialakulhat étvágytalanság, illetve csökkenhet a takarmányfelvétel (mastitis, sántaság, OHV, májtályog stb.), ami fokozott zsírmobilizációhoz vezet. A máj nem képes a beáramló NEFAt energia ként hasznosítani és ketonanyagokká és/vagy trigliceridekké alakítja ôket. Ezáltal megemelkedik a vér ketonszintje (ketózis), míg a trigliceridek felhalmozódnak a májban (májlipidózis). A májbeli lipidfelhalmozódás és a ketózis mindig együtt fordul elô. A ketontestek közül a bétahidroxivajsav (BHB) termelôdik legnagyobb mennyiségben. Ketózis esetén a vércukorszint csökken, és amikor a glükóz már nem elegendô az idegi funkciók igényének kielégítésére, a teheneknél különbözô központi idegrendszeri tünetek jelentkeznek (botladozás, hátrafelé járás, fej nekinyomása a falnak stb.). A ketózisos tehenek nem esznek, ami tovább súlyosbítja a negatív energiamérleget. Azok a túlzottan jó kondícióban lévô tehenek, amelyek nem esznek eleget a laktáció elején, nehezebben birkóznak meg a fokozott zsírmobilizációval. Ezeknél a teheneknél az ellést követôen szignifikánsan gyakrabban fordulnak elô betegségek (mastitis, magzatburokvisz szatartás, ketózis, ellési bénulás és sántaság), mint a szükségesnél rosszabb kondícióban lévô teheneknél. Szoros összefüggés van a ketózis és az OHV között: a ketózisos teheneknél fokozott az OHV kialakulásának kockázata, míg oltógyomorhelyzetváltozást követôen nagyobb a klinikai ketózis kialakulásának kockázata. Tartós és extrém negatív energiamérleg esetén gyakoribbak az emésztôszervi problémák és a sántaság (Collard et al., 2000). A súlyos energiahiány az egyik fô oka a szaporodásbiológiai problémáknak. Az energia hiányos állapot és a tôgygyulladások közötti öszszefüggés még nem tisztázott. A klinikai ketózis jól kezelhetô glükóz intravénás alkalmazásával, majd a takarmányhoz gabona formá já ban adott energiapótlás révén. A pro pilén gli kolt is széles körben al kal mazzák, ajánlott adagja 250500 g/nap. A propilénglikol megemeli a glükóz és az inzulin koncentrációját, a NEFA és a BHBszinteket pedig csökkenti. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az élettani válasz mértéke egyedi eltéréseket mutat. A glükózinfúzió mellet t kor tikosz teroidok alkalmazása is megfontolandó (40 mg dexametazon vagy 5 mg flumetazon). A niacint (nikotinamid, PP vitamin) is ajánlják lipolízist gátló hatása miatt. A ketózisos tehenek adagja 1012 g/ nap bypass niacin 6 napon keresztül (Yuan et al., 2012). A negatív energiamérleg és a ke tózis megelôzésének alapja a szá ra zonálló tehén takarmányozása. Tanulmányok sokasága ajánlja már, hogy a szárazonálló tehén takarmánya energiában szegény és rostban gazdag legyen. A magas rosttartalmú szálastakarmányt aprított szalma formájában kell a keveréktakarmányhoz (TMR) adni, a TMRtôl elkülönítetten adott, szálas szalmával nem lehet ugyanezt a jótékony hatást elérni. Az aprított szalma ráadásul csökkenti az 1,7 1,9 2,0 OHV elôfordulásának valószínûségét is (Beever, 2006). A propilénglikol alkalmazása a ketózis megelôzésére még mindig vitatott téma. Ugyanakkor szignifikánsan csökkentette a klinikai ketózis kialakulásának kockázatát, ha a BHBApozitív tehenek naponta egyszer 300 ml propilénglikolt kaptak, amíg BHBAnegatívvá nem váltak (McArt et al., 2011). A vérph szabályozása és hypocalcaemia Az ellési bénulás kórfejlôdésében nagyobb