Karácsony van. Gyógyszertár

Karácsony van Évezredes a biológiai és az ezzel összefüggô mentális ritmus a természetben. Nagyon fontos ezt tudatosan is ismernünk és megélnünk, hiszen csak így vagyunk képesek arra, hogy egymást elfogadva új erôtartalékokra tegyünk szert a folytatáshoz. Van, amin nem kell változtatnunk, mert jó. Van, amit építenünk kell tovább és van olyan kérdés is, amit újra kell gondolnunk. Az ôsz a betakarítás, az értékelés és az intellektus, a tél fejtettem ki már sokszor a tapasztalatok összegzése, az erôgyûjtés, a megpihenés és a békesség idôszaka. Most itt vagyunk a kettô határán, kicsit már benne is a télben. Sok volt az erôfeszítésünk, sok a bánatunk, de vannak eredményeink is és rendezettek a célkitızéseink. Meg kell kicsit állnunk, hiszen vágyunk az örömre, a békességre. A Karácsony az év legszebb része. A várakozás idôszaka. A természet megpihen, rövidek a nappalok, a földek betakaróznak, hosszabbak a beszélgetések, a közösségek közelebb kerülnek egymáshoz. Gyógyszertár a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének Kiadványa Felelôs kiadó: dr. Mikola Bálint Szerkeszti a szerkesztô bizottság: Hankó Zoltán (szerkesztésért felel), dr. Feller Antal, dr. Herczeg János, Mátyásné Simon Zsuzsa, dr. Mikola Bálint, dr. Samu Antal, Sándor Árpád, Schlégelné Békefi Csilla, dr. Simon Kis Gábor, dr. Varga Imre A MOSZ címe: 1134 Budapest, Huba utca 10. Telefon: 236-0974 E-mail: gyogyszertar@gmrt.hu ISSN 1588-8231 Nyomdai elôkészítés: Recsi István Nyomda: Innova 2000 Innovariant Nyomda Hirdetésszervezô: G-Management Rt. 1134 Bp., Huba u. 10. Telefon: 320-4848 E-mail: info@gmrt.hu Ára: 1000 Ft + 20% ÁFA Ha nem így van, akkor nem jól van. Vissza kell rendezni a dolgokat. Rengeteg a baj mostanában. Felpörgött a világ. Kevés a nap huszonnégy órája, torzult az értékrend, silányult a morál, fogynak a kapaszkodók és nônek az indulatok a kis- és nagyközösségekben egyaránt. Vannak, akik ezt erôsítik, vannak, akik küzdenek ellene. Vannak, akik látják és vannak, akik észre sem veszik. Vannak, akik céltudatosak és ismét vannak, akik tehetetlenül sodródnak. Rendezzük gondolatainkat, jelöljük ki és óvjuk az értéket. Ha megvan a csillag, kövessük. Ha sokan ugyanarra megyünk együtt vagyunk a csillagnál vegyük észre és segítsük egymást. Ezért van Advent a várakozás, és Karácsony az újjászületés. Boldog Karácsonyt! Legyen békesség közöttünk mindenkor! Dr. Mikola Bálint Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám 1

A Gyógyszerészi Diabetes Prevenció Bizottságának jelentése A Gyógyszerészi Diabetes Prevenció program 2005. november 14-én a WHO és az Euro-Pharm Fórum ajánlásai figyelembevételével, a gyógyszerészi és orvosi szakmai szervezetek, az Egészségügyi Minisztérium, valamint a Parlament Egészségügyi Bizottsága támogatásával, az OTH-tól kapott engedély alapján indulhatott el. A program gyakorlati megvalósítása egy eddig páratlan és példaértékû hatékony együttmûködés eredménye, amely a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, az Egy csepp figyelem Alapítvány és a Roche Magyaroszág Diagnosztikai Divíziója között jött létre, és ahol az egyes szereplôk jól definiált feladatot látnak el a következôk szerint: A MOSZ az elkészített szakmai program protokollja alapján biztosítja a résztvevô gyógyszerészek elméleti és gyakorlati felkészítését, felügyeli a megvalósulását, gondoskodik annak folyamatos megújításáról. Az Egy csepp figyelem Alapítvány amelyet Erôs Antónia hozott létre a cukorbetegség korai felismeréséért 2005 novembere óta a patikai vércukormérés teljes kommunikációs hátterét, valamint a gyógyszertárakban a program egységes megjelenését biztosítja. Médiapartnerei (RTL Klub Televízió, Magyar Televízió, Minimax Televízió, Danubius Rádió, Info Rádió, Sanoma Lapkiadó, Index internetes hírportál) támogatásával egy év alatt három, egyenként mintegy 20 millió forint médiaértékû országos kommunikációs kampányt folytatott. 2005 novemberében társadalmi célú és fizetett hirdetésekkel, PR megjelenésekkel érte el, hogy szinte az egész ország tudjon a patikai vércukormérés lehetôségérôl. 2006 tavaszán hasonló terjedelemben a cukorbetegség szövôdményeirôl szólt a kampány, amelynek szintén az volt a célja, hogy ezeknek tudatában minél többen menjenek a narancssárga felkiáltójeles patikákba vércukrot mérni. A 2006. ôszi kommunikáció az elsô év eredményeirôl, a résztvevôk (MOSZ, MGYK, ÁNTSZ, támogatók, Alapítvány) munkájáról és a mindezeket összefogó Egy csepp világnapról szólt, amely a Diabétesz Világnap tiszteletére egy ingyenes családi egészségnap során 11-féle egészségügyi szûréssel, családi és gyermekprogramokkal, az egészséges életmódhoz köthetô nyereményekkel hívta fel a diabetes prevenció szükségességére a figyelmet. A rendezvény és a kommunikációs kampány költségértéke mintegy 30 millió forint volt. Az Egy csepp figyelem Alapítvány tervei szerint folytatja a közös munkát a gyógyszerészekkel és kiterjeszti egyéb programjait a jövôben a középiskolák után a fôiskolákra, egyetemekre, valamint az ország hátrányos helyzetû területeire. A gyógyszertári vércukor méréseink során a következô szempontok voltak kiemeltek: az egyéni prevencióra helyeztük a hangsúlyt, méréseink eseti jellegen alapultak és tájékoztató értékû eredményt adtak, ezt hangsúlyosan közöltük a kiszûrt személyekkel (betegekkel), kerülni kívánjuk a háziorvosi, szakorvosi ellátórendszerrel való konkurenciát és annak még a gyanúját is. Rendszeresen tájékoztattuk a háziorvosokat és a diabetológusokat a program mûködésérôl és az elért eredményekrôl, nem kívántunk alternatív kezelési pontokat létrehozni, ellenkezôleg a diabétesz elleni küzdelemben a program célja elsôsorban a veszélyeztetettek korai kiszûrése, a betegek mielôbbi orvoshoz irányítása, a már diagnosztizált betegek és kezelôorvosaik támogatása, segítése, a kiszûrt személyeket házi- és/vagy kezelôorvosaikhoz irányítottuk, és felvettük a kapcsolatot a diabetológiai ellátó hálózattal. A Gyógyszerészi Diabetes Prevenció programunkkal kapcsolatosan a következô megállapításokat tesszük: Prevenciós programunk keretén belül létrejött az eddigi legnagyobb létszámú hazai, országos vércukormérési (szûrési) program. A programban ezen felül azonban nagyon komoly gyógyszerészi gondozói, edukációs munka is folyik, amely segíti a lakosság egészségismereteinek széles körben történô fejlesztését, javítja a diagnosztizált betegek együttmûködését kezelôorvosukkal és hosszútávon segíthet a gyógyszeres terápia menedzsment minôségének javításában is. A lakosság kiemelkedô érdeklôdése egyértelmûen igazolja a program helyét a gyógyszerészi munkában. A kiemeltek (kiszûrt személyek és a már diagnosztizált, de nem megfelelô vércukor értékû betegek) magas aránya több mint 17% indokolja a szolgáltatás létjogosultságát (lásd: 1. és 2. ábra). Bebizonyosodott, hogy megfelelô szervezéssel megvalósítható egységes szemléletû prevenciós (szûrési) program, és erre vonatkozóan határozott lakossági igény fogalmazódik meg. A gyógyszerészeknek helye van a diabetes prevencióban. A gyógyszerészek a kezdeti nehézségeket követôen egyértelmûen pozitívan fogadták a program indulását (a gyógyszerészek körében végzett felmérés eredményét a Gyógyszertár V. évf. 5. számában 2006. május-június közöltük). A gyógyszertárak alkalmas helyek a diabetes prevenció szolgáltatás megvalósítására. A lakosság és a háziorvosok részérôl megnyilvánuló pozitív viszszajelzések indokolják a program folytatását és továbbfejlesztését (a háziorvosok körében végzett felmérés eredményét a Gyógyszertár V. évf. 5. számában 2006. május-június közöltük). A Roche a vércukormérés gyakorlati és technikai ismereteinek átadásával, az in vitro diagnosztikai eszközök használatának szakismeretével, a szükséges eszközök biztosításával, valamint az Alapítvány támogatásával járul hozzá a program sikeréhez. Az elmúlt idôszak során 2006. augusztus végéig elért, a programot reprezentáló összesítô eredményeinket az I. sz. táblázatban foglaltuk össze. 1. ábra: A vizsgálatban résztvevôk megoszlása a DiabéTesz(t) pontértékei alapján (2006. júniusi adatok szerint) (6 pont alatt nem veszélyeztetett, 6-15 pont között veszélyeztetett, 15 pont felett orvosi ellátásra szoruló beteg) 2 Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám

Dyslipidaemia Gyógyszeres Terápia Menedzsment továbbképzések Az akkreditált továbbképzések idôpontja 2007. március május 1. táblázat A Gyógyszerészi Diabétesz Prevenciós program eredményei, fô számokban A programban résztvevô gyógyszertárak száma 354 Folyamatban levô engedélyek száma 48 Regisztrált vércukormérések száma összesen 26.270 Normál vércukorszint mérése 21.589 Emelkedett vércukorszint mérése 2.522 Magas vércukorszint mérése 2.059 2006-ban összesen (12 alkalommal) a 44 órás 1.379 diabetes továbbképzés során résztvevôk száma A programhoz rendszeresített egyszerhasználatos ~80.000 ujjbegyszúró felhasználása* *Az ujjbegyszúró felhasználásából jól valószínûsíthetô a ténylegesen megtörtént (de nem minden esetben regisztrált) mérések száma. A közeljövôre megfogalmazódó feladatainkat az alábbiakban összegezhetjük: A résztvevôk a továbbképzéseken elsajátítják a dyslipidaemia terápia menedzsmentjének és a koleszterin/triglicerid mérés végzésének ismereteit. A továbbképzések 3 nap idôtartamúak (péntek-vasárnap). A továbbképzések idôpontjai és helyszínei 2007. március 30. április 1. (péntek-vasárnap): Debrecen 2007. április 13-15. (péntek-vasárnap): Budapest 2007. április 20-22. (péntek-vasárnap): Szeged 2007. április 27-29. (péntek-vasárnap): Pécs 2007. május 4-6. (péntek-vasárnap): Sopron Kérjük részvételi szándékát postafordultával jelezni szíveskedjen! G-Management Zrt. 1134 Budapest, Huba u. 10. Tel.: 320-4848; 320-4860; Fax: 239-0349; E-mail: info@gmrt.hu Az eredmények kritikus értékelése, a felmerült hiányosságok, hibák elemzése és megoldása. A résztvevôk körének szélesítése (mérôhelyek, mérési háttér, szakmapolitikai kapcsolatok). Szorosabb együttmûködés kialakítása az egészségügyi ellátórendszer diabetes prevenció, gondozás területén érintett szereplôivel (visszajelzések a kiszûrtek további sorsáról, részvétel az utánkövetésben stb.). Bár a program részletesen foglalkozik a visszajelzések rendszerével, az elmúlt 1 év tapasztalatai alapján kijelenthetjük, ezen a területen komoly fejlôdésre van szüksége a programnak. Az orvoshoz irányított beteg további sorsáról egyelôre az automatikus visszajelzések inkább alkalomszerûek, ez azonban a gyógyszerész direkt rákérdezésével javítható. A program félidejében, kb. 10.000 regisztrált mérésnél végzett telefonos utánkérdezésünk alapján az ekkor kórházba vagy szakrendelésre küldött és ott megjelent betegek száma 122 volt. Az elkövetkezô 1,5 év kiemelt feladatának tekintjük a visszajelzések rendszerének fejlesztését. A vércukormérés (szûrés) további folytatása együttmûködve az egészségügy más szakembereivel és a betegekkel, betegszervezetekkel a diabetes és elôállapotai idôben történô felismerése és hatékony kezelése elôsegítése érdekében. A Gyógyszerészi Diabetes Prevenció 3. szintjének megkezdése, amely a gyógyszerészek jelenleg kevésbé kihasznált ismeretanyagának gyógyszermellékhatás, interakciók, compliance-javítás stb. kiaknázását jelentené a diabétesz elleni fellépésben. A veszélyeztetettek a metabolikus szindróma jellemzôi értelmében más kockázati tényezôkkel, például kóros lipidértékekkel rendelkezhetnek (hiv.: Magyar Diabétesz Társaság állásfoglalása). Ezért prevenciós tevékenységünket erre a területre is ki kívánjuk terjeszteni, így a dyslipidémia program keretében koleszterin- és trigricerid-szint méréseket tervezünk. Hosszútávon szükségesnek tartjuk a már elindult hipertónia program (MGYK) tapasztalatain alapulva a vérnyomás-ellenôrzés bevezetését is. A Gyógyszerészi Diabetes Prevenció végzéséhez szükséges jogszabályi háttér megteremtése, a tevékenység rendeleti szintû szabályozásának kidolgozása is az elkövetkezendô idôszak fontos feladata. A Gyógyszerészi Diabetes Prevenció kedvezô fogadtatására és sikereire való hivatkozással kértük dr. Bujdosó Lajos országos tisztifôorvos urat, hogy prevenciós programunk OTH engedélyének határidejét (2008. június 30-ig) meghosszabbítani szíveskedjen. Az elért eredmények birtokában ezen kérésünket az illetékesek támogatólag elfogadták. A Gyógyszerészi Diabetes Prevenció Bizottsága nevében: 2. ábra: Kapilláris vércukor mérés eredményeinek megoszlása (2006. júniusi adatok alapján). A betegek jelentôs része (99,2%) posztprandiális állapotban jön a gyógyszertárba. A vércukor eredmények 8,1%-a a DM elôállapotainak, 4,6%-a a DM lehetôségét veti fel (mindkét esetben orvoshoz irányítjuk a beteget). Prof. dr. Winkler Gábor orvos szakmai elnök Dr. Samu Antal gyógyszerész-szakmai elnök Dr. Hankó Balázs titkár Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám 3