szerepet játszik a meginduló tejtermelés hatása a kalciumanyagcserére, mint maga az ellés, hiszen a tejjel akár napi 50 g kalcium is ürülhet. A nagymértékben megnövekedett Caigényt a bendô vagy a bélbeli felszívódás, illetve a szöveti mobilizáció fokozásával lehetne kielégíteni. Ez utóbbi leginkább a csontból való Camobilizációt jelenti, mivel a keringô vér Catartaléka korlátozott és koncentrációja szigorúan szabályozott, keskeny sávon belül mozog (2,0 2,5 mmol/l és 8,5 10,0 mg/dl között). Emiatt a legtöbb tehénnél az ellésnél kisebbnagyobb mértékû hypocalcaemia alakul ki. Az alacsony kalciumszint pa rat hor monfelszabadulást indukál, ami szabályozza a csontból való Camobilizációt és a kalcium viszszaszívódását a vesetubulusokban. 1,25dihidroxikolekalciferolra is szükség van a bélbeli Cafelszívódás hatékony stimulálásához. Számos takarmányozási faktor játszik szerepet a kalciumhomeosztázis olyan mértékû felbomlásában, amely ellési bénuláshoz vezet.
4 T E J Ú T f V I R B A C 2. ábra: Jelenlegi hipotézis a parathormon hatásáról a csont és a vese célsejtjeinek felületén, különbözô élettani körülmények között. A: normál körülmények (ph=7,35). B: magas káliumtartalmú étrend miatti lúgos (ph=7,45) körülmények között. C: hypomagnesaemia esetén a parathormon kevésbé tudja stimulálni a sejteket (Goff, 2008 nyomán) A metabolikus alkalosis fogékonyabbá teszi a teheneket az ellési bénulásra és a szubklinikai hypocalcaemiára. A vérplazma phját alapvetôen a CO 2 parciális nyomása, a CO 2 plazmában való oldhatósága, a nemillékony, gyenge pufferek (albumin, globulin és foszfát) koncentrációja és a nettó ionkülönbség (SID Strong Ion Difference) határozza meg. A SID a kationok (Na+, K+, Mg2+ és Ca2+) és az anionok (Cl és SO42) különbsége. A SID emelkedésével emelkedik a plazmaph és súlyosbodik a hypocalcaemia. A magnéziumhiány a metabolikus alkalosistól függetlenül is zavarhatja a parathormon hatását a célszövetekben (2. ábra). Gyakorlati tapasztalatok szerint az ellés körüli idôszakban kialakuló magas Mgszint (0,65 mmol/l azaz 1,5 mg/dl fölött) fokozza az ellési bénulás kialakulásának kockázatát. A vérplazma Mgkoncentrációját elsôsorban a takarmány Mgtartalma határozza meg, a magnézium bendô, illetve recésgyomorfalon keresztüli transzportját pedig gátolhatja a káliumban gazdag étrend (fû) és a bendôacidosis (szálastakarmányban gazdag étrend). A klinikai tünetekben megnyilvánuló hypocalcaemia (ellési bénulás) (össz. Ca < 1,4 mmol/l) és a szubklinikai hypocalcaemia (össz. Ca 1,4 2,0 mmol/l) kockázati tényezônek számít az összes fontos laktációs betegség szempontjából (DeGaris & Lean, 2008). Hypocalcaemia esetén csökken a bendô és az oltó motilitása, ami fokozza az oltógyomorhelyzetváltozás kockázatát. Az étvágy is csökken, így a laktáció elején fokozottabb lesz a zsírmobilizáció. Hypocalcaemiában csökken az izomkontraktilitás, így a tôgybimbó nyílásának lezárá sáért felelôs záróizom összehúzódása is, ami növeli a mastitis kialakulásának kockázatát. Az ellési bénulás része lehet az elfekvô tehén szindrómának (Downer Cow Syndrome) és a súlyos hypocalcaemia akár elhulláshoz is vezethet. Az ellési bénulás az ellés után alakul ki, általában az ellést követô 24 36 órán belül. Klinikailag egyszerûen diagnosztizálható. Az ellési bénulás kórlefolyásában három szakasz különböztethetô meg az elhullásig. Elôször az emésztôszervek leállása következik be, amelyet étvágytalanság és csökkent vízivás jellemez. Izomremegés és hyperaesthesia is elôfordulhat. A tehén ezután mellkasára támaszkodva elfekszik. Az elfekvô tehénnél már kicsi a spontán gyógyulás esélye. Kezelés nélkül a tehén végül oldalsó fekvésbe kerül és elpusztul. Az ellési bénulásban szenvedô tehenek egészséges társaikhoz képest kevesebb tejet termelnek a laktáció elsô 46 hetében, a teljes laktációt tekintve azonban magasabb a tejhozamuk. Azonnal meg kell kezdeni a kezelést, ha hypocalcaemiára van gyanú. A kezelés meleg kalciumoldat (általában boroglükonát) alkalmazásából áll. Általában 812 g elemi kalcium iv. beadására van szükség. A kezelést követôen a legtöbb esetben eructatio és bélsárürítés figyelhetô meg, majd az állatok 15 percen belül lábra állnak. Nem szabad erôltetni a felállást, mert ilyenkor az állatok megsérülhetnek, különösen, ha csúszós betonpadozaton kell felállniuk. Általában nem szükséges további nátriumfoszfát adagolása, kivéve, ha az elfekvô tehén élénk, de ezt a kezelést csak vérvizsgálatot követôen végezzük el. Ellési bénulás kezelésére ne alkalmazzunk kalciumot szájon át, mivel az csak lassan emeli a vérplazma kalciumszintjét, ráadásul az elfekvô tehénnél fennáll a félrenyelés és az aspirációs pneumonia kockázata, ezért ilyen esetekben nem szabad a nyelést erôltetni. Az elsô parenterális kezelést követôen már lehet szájon át adni 50 g kalciumot kétszer, 810 óra különbséggel. A hypocalcaemia megelôzése érdekében a teheneknek a szárazonállás alat t kalciumban szegény takarmány t kell adni, ami már az ellés elôtt stimulálja a parathormonszekréciót. Negatív kalciummérleg esetén ilyenkor a vér kalciumszintje nem csökken jelentôsen, m é g i s ko m o l y p a r a t h o r m o n szekréció következik be (Goff, 2008). A szárazonálló tehén felszívódó kalciumigénye kevesebb, mint 20 g/ nap (a kalcium biológiai értékesülése eltérô az egyes takarmányokban). A kalciumhomeosztázist befolyásolja a magnézium és a káliumfelvétel is. Ha magas a takarmánnyal bevitt kationok mennyisége, fôleg a káliumé, akkor a SID értéke emelkedik és metabolikus alkalosis alakul ki. Ugyanakkor, némileg ellentmondásosan, egy bizonyos káliumszintre szükség van a kalcium csontokból való reszorpciójának aktiválásához. Az elléshez közeli idôszakban nem szabad fûvel etetni a teheneket, mivel a fû (a friss sarjak) nagy mennyiségben tartalmaz káliumot. A SID értékét befolyásolhatjuk az étrendi kationanion különbség (DCAD) révén. A szárazonálló tehénnek alacsony DCAD értékû, szalma és kukoric aszilázsalapú t akarmányra (DCAD +150 meq/kgdm) van szüksége fû és szénaalapú takarmány (DCAD +400 meq/kgdm) helyett (Durel et al., 2011). A takarmányt kiegészíthetjük anionos sókkal is (CaCl 2, NH 4 Cl). A calcitriol injekció (D3vitamin, 1 M NE) alkalmazása egyelôre vitatott,