Törvénytelen törvények megszavazva, aláírva A parlamenti végszavazáson november 20-án a koalíciós képviselôk egyöntetû támogatásával simán átmentek azok a törvények, amelyek a gyógyszerellátás rendszerét gyökeresen átalakítják. A parlament elfogadta a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól, továbbá az egészségügyi kamarákról szóló törvényeket, egyben hatályon kívül helyezve az eddig alkalmazott gyógyszertári és a három egészségügyi szakmai kamaráról szóló törvényeket. A jogalkotás szokványos, évente nagyon sokszor megismétlôdô eseményeire évszázados idôtávban is emlékezô, sokat látott parlamenti falak sem mesélhetnek nagyon sok hasonló történetet. Az elôírt egyeztetési kötelezettségbôl csúfot ûzô kormány által tudatos és sorozatos törvénysértésekkel parlamenthez benyújtott, mindenki által elôkészítetlennek tartott törvényekhez annak ellenére, hogy a nagyobbik ellenzéki párt önmérsékletet gyakorolt példátlanul sok módosító indítvány érkezett, elsôsorban a koalíciós képviselôk részérôl. Ha valaki kronológiájában és tartalmában is követte a parlament elé benyújtott törvénytervezetek sorsát, vagy utólag a parlamenti dokumentumokat feldolgozva akarja rekonstruálni a történteket, megállapíthatja: nemcsak a kormány nem állt feladata magaslatán a törvény-elôkészítés során, hanem a parlamenti képviselôk is olyan bizonyítványt állítottak ki magukról, amellyel senki elôtt sem büszkélkedhetnek. A legkülönfélébb, egymásnak ellentmondó, kapkodó, vegyes színvonalú módosító indítványok érkeztek többszázas nagyságrendben, melyekrôl aztán a parlamenti bizottságok (különösen az egészségügyi bizottság) mondtak elôzetes ítéletet, utólag is nehezen követhetô logika alapján. Volt olyan módosító indítvány, amelyet az elôterjesztôje sem támogatott és nem azért, mert ugyanabban a témában más jobb javaslatot nyújtott volna be. Volt olyan, hogy a reggel tett ígéretét alig egy órával késôbb már nem tartotta be a képviselô, és van információnk arról is, hogy a gyógyszerészek számára kedvezôbb javaslatok mellett A rendszerváltozásnak nevezett idôszak lezárult. Ennek az egyenlege negatív, de az a politikai elit pozícióban maradt, amely végigvitte a rendszerváltást. A politikai elit legitimációs bázisa már elsôsorban nem az a társadalom, amelynek segítségével annak idején hatalomba került, hanem a legitimációja más gyökerekbôl (is) táplálkozik. Az új legitimációs erôtérben meghatározó szerepet játszanak azok a gazdasági erôk, amelyek a politikai élet mûködtetéséhez, a költségvetés fenntartásához és az ország gazdasági mûködôképességének megôrzéséhez szükséges forrásokhoz valamilyen módon hozzájárulnak. Emiatt a politika a döntés-elôkészítés és döntéshozatal során már nem a régi legitimációs bázis elvárásainak akar megfelelni, hanem az újhoz igazodik, így viszont nincs szüksége azokra az eddig bejáratott társadalmi és szakmai mechanizmusokra, amelyek alapján az eddigi tárgyalópartnereket, így pl. a gyógyszerészi szervezeteket, méltán hívta nemcsak a hivatalosan elôírt, hanem a politikailag és szakmailag indokolt egyeztetésekre is. Ennek a legitimációs bázisváltozásnak a következménye az, amit az egészségügyi kormányzat az elmúlt hónapokban a gyógyszerellátás átalakítása kapcsán megengedett magának, és ami már körvonalazódik az egészségügyi reformmal kapcsolatban is. A kormányzat nemcsak a gyógyszerpiaci szereplôkkel, hanem a betegekkel és az orvosszakmával is súlyos konfliktust vállal magára, mert ezzel egy talán ennél is nagyobb konfliktustól akarja magát megkímélni az ôt legitimáló gazdasági erôtér meghatározó szereplôivel szemben. Ami tehát nekünk felfoghatatlanul ésszerûtlen és arrogáns magatartásnak látszik, az ezen logika alapján politikailag racionális, logikus és érthetô is. A probléma tehát túlmutat a jelenlegi miniszter (dr. Molnár Lajos) személyén, az ôt kormányba delegáló párt (SZDSZ) akaratán, az államigazgatási háttér (dr. Matejka Zsuzsanna) elkötelezôdésén és személyes attitûdjén, valamint a szakértôi holdudvar szerepén. Ez persze fordítva is igaz, mert semmi szükség nem volt arra, hogy ilyen stílusban, az egész szakmát megalázva kerüljön sor a törvények elfogadtatására, ezért ez már inkább a minisztériumban a tavaszi választásokat követôen meghonosodott emberi minôséget jellemzi. A politika nyers elkötelezôdésével szemben nem tudtunk mit felvonultatni, hiába ragaszkodtunk makacsul ahhoz, hogy a régi és jogszabályokban is rögzített rend szerint a véleményünket kikérjék és a döntésekbe beépítsék. Hiszen mi vagyunk azok, akik ezen a területen professzionális ismeretekkel és mindenfajta szakmai legitimációval rendelkezünk. A szakmai és a politikai racionalitás tehát végletesen szembekerült egymással. Ez okozza a nagy feszültséget, amelynek az igazi következményeit még nem mértük fel. Ha igaz a fenti fejtegetés, a gyógyszerpiaci konfliktusokhoz hasonló helyzetek elôbb-utóbb szükségszerûen minden olyan területen meg kell hogy jelenjenek, ahol az államnak finanszírozó, szabályozó vagy az adott területet illetôen komoly befolyásoló szerepe, az ôt legitimáló gazdasági hatalomnak pedig markáns önérdeke van. Ezért az egyeztetési mechanizmusok és maguk a döntések is hosszabb távon gyökeresen meg fognak megváltozni. Erre nekünk reagálnunk kell és a pozícióinkat illetôen egy egészen új modellben kellene elkezdenünk gondolkodni. Kérdés persze az is, hogy a társadalom többi erôcsoportja mikor szembesül ezzel az új helyzettel és hogyan fog reagálni rá. 4 Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám

Heves város nagyforgalmú gyógyszertárába fiatal gyógyszerész kollégát keresek. Gyógyszerész házaspár, vagy gyógyszerészasszisztens házaspár jelentkezését is szívesen fogadom. Minden megoldásra nyitott vagyok. Telefon: 06 30 229-9783 Közepes forgalmú (11,5 m/hó) gyógyszertár tehermentes, saját tulajdonú, kertes ingatlanban személyi jog átadással eladó. Telefon: 06 30 382-0377 következetesen érvelô képviselôt elbeszélgetésre hívták be frakcióbeli felettesei. Különbözô lobbicsoportok házaltak a különbözô képviselôknél és tudakolták, vajon melyikük vállalja egyik-másik javaslat képviseletét. Lehet, hogy ennek tudható be, lehet, hogy más az oka, de az is elôfordult, hogy kapcsolódó módosító indítványként negyedórával az utolsó bizottsági ülés megkezdése elôtt negyven (!) kéziratoldalas, a 85 -ból 56-ot módosító (!) javaslat azonnali tárgyalási igényével állt elô az egyik képviselô, felülírva több olyan korábbi módosító javaslatot is, amelyre vonatkozóan elôzetesen már egyezség született. Az elfogadott törvény a kormány által eredetileg beterjesztetthez képest érdemi módosítást legalábbis a gyógyszerészeket közvetlenül érintô passzusokban nem tartalmaz. Mégis a szakmával folytatott egyeztetésrôl érdeklôdô nem szakpolitikus parlamenti képviselôket (elmondásuk szerint) frakcióvezetésük a végszavazást megelôzôen néhány nappal úgy tájékoztatta, hogy a törvény a gyógyszerészeknek már elfogadható, mert a parlamenti szakaszban a számukra fon tosabb módosításokról a szakmával megegyezés született. Tény, hogy a gyógyszerészek képviselôi is beálltak a lobbizók sorába és menteni akarván a menthetôt, minden lehetôséget megragadtak arra, hogy kormánypárti képviselôkkel találkozzanak, tájékoztassák ôket a kialakult helyzetrôl és azok számára, akik hajlandóságot mutattak rá, módosító indítványokat készítsenek. Volt, aki a személyes találkozást is elhárította, de tény az is, hogy több esetben érdemi fogadókészséggel és az ágazati minisztériummal szembeni igen erôs kritikával is találkoztunk, azonban a végeredmény igencsak lehangoló: sajnos azoknak az ígéreteknek, amelyek ezeken az egyeztetéseken elhangzottak, sokszor még a nyomait sem lehetett felfedezni a képviselôk késôbbi parlamenti tevékenységében. Sajnos a gyógyszerészi és gyógyszerpiaci szolidaritás is összeomlott és csôdöt mondott, bár a MOSZ és a Kamara eddig soha nem tapasztalt együttmûködést alakított ki az elmúlt hónapokban. Szakmai hatóságaink és a minisztériumi szakfôosztály álláspontja ez idô szerint ismeretlen és voltak, akik elôkelô idegenként figyelték a történéseket. Sôt jó néhány olyan gyógyszergyár is akadt, amely bár még néhány évvel ezelôtt elôszeretettel terelte a számára nagy érdeksérelemmel járó ügyekben (ilyen volt, pl. a GTV) a konfliktusok tûzvonalába a gyógyszerészeket, most azonban csupán anynyit közölt az illetékesekkel: a gyógyszerellátó rendszer átalakításáról, mint érdekkörén kívüli ügyrôl, érdemben nem kíván véleményt alkotni. A restrikciós és a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló rendelkezéseket most nem érdemes felsorolni és elemezni: a közlönyben mindkét törvény szövege megjelent. A rendelkezések elemzése és a hogyan tovább tisztázása olyan árnyalt megközelítést igényel, ami ennek a beszámolónak a kereteit szétfeszíti. A történtek ismeretében azonban nyilvánvaló, hogy a kormány és a kormánypártok több ezer nemzeti és szakmai kézben lévô gyógyszertári kisvállalkozás tönkretételét és az eddig világszintû összehasonlításban is kimagaslóan érvényesülô gyógyszerbiztonsági rendszer tudatos lebontását is vállalják csak azért, hogy a hozzájuk közelálló tôketulajdonosok minél gyorsabban és minél olcsóbban juthassanak be a gyógyszerforgalmazás piacára és vehessék át annak irányítását. (Ezzel kapcsolatban az íráshoz kapcsolódó keretes szövegre is szeretnénk felhívni a figyelmet a szerk.) Az orvosok és a gyógyszerészek kötelezô kamarai tagságának megszüntetése és a kamarák teljes ellehetetlenítésének a szándéka mögött pedig nemcsak az húzódik meg, hogy az egészségügy átalakítását és a forráskivonást szakmai ellenállás nélkül lehessen végigvinni, hanem az a törekvés is felismerhetô, hogy az egészségügyi intézmények és a gyógyszertárak kormányhoz közelálló eljövendô új tulajdonosainak az alkalmazottjait szakmai és etikai ügyekben a kamarák ne felügyelhessék. Az indokolhatatlan változtatások mögött ezen túl a szimpla politikai bosszú is felsejlik. Bosszút kell állni ugyanis azért, mert az orvosok és a gyógyszerészek a kormánnyal szemben is következetesen kiálltak önmagukért és betegeikért, és példát kell statuálni, nehogy másnak is eszébe jusson a kormány akaratával szembeni fellépés. A parlamenti végszavazást követôen a köztársasági elnökre szegezôdött minden szem, mert reálisnak látszott, hogy a kormány törvényelôkészítô munkája során elkövetett jogszabálysértések és a két törvény több vitatható passzusa miatt elôzetes normakontrollt kér az Alkotmánybíróságtól. Sajnos ez elmaradt, pedig az Alkotmánybíróság a jelenlegivel analóg eljárási mulasztások miatt, közjogi érvénytelenségre hivatkozással már megsemmisített jogszabályt. Miután a köztársasági elnök e sorok írójának ôszinte meglepetésére aláírta az új törvényeket, nem maradt más hátra, mint szervezeteinknek az Alkotmánybírósághoz fordulni és ezzel párhuzamosan az új helyzetre egyénileg és a szakmai szervezetek szintjén is felkészülni. A szakma stratégiai vereséget szenvedett. Azt, hogy ennek a vereségnek mi volt az elsô állomása és a végére értünk-e a politika által ránk rótt megpróbáltatásoknak, külön írás(ok)ban és egyéb fórumokon kell elemezni. Az azonban már most tudható, hogy a válsághelyzetekben oly gyakori két hibát nekünk már nem szabad elkövetni: nem szabad apatikus tétlenségbe süllyedni és nem szabad elkezdeni kapkodni. Csak akkor remélhetô a jelenlegi válságból bármiféle kiút, ha ezeket a hibákat nem követjük el. Hankó Zoltán Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám 5