V I R B A C f T E J Ú T 5 mivel a Dvitamin ugyan fokozza a kalcium felszívódását a bélbôl, de csökkenti a parathormonszekréciót és az endogén szekréciót, így az ellés után 12 héttel jelentkezô ellési bénulást idézhet elô (Goff, 2008). Az anyagcsere státusz ellenôrzése tejhasznú állományokban A gazdáknak, a takarmányozási szakembereknek és az állatorvosoknak egyaránt kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a tehenek anyagcsere státuszára az ellés körüli idôszakban annak érdekében, hogy elkerülhetôk legyenek a negatív energiamérleg vagy a hypocalcaemia miatt másodlagosan kialakuló betegségek. A kondíciópontozás (BCS) a legmegbízhatóbb módszer az energiahiányos állapot felismerésére. A kondíciópontozást a hagyományos 5 pontos rendszerrel kell végrehajtani a szárazraállításkor, az elléskor és 8 héttel az ellés után. A teheneknek a vemhesség végén nem szabad veszíteniük testsúlyukból (2,5<BCS<3,0). A túl magas kondícióponttal (BCS>3,5) rendelkezô teheneknél nagyobb a valószínûsége annak, hogy túl sokat veszítenek zsírszövetükbôl és ketózis alakul ki. Negatív az energiamérlegük azoknak a teheneknek, amelyek több mint 0,5 pontot veszítenek kondí ciójukból. Veszítenek testsúlyukból, a vemhesülés alacsonyabb lesz az elsô termékenyítésnél és a 150. napon a vemhességi ráta akár 58%ig is sülylyedhet. A tejzsír és a tejfehérje érdekes paraméterek. A fehérjeszintézis szempontjából az energiafelvétel (azaz a takarmányfelvétel) a szûk keresztmetszet. Jelentôs energiahiány esetén alacsony a tej fehérjetartalma. A 3,05% alatti tejfehérjével rendelkezô teheneknél gyengébbek voltak a termékenységi mutatók legeltetett és intenzíven tartott állományokban egyaránt. Ha a laktáció 100. napján a tehenek több mint 15%ánál 3,05%nál alacsonyabb a tejfehérjetartalom, akkor a negatív energiamérleg állományszinten jelentkezô probléma. A túlzott zsírmobilizáció révén megemelkedik a tej zsírtartalma, így a magas tejzsírtartalom a negatív energiamérleg indikátora. A tejzsír/tejfehérje arány a korai laktáció során jó indikátora az energiahiánynak. Amennyiben a laktáció 100. napján a tehenek több mint 15%ánál magasabb a tejzsír/tejfehérje arány 1,5nél, az felveti a negatív energiamérleg gyanúját. Tejhasznú teheneknél a laktáció korai szakaszában a vérben található metabolitokat is használhatjuk az energiamérleg ellenôrzésére. Általában 12 frissen ellett (36 héttel az ellés után) tehéntôl vesznek mintát, és ellenôrzik a BHB és a NEFAkoncentrációkat. Energiahiányt akkor feltételeznek, ha 2 tehénnél a BHB magasabb, mint 1,4 mmol/l, vagy a NEFA haladja meg a 0,7 mmol/l értéket. Többféle humán glükóz/ketonanyag mérô készülék is használható a telepen, de léteznek kifejezetten a tej BHBtartalmát kimutató tesztek is (Ketotest). Az egyedi tej vagy vizeletminta vizsgálata egyértelmûen lényeges a klinikai diag nosztika szempontjából (klinikai formában megnyilvánuló ketózis), ugyanakkor jelentôségük az állományszintû probléma diagnosztizálásában vitatott. Vérben vagy vizeletben mérhetô az ásványianyagok mennyisége is. A vér kalciumszintjének 0,2 mmol/l fölött kell lennie az ellés után 1224 órával. Magnézium és káliumszintet a vizeletben érdemes mérni a magasvemhes állatoknál. Ideális esetben a vizelet magnéziumtartalma 4,4 mmol/l fölött van, míg a káliumszint nem haladja meg a 200 mmol/l értéket. A vizeletph jól jelzi a metabolikus alkalosist, normál értéke 6,2 és 6,8 között van. Ezen paraméterek ellenôrzése a tôgyödéma szempontjából is fontos, ezért érdemes kisszámú állaton elvégezni az ellés körüli idôszakban a takarmányozás megfelelô beállítása érdekében. dr. Csomán Ákos képviseletvezetô Irodalom: S. LeBlanc (2010) Monitoring metabolic health of dairy cattle in the transition period. J. Reprod. Dev. 56(suppl.): S29 S35 E.J. Peeler, M.J. Otte, R.J. Esslemont (1994) Interrelationships of periparturient diseases in dairy cows. Veterinary Record 134: 129 132 Goff, J.P. (2006) Major advances in our understanding of nutritional influences on bovine health. J. Dairy Sci. 89: 1292 1301 D.F. Kelton, K.D. Lissemore, R.E. Martin (1998) Recommendations for recording and calculating the incidence of selected clinical diseases of dairy cattle. J. Dairy Sci. 81: 2502 2509 K.L. Ingvartsen, R.J. Dewhurst, N.C. Friggens (2003) On the relationship between lactational performance and health: is it yield or metabolic imbalance that cause production diseases in dairy cattle? A position paper. Livestock Prod. Sci. 83(2 3): 277 308 F.J. Mulligan, L. O Grady, D.A. Rice, M.L. Doherty (2006) A herd health approach to dairy cow nutrition and production diseases of the transition cow. Animal Reprod. Sci. 96: 331 353 C. Fourichon, H. Seegers, N. Bareille, F. Beaudeau (1999) Effects of disease on milk production in the dairy cow : a review. Prev. Vet. Med. 41: 1 35 K. Yuan, and others (2012) Effects of rumenprotected niacin on lipid met abolism, oxidative s tress, and performance of transition dairy cows. J. Dairy Sc. 93(5): 2673 2679 McArt, J.A.A., Nydam, D.V., Ospina, P.A. and Oetzel, G.R. (2011) A field trial on the effect of propylene glycol on milk yield and resolution of ketosis in fresh cows diagnosed with subclinical ketosis. J. Dairy Sc. 94(12): 6011 6020 Mullins, C.R. and others (2012) Effects of monensin on metabolic parameters, feeding behavior, and productivity of transition dairy cows. J. Dairy Sc. 93(3): 1323 1336 Gof f, J.P. (20 0 8) The monitoring, prevention, and treatment of milk fever andsubclinical hypocalcemia in dairy cows. Vet. J. 176: 50 57
6 T E J Ú T f V E T P R O D U K T Takarmányhasznosulás javítása élô élesztôvel Az emelkedô takarmányköltségek, a változó piaci árak, a bizonytalan telepi bevételek, de még inkább a biztonságos, minôségi marhahús és tejtermékek iránti növekvô igény miatt, napjaink vezetô termelôi tisztában vannak a jó minôségû takar má nyo zás fontosságával. A specifikus élô élesztô hasz ná lata javítja az emésztés hatékonyságát, a rostlebontást, ezzel a takarmányhasznosulást. By F. ChaucheyrasDurand, Lallemand Animal Nutrition, France and INRA UR454 Microbiologie, France, A. Hall, Lallemand Animal Nutrition, USA and L. Dussert, Lallemand Animal Nutrition, France BendôpH 7 6,5 6 5,5 5 SC nélkül BendôpH 20 40 60 80 100 120 140 160 180 Idô (óra) Átlagos bendôph 7 6,5 6 5,5 5 SCvel 1. ábra: BendôpH SCI1077 törzs etetésével (kontroll bal oldal, SCI1077 középen) / a tehenek gyakrabban esznek (jobb) Forrás: Beach et al. 2007, AFST 20 40 60 80 1001 20 140 160 180 Idô (óra) 4,5 4,0 3,5 3,0 2.5 2,0 P < 0,05 Takarmányfelvételi intervallum (óra) Kontroll SCI1077 A bendôfunkciók javítása hatékonyabbá teszi a termelést. A bendôrecés részleg teret ad a tápanyagok lebontásáért és fermentálásáért felelôs összetett, anaerob mikroflórának. Ugyanakkor a bendôfunkciókat számos tényezô ronthatja. Ezzel összefüggésben a közvetlenül etetett mikroflóra (DFMs), mint az élô élesztôk, fontos eszközt jelentenek a takarmányhasznosulás javításában és az állategészségügyi problémák megelôzésében. Az élesztôk fogyasztói megítélése nagyon kedvezô, hiszen nincs szerepük egészségügyi problémák kialakulásában, és nincs káros hatásuk a környezetre