Vég-szavazás Magam nem vagyok gyógyszerész, de szüleim, testvérem, férjem gyógyszerészek, sôt továbbmegyek a licitben, a gyógyszertár inspekciós szobájában születtem. Részben a nap nagy részében piros, kék, zöld dobozokat kiadó, folyamatosan ügyeletet ellátó szüleim példája tántorított el attól, hogy ezt az akkor pusztán szakmának, ma már hivatásnak látszó pályát válasszam. Közgazdász, adótanácsadó vagyok gyógyszerészethez kötôdô múlttal és jelennel. Azért bátorkodom a gyógyszerészetrôl írni, mert disszertációm témája (1989-ben) a gyógyszerforgalmazás rendszerének elemzése volt. Nagyrabecsült statisztika professzoromtól plagizálok, aki annak idején arra figyelmeztetett minket, hallgatókat, hogy egy jól képzett statisztikus rendelkezik azzal az eszköztárral, amelynek birtokában akár azt is be tudja bizonyítani, hogy kapcsolat áll fenn a gólyafészkek száma és az élveszületések száma között. Azonban a felelôsség is az övé, hogy ezt a tudást mire használja fel. Ma azt tapasztaljuk, hogy módszertani eszközök gazdag tárházával rendelkezô szakemberek nyújtanak segítséget ahhoz, hogy a politika érveket kapjon szinte bármilyen, politikai vagy gazdasági érdeken alapuló döntéshez. (Nota bene: a politika koncentrált gazdaság ez egy újabb idézet egy mára népszerûtlenné vált szerzôtôl.) Mi köze vajon a patikaliberalizációnak a gazdaságban, különösképpen az egészségügyben ma létezô olyan problémákhoz, mint pl. az államháztartási hiány, finanszírozhatatlan egészségügy, a gyógyszerkassza hiánya stb.? Hatással van-e a gyógyszergazdaságossági törvény, különösen annak patikaliberalizációra vonatkozó része a gazdaság problémáinak megoldására? Van-e összefüggés a patikaliberalizáció és a konvergencia-programban vállalt egyensúlyi feltételek megvalósulása között? Ha szakemberként, újságolvasóként, állampolgárként nem érted, kérdezz másképp: Qui prodest? Különösen kilóg a lóláb a szakmai kamarák kötelezô tagságának megszüntetésével kapcsolatban, hiszen annak nyilvánvaló célja a kamarai jogosítványok ismételt állami kézbe vonása és egy érdekegyeztetési kötelezettség kiiktatása. A törvénykezés idôszakában pedig a kamarát saját létéért folytatott küzdelembe igyekeztek terelni a szakmai érdekképviselet mellett, helyett. (Mellesleg a jogosítványok átadása az állami kiadások növekedését fogja maga után vonni.) A kormányzat részérôl a törvény megalkotásának folyamatában fel sem merült az igennem kérdése, csupán a hogyan egy szilárd eltökéltséggel szemben csak arra szolgált a látszategyezkedés, hogy a szakma érdekképviselete kompromittálódjék kvázi részese legyen a döntésnek. Ha nem? Akkor nélküle születik a döntés. A kormányzat szempontjából nézve a probléma a gyógyszerkassza állandó túllépése és költségvetési kiegészítô források iránti igénye, politikai síkon pedig a gondoskodó állam szerepében a lakosság pénztárcájának kímélése úgy is, mint népszerûsítési eszköz. A kormány egy általa axiómának tekintett megállapításból indult ki, miszerint a kiadások a gyógyszerpiac szereplôinek megrendszabályozásával csökkenthetôk. Archimédesz azt mondta: adjatok Kíváncsi vagyok, vajon a vasaló-forgalmazók milyen hajlandóságot mutatnának a kistelepülések vasaló-ellátásának finanszírozásában való részvételre, vagy saját konkurenciájuk megteremtésére. egy szilárd pontot, és kimozdítom helyérôl a világot! A pont pedig szilárd azért, mert csak! A törvényt a liberalizáció szelleme hatja át, (mindaddig, amíg az A törvény tehát a szereplôk egy részének megrendszabályozásával, a piac egyidejû liberalizálásával és kemény központi szabályozásával akarja megoldani a gyógyszerellátás központi problémájának tekintett kérdést: a gyógyításban-megelôzésben indokolt-indolkolható és szükséges mennyiségû gyógyszeres terápia költségeinek kordában tartását. állam szabályozó szerepét maga a piac nem korlátozza. Ha igen, nosza, átlép rajta!), ám nem tud megbirkózni a mind a mai napig meg nem válaszolt kérdéssel: az egészségügy piac vagy közszolgáltatás. Liberalizáció önmagáért, és néhány piaci szereplôért Még a liberalizáció is féllábas : az állam nem veszi le a kezét a gyógyszer-kereskedelemrôl, az egészségügyi feladatkör továbbra is államilag szabályozott, az eredményességet a maximált árrés keretei közé fogja. A patika piaci szereplôként vásárolja az erôforrásokat, az egyik legátláthatóbb gazdasági szereplôként fegyelmezetten fizeti a nem csekély közterheket, adókat, járulékokat, ám a piac egyéb szereplôitôl eltérôen csak meghatározott szervezeti formában mûködhet, árrése (ezzel eredményessége) törvényileg szabályozott, a gyógyszer-keresletet a gyógyszertárak a szokásos piaci, marketing eszközökkel nem tudják növelni (a kereslet adott, a kiszolgáló egységek számával nem nô). Amennyiben azonban a piac önmagában nem képes az ellátási feladatok megoldására, gondoskodó államként piac-idegen elemeket alkalmaz a legcsekélyebb habozás nélkül: meghatározott árréstömeg felett szolidaritási alapba történô befizetések a gazdaságilag megélhetést nem biztosító patikák fennmaradására vagy a nyújtott többletszolgáltatásra ellátási indokból, orvoslátogatók regisztrációs díja és gyártói kötelezô rabatt a tb büdzsé részére. Kíváncsi vagyok, vajon a vasaló-forgalmazók milyen hajlandóságot mutatnának a kistelepülések vasaló-ellátásának finanszírozásában való részvételre, vagy saját konkurenciájuk megteremtésére. A törvény tehát a szereplôk egy részének megrendszabályozásával, a piac egyidejû liberalizálásával és kemény központi szabályozásával akarja megoldani a gyógyszerellátás központi problémájának tekintett kérdést: a gyógyításban-megelôzésben indokolt-indokolható és szükséges mennyiségû gyógyszeres terápia költségeinek kordában tartását. 6 Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám

Mi a baj ezzel a teóriával? Szürke minden elmélet, de az élet aranyfája zöld. (Goethe). A valós világ problémái ún. soft problémák, nem írhatók le zárt algoritmusokkal, állandó kölcsönhatásban állnak a folyamatosan változó környezettel. Ráadásul a problémák természete olyan, hogy megoldásuk folyamat, nem pedig valamilyen célállapot elérése. Gyakran a célt sem egyszerû meghatározni, hiszen az emberek alkotta rendszerek egyidejûleg több, akár egymásnak ellentmondó célt tûznek maguk elé. Mi is a probléma? Megfogalmazható-e egyértelmûen? A probléma egyáltalán a gyógyszerügyön, különösen a gyógyszerkereskedelmen belül van-e? A gyógyszerpiac egy sokszereplôs, bonyolult rendszer, legfôbb szereplôje humán tényezô: a beteg, akinek ellátásáért szervezôdik rendszerré a többi szereplô: gyógyszerész, gyógyszertár, nagykereskedô, gyártó, orvos, társadalombiztosítás. Talán ismerôs érzés a macskajaj, ezért bátorkodom elôhozakodni egy CATWOE névre hallgató problémaelemzési modellt, amely a következô kategóriákban, rendszerszemléletben vizsgálja a soft, véges számú, függvényszerû összefüggésekkel nem leírható problémákat. C customer, a fogyasztó, A actor, szereplôk, T transzformáció, a rendszerben végbemenô átalakítási folyamat, W Weltanschauung, ahogyan a világot szemléljük, O owner, a tulajdonos, aki képes kézben tartani a dolgokat, E environment, a környezet. Who is who? Ki kicsoda a gyógyszerellátás rendszerében? A teljesség igénye nélkül a modell keretei között vázoljuk fel a gyógyszerellátás rendszerét. Ma ugyanis az önmagának vindikált szerepek, szándékos szereptévesztések jellemzik a döntéshozatal mechanizmusát. (I. táblázat) Hozzáférés Idézzünk klasszikusoktól (kormányszóvivôi tájékoztató): A törvény kényelmesebb hozzáférést biztosít egyrészt a patikaliberalizáció által kialakuló verseny segítségével, másrészt az egyes vény nélkül kapható gyógyszerek kereskedelmének felszabadításával. Sok millió rászoruló polgártársunk életét tesszük ezzel könnyebbé, elsôsorban a kistelepüléseken, de a városokban is. (Danks Emese) Nézzük a hozzáférést. Több patika jobb hozzáférés. A formális logika szabályai szerint igen, de a piac természete miatt a nagy forgalmú helyeken fognak koncentrálódni a gyógyszertárak. Ha összevetjük a gyógyszertárhoz vagy a gyógyszertári Ki kicsoda a gyógyszerellátás rendszerében? C fogyasztó A szereplô T transzformáció W világnézet O tulajdonos E környezet A végsô fogyasztó a beteg, azonban a keresletet nem ô határozza meg, hanem a gyógyszert rendelô orvos. A szükséglet valójában nem a gyógyszer, hanem az egészség iránt lép fel. A beteg nem egyedül fizet vásárlóként, hanem a kiadásokat megosztja a társadalombiztosítással, aki részben fizet (nem finanszíroz!), és igyekszik a lakosság co-paymentjére terhelni a költségek növekvô hányadát. Szerepet játszanak még a gyógyszersegélyt nyújtó önkormányzatok, amelyek szociális és nem egészségügyi indokok alapján vesznek részt a terhek fizetésében lakosság (beteg és betegséget megelôzni szándékozó), orvos háziorvos, szakorvos, fekvôbeteg intézeti orvos, gyógyszergyártó (hazai, külföldi, innovatív, generikus), nagykereskedô, gyógyszertárak, -láncok, -tulajdonosok, alkalmazottak, érdekképviseletek, gyógyszerészek, társadalombiztosítás, kiegészítô egészségbiztosítók, szakhatósági felügyelet (ÁNTSZ, OGYI). orvos (felír) beteg gyógyszertár nagykereskedô gyártó tb, egészségbiztosító fizet Minden szereplônek van sajátos nézôpontja: Lakosság: a lehetô legjobbat a legkevesebb ráfordítással (ideál: ingyenes, szolidáris egészségügy), Orvos: a lehetô legjobbat az adekvát ellátás érdekében, Gyártó (elsôsorban piaci szereplô, ô áll a legtávolabb az egészségügy humán szempontjaitól): profitmaximalizálás, piaci érdekérvényesítés, Nagykereskedô: maximális érték, nagy koncentráltságú kiskereskedelem, minimális készletezés, Gyógyszertár: elsôsorban egészségügyi szolgáltatás, másodsorban gazdasági szereplô, Gyógyszerész: hivatás, Magyarországon hagyományos nem drug-store típusú, hanem tiszta, etikus gyógyszerészet, szolgáltatásbôvítés, szakmai kompetencia, Gyógyszert szed Beszéljen a gyógyszerészével! (MOSZ 1991), gyógyszert a gyógyszertárból, gyógyszerészi gondozás, gyógyszerterápia menedzsment, Érdekképviselet: hivatásrendi kamara hatósági jogosítványokkal, egységes szakmai, etikai normák, külön artikulált, nemzeti tulajdonosi gazdasági érdekképviselet (MOSZ), szakmai tudományos és oktatási innováció (MGYT), Tb: a limitált gyógyszerkassza lehetô legjobb allokációja: adott költség mellett a leghatékonyabb terápia megfizetése. A gyógyszerpiac legnagyobb vevôjeként elônyös alkupozíció az árak kialakításában. Nota bene: amíg kasszákban gondolkodik a Tb, nem versenyez egymással a relatíve olcsó adekvát gyógyszeres terápia az igen költséges magasabb szintû járó- vagy fekvôbeteg- és táppénzes ellátásokkal Kormányzat a mindenkori kormányzó többség (pártok!) törvénnyel, a járulékbevételeken (PM) keresztül szabályozza a gyógyszerkassza nagyságát, kényelmes parlamenti többséggel megalkotja a gyógyszergazdálkodásra vonatkozó törvényeket. Nem az egészségügyi tárca kezében van az irányítás, mert a politika primátusa érvényesül. A szakmaiság a kassza elköltésében érvényesülhet, de a kassza nagyságának meghatározásában nem. Romló egészségügyi mutatók, EU viszonylatban lemaradás, általános egészségi állapot romlása, lakosság korösszetételének változása (idôsödô populáció), morbiditás, várható élettartam alakulása, lakosság növekvô általános és mentális terhei, elégedetlenség a szolgáltatásokkal, GDP alakulása, életszínvonal, fizetôképes kereslet, infláció. ügyelethez való hozzáférést a mára ismertté vált orvosi, kórházi, ügyeleti ellátáshoz való hozzáféréssel, akkor még nyilvánvalóbb a kontraszt. Az összehasonlításban I. táblázat szembetûnô, hogy a gyógyszertári ügyelet finanszírozásában nem vesz részt a tb, azt a vállalkozó gyógyszerész ÁNTSZ által elôírt kötelezettségként saját költségére, Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám 7

deficittel végzi, mert a felszámítható díj és a nem számottevô forgalom nem nyújt rá fedezetet. Ha a vény nélküli gyógyszerek kikerülnek a gyógyszertárból, a benzinkútnál vagy a nagy bevásárlóközpontokban, távol a lakóhelytôl (autóval ) lehet majd hozzáférni. Ez ugyebár nincs közelebb, és nem a rászorulók érdekét szolgálja. Olcsóbb biztosan nem lesz, hiszen speciális kiszerelés, tárolóhely, ellenôrzés szükséges a forgalmazáshoz, a nagykereskedô számára pedig kritikusan alacsony mennyiségeket jelent. Egyáltalán: jó-e, ha könnyû hozzáférni a gyógyszerhez? Ha a hozzáférés könnyû, akkor is gyógyszerhez folyamodunk, ha nincs rá kellô indok. Olyan gyógyszer nincs, aminek nincs káros mellékhatása és/ vagy kockázata, ha mégsincs, akkor nem is hatásos. Tudvalévô, mekkora felesleges gyógyszerkészletet tart ma a lakosság otthon a fiókban. A törvény megalkotása közben 20-30 készítmény gyógyszertáron kívül kerülése szerepelt a tervek között, ami szép fokozatosan 150-re kúszott fel, aktuálisan mintegy 300, és média-közelségbôl látható a minisztériumban lobbizók buzgósága, amellyel tovább kívánják bôvíteni a kört. A lakosság persze nem utasítaná el, hogy bármikor, bárhol gyógyszerhez jusson. Azonban ha így tesszük fel a kérdést, a lakosság szívesen intézné akár banki vagy hivatali ügyeit is bárhol, bármikor. Legalább a szokásos munkaidôn túl. Például. A közgazdaság alapproblémája: végtelen szükségletek szûkös erôforrások. Az is az erôforrások hibás allokációja, pazarlása, ha a meglévô, a nemzeti vagyon részét képezô gyógyszertári infrastruktúra egy része megszûnik, máshol pedig újak létesülnek. A sok millió és a rászoruló szavak retorikájára talán nem is kell sok szót vesztegetni. A média felelôssége is számon kérhetô abban, hogy a lakosság számára folyamatosan hangoztatják: a gyógyszer ugyanolyan termék, mint az élelmiszer; hogy nem szükséges gyógyszerész az eladáshoz stb. Egy magas végzettséggel, nagy szakmai kompetenciával, elhivatottsággal végzett értelmiségi pálya a szocializmus idôszakában már egy alkalommal kereskedelemmé degradálódott, tekintélyét, a szakmai tudása iránti bizalmat a gyógyszerészeknek 16 év kemény munkájával sikerült visszaállítani, ez ismét veszni látszik. A bizalom- és tekintélyvesztés igazi vesztesei a betegek. Verseny A jelenleg is nagyon alacsony árrés rovására az árversenyben csak azok lesznek A gyógyszerpiac szereplôinek viszonya a liberalizációhoz Beteg Orvos Tb Nagykereskedô Gyártó Gyógyszerész Ma jól mûködik a gyógyszerellátás. A 300 m-en belüli elérést lehetôvé tevô szabályozás reálisan senki helyzetén nem javít. Nem csökkennek az árak, sôt gazdasági képtelenség az árcsökkentés, kivéve, ha olyan gazdasági szereplô áll mögötte, aki a máshol megszerzett jövedelmébôl fizetni tudja a piac megszerzéséért folytatott versenyt, de ha megnyeri, rögtön árat növel. Árdifferenciálás csak az OTC körben jelenik meg. A gyógyszer különleges áru, a beteg áru- és árismerete korlátozott. Az olcsóbb cikk nem azonos az olcsóbb terápiával és ez csak a problémák töredéke. Indifferens vagy zavarja az orvos terápiáját. A büdzsét nem érinti. Növeli a kiszolgálandó egységek számát, de a forgalmat nem. Indifferens, esetleg a különleges kiszerelés miatt hátrányos. A mûködési költségeket az árrés fedezi. Ha több a patika, több a feladat, nagyobb a költség ugyanabból az árréstömegbôl, az eredményesség csökken. A befektetett vállalkozói tôke elértéktelenedik, a szakma presztízst és piacot veszít. Az elhivatottságból vállalt, nem finanszírozott feladatok (gyógyszerészi gondozás) mellett a tulajdonos önkizsákmányolása fokozódik. A nemzeti és szakmai tulajdonlás háttérbe kerül. képesek átmenetileg árengedményt adni, akik a versenytársak kiszorítását célzó idôszakban máshol keletkezett jövedelembôl tôkébôl ki tudnak tartani. Jó ideje lezajlott a gyógyszer-nagykereskedelem liberalizációja, aminek folyamatát sematikusan ráhúzhatjuk az elkövetkezendôkre: Egy állami tulajdonú nagykereskedô sok nagykereskedô árverseny, kiszorítás kicsik tönkremennek, felvásárlás, beolvadás, megszûnés marad 2 nagy (1 külföldi) nyomásgyakorlás: árrés megosztás növelése a nagykereskedelem A gyógyszerpiac egy bonyolult, sokszereplôs rendszer, egészségügyi és piaci elemekkel. Ennek egyetlen jól, közmegelégedéssel mûködô részéhez nyúlt hozzá drasztikusan a kormányzat. A kitûzött célok a jelenlegi rendszerben már megvalósultak, vagy a gyógyszergazdaságossági törvénnyel nem elérhetôek, ám irreverzibilis strukturális változásokat okoznak. Ez a vég, amirôl szavaztak, képviselôink, nevünkben. részére, a kiskereskedelmi árrés rovására, a nagykereskedô ezzel finanszírozza saját piacszerzését a nagyok a nagy vevôknek nyújtanak kedvezményeket. Aquila non captat muscas. (Erasmus). A nagykereskedelem példája bizonyítja, hogy a nagy gazdasági szereplôk sokkal sikeresebb érdekérvényesítôk, mint a civil szervezetek (ld. kamara). Velük találja majd magát szemben a kormány, sokkal keményebb, az általa hôn óhajtott kíméletlen piaci feltételek mellett. Qui prodest? II. táblázat Marad a kérdés: kinek érdeke a patikaliberalizáció? Nézzük sorra a gyógyszerpiac szereplôit! (II. táblázat) A gyógyszerügy akut problémája a gyógyszertámogatás növekvô összege, miközben a lakosság co-paymentje és annak aránya folyamatosan nô. Ennek okai ismertek: a gyógyszerpaletta bôvülése, definitív terápia az alapellátás szintjén alapvetôen gyógyszerrel biztosítható stb. A gyógyszerkassza összegét nem önmagában kell vizsgálni, hanem annak tükrében, hogy milyen költségekkel jár az ellátás magasabb szintjein megjelenô beteg kezelése megfelelô gyógyszeres terápia hiányában. Az ellátás egysége a beteg, nem a gyógyszer, a gyógyszertár, az orvosi praxis stb. A megoldás nem a gyógyszerkereskedelemben van! Ennek racionálisabb útja rövid távon is az orvosszakmai protokollok alkalmazása, a generikus program kiterjesztése, az egészségmegôrzés komolyan vétele. Hatékony, hosszú távú módja pedig a gazdaság általános növekedése, az egészségügyi kiadások GDP-n belüli arányának növelése. A gyógyszerpiac egy bonyolult, sokszereplôs rendszer, egészségügyi és piaci elemekkel. Ennek egyetlen jól, közmegelégedéssel mûködô részéhez nyúlt hozzá drasztikusan a kormányzat. A kitûzött célok a jelenlegi rendszerben már megvalósultak, vagy a gyógyszergazdaságossági törvénnyel nem elérhetôek, ám irreverzibilis strukturális változásokat okoznak. Ez a vég, amirôl szavaztak, képviselôink, nevünkben. Bartal Éva 8 Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám

Sajtó, szabadság, korrekt nyilvánosság 2006. Többen voltak az elmúlt hónapokban, akik különbözô sajtóorgánumokhoz fordulva szerették volna bemutatni egyrészt azt a szemléletet és gyakorlatot, amely a törvény-elôkészítés során a kormányra és a koalíciót alkotó pártok különbözô képviselôire jellemzô volt, másrészt annak az érvrendszernek a hiányosságait, amelyet a politika a liberalizáció mellett felsorakoztatott, harmadrészt azokat a törekvéseket, amelyek a gyógyszerészi oldalra jellemzôek voltak. Néhány kivételtôl eltekintve a (balliberális) sajtó esélyt sem adott arra, hogy korrekt módon kerülhessenek bemutatásra az egymásnak feszülô álláspontok: a különbözô lapok és az elektronikus média véleményformáló mûsorai többnyire a kormánypropaganda szócsövének bizonyultak. Soron következô összeállításunkban megjelentetünk egy ritka kivételek egyikeként megismert írást a Népszabadságból, kollégáink olvashatják a Heti Világgazdaság október 7-i számában megjelent interjú szövegét Torjákné Amberger Teréziával, és egy olyan reflexiót, amelynek a megjelentetésére elôzetes egyeztetés ellenére nem nyílhatott mód. Antiliberalizáció Apám, anyám, öcsém gyógyszerész, én nem. Így közelrôl, de mégis kívülrôl figyelhettem, mi történt a gyógyszertárakkal az elmúlt két évtizedben. Néhány tételt próbálok bizonyítani, mely szerintem megfelelô értelmezési keretbe helyezi az ún. patikaliberalizációt. Az késztetett írásra, hogy elképzeléseimmel és érveimmel nem nagyon találkoztam a médiában. A liberalizáció a szaktárca elképzelései szerint egyfelôl azt jelenti, hogy könnyítik a patikanyitás feltételeit, másfelôl azt, hogy bizonyos gyógyszerek nemcsak patikákban, hanem más profilú boltokban is hozzáférhetôk lennének. Egyik sem jelent többletbevételt az államnak, de megtakarítást sem. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert az ellenzék a megszorító Gyurcsány-csomag részeként beszél a patikaliberalizációról, holott nem az. A Magyar Gyógyszerész Kamara tiltakozása, illetve néhány átlátszó érve szintén nem segíti a tisztánlátást. A patikaliberalizáció nem liberalizáció. A gyógyszertárak szigorúan szabályozott piacon mûködnek. Az ÁNTSZ például megszabhatja a gyógyszertárak nyitvatartási rendjét, ügyeletre kötelezheti a gyógyszertárakat. Bizonyos mûveleteket csak magasan képzett személyek végezhetnek, és kötelezô ilyen személyeket alkalmazni. A gyógyszereknek szabott áruk van, szabott az árrés is, sajátos, ún. degresszív árrés mûködik, nominális plafonnal. Egy pár száz forintos gyógyszer esetében 22-26 százalék az árrés, ami viszont 850 forintnál akkor sem lehet több, ha százezer forint értékû termékrôl van szó, melynek esetében ez már az egy százalékot sem éri el. A forgalmazás minden eleme kötött, nem lehet akárkitôl rendelni, csak olyan gyógyszereket lehet árulni, amelyeket az OGYI engedélyezett stb. Az OEP utólag, hetek múlva fizeti ki a gyógyszerek árának támogatott részét, azaz a gyógyszerésznek több hétre elôre meg kell finanszíroznia a gyógyszer teljes árát. Egy újabb szabályozás szerint kötelezô a gyógyszerésznek az azonos hatóanyagú, de olcsóbb generikus készítményt ajánlania még akkor is, ha a beteg ezt sértésnek veszi. Egy liberális pártnak nyilván e mélységesen antiliberális, piacellenes és a vállalkozás szabadságát semmibe vevô szabályok ellen kellene fellépnie. De ezek ellen egy szava sincs. Ha a rendszer egy-két elemét módosítják csupán, miközben számos versenytorzító elemet meghagynak, az nem liberalizáció. Az intézkedések egy kényes egyensúlyt borítanak fel. A patikusok az évek során sok megszorítást szenvedtek el. Kivették a kezükbôl az állatgyógyszerek forgalmazását, a kötszereket, pelenkákat, tápszereket. Beletörôdtek a degresszív árrésbe, az utófinanszírozásba és még sok másba. Mert cserébe piacvédelmet kaptak. Patikát csak gyógyszerész nyithatott, 5000 fôre juthatott egy-egy patika, és a patikák nem lehettek egymáshoz túl közel. És természetesen gyógyszert csak patikában lehetett kapni. Így aztán a patikák jól kiszámíthatóan jövedelmeztek. Emiatt elfogadták a legvadabb ötleteket is, mert tudták, hogy egy kis szervezéssel, önkizsákmányolással és igyekezettel a védett piacon még megélhetnek. Ha ebbôl a rendszerbôl pár gyógyszert kiveszünk, az a patikáknak súlyos csapás. Mert ezek a gyógyszerek nagyon népszerûek, gyakran reklámozzák ôket, relatíve olcsóbbak, magasabb rajtuk az árrés, ezekbôl élnek a gyógyszerészek. Ezeknek a kereskedelmét felszabadítani, miközben az antiliberális rendszer összes többi eleme kötöttségként megmarad, kifejezetten aljas húzás. Ha pedig a patikanyitást tesszük szabadabbá, a tervezhetô piacot tesszük tönkre. Ugyanazért a vásárlóért kezdenek el versenyezni a patikák, és mivel a jelenlegi keretek között ugyanannyi ember valószínûleg nem képes több patikát eltartani, a gyengébb forgalmú, rosszabb helyen lévô vagy kevésbé tôkeerôs patikák tönkremennek, hogy más, erôsebb háttérrel rendelkezô patikák vegyék át a piacot. Képzeljünk el egy kisvárost, 12.000 lakossal. Két patika mûködik, viszonylag közel egymáshoz, ezért a vevô mindig dönthet, melyikbe megy be. A két patika szolíd, többé-kevésbé kooperatív versenyt folytat. Árakban nem versenyeznek, mert azt öngyilkosságnak tartják, meg talán nem is nagyon lehet, viszont a szolgáltatásban igen. Igyekeznek minden gyógyszert készletben tartani, csökkenteni a várakozási idôt, kedvesen kiszolgálni a vevôket. A verseny nyilván lehetne élesebb is, de igazán bántani nem akarnák egymást. Mondjuk egy tôkeerôs befektetô úgy gondolja, hogy kell neki ez a város. Megvesz a rendelô mellett egy üzlethelyiséget, és olcsóbban kezd el gyógyszereket árulni az amúgy is jövedelmezôbb helyen. Az se baj, ha veszteséges, csak csábítsa el a vevôket a másik két patikától, akik egy ideig küszködnek, majd bedobják a törülközôt. Ekkor az új patika megszerezte a piacot, árat emelhet, és azt csinál, amit akar. Hiteles beszámolók szerint ez történt több országban, ahol liberalizálták a piacot. Nor- Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám 9