sem. A tanulmányok szerint a Saccharomyces cerevisiae I1077 törzsnek rendkívül jó hatása van a hozamra és a takarmányhasznosulásra a tejelô és húsmarhatartásban. A tanulmányok szerzôi az élô élesztôk kedvezô hatását említik a bendôflórára, és kiemelik a phstabilizálást, a sejtfal lebontást és ezek következményeként a bendôhatékonyság javulását, a jobb teljesítményt és egészséget. A bendôph stabilizálása Az intenzív mikrobiológiai fermentáció illózsírsavak és tejsav termeléséhez vezet, ami csökkenti a bendô phját. A hosszan elhúzódó alacsony ph rontja a takarmányfelvételt, a mikrobiológiai folyamatokat, a tápanyagok lebontását, és acidózishoz, gyulladáshoz, laminitishez, hasmenéshez, tejzsírcsökkenéshez vezet. A könnyen bontható keményítôt, szénhidrátokat tartalmazó takarmányok etetése különösen fogékony idôszakot jelent az acidózis kialakulására. A szubakut bendôacidózis (SARA) bizonyítottan érinti az intenzív tejelô állományokat, komoly gazdasági károkat okozva és rontva az állati jólétet. Magas keményítôtartalmú takarmányok etetése szintén rontja a rostbontást. A rostbontó baktériumok különösen érzékenyek az alacsony phra. Sauvant kimutatta, hogy 1% DMnövekedés a bendôben bomló keményítôben csökkenti a bendôpht ( 0,1 egység) és a NDFemésztést ( 3%). Ezek szerint a bendôph szabályozása alapvetô hatással van az optimális bendômûködés fenntartására. A specifikus élô élesztôk bendôph stabilizáló hatását pedig számos tanulmány igazolta. A bendôbe helyezett phmérô bóluszokkal kimutatták, hogy a specifikus élô élesztô jelenlété ben emelkedik az átlagos ph, csökken az alacsony phszinten eltöltött idôszak hossza. Tejelô tehenek in situ vizsgálata és számos in vitro tanulmány bizonyítja a bendô tejsavkoncentráció csökkenését.
V E T P R O D U K T f T E J Ú T 7 2. ábra: Az élô élesztô hatása (SCI1077) a rostbontásra magas rosttartalmú takarmányoknál 3. ábra: A Levucell SC hatásmechanizmusa a rostbontásra NDF emészthetôség (%) 60 55 50 45 40 35 30 25 Kontroll +3.8 pts Kukorica szilázs 1 n=40 SCI1077 +2.8 pts Szalma 2 n=8 1 Guedes et al, 2008 AFST 2 Guedes et al, 2010, unpublished +4.6 pts Fűszéna 2 n=8 +6.9 pts Fû szilázs 2 n=66 n: a takarmányok száma Stimulálja a lignifikált szövetek vízoldhatóvá tételéért felelôs gombákat gombák lignin Levucell SC cellulóz hemicellulóz Erôsíti a mikrobiális aktivitást cellulóz, hemicellulózbontó mikroflóra Elônyös hatások Bach 2007ben kimutatta, hogy kötetlen tejelô teheneknél az SCI1077 törzs etetésekor emelkedett a bendô átlagph, 0,5 egységgel emelkedett a maximum phérték, és 0,3 egységgel a minimum phérték (1. ábra). Ebben a tanulmányban az állatok étvágyának jelentôs javulását tapasztalták. Az élô élesztôvel etetett állatok takarmányfelvételek közötti intervalluma jóval rövidebb volt (3,32 óra) mint az élesztôvel nem etetett állatoké (4,32 óra). A takarmányfelvételi viselkedés változása segít a bendôph stabilizálásában, az élô élesztô phra gyakorolt kedvezô hatása pedig hat a táplálkozási viselkedésre. De Ondarza és munkatársai 2010 ben végzett számos tanulmányuk során azt tapasztalták, hogy az SCI1077 es törzzsel etetett állatok tejtermelése 1,15 kgmal nôtt naponta (34,19 kg/nap SCI1077 törzs, 33,04 kg/nap kontroll). Ugyanakkor a DMfelvételben nem tapasztaltak eltérést. Az élô élesztô bevitelének inkább a takarmányfelvétel ritmusára, mintsem