végiát három lánc uralja, a kis patikák tönkrementek, hasonlóképp Dániában, hol pár évvel a liberalizáció után jóval kevesebb patika van, mint elôtte. Jelenleg a piacot lényegében a gyógyszerész-tulajdonosok tartják a kezükben, fôleg ôket képviseli a kamara. A gyógyszerészek megtanulták, hogy az ún. befektetôkkel nagyon kell vigyázni, mert ôk maguk könnyen látszattulajdonossá válhatnak egy erôszakosabb tôkéstárs mellett. Sajátos aszimmetria, hogy míg minden felelôsséget a tulajdonos-patikus vállal, addig ez nem mindig jelent valódi döntési lehetôséget a társasági jogviszony miatt. Ezért az utóbbi pár évben ellentétben a privatizáció idôszakával külsô befektetôk ezen a piacon nem nyertek teret, a patikusok összezártak. A patikanyitás felszabadítása a tôkeerôs, láncba szervezett gyógyszertárak elôtt nyitja meg az utat. Ha a patikák szabályozása eközben egyebekben változatlan marad, akkor csak a nagyok és gátlástalanok maradnak életben, ôk viszont akkor már tôkeerejük és piaci pozíciójuk miatt komoly zsarolási potenciállal rendelkeznek majd, könnyedén elérik a jelenlegi kötöttségek oldását, és akkor ôk majd nagyon jövedelmezôek lehetnek. Horváth András vállalkozó (Népszabadság, 2006. november 13.) A patika éppen olyan bolt, mint egy élelmiszerüzlet Élôlánccal, tiltakozó nagygyûléssel, munkalassító demonstrációval akarják megvédeni a patikusok a betegeket a piacliberalizációtól. Valóban veszély fenyegeti-e a vásárlókat, ha jövô évtôl megszûnik a patikák monopolhelyzete? kérdeztük Torjákné Amberger Terézt (52 éves), a Gazdasági Versenyhivatal versenyszakértôjét. HVG: Valósággal kérkedett a Magyar Gyógyszerészkamara (MGYK) azzal, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) azonnal reagálva a múlt csütörtöki patikasztrájkra, eljárást kezdeményezett ellene. Mi volt a céljuk ezzel az állami hivataloktól egyébként szokatlan gyorsasággal? T.A.T.: Valóban már május elején versenyfelügyeleti eljárást indítottunk az MGYK ellen, amit most csak kiegészítettünk. Akkor egyebek mellett azt tettük szóvá, hogy bár tilos a vállalkozások közötti gazdasági versenyt torzító megállapodás és összehangolt magatartás, az MGYK mégis éppen az effajta összefogást bátorítja. Például az etikai kódexük szerint tilos árengedményt adni, de a legapróbb szóróajándék, cukorka, papír zsebkendô sem adható a vevôknek, vagyis az önálló gazdasági egységek nem dönthetnek egymástól függetlenül saját marketingtevékenységükrôl. A szeptember 15-ei nagygyûlésükön pedig abban állapodtak meg a piaci szereplôk, hogy együtt korlátozzák majd a vásárlók kiszolgálását. Ezt a versenyjog kartellgyanúnak tekinti. HVG: A kamara pedig érvénytelennek, amely törvény adta joga, miként a gyógyszertárnyitás helyérôl és a mûködtetô személyérôl való döntés is. Érthetô, ha nem szívesen mond le arról, hogy kötelezô tagság mellett élet-halál ura legyen. T.A.T.: Csak két esetet mondanék, amelybôl kiviláglik, hogy mennyire fogyasztóbarát szempontok mûködtetik a kamarai vétót. Az egyik fôvárosi pályaudvaron egy vállalkozó 24 órán át mûködô tehát nem külön pénzért ügyeletet adó gyógyszerüzletet akart nyitni. Nem engedték, mert már volt elegendô patika a környéken. A mai szabályok szerint ugyanis 5 ezer fôre egy gyógyszertárnál több nem juthat, és 250-500 méteres távolságon belül nem lehet versenytárs. Hasonló volt a képlet Debrecenben. Ott több mint tíz patika ügyelt felváltva, a betegek keresgélhettek, hogy éppen melyik van szolgálatban. Ennek ellenére nem kapott nyitási jogot az, aki egymaga vállalta volna a 24 órás ellátást. HVG: Erre szokták azt mondani a kamara vezetôi, hogy az alapítási kötöttségek felszámolásával majd mindenki forgalmas helyeken akar gyógyszertárat nyitni, a kis lélekszámú településeken pedig tönkremennek a patikusok. T.A.T.: Visszakérdeznék. Ha erôs piacvédelem van a gyógyszerészeknél éppúgy mint például a háziorvosoknál, az megoldja a vidék gondját? A városi praxisokat betölteni, a patikákat üzemeltetni nem nagy gond, ha extra pénzért lehet patikát vagy praxist venni, a falvak némelyikében azonban ilyen rendszer mellett is orvos- és gyógyszerészhiány van. Éppen ezért, a bevételkülönbség kompenzálására a kis forgalmú patikák most összesen évi 1,1 milliárd forint állami támogatást kapnak, ezt a rendszert pedig a piac liberalizálása után is fenn lehet tartani. Úgy vélem, ha a konkurencia kikényszeríti a versenyt, javulhat a vidéki ellátás is. Például egyes patikák vállalnának csomagküldést, nem kellene a gyógyszerért beutazni a közeli városba vagy egy másik településre. HVG: A kamara egyik leggyakrabban hangoztatott liberalizációellenes érve, hogy a házhoz szállítással, vagy a még nagyobb fenyegetést jelentô internetes rendeléssel éppen a patikusi munka legfontosabb eleme, a gyógyszerbiztonság vész oda. T.A.T.: A patika éppen olyan bolt, mint egy élelmiszerüzlet legalábbis közgazdasági értelemben. Ott is nagyon kell vigyázni az élelmiszerek minôségére, szavatosságára, a hûtôlánc folyamatosságára, hiszen a romlott áru tömeges ételmérgezést, megbetegedést okozhat. Ami a gyógyszerbiztonságot illeti, az ma már döntôen nem a patikus személyétôl, tudásától függ, mint mondjuk 100 évvel ezelôtt. A törzskönyvezés intézménye vette át ezt a szerepet: a gyártók dolga a gyógyszerfejlesztés, az engedélyeztetés, a csomagolás, amihez még a használati útmutatást is mellékelniük kell. A patikákban alig készül helyben orvosság, amit mégis kevergetni kell, az is többnyire központi laborokból érkezik. E megváltozott szerepet figyelembe véve Nyugat- Európa számos országában gyógyszertári szakasszisztensek is kiadhatnak orvosságot, nálunk azonban nem. HVG: A liberalizáció ellen tiltakozó patikákban osztogatott szórólapokon alternatívaként jelenik meg a megbízható gyógyszertár és a hamisított orvosságokat kabátja belsô zsebeibôl kínáló nepper. Ön lát valami összefüggést a patikaalapítás szabadsága és a hamisított termékek megjelenése között? T.A.T.: Hamisított zömükben hatóanyagot nem tartalmazó tablettákat jellemzôen a szegény afrikai és ázsiai országokban árusítanak. Az USA-ban sem ismeretlen jelenség ez, azért, mert több tízmilliós azok tábora, akiknek nincs egészségbiztosításuk, s ezért nem kapnak támogatott árú medicinát. Vagyis a jelenség nem a patikák számával, hanem a fizetôképesség és a szociális ellátórendszer hiányával függ össze. HVG: A profitéhség megszünteti a tisztességet, a tôkés diktál majd a bérrabszolgaként alkalmazott patikusnak ezt vizionálják a gyógyszertár-tulajdonosok. T.A.T.: A 6 ezer hazai gyógyszerészdiplomás közül 2 ezer az úgynevezett személyi jogos, vagyis patikanyitási lehetôséggel rendelkezô szakember. Tehát az alkalmazottak ma is többségben vannak. Még a tulajdonosok egy része sem rendelkezik többséggel abban az üzletet mûködtetô gazdasági társaságban, amelyben beltag. Továbbá ma is mintegy 300-350-re tehetô azon gyógyszertárak száma, amelyek különbözô tôkebefektetô tulajdonosok láncaiba tartoznak. A verseny jellemzôen az árakat csökkenteni, a minôséget meg javítani szokta, nem pedig fordítva. Ezért szeretne mindenki versenyt, aki élvezi ennek az elônyét, és ezért nem szeretik azok, akiket ez a hatékonyságuk fokozására kényszerít. HVG: A patikusok épp ellenkezôleg, azzal érvelnek: ha néhány tôkeerôs cég az egész gyógyszer-kiskereskedelmet felvásárolja, utána kénye-kedve szerint emeli majd az 10 Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám

árakat. Van-e eszköze arra a versenyhivatalnak, hogy megakadályozza a túlzott piaci koncentrációt? T.A.T.: A jelenlegi versenyszabályok szerint a GVH-nak azt kell bejelenteni, ha egy 15 milliárd forint árbevétel feletti cég 500 millió forint feletti nagyságú vállalkozást vásárol. Csakhogy a hazai patikaméretekbôl következôen könnyedén össze lehet vásárolni 200 milliós forgalmú üzleteket anélkül, hogy azt be kellene jelenteni. Ezért valóban szükségesnek tartok valamilyen átmeneti szabályt, hogy egy-egy körzeten belül ne lehessen valamennyi üzletet egy kézbe gyûjteni. HVG: A legkevesebb szó arról esik, hogy a személyi jogú gyógyszerészek a bevételüket féltik a versenytôl. A védett piacot eddig az állam garantálta. Elveheti-e most minden további nélkül ezt a privilégiumot? Az 1100 lakásosra tervezett, szigetszentmiklósi Lakihegyi Lakóparkban 80 nm-es üzlethelyiség gyógyszertárnak eladó. www.dujmoj.hu Érdeklôdni: 06 70 332-5548 T.A.T.: A piacot ismerôk szerint a patikák közül a legforgalmasabbak havi 2-4 millió forint jövedelmet hoznak, a középmezôny hazai viszonyok között tisztes, a gyengébb forgalmúak szerény megélhetést jelentenek. Persze nem csupán a jövedelem nagysága, hanem a birtokolt gyógyszertár értéke is tükrözi a piac védettségét, hiszen magasabb áron adható el akkor egy patika, ha biztosan nem kell a konkurencia megjelenésétôl tartani. A hirtelen és teljes liberalizálás ezt a befektetést devlválja. A változtatást kodifikálóknak arra is gondolniuk kell, hogy ha valaki hitelbôl vásárolta a patikáját, hogyan fogja majd a piaci körülmények miatt megcsappant nyereségébôl visszafizetni a kölcsönt. HVG: Hogyan lehet a piacnyitást és a szerzett jogokat összebékíteni? T.A.T.: Úgy tudom, a minisztérium tervei szerint elsô lépcsôben csak az kaphatna engedélyt új patika nyitására, aki többletszolgáltatást ígér, például hosszabb nyitvatartási idôt, telefonos, internetes tanácsadást és gyógyszerrendelést. Én inkább azt várom, hogy egy ilyen intézkedés hatására azok fognak többletszolgáltatásokat nyújtani, akik már a piacon vannak, s ezzel fogják tudni megvédeni a szerzett jogaikat. Megjegyzem, szükség lenne a patikai árrések újraszabályozására is, hiszen az árrésmaximálás jelenlegi rendszere nem készteti arra a gyógyszertári vállalkozásokat, hogy harcot vívjanak a beszerzési áraik csökkentéséért. Márpedig addig nem látunk majd olcsóbb gyógyszereket, amíg a kereskedôk maguk nem akarnak, nem kényszerülnek olcsóbban beszerezni. HVG: Mennyire tartja reális veszélynek, hogy néhány recept nélkül kapható gyógyszer patikán kívüli szabadpolcos árusítása megnöveli a gyógyszermérgezéses baleseteket? T.A.T.: A patikákban ma sem sokat kérdezôsködnek arról, mit miért veszünk. Inkább arról van szó, hogy a recept nélkül kapható szerek árrése átlagosan 20 százalék, egyeseké a valóságban akár 40 százalék is lehet, tehát a patikákból való részleges kikerülése bevételkiesést jelent. A kölcsönösség és az igazságosság jegyében megfontolandónak tartanám, hogy a gyógyszertárak a jelenleginél többfajta árucikk forgalmazására kapjanak lehetôséget. Gáti Júlia (HVG 2006. október 7.) Verseny mindhalálig? Alkalmam nyílt elolvasni Gáti Júlia interjúját Torjákné Amberger Terézzel a GVH irodavezetô versenyszakértôjével a gyógyszerpiac liberalizációjáról (HVG 2006. október 7.). Bár az interjú sok új információt nem tartalmazott Torjákné álláspontjával kapcsolatban, mert évek óta képviseli a most is ismertetett véleményét, meglepett azonban az az elfogultság, ahogy minôsíti a gyógyszerészek érdekvédelmi tevékenységét, másrészt az a felületesség, ahogy elintézi a gyógyszerpiac liberalizációjának kérdését. Torjákné két gyógyszertár-létesítési kérelemre adott vétót hoz példaként a kamara nem fogyasztóbarát voltára. Az egyik esetben egy fôvárosi pályaudvaron szeretett volna valaki egy 24 órán át mûködô gyógyszerüzletet nyitni, a másik egy debreceni kezdeményezés elutasításáról szólt. Torjákné sérelmezi, hogy a kamara nem engedte, mert már volt elegendô patika a környéken, ugyanakkor hivatkozik a gyógyszertári törvény azon rendelkezésére is, amelynek alapján a kamara a kezdeményezéseket elutasította. Ezek szerint és máshonnan informálódva is igazolható, az engedélyezés jogszabályban elôírt feltételei nem voltak meg. A kamara tehát a citált esetekben jogszerûen eljáró jogalkalmazó volt! Lehet szeretni vagy nem szeretni a gyógyszerész kamarát, de olyan példák citálásával kifogásolni, hogy nem fogyasztóbarát szempontok mûködtetik a kamarai vétót, amelyekbôl az derül ki, hogy a vétó a hatályos jogszabály alapján és betartásával született, enyhén szólva is meglepô egy hatóság vezetô tisztségviselôjének a részérôl! Vagy tán annak szurkolt Torjákné, hogy törvénysértésen kapja a kamarát? Különösen kellemetlen a téma ilyetén exponálása annak ismeretében, hogy Torjákné az elmúlt években többször bonyolódott internetes honlapokon személyeskedô vitákba különbözô gyógyszerészi csoportokkal, illetve legutóbb is alkotmánybírósági beadványban kérdôjelezték meg a GVH (valószínûleg általa kezdeményezett) kamara elleni eljárásának jogosságát. Torjákné nyilatkozatából kiderül az is, hogy szerinte az erôs piacvédelem nem oldja meg a vidék gondját tehát a kistelepüléseken lakók gyógyszerellátását, ezért a gyógyszerpiacot liberalizálni kell, mert a verseny növelésével javulhat a vidéki ellátás is. Több gondom is van ezzel. Egyrészt az, hogy nem ismert olyan tudományosan megalapozott gyógyszerpiaci felmérés (sem Magyarországon, sem másutt), ami igazolná az állítás (pontosabban az ok-okozati összefüggés) helyességét. Van viszont egy konkrét példa (Norvégia), ahol fehéren-feketén kiderült, hogy a gyógyszerpiac 90-es évekbeli megnyitása egyáltalán nem oldotta meg a vidék gondját, viszont a városi gyógyszertárak száma ugrásszerûen megnôtt, brutális áremelkedés következett be és a gyógyszertárak mintegy 90%-a néhány éven belül három gyógyszertárlánc tulajdonába került (hála a sikeres monopóliumellenes intézkedéseknek). Másrészt azt a megoldást is problémásnak tartom, amit Torjákné felvázol a vidék gyógyszerellátásának liberalizálást követô biztosítására. Szerinte fenn lehet tartani (sic!) az Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám 11

állami támogatást, illetôleg a csomagküldés megszervezése esetén nem kellene a gyógyszerért beutazni a közeli városba vagy egy másik településre. Joggal tehetem fel ezek után a kérdést: mi köze van a gyógyszerpiac liberalizálásának a vidék gyógyszerellátásához? A gyógyszerek (egy részének) a jelenlegi zárt és szigorúan ellenôrzött forgalmazási rendtôl eltérô forgalmazásának kezdeményezése (patikán kívüli árusítás) egyidejûleg legalább négy, a gyógyszer- és a gyógyszeralkalmazás biztonságával összefüggô problémával való szembenézés kötelezettségét igényli. 1. Biztosítani kell a gyógyszerek minôségének megôrzését, ami a megfelelô szakértelem hiányában egyáltalán nem lesz egyszerû és kockázatmentes feladat. 2. Biztosítani kell a gyógyszerhamisítás kizárását. Nem igaz Torjákné azon állítása, miszerint a hamis gyógyszerek megjelenése elsôsorban a szociális problémákkal függ össze, mert ha ez igaz lenne, Magyarországon is lennének hamis gyógyszerek, másrészt Nyugat- Európa egyes országaiban nem kellene pl. legújabban a madárinfluenza ellen piacra dobott kisdózisú lázcsillapítót tartalmazó hamis gyógyszer után nyomozni a hatóságoknak. A gyógyszerbiztonság megôrzésének ugyanis együttes feltétele a zárt forgalmazási rend, a szigorú ellenôrzés és a személyes felelôsség érvényesítése! 3. A gyógyszerekhez való hozzáférés jelentôs könnyítése a vásárlási döntéshozatal és a fogyasztói magatartás változásával jár együtt, ami fogyasztásnövekedést von maga után. A gyógyszertárakból kivinni szándékozott gyógyszerek forgalomnövekedése a tb gyógyszerbüdzsé szempontjából elvileg indifferens (mert nem Téglapor és festék gyógyszer helyett Becslések szerint csaknem 500 milliárd euró értékben forgalmaznak világszerte hamisított termékeket, mindenekelôtt a gyógyszerek jelentenek komoly veszélyt nyilatkozta november 10-én a Magyar Rádiónak Kovács László, az Európai Unió adó- és vámügyi biztosa, aki szerint hasonló nagyságrendû bóvli jut az uniós országokba is. Hozzátette: több konténernyi szívgyógyszernek tûnô szállítmányt fogtak el. Kiderült, hogy a tabletták összetétele téglapor, az a sárga festék, amellyel az utakat szokták felfesteni útépítésnél, és bútorfény, hogy szép fényes legyen az orvosság. támogatott gyógyszerekrôl van szó), de ha elfogadjuk, hogy a gyógyszer nem élelmiszer és helytelen alkalmazása (vagy indokolt használatának elmulasztása) közvetlen egészségkárosodást okozhat, könnyen belátható, hogy a hozzáférhetôség szabályozásával és a fogyasztásösztönzô kereskedelemtechnikai és marketing eszközökkel nagyon körültekintôen kell bánni. Magyar Nemzet, november 11. 4. Egy közelmúltban nyilvánosságra hozott amerikai vizsgálat szerint a gyógyszerek írásos felhasználási utasításainak pontos megértése legalább fôiskolai szintû ismereteket igényel. Más felmérések is igazolják, hogy az írásos betegtájékoztatókon és reklámokon túli ismeretekre és az egészségügyi szakszemélyzettel való szoros együttmûködésre van szükség ahhoz, hogy a gyógyszeralkalmazás hasznát maximalizálni, a kockázatát pedig minimalizálni lehessen. Ez viszont rávilágít annak a közgazdasági modellnek a korlátaira, amellyel Torjákné a gyógyszerellátást vizsgálja. A gyógyszerellátó rendszer logisztikai/disztribúciós (szorosan vett üzemi) költségeinek vizsgálata ugyanis önmagában semmit sem mond arra vonatkozóan, hogy költséghatékonyan (és biztonságosan) mûködik-e a gyógyszerellátó rendszer. Olyan közgazdasági modellt kell felállítani, amely nemcsak a kereskedelmi költségeket és az ehhez kapcsolódó (fogyasztói) hasznokat, hanem az egészségnyereséget, valamint a gyógyszer okozta egészségkárosodások egyéni és társadalmi költségeit is képes mérni. Egy ilyen modellre alapozva el lehet (és el is kell) azon elgondolkodni, hogy a gyógyszerellátásban felgyülemlett feszültséggócokat hogyan és milyen eszközökkel lehet oldani, hogyan érdemes a szolgáltatásokat javítani és bôvíteni. Önmagában azonban a versenykorlátok lebontása csak azt eredményezheti, hogy új tôketulajdonosok olcsón és gyorsan tudjanak a gyógyszerellátás piacára behatolni. Hankó Zoltán (HVG-nek leadott, meg nem jelent írás) Új elnöke van a Magyar Gyógyszerész Kamarának A Magyar Gyógyszerész kamara november 25-én tisztújító küldöttközgyûlést tartott, melyen Horváth Tamás eddigi alelnök személyében új elnököt választott. A kamara alelnöke lett Hankó Zoltán, Hávelné Szatmári Katalin és dr. Zalai Károly. Az Etikai- Fegyelmi Bizottság elnökévé Pintér Lászlót, a Felügyelô Bizottság elnökévé dr. Csapi Gézát választották a küldöttek. A MOSZ-ban tisztséget vállaló kollégáink közül az Etikai-Fegyelmi Bizottság tagjává választották dr. Dobos Józsefnét és Rixer Máriát. Az új törvényi rendelkezések értelmében elôírt tisztújítási kötelezettség miatt csupán néhány hónapra mandátumot kapott kamarai vezetôségnek a MOSZ elnöksége és tagsága gratulál és sok sikert kíván. MOSZinfo Prof. dr. Erôs István az MGYT új elnöke A prof. dr. Nyiredy Szabolcs akadémikus halálával megüresedett MGYT elnöki posztra a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság küldöttközgyûlése 2006. december 1-én prof. dr. Erôs Istvánt az MGYT eddigi tudományos és továbbképzési alelnökét választotta. Prof. dr. Erôs Istvánnak, aki többek között a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Életmûdíjának kitüntetettje, a MOSZ elnöksége és tagsága szívbôl gratulál, tevékenységéhez sok sikert kíván. MOSZinfo 12 Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám

A MOSZ Országos Választmány ülései A siófoki kongresszust követôen a MOSZ Országos Választmány elôször október 26-án Budapesten dr. Mikola Bálint elnökletével ülésezett. Az elnök értékelése szerint a jubileumi kongresszus rendkívül sikeres volt. Az elnök áttekintette és összefoglalta az egyes napok legfontosabb eseményeit, kitért a Záródokumentum - ban rögzített feladatokra, és megköszönte a jelenlévô vezetôk hatékony segítségét. Külön köszönetet mondott dr. Varga Imre Zala megyei elnöknek, aki a Jövô Gyógyszertára megvalósításával, Horváth Csaba és Dudus Balázs segítôtársaival úttörô szerepre vállalkozott, kiválóan oldotta meg ezt a nehéz feladatot. Sajnálatos módon a szaktárca nem képviseltette magát a rendezvényen. Még soha ilyen kiélezett, az egészségügyi kormányzat által gerjesztett kedvezôtlen szakmai és társadalmi környezetben nem szerveztünk Siófokon kongresszust. Ezután az elnök a MOSZ közelmúltban végzett szakmapolitikai tevékenységének ívét vázolta fel. Kitért a MOSZ Budapesti Deklarációja, a gyógyszerészi reprezentációk egyeztetései, a szaktárca és a szakma eredménytelen tárgyalásai, a Zöld Könyv gyógyszerészi fejezete újraírása, az MGYK által szervezett gyógyszerész nagygyûlés, a kormányhatározatok, a GYOK 2006. tárgybani fórumai, a parlamenti törvénymódosítás-kezdeményezések és a nyilvános gyógyszerész-orvos demonstráció sarokpontjaira. Megállapította, hogy a jelen helyzetben a parlamenti frakciók, az országgyûlési képviselôk egyéni meggyôzése és befolyásolása az egyetlen járható út számunkra, a személyes kapcsolatok felhasználásával. A törvénymódosítások parlamenti benyújtásával összefüggésben alkotmányossági aggályok is felmerültek. Döntés született t.k. arról, hogy a MOSZ keresse meg kérdôívvel a diabetes gondozásban résztvevô kb. 350 gyógyszertárat, melyben a gondozás szabályozására és finanszírozására vonatkozó javaslattételhez szükséges kérdésekben a kollégák véleményét kéri. Ennek lebonyolítása olyan idôkeretben történjék, hogy a debreceni januári konferencián ezek ismeretében a témáról szakmai vita lehessen és a javaslatokat a szaktárca részére el tudjuk küldeni. Kezdeményezni kell hivatalos egyeztetések megkezdését szakmai módszertani intézet létrehozására, az etikai audit bevezetésére és az asszisztensképzés reformjára. Meg kell kezdeni a gyógyszerészet új közgazdasági modelljének kialakításához szükséges egyeztetéseket. *** MOSZinfo A MOSZ Országos Választmánya soron következô ülését dr. Mikola Bálint elnök vezetésével november 22-én tartotta Budapesten. A rendkívüli ülés összehívására a gyógyszerészetet érintô jogszabályok parlamenti végszavazása után kialakult helyzet ismertetése és a várható hatálybalépést megelôzô teendôk összegzése céljából került sor. MOSZinfo Halottaink Elhunyt prof. dr. Nyiredy Szabolcs az MGYT elnöke Prof. Dr. Nyiredy Szabolcs akadémikus, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke, a Gyógynövény Kutató Intézet Zrt. elnök-igazgatója, a Magyar Elválasztástudományi Társaság elnöke, a hazai és nemzetközi tudományos élet aktív tagja, gyógyulásba vetett hittel viselt betegsége után, életének 57. évében, 2006. október 30-ára virradóra befejezte földi életét. Személyében a magyar tudományos közélet pótolhatatlan résztvevôje és nemzetközi hírû tudósa távozott. Búcsúztatására gyászmise keretében 2006. november 13-án 11.30-kor a Zugligeti Szent Család Plébániatemplomban sok száz fô részvételével került sor. A MOSZ elnöksége és tagsága kegyelettel emlékezik Prof. Dr. Nyiredy Szabolcsra és osztozik a család és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság gyászában. Elhunyt dr. Brantner Antal a Gyógyszerészet volt felelôs szerkesztôje Dr. Brantner Antal gyógyszerész, vegyész, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerészi Kémiai Intézet nyugalmazott docense, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Szenátora, a Gyógyszerészet c. folyóirat volt felelôs szerkesztôje, a Szentlôrinci Brantner Koncz Mûemlékház alapítója, bölcs türelemmel viselt súlyos betegsége után életének 77. évében 2006. november 5-én elhunyt. Temetésére Szentlôrincen 2006. november 9-én került sor. Elhunyt prof. dr. Rácz István a Gyógyszerészeti Intézet volt igazgatója Prof. dr. Rácz István a gyógyszerészeti tudomány doktora, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar volt dékánja, a Gyógyszerészeti Intézet volt igazgató egyetemi tanára életének 73. évében 2006. október 27-én türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt. Temetésére a Fiumei úti sírkertben került sor november 14-én. Elhunyt Pillich Lajos a Richter G. Gyógyszergyár Rt. örökös tiszteletbeli elnöke Pillich Lajos Kossuth-díjas rubindiplomás vegyészmérnök, Kôbánya Díszpolgára, a Richter Gedeon Gyógyszergyár Rt. volt mûszaki igazgatója, elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke, a Richter és a magyar gyógyszerészet szolgálatában eltöltött több mint 70 év fáradhatatlan, aktív munka után életének 94. évében 2006. november 22-én elhunyt. Emléküket kegyelettel megôrizzük! Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám 13

Gyógyszeres Terápia Menedzsment I. Fô téma: Metabolikus szindróma Debrecen, 2007. január 26-28. A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége kongresszusa a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Gyógyszerésztudományi Kar védnökségével A kongresszus rendezôje: Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1134 Budapest, Huba u. 10. Tel: 06-1-236-09-74, Fax: 06-1-239-03-49 GM MANAGEMENT A Kongresszus szervezôje: G-Management Zrt. 1134 Budapest, Huba u. 10. Tel: 06 1 320-48-48, Fax: 06 1 239-03-49 BEKÖSZÖNTÔ Tisztelt Kolleginák, Kollégák! Az elmúlt évek során a gyógyszerészet nemzetközi fejlôdési tendenciáinak figyelembe vételével valamint a hazai társadalmi és egészségügyi szakmák részérôl megfogalmazódott igényeknek és elvárásoknak megfelelôen Magyarországon is megkezdôdött a közvetlen lakossági gyógyszerellátás területén a kognitív gyógyszerészi szolgáltatások gyakorlati megvalósítása. A klinikai gyógyszerészettôl, a betegközpontú gondozás szemléletén keresztül a gyógyszerészi gondozás fogalomkörének, elméleti és gyakorlati fejlesztésén át már igen jelentôs utat tettünk meg egy új tevékenységi kör az ún. Gyógyszeres Terápia Menedzsment (GYTM) filozófiájának megjelenéséig. A Gyógyszeres Terápia Menedzsmentje (GYTM) egy megkülönböztetett szolgáltatás vagy szolgáltatások csoportja, amely egyénre szabott módon képes optimalizálni a terápia kimenetelét. A GYTM során a gyógyszerészek egy interdiszciplináris team tagjaiként a gyógyszer hatás(ok), mellékhatások, interakciók, compliance stb. monitorozásával olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek célja egy magas szakmai színvonalú, biztonságos, az elérhetô legoptimálisabb és egyben költséghatékony gyógyszeres terápia megvalósítása, a betegek életminôségének javítása. A GYTM tudományos bizonyítékokon alapuló, protokollokra épülô és betegcentrikus feladatai elsôsorban az öngyógyítás- öngyógyszerezés, a jelentôs betegpopulációt érintô (pl. hypertonia, diabetes stb.) krónikus megbetegedések és a generikus program területeire terjed ki. Holisztikus szemléletû megközelítéssel ezt támasztja alá a nemzetközi gyakorlat is a szolgáltatás kiegészül a népegészségügy szempontjából fontos egészségfejlesztô, egészségtudatos életvitel megvalósítását célzó edukációs feladatokkal. A gyógyszerész szakma számára megfogalmazott új tevékenységi kör létrehozása, kidolgozása, képzési és gyakorlati programjainak megvalósítása, anyagi elismertetése még ha alapjaiban a gyógyszerészi gondozás filozófiájára épül is jelentôs kihívást jelent. A fentiek figyelembe vételével a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének vezetése, a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karával karöltve úgy döntött, hogy a gyógyszerellátás különbözô területén érintett oktató és gyakorló gyógyszerészek, orvosok, más egészségügyi szakemberek bevonásával hazánkban elsôként, egy közös konferencia keretei között teremt fórumot a GYTM területén eddig elért eredmények és a jövôvel kapcsolatos elméleti és gyakorlati elképzelések megvitatására. Emellett a tanácskozás további feladata, hogy a megújulás lehetôségeként felvázolt GYTM hogyan képes hazai körülmények között a gyógyszerészi tevékenységek körét kiszélesíteni, magát a szakmát megújítani és elindítani az új évszázad kezdetén. Erre a konferenciára várunk minden, a téma iránt érdeklôdô tisztelt kollégát. Dr. Samu Antal (MOSZ) a Rendezô Bizottság elnöke Dr. Halmos Gábor (DEOEC GYTK) a Tudományos Bizottság elnöke 14 Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám

ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK A RENDEZVÉNYRÔL 2007. január 26-28. Helyszín: Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Gyógyszerésztudományi Kar (Aula és Díszudvar) 4010 Debrecen, Egyetem tér 1. Regisztrációs díj: 25.000.-Ft/fô A regisztrációs díj tartalmazza: a tudományos programon való részvételt, a kiállítás megtekintését, a programfüzetet, az akkreditációs igazolást, az elôadáskivonatokat, a névkitûzôt, a kongresszusi táskát, kávéfogyasztást a szünetekben. Szálláslehetôségek: Hotel Aranybika***/**** Hotel Lycium**** Kiállítási és rendezvény információ: G-Management Zrt. Balázs László (e-mail: info@gmrt.hu) Török Emese (e-mail: t.emese@gmrt.hu) Tel: 06-1-320-48-48, 06-1-320-48-60 Fax: 06-1-239-03-49 Elôadások, absztraktok: A rendezvényen lehetôséget kínálunk minden gyógyszerész számára 15 perces elôadás megtartására, illetve poszter megjelentetésére. BEKÜLDÉSI HATÁRIDÔ: 2007. január 5. (beküldés kizárólag elektronikus formában) A rendezvény akkreditált (elbírálás folyamatban). Lehetôség van helyszíni regisztrációra is, azonban szállásra, étkezésre vonatkozó megrendeléseket csak a szabad kapacitások függvényében áll módunkban elfogadni. PROGRAMELÔZETES 2007. január 26., péntek: Gyógyszeres terápia menedzsment a MOSZ szakmai program része (Dr. Mikola Bálint), Klinikai gyógyszerészettôl a gyógyszeres terápia menedzseléséig (Dr. Mohr Tamás), Szolgáltatás menedzsment (Dr. Simon Kis Gábor), A gyógyszerész szerepe a gyógyszeres terápia menedzselésének folyamatában (Dr. Szabó Sándor), Gyorsdiagnosztikai lehetôség a közvetlen lakossági gyógyszerellátás során (Prof. Dr. Falkay György), A terápia és a kommunikáció alapjai (Dr. Csóka Ildikó), A gyógyszeres terápia menedzsment szabályozásának aktuális kérdései (Hankó Zoltán). 2007. január 27., szombat: Változások a metabolikus szindróma megítélésében (Prof. Dr. Winkler Gábor), Metabolikus szindróma hypertonia (Dr. Kiss István), Gyógyszerészi közremûködés a metabolikus szindróma gyógyszeres kezelésének menedzselésében (Dr. Takács Gézáné), Trombocita-agregáció gátló kezelés metabolikus szindrómában és diabetes mellitusban (Prof. Dr. Blaskó György), Az antihypertenziv szerek kedvezô és kedvezôtlen hatásai különös tekintettel a metabolikus szindrómára (Dr. Trestyánszky Zoltán), Hypertonia formái és kezelése (Prof. Dr. Tósaki Árpád), A szívelégtelenség és kezelése (Prof. Dr. Édes István), Hypertonia gyógyszeres terápia menedzsment a háziorvos szempontjából (Dr. Hintalan Kornél), Hypertonia gyógyszerészi gondozás magyarországi tapasztalatai (Dr. Dobson Szabolcs), Hypertonia szövôdményeinek kórházi gyógyszeres kezelése kórházi gyógyszerészi szerepvállalás (Balázsné Dr. Molnár Borbála), A Diabetes Gyógyszerészi Prevenció Program elôkészítése értékelése (Dr. Hankó Balázs), A Diabetes Gyógyszerészi Prevenció Program értékelése tárgyi és személyi feltételek (Benkô Zsolt), A Diabetes Gyógyszerészi Prevenció Program értékelése elért eredmények, hogyan tovább? (Dr. Samu Antal), A 2-es típusú diabeteses beteg együttmûködô készsége (Doró Péter), A Diabetes Gyógyszerészi Prevenció Program szakhatósági értékelése (Antal Csaba), Újabb lehetôségek a diabetes inzulin kezelésében (Dr. Baranyi Éva). 2007. január 28., vasárnap: A gyógyszerész szerepe az öngyógyszerezés irányításában (Dr. Soós Gyöngyvér), Gyógyszerészi szerepvállalás obesitasban (Dr. Télessy István), Innovatív és generikus gyógyszerek a lipidcsökkentô terápiában (Prof. Dr. Kerpel Fronius Sándor), Gyógynövények alkalmazása a metabolikus szindrómában (Prof. Dr. Kéry Ágnes), Interakciók a metabolikus szindróma kezelése során (Gável Mónika), Táplálék-kiegészítôk és gyógyszerek interakciói (Prof. Dr. Vecsernyés Miklós), Protectiv effect of greap seed extract on nefrotoxicity in induced by amicacyn (Prof. Dr. Kalantari Heibatullah), Együttmûködés a Tenneessee Egyetem és a Debreceni Egyetem között (Prof. Dr. Halmos Gábor), GYTM oktatói Fóruma (a négy gyógyszerészképzô hely részvételével). Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám 15

Ha március, akkor Siófok! Ha március, akkor Siófok! Ha március, akkor Siófok! MAGÁNGYÓGYSZERTÁRAK MÛKÖDTETÉSE 2007. Siófok, 2007. március 2 4. Tisztelt Kolleganôk, Kollega Urak! Az a tény, hogy lesz mit átgondolnunk és egyeztetnünk 2007 tavaszán, úgy gondolom, evidencia mindenki számára. A március hagyományosan a gyógyszerellátás mûködtetésével összefüggô kérdések munkakonferenciája. Most 2006 októberében úgy gondolom, hogy ha lesz még magyar egészségügy és lesz még mit mûködtetnünk, akkor nagyon nagy szükségünk lesz a közösségi álláspontok kialakítására. Terveink és célkitûzéseink mindig is a hosszú távon való gondolkodást tükrözték. Így alapvetôen a 2006. márciusban elkezdett témakörök folytatása, egyes elemeinek kibontása lesz a feladatunk. Nevezetesen a gyógyszerészi szolgáltatás-fejlesztés szakmai-, gazdasági- és technikai feltételeinek építése, a költséghatékony mûködtetés lehetôségeinek, szervezeti, szervezési kérdéseinek tárgyalása kerül megbeszéléseink homlokterébe. Nyilvánvalóan foglalkoznunk kell a gyógyszerellátás szakmai és közgazdasági környezetét alapvetôen befolyásoló jogszabályok hatásaival is. Találkoznunk kell, konzultálnunk kell, egyeztetnünk kell és mindezt közösen lenne szerencsés. Ennek megfelelôen minden gyógyszerész kollega alkotó közremûködését várjuk a Magángyógyszertárak Mûködtetése 2007. konferencia március 2-4. között Siófokon megrendezésre kerülô programjain. Dr. Mikola Bálint elnök Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Ha március, akkor Siófok! Ha március, akkor Siófok! Ha március, akkor Siófok! Ha október, akkor Siófok! Ha október, akkor Siófok! Ha október, akkor Siófok! Elsô értesítô A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége meghirdeti a Gyógyszerészek Országos Kongresszusa 2007. rendezvényeit A kongresszus idôpontja: 2007. október 11 14. A kongresszus tervezett fô témái: gyógyszerbiztonság ellátás-biztonság szolgáltatás-fejlesztés Tisztelettel és megbecsüléssel várunk minden gyógyszerész kollegánkat! Ha október, akkor Siófok! Ha október, akkor Siófok! Ha október, akkor Siófok! 16 Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám

Felhívás! Siófoki, október 6-i közgyûlésünkön elhatároztuk, hogy a Szent Ferenc Alapítvány Déván mûködô gyermekotthonát segítjük. Nem halat adunk, hanem halászhelyet. Adományunk segítségével földet vásárolnának, melyen farmot alakíthatnak ki, s tehenet tarthatnak. Ahhoz, hogy e kis gazdaság segítségével tejbôl önellátókká váljanak, 20 ha körüli földterület kell, minimum 15 tehénnel. A romániai föld- és állatárak hasonlóak a mieinkhez, 350-500.000,- Ft/ha a föld és 170-220.000,- Ft/db a tehén. Így a Déván élô 400 gyermek naponta egy csésze tejhez juthat. Jelenleg pénz hiányában ez nem valósulhat meg. Valamennyien tudjuk, hogy 0-14 éves korban mennyire fontosak a tejben lévô kalcium és egyéb tápanyagok. Közgyûlésünk óta tisztázódtak a körülmények, így az itthon bejegyzett Dévai Szent Ferenc Alapítvány, (1053 Budapest, Vámház krt. 8., Pf: 1536 Bp. Pf. 234.) bankszámlájára utalhatjuk az adományokat: MKB. HU42 10300002-20145639-00003285 Az átutalásra kérjük ráírni, Déva-földvásárlás, mert ezáltal, az e célra szánt összeg elkülöníthetô. Kérjük jelezni, hogy kér-e igazolást az adományról, mivel az adomány az igazolás alapján az adóalapból leírható. A föld vásárlásáról szóló adás-vételi szerzôdés egy másolati példányát megkapjuk. Az adomány átutalásának utolsó napja: 2006. december 29. (péntek). Kérünk Benneteket, nagylelkû adományaitokkal tegyük szebbé a dévai gyermekek adventjét, s karácsonyát. A szervezés során, már volt olyan pap, aki jelezte, hogy adventi gyûjtésébôl, a jövendô birtokra, tehenet szeretne vásárolni. Tisztelettel: A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége elnöksége Új vezetôk, új célok Bemutatkozik a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete Bartal Alexandra (cseregyakorlati felelôs), Szekeres Anna (elnök), Domahidi Loránd (titkár), Bödör Anikó (vezetôségi tag), Gál Georgina (IPSF fôtitkár) Új vezetôséget választott magának az 1991 óta fennálló Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete szeptember 30-án. Az egyesület új elnöke Szekeres Anna, titkára Domahidi Loránd, akik Bödör Anikó vezetôségi taggal együttmûködve egy aktív, ígéretes évet hozhatnak a HUPSA számára. Fokoznunk kell a különbözô, általunk szervezett rendezvényeken, és az egyetemi életben való részvételt. Ezt csak úgy érhetjük el, ha érdekeltté tesszük a hallgatókat tevékenységeinkben. Ehhez a kulcs a kezünkben van: olyan programokat kell szervezni, melyeknek témája sok embert érdekel vagy érint. Például, szeretnénk megvalósítani találkozók szervezését, melyeken hozzáértôk által választ kapnának a diákok az egyetem utáni további tanulmányokkal, illetve az elhelyezkedéssel kapcsolatos kérdéseikre. mondta Szekeres Anna. A Zentai Patrícia és Gál Georgina vezetése alatt (2002-2004) virágkorát elô egyesület újra a közélet színterére látszik lépni. Az elsô célkitûzések közt szerepel az internetes oldal felújítása és folyamatosan tartalommal való feltöltése. Ez egy nagyon fontos lépés, hiszen a tagokkal való folyamatos kapcsolattartás egyik alapvetô eszközét képezi. (Az oldal hamarosan elkészül és megtekinthetô lesz a www.hupsa.hu és a www.hupsa.org domain nevek alatt.) Az egyesület tagjai a következô évtôl HUPSA logoval ellátott kitûzôt kapnak a belépéskor. A vidéki egyetemekkel való kapcsolatot sokkal szorosabbra kívánjuk fûzni. Ennél a pontnál kulcsfontosságú a személyes megjelenés és az ottani hallgatók lelkesedése, ami szerencsére fellelhetô. Egy teljesen új ötlet is megvalósításra kerül: mostantól kezdve lehetôvé tesszük a belépést a Magyarországon tanuló külföldi gyógyszerészhallgatók számára. Ez a gondolat olyan célzattal született, hogy mivel ezek a diákok ugyanúgy egyetemünk teljes jogú tagjai, meg kell adnunk nekik is a lehetôséget, hogy a HUPSA tagjaiként tevékenykedve és barátságunkat élvezve megkönnyíthessék, kellemesebbé tehessék ittlétüket. Az új elnök rengeteg újítást tervez, melyek az egyesület majdnem minden területére kiterjednek. Eddigi tapasztalataim alapján, melyeket mint Contact Person és cseregyakorlati felelôs szereztem, szeretném tökéletesíteni a cseregyakorlatok szervezettségét. ígérte, miután kiemelte, hogy a szponzorok számát is szükséges lenne megnövelni, hogy a betervezett, új programok költségeit fedezni lehessen. A HUPSA szeretné felvenni a kapcsolatot minden olyan szervezettel, amely szívesen segíti a magyar gyógyszerészhallgatók szakmai tudásának fejlôdését és akik érdekeltek az új gyógyszerész generáció sokoldalú tájékozottságának megteremtésében. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége és a Magyar Gyógyszerész Egyesület szívesen vette a magyar gyógyszerészhallgatókkal való együttmûködésre irányuló kérésünket. Ezáltal neves elôadókkal tartott szakmai teadélutánokkal és elôadásokkal gazdagíthatnánk az egyesület programajánlatát, valamint a hallgatók is mindig értesülhetnének és részt vehetnének konferenciákon és szakmai továbbképzéseken. Az ilyen jellegû szellemi támogatások nagyon sokat jelentenek számunkra, ugyanis ezek teremthetnek lehetôséget arra, hogy a hallgatók naprakészek legyenek, a szakma sok területérôl való ismereteik bôvülhessenek, megismerjék országunk gyógyszerészeti szervezeteit és azok kiemelkedô személyiségeit. Szívesen támogatná a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesületét adójának 1%-val? Adószám: 18043097-1-42 Köszönjük! Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám 17