a mennyiségére van hatása. Ebbôl adódik, hogy az élô élesztô javítja a takarmányhasznosulást, ugyanakkor a tej összetétele nem, vagy csak kicsit változik. A bendô mikroflóra hatásmechanizmusa Guedes és társai 2008ban leírták, hogy a S. cerevisiae I1077 javítja az in situ kukoricaszilázs és más szenázsok NDFlebontását. Ebben a tanulmányban a teheneket fû, kukorica szilázs alapú takarmánnyal etették, és a bendôph nem jelzett SARAt. Érdemes megjegyezni, hogy az élô élesztô hatása jelentôs volt a phra és a tejsavkoncentrációra, de az NDFlebontásra gyakorolt hatás nem csak a phstabilizálásra vezethetô vissza. ChaucheyrasDurand és mások 2010ben (nem került még publikálásra) az SCI1077 törzs hatását vizsgálták a különféle rosttartalmú szubsztrátok bontására, és qpcr használatával követték a rostbontó baktériumok és gombák kolonizációjának mechanizmusát kanülált tehenekben. Ebben a tanulmányban a takarmány fûszilázs és széna volt, acidózis veszélye nem merült fel. Az eredmények szerint a S. c erevisiae I1077 etetése javítja a cellulózbontó baktériumok (F. succinogenes, R. flavefaciens, B. fibrisolvens) és gombák kolonizációját. A stimuláció mértéke függött a szubsztrát természetétôl (2. ábra). Az élô élesztôk hatása a rostbontó baktériumokra elsôsorban az oxigénmegkötô képességüknek köszönhetô. A legtöbb bendô mikroorganizmus nagyon érzékeny az oxigén jelenlétére. A S. cerevisiae I1077 hatásmechanizmusát a legjobban a 3. ábra mutatja be. Takarmányhasznosulás A jobb bendôegészségnek és funkciónak köszönhetôen javul a rostbontás és ezáltal a takarmányhaszonulás. De Ondarza és társai több mint 1600 tehénen végzett tanulmánya során az átlagos zsírra korrigált napi tejtermelés 1,1 kgos növekedését tapasztalták élô élesztôvel etetett állatoknál. Bach és mások leírták, hogy az élô élesztôvel etetett állatoknál csökken a takarmányfelvételek között eltelt idôtartam, amely jelzi a TMRemésztés javulását és a jobb emésztési komfortot. A bendôph jelentôs javulása (6,05 vs 5,49) szintén segíti a cellulózbontó flóra aktivitását, mely magyarázatot ad a takarmányfelvételek gyakoriságának növekedésére. A specifikus élô élesztô hatás modellezése A rostemészthetôség a takarmány energiaértékének része, melyet a tejelô modelleknél használnak (pl. CNCPS, INRA). A korábban említettek szerint a S. cerevisiae I1077 etetésének egyrészt direkt hatása van a rostbontásra a mikroflóra serkentése révén, másrészt indirekt hatása a bendôph stabilizálása miatt. A bendôphra és rostbontásra adott válasz számszerûsítése segítséget nyújt a termelôk és a takarmányozási szakemberek részére a takarmányhasznosulás és a takarmányra számított árbevétel meghatározásában. Jelen cikk a 2012. októberi Cornell Conference elôadás összefoglalója
Facsarja ki az utolsó cseppet is RCS Lallemand 405 720 194 02/2011. A Levucell SC maximalizálja a takarmány értékét: Levucell SC, Saccharomyces cerevisiae CNCM I1077: javítja a rostemésztést stimulálja a bendobaktériumokat és stabilizálja a bendoflórát csökkenti az acidózis veszélyét bendôspecifikus élesztô* *EU engedély (E1711/4b1711) tejelô tehenek és húsmarhák, tejelô kecskék, tejelô juhok és bárányok részére. LALLEMAND ANIMAL NUTRITION Forgalmazza: VetProdukt Kft. 2943 Bábolna, Mészáros u. 2/B Tel.: 30940 8786 office@vetprodukt.hu www.vetprodukt.hu www.levucellscfibre.info