Gondolat ÉBRESZTÔ!!Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Ükösné Fûsz Anna, Müller Mónika Gondolatébresztônek szánjuk rövid cikkünket valamennyi gyógyszertárvezetô számára. Egyre több gyógyszer, gyógyhatású termék, étrendkiegészítô jelenik meg a piacon. Ezekre fel kell hívni a betegek, a fogyasztók figyelmét, tehát reklámozni kell! A gyártók, a gyógyszergyárak, kozmetikai cégek rengeteg pénzt költenek reklámra. Ebbôl az összegbôl bôséggel jut a reklámcégek javára. Miért ne részesedhetne a patika is? Hiszen a reklámlehetôségeket mi biztosítjuk gyógyszertárainkban. Ez olyan értéket képvisel, amellyel az amúgy is szûkös árréstömegünket valamelyest kiegészíthetnénk. Manapság, amikor a patikákat mindenfelôl megszorítások fenyegetik, egyre kevesebb energiánk lesz minden részletre odafigyelni. Eközben egyre több cég, vállalkozás keres fel bennünket üzleti ajánlataikkal, kihasználva a reklámszakmában való járatlanságunkat. Különbözô fortélyokkal próbálnak bejutni a patikába. E cégek profitorientáltak és nem céljuk a profitjukat megosztani a gyógyszertárakkal. Üveggyöngyökért cserébe kizárólagosságot próbálnak kiharcolni maguknak, miközben az így megszerzett reklámfelületek ára folyamatosan növekszik. Vannak, akik még ezzel sem fáradnak. Osonó reklámvállalkozások ezek, akik csak kihelyezik az anyagaikat, majd tovább állnak, nem beszélve a patikalátogatók különbözô reklámfogásairól (szórólapok, atrappok, officinai fényképezések, stb.). Nem lenne jobb, ha mi gyógyszertárak összefogva élnénk a reklám adta lehetôséggel? személyi jogos gyógyszertárvezetôk Missziós nyilatkozat A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1991-ben a gyógyszerészek civil szervezôdése során jött létre a gyógyszerészet új ars poeticajának megfogalmazása, a gyógyszerészi hivatás fejlesztése és társadalmi megbecsülése elômozdítása érdekében. Érdekérvényesítô tevékenységünket a nemzetközi szakmai folyamatokra is figyelemmel tényszerû adatokra, elemzésekre és következtetésekre támaszkodva, a gyógyszerészet stratégiai érdekeit szem elôtt tartva végezzük. Kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítottunk ki és tartunk fenn a mindenkori állami-, szakmai irányítás vezetôivel, egészségügyi- és civil szervezetekkel egyaránt. Filozófiánk homlokterébe tartozik a magángyógyszertárak mûködési feltételeinek javítása, a kiszámítható szakmai-, gazdasági- és jogi környezet megteremtése. Kiemelkedôen fontosnak tartjuk a gyógyszerpiac szereplôivel, a gyógyszergyártók és nagykereskedôk szervezeteivel való érdekazonosság hangsúlyozását, a harmonikus szakmai és gazdasági együttmûködést. Tudatosan törekszünk a gyógyszerészi érdekek megfogalmazására, tagságunk tájékozottságának növelésére, felkészültségének javítására. Célkitûzésünk a gyógyszertárak szakmai-, gazdasági-, jogi- érdekérvényesítésének és az egyéni érdekérvényesítésnek magas szintre való fejlesztése. Törekszünk a gyógyszerészet társadalmi presztizse növelésére, a szakmai szolgáltatások színvonala emelésére. Fontosnak tartjuk a betegek életminôsége javítását, a gyógyszerész gyógyszerterápiás tanácsadó szerepének növelését, a betegorientált gyógyszerészet elterjesztését. Budapest II. kerületi akkreditált gyógyszertár sürgôsen gyógyszerészt keres. Rezidens, vagy nyugdíjas jelentkezését is szívesen fogadjuk. Telefon 326-1503 Elôsegítjük a gyógyszerészeti szakterületek érdekérvényesítési gyakorlata harmonizációját, felvállalva a gyógyszertárak és azok mûködtetésével összefüggô kérdések képviseletét. SZÖVETSÉG A MAGÁNGYÓGYSZERÉSZETÉRT 18 Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám

Beszámoló a GYOK szakmai elôadásairól A Gyógyszertár elôzô számában olvashatták a GYOK siófoki rendezvényeirôl szóló beszámolókat. Az alábbi összefoglaló anyagtorlódás miatt az akkori összeállításból kimaradt. A 2006-ban megrendezett 15. jubileumi Gyógyszerészek Országos Kongresszusán az elôzô évekhez hasonlóan megrendezésre került a programban meghirdetett Szakmai blokk, melyen hagyományosan a különbözô cégek termékeinek és tevékenységének a bemutatására nyílik lehetôség. Idén két elôadás megtartására került sor; mindkettô nagyon érdekes volt és aktuális. Elsôként a homeopátiáról tartotta meg elôadását dr.zarándi Ildikó abból az apropóból, hogy nemrégen jelent meg egy könyv Homeopátia a mindennapi gyakorlatban címmel. Szerzôi Michele Boiron és Alan Payre-Ficot gyógyszerészek, akik a homeopátia elterjesztésében, népszerûsítésében vezetô szerepet töltöttek be. Ez a fajta gyógyítási mód, valljuk meg ôszintén, még nem teljesen ismert és elismert széleskörûen a hazai gyógyszerészek, orvosok körében. Nincsenek meg az alapos ismereteink az alkalmazásához, valószínûleg ez is az oka az idegenkedésnek. A most megjelent könyv a mindennapi gyakorlatban igen nagy segítség lehet a kollégák számára: szerzôi úgy építették fel, hogy könnyen, gyorsan lehessen használni szükség esetén. Az egyes részeknél fényképeket, valamint a Leggyakoribb javallatok, A javallatok rövid leírása, Módozatok alcímeket találunk. A könyv két fô részbôl áll. Az elsô (terápiás) rész javallatokról, indikációkról szól abc sorrendben. A szemölcsöknél pl. leírja a probléma meghatározását, a szemölcsfajta elkülönítéséhez megvizsgálandó szempontokat, az alkalmazandó fô gyógyszert, illetve azokat, amelyeket kiegészítésképpen lehet szedni. Meg kell vizsgálni a szemölcs elhelyezkedését, színét, értékelni kell a tapintásakor érzetteket. A fô gyógyszer a Thuja, egy adag hetente 15CH hígításban. Kiegészítésképpen Dulcamara 9 CH, Antimonium crudum 9 CH, Nitricum acidum 9 CH, Causticum 9 CH, jöhet szóba. A másik ismertetett téma a középfülgyulladás volt. Ebben az esetben is számos jellemzôt kell elemezni, hogy eldönthessük, milyen szert ajánlhatunk betegünknek. Tûrhetetlen, heves fájdalom jelentkezése esetén Acotinum 9 CH a megfelelô felnôttek számára, míg gyerekeknél ilyen esetben Chamomilla 15 CH adandó. A stressz ez volt a harmadik részletezett témája az elôadásnak fontos jelei a szorongás, rekedtség, görcsök, fejfájás, kopaszodás, kimerültség, gyomorfekély. Fô gyógyszerei pedig a Nux vomica, Ignatia, Argentum nitricum, Arsenicum album, Staphysagria, Aconitum. A második elôadást Dobó György tartotta, aki a Coloplast A/S Magyarországi Képviselet vezetôjeként a sztómákról és ehhez kapcsolódóan a dán cég tevékenységérôl beszélt. A vállalat 1957- ben alakult Dániában, Magyarországon 1991-tôl van jelen. Az elsô öntapadós bélsártartót a cég gyártotta, s ez a forradalmian új találmány megváltoztatta a sztómaviselôk életét. Az újítások mind a mai napig jellemzik a vállalatot. A vastag- és végbélrák elôfordulási gyakorisága emelkedik. Ma Magyarországon 15-18 ezer ilyen betegséggel mûtött ember él. Kialakulását gyakran a táplálkozási tényezôk okozzák (rostszegény, zsíros ételek túlzott fogyasztása), de nem lehet kizárni a légköri sugárártalmak szerepét sem. Intô jelzés lehet a széklet véres szennyezettsége, rossz közérzet, fogyás, hasi fájdalmak étkezés után. A korai felismerés alapvetô fontosságú, mert ez esetben elkerülhetôk a nagyobb mûtétek, a betegség teljesen gyógyítható! Súlyosabb esetekben szükségessé válik a daganatos bélszakasz eltávolítása és a vastagbélnek a hasfalra történô kivezetése. Az ilyen módon mûtött embereket nevezzük sztómaviselôknek. Fontos hangsúlyozni, hogy a sztómaviselôk csak addig voltak betegek, amíg mûtéttel béldaganatukat el nem távolították! Ezután teljes értékû életet élhetnek: dolgozhatnak, sportolhatnak, utazgathatnak. A Coloplast A/S többféle termékcsaládot gyárt a rászoruló emberek számára. Létezik egy- és kétrészes rendszer, amelyek sztómazsákból, sztómasapkából, sztómazáró dugóból állnak. A kiegészítô termékek között találhatóak paszták, csíkpaszták, bôrvédô lapok, lemosófolyadékok, védôkrémek, védôfilmek. A sztóma típusának és az életmódnak megfelelôen többféle gyógyászati segédeszköz ajánlható, de minden esetben jogos elvárás a teljes szivárgásmentesség, a megbízható, ám kíméletes tapadás a bôrhöz, a hatékony szagszûrés, a zörgésmentes és hangok nélküli diszkrét megjelenés. Ezen kiváló termékek mellett a cég készségesen áll terméktanácsadással a hozzáfordulók rendelkezésére területi képviselôi, illetve a honlapján található információk segítségével. Összegezve az elôadásokat megállapíthatjuk, hogy mindkettô nagyon hasznos és információ-gazdag volt. Ráadásul az ezen termékekkel való komolyabb foglalkozás új lehetôségeket ad a gyógyszertárak kezébe, ebben a túl jónak nem mondható gazdasági környezetben! Sándor Árpád Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám 19

A gyógyszerész szerepe a cukorbeteg gondozásban VI. 6.1. A kezelést befolyásoló tényezôk Az antidiabetikus terápia beállítása és alkalmazása során gyógyszerészként ismernünk kell azokat a betegtôl független és betegtôl függô szokásain, viselkedésén alapuló tényezôket, amelyek a kezelést befolyásolják. E faktorok ismerete már csak azért is elengedhetetlen, mert sokszor válaszul szolgálhatnak a vércukorszint betegek panaszaiban gyakran elôforduló váratlan, megmagyarázhatatlan változásainak. Fontos az 1-es típusú betegek remissziós fázisának ismerete ( honeymoon periódus). Ez az állapot minden jól kezelt beteg esetében kialakul. Nem ritkán olyan mértékû, hogy a beteg látszólag inzulinkezelés nélkül is egyensúlyban marad. Ilyenkor a beteg együttmûködése különösen akkor, ha még nem fogadta el e betegség krónikus voltát nagyon lecsökkenhet, ami akár végzetes is lehet. Tudatosítani kell vele mindenképpen, hogy ez a javulás csak átmeneti jellegû és a terápiát folytatnia kell. Fontos, hogy az inzulin adagját annyira csökkentsék, hogy hipoglikémiák ne forduljanak elô. [1] A korábban már tárgyalt fizikai aktivitás és táplálkozás mellett, további kezelést befolyásoló tényezôk lehetnek az alábbiak. Menstruációs ciklus Hátterében valószínûleg a szöveti glükózfelvétel ingadozása áll, amely leginkább az ösztradiol emelkedésével mutat összefüggést. Többnyire a premenstruális hiperglikémiát hipoglikémia követ. Idôjárási frontok hatása A kettôs fronthatás vagy a labilis melegfront hipoglikémiához, egyes hidegfrontok hiperglikémiához vezethetnek. Szexuális aktivitás Az ennek kapcsán létrejövô hormonális változások és a fizikai aktivitás együttes hatásából ered a vércukorszint eltérése. Hajnali jelenség Oka a jelentôs növekedési hormon-elválasztás, melynek hatására a hajnali órákban gyors és jelentôs vércukor-emelkedés figyelhetô meg. Somogyi-effektus A hipoglikémiás vagy ahhoz közeli esetenként meg nem érzett vércukorértékek ellenregulációt váltanak ki a szervezetben, amely 12-72 órán keresztül jelentôs hiperglikémiás értékekhez vezethet. [1, 2] 6.2. Speciális kérdések A speciális kérdések, mint például a cukorbetegek pályaválasztása, biztonságos autóvezetése, az utazás, speciális kezelést és tanácsadást igényelnek. Fontos a cukorbetegeket jogaikról, érdekképviseleti lehetôségeikrôl is tájékoztatni. A gyógyszertárunkba járó cukorbetegeknek felhívhatjuk figyelmét a cukorbetegek érdekképviseleti szerveire, valamint azokra a helyi diabéteszes klubokra, ahol további támogatást kaphatnak. Fontos, hogy gyógyszerészként felkeressük ezen klubokat, szakmai információkkal segítsük és ilyen módon is támogassuk a cukorbetegeket, valamint a cukorbetegnek szóló kiadványokat tegyük hozzáférhetôvé gyógyszertárunkban. Pályaválasztás A pályaválasztás általában a fiatalkori 1-es típusú cukorbetegek és a 2-es típusú cukorbetegeken belül kis csoportot kitevô maturity onset diabetes in young (MODY) betegeknél számottevô kérdés. Azonban az idôsebb 2-es típusú cukorbetegeknél is vannak olyan foglalkozások, melyek folytatása nem javasolható a betegség kialakulása után. A diabéteszes nagyon sok pálya közül választhat, nagyon sok munkát folytathat, de van néhány olyan foglakozás, amit rendeletek tiltanak, illetve akad olyan is, ami csak igen speciális esetekben javasolható. Általános szempontonként a következô tanácsokat adhatjuk az ezen kérdésekkel hozzánk forduló betegeknek, szülôknek. Olyan pálya javasolható: amelynek ártalmai nem fokozzák a cukorbetegség szövôdményeinek kockázatát. Így nem javasolhatóak például az édesipari foglalkozások az édesség okozta csábítások miatt. A vegyipar bizonyos munkahelyi ártalmai máj- és/vagy vesekárosodáshoz vezethetnek. A hidegben végzett munka rontja a végtagok keringését; amelynek terhelése, munkabeosztása nem nehezíti a cukorbetegek számára szükséges életmódot. Ezért kerülendôek a három mûszakos szakmák, az egyenetlenül nehéz fizikai munkával járó foglakozások, a túl szennyes környezetben végzendô feladatok; amelynek végzése közben egy esetleges rosszullét nem jár súlyos következménynyel a betegre vagy környezetére nézve. Tiltott szakmák például a magasban végzett munkával járók. Nem lehet cukorbeteg hivatásos sofôr, mozdonyvezetô, pilóta, légi kísérô; amelynek mûvelését a cukorbetegség esetlegesen fellépô szövôdménye nem tenné korán lehetetlenné. Például a retinopathia megnehezíti a finommechanikus, órás, ékszerész, vésnök tevékenységét.[1, 2, 3, 4] Autóvezetés A cukorbeteg magán-személygépkocsi vezetésére alkalmas jogosítványt kaphat tekintet nélkül arra, hogy inzulinnal, vagy anélkül kezeli magát, amennyiben azt általános egészségi állapota nem ellenjavallja. Ellenjavallt abban az esetben, ha a cukorbetegség szövôdményei (pl. látászavar, mozgáskorlátozottság) miatt a biztonságos vezetés kockázatos. Inzulinkezelés mellett csupán tömegközlekedési jármûvet nem vezethet és nem kaphat repülési engedélyt sem a cukorbeteg. Azonban minden cukorbetegnek maximálisan tisztában kell lennie azzal, hogy a diabétesz keze- 20 Gyógyszertár V. évf. 11 12